Készült: 2019.10.20.12:10:57 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 142 2004.05.26. 0:59  113-174

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szinte mindegyik ajánlási pont, így a 6-os is, amelyről most az imént beszéltünk, a Duna Televíziónak jelentős támogatást adna, és a Duna Televízióra a Hungária Televízió Közalapítványon keresztül rá is fér ez a támogatás. Csak szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez az egyetlen olyan támogatás a három közül, amely az alapjavaslatban is valóban struktúraátalakításra érkezik. És csak szeretném fölhívni arra a figyelmet, hogy milyen érdekes, hogy kormánypárti képviselőknek az a véleménye a Duna Televíziónak némely adásáról, hogy azt meg kell szüntetni, és még az is lehet, hogy a Duna Televízió elnöke most hamarosan megszünteti, hiszen éppen most nem hosszabbították meg önök az ő pályázatát, és éppen most lesz új Duna Televízió-elnöki pályázat, amin vélhetően ő is indul. Remélem, hogy nem így akarják rákényszeríteni, hogy az önök kedvére tegyen, és akkor majd a pályázaton jó eredmény születik, mert láttunk már ilyet is. Reméljük, nem erről lesz most szó.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 144 2004.05.26. 2:57  113-174

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Az imént reagáltam, bocsánat, de a 4. ajánlási pontról nem beszéltünk még. A 4. ajánlási pontban Sági József képviselőtársam nyújtott be javaslatot, amely javaslat szintén a 10 milliárd forint rendelkezésre álló keretet osztaná el, mégpedig egy más elosztási módban. Ebben a javaslatban a Magyar Távirati Iroda szervezeti struktúraátalakítása is szerepel 600 millió forinttal; nem 800-zal, mint korábbi más javaslatokban. Úgy gondolom, hogy legalább ezt érdemes lenne a kormánypárti többségnek megfontolnia, mert én azt látom, hogy elodázzák a Magyar Távirati Iroda megsegítését. Nem elég az, ha bizottsági ülésre tűzzük, és ott beszélünk majd erről, már idő után, vagy akkor, amikor érdemi segítséget lehetne nyújtani.

Az Országgyűlés fejezetében szerepel a Magyar Távirati Iroda támogatása is. Az Országgyűlés tanácsadó testületet nevez ki oda, a tanácsadó testületen keresztül zajlik egyfajta vezetése, ellenőrzése, segítése, figyelemmel kísérése az ottani munkának. Úgy gondolom, felelőssége van a Magyar Országgyűlésnek abban, hogy tegyen is valamit. A Magyar Távirati Irodánál sok dolgozót elbocsátanak, mert nincs elég költségvetése, a Magyar Távirati Iroda versenyben van, akár hazai, akár külföldi hírszolgáltatókkal is. Fontos az, hogy modern módon, normálisan, jól tudja tenni ezt. Azt, hogy a jelenlegi vezetésnek milyen felelőssége van abban, hogy ide jutott a Távirati Iroda, illetve a Magyar Országgyűlésnek milyen szerepe van abban, hogy nem kapott elég támogatást, ezt valóban érdemes megvizsgálni bizottsági ülésen is. Ez ügyben nyitottak vagyunk. De azért, hogy folyamatosan működhessen a nemzeti hírügynökség, fontos lenne segítséget adni, mert az a helyzet is előállhat, hogy a nemzeti hírügynökség, ami egy országban kincs, tönkremehet, és lehet, hogy valamelyik piaci hírügynökség átveszi a szerepét itt Magyarországon, valamelyik magánhírügynökség veszi át igazán azt a komoly szerepet, amit a Magyar Távirati Iroda betölt. Ezt nem akarhatjuk, legalábbis remélem, hogy ezt nem akarja senki a Magyar Országgyűlésben, de a folyamatok efelé is mehetnek, ha nem segítünk időben.

Ez a javaslat azért is fontos, mert megfogalmazza a Magyar Távirati Iroda Részvénytársaság szervezeti struktúraátalakításának támogatását. És az egész javaslatban önök azt mondják, amikor a Magyar Távirati Irodát szeretnénk támogatni, hogy azt nem lehet, nem törvényes, nem szabályos. Semmivel sem szabálytalanabb, mint amennyire ez az egész határozati javaslat, amit önök beterjesztettek, ellentétes a médiatörvénnyel. Az legalább ugyanolyan szabálytalan. Úgy gondolom, hogy ez az érvelés nem állja meg a helyét, és ott, ahol baj van, ott segíteni kell. Remélem, hogy a határozati javaslatunk kap majd többséget a Házban.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 150-152 2004.05.26. 2:05  113-174

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 4. ajánlási pontban kibontakozott a vita a Magyar Távirati Iroda támogatásáról. Fontos ügy, ez a javaslat tartalmazza, most adhatunk támogatást, most van egy határozati javaslat előttünk ebben a félévben utoljára, nem lesz szeptemberig ilyen javaslat, nem lehet szeptemberig ilyen javaslat az Országgyűlés előtt, ezért fontos most segíteni.

Azért lenne fontos ebben a körben segíteni, mert gondoljanak bele, milyen dolog az, ha a nemzeti hírügynökség a kormányhoz kell menjen kérni, kéregetni, és a kormány majd jókedve szerint, vagy ki tudja, milyen befolyásolás után ad vagy nem ad a Magyar Távirati Irodának támogatást. A Magyar Távirati Iroda függetlensége sérül azzal, ha önök azt az utat akarják választani a támogatásában, hogy majd a kormány a költségvetés tartaléka terhére, amiről a kormány dönthet vagy nem dönthet, adhat kevesebbet vagy többet, majd ő dönt, és ez az MTI befolyásolására is egy alkalom. Úgy, ahogy a többi közmédiumnál is ezzel a helyzettel, hogy a kormánytöbbség adja a támogatásokat, szerintem önök élnek és visszaélnek. Ne tegyék ezt az MTI-nél, kérem! Most van egy út, egy lehetőség arra, hogy ne ezen induljanak el.

Egyébként pedig hallottuk Pető Iván elnök úrtól, azt mondta, hogy ő a rádió műsorait vagy műsorainak egy részét elfogadhatatlannak tartja. Én nem így látom, a közszolgálati rádió egy hozzáértő elnökkel működik, nagyon fontos a működése, és bármilyen mesterkedés ellenére még mindig talpon tudnak lenni, ez nagyon fontos. Tudja, elnök úr, mi a probléma a Magyar Rádiónál? Az, hogy a Magyar Rádió Közalapítvány MSZP által delegált elnöke, Gellért Kis Gábor, tudja, mit csinál egyébként ezen funkciója mellett? Tanácsadója…

ELNÖK: Képviselő úr, ez egy másik napirend lesz majd esetleg.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): …Hiller István kultuszminiszternek. Egy írásbeli válaszban a miniszter úr elismerte, hogy ebben az évben az első negyedévben 450 ezer forintot kapott média-tanácsadásra ez az illető. Ez nem elfogadható szerintem. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 156-166 2004.05.26. 3:09  113-174

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Elnök úr, ez nem szokás a Házban, hogy az elnök előre megkérdezi, hogy miről fogok szólni.

ELNÖK: Nem, én nem kérdeztem meg, csak jeleztem, hogy meg fogom vonni a szót…

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Azt én értem.

ELNÖK: …amennyiben a Magyar Rádióról szeretnének vitatkozni, és nem arról, ami egyébként a napirenden fekszik.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, ha megkaptam a szót, tisztelt elnök úr.

ELNÖK: Tizenöt másodpercet hozzáadok.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Nagyon köszönöm a nagyvonalúságát, és köszönöm, hogy megadta a szót, és nagyon szomorú vagyok, hogy a kormánypárti képviselőknél kevésbé szigorú.

Én a 3. ajánlási ponttal szeretnék foglalkozni. A 3. ajánlási pontban szerepel a Magyar Rádió Részvénytársaság jogdíjas jellegű honorárium kifizetésének átalakítása bérjellegű kifizetésekké, az archívum digitalizálását segítő támogatás 1,2 milliárd forint helyett 2,8 milliárd forinttal - ez a Magyar Rádióról szól. Beszélhetek erről, elnök úr?

ELNÖK: Természetesen beszélhet, bár megvonhattam volna a szót, miután egyébként az ülésvezetésemet bírálja; csak megjegyezném, hogy figyelmeztettem a kormányoldali képviselőket is, hogy az ilyen típusú felszólalásokat fejezzék be. De amennyiben ön ezt fontosnak tartja, akkor lehet erről is vitatkozni, de meg fogom vonni a szót.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Hozzáadtam még 30 másodpercet pluszban, jó?

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. A Magyar Rádió Részvénytársaságnak juttatandó támogatások igenis fontosak - fontosak, mert a közszolgálati médiumok közül ő az egyetlen, aki valóban tud függetlenül működni; már a Duna Televíziónál is láttunk jeleket, hogy ez nem így van.

A Magyar Rádió Részvénytársaságnak juttatandó ilyetén való támogatás azért fontos, mert a honoráriumi kifizetések bérjellegűvé történő átalakítását önállóan nem tudja megoldani. Ez a Magyar Rádión belül nemcsak a hallható műsort készítőkre vonatkozik, hanem vonatkozik a Rádiónál dolgozó más munkavállalókra is, akár a művészeti csoportok, a művészeti együttesek helyzetét is rendezheti ez az ügy, de akkor tudja teljeskörűen rendezni, ha jelentősebb támogatást adunk. Úgy gondoljuk, hogy fontos lenne, ha a Magyar Rádió Részvénytársaság az 1,2 milliárd forint helyett legalább megkapná azt az 1,6-ot, amit javasoltunk.

Több ajánlási pontban foglalkozunk a Magyar Rádióval, én bízom benne, hogy legalább az a határozati javaslat, amit kormánypárti oldalról is beadtak, megkapja majd a többséget, ez az 5. ajánlási pontban szerepel, ugyanígy a Magyar Rádióra vonatkozik, és remélem, hogy nemcsak egy álca, nemcsak azért van itt ez a javaslat, hogy megmutassák a jó arcukat is, de egyébként pedig erőből úgyis átviszik az eredeti javaslatot. Ezt majd meglátjuk, tavaly így tették, és most is erre készülnek, mert minden eljárási jel erre mutat.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 166 2004.06.14. 2:13  165-168

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Államtitkár Úr! Az ön minisztere, Hiller István megnyilatkozásaiban, nyilatkozataiban nagy hangsúlyt helyez arra, hogy bebizonyítsa, a különböző művészeti ágak képviselőivel egyetértésben hozza meg döntéseit. Megjegyzem, milyen kár, hogy például a múzeumi szakemberekkel egyáltalán nem konzultáltak az “ingyenes múzeumö bejelentése előtt. A kulturális területen dolgozók egyre kevésbé bíznak Hiller miniszter úr szavainak a hitelében, de még ma is sokan remélik, hogy nyilatkozatainak megfelelően cselekszik. Így van ezzel nyilván több művészeti, kulturális szervezet is.

2003. május 12-én az egyik művészeti szervezet “A művészeti élet szabadságáról, a művészeti élet szervezeteiről és a művészek jogállásárólö címmel törvénytervezetet juttatott el a tárcához. A kidolgozott normaszöveg-javaslat célja, hogy az állam juttassa kifejezésre a művészet társadalmi-gazdasági jelentőségének elismerését, és teremtsen jogbiztonságot a művészeti élet különböző területein dolgozó emberek számára.

Az Európai Unióba történő belépés aktualitást ad a témának, és fokozott felelősséget ró a törvényalkotóra, mert a nemzetközi kapcsolatok mélyreható átalakulása az állami művészettámogatás átfogó újragondolását teszi szükségessé, és a kulturális-művészeti értékek megőrzéséért és újrateremtéséért viselt felelősséget új összefüggésrendszerbe helyezi.

A normatív eszközökkel történő szabályozás fontos indoka a kiszámíthatóság, ami egyik biztosítékát jelentheti a művészeti élet szabadságának. Az alkotók és az előadók szerint indokolt lenne kiszámítható helyzetet teremteni a művészeti élet különböző területein.

Kérdezem államtitkár úrtól, hogy a fent említett törvénytervezet készítőivel, illetve a művészek más szervezeteivel folytatnak-e egyeztető tárgyalásokat. Hogy áll a törvény előkészítése? Mikor kívánják beterjeszteni a művészeti élet szabadságáról, a művészeti élet szervezeteiről és a művészek jogállásáról szóló törvényt?

Várom válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 347 2004.06.21. 4:39  346-347

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Terror Háza Múzeum 2004 májusában az Európai Múzeumi Fórum különdíjában részesült. A londoni székhelyű Európai Múzeumi Fórum 27 évvel ezelőtt alakult. Minden évben meghirdeti pályázatát, melyen a hazájukban kiemelkedő teljesítményt nyújtó, újonnan megnyitott vagy átalakított múzeumok, muzeális intézmények indulhatnak az év múzeuma díjért. Az Európai Múzeumi Fórum 12 európai országot képviselő 15 fős elnöksége tölti be a zsűri szerepét. A május 5-e és 8-a között 160 múzeumi szakember részvételével Athénban megrendezett konferenciát követő díjkiosztó ünnepségen a Terror Háza Múzeum 22 ország 57 jelentkezője közül a három különdíj egyikét nyerte el. Az Európai Múzeumi Fórum elnöke díjátadó beszédében kiemelte, hogy a zsűri díjazta a Terror Háza Múzeum építészeti megoldásait, a látványelemek kidolgozottságát és hatásosságát, az üzenet átadásának érzékeny és mégis megfelelően távolságtartó módját, valamint elismerte az alapos kutatómunkát és a fiatal intézménynek a közelmúlt feltárására és a XX. századi diktatúrák természetének, gyökereinek és eseményeinek bemutatására tett erőfeszítéseit. A díjakat a görög kulturális miniszter adta át.

 

(20.10)

Azt hihetnénk, hogy egy ilyen elismerés az egész múzeumi szakma számára értékes díj, kivívja a magyar kormány és a magyar kulturális miniszter figyelmét. De nem így van. Hiába keressük a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának honlapján legalább egy iciri-piciri hír erejéig, nem találjuk. Pedig van itt tudósítás a miniszter táviratáról Antal Nimród filmrendezőnek; van itt tudósítás az etyeki filmstúdió építéséről; van itt tudósítás Hiller István különböző megnyilatkozásairól, látogatásairól, különböző díjak átadásairól és nyerteseiről.

Csak a Terror Háza Múzeum által elnyert nemzetközi elismerésről nem tesznek említést. Az elmúlt évben az esztergomi Duna Múzeum kapott hasonló elismerést az európai múzeumi fórumtól. Akkor, hangsúlyozom, természetes és normális módon ez a hír helyet kapott a minisztérium honlapján, sőt Hiller István miniszter úr az esztergomi Duna Múzeumban tartott sajtótájékoztatón is részt vett, ahol méltatta a díjat és a múzeum szakmai munkáját. A Terror Háza Múzeum esetén ez elmaradt.

Ezért meglepetéssel és szomorúsággal vesszük tudomásul, hogy a kormány és a kulturális miniszter számára a jelek szerint nem fontos, hogy egy neves nemzetközi szakmai zsűri elismerésre méltónak és példaértékűnek ítéli a Terror Háza Múzeum tevékenységét. Pedig erre az eredményre mindnyájan büszkék lehetünk. És gondolkodjunk el azon a tényen is, hogy amikor erről a témáról beszélünk itt a parlamentben, akkor a kulturális tárca egyetlen képviselője sincs jelen az ülésen.

Tisztelt Ház! A kulturális miniszter gyakran nyilatkozza, hogy ő és minisztériuma nem minősít, nem jelöl ki, nem tesz különbséget, hanem csak a kereteket teremti meg. Ezért felmerül a kérdés, ha ez igaz, akkor miért ünnepli a szocialista miniszter az egyik múzeum sikerét, és miért hallgatja el a másikét. Miért nem vesz tudomást arról, hogy Magyarország egyik legfiatalabb és leglátogatottabb, határainkon túl is elismert szakmai munkát végző, a közelmúlt bemutatásában élen járó múzeuma, a Terror Háza Múzeum objektív, nemzetközi szakmai zsűri döntése alapján európai jelentőségű elismerést kapott, amely visszaigazolja az alkotók, a tervezők és a múzeum munkatársainak törekvéseit?

Remélem, egyszer választ kapunk ezekre a kérdésekre. Addig is innen, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének üléséről a magam és a Fidesz-frakció nevében gratulálok minden érintettnek a kiemelkedő elismeréshez.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 232-238 2004.09.20. 9:36  209-241

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Igen.

ELNÖK: Akkor inkább arra adnám meg...

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Nem, a kétpercesre, ha lehet. Köszönöm, elnök asszony.

ELNÖK: Egyébként is ön következne.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a lehetőséget a kétperces reagálásra.

A szocialista Balogh képviselő úr indított felszólalásra. Próbáltam figyelni, hogy megértsem, mit mond, képviselő úr, már csak azért is, mert a kulturális bizottság ülésén is ott ült, de ehhez a témához akkor nem szólt hozzá; ott talán többre juthattunk volna, mert ott az időkeretek több tartalmi elem elmondását is engedik. Lehet, hogy itt az időkeret miatt nem sikerült neki kifejtenie, vagy nem is tudom, mi az oka, lehet, hogy én nem értem.

De hogy megértsem, javasolnám, hogy ezekkel a nagyszerű indítványokkal, amit ön tesz, éljenek már a kulturális bizottság média albizottságában, esetleg delegálják önt is abba az albizottságba, és értően tudunk erről a kérdésről majd ebben az albizottságban vitatkozni. Merthogy mi nagyon sok javaslatot letettünk már az előző hónapokban is a bizottság asztalára a médiatörvény-módosítás kapcsán, de önök tárgysorozatba se vették a javaslatainkat. Ezért kérjük azt, hogy egy átfogó médiatörvény-javaslattal, amit egyébként a szocialisták is nagyon sokszor, még a választási kampányban is, de azóta is ígértek, nagyon szívesen foglalkozunk a média albizottság keretében, ott erről lehet beszélni, és ha a képviselő úr is ott lesz, akkor jól tudunk erről tárgyalni.

Most azon vitatkozhatunk, hogy ki hozza a tárgyalási alapot. Ha önnek ez kell, hozunk mi is, csak akkor ne mondják azt, amit sokszor szoktak, hogy miért mi hozzuk, mi vagyunk a kisebbség, majd önök megmondják, miről kell tárgyalni.

Kezdjük el ezt a munkát! Én szeretném a nyitottságunkat, úgy, ahogy a bizottsági ülésen is, most is hangsúlyozni, de ehhez munka kell, képviselő úr, dolgozni kell a dolgon, érteni kell hozzá, és megfelelő felelősségérzettel kell ezzel foglalkozni, nem úgy, ahogy önök tették ezt korábban.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Halász János képviselő úrnak.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ez most nem a reagálás, hanem a normál hozzászólás.

Kétségtelen tény, hogy az ORTT, az Országos Rádió és Televízió Testület a törvényi előírásoknak megfelelően nyújtotta be a költségvetése végrehajtásáról szóló javaslatot, illetve a költségvetési bizottság azt a törvényi kereteknek megfelelően terjesztette a parlament elé.

Ez nagyon helyes, de nézzük meg a tartalmát! Ez a 2003. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, és látnunk kell, hogy ez az év volt az, amikor a médiafinanszírozás törvényben szabályozott rendszere megingott, és tulajdonképpen össze is omlott Magyarországon. Miért mondom, hogy összeomlott ez a finanszírozási rendszer? Ennek két oka van, ecsetelték már itt képviselőtársaim ezt. Az egyik, hogy a kormány törvénytelen módon, úgymond, átvállalta az üzemben tartási díjak fizetését az állampolgároktól; és emlékezzenek rá, hogy amikor erről szó volt, a Fidesz-Magyar Polgári - akkor - Párt képviselői megszavazták ezt a javaslatot, és egyúttal benyújtottunk egy olyan médiatörvény-módosító javaslatot is, amely törvényessé tette volt ezt az egész eljárást.

Önök ezt az utóbbi javaslatunkat akkor is - mint számtalan más jó szándékú, médiatörvénnyel kapcsolatos javaslatunkat - lesöpörték az asztalról. Pedig ha nem tették volna, akkor most nem kellene erről polemizálnunk, hiszen akkor törvényes keretek között valósult volna meg az, amit itt sokan akartunk. De mivel ez megtörtént, kialakult az a nagy és fő probléma, hogy a közmédiumok teljes egészében kiszolgáltatottá váltak, és ezzel a kiszolgáltatottsággal önök éltek is. Utalnék arra a legutóbbi, például júniusi vitánkra, amit itt a Ház falain belül is folytattunk, ami az úgynevezett struktúraátalakítással kapcsolatos, akkor talán 6,8 milliárd forintos különjuttatásokkal foglalkozott. Nem kellett volna belemenni ebbe az utcába, de önök belementek, és ezen keretek között, úgy látom, hogy igenis függő rendszerben tartják a közmédiumokat finanszírozás tekintetében, és ez helytelen. Olyannyira helytelen, hogy ezt az Európai Unió illetékesei is megállapítják. Ezért kellene tennünk valamit, de azt látom, túl kényelmes ez a kormánynak, és igazán nem tesz érte, hogy ez megváltozzon.

A másik ok, ami miatt megingott a finanszírozási rendszer - arról is szó volt már -, az pedig a műsorszolgáltatási díjbevételekkel kapcsolatos komoly gondok. Egy kereskedelmi rádió volt, amelyik úgy döntött - erről is szó volt már -, hogy nem hajlandó fizetni a szerződésének megfelelő műsorszolgáltatási díjat, és ezzel ellehetetlenítette a médiahatóságot, legalábbis finanszírozás tekintetében. Ezt a bevételt neki tovább kell utalnia, és egyfajta dominóelv szerint tulajdonképpen kialakult egy olyan helyzet, hogy a médiapiac többi szereplője is ellehetetlenült gazdasági értelemben. Persze ezt a nem jogkövető magatartást azzal jutalmazta a hatóság, hogy végül engedett a szerződésben megállapított díjból, és ezt követően ez ahhoz vezet, hogy a kereskedelmi médiumok többsége is ezt az utat választhatja. Úgy gondolom, hogy ez önmagában is aggályos és nagyon-nagyon sok problémát vet fel, és ez mind igazolja azt, hogy a médiatörvényben megállapított finanszírozási rend nem csak recseg-ropog, inog, hanem mára már össze is omlott.

Na, egy ilyen helyzetben kaptuk meg ezt a törvényileg megfelelő törvényjavaslatot. No de hát ennek van egy tartalma, és a bizottsági vita során kiderült, hogy van egy könyvvizsgálói jelentés, amit az ORTT kapott, és a könyvvizsgálói jelentés is ír az ORTT költségvetéséről. A bizottsági ülésen én nagy tisztelettel kértem, hogy ismerhessük meg ezt a könyvvizsgálói jelentést, illetve amíg nem ismerjük meg, addig ne kerüljön sor a bizottságban a dolog általános vitájára. Talán nagyon egyszerű, egyszeregy, egy olyan téma, ami az ORTT költségvetése, van róla egy könyvvizsgálói jelentés, talán illene az ellenzéki meg a kormánypárti képviselőknek is megismerni ezt az anyagot.

Megígérték bizottsági ülésen, hogy megkapjuk máig, az itteni általános vitáig, ezért én visszavontam az indítványomat. Szeretném jelezni a tisztelt Háznak, hogy a mai napig nem kaptam meg ezt a könyvvizsgálói jelentést. Úgy gondolom, hogy ez aggályos és nagyon beszédes. Vajon miért nem? Persze tájékozódtam, kiderült, hogy ma átküldte az ORTT ezt talán a költségvetési bizottság illetékeseinek, de kérem szépen, arról volt szó, hogy megkapjuk az ülés előtt, nem egy órával meg nem most meg nem az ülés után. Nem kaptuk meg ezt a könyvvizsgálói jelentést - a legkevesebb lett volna! Indítványoztuk, megígérték, visszavontam az indítványomat, és nem kaptuk meg. Ne haragudjanak, ez nagyon csúnya eljárás, és szerintem beszédes eljárás. Már csak ezért is úgy gondoljuk, hogy nem tudjuk elfogadni ezt a javaslatot, és nem tartjuk általános vitára alkalmasnak addig, amíg nem ismerhetjük meg azokat a részleteket, amelyek egyébként jogosan állnának rendelkezésünkre.

Az is elhangzott itt az előttem felszólalóktól, hogy napi politikai érdekből nem fogadja el az ellenzék ezt a javaslatot. Szeretném jelezni, hogy ez nem így van. Talán az a magatartás is, ami a könyvvizsgálói jelentés kapcsán megmutatkozott a mi bizottsági vitánkban, bizonyítja azt, hogy ez nem így van.

És azért, mert egy javaslat a törvénynek megfelelően kerül elénk, az még nem jelenti azt, hogy automatikusan el kell fogadni - ezt a sokszor szavazógépként működő szocialista-szabad demokrata képviselőknek mondom. Tessenek megnézni, hogy mi van benne, mert esetleg, ha nem tetszik önöknek, akkor lehet más véleményt is mondani, nem dől össze a világ, de segítenénk a médiafinanszírozás rendszerének áttekinthetősége ügyében, és ez fontos lenne. Nem napi politikai érdekről van szó, hanem figyelemfelhívásról, és szeretnénk tisztán látni, mielőtt támogatásunkat adjuk egy, még ha lezárult évvel kapcsolatos javaslathoz is, de a tisztánlátás után lehet az igen szavazatokat megadni. Én nem tudom, ki az, aki ez ügyben tisztán lát önök közül, például a könyvvizsgálói jelentés megismerése nélkül, ki az, aki azt mondja, hogy neki arra nincs szüksége, nem is érdekli, mert ő anélkül is azt mondja, hogy ez rendben van. Legalább nézzék már meg, és utána mondják, hogy igen! De így eléggé kilóg a lóláb, nem kellene ennyire szavazógépként működni ebben az ügyben is, szerintem ez helytelen. Mint ahogy helytelen volt annak idején, az előző ciklusban, amikor önök voltak azok, akik leginkább napi politikai érdekből nem fogadtak el javaslatokat, például a médiatörvény módosítása kapcsán.

 

(18.30)

Mert voltak olyan javaslatok - akkor azokat kormánypárti oldalról terjesztettük be -, amelyek a kiskorúak védelmében fogalmaztak meg, és semmi másban a médiatörvény kapcsán javaslatokat, s akkor önök ellenzékből azt mondták, hogy nem fogadják el. Még ezt sem fogadták el, hivatkozva napi politikai érdekekre. Ennyit arról, ami ez ügyben az előbb elhangzott felénk vádként. Ez szerintem nem helyes, és tényleg jobb lenne a parlamenti bizottság média albizottságában folytatni a tartalmi vitákat. Még egyszer szeretném jelezni, hogy mi erre készek vagyunk.

Egyébként pedig általános vitára így, ebben a formában, ezzel a tartalommal nem tartjuk alkalmasnak ezt a törvényjavaslatot.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 35 2004.09.27. 2:48  34-40

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Medgyessy Péter a következőket nyilatkozta a Népszabadságban: “Az embereknek nincs az az érzésük, hogy rend van. A Szocialista Párt nem az emberekkel foglalkozik, hanem a saját elnökének megválasztásával. Az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel, miközben néhány politikusának olyan erősek a személyes ambíciói, hogy azok kielégítése érdekében semmilyen árat nem talál túl soknak.ö Ritka őszinte szavak egy szocialista miniszterelnöktől. De sajnos az igazság csak féligazság marad, ha nem tiszteli meg az embereket azzal, hogy elmondja, kire, kikre gondolt.

Medgyessy Péter azt is nyilatkozta, hogy az ország, az emberek érdeke a legfontosabb, és csak utána jön a baloldal érdeke. Az emberek érdekében, az ország érdekében nem hozná nyilvánosságra Medgyessy Péter vagy ön azokat a korrupciós ügyeket, amikben a szabad demokraták érintettek, de amiket a közvélemény eddig nem ismerhetett meg? Hiszen amikor egy miniszterelnök korrupciót emleget, akkor az mindig az emberek pénztárcájából kicsalt pénzről szól.

Mire gondolt ön szerint Medgyessy Péter? Demszky Gábor vagyongyarapodására? Vagy Wekler Ferenc zavaros telekátminősítési ügyeire? Vagy Kovács Kálmán kakaóbiztos számítógép-beszerzésére? Esetleg Csillag István autópálya-tendereire? És milyen ügyek vannak még?

Tisztelt Miniszter Úr! Medgyessy Péter bevallotta, hogy többet tud, mint a közvélemény. Akkor miért akarja titokban tartani a dolgokat? Az emberek elvárják Medgyessy Pétertől és kormányának minden tagjától - így öntől is -, hogy megnevezze azokat, akik érintettek a korrupcióban. Miért nem mondják el? Csak nem a baloldal érdekében akarja titokban tartani ezeket? Medgyessy Péternek mint Magyarország miniszterelnökének nem kötelessége ön szerint az emberek érdekében az általa ismert korrupciós ügyeket nyilvánosságra hozni? Ha ön ismeri ezeket a korrupciós ügyeket, akkor felhívom a figyelmét Babits sorára: “Vétkesek közt cinkos, aki néma.ö

Kérdezem miniszter úrtól, ön szerint mik ezek a gyanús ügyek, és mikor tárja a nyilvánosság elé azokat a dokumentumokat, amelyek bizonyítják a szabad demokraták érintettségét a különböző korrupciós ügyekben. Kérem, nevezze meg azokat a személyeket, akik az ön tudomása szerint érintettek a korrupcióban.

Várom válaszait. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 39 2004.09.27. 1:05  34-40

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Beszédes az, hogy a szokásos négy perc helyett még másfél percet sem beszélt miniszter úr, és a felolvasott válaszból elfelejtette idézni azt a részt, ami arról szól, amit Medgyessy Péter írt, hogy tisztázódott a dolgok egy része. De csak egy része tisztázódott, és ami nem tisztázódott, az ügyben igenis válaszokra várunk. Mert egy miniszterelnök nyilván nem véletlenül mond ilyen dolgokat egy újságban.

Tisztelt Miniszter Úr! Egyébként úgy látom, ön egy olyan kormánynak - a Medgyessy-Gyurcsány-kormánynak - a tagja, amely leginkább csak egy banánköztársaságban kormányozhatna. (Zaj a kormánypárti oldalon.) Tudja, a Medgyessy-Gyurcsány-kormány női jogokkal foglalkozó esélyegyenlőségi kormányhivatalában indult Magyarországon az első szexuális zaklatással kapcsolatos eljárás; a közpénzek törvényes felhasználását ellenőrző államtitkárságuk kapcsán pedig megvesztegetésről, kenőpénzről szólnak a hírek. Ilyen csak egy banánköztársaságban van!

Miniszter úr, váltson inkább narancsra! A válaszát nem fogadom el. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 70 2004.09.28. 2:13  45-149

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Pető Iván hosszasan értetlenkedett a tekintetben, hogy az ellenzék miért nem tartja támogathatónak azt a határozati javaslatot, amit a kulturális bizottság többsége beterjesztett a Ház elé. Nem érti, hogy az MTI beszámolóját 2003-ban miért nem szavaztuk meg, amikor 2002-ben megszavaztuk. Nem érti, hogy ha az egyik évben így viselkedtünk, miért viselkedünk másképp a másik évben.

Elnök Úr! Kedves Pető Iván! Erre rengeteg példa van az önök szavazási magatartásában is. Az ORTT kapcsán éveken keresztül viselkedtek úgy, hogy az egyik évben megszavazták, aztán egyszer csak jött egy év, amikor nem szavazták meg. De ha ez nem elég, emlékeztetném önöket a tegnapi napra. Szavaztunk itt a Házban a Magyar Nemzeti Bank beszámolójáról. A 2001., a 2002. és a 2003. évről szavaztunk, ugyanígy egyben tárgyalt egy hasonló jelentést az Országgyűlés, és ott voltak olyan évek, amiket önök nem szavaztak meg; a 2001-et megszavazták, érdekes módon a 2002-t és a 2003-at már nem szavazták meg. Pedig, hogy még folytassam egy kicsit, a bizottságokban megszavazták még tudtommal mindegyiket, de itt a parlamentben már nem. Ha ön kárhoztat minket a miatt a magatartás miatt, hogy az egyik évben megszavazzuk, a másik évben nem, akkor ne felejtse el, hogy önök ugyanígy jártak el - bizonyára megvolt az okuk.

Hogy mi miért nem szavazzuk meg a 2003-at a 2002-höz képest? A normál hozzászólásomban beszélek majd erről hosszabban, de annyit engedjen már meg, hogy ha van egy 2002-es jelentés, arról kialakítsuk a véleményünket, és legyen valamilyen szavazási magatartásunk, és ha van egy másik, a 2003-as, arról is kialakítsuk a véleményünket. Konzekvensen mi a bizottságban is úgy szavaztunk 2002-ről, hogy igen, és itt is így szavazunk, ha ez így kerül elénk, és 2003-ról a bizottsági ülésen is úgy szavaztunk, hogy nem, és itt a parlamentben is így fogunk.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 74 2004.09.28. 1:29  45-149

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Téved Pető Iván, amikor arra gondol, hogy itt alakítjuk ki az álláspontunkat. Jót mosolyogtunk ezen a vicces kiszóláson, kedves elnök úr. A mi szavazási magatartásunk konzekvens volt, következetes volt mind a bizottságban, mind itt a Házban. Az önöké az imént a Nemzeti Bank kapcsán említett példánál nem ilyen volt. Ezt nehéz megmagyarázni, de bizonyára próbálkoznak majd még itt.

Ami érdekes: ne tegyen úgy, elnök úr, mintha arról az országgyűlési határozati javaslatról, ami az MTI-ről szól, nem szavaztunk volna a kulturális bizottságban is úgy, hogy alkalmas-e általános vitára vagy nem. Ott is szavaztunk általános vitára alkalmasságról, ugyanúgy, mint a Magyar Nemzeti Banknál. Aki ott volt a bizottsági ülésen, aki a Házszabályt ismeri, aki a bizottsági ülést vezette, mint ön, ezt nagyon jól tudja.

Ne tessék azt mondani, mintha ennél az országgyűlési határozati javaslatnál nem szavaztunk volna általános vitára alkalmasságról, bezzeg a magyar nemzeti bankos javaslatnál szavaztunk, és önök emiatt szavaztak hol így, hol úgy. Nem, ez is ugyanúgy határozati javaslat, és ugyanúgy van általános vitára alkalmasság. Nyilván sokan ezt nem tudják, de az országgyűlési képviselőknek tudni kell. Ne ezzel operáljanak, amikor az értelmezhetetlen szavazási magatartásukat akarják megmagyarázni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

(13.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 82 2004.09.28. 10:09  45-149

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kis szomorúsággal szólok hozzá, mert nem látom Pető Ivánt a teremben. Remélem, nem azért hagyott itt minket, mert úgy érezte az előbb, hogy nem figyeltünk a szavaira.

Az fontos kérdés, hogy szükség van-e nemzeti hírügynökségre. Amikor a Magyar Távirati Iroda éves jelentését tárgyaljuk, akkor szerencsére beszélhetünk ilyen kérdésekről is. Nagy örömmel hallgattam Pető Iván hozzászólásának azt a mondatát, miszerint szükség van nemzeti hírügynökségre, mert valóban megengedhetetlen, hogy ne legyen nemzeti hírügynökségünk.

Fontos kérdés, hogy mit várunk a nemzeti hírügynökségtől. Röviden összefoglalva azt mondhatjuk, a nemzeti hírügynökségtől azt várjuk, azt várhatjuk, hogy összegyűjti, dokumentálja, mi történt Magyarország és a magyarság életében egy adott évben, és hogy ezt a dokumentációt, azokat a híreket, amiket összegyűjt, tárja a hazai és a nemzetközi közvélemény elé.

Hogy ezt hogyan teszi, milyen struktúrában, milyen szervezettel, milyen hangsúlyokkal, az is fontos kérdés. Ha erről beszélünk, akkor két elemet mindenképpen meg kell említenünk. Úgy gondolom, egy nemzeti hírügynökség egyik fontos hangsúlya kell legyen - tekintve, hogy sok hírügynökség vagy hírügynökségféle működik az országban - a vidéki hírek összegyűjtése, mert más hírügynökség erre nem feltétlenül törekszik. Ez egy nagyon erős, a jelenleginél sokkal erősebb, bővebb vidéki tudósítói hálózatot feltételez, feltételezne a Magyar Távirati Irodánál véleményem szerint. Másrészt fontos, hogy a határon túli magyarok lakta területek híreit is dolgozza fel, mert ez is a nemzeti hírügynökség fontos feladata, és elvárás igazából a nemzeti hírügynökség felé lehet ez a feladat. E tekintetben is fontos lenne a Magyar Távirati Irodának a jelenlegi munkájához képest bővülnie, a hangsúlyokat erre az irányra is fektetni.

Fontos még az is, hogy a meglévő híreket hogyan archiválják, dolgozzák fel.

(14.00)

Egy digitális korban fontos a digitalizáció, azaz annak a nemzeti kincsnek, ami felhalmozódik a nemzeti hírügynökségnél - és az MTI-nél felhalmozódtak a hírek, ott vannak, gyűjtik, tárolják, rengeteg hír és kép van -, a digitális feldolgozása nagyon fontos. Ezt a munkát elkezdték, ezt üdvözöljük, és nagyon fontosnak tartjuk, hogy az elnök úr törekvései között ez kiemelt pontként szerepel.

