Készült: 2021.03.05.11:38:51 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 80 2002.11.18. 1:48  19-381

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót. Az elmúlt percekben a pénzügyminiszter úr úgy jellemezte az Orbán-kormányt, hogy egyetlen várost sújtó szabályozást hozott a költségvetésben az elmúlt években. (Dr. László Csaba nemet int a fejével.) Én ugyan tudnék még néhány várost mondani, amelyeknek a vezetése végig ezt mondta, hogy az Orbán-kormány háttérbe szorította őket. De nézzük csak ezt az egyetlen állítást, hogy Budapest mennyire ellenszélben volt az elmúlt időben, és mit látunk most.

Az elmúlt évben, 2002-ben Budapesten az adóerő-képességgel szembeni elvonás 10 milliárd forint volt. Ebben az évben, a 2003. évi költségvetésnél ezt a számot nem láthattuk, mert egyrészt az információk titkosítva lettek, másrészt a bizottsági ülésre is olyan főosztályvezető jött el, aki minden kérdésünkre azt mondta, hogy ő önkormányzati kérdésekben nem tájékozódott.

A gazdasági bizottság jegyzőkönyvbe diktáltatta, hogy szeretné tudni, az adóerő-képesség hogyan változik 2003-ban, ezért ma reggel sikerült megkapnunk a minisztériumtól egy anyagot, amiből látható, hogy az adóerő-képesség alapján az összes növekmény Budapesttől vonódik el, szinte 100 százalékban. Az ígért hátszéllel szemben elég erős szembeszélt kap a főváros ebben az évben.

Én úgy gondolom, ez fényes bizonyítéka annak, hogy nem az Orbán-kormány nem támogatta a fővárost, hanem most sokkal jelentősebb szembeszéllel kell Demszky Gábornak szembenéznie. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 268 2002.11.18. 6:45  19-381

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A 2003-as költségvetés lakásépítési fejezetéhez kívánok hozzászólni hozzászólásomban. A lakásprogramra a költségvetés általános fejezetében is három helyen találunk szöveges utalást. Ebből az első kettőben csak az általánosság szintjén mozognak az elképzelések. Például az első részben, amely a lakásprogramról szól, megtudhatjuk, hogy az alapelv az, hogy mindenki maga dönthesse el, hogy építsen, vásároljon vagy bérlakásban lakjon. Mintha eddig, a polgári kormány négy éve alatt nem az egyénnek kellett volna döntenie arról, hogy hogyan oldja meg lakásgondját. Az egyén döntött eddig is, de a polgári kormány teremtette meg a választási lehetőségek széles palettáját.

A polgári kormány 2000-ben elindított lakásprogramja a gazdaság jelentős motorját adta eddig. Az Orbán-kormány új alapokra helyezte a lakástámogatási rendszert, elindult a jelzálog-hitelezés, megemelkedett az új lakások vásárlására, építésére nyújtott hitelek kamattámogatása, majd bevezetésre került a használt lakások vásárlására, a meglévők bővítésére, korszerűsítésére is igénybe vehető hitelek kamattámogatása, és elindult 2000-ben a bérlakás-építési program is.

Ezt folytatva kell továbbhaladni, és a 2003. évi módosításokkal segíteni a további jó működést. Már jól működik, arra kell figyelni a továbbiakban, hogy meg ne akadjon ez a lendület.

 

 

(19.30)

 

A 2003-as költségvetésben ilyen jobbítást szolgáló és üdvözlendő elem a gyermekek után járó lakásépítési kedvezmény, az úgynevezett szociálpolitikai támogatás emelkedése - ezt mi is terveztük, de mi az első gyerek esetében 500 ezer forint helyett már 1 millió forintban gondolkodtunk. Ez duplája lett volna, mint a most bevezetendő emelés, de az 500 ezer is emelés, és ezért ezt támogatni fogjuk.

A lakásépítési programban megjelenik egy másik alapelv, amely nagyon hangzatos: az esélykülönbség csökkentése; nevezetesen, hogy a szociális támogatásokat a legszegényebbek kaphassák meg, míg a tehetősek elsődlegesen piaci eszközök igénybevételével biztosítsák lakhatási feltételeiket. Bár az elvvel egyet lehet érteni, csak az ilyen hangú mondatok után az emberben felrémlik a Bokros-csomag, amikor a tehetősnek mondott óvónő és kiskeresetű férje elvesztették a gyermeknevelési támogatásokat, a gyest és a családi pótlékot, ezért az ilyen jellegű mondatoknál már félünk. Nagyon körültekintően kell ezekkel a fogalmakkal bánni, mert meg vagyok győződve arról, hogy a lakással nem rendelkező fiatal házaspárok többsége nem tehetős, mert ha az lenne, akkor már lenne lakása, már vett volna. Ma egy lakás megvásárlása vagy megépítése már életpályaprogramnak is beillik, a dolgozó, munkajövedelemmel rendelkező családoknak is nagy megterhelés.

2003-ban a lakásprogramban a terv 55 ezer megkezdett lakásépítés és 40 ezer befejezett lakás. A befejezett lakások száma még könnyen megbecsülhető, mert ezek egy-két évvel ezelőtt elindultak. Az újonnan épülő, újonnan megkezdett lakások számát már nehezebb megbecsülni; én magam sem vagyok meggyőződve arról, hogy az 55 ezer lakás nem túlzó szám-e. Én ennek nem látom a költségvetésben a fedezetét, hiszen az állami bérlakásprogramban a 2000. évben a tényadat magában 19,5 milliárd forint, 2001-ben ugyanez a program 12,8 milliárd forint, és 2003-ban a tervszám 10 milliárd forint. A 2000. évi számhoz ez 50 százalékos visszalépés; akkor nem értem, hogy hogyan lesz egy kisebb tervezett összegből nagyobb lakásszám, még akkor is, ha természetesen nem bérlakás az egész, hanem ez a program egy része.

Kevésnek tartom a lakóépületek energiamegtakarítási programjára tervezett 1,5 milliárdot is, mert ez is 50 százalékos visszalépés az eddigihez képest. Ez azért is baj, mert a Széchenyi-tervnek is az energiamegtakarítási fejezete volt az egyik legsikeresebb fejezetek egyike. Ennél kisebb mértéket meghatározni e célra visszalépést jelent, az előző évekhez képest kisebb összeget meghatározni, és ez a visszalépés nemcsak az egyénnek visszalépés, hanem visszalépés a munkahelyteremtő építőipar szempontjából is.

Szép célok olvashatók a költségvetésben, csak az a nagy kár, hogy az már a 2004-2006. évi kitekintés fejezetben található, amikor minden gondunkra a nemzeti lakásprogram majd meghozza a gyógyírt; de végül is mi most a 2003. évről beszélünk, ezért a soron következő éveknek a pozitívumai nem tudnak minden tekintetben megnyugtatni. Bár a 2003. évben is vannak pozitív elemek ezen a területen, amelyeket üdvözlendőnek tartunk és meg is fogunk szavazni, de a ráfordítások tekintetében, az e célra szánt összegek tekintetében ezek az összegek számunkra elfogadhatatlanul alacsonyak - félő, hogy a lakásprogram tekintetében a 2003. év nem előrelépést, hanem leépülést fog jelenteni az eddigi jól működő ágazatban.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 170 2003.10.27. 2:04  169-172

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! A szocialisták kampányfőnöke, Ron Werber az elmúlt hónapban visszatért Magyarországra, és sugallatára a Magyar Szocialista Párt utcai kampányba kezdett.

Idézet a honlapjukról: Az MSZP a kitelepülés módszerével is él a kampány végéig, a kampánystáb, az aktivisták és a helyi képviselők közreműködésével az utcákon és a köztereken osztják a szórólapokat, és beszélgetnek az emberekkel. A szocialisták ugyanis fontosnak találják a személyes találkozást, az információcserét, és tudatosítani szeretnék: az MSZP meg mer jelenni az emberek között, hogy találkozni akar az emberekkel.

Néhány budapesti térre erős rendőri felügyelet mellett a kitelepülés meg is történt, de vidéken a kék-fehér madaras kampányanyag eljuttatását a “Werberjugendö helyett az olcsó gyermekmunkát biztosító Meló-diák cégre bízták, és gyanútlan, egy kis zsebpénzre vágyó gyermekeket küldtek csapatjátékba. Felháborodott szülők kerestek meg, és nehezményezték, hogy tizenöt éves gyermekük áruházi katalógus helyett az MSZP meghirdetett utcai kampányanyagának kihordását kapta feladatul a Meló-diáktól.

Tisztelt Államtitkár Úr! Etikus-e ön szerint utcai kampányt hirdetni, majd dublőrként kiskorú gyermekeket küldeni a kampányba? Bevonhatók-e ily módon a középiskolás diákok a csapatjátékba? Vissza szabad-e élni az olcsó gyermekmunkával?

