Készült: 2024.03.29.10:24:02 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

243. ülésnap (2017.10.03.), 128. felszólalás
Felszólaló Z. Kárpát Dániel (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 12:52


Felszólalások:  Előző  128  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, egy akár unalmasnak is ígérkező, szakmainak tűnő - s itt a hangsúly a „tűnőn” van - vita kezdett kibontakozni, de hát Hollik István képviselőtársam azért képes volt ezt is szétrugdosni már alapjaiban. Én igyekszem venni egy nagy levegőt, és megpróbálok arra koncentrálni, amire eredetileg szerettünk volna. De ne vegye képviselőtársam sértésnek azt, hogy ha az önök gazdaságpolitikája tele van olyan típusú visszaélési formákkal, amelyek mentén állami cégek, társaságok, hatóságok tevékenysége legalábbis megkérdőjelezhető, akkor bizony mindig lesz ellenzéki erő, amelyik ezt fel fogja emlegetni. Adott esetben teljes iparágakat voltak képesek oly módon magánkézbe átjátszani, hogy ott csak egy-két oligopol helyzetben lévő szereplő maradhatott meg. A szerencsejáték-piac is ennek illusztris példája. Ön ezt sem egy lakossági fórumon, sem egy szakmai fórumon nem tudja eladni, hogy mindez etikusan történt és egy tisztességes nemzetgazdaságban elvárható módon. Lehet, hogy hatályos jogszabályokat fog találni hozzá, és lehet, hogy meg fogja tudni indokolni, hogy a hatályos jogszabályoknak milyen módon felelt meg, mondjuk, a szerencsejáték-piac részbeni szétdózerolása, aztán a maradék átjátszása, ezt elképzelhetőnek tartom, de hogy etikai normákat nem fog tudni felvonultatni emellé, legalábbis széles körben elfogadott módon, ebben is egészen biztos vagyok.

 

(Az elnöki széket dr. Latorcai János,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Láthatjuk tehát, hogy az előttünk fekvő csomag, amely jogharmonizációs szempontból kellett hogy elkészüljön, de tartalmaz egyébként nagyon előremutató és értelmes dolgokat - én még az új eljárástípust is idesorolom -, alapvetően jobban kimunkálható lett volna, ha a második Orbán-kormány szervezetrendszere tekintetében kezdtek volna dolgozni rajta, akkor ugyanis még volt egy önálló fogyasztóvédelmi bizottsága az Országgyűlésnek, amely tökéletesen alkalmas volt a megfelelő szakmai viták lebonyolítására, egyfajta előkészítő szerepet is betöltött-betölthetett volna ez. Sajnos ebben a kormányzati ciklusukban ezt a bizottságot megszüntették, beolvasztották abba a gazdasági megabizottságba, ahol nyilvánvaló módon a fogyasztóvédelmi témák súlya a legjobb szándék ellenére is csökkent. És azt is látnunk kell, hogy maga a fogyasztóvédelem rendszere is átalakult, részben pontosan az egyik olyan szervbe, a Magyar Nemzeti Bankba olvadt be, amelyet egyébként ellenőrizni kéne, felügyelni kéne, és sok esetben vissza kéne téríteni a helyes útra, hiszen ami az utolsó érában történt a Magyar Nemzeti Bank életében, az legalábbis óriási, hatalmas kérdőjeleket vet fel.

Azt is látnunk kell ugyanakkor, hogy a GVH önkényesen jár el bizonyos esetekben, és önkényesen nem jár el máskor, amikor kellene; amikor a TV2 és Andy Vajna különböző ügyletei felmerülnek és ezek jóváhagyása, ezzel párhuzamosan pedig az RTL és társai megbüntetése, akkor nem is kell hozzáértőnek lenni, ez a laikus emberben is felvet bizonyos kérdéseket. Hogy kinek van igaza, az lehet szakjogászi viták tárgya és annak a végeredménye, de hogy ezeket a vitákat le se folytassuk, mert mondjuk, Hollik Istvánnak ezek nem tetszenek, ez egészen újszerű a magyar parlamentben, mint ahogy az is, hogy ön az előbb előrevetítette, hogy mi majd miről fogunk beszélni az ellenzéki erők részéről. Lehet, hogy a hatvanas években ez jó módi volt, de most már lassan harminc éve elvileg rendszert kellett volna váltani, gyakorlatilag módszereket sikerült. Én nagyon bízom benne, hogy a rendszerváltás is bekövetkezik előbb-utóbb.