Ami nagyon fontos, hogy egy ilyen nemzeti hírügynökség hogyan tud működni: csak akkor tud működni, ha ehhez az állam megadja a kellő támogatást. Úgy látom, hogy kedves kormánypárti képviselőtársaim, akik szintén beszélnek a nemzeti hírügynökség fontosságáról, az elmúlt években ugyanakkor ez utóbbit, a támogatás megadását felejtik el. Amikor mi módosító indítványt terjesztettünk be a költségvetéshez vagy különböző egyéb, pénzelosztással kapcsolatos javaslatokhoz, akkor a Magyar Távirati Irodával kapcsolatos javaslatainkat lesöpörték, leszavazták, nem támogatták. Így könnyű azt mondani, hogy milyen fontos ez önöknek, csak nem adnak rá pénzt. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a jövő évi költségvetésben megkapja-e a Magyar Távirati Iroda azt a 2,2 milliárd forintot, amit, ahogy mondta az elnök úr, ahhoz kér, hogy valóban nemzeti hírügynökséghez méltóan tudjon működni.

Odafigyelünk rá, lesz módosító javaslatunk a témában, és elvárjuk önöktől, azoktól különösen, akik most olyannyira védik és támogatják a Magyar Távirati Irodát, illetve az iroda jelentését, hogy megszavazzák majd ezt a módosító indítványt. Mert egyébként abban a pillanatban, amikor szavazásra kerül sor, kiderül, hogy őszintétlenek azok a szavak és vélemények, amiket most itt mondanak.

Ami fontos elem még a Magyar Távirati Iroda beszámolójában, és talán eddig nem beszéltünk róla, ezért hozom szóba, a Magyar Rádióval való viszonya, merthogy ez egy új dolog, ez a beszámoló alkalom arra, hogy itt beszéljünk erről. Azért is kell beszélnünk róla, mert vita alakult ki a Magyar Távirati Iroda és a Magyar Rádió Részvénytársaság között. (Babák Mihály: Ez hogyan lehet?) A vita azért érdekes, és azért fontos beszélni róla, mert mind a kettő közszolgálati intézmény; egy közszolgálati médium és egy közszolgálati intézmény viszonyáról van szó. Én úgy gondolom, nem helyes, ha ilyen típusú viták alakulnak ki ezeknél az intézményeknél, ebbe nem nagyon tudunk beleszólni, de sok adalékát, sok elemét hallottuk már ennek az elmúlt időszakban, bizottsági ülésen is.

És kiderült például a bizottsági ülésen, hogy a Magyar Rádió azt kéri az MTI-től, hogy csak belföldi hírcsomagot kaphasson, mert ezzel megoldja a tájékoztatást, hiszen neki talán az MTI-hez hasonló - nem akarom összehasonlítani, hogy melyik bővebb vagy sem -, de saját külföldi tájékoztatási hálózata is van, kollégái dolgoznak külföldön, a világ számos pontján. Érthető, hogy a belföldi híreket szeretné kérni. És érthetetlen az, hogy miközben van olyan kereskedelmi televíziós társaság, amelyiknek megengedi a Magyar Távirati Iroda, hogy csak egy ilyen hírcsomagot vegyen, eladja neki, és megegyeznek, a Magyar Rádióval ezt az egyezséget nem tudja megkötni. Ez szerintem nem helyes, ezen érdemes lenne elgondolkodni, és lehet, hogy nem a Parlament falai között beszélni erről, hanem szakbizottsági ülésen, hogy hogyan lehetne ezen a helyzeten változtatni. Mert az Országgyűlés a Magyar Rádió Közalapítvány alapítója, és bizonyos értelemben tulajdonosa a nemzeti hírügynökségnek.

Van egy harmadik elem, ami itt már szóba került, ez az ingatlanok ügye. Nem hoznám szóba, ha a bizottsági ülésen a témával kapcsolatos tárgyalási menet nem úgy történt volna, mint ahogy történt. A bizottsági ülésen felvetődött, hogy nem helyes az, ha a Magyar Távirati Iroda az ingatlanait eladva, az így befolyt összeget a működésére használja fel, mert ez vagyonfeléléshez vezethet. Inkább kérdés formájában hangzott ez el, és voltak megnyugtatónak tűnő vélemények is a válaszokban, de volt egy olyan kérdésem, ami arra vonatkozott, hogy pontosan azért, mert volt ingatlaneladás, és ilyen jelentős ingatlaneladás korábban sosem történt...

Csak egy adalék arról, hogy mi volt az előző években, és mi volt 2003-ban: mondják már meg, hogy milyen ingatlanai vannak a Magyar Távirati Irodának, és hogy ezek milyen értékűek. Én ezt megkérdeztem, és talán még a kérdésemet be sem fejeztem, már közbevágva, szót sem kapva jelezték az MTI munkatársai ott, a bizottsági ülésen, hogy micsoda kérdés, ott van az alapító okirat, abban ez benne van. Csak tetszenek tudni, az alapító okiratban egy összesített adat van, és egy '97 közepi apport értékű összesített adat van. Ez nekem gyanús lett. Nem értettem, hogy miért kell közbevágni, és miért kell azt mondani, hogy ott az alapító okirat, ne foglalkozzunk ezzel a kérdéssel. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ez a stílus!) Nem, de elgondolkodtatott a dolog.

Elgondolkodtatott a dolog, és úgy gondolom, hogy jogosan kérjük ezt, aztán persze a bizottsági ülés végén meg is kaptuk erre az ígéretet, de jó lett volna a kérdésemet végigvárni, és utána azonnal, nem közbevágva elmondania azt a menedzsmentnek, hogy igen, természetesen van ingatlanhasznosítási tervünk, mert van, azt eljuttatjuk a kedves képviselők számára, ha ez kérdés, mert a képviselők ezt nyilván megkaphatják, és persze a mostani apportértéket is megmondjuk, hiszen van előző évi apportálás, és azt az értéket is elmondjuk. Ennyire lettünk volna kíváncsiak. Furcsa volt ez a hirtelen válasz. Tehát ingatlanügyben figyelnünk kell, az ördög nem alszik; megtörtént az eladás, és jelentős összegű ingatlanvagyona van az MTI-nek. Megnyugtató, ha nem akarják ezt felélni, de így is legyen, és a mi dolgunk az, hogy ezt szóba hozzuk és elmondjuk. És ne vonja azt senki kétségbe, hogy nem tehetjük ezt, mert aki éppen ezt nem teszi meg, az úgymond rossz tulajdonos.

Úgy hiszem, hogy ha arról kell beszélni, hogy egyébként miért gondoljuk azt, hogy nem támogatjuk az MTI 2003. évi jelentését, akkor mondhatjuk azt is - és ez így van -, hogy ez a második év, amikor veszteséges a cég. Amikor az első évben veszteséges, azt mondjuk: jó, meglátjuk a következő évet, de a második évben veszteséges lett már most. Figyelemfelhívásként igenis el kell mondanunk, hogy ez így van, és jeleznünk kell, hogy ezt a folyamatot nem tudjuk elfogadni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 88 2004.09.28. 2:00  45-149

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Van egy nagyon fontos elem, ami, úgy gondolom, el kell hogy hangozzék itt az Országgyűlésben külön kétperces hozzászólásban is, és azért vártam eddig ezzel a témával, mert bíztam abban, hogy Pető Iván hátha visszaérkezik a kétpercesemre, és akkor talán hallhatja, de még most sem érkezett vissza. Talán mindenkinek nem áll a rendelkezésére a kedves kormánypárti képviselők közül a Magyar Távirati Iroda Tulajdonosi Tanácsadó Testülete elnökének a levele, Langmár Ferenc levele, amit dr. Szili Katalin elnök asszonynak, az Országgyűlés elnökének küldött. Ebben a levélben leírja az MTI Tulajdonosi Tanácsadó Testület elnöke, hogy mi történt az MTI elnökének előző évi beszámolójával, hogyan döntöttek arról. A következőt írja: a Magyar Távirati Iroda Rt. Tulajdonosi Tanácsadó Testülete Vince Mátyás elnök 2003. évről szóló beszámolóját nem fogadta el. Ez szerepel ebben a levélben.

Mi tárgyaljuk itt a 2003. évi MTI-jelentésről szóló országgyűlési határozati javaslatot. A Magyar Távirati Iroda Részvénytársaság 2003. évi tevékenységéről szóló beszámolójáról szól ez az országgyűlési határozati javaslat. Ha az általunk megbízott Tulajdonosi Tanácsadó Testület az elnök azonos évi beszámolóját nem fogadta el, akkor talán megengedhető, hogy bennünk is fölmerül, hogy esetleg megvizsgáljuk azt, hogy el kell-e fogadnunk vagy sem az ugyanarról az évről szóló MTI-beszámolót. Ne csodálkozzanak azon, hogy mi komolyan vesszük a Tulajdonosi Tanácsadó Testület levelét, és azt mondjuk, hogy nem fogadjuk el a 2003. évi beszámolót ezek után.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ez elkerülte a figyelmüket.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 92 2004.09.28. 1:04  45-149

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Balogh Miklós Képviselőtársam! Ön a stílusról beszélt. Itt a Házban is, de a rádió előtt, a tévékamerák előtt különösen, aki látta, hogy ön hogy szólt hozzá és mi hogy szólunk hozzá, az igenis meg tudja ítélni, hogy mi a különbség az önök stílusa és a mi stílusunk között. Nagy a különbség, és nem szeretnék odáig süllyedni sosem, mint ahová most az előbb ön süllyedt.

Ön összevissza beszélt. Arról beszél, hogy naponta jártak az MTI-ben nem tudom kicsodák. Igaz ez ön szerint, hogy az év minden napján odajárt valaki? Nyilván nem. Ne beszéljen itt összevissza! Azt mondja, hogy az MTI-be bárki bemehet, aki kopog és udvarias. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Beléptető rendszer van.) Nem hiszem, hogy a nemzeti hírügynökséghez bárki, aki az utcáról odamegy és kopog, az csak úgy bemehet az elnök úr irodájába. Csodálkoznék, ha az elnök úrnak ennyi ideje lenne. Kérem, képviselő úr, kicsit komolyabban, a témához illő komolysággal és felkészültséggel legyen kedves ezután hozzászólni.

Köszönöm szépen. (Derültség az MSZP soraiban, taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 110 2004.09.28. 2:09  45-149

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt mondják a régiek, hogy nil admirari, semmin ne csodálkozz. Én viszont mindig csodálkozom azon, ahogy Szabó Zoltán képviselőtársam irodalmi műveltségét fitogtatja. Tisztelem a tudást, és tisztelem az ő tudását. De azt gondolom, hogy ha ezzel másokat akar kellemetlen helyzetbe hozni, akkor az egy helytelen dolog, és az imént itt ez történt. Én nem váltanék franciáról angolra és így tovább (Közbeszólás a Fidesz soraiból.), hanem szeretnék utalni arra, hogy az Állami Számvevőszék megfogalmazott bizonyos feladatokat, illetve megfogalmazott javaslatokat a tulajdonos, az Országgyűlés számára is; ahogy Pető Iván képviselőtársam - aki még most sem érkezett vissza a terembe - jelezte azt, hogy a tulajdonos részére is megfogalmazott ez a jelentés bizonyos teendőket.

Az egyik javaslata az az Állami Számvevőszéknek, hogy tekintse át az Országgyűlés a nemzeti hírügynökségről szóló törvényt. Szeretném itt, a parlament plenáris ülésén is jelezni - mint ahogy jeleztem az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának ülésén is -, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség nyitott erre. Várjuk azt, hogy a kulturális és sajtóbizottság ülésén vagy annak egy sajtó-albizottsági ülésén ehhez a kétharmados törvényhez hozzányúlunk, elkezdünk egy közös munkát a tekintetben, hogy az Állami Számvevőszék felhívásának is eleget tegyünk, és egy olyan új, a nemzeti hírügynökségről szóló törvény jöjjön létre, amely akár az itt a vitában elhangzottakat is figyelembe tudja venni, amely a nemzeti hírügynökséget erősíti, és azt a közszolgálati munkát, amit ellát, tényleg segíti kiteljesíteni. Nyitottak vagyunk erre, szívesen dolgozunk ezen együtt még önökkel is.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 132 2004.09.28. 2:06  45-149

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Én is kapcsolódnék az előző vitához, mert szerintem az nem rendjén való, hogy azt mondta egyik képviselőtársunk - nevezetesen Keller László -, hogy itt méltatlan vita folyik. Egy országgyűlési határozati javaslatról vitatkozunk. Demokrácia van, engedtessék már meg, hogy a parlamentben vitázzunk és vitatkozhassunk. Szerintem nem helyes úgy minősíteni a vitát, hogy az méltatlan, ugyanis a Magyar Távirati Iroda 2003. évi tevékenységéről beszélünk, és nincs az eleve elrendelve, mint annak idején, hogy ezt száz százalékban mindenkinek meg kell szavazni. Erről igenis folytathatunk vitát, és a vita egyáltalán nem méltatlan, mert van mire odafigyelnünk.

Képviselő úr, államtitkár úr, veszteséges volt ez a cég. Önnek magyarázzuk, hogy mit jelent a több mint százmillió forint veszteség? Ennél kisebb összegért is mindenfélét csinálnak önök, s még vélt kisebb összegek miatt is. Ne menjünk el szó nélkül emellett, vitatkozzunk erről!

Azzal nem értek egyet önnel, hogy összemossa a szerkezeti problémákat egyéb MTI-s problémákkal, de egyetértek azzal a felvetésével, hogy érdemes lenne átgondolnunk, jó-e ez a tulajdonosi szerkezet. Amikor arról beszélünk, hogy a médiatörvényt átfogóan módosítanunk kellene, úgy gondolom, abba beleérthető az is, gondolkodjunk azon, hogy jó-e a közalapítványi és azon belül a részvénytársasági forma a Magyar Rádiónál, a Magyar Televíziónál, a Duna Televíziónál, és jó-e, hogy a nemzeti hírügynökség külön törvényben más tulajdonosi szerkezeti konstrukcióban működik.

Ebben egyetértünk, és ha önökben van erre nyitottság, akkor - ahogy az előbb jeleztem - ez ügyben szívesen tárgyalunk és nyitottak vagyunk, és akkor elindulhatunk valahol. De ettől még az előttünk lévő 2003. évi beszámolót meg kell tárgyalnunk, nem fedhetjük el az abban lévő problémákat és aggályainkat az MTI jelenlegi működése kapcsán.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 152 2004.09.28. 7:02  149-313

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A zárszámadás kultúrával foglalkozó összegeivel kapcsolatosan szeretném elmondani a véleményemet, véleményünket.

A 2003. évi költségvetés visszalépés volt a kultúra világában is, hiszen a minisztérium, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma költségvetési főösszege több mint 10 milliárd forinttal alacsonyabb volt, mint 2002-ben. Drasztikusan csökkentették a beruházásokat a kultúra területén, a szocialista kormány elkezdte működését, és például a múzeumi rekonstrukciók előző éves keretét több mint 43 százalékkal csökkentette 2003-ra. 2002-ben jelentős, olyan múzeumi rekonstrukciók indultak, amelyek kapcsán egyébként most adták át a múzeumokat önök, hiszen nem egy év alatt lehet egy ilyen nagy programot befejezni, de újak gyakorlatilag nem indulhattak, 40 százalékkal csökkentették ebben az évben a múzeumi rekonstrukció keretét.

A műemlékvédelem kivéreztetése is ekkor kezdődött el, 2003-ban. Ez a program persze folyik, és mára egészen odáig jutott, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában a területtel foglalkozó főosztályt megszüntették, a Kincstári Vagyoni Igazgatóságon a területtel foglalkozó főosztályt megszüntették, de 2002-ről 2003-ra 60 százalékkal csökkentették az ezen a területen felhasználható támogatások összegét. Ezekből műemlékek újulhattak, illetve újulhattak volna meg; az a program, ami elkezdődött a polgári kormány idején e tekintetben, derékba tört. 2004-re újabb 60 százalékkal csökkentették, és kíváncsi leszek, jövőre megengedik-e maguknak azt, hogy esetleg már nulla forintot állítanak be erre a programra. Mindenesetre 2003-ban kezdődött ez a folyamat egy drasztikus csökkentéssel, mondom: 60 százalékkal kevesebb összeg állt rendelkezésre a nemzeti örökség programban.

De nem változott a közművelődési normatíva sem. A könyvtári érdekeltségnövelő pályázat összege, a múzeumi, a művelődési házi, önkormányzatoknak szóló érdekeltségnövelési pályázatok összege sem változott. Aközben, amikor a kulturális intézmények kiadásai, a rezsiből fakadó kiadásai, a fűtésszámlák, a bérek, egyebek kiadásai változnak, nem kaptak erre több pénzt az önkormányzati fenntartású intézmények sem.

A nemzeti kulturális alapprogramnál is sok-sok probléma lelhető fel. Ebben az anyagban, ebben az úgynevezett 2003. évről szóló költségvetési anyagban, a zárszámadásban írnak részletesen a nemzeti kulturális alapprogramról, de csak a politikai lózungokat ismételgetik ahelyett, hogy egy elemző munkát elvégeztek volna, pedig érdemes lett volna.

(16.00)

Egy fontos vita volt közöttünk, hogy jó-e az, hogy a nemzeti kulturális alapprogram kereteit a miniszter fölhasználhatja, és a polgári kormány idején 50 százalékban használhatta a miniszter és dönthetett ezen keret terhére, míg az önök esetében 25 százalékos ez a keret, és önök nagy diadalittasan azt mondják, hogy ez micsoda demokratikus dolog, hiszen önök csökkentették ezt a keretet, és a miniszter már csak 25 százalékban, fele annyi összegről dönthet. A fele annyi összeg azért nem igaz, mert ténylegesen több milliárd forintról dönt most a miniszter, merthogy a nemzeti kulturális alapprogram egy járulékbevételes alap, amelynek a 25 százaléka így is több; illetve korábban, a polgári kormány idején sosem használta ki a miniszter ezt a keretet, mert mintegy 33 százalékban történt miniszteri döntés ezen keret terhére, és nem 50 százalékig. De nem ez a probléma, hanem az, hogy önök elhallgatnak egy nagyon fontos tényt ez ügyben. Azt, hogy míg korábban az 50 százalék terhére a nemzeti intézményeknek, a nagy könyvtáraknak, múzeumoknak is ide, ennek az 50 százalékos miniszteri keretnek a terhére kellett pályázni, mert nyilván a minisztérium tudja eldönteni, hogy egyébként is az ő költségvetésében szereplő intézmény milyen egyéb támogatásokat kapjon még, addig az önök idején már ezt a keretet, ezt a lehetőséget átutalták a szakmai kollégiumokhoz, és a 25 százalék tisztán miniszteri döntés maradt, a nagy intézmények már nem pályázhattak így, és nem kaphattak támogatást ebből a miniszteri keretből.

Így a miniszteri keret, és az, amit a miniszter eloszt, emiatt sokkal szabadabb felhasználású és sokkal nagyobb keret, hiszen korábban a miniszteri keretnek több mint a fele ilyen nagy nemzeti intézményekhez érkezett. Tehát a polgári kormány idején már 25 százalék alatt volt, amit a miniszter felhasználhatott, önök pedig, ha megnézzük a teljes képet, fölemelték ezt 25 százalékra. De nem lenne ez baj, mert lehet, hogy így jó, lehet, hogy úgy jó. Ki lehet próbálni az egyik változatot, a másik változatot is. Ez egy szakmai kérdés. De ez hiányzik ebből az anyagból, hogy ezt a szakmai elemzést elvégezték volna 2003-ra vonatkozóan. Volt egy korábbi időszak, egy korábbi gyakorlat, le lehet vonni a tapasztalatait. Most, 2003-ban volt egy változás, meg kell nézni, össze lehetne hasonlítani. Ebben az anyagban nyoma nincs ennek, elfelejtik ezt. Bezzeg a politikai jelszavaik, hogy önök milyen jók, mert ezt csökkentették - mondom, elhallgatva a szakmai részleteket és az igazságot elfedve -, az benne van az anyagban.

Ez nem helyes. El kellene végeznünk ezt a szakmai egyeztetést, szakmai vizsgálatot, azért, mert a kultúra támogatásának egy nagyon fontos eleméről beszélek. Több mint 7 milliárd forintról beszélünk, illetve ez a 2003-as adat, azóta ez az összeg emelkedett. Ráadásul több mint 7 ezer pályázatról beszélünk, több mint 7 ezer pályázat kapott támogatást ebből a keretből; megjegyzem, 10 százalékkal kevesebb volt a támogatottak száma, mint 2002-ben volt, de ez önmagában nem baj, de nagyon fontos szelete a kultúrának ez a támogatási alap.

De önök most is politikai lózungokkal élnek, ahelyett, hogy ezt a szakmai munkát elvégezték volna. Ez nagyon szomorú, és az, hogy a kulturális terület egészén visszalépés tapasztalható, és csak néhány elemben volt javulás, nem megnyugtató, főleg úgy nem megnyugtató, hogy látjuk a folyamatot, hogy mi zajlik azóta is a nemzeti kultúránk szocialista támogatása ügyében.

Reméljük, hogy a következő évi költségvetésben szakítanak azzal a gyakorlattal, amit 2002-ben kormányzásukkal elkezdtek.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
169 255 2004.09.29. 4:19  1-321

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kultúráról nem sok szó esett ma, de nem is csoda, hiszen a kormányprogramban is alig szerepel ez a terület.

(17.30)

Ráadásul 11 olyan 2002-es szocialista ígéretet találtam, ami a mostani kormányprogramból kimaradt, noha semmi nem valósult meg azokból. Ezek közül a legsúlyosabb probléma, hogy adókedvezményeket ígértek, de ehelyett az általános forgalmi adó visszaigénylésének lehetőségét is elvették a kulturális intézményektől, ezzel 3 milliárd forintot vontak el a kultúrától. És ezt most sem akarják visszaadni.

Sok minden hiányzik tehát a programból, de azzal sem járunk jobban, ami benne van. Azt írják: “A köztársaság kormánya jelentős anyagi ráfordításokkal segíti nemzeti kincseink méltó megőrzését, és olyan beruházásokat indít, amelyek tovább színesítik a kulturális kínálatot.ö Ez korábban is szerepelt a programjukban, de épp az ellenkezőjét tették. Látva, hogy mit tettek ezen a területen, én csak azt tudom mondani, hogy ez egy átverés, ami itt szerepel. Miért mondom? Mert 2001-2002-ben kulturális beruházásokra a polgári kormány közel 24 milliárd forintot fordított, 2003-ban a szocialista kormány ebből elvont 9 milliárd forintot, vagyis majdnem 60 százalékkal csökkentették a támogatást, és ez 2004-ben sem állt meg.

Ezen túl a nemzeti örökség program támogatását - azt mondják ugye, a nemzeti kincseink méltó megőrzése - 2003-ban és 2004-ben is 60-60 százalékkal csökkentették, így a 2002-es közel 2 milliárd forint mostanra 370 millió forintra apadt. De írnak itt mást is. Azt mondják: “Csökkentjük a nagyvárosok és a kistelepülések közötti kulturális szakadékot, megerősítve, megteremtve a helyben elérhető kulturális alapszolgáltatásokat.ö Ez nagyon szép, csak egy most elkészült szociológiai felmérés szerint - a kulturális bizottság ülésén kaptuk meg - az elmúlt két évben tovább nyílt az olló a vidéki kistelepülések és a nagyvárosok művelődési lehetőségei között. Önök nem csökkentették, hanem növelték, mélyítették ezt a kulturális szakadékot.

Bátor kormányzásról beszélnek önök, pedig inkább csak halogatnak a kultúrában is. Mondok egy példát. Azt írják: “A millenniumi városközpontban befejezzük és átadjuk a művészetek palotáját.ö Na hát ez az a program, amit a polgári kormány kezdett, önök valahogy folytatják, csak halogatják. A miniszter úr megígérte az átadást az idén tavaszra, és legutóbb éppen most szeptemberre ígérte meg; itt most azt írják, hogy majd átadják jövőre valamikor. Közben a sajtó kulturális rovatai azzal vannak tele, hogy azt sem tudták hónapokig, mely intézmények költöznek majd ide. Szétverték a polgári kormány ezzel kapcsolatos koncepcióját is, és azóta csak halogatják az átadást. Egy bátor kormány miért halogat?

Persze igazságtalan lennék, ha nem vennék észre pozitív dolgot is ebben a fejezetben, ami persze csak egy oldal az egész programban. Azt írják: “Folytatjuk a magyar kultúra nemzetközi népszerűsítését és a világ kulturális kincseinek hazai bemutatásátö, és írnak különböző országokban megrendezendő kulturális évadokról. Ez a polgári kormány által megkezdett program, amelynek során koncentrált rendezvénysorozatokban, évadokban népszerűsítjük kultúránkat külföldön. Nagyon örülök, hogy ezt folytatják, ez nagyon helyes, és nagyon jól is sikerül a legutóbbi évad, ezt el kell mondanunk. De ne feledkezzünk el arról, hogy eközben a 17-18 külföldi kulturális intézetünkről nem igazán rendelkezik elképzeléssel a kulturális tárca.

Végül csak egy példa. Azt írják ebben a programban: “Folytatjuk a budai várnegyed felújítását.ö De hát ezt el sem kezdték! Nem folytathatják azt, amit el sem kezdtek! Két év alatt egy szöget be nem vertek a budai várnegyedben. Egyért mondom én azt, hogy amit itt, a kormányprogramban a kultúráról írtak, az leginkább csak duma és átverés.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 142 2004.10.11. 2:01  141-148

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A legnagyobb színház maga az élet. Ahogy ezt önök, a szocialisták játsszák, azt abszurd színháznak hívják. Abszurd az is, hogy a miniszter úr most sincs itt, most sem válaszol a kérdéseimre. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nem kíváncsi rá!)

A Gyurcsány-kormány üzleti tervének egyik eleme a magyar közszolgálati televízió kiárusítása. A Magyar Televízió a csőd szélén tántorog, finanszírozása törvénytelen. A kormánynak ezt a helyzetet kellene megváltoztatnia. Ebben minden parlamenti párt, minden civil szervezet, minden adófizető polgár - az ő pénzükről van szó - egyetért. Mit tesz a Gyurcsány-kormány ennek a helyzetnek a rendezésére? Nem építi fel a Magyar Televízió új székházát, hanem a hírek szerint egy vállalkozó által épített székházba költözteti a TV-t. Ráadásul mindezért évtizedeken át több tíz milliárd forintot fizet ki az adófizetők pénzéből.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kíváncsiak az emberek, ki és miből fogja kifizetni a magánbefektető extraprofitját is magába foglaló bérleti díjat. Igaz, hogy ráadásul a szerződés szerint nem a TV lesz a tulajdonos? Igaz, hogy a Magyar Televízió legfeljebb bérlő maradhat a saját székházában? Igaz, hogy a magánbefektető nemcsak felépíti és bérbe adja az ingatlant, hanem a későbbi üzemeltetést is biztosítva minden szükséges ingóság folyamatos beszerzőjeként és bérbeadójaként a napi üzemeltetésben is monopolhelyzetbe kerül? Igaz, hogy a szerződés szerint a befektetőnek garantáltan többszörösen megtérül a befektetett pénze? Igaz, hogy ezt a többszörös megtérülést az adófizetőknek kell megfizetniük? Mi a szerepe ebben a Gyurcsány-kormánynak? Miért a kormány keres befektetőt? A Magyar Televízió nem talált volna?

Tisztelt Államtitkár Úr! Miért a kormány akarja kiválasztani a tulajdonost?

Várom válaszait. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 146 2004.10.11. 1:06  141-148

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelem az igyekezetét, de nem nagyon értettem a választ. Sajnálom, hogy nem Hiller István miniszter úr van itt; hátha ő meg tudta volna magyarázni; ő a bal média atyja, talán tudott volna erről mit mondani.

Említett egy kormányhatározatot. Ennek értelmében a Magyar Televízió pénzéből garantálják a magánbefektető hasznát, és a konstrukció szerint 20 évig bérleti díjat kell majd fizetnie a Televíziónak. Úgy épít valaki az emberek pénzéből székházat magának, hogy még a tulajdonjoga is az övé lesz. Közgazdászok szerint ez a magyar embereknek a legrosszabb és legdrágább megoldás. És ki fizeti ennek az árát? Az adófizető polgárok. Ön szerint nem kellene megkérdezni őket erről?

Önök az üzemben tartási díjakból törvénytelenül akarják fizetni a bérleti díjat. És akkor mi marad a Magyar Televíziónak, amiből mellesleg működni is tud? Vagy mindebből az egész munkafolyamatból csak a székházépítési ügylet a legizgalmasabb?

Tisztelt Államtitkár Úr! Miért akarják önök, szocialisták kiárusítani a Magyar Televíziót? (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 50 2004.10.25. 3:06  49-55

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Önnel nem először fordult elő, hogy nem mondott igazat, bár ön ezt nem tartja problémának, hiszen ön szerint az nem hazugság, ha egyik pillanatban ezt, a másikban meg az ellenkezőjét állítja.

Így ön szerint valószínűleg az sem hazugság, hogy azt állította, hogy önt a kulturális bizottság ülésén az ellenzéki képviselők gyermekújságokról kérdezték.

(14.40)

És mi az igazság? Az igazság az, hogy valójában egyetlen kérdés sem hangzott el ezzel kapcsolatban. Nem mintha a gyermekújságok nem volnának fontosak, mi azonban egészen másról kérdeztük önt miniszterjelölti meghallgatásán. Mi azokról az ígéretekről kérdeztük, amelyeket 2002-ben tettek, és aminek a végrehajtásával megbízták önöket a választópolgárok. Csakhogy ezekről egyetlen szót sem szólt, egyetlen konkrét választ sem adott kérdéseinkre. Ha nem emlékezne erre, interpellációm végén átadok önnek egy jegyzőkönyvet, amelyből kiderül, miért választotta a kínosan gyermekded magyarázkodásnak ezt a módját. Kínos lett volna arról beszélnie, hogy a szocialisták becsapták a választópolgárok millióit, amikor adócsökkentés helyett megemelték az adókat. Mert amit a könyvek áfájának csökkentésével fél szívvel adtak, azt kétszeresen vették vissza, amikor a kulturális szolgáltatások áfáját megemelték.

Arról is kellemetlen lett volna beszélnie, hogy a kultúra támogatásának jelentős növelését ígérték, de ez a növelés 2004-ben szocialista módra már csökkentést jelentett. Igaz, a csökkentést növekedésnek hívni a szocialisták szótára szerint felettébb bátor cselekedet és lendületes dolog. Ezek a tények - mert ezek tények, tisztelt miniszter úr - sokat elmondanak az ön miniszteri tevékenységéről, az ön szakmai hozzáállásáról. De az mindennél többet mond az ön személyiségéről, hogy kulturális miniszterként a tévé nyilvánossága előtt az emberek szemébe hazudik. Ön szerint az a cél, hogy az emberek szeressék a szocialistákat. Akkor miért hazudik? Ön attól fél, hogy akkor nem fogják önöket szeretni, ha az igazat mondja?

Tisztelt Miniszter Úr! Egy kulturális minisztertől valótlan állítások helyett igazmondást várnak az emberek; egy párt elnökétől még inkább. Kérem miniszter urat, hogy azokra a kérdésekre, amikre a bizottságban nem válaszolt, most bátran és lendületesen válaszoljon.

Hol vásárolhatók meg azok a kedvezményes könyvek, videók, színház-, mozi- és koncertjegyek, amiket a választási kampányban megígértek az embereknek? A kultúra ügyét szolgálta-e, hogy önök elvették az áfa-visszaigénylés lehetőségét a színházaktól, múzeumoktól, a közművelődési intézményektől, a filmkészítőktől? Miért csak szavakban nő a kultúra támogatása? Miért nem nyitották meg Budapesten az Ifjúsági Parkot? Miért nem vezették be az önök által megígért, a magyar nyelvű igényes kulturális és tudományos folyóirat-kultúra támogatási rendszerét? Miért vontak el a kultúrától 3 milliárd forintot az áfa-visszaigénylés lehetőségének megszüntetésével?

Tisztelt Miniszter Úr! Ez itt most hat kérdés. Kérem szépen, válaszoljon rájuk! (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 54 2004.10.25. 1:16  49-55

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Miniszter úr, a 4 órás miniszteri meghallgatás alatt nemcsak az a hat kérdés hangzott el, amit itt föltettem, és amire már megint nem válaszolt, vagy megint nem mondott igazat, hanem sokkal-sokkal több. (Zaj, felzúdulás az MSZP soraiban.) Miért nem válaszol? Ennyire nem érdekli önt a kultúra? (Derültség az MSZP soraiban.) Miért gondolja, hogy jó, ha a pártelnök felülkerekedik önben a miniszteren? (Közbekiáltások az MSZP soraiból: Felolvassa. Le van írva.) Bár tudja, az ön által osztott támogatások után ezen nem csodálkozom, mert az ön személyes keretéből, több száz milliós keretéből adott 25 milliót a Nap-keltének, 20 milliót az ATV-nek, 7 milliót a Hócipőnek, és még folytathatnám. Eközben kulturális programok, intézmények nem kaptak öntől támogatást ebből a keretből.

Mellébeszél, mint mindig, mint ahogy a bizottsági ülésen is tette. (Zaj.) Történészi szakmáját fitogtatta, és a XVII. századi nádorokat sorolta fel. Tudja, miniszter úr, csak örülhetünk, hogy ön történész, mert akkor miről beszélt volna ilyen részletesen, ha nem történész, hanem, ne adj' isten!, urológus.

Nem válaszolt, nem tudom elfogadni a válaszait. (Taps és derültség a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 214 2004.10.25. 5:07  201-477

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 34. és 38. ajánlási pontok kapcsán szeretném elmondani a véleményemet. Ezek a személyi jövedelemadót érintő adókedvezményekkel kapcsolatos területek, e kapcsán adtunk be módosító javaslatokat. Úton-útfélen azt halljuk a kormánypártoktól, hogy micsoda kedvező adórendszerünk lesz jövőre, de arról elfelejtenek beszélni, hogy az adókedvezmények területén súlyos megvonások következnek. Én kimondottan a közcélú adományokról szeretnék beszélni, a közhasznú és kiemelkedően közhasznú szervezeteknek juttatott támogatások utáni kedvezmények megkurtításáról.

Mi fog történni jövőre? Addig, míg ebben az évben, ha valaki felajánlott közhasznú vagy kiemelkedően közhasznú szervezetnek támogatást, akkor az adójából leírhatott maximum 100 ezer forintot, és voltak más célú kedvezmények is, de a szocialisták és a szabad demokraták jövőre a kedvezmények körét, egy jó tág kört össze akarnak vonni, és ezután például, ha valaki ugyanannyi közcélú adományt adott, mint előző évben, akkor persze igénybe vehet 100 ezer forintot, de már a biztosítás, az önkéntes egészségpénztár után történt befizetése, az életbiztosítások utáni kedvezményeket már nem veheti igénybe, mert önök azt mondták, hogy ezen kedvezményekre mindösszesen lehet már csak 100 ezer forintot jóváírni.

Ez azt jelenti, hogy súlyosan károsodhat, sőt károsodni is fog az az adományozási kultúra, ami kialakulóban volt, van Magyarországon. Még csak kialakulóban van, és most különös felelősség az, hogy ilyen lépést megtesznek-e a kormánypártok vagy sem, mert több száz millió forintot vonhatnak el és vonnak el olyan közcélú szervezetektől, egyesületektől, alapítványoktól, amelyek nagyon fontos közcélt, szociális, egészségügyi, környezetvédelmi, kulturális tevékenységet végeznek.

Az a baj, hogy ez a javaslat, ez a megszigorítás, amely összevonja a kedvezmények körét, és szűkíti az igénybe vehető adókedvezményeket - nyilván nem vita közöttünk -, nem ösztönzi az embereket arra, hogy közhasznú vagy kiemelkedően közhasznú szervezeteknek adjanak támogatást. Persze, ezután is adhatnak, de az adórendszerben lévő kedvezmény e tekintetben durván szűkül.

Önök pedig mit ígértek a választási programjukban? Azt ígérték például a kulturális szervezetek tekintetében is, hogy az adórendszeren keresztül ösztönző adórendszerrel segítik majd ezeknek a szervezeteknek a támogatását. Ehelyett mit csinálnak? Éppen hogy az ellenkezőjét, mint amit ígértek, mint amivel megszerezték az emberek bizalmát. Ez elfogadhatatlan, elfogadhatatlan politikai tett, de sajnos tartalmilag helytelen, és nagy hiba, hogy a közcélú szervezetek után járó adókedvezményt szűkítik, mert biztos vagyok benne, minden számítás ezt mutatta eddig, hogy emiatt az emberek kevésbé fognak egy egészségügyi célú alapítványnak támogatást adni. Ezt nem hiszem, hogy önök akarják.

