Készült: 2020.04.05.19:17:55 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

185. ülésnap (2016.11.10.), 152. felszólalás
Felszólaló Czibere Károly
Beosztás Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Előadói válasz
Videó/Felszólalás ideje 14:09


Felszólalások:  Előző  152  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

CZIBERE KÁROLY, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Fontosnak tartom, hogy ha nem is minden egyes kérdésre, hiszen például Bangóné képviselő asszony nagyon-nagyon sok kérdést tett föl, de azért a csomóponti kérdésekre igyekszem választ adni. Mert azt látom, hogy mindenki érdemben igyekezett hozzászólni, és olyan javaslatok érkeztek, amelyek valóban a legtöbb esetben konstruktívak.

Kovács képviselő úrnak szeretném megköszönni a támogatott lakhatás kapcsán a buzdítást. Azt gondolom, hogy valójában nem elegendő a fogyatékos intézmények kitagolása kapcsán csak uniós forrásból kitagolást végezni. Nem lehet sikeres, ha ezt nem kíséri a támogatott lakhatás folyamatos fejlesztése. Köszönöm a fejlesztő foglalkoztatás kapcsán is a buzdítást. Itt is fontos, hogy abból a régi keretből kiemeljük ezt a lehetőséget, és még több fogyatékos embernek biztosítsuk az intézményekhez kapcsolódóan ezt a foglalkoztatást. Az önálló szolgáltatás meg fogja adni ezt az esélyt.

Áttérek Bangóné képviselő asszony kérdésére, de mindenki érintette a szülőtartást. Itt néhány dolgot azért fontos leszögezni. Az egyik, azt hiszem, Vágó Sebestyén képviselő úr említette a kötelezés kérdését. A javaslat elég egyértelműen fogalmaz: a fenntartó a bíróságtól kérheti. Kérheti. Tehát nincs ilyen, hogy ki van adva egy intézményvezetőnek, hogy köteles erre, és nem is lesz kiadva.

Van e mögött azért egy sokkal fontosabb, Bangóné képviselő asszony által felvetett kérdés, hogy ezt biztosan azzal a sanda szándékkal teszi a kormány, hogy majd valahol máshol forrást vegyen ki. Az időskori biztonság alapvetően három nagy rendszeren keresztül van garantálva. Az egyik a nyugdíjrendszer, a másik az időskorúak egészségügyi szolgáltatásának finanszírozása, a harmadik pedig a hosszú távú gondoskodás, gondozás; illetve a szakápolás is, ami, reméljük, jövőre el tud indulni. Na most, ha ezeket a rendszereket és a 2017‑es költségvetési törvényt is megnézik, nem találnak arra vonatkozóan jelet, hogy a szülőtartás bevezetésével párhuzamosan azzal kalkulálna a kormány, hogy bármelyik, az időseket segítő és az időskorúak szociális biztonságát garantáló rendszerből forrást vonna ki a másik oldalon.

Tényszerűen nem igaz, hogy mondjuk, a szociális gondozás, az idősotthonok normatívája ennyivel csökkenne. Sőt! Nézzék meg: a házi gondozás normatívája 145 ezerről 210 ezer forintra nő, 50 százalékkal nő. Ezt még egyszer elmondom. Tehát a bentlakásos idősellátás normatívája nem csökken; az alapellátásban a házi gondozás normatívája ‑ ez a költségvetési törvényben benne van, ez meg van szavazva ‑ 145 ezer forintról 210 ezer forintra nő. Tehát nem arról van szó, hogy a szülőtartással párhuzamosan forrást vonna ki az időseket segítő szociális szolgáltatási rendszer finanszírozásából az állam vagy a kormány, hanem pontosan az történik, hogy az alapellátásban 50 százalékkal fog növekedni a normatíva. Ezért azokat a sanda utalgatásokat szeretném visszautasítani, amelyek azt feltételezik vagy arra céloznak, hogy valamifajta forráskivonás készül.

És itt egy másik fontos, sokszor hangoztatott dolgot is szeretnék cáfolni. Ez az időskori szegénység problémája. Egész egyszerűen azt kell látni, hogy Magyarországon ‑ megint csak KSH ‑ 14-15 százalék körül van az átlagos uniós módszertan szerint számított szegénységi ráta, és 4,5 százalék az idősek tekintetében. Tehát az átlagos szegénységi ráta harmada az idősek szegénységi rátája. Egyszerűen azért, mert itt Novák államtitkár asszony előttem, amikor összefoglalta a válaszát, felszólalásában elmondta, hogy a nyugdíjak reálértéke hogyan növekedett. Tehát ez egész egyszerűen egy nem valós kép közvetítése.

