Készült: 2024.03.28.13:12:20 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

260. ülésnap (2005.11.03.), 306. felszólalás
Felszólaló Lázár Mózes (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 19:07


Felszólalások:  Előző  306  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

LÁZÁR MÓZES (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Elég nehéz már ilyen késői órán úgy megszólalni, hogy reggel óta szünet nélkül tart az ülés. Egy kicsit nosztalgiát éreztem, mert az első parlamenti felszólalásom 1998-ban így ősz derekán történt, és az azért emlékezetes számomra, mert hajnali 3 óra 20-kor esett meg. Nyolcan voltunk a teremben, de nem a hagyományos vonalak osztottak bennünket ketté, hogy kormánypárt és ellenzék, hanem voltak alvók és voltak ébren lévők. Remélem, hogy a mai költségvetési vitában idáig nem jutunk el, hiszen már nem sok időkeret van, és talán éjfél előtt be lehet fejezni.

Nehéz ilyen körülmények között úgy beszélni a költségvetés egy fontos szeletéről vagy azon részéről, ami igazából nem érinti, pedig jó lenne, ha érintené, úgy, hogy az euró bevezetésétől a pelenkázásig már minden elhangzott itt az imént. Én az energiaszektort érintő kérdésekről szeretnék beszélni, hiszen eddig talán egy képviselő szólt ehhez hozzá, de ő sem olyan részletesen.

Egy kis visszatekintést engedjenek meg, tisztelt képviselőtársak. Amikor a 2004. évi költségvetést tárgyaltuk így két évvel ezelőtt, akkor szembesültünk azzal, hogy a kormány tervezi bevezetni az energiaszektort érintő két új adónemet, az energiaadót és a környezetterhelési díjat. Akkor szembesültünk azzal is, hogy 2004. január 1-jétől az áfát a villamos energia esetében megemeli 25 százalékra, illetve a gáz esetében 15 százalékra. Persze többen azt gondoltuk, hogy nyilván ez azért van, mert ezekkel a többletbevételekkel majd kellőképpen fog gazdálkodni a kormány. Aztán azt tapasztaltuk, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium fejezetében két tétel volt, amely energiatakarékosságra, energiahatékonyságra és energia-korszerűsítésre fordítható pályázati összegeket irányzott elő, és ekkor tapasztaltuk azt, hogy ez drasztikusan csökkent, az egyik esetében az előző évinek a 60 százalékával. Azért gondolkodtunk ezen, hogy hátha így lesz, mert ugyanakkor mindannyian tudjuk, hogy Magyarországon az egységnyi nemzeti össztermék előállításához felhasznált energia lényegesen magasabb, mint a fejlett országokban. Tehát nem elég, hogy elég jelentősek az energiaterhek a lakosság és a vállalkozók számára, még duplán fizetünk azzal, hogy nekünk az egységnyi nemzeti össztermék előállításához lényegesen több energiát is kell használnunk. Emlékszem arra, akkor az volt a válasz, hogy átcsoportosításra kerültek az összegek, és máshol, különféle fejezetekben meg lehet majd találni. Aztán sem az energiaszektorban érintett vállalkozások, sem a lakosság, sem itt a képviselők nem találták meg, hova lett ez átcsoportosítva.

Mindezt azért mondtam el, tisztelt képviselőtársak, mert a folyamat azóta hasonló irányban halad tovább. Jelesül a rákövetkező esztendőben ismételten csökkent a GKM fejezetében az a két összeg, amely az energiatakarékosságot, az energiahatékonyságra való törekvést, illetve az energiarendszerek korszerűsítését irányozza elő.

Összességében véve tehát hangzatos kifejezések és ígéretek, illetőleg médiaesemények rendszeresen vannak, beszélünk a megújuló energiákról, igen-igen sokat, beszélünk a nem hatékony energiarendszerekről, beszélünk a távfűtéses lakások korszerűsítéséről, hőszigeteléséről és olyan energiarendszerek felhasználásáról ráadásul, amely a környezetet nem is szennyezi annyira, és azt látjuk a valóságban, hogy amióta, 2002 óta a Medgyessy-Gyurcsány-kormány regnál, ezek az összegek rendszeresen csökkennek. Nincs ez most sem másképp, ezért remélem, hogy a későbbiekben majd nagyobb figyelmet kap a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium fejezetében az az összesen két tétel, amely ezt irányozza elő.

Ráadásul, ha mindezt vesszük, két új adónemet vezetett be a Medgyessy-Gyurcsány-kormány, az áfanöveléssel, illetőleg az energiaárak jelentős növelésével az áfabevétele is jelentősen növekedett a kormánynak. Tehát nem csak a kor kihívása, hanem jogos elvárás az, hogy ha ilyen jelentős többletnövekedés van, akkor abból többet fordítsunk ezekre a területekre. Ehhez képest, nem győzöm hangsúlyozni, az ellenkezője történik.