Éppen azért, hogy legyen lehetőség szavazni amellett, hogy ez ne így legyen, szólnak módosító javaslataink, amelyek eltörölnék ezt a 100 ezer forintos igénybevevési határt. Vannak itt olyan javaslatok, amelyek azt mondják, hogy legyen ez 200 ezer forint, van olyan, amely azt mondja, hogy álljon vissza az eredeti állapot, van olyan, amely a személyi jövedelemadó egészéhez, az éves jövedelem egészéhez kötné ezeket a kedvezményeket.

Én tisztelettel kérem önöket, hogy fontolják meg ezt, bár eddig a bizottsági vitaszakaszban úgymond erőből mindig leszavazták ezen javaslatainkat, de talán, ha eltöprengenek azon, hogy az egyesületi, alapítványi világnak milyen csapás ez, akkor talán hajlandók lesznek egy-egy javaslatunkat elfogadni, ugyanis ahogy a számítások mutatják, néhány száz millió, maximum 3 milliárd forint lesz az, ami bevételi oldalon jelentkezik az államnál, amit persze önök majd a kényük-kedvük szerint újraosztanak. De mennyivel egyszerűbb az, ha meghagyjuk az embereknek a lehetőséget, hogy ők válasszák ki azokat a szervezeteket, azokat a területeket, akiknek támogatást adnak. Én szeretném és örülnék, ha ezeket a módosító javaslatainkat majd tudnák támogatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 228 2004.10.25. 1:36  201-477

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Göndör István volt olyan bátor, és inkább az előző ciklusról beszélt, vagy hosszasan arról is beszélt, és nem feltétlenül csak erről az adótörvényről, amely most a tárgyunk. Ezért engedem meg magamnak én is azt a bátorságot, hogy a kedves figyelmükbe ajánljam, hogy mi történt minimálbér tekintetében, és csodálkozásomnak adjak hangot, hogy még a szájukra merik venni önök a minimálbér kérdését, tisztelt Göndör úr.

Önök mit mondtak akkor, amikor mi megemeltük 19 500-ról 26 ezer, majd 50 ezer forintra a minimálbért? (Kuncze Gábor: Azt, hogy hülyeséget csináltatok! - Göndör István: Azt, hogy hülyeséget csináltatok, és beszedtetek szerencsétlenektől több milliárd adót!) Azt mondták, hogy tönkremegy a gazdaság, összeomlik a munkaerőpiac, jön a feketegazdaság. Önök ezt az emelkedést nem támogatták. Hogy mernek most beszélni minimálbérről, különösen akkor, amikor igazi minimálbér-emelkedést önök, mióta 2002-ben kormányra kerültek, nem produkálnak? Csak bűvészmutatványokat próbálnak bemutatni az adótörvényen keresztül. (Kuncze Gábor: Ülj már le!) Mi lenne, ha mernék vállalni a valódi minimálbér-emelést és ennek a pozitív következményeit? Nem merik!

Ezt mondták, kedves Kuncze úr, önök, ön is, amikor a minimálbért az előző ciklusban emeltük, és nem volt igazuk. (Kuncze Gábor: De bizony igazunk volt!) Hát ez egy jó vita közöttünk, de azért, mert ön azt mondja, hogy önnek igaza van, higgye el, ha kormányon vannak is, ez attól még nem így van.

Köszönöm szépen. (Derültség és taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 282 2004.10.25. 2:11  201-477

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csabai Lászlónét hallgattam az imént én is, és meggyőzően érvelt adatokkal, nyilvánvalóan hozzáértően, s ha jól értettem, beszélt arról, hogy állami támogatásból miért nem érdemes, miért nem működik szerinte a bérlakás-építési program, és hogy milyen más megoldásokra van szükség, és ezeket vezette be.

Ha jól értem, ön ezt tudja, és nem új tudása, amit most mond. De csodálkozom azon, hogy akkor hogyan ígérhettek több ezer új bérlakásépítést a választásokkor, a választási programban, a választási kampányban a szocialisták. Tudjuk, több ezret ígértek, dokumentumok, nyilatkozatok, minden szól erről. Közben persze néhány százat, 327-et vagy mennyit építettek meg eddig. De, kérem szépen, ha az nem új tudás, amit most képviselő asszonytól hallottunk, akkor mi történt a választási kampányban? Akkor tudatosan valótlant állítottak; az értelmező kéziszótárban a „ hazudikö mellett az szerepel, hogy „ tudatosan valótlant állítö. (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Amikor önök a választási kampányban megígérték több ezer bérlakás felépítését, nem mondtak igazat, füllentettek, félrevezették az embereket vagy egyszerűen csak hazudtak. De egyszer ismerjék már be! Most szépíthetik, hogy új koncepció, egyéb dolog van, de akkor miért kellett az embereket félrevezetniük, kérem szépen?! (Gőgös Zoltán: 7 százalékos növekedés!) Ide kell jutnunk, hogy most derül ki, ha nem figyel az ember, még el is megy a füle mellett az, de újra rajtakaptuk önöket egy olyan választási hazugságon, amit nem tartanak be. Szomorú ez.

Annak örülök, hogy itt egyet tudnak érteni szakmai oldalról, csak attól félek, kedves szocialisták - mert szabad demokrata képviselő, ahogy ez sokszor szokott lenni, talán egy sincs már a teremben (Babák Mihály: Elhúztak, mint a vadlibák!) -, hogy ha jön újra a választási kampány, önök megint elfelejtik ezt a szakmaiságot, és majd megint mondanak mindent, csak azért, hogy szavazatot szerezzenek, és újra gátlástalanul félrevezetik az embereket. Legalább ne tegyék ezt!

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 288 2004.10.25. 1:28  201-477

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Bízom abban, hogy jogunk van azt mondani, amit gondolunk, és hogy a magyar nyelv az a magyar nyelv. Ha valaki tudatosan valótlant állít, az hazudik.

Ha önök nem tudatosan állítanak valótlanságot, akkor majd úgy fogjuk mondani, úgy fogom mondani, hogy valótlanságot állítottak, de az előbb feketén-fehéren bebizonyosodott Csabai Lászlóné hozzászólásából - vissza lehet keresni majd a jegyzőkönyvből -, hogy elmondta, hogy ő milyen szépen látja ezt az egész lakásépítési rendszert. Adatolt, bérlakásozott, szociális bérlakást, mindenfélét elmondott. Nyilván nem az elmúlt fél évben szerezte ezt a tudást. Azaz, amikor a választási kampány volt, és ő az egyik szocialista letéteményese volt ennek a területnek, tudott erről a dologról. Nyilvánvaló, mindnyájan tudjuk, láttuk akkor is, milyen értően nyilatkozott a dolgokról. Tehát tudatában volt annak, hogy amit akkor állítottak a sokezer bérlakás megépítéséről, nem valósulhat meg.

De ha valaki tudatosan valótlanságot állít, azt úgy kell nevezni, ahogy, ha önöknek rosszulesik, akkor is. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Ha nem így cselekednek, majd nem fogjuk ezt a szót használni.

De amíg itt is napról napra minden nyilatkozatukban szintén tetten lehet ezt érni, nem tudunk mást mondani. Önök szolgáltatják hozzá sajnos az alapot. Kérem, ne tegyék! (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 298 2004.10.25. 2:03  201-477

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Katona államtitkár úr X-elt meg Y-ozott, XY-ról beszélt. (Közbeszólás az MDF soraiból.) Aztán elfelejtkezett arról - de lehet, hogy nem figyelt -, hogy mi hangzott el itt a számokról.

Kétségtelenül nem arról beszéltem, de nem is mondtam, hogy arról fogok beszélni, mert más ütötte meg a fülemet, de akárcsak Font Sándor képviselő úr, csak számokról, életszerű példákról beszélt.

(19.30)

Államtitkár úr, ön ezt hiányolta. No most, államtitkár úr, ön ezt nem figyelte és nem hallotta, vagy esetleg tudatosan hallgatta ezt el, mert akkor folytathatjuk a dolgokat, de a jegyzőkönyvből ezt lehet olvasni.

Egyébként pedig, kedves képviselőtársam, Tatai képviselőtársam az imént itt jó tanár módjára próbált fegyelmezni, de itt a magyar parlamentben vagyunk, abban a magyar parlamentben, ahol sok minden történt. Például itt ülnek a szocialisták, azok a szocialisták, akikről hallhattuk, hogy miket szoktak mondani másról, amikor ők úgy gondolják, hogy esetleg az a másik fél - én meg is engedem, hogy önök úgy gondolják - tudatosan valótlanságot állított. Rólunk, a Fideszről sokszor mondták már önök, sőt nagy hirdetésekben is bemutatták, hogy önök szerint a Fidesz hazudik. Önöknek szabad ilyet mondani? Nekünk nem szabad ilyet mondani? (Tatai-Tóth András: Mondja nyugodtan!) Hát mit gondolnak, hogy már visszafordult az idő kereke, és 1990 előtt vagyunk? Nem, uraim! És ha önöknek szabad, és ha mi úgy gondoljuk, hogy önök tudatosan valótlanságot állítanak, akkor mi is nevezhetjük azt a magyar nyelv megfelelő szavával, még ha az kemény és rosszul is esik. (Domokos László: De tény.) Ne féljenek, mindennap nem használtuk és nem használjuk, de miért lehet önöknek? És miért nem lehet nekünk?

Egyébként pedig, hogy a parlamentben mit lehet, mit nem, meg egyébként máshol is - emlékeznek, mit mutatott Medgyessy Péter? Na, azt nem szabad! Emlékeznek, mit mondott itt Szabó Zoltán annak idején? Azóta is Szabó B. Zoltánnak hívják nagyon sokan. (Derültség a Fidesz soraiban. - Dr. Vitányi István: Akkor kellett volna felállni, amikor Medgyessy mutogatott!) Na, olyanokat nem szabad itt mondani, képviselő úr! (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 312 2004.10.25. 1:32  201-477

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Csak a jegyzőkönyv kedvéért: szóba került itt az otthonteremtési támogatás. Bár amit a polgári kormány tett, épített az otthonteremtési támogatás volt, önök aztán egyszerűen lakásépítési támogatásnak kezdték el hívni, mert önök nem folytatták, hanem ahogy itt hallottuk Vitányi István képviselőtársunktól, megfojtották ezt a támogatási rendszert is.

Egyébként meg hallhattunk itt a szocialisták vidékfejlesztési programjairól, halljuk, mit akarnak a hajléktalanokkal Budapesten, és hallhattunk a Széchenyi-tervről is. Ékes példái voltak a Széchenyi-terv valóságának képviselőtársaim felsorolásai. És folytathatnánk, folytathatnánk, mert legalább 14 ezer pályázat volt, ami ennek kapcsán kapott támogatást, és ez egy valódi társadalomépítő, gazdaságélénkítő és nemzetépítő program volt.

Persze megértem, önöknek az a problémája, hogy ez bizonyos dokumentumokba bele volt foglalva vagy nem. Persze, mert önök belefoglaltak dokumentumba egy Európa-tervet, aztán nem csináltak semmit. Ez a különbség közöttünk.

Mi abban gondolkodunk, hogyan lehet egy társadalmat építeni, és úgy dolgozni, hogy az embereknek jobb legyen, biztonságosabb legyen, napról napra jobban élhessenek, hogy segíthessünk. Önöknek meg az a fontos, hogy bizonyos dolgok jogszabályokban meg vannak-e nevezve vagy nem, és ha meg vannak nevezve, aztán megnyugodnak, és aztán a valóság már kevéssé érdekli önöket. Ez nagyon nagy probléma, Kovács képviselő úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 330 2004.10.25. 2:13  201-477

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Azért kértem kétperces hozzászólásra lehetőséget, mert az itt korábban elhangzottakra reagálnék, és nem az ajánlási ponthoz, de ezt a Házszabályt megengedi, ezért van a kétperces hozzászólás. Ezt nyilván Szabó Zoltán is ugyanúgy tudja, és persze a dicséretes bevezetője után azért élt ő is ugyanezzel a lehetőséggel.

Tatai-Tóth András képviselő úr igaztalanul vádolt bennünket, hallottuk Borkó Károlytól is, mintha a Fidesz vagy az MDF képviselői a hajléktalanokat nem szeretnék segíteni, mintha mi ezt nem tartanánk problémának. Képviselő úr, szörnyű probléma a hajléktalanság. Én nem vitatom el önöktől, hogy önök ezért tenni akarnak, de kérem, ön se vitassa el tőlünk. Sokan ülnek önök között és a mi padsorainkban is olyan képviselők, akik vagy polgármesterként, vagy önkormányzati képviselőként, szociális bizottsági tagként, elnökként vagy szociális intézmény vezetőjeként tevékenykednek ezen a területen, tesznek azért, hogy jobb legyen, hogy megoldást találjunk.

Mi most azt mondjuk, hogy az önök legújabb keletű javaslata, megoldása, ez a „ költöztessük vidékre Budapestről a hajléktalanokatö dolog nem jó megoldás véleményünk szerint, nincs átgondolva, kevés rá a pénz. Úgy látom, inkább csak azért mondták ezt, mert egyébként valódi megoldást most nem kínálnak a költségvetésben, és ez nagyon nagy probléma.

De a legnagyobb probléma az, ami már itt szóba került: az érintetteket nem kérdezték meg erről. Bemondták, javasolták, majd így megoldjuk, mondják önök, és most mondják a civil szervezetek, a hajléktalangondozással foglalkozó intézmények, szakértők, nagy tiszteletű, hozzáértő emberek, sokszor olyanok, akik egyébként korábban az önök padsoraiban ültek képviselőként, hogy ez a megoldás nem jó, nem szabad így csinálni. Én azt javaslom, gondolják át, hallgassanak rájuk is, ránk is, és ne ezen vitatkozzunk itt tovább. De ne is vádoljuk egymást ezzel a dologgal, mert igaztalan lenne mindkét oldalról ez a vádaskodás.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 346 2004.10.25. 2:16  201-477

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedve az elnök úr egyáltalán nem jogtalan kérésének, és bocsánat, hogy az ülésvezetésről is szóltam, elnézést, én igyekszem nem reagálni most, pedig lenne mire, az előbb elhangzottak mondatnának velem néhány dolgot, főleg Szabó képviselő úr részéről. Szabó Zoltánra gondolok.

Maradnék akkor a 34. ajánlási pontnál, ami a civil szervezetek adókedvezménye, illetve a civil szervezetnek történő adományozással kapcsolatos adókedvezmény-megvonást, adókedvezmény-szűkítést jelenti. Pettkó András képviselő úr beszélt erről, és nem beszéltünk még arról az összegről, amit ha elmondunk, hátha érv önöknek arra, hogy ezt az ajánlási pontot, illetve az ezzel kapcsolatos módosító javaslatunkat, amely visszahelyezné az eredeti állapotot, a jelenlegi állapotot, vagy legalábbis könnyítene azon a szigorításon, amit önök el akarnak érni, hátha akkor támogatnák.

Azt mondták nekünk bizottsági ülésen a Pénzügyminisztérium képviselői, hogy ez a százezer forintos adókedvezmény-szigorítás, azaz amikor összevonnak több típusú kedvezménylehetőséget, és mindegyiknél együttesen csak százezer forintot engednek meg adókedvezményként igénybe venni, ez körülbelül a civil szervezetek esetén 3 milliárd forintos olyan bevétel a költségvetésnek, ami így a költségvetéshez kerül.

Ez nagyjából olyan összeg, amit ha felajánlanak az emberek egy szervezetnek, annak 30-35 százalékát vehetik igénybe adókedvezményként. Tehát ha ezt vizsgáljuk, akkor itt olyan 9 milliárd forintos felajánlásról van szó, ami a szervezetekhez nem kerül el. És az érintettektől, akik a személyi jövedelemadóból felajánlják, 3 milliárd forint az, amit önök megspórolnak. De összesen ez olyan 9 milliárd forintos összeg, amit az emberek szívesen adnak oda a szervezeteknek közcélra. Ez szerintem fontos, és fontolják meg, kérem, hogy ne szigorítsák tovább ezt a kedvezménylehetőséget.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 360 2004.10.25. 1:35  201-477

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szocialisták erőlködnek azon, hogy a Széchenyi-tervről így utólag mindenféle olyant bizonyítsanak be, amely szerintem nem igaz. De talán jó lenne a vitát nem itt lefolytatni, hanem meg kellene kérdezni az embereket, meg kellene kérdezni az önkormányzatokat, a vállalkozókat, mi volt jó nekik: a Széchenyi-terv, amelyről most önök mindenfélét összehordanak, vagy az, ami most van? Tudjuk, ismerjük az ezzel kapcsolatos felméréseket. Ők, az érintettek azt mondják, hogy a Széchenyi-terv volt jó, mert ők abban látták a reménységet, abban látták a fejlődés lehetőségét. Legalább ezt ne vonják már kétségbe, képviselő urak!

Egyébként nincs tévényilvánosság, rádiónyilvánosság van, erőlködjenek nyugodtan, de ez felesleges erőlködés. Legalább lássák már be, hogy egyébként is önök erőlködnek. Amikor belekezdtek az Európa-tervbe meg a Smart Hungarybe, akkor próbálták volna azt a sikeres programot másolni. Bárcsak sikerült volna! Csak az a baj, hogy az a rendszer, amit mögé tettek, és az a támogatási összeg, amit erre szántak, sokkal kevesebb volt, elégtelen volt arra, hogy ez működjön. Ez itt az önök problémája! De mégiscsak jó lenne, ha tennének valamit, és majd a költségvetési vitában biztos sokat fogunk erről vitatkozni. Most az adótörvény vitájában talán majd hamarosan lezárjuk ezt a vitát.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 394 2004.10.25. 5:20  201-477

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 248. ajánlási pontban foglaltakkal szeretnék foglalkozni. A 95., illetve a 140. beterjesztett módosító javaslat tartalmaz olyan módosítást, amely véleményünk szerint nagyon fontos. Szó szerint egy kiegészítésről van szó, mégpedig a következőről. Az áfatörvény alkalmazásában nem minősül adólevonásra nem jogosító ténynek az olyan államháztartási támogatás, amely a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 8. §-ában meghatározott feladatok ellátásához közvetlenül vagy közvetve kapcsolódik. Miről is van szó? Az úgynevezett áfa-visszaigénylés eltörléséről, amit tavaly a szocialista-szabad demokrata kormány bevezetett, azaz pénzt vettek el. Pénzt vettek el, merthogy korábban évről évre az állami támogatásokból eszközölt - mondjuk így - beruházások után vissza lehetett igényelni az áfát.

Én most, ha megengedik, a kulturális területről szeretnék beszélni, de nyilván nem véletlen, hogy módosító javaslatot gyakorlatilag minden ellenzéki képviselő nyújtott be ez ügyben, minden szakmaterületen működő ellenzéki képviselő, mert ez az intézkedés nemcsak a kultúrát, hanem a szociális, az egészségügyi, az oktatási - és sorolhatnám - ágazatot is megnyomorítja, az önkormányzati fenntartású intézményeket és így az önkormányzatokat pedig különösen.

Mit eredményezett ez a tavalyi lehetőségelvonás a kultúra területén? 3 milliárd forintot, 3000 millió forintot elvontak a kulturális intézményektől emiatt. Ezt már tavaly is elmondták önök, és így a színházak, a múzeumok, a művelődési házak, a levéltárak, az irodalmi lapok, a filmek, a filmkészítők mind-mind hátrányos helyzetbe kerültek.

 

(21.10)

 

Mind-mind hátrányos helyzetbe kerültek, mert a korábbi állami támogatásokkal joggal számoltak úgy, hogy a következő évben is, hasonlóan, ahogy akkor, igénybe vehetik, és hogy ugyanakkora támogatást vehetnek igénybe. De kiderült, hogy az az állami támogatás, amit egy vidéki vagy egy budapesti színház kapott, 25 százalékkal kevesebbet ér. És mi történt a magyar kultúrában most, 2004-ben? Miről írnak a lapok kulturális rovatai? Arról, hogy színházi előadások maradnak el. Ennek a színháznak is, annak is, vidéken is, Budapesten is mindenkinek, aki akár önkormányzati, akár központi állami támogatást kapott, kevesebb pénze lett, mint amennyi egyébként volt, amire számított, amivel az évet megtervezte.

Ugyanez volt igaz az irodalmi lapokra, azokra a nonprofit lapokra, amelyekre így is nagyon kevés támogatást adtak. Lapszámok nem készültek el. Persze, a művészek, az alkotók, a kritikusok, az irodalmárok, a művek valamilyen módon megszülettek, de nem tudták bemutatni őket. Nem volt pénz arra, hogy a hatodik lap is megszülessen, mert csak öt készült a kéthavi lapokból.

Ugyanez volt, a színészek, a rendezők, a színházak készültek. Azt mondták, hogy szeretnének négy bemutatót tartani. Rendszeresen eggyel kevesebb bemutató született meg, a Nemzeti Színházban is, Debrecenben, a Csokonai Színházban is és másutt mindenütt. E miatt a rendelkezés miatt alkotásokat nem tudtak bemutatni. Úgy gondolom, ez helytelen, erre mi felhívtuk a figyelmüket tavaly. Amikor felhívtuk a figyelmüket, nem volt haszontalan, mert volt még olyan kormánypárti képviselő is - Mandur László, hogy ne hírbe hozzam -, aki nyújtott be módosító javaslatot, hogy ez ne így legyen. De önök, talán még ő maga is tavaly leszavazta ezt a javaslatot, nem engedték és hadováltak mindenféle kompenzációról. Mert önök úgy szokták, hogy megszorítanak, pénzt vesznek el, és aztán szép arccal, lágyan, mintegy ártatlanul, mint aki nem csinált semmit, azt mondják, hogy: de mi pénzt adunk egyébként, ezt ellentételezzük.

Csak tetszenek tudni, hogy sikerült ez az ellentételezés például a kultúra világában? Úgy sikerült, hogy nem adtak egészen 2 milliárd forintot. Na most, 3 milliárdot az egyik kezükkel elvettek, 2 milliárdot pedig jó arccal próbáltak adni. Mi a különbség? Ezermillió forint, uraim! Ez az az ezermillió forint, ami hiányzott a magyar kultúra támogatásából. És ha most ezt a javaslatot nem fogadják el, ugyanez marad.

Bár, milyen érdekes, a filmek területén önök belekezdtek egy változtatásba, és most kivételként akarják szerepeltetni visszamenőlegesen is, hogy a filmekre ne legyen ez érvényes. Javaslom, hogy ne csak a filmekre, minden kulturális területre, sőt minden más területre vezessük be ezt a kedvezményt, ne legyenek kivételezettek. Ha a javaslatunkat elfogadják jövőre, akkor visszaállhat az a rend, ami évekig jól működött.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 398 2004.10.25. 2:10  201-477

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Én csak azt voltam bátor indítványozni, kérni, hogy legalább az előző évi teljesítmények szintjét tarthassák meg a kulturális intézmények, és ne kelljen visszalépni, képviselő úr. De sajnos visszalépés történt, bár önök ezt nehezen vallják be, de ezt mindenki tudja, hogy ezen a területen egy csúfos visszalépés történt.

Egyébként pedig, amit a derogációról mond, jól hangzik, de akkor hogy lehet az, hogy a tavalyi áfatörvényben mégis volt kivétel. Jól emlékszem, hogy a 4-es metró kivétel volt? Hogy lehet az, hogy mégis sikerült kivételként megnevezni abban a törvényben bizonyos beruházásokat, bizonyos dolgokat? Ha azt lehet, miért nem lehet más kivétel is? Miért nem kerestek ilyen megoldást? Mert lehetett volna jogi megoldást is találni.

Említette, hogy majd most akkor odafigyelnek, az idei egy tapasztalati év volt, rosszul sikerült. De a jövő évi költségvetési törvény is már előttünk van, és látjuk, hogy ugyanúgy, sőt kevesebb ellentételezést adnak, mint amit tavaly adtak. Tehát az aggódás nem alaptalan. Nem arról van szó, hogy látták, hogy kevesebbre sikerült az ellentételezés, és a következő évben majd már valódi olyan szintűt adnak, amire szükség van. De nem, tovább csökken ez az ellentételezés, és ez nem nyugtat meg, ezért nagyon kérem, hogy fontolják meg, és a javaslatunkat fogadják el. Egyébként mindig csak deregulációt mondanak, jó lenne, ha mondanának már egy olyan valódi törvényi helyet, olyan európai joganyagot, amely alapján nem lehetne ezt megvalósítani, mert ez nekem még nem bizonyították be. De mondom, a kivétel útján lenne megoldás.

Köszönöm szépen. Ja, bocsánat! Hogy lehet az, hogy a filmeknél idén, az idei adótörvényben tudnak olyan törvényi megoldást találni, hogy a filmkészítők ettől a lehetőségtől ne essenek el, és visszamenőlegesen megkapják ezt a támogatást? Hogy lehet ez? Akkor miért nem kaphatják meg a színházak, a levéltárak, a múzeumok? Miért nem kaphatják meg a művelődési házak vagy a szociális, az egészségügyi intézmények és így tovább?

Nem tudom, hogy erre mit tudnak válaszolni.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 28 2004.10.26. 6:59  21-37

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez a törvénytervezet, a kiváló művész, érdemes művész és a népművészet mestere járadékáról szóló törvényjavaslat gyakorlatilag egy korábbi, egy 1997-es törvény logikájára épül föl. Eltérése az, hogy a Népművészet Mestere kitüntető címmel rendelkező személyek vonatkozásában is bevezeti a járadékrendszert, illetőleg tartalmazza az ehhez szükséges szabályozást.

Hosszú előkészítő munka eredménye ez a törvényjavaslat, ahogy ezt itt hallottuk már. Ez megkezdődött 2002 előtt, örülök, hogy előttünk lehet ez a javaslat, és köszönöm az előterjesztőknek, hogy beterjesztették, jó, hogy folytatódott a munka, és hogy itt van ez a javaslat előttünk.

Jelenleg a Népművészet Mestere kitüntető cím egy olyan cím, amely szerencsére már más módon adományozható, mint korábban. Azt gondolom, az is egy helyes lépés volt, hogy kormányrendelettel szabályozták ezt a kérdést, ahogy itt államtitkár úr mondta. Az a korábbi kiegészítési lehetőség, támogatás, amit kaphattak ennek a címnek a birtokosai, azaz hogy 24 ezer forintra lehetett kiegészíteni az ő járandóságukat, valóban már-már méltánytalan volt. A mostani javaslat azt célozza, hogy 44 ezer forinttal lehessen kiegészíteni, s azt gondolom, ez helyes és jó lépés, merthogy a Kiváló és Érdemes Művész cím birtokosaihoz hasonlóan itt egy olyan járadék, társadalombiztosítási ellátáson kívüli kiegészítő járadék lesz, ami méltányosabb és tisztességesebb élet lehetőségét biztosítja, biztosíthatja ezen cím birtokosainak.

Tisztelt Ház! A múlt csak úgy lehet megváltó erő számunkra, ha megértjük. A múltat, a saját múltunkat meg kell értenünk, és nem azért, hogy benne mindent csodáljunk, elfogadjunk, hanem hogy a jelen javára fordítsuk azt. Kulturális örökségünk megismerése önmagunk megismerését is segíti, és kulturális örökségünk egyik fontos eleme a népművészet; a népművészet, mely nemcsak a magyar államiság ezer esztendejének emlékeit őrzi, hanem sokkal régebbi idők nyomait is, és a Népművészet Mestere cím birtokosai a népművészet legjobbjai, kulturális örökségünk letéteményesei ők. Egy életen át dolgoztak, alkottak, megérdemlik hát, hogy a Kiváló Művész, Érdemes Művész cím birtokosaihoz hasonlóan valódi és méltányos segítséget kapjanak.

Támogatjuk tehát, üdvözöljük ezt a javaslatot, és általános vitára is alkalmasnak tartjuk, olyannyira, hogy módosító indítvánnyal sem kívánunk élni a javaslat során, hiszen tisztában vagyunk vele, és ezt is üdvözlöm, hogy ez egy hosszú egyeztetés folyamán kialakított javaslatsor, amely egyeztetés lépéseivel mi magunk is tisztában vagyunk, és úgy gondoljuk, hogy mivel az ott kialakult, elfogadott elemek mind szerepelnek a törvényjavaslatban, ezért így, ebben a formájában is javasoljuk elfogadásra, és általános vitára is alkalmasnak tartjuk, ahogy említettem.

Persze, van kis szomorúság a szívemben azért, mert miközben erről a fontos javaslatról beszélünk, nem hallgathatjuk el, hogy az elmúlt években, a mostani kormány idején azért történtek olyan lépések, amelyek a népművészetet visszavetették. Megszüntette a kulturális tárca az alkotóházak támogatását. Ez nagyon szomorú, nagyon helytelen, mert most már nincs égetőkemence, nincs bőrösműhely, nincs kovácsműhely, vagy nem tud működni, mert azt a támogatási rendszert, ami korábban volt, amit bevezettünk, a polgári kormány idején elindult, önök visszavetették. Sajnálom, hogy így van, és remélem, hogy legalább erre is juthat jövőre 120 millió forint. Mint ahogy hallottuk, ennek a címnek a bevezetése és ennek a kiadásai éves szinten 120 millió forint körüli összegbe kerülnek; jó lenne, ha lenne 120 millió forint az alkotóműhelyek megbecsülésére, munkájának segítésére is. Mert ha egy alkotóház nem kap kellő támogatást vidéken, és nem tud működni, be kell zárni, akkor az ott lévő gyűjteményt, az ott lévő értékeket lehet, hogy elviszik Budapestre, szép dolog, mert megőrzik. De nem ott helyben lesz, nem ott helyben használhatja a helyi közösség, nem a vidéki fiatalok, annak a körzetnek, annak a településnek a felnövekvő generációi használhatják, ahová az adott népművészet egyébként ezer szállal kötődik.

Úgy gondolom, hogy ez nem helyes, és erről nem hallgathatunk, mint ahogy nem hallgathatunk arról sem, hogy önmagában - mert ez az előző megjegyzésem is persze erről szól - a cím adományozása fontos, helyes, támogatandó dolog, de többről is van szó, ha a népművészet ügyét gondozni szeretnénk: akár az alkotóházak támogatásáról, de a művészek jogállásáról szóló törvényről is, azért, mert önmagában a népművészet sem élhet.

 

(10.10)

A magyar művészeti élet egésze kapcsán is fontos a szabályozás, és azt várom - ahogy ezt hallgattuk is itt már szóbeli kérdésünk után az államtitkár úrtól -, hogy 2005-ben lesz egy hasonlóan szervezetekkel egyeztetett előterjesztés, amely a művészi élet egészét segíti, gondozza, egy olyan törvényjavaslat, amely nemcsak akkor segít a kiváló, érdemes művészeknek, amikor már nyugdíjba mentek, hanem akkor is, amikor erejük teljében alkotnak, mert akkor is fontos, hogy olyan segítő szabályozás legyen, amely a művészi teljesítményük kiteljesedését segítheti.

Mivel egy olyan javaslat van előttünk, amely nagyon átgondolt és támogatott, jó javaslat, ezért mertem szóba hozni ezt a két megjegyzést, mert bízom abban, hogy ez a lendület, ez a jó munka majd kihat az általam említett és még elvégzendő munkára is.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 108 2004.11.03. 8:36  13-469

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A jövő évi költségvetés egyik nagy vesztese a kultúra. Újra veszít a kultúra, hiszen reálértéken több mint 2 százalékkal csökken az ideihez képest a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatása. Újra vesztesek lesznek a kultúrát szerető emberek, a kulturális intézmények, hiszen az ebben az évben elvett támogatást a szocialisták nem pótolják.

Mert most, 2004-ben a szocialisták elvették az általános forgalmi adó visszaigénylésének lehetőségét a kulturális és művészeti intézményektől, szervezetektől is. Emiatt ebben az évben már több mint 1 milliárd, több mint 1000 millió forinttal kevesebből gazdálkodhatnak ezek az intézmények. Ezt a hiányzó összeget jövőre sem adják vissza a kultúra szereplőinek. Miről is van szó? A költségvetésben szereplő állami támogatás jó része 25 százalékkal kevesebbet ér, mert az állam ezt adóban elveszi. Az így hiányzó több mint 1 milliárd forintot pedig, ahogy mondtam, nem adják vissza. Emiatt rosszul járnak a múzeumok, a művelődési házak, a levéltárak, a bábszínházak, az irodalmi lapok, a filmkészítők, a színházak és sorolhatnám.

A színházakban a szocialisták már az idén is nagy kárt okoztak, hiszen a megszorítások miatt előadások maradtak el. A színházak többsége négy-öt új bemutatót tervez évről évre. Ebben az évben ahol ötöt terveztek, négyet tarthattak meg, ahol négyet terveztek, hármat tarthattak meg; volt olyan, ahol hármat terveztek, de csak kettőt tarthattak meg, mert a szocialista költségvetés nem adott rá módot, hogy a korábbi évekhez képest sikerüljön azokat a művészi teljesítményeket színpadra állítani, bemutatni, ami egyébként a művészekben, a színházi világ dolgozóiban benne van. Jövőre, ha a költségvetés így marad, ez a helyzet csak tovább romlik.

Csalódottak lehetnek ezt a költségvetést látva a színházak és a színházbarátok. Azért is lehetnek csalódottak, mert mást ígértek a szocialisták. Azt ígérték, hogy egy forint önkormányzati támogatáshoz egy forint állami támogatást adnak majd. És mit mutat a művészeti tevékenység kiadásaihoz való hozzájárulás rovat? Azt mutatja, hogy 2005-ben az egy forint önkormányzati támogatáshoz jó, ha 30 fillért ad az állam. 30 fillérre csökkentették ezt az ígéretet. 70 százalékkal csökkentették ígéretüket. Ugyanez a helyzet, ugyanez a romló folyamat igaz a bábszínházak esetében is.

Sajnos a múzeumok és a múzeumbarátok sem járnak jobban. 2002-ben még múzeumi beruházásra, rekonstrukcióra több mint 3,6 milliárd forint szerepelt a költségvetésben. Most 2005-re már csak 2,2 milliárd forintot irányoznak elő. Így a különbség több mint 1,4 milliárd forint a múzeumi területen. Elvettek tehát a múzeumoktól több mint 1,4 milliárd forintot, és az Alfa programnak nevezettet, félrevezető újdonsággal csak 1,1 milliárdot adnak vissza. Könnyen kiszámolható a két szám különbsége: több mint 300 millió forint. Tehát a múzeumok ennyivel kevesebbet kapnak, pedig őket is sújtja az infláció, sújtja őket az energiaár-emelés, hogy mást ne mondjak, a gázáremelés. Hiába vannak látványos kiállítások. Látványos kiállítások ide vagy oda, ingyenes múzeumi belépés ide vagy oda, a múzeumokra a szocialista kormány kevesebb pénzt szán, mint korábban.

A műemlékvédelem és a kulturális beruházások területén is nagy a hiány. Gondolhattuk, én magam egy darabig azt hittem, hogy legalább ezen a területen tesznek valami jót a szocialisták, hiszen a kormányprogramban olyan szépen írnak erről. Azt írják: jelentős anyagi ráfordításokkal segítik nemzeti kincseink méltó megőrzését. Ehelyett mit látunk már 2002 óta, amióta önök kormányoznak, kedves szocialisták? Azt, hogy a nemzeti örökség program 2002-ben még 2 milliárd forinttal rendelkezett, de ezt követően ezt a keretet évről évre csökkentették, és 2005-re már csak 150 millió forint szerepel ezen a kereten. Tizedére csökkentették, tizedére zsugorították a nemzeti örökség programokat. Hiába mondanak szép szavakat, azt lehet látni, hogy nem fontos, legalábbis a számokban, önöknek a műemlékvédelem. Jelentősen kevesebb forrást fordítanak erre a területre is, mint korábban.

És sajnos kevesebb jut a kulturális intézetek bővítésére is. 115 millió forint volt még tavaly, most 100 millió forint az előirányzat. Az egyes kulturális civil szervezetek támogatása is csökken, és kevesebb jut az Operaháznak és a Nemzeti Színháznak is.

Sajnos a filmesek sem kapják meg azt az összeget, amit önök ígértek. Itt a parlamentben mind a négy párt, mindnyájan támogattuk a filmtörvényt. Hogy ne mondjam, a parlament közösen alkotta meg. A Filmszakmai Kerekasztalnak megígérték, egy filmszemlén miniszterelnök úr - Medgyessy Péterre gondolok - be is jelentette, melyik évben hány forintot kapnak a filmesek. 8 milliárd forintnak kellene ezen ígéret szerint szerepelnie ebben a költségvetésben. Most mennyi van benne? 4,2 milliárd forint. Valamivel több, mint a fele. Hol a többi pénz? Ígértek, és nem teljesítik. Nem teljesítik az ígéreteiket.

Persze nem szeretnék igazságtalan lenni. Igazságtalan ez a költségvetés a kultúrával szemben így is. Nem szeretnék igazságtalan lenni a kulturális miniszterrel szemben. Azért nem, mert van, aki jól jár ebben a költségvetésben a kulturális fejezetet tekintve. Merthogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának igazgatása jelentős támogatást kap, a korábbi 2,8 milliárd forint helyett több mint 3,5 milliárd forintot. 21 százalékkal emelkednek az igazgatási kiadások. Hiller István jól jár, lesz pénze, lesz pénze a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma igazgatásának, lesz pénze külföldi utakra. Merthogy úgy tűnik, sok pénz kell erre, hisz ebben az évben is igen sok külföldi úton vettek részt a minisztérium felső vezetői. Miniszter úr is a hazai télvíz idején kellemes éghajlatú országokba szokott utazni. Így tette ezt most év elején is, járt Jemenben, Katarban meg mindenfelé. (Zaj, közbeszólások az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

No, hát emelik a kulturális minisztérium igazgatási kiadásait 21 százalékkal, de közben sajnos saját ígéreteiket sem tartják be.

