Készült: 2021.06.13.13:01:32 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

208. ülésnap (2012.06.27.), 161. felszólalás
Felszólaló Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:52


Felszólalások:  Előző  161  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Egy korábbi megszólalásomban már utaltam bizonyos összefüggésekre, amelyeket szeretnék itt a Ház tárgyalásának mostani időszakában egy kicsit jobban kifejteni.

Ez a mondat, amit én bátorkodtam visszaidézni, ez arról szólt, hogy nincsenek Magyarországon beruházások, érdemben nincsenek olyan jellegű fejlesztések sem a magánszektor, sem pedig a közösségi, tehát az önkormányzati vagy állami szektor részéről, amelyek bárminemű gazdasági növekedést megalapoznának. Ez persze nem egy új jelenség, ezt már azért két éve tapasztaljuk.

Különösen érdekes ez, amikor idehozzuk azt az utóbbi időkben többször hangoztatott mondatot, kormányzati illetékesek, sőt még az államfő is Brüsszelben külön felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarország, a magyar kormány mennyire fontosnak tartja a kohéziós pénzek világát, merthogy a kohéziós pénzek munkahelyteremtő jellegűek, sőt bizonyítottan ezek azok az európai segítségformák, amelyek tulajdonképpen a magyar gazdaság fejlődése szempontjából a legtöbbet jelentik.

(18.30)

Persze meg is kell dicsérni az ilyen kohéziós pénzeket, hiszen éppen ezeknek egy későbbi időszakra vonatkozó felfüggesztése is már napirenden volt az EU-ban, azután a minap immáron ezt a felfüggesztést visszavonták, de ettől függetlenül azért lássuk be, olyasmit vontak vissza, ami soha nem lett volna a miénk.

Ezt azért mondom, mert a mai számok szerint a 2007-2014-es időszakra vonatkozó EU-költségvetésben Magyarország számára megítélt vagy lehetővé tett kohéziós források egyharmadát immár sajnos nagyon nagy valószínűséggel Magyarország technikai értelemben sem képes lehívni, azaz egy jövőbeni időszakra vonatkoztatottan az EU azzal intette Magyarországot, hogy a kohéziós pénzek egy részét, a majdaninak is csak egy részét felfüggeszti; ez tulajdonképpen csak egy finom utalás volt arra a realitásra, ami arról szól, hogy ma ezeket a kohéziós pénzeket Magyarország nem tudja felhasználni. Összehasonlításképpen egyébként mondom, hogy míg 2010-ben a kohéziós pénzek százalékos felhasználásának listáján Magyarország az ötödik helyen volt, ma húsz fölött, ez azt jelenti, hogy egyértelmű a romlás más országokhoz viszonyítva is, de önmagában is borzalmas hátralépés következett be ebben a tárgyban. De különösen a kormánypárti képviselők figyelmét szeretném felhívni arra, mert ezt általában nem szokták tudni: a kohéziós pénzek alapvetően infrastrukturális és kisebb részt környezetvédelmi célokra használhatók fel. Ebből az infrastruktúra rész a fontosabb, más szavakkal: autópályák, vasutak, vasút-korszerűsítés, közlekedésfejlesztés és a többi. Tehát ezek maradtak el tulajdonképpen a Fidesz által 2010-ben végrehajtott rendszerváltás óta.

Viszont ezek a kohéziós alapok nem csak úgy tudnak működni, ahogyan ezt a képzeletbeli mesékben, fairy tale-ekben szokták mondogatni, hogy van itt egy tetemes magyar önrész. Jelzem tisztelettel, pont a kohéziós pénzeknél minimális a magyar önrész igénye, sokkal kevesebb, mint más európai uniós projekteknél, és nyilván a kormány azért szereti, mert amúgy egyébként ez egy finom pénz lenne, nagyon sok költségvetési hozzájárulás nem kell hozzá, és ez bizony látszik is a költségvetésben, nemigen rendeltek ehhez a célkitűzéshez különösebben semmilyen erőforrást. Ámde a kohéziós pénzek nemcsak állami alapon tudják az önrészeket felszívni, a kohéziós pénzek bizony a magánszektor közreműködésével is lendületet tudnak kapni, csak Magyarországon az a probléma, hogy a magánszféra is ugyanúgy bedugult, leállt, gazdasági növekedés nincs immár két éve, jövőre sem lesz. Most lehet olyan képzeletbeli számokat odabiggyeszteni, de pont Göndör István kollégánk mutatta ki, hogy ezek mennyire megalapozatlan, abszurd számok. Egy szó mint száz, a magánszféra sem nagyon lelkesedik ezekért a programokért az utóbbi időkben, hiszen számukra meg viszont a kormány másik ágon megbénította a hitelekhez jutás lehetőségét.

