Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Bocsánat, a hangom egyre mélyül, de borzasztó kellemetlen, ahogy innen jön föl a por a levegővel, és ezért nehezen beszélek, egy idő után a légút nem annyira bírja tovább.Szóval, kezdeném azzal, Boldog István képviselőtársamnak, aki rendre a legnagyobb kommunistázó az ülésteremben, hogy már csak azért is nehéz, ahogy Bányai Gábor képviselőtársunk kérte a megbékélést vagy kibékülést, mert szakmai viták, szakmai érvek helyett rendre a kommunistázás van nemcsak ma, hanem rengeteg ülésen, itt a plenáris ülésen és rengeteg bizottságban.

A bizottsági üléseken a Költségvetési bizottságban, amikor Boldog Istvánnak már nem volt érve, akkor folyamatosan kommunisták voltunk úgy, ahogy van, a 37 éves kolléganőmtől kezdve a 42 évesig. Tehát önmagában már ez a jelleg gátolja azt, hogy itt egyáltalán egy normális kapcsolat legyen a kormánypártok és az ellenzék között. De csak azért, hogy Boldog István úrnak megmutassam, hogy a főnöke kicsoda, és a főnöke hogy gondolkodott, hiszen ha valaki, akkor az ő főnöke, Orbán Viktor tényleg egy kommunista bölcsőből érkezett a világra. És csak azért, hogy még az 1991-ben elhangzott Orbán Viktori beszédet idézzem, akkor az a következőként hangzott.

(4.40)

„Szeretném leszögezni, hogy a szocialista politikai gondolkodás és gyakorlati politika számunkra nem ördögtől való. A kommunisták utódpártja, az MSZP esetében az eltelt másfél év alatt odáig fejlődtek a dolgok, hogy talán már a következő választási ciklusban hiteles szociáldemokrata párttá válnak. A magyar demokrácia stabilitása érdekében úrrá kell lennünk rossz emlékeinken.” Tehát ez a főnök, aki önöknek azokat az alapokat megteremtette, amiért itt a Házban önök kommunistáznak, becsmérelnek, bántanak mindenkit, aki nem önökkel ért egyet.

Elmondom önöknek, én azért kezdtem el politizálni pár évvel ezelőtt, mert azt gondoltam, hogy az előző 25 évben elég türelmes voltam ahhoz, hogy várjam, hogy a gyermekemnek és reményeim szerint unokáimnak olyan világot hagyjak itt, olyan országot hagyjak itt, amelyben érdemes élniük, és boldogan tudnak élni. Azt szerettem volna, ha a gyermekem egy erős nemzettudattal élő országban nő fel, és aztán lesznek neki is gyerekei. Azt szerettem volna, hogy ez az ország méltányos legyen a gyermekekkel, méltányos legyen az idősekkel, és az aktív korosztálynak pedig minden lehetőséget megadjon ahhoz, hogy az értékeik, a képességeik kibontakozzanak. Ezt vártam 25 éven keresztül, majd azt láttam, hogy ez nem sikerült. Ezért kezdtem el politizálni.

Azért vállaltam el, hogy eljöjjek az ország Házába, mert azt gondoltam, hogy mindazt az elvet, amit addigi életemben sajnos nem sikerült a politikának megvalósítani, talán megvárom az emberi hangon, az együttműködés hangján, a szakmaiság hangján, az egyetértés elvének hangján…  és bármelyikük, hiszen kettejükkel már voltam bizottságban is együtt, Böröcz képviselő úrral is és Boldog Istvánnal is, amikor ellenzéki javaslatok érkeztek be, és szerettük volna, hogy önök megszavazzák, akkor én nem kommunistáztam, nem fasisztáztam, nem becsméreltem egyiküket sem, hanem elmeséltem azokat az élethelyzeteket, felemlítettem önöknek azoknak a társadalmi csoportoknak a nehézségeit, akiket nekünk fokozottan figyelnünk kell azért, mert ők elesettek, gyengék, és nekünk, erőseknek kell hozzáadnunk azt, ami nekik hiányzik. Tőlem önök soha nem hallottak bántó, követelőző, durva hangot. Ugye, ebben egyetérthetünk? Bizottsági üléseken tőlem önök biztosan soha.

