Készült: 2020.02.20.15:40:17 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

172. ülésnap (2008.11.05.), 6-12. felszólalás
Felszólaló Pokorni Zoltán (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 25:22


Felszólalások:  Előző  6 - 12  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! (Nem működik a mikrofonja.)

ELNÖK: Egy pillanat, most!

POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! (Továbbra sem működik a mikrofonja.) Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársak! Hallható ez a hang? (Keller László: Nem nagyon! - Dr. Katona Béla: Én még hallom, más már nem! - Közbeszólások: Nem.)

ELNÖK: Épp azt nézem én is. Lehet, hogy másik mikrofont tűzött fel. (Közbeszólások: A kártya bent van? - Közbeszólások.) Nem tudom, a mikrofon nincs-e összecserélve. (Pokorni Zoltán jelzésére:) A mikrofon nincs-e összecserélve véletlenül? Kérem, ellenőrizze!

POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Nincs, de megvárom.

ELNÖK: Akkor biztosítsunk egy rendes mikrofont, és az órát természetesen kérem nullára állítani.

POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): (Hordozható mikrofonba.) Köszönöm a mikrofont, köszönöm a hangot, a szót. Két dologról szeretnék beszélni: a költségvetés, az előttünk fekvő, jövő évre szóló költségvetésnek az oktatást érintő részéről, illetve arról, amit Göndör képviselőtársam is mondott a helyzetről, hiszen lássuk be, ilyen költségvetési vita még nem volt a magyar parlamentben. Ezt az Állami Számvevőszék elnöke nagyon finoman, elegánsan atipikusnak nevezte - maradhatunk ennél a megfogalmazásnál.

Több verzió került a kezünkbe, a tegnapi vita arról győzött meg minket, hogy lesz itt még egy negyedik is, hiszen gyakorlatilag a most előttünk fekvő harmadik verziónak nem látszik a parlamenti támogatottsága, legalábbis a parlament többsége az abban szereplő terveket, intézkedéseket elutasítja. Röviden, csak egy kicsit a kronológia kedvéért: a második verzió sem volt megnyugtató számunkra az oktatás terén, azt láttuk, hogy számos oktatási normatíva jelentősen csökken, de amelyek nominálisan nem is csökkentek, azok sem érték el a 2006/2007-es tanév szintjét, tehát a két évvel mögöttünk hagyott szintet.

Ott láttuk, hogy a nagy hanggal reklámozott "Új tudás" program egyik tartópillérének nevezett pályakezdőpótlék elmaradt, már a második verzióból is. Megjegyzem, feltehetően indokolt módon, nem is annyira a költségvetési megszorítás, hanem a szakmai vita miatt, ami kibontakozott ekörül, hiszen jól látható volt, hogy egy pedagógus-életpálya rendszerből ezt az egy-két elemet bevezetni nem helyes, nem szerencsés, mert olyan feszültséget hoz létre nevelők, oktatók között, amit nagyon nehezen visel el az oktatási rendszer. Lássuk be, hogy azt, hogy egy pályakezdő, fiatal kolléga alig egy-kétezer forinttal keres majd kevesebbet, mint a pályán már húsz éve dolgozó pedagógus, nevelő, ez napjaink iskoláiban elviselhetetlen belső feszültséget, szakmai torzsalkodást eredményezett volna, és nyilván a minőségi bérpótlék felhasználását is torzította volna egy ilyen intézkedés. Elmaradt ebből a verzióból a szintén beharangozott intézményvezetői pótlék, és az osztályfőnökök megbecsülése is inkább nevetségesen alacsony mértékűnek mondható, semmint érdeminek.

Volt néhány elképzelése a kormánynak, amellyel mi egyetértettünk, sőt régi, többször hangoztatott követeléseink megvalósítását láttuk benne: ilyen az óvodáztatási támogatás. Most, amikor a számok is előttünk vannak, akkor azt látjuk, hogy az erre szánt összeg nagyon alacsony, 760 millió forint. Ha egyszerűen számolunk, akkor azt látjuk, hogy ez alig több mint 6 ezer gyerek óvodáztatási támogatását képes finanszírozni, pedig bizonyos, hogy ennél sokkal több rászoruló gyerek van, olyan, akinek az óvodáztatása közérdek, fontos feladat.