Államtitkár Úr! Kérdezem öntől: Kíván-e ajánlással fordulni a munkaügyi tárcához azon diákok érdekében, akiknek oktatása és főleg nevelése az ön tárcájához tartozik, azért, hogy e kisdiákok ne legyenek felhasználhatók (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) politikai kampányban? (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 42 2003.11.11. 4:35  19-427

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Én a költségvetés infrastruktúra fejezetével szeretnék foglalkozni, hiszen az infrastruktúra-fejlesztés nagyon fontos feltétele a munkanélküliséggel sújtott térségek gondjai megoldásának. Mindenki szívrepesve várja, hogy választókörzetét elérje az autópálya, és ha elérte, akkor megfelelő bekötőút is járuljon hozzá a település rövid és kényelmes megközelíthetősége érdekében.

Ezért nem véletlen, hogy a Gazdasági Minisztérium útberuházásaival kapcsolatban készült a legtöbb módosító javaslat.

(10.00)

Magam is az 1950. sorszám alatt szereplő módosítómban egy elkerülő út építésének megkezdéséhez javasolok 600 millió forintot. Ez az elkerülő út az egy éve átadásra került M3-as autópályát kötné össze lakóhelyemmel, Tiszaújvárossal. Az elkerülő út Helyőkürttől indulva Oszlár és Tiszapalkonya települések kikerülésével kötne be a 35-ös út e célra megépült körforgalmi csomópontjába.

A polgári kormány e beruházást 2003-as kezdéssel és 2004-es befejezéssel ígérte meg városunknak. A szocialistáknak akkor ez - ellenzékben - késő volt. De, lássanak csodát: a kormányváltás után vagyunk másfél évvel, és a helyszínen az előkészítést leszámítva még semmi nem történt. Egy írásbeli kérdésemre válaszolva Csillag miniszter úr 2004 februárjára ígérte a beruházás kezdetét. Ehhez képest teljes megdöbbenéssel kellett tapasztalnom, hogy a most tárgyalandó költségvetésben nem szerepel ezen elkerülő út költsége, igaz, a hajdúszoboszlói út kivételével más elkerülő út sem. Akkor miből lesz az építkezés? Vagy hozomra fognak dolgozni a kivitelezők?

A bizottsági ülésen azt a választ kaptuk, hogy a kérdéses összeget az útfenntartási és -fejlesztési célelőirányzat tartalmazza. Való igaz, ezen előirányzat 2004-ben több, mint 2003-ban; 2004-ben 88,2 milliárd forint. Ebből levonva a működési költséget, a felhalmozásra fordítható rész 55,5 milliárd forint. Ez is szép summa, csak egy szépséghibáját hallottuk az általános vitában: Fónagy János miniszter úr elmondta, mivel a 2003-as fejlesztési célelőirányzat alacsony volt, az utakat pedig fel kellett újítani 2003-ban is, ezért kényszerűségből a megyei útfenntartók előre elköltötték a 2004-es keret jó részét. Sok felújítást a 2004-es év költségére végeztek el, a maradék összeg pedig nem elegendő a tervezett és megígért felújításokra.

Mert, tegyük fel, hogy az 55,5 milliárdból csak 5,5-et költöttek el előre. Tételezzük fel, hogy a megyék és a főváros 2,5-5 milliárd forint közötti összeget kapnak. Ebből kellene a sok helyen járhatatlan utakat felújítani, és ebből kellene a megígért elkerülő utakat megépíteni, hiszen ígéret született a miskolci elkerülő megépítésére, amelynek a 2004. évet érintő költsége 2,2 milliárd forint, és a Bosch cég ragaszkodik hozzá. Mezőkövesd városának Csillag miniszter úr, ugyanúgy, ahogy nekem, írásban megígérte az elkerülő út építését, mivel a jelenlegi lehajtás keresztezi a Budapest-Miskolc vasútvonalat. Ezen elkerülő 2004-es költsége önmagában 2,5 milliárd forint. Látható, hogy a borsodiaknak tett ígéretekre nincs pénz e célelőirányzatban.

Ezért tisztelettel kérem képviselőtársaimat, támogassák, hogy a felzárkóztatási és infrastrukturális fejlesztési alapprogram külön során jelenjen meg a hejőkürti elkerülő út megépítése. Csak ekkor lehetünk bizonyosak és nyugodtak abban, hogy valóban megvalósul ezen elkerülő út.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 46 2003.11.11. 0:23  19-427

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm szépen. Én csak annyit szeretnék mondani, hogy a polgári kormány 2004-ben vállalta ennek az elkerülő útnak a megépítését. Azok után, hogy elkészült a polgári elkerülő út, másodszor elkészül az M30-as elkerülő útja, és harmadiknak elkészül ez az elkerülő út, Tiszaújváros felé.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 194 2004.02.16. 2:14  193-197

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Nagy érdeklődéssel figyeltem a délután folyamán a miniszterelnök úr évértékelő beszédét. De az elmúlt másfél évben már megtapasztaltuk, hogy mindannak az ellenkezője valósul meg, amit önök meghirdetnek. Jóléti rendszerváltást ígértek, és soha nem látott szegénység köszöntött a dél-borsodi régióra. Négyszázezer új munkahelyet ígértek - mire sorozatos gyárbezárások következtek.

Választókerületünk egyik települése, Tiszakeszi példáján keresztül szeretném önnek bemutatni, hogyan valósult meg a létbiztonság és a jogbiztonság térségünkben. Már nyár eleje óta rebesgették Tiszakesziben, hogy bezár az olasz tulajdonú Mary 2000 Cipőgyár, és a kétszázötven ott dolgozó ember elveszíti a munkáját. 2003. augusztus 18-án a dolgozók kaptak egy írásbeli tájékoztatót, hogy rendeléshiány miatt csoportos létszámleépítésre kerül sor. Szeptember 22-én a dolgozók megkapták a felmondólevelet is, melyben szerepel, hogy a felmondási időre átlagkereset, majd maximum hathavi végkielégítés jár nekik. A cég ezt a járandóságot, fizetési nehézségeire hivatkozva, többhavi ütemezésben, késedelmi kamat fizetése mellett vállalta.

Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt fél évben a fentiekből csak a késedelem valósult meg, de az tartósan. A dolgozók a járandóságukból egy fillért nem kaptak. Kérdezem ezért öntől: mit remélhetnek a Tiszakesziben munkájukat elvesztő, de járandóságukat meg nem kapó emberek? Hogyan csatlakozzanak a tiszakesziek az Európai Unióhoz, ha jelenleg egy buszjegyre sem telik nekik az uniós vállalatvezetés jóvoltából? Mit tud tenni az ön tárcája, hogy Tiszakesziben és máshol a gyárbezárások vesztesei ne személyes tradégiaként éljék meg az önök munkahelyteremtő tevékenységét?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 149 2004.03.08. 2:18  148-151

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! A miniszterelnök úr egy beszédében azt mondta, hogy munkáját a jog és az erkölcs szabályai közül a szigorúbb követelményeket megfogalmazó szabályrendszer fogja irányítani.

Az elmúlt két évben sokszor beértük volna azzal is, ha a miniszterelnök úr a kevésbé szigorú elvárások szerint jár el. Sajnos, az elmúlt két évben a választási kampányokban ígért létbiztonság és jogbiztonság helyett rég nem látott létbizonytalanság és jogbizonytalanság lett úrrá jobb sorsa érdemes hazánkban. Jól mutatja ezt térségünkben, Tiszakesziben a múlt év szeptemberéig 250 nőnek munkát adó Mary 2000 Cipőgyár esete. Akár a létbizonytalanság iskolapéldája is lehetne az önök munkahelyteremtő programja helyben, melynek keretében a 250 családanya elveszítette munkáját és családja megélhetését. A cég hiába kért minden létező forrásból kormányzati segítséget a munkahelyek megőrzéséhez, csukott ajtókat és süket füleket talált.

Mi több, az ön főnöke, Burány Sándor úr, február 16-án e témában feltett kérdésemre azt válaszolta, hogy a cég végelszámolója eltűnt a cég vagyonával. Eltűnt a cég vagyonával, tehát törvényt sértett, melyről neki mint a munkaügyi tárca első számú felelős vezetőjének, tudomása van.

Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Köztársaság alkotmánya szerint a törvénytelenség hivatalból üldözendő. Tett-e feljelentést a munkaügyi miniszter, hogy megvédje a munkájukat és kenyérkeresetüket elvesztett tiszakeszieket? Ha nem tett feljelentést, akkor a miniszterelnök úr mikor kívánja leváltani a törvénytelenség felett szemet hunyó és a feljelentést elmulasztó miniszterét?