(11.10)

Mert nézzük meg, mit ígértek a kulturális alapszolgáltatások tekintetében a szocialisták. Itt van nálam a szocialisták választási programjának erre vonatkozó fejezete. (Dr. Géczi József Alajos: Mást sem olvasol!) Mit írnak? “A jóléti rendszerváltás szocialista programjának művelődéspolitikai prioritása, hogy a kulturális alapszolgáltatás közérdekű tevékenységei és közintézményei számára az állami költségvetés a törvények erejével már 2003-tól az éves költségvetés 1 százalékát garantálja többletforrásként.ö Megkérdeztem a miniszter urat, írásbeli kérdésemre megkaptam a választ, mi a helyzet ezen a területen.

Mi lesz 2005-ben? Ne nézzük, mi volt 2003-ban, 2004-ben, akkor sem valósult meg. 2005-ben még rosszabb a helyzet, mint az előző években, mert tudják, 0,46 százalék lesz ez az 1 százalék, azaz a felét sem teljesítik az ígéreteiknek. Sajnos, a kulturális alapszolgáltatásokat sem tartják fontosnak.

Tisztelt Ház! A Fidesz szeretné, hogy a kultúra jelentős és emelkedő támogatást kapjon, módosító indítványaink majd ezt célozzák, és szeretnénk kérni, hogy a tisztelt képviselők a kormány álláspontja ellenére is szavazzák majd meg ezeket a javaslatokat.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 114 2004.11.03. 1:06  13-469

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Javasolom, arról a törvénytervezetről beszéljünk, amit önök beterjesztettek, kedves államtitkár urak. Ennek a költségvetésnek a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma fejezete részletes indokolása itt van előttem. Ezt tárgyaljuk most. Ennek a harmadik oldalán szerepel a fejezeti előirányzat összesítő levezetése.

Eszerint: 2004-ben az előirányzat kiadása 83,5 milliárd forint volt, itt van benne. Most ugyanezekre a feladatokra - hangsúlyozom, ugyanezekre a feladatokra - önök 85 milliárd forintot szánnak, miközben 4,5 százalékos infláció van. Ha azt akarnák, hogy ugyanezen feladatokra reálértékben ne csökkenjen a támogatás, a 83 milliárd tavalyi támogatás helyett több mint 87 milliárdot kellene adni, ehelyett - itt vannak a számok - önök csak 85 milliárdot adnak.

Így reálértékben valóban több mint 2 százalékkal csökken a Kulturális Örökség Minisztériuma fejezetben meglévő tavalyi támogatási keret. Ez nagyon szomorú. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 122 2004.11.03. 2:03  13-469

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az áfa-visszaigénylés tekintetében: tavaly 3 milliárd forinttal sújtotta ez az adóintézkedés, a szocialisták-szabad demokraták ezen intézkedése a kulturális szférát. Nem adtak ellentételezésként 2 milliárd forintot sem. Mégiscsak hiányzik ez a pénz, ez ne legyen már vita közöttünk, és sokkal jobb lenne, ha az így kiesett összeget nemcsak részben - ahogy önök mondják - pótolnák, hanem teljes egészében, mert akkor nem maradnának el színházi előadások, lenne több pénz a múzeumokra.

Mi ez ügyben terjesztünk be módosító javaslatot, ehhez kérjük a támogatásukat. Abból a 100 millió forintból, amit beterveztek, persze fel lehet újítani több kulturális intézetet, amit fontosnak is tartunk, de tavaly 115 millió forint volt erre a célra, az idén pedig csak 100. Erre bátorkodtam felhívni a figyelmet.

A külföldi utak tekintetében mondottakkal egyetértek, azt üdvözlöm. Mi magunk is részt vettünk azon a rendezvényen, amire volt oly kedves miniszter úr meghívni a londoni magyar kulturális évad alkalmával. Vannak nagyon fontos kultúrdiplomáciai utak, amelyeken miniszter úr részt vett. De bátorkodtam arra is felhívni a figyelmet, hogy talán nem feltétlenül a januári jemeni és katari hosszú utazás volt az miniszter úr részéről, ami a magyar kultúrának nagy hasznot hajt. Úgy gondolom, ezt nem szabad elhallgatnunk. Mint ahogy a brüsszeli kulturális intézetről is el kell mondani, hogy a polgári kormány kezdte el létrehozni, már-már meg is nyílt 2002 tavaszán. Ehhez képest önök azóta is odázzák ezt az ügyet, azóta is halogatják, már tettem is fel kérdést ezzel kapcsolatban a Házban. Most már talán megnyílik ez is.

Azt mondta államtitkár úr, hogy a közkincsprogram a köz művelődésére milyen fontos dolog. Igen, lehet dobálózni ezekkel a kifejezésekkel. De nézzük meg a számot mögötte: 80 millió forint szerepel ezen a rovaton, miközben tavaly több mint 200 millió forint szerepelt a nemzeti közművelődési fejlesztési programon. Ez azért nagy különbség. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 128 2004.11.03. 1:18  13-469

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Fények és árnyak címet említette a képviselő asszony. Valóban vannak fények. Nem mondtam egy szóval sem, hogy nulla forint lesz jövőre a tárca költségvetése, és nem valósul meg semmilyen kulturális program, csak azt mondtam, hogy csökkenni fog. Fények valóban vannak: nagyon sok, a polgári kormány idején, még 2002 előtt elindult fejlesztést folytatnak és fejeznek be, és ez nagyon helyes. Sajnos, az árnyak kategóriájába tartozik az, hogy nem indítanak elég új ilyen beruházást, ilyen programot. Sokkal kevesebbet indítanak, mint amire szükség lenne.

A kultúrdiplomácia területéről csak egy adat: az angol kulturális évad - ahol magyar művészek szerepeltek, mutatkoztak be -, több mint 800 millió forintba került. Tudják, hogy jövőre hány forintot terveznek az áthúzódó holland és az abban az évben rendezendő orosz évadra? 350 millió forintot. Ebből is lesznek programok, sok jó, színvonalas program lesz, csak ez visszalépés, jelentősen kevesebb a támogatás.

Egyébként szeretném jelezni, hogy becsülöm képviselőtársaim és államtitkár úr erőfeszítéseit, amit a kultúra támogatására igyekeznek tenni, csak úgy látom, hogy a 2005-ös költségvetésben ez nem elég sikeres. Ezért nyújtunk be módosító indítványokat, és kérjük, hogy ezeket támogassák.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 76 2004.11.08. 2:57  75-81

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Ön közismerten nemcsak szerény, hanem tisztelettudó és felettébb szavatartó ember is, legalábbis ebben a hírben áll. Amit ön kiejt a száján, azt mindenki készpénznek veheti. Minden bizonnyal ennek köszönhető, hogy milliók élvezhetik azoknak a bonoknak, utalványoknak, kedvezményes árú könyveknek, videóknak, színház- és mozijegyeknek az áldását, amit önök a választási kampányban ígértek az embereknek.

Tisztelt Miniszter Úr! Lehet, hogy nincs egyetlen ember sem széles e hazában, aki ezt észrevette volna? Lehet, hogy úgy csökkent az adó, hogy többet kell fizetni mindenért? Lehet, hogy nem kapták meg az emberek a kedvezményes árú könyveket, színház- és mozijegyeket?

Tisztelt Miniszter Úr! Ön rendkívül bátornak és szavatartónak bizonyult akkor is, amikor az ön pártja kijelentette, hogy főállású pártelnököt választanak, azaz olyat, aki nem lesz kormánytag. Ön természetesen megtartotta miniszteri bársonyszékét is. Szavatartó akkor is, amikor a filmesnek ígért 8 milliárd forintos támogatás felét sem adja oda.

Ma mégis van egy örömhírem. Önről kiderült, bár próbálta titokban tartani, hogy szavatartó ember; mert kiderült, hogy ön is megtalálta a módját, hogy megjutalmazza Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr egyik bizalmasát, Rákosi Ferencet, aki a hírek szerint az Altus Kft. felügyelőbizottsági tagja. Elképzelem, ahogy az erről szóló alku nyélbe üttetett az ön által oly szívesen emlegetett pizzázás és whiskyzés közben. Vajon mit mondott önnek Gyurcsány miniszterelnök úr? Talán ezt:

“-Pisti, emlékszel, mit nyilatkoztam? Tudod, amikor azt mondtam, hogy nem beszélni kell arról, hogy nem mutyizunk, hanem meg kell tiltani az ilyen eljárást.

- Emlékszem, Ferikém, hogyne emlékeznék.

- Persze, te tudod Pistám, ahogy én is, hogy nem kell ezt nekünk olyan komolyan venni, ez csak a többiekre vonatkozik, mert én Gyurcsány Ferenc vagyok, pápai gyerek. (Derültség a Fidesz soraiban.)

- Bátor vagy Feri, meg igazságos, mi épp ezt csodáljuk benned.

- No, Pistim, Magyarország szabad, de igazságtalan, mert sok benne a szegény ember. Itt van a Rákosi Feri, aki a balatonőszödi bulit is letutizta. Arra gondoltam, hogy segíteni kéne rajta. Nyúljunk már a hóna alá, hiszen ő is a mi kutyánk kölyke, szerény 10-15 millára gondolok.

- Vedd úgy Ferikém, hogy el van intézve!ö

Tisztelt Miniszter Úr! Nem lennék meglepődve, ha így történt volna. De ha nem is tudhatjuk meg, hogy történt, egy biztos: Rákosi Ferencnek 14 millió forint ütheti a markát az adófizetők pénzéből. És még mondja valaki, hogy ön nem teljesíti az ígéreteit!

Kérdezem miniszter úrtól: ön szerint igazságos cselekedet Rákosi Ferencnek 14 millió forintot kifizetni? Szabad ön szerint mutyizni? Ön szerint a filmeseknek lendületesen megígért 8 milliárd forintos támogatás helyett igazságos dolog csak a felét tervezni a jövő évi költségvetésben?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 80 2004.11.08. 1:07  75-81

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Kedves Miniszter Úr! Ön újra tanúbizonyságát adta, hogy milyen visszafogott, mértéktartó, tisztelettudó, igazmondó, bár sok igazságtalanságot és hazugságot mondott az előbb, és hogy milyen szerény, sőt, mennyire szerethető ember. Csak tudja, miniszter úr, sokkal szerethetőbb lenne, hogyha a választóknak tett ígéreteit is betartaná.

Legutóbb önt arról kérdeztem például, hogy mi a helyzet a színházművészeti támogatás területén, megkérdeztem, miért nem tartják be ígéretüket, és miért nem ad a minisztérium egy forint önkormányzati támogatás után egy forint támogatást, ahogy ígérték. Ön azt válaszolta nekem, hogy nem tud ilyen választási ígéretről. Javaslom, vegye elő a szocialisták választási programját, a művelődéspolitikai fejezetet, itt van benne: a színházművészet területén egy forint önkormányzati támogatáshoz ugyanannyi központi forrás járuljon.

Miniszter Úr! Ebben a programban még van legalább huszonhárom olyan ígéret, aminek a megvalósításához hozzá sem kezdtek. Javaslom, hogy kezdjenek hozzá ehhez a munkához, vagy ha ez nem sikerül, akkor adja át a feladatot másnak.

Válaszát nem tudom elfogadni. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 68 2004.11.15. 3:10  67-73

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Ön azt szeretné, ha a Szocialista Párt szerethető lenne, szerethető miniszterelnökkel, szerethető elnökkel és szerethető kulturális miniszterrel. Persze, ez az utóbbi kettő nem lehet azonos személy, hiszen az ön pártja kijelentette, hogy főállású pártelnököt választanak. Ön most ezért főállású pártelnök és főállású miniszter. Nyilván azt gondolja, hogy ezek után önt az igazmondásáért szeretik. Úgy tartják, önt lehet szeretni, mert bátor, az ígéreteit minden körülmények között megtartó, véleményét a legkiélezettebb helyzetben is vállaló ember. Minden bizonnyal ezeknek a tulajdonságainak köszönhető, hogy önt a határon túli magyarok is nagyon tudják szeretni. Ön tudja, hogy mennyire melegen köszöntötték volna, ha a múlt héten, 2004. november 9-én, kedden elutazott volna a Székelyföldre. Ám sajnos, nem tudták az erdélyi magyarok személyesen kifejteni önnek nagyrabecsülésüket és szeretetüket, mert nem ment el.

Tisztelt Miniszter Úr! Vajon mi akadályozta meg önt abban, hogy kifejtse véleményét a kettős állampolgárságról a Székelyföldön? Arra gondolni se mer senki, hogy ebben a helyzetben nem merte vállalni a véleményét, hogy ígéretét megszegve megfutamodott az ön álláspontjával egyet nem értőkkel való találkozástól. Akkor miért nem mert elmenni Székelyföldre? Hol a bátorság? Hol a lendület? Vagy ön szerint bátor dolog volt az indulás előtt lemondani az utazást? Bátor dolog volt elküldeni mást maga helyett, hogy elolvassa az önt fogadni készülők tábláit? Engedje meg, hogy elmondjam önnek, milyen feliratok szerepeltek azokon a táblákon, hogy lássa, mennyire szeretik önt a határon túli magyarok. Az üzenetek így szóltak: “Van kormányotok, de szívetek nincsö, “Nagyapám magyar állampolgár volt, én is magyar vagyokö.

Tisztelt Miniszter Úr! Vajon miért futamodott meg gyáván az erdélyi magyarokkal való személyes találkozótól? Talán szégyellt volna a szemükbe nézni? Esetleg nem merte a szemükbe mondani: nem akarom sem én, sem a Gyurcsány Feri, tudják, a kemény pápai gyerek, hogy ti is magyar állampolgárok legyetek. (Felzúdulás az MSZP soraiban.)

Tisztelt Miniszter Úr! Ön szerint szerethető az az ember, ami megszegi a szavát, az ígéretét, aki gyáván elfut, amikor meg kellene védenie az álláspontját? Bezzeg Gyurcsány miniszterelnök hírek szerinti üzlettársának, Rákosi Ferencnek 14 millió forint ütötte a markát az adófizetők pénzéből az ön minisztériuma jóvoltából. Amikor mutyizásról volt szó, akkor betartotta a szavát, akkor nem futott el. És még mondja valaki, hogy ön nem bátor, hogy nem teljesíti az ígéreteit! Ön szerint melyik bátrabb cselekedett: a kettős állampolgárság megadása vagy a mutyizás?

Tudja, miniszter úr, sok-sok kérdés megfogalmazódott bennem, de sok minden történt az elmúlt napokban, ezért csak egyetlen kérdést tennék föl önnek mint a Szocialista Párt elnökének és mint Magyarország kulturális miniszterének. December 5-én, a kétigenes népszavazáson ön igennel vagy nemmel szavaz majd?

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 72 2004.11.15. 1:05  67-73

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Tudja, miniszter úr, az a baj, hogy kettőnk közül ön kiabál, nem én, miniszter úr. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Úgy van! - Derültség az MSZP soraiban.) Ön kiabált egyfolytában, fiókpártról beszélt, beszél arról, hogy önök szeretnének Erdélyben, Székelyföldön magyar kulturális intézetet. A jövő évi költségvetésben a magyar kulturális intézetek költségvetését 20 százalékkal csökkentik. Hát miből? Hol itt az őszinteség?

Igaztalan volt velem, megint személyeskedett, ahelyett, hogy válaszolt volna a kérdésekre. (Moraj és közbeszólás az MSZP soraiban: Fáj az igazság?) Bár jobban jártam most, mint az előző héten, mert az előző héten az én szocialista párti, mindenféle listás helyemről beszélt, pedig én soha nem voltam a Szocialista Párt képviselőjelöltje. Akkor is egy ordas hazugságot mondott, most is összevissza beszél, mert megkerüli a kérdést; a mutyizásról nem beszél, és nem beszélt arról sem, amit öntől kérdeztem, hogy igennel vagy nemmel fog szavazni. Mert, tudja, nemből, nemmel nem lehet országot és nemzetet építeni, pedig önök a nemre készülnek.

Ha igennel válaszolna, szavazna majd december 5-én, akkor el tudnám fogadni a válaszát, így nem. (Moraj az MSZP soraiban. - Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
186 184 2004.11.16. 6:40  17-328

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a kulturális minisztérium különböző tételeihez beadott módosító indítványaink mellett érveljek, és ezzel kapcsolatosan néhány vidéki fejlesztést is, történetesen választókerületem, Debrecen bizonyos fejlesztéseit is szóba hozzam.

Körülbelül 30 olyan módosító indítványt nyújtottunk be, amely a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának fejezetét segítené, és ezek közül sok olyan van, amelyet a Medgyessy-kormány programja, illetve ennek az új kormánynak, a Gyurcsány-kormánynak a programja is tartalmaz, és abban vállalások szerepelnek arra vonatkozóan, hogy sok mindent fejlesztenek. De a jövő évi költségvetésben nem találtuk ennek fedezetét.

Nagyon fontos az épített örökségünk megóvása, ezt a jelenlegi kormányoldal is deklarálta. A polgári kormány idején elindult ez ügyben egy komoly fejlesztő munka. 2002-ben 2 milliárd forint szerepelt a nemzeti örökség programsoron támogatásul.

(14.30)

Viszont az idén már csak 150 millió forintot szándékoznak a nemzeti örökség program keretein belül ilyen célú dolgokra fordítani. Mi úgy gondoljuk, vissza kellene állítani az eredeti állapotot, hiszen a jelenlegi kormányoldal minden korábbi szóbeli vállalása erről szólt, ezért van olyan módosító indítványunk, amely a 2 milliárd forintos plusztámogatást célozza az örökségvédelmi fejlesztésekre, a nemzeti örökség program támogatására.

Ugyanilyen a kulturális tevékenységek beruházása sor is, nagy visszaesés tapasztalható az elmúlt két évben ezen a területen. Például míg a múzeumi beruházások, rekonstrukciók területén 2002-ben 3,6 milliárd forint állt rendelkezésre, addig a jövő évi terv, az önök költségvetési terve csak 2,2 milliárdot irányoz elő. Közel másfél milliárd forinttal csökken csak ennek a múzeumi ágazatnak a beruházási kerete, támogatása és lehetőségei. Mi úgy gondoljuk, hogy a kulturális beruházások nagyon fontosak, mert azok az épületek, amelyeket így megújítunk - amellett, hogy sokszor műemlék jellegű épületek is -, olyan közösségi térként szolgálnak, ahol folytatódhat az a kulturális, művelődési, művészeti tevékenység, ami nagyon fontos, ráadásul normális körülmények között folytatódhat. Nem önmagáért való a felújítás, hanem az intézményekben folyó tartalmi munkát segítendő dolog. 3 milliárd forint növekményt irányoztunk elő egyik módosító indítványunkkal ezen a területen.

Nagyon fontosnak tartjuk a színházak fejlesztését, ráadásul önök megígérték azt a választási programjukban, hogy ha az önkormányzatok adnak 1 forintot a színházaknak, akkor a kormányzat is mellé tesz 1 forintot. Mára már csak 30 filléren áll ez az összeg. Ahhoz, hogy az önök által tett ígéret valóra váljon, de sokkal inkább ahhoz, hogy a magyar színházi élet megkapja azt, ami jár neki, és hogy ne maradjanak el művészi teljesítmények, színházi bemutatók, úgy gondoljuk, emelni kell a színházak működtetési hozzájárulását és a művészeti tevékenység kiadásaihoz való hozzájárulást is. Ezt célozzák a 3 milliárdos és a 800 millió forintos javaslataink.

Hasonlóan fontosnak véljük a gyermekkultúra, valamint a bábszínházak támogatását is. A jövő évi költségvetésben azt készülnek elkövetni önök, hogy ugyanannyi támogatást adnának a bábszínházak művészeti támogatására, mint az előző évben, holott jövőre már kettővel több bábszínház fog működni. Úgy gondoljuk, ez nem helyes. És az sem helyes, hogy a bábszínházak is elindulnak a lejtőn az épület-fenntartási támogatás tekintetében, ha így marad a költségvetés. A szakmával egyeztetve, az ő szakmai anyagukat is felhasználva nyújtottunk be olyan módosító indítványt, amely egyrészről 300 millió forintot irányoz elő, a működési hozzájáruláshoz pedig plusz 150 millió forint támogatással segítené ezt az ágazatot. Reméljük, ha ebben a formában nem is, de kapcsolódó módosító indítványokkal akár közösen is sikerül segítenünk ezt az ágazatot, ezt a területet.

Az imént arról beszéltem, hogy milyen fontos a kulturális intézmények fejlesztése is. Debrecenben a Csokonai Színház fejlesztése véleményem szerint már elodázhatatlan, és teljes körű színházfelújításra van szükség. A korábbi évek pályázatai alapján az önkormányzat megtette a maga vállalását, a színház kidolgozta a szükséges szakmai programot, de hogy ez megvalósulhasson, a költségvetésben olyan módosító indítványt terjesztettem elő debreceni képviselőtársaimmal, amely a Csokonai Színház teljes felújítását segítené Debrecenben. Úgy gondolom, ez fontos lenne.

Hasonlóan fontos fejlesztésnek tartom - amit benyújtottunk-benyújtottam a költségvetéshez - Debrecen közlekedésének a fejlesztését, a 2-es villamosvonal megépítését, annak elkezdését az önkormányzat kellő feladatvállalásával, de sokkal jelentősebb állami támogatással. S hasonlóan fontos a Bartók Béla út rekonstrukciója, amely egyrészt állami utakat érint, másrészt a megyei kórház található rajta, s nemcsak Debrecen, hanem egy régió érdeke is ennek a fejlesztése, mint ahogy a Hajdú-Bihar megyei, pontosabban mondva a debreceni buszpályaudvar elhelyezése, valamint végleges, normális körülmények között a közlekedésszervezés megoldása szintén államilag is támogatandó feladat, az államnak is szerepet kell vállalnia ebben.

Abban a 32 módosító indítványunkban, amelyek Debrecen fejlesztését célozzák, a Csokonai Színház mellett még az említett infrastrukturális fejlesztések is fontosak, és ehhez kérjük képviselőtársaink támogatását, akár úgy is, hogy kapcsolódó módosító indítványokkal találjuk meg a megvalósítás lehetőségeit. Akár ebben a formában, akár más ütemezésben, de induljanak el ezek a programok, mert az nem lehet, hogy sem a kultúra területén, sem Debrecen fejlesztése tekintetében az országos költségvetés nem vállal kellő segítséget.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
186 190 2004.11.16. 2:19  17-328

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Büszke vagyok arra, hogy létrejött a Terror Háza Múzeum és az a közalapítvány, amely ezt működteti, de nem fogalmaznék úgy, ahogy Szabó képviselő úr tette, hogy ez a mi hagyatékunk, mert úgy gondolom, ez mindnyájunk közös értéke. Nem véletlen, hogy ez a múzeum megkapta az európai múzeumoknak azt a kitüntető díját, amelyet korábban csak egy múzeum kapott meg Magyarországon. Éppen az idén májusban kapták meg ezt a kitüntető címet. S bízom benne, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy a költségvetési vitában ez a téma így szóba került.

Hogy pontosak legyünk, a Művészetek Palotája program egy ciklusokon átívelő program. Úgy ciklusokon átívelő program, mint ahogy önök is a mostani kormányban megfogalmazták a nagy múzeumfejlesztési programjukat, azt mondták, hogy az Óbudai Gázgyár területén több tíz milliárd forintos fejlesztéssel több cikluson átívelő programot indítanak. Jövőre összesen 60 millió forintot terveznek erre, 2007-2008-ra pedig nyilván 10 meg 15 milliárdot. Ez ügyben ne nagyon bíráljuk egymást, de ha már tesszük, akkor mondjunk pontos számokat. Képviselő úr, a Művészetek Palotájának jövő évi 10 milliárd forintja nem a visszafizetés 10 milliárdja, abban jócskán, legalább 3,5 milliárd forint erejéig benne van az épület működtetése, a Nemzeti Filharmonikusok működtetése és azoké az intézményeké, amelyek ott működnek, s az a rezsiköltség, ami ott van.

(14.40)

Ez a rezsiköltség átvezet a színházakhoz is. Valóban nagy eredmény, hogy a korábbi 6 milliárdról már 10 milliárdra emelkedett a színházak támogatása, csak közben egy olyan béremelést, ami helyes volt, olyan rezsiemelést, ami nem biztos, hogy helyes volt, a gázáremeléssel, egyebekkel kell a színházaknak kigazdálkodniuk, úgyhogy hiába több most a támogatás, már az alatt a szint alatt vannak, ami 2002-ben volt, ha nem módosítjuk a mostani költségvetést.

Egyébként pedig én nem követeltem semmit, kedves Szabó Zoltán, amikor fölállt, ezzel kezdte, hogy én követeltem. Nem, én kértem, és továbbra is azt kérem önöktől, hogy úgy, ahogy az államtitkár úr is tette, együttműködve próbáljunk olyan módosító indítványokat megfogalmazni, ami segíti a költségvetésben meglévő, közösen értéknek vallott dolgokat.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
194 68 2004.12.07. 10:39  17-311

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A kultúra támogatásáról szeretnék beszélni, merthogy nem hagyhatjuk szó nélkül, ami történik. Immár második éve fordul elő az, hogy a kultúrára szánt állami támogatás csökken. Hiába tettünk módosító indítványokat a költségvetés előző tárgyalási szakaszában, a kormánypárti többség nem támogatta azon indítványainkat, amely a színházi, művészeti tevékenység kiadásait emelte volna, ami a kulturális tevékenységek beruházásait emelte volna.

Nem támogatták a közgyűjtemények állami támogatásának növelését célzó javaslatunkat, vagy a közgyűjtemények vagy a művészeti intézmények támogatásának emelését nem támogatták a kormánypártiak. De a múzeumi rekonstrukció vagy a nemzeti örökség programra tett módosító indítványunk, amely emelte volna a támogatást, sem járt jobban. Ezért mondjuk azt, hogy sajnos nem változott a költségvetési pozíciója a kultúrának, az évről évre romlik.

Amellett, hogy csökken a kultúrára fordított állami támogatás az idén és jövőre, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának fejezetén belül, a tárca különböző támogatási rovatain belül nagyon nagy az aránytalanság. Engedjék meg, hogy két olyan területet említsek, ahol történt emelkedés. Persze, van legalább negyvenöt olyan sor a tárcánál, ahol a kultúra különböző területére támogatást adnak. Ezek döntő többsége csökken, mert a művészeti alkotó tevékenység támogatása vagy a kulturális intézmények, szövetségek támogatása vagy például a rekonstrukciós műemlékvédelmi támogatások sem érik el azt a szintet, amit kellene.

De emellett mit látunk a tárcánál? A minisztérium igazgatására szánt összeg 600 millió forinttal, több mint 15 százalékkal most, egyik évről a másikra emelkedne. Ez az a minisztériumi igazgatási fejezet, amelyből persze van, aki jól jár, a miniszter úr bizonyára jól jár ezzel, míg a kultúra különböző területén dolgozók nem járnak jól, ahogy mondtam, mert a minisztériumi igazgatásnál 15 százalékos emelkedés van. Ez az a keretösszeg, amelyből a különböző külföldi utakat is biztosítják, bizonyára ebből szokott a miniszter úr Jemenbe meg Katarba utazni, ahogy azt az idén is tette, meg éppen most jött haza Indiából. Szóval, ott emelkednek az összegek.

Úgy látom, van, aki jól jár, és ez szomorú, de ez egy jó lehetőség a módosító indítványokhoz. Mi olyan módosító indítványokat fogalmaztunk meg, amelyek a minisztériumi igazgatás terhére emelik a kulturális tevékenységek támogatását.

Van még egy másik aránytalan rész a kulturális fejezeten belül, ez pedig az úgynevezett audiovizuális archívum kialakítása című sor, amelyre 5,6 milliárd forintot, 5600 millió forintot szánnának jövőre. Ez egy teljesen új fejezet, egy fontos dolog az audiovizuális archívum megalkotása; csakhogy a költségvetés szöveges részében mit láthatunk? Azt látjuk, hogy azt írták, ebből az összegből, ennek a döntő részéből kívánják megvásárolni a Magyar Televízió filmarchívumát, azt a filmarchívumot, amit egyébként a magyar filmesek készítettek, azt a filmarchívumot, amely most is állami tulajdonban van, hiszen tulajdonképpen az Országgyűlés által létrehozott közalapítvány tulajdonolja a Magyar Televízió Részvénytársaságot, amelynek ez a birtokában van.

Kérdezem én, miért kell sok milliárd forintot a kulturális tárca költségvetéséből átadni egy egyébként már ily módon állami tulajdonban lévő dologért, miközben mi történik? Az történik, hogy a magyar filmművészet jövő évi támogatása pedig nem éri el azt a szintet, amit el kellene érni, amit önök megígértek, amit a filmtörvény megszavazásakor itt közösen elhatároztunk, amiről a filmtörvény vitájában hónapról hónapra beszéltünk. Mit ígértek, mit ígért az önök miniszterelnöke egyébként nyilvánosan is? Azt ígérte, hogy évről évre emelkednek a filmszakmai támogatások, és azt mondta, hogy 2005-re az már 8 milliárd forint lesz. Mit látunk most a költségvetésben? Csak 3,8 milliárd forint szerepel.

Mi azt fogjuk indítványozni, hogy az audiovizuális archívumnál feleslegesen - egyébként szerintem a Magyar Televízió bújtatott támogatására - ott lévő összeget csoportosítsuk át, adjunk ebből legalább 2,5 milliárd forintot a filmeseknek, hiszen azt a filmvagyont, amit meg akarnak venni a Magyar Televíziótól, a filmarchívumot úgyis filmesek állították elő. Szánjuk valódi kulturális támogatásra, kulturális értékek teremtésére ezt az összeget. És ez az összeg, ami a nemzeti audiovizuális archívumnál szerepel, még sok más módosításra lehetőséget ad.

 

(10.40)

Nem javaslunk olyan módosítást, hogy meglévő összeget többször osszunk el. Nem! De a kulturális tárcán belül ez a két aránytalan terület véleményem szerint - tehát a miniszteri igazgatás és az audiovizuális archívum része - olyan, amelyből lehet támogatni fontos területeket. Például ilyen fontos terület a külföldi kulturális intézetek bővítése. Itt a parlamentben is hallottunk arról, hogy önök bővíteni akarják, új intézetet is akarnak létrehozni, de közben az idén mennyi pénz állt erre rendelkezésre? 115 millió. Mit terveznek a költségvetésben 2005-re? 100 milliót, 15 millióval kevesebbet. Az elindult rekonstrukciós munkákra sem elég ez a pénz, kevesebb a pénz. Mi azt mondjuk, hogy igenis emeljük ezt a támogatási összeget legalább 300 millió forinttal, hogy valóban lehessen új intézetet létrehozni és a meglévő intézeteket pedig felújítani.

De beszélnünk kell a magyar kulturális élet talán legkiemelkedőbb, legfontosabb intézményeiről is. Sok ilyen van, több ilyen van, én kettőt említek most. Az egyik a Nemzeti Színház, a másik az Opera. A Nemzeti Színház előadásokat kellett hogy elhagyjon. A Nemzeti Színházat is elérte az az adórendszer és az a költségvetési megszigorítás, ami az előző években bekövetkezett, és több száz millió forinttal alacsonyabb a költségvetésük, mint annak idején volt, mint akár 2002-ben volt. Mi szeretnénk, ha nem maradnának el színházi művészeti teljesítmények, ezért lesznek olyan módosító indítványaink, amelyek a Nemzeti Színház támogatását emelnék.

Az Operával hasonló a helyzet. Ugye, emlékeznek még, 2002 nyarán, a kormányváltás után a szocialista kultúrpolitika elzavarta az Operaház vezetőit, és új operaházi vezetést neveztek ki. Ekkor mit mondtak? Ígéretet tettek arra, hogy az anyagi kondíciókat változatlanul hagyják. Megjegyzem, az intendáns főigazgató, akit önök kineveztek, Szinetár Miklós is feltételként szabta ezt. Mi történt azóta az Operában? Az történt, hogy évről évre elvontak tőle, és több mint 500 millió forinttal csökkentették csak a költségvetését. Emellett az általános forgalmi adó visszaigénylésének kulturális megtiltása, ennek elvonása a kulturális intézmények esetén körülbelül 3 milliárd forint kárt okozott. Ennyi pénztől estek el a kulturális intézmények; az Operánál is legalább 300 millió forintos kiesést jelentett. A gázáremelést, az inflációt egyáltalán nem ellentételezték.

Azt azért persze szeretném elmondani, hogy a jelenlegi kulturális miniszter azt ígérte az általános forgalmi adó ellentételezésére az Opera esetében is, hogy legalább 80 százalékban ellentételezik azt a 300 millió forint kiesett összeget. Mennyit adtak ellentételezésnek? 80 millió forintot a 240 helyett. Csak az egyharmadát tartotta be annak az ígéretének is, amire állítólag a becsületszavát is adta. Ma az Operából így körülbelül 1 milliárd forint hiányzik. Az intézmény nem tud működni, ha ez a módosító indítvány nem kap támogatást. Megvan a forrása, az audiovizuális archívum. Fontos ügyről van szó, kérem, hogy támogassák. Be fogunk nyújtani olyan indítványt, amely az Operát az imént elmondott súlyos sérelmek miatt támogatná. Orvosolni kell ezt a problémát.

A minisztériumi támogatásokon kívül az önkormányzati, a belügyminisztériumi fejezetben is találhatóak olyan támogatások, amelyek a kultúrát segítik. Ilyen például a bábszínházak támogatása. Új színházak nyílnak, de ugyanannyi támogatást adnak önök jövőre, mint az idén adtak, pedig több intézmény lesz. Emelni kell ezt a támogatást, teszünk rá javaslatot. Az artmozi-hálózat 500 millió forinttal indult. Mi lett ebben az évben? Már csak 175 millió forintot adtak ennek az ágazatnak. Úgy gondoljuk, hogy ezt a területet, ezt az ágazatot is segítenünk kell.

Lesz sok-sok módosító indítványunk, és azok nemcsak ilyen fejlesztéseket, hanem egyedi fejlesztéseket is céloznak majd. Miért is? Azért, mert a címzett és a céltámogatások keretében például tavaly mit követtek el a kormánypártiak: egyetlenegy színháznak nem adtak támogatást. Semelyiknek, amely pályázott! Úgy gondolom, hogy a költségvetési vitában erre föl kell hívni a figyelmet, ezért van és lesz olyan módosító indítványunk, amely ilyen intézmények támogatását szolgálja; például a debreceni Csokonai Színházét, amelyet önök már kétszer is visszautasítottak, hogy támogassák, pedig egy olyan jelentős vidéki színházról van szó, amelynek felújítása már megkerülhetetlen. Ezt is fogja célozni módosító indítványunk.

Remélem, hogy mivel olyan forrásokról van szó, amelyekhez igazán hozzá lehet nyúlni, és át lehet csoportosítani, fogják támogatni javaslatainkat, még akkor is, ha most igen kevesen hallgatták. Mert ha körbenézek, 4 szocialista képviselőt látok a teremben, és nagy szomorúsággal tölt el, hogy ennyire érdektelenek a legfontosabb törvény vitája kapcsán. De remélem, hogy legalább önök négyen, akik itt árválkodnak, majd átadják a hírt a többieknek.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
194 82 2004.12.07. 2:11  17-311

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vass Lajos államtitkár úr arról beszél, hogy a kultúra támogatása emelkedik, de kérdezem én, hogy hol van ez a pénz. A minisztériumi igazgatásnál. Mert közben a művészeti tevékenységek, a kulturális tevékenységek beruházásai, a közgyűjtemények támogatása, a múzeumi rekonstrukció, a művészeti intézmények támogatása vagy a nemzeti örökség program támogatása - és még sorolhatnám - jelentősen csökken.

Államtitkár Úr! Ön beszél a vidéki infrastruktúra fejlesztéséről és a közművelődés fejlesztéséről. Mi történt ebben az évben? A nemzeti közműfejlesztési programnak 800 millió forint volt az éves előirányzata, és év közben 250 millió forintra csökkentették. Hogy veszi a bátorságot magának, hogy erről beszél? Mit mond ön? Azt mondja, hogy a színházi struktúrát is át kellene alakítani. Már több mint két éve kormányoznak, és egy apró lépést se tettek ebben az ügyben, de most, egyik évről a másikra jelentősen csökkentenék a színházak támogatását, és az általános forgalmiadó-visszaigénylés megtiltásával legalább kétmilliárd forintot vettek el a színházi szakmától. Szép dolog beszélni a struktúraátalakításról, miközben ártanak!

Miről beszél ön? Azt mondja, hogy az intézmények állaga, jaj, de rossz. Persze, és egyre rosszabb, mert az önök kormányzása alatt körülbelül 60 százalékkal csökkent a múzeumi rekonstrukció lehetősége és a kulturális beruházások állami támogatása. De nézhetnénk tovább! Amiket önök mondanak, az mind ámítás, ámítás! Értem én, hogy aggódnak a dologért - csak önök vannak kormányon, vegyék már észre, tegyenek már valamit! Tegyenek már valamit, mert ami a kultúrában történik most, és ami történik ezzel a költségvetéssel jövőre, az a leépítés és a leépülés és az igazságtalanság beteljesítése lesz.

