Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VÉCSEY LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Már értjük, persze, mindenki érzi, hogy közeledik a választás időpontja, tehát politikai ígéretek formájában az ellenzék részéről különféle kritikák hangzanak el. Értjük, értjük, de azért az nagyon beszédes szerintem, hogy a szocialista frakcióból egyetlenegy képviselő az egész vitanap folyamán nem volt jelen. Azt gondolom, hogy ezt nyugodtan vehetjük beismerő vallomásnak.

Ennek egy kicsit talán ellentmond Demeter Márta képviselőtársam hozzászólása, amiben 2001-re eredezteti a devizahiteles probléma keletkezését. Bánki képviselőtársam már felhívta a figyelmet arra, hogy ön is ennek a frakciónak volt a tagja. Én hadd egészítsem ki egy számadattal is. 2001-ben ‑ csak hogy az emlékezetünket felfrissítsük ‑ az vehetett fel devizahitelt, akinek igazolt devizajövedelme volt. Ez nagyon lekorlátozta a lehetőségeket, plusz párhuzamosan ezzel nagyon jó otthonteremtési kedvezményt, kamattámogatási, lakásvásárlási, lakásépítési lehetőségeket biztosított a kormány.

Tényleg csak zárójelben jegyzem meg, hogy a 2002-es kormányváltás után az akkori szocialista és szabad demokrata kormány számos tagja igen nagy összegű kamattámogatott lakáshitellel vette át a kormányzást, utána nyomta meg a gombot, hogy köszönjük szépen, ezt a lakástámogatási rendszert megszüntetjük, bezárjuk egyszer és mindenkorra a magyar polgárok előtt, és vegye föl inkább a devizahiteleket boldog és boldogtalan, olyanok is, akiknek egyébként nincsen devizában jövedelmük. Mindez 2001-ben történt, és 2002-2003-ban már meg is szüntette a szocialista-szabad demokrata kormány ezt a lehetőséget.

Tehát a szám, amit ígértem, 2002-es adat, az akkori lakossági hitelek bontása: 307 milliárd forint volt a devizahitelek összege, és 1541 milliárd forint volt a forinthitelek, lakáshitelek összege. A devizahitelek aránya a teljes lakáshitelezésen belül mindössze 17 százalék volt. 2010-ben a kormányváltáskor ez, finoman szólva, megfordult: 6983 milliárd forint volt a devizahitelek összege, és 3434 milliárd forint volt a forinthitelek összege, 67 százalékra nőtt a devizahitelek aránya a lakáshitelezésen belül.

Az, hogy 2010-ben egyébként mit kellett volna tenni, mit lehetett volna tenni; sajnálom, hogy Staudt Gábor képviselőtársunk kiment, de ő is nagyjából ennek a gondolatmenetnek az alapján próbált kritikát megfogalmazni a kormány és a törvényhozás intézkedései kapcsán. Szóval, hogy mit lehetett volna tenni, és mit kellett volna tenni, ezt a kormányzati felelősség terhe nélkül, súlya nélkül nagyon könnyű ám mondani. Tehát az, hogy önöktől, a szocialista kormánytól 2010-ben milyen helyzetben lévő országot, milyen költségvetést örököltünk, az, hogy a Gyurcsány-kormány által az utolsó pillanatban a Nemzetközi Valutaalaptól felvett 18 milliárdot két év alatt kellett visszafizetni, és semmilyen könnyítést nem voltak hajlandóak az Orbán-kormánynak tenni, holott előtte néhány hónappal a Gyurcsány-kormány utolsó gazdasági-pénzügyi beszámolóját is cinkosan elhallgatták, nehogy úgymond belezavarjon a választások kimenetelébe.

Az Orbán-kormány semmiféle könnyítésben nem részesült, mindent azonnal a nyakába zúdítottak. Tehát az ‑ és ezt jobbikos és LMP-s képviselőtársaimnak is mondom ‑, hogy 2010-ben mit lehetett és kellett volna tenni, finoman szólva is történelmietlen megközelítés. Inkább osztozom abban az álláspontban, amit Bánki Erik ‑ egy kicsit helyeselve Szilágyi képviselőtársunk hozzászólását ‑ kifejtett, hogy tudniillik törekedni kell arra, hogy lehetőség szerint minél több ember problémáját megoldjuk. Az, hogy mindenkiét, törekvésnek jó, azt hiszem, a világtörténelemben olyan még nem volt, hogy minden problémát vagy bármilyen problémát maradéktalanul meg lehetett volna oldani, de törekedni, egyetértek vele, mindenképpen szükséges erre.