Az óvodafejlesztés: tudjuk jól, hogy ettől az évtől már minden rászorulónak óvodai férőhelyet kell hogy biztosítsanak az önkormányzatok, 2010-től pedig minden igénylőnek. Ehhez óvodákat kell építeni, bölcsődéket kell építeni. A kormány egyszerűen vagy elegánsan az önkormányzatokra hárítja ezt a feladatot; nyújt ehhez némi támogatást, sajnos nagyon szerény összeget, országosan nem többet, mint 4,3 milliárd forintot, és az egy óvodára pályázható összeg nem több, mint 20 millió forint. Egy óvodát fenntartó önkormányzat még akkor is jobban jár, hogyha buszra pályázik, mert ott legalább 30 millió forintot igényelhet. 20 millió forintból nem lehet óvodát felújítani.

Én most már két éve vezetek egy önkormányzatot a Hegyvidéken, kénytelenek vagyunk óvodákat bővíteni, felújítani. Egy már meglévő épület, iskolaépület háromcsoportos óvodává alakítása 100 millió forintot meghaladó teher. Ez részben köszönhető annak, hogy önök - talán nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal - szigorították az építésügyi törvényeket, és például lehetetlenné tették csoportszobák kialakítását a padlástérben, pedig evidens gondolat lenne, hogy egy óvodát bővítsenek, a padlásteret beépítsék, és ott alakítsanak ki új óvodai szobákat.

(8.30)

Ezt nem lehet. Ehhez képest az önök által fölkínált 20 millió forintos támogatás óvodánként nem jelent érdemi segítséget. Ezt az egyébként jó célt, amit a Fidesz régóta követel, önök végre meghallották, magukévá tették, és ezt kockáztatják ezek a szűkös költségvetési számok. Ez volt a második verzió.

Ehhez képest a harmadik változat, az igazi megszorító csomag kifejezetten durva. Azt kell mondjam, hogy eddig is komoly gondok voltak az oktatás minőségével, a pedagóguspálya vonzerejével, de ez a költségvetés eléggé rémisztő képet fest. Gyakorlatilag minden évfolyam normatív támogatása csökken; nem kis mértékben. Van olyan, ahol ötödével, negyedével kevesebb pénz van, mint egy évvel ezelőtt. Ha egybevetjük ezeket a számokat, a normatív támogatás összegét, akkor gyakorlatilag azt látjuk, hogy 2009-ben, jövőre akkora lesz a visszalépés, hogy a 2002-es pedagógus-béremelés előtti reálértékre csúszunk vissza. 2001-ben voltak csak alacsonyabbak a normatívák, mint lesznek jövőre.

Azaz a mögöttünk hagyott 6-7 év során a szocialista-szabad demokrata koalíció visszajutott oda, ahonnan indult. Medgyessy Péter egyik nagy ígérete volt és ezt teljesítette is, hogy 50 százalékkal emelte a pedagógusok bérét. Gyakorlatilag az akkori emelkedést már a mögöttünk hagyott egy-két év reálérték-csökkenése is semmivé tette, a most előttünk fekvő költségvetés pedig végképp legyalulja. Elvesztegetett 6-7 év van mögöttünk. Noha az Állami Számvevőszék már a tavalyi évet értékelve is jelezte, hogy a normatívák nem elegendőek a feladatok ellátásához.

Nálunk a Hegyvidéken fenntartunk számos óvodát, számos iskolát. Ez egy nagyon jó állapotban lévő, mondhatni, elit önkormányzat. Nem panaszkodom. De tudják, államtitkár urak, mi nettó befizetői vagyunk a költségvetésnek. Ez azt jelenti, hogy a normatívák, az óvoda, iskola ellátására szánt központi költségvetési támogatás nem fedezi a pedagógusok, nevelők, óvónők bérének adóterheit és nyugdíjjárulékát sem. (Keller László: Magasak a bérek.) Nemhogy a működés költségeit, a gázt, a villanyt, a fűtést nem; többet fizetünk be a költségvetésbe ezeken a címeken, mint amennyit a feladat ellátására szánt normatívában kapunk. Ezt mi kibírjuk, mert egyelőre van mozgásterünk, de Magyarországon 3200 önkormányzatból 2000 tart fönt iskolákat. Nagy részük önhibáján kívül fizetésképtelen. Hétről hétre, napról napra jönnek a hírek a csődbe menő önkormányzatokról.

Ennek a vágásnak, amit önök javasolnak az oktatás terén a következő évre, a hatását nehéz megjósolni. 2007-ben pusztán 20-25 milliárd forinttal csökkentették a támogatásokat, akkor 8-10 ezer pedagógus elbocsátására került sor. Most nem 20-25 milliárd forinttal csökkennek a normatívák, hanem 40 milliárd forinttal. Ennek a hatását ma nincs senki, aki nyugodtan meg tudná jósolni. De hogy javítani nem fog a gyerekek ellátásán, nevelésén, oktatásán, annak a színvonalán, hanem jelentős rontást hoz, az bizonyos.