 

(11.10)

 

Nem hiszem, hogy ezt akarják. Mit mond az államtitkár úr? Azt mondja, az Operának és a Nemzeti Színháznak is nagyon nagy segítséget adtak. Csak tudja, mi történt, államtitkár úr? Az, hogy előbb elvettek tőlük több milliárd forintot, azután kétségbeesve próbálnak valami megoldást találni. Előbb ártottak, azután amikor rájöttek, hogy ellehetetlenítik, utána próbálnak adni valamit. (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.)

Ne tessenek rossz költségvetést megszavazni, támogassák a mi módosító indítványainkat!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
194 102 2004.12.07. 2:13  17-311

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hallottunk itt sok mindent a kultúráról. Szóba kerültek a színházak. Államtitkár Úr! A színházak területén önök valóban adtak egy jelentős támogatást 2003-ban. Ezt nem tagadta itt senki, ne tessék ezt mondani! De a helyzet az, hogy az a béremelésre fordítódott, illetve nem volt elég arra a béremelésre, ami már régóta szükséges volt a színházakban. Illetve azt a jelentős támogatást a béremelés mellett elnyelte az a rezsiemelkedés, amely például a színházakat is sújtotta, ott is 40 százalékkal emelkedett a gázár, és semmi pluszpénzt nem adtak erre. Vagy az általános forgalmi adó visszaigénylésével 2 milliárdot vettek el tőlük, és az is jelentős hiány volt.

Államtitkár Úr! Jelenleg ma a magyarországi színházak költségvetési szempontból is sokkal rosszabb pozícióban vannak, mint 2001-ben voltak. Ezt ők mondják. Akkor ne tessék beszélni sikerekről!

Egyébként a polgári kormány idején az állam adott támogatást, mégpedig 70 százalékot, azaz 1 önkormányzati forinthoz 70 fillér állami forintot adtunk. Az önök idején tudja, mennyi ez most? 30 fillér. És tudja, mit ígértek, ugye tudja? Azt ígérték, hogy 1 önkormányzati forint támogatáshoz 1 forintot adnak. 30 fillért adnak most, államtitkár úr.

Hol itt az igazmondás? Hogy hihetünk el bármit is, amit ezután fog mondani? Megígérnek valamit, és csak a 30 százalékát teljesítik. Jó sokat kell most mondania a következő hozzászólásában, mert ha ez a 30 százalék lesz igaz erre is, akkor nagy baj van.

De mondok én más területet: amikor arról beszél, hogy mit támogattunk mi infrastruktúra-fejlesztésben, 500 millió forint volt a vidéki művelődési házak fejlesztésére a polgári kormány idején. Önök most megígértek 800-at, év közben csökkentették 250-re.

(11.30)

Hát ez itt a baj! A nemzeti örökség program, a műemlékvédelem területén jelentős csökkenés van: 2 milliárd forint volt 2002-ben, a polgári kormány idején, idén most már csak 150 millió forintot terveznek. Csak a tizede igaz, csak a tizede van már annak, ami volt!

Államtitkár Úr! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Nagy baj van! Támogassák a módosító indítványainkat, azok megalapozottak, és segítenének, kivezető utat mutatnak.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 374 2005.02.28. 3:43  365-377

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Pető Iván képviselő úr előttem idézett abból a beszámolóból, amelyet a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriuma nyújtott be számunkra. Engedjék meg, hogy én is idézzek ebből néhány mondatot, mert igazságtalanok lennénk, hogyha csak azokat az idézeteket hallhatnánk, amiket Pető úr mondott.

A beszámoló 19. oldalán a következő áll: “A kuratórium még 2000. június 29-ei ülésén módosította szervezeti és működési szabályzatát, és megalkotott egy új szervezeti egységet, a munkacsoportot. A szabályzat ezen pontján alapultak azok a 2003. júniusi kuratóriumi határozatok is, amelyek létrehozták a közszolgálati műsorszolgáltatási szabályzat érvényesülését vizsgáló, a műsorpolitikát vizsgáló, valamint a stratégiai és informatikai fejlesztésekkel foglalkozó munkacsoportokat. Létrejöttük elsődleges célja az volt, hogy ezekben a kiemelkedő fontosságú szakmai kérdésekben a kurátorok kiérleltebb, megalapozottabb döntés-előkészítő munkát tudjanak végezni. Megfogalmazott cél volt továbbá, hogy az e témákban meghozott, megfelelően előkészített kuratóriumi határozatok egyúttal elősegítsék és támogassák a részvénytársaság menedzsmentje által a közeljövőre meghatározott szakmai munkát is.ö

A 25. oldalon olvashatunk arról, hogy “A Magyar Rádió Részvénytársaság már eddig is komoly erőfeszítést tett annak érdekében, hogy létrehozza digitális archívumát.ö Vagy néhány sorral lentebb azt olvashatjuk: “A XXI. század rádiózásában elkerülhetetlen, hogy a Magyar Rádió műsorai megjelenjenek az interneten. A Magyar Rádió Rt. megtette az ehhez szükséges lépéseket, amelynek eredményeként a műsorok már foghatók az adással egy időben az interneten.ö Vagy a következő oldalon: “A Magyar Rádió Részvénytársaság a közszolgálati feladatokat teljesítő nemzeti intézmények egyik legfontosabb oszlopa.ö Ez is szerepel ebben a beszámolóban.

Vagy olvashatjuk azt is, hogy “A kuratóriumi munkáról adott áttekintés végén a korábban részletezett témákat is érintve szükségesnek ítéljük meg annak hangsúlyozását, hogy a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriuma minden nagyobb horderejű, a Magyar Rádió életét, működését döntően befolyásoló gazdasági napirendi pont tárgyalását jelentős többséget maga mögött tudó határozattal zárta le.ö

Vagy az utolsó oldalon, a beszámoló utolsó oldalán, a mellékletek előtt azt olvashatjuk: “Abban elvi egyetértés van a kurátorok között, hogy a közszolgálati Magyar Rádió működését nem szabad, hogy befolyásolják sem a demokratikusan egymást váltó politikai kurzusok, sem a külső gazdálkodási kényszerűségek. Ennek az alapelvnek a biztosítása, a Rádió függetlenségének védelme a mindenkori kuratórium és a mindenkori elnökség közös feladata.ö

Én tisztelettel hallgattam itt Pető Iván véleményét. Nem látom most a teremben (Domokos László: Megadta magát!), nem is tapsolt senki, egyedül maradt itt is, mint ahogy a bizottságban a véleményével. Tisztelettel hallottam ezt a kisebbségi véleményt, jó volt ezt így hallani. De én arra kérem tisztelettel őt így, igen tisztelettel távollétében, hogy ne akarja a Magyar Rádió függetlenségét támadni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 398 2005.02.28. 6:17  391-403

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Jó volt hallgatni Bíró Sándor elnök urat, és köszönöm szépen a szóbeli kiegészítését. Nagyon jó volt ezt az egész vitát hallgatni, hiszen nem bizottsági kisebbségi vélemény fogalmazódott meg, hanem Kósa Ferenc alelnöktársam a bizottság egészének a véleményét mondta el a hozzá méltó módon, értően, felkészülten és nagy-nagy érzékenységgel.

Nagyon örülök annak is, hogy most szóba kerülhetett az, ami a bizottsági vitaszerkezet miatt nem zárult le a kulturális bizottsági ülésen, mégpedig az a kérdéskör, amikor is Bíró elnök úr talán egy kicsit viccesen megjegyezve azt mondta, hogy védjük meg őket a sajtótól. Persze, akkor is nyilvánvaló volt, hogy nem a képviselők dolga ez. Én válaszoltam erre, és akkor beszéltünk arról, hogy a kuratórium tagjainak az a feladata, hogy úgy tevékenykedjenek, hogy ne tűnjön ki a munkájuk során az, hogy pártdelegáltak, hisz nem is azok, hanem a parlament kuratóriumi tagjai. Nagyon örülök, hogy ezt a megjegyzésem most Bíró Sándor elnök úr visszaigazolta, és hogy egyformán gondolkodunk erről a dologról is. Köszönöm szépen.

Bár ennek ismeretében furcsa, hogy milyen híreket olvas az ember mostanában egy napilap szombati számában, de említhetnék egy másik napilapot is, amelynek meg a pénteki számában. Egyik sem a Magyar Nemzet, mindegyik címe a “népö szóval kezdődik. Ezek az újságok sok dologról írnak. Például az egyik “népö-pel kezdődő újság szombati számában azt írja a harmadik oldalon, hogy “Duna TV: felelnek a kurátorok?ö. Na mondom, mi történt a parlamentben; ha a kurátorokról van szó, az a parlament egészét kell hogy érintse. Elkezdtem olvasni a cikket. Így szól az első mondat, majd rögtön a második: “Be kell számolniuk az MSZP-frakció előtt a Duna TV-t felügyelő Hungária Televízió Közalapítvány MSZP által delegált elnökségi tagjainak, hogy egyikük miért szavazott Cselényi László elnöki jelölésére. A szocialisták elnökségében a meghallgatás után döntik el, visszahívják-e a kurátorokat, Bíró Sándort, Farkas Istvánt és Ördögh Szilvesztert.ö

Meglepődtem ezen a híren, mert eddig úgy tudtam, hogy a nevezett urak, és a többiek is, akik a kuratóriumi elnökség tagjai, a parlament egészének támogatását bírják. Én magam Bíró Sándor elnök úrra is igennel szavaztam, és úgy is gondolom a Duna TV kuratóriumi elnökségének minden tagjáról - azokról is, akiknek a jelölését az MSZP-frakció hozta szóba -, hogy ők mindnyájunk kuratóriumi tagjai, a parlament kuratóriumi tagjai. Én nem is tudok olyan jogi lehetőségről, hogy idő előtt vissza lehetne hívni őket. Nem tudok olyan momentumról, ami alapján új jelölést kellene indítani, amely alapján a médiatörvényben leírtak szerint újra el kellene járnia a parlamentnek. Volt egy jelölés, a parlament eljárt, s akiket a parlament megszavazott ebben a nem is vitás, nem is csonka, nem is féloldalas egyéb kuratóriumi kérdésben - itt béke van, ami nagyon helyes -, azok mindnyájan a parlament delegáltjai és a parlament kuratóriumi tagjai.

Ezért lepődtem meg ezen, és bízom abban, hogy téved az újság, és ez nem az MSZP frakciójának vagy az elnökségének a véleménye, hanem valami tévedés lehet, mert - még egyszer mondom - véleményem szerint nincs mód arra, hogy ilyen történhessen. Egyébként óvnék is mindenkit attól, hogy ilyen legyen, hogy az MSZP úgy gondolja, hogy az MSZP-frakció - ha ez igaz - meghallgatna néhány embert a Duna Televízió kuratóriumából, és esetleg számon kérné, hogy ő ott milyen munkát végez.

(0.50)

Ez nagyon-nagyon rossz gyakorlatot indítana el, egy olyan gyakorlatot, amelyre eddig nem is volt példa a magyar közszolgálati médiaviszonyokban, pedig itt tényleg sok minden történt az elmúlt ciklusokban, de ilyen nem.

Én nagy tisztelettel kérek mindenkit, ha legalább máshol nem, de legalább a Duna Televíziónál legyünk tekintettel arra, hogy az az értékes munka, ami ott folyik, amelyet minden oldalról méltattunk, az valóban nemzeti érték, közös kincsünk. Kedves szocialisták, ne kezdjenek bele egy olyan eljárásba, amely lerombolná ezt a közös értékes munkát, azokat a felépített értékeket, amelyeket elért ez a közösség. Ezt nagyon-nagyon veszélyes folyamatnak látnám.

Azt kérem, hogy legalább ezt a területet ne tegyék a pártpolitika martalékává. Kérem, olyan felelősséggel gondolkodjanak erről, ahogyan azt a bizottságban is tettük, szocialisták, fideszesek, függetlenek, az MDF vagy akár a szabad demokraták által is delegált bizottsági tagok. Remélem, ez kivetül a parlament egészére, és csak az újság, mint már annyiszor máskor, tévedett ebben a dologban. Nagyon szépen köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 261 2005.03.21. 6:29  252-268

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy médiatörvényt módosító javaslat van előttünk. Ez kétharmados törvény. Ez a jelenlegi parlamenti arányokat is figyelembe véve akkor válhat törvénnyé, ha legalábbis a két legnagyobb parlamenti frakció, az abban helyet foglaló képviselők ebben egyetértésre jutnak.

Úgy gondolom, hogy ez a javaslat, ami előttünk van, egyrészt az előkészítés módja, másrészt a javaslat tartalma miatt sincs abban a helyzetben, hogy ezt a parlament elfogadhassa. Az előbb mondottak miatt az előkészítés módja ennek mi volt? Benyújtotta két képviselő ezt a javaslatot egyéni képviselői indítványként. Természetesen egy képviselőnek - kettőnek is együtt - joga van ilyet tenni, de egy kétharmados törvény esetében talán érdemes lenne, érdemes lett volna legalábbis előzetes konzultációt, egyeztetést folytatni az ügyben.

Egy szabad demokrata, egy szocialista képviselő nyújtotta be, tehát a kormányoldalról érkezett ez a javaslat. A Fideszt ebben a dologban nem keresték meg, márpedig a mi szavazataink nélkül ez a törvény nem válik törvénnyé, hisz kétharmados dologról van szó, ahogy mondtam.

Érdekes ennek a története. Azért is mondom ezt el, mert Balogh Miklós hozzászólásából az tűnt ki számomra, hogy nem rendelkezik a dolog előtörténetéről kellő ismerettel. Van egy olyan előtörténete ennek, hogy 2004 elején, tavaszán a kormány megkereste mind a négy pártot, hogy négypárti egyeztetést folytassunk egy médiatörvény-módosításról, amely jogharmonizációs célú lenne. Az úgynevezett nyelvi kvótákról szólt ez a dolog, és erről a most előttünk lévő javaslatcsomagról, illetve előbb a nyelvi kvótáról, aztán kapcsolódott hozzá ez a javaslat egy második ülésünkön.

Ezen az ülésen nyilván, mivel nem Balogh Miklós képviselte a szocialistákat, ezért nem tudhatott részletesen arról, hogy ott mi is történt. Ezekről az ülésekről persze jegyzőkönyvek készültek. Ha mást nem, akkor a mi titkárságunkat kérjük, hogy küldjék el két szocialista képviselőtársamnak, és akkor nem mond itt olyan butaságokat a Fideszre nézve, mint amiket az előbb mondott. Merthogy abból kiderül, hogy milyen egyeztetés folyt, és már ott elmondtuk az érveinket. A kormány előterjesztette ezt a javaslatot, mondhatnám azt is, hogy annak ellenére, hogy ott erről beszéltünk, és itt a parlamentben lefolytattunk egy vitát ugyanerről. Szó szerint ez a javaslat része volt annak a kormány által beterjesztett javaslatnak, aminek az általános vitája - nagyon jól mondta Sági képviselő úr - 2004. május 11-én kezdődött.

Utána volt részletes vitája, szavaztunk róla, akkor egyébként a kulturális bizottságban is volt egy hosszas vita ugyanerről a dologról. Most, mikor legutóbb a Mécs képviselő úr és egyik szocialista képviselőtársa által benyújtott javaslat a bizottság elé került, akkor a bizottság újra, szó szerint ugyanarról a javaslatról nem folytatott érdemi vitát sem kormányoldalról, sem ellenzéki oldalról. Érthetően, hiszen ezt lefolytattuk néhány hónappal korábban. Ennyit a dolog történetéről.

Mivel ezt lefolytattuk néhány hónappal korábban, és akkor volt egy álláspontunk, úgy gondolom, hogy az előkészítés tekintetében szerencsésebb lett volna, ha érdemi előkészítés is folyik akár négypárti egyeztetés formájában, és nem egyből egy javaslatot kapunk, tulajdonképpen szó szerint ugyanazt a javaslatot, mint amit korábban a kormány egy kicsit nagyobb csomag részeként már benyújtott.

De semmi baj, ez a dolog előkészítése módjára vonatkozó véleményem, amihez szeretném hozzátenni, hogy ez a vélemény, amit most elmondtam, nem egy olyan hozzászólás, ami azt mondaná, hogy ezzel nem akarunk foglalkozni, azért is mondtam ezt hosszabban, mert szeretném jelezni, hogy nyitottak vagyunk a dologról érdemi vitát folytatni, bár tartalmi oldalról véleményünk nem változott: én továbbra is azt látom, amit korábban láttam, hogy a médiatörvényt nem szükséges ezen a ponton módosítani. Úgy hiszem, hogy megközelítésbeli eltérések vannak közöttünk, mert míg van, aki azt mondja, hogy médiatörvényi szabályozásra van itt szükség, én pedig azt mondom, hogy nem erről van szó.

Részletesebben, és Balogh Miklós képviselő úrnak is mondom, szívesen elmondom a tartalmi véleményünket, ami egy szót sem változott a 2004. május 11-eihez képest. Akkor a parlamenti jegyzőkönyv ezt rögzítette - a kedves kolléganők, kollégák ezt szó szerint leírták -, megjelent a parlamenti jegyzőkönyvben, a honlapon is megkereshető. A tisztelt Balogh képviselő úrnak ajánlom, hogy vegye elő - klikkeljen rá, ha már ennél a témánál tartunk, talán használhatom ezt a fogalmat -, és olvassa el. Ha komolyan gondolja, hogy szeretné újra meghallani ugyanarról a véleményünket, amit benyújtottak, akkor most itt részletesebben el is mondom, vagy esetleg átviszem önnek, a május 11-ei jegyzőkönyvben szó szerint elmondott, igen alapos, tartalmi, több oldalon keresztül jegyzőkönyvben lévő tartalmi véleményünket megismerheti, de az nem változott.

A lényege az, hogy úgy gondoljuk, hogy a javaslatot nem támogatjuk, mert nem olyan a helyzet, hogy ezt módosítani kellene. Azt gondoljuk, hogy az itt módosítani, elhagyni javasolt rendelkezés - mert a médiatörvényből egy rendelkezést javasolnak elhagyni - egyébként a hazai információs infrastruktúrára semmilyen veszélyt nem jelent, amit el akarnak hagyni, és így az információs társadalom fejlődésének sem gátja a most életben lévő médiatörvény. Ezért nem támogatjuk az előterjesztésben javasolt elhagyást.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
213 312 2005.04.12. 5:06  311-315

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Fidesz nevében módosító indítványt nyújtottunk be az országgyűlési határozati javaslathoz, mintegy figyelemfelhívásként is.

Úgy gondoljuk, hogy nagyon fontos a viszonosság elve, és ez az országgyűlési határozati javaslat, ami most előttünk szerepel, azt tartalmazza - mintegy egyoldalúan -, hogy Magyarország kötelezettséget vállal arra, hogy a Magyar Köztársaság soron kívül visszaszármaztatja az Orosz Föderációnak a hazánk területén lévő kulturális örökséget képező kulturális értékeket, hogy röviden mondjam a határozati javaslat szövegét.

Úgy gondoljuk, hogy fontos a viszonosság, és szó szerint ugyanezt fordított helyzetben is kérjük, hogy a határozati javaslatba foglaljuk bele. Úgy gondoljuk, hogy alaposan át kell gondolni ezt a határozati javaslatot. Azt gondolom, hogy ez minimális igény egy ilyen ügyben, hogy alapos átgondolás történjen.

(17.20)

Ezzel az egyébként eredeti javaslatban szereplő apró, egymondatos gesztusnak tűnő szöveggel problémáink lehetnek, esetleg nem várt következményei lehetnek ennek a dolognak. Miért is mondom ezt? Mert ha megszavazzuk ezt a határozatot ezzel a szöveggel, akkor jogos igényeink ügyét az orosz félre bízzuk, és ebben az esetben saját törvényalkotásunk ottani véleményezésétől függ - és ezt mondják, hogy ez így van -, hogy számunkra a kért műtárgyak visszaadhatók, avagy sem.

Nekünk ugyanakkor mégiscsak saját szempontjaink teljes körű figyelembevételével kellene itt határozati javaslatot megfogalmazni. Ezért nyújtottuk be mi módosító indítványunkat, hogy felhívjuk a figyelmet arra, nagyon sok magyar műkincs, műtárgy van még az orosz föderáció területén, ezek egy jó része már magyar és orosz szakemberek közös munkája eredményeként azonosított - megjegyzem, az előző meg a korábbi kormány meg a mostani kormány e területen végzett hasznos munkája alapján is történt ez a dolog -, és ennek a folyamatnak most egy részállomásánál vagyunk, ami - ugye, a sárospataki könyvtár visszaadásáról beszélünk - a sárospataki könyvtár ügyében egy nagyon fontos lépés lehet.

Szeretném jelezni, mi is azt szeretnénk, ha ez a műkincsegyüttes visszakerülne Magyarországra. Azt is szeretnénk, ha ez teljeskörűen történne. Úgy gondolom, fontos szóvá tennünk itt a parlamentben is azt, hogy most 172 kötet visszakerüléséről van szó. Az a - mondjuk így - gyűjtemény 174 kötetből állt, amit 1944-ben elmenekítettek Sárospatakról Budapestre. Ez a 174 könyv került a jelenlegi orosz föderáció területére. Ebből egy könyvet már visszakaptunk korábban, most 172 érkezik vissza. Egy még hiányzik, a legértékesebb, ahogy itt hallottuk korábban is, egy XVI. századi kódex, egy kézzel írt biblia, az úgynevezett lengyel biblia.

Tehát szeretném jelezni, hogy most sem teljes körű ez a visszaszolgáltatás, még a sárospataki könyvtár tekintetében sem. Ezért szólunk aggódó hanggal, mert ha teljes körű lenne a sárospataki könyvtár visszaszolgáltatása, de nem az, akkor esetleg el lehetne gondolkodni ezen az egymondatos gesztusértékű és nagyon egyoldalú határozati javaslaton, amit a magyar fél vállal. Úgy gondolom, még akkor is, ha a különböző külügyi csatornákon eddig is - ez nagyon helyes - és ezután is, és ezt a kormány jelezte a bizottsága vitaszakaszban és tegnap is, mindig jelzi az orosz félnek, hogy nem mondunk le egyéb követelésünkről, a sárospataki könyvtár ügyében ez az egymondatos, egyoldalú, szinte gesztusértékű határozati javaslat esetleg problémát jelenthet.

Szeretnénk jelezni azt, hogy nem teljes körű ez a visszaszolgáltatás sem a sárospataki könyvtárat illetően sem, és hogy folytatnunk kell ezt a munkát. Ha ez a munka ezután is folytatódik, ahogy eddig is folyt, azt mi üdvözöljük.

Szeretném azt is jelezni, hogy természetesen, ha önök a módosító javaslatunkat nem fogadják el, mi akkor sem fogunk nemet mondani a határozati javaslat végszavazásakor, de azt hiszem, hogy fontos a teljes körű visszaszolgáltatás melletti elkötelezettséget hangsúlyozni itt a magyar parlamentben, és kérem, hogy mérlegeljék módosító javaslatunkat, hátha ez is segítő lehet.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 108-110 2005.05.02. 2:09  107-116

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Elfogadom a válaszadó személyét.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor parancsoljon, öné a szó.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt hetekben filmes botrányoktól hangos a magyar sajtó. Ha nem emlékezne, felidézek néhány címet önnek: “Tájékozatlanság és bizalmatlanság érződik, indulatok kavarognak a hazai filmvagyon sorsa körülö vagy “Bozóki visszavenné Jancsó 120 milliójátö vagy “Százmilliókat adtak bukott filmeknekö.

Most ott tartunk, hogy lezárult az annál a Magyar Mozgókép Közalapítványnál végzett belső vizsgálat, amely a támogatásokat osztotta el. A filmes közalapítvány április 25-én eljuttatta a miniszterhez a kuratórium és az ellenőrző bizottság által írt vizsgálati jelentéseket. A filmes közalapítvány ellenőrző bizottsága a 2004. évi játékfilmpályázatok során hozott döntések vizsgálata során megállapította, hogy a támogatások odaítélése a mozgóképről szóló törvény 14. §-ába ütközik. Az ellenőrző bizottság azt is megállapította, hogy a pályázati feltételek szabályozása nem megfelelő. Elmarasztalták a közalapítványt azért is, mert a támogatások átruházásának módja szabályozatlan.

Tisztelt Miniszter Úr! Önök már elkéstek ezzel a vizsgálattal, a kulturális bizottságban már egy évvel ezelőtt, a filmtörvény hatálybalépése után felhívtuk a kormány figyelmét a hiányosságokra. Mit tettek önök a törvénytelenségek megelőzésére? Semmit. Hiába mondtuk, hogy adják oda a filmeseknek a megígért nyolcmilliárd forintot, alkossák meg a végrehajtási rendeletet, a közalapítvány alkossa meg támogatási szabályzatát. Önök ezzel a teszetoszasággal hozzájárultak ahhoz, hogy a törvénytelenségek és szabálytalanságok kusza szövevénye bénítsa meg a magyar filmszakmát.

Tisztelt Miniszter Úr! Most, hogy botrány van, ellenőriznek, pedig a kormány alapítója a támogatásokat elosztó szervezetnek, és a kormány embere ott ül a döntéshozók között. Az önök által kinevezett ember miért nem állt fel, és tiltakozott, amikor a törvénytelen döntések megszülettek? Kérdezem miniszter úrtól, mit tesznek a törvénytelenségek és szabálytalanságok azonnali megszüntetésére.

Várom válaszát. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 114 2005.05.02. 1:03  107-116

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Nem az a baj, hogy nincs szabályozva a dolog - van egy filmtörvény, amit a parlamentben egyhangúlag fogadtunk el -, az a baj, hogy a kormány ezt nem tartja be, sok ponton a kormány az ígéretét nem tartja be, amit ígértek a filmeseknek, nem teljesítik. Nincs elég pénz, nincs annyi, amennyit megígértek, és azok a minisztériumi végrehajtási rendeletek, illetve alapítványi szabályozók, amelyekre a törvény szerint, előírás szerint szükség van, nem születtek meg.

Nade ne beszéljünk tapasztalatlanságról, több mint egy éve hatályos ez a törvény. Egy év nem volt elég, hogy bármit is tegyenek? Ez a baj! A szakma most föl is emelte a hangját, és amíg a kormány nem tesz semmit, addig a filmesek saját maguk próbálják a szakma becsületét visszaszerezni. A Magyar Producerek Szövetsége egyhangú állásfoglalást adott ki nem oly rég, eszerint a Magyar Mozgókép Közalapítvány működése több ponton és tartósan ellentétes a filmtörvénnyel, a szervezet reformja elmaradt. Ezt a reformot várjuk, de úgy látom, nem akarják megtenni. Ha ez így halad, elkerülhetetlen egy átfogó ügyészségi törvényességi vizsgálat ennél a közalapítványnál. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 188 2005.05.02. 2:15  187-190

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Megint eljött a május, és ahogy a szocialista kormányok alatt megszokhattuk, megint nem kaptak állami támogatást a nyári fesztiválokra a szervezők. Most sem lehet tudni, ahogy tavaly és tavalyelőtt sem, hogy csak az időt húzzák, vagy most tényleg nem adnak pénzt a nyári fesztiválokra. Pedig nem ezt ígérték. Évek óta azzal hitegetnek mindenkit, hogy kiszámítható és előre tervezhető módon fogja megkapni minden fesztiválszervező az állami támogatást. Ezzel az ígérettel írták ki 2004. október 31-ei határidővel az úgynevezett regisztrációs pályázatot, amely az 50 millió forintot meghaladó költségvetésű rendezvények támogatására kínál lehetőséget. A pályázati kiírásban szereplő 90 napos bírálati határidő január 31-én járt le, ám ennek ellenére a pályázók 2005. április közepéig semmilyen értesítést nem kaptak. Ráadásul az idei évben a regionális idegenforgalmi bizottságok többsége is késlekedett a rendezvénypályázatok kiírásával.

Tisztelt Államtitkár Úr! A fesztiválok szervezői úgy érzik, hogy a kormány nem veszi komolyan a fesztiválok ügyét, pedig a Gazdasági Minisztérium felmérése szerint azok a fesztiválok, amelyek több mint 50 millió forintos állami támogatásban részesülnek, azok egyértelműen nyereséget hoznak a költségvetésnek úgy, hogy közben közszolgálati kulturális feladatokat látnak el. Sok helyen civil szervezetek végzik a helyi kezdeményezésre induló programok szervezését. Önök mégsem adnak lehetőséget arra, hogy az önmagukat megszervező közösségek által létrehozott fesztiválok megerősödjenek.

Kérdezem államtitkár urat: miért késtek a regisztrációs pályázat elbírálásával? Jelen helyzetben hogyan látja megoldhatónak a jelentős kulturális eseménynek számító s amellett nagy idegenforgalmi vonzerővel bíró fesztiválok támogatását a 2005-ös esztendőben? A nemzeti kulturális alapprogram csak 100 millió forintot különít el fesztiválok támogatására. Nem lenne ésszerű a nemzeti kulturális alapprogramnál jelentős támogatással külön fesztiválkollégiumot létrehozni annak érdekében, hogy a magyar kulturális élet színpadáról ne tűnjenek el a nagy hagyománnyal rendelkező jelentős fesztiválok a szocialista kormányok kiszámíthatatlansága miatt?

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 245 2005.05.02. 2:07  226-262

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Én szeretném elmondani, hogy nagyon fontosnak tartom Pető Iván felelősségérzetét ebben a témában. Tényleg fontosnak tartom, egy évvel ezelőtt is ő volt, aki javaslatot nyújtott be a tisztelt Háznak, most is ő nyújt be javaslatot a tisztelt Háznak. És persze, én is azt látom, ez a javaslat valóban egy kényszerhelyzet szülte javaslat, és ne feledjük el, csak a szankciók elmaradásával kapcsolatosan mond valamit. Tényleg nem egy generális megoldás, de valóban nem szabad sem a kulturális szféra, sem más ágazat szereplőit bizonytalan helyzetbe taszítani.

Persze, ilyenkor elgondolkodom azon, hogy miért nem lehetett megoldani ezt a helyzetet, és azon, hogy hogyan kívánják most ezt megoldani. Én nagy figyelemmel kísértem a kormány illetékesének hozzászólását ebben a témában, amikor azt hallottam, hogy néhány héten belül lesz majd egy olyan átfogó javaslat, amit letesznek az asztalra.

Kérdezem én, hogy a magyar parlament ebben a témában - mondhatnám persze azt is, hogy ebben a témában is - miért higgyen a kormányzat szereplőinek. De maradjunk ennél a témánál! Hát egy év nem volt elég, államtitkár úr? Vagy egyébként két év is volt erre, de vegyük csak az utóbbi egy évet. Miért nem tettek le az asztalra valamilyen javaslatot ez ügyben? Most hirtelen Pető Iván javaslata idekerült, a miniszterelnök úr mondott itt valamit ma, egyesek szerint nem sokat, és akkor hirtelen néhány hét múlva itt lesz egy javaslat előttünk. Hát ki hiszi el ezt önöknek?

Szeretném elhinni, szeretném látni, de emlékeznek, mit ígértek: jogbiztonság, létbiztonság; mindenféle biztonságról volt szó az önök kampányában. És közben mit látunk? Hát ezt az egy kérdést nem képesek megoldani. Várjuk a javaslataikat, és reméljük, hogy valóban egy olyan javaslat születik, ami az emberek biztonságát szolgálja majd, de a kormányzati felelősség ebben az ügyben sem kerülhető meg.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 249 2005.05.02. 1:52  226-262

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Csak a rend kedvéért, ha már a művészek jogállásáról szóló törvényt szóba hozta, képviselő asszony, hát ez az; nagyon fontos dologról van szó, például a magyar színházi életben nagyon sok foglalkoztatott van, akit érint ez az ügy. Igen, meg lehetne oldani generálisan ezt a kérdést, lett volna rá idejük. Nem elég ez ügyben, a szankciók elmaradása ügyében hozni valamilyen javaslatot, generális megoldásra, átfogó megoldásra lenne szükség.

Egy évvel ezelőtt itt a parlamentben föltettem egy szóbeli kérdést a kulturális miniszternek. Azt válaszolták, hogy előkészítik, és hamarosan érkezik a művészek jogállásáról szóló törvény a parlament elé. Ez egy évvel ezelőtt volt. Nem érkezett semmi. Most a parlament kulturális bizottságában ellenzéki képviselőként javasoltam - dicséret önöknek, hogy napirendre tűzték -, hogy ha már a kormány képtelen bármit is tenni ez ügyben is, legalább a parlamenti bizottság beszéljen erről a kérdésről. Ellenzéki javaslatra beszéltünk erről a kérdésről, talán egy héttel vagy két héttel ezelőtt. De kiderült számomra ott is a kormányzati szereplők, a kormánypárti képviselők magatartásából, hogy semmilyen elképzeléssel nem rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy mikorra valósulna meg egy átfogó szabályozás például a magyarországi művészvilág szempontjából, pedig az ezt a kérdést is kezelné.

Mondom még egyszer, több mint egy évvel ezelőtt beszéltem itt a parlamentben arról, és kértem, nagyon barátságos hangnemben, hogy dolgozzunk már ezen együtt. Eltelt egy év, és nem csináltak semmit. Na lássuk, mi lesz most! Persze, nagyon bonyolult kérdés, nagyon nehéz kérdés. Csak ne felejtsük el, hogy egy évvel ezelőtt is ugyanezt tetszettek mondani, és azóta sem tetszettek semmit sem csinálni például ebben az ügyben sem.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 24 2005.05.24. 15:23  13-77

HALÁSZ JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kulturális örökség jelenleg használatos fogalma mindössze néhány éve kezdett meghonosodni a hazai közgondolkodásban. A fogalmat sokan, sokféle jelentéstartalommal használják. Ha a 2001. évi LXIV. törvény definíciójából indulunk ki, akkor kulturális örökség összefoglaló névvel illetjük múltunk tárgyiasult, anyagi valóságukban is fennmaradt és ekként érzékelhető ingó és ingatlan emlékeit. A kulturális örökség gyűjtőfogalom, jókora halmaz, amelynek részhalmazai az épített örökség, a régészeti lelőhelyek és régészeti leletek, valamint az ingó kulturális javak.

A 2001. évi törvény parlamenti vitájában felmerült, különösen a mai kormánypártok képviselőinek felszólalásaiban, hogy már a kulturális örökség definíciója is hibás. Örülök, hogy a szocialista kormány belátta: a 2001. évi törvény koncepciója jó, hiszen a most tárgyalt módosítás általános indokolása, ahogy hallottuk már itt, elismeri: a kulturális örökségvédelem egységes szabályozása és az egységes örökségvédelmi hatóság kialakítása biztosítéka a hatékony örökségvédelemnek. Ezért nem is kívánja a 2001-es koncepciót megváltoztatni ez a javaslat. Ezt üdvözlöm, és ez - Szabó Zoltán felszólalása ellenére is -, úgy gondolom, jó kiindulási alap lehet egy közösen elfogadható törvénymódosításhoz.

Tisztelt Ház! Ahogy mondják, az örökségvédelem tárgya, az itt most tágabb értelemben értendő műemlék egyszerre mű és emlék, és ez nem pusztán játék a szavakkal. Mű, mert emberi produktum, és emlék is egyben, mert esztétikai és történeti értéke miatt különleges aurával övezi a közösségi tudat. Azon túl, hogy materiális, vagyoni érték, szellemi kincs is. Védelme, gondozása nem csupán anyagi valóságára irányul, hanem arra is, hogy mint a nemzeti múlt ereklyéjét, a költészet varázsfényében támasszuk fel halottaiból. Ezért részét képezi a nem tárgyiasult örökség is, vagyis a nem tapintható, nem érzékelhető örökség is, akkor és amennyiben az a tárgyi örökséghez kapcsolódik, sajátos atmoszférát alkotva körülötte. Éppen ebben az atmoszférában rejlenek a kulturális örökség társadalomszervező erejének gyökerei. Ezért fontos eleme a módosításnak a nemzeti emlékhelyek, mint eddig megoldatlan helyzetű örökségi kategóriának a megjelenítése. Üdvözöljük, hogy a világörökségi védelem kategória is megjelenik a törvényben, és így a meglevő szabályozás keretein belül helyére teszi a világörökségi helyszínekkel kapcsolatos ügyeket.

A kulturális örökség védelméről szóló törvény abba a sorba tartozik, ami 1998 és 2002 között a polgári kormány kiemelt figyelmét tükrözte kulturális örökségünk, hagyományaink iránt. A polgári kormány jelentősen emelte a kulturális beruházások támogatását. Szomorú, hogy ez most nincs így. A nemzeti örökség programja költségvetési támogatásának jelentős növelésével akkor sikerült a kulturális örökség ügyét középpontba állítanunk.

