Felszólalás adatai

DR. MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. A törvénytervezetet olvasva önkéntelenül felmerül az emberben, hogy amikor a tárgyalók tárgyalták a Magyar Köztársaság által vállalt kötelezettségeket, vajon mit tartottak szem előtt. Lehet látni az elért eredményekből, hogy volt három szempontjuk, és ez három elfogadható szempont az ő szituációjukban.

Az első, hogy minél kevesebb rizikója legyen annak, hogy nem tudjuk vállalni, amit ránk mérnek. Lehet látni, jól tárgyaltak, meglehetősen nagy lehetőségünk van még, hiszen sokkal kevesebb a kibocsátásunk, mint amennyi az előírt kvóta. A második szempontjuk láthatóan az lehetett, hogy minél kevesebb befektetéssel tudjuk tartani a lépést Európával, a világgal. Jelen pozícióban ez pillanatnyilag még mindig megvalósulhat. A harmadik viszont az, hogy minél jobban jöjjünk ki pénzügyileg a kvóták eladása által. Természetesen, hogy a kvótáknak mennyi az ára, az nem rajtunk múlik, de minél több a kvóta, amit eladhatunk, annál jobban jöhetünk ki ebből. Azt lehet mondani, hogy a kiküldött tárgyalók a feladatukat tökéletesen meg is oldották.

De nézzük meg, hogy mi az ország érdeke! Az országnak elsődleges érdeke, hogy minél gyorsabban csökkenjen az egész Kárpát-medencében az üvegházhatást okozó gázok mennyisége. Hegyekkel ölelt tányérban lakunk, elsősorban rajtunk múlik az, hogy mennyi gázt bocsátunk ki, rajtunk múlik az, hogy milyen a környezetünk. Kiemelten veszélyeztetett helyen élünk - mondta az államtitkár úr. Ez igaz, de azt is elmondhatjuk, hogy elsősorban rajtunk múlik az, hogy ezen a veszélyeztetett helyen milyen minőségű életet tudunk magunknak biztosítani; rajtunk és némileg természetesen a szomszédos országokon, mert a jelen politikai helyzetben az egész Kárpát-medence nem tartozik a fennhatóságunk alá.

Másik fontos érdekünk természetesen az, hogy a befolyó összegek intenzíven legyenek felhasználva arra a célra, hogy a most meglévő gázokat is minél jobban csökkentsük. A kvótakereskedelemmel szemben fenntartásaink vannak. Igaz, a világ más részén ez a kereskedelem produkált csökkentéseket, de vajon ebben a szituációban, hogy messze-messze alatta vagyunk az elvárt szintnek, vajon valóban Magyarországon is ilyen hatással lesz-e, vagy inkább az fog bekövetkezni, hogy elalszunk - ej, ráérünk arra még -, s mire felébredünk, már megint késő lesz és kapkodni kell.

Éppen itt jön az ország harmadik legfontosabb érdeke: a felhasználás ellenőrzése, a felhasználás átláthatósága. Természetesen tudjuk, hogy törvény szabályozza, hogy az eladott kvótákból befolyó pénzt az üvegházhatású gázok csökkentésére kell fordítani, de hiszen annyi minden történt már ebben az országban. Ha bármely pillanatnyi vészhelyzet elviszi ezt a bevételt, akkor besétálunk egy csapdába, ahonnan nagyon nehéz lesz kijönnünk. Ezért le kell vonnunk a konzekvenciákat, mégpedig azt, hogy a fosszilis energiákat valóban háttérbe kell szorítani, mint ahogy az előttem szólók is mondták.

De ebből következik az, hogy nem az az igazi kérdés ma az országnak, hogy Nabucco vagy Kék Áramlat. Az igazi kérdés az, hogy mind a kettőtől a lehető legkisebb függésbe kell hozni az országot. Az igazi kérdés az, hogy mikor tudjuk átállítani az energiagazdaságunkat úgy, hogy a megújuló energia legyen a számottevő és ne a függőséget okozó exportenergia. De ha a megújuló energiát definiáljuk, nemcsak a zöldenergiát kell belefoglalni, hanem az atomenergiát is. Ebben a kérdésben természetesen viták vannak, de ha ezt nem így tesszük, akkor megint egy olyan vállalást próbálunk áterőltetni, amit lehetetlen lesz megvalósítani.

A másik konzekvencia, amit le kell vonni, hogy mikor tudunk valóban takarékos energiagazdálkodást folytatni. A takarékos energiagazdálkodás nem pusztán itt elmondott beszédek és rádióban, televízióban elmondott beszédek kérdése, hanem forrás kérdése. Most, amikor Brüsszelből valóban lehet erre pénzeket hozni, kérdés, hogy kész-e a kormányzat arra, hogy erre úgy 100 milliárd forintot biztosítson, amivel ennél lényegesen több megtakarítást lehet elérni, vagy továbbra is alacsony pár milliárdon, 5-6 milliárdon tartja ezt az összeget, amivel csak látszateredményeket lehet elérni, nem valósakat.

Ha ezekre a kérdésekre jó válaszokat tudunk adni, akkor lesz csak eredménye a jelen törvényjavaslatnak, amit természetesen meg fogunk szavazni. De ez egy első lépés egy hosszú úton, amin, reméljük, nem fogunk megbotlani, legalábbis nem fogunk sokszor megbotlani, mint már annyiszor történelmünk során.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(20.20)