Ugyanez a helyzet gyakorlatilag mindenütt az oktatás területén, a hátrányos helyzetűeknél, a sajátos nevelési igényűeknél, a kollégiumoknál. Ha van esélyteremtő intézmény a szó legszorosabb értelmében, akkor a kollégium ilyen - jelentős visszalépést látunk itt is. A napköziellátás területén gyakorlatilag változatlan a helyzet reálértékben, ami reálértékű csökkenést jelent. Az alapfokú művészetoktatásnál szintén továbbcsökkennek az összegek.

A felsőoktatás terén azt látjuk, hogy évek óta stagnál a felsőoktatás finanszírozása. A benyújtott tervezethez képest ez a harmadik verzió 26 milliárd forinttal csökkenti a költségvetési támogatást. Az idei tényszámokhoz képest a csökkenés 13 milliárdos. Eljutottunk oda, hogy ma a kormány az egyetemek, főiskolák működésénél több saját bevétellel számol, mint amennyi központi költségvetési támogatást hajlandó biztosítani nekik. Úgy látjuk, hogy a tényleges helyzetet elfedik ezek a fölültervezett bevételi források. Nem lesznek ilyen jellegű bevételei az egyetemeinknek. Lássuk be: a mögöttünk hagyott 5-6 év oktatáspolitikája azt eredményezte, hogy az önköltséges képzésre jelentkező hallgatók, a fizetőképes hallgatók eltűntek, elpárologtak a felsőoktatás területéről. Oly sokszor mondták el, hogy nem érdemes tanulni, oly sokszor hazudták azt, hogy a diploma nem véd a munkanélküliség ellen, hogy lassan elveszik valóban a gyerekek és a családok kedvét a továbbtanulástól.

Mindezt egy olyan helyzetben - pangásnak lehet nevezni ezt a felsőoktatás terén, reálértékű csökkenésnek -, miközben tudjuk, hogy sose látott nagyságrendű feladatok állnak az egyetemeink és főiskoláink előtt. A bolognai rendszer bevezetése hatalmas szakmai feladat. Egyre élesebb nemzetközi versenyben kellene talpon maradniuk, mindeközben ma fogalmuk sincs nemcsak a diákoknak, az egyetemi vezetőknek, gyakorlatilag senkinek sem a bevezetésre kerülő új alapdiploma, a BSc munkaerő-piaci értékéről. Nem tudjuk, hogyan fogadja el a munkaerőpiac ezeket a végzettségeket, hova árazza be: a főiskolai, a szakiskolai diplomák szintjére? Ezt a fajta bizonytalanságot egy ilyen pangó felsőoktatás-finanszírozás közben nehezen fogja elviselni a felsőoktatás.

Tudjuk jól, hogy az elmúlt években egy olyan PPP-s program indult el, amelybe gyakorlatilag nem is csak szelíd, hanem kifejezetten kormányzati erőszaknak engedelmeskedve az egyetemek végül is belementek. 150 milliárd forintnyi ingatlan épült oly módon, hogy háromszor fizetik ki az egyetemek az előttünk álló húsz évben ennek a 150 milliárd forintnak az értékét. Durván 650 milliárd forintnyi szerződéses összeg van az egyetemek vállán. Ennek a fele az, ami hitelként, adósságként terheli ma az egyetemeinket, főiskoláinkat. Ezért nagyon meggondolandó az, amit a szabad demokraták most javasolnak, hogy az egyetemi, főiskolai ingatlanvagyont adjuk az egyetemek kezébe. Lehetne elvileg ez az ingatlanhasznosításnak racionális módja, bár megjegyzem: eddig a szocialisták, illetve a kormány más utat, a vagyontörvényben radikálisan más utat, központi vagyongazdálkodást tartottak jónak. De ezt a teoretikus vitát félre is tehetjük, mert két nagyon komoly tény árnyalja a képet. Az egyik: mérhetetlen adósság nyomja már most az egyetemek, főiskolák vállát; ha az ingatlanokat betáblázhatják, arra hitelt vehetnek föl, akkor félő, hogy ez az ingatlanvagyon az előttünk álló években el fog úszni. A másik komoly kockázat az, amiről beszéltünk: a pangó költségvetés közepette olyan működési költségeket kívánnak majd fedezni az ingatlan felhasználásával, amit nem lenne szabad engedni.

Az előterjesztők által behozott példák, hogy az önkormányzatok is szabadon gazdálkodnak a vagyonukkal, inkább intő példa kellene hogy legyen. Az elmúlt 15-18 évben az önkormányzatok jórészt felélték a vagyonukat. Ismerjük a történetet: az egyre csökkenő források, egyre növekvő feladatok vagyonfeléléshez vezettek az önkormányzati világban. Ne tegyük ezt a felsőoktatás terén!