Sajnos, ez a folyamat 2002 után megszakadt, a nemzeti örökség programjának költségét először 60 százalékkal, a következőkben megint 60 százalékkal csökkentették, és 2 milliárd forintról ma jó, ha 150 millió forint lett ebből az összegből. Pedig nem szakadhatott volna meg ez a folyamat, folytatódnia kellett volna a szocialista kormány időszakában is ennek az építkező folyamatnak, de úgy látjuk, más irányok indultak, sajnos. Pedig egyetlen kormánynak sem lenne szabad leállítani ezt a fejlődő, támogató folyamatot mindaddig, amíg egyetlenegy meglevő darabja örökségünknek, legyen az műemlék, műtárgy vagy régészeti emlék, történeti tárgy, nem lesz megfelelő állapotban, helyen, tulajdonjogilag rendezetten és védetten.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezhetik, miért fontos számunkra a kulturális örökség védelme. Három fő okból is fontosnak tartjuk a múlt emlékeinek megőrzését. A múlt emlékei meghatározó és mással nem helyettesíthető forrásai, dokumentumai egy-egy közösség azonosságtudatának, sarkkövei egy tradicionális nemzeti értékrendnek. Részei napjaink élhető emberi környezetének, amelyekkel szemben a fenntartható fejlődés parancsa, racionalitása éppúgy érvényesítendő, mint a természeti környezet esetében.

 

(10.20)

Harmadrészt, a múlt emlékei fejlesztési potenciál hordozói is, azaz lehetőséget kínálnak arra, hogy a múltunkból hozott tőkét a jövőre fordítsuk. Idehaza szinte napjainkig az volt az uralkodó közfelfogás, hogy a kulturális örökségre fordítandó összeg pusztán kiadás. Én most azt szeretném bizonyítani, hogy ez nemcsak szellemi, de anyagi értelemben is befektetésnek tekinthető. A kulturális örökségben rejlő fejlesztési potenciált elsőként a turisztikai iparág fedezte fel, s aknázza ki mindmáig a legintenzívebben, hiszen itt a legkézenfekvőbb az összefüggés. Örülök is, hogy az idegenforgalmi bizottság is felelősséggel foglalkozik ezzel az üggyel. A kulturális örökség meghatározott elemeire szerveződő terület- és vidékfejlesztési programok az életminőség javítását, egy adott terület népességmegtartó erejének növelését szolgálják. Hogy csak a közhelyszerű példák egyikével éljünk: egy kastély helyreállítása, majd valamilyen korszerű és az örökségi értékekre alapozott funkcióval való megtöltése számos munkalehetőséget kínál a környékbelieknek, ily módon csökkentve az elvándorlási szándékot, fokozva a település, a térség lakosságmegtartó erejét.

Az említett kastély példája továbbá arról is tanúskodik, hogy a történeti értékek rehabilitációja hatékony munkahelyteremtő eszközként, így gazdasági stabilizátorként hat. Az Európa Tanács elemzései szerint azonos nagyságú befektetések esetén az épített környezet meglévő értékeinek megmentésével két és fél-háromszor több munkahely teremthető, mint új beruházásokkal. És szeretnék egy újabb keletű, merész számításra is hivatkozni: a kulturális örökségi szektor munkahelyteremtő potenciálja körülbelül négy és félszer akkora, mint az autógyártásé.

A kulturális örökség tehát nemcsak szellemi érték, hanem közgazdasági értelemben is értékteremtő forrás, a jövőnk forrása; vagy ahogy a brit kormány fogalmazott egy közleményében: alvó óriás, sleeping giant, amelynek energiái bármikor felszabadíthatók. Mert egyedül a hagyomány adhat hiteles információt arról az alapállásról, világszemléletről, amely meghatározza életünket, akár tudunk róla, akár nem. És alapállása nemcsak személyeknek, hanem közösségeknek is van. Hamvas Béla szerint minden ember egyetemes küldetéssel lép a világba, de küldetését csak konkrét népbe, korba, földrajzi helyre születve, annak táptalajából növekedve és annak életerejéből táplálkozva valósíthatja meg. A nép, ha megfosztják kultúrájától, feloldódik, megsemmisül. A történelmi korszakok a rájuk jellemző kulturális háttér nélkül összemosódnak, meghatározhatatlanná válnak. Ám az ember által lakott helyek kultúrtájjá válnak, mert őrzik az emberek munkájának számtalan nyomát. Az ember mint társadalomban élő lény, egyúttal egymásra épülő hagyományok hordozója. Az ember elválaszthatatlan kulturális örökségétől.

Ennek az örökségnek a hordozására az egyes ember nem képes, erre a nemzeti kultúra hivatott. Hazai emlékfogalmunkban ma még nagyobb szerepet játszik a materiális vagyoni érték, mint a szellemi. Az örökségvédelem még mindig elsősorban az emlékek anyagi mivoltukban történő biztosításáról szól, ám a jövőben nem csak erről kell hogy mondanivalója legyen. A megőrzésen, restauráláson túl részét kell képezze az a folyamat is, amelynek során az emlékek a társadalom kultúrájának szerves részévé válnak. A harmadik évezred virtuális valóságát tekintve ugyanis - tetszik ez nekünk vagy sem - relativizálódik az eredeti fogalma, és a műemlékvédelmet életre hívó, szinte napjainkig meghatározó konzervátori tevékenység mellett elkerülhetetlenül egyre nagyobb szerephez jut az örökségvédelem tudatformáló faktora.

A kulturális örökség fogalmát, körét mindig egy-egy közösség konstruálja, elemei ezért igazodási pontként szolgálnak e közösség tagjai számára is. Nemzeti múltunk tárgyiasult emlékei például hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy önmagunk számára is tisztázzuk nemzeti hovatartozásunkat, erősítsük azonosságtudatunkat. A kulturális örökség emlékeinek nemzetmegtartó szerepét a magyarság számára különösen felértékeli az a sajátos körülmény, hogy esetünkben a nemzet és az ország határai nem esnek egybe.

A kulturális örökségvédelmi törvény tehát kulturális örökségünk anyagi valóságában is fennmaradt, s ekként érzékelhető elemeinek együttes, integrált szemléletű védelmének jogszabályi alapja kívánt lenni annak idején. Három, korábban részben külön törvényben szabályozott szakterületet - ahogy már szó volt róla -, a műemlékvédelmet, a régészetet és a kulturális javak védelmét szabályozza ma már azonos szinten, egységes szemlélettel. Hatálya kiterjed a kulturális örökség ingatlan és ingó elemeire egyaránt. Integrál a törvény, mert a kultúrát nem lehet részekre bontani, csak egységében életképes, ahogy a haza és az otthon is. Aki otthont talál, hazára lel és olyan gondolati, érzelmi biztonságba kerül, amely eltéphetetlen szálakkal fűzi az élethez. Ezért is szükség van erre a törvényre. Az egységes jogszabályi környezet volt az előfeltétele az intézményi struktúra átalakításának, a korábban széttagolt hatósági munka egy intézmény keretében történő összehangolásának is, ami nélkül az örökségvédelem a gazdasági-társadalmi folyamatok negatív hatásaival szemben nem lett volna képes felvenni a versenyt.

Ám a legtökéletesebb törvény sem töltheti be maradéktalanul a szerepét, ha nem leszünk képesek a munkába bevonni az embereket, az önkormányzatokat. Ugyanakkor egy értékvédelmi indíttatású törvény az értékeket, bármilyen tulajdonban legyenek is azok, egységesen kezeli, lévén a kulturális örökség nem jogi, de szellemi értelemben az egész nemzet közös vagyona. Ezért lélegezhettünk fel, amikor a kormány a módosítás első változatát társadalmi nyomásra visszavonta, mert a törvény mellékletében igen súlyos tartalmi módosításokat akart végrehajtani. Azaz a szocialista kormány rengeteg kastélyt, palotát, fürdőt eladhatóvá akart tenni. Pontosabban, felelőtlenül el akarta adni a magyar polgárok örökségét, noha az adófizetők pénzéből a felújításukra sok-sok milliárd forintot fordítottunk. Ennek az összegnek a töredékéért akarta elkótyavetyélni közös örökségünket a szocialista kormány.

Miért is került volna sor műemlékeink eladására? Nem azért, mert így több pénzt akartak a felújításukra fordítani, hanem azért, mert a kormány rossz gazdaságpolitikája miatt kénytelenek bevételhez jutni. Miután megfojtották a Széchenyi-tervet, kockázatos gazdaságpolitikába kezdtek, amit elbuktak. Ezután, mint a vesztes hazárdjátékosok, el akarták adni a családi ezüstöt is, hogy folytatni tudják a játékot. Bozóki miniszter úr szerencsére visszavonta az első változatot. Köszönjük ezt miniszter úrnak. Bár látom, nincs már itt - ezt nagyon sajnálom -, de államtitkár úr bizonyára tolmácsolja majd neki ezt a köszönetet.

Bíztunk benne, hogy az új miniszter tenni is fog valamit a magyar kultúráért, ne kelljen újból csalódniuk a kultúrát szerető embereknek. Az elmúlt három évben úgyis csak csalódások érték őket. Görgey minisztert könnyű volt elfelejteni, mert botrányain kívül nem volt semmi, ami megragadhatott az emlékezetünkben. Görgey után jött Hiller István, aki - már a Népszabadság szerint is - csak a bazi nagy bejelentések minisztereként működött. Szerencsére a széles körű tiltakozás megakadályozta kulturális örökségünk elkótyavetyélését, Magyarország kulturális minisztere ugyanis nem viselkedhet hazárdjátékosként. Az a feladata, hogy megőrizze, védje, óvja, sőt gyarapítsa a nemzeti értékeket, nem járulhat hozzá, hogy kormánya elkótyavetyélje közös örökségünket. Örülök, hogy Bozóki miniszter úr a józan ész szerint döntött. Ebben a tekintetben az imént említett sorban üdítő kivétel így harmadik kulturális miniszterként ebben a kormányban.

Tisztelt Ház! A törvény, a támogató jogszabályi környezet, a polgári öntudat és a közösségek részvétele elengedhetetlen az örökségvédelemben. A szocialista kormány megfontolhatná báró Forster Gyula gondolatait, aki a Műemlékek Országos Bizottságának elnökeként a következőket írta 1906-ban: “Legtöbbet e téren is tulajdonképpen maga a társadalom tehet. Fel kell az embereknek a régi múlt emlékei iránt az érdeket és kegyeletet kelteni, mert a háborúknál és az idők viharainál sokszor nagyobb pusztítást okoztak és okoznak ma is az értelmetlenség és a kegyetlenség.ö Nemzeti kulturális örökségünk őrzőinek feladata ma sem kevesebb, mint hozzásegíteni a polgárokat ahhoz, hogy múltjuk tárgyi emlékeivel élő kapcsolatot alakítsanak ki, és a kulturális örökség emlékeit beemeljék-beemeljük a hétköznapokba.

S kérem, ne feledjék, hogy a törvény elfogadásán kívül tettekre is szükség van. Véleményem szerint a konkrét tennivalók két cselekvési programba is sűrítendők-sűríthetők: örökségalapú nemzeti fejlesztési tervre van szükség, és nemzeti örökségnevelési programra is szükség van. A kulturális örökségben rejlő fejlesztési potenciál tudatában nem egyszerűen az örökségvédelemnek a nemzeti léptékű fejlesztési tervekben való megjelenítésére kell lépéseket tenni, hanem egy kimondottan a kulturális örökségre alapozott nemzeti léptékű fejlesztési tervet kell kidolgozni, úgy gondolom. A nemzeti örökségnevelési program kapcsán pedig a kulturális örökséggel való mindennapi kapcsolat kialakítását egy ilyen program keretében lehetne legjobban elérni.

 

(10.30)

A nemzeti örökségnevelési program kapcsán pedig a kulturális örökséggel való mindennapi kapcsolat kialakítását egy ilyen program keretében lehetne a legjobban elérni. A nemzeti örökségnevelési program egyfelől egy átfogó örökségpedagógiai koncepció megalkotását és gyakorlatba ültetését kell hogy célul tűzze ki, másfelől a tudatformálást egyéb, az oktatási rendszeren kívüli eszközökkel kell hogy segítse.

Reményeim szerint ezen elképzelésünk is megvalósulhat, és a most tárgyalt törvénymódosítás, ha az anyagi lehetőségeket is valóban biztosítják - ahogy ezt eddig nem tették -, ha tehát meglesznek az anyagi keretek, ez a törvény jó alap arra, hogy megvalósuljanak az itt elmondott elképzelések is. Ehhez kínáljuk együttműködésünket.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 30 2005.05.24. 2:04  13-77

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem hagyhatom szó nélkül Pető Iván megjegyzéseit. Érdekes csavarral jut el a kulturális örökség védelméről szóló törvény kapcsán mindenféle aktuálpolitikai ügyhöz. Kedves Pető Iván! Ne tegye ezt, főleg annak fényében ne tegye, ön is jól emlékszik, mindenki jól emlékszik ebben az országban, hogy amikor a Tocsik-botrány volt, és amikor a tocsikolás zajlott, éppen ön volt az SZDSZ elnöke. Pont ön ne beszéljen már ilyen dolgokról, legyen kedves! Azt hiszem, ez jót tenne a mai törvény tárgyalásának is, annak, hogy a szakmai érvek és viták csatározzanak, és valóban a kulturális örökség védelméről szóló törvényről beszélhessünk.

Örülök neki, hogy ezt a törvényt nem akarják módosítani, ahogy önök ezt mondják, kell egy folyamatosság, az nagyon jó dolog. Persze, még jobban örülhetnénk annak, ha a Széchenyi-tervet se verték volna szét, és sok olyan törvényt, amely ezt a fejlesztési programot megteremtette, nem módosítottak volna. Akkor ez nem jutott eszükbe. Nagyon érdekes, hogy az otthonteremtési támogatási rendszert összeállító törvénycsomagot is szétverték. Akkor nem jutott eszükbe, hogy milyen jó lenne ez a folyamatosság. Amikor az adókat több mint 30 alkalommal emelték, és pénzt vettek el az emberektől, nem jutott eszükbe, hogy úgy kellett volna hagyni, ahogy volt, maradjon meg az a folyamatosság, mert egy kormánynak mégis nagyon fontos az, hogy ha van valamilyen állapotban az ország, azt tovább építse. Önöknek ez nem sikerült.

Sokkal rosszabb állapotban van az ország, sokkal rosszabb helyzetben vannak az emberek, a családok, mint 2002-ben, a kormányváltáskor voltak. És ez az önök hibája. Önök az okai ennek a dolognak, azok az intézkedések, ahol bátran hozzányúltak sok dologhoz, csak sajnos azok nagyon rossz intézkedések voltak. Ma már mindenki tudja ebben az országban, tehetnek önök néha bármit, annak így is, úgy is az emberek isszák meg a levét, és ez nagyon nagy probléma. Ennél a törvénynél hátha máshogy lesz.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

(11.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 36 2005.05.24. 2:10  13-77

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Aki itt volt az ülés és a vita elejétől kezdve, az hallhatta a hozzászólásokat, hallhatta miniszter úr expozéját, hallhatta a bizottsági véleményeket, hallhatta a vezérszónoklatokat. Szabó Zoltán kezdte, én folytattam, Pető Iván következett, majd Herényi Károly. Javaslom kedves képviselőasszonynak, hogy olvassa el a jegyzőkönyvet, hamarosan elkészül, olvassa el az én hozzászólásomat is. Ha nem tud várni esetleg addig az egy-két napig, amíg ez megjelenik a parlamenti hálón, most szívesen odaadom önnek, tanulmányozza át. Ebben én csak a kulturális örökségvédelmi törvényről beszéltem, azokról a dolgokról, amit 2001-ben a polgári kormány idején megalkottunk, arról, hogy elindult egy olyan integrált örökségvédelmi munka, amely nagyon fontos, és amelynek az anyagi támogatása is biztosított volt akkor.

Sajnos, a szocialista kormány idején ez nem így történt. Nyilván nem örül ennek, hogy ezt kell hallania, de a helyzet az, hogy 2003-ban a nemzeti örökségvédelmi programot a kulturális tárca fejezetén belül a korábbi 2 milliárd forintról 900 millió forintra csökkentették. Ön is igent mondott erre, én ezt nem szavaztam meg. Utána, a következő évben újabb 60 százalékkal csökkentették a nemzeti örökségvédelmi programot, amit ön most itt annyira méltat. Ön igent szavazott, én nem szavaztam meg. Mára a korábbi 2 milliárd helyett jó, ha 150 millió forint van ebben a költségvetési keretben. Tessék megnézni azt a költségvetést, amit önök elfogadtak, és ami a magyar kultúra kárára van, sajnos, a nemzeti örökségvédelmi programok kárára is! Ez a helyzet.

 

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Ezek után Pető Ivánnak nem tetszve, hogy én jeleztem, hogy egyébként 50 műemléket le akartak venni a védett listáról, Pető Iván erről beszélt. De azután egészen messzire jutott, és ő jutott először olyan mélységekbe, amiket szerintem sem szabadna.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 44 2005.05.24. 1:44  13-77

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem könnyű a kormánypárti képviselőkkel, mert úgy tesznek, mintha nem lennének itt. Persze, nincsenek is itt nagyon sokan, csak néhányan ülnek itt közülük, de ha elmondunk valamit, még azt sem hallják meg.

A képviselő asszony, kedves Zsuzsa az imént azt mondta, működjünk már együtt ebben a törvényben. Kérem szépen, tizenöt percen keresztül beszéltem, például a következőket mondtam: nagyon örülök, hogy már közös koncepcióban gondolkodunk, és üdvözlöm azt, hogy önök is fontosnak tartják azt a törvényi koncepciót, amelyet annak idején kialakítottunk, e mentén módosul most a törvény is; jó kiindulási alap egy közösen elfogadható törvénymódosításhoz. Tetszik emlékezni? Ezt mondtam: közösen elfogadható törvénymódosításhoz. Miért tetszik akkor most felállni itt, és azt mondani nekem, hogy működjek már együtt?

Azután a beszédem végén azt mondtam: reményeim szerint az elképzelések, amelyeket mondtam, megvalósulhatnak, és a most tárgyalt törvénymódosítás ehhez jó kereteket biztosíthat. Mi ez, ha nem együttműködés? Mi ez, ha nem a közös gondolkodásra való felhívás?

Úgy fejeztem be a beszédemet, hogy együttműködésünket kínáljuk. Ezt is el tetszett felejteni? Hogyan tetszik itt merni felállni, és két percben azt mondani, mintha ez nem hangzott volna el?

Ezután is a jó törvény érdekében együtt fogunk önökkel működni, ha meghallják, ha nem, ha felállnak és ilyeneket mondanak, ha nem. De kérem szépen, figyeljenek már oda, amit mondunk!

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 58 2005.05.24. 2:10  13-77

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Gulyás Lászlónak, lehet, hogy nagyon akarta, de nem sikerült igazán visszakanyarodni az örökségvédelmi törvényhez és ehhez a témához. Nem tudom, milyen az, amikor lereagálunk valamit. Reagálni szoktunk kormányszóvivő által elmondottakra. De higgye el, ha a miniszterelnök úr által elmondottakra reagál a Fidesztől valaki, azt majd mi egymás közt elrendezzük, ha kell. Nem az örökségvédelmi törvény kapcsán kell önnek felállnia és erről beszélnie. Azt hiszem, ez egyáltalán nem ide való. (Gulyás László közbeszól.)

Szeretném Halmai Gábornénak mondani, hogy nagyon szépen köszönöm neki, hogy a vezérszónoklatomban elmondottakat ezek szerint meghallotta, és érti az együttműködési szándékunkat. Szeretném elmondani azt is, hogy nyilván minden törvény tárgyalásánál vannak úgynevezett kétperces felszólalási lehetőségek, amikor az előzőekben elhangzottakra reagálunk, és politikusként olyankor nagyon sokszor - lehet, hogy ez sokaknak nem tetszik - én se nagyon élvezem, de vannak dolgok, amiket nem hagyhatok szó nélkül. Ilyenkor az elhangzottakra reagálunk, akkor is, ha azok nem feltétlenül az adott törvényhez tartozó témába vágnak; ha nem vették volna észre eddig, de biztos észrevették már, 2002 óta, de korábbról is, 1990 óta, minden törvény tárgyalásánál gyakorlatilag ez így van, ez nem újdonság. De nagyon fontos és helyes dolog, ha sikerül visszazökkennünk úgymond az eredeti kerékvágásba, és tényleg az örökségvédelmi törvényről beszélni. Én egy adalékkal szeretnék élni mindnyájunknak.

2003-ban is tárgyaltunk erről a törvényről, lehet, hogy többen már nem emlékeznek erre. Akkor a védett lista módosításáról volt szó, és mi is hozzájárultunk négy alkalommal, hogy vegyünk le erről a listáról ingatlanokat, mert úgy gondoltuk, hogy ez helyes. Erre volt példa is, és közösen fogadtuk el ezt a módosítást. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Most is, tartalmilag is lehetnek ilyen típusú módosítások, és hiszem, hogy lesznek is.

Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
230 202 2005.05.30. 7:36  199-213

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A múlt héten kezdődött ennek a törvénynek a vitája, akkor a vezérszónoklatomban néhány témára nem jutott idő, ezért engedjék meg, hogy azokat most mondjam el.

Ez az a törvény, amelyet 2001-ben hozott az Országgyűlés, és fölmerül az a kérdés, hogy miért kell ezt most módosítani.

Az örökségvédelem oldaláról világosan látszik, hogy nem stratégiai kérdés az, hogy most ezt a törvényt módosítjuk vagy sem, ugyanakkor el tudjuk fogadni azt, hogy számos technikai jellegű változásra szükség van 2001 óta. A probléma az - én azt látom -, hogy a módosítás nem mindig ott módosít a törvényen, ahol kellene.

Alapvetően elsődleges a mostani törvénymódosításban, úgy látom, az, azt kívánják szolgálni, hogy a hivatal könnyebben és jobban tudja végezni a munkáját. Ez jó, ez rendben van, ezt el is lehet fogadni, de ahogy Nagy Imre képviselő úr is mondta az imént, az nagyon fontos, hogy a módosítás után ne csak a hivatalnak legyen könnyebb, hanem mindenkinek, aki a hivatallal kapcsolatba is kerül. Ha a törvény a működése során a módosítások után is majd ezt éri el, akkor rendben van minden. Egy kicsit érezzük ezen a módosításon azt, hogy nagyon a hivatal szemlélete nyomja rá a bélyegét a módosításra, de ebből még lehet jó dolog is.

Pozitív kiegészítés a törvényben az, hogy a világörökséget mint kategóriát beemeli a törvénybe. Ez nagyon fontos dolog. A felügyeleti munkáról is szól, és örökségvédelmi, illetve hivatali alapfeladatként emeli a jogszabályba. Azt gondoljuk, hogy ez fontos, jó dolog, ugyanakkor nem definiálja pontosan a felügyeleti munkát, ez tisztázásra szorul, még módosító indítványokkal majd mi is törekszünk erre.

Üdvözöljük, hogy a régészeti parkot körülírja és jelzi a törvény, hogy csak régészeti leletek bemutatására hozható létre ilyen régészeti park, így elkerülhetjük a történelemhamisítást, nem Patyomkin-falvakat kell bemutatni, hanem a régészeti parknak valóban olyan helynek kell lenni, ahol régészeti leleteket mutatnak be.

Úgy gondoljuk, hogy az a törvénynek továbbra is hibája, hogy a régészeti lelőhely csak akkor régészeti lelőhely továbbra is a törvényben, ha az nyilván van tartva. Sok problémát okoz ez az önkormányzatoknak is, másoknak is. Ezen a ponton is érdemes elgondolkodni a módosításon.

Azt hisszük, nem elfogadható, hogy a hivatali eljárásban az első fok és a másodfok továbbra is egy intézményen, a KÖH-ön belül van. Ez helytelen, jó lenne, ha ez megváltozna. Nyilván itt az utóbbi évben történt strukturális változásokat, amelyek ezt a problémát is okozzák, azt hisszük, hogy ezt sem hagyhatjuk szó nélkül itt a törvény tárgyalása során.

E törvény tárgyalása során már az előző fázisban is sokat hallhattuk azt itt kormányzati oldalról, hogy végül is milyen belátóak a kormánypárti képviselők, mert 2001-ben, amikor ennek a törvénynek a vitája folyt, akkor nagyon-nagyon kritizálták ezt az egész törvényt, és nagyon riogattak a dologgal, hogy itt micsoda szuperfelügyelet és egyéb alakul, mára pedig a kormány-előterjesztésben is szó van róla, hogy a korábbi koncepció mentén történik az újraszabályozás, tehát elfogadják, és már nem kritizálják azt a koncepciót. Ez nagyon jó, ezt üdvözöljük is, és e tekintetben a folyamatosságot is üdvözöltük - bár más területen is meglett volna ez a folyamatosság és belátás önökben!

 

(19.10)

De ha ennél a területnél maradunk, azért a folyamatosságról még néhány szót, mert nem elég azt kimondani, hogy most a törvény koncepcióját önök nem írják át. De azért, hogy mi történt az elmúlt években, és mi fog történni ezután az örökségvédelem területén, az nemcsak attól függ, hogy folyamatosságról beszélnek önök vagy sem, hanem attól is, hogy mit csinálnak.

Kezdődött a folyamatosság úgy, hogy a szocialisták választási programjában azért még szerepelt az örökség szó, valahogy így: az építészeti, műemléki örökség védelmére és megújítására kidolgozandó program részeként 10-15 éves állami finanszírozási tervet dolgoznak ki és kezdenek megvalósítani majd. Önök írták, a szocialisták választási programjukban. Ugye, ennek persze mára nyoma sincs, de még örülhetünk, mert írtak erről a területről. A Medgyessy-kormány programjában már egy szó sem volt az örökségvédelemről, és sajnos látva a költségvetési számokat, nem volt ez véletlen. Nem volt véletlen például, hogy a nemzeti örökség program 2002-es közel 2 milliárd forintos költségvetése minden évben 60 százalékkal csökkent, mára körülbelül 150 millió forintot szánnak csak erre a területre.

Az Árpád-kori kistemplomok felújítási programja kapcsán, megjegyzem, ez még a Horn-kormány idején indult el, akkor is szavakban, az Orbán-kormányra maradt a megvalósítás, ez el is indult. Nem értünk teljesen a végére, ami kimaradt, az lemaradt sajnos, mert a szocialista kormány nem folytatta a programot. De korábban elkészült ennek a programnak egy olyan folytatása, amely a falusi középkori kistemplomok felújítására szolgált volna. Mintegy 250-260 templomról volt szó. Sutba vágták 2002-ben ezt a programot, nem is folytatták.

Tehát amikor arról beszélünk, amikor képviselő úr is azt mondja, hogy is mondta pontosan, hogy rendelünk-e több forrást ehhez a területhez, ezt a felvetést nagyon osztom. Igen, az egy nagyon fontos kérdés, hogy rendelünk-e több forrást hozzá. Azt kell látnunk, hogy az előző években folyamatosan csökkentették ennek a területnek a költségvetési forrásait is, ezt látjuk problémaként. Nem mehetünk el szó nélkül emellett, ugyanis a költségvetési törvényekben, mindegyikben, voltak módosító indítványaink, akár az egri vár felújítása kapcsán konkrétan is, de átfogóan is különböző területekre. És mit láttunk? Ezek a költségvetési módosító indítványok mind elvéreztek itt, a Házban.

Tehát nagyon örülünk, köszönjük szépen, nagyon fontosnak tartjuk, hogy önök azt mondják, hogy folyamatosság van, és aggódnak azért, hogy lesz-e elég forrás. De lássuk, hogy minden évben az önök igen szavazatai járulnak hozzá ahhoz, hogy évről évre kisebb volt ez a forrás! Nem vonom kétségbe az őszinte aggodalmukat, csak még egyszer kérem, még nem késő, még lesz egy költségvetés, amit önök szavaznak meg, legalább akkor figyeljenek oda, és a szavazás során is valósuljon meg az itt felvetett sok-sok kérdés, azaz támogassák a pozitív, az örökségvédelmet is segítő módosító indítványokat.

Most olyan módosító indítványaink lesznek, a részletes vitában nyilván érvelünk majd mellette, több mint tíz módosító indítványt nyújt be a Fidesz-frakció, amelyek az imént általam elmondott néhány hiányosságra hívják majd fel a figyelmet, és próbálják pótolni. Ahogy a vezérszónoklatban is szó volt róla, ezt a módosítást jó alapnak tartjuk, úgy gondoljuk, hogy módosító indítványaink befogadásával, illetve majd a részletes vitában kiderül ezek sorsa, és ott talán formálhatjuk egymás gondolatát és indítványait is még, ez egy olyan törvény lehet, amelyet újra a Ház akár egyhangúlag is elfogadhat mint módosítást. De ezért kérjük majd a részletes vitában az együttgondolkodásukat és esetleges támogatásukat is a magunk indítványaihoz.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 90 2005.06.01. 9:31  1-141

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt három évben a szocialista kormány miatt sok csalódás érte a kultúrát szerető embereket. Görgey minisztert könnyű volt elfelejteni, mert botrányain kívül nem volt semmi, ami megragadhatott volna az emlékezetben. Görgey után jött Hiller István, aki már a Népszabadság szerint is a bazi nagy bejelentések minisztereként működött. Ezek után nem csoda, hogy nagy várakozással fogadtuk Bozóki András miniszteri kinevezését, bíztunk abban, hogy most jön egy új ember, aki tesz is valamit a kultúráért.

Ezért is figyeltem érdeklődéssel Bozóki miniszter úr itteni felszólalását, ráadásul ő volt az első, aki ma a kormány nevében szólásra emelkedett, és beszélt sok mindenről. Például azt mondta, hogy a polgári kormány idején a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma megteremtésével - mert akkor jött létre ez a minisztérium - a polgári kormány a terület válságos helyzetére irányította a figyelmet. Téved, miniszter úr, nagyon nagyot téved, miniszter úr. A polgári kormány arra irányította rá a figyelmet, hogy a kultúra nemzetstratégiai kérdés, és így is kezelte azt, akár a minisztérium létrehozásával, akár az állami források jelentős bővítésével, amit évről évre megtett. Válságos helyzet most van. Valóban, a figyelmet rá kell irányítani a kultúra válságos helyzetére, amibe önök hozták a magyar kulturális életet.

Miről beszél, miniszter úr? Sikereket is mond; nem akarom eltagadni, hogy vannak olyan lépések, amelyek előremutatóak voltak, és nem akarom eltagadni azt sem, hogy igenis van állami támogatása a kultúrának, és valósulnak meg beruházások, vannak színházi előadások és így tovább. Csakhogy nem mondják el az igazat! Nem mondják el önök az igazat. Azt mondják, hogy a könyvek áfáját 12 százalékról 5 százalékra csökkentették. Gratulálunk, nagyszerű, egyetértünk vele. Ezenkívül még 15 kulturális szolgáltatás van, annak az áfáját 12 százalékról 25 százalékra emelték. Ez a helyzet. A teljes igazság tehát, hogy a kulturális szolgáltatások közül van egy, a könyvek áfája, nem jelentéktelen dolog, amely esetén csökkenés volt, az összes többinél emelkedés történt.

A mozgóképtörvényről beszélnek itt önök. Ez egy közös siker, a parlament egyhangúlag fogadta el. Nagyon büszkék lehetünk erre itt, parlamenti képviselők. És figyelünk is arra, hogy ez hogy hatályosul. Ha a hároméves programról beszélünk, nem felejthetjük el, hogy az utóbbi másfél évben már azt kellett figyelnünk, hogy ez a törvény hogyan valósul meg. És a minisztérium? A kormány? A kormány tevékenysége e tekintetben kívánnivalót hagy maga után, merthogy több végrehajtási rendeletet nem készítettek el. Ez is a teljes igazsághoz tartozik, és most nem is beszélnék a botrányokról ezen a területen, és nem beszélnék arról a pénzhiányról, ami az ígéretek ellenére itt felhalmozódott, azaz nem adták oda azt a támogatást, amit ígértek.

Beszél a közkincsprogramról is sok mindenki, több hozzászóló mondta, hogy ez a vidéki kulturális élet nagyon fontos fejlesztése. Csak azt felejtik el elmondani, hogy 200 millió forintot szánnak most erre a programra. A polgári kormány idején csak a vidéki kis művelődési házak felújítására 500 millió forintot fordítottunk, és még a tartalmi programok költségvetését nem is említettem. Az a helyzet, hogy lehet szép neveket adni programoknak, de nem szabad elfelejteni, hogy ez kisebb, kevesebb segítség a vidéki művelődés ügyének, mint ami korábban volt. Van most is támogatás, de kevesebb, mint korábban volt, nem több, mint ahogy önök mondják.

Az Alfa-programról beszélnek mint a magyar múzeumügyet megváltó programról. Ez is egy szemfényvesztés, ha akarom, bazi nagy bejelentés annak idején Hiller István részéről, és szomorú vagyok, hogy Bozóki András nem néz a dolgok mélyére, és még ebben a dologban is hitt Hiller Istvánnak. Merthogy mi van a magyar múzeumügyben, ha a költségvetést nézzük? 2002-ben több mint 4 milliárd forintot fordítottunk a magyar múzeumügyre. A 2002-es költségvetés, amit a polgári kormány fogadott el, ilyen kondíciókat tartalmazott. Most, 2005-ben Alfa-programmal, múzeumi felújítási keretekkel, ingyenes belépőjegyek ellentételezésével együtt összesen 3,6 milliárd forint van a költségvetésben. Tehát több mint 10 százalékkal csökkentették a magyar múzeumügyre fordított állami forrásokat, Alfa-program ide vagy oda, nagyon szép név, nagyon fontos, hogy van benne költségvetési támogatás, és nagyon jó, hogy vidéki múzeumokhoz is jut el belőle fejlesztés, csak ez kevesebb, mint a korábbi időszakban volt. Akárhogy is próbálják azt mondani az új elnevezéssel, mintha előrelépés történt volna, nem, a számok egészen mást mutatnak.

A címzett támogatások is szóba kerültek ma. Ezek azok a támogatások, amelyeket önkormányzatok kapnak évről évre, többéves beruházási programjaikra. A kulturális területen az adott támogatás nem több, mint a polgári kormány idején volt, de aránytalan.

 

(13.00)

Aránytalan, mert immár a második év következik, amikor színházaknak nem adnak semmilyen felújításra. Függetlenül attól, hogy kormánypárti vagy ellenzéki vezetésű önkormányzatról van szó, a magyar színházügyet leértékelték, a színházi infrastruktúra fejlesztésére ilyen típusú állami pénzt egy fillért nem szánnak most már évek óta önök. Ez nagyon nagy probléma, és ráadásul olyan gond, amit kezelni kell, és kezelnünk kell a következő években.

Ígéretekről persze itt beszélnek, és mondják, hogy mennyire értik önök azt, hogy nagy probléma van, és most azért megígérik, hogy így lépnek tovább, úgy lépnek tovább, és milyen szép lesz majd ezután. De ígértek önök eddig is. Nézzük meg, mit ígértek a színházi élet területén, meg nézzük meg, mit ígértek a műemlékvédelem területén, és mit ígértek a kulturális alapszolgáltatások tekintetében!

A színházaknál azt ígérték, hogy 2002-től átalakítják a támogatási rendszert, és az állam által adott támogatás, ami az önkormányzati támogatással együtt adja a színházak összbevételét, olyan lesz, hogy ha az önkormányzat ad egy forintot, az állam is ad egy forintot. Ehhez képest most az a helyzet, hogy az állam az önkormányzati egy forintokhoz csak 30 fillért ad. 70 százaléka oda lett az ígéretüknek.

A műemlékvédelem területén azt írták a kormányprogramban, hogy jelentős anyagi ráfordításokkal segítik nemzeti kincseink méltó megőrzését. Vannak programok, amiket megvalósítanak most is, mert nem nulla forintot adnak még egyelőre, szerencsére. De a nemzeti örökség programban 2002-ben még majdnem 2 milliárd forint volt, most, 2005-re már csak 150 millió forint van. Persze, van valami, és el lehet mondani, hogy ezt is megcsináltuk és azt is megcsináltuk. De mennyivel kevesebb ez? A tizedrésze annak, mint amit önök ígértek.

 

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Vagy a kulturális alapszolgáltatások tekintetében is azt mondták, hogy a jóléti rendszerváltás szocialista programjának művelődéspolitikai prioritása ez a dolog, és a kulturális alapszolgáltatás területén már majd az összköltségvetés, az éves költségvetés 1 százalékát garantálják, hogy odaadják. Tudják, mennyi ez most 2005-ben? 0,46 százalék, még a fél százalékot sem éri el. Az a helyzet, hogy ezt az ígéretet sem sikerült betartani. És nem felújítunk valamit, ezek nem egyszeri ígéretek, átfogó, a terület egészét érintő ígéretek.

Ez a probléma önökkel, hogy ígéretszegő kormányuk van. Nem tartják be, amit ígértek, és így sajnos abban a helyzetben vagyunk, hogy nehéz elhinni azokat a szép szavakat, amiket most mondanak. De ami a legjellemzőbb az önök munkájára, azt nem is tudják, hogy micsoda. (Derültség az MSZP soraiban. - Közbeszólások az MSZP soraiból: Majd mindjárt megtudjuk! - Halljuk! - Pokorni tudja!) Igen.