Szeretném hangsúlyozni egyébként, hogy azt a törekvést, ami törvényekben nyilvánult meg, és 2010 óta a kormányzati felelősség jegyében ebben az országban történt, ezeket az intézkedéseket az ellenzéki pártok rendre elutasították, nem szavazták meg, sem az MSZP, többnyire a Jobbik sem és az LMP sem. Tehát egy kicsit csöbörből vödörbe került képviselő asszony, hiszen egy olyan frakcióból ült át, amely okozója volt a devizahiteles válságnak, egy olyan frakcióba, amely egyébként semmilyen intézkedést nem támogatott, ami arra lett volna hivatott, hogy megoldja a devizahiteles problémát.

Engedjék meg, hogy a konkrét intézkedések közül a végtörlesztésről mondjak néhány adatot ‑ lehetett volna, kellett volna. A 2010-es választásokat követően a Fidesz-KDNP-kormány első intézkedéseként a kilakoltatási moratóriumot hirdette meg, és ezt követően került bevezetésre intézkedéssor gyanánt az árfolyamgát, majd a végtörlesztés, és mostanra, mint képviselőtársaim elmondták, eljutottunk ismét a moratóriumhoz és a családi csődvédelem intézményéhez. A végtörlesztés bevezetésével arra nyílt lehetőség, hogy a már megállapított devizaárfolyamokon tegyék lehetővé a fennálló devizahitelek forintban történő egyösszegű visszafizetését, a bank pedig semmilyen költséget ne számíthasson fel az átváltással és az egyösszegű visszafizetéssel kapcsolatban.

Ha ez nem segítség, akkor mi a segítség a devizahiteleseknek? Én az előző ciklusomban a fogadóóráim nagy részén gyakorlatilag mondhatom, minden fogadóórámon devizahiteles problémákkal találkoztam, azzal jöttek hozzám az emberek. Most, ebben a ciklusban a múlt heti fogadóórámon volt egyetlenegy devizahiteles problémás, az is egy gépkocsi-vásárlásos devizahitel-probléma volt. Tehát a saját személyes képviselői tapasztalatom is azt mutatja, hogy a probléma erőteljesen csökkent, zsugorodott.

(18.30)

Bizonyára önök is emlékeznek, hogy a kormány 2011. szeptember és 2012. február között, tehát az első költségvetés… ‑ költségvetés? 2010-es költségvetés nem is volt, októberig volt meg a költségvetés, tehát még egy kormányváltás évére vonatkozó költségvetést is meg kellett alkotni. Tehát 2011. szeptember és 2012. február között tette lehetővé, hogy a jelzáloghitellel rendelkező adósok hitelüket kedvezményes árfolyamon fizessék vissza. Az otthonvédelemmel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXXI. törvény eredményeként elmondható, hogy többek között a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvénybe beépítésre került a rögzített árfolyamon történő végtörlesztés lehetősége, amennyiben annak feltételei teljesülnek. Meg kell jegyeznem, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete adatai szerint majdnem 170 ezer devizahiteles törlesztette 1354 milliárd forint értékű devizahitelét fix árfolyamon, így esetükben megszűnt a devizakockázati kitettség, miközben a végtörlesztés nyomán az érintett devizahitel-állomány közel negyedével csökkent. Mi ez, ha nem segítség a devizahitelesek egy jelentős csoportjának?

Tisztelt Képviselőtársaim! Ismétlem, közel 170 ezer adós élt a végtörlesztés lehetőségével, amely kedvezmény az adósoknak összesen 370 milliárd forint megtakarítást eredményezett. Ez mind ott maradt a devizahiteleseknél. Egy adós átlagosan ‑ ez egy nagyon érdekes szám ‑ 2 millió 176 ezer forint kedvezményben részesült az alacsonyabb árfolyamnak köszönhetően, mi több, 2012 tavaszára ezzel párhuzamosan 5400 milliárd forintra csökkent a devizahitelek állománya, arányuk a lakosság hitelein belül pedig 2007 után először 60 százalék alá került. Amit az imént Demeter Márta képviselőtársamnak mondtam, érdemes összevetni ezekkel a számokkal. Tehát 2012 tavaszára két év alatt a 67 százalékról 60 százalékra sikerült levinni a devizahitelek arányát.

Úgy gondolom, hogy az adósmentő állami intézkedések sok embert kiemeltek abból a helyzetből, amibe elsősorban a devizaárfolyamok juttatták őket, és remélem, hogy a felszólalásomban bemutatott számok, tények mindezt igazolják is. Köszönöm szépen a figyelmüket. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)