No, de visszatérve a tárgyra: magának a GVH-nak a tevékenységéről is el lehetne mondani egy-két misét, de azt kell mondjuk, hogy egyrészt ellenzéki képviselőtársaink részletesen tüzeltek ebben a fegyvernemben, LMP-s képviselőtársam külön sajtótájékoztatót is tartott róla, ezért nem akarok részletesen belemenni abba, hogy milyen vádak merültek fel, miszerint a GVH saját autóvásárlásai kapcsán hogyan röpködtek a milliók - itt 18,2 millió van előttem a sajtójelentés szerint, de nagyon súlyos milliók -, és arról sem akarok részletesen beszélni, hogy a Versenyhivatal állítólag évi 6 millió forintot fizet a Diplomata Magazinnak az Országgyűlés munkájának a figyelésére, amire egyébként vannak hivatott szervek, nagyon hozzáértő szervek itt a Házon belül is egyébként. Ha valaki Magyarországon profi sajtószemléhez akar jutni, akkor itt a Házon belül érdemes a hozzáértőkhöz fordulni, és professzionális anyagot fog kapni az asztalára, ezt nyugodtan elmondhatjuk. Tehát nem szeretnék magát a GVH-t illető kérdésekre jobban összpontosítani, mert az éves beszámoló, az éves jelentés tárgyalásakor ezt azért meg szoktuk tenni, s ott azért valamifajta válaszok is szoktak születni.

De arról mindenképpen beszélnünk kell, hogy a Versenyhivatal az előző egész lezárt évben összesen 5,4 milliárd forintnyi bírságot rótt a kartellező és versenyjogot sértő cégekre. Ugyanakkor itt kettő csatlakozó adat legalábbis szemet szúró. Az egyik az, hogy a legtöbb jelzés lényegében a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos, a kartellgyanúk mintegy 60-65 százaléka hasonló eljárásokat illető, és itt is elsősorban az uniós finanszírozású programok azok, amelyek gyanúsak. Tehát az itt megforduló pénztömeg ismeretében az 5,4 milliárdnyi bírság, azt is mondhatom, hogy elenyészőnek tekinthető. Még az előző ciklus első felében Gaudi-Nagy Tamás akkori képviselőtársamban volt nagyon erős ambíció, hogy a multinacionális cégek esetében a rájuk kiszabható bírságot emeljük meg, és ezt keresztül is tudta vinni ellenzékből. Emlékeim szerint öt-tízszeresére növekedett a lehetséges bírságok felső határa. De hát itt is elmondható az, hogy a GVH tevékenysége kapcsán elementáris az igény azt illetően, hogy a hatalmas közbeszerzési piac tengernyi visszaélése mentén elrettentő erejű bírságok szülessenek. Itt azt látjuk, hogy teljes kartellügyekben - a sajtójelentések leggyakrabban az úgynevezett sebvarróügyet emlegetik, aminek egészségügyi vonatkozása van - a hivatal összesen végül 270 millió forintos bírságot szabott ki, pedig hát a teljes „piacon” megforduló pénztömeg hatalmas nagy mértékű ehhez képest. Tehát nem biztos, hogy ez lesz az elrettentés első és legjobb formája, de nagyon szeretnénk, ha legalább közelítene afelé.

A másik súlyos terület, ami egyébként abban a választókerületben is komoly problémákat okozott, ahol én indultam annak idején, tehát amelynek viszonyait a lehető legbehatóbban ismerem, ez pedig a fogyasztóvédelem konkrétan maga.

 

 

(17.00)

 

Ugyanis a GVH által lezárt összes ügy 40 százaléka közismert módon fogyasztóvédelmi tárgyú, és különösen, kirívóan sok panasz érkezett az úgynevezett állapotfelmérési, termékbemutatókat illető esetek kapcsán, amelyek szabályozását mind a kormány, mind az idekapcsolódó szervek évek óta tologatják maguk előtt, felháborító módon. Nálunk, Óbudán úgy sikerült ezeket az idős embereket átverő és egyébként nagyon aljas termékbemutatókat megakadályozni, hogy saját aktivistáink, tagtársaink beültek ezekre az eseményekre, és ha úgy tetszik, akkor széttrollkodták őket. És mivel senki más nem jelzett, pedig kellett volna a jegyző irányába, az önkormányzat irányába jelezni a szervezőnek, jeleztek a mieink, és nyilván a hatóságoknak is. Végül sikerült ezeket a rendezvényeket ellehetetleníteni.

De nem várható el országos szinten, hogy mindenhol helyi civil aktivisták elérjék azt, hogy a hasonló átveréssorozatok megszűnjenek. Tehát nyilvánvalóan itt nem lehet a GVH-ra hárítani a felelősséget. Kormányzati feladatkör lenne, az Országgyűlés dolga lenne keresztülvinni, megszavazni azokat a törvényeket, amelyek nem a telephelyeket próbálják szabályozni, nem azt, hogy hol köthet hitelügyletet a termékbemutatót szervező cég képviselője a károsulttal, mert itt későbbi károsultakról beszélünk szinte minden esetben.

Egész egyszerűen fel kéne tenni azt a kérdést, hogy Magyarországnak, nemzetgazdaságunknak van-e bármilyen szüksége termékbemutató típusú ügyleti formára. Van-e erre a formára szükség? Indokolja-e bármi Magyarországon azt, hogy emberek ilyen módon megtévesztési kísérleteket folytathassanak vagy pedig sem. Az én válaszom egyértelműen az, hogy nincs erre szükség, ilyen szabályozást szeretnénk keresztülvinni. Nagyon sajnálom, hogy ez nem sikerült. És még egyszer mondom, nem a GVH‑t teszem felelőssé azért, hogy bár korlátozások történtek, de ezek a korlátozások csak arra vonatkoznak, hogy az átverés után hol lehet majd a hitelügyletet aláírni, és még mindig nyitva hagyják azokat a kapukat, amelyeket nem szabadna nyitva hagyni.