Konkrét példát is szeretnék mondani. 2003-ban, mint ahogy az idén is, elhangzott, hogy annak az összességében 40 százalékos gázáremelésnek a kapcsán, amely a vállalkozásokat és intézményeket érintette, amely az akkori inflációnak legalább nyolc-tízszerese volt, kompenzáció lesz, és ezek a vállalkozások, hogy ne lehetetlenüljenek el, majd kompenzációt kapnak. Az ígéret ígéret maradt, és gyakorlatilag a pénz nem jutott el a vállalkozásokhoz, nem kaptak kompenzációt az akkori 40 százalékos emelésre.

Most az idén, 2005-ben - hasonlóképpen 2003-hoz - három alkalommal emelte meg a kormány hatósági jogkörében a gáz árát, egyszer január 15-én, egyszer augusztus 1-jén és most november 1-jén. Csak a november 1-jei, bizonyára mindenki tudja, 19 százalékos, ami több mint hatszorosa a várható éves inflációnak. Összességében ez a három emelés együttesen meghaladja a 40 százalékot.

Ha visszaemlékeznek rá, főként tisztelt kormánypárti képviselők, januárban volt egy kérésünk, az volt a kérésünk, hogy fűtési szezon kellős közepén mégsem elegáns gázárat emelni, és úgy, hogy a lakosságot is és a vállalkozásokat is érinti, a nem lakossági fogyasztókat. Több helyen elmondtuk, több helyen megfogalmaztuk, gyakorlatilag érdemi vita nélkül meg sem tárgyalta javaslatunkat a kormány. Akkor azt mondtuk, hogy hajlandóak vagyunk visszatérni rá a fűtési szezon végén, mégiscsak korrektebb megoldás az ilyen.

Aztán a mostani augusztus 1-jei emelésnél, amely sokszor és sokat hangoztatottan nem érintette a lakosságot, csak az intézményeket, kértük azt, hogy vegyük ki az önkormányzati, állami fenntartásban lévő oktatási, egészségügyi, szociális intézményeket. Ehhez törvénymódosító javaslatot is benyújtottunk - érdemi tárgyalás nélkül ez is lekerült az asztalról. Pedig, gondoljanak bele, tisztelt képviselőtársak, az önkormányzati és állami intézményeknél ez az összeg úgyis bennünket terhel, és ha kiemeljük ebből az áremelési körből, akkor legalább mentesítjük ettől a tehertől meg ennek az áfaterhétől ezeket az intézményeket, mert a probléma utána úgyis visszakerül hozzánk, akár önkormányzati, akár állami intézményről van szó.

Aztán jött Gyurcsány Ferenc október elején, hogy lesz gázáremelés, 19 százalék az intézmények esetében, de nem érinti a lakosságot. Erre mondta azt a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, hogy ez a kijelentés azt jelenti, hogy valaki, aki ilyet mond, az vagy nem ért a gazdasághoz, vagy felelőtlen kijelentéseket tesz.

(21.10)

Ugyanis ennek legalább a kétharmadát - ezt a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke mondta - rá kell terhelni a fogyasztókra. Tehát nem velem vitatkoznak, egyébként osztom ezt a véleményt, de nem elsősorban velem vitatkoznak, akik ezt mondják. Egyébként a pékek nagyon erős szerveződése jelentette be először, hogy legalább 10-15 százalékos emelést fog eredményezni ez a mostani. Tehát az a cinikus megjegyzés, hogy nem érinti a lakosságot, mégiscsak egy álságos kijelentés.

A lakossági gázfogyasztás esetében nem található meg megint az a segítségnyújtás, amelyről mindig hallunk. Igaz, hogy egyfajta kompenzációs rendszer működött 2003 októberétől a lakossági gázfogyasztóknál, de az is igaz, hogy ez a rendszer messze nem tökéletes, és nagyon sok helyen változtatni kellett volna rajta - gondolok itt elsősorban a nagycsaládosokra -, mert ez kizárólag a fogyasztás arányában szabja meg a három gáztarifát, és nem veszi figyelembe azt, hogy e mögött a gázmérő óra mögött hány ember fogyasztja a nagyobb mennyiséget.

