Felszólalás adatai

Összefoglalta és világosan elmondta Balczó Zoltán képviselőtársam a Jobbik álláspontját, mi is úgy gondoljuk, hogy az európai ügyészség létrehozására irányuló 2013-as rendeleti javaslata az Európai Bizottságnak durván és elfogadhatatlan módon sérti a szubszidiaritás elvét, sérti a lisszaboni szerződést is és az Európai Unió létrehozásáról szóló szerződést, tehát mindkét alapszerződést sérti, ezáltal helyes és jó, hogy végre a sarkára áll az Országgyűlés, sarkára áll az európai ügyek bizottsága, sarkára áll Hörcsik Richárd bizottsági elnök úr, aki eddig nem volt arról ismeretes, hogy olyan nagyon hevesen harcolt volna az Európai Unió különböző jogalkotási produktumainak a felülvizsgálata terén. Én örülök ennek, bátorítom őt, és bátorítok minden olyan képviselőtársunkat, aki velünk ellenétben nem évek óta mondja azt, hogy az Európai Unió alapvetően, inherensen, a működésének alapvető logikájából fakadóan törekszik a totális integráció mielőbbi teljes körű megvalósítására, réges-rég elszakadva az alapító atyák eredeti gondolatától, réges-rég elszakadva attól, hogy szabad, büszke európai nemzetek egymást tiszteletben tartó, kölcsönös gazdasági előnyöket biztosító együttélése legyen maga az európai térség.

Ehhez képest már réges-rég nem erről van szó. Előző napirendi pontja volt a Háznak a rezsicsökkentés kapcsán az uniós bürokrácia Magyarország elleni támadására adott válasz, és tulajdonképpen tényleg így van, hogy érdekes módon átalakult, tehát az eredeti célhoz képest, amely egyrészt a francia-német megbékélést próbálta szolgálni, helyesebben: a franciák általi kontrollját a német szén- és acélpotenciálnak, tehát a szolgáltató, polgárok jólétét felemelő, emberek, nemzetek életét kiteljesítő küldetésről, útjáról az Európai Unió vaskosan, visszatérhetetlenül, totálisan letért. Tehát ebben a kontextusban kellene vizsgálni ezt a bizottsági rendeletet, amely a lisszaboni szerződésből fakadó lehetősége, hogy egyáltalán véleményt nyilvánítson a nemzeti parlament.

A lisszaboni szerződést egyébként nem tartjuk jónak, első pillanattól fogva kritizáltuk, még akkor nem parlamenti pártként, hanem én európai jogi szakjogászként vagy éppen Balczó Zoltán mint már akkor tapasztalt közéleti ember, kritizáltuk azt, hogy a lisszaboni szerződést bizony teljes egyetértésben kőkeményen megszavazták. Először ratifikálta, ha jól tudom (Balczó Zoltán bólogat. - Szávay István: Legelső.), Magyarország elsőként ratifikálta a tagállamok közül a lisszaboni szerződést, tehát a legelső volt ebben a sorban. És ennek a dokumentumnak fundamentális jelentősége van, tehát a még erőteljesebb integráció felé tolja az egész Európai Uniót, csökkenti a nemzetállamok mozgásterét, csökkenti a kis államok mozgásterét, tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy Magyarország szempontjából totálisan rossz dokumentum. Ezt sikerült úgy megszavazni, és ezt megint el kell mondjam az ország nyilvánossága előtt, hogy az híresült el, hogy tulajdonképpen olvasás nélkül szavazták meg a képviselők, tehát az akkori Fidesz, MSZP, MDF, volt egy SZDSZ nevű párt is valaha, azt hiszem, ők is megszavazták. (Dr. Ipkovich György közbeszól.) Így van. Viszont tény és való, hogy objektíve nagyon kevesen olvasták el. Igen, Ipkovich képviselőtársam mondja, én el is hiszem neki, a mai alkotmányügyi bizottságban mondta nekem, amikor kértem, hogy tegye fel a kezét, aki megszavazta ezt a lisszaboni szerződést, tehát hogy elolvasták-e. És bizony nem lendültek a kezek. Ő elmondta, hogy elolvasta, de Rubovszky György képviselőtársunk, a KDNP nagyon tapasztalt, régi motoros képviselője bejelentette jegyzőkönyvben, hogy meg sem kaptuk, és úgy szavaztam meg. (Dr. Ipkovich György: Rajta volt az interneten.) Tehát tulajdonképpen miről is van itt szó?