Mit fog tenni ön, hogy a tiszakeszi volt cipőgyári dolgozók hozzájuthassanak járandóságukhoz? Mert mind a jog és mind az erkölcs is cselekvést kíván önöktől.

Várom megnyugtató válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 98 2004.03.31. 5:04  35-111

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény kapcsán én egy speciális területről, a női vállalkozók helyzetéről, lehetőségeiről és esélyeiről fogok szólni Borsod megyei tapasztalataim alapján.

Ne gondolják azt, hogy feminista törekvések vagy pedig a most az Európai Unióban oly kedvelt bűvszó, az esélyegyenlőség indított erre a felszólalásra, bár a módosító javaslataimban az esélyegyenlőség vizsgálatát felvetem. Szép és jó dolog az esélyegyenlőség, de én onnan szeretném indítani beszédemet, hogy láttam, hogy megyénkben a rendszerváltás kapcsán a hagyományos férfiszakmák megszűnésével hogyan rendeződött át a családi munkamegosztás, és hogyan lettek a nőkből családfenntartók, és sokszor kényszerből vállalkozók.

Borsod megyéhez hasonlóan Nógrád megye, sőt Baranya bányászvidékeire is jellemző az, hogy egykeresős családmodellként a férfi dolgozott, a nő pedig otthon volt, és nevelte a gyerekeket, ellátta a háztartást. A család a férfi fizetéséből meg is élt az adott kor színvonalán, és a rendszerváltás ezt a családi munkamegosztást tette semmissé azáltal, hogy megszűnt a nehézipar, megszűnt a kohászat, a bányászat, és a biztos keresetű férfiak ezrei kerültek utcára. Sokuknál a munkahely elvesztése olyan sokkot okozott, amit nem tudtak kiheverni, és a változásokhoz nagyon nehezen tudtak alkalmazkodni. Élni pedig kellett tovább, a gyereknek cipő kellett, tankönyv kellett, és az alkalmazkodási képességeik hiányait látva a feleség, aki addig vagy nem dolgozott, vagy pedig hasonlóan olyan szakmában dolgozott, amely szintén megszűnt, családfenntartóvá vált, és kényszerből vállalkozóvá. De végül is az előző kenyérkereset is, amennyiben ezen iparágakban dolgozott, az sem az egyéniség kiteljesedése volt, hanem az is kenyérkereseti kényszerűség.

A nők meghatározó része ezen anyagi kényszerűségből lett vállalkozóvá, de az elmúlt 15 évben sokan vállalkozásaikat településük megbecsült vállalkozásává fejlesztették. Hiszen egy jól menő kis bolt, egy kis vendéglő, egy varrónő vagy pedig egy fodrászműhely egyben a helyi közéletnek is fontos terepe. Minél több az ilyen kis mikrovállalkozás egy településen, annál nagyobb az ott élők komfortérzete, hiszen a szolgáltatásért nem kell a szomszéd településre menni, és gyakran fél napot ezzel eltölteni. Tehát nemcsak a mikrovállalkozásból megélőknek, hanem a közösségeknek is fontos, hogy ilyen jól prosperáló, a szolgáltatás széles spektrumát felölelő vállalkozások nagy számban legyenek a vidéki településeken, ezáltal létrehozva a vidéki élet gazdasági hálóját.

E vállalkozások uniós követelményekhez való alkalmazkodásának segítése most a legnagyobb feladatunk. A női vállalkozások jelentős része családi vállalkozás is egyben, ahol besegít a gyerek, a nagymama, a ráérő férj, mindenki, aki tud tenni valamit a család megélhetéséért, és már csak ezért sem kezelhető csak esélyegyenlőségi kérdésként a női vállalkozások problematikája. Bár nem az esélyegyenlőség volt a kiindulási pont, de ahhoz, hogy a vállalkozások fejlődését segíteni tudjuk, fontos tudni, hogyan állunk a női vállalkozók esélyeinek tekintetében.

(14.10)

Fontos tudni, mert az Európa Tanács '86. december 11-ei irányelve értelmében valamely önálló vállalkozói tevékenységet - beleértve a mezőgazdasági tevékenységet is - folytató férfiakkal és nőkkel való egyenlő bánásmód elvét tőlünk is elvárják.

Módosító javaslataimmal, azzal, hogy az esélyegyenlőségi kategóriák szerinti bontásban kelljen az adatszolgáltatást megteremteni, ezen esélyegyenlőség elemzésének a lehetőségét kívánom szolgálni, és remélhetőleg az elkövetkezendő években az ezen napirendi pont után következő beszámolóknál már ilyen adatokat is fogunk tudni olvasni az elemzéseknél.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 191 2004.09.27. 2:04  190-193

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Térségünkben, a dél-borsodi régióban még véletlenül sem mondható el, hogy stabil és nagy a jólét. Mi nem érezzük, hogy az ígért 400 ezer új munkahely megteremtése megkezdődött volna. Eddig még csak gyárbezárásról tudtam itt a parlamentben beszámolni, mikor is közel 300 család elveszítette megélhetését a tiszakeszi cipőgyár bezárása miatt. Most újabb csapás készül térségünk ellen. A MÁV honlapján olvashatjuk, hogy döntésre felterjesztették az ön minisztériumához a vasúti járatok számának megtizedelését, és értesülésem szerint ebbe a mezőcsát-miskolci vonal is beletartozik.

Tisztelt Miniszter Úr! Térségünk sokszorosan hátrányos, e kistérségben 20 százalék feletti munkanélküliséggel sújtott terület. Kitörési pont lehetne a jövőben a Tisza közelsége miatt a Tisza-parti és a Tisza-tavi turizmus. A turizmus viszont jó és környezetbarát közlekedést igényel, ami most veszélybe kerül, de veszélybe kerülnek emiatt azon vállalkozások is, amelyek a vasúti szállítást kívánják igénybe venni tevékenységükhöz.

Tisztelt Miniszter Úr! Mezőcsát és a hozzá tartozó kistérség is életképes térség szeretne lenni. Miniszter úr, mit tud tenni annak érdekében, hogy e térségközpont vasúti közlekedése ne épüljön le, és ezáltal az érintett települések fejlődését minisztériumuk és az ön személyes döntése ne veszélyeztesse? (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 172 2004.10.18. 2:22  171-175

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Sajólád lakói megkerestek azzal, hogy településükön egy új terület közművesítése céljából utcájukban 20 kV-os légvezetéket és hozzá tartozó transzformátorállomást építtet az önkormányzat. Az ott élők kérték a polgármesteri hivatalt, hogy a vezetéket lakott területen kívül vagy földben vezessék, de nem jártak sikerrel, mondván, csak erre van pénze az önkormányzatnak.

Az elkészült tervben a tervező hivatkozik egy ötméteres, illetőleg egy belterületi két és fél méteres biztonsági övezetre, de a idézett rendelet szövegéből egyértelműen kiderül, hogy ez a biztonsági övezet a villamos mű védelméről szól, és semmi köze az emberi szervezet védelméhez. Ma már tudjuk, azon túl, hogy a légvezetékek nem esztétikusak, és rontják a település összképét, elektromágneses terük káros az emberi szervezetre. E témában már 1996-ban hangzott el interpelláció ebben a Házban. Akkor Szili Katalin környezetvédelmi államtitkár 1997-re ígérte e témában a környezet-egészségügyi szabályozást. 2003-ban az egészség évtizedének Johan Béla népegészségügyi programja határozatában szintén célként fogalmazta meg az elektromágneses környezetfelmérési programot és expozíciós adatbázis létrehozását.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tudni szeretném, hogy áll az elektroszmoggal kapcsolatos környezet-egészségügyi szabályozás. Mikor követi a törvényalkotás a tudomány eredményeit, hisz külföldi kutatási eredményekből ma már tudjuk, hogy amíg egy 35 kV-os vezetéknél öt méter a biztonsági övezet a villamos műre, addig az emberi szervezetre ideálisan ugyanez harminc-ötven méter. A sajóládi emberek otthonai a tervezett 20 kV-os vezeték nyomvonalától öt méteren belül vannak. Mennyiben elfogadható ez a telepítés az egészség évtizedében?

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
198 223 2005.02.14. 0:42  218-224

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A Fidesz-frakció a fenti országgyűlési határozati javaslatot támogatja, mert a gyermekek nemzetközi örökbefogadása terén tisztább helyzetet teremt, követhetővé teszi az örökbefogadást, és mindenféleképpen a gyermekek érdekét szolgálja; a jelenlegi helyzetnél sokkal inkább nyomon követhetők az elkövetkezendő állapotok, és ezért támogatjuk, és kérjük az Országgyűlést, hogy támogassa ezt a határozati javaslatot. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 20 2005.06.14. 4:01  15-81

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA, a szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A szociális bizottság tegnap tárgyalta meg a T/16398. számú, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, és 12:10 arányban döntött az általános vitára való alkalmasságáról.