Hogyan bénította meg? Nyilván úgy, hogy a bankokra kivetette azokat az európai mértékben is kimagasló adókat, amelyeket a multikra kivetett adókként próbálja megetetni vagy eladni a közvéleménynek. Jelzem nagy tisztelettel, mielőtt itt most bárki esetleg visszavágna, hogy hű, a szocialisták mennyire, most itt a nagytőke meg a bankok oldalán állnak. Jelzem nagy tisztelettel, bármennyire is szeret vagy nem szeret valaki egy adott ágazatot, mondjuk, a pénzügyi ágazatot, én sem rajongok a bankokért, de az kétségtelen, hogy a bankoknak viszont komoly szerepük van a gazdaság finanszírozásában, amiben most pont azért nem vállalnak részt, mert a kormány olyan terhekkel üti őket agyon, amelyre csak egyféle válasz van: jó, ha a kormány elviszi a pénzt, akkor viszont megszüntetjük a hitelezést.

Nem tudom, emlékeznek-e, kedves kormánypárti képviselőtársaim, olyan időszakokra, amikor például olyan magasak lettek volna a kamatok, mint manapság. Jelzem, mind a vállalati, mind a magánszféra csak és kizárólag 10 százalék fölötti kamatokkal találkozik, sőt jellemzően ez inkább 13-14-15 százalék. Kigazdálkodhatatlan! Ahogyan a magyar kormány sem tudja kigazdálkodni a 9-10 százalékos állampapírhozamokat, most akkor a vállalatok miért tudnák kigazdálkodni a 11-12-13 százalékos kamatokból a számukra adódó terheket? Ez mutatja azt, hogy azok a várakozások, amelyekre az egész költségvetés épül, hogy itt tehát lesz valami kilábalás, hogy tehát majd a gazdaság növekedésnek indul... - kérem szépen, nagy tisztelettel jelzem: képtelenség, matematikai és közgazdasági képtelenség. Olyan időszakban, amikor tavaly vagy akár csak az idén vagy tavalyelőtt nem történtek meg az első kapavágások azokban a beruházásokban, amelyek egyáltalán gazdasági növekedést lennének képesek generálni, mi a csudától gondolják önök, hogy itt bármiféle gazdasági növekedés be tud indulni? Képtelenség!

A másik oldalról, ami egyébként a korábbi időszakokban igenis fűtötte nemcsak a magyar, de az európai gazdaságot is, a viszonylag bő pénzellátás a bankokon keresztül, na, meg ez sincs! Ha önöknek van valami ötletük, hogy mi az a harmadik dolog, ami alapján el fog indulni Magyarországon a gazdasági növekedés, hihetetlen kíváncsisággal hallgatom, mert amit eddig önök mondtak, meg amit a költségvetésbe próbálnak beleerőltetni, ez nettó - hogyan mondjam - bűvészkedés a semmivel. Képtelenség! És ezt próbálják önök itt a nyár derekán költségvetésként a hazai gazdasági, politikai szféra, illetve a közvélemény számára költségvetésként eladni.

Ezért mondtam én azt az imént, hogy igen, ez tényleg a csirketolvajok költségvetése. Hamiskás, pitiáner, egyáltalán nem számol semmilyen realitással, hanem próbálja összeszedegetni azt, ami a szeme láttára ott, a környéken ugrál, ha valahol lát egy forintot gurulni, arra már így lecsap a kormány, és akkor kész, viszi rohanva boldogan, hogy na, most akkor mekkora nagy bevételt csinált. Úgyhogy ez a költségvetés pont ezért elfogadhatatlan. Én nagyon-nagyon javasolom önöknek...Persze, meg fogják szavazni, nekem nincs efelől semmi kétségem, de ezzel együtt, tudják, mérhetetlen kárt okoznak az országnak.

Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr.




Felszólalások:  Előző  161  Következő    Ülésnap adatai