Egy szó mint száz, talán a mai Népszabadságban láttam a címlapon a fotót, ahol szakszervezetisek ülnek egy asztalnál, kezükbe temetik az arcukat, üveges tekintettel, kétségbeesetten néznek maguk elé.

(8.40)

A kép nagyjából jól festi le az ágazat dolgozóinak, érdekvédőinek az állapotát. Bizonyos vagyok abban, hogy ez a költségvetés, a 2009-es költségvetés az oktatás terén árt, rombol.

Pár szót a helyzetről, ha már Göndör képviselő úr ezt szóba hozta, noha ő maga figyelmeztetett arra bennünket, hogy inkább ragaszkodjunk a költségvetéshez. De nem nagyon tehetjük, hiszen a helyzet rendkívüli, és mondhatjuk azt, hogy egy ilyen államcsőd közeli helyzetben, amiben Magyarország ezekben a napokban, ezekben a hetekben van, majdhogynem mindegy is, hogy mi van a költségvetésben. Hiszen a pénzügyminiszter, akár a Medgyessy-, akár a Gyurcsány-kormány pénzügyminisztere, Veres János bizony eddig még egyetlenegy meghatározó makroadatot sem tudott eltalálni az eddigi költségvetési évek során, legyen szó a gazdasági növekedésről, az infláció mértékéről, az államháztartási hiányról. Elég sok számról van szó, tehát már csak véletlenszerűen is egy bejöhetett volna, de nem így történt.

Ilyen szempontból a helyzet az eddiginél is különösebb. Göndör képviselő úr, abban egyetértünk, hogy ebben a válságos helyzetben egy rugalmas tervezésre kell rátérni, mert nemhogy egy évre, talán fél évre vagy négy hónapra előre sem lehet pontosan felrajzolni a pályát. A rugalmas költségvetési tervezés egyik lehetséges eleme, hogy nagyobb tartalékokat képez a kormány. Ezt teszi, én úgy látom, 300 milliárdra tehető a különféle tartalékok együttes összege. Ez elvileg még rendben is van, ez most egy racionális viselkedés. De amíg eddig 40-45-50 milliárdos tartaléknál rendjén volt az az eljárás, hogy a parlament megszavazta a költségvetésben ezt a tartalékösszeget, majd a kormány utólag a zárszámadás keretében beszámolt ennek a felhasználásáról, ez ilyen jellegű hatszoros tartalékképzésnél már nem járható. Éppen ezért úgy látjuk, hogy akkor tudunk támogatni egy ilyen, egyébként indokolt, válságra, az államcsődre nézve indokolt rugalmas költségvetési tervezést, ha ennek a tartaléknak a felhasználását rigorózusan szabályozzuk, bevonjuk a parlamentet, negyedévente, félévente kötelező ellenőrzési pontokat jelölünk ki a tartalék felhasználásának a mikéntjéről. Talán érthető a javaslatom. Ad absurdum azt is megtehetné a kormány, hogy a válságra, a csődveszélyre hivatkozva mind a 9000 milliárd forintot tartalékba helyezi, és szabad felhasználást kér. Nyilván a példa abszurditása jól jelzi, hogy ez egy demokráciában tűrhetetlen lenne, kivonni a költségvetés felhasználását a parlament ellenőrzése alól. De már a 300 milliárd forint is ezt a határt feszegeti.

A másik. Göndör képviselő úr a reformokról beszélt. Említette a nyugdíjrendszer, illetve az egészségügy reformját. Tisztelt Képviselő Úr! Önnek bizonyára magán-nyugdíjpénztári befizetése is van, vegye elő... (Göndör István: Engem az életkorom miatt kizártak belőle, képviselő úr!)..., akkor kérje el a fiáét vagy a lányáét. Vegye elő azt a papírt, amit mostanában küldenek a magánnyugdíjpénztárak, hogy az elmúlt 5-6-7 évben befizetett megtakarítások értéke ma mennyi. Az a lépés, hogy kényszerítették önök a fiatalokat a magánnyugdíjpénztárakba való belépésre, ezt továbbra is elfogadhatatlannak gondoljuk, és azt, amit most a hitelválság jól mutat, a legnagyobb vesztesei ennek a nyugdíjpénztárak. Csak azért nincs ebből még botrány, mert alapvetően fiatal, 30-40 éves emberek vannak itt. De hogy a megtakarításaik jelentősen veszítettek az értékükből, az jól látható.