A bizottságban megfogalmazódott kisebbségi vélemény két területen jelentkezett markánsan. Az egyik a jelenlegi bevallási rendszer azon módosítása, amely értelmében a cégek és vállalkozások esetében megszüntetik az éves és negyedéves bevallást, ezentúl ezt havonta kell megtenni elektronikus úton vagy gépi adathordozón. Bár a vállalkozások jelentős része eddig is elektronikus úton, ily módon tette meg az adóbevallását - erre a bizottsági ülésen is kitért az előterjesztő -, de az is igaz, hogy sokan még nem tudnak élni ezzel a lehetőséggel. Sajtóhíradások szerint a szakma is a vállalkozások kisebbjeit vesztesnek tekinti e módosítás tekintetében, mivel be kell szerezniük számítógépet, elő kell fizetniük az internetre, floppyt, CD-t kell vásárolniuk, vagy ha nem ezt teszik, akkor az eddigi éves vagy negyedéves ilyetén jellegű szolgáltatást havonta kell igénybe venniük, havonta kell megfizetniük. Ez pedig nem elhanyagolható költség az olyan kényszervállalkozásoknál, amelyek eltartó képessége eddig is csekély volt.

A másik terület - ahol ismét markáns kisebbségi vélemény fogalmazódott meg - a többségi véleményt elmondó képviselő asszony szavai szerint is a borravalós szakmák. A száz lépés programban minden borravalóval rendelkező szakmára meg volt hirdetve ez a jogszabály-módosítás, de mire az adójogszabály megszületett, már csak a vendéglátásra vonatkozott, és a felszolgálói díj kategóriájának bevezetésével valósult meg. Úgy érezzük, hogy ez a csak egy területet kiemelő módosítás diszkriminatív, nem más, mint egy kirakatpolitika, ezért ezt nem szabad támogatnunk, mert ha és amennyiben ez az adójogszabály-módosítás azért született, hogy majd nyugdíjas korukban segítse a felszolgálókat, a pincéreket abban, hogy tisztes nyugdíjjal rendelkezzenek, akkor - az esélyegyenlőség jegyében - miért nem fáj nekünk a fodrászok, a hírlapárusok vagy az orvosok nyugdíja.

 

(10.00)

 

Az a vélemény fogalmazódott meg e tekintetben, hogy ez a kapkodó, teljességgel elfogadhatatlan, hevenyészett módosítás csak a borravalós szakmák egy részét kezeli. A kérdésre, hogy miért így történt, csak egyetlen választ kaptunk, hogy a későbbiekben majd megtörténik, amikor a személyi jövedelemadóról szóló módosításokba más szakmák is bekerülnek. De a bizottságunknak nem majd, hanem most kellett a vitára való alkalmasságról dönteni, ezért ezt nem tudjuk támogatni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 387 2005.06.14. 1:41  372-404

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm. A 4. ajánlási ponttal kapcsolatban és Török Zsolt úr előbb elhangzott mondanivalójával kapcsolatban szeretném azt megjegyezni: az esélyegyenlőség épp abban áll, hogy mindenki számára ezt lehetővé tesszük, hiszen ez egy elég drága hormonkezelés, viszont azért nem olyan drága, mint a transzplantáció, tehát a kettőt nem lehet összehozni. Egy közepes megélhetésű családnál is egy ilyen kúra vállalása egyet jelenthet a szegénység vállalásával.

Másodszor pedig: ez pontosan az a terület, ami a családok intim szférája. Nem tudnék annál rosszabbat elképzelni, mint amikor ez önkormányzati témává silányodna, és ne adj’ isten, önkormányzati hivatalban jogászok döntenének arról, hogy ezt lehet-e, vagy nem lehet. Úgy gondolom, hogy az a család, aki ilyen helyzetbe kerül, átmegy nagyon sok vizsgálaton, tortúrán, lelki szenvedésen, minden támogatást meg kell hogy kapjon ilyen esetben is, ilyen területen is a társadalombiztosítástól, mert ha azt várjuk, hogy gyerekek szülessenek ebben a társadalomban, akkor a társadalombiztosítástól ezt a támogatást el kell várni. Senki nem fogja igénybe venni, aki erre igazán nincs fizikailag rászorulva, viszont aki ezt vállalja, azt a társadalomnak el kell ismernie, és segítenie kell.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 397 2005.06.14. 1:29  372-404

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Asszony! Valóban úgy van, hogy mind a négy párt támogatta ezt a határozati javaslatot, mert mindannyian fontosnak tartottuk, ezért nem is értem a kirohanását irányunkba. Azt kell mondanom, hogy nemcsak politikaiciklus-függő a meddőség, hanem már a múlt században is volt, viszont nem oly régóta lehet ily módon kezelni, ezért nem is nagyon lehetett volna olyan régóta ezt a társadalombiztosítás által támogatottá nyilvánítani, illetőleg erről tárgyalni.

Az pedig teljességgel elfogadhatatlan, hogy államtitkár asszony megpróbálja összemosni azt a tényt, hogy mi azt javasoljuk, hogy anyagi lehetőségek hiányában ne essen el bármely család ettől a lehetőségtől, azzal a ténnyel, hogy orvosilag ez azért nem egy veszélytelen dolog. Senki nem mondta, hogy boldog-boldogtalan úgy jusson ehhez a lehetőséghez, hogy orvosilag nincs kivizsgálva, hogy minden egyes egészségügyi problémája nincs figyelembe véve, hanem csak azt mondtuk, hogy ezt nem lehet egy szociális kérdéssé minősíteni, nem lehet, teszem azt, egy lakásfenntartási támogatással egyenértékű elbírálás alá helyezni.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
247 50 2005.09.20. 5:18  45-73

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA, a szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, alelnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! A szociális és családügyi bizottságban a T/17335. számú, a családtámogatási rendszer átalakításáról szóló törvényjavaslat vitája során markáns kisebbségi vélemény fogalmazódott meg, amelyet az alábbi pontokban foglalhatok össze önöknek.

Nem tudjuk támogatni a rendszer ilyen formában való átalakítását, mivel számokkal bizonyított tény, hogy a rendszer átalakítása a szegényektől elvesz, és a tehetőseknek biztosít az eddiginél lényegesen nagyobb támogatást. A javaslat pontosan azoknak a legrászorultabb családoknak hátrányosabb, amelyekre hivatkozva az átalakítást a kormány és a szociális tárca tervezi. Nem tudjuk támogatni a törvényjavaslatot, mert az minden családtól elveszi a 13. havi családi pótlékot, és megszünteti a rendszeres gyermekvédelmi támogatás rendszerét. Ezáltal a legrászorultabbak, az adókedvezményt igénybe venni nem tudó családok kevesebb támogatást kapnak a jövőben, mint eddig: az egygyerekes családok havi minimum 412 forinttal; a kétgyerekesek havi 1207 forinttal; a háromgyerekesek pedig havi 1011 forinttal kapnak ezentúl kevesebbet.

Hogy ez így van, bizonyítja az a tény, hogy a gyermekvédelmi támogatás megszüntetését nem 2006. január 1-jétől, hanem egy három hónapos átmeneti időszak beiktatásával, az eddigi rendszer meghosszabbításának kérvényezésével vezetné be ez a törvényjavaslat.

(13.20)

Mire szolgálna ez az átmenet, ha az új rendszer mindenkinek jobb lenne, mint az eddigi? Az eddigi gyermekvédelmi támogatás megszüntetése különösen a nappali tagozaton tanuló, nagykorú diákokat érinti súlyosan. Hiszen ők tanulmányaikat úgy kezdték meg, hogy e támogatási formával hosszú távon számoltak. E juttatás megszüntetése a 2006-os tanévet követően tanulmányaik befejezését hiúsíthatja meg.

Nem értünk egyet azzal a módosítással sem, hogy ha a kiskorú szülő nem él a gyámjával közös háztartásban, akkor a családi pótlékot a kiskorúnak kell automatikusan folyósítani. A kiskorúnak azért van gyámja, mert még csak biológiailag és nem tudatilag érett a szülői szerepre. Attól, hogy valaki átköltözik egy másik helyre, egy másik utcába, nem lesz tudatosabb és érettebb a szülői feladatokra. A kiskorúaknak még tanulniuk kellene, és így készülni a felnőttéletre. A polgári kormány azon döntése, hogy a családi pótlék folyósítását az iskolába járáshoz kötötte, sokkal inkább szolgálta a gyermekek és a társadalom jövőjét, mint ez a mostani - támogassuk automatikusan a gyermek nevel gyermeket - módosítás.