Tehát gyakorlatilag ugyanazzal a teherrel sújtottuk a nagycsaládosokat, mint azokat, akik tényleg luxusvillákban laknak, hasonlóképpen a kormány jeles tagjaihoz, akár uszodákat fűtenek vele, ugyanazt a gázárat fizették, mint, mondjuk, egy nagycsaládos. (Dióssy Gábor, a fejét csóválva: Ezt nem kéne!) Államtitkár úr, hiába bólogat, ez pontosan így van, ezt a nagycsaládosok számtalanszor elmondták, hogy ugyanazt az árat fizetik a gázért, mint a nagy villákban lakók, akik természetesen nem férnek bele abba az éves fogyasztásba, amit a rendszer meghatározott.

Ennek az alapja a bányajáradék, amely a törvény szerint fokozatosan csökken. Mi mindjárt az elején felhívtuk a figyelmet arra, hogy erre a kompenzációra egyre kisebb összeg jut a bányajáradék csökkenése miatt, és ezért valamiféle kiegészítést kell majd ehhez találni. De hangsúlyozom, hogy a kormány eredeti ígéretei szerint is a vállalkozások, tehát a nem lakossági fogyasztók is részesültek volna valamiféle kompenzációban. Tehát csökken a kompenzációs kassza, gyakorlatilag ki fog ürülni, és ehhez képest nem találunk semmi olyat a költségvetésben, amely ezt pótolná.

Térjünk rá még egy témára - és vélhetően az államtitkár úr majd szomorúan fog bólogatni ekkor is -: az üzemanyagok áráról és az üzemanyagárak tekintetében követett kormányzati magatartásról és elmaradt lépésekről szeretnék néhány szót szólni. Azt megint érdemes megjegyezni, amiért nem felelős a kormány, tehát ezt ki kell mondani, hogy az olaj világpiaci ára jelentősen nőtt, természetesen ez befolyásolta a gázárakat is - tehát ezt, ha majd kormánypárti képviselők fölállnak, nyugodtan elmondhatják, de tisztában vagyunk vele -, és emiatt az üzemanyagok ára a világ minden részét nőtt. Ezért, amikor már jelentős mértékeket túllépett az üzemanyagok ára, onnantól kezdve, gyakorlatilag az első negyedévtől kezdve ez jelentős többletbevétel volt az államnak abból az áfából, amely a megemelt üzemanyagok árát érintette, hiszen egy lényegesen alacsonyabb üzemanyagárral számolt a költségvetés tervezésekor a tavalyi esztendőben a kormány.

És most mi történt? Azt az áfacsökkentést, azt az 5 százalékos áfacsökkentést, amelyet jónak tartunk, elfogadhatónak tartunk, szerintünk lehetne még más területen is adócsökkentésben lépni, de ezt a lépést természetesen támogatjuk mi is, és amikor szükséges, ezt el is mondjuk, a kormány egy nagy lépéssel előrehozta október 1-jére, tehát egy negyedévvel az üzemanyagok tekintetében az áfacsökkentést 25 százalékról 20 százalékra. Mit tapasztalhatunk ma, tisztelt képviselőtársak? Bizonyára mindannyian sokan tankolunk, az eltelt egy hónap alatt szépen visszakúszott az üzemanyagok ára az eredeti szintre.

Ebből azért el kellene gondolkodni azon, hogy egy ilyen 5 százalékos áfacsökkentés, minekutána mindenki azt várja ettől, hogy majd jelentősen csökkenni fog a termékek, szolgáltatások ára, amelyek ebbe a körbe tartoznak, a január 1-jétől bevezetendő csökkentés érinti őket - hogy majd csökkenni fognak. Biztos vagyok benne, hogy hasonló jeleket fogunk más területen is tapasztalni, hogy majd az áfacsökkentés egy hónapig érezhető, és akkor szépen visszakúsznak az árak.

És itt jön be a másik, amit az áfacsökkentés mellett folyamatosan mondtunk, és ebben nem volt hajlandó lépni a kormány, ez pedig az üzemanyagok jövedéki adójának a csökkentése. Az üzemanyagok jövedéki adójának a csökkentése tekintetében nagyon sokféle tévképzet terjengett a kormányban, nem Dióssy államtitkár úrtól, ezt szeretném leszögezni; Szanyi államtitkár úr mondogatta hónapokon keresztül azt, hogy nincs rá lehetőség, hogy csökkentsük az üzemanyagok jövedéki adóját, merthogy be lett fagyasztva, hivatkozott EU-direktívára és a többi.

Én utánanéztem ezeknek az EU-direktíváknak, aztán kiderült, amivel az összes fuvarozó szervezet egyetértett, hogy ez nem vonatkozik Magyarországra, és Magyarországon magasabb az üzemanyagok jövedékiadó-tartalma, mint amilyen az Európai Unió által meghatározott minimum. Tehát lehetne csökkenteni szerintünk az európai uniós minimumra a jövedéki adót, ami átlagosan tíz forintot jelentene, és az áfacsökkentéssel együtt már egy jól érezhető tehercsökkenést jelentene minden vállalkozás számára, minden család számára, hiszen azért ma Magyarországon a családok jelentős része is már érintett az üzemanyag-felhasználásban.