(21.50)

Tehát magyarul, amikor a lisszaboni szerződésből fakadó intézményrendszer Magyarországra történő erőltetése kapcsán vitatkozunk a parlamentben, nincs nagy vita, hozzáteszem, mert gyakorlatilag mi egyetértünk ezzel az állásponttal. Helyes az az álláspont, hogy egy ilyen európai uniós ügyészség létrehozatala, amely, gyakorlatilag azt lehet mondani, a Visinszkij-féle szovjet ügyészi modell mintáján alapul, és épp ez erősíti azt a párhuzamot, amit egyébként nagyon sokan szakértő módon megvonnak, például a legnevesebb dán EU-szkeptikus képviselő, aki világosan levezette már a konvent, az alkotmányozás vitája kapcsán és a lisszaboni szerződés vitája kapcsán, hogy totálisan egy szupranacionális irányba tartó rendszer, gyakorlatilag a Szovjetunió rendszere valósul meg, csak egy más hangszerelésben, kicsit jópofább, kicsit elviselhetőbbnek tűnő, színesebb hangulatban zajlik mindez - Beethoven szól, mondjuk, az Internacionálé helyett. De az az igazság, ezt nemcsak én mondom, hanem az Európai Parlamentben, aki meghallgatja a felszólalásokat, nagyon markáns, kemény vélemények hangzanak el a mainstream pártokon kívüli erőkből, főleg az európai szabad demokraták - másfajta demokraták ők -, Nigel Farage és pártja, vagy pedig akár a szélsőbaloldal is hasonló dolgokat mond.

Tehát kanyarodjunk vissza: az alapelv számunkra teljesen világos és egyértelmű. Korrupcióellenesek vagyunk, a közpénz védelmét mindenek felett álló célnak rögzítjük. Tehát szó nem lehet arról, még annak a felvetéséről sem és senki ne kíséreljen meg ilyet, hogy azt sejtesse, hogy aki most azt az álláspontot foglalja el, hogy az európai ügyészség létrehozatala sérti Magyarország szuverenitását, az valamilyen oknál fogva nem kívánja azt, hogy egyébként az uniós pénzek felhasználása tekintetében rend legyen, tehát ne legyen visszaélésszerű felhasználás. Egyébként ez az elkötelezettség részünkről annyira határozott és kemény, hogy adott esetben ki kell terjedjen nemcsak a magyarországi önkormányzatokra, állami szervezetekre, netán államtitkárokra, akik ezeket a pénzeket koordinálják, hanem terjedjen ki nyilván, ki kell hogy terjedjen az uniós tisztviselőkre és az európai parlamenti képviselőkre is. Tehát ha ad absurdum van olyan európai parlamenti képviselő, aki gyanúba keveredik, és adott esetben visszaél európai uniós pénzekkel, akkor bizony az ő tekintetében a lehető legkeményebb felelősségre vonás szükséges és kívánatos. Egyébként hozzáteszem, van ilyen szervezet, és egyébként egyet is értek mindjárt az egyik olyan kulcsfontosságú érvvel, a szubszidiaritást sértő jellegével az ügyészségnek, hogy nem indokolta a Bizottság, hogy miért kell egy új intézményt létrehozni. Azért, mert benne van a lisszaboni szerződésben, a 86. cikkben, az önmagában kicsit kevés.