Végül az utolsó, nagyon fontos témaként egész egyszerűen muszáj a médiapiaci helyzetet és viszonyokat elemeznünk, hiszen önmagában a Gazdasági Versenyhivatal beleegyezni látszik abba, hogy Andy Vajna cégeihez kerüljön a Lapcom-csoport, és a megyei lapok piacán olyan mértékű átrendeződés történjen, amely véleményem szerint nélkülözi a tisztességes piaci háttérfolyamatokat. Ez egészen elképesztő! Láttunk már olyat, hogy hivatal szemet huny bizonyos tranzakciók fölött. Láttunk már olyat, hogy esetleg rugalmas módon kezelt bizonyos ügyeket, ahol mérlegelési jogköre a rugalmasságot lehetővé teszi.

De ekkora arcátlanság mentén, amikor ráadásul az érintett tranzakciókhoz az MKB hitelez Vajnának, ekkora arcelfordítást és szemlesütést még talán az utóbbi 27 évben nem láttunk. Egészen elképesztő és felháborító az, hogy a GVH asszisztált ehhez az ügylethez és tranzakcióhoz. Ha valaki, akkor én biztos nem fogom a Magyar RTL Televízió Zrt.-t túlvédeni, de más esetekben azért drákói szigorral eljár mind a hatóság, mind a felügyelet. Hogy van oka erre vagy nincsen, azt mérlegelje saját maga, nekem erről csak személyes véleményem lehet és nyilván szakmai véleményünk is. Nyilván nem akarunk beleszólni a GVH napi működésébe, de az egészen biztos, hogy bizonyos ügyletek mentén, amilyen, mondjuk, a megyei lapok komplex és szinte teljes felvásárlása, valamint az Andy Vajna-féle médiabirodalom kiépítése, itt bizony beavatkoznivaló bőven lett volna.

Egész egyszerűen egy olyan médiatúlsúly alakult ki ezáltal bizonyos szegmensekben, ami kizárja a tisztességes és piaci alapú folyamatokat a jövőben. Mindaz a tény, hogy emögött az MKB hitelezése áll, erőteljes kérdőjeleket vet fel. Tehát a jövő évi választások után, ha tisztességes elszámoltatásra sor kerül, akkor biztos, hogy nagyon sok feladat adódik majd ezekben a kérdéskörökben. De hát azt egyértelműen látnunk kell, hogy az RTL 30 százalékosnak szánt tulajdonszerzését idén januárban a GVH gyakorlatilag meg kívánta tiltani, ugyanakkor, amikor a megyei lapok piacát gyakorlatilag bekebelezte egyetlenegy érdekeltség, mindegy, hogy milyen háttéreszközök és háttércégek felvonultatásával. Akkor azt láttuk, hogy az asszisztencia teljes volt, a hallgatás is teljes volt.

Nyilvánvalóan az ember ilyenkor nem csak és nem elsősorban személyi következményeket szeretne látni, de habár most egy hatalmi tengely valóban mindent maga alá próbál gyűrni, azt várnánk el, hogy ehhez ne asszisztáljon mindenki. Most viszont azt látjuk, hogy egyrészt az Állami Számvevőszék is asszisztál bizonyos kormányzati szándékokhoz olyan módon, hogy az már a hatályos jogszabályokat is sértheti, most a GVH tekintetében látunk egy olyan szemlesütést, ami teljesen méltatlan egy szakmai szervezethez. Nagyon reméljük, hogy ez a folyamat végre megáll, és nem pedig egy választási kampány részévé silányul. Hiszen a jövő év e tekintetben is lehet a megtisztulás éve.

Végül pedig egy személyes reményemet hadd osszam meg a jelenlévőkkel. Nagyon szeretném, ha egy önálló fogyasztóvédelmi bizottság keretein belül maga a fogyasztóvédelem kiemelt szakterületté válna, mint ahogy 2010-től volt erre szándék, és erre a fogadókészség is kiváló volt.

Azt kell lássuk, hogy beindultak egészséges folyamatok ezen a területen, aztán lett belőle a banki ágazati különadó, tranzakciós illeték, majd az összes ilyen tehernek elnevezett valami áthárítása, aztán az áthárítás beismerése. Végül a kormányzati következmény és a jogalkotó bármilyen következtetéseinek elmaradása egyértelmű kudarcba fullasztotta ezeket a kísérleteket.

Nagyon remélem, hogy a magyar ügyfelek, sajnos sokszor későbbi leendő károsultak védelme érdekében pártok felett álló módon sikerül olyan ajánlásokat megfogalmazni, amelyek visszatérítik a magyar nemzetgazdaságot ebbe az irányba. Köszönöm a figyelmet.

 




Felszólalások:  Előző  128  Következő    Ülésnap adatai