S talán még egy szót az önök által sokat emlegetett tb-reformról. Isteni szerencse, hogy nem sikerült megcsinálniuk önöknek a regionális és részben tőzsdére vitt tb-pénztárak rendszerét, mert a hitelválság első hulláma söpörte volna magával el ezeket a pénztárakat. Csak azért nem érezte meg Magyarország ezt a tőzsdeválság formájában érkező első hullámot, mert Magyarországon a tőzsdére vitt cégek száma igen kevés. De ha önök a regionális tb-pénztárakat idevitték volna, akkor irdatlan probléma lenne. Fél év alatt bebizonyosodott, hogy az önök akkori terve milyen kockázatot rejtett. Jó, húsz éve nem volt ilyen hitelválság sehol a világon. De még fél évvel ezelőtt azon esküdöztek, hogy nincs jobb, mint a tőzsdére vitt regionális tb-pénztárak rendszerét felépíteni. A mögöttünk hagyott egy hónap bizonyította be, hogy ez mennyire felelőtlen elképzelés vagy felelőtlen terv volt.

Az önkormányzati reform vagy a közigazgatási reform elmaradását említette még a képviselő úr. Önök mindig a kistelepüléseket kívánják megszüntetni, iskoláikat, jegyzőiket elvenni. Hozzáteszem: nem őket kellene nyaggatni. Magyarországon a magyar bruttó hazai össztermék 40 százalékát a fővárosban állítják elő. Ha a fővárosban, nyilván jöttek be reggel a parlamentbe, órákat kell ülni a dugóban, ha a főváros közlekedése rossz, akkor ez naponta több milliárdos kárt okoz a nemzetgazdaságnak. Ha egy kistelepülésen szervezetlen az élet, az nyilván kellemetlen az ott élőknek, de igazi nemzetgazdasági kárt nem okoz.

Ezért tehát azt javaslom, hogy rendben, csináljunk önkormányzati reformot, kezdjük a fővárossal. Szüntessük meg a Fővárosi Önkormányzatot, nincs rá szükség. (Derültség.) Megjegyzem: valószínűleg nincs szükség 23 kerületre sem, nagyobb kerületek kialakítása indokolt lenne, és a fővárosi közös feladatok ellátását bőven elláthatja a polgármesterek tanácsa. Hiszen vannak közös fővárosi ügyek: a közlekedés, az egészségügy, az útfejlesztés ilyenek. Nem kell 64 fős fővárosi testületet, 1800 fős apparátust fenntartani. Kezdjük ezzel, mert ez igazi nemzetgazdasági hatással bír, ha szervezettebb, jobb lesz a főváros működése.

Megjegyzem: nem a 64 képviselő fizetése az igazi összeg, az a pénz sem rossz, hanem az idő, az elvesztegetett idő. Ha a fővárosban bármit akarnak önök, a legjobb szándékú környezetben is, az hónapokba, fél évbe telik, és nemegyszer évekig tart egy ügynek végigvergődnie a főváros kazamatáin, bizottságain, hivatali útvesztőin. Ez az idő az, ami igazán sok pénzbe kerül.

Végezetül, ceterum censeo: mi ezeknek a reformoknak az elkezdésében partnerek vagyunk. Valódi változásra van szükség, mert az, amit önök most az asztalra letettek 2009-es költségvetésként, ez a változatlanság költségvetése. Sokan elmondták, hogy fűnyíróelv. Így van, mindenhonnan levágtak valamennyit. Ugyanazt csinálja ez a költségvetés, amit az elmúlt, a 2003-as, a 2004-es, a 2005-ös, a 2006-os, a 2007-es költségvetés. Ha valami gond van, akkor mindenhonnan vágnak. Talán emlékeznek még, Moličre nem nagyon szerette az orvosokat, bizonyára joggal, az egyik vígjátékában szerepel egy orvos, aki bármilyen baj történik, mindig érvágást javasol; érvágás, érvágás, érvágás. Egy kicsit erre az orvosra hasonlít a szocialista kormány pénzügypolitikája: bármi történik, megszorítás, megszorítás, megszorítás. Ugyanazt a nótát halljuk évek óta. Változtatni kell ezen a politikán!

Az az esély, lélegzetvételnyi esély, amit az IMF-hitel 5000 milliárdja jelent számunkra, pusztán időt ad, és ha ezt az időt nem tudjuk kihasználni érdemi változásra, akkor elmúlik, és csak arra volt jó, hogy a nagy nemzetközi pénzintézetek végképp kimentsék a pénzüket Magyarországról, és Magyarország még nagyobb bajba kerül, mint volt a múlt héten vagy két héttel ezelőtt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  6 - 12  Következő    Ülésnap adatai