Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Minden tiszteletem a levezető elnöké, ezért szeretném az idegrendszere érdekében jelezni, hogy messze nem fogom kitölteni a rendelkezésemre álló időkeretet, hiszen nem kívánok visszaélni az általános vita adta lehetőségek mindegyikével. A szomorúságomat szeretném kifejezni, főleg Boldog István képviselőtársam felszólalása után. Mi 2010 óta ülünk egymással szemben itt a parlamenti patkóban, számos kérdésben parázs vitáink voltak, számos olyat találni, amiben egyetértettünk, és én azt vettem észre, hogy amikor alapvető nemzetstratégiai kérdésről volt szó, és ön is felül tudott emelkedni ezen a parázsló, talán mondjuk úgy, ellenszenven, akkor bizony megvoltak azok a közös alapok, amelyek Magyarország létérdekeit mindig szolgálták. Ezért kérem azt, hogy ebből a véleménybuborékból, amiben most ülnek, és minden harag nélkül mondom ezt, próbáljanak meg kiemelkedni.

Hiszen mindenki itt elmondja a saját választókerületét illető visszacsatolásait, amelyeket kapott a különböző pályázati forrásokat illetően, elmondják azt, hogy felújították azt az óvodát, aminek támogatom a felújítását, de képviselőtársam, egyre kevesebb benne a szakdolgozó, és azt várják, hogy egyre több gyermek születik, miközben… (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.  Az elnök csenget.) Lehet erre véleményt megfogalmazni, persze, nyomjanak egy gombot, de a helyzet az, hogy Boldog István azt várja, hogy egyre több gyermek születik, és én is ezt várom, a rögvalóság sajnos nem ez.

A rögvalóság az, hogy a tavalyi évben megint rekordszinten fogyott a magyar, és a magyar falvak, egyes magyar térségek kiürülését nem sikerült megállítani. A mi feladatunk a magyar parlamentben a szembenézés lenne egy olyan katasztrofális demográfiai helyzettel, amely kapcsán, ha mi itt mindannyian összefogunk, és egy nemzeti minimumot alakítunk ki  és hozzám közel áll ez a gondolat, én kapacitálom erre önöket , és ez jól elindul, és minden erőforrást ide tudunk fektetni, akkor is 30-40 éves program lenne önmagában az, hogy a fogyást lassítsuk, és valamilyen szinten ezeknek a folyamatoknak elejét tudjuk venni. És azt látjuk sajnálatos módon, hogy tényleg egy véleménybuborékban élnek, hiszen önök talán elhiszik azt, hogy ez a demográfiai katasztrófa lassú zuhanással járt az utóbbi egy-két évben, miközben az a helyzet, hogy négy darab 90 ezer alatti élveszületési adatot tartalmazó év volt Magyarországon emberemlékezet óta, és mind a négy 2010 utánra esik.

Nem szeretném ezért önöket felelőssé tenni, mert nem lenne korrekt szakmailag, hiszen egy alacsonyabb bázisról indulnak, amikor már a szülőképes korú hölgyek száma kevesebb, de azt is láthatjuk, hogy mindenféle demográfiai adat, tehát mindegyik, amelyet a szakma figyelembe vesz, romlott az utóbbi években  és bárcsak ne így lenne! , a termékenységi arányszámnál volt egy átmeneti emelkedés, amit én nagyon üdvözöltem, még mindig messze voltunk az 1,5-től, és 1,49-nél megállt a termékenységi mutató, aztán kis stagnálás után minimális csökkenésnek indult. Szeretném, ha ez újra emelkedésnek indulhatna, de azt látom, hogy ha önök ilyeneket mondanak, miszerint Magyarországon több gyermek születik, ezek a folyamatok lassulnak, akkor a valóság eltagadása megakadályozza azt, hogy közös megoldásokat találhassunk.

Volt olyan év a 2010-es években, amikor egész Erdélyország tekintetében kevesebb, mint 10 ezer magyar gyermek született, képviselőtársaim! Legalább Trianon 100. évfordulója kapcsán józanodjon ki mindenki, hogy mekkora a baj! És ezekre közös megoldásokat kellene találni, és látja, képviselőtársam, minden indulat nélkül mondom ezt, mert mi segíteni szeretnénk az önök őszinte szándékait, csak azt látjuk, hogy tényleg azzal büszkélkednek itt, hogy egy köldökzsinóron, amelyik fölfelé, pályázati források irányába mutat, melyik választókerület mennyit tudott lehívni, és hogy homlokzatot cserélnek az érintett kórházon, amiben már nincs elég szakdolgozó. Azt vizsgálják, hogy mit újítottak fel, mit fejlesztettek egy faluban, ami pozitív, és én örülök neki, csak abból a faluból elvándorolnak a magyar fiatalok külföldre. Szabolcs-Szatmár-Bereget említem megint, ahonnan az én családom egyik ága jött, és azt látjuk, hogy azok a fiatalok, akik ott a 120-130 ezer forintos nettó fizetésből nem tudják kihozni az adott hónapjukat, ők elvándorolnak külföldre.

Borzasztó folyamatok ezek, és tényleg csak arra kérem önöket, hogy a valóság eltagadását fejezzék be. Minden termékenységi és népesedési mutató tekintetében romlottunk, egyedül és szerencsére a házasságkötések száma emelkedett, amely nem demográfiai mutató, feltételezhetően jórészt azért, hogy a családtámogatási rendszer egyébként jó ötletekkel teli elemeit könnyebben igénybe vehessék az érintettek, de ebből több magyar gyermek sajnálatos módon eddig nem született. Nagyon remélem, hogy ez egyszer megfordul, de a valóság eltagadásával nem megy.

Ez egyetlen módon megy: szembesülni az élveboncolás erejével ezekkel a katasztrofális folyamatokkal, és olyan parlamenti megoldásokat találni, amelyeket bármilyen színezetű kormány kénytelen lesz betartani, akár az Alaptörvényben rögzítve, én ezt is tudnám támogatni, csak jussunk el végre a diagnózisig annak érdekében, hogy bármilyen terápiáról beszélhessünk. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)