Nem tudunk egyetérteni a gyes melletti munkavégzés feltételeinek most beterjesztett módosításával sem. Ez a módosítás a gyermekgondozási segély filozófiáját írja át. A gyermekgondozási segély nevében is benne van, hogy gyermek gondozása. Aki pedig napi teljes munkaidőben dolgozik egy egyéves gyerek mellett, az nem tudja azt gondozni. Ha és amennyiben a módosítás arról szólna, hogy úgy kívánjuk a nők munkába állását segíteni, hogy bölcsőde hiányában tudjanak az anyák gyermekfelügyeletet vásárolni gyermekük számára, akkor, ha nem is értenénk egyet, de értenénk a módosítás lényegét. De úgy, hogy a gyesen lévő anya számára a bölcsődei elhelyezés is lehetőség, így igazságtalannak érezzük ezt a módosítást, hiszen egy gyerek után kétféle ellátást is igénybe lehet venni, és úgy érezzük, hogy ennyire még nem vagyunk gazdagok.

Végül, de nem utolsósorban nem támogatjuk a törvényjavaslatot, mert a családtámogatási rendszer gyakori átalakítása, változtatása bizonytalanságot szül. Elbizonytalanítja a gyermeket vállalni akaró családokat. A mai demográfiai helyzetben, amikor évente egy negyvenezres városnyi számmal csökken az ország lakossága, akkor csak nagyon óvatosan szabad hozzányúlni a családtámogatás rendszeréhez. Csak olyan módosításokat szabad tenni, ami nem elbizonytalanítja, hanem megerősíti a gyermeket felelősen vállaló családok ebbéli szándékát. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 276 2005.09.26. 2:07  271-364

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én Garai István Levente mondandójára szeretnék reagálni egy kétpercesben, mert igazságosság címén sokszor olyan dolgokat hasonlítunk össze, mintha almát a körtével hasonlítanánk össze a szociálpolitikában.

Mi sokszor elmondtuk, hogy nem a minimálbéres, illetőleg az adókedvezményt teljes mértékben igénybe vevő 3-3 gyermekes családokat kell összehasonlítani, hanem azt a családot, amely közel azonos szinten rendelkezik anyagiakkal, csak éppen az egyik nem vállal gyereket, hanem az összes jövedelmét magára költi, a másik pedig ugyanazon jövedelméből, teszem azt, vállal három gyereket. Mert kérdem én, igazságos-e az, hogy aki a saját jövedelmét magára költi, az körülbelül ugyanott van támogatás címén, mint aki gyermeket vállal. Tehát nem ugyanazt kell összehasonlítani, hogy mi van a minimálbéres családokkal és az adókedvezményt igénybe vevő családokkal, hanem azt kell összehasonlítani, hogy vállalunk-e gyereket, illetőleg nem vállalunk gyereket.

De az igazi igazságosság arról kellene hogy szóljon, hogy azért alakítjuk át a rendszert, mert a legrászorultabbakat akarjuk a legjobban támogatni. A családtámogatási rendszer átalakításának éppen az a legvérzőbb pontja, hogy pont azok járnak a legrosszabbul, akikre hivatkozva átalakítjuk a rendszert. Mert az eddig adókedvezményt igénybe vevők pénzüknél vannak, igen, a 8 ezer forint helyett sokan 11 ezer forintot kapnak. Viszont akik eddig rendszeres gyermekvédelmi támogatást kaptak, és majd jövő év márciusától nem kapják, ők bizony nincsenek a pénzüknél. És erről kellene gondolkodni, hogy szabad-e rájuk hivatkozni ennél az átalakításnál.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
253 223 2005.10.10. 3:41  214-229

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-frakció nevében az ajánlási pontok közül az 1., a 2. és a 20. ajánlási pontunk mellett szeretnék érvelni.

Az 1. pontban javasoljuk elhagyni azt a módosítást, amely a 16 évet betöltött kiskorú szülő alanyi jogon családi pótlékhoz való jutását tenné lehetővé. Mi úgy gondoljuk, hogy a házasságról és a családról szóló törvény értelmében a kiskorú gyermeke mellé azért rendelnek ki gyámot, mert egy 16 éves szülő fizikailag érett, de más tekintetben, a felelősség tekintetében nem biztos, hogy megfelel a szülői szerepnek. Habár ez a dolog így van, nem függ attól, hogy melyik háztartásban él a kiskorú.

Úgy gondoljuk, hogy egy fiatalkorúnak elsősorban a jövőre való készülés, a tanulás a feladata, és ezért tartottuk jónak a polgári kormány idején, hogy a családi pótlékot iskoláztatási támogatásként iskolába járáshoz kötjük, nem pedig egy másfajta, a 16 éves számára még nem biztos, hogy jó szerephez, a szülői szerephez. Úgy gondoljuk, hogy ilyen esetben is, amikor kiskorú szül gyermeket, a gyermek érdekét kell nézni, és azt kell nézni, hogy az ellátása, a számára nyújtott támogatás felhasználása valóban ellenőrizhető legyen, és minden esetben legyen biztosított a gyermek számára.

A 2. ajánlási ponttal kapcsolatban Kocsis Róbert képviselőtársam már érvelt a megemelt összegek mellett. A módosító javaslatnak az volt az alapgondolata, hogy a módosítással ne csak a bizonyos mértékig nagy többség, hanem lehetőleg mindenki jól járjon, lehetőleg mindenki legalább ahhoz az összeghez jusson hozzá, mint az előzetes családtámogatási rendszer esetében. Ezért egy- vagy kétezer forinttal megemeltük a javasolt módosítást, hogy senki ne kerülhessen az eddiginél előnytelenebb helyzetbe.

Ezzel a 2. ajánlási ponttal függ össze a 20. ajánlásunk, amikor is azt javasoljuk, hogy az elkövetkezendő időben választani lehessen, hogy az eddigi támogatási formát vagy az új támogatási formát vehesse igénybe.

(20.40)

A törvényjavaslatuk arról szól, hogy három hónapos átmeneti időt biztosítanak arra, hogy a családok egy része - gondolom, önök is úgy gondolják, hogy az a része, amely rosszabbul járna az új formával - még három hónapig kaphassa az eddigi ellátást. Mi úgy gondoljuk, hogy ez egyrészt annak a beismerése, hogy valóban nem mindenki jár jól, lesznek olyan családok, amelyek az új támogatási formával kevesebbet kapnak. Mi szeretnénk biztosítani azt a lehetőséget, hogy mindenki azt választhassa, amelyik számára az előnyösebb.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
265 54 2005.11.14. 3:01  53-59

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! “Kapkod fűhöz-fához, szalad a vargáhozö - talán ismerősek önnek is a gyermekmondóka szavai. Már csak azért is, mivel az önök kormánya ugyanezt a módszert követve próbál lassan négy éve kormányozni.

Nem lehet önökön kiigazodni, mert egyik nap arról beszélnek, hogy nagy a jólét, másik nap pedig beterjesztik a 2006-os költségvetés tervezetét, amelyben a szocialista-szabad demokrata kormány jelentős pénzeket akar elvonni azon idős emberektől, akik idősek otthonában élnek. Jelentősen csökkentik ugyanis az idősotthonok normatíváit, ami egyes intézménytípusok esetében a 42 százalékos elvonást is eléri; de 10 százalékos elvonás alatt egyik intézmény sem úszta meg. Ez pedig azt jelenti, hogy ezen intézmények nagy eséllyel csődbe fognak menni, az ott lakó idősek pedig utcára kerülnek, és a korábban befizetett pénzük is elvész.

Nem tudunk kiigazodni önökön. Egyik nap ugyanis arról beszélnek, hogy már csak egy lépés a Kánaán, ma meg azt látjuk, hogy a Szociális Ellátók és Szociális Ellátottak Egyesülete az idősek érdekében aláírásgyűjtésbe kezdett, demonstrációt tartott, és akár az Alkotmánybíróságig is elmegy, ha a Gyurcsány-kormányt józan érvekkel nem lehet jobb belátásra bírni.

Az idős emberek, az őket képviselő szervek és hozzájuk csatlakozva mi, ellenzéki képviselők azt kérjük a szocialista kormánytól, emelkedjen felül a pártérdekeken, és gazdaságpolitikájának csődtömegét ne az idősekkel fizettesse meg.

Miniszter asszony, ez a költségvetési tervezet már most, a benyújtása előtt megbukott, hiszen igazságosságról beszél, miközben érzéketlenül pont a legrászorultabbaktól, az idősektől vesz el pénzt, pedig védtelen idős emberek vagy gyerekek élete ennél sokkal előrébb való, nem lenne szabad velük játszani. Nem lenne szabad az idős embereket ijesztgetni, mert ők koruknál fogva is sokkal jobban félnek a bizonytalanságtól - ők is érzik, változásra van szükség ahhoz, hogy helyzetük bizonytalansága megszűnjön.