A kulturális miniszter, az előző, aki az önök elnöke, a Szocialista Párt elnöke most, egy kulturális stratégiát alkotott, létrehozott egy stratégiai tanácsot, egy kulturális stratégiát alkotott. Azt írta nekem Bozóki úr, hogy elkészült a magyar kulturális stratégia. Jó pénzért megcsinálták, minket meg sem kérdeztek. Igaz, hogy a kormányzást elkezdeni talán a stratégia birtokában kellett volna, és nem sutba vágni kellett volna a kormányzati ígéreteket, de 2004 végére, 2005-re, a ciklus végére csináltak egy stratégiát. Jött az új miniszter, aki most megírta, hogy ő pedig létrehozott egy új kulturális stratégiát alkotó testületet, még több pénzért, és ez a testület most készít egy újabb - nem tévedés, egy újabb - kulturális stratégiát. Szóval, ennek a kormánynak van egy kulturális stratégiája az előző minisztertől, és most írják az új kulturális stratégiát, mert jött egy új miniszter, de az előző is megvan.

Ilyenek önök, tudnak anyagokat gyártani, de közben a kultúra sajnos rosszul jár. És persze ezt csak önök csinálják, meg sem kérdeznek mást arról, hogy talán mit kellene tenni, pedig ezek ciklusokon átívelő programok kellene hogy legyenek. Ez a szomorú, önök erre nem figyelnek. Láthatjuk, az a kormányzati tehetetlenség, az a kormányzati ígéretszegés, ami itt három éven át zajlott, a kultúrának is nagyon-nagyon sokat ártott. Ezen kell majd változtatnunk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 94 2005.06.01. 0:59  1-141

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vártam, hogy Halmai Gáborné talán megmondja azt, hogy most melyik kulturális stratégiát kell majd érvényesnek tekinteni, azt, amit elkészítettek, vagy azt, amit most, ahogy az elkészült, újrakezdtek, vagy esetleg a kormányprogramot. Jó lenne, ha valamit csinálnának is. Nagyon szépek ezek a regionális dolgok, de a helyzet a következő.

Ha már szóba hozta az idegenforgalom ügyét és a komplex együttműködéseket, csak a nyári fesztiválokat tekintsük. Önök a költségvetésben mind a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, mind a Gazdasági Minisztérium költségvetéséből egy-egy milliárd forintot így elvontak, amelyek éppen az ön által most nagyon fontosnak tartott kulturális és idegenforgalmi együttműködéseket segítették volna, és gyakorlatilag lenullázták ezt a területet.

Már megint beszélnek róla, hogy milyen szép, de a számok egészen mást mutatnak. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 127 2005.06.07. 9:47  94-148

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Először is szeretném megköszönni a miniszter asszonynak, hogy személyesen vesz részt a vitában, ez nem jellemző a kormány minisztereire, és most is itt van. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Valóban nagyszerű, hogy épp az önkéntesség hetében kerül a parlament elé ez az önkéntes munkáról szóló törvényjavaslat. A civil társadalom reneszánszának és a nonprofit szektor igen gyors kiépülésének lehettünk tanúi az elmúlt tizenöt évben. Az önkéntesen vállalt, anyagi érdekektől mentes, de mindenkor mások javát szolgáló tevékenység hazai befogadását a rendszerváltás politikai változásai tették lehetővé. Az önkéntesség, a másokért ellenszolgáltatás nélkül végzett munka elválaszthatatlan a keresztény szellemiségtől is. Nem csodálkozhatunk azon, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy szabadon lehetett vállalni az önkéntes munkát, hihetetlen energiák szabadultak fel.

Az együttérzés bölcsebbé is tesz, ahogyan ma Sólyom László, Magyarország megválasztott köztársasági elnöke mondta a beszédében; nemcsak a fejünket kell felemelni, hanem a szívünket is. Ezért nem meglepő, hogy arra a kérdésre, miért vállalják sokan az önkéntes segítést, gyakran ezt a választ adják: mert szeretnék teljesebbé tenni az életüket. Az életünket igenis azzal tehetjük teljesebbé, ha támogatjuk a gyengéket, elesetteket, a rászorulókat. A mások segítésére létrejött civil szervezetek sokaságának szüksége van munkája támogatásához az állam segítésére, de legalább a jóindulatú semlegességére. Hiszen a növekedés eredményei nyilvánvalóan csak akkor válnak társadalmi és közgazdasági értelemben is elfogadottá, ha még inkább megerősödhetnek ezek a szervezetek, amennyiben megerősödik a civil szektor önkéntes tevékenységének a szolgáltató szerepe. A kormányzatnak elkötelezettnek kell lennie a jóléti szolgáltatások vegyes rendszere mellett, és ösztönöznie kell a nonprofit szervezeteket a szolidaritáson alapuló karitatív tevékenységükben is.

A nemzetközi gyakorlatban többféle meghatározása van az állampolgárok által végzett önkéntes tevékenységnek. Az önkéntes munka olyan szabadon választott, kényszer és ellenszolgáltatás nélkül mások javára végzett tevékenység, amely anyagi érdekektől mentes. Ugyanakkor az önkéntességen alapuló munkavégzés azt is jelenti, hogy a segíteni szándékozó állampolgár vagy polgárok közössége szabad akaratából oda ajánlja fel térítésmentesen a munkáját, oda csatlakozik, ahová önkéntesen akar. A mai hatályos szabályozás - az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény feltételei mellett - a társadalmi szervezetek tagjainak tevékenységi részvételt biztosít a másoknak, de a szervezet érdekében végzett önkéntes segítésre.

Felvetődik a kérdés, miért kell - ha egyáltalán kell - az önkéntes munkavégzést, az önkéntes segítő tevékenységet külön törvényben szabályozni. Alapvetően talán kettős oka lehet ennek a szabályozásnak. Egyrészről a társadalmi szervezetekben végzett önkéntes segítés elsősorban a társadalmi szervezet érdekében végzett munkavégzés, tehát az önkéntes segítők egy meghatározott szervezeti cél biztosítására végzik tevékenységüket. Másrészt az állampolgári öntevékenység mások javára történő gyakorlása a mai magyar jogban ismeretlen, ugyanakkor több törvénybe ütközik az önkéntes segítés mint nem tipikus munkavégzés.

Változtatni kell, kellett tehát ezen a helyzeten. Az önkéntesen vállalt munkát végzők mozgósítása, az önkéntes munka igénybevétele a '90-es évek elején a civil szerveződéseknél jelenik meg, de erre a nem tipikus munkavégzési formára szükség van az állam által fenntartott intézményekben, így a szociális, az egészségügyi, a polgári védelmi, a tűzvédelmi vagy a kulturális ellátás területén.

 

(19.10)

Az önként végzett munkát preventívnek is tekinthetjük, hiszen megelőző, gyógyító hatást gyakorol az állampolgárra mint egyénre, de egyéni hasznosságán túl jelentős társadalmi haszna is van, hiszen széles társadalmi körben intézményesíti az önkéntes segítés jogviszonyát. Az önkéntességben juthat kifejezésre az állampolgári elkötelezettség és felelősségvállalás, melyben jelentős szerepe van az egymás közti bizalomnak. Az önkéntes segítés olyan emberi erőforrás, amelyet a nemzetgazdaság egyre több ágazatában használni kell.

A polgári kormány már 2001-ben, az önkéntesek nemzetközi éve alkalmából rendezvénysorozatot indított, és kiterjedt kutatásokat végzett az önkéntes tevékenységről. Ugyanakkor elsősorban a Szociális és Családügyi Minisztérium vezetésével és koordinálásával elkezdődhetett az önkéntes tevékenység jogszabályi feltételeinek kidolgozása, valamint annak a költségtérítési rendszernek a tervezése is, amely a nemzeti fejlesztési tervben jelenítette volna meg az önkéntes munkavégzésre fordítható pénzügyi forrásokat.

A törvény most elkészült így ebben a formában, ahogyan itt van előttünk, ezt üdvözlöm, ezt üdvözöljük. A nyitott jogalkotás keretében most beterjesztett javaslat létrehoz egy olyan jogviszonyt, amely az önkéntes munkát végzőt a hagyományoshoz hasonló munkavállalói védelemben részesíti - ezt az önkéntes munkát -, tehát lényegében megszünteti a hatósági ellenőrzésekből származó ellentmondásokat és a fogadó szervezetek kiszolgáltatottságát. Ez nagyon fontos elv, fontos lépés, fontos dolog ebben a törvényben.

Engedjék meg, hogy néhány kérdésre, dilemmára is felhívjam a figyelmet. Azt hiszem, az fontos kérdés, hogy jó-e, hogy együtt szabályozza ez a törvény az intézményeknél végzett önkéntes munkát és a civil szervezeteknél végzett önkéntes munkát. Azért érdekes ez a kérdés, mert állnak rendelkezésünkre adatok, és nagyon jó, hogy vannak adatok - jobb, mint ha nem lennének, ahogy Horváth János képviselő úr is mondta -, és tudjuk, hogy 400 ezer önkéntes munkát végző van egy évben Magyarországon, talán 17-18 milliárd forint az a nemzetgazdasági bevétel, ami ebből származik, de olyan adatok nem állnak rendelkezésünkre, amelyek megmondanák azt, hogy ebből, ezekből a számokból vajon mekkora arány az, amely az intézményeknél, államilag fenntartott intézményeknél végzett önkéntes tevékenységre jutna, és mekkora az a hányad, amely civil szervezeteknél végzett önkéntes tevékenységre jut.

Esetleg azt gondoljuk, hogy a civil szervezetek esetében jelentősebb, nagyobb ez az arány, de nem tudjuk, hogy hogy viszonyul ez az arányszám egymáshoz. Vajon 60-40 százalék vagy 90-10 százalék? Vajon kinek a javára? Azért lenne érdekes ezt tudni, mert akkor talán választ tudnánk adni arra a kérdésre, hogy érdemes-e egy törvényben szabályozni így ezt a két területet. Nem tudjuk ezt feloldani, mert nem áll rendelkezésünkre ilyen szám, de a törvény hatályosulása folyamán - ez ugyanis, úgy gondolom, nem gátja annak, hogy ezt a törvényt elfogadjuk -, a későbbiekben érdemes lenne erre az oldalra is figyelni, pontosan azért, hogy esetleg árnyaltabban lehessen szabályozni, amennyiben kell szabályozni az intézményi önkéntes és a civil szervezeteknél végzett önkéntes munkát is.

Azért is érdekes lenne ez a kérdés, mert az a dilemma, ami fölvetődött másoknál, hogy vajon helyes-e az, hogy csak a közhasznú minősítéssel rendelkező szervezetek esetében szabályoz ez a törvény, és azoknál a civil szervezeteknél, ahol nagyon sok önkéntes munkát folytatnak emberek, de nem közhasznú szervezetek, ott ez nem lesz érvényes. Ez egy következő dilemma az intézményi és közhasznú szervezet esetén, illetve a civil szervezetek körében a közhasznú és nem közhasznú minősítéssel rendelkező szervezetek esetén. Én is szeretném hangsúlyozni azt, hogy a későbbiekben erre is fontos lenne és fontos lehet figyelni.

Azért sem fontatlan ez a dolog, mert vannak olyan civil szervezetek - nem is kevés olyan civil szervezet van -, ami most azt mondja, hogy kicsit csalódott; kicsit csalódott, mert ő nem közhasznú minősítéssel rendelkező szervezet, esetleg olyan ernyőszervezet, amely nagyon sok nem közhasznú, kicsi civil szervezettel van kapcsolatban, és ő azt a jelzést kapta, hogy rájuk ez nem lesz érvényes, és ennek nem örülnek a szervezetek, és van egy félelem, ami mindig fölvetődik, amikor az állam és a civil szervezetek közti viszony van. Mégpedig az, hogy nem történik-e az, hogy az alulfinanszírozott költségvetési szervek és önkormányzatok az ellátandó feladatok egy részét majd ezután önkéntes munkával fogják kiváltani. Nehogy ez történjen, nem lenne ez jó. Erre is oda kell figyelnünk a törvény hatályosulásánál.

A törvényhez több módosító indítványt nyújtottunk be, akár az itt elmondott dilemmák feloldására is. Azt szeretném kérni tisztelt képviselőtársaimtól, a kormányoldaltól, hogy módosító indítványainkat tárgyalják érdemben, és együttgondolkodásunkat kínáljuk ez ügyben is ahhoz, hogy ezt a törvényt itt a parlamentben akár egyhangúlag fogadhassuk el.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 278 2005.09.12. 14:08  261-287

HALÁSZ JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor a nemzeti hírügynökség egy előző évi beszámolójáról tárgyalunk, akkor mindig fölvetődik az a kérdés, hogy mit is várunk a nemzeti hírügynökségtől, mit várhatunk egy nemzeti hírügynökségtől. Röviden összefoglalva talán mondhatjuk azt, a nemzeti hírügynökségtől azt várjuk, hogy összegyűjti, dokumentálja, mi történt Magyarország és a magyarság életében egy adott évben, és hogy ezt a dokumentációt, azokat a híreket, képeket, amiket összegyűjt, tárja a hazai és a nemzetközi közvélemény elé. Ezt a Magyar Távirati Iroda, ahogy az előző években is, tavaly is megtette; a kérdés az, hogy milyen módon, milyen szervezeti struktúrában, milyen hangsúlyokkal teszi ezt.

Amikor már erről beszélünk, bizonyára felmerülhetnek kérdések is. Fel is merültek, és fel is merülnek, ahogy a kulturális bizottságban, bizonyára itt a plenáris ülésen is. Az éves beszámoló mint alkalom jó hely arra, hogy ezekről a kérdésekről beszéljünk. Nyilván ezért is készül el abban a struktúrában az anyag, amiben elkészül, meg hát persze azért, mert a törvények úgy szólnak, ahogy, és ezt előírják.

Egy különleges, mondhatni, egyedi szervezeti formában működik a Magyar Távirati Iroda, egy olyan gazdasági társaságként, amelyet a Magyar Országgyűlés alapított. Nyilván nem véletlen, hogy ezt a szervezeti formát választotta a törvényhozó, és nem azt, mint a Magyar Televízió, a Duna Televízió vagy a Magyar Rádió esetében, mert ott egy közalapítványi forma tulajdonolja a részvénytársaságot, itt pedig egyfajta közvetlen részvénytársasági alapítás és egy tulajdonosi tanácsadó testületen, felügyeleti meg ellenőrző testületen keresztül történő felügyelet zajlik. Tehát más itt a struktúra. Ugyanakkor azt látom, ahogy telnek az évek - tavaly is, de az idén még inkább -, hogy sok hasonló probléma megjelenik ennél az intézménynél is, mint a többi közszolgálati médiumnál.

Ha megengedik, idézek ennek a jelentésnek egy részéből, mert úgy hiszem, hogy az Állami Számvevőszék által leírt anyagban foglaltak bizonyos értelemben messzire vezetnek, s ahogy a kulturális bizottságban is kérdéseket vetettek fel, itt is kérdéseket vetnek fel. Mit ír ez az anyag? “A vizsgálat részére átadott üzleti terv első változata 2004. február 2-án készült, amelyet többszöri átdolgozás után 2004 májusában véglegesítettek. Az üzleti terv elsődleges célja, hogy vázat adjon az évi gazdálkodáshoz, felmérve a rendelkezésre álló erőforrásokat és reálisan összegezve a gazdasági környezet változásait, a kedvező és kedvezőtlen hatásokat, előre jelezve a bevételek és kiadások várható alakulását. Elkészítésére nincs törvényi kötelezettség, elsősorban a tulajdonos elvárásai alapján a menedzsment vagyongyarapítási szándékainak eléréséhez szükséges ésszerű és racionális gazdasági folyamatok meghatározása az üzleti tervek készítésének célja. Az MTI Részvénytársaság tulajdonosának, az Országgyűlésnek és a társaságnak nem elsődleges célja a vagyon gyarapítása, hanem a közszolgálati feladatok ellátása. A tulajdonos által meghatározott társasági forma a részvénytársaság, célja viszont az, hogy a közszolgálati feladatok ellátása a rendelkezésre álló eszközök célszerű és hatékony működtetésével, a legkisebb ráfordítással valósuljon meg. Az intézmény működése azonban nem attól válik hatékonnyá, hogy piacorientált szervezet kereteiben működik, hanem hogy ez az irányítási forma alkalmas keretet nyújt a hatékony gazdálkodás és a döntéshozatali felelősség együttes érvényesítésére. A döntéshozatali felelősség az MTI Rt. testületeinél - beleértve az igazgatósági hatáskört gyakorló elnöki funkciót is - nem kidolgozott, nincs arányban a döntéshozói hatáskörrel, érvényesítésének a jogi szabályozás hiánya szab határt. A felelősség megteremtése érdekében az elsődleges szempont az átlátható, egyértelmű szervezet kialakítása és a jogszabályi háttér megváltoztatása a testületi tagok felelősségének a kiterjesztésével, kötelességeikkel, illetve a gondos gazdálkodás szabályainak megszegése esetén a döntéshozói jogosultságokkal és feladatokkal arányban. A testületeket maga a nemzeti hírügynökségről szóló törvény pontatlan megfogalmazása is akadályozza abban, hogy a legfontosabb felügyeleti feladataikat ellássák. Nincs egyértelműen meghatározva a TTT, a tulajdonosi tanácsadó testület feladata, hatásköre és jogosultsága. Az elnöki tevékenység gyakorlása körében végrehajtott intézkedések TTT általi kifogásolása nem von maga után következményeket…ö s a többi - írja ez az anyag.

Tudva az eddigi problémákat, látva itt is, egyetértve az ebben foglaltakkal, üdvözöltük a kulturális bizottság ülésén, hogy olyan határozati javaslat született, amelynek az indoklásában külön kitérünk arra - szintén az Állami Számvevőszék egy olyan megállapítása, amely a korábbi évek megállapítása után újra szerepel itt, és örültünk, hogy szerepelt ebben ez a mondat -, hogy “a közszolgálati feladatok pontos meghatározása nélkül nem teljesíthetők az uniós elvárások, a támogatások odaítélésének, felhasználásának átláthatósága és ellenőrizhetőségeö. Üdvözöltük ezt a gondolatot. Tudni kell, hogy a kulturális bizottság ellenőrzési albizottságában ezzel kapcsolatosan korábban tárgyaltunk, fogalmaztunk meg véleményeket, kaptunk segítséget a Magyar Távirati Iroda vezetésétől is. Házelnök asszony is foglalkozott ezzel a kérdéssel, fordult a frakciókhoz, és bizottsági ülésen elhangzott - mint ahogy itt is elmondtuk és elmondom én is a Fidesz részéről -, nyitottak vagyunk arra, hogy a törvényt a megfelelő pontokon az itt elhangzott szellemben módosítsuk, mert ez nagyon fontos. Lesz négypárti egyeztetés, Pető elnök úr ez ügyben eljárt előzetesen is és most formálisan is, és a közeljövőben hozzákezdünk ehhez a munkához. Reméljük, ez jó hír lesz a Magyar Távirati Irodának is és a következő években az ellenőrzés során majd az Állami Számvevőszéknek is. Nem lesz könnyű munka, de azt hiszem, hogy elkötelezetten dolgozunk majd rajta mindnyájan. Magyarul: sokat várok, sokat várunk ettől a munkától.

Ugyanakkor meg kell mondanom, hogy én többet vártam a Magyar Távirati Irodától ebben az évben. Többet vártam, mert - ha az anyagot tovább olvassuk - látunk olyan problémákat, amelyek nem biztos, hogy az idén már fel kellett volna merüljenek. Nézzük meg, mi is szerepel itt! “A 2004-2007. évekre vonatkozó stratégiai terv piaci szemléletű, a nemzeti hírügynökségről szóló törvény által meghatározott közszolgálati feladatok ellátását, a közszolgálati jelleg elsődleges szempontjait csak részben érinti. A benne szereplő megállapítások általános jellegűek és nagyvonalúak, egyes esetekben pontatlanok, megalapozatlanok.ö Szóval a stratégiai terv.

A stratégiai tervvel kapcsolatosan szerepel még itt egy-két gondolat. “A Magyar Távirati Iroda Rt. elnöke - Vince elnök úr - a korábbi elnök hivatali ideje alatt készített és a TTT által elfogadott, 2000-2004 közötti időszakra vonatkozó stratégiai tervet hatályon kívül helyezte. Az új, 2004-ben készített stratégiai terv átfogó helyzetképet ad az MTI Rt. piaci környezetéről és gazdasági helyzetéről, valamint a 2004-2007 közötti időszakra vázolja az MTI Rt. által követendő irányvonalat. A középtávra tervezett stratégia nem határozza meg azokat a konkrét célokat és eszközöket, amelyek a közszolgálati feladatok ellátásának, javításának az érdekeit szolgálják. A stratégiai terv konkrét és határidőhöz kötött feladatokat nem tartalmaz, és nem alkalmas a feladatokhoz rendelt döntéshozói felelősség és számonkérhetőség összevezetésére. A stratégiai tervhez nem készült középtávú üzleti terv, az informatikai fejlesztés lehetséges irányait meghatározó középtávú informatikai fejlesztési terv, pénzügyi terv, és nem része az átfogó ingatlangazdálkodási terv sem.ö Tisztelt elnök úr, mikor pótolják ezeket a hiányosságokat?

Az előző évi parlamenti vitában Vince elnök úr azt mondta, hogy a 2003-as évről beszéltünk, az az ő első hivatali ideje volt, és - ahogy mondta - “a 2003. év elnöki megbízatásom idejének egyötödeö. Tisztelt elnök úr, most már 2004 végéig is tárgyaljuk az anyagot, az most már nem az egyötöde, hanem kétötöde, azaz 40 százaléka az ön elnöki megbízatásának, nem beszélve arról, hogy ez a 2004. december 31-ig szóló beszámoló, most pedig 2005. szeptember 12. van, szóval ön már kifelé megy megbízatásának az idejéből.

(21.10)

Ebben a helyzetben, azt hiszem, joggal vetettük föl a kulturális bizottságban is azokat a kérdéseket, amelyeket már tavaly is megkérdeztünk. Nagyon nagy önmérséklettel vártuk a válaszokat, és úgy döntöttünk, hogy természetesen hadd jöjjön ide általános vitára ez az anyag, de a kérdéseinket, felvetéseinket itt, a parlamentben újra megismételjük, és azt várjuk, az itt a lehetőség, hogy az elnök úr válaszol a kérdéseinkre, felvetéseinkre, és nyilvánvalóan az ebben a válaszban foglaltak alapján fogjuk kialakítani szavazási magatartásunkat. De ezek a problémák, amelyek itt az Állami Számvevőszék anyagában is felmerülnek, nem kerülhetőek meg, és véleményem szerint nem kielégítő a dolgokra csak annyit válaszolni, mint ami a kulturális bizottságban elhangzott. Itt, a parlament széles nyilvánossága előtt is várjuk, hogy magyarázatot kapjunk a kérdéseinkre.

És mit várunk az MTI-től? Amit itt hallottunk. Azt várjuk, hogy például a vidéki tudósítói hálózat, amely unikum, egy különlegessége a nemzeti hírügynökségnek, az erősödjön. Tavaly is felvetettem, hogy véleményem szerint nem megkerülhető ez a kérdés. Tavaly is előkerült ez az ügy, és beszéltünk arról, hogy milyen különleges szerepe van az MTI-nek, hiszen más hírügynökségek nem rendelkeznek ilyen átfogó, vidéki tájékoztatással rendelkező hálózattal, és hogy ez a munka jól elvégződjön, tavaly is azt mondtuk, ezt a hálózatot erősíteni kell. Véleményem szerint az előző év óta ezen a területen nem történt olyan erősítés, mint amilyenre szükség lehetett volna, ugyanis egy laptop meg egy mobiltelefon megvásárlása még nem feltétlenül pótolja azokat az erőket, amelyekre itt még szükség lenne; s ne csak a tudósítókról ne feledkezzünk el, hanem például a fotós tudósítókról sem.

Tehát azt hiszem, nem lehet látni azt a folyamatot, elnök úr, hogy például ezen a területen, amelyet itt nyugodt hanggal felvetettünk - és tavaly azzal itt nagyon sokan egyetértettünk -, elindult volna valami. Persze sok embert elküldtek az MTI-től, de ebben az átszervezésben például a parlament - megjegyzem: a tulajdonos - által elhangzott érveket véleményem szerint nem megfelelően vették figyelembe az előző, vagyis az elmúlt évben. 2003-ban beszéltünk erről, jött 2004, most beszélünk a 2004-es beszámolóról, és én nem látom, hogy ezt kellőképpen súlyozták volna. Ez egy hiányosság, és nagy tisztelettel várom a választ arra, hogy mi a helyzet, mi lesz ez ügyben.

Azt is várjuk az MTI-től, hogy végre már álljon meg az a folyamat, amely itt van előttünk: veszteséges volt a társaság, most mínusz 92 millió forint a szám, amelyet mutat, mínusz 51 milliót terveztek, ha minden igaz. Azt hiszem, abban az esetben, amikor ráadásul ez évben jelentős ingatlaneladás is történt, amely az éves eredményben sok millió forinttal jelentkezik, nem feltétlenül indokolt ez a tervekhez képest is negatív eredmény. Tehát azt is várjuk, hogy ez is forduljon meg. Nagy örömmel fogom hallani vagy majd olvasni a jegyzőkönyvben, hogy az elnök úr mit válaszol ezekre a kérdésekre, és természetesen az itt elhangzott válaszok alapján is kialakítjuk a szavazási magatartásunkat.

Még itt bizonyára elhangzanak kérdéseink, és nagy tisztelettel várjuk a válaszukat. Várjuk, hogy a magyar nemzeti hírügynökség fejlődjön, erősödjön, úgy, ahogyan azt az elnöki pályázatában ön is írta - de azt hiszem, ahhoz többre van szükség, mint ami eddig történt.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 72 2005.10.04. 2:14  17-179

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A miniszterelnök, aki már jó ideje nincs itt, a kultúráról egy szót sem beszélt itt a Házban, nem csodálom, hiszen éppen most vonnak el 26 milliárd forintot a magyar kultúrától, és persze emellett azt a néhány kulturális ígéretüket, amit tettek, azokat sem tartották be. Mit gondolhatnak önökről a színházak, a színházi dolgozók, a színházrajongók ezrei? Azt ígérték, a színházművészet területén garantálják, hogy egy forint önkormányzati támogatáshoz ugyanannyi központi forrás járuljon. Ezzel szemben mi a valóság? Jelenleg az ígért egy forint helyett csak 30 fillér az állami támogatás.

De mit gondoljanak a kulturális alapszolgáltatásokat igénybe vevők százezrei? Önök azt ígérték, a kulturális alapszolgáltatásra fordított költségvetési támogatás a teljes állami költségvetési kiadások százalékában jelentősen növekedni fog, 2003-ban 1 százalékra, a ciklus végére 2 százalékra. Ezzel szemben a kulturális alapszolgáltatások, a könyvtárak, múzeumok, közművelődési intézmények, levéltárak, művelődési mozgalmak tevékenységének támogatása jelentősen csökken, mára már a fél százalékot sem éri el. 2 százalékos arányt ígértek, annak a negyede sem igaz mára.

De a Gyurcsány-kormány programjában is szerepelnek szép szavak. Idézek egy dolgot pontosan, azt írják: “Folytatjuk a budai várnegyed felújítását, megkezdjük a Sándor-palota mellett álló második világháborús volt vezérkari épület felújítását.ö De már a kormányprogramban is hazudtak, mert nem folytathatják azt, amit el sem kezdtek. Két év alatt be nem vertek egy szöget sem a budai várnegyedben, és azóta sem történt semmi. Persze, ígértek mást is, ígértek ingyenes múzeumot. Csak Budapesten lett ingyenes, csak az állandó kiállítások lettek ingyenesek; és megígérték, hogy az így kiesett jegybevételt ellentételezik, mert ez a jegybevétel, ami hiányzik a múzeumoknál - ők mondják -, hiányzik, nem tudnak fejleszteni, nem tudják felújítani az épületeket. Megígérték, hogy ellentételezik. Mennyi jut nekik? A fele jut csak, amennyi a jegybevétel-kiesés volt. Ilyenek az önök ígéretei. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Ez a kérdés: hogy hihetnek önöknek ezután, ha az ígéreteiket sem tartották be? (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 156 2005.10.04. 1:29  17-179

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen az államtitkár úr nyitottságát, élni fogunk vele. Azt hiszem, hogy nagy szükség van arra, hogy tudjunk együtt gondolkodni, mert óriási baj a kultúrában; 26 milliárd forintot vonnak el önök éppen, elnyert pályázatokra nem kötnek szerződéseket - olvassuk a nyílt leveleket -, megkötött szerződéseket nem fizetnek ki. Szívesen fogunk össze, ha tudunk segíteni, ha ez kell hozzá, örömmel.

Színházügyben is, már annál is inkább jó lesz, ha együtt gondolkodunk, mert összedugva a fejünket talán minden igazság összeáll, ugyanis az a plusz 3,5 milliárd forint, amelyről ön beszél - mert a jövő évi költségvetésben nem egészen 9,5 milliárd forint áll rendelkezésre a kőszínházak támogatására -, azért olyan összeg, amit önök előtte már elvettek. Elvettek, mert az energiaár-emelés legalább 800 millió forinttal érintette ezt a szférát, és az általános forgalmi adó visszaigénylésének lehetőségét is elvették az egész kulturális szférától, a színházaktól is, így adókedvezményt szüntettek meg ezen a területen. Ez a színházaknál mintegy 3 milliárd forint volt, így ezt a többletet, amit ön mond, korábban már elvették, de nem baj, mert tartunk valahol, és ha adókedvezményekkel, új rendszerek kitalálásával együtt el tudunk érni eredményt, amely a magyar kultúra ügyét segíti, abban továbbra is nyitottak vagyunk, és ezt köszönjük szépen az államtitkár úr hozzászólásában. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 47 2005.10.17. 3:14  46-52

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Ha igaz az, amit önök állítanak, és valóban kirobbanóan sikeres a gazdaság, akkor miért kellett a kultúra támogatását negyedével csökkenteni? Ha dübörög a gazdaság, akkor miért lehetetlenítik el kulturális intézmények és szervezetek működését? Ha igazak a sikerekről szóló beszámolók, akkor miért zárnak be télire színházat? Miért nem kapják meg bérüket a kultúra területén dolgozók közül sokan?

Miniszter úr, önök sokat ígértek a kultúra területén is. Azt ígérték, hogy a színházak minden önkormányzati 1 forinthoz 1 forint állami támogatást kapnak. Miniszter úr, tudja ön, hogy mennyi most a támogatás? 30 fillér. És ez a jövőben tovább csökken, mert a benyújtott jövő évi költségvetés is ezt mutatja.

Azt is ígérték, hogy a közkultúra támogatási arányát növelni fogják, ám a szocialista támogatásnövelés jelentős csökkenést eredményezett. A szocialista ígéreteket még az ön pártelnök kulturális minisztere, Hiller István sem tartotta be. Nem csoda, hogy sokan felsóhajtottak, amikor újabb szocialista miniszterként ön következett a miniszteri poszton. Öntől remélt - az évek óta tartó halogatás után - megoldást a kultúra minden szereplője, a művészektől a könyvtárosokon át a múzeumi dolgozókig. Ám jött ön, és önnek sikerült a kultúratámogatás eme mélypontját is visszasírnivalóan kívánatossá tennie.

Tisztelt Miniszter Úr! Ön nyolc hónapja miniszter. Lássunk néhány példát, mi történt ez idő alatt a kultúrában, vegyük elsőként az Operaházat! A magyar operaművészet első számú szentélyének támogatását ön közel a felére csökkentette, ezután lefejezte csaknem a teljes vezetését. Ezek után önön kívül senki nem csodálkozott, hogy kifütyülték az Operaházban.

Miniszter úr, nemhogy a vidéki kiskönyvtárak kénytelenek rövidített nyitva tartás mellett dolgozni, mert nem tudják kifizetni a villany- és gázszámláikat, de az ország legnagyobb könyvtára is erre a lépésre kényszerül. Ön szerint ott, ahol olvasnak, nincs szükség világításra?

A szakmai szervezetek nyílt levélben tiltakoztak, mert ön minden egyeztetés nélkül akarja átalakítani a nemzeti kulturális alapprogramot. Több mint félszáz kulturális szervezet tiltakozott, mert szeptemberig nem kapták meg a számukra megítélt ez évi támogatást. Senki nem tudja ma a kulturális életben, hogy jövőre mi lesz, sőt még azt sem tudják, hogy a jövő hónapban mit várhatnak.

Tisztelt Miniszter Úr! Ön tisztességes eljárásokat, esélyt és alternatívákat ígért mindenkinek. Ehelyett elvész az esély, lehetetlenné válik a tisztességes működés, megszűnnek az alternatívák. Ön eközben kiáltványokat farigcsál, papírgitárral bohóckodik, és anarchiát teremt maga körül. Még nem volt soha olyan miniszter, aki ennyi feszültséget teremtett volna.

Ezek alapján kérdezem öntől: alkalmasnak tartja magát a miniszteri feladatra? Még nem volt soha olyan miniszter, aki alatt csődhelyzetbe kerültek a kulturális intézmények és szervezetek. Ezek alapján kérdezem öntől: alkalmasnak tartja magát a támogatási problémák megoldására?

Várom válaszait. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 51 2005.10.17. 1:10  46-52

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Miniszter Úr! Ön nem beszél arról, hogy az idén 26 milliárd forintot elvonnak a kulturális költségvetés fejezetéből. Ne dugja a fejét homokba! Ezt a pénzt jövőre sem adják vissza, mert a tárca költségvetése jövőre nem emelkedik, ha százmilliárd fölött van, ha nem. Az idén elvont pénz nincs benne a jövő évi költségvetésben. Így viseli ön a szívén a kultúra sorsát, úgy látom.

És voltak ennek már előzetes jelei is, miniszter úr: amikor ön nyáron az egyik fesztiválon megjelent, egy olyan pólót, rövid ujjú inget viselt, amelyen az angol felirat arról szólt, hogy a punkmozgalom nem hal meg. Miniszter Úr! De mi lesz a magyar kultúrával? Én hoztam önnek egy másik pólót ajándékba (Felmutatja.), odaadom önnek, ez van ráírva: És mi lesz a kultúrával? Miniszter úr, viselje ezt a pólót, és viselje a szívén a magyar kultúra ügyét is! (Moraj és közbeszólások az MSZP soraiból. - Taps a Fidesz padsoraiban.) És dolgozzon miniszterként, ön ugyanis miniszter.

Válaszát nem fogadom el. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
261 102 2005.11.04. 2:07  1-145

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Bozóki miniszter úr felszólalása után csak a szomorúság hangján szólhatunk. Miről beszélt kulturális támogatások kapcsán? Elsősorban csak hitelkonstrukciókról, mert erre képesek, valódi támogatásokra már nem. Látnunk kell: a beterjesztett költségvetés alapján a kulturális tárca költségvetése 2006-ra több mint 4500 millió forinttal csökkenni fog, márpedig ez megengedhetetlen.

80 százalékkal csökken a nemzeti kulturális intézmények felújításának kerete. 35 százalékkal csökken az egyházi közgyűjtemények és közművelődési intézmények támogatása. 93 százalékkal csökken a múzeumi szakmai programok támogatása. 90 millió forinttal csökkentik a kulturális intézmények és szövetségek támogatását is. De nem jár jobban a nemzeti közművelődési, könyvtári hálózatfejlesztési program sem: hiába mondja a miniszter úr, hogy erre jelentős összegeket szánnak, tavaly a költségvetésben 250 millió forint volt erre tervezve, jövőre már csak 50 millió forintot akarnak adni - ez 80 százalékos csökkenés! De a kulturális szaktörvényből adódó feladatok és kötelezettségek területén is 75 százalékkal akarják csökkenteni jövőre a költségvetést. Ez elfogadhatatlan. A filmes támogatások esetében pedig 10 milliárd forintot ígértek 2006-ra - mennyi lesz? 6,2 milliárd forint. A miniszter úr azt mondja, milyen jó, hogy 100 millió forintot kapnak az artmozik, csakhogy 2005-ben erre 200 millió forint volt, tehát 50 százalékkal csökken ez a keret.

Miniszter úr, őszintén kellene beszélni, és ráadásul nem kellene beszélni arról, hogy a minisztériumi igazgatási költségek csökkennek, mert a számok alapján éppen hogy 20 százalékkal növelni akarják a minisztérium hivatali és igazgatási költségeit - és ez elfogadhatatlan. Nem önnek kell több pénz külföldi utakra, hanem a hazai kulturális, művészeti életnek kell valódi támogatás! (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
265 368 2005.11.14. 1:12  291-372

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Podolák képviselő úr mondta, hogy Illés Zoltán csak egyedül van egy véleményen, mert senki nem támogatja ezeket a módosító indítványokat. Hát az majd kiderül, hogy kik fogják támogatni, az a szavazáskor derül ki, képviselő úr. Lehet, hogy sokan várunk más napirendre, én is a nemzeti kulturális alapprogramról szóló törvény vitájára jöttem, az az utolsó napirendi pont lesz, de azért itt ültem most a vitán, én nem érzékeltem azt, hogy Illés Zoltán, ahogy ön mondta, “mindenki agyát leminősíti a sárga padlóigö, még csak a sárga földig sem.