A szülőtartás kapcsán azt is fontos leszögezni, hogy mi is úgy gondoljuk, ahogy többen megfogalmazták, Schmuck képviselő asszony is elmondta, hogy a családok többségében működik az elemi szolidaritás. A gyermekek döntő többségükben valóban úgy gondolkoznak a szüleikről, hogy tisztességgel felneveltek engem, tehát dolgom, felelősségem és kötelességem, hogy róla gondoskodjam, segítsek, ne hagyjam magára. Nem erről van szó. Nem az elemi szolidaritáson alapuló családok szétveréséről van szó. Ezt nagyon fontos leszögezni.

Itt arról van szó, ahogy az expozéban is elmondtam, hogy egyszerűen a társadalommal, a társadalom többi tagjával szemben nem méltányos az, hogy ha az, akinek van kötelessége, illetve jövedelme is, ennek a kötelességének nem tesz eleget. Azt gondolom, itt többen is elmondták, hogy az Alaptörvényben foglalt alapelvek rendben vannak. Akkor pedig ezt át kell ültetni a törvényekbe.

(20.10)

Itt Lukács képviselő úr mondta azt, hogy miért kellett ezt megnyitni. Ez nem most lett megnyitva, önök előtt volt májusban a Ptk. vitájában, és az nyitotta meg. Nekünk az a dolgunk, hogy egy olyan rendszerbe, amely ebből a szempontból érintett, ezt át kell vezetni, és azt gondolom, hogy miután a mi vizsgálataink szerint is, ahogy az előbb elmondtam, sporadikus jelenségről lesz szó, ezek nem lesznek jelentős számban, nem fog rá bírósági ügyek garmadája indulni, és nem fog egy ipar, ügyvédi vagy bármilyen ipar erre épülni, ez meggyőződésünk. Az állami fenntartónál végignézett tapasztalataink azt mutatják, hogy ez rendkívül kevés esetben fog idáig eljutni.

Ma is van lehetőség arra, hogy a különbözetet, amiről itt beszélünk, tehát az intézményi és a személyi térítési díj különbségét, egész egyszerűen a gyermek vállalja. Ezért nem lesznek perek döntő mennyiségben, mert ma is a gyermekek vállalják, mert az a helyzet, amit itt többen elmondtak, hogy igenis, tisztességben felneveltek a szüleim, tehát be fogok szállni, részt fogok venni az ő térítési díjának a fedezésében. De igenis vannak olyanok, akik esetében ez nem így van, vannak erre nagyon csúnya példák, és igenis ezt a lehetőséget biztosítani kell. Még egyszer: nem kötelező az intézményvezető számára, hanem ez egy lehetőség.

Mi az emberek pártján állunk és a tisztességes emberek pártján állunk, tehát ez egy összefoglaló mondat, és azt gondolom, ez talán összefoglalja a mi álláspontunkat ebben az ügyben. Azt gondoljuk, hogy aki tud, fontos, hogy a szülőjéről gondoskodjon. Azt gondolom, a tisztességes emberek így gondolkodnak, és gondoskodnak a szüleikről.

A következő kérdéskör a házi segítségnyújtással kapcsolatos volt, a piacosítás kérdése. Itt Bangóné képviselő asszony elmondta, hogy veszélynek látja azt, hogy akkor mi van a jogosultak ellátásával. Kétszer mondtam el az expozémban, igaz, hogy hosszú volt, de akkor is kétszer mondtam el, hogy olyan módon lehet vállalni a piacról, a piaci szférában ellátást, ami nem veszélyezteti semmilyen módon a jogosultak ellátását, mint ahogy egyébként ez igaz más esetekben is.

A 35 ezres létszámnál van egy félreértés. Szintén a képviselő asszony említette azt, hogy 35 ezerben szeretnénk korlátozni a házi segítségnyújtásban részesedők számát, a jogosultak, ellátottak számát, miközben 120-130 ezer körül volt néhány hónappal ezelőtt vagy tavaly az áltagos ellátotti létszám. Ez té­ve­dés. A rendszernek két része van: az egyik rész az önkormányzatok által ellátottak, az alapellátási kötelezettségből ellátottak; a másik pedig a civilek, egyházak által ellátottak, és erre a második részre, tehát a civilek, egyházak és magánszereplők által ellátottakra vonatkozik a 35 ezres létszámkorlát. Egyszer az ál­lamnak felelőssége, hogy megmondja, mennyi ka­pa­citást tud finanszírozni; de az önkormányzati bár­meddig nőhet, ameddig szükséglet van, ameddig rászoruló ember van, ott az önkormányzat el tudja látni, ott a kapacitások nőhetnek. Az egyházi, civil világban szeretnénk a 35 ezret meghatározni, és azt gondoljuk, elég lesz, hiszen most 29 ezernél van ez a szám, tehát a további növekedésnek is van lehetősége.