Aztán a következő: önök mindig úgy beszélnek rólunk, hogy általában az ellenzék. Amikor mi említjük fel azt, hogy önök hogy bántottak vagy becsméreltek minket, akkor mi hozzárendeljük az adott személyhez, és úgy mutatjuk be. Boldog István, amikor énrólam beszél, hogy én randalíroztam, én szirénáztam, és egyáltalán csináltam bármit, ebből is látszik, hogy Boldog István képviselőtársam hiába van itt, általában nem észleli, hogy mi történik körülötte. Merthogy én folyamatosan december 12-én azért köröztem, mert nem akartam hallássérült lenni, és legtöbbet ott ültem, ahol most a kollégák ülnek, mert az volt a szirénától legmesszebb, beszélgettem egyébként önökkel, beszélgettem mindenkivel, és nem voltam részese, de soha nem mondtam el, hogy én nem voltam részese, velem ne foglalkozzanak. Stimmel? Tehát mi mindig személyhez kötjük, amikor kifogásolunk valamit, önök meg folyamatosan en bloc az egész ellenzék magatartásának tekintenek mindent, amit egy vagy esetleg több képviselő tett. Ennek megint azért van jelentősége, mert mi mindig igyekszünk arra, hogy a konkrét tényeket valósan adjuk elő, önök pedig egy-egy megélt élmény felhasználásával mindenkit azokkal az érvekkel kívánnak gyengíteni.

A következő gondolatom: akinek hatalma és pénze van, annak nagyobb a felelőssége a társadalom iránt. Akinek hatalma van, annak nagyvonalúnak kell lenni. A hatalom és a nagyvonalúság csak együtt működhet. Ha egy hatalom nem tud nagyvonalú lenni, biztos, hogy meg fog bukni. Egyébként önök, ha 2010-től csak azokkal a társadalmi csoportokkal szemben, akiknek nehézségeik voltak, akik elesettek voltak, akik gyengék voltak…  nem kell az erősekkel nagyvonalúnak lenni, legyenek csak a gyengékkel nagyvonalúak, akkor önök tényleg 30 évig kormányozhattak volna. Akkor tényleg az önök rendszere fennmaradhatott volna, mert van nagyvonalúság eleme a kormányzásuknak. (Arató Gergelyhez, aki képviselőtársaival beszélget:) Ne haragudj, drága barátom, itt mellettem balra, Arató Gergely, amikor te beszéltél, akkor nagyon figyelmesen hallgattunk, de most már annyira hangosan beszéltek, hogy én sem hallom a saját hangomat. Köszönöm. (Arató Gergely: Nyújtsál be egy országgyűlésitörvény-módosítást.  Derültség a DK képviselői körében.  Az elnök csenget.) Gergő, te ennél sokkal okosabb vagy.

Tehát azt várnám el, hogy ha már Bányai képviselőtársunk megszólal az egyezség vagy az együttműködés, vagy a minimumalapok megteremtése mellett, akkor azt is meg kell tenniük, mivel önök vannak hatalmi pozícióban, hogy a nagyvonalúságot önöknek kell gyakorolni velünk szemben, ahogy a társadalommal szemben is. A kezet önöknek kell nyújtani először, hogy a másik fél, a gyengébb, a kevesebb maga is vissza tudja nyújtani. Tehát rendszeresen az ellenzéktől várnak el olyat, amit az ellenzék sem a nem hatalmi pozíciója miatt, sem csekélyebb száma miatt nem tud megtenni.

Nagyon örültem, amikor Csárdi Antal képviselőtársam fölolvasta a munkákbéli különbségeket, mert ahhoz szeretnék én magam is hozzáfűzni. Végignéztem tavaly május 8-a óta, hogy az ülésnapok idejét illetően a kormánypárti sorokban mennyi volt az átlagos jelenlévő, ugye, 133-an vannak. Most figyeljenek! A 133 képviselő közül az összes ülésidőt figyelembe véve átlagosan 6 darab kormánypárti képviselő volt a Házban. Van tekintélye a Háznak? Beszélhet a Ház tekintélyéről az a politikai közösség az Országgyűlésben, aki átlagosan 6 emberrel képviselteti magát a 133-ból? Méltóságról, tekintélyről beszélhet olyan, ahol ilyen nagy számban nem látogatnak el a munkahelyükre?! Persze, szavazásokkor tele van a terem, és még általában annyira nem érdekli őket a Ház tekintélye, hogy minden egyes szavazó ülésnapon a levezető elnöknek a kormánypárti képviselőket kell figyelmeztetnie, így volt kedden is, hogy tegyék már meg, hogy vagy kimennek, vagy üljenek le a helyükre, mert a saját maguk pártjából való előterjesztő nem tudja elkezdeni a beszédet, mert a kormánypárti sorokban olyan hangzavar van. Az a döbbenet számomra, amikor önök bármifajta tekintélyről és méltóságról beszélnek, hogy önök még a sajátjaikkal szemben sem képesek méltósággal és a tekintély megőrzése mellett viselkedni.