Tisztelt Miniszter Asszony! Kérdezem tehát önt, mi az oka annak, hogy még mindig jelentős összegeket kívánnak elvonni normatíva formájában az idősotthonoktól, és miért nem hallgatják meg valóban az érintett tiltakozókat.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
265 58 2005.11.14. 0:55  53-59

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Tisztelt Miniszter Asszony! Az üdvözlendő, hogy egy hét alatt önök is belátták a költségvetési előterjesztésük tarthatatlanságát, de a módosított összegek továbbra sem érik el az ez évi normatívákat. Csupán annyi történt, hogy egyes intézményeknél az elvonást 42 százalékról - további érzéketlenséget tanúsítva - 20 százalékra módosították. Ebből az összegből továbbra sem lehet kifizetni az intézmények közel egy év alatt 50 százalékkal megnövekedett fűtési költségét, a kötelező közalkalmazotti béremeléseket és az emelkedő gyógyszer- és élelmiszerárakat.

Önök az úgynevezett differenciálásukkal az idősotthonokból szegényotthonokat akarnak csinálni, éppen ezért válaszát nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
266 198 2005.11.15. 6:09  17-321

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Én a Fidesz-frakció szociális munkacsoportjának módosító csomagja mellett szeretném folytatni az érvelést.

Az igazságosnak és bátornak mondott 2006-os költségvetés egy igazságtalan és szociálisan érzéketlen szociálpolitikai fejezetet tartalmaz véleményünk szerint, mert ezen költségvetés nagy vesztese a gyermekvédelem, a családpolitika és a szociálpolitika összessége. Különösen annak a fényében szomorú ez a helyzet, hogy már az Európai Unió tagjaként, a 2006-os szociálpolitikai törekvéseknek közelíteni kellene az uniós normákhoz és az uniós formákhoz. Ehelyett sokszor azt látjuk, hogy az eddigi jól működő rendszereket a kormány a 2006-os költségvetési normatívákon keresztül a működőképesség határára sodorja, sokszor teljesen ellehetetleníti.

Nincs rá pénz, szűkösek a források - hangzik az indok. Ezt akár még el is hihetnénk, ha nem látnánk ugyanakkor, hogy sokszor oda is pénzt juttatnak, ahová semmi nem indokolja. Mert hogyan van az, hogy nagy propagandával folyó beharangozás után gyermekgondozási segélyt adunk annak az anyának, aki teljes munkaidőben dolgozik, és gyermekét a bölcsődében látják el? Ilyen gazdagok vagyunk?

Nem, szegény a költségvetés - szól ismét a válasz. Nosza, elvonnak a bölcsődei ellátás normatívájától 10 százalékot, ugyanakkor a dolgozó, gyermekét bölcsődével gondoztató anyának gondozási segélyt biztosítanak. Aki ezt a szociálpolitikai filozófiát megérti, az közgazdasági Nobel-díj várományosa lehet, de mi ezt nem tudjuk támogatni.

Igaz, emelik a családi pótlékot. Ez helyes, sokan örülnek is neki, mindaddig, amíg rá nem jönnek, hogy nem az eddigi ellátások mellett, hanem ahelyett. Megszűnik a 13. havi családi pótlék, a rendszeres gyermekvédelmi támogatás, a gyermekek utáni adókedvezmény. Mindaz, amihez a családok eddig hozzájutottak. Most mire utánaszámolnak, hogy mit kapnak és mit veszítenek el, az öröm sok családnál ürömbe csap át, mert vesztesei lesznek az átalakításnak. Ez pedig egy csökkenő lélekszámú országban nagyon rossz üzenet. Ki fog merni gyermeket vállalni, ha azt látja, hogy egyik napról a másikra megváltoznak az ellátási formák és összegek?

A 2006-os költségvetés egyik legszomorúbb ténye, hogy az intézményi ellátórendszer is jelentősen sérül. 2006-ban a szociális és gyermekvédelmi fejlesztési források 30 százaléka elvonásra kerül. Mára ez a forrás a 2002-es szint 60 százaléka alá süllyed. A polgári kormány által beindult programok, melyre méltán lehetünk büszkék, hiszen közelítették intézményrendszerünket az uniós normákhoz, most leállnak vagy megtorpannak. Például a szociális alap- és szakellátás fejlesztési előirányzatát a 2002-es 1 milliárd forintról 2006-ban mindössze 540 millióra tervezték. Ez 50 százalékos csökkenés.

A gyermekjóléti alap- és szakellátás fejlesztése, a már önök által 2003-ban meghatározott 812 millió forintról 2006-ra mindösszesen 285 millió forintra csökken. A hajléktalanellátás fejlesztése 2006-ban 600 millió forintot kap ugyan, de az utóbbi évek elvonása miatt ez is csak szinten tartásra elég, jelentős fejlesztésre nem. Ugyanakkor szomorú tény, ahogy Firtl képviselőtársam is említette, hogy az önkormányzati szférában a szociális intézményeink 60 százalékának csak ideiglenes működési engedélye van, nincs végleges, mert nem felel meg az előírásoknak. Különösen igaz ez az idősellátás területén, akkor, amikor idősödő nemzet vagyunk. Ez nem helyes irány, kár volt leállítani a polgári kormány által öt éve indított és tíz évre tervezett önkormányzati és egyházi intézmények felújítását szolgáló programot, mert így az intézmények végleges működési engedélyének megszerzése a távoli jövő ködébe vész. Ez akkor is szomorú tény, ha most okként azt akarják sugallni, hogy az elfogadható körülményeket nyújtó intézmények működtetése ma luxus. Boszorkányüldözést folytatnak, és meg akarják sarcolni azokat, akik a megfelelő körülményeket intézményükben megteremtették.

Tisztelt Képviselőtársak! Ma itt már többen elmondták önöknek, hogy mit jelent az emelt szintű ellátás. Azt jelenti, hogy egy parányi szobában, a saját bútorai között él valaki házastársával vagy egyedül, és saját vécéje és zuhanyozója van. Ha ez ma luxus, luxus az, hogy nem kell éjjelente ötven méterre elbotorkálni egy idős, rokkant vagy mozgássérült embernek, akkor az nagyon szomorú. De gondoljanak arra, hogy ezt a luxussá való minősítést az önök gyermekei is hallják, és talán ilyen jövőt szánnak önöknek is, hogyha érzéketlenek maradnak, és nem támogatják módosításunkat, legalább olyan szintig, hogy a 2005-ös normatívák értéke megmaradjon.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
267 6 2005.11.16. 5:04  1-101

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA, a szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársak! Bizottságunk a tegnapi nap során tárgyalta meg ezt a törvényjavaslatot a költségvetés szociális fejezetének tárgyalásával párhuzamosan, én így a jegyzőkönyvekből felkészülve tudom elmondani, hogy bizottságunkban milyen kisebbségi vélemény fogalmazódott meg ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban.

A bizottság 12 igen szavazattal és 10 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta ezt a törvényjavaslatot. Kisebbségi véleményként a legmarkánsabban az fogalmazódott meg, miszerint ez a törvényjavaslat olyan lényeges mértékben alakítja át a szociális ellátások egyes formáit, hogy szükségesnek tartottuk volna a háttérszámítások bemutatását, illetőleg az új modell magyarországi adaptációját. Nevezetesen itt arról lenne szó, hogy a családi segélyezésnél egy olyan modellt vezetünk be, amely a különböző családtagoknak különböző mértékű szorzószámmal való figyelembevételét jelentené a családi segélyezésnél. Ez, ha jól tudjuk, a svéd jóléti állam formulája, és Nyugat-Európában többen alkalmazzák, de magyarországi adaptációjánál kíváncsiak lettünk volna arra, hogy ez hogyan tud majd megfelelni a magyar valóságnak.

A háttérszámítások azért is fontosak lettek volna, hogy a költségvetési kihatásait megismerhettük volna, mert ennek hiányában tulajdonképpen csak egy vágyott jókívánság-gyűjteménynek tekinthetjük, mivel nem igazán látjuk ennek fedezetét a következő évi költségvetésben.

 

(9.20)

A családi segélyezéssel kapcsolatban arra a kérdésre, hogy mi az oka annak, hogy ez 2006 áprilisában kerülne bevezetésre, ez a kérdés költői maradt, erre valójában nem kaptunk választ.

A közgyógyellátás átalakítása, illetőleg jogszabályának a változtatása a második olyan nagy terület, amelyben több kérdés és fenntartás fogalmazódott meg. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint én úgy látom, hogy nem mindenkit sikerült azért megnyugtatni abban a tekintetben, hogy ez az egyénnek és főleg az önkormányzatoknak nem fog többe kerülni az eddigi költségeknél.