A következő kérdéskör az volt, hogy a hajlék­ta­lan­ellátásban differenciálni kell; Vágó Sebestyén képviselő úr mondta. Abszolút egyetértünk, és ez meg is jelenik. Köszönöm a házi segítségnyújtás kapcsán is a differenciálásra való buzdítást, és azt is, hogy a lakhatási és a fejlesztő foglalkoztatási kérdéskör kapcsán támogatásáról biztosított bennünket.

A szülőtartás kapcsán, azt gondolom, válaszoltam.

Hogy a veszélyeztető szülő fizessen az átmeneti ellátásért, meg fogjuk vizsgálni ezt a lehetőséget.

Fontosnak tartom még azt is hangsúlyozni a képviselő úr hozzászólása kapcsán, hogy az idős jogosultságát, az idős jogát és az ellátását semmilyen módon nem érinti a szülőtartás kérdése. Tehát ha a szülőtartás esetén nem sikerül a gyerekkel megállapodni, bírósági ügy lesz, az nem hathat vissza az ellátására.

Schmuck Erzsébet képviselő asszony vetette föl a hajléktalanügy kérdését a szülőtartás mellett, a külső férőhelyet, és hogy miket kellene csinálni. Mi 2014-ben összehívtuk a hajléktalanszakma legfontosabb képviselőit, és hajléktalanügyi teendők néven egy vastag programot tettek az asztalunkra, mi azt hajtjuk végre. Azt gondolom, vannak és lehetnek még más javaslatok is természetesen, mi ezt folyamatosan figyelemmel kísérjük és figyelembe vesszük, de elsősorban a hajléktalanszakmában dolgozókkal együtt, akik a legtöbb tapasztalattal rendelkeznek ezen a területen, dolgoztuk ki ezeket a javaslatokat, és tettünk javaslatot arra, hogy ezeket az önök asztalára tegyük.

Szabó Sándornak szeretnék válaszolni a társu­lás­ügy kapcsán. Alapvetően májusban, amikor ez bekerült a törvénybe, talán emlékszik rá, az a cél volt a kormány szeme előtt, hogy a társulások nem mindig egyértelműen követik a járási határvonalat. Miután a gyermekjóléti központok új rendszerének kialakításakor alapvető cél volt az, hogy úgy alkossuk meg az új rendszert, hogy a gyerekek ne kallódjanak el, tehát a gyermekjóléti szolgálat: helyszín; járási szint: gyermekjóléti központ és a gyámhatóság között ne kallódjanak el a gyerekek, teljesen egyértelmű legyen a gyermekút, ezért fontos, hogy teljesen egyértelmű legyen, hogy melyik településen élő gyermek melyik gyámhatósághoz és melyik gyermekjóléti központhoz tartozik.

Ebből a szempontból volt fontos, hogy ennek az új rendszernek a járás a határa, és ezért volt a szabályozásban itt a hangsúly. Miután azonban mi is érzékeltük ezeket, és többen is érzékelték, többen is fogalmaztak meg kritikát ezzel kapcsolatban, és valóban látjuk ennek a problémáját, azt gondoljuk, hogy a kormány mostani elképzelése szerint támogatni fogja azokat a módosító javaslatokat, amelyek arra vonatkoznak, hogy a társulás is tudjon továbbra is működtetni központot. Tehát ezt gondolom, és köszönjük szépen az észrevételeket mind a kormánypárti, mind az ellenzéki padsorokból.

Összességében tehát azt gondolom, hogy mind a támogatott lakhatás kapcsán, mind az átmeneti ellátás kapcsán, mind a szülőtartás kapcsán, mind a házi segítségnyújtás kapcsán tovább tudunk lépni azon az úton, amelyet az elmúlt években megkezdtünk, és tényleg közelebb tudunk jutni ahhoz, hogy célzottabb ellátásokhoz, szolgáltatásokhoz jussunk, és valóban, az adófizetők által számunkra biztosított költségvetési forrásokat a valóban rászorulók, valóban intenzív gondozási és egyéb szükséglettel rendelkezők felé tudjuk átcsoportosítani. A szolgáltatások differenciálása, átalakítása alapvetően ezt a célt szolgálta eddig is és ezek után is.

Még egyszer köszönöm szépen a javaslatokat és az észrevételeket. Köszönöm szépen a szót. (Kovács Sándor tapsol.)




Felszólalások:  Előző  152  Következő    Ülésnap adatai