Még egyre hadd emlékeztessem önöket! Volt olyan karácsony előtti idő még a Gyurcsány-kormány alatt, amikor 1200 kérdést tettek fel a kormánynak karácsony előtt. És mivel meg volt határozva, hogy hány nap alatt kell válaszolni, nem 30 nap volt, jóval kevesebb volt, mert ugye, önök arra már törekedtek, hogy ez hosszabb legyen, ezért nem a szocialista minisztereket, ahogy Mesterházy képviselőtársunk elmondta, hanem a kormányzatban dolgozó személyzetet büntették meg azzal, hogy sehol nem tudtak elmenni a két ünnep között szabadságra, szilveszter napján még írogatták a válaszokat. Tehát önök, amikor ellenzékben voltak, képesek voltak ilyen kíméletlenek lenni.

Ne aggódjanak, nekem is eszembe jutott az, hogy valamelyik karácsony előtt megtesszük önökkel, hogy mondjuk, december 30-ára essen a harmincadik nap, a válaszadási idő, és mindenkinek dolgoznia kelljen a válaszokon, de elvetettem, mert olyan embereket büntetnék, akik nem érdemlik meg, mert ezt az arroganciát, amit itt önök a Házban megvalósítanak, nem ők teszik, nem ők azok, akik megérdemelnének egy ilyen büntetést.

Megmondom önöknek, hogy mi még az, ami ezt az iszonyatos ellenérzést az ellenzékben gyakran kiváltja önökkel szemben, ami aztán akár hangoskodásban is megnyilvánulhat.

(4.50)

Az a féktelen, a miniszterelnököt és az önök pártjait körülvevő elképesztő anyagi tobzódás és az azzal együtt járó rendkívül ízléstelen és erkölcstelen életforma. Hangsúlyozom, hogy nem önökről, nem Böröcz képviselő úrról, nem Boldog Istvánról, nem Csenger-Zalán Zsoltról és nem Nagy Csabáról beszélek. Önök tudják, hogy mi kikről beszélünk. Ezek azok az emberek egyébként, akiket legtöbbször látni sem lehet, vagy ha igen, akkor nagyon elbújva, akik önöket is ideküldik mint előőrsöt, mint pajzsot tartva maguk előtt, hogy az ő érdekeiket képviseljék. Én azon csodálkozom, hogy önök nem lázadnak fel, hogy milyen erkölcstelen és anyagi tobzódásban lévő párttársaik és azok körüli oligarcharendszer van. Önmagában már ez rontja meg és teszi tönkre azt az erkölcsi alapot, amire lehetne építeni például itt a parlamentben a kormánypártok és az ellenzék együttműködését, vagy legalábbis olyanfajta viselkedési alapértékeket meghatározni, amihez mindenki tartja magát.

Azt mondta Böröcz képviselőtársam, hogy igen, önöket is meg fogják büntetni. Képviselőtársam, minden tizedik alkalommal szólnak önökre, amikor csúnyán beszélnek. Végtelenül sajnálom, de alelnök úrhoz is szól ez. Rendre szólni kell, hogy az nem probléma, az nem zavarja? Igenis, nincs egyenlő elbánás. És ugyan nem látja alelnök úr, amikor ellenzéki alelnök vezeti az ülést, sokkal fegyelmezettebbek a fideszes és KDNP-s képviselők, pedig egyáltalán nem jellemző, hogy az ellenzéki alelnök annyira figyelmeztetne bárkit, egyáltalán nem jellemző, hogy élne azzal a lehetőségével, hogy akkor most a kormánypártokat figyelmezteti. Szinte alig! De érdekes módon mégis fegyelmezettebbek az ő vezetésük alatt. Ez is jellemzője az elmúlt másfél évnek.

Én azt szeretném, és ezzel csatlakozom Arató képviselőtársamhoz, hogy vonják vissza ezt a javaslatot, bár tudjuk, hogy ez nem az előterjesztők irodáiban készült, hanem valószínűleg a főnök körüli csapat fogalmazta. Akkor mondják meg neki, hogy vonják vissza, és együtt csináljunk egy jó házszabályt és egy jó országgyűlési törvényt mindannyiunknak.

S még egyet ne felejtsenek el: amikor már esetlegesen a népszerűségük csökkenni fog, akkor előszeretettel szeretnének azokba az önkormányzatokhoz és önkormányzati szervezetekhez bemenni, ahol ellenőrizni szeretnék, hogy lehete találni valami olyat, amit az ellenzéki vezetésű városokban nem helyénvalóan csinálnak. Gondolom, hogy ez meg fog történni. Képviselőtársaim, önök se fognak tudni igazolvánnyal bemenni azokhoz az önkormányzatokhoz bejelentkezés nélkül, és az önkormányzati szervezetek vállalataihoz. Ez egy kétélű fegyver. Mi diplomáciával meg fogjuk tudni valahogy oldani, hogy eljussunk és tájékozódjunk. De higgyék el, pont a miatt a dac miatt, amit önök az ellenzéki oldalon kialakítottak, önöket biztos, hogy megpróbálják megakadályozni, hogy ne tudjanak bejutni olyan együttműködő módon, mert amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)