Van egy OLAF-unk, egy csalás elleni hivatalunk, amely az Európai Unió pénzeinek felhasználása fölött elég komoly vizsgálati lehetőséggel rendelkezik. Él is ezzel, elég sok ügyet feltár, sok ügyben büntetőeljárást kezdeményez. Egy biztos: nincs integráció ezen a téren. Egyébként helyesen kritizálható az a kitétel, hogy egyáltalán egyfajta egységes térségről lenne szó. Mert maga a rendelettervezet nem kevesebbet ír, mintsem azt, hogy már eleve egy olyan egységes, úgymond büntetőjogi harmonizációról lenne szó, ahol az európai ügyészség már csak felteszi a pontot az i-re, de valójában nem erről van szó.

Tehát azok az eszközök, amelyek például az európai ügyész számára utasítási jogkört adnak a segítő ügyészek felé, vagy gyakorlatilag kizárólagos nyomozati lehetőséget biztosít, vagy éppen ügyáthelyezésre biztosít lehetőséget... - üsse meg a fülünket ez a fordulat, jó? Tehát ügyáthelyezéseket biztosítana az európai ügyészség számára az Európai Bizottság, az az Európai Bizottság, amely Magyarországot éveken át támadta azért, mert az ügyáthelyezés intézményét biztosította az Országos Bírósági Hivatal vezetője részére, aki egyébként ezzel az eszközzel tavaly ötvennél kevesebb esetben élt. Megkeresés alapján történt ez is. Ezeknek kisebb része volt csak büntető-, nagyobb része bonyolult gazdasági ügy volt, hogy az ügyek gyorsabb elintézése lehetővé váljon.

Tehát ez az irány, még egyszer mondom, a jog védte érdek, a szabályozási tárgy fontos és jó, elkerülendő a korrupció, elkerülendő a közpénzekkel való visszaélés, viszont ez az intézményrendszer ebben a formában nem felel meg ennek a követelménynek, még akkor sem, ha Viviane Reding azt mondja, hogy 2015-re már nagyon szeretné, ha működne az ügyészség. Egy apró akadály azért van: előtte ugyanis a Tanács döntéséhez konszenzus kell, tehát minden tagállam hozzájárulása kell.

Ebben a körben hadd említsem meg, hogy amikor arról beszélünk, hogy Magyarország szereplője az Európai Uniónak, az volt a nagy elvárás, a nagy hozsannázós hirdetés azok részéről, akik feltétlenül támogatták az európai uniós csatlakozásunkat a Jobbikkal ellentétben... - mert a Jobbik már 2003-ban az európai uniós csatlakozási kampányban még nem pártként igenis markánsan állást foglalt több civil szervezettel együtt, hogy ez a totális gyarmatosítás útja. Tehát hozzáteszem: nem szükségszerű az sem, hogy Magyarország mozgástere egy ilyen európai intézménnyel szemben olyan kicsi legyen, mint mondjuk, a többi tagállamé. De vannak kivételek; például Dánia az alapszerződésben rögzítette, hogy neki kimaradási lehetősége van a nemzeti kompetenciákat érintő bel- és igazságügyi projektekből. És Koppenhága ezt most is fogja érvényesíteni. De hasonlóképpen szigetországi különleges helyzetből fakadóan Nagy-Britannia, Írország is önkéntes alapon dönthetnek, hogy nem vesznek részt, vagy éppen utólag vesznek részt egy intézményben, Schengen esetében ezt meg is teszik például.