Tehát azért azt szeretném kérni mint az Országgyűlés egyik választott képviselője, történetesen ellenzéki képviselő, mint Illés Zoltán képviselő úr, hogy lehet, hogy ő olyat mond, ami itt senkinek nem tetszik, de ne tessék azt kétségbe vonni, immár másodszor, amióta itt ülök, hogy ő hozzászólhat, fejezzük már be, ne hallgassunk már rá, fogja már be a száját. Szinte majdnem ez hangzott el. Kérem, ezt ne tegyük! Ettől még lehet, hogy mi majd együtt szavazunk, és egyformán fogunk szavazni, de egyetlenegy megválasztott képviselőtől se vitassuk el azt a jogot, hogy elmondja a véleményét, az álláspontját, még akkor sem, ha az nekünk nem tetszik.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
265 430 2005.11.14. 2:15  417-445

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szó esett itt arról kormánypárti képviselők részéről, hogy a Nemzeti Kulturális Alap, illetve alapprogram kapcsán a bajok 1999-ben kezdődtek, amikor alapból alapprogrammá vált.

Ez a helyzet azért nem ilyen egyszerű, képviselőtársaim. Azért sem ilyen egyszerű, mert az Állami Számvevőszék is megállapította, hogy alapszerűen működött 1999 után is ez az egész ügy alapprogramként, ráadásul minden évben, 1999-től egészen 2004-ig gyakorlatilag az összes tervezett kulturális járulék befolyt, az alapprogramhoz került és elosztásra kerülhetett. Az első év, amikor pénzügyi problémák jelentkeztek amiatt, hogy alapprogrammá vált ez az egész ügy, ez 2004-ben volt, akkor már önök kormányoztak. Ezt ne hallgassák el, kérem szépen!

Abban az évben, 2004-ben történt meg az, hogy csak valamivel több mint 80 százaléka folyt be a tervezett összegnek. Több mint 1 milliárd forint, ahogyan a kimutatások mondják, ennyivel kevesebb járulék folyt be a tervezettnél az alapprogramhoz. Ez 2004-ben volt. 2005, az idei az az év, amikor olyan maradványképzési kötelezettséget rónak az alapprogramra, éppen önök, az önök minisztere, aki beterjeszt most egy javaslatot, hogy ez legyen alap, és ne lehessen hozzányúlni, olyan maradványképzést tesz, amely elfogadhatatlan, hiszen több mint 1 milliárd forinttal többet ró maradványként erre a területre, mint amennyi maradvány korában volt. Tehát éppen a saját kormányuktól kell önöknek megvédeniük ezt az ügyet. De ha őszinte lenne a szándékuk, amikor alapprogramból alappá változtatják ezt a kérdést, akkor ezt már tavaly megtehették volna, és lefoghatták volna a miniszterük kezét, akkor nem sérült volna a magyar kultúra ügye úgy, ahogyan most az önök kormánya ezt az egész területet sértette.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
265 440 2005.11.14. 10:13  417-445

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány 2005 októberében nyújtotta be ezt a javaslatot, ami most előttünk van. Most, a ciklus vége felé kerül az Országgyűlés elé ez a dolog, ami azért is meglepő, mert már - ahogy itt elhangzott - a szocialisták 2002-es választási programja, majd pedig a Medgyessy-kabinet kormányprogramja is tartalmazta a nemzeti kulturális alapprogramról szóló önálló módosítás ígéretét.

Három év késlekedés és tétlenkedés után úgy tűnik tehát, hogy váratlanul felgyorsulnak az események, ezért úgy gondolom, hogy a tisztánlátás érdekében érdemes röviden áttekinteni, mi történt az elmúlt fél évben, az elmúlt néhány hónapban, hetekben, és milyen közvetlen előzmények után nyújtotta be a kormány az előttünk fekvő törvényjavaslatot.

Először is: a kulturális szférát sújtó idei, 2005. augusztusi, több mint 26 milliárdos maradványképzési kötelezettség az NKA számára 4,1 milliárdos elvonást, illetve maradványképzési kötelezettséget jelent. Ha figyelembe vesszük, hogy az NKA tavaly 3,1 milliárd forint maradvánnyal rendelkezett, máris szembetűnő és méltánytalan az a plusz 1 milliárd forintos többlet, amely idén a katasztrofális kormányzati intézkedések következtében az alapprogramot terheli. Mindez pedig óhatatlanul maga után vonta, hogy az NKA az idén jó időre felfüggesztette a pályázati pénzek kifizetését, illetve jelenleg megkísérli azok kifizetésének átütemezését a jövő évre. Ezenkívül sok nyertes pályázóval még szerződést sem kötöttek.

Másodszor: 2005. szeptember elején 17 művészeti egyesület és szövetség tiltakozott a kultúrát sújtó kormányzati elvonások ellen, valamint a nemzeti kulturális alapprogram átalakítása miatt Bozóki András miniszter úrnál. Nem sokkal ezután, 2005. szeptember 7-én 40 művészeti szervezet emelte fel szavát az éves működési költségek és a megítélt pályázati pénzek visszatartása, valamint az NKA tervezett átalakítása ellen. Idézem: “A kultúra támogatásának összeomlásával fenyegető állapotban a nemzeti kulturális alapprogram ésszerűtlen átalakítása folyik, a művészeti területek szervezeteinek megkérdezése nélkül, véleményük kihagyásával.ö - írták a tiltakozó szervezetek Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek.

(1.40)

Ugyancsak egyet nem értését fejezte ki a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete, amely az átalakítást nem egyszerűen sérelmesnek, hanem egyenesen elfogadhatatlannak és tűrhetetlennek minősítette.

Bozóki András és Harsányi László szeptember közepén fogadta az imént említett tizenhét közművelődési és népművészeti amatőr szervezet vezetőjét, és ígéretet tettek arra, hogy az NKA-átalakítás részleteinek kidolgozásába a többi művészeti szervezet mellett őket is be fogják vonni. Hogy ez az egyeztetés miként fog végbemenni, arról azonban a kulturális és sajtóbizottság szeptember 27-ei ülésén sem lehetett érdemi felvilágosítást kapni Harsányi Lászlótól, a nemzeti kulturális alapprogram elnökétől.

Eközben 2005. szeptember 25-én benyújtotta lemondását Várkonyi György, az NKA Képzőművészeti Kollégiumának elnöke, akinek nyílt levele jól illusztrálja a kialakult helyzetet: “Az NKA 2005 első felében megítélt támogatásaival kapcsolatos szerződéskötések és az esedékes kifizetések befagyasztása jóval több, mint botrány, a háttérben meghúzódó indok pedig közönséges költségvetési szemfényvesztés. A dolog nem intézhető el azzal, hogy az átmeneti kényszerintézkedések fokozatos feloldása után majd megnyugszanak a kedélyek, a kár ugyanis jóvátehetetlen, mert a magyar kultúrafinanszírozás legerősebb bástyájába vetett bizalom rendült meg azokban a pályázókban - intézményekben, egyesületekben és magánszemélyekben -, akik lehetetlen helyzetbe kerültek, hisz előfinanszírozásra nincs módjuk, programjaikat viszont meghirdették, külföldi partnereiket beugratták.ö

Összefoglalóan elmondhatjuk, a kulturális élet területén kialakult katasztrofális pénzügyi helyzet és a szakmai szervezetekkel való egyeztetés szinte tökéletes hiánya miatt a törvénymódosítás körüli hercehurcát már eleve meglehetősen vegyes érzelmekkel fogadta a szakmai közvélemény.

Nézzük azonban magát a törvényjavaslatot, annak főbb pontjait. Az alapprogramnak alappá történő visszaalakítása önmagában nem adna különösebb vitára okot, legfeljebb annyit érdemes megjegyezni - ahogy itt már el is hangzott -, hogy az Állami Számvevőszék jelentése szerint a jogszabályi háttér 1999-2004 között is fenntartotta az alapprogram alapszerű működését. Ezt a megállapítást egyébként a most napirendre tűzött törvénymódosítás általános indoklása is megerősíti: “Az NKA ugyanakkor a mai napig rendelkezik azokkal a feltételekkel, amelyeket az államháztartásra vonatkozó jogszabályok írnak elő az elkülönített állami pénzalap létrehozására.ö Még egyszer szeretném kiemelni és hangsúlyozni, hogy az NKA működése és pénzügyi stabilitása először a Gyurcsány-kormány alatt került veszélybe.

A következő pont, amiről fontos szót ejteni, az összeférhetetlenség szabályozása - ahogy itt is hallottuk -, itt azonban ismét fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a tárca ezen a ponton is elmulasztotta a szakmai szervezetekkel való érdemi egyeztetést. Mint ahogy nyilvánvalóan elmulasztották az egyeztetést olyan fontos módosítási javaslat esetében is, mint az állandó szakmai kollégiumok tagjainak kinevezését szabályozó szakasz. A most benyújtott törvénymódosítás szerint ugyanis a miniszter az állandó szakmai kollégiumok tagjainak a felét saját hatáskörben, másik felét az érintett szakmai szervezetek javaslata alapján bízza meg, a jelenleg érvényben lévő szabályozás viszont még így rendelkezik: “A miniszter a szakmai kollégiumok felét saját hatáskörében kéri fel a szakmai, illetve a társadalmi szervezetek véleményének meghallgatása után, másik felét pedig az érintett szakmai, illetve társadalmi szervezetek küldik.ö

A gyakorlatban ez eddig is úgy nézett ki, hogy a szakkollégiumok egyik felét a szakmai szervezetek delegálták, másik felét pedig az ő jelöltjeik közül választotta ki a miniszter. Nem nehéz tehát észrevenni a mostani módosítási javaslatban, mert mégiscsak erről tárgyalunk, ez van itt előttünk, és az önök minisztere ezt írta alá és ezt nyújtotta be, hogy a szakmai önállóságot kívánja a javaslattal igen jelentős mértékben szigorítani, erodálni. Ez a törvényjavaslat ezt eredményezi. Ha most lesznek módosító indítványok, amiket már benyújtottunk, és amikre a bizottsági általános vitában felhívtuk a figyelmet, és önök ugyanezt benyújtják és támogatják, azt üdvözlöm, de akkor sem történt egyeztetés a szakmai szervezetekkel. Miért nem lehetett ezt a helyzetet megkerülni?

Egyébként a törvény módosítását végigolvasva nyilvánvaló, a kormány másképpen beszél, és másképpen cselekszik. Itt van előttünk a bizonyíték: három és fél év alatt nem voltak képesek átfogó elemzést készíteni a kultúrafinanszírozás hazai helyzetéről, és nem tudott a kormány ezzel kapcsolatban világos és egyértelmű stratégiát megfogalmazni. Képtelen volt a kormány végiggondolni, mi tartozik az állam, a kulturális költségvetés feladatai közé, és mi az, ami a nemzeti kulturális alapprogram pályázatai révén valósítandó meg. Az NKA szerepének újragondolása, noha elkerülhetetlennek látszik, de mindez csak a kultúrafinanszírozás teljes rendszerének áttekintésével történhet. A költségvetési intézmények költségvetési támogatása ugyanis továbbra is megoldatlan. Nincsenek pontosan végiggondolva az állami és önkormányzati szerepvállalás határai, ami nélkül az NKA működésében jelentkező egyre nyilvánvalóbb pénzügyi gondok sem oldhatók meg hosszú távon.

Az eddigieket figyelembe véve tehát a pénzügyi önállóság visszaállítása - ha ez így marad, ahogy önök akarják, ahogy beterjesztették - immár csak technikai megoldássá degradálódik, míg a törvénymódosításban elrejtett valódi tartalmi kérdések - mindenekelőtt a kormányzati befolyás egyértelmű növekedése - rávilágít a kultúrafinanszírozás válságára, az állami szerepvállalás visszaszorulására, a koncepció és a stratégia teljes hiányára, ha csak nem tekinthetjük koncepciónak az NKA szakmai önállóságának szűkítését.

Mire gondolok, amikor azt mondom, hogy centralizálnak? A törvénymódosítás - ha ebben a formában fogadják önök el - a mindenkori miniszter hatáskörét valójában jelentősen növeli, és az NKA-t az aktuális kultúrpolitikai szándékok végrehajtójává fokozza le. A centralizáció erősödéséhez járul az, hogy az eddig 12 főből álló bizottság létszámát a törvényjavaslat immár nem határozza meg, s új elemként jelenik meg az is, hogy a bizottság által hozott döntések a kollégiumi testületek számára kötelező erejűek lesznek. Azt gondolom, ez egyértelmű centralizáció, ami elfogadhatatlan.

És látni kell, hogy az állami és az önkormányzati források nyilvánvaló csökkenése miatt az NKA is egyre inkább kénytelen részt vállalni az intézmények finanszírozásában, sőt ki kell mondanunk - ahogy itt szó is volt róla -, egyre nagyobb szerepe van abban, hogy a költségvetési intézmények egyáltalán el tudják látni alapfeladataikat. Sőt, a szocialista kormány a kulturális területre jutó költségvetési források szűkítésével párhuzamosan további feladatokat akar átruházni az NKA-ra, ahogy erről Benedek András államtitkár úr is nyilatkozott a kulturális bizottság ülésén.

Mindez már érthetővé teszi, miért is van szükség a miniszteri hatáskör növelésére, a döntési folyamatok centralizációjára és általában az NKA-nak a szakmai szervezetek önkormányzatán alapuló működésének fokozatos felszámolására. A kormány természetesen elindulhat ezen az úton is, figyelmen kívül hagyva a szakmai szervezetek tiltakozását, de akkor tegye ezt a célkitűzést világossá és egyértelművé, s ne beszéljen álságos és szemforgató módon az NKA autonómiájának visszaállításáról.

Ez a javaslat számunkra elfogadhatatlan, ezért most is azt kérjük, hogy ezt a törvénymódosító javaslatot vonják vissza, szüneteltessük a tárgyalását, és kellő átgondolás és a szakmai szervezetekkel történő érdemi egyeztetés után folytassuk a vitát, vagy terjesszék újra ide a Ház elé.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
268 265 2005.11.21. 2:50  262-270

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vitaszakasz első részében az 1. és a 3. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni. Ez a nemzeti kulturális alapprogram, jelenleg még alapprogram úgynevezett bizottságában való jelölésről szól, illetve a különböző szakmai kollégiumok tagjainak jelöléséről, azok jelölési módjáról szól. Ugyanis az a törvényjavaslat, amelyet beterjesztett a kormány, nemcsak az alapprogramot változtatja alappá, hanem sajnos hozzányúl a delegálási jogkörökhöz is, mégpedig oly módon, hogy a szakmai civil szervezetek, társadalmi szervezetek delegálási joga sérül, ilyen módon az egész nemzeti kulturális alapprogram autonómiája sérül, sérülhet.

Miről van szó? Arról, hogy az úgynevezett bizottság tagjait eddig úgy lehetett kinevezni, megnevezni, hogy a bizottság tagjainak felét, eddig hat tagját egészen pontosan a miniszter kérte fel, a másik felét, a másik hat tagját pedig az érintett szakmai, társadalmi szervezetek javaslata alapján szeretnék önök, hogy megbízza, nem pedig automatikusan a szervezetek küldhetik. Ugyanez a probléma a szakmai kollégiumokkal, ahol a tagok egyik felét eddig a miniszter nevezhette meg, a civil szervezetek véleményének kikérése után. A mostani törvényszövegben nincs benne, hogy a szervezetek véleményének kikérése után jelölhet a miniszter.

Úgy gondoljuk, hogy az eredeti javaslatot, a mostani, jelenleg élő, működő helyzetet kell visszaállítani. Javaslataink, amelyek az 1. ajánlási pontban szerepelnek, ezt célozzák, és kapcsolódó módosító indítványokat is fogunk benyújtani, hogy a szakmai kollégiumok kapcsán is ugyanez a helyzet előállhasson. Úgy gondoljuk, hogy nem lehet az alapprogramból alappá való módosítás ára az, hogy a civil szervezetek, társadalmi szervezetek, a magyar kultúra, művészeti élet területén tevékenykedő szervezetek véleménykikérésének lehetősége csorbuljon. Jelenleg a javaslat sajnos ezt eredményezné, ha a módosító indítványokat, amelyeket itt megfogalmaztunk, illetve meg fogunk fogalmazni, nem fogadjuk el.

Ezért kérem önöket, hogy azt a helyzetet, ami szerint ma is működik demokratikusan ez az alapprogram, ezután is tarthassuk fenn a delegálások szempontjából.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
268 267 2005.11.21. 1:59  262-270

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondoljuk, úgy gondolom, hogy a javaslatnak valóban, ahogyan a kormány is mondja, ez egy fontos eleme. Egy időben csak azt hallottuk a kormánytól, hogy csak ezért kell megváltoztatni a törvényt, hogy alapprogramból alappá váljon, és így az autonómiája újra biztosított legyen.

Szeretném jelezni, hogy az Állami Számvevőszék az 1998-tól 2004-ig történő vizsgálata szerint kimondta, hogy ’99 és 2004 között, amíg vizsgálták az alapprogramot is, alapszerűen működött. Tehát ilyen értelemben egészen 2004-ig nem történt olyan probléma - meg most, 2005-ig, amikor a maradványképzés is sérti az alapprogramot -, ami gondot okozott volna.

De úgy gondolom, önmagában az, hogy alapprogramból alappá váljon, ez az ügy, ez fontos, ezt támogatjuk, és az ezzel kapcsolatos módosító indítványt, amit szocialista képviselők nyújtottak be a 10. pontban, szintén fontosnak tartjuk. Mert ha már az történik, hogy a kulturális tárcánál jelenleg alapprogramként működő nemzeti kulturális alapprogram alappá válik, és ilyen módon bizonyos értelemben önállósul, nagyon fontos, hogy az alap kezelője - ahogyan itt egy módosító indítványban is jelzik - a párhuzamosságok és az indokolatlan állami finanszírozások elkerülése érdekében évente dokumentált egyeztetést folytasson a tárcával. Azt gondolom, ez szakmailag fontos dolog, és üdvözlöm, hogy az alapprogramból alappá való átállás kapcsán erre az ügyre is sikerült figyelni.

Csak szerettem volna jelezni, és felhívni mindenki figyelmét, hogy ezt a javaslatot, ha támogatja a kormány, ha nem - mert egyelőre ugye nem támogatta a kormány, de azt gondolom, érdemes támogatni -, magunk is támogatni fogjuk, és a törvény ezzel talán javulni fog.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
268 269 2005.11.21. 2:04  262-270

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 17. ajánlási pont olyan kiegészítésről szól, amely azt mondja, hogy az alapból származó bevételek és azok év végi maradványa nem vonható el, és évek között átcsoportosítható.

Azt gondolom, ez egy nagyon fontos javaslat itt a javaslatsorban. A kormány előterjesztője jelenleg nem ért egyet ezzel, ahogyan itt az anyagban is látjuk. Jelen van a kormány képviselője, kedves államtitkár úrnak is szeretném jelezni, hogy szerintem jó lenne, ha támogatnák ezt a javaslatot. Már csak azért is, mert akkor az egyébként nem az államtitkár úr által, de más kormánypártiak által ennek kapcsán hangoztatott érveléssor összhangba kerülne a mostani javaslattal; merthogy azt szokta mondani a kormány, azért fontos átalakítani ezt az ügyet, hogy ne lehessen maradványt képezni. Maga Bozóki András miniszter is írt nekem olyan választ, hogy milyen jó, hogyha alap lesz - meg mondta is -, mert akkor majd nem a minisztérium fejezetébe tartozik, és nem kell neki elvonnia ebből pénzeket.

Tekintettel arra, hogy a javaslatban ez azért konkrétan jó, hogyha benne van, ezért javasolom, hogy a kormány akkor eszerint támogassa is ezt a javaslatot. Egyébként még azt is hozzátenném, hogy ezt a javaslatot nem ellenzéki képviselők, hanem kormánypárti képviselőtársaim, a kulturális bizottság szocialista tagjai nyújtották be, ahogyan a bizottságban is, itt is üdvözöljük, és támogatni fogjuk. Reméljük, hogy a kormány is azt fogja mondani erre a javaslatra is, hogy helyes, támogatja.

Az alapprogramból alappá való átalakításnak akkor van értelme, ha ezek a típusú garanciák - az előbb is említett szakmai együttműködés, hogy az ilyen típusú pénzt elvonni nem lehet az alaptól, átcsoportosítani nem lehet, egyik évről a másikra át lehet vinni a forrásokat - is benne lesznek az új törvényben.

Ez szerintem az egész NKA további működésének is egyik fontos alapja lehet, remélem, hogy a törvényt majd így tudjuk megszavazni.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
279 169 2005.12.12. 2:13  168-171

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Ön mit tenne akkor, ha egy emberről, akire ön a pénzét bízta, az ügyészség megállapítaná, hogy megbízhatatlan, a pénzügyi műveletei kiszámíthatatlanok, a kötelességeit elmulasztja? Ön a teljes vagyonát átadná neki, hogy kezelje a továbbiakban? Ugye, magánemberként nem ezt tenné? Akkor hogy teheti meg ezt az ön minisztere az emberek adóforintjaiból létrejött állami vagyonnal? Ön ezt felelős miniszteri döntésnek tartja?

Államtitkár Úr! Nézzük, mi történt! Az ügyészség törvényességi felügyeleti vizsgálatának befejezése után a következő megállapításokat fogalmazta meg a Magyar Mozgókép Közalapítványról: “A közalapítvány a központi költségvetési támogatás, azaz az adófizetők pénzének szétosztásánál nem követ egységes értékelési elveket, döntései nem kiszámíthatóak, és nem átláthatóak. Az alapító okirat előírása ellenére nem rendelkezik a támogatások odaítélésének cél- és feltételrendszeréről, a közalapítvány szakkollégiumai túllépik hatáskörüket a döntéseiknél, átláthatatlan az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályozás, s végül a közalapítvány nem végzi el a kötelezettségeit: pályázati terv elkészítése, normatív támogatások feltételrendszerének kidolgozása, a miniszter számára beszámoló készítése.ö

Miután a vizsgálat lezárult, a szocialista kormány, az ön miniszterének támogatásával, rá akarja bízni erre a közalapítványra a jelenlegi legnagyobb filmes gyártókapacitás feletti rendelkezési jogot, a Mafilm Rt.-t és a Magyar Filmlaboratórium Kft.-t. Ez ön szerint tisztességes, felelősségteljes döntés?

Tisztelt Államtitkár Úr! A Heti Világgazdaság szerint egy filmipari befektető a következőképpen értékelte a szocialista kormány ezen elhibázott döntését: ez merő politika. A döntés hátterében az áll, hogy önök nem tartják be a filmeseknek tett pénzügyi támogatási ígéretüket, és így a gyártókapacitás, a vagyonátadás egyfajta ellentételezés. Rossz lelkiismerettel, rossz döntést szándékoznak hozni.

Kérdezem államtitkár urat, tudnak-e garanciát adni arra, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány felelősen fog gazdálkodni a magyar filmvagyonnal, és mikor szünteti meg a Magyar Mozgókép Közalapítvány minden törvénysértő mulasztását.

Várom válaszát.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
284 258 2006.01.31. 5:18  253-263

HALÁSZ JÁNOS, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A bizottsági ülésen valóban megfogalmazódott kisebbségi vélemény. Ez talán azért érdekes, mert az alaptörvényt mind a korábbi bizottsági vitákban, mind a parlamentben - ahogy azt államtitkár úr is mondta - egyhangúlag fogadtuk el.

Ahogy államtitkár úr is köszönetet mondott az együttműködésért, én is szeretném jelezni itt a Házban, hogy ebben a parlamenti ciklusban ez volt az a törvény, amely példaértékű abban a tekintetben, hogy hogyan készítették elő, hogyan készült, a szakmát hogyan vonták be az előkészítésbe, és példaértékű abban a tekintetben is, hogy a politika hogyan működött együtt a szakmai kérdések érdekében, hogy ebből a törvényjavaslatból egy széleskörűen támogatott törvény legyen. A törvény ráadásul sok elemében jól is indult és működik is.

Ugyanakkor ezeket a jó dolgokat is látva tudnunk kell, hogy a törvény sok pontján nem működik úgy, ahogy kellene, a törvény hatályosulása sokszor akadályba ütközött. Erre korábban is felhívtuk a figyelmet, a bizottság ellenőrző albizottsága folyamatosan üléseket tartott, s a kulturális bizottság is állást foglalt e tekintetben, és a felmerülő problémákat - bevonva a filmeseket, a minisztériumot, az illetékeseket - igyekeztünk megvilágítani és kérni a megoldást. Sok ponton nem sikerült megoldást találni, és mi a mostani törvénymódosításkor a kisebbségi véleményünkben elsősorban erre hívtuk fel a figyelmet, s ahogy hallottuk, az általunk leadott tartózkodó szavazatokkal is szerettük volna jelezni, hangsúlyozni, hogy úgy látjuk, problémák vannak a hatályosulás kapcsán. Talán ha most egy korábbi igen után tartózkodunk, az jelzés lesz az illetékesek felé arra, hogy jobban oda kell figyelni a hatályosulásra.

Mire gondolok? Például arra, hogy a nemzeti filmvagyon többcsatornás terjesztésével kapcsolatos miniszteri rendelet nem készült el több mint két éven keresztül, és azzal kellett szembesülnünk, hogy a mostani törvénymódosításban leírják, hogy azért nem készült el, mert mintegy négy hónappal ezelőtt az egyik illetékes tárca azt mondta, hogy nem is miniszteri rendeletet kell alkotni, hanem kormányrendeletet. Semmilyen új körülmény nem merült fel az elmúlt több mint két évben, tehát nincs indoka annak, hogy ezt miért nem tudták korábban. Megjegyzem, ezen maga az illetékes tárca, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma is csodálkozott, de ha ezt mondják az egyik tárcánál, akkor most a törvénymódosításnál hozták ezt az ügyet. Azt hiszem, ez nincs rendben. Nincs rendben az, hogy az 1990-es évek előtt készült magyar filmek filmjogainak felhasználása - mert igazából valahol erről van szó - máig nem került át a Magyar Nemzeti Filmarchívumhoz, illetve ezek felhasználása nem a hatályos filmtörvény szövege, szelleme szerint történik. Ez problémás és aggályos. Mivel most ez a módosítás érinti ezt az ügyet, ez jó alkalom felhívni a figyelmet arra, hogy ez a rendelet készüljön el minél előbb, és ne teljenek el újabb évek addig, amíg ez az ügy rendeződik.

Mondhatnánk nemet is, mert szerintem ez a dolog már önmagában is - de van még néhány pont - megin-dokolná ezt. Mi azért tartózkodunk és nem mondunk nemet, mert a kulturális tárca illetékesei igyekeztek meggyőzni bennünket arról, hogy ez a rendelet előkészült, és ha a törvényt elfogadja a tisztelt Ház, akkor néhány héten belül maga a kormányrendelet is megszületik, s végre elindul és rendeződik ez az ügy. Ezt mi is üdvözölnénk és várjuk, és köszönjük az ez ügyben tett előkészületi munkákat is.

(18.40)

Ugyanakkor több veszélyt is látunk a törvény hatályosulása kapcsán, azzal együtt, hogy egyetértünk a filmtámogatási szabályok átalakításának java részével. Szerintünk az artbesorolás kategóriáinak pontosítása is indokolt, a korhatárbizottság szabályainak módosítása is rendben van.

De vannak veszélyek, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül. Szeretnénk felhívni itt a Házban is a figyelmet arra, hogy melyek ezek. Ha megengedik, mivel ezeknek a felsorolása a bizottsági kisebbségi vélemény időkeretein túlterjeszkedne, ezt majd a normál hozzászólásomban teszem meg.

Most bizottsági kisebbségi véleményként jelzem újra, hogy tartózkodtunk. Ez egyfajta figyelemfelhívásnak szánt tartózkodás volt, nem az ügy ellenében tett tartózkodás.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
284 262 2006.01.31. 10:06  253-263

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az imént ott fejeztem be, hogy véleményünk szerint veszélyek is vannak a törvény hatályosulása kapcsán. Szeretném elmondani, hogy szerintem mik ezek.

Úgy hiszem, elsősorban a magyar mozgóképipar állami finanszírozásával kapcsolatosan vannak adósságok. Most nem arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy milyen miniszterelnöki ígéretek születtek ebben a ciklusban, 6, 8, majd 10 milliárd forintra emelvén esetleg a magyar filmes szakma támogatását, hanem arra, hogy az a támogatás, ami ebből megvalósult - mert véleményem szerint ennek csak egy része valósult meg -, az sem valóságos, minden évben költségvetési támogatásként rendelkezésre álló összeg.

Miről is van szó? Arról van szó, hogy a magyar filmesek arra számítottak, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány, amely a filmes szakma és a kormány által egyébként a 90-es évek elején létrehozott közalapítvány, elég pénzt kap ahhoz, hogy a maga támogatási rendszerén keresztül a játékfilmeseket - több mint 50 százalékban ilyen területre kell fordítani az állami támogatást a törvény szerint -, a dokumentaristákat, az ismeretterjesztő tudományos filmeseket, az animációt és minden mást, ami ehhez az iparhoz tartozik, támogatja majd.

Amennyi pénzt kapott, nem ostoroznám önöket, hogy ők másra készültek, a törvény is máshogy készült, még az ígéret tekintetében fogadtuk ezt el, de azt azért senki nem gondolta, hogy például a tavaly rendelkezésre álló durván 6 milliárd forintból igaziból, ténylegesen csak 3 milliárd forint vagy még talán annyi sem áll rendelkezésre, mert a többi éven túli kötelezettségvállalásként érkezett a rendszerbe. Maga a terület illetékes helyettes államtitkára is elmondta albizottsági üléseken és most a bizottsági ülésen is, hogy a 2005. év olyan volt, amikor a magyar film, a Magyar Mozgókép Közalapítvány kevesebb tényleges készpénzt, állami támogatást kapott, mint amekkora éven túli kötelezettségvállalást tehetett és vont be a rendszerbe. Tehát átbillent az 50 százalékon ez a helyzet, és ez a finanszírozhatóság tekintetében veszélyes.

Amikor kérdeztük, azt a választ kaptuk 2006-ra, hogy javult, mert a korábbi 50-53 százalék körüli éven túli kötelezettségvállalás-tömeg most 50 százalék alá csökkent, még lényegesen 40 fölött van. Belátom, ez javulás, de véleményem szerint ennél sokkal jelentősebb lépésre van szükség, mert már középtávon is veszélyezteti a magyar filmek elkészítését ez a helyzet, nem beszélve arról, hogy éven túli kötelezettségként ha forrást vonnak be, azt bankokon keresztül lehet megtenni. Ennek a bankok felé érthetően haszna van, a szintén létező állami támogatások egy része így nem a film ügyére hasznosul, hanem a tranzakció banki költségeiként kell kifizetni.

Tehát azt gondolom, ez nem jó út, korábban nem erről volt szó. Amikor együtt elfogadtuk, senki nem beszélt erről, nem is akarta senki, sem önök, sem mi. Arról, hogy miért alakult ki ez a helyzet, tudnék vitát nyitni, de nem szándékozom. Azt szeretném mint problémát jelezni, hogy ezen szerintem változtatni kell, és mi erre is szeretnénk felhívni a figyelmet, mint ahogyan ezzel összefüggésben arra is, hogy veszélyesnek látom és látjuk azt, hogy a még meglévő állami filmvagyont a Magyar Mozgókép Közalapítványnak szeretnék átadni.

Miről van szó? A jelenleg állami tulajdonban lévő filmes gyártó bázis a Mafilm és a Filmlaboratórium, ami az ÁPV Rt. tulajdonában van, ott működik. Működik, ahogy működik, és most ezt a költségvetési törvénnyel, illetve a mostani törvénnyel, amit tárgyalunk, a 20. §-ban azt szeretnék, hogy az ÁPV Rt. térítés nélkül egy aranyrészvényt megőrizve adjon át a Magyar Mozgókép Közalapítványnak. Én ebben azt a veszélyt látom, hogy egy ilyen nehéz finanszírozású helyzetben lévő közalapítványnál, ha megjelenik ez a több milliárd forintos vagyon, ennek a hasznosulása nem feltétlenül úgy történik majd, hogy működik, és ami a működésből hasznot termel, azt tudják a magyar film ügyére fordítani, hanem esetleg eladják, mert őket már semmi nem köti ahhoz, hogy ezt ne adják tovább, ne adják el.

Látok olyan veszélyt, hogy az így most még állami kézben lévő filmes vagyont valakik elkótyavetyélik, és ez nem lenne jó. Korábban erről sem volt szó. Azt látom, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány alulfinanszírozása miatt született egy olyan egyezség, miszerint a meglévő állami filmes vagyon az ÁPV Rt.-től átkerül a közalapítványhoz. Szerintem ez nem jó út, mert ha készítettünk, elfogadtunk egy törvényt, egy keretet - ezt megtettük -, amely ösztönzi a mozgóképipart, hogy Magyarországon fektessen be és ösztönzi, hiszen 30 milliárd forint körüli külföldi bérmunka érkezett a törvény hatálybalépése óta Magyarországra, és a 20 százalékos adókedvezmény, amelyet a mi módosító javaslatunkra emeltünk 10 százalékról 20 százalékra - és ebben is köszönjük a támogatást -, nagyon jól mozgatja ezt az ügyet.

Ha érdemes ezt működtetni másnak is, akkor miért ne lehetne megtartani és jó irányban működtetni az ÁPV Rt. tulajdonában lévő Mafilmet és Filmlabort? Ha ezt más meg tudja csinálni, akkor meg tudná csinálni szerintem az ÁPV Rt. is. Én látok veszélyt, és a Magyar Mozgókép Közalapítvány nincs felkészülve erre. Ügyészségi vizsgálatok voltak. Az egyszerű támogatások odaítélésében sincs igazán nagy rend ennél a közalapítványnál, hogy ne ostorozzam jobban őket pont azon a napon, amikor egyébként most a Filmszemle megnyitója kezdődik tíz perc múlva.

(18.50)

Tehát én azt hiszem, ez is egy veszély, és mi ezért is mondjuk azt, hogy nem tudunk igent mondani most, mert szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy jobban kell hasznosulnia ennek a törvénynek, illetve vannak pontok, ahol változtatni kell rajta.

És ne haragudjanak, azt azért még szeretném elmondani, hogy még van egy pont - az előző hozzászólásomban elmondtam jó pontokat -, ami problémás: az összeférhetetlenség ügye. Nagy dilemma és nagy probléma jelenleg a filmtörvényen keresztül az összeférhetetlenség kezelése a Magyar Mozgókép Közalapítványnál. Ismerjük a történeteket, nem erről kell most beszélnünk, hanem arról, hogy a mostani módosítás ugyanakkor, én úgy látom, egy kicsit túllő a célon.

Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, azért az sem jó, hogyha a nem érintett szakembereket is kizárjuk a döntéshozatali folyamatból, és a mostani törvényi szöveg sajnos több ponton ilyen. Mert ha érintett szakember van egy bírálóbizottságban, úgy értem, hogy az ő produkciója valahogy áttételesen is szerepel a döntések között, akkor ne vegyen részt ebben - ezt így gondolják a filmesek is. És én ebben az esetben nem érzem a teljes konszenzust a magyar filmes társadalomban a törvény kapcsán.

Hozzám eljutott több olyan jelzés, miszerint ezt át kellene gondolni, hogy az összeférhetetlenségben ésszerűbben lépjünk. Ha ez most nem sikerül, ezt meg kell tennünk néhány hónap múlva, és most szeretném azt a dilemmát felvetni, hogy miért nem sikerül ez most. Egy operett ülésszakon vagyunk, van három ülés. Nincs esély arra, hogy ha most egy módosító indítvány megszületik, azt elfogadja a bizottság. Tehát én benyújtok egy módosító indítványt most ebben az ügyben, a bizottságban megtárgyaljuk holnap - itt van napirenden, holnap tárgyalni fogjuk -, ott megszavazza a bizottság, idejön a Ház elé, és ha itt a tisztelt parlament a módosító indítványt elfogadja, akkor nem tudunk végszavazást tartani. Ha nem fogadnak el egy módosító indítványt sem, akkor el nem fogadott módosító indítványok hiányában lehet végszavazást tartani 13-án, az utolsó parlamenti ülésnapon.

Tehát nincs esély arra, hogy egy normálisan - ahogy egyébként a bizottságban is ezt korábban megtettük - átgondolt, politikai oldaltól függetlenül kiérlelt javaslatot átvigyünk. Még ha bizottsági módosító indítványként jön, akkor is csak Házszabálytól való eltéréssel lehet kezdeni valamit ebben az ügyben. Mint ahogy a médiatörvényben léptünk ilyet, ebben az ügyben is lehetne, csak én azért aggodalmaskodom ezen a dolgon, és azért nem nagyon látom ennek a lehetőségét most, mert ugyanakkor nem arról van szó, hogy egy kidolgozott, a szakmával egyeztetett, és a szakma konszenzusát bíró elemről lenne szó ebben a paragrafusban a módosítás kapcsán. Tehát ezért vannak dilemmáim az ügyben.

Azt hiszem, ezt persze meg lehet oldani, mert ha ezt a törvényt így elfogadjuk, lesz ez a törvény, ettől még működik a magyar mozgóképipar - az is könnyen lehet, hogy jobban működik, mint ahogy eddig, mert sok ponton segít a törvény -, de az általam felvetett veszélyek és az előbb említett probléma olyanok, amelyek kapcsán azt hiszem, hogy változtatni kell majd a törvényen, még ebben az évben.

Nagy tisztelettel köszönöm a figyelmüket, és bízom benne, hogy bölcs döntést fog hozni a magyar parlament újra a magyar filmtörvény ügyében.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)