Úgy véljük, hogy a méltányossági közgyógyellátásnak a terhei és annak 40 százalékának az önkormányzatra való terhelése nem igazán egy önkormányzatbarát megoldás, és félő, hogy ennek a fedezetét nem is találjuk meg az önkormányzatok finanszírozásában, költségvetésében.

Nem látjuk azt sem teljesen biztosítottnak, hogy a 12 ezer forintban limitált gyógyszerkeret minden esetben megfelelő lesz-e, és nem fog a gyógyszerkassza számára is többet jelenteni.

Önkormányzati funkciót betöltő képviselőink az ápolási díjjal kapcsolatban is megfogalmaztak olyan véleményt, hogy szerintük a módosítás azt tartalmazza, hogy az önkormányzattól függőbbé teszi az odaítélést, önkormányzati rendeletben kell bizonyos esetekben erről dönteni. Attól tartanak, hogy nem mindenki fog hozzájutni, aki erre esetleg jogosult lenne vagy méltányos lenne, hogy hozzájusson, mert az önkormányzatoknak a költségvetése és hozzáállása különböző, ezért ezt egy kicsit fenntartással fogadjuk.

Volt olyan vélemény a családi segélyezéssel kapcsolatban, hogy nem látszik az, hogy mennyire fog ez munkára ösztönözni, sőt volt olyan vélemény is, mintha épp az ellenkezőjére, a segélynek az igénybevételére ösztönözné az érintetteket. És itt megint szeretnék utalni a háttértanulmánynak a hiányára, mert a jogszabály alapján ezt nehéz megítélni, hogy hogyan fog működni.

A kisebbségi véleményünk megfogalmazása mellett tartózkodással szavaztunk erről a törvényjavaslatról. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
267 40 2005.11.16. 1:49  1-101

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Kárpáti Zsuzsa mondandójához szeretnék némi pontosítást hozzáfűzni. Azt mondta a képviselő asszony, hogy az egyházak kaphatnak ingatlanokat oktatási és szociális feladatokhoz. Ez úgy igaz, hogy a feladatokhoz általában azt kapják vissza, ami valamikor az övék volt; azokat a gimnáziumokat, azokat a kórházakat, ami valamikor az övék volt, nem pedig jótéteményként kapnak valamilyen juttatást. Pontosítani kell, hogy csak azt kapják vissza, ami az övék volt.

A másik: ebben a szociális törvényjavaslatban van olyan paragrafus, amely aggodalomra adhat okot. Ilyen például az 50. §-ban az eredeti törvény 127. §-ának a módosítása. Ebben az szerepel, hogy amennyiben az önkormányzati intézményt vagy a társulás intézményét átadja az egyháznak, akkor a két éven keresztüli kiegészítő normatívát át kell utalnia a központi költségvetés számára. Ez azért nagyon érdekes, mert az önkormányzatok általában akkor adnak át egy feladatot, amikor már nem nagyon tudnak forrást biztosítani a saját működtetésre. De ha nincs működtetési lehetőségük, sőt még az is terheli őket, hogy fizetniük kell azért, hogy az általuk finanszírozni nem tudott feladatot átadják, akkor ez teljességgel lehetetlen. Éppen ezért úgy gondolom, igenis vannak ebben a törvényjavaslatban olyan paragrafusok, amelyek aggodalomra adnak okot.

Köszönöm a szót. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
267 72 2005.11.16. 2:07  1-101

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm szépen. Térjünk akkor vissza ismét egy picit a Vidorné Szabó Györgyi és Béki Gabriella által is mondottakhoz, miszerint a szegényeknek segíteni kell az energiaszámláik kifizetésében. Ez teljesen természetes, és ezzel teljesen egyet is értünk; viszont meg kell néznünk, hogy hogyan is zajlik ez például napjainkban a gázkompenzációnál, az utolsó gázáremelés óta bevezetett gázkompenzációnál. Mit is támogatunk a gázszámláknál a gázkompenzáció esetén? Az alacsony számlát. Nem azt, hogy hányan laknak a családban, és annak megfelelően milyen magas a gázszámlájuk, hanem hogy milyen alacsony a számlájuk, nevezetesen, aki évente 3000 köbméter alatt fogyaszt. Ki fogyaszt évente 3000 köbméter alatti gázt? Általában a naponta hosszú ideig dolgozó, otthon nem tartózkodó, otthon nem főző, otthon nem mosó, általában család nélkül, kis lakásban lakó egyének. A nagycsaládosok biztos, hogy többet fogyasztanak, mint az előírt határ, mert ők sok gyerekre mosnak, főznek, és még ha szerencséjük van, egy-két gyerekszobát is fűteni kell. Az elv tehát nagyon jó, csak az a baj, hogy ez sokszor csak az elvek szintjén működik, és nem tudjuk azt elérni, nemcsak mi nem tudjuk elérni, hanem közösen nem tudjuk azt elérni, hogy amit akarunk az energiaszámláknál, az valóban meg is tudjon valósulni. Vélhetően azért nem, mert ez eléggé bonyolult dolog, mert ehhez sok mindent kellene nyilvántartani; sokkal egyszerűbb azt nyilvántartani, hogy hány köbmétert fogyaszt valaki egy hónapban vagy egy évben.

Ugyanilyen a most bevezetett, alacsony nyugdíjjal rendelkezők távhőszámlájának a támogatása, mert itt is csak egy megcélzott rétegnél, nem pedig általában a rászorultaknál (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) történik meg az ellentételezés, a nagycsaládosok most ebből is kimaradnak.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
267 90 2005.11.16. 1:32  1-101

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm szépen. Utolsó lesz, hogy még az előre jelzett felszólalók is egy óráig be tudják fejezni a mondandójukat. Szeretnék néhány gondolatot azért elmondani azzal kapcsolatban, amit Vidorné képviselőtársam itt egyedüli harcosként elmondott a nyugdíjasokkal kapcsolatban.

Jó lenne, tisztelt képviselő asszony, hogyha a jövőben az Idősügyi Tanáccsal megkötendő szerződéseikre utalva nem úgy tennének, mintha a történelem önökkel kezdődött volna. Szeretném elmondani, hogy az előző ciklusban, ha jól emlékszem, a 2001-es költségvetésben, néhány képviselőtársnőmmel közösen adtuk be azt a módosítót, és fogadta el a parlament, ami szerint a nyugdíjasok nyugdíjszámításánál a svájci indexálással kiszámított nyugdíjnál 3 százalékkal magasabb nyugdíjat biztosítunk, azt visszamenőleg, amennyiben a tervezett infláció eltér a valóságostól, megtérítjük, és a harmadik elfogadott javaslat az volt, hogy mindezt kamatos kamattal. Na már most, én úgy emlékszem, hogy az elmúlt közel négy évben ez a kamatos kamat mintha már elveszett volna, és ezt ma már a nyugdíjasok nem kapják meg.

Valószínű, amit önök fognak majd a közeljövőben vagy távoli jövőben tenni, az is fontos, de nem kell úgy tenni, mintha ezelőtt nem történt volna semmi, és most kezdődne a történelem. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
269 145 2005.11.22. 1:52  130-192

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én Csáky András bevezető gondolataihoz szeretném elmondani a meglátásomat. Csáky képviselő úr arról beszélt, hogy a gyakorlatban a szülők gondozzák a gyerekeiket, de ez felfelé már nem annyira működik. A szociális törvényben rögtön a fogalmaknál definiáljuk a családot, és a család leírását a fogyasztási egységben elég sematikusnak tartom, mert pontosan úgy néz ki, ahogy általában a családot ábrázoljuk, hogy két szülő, vagy egy szülő és egy-két gyerek. Hiányolom a fogyasztási egységből nevezetesen az eltartásra szorulókat, a családdal együtt élő nagyszülőt, és hiányolom a fogyatékos felnőttet is, amennyiben nem ő a szülő, hanem, mondjuk, az idős szülők gyermeke, és egy olyan családban él, ahol idős szülők vannak és fogyatékos felnőtt, jövedelemmel nem rendelkező egyén.

Úgy gondolom, hogy a fogyasztási egységet egy kicsit még módosítani kell, pontosan azért, hogy a nem szabványos dolgokat is le lehessen vele írni. Mert amennyiben nem határozunk meg olyan családtagokat, akiknek különböző lehet a szorzója, akkor egyszerűen olyan probléma előtt állunk, ahol egyszerűen kis sem számítható, hogy mi nevezhető fogyasztási egységnek, és az önkormányzati munkatársakat, a szociális területtel foglalkozó munkatársakat megoldhatatlan feladat elé állítjuk. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
269 151 2005.11.22. 1:48  130-192

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Vidorné képviselőtársnőm utolsó mondataira reagálnék. Számomra az meglepő, hogy önök elfogadják a segélyezésnél a családi segélyezés fogalmát, hiszen elfogadják azt, hogy fontos az, hogy egy család hány tagból áll, hány tagnak a megélhetését kell biztosítani, és ehhez, a család nagyságához alkalmazkodó segélyösszegről van szó.

Számomra megfoghatatlan, hogy akkor a családi adózást miért utasítják el, hiszen a rendszer másik oldala, amikor arról van szó, hogy a ledolgozott munkáért kapott jövedelmet hány fő használja fel, hány fő éli fel. Hiszen az nagyon fontos, hogy egy családnál a keresetjövedelem mekkora, abból hány embert tartanak el, mert egy közepes keresetből egy ember jól tud élni, de ha már három gyermeke van, akkor bizony nagyon nehezen. Tehát úgy gondolom, hogy ez akkor lenne teljes, ha a család fogalmát mind az adózásnál, mind pedig a segélyezésnél el tudnánk fogadni, és közösen ki tudnánk alakítani, mert különben azt kell mondjam, hogy olyan, mint a kétféle mérce, hogy egyszer lényeges az, hogy hány tagból áll a család, a másik esetben pedig nem lényeges. Pedig a dolgozó embereknél is lényeges, hogy hány gyermekük van, és hány gyereket nevelnek a fizetésükből, ugyanúgy, ahogy fontos az, hogy ha a család segélyre szorul, hány gyereket kell ebből eltartani.

Tehát javasolnám, hogy gondoljuk át közösen, hogy a családi adózásra érdemes lenne áttérni. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
274 108 2005.11.30. 6:04  59-151

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársak! Az előttünk álló törvényjavaslat a nyugdíjak korrekciós emeléséről a kormánykoalíció ötéves terve a nyugdíjasok helyzetének a javítására, a nyugdíjak felzárkóztatására. A cél dicséretes, és ezért ezt támogatni is tudjuk.

A gond csupán az, hogy ezt a tervet a kormánykoalíció a kormányzásuk nyolcadik, utolsó félévében nyújtja be. Látva, hogy hét félév elmúltán a dübörgő gazdaság, valamint a nagy és stabil jólét ellenére valóban sokan vannak, akik figyelik a gázórát, és csak a nyugdíj érkeztével tudják kiváltani a gyógyszereket, a kormánykoalíció lendületes ígérgetésbe kezdett. Ígér a bébinek kötvényt, a dolgozó anyának gyest, az adókedvezményt igénybe venni tudó szülőnek az adókedvezménynél lényegesen magasabb családi pótlékot, és most a nyugdíjasoknak felzárkóztatást. De arról még egyik felszólaló, egyik előterjesztő sem szólt, hogy valójában miért alacsonyak a nyugdíjak.

 

(13.00)

 

Kedves képviselőtársak, ez úgy van, hogy a szocializmus évtizedeiben, amikor az önök elődpártja, az MSZMP volt évtizedekig és kizárólagosan hatalmon, a dolgozók nem kapták meg munkájuk tényleges értékét. Ez az oka annak, hogy most, évtizedek múltán a meg nem fizetett emberek idős nyugdíjasként alacsony nyugdíjat kapnak - így van ez nálunk, de így van a volt szocialista tábor minden országában. Ha akkor az emberek megkapják valós bérüket, akkor most nem lenne a nyugdíjuk a negyede az EU-s polgárok nyugdíjának. Ezért az alacsony nyugdíjakat a rendszerváltó pártok nyakába varrni azért elég érdekes dolog.

A törvényjavaslat az utolsó félévben első lépésként egy szűkmértékű, az özvegyek számára egy 5 százalékos emeléssel induló programot hirdet, a többi hét lépést a következő ciklusra teszi. De az ígérgetés hátterét boncolgatni nem képviselői, hanem politológusi feladat, és itt most szakmai szempontból vizsgáljuk meg ezeket a lépéseket. Ilyen, a cikluson nemhogy átívelő, hanem 95 százalékában a következő ciklusban megvalósuló javaslat esetén minden módosító lépésben és annak hatásában konszenzusra van szükség ahhoz, hogy az hosszú távon megvalósulhasson. Egy olyan hatástanulmányra lenne, lett volna szükség, amely minden egyes évjáratban és minden egyes esetben bemutatja, hogy mit fog ez jelenteni. Mert a cél vitathatatlan, de a véleményünk az - és ezt szerettük volna látni a hatástanulmányból is -, hogy ezt előbb is lehetne, nem pedig öt év múlva, mert sokan lesznek, akik ezt a módosítást már nem érik meg.

Tény az, hogy a régebben nyugdíjba mentek lényegesen alacsonyabb nyugdíjjal rendelkeznek, mint hasonló életpálya és szolgálati idő esetén a nemrég nyugdíjazottak. A korrekció mértékében és lépéseiben, hogy elegendőt ad-e ez a módosítás, nem vagyunk teljesen biztosak. Különösen igaz ez a nők esetében, akiknek a szolgálati ideje nem csupán a gyermekek nevelése miatt kevesebb, hanem elsősorban azért, mert hosszú évtizedekig a nők 55 éves korban, a férfiak pedig öt évvel később, azaz 60 évesen mentek nyugdíjba - nem mintha ezt most visszasírnánk, de tény, hogy ha egy nő akart volna, akkor sem tudott volna olyan hosszú szolgálati időt szerezni a nyugdíjkorhatárig, mint férfitársa.

Minden nőnek, gyermeke számától függetlenül azonos korrekciót alkalmazni a gyermeknevelésre hivatkozva nem igazságos, és méltánytalan a többgyerekes anyákkal szemben. Tudjuk, hogy a gyes bevezetése előtt a hathetes szülési szabadság után bölcsődébe adni a gyereket, és a munkaidő szünetében szoptatni szaladni, micsoda testi és lelki gyötrelmet jelentett az anyáknak. Aki ezt a kínt nem vállalva kimaradt a munkából, az méltán várná el, hogy ezt a nyugdíjkorrekciónál figyelembe vegyék. Korrektebb lett volna a tényleges gyermeklétszámot figyelembe venni e nehéz sorsú asszonyoknál, és akkor talán ez az önök által javasolt módosítás még az alkotmányossági próbát is kiállná.

Tudjuk, hogy a magyar nyugdíj még a korrekció után, 2007-ben is az EU-nyugdíjak negyede lesz. Ma, amikor az eddigi alacsony nyugdíjak kifizetését is az adósságfelvétel okaként emlegette a miniszterelnök, csak remélni tudjuk, hogy a korrekciót nem újabb kölcsön felvételével kívánják biztosítani. És azt is csak remélni szeretnénk, hogy az emelkedő idősotthoni térítési díjak kifizetését ez a korrekció biztosítani tudja, mert az időseknél is igaz az ezen a területen, hogy az egyik kézzel adnak, a másik kézzel viszont elvesznek, és nagyon szeretnénk biztosak lenni abban, hogy az egyenleg nem mínusz lesz.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
276 253 2005.12.05. 8:02  232-258

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Magam is sajnálom, hogy e késői órán tárgyaljuk a törvényjavaslatot, mert a téma, a fiatalok életkezdési támogatása van olyan fontos, hogy részletesen meghallgassuk egymást és a különböző frakciók véleményét. Mert van-e fontosabb feladata a társadalomnak, mint az utánunk jövő generáció, a gyermekeink jövőjének a támogatása? Azt hiszem, mindenki úgy gondolja, hogy nem lehet, talán csak az előző generáció, a szüleink megbecsülése ér fel fontosságban ehhez. Ezért tehát a fenti törvényjavaslat céljában minden támogatásunkat élvezi.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség már csak azért is támogatja ezt a célt, mert a fideszes vezetésű Esztergom városában már egy éve működik ilyen modell. A Szent Miklós Alap Esztergomért nevű alapítvány 500 ezer forintot ad a 2005. január 1-je után született minden gyermeknek, és az összeget évente 50 ezer forinttal bővíti. A város polgármestere szerint a cél az, hogy egy családban több gyerek születhessen, és Esztergomban legyen a legkönnyebb három-négy gyermeket felnevelni. Az idén már jelentkezik is az eredmény, mert amíg tavaly kétszáznál kevesebb gyerek született Esztergomban, most már a születések száma meghaladja a 270-et. Tehát egy év tapasztalata is azt mondja, hogy az esztergomi modell jó, működőképes.

Én magam önkormányzati képviselőként a 2005-ös tiszaújvárosi költségvetésben is beterjesztettem ezt a modellt, és annak ellenére, hogy a városunk MSZP-s vezetésű, a testület a javaslatot megszavazta, és a novemberi