Azért gondolkozzunk már el, hogy miért kellett így Magyarországot ilyen kiszolgáltatott állapotba beletaszítani az Európai Unióba, miért kellett ennyire előnytelen feltételrendszert vállalni, a gazdák a támogatás negyedét kapták, ezer dolgot el lehetne mondani, hogy mennyit vesztettünk ezen. Tudom, már Hörcsik Richárd képviselőtársam emelkedik szóra, hogy elmondja, tavaly a pénzügyi szaldó szerint Magyarország többet kapott, mint amennyit befizetett. Csakhogy ez nincs így. A teljes mérleget kell nézni, és a teljes mérleg kapcsán több komoly közgazdász már levezette, hogy Magyarország százszor többet veszített a megelőző évek önkéntes piacfeladása, önkéntes vámeltörlése, önkéntes piacátadás és az önkéntes privatizáció, rablóprivatizáció által, és elesett attól, hogy megvédje saját piacát, elesett tulajdonképpen a protekcionizmus lehetőségétől; egy olyan ország, amelyet szétraboltak, szétvertek, az elvtársak gyakorlatilag privatizálták a stratégiai vagyont. Egy ilyen összefüggésrendszerben kell vizsgálni az ügyet, és ebben az összefüggésrendszerben kell határozottan azt mondanunk, hogy ilyen megoldást nem támogathatunk. Ez valóban túlmegy az Európai Unió alapító szerződéseinek a lehetőségein, hozzátéve még egyszer tehát azt, hogy a cél helyeselhető és követendő.

Nekem már csak két kérésem van a kormánypártok részére. Nagyon hiányolom ezen állásfoglalás mellett azt a határozati javaslatot, amelyben javaslatot tesznek arra egyrészt, hogy mi az a más szervezeti megoldás, ami szerintük az uniós közpénzekkel való visszaélést kizárja, mert azért nem jó a rendszer, valljuk be őszintén. Éveken át, mióta uniós tagok vagyok, nemcsak nálunk, nagyon sok más tagállamban is, nagyon kemény visszaélések vannak. Repkednek itt számok; elhangzott már hivatalosan bizottsági elnök részéről, hogy 20-30 százaléka az európai uniós pénzeknek elmegy a korrupciós csatornákon, különböző országokban másként. Tehát várom a javaslatot, hogy mi lenne a legmegfelelőbb forma.

A második: várom az elszámoltatást. Várom önöktől, hogy elszámoltassák azokat, akik például kutyakozmetikát támogattak uniós közpénzből, hosszan folytathatnám a sort, hogy milyen haveri mutyik keretében, a LEADER-program, a nem tudom micsoda, rengeteg ilyen visszaélésszerű pénzfelhasználás volt. Egyetlenegy embert nem láttam még börtönbe besétálni, aki európai uniós pénzt eltapsolt, félrekezelt, korrupcióban vett részt. Talán mintha egy ügy lett volna, valamilyen lebuktatásra mintha emlékeznék, a Hír TV kamerái s a többi, de ennyi. De nem tudunk többről. Az intézményesen az európai uniós pénzekre rárepült csoportokat - tulajdonképpen mondhatjuk úgy, hogy maffiacsoportok -, megélhetésszerűen ebből élő csoportokat fel kell számolni. Ez az igazi feladat. Tehát egyrészt védjük meg Magyarországot az illetéktelen uniós beavatkozásoktól, másrészt pedig számoljuk fel az uniós pénzek pártalapú vagy korrupciós alapú rendeltetésellenes felhasználását, és használjuk ki a lehetőségeket.

Zárógondolatként annyit mondanék, hogy a lengyelek példát mutatnak ebből. Lengyelország tényleg nem jó pozíciókból indult, de olyan jól tudja az uniós pénzeket felhasználni, olyan ügyesen forgatja a gazdái számára, a saját ipara számára, hogy valóban egy nagyon virulens irányba mozdult el. Nekünk ez az irány, ez a szimpatikus. Tehát a nemzeti szuverenitás védelme mellett mindaddig, amíg megvédhető Magyarország érdeke az Unió keretén belül, védjük meg maximálisan. Ha viszont már nem védhető meg, akkor egyetlenegy megoldás marad: elő kell készíteni, meg kell tervezni és végre kell hajtani az Európai Unióból való kilépést.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

(22.00)