Tehát túl azon, hogy rosszul értelmezett az államtitkár úr hónapokon keresztül egy európai uniós, illetve - mert ezt két direktíva érinti - két európai uniós direktívát, a jövedéki adó tekintetében a javaslatainkat úgyszintén, a korábbiaknak megfelelően érdemi tárgyalás nélkül elvetették.

Én kértem azt is több alkalommal, kértem itt a parlamentben, különféle politikai vitaműsorokban a kormány képviselőit, a kormánypártok érintettjeit, hogy vizsgálják meg azt, hogy hogyan lehet elkerülni azt a hatalmasra duzzadt benzinturizmust, amely az idén aztán végül is már nagyon magas szintre jutott, mert most már tartósan, azt lehet mondani, az év tizenkét hónapjából most még hátravan kettő, de legalább kilenc-tíz hónapban Magyarországon az összes környező országhoz képest magasabb volt az üzemanyagok ára, és ez azt jelentette, hogy egyre nagyobb távolságról érdemes volt a határ mentén kimenni tankolni. Az azért mégiscsak elborzasztó, hogy Sopronból - ott élnek ismerőseim, rokonaim -, Szombathelyről Ausztriába járnak ki tankolni, főleg gázolajat, mert ott lényegesen olcsóbb.

Tehát összességében véve, tisztelt képviselőtársaim, Deák András azt hiányolta itt az első, energetikát érintő hozzászólásában, hogy 1993 óta... - és ez jogos, ebben egyébként, azt gondolom, nincs vita köztünk, kormány és ellenzék között, hogy energiastratégiára szüksége van az országnak, több tekintetben, mert a ’93-as már elavult, rengeteg folyamat zajlott le, ami érintette a szektort, ennek részeként kellene a különböző elemeket vizsgálni, és abba behelyezni.

De ha már nincs ilyen energiastratégia, amely a mi információink szerint lassan egy éve már készül, és valamiféle műhelymunka van, de konkrét dokumentumokat még nem láttunk, akkor legalább azokat a fontos szempontokat, hogy energiahatékonyság, energiatakarékosságra való ösztönzés, illetve energia-korszerűsítés, valósítsa meg a kormány, legalább a számok tükrében, és ne pedig csak szavakban. És az energiatakarékosságot ne úgy, hogy gyakorlatilag az 5 százalékos áfacsökkentésen kívül minden lehetőséget nem vizsgál meg arra, hogy csökkentse, mondjuk, az üzemanyagok árát. Persze, hogyha magas az üzemanyagok ára, az valamiféle energiatakarékosságra ösztönöz, de ez azért mégiscsak cinikus megközelítés lenne. Nem hallottam ilyet, félre ne értse bárki a kormánypártok részéről, de én azt gondolom, hogy minden olyan lépést - és ezzel a saját vállalkozásainkat segítjük -, amit megtehetünk energiahatékonyság, energiatakarékosság és energiaárak csökkentése ügyében, azt meg kell tennünk.

És még egy gondolat - tudom, hogy a kormánypárti képviselőknél szokott ez érv lenni -: én azt is megnéztem, hogy mekkora volt az összadótartalma 2002-ben az üzemanyagoknak, most ez átlagosan 30 forinttal magasabb. És lehet itt aztán mindenféle bűvszámot mondani, de legalább 30 forinttal magasabb az adótartalma három év után az üzemanyagoknak, mint amilyen volt 2002-ben.

Én azt kérem, elsősorban a tárca, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium illetékeseitől, akik az energetika területéért felelősek sok más egyéb mellett, hogy azért jobban figyeljenek oda azokra a lehetőségekre, amelyek a tárcán belül adódnak, hiszen Magyarországon mind a tízmillió ember energiát fogyaszt többszörösen, és nagyon érzékenyen érinti ez a terület. Valahogy el kell érnünk azt, hogy a nemzeti össztermék egységét ne ilyen jelentősen magasabb energiafelhasználással állítsuk elő, mint ahogy jelenleg előállítjuk a nyugat-európai országokhoz és az Európai Unió tagállamaihoz képest, még a tíz újonnan csatlakozott ország tekintetében is elég rosszul állunk - de erről majd akár egy későbbi felszólalásban.

Köszönöm szépen a türelmet. Remélem, hogy az eddig elhangzottak után sikerült egy kicsit átterelnem egy fontos témára az érdeklődést, és majd beszélünk róla tovább.

Köszönöm szépen.

(21.20)




Felszólalások:  Előző  306  Következő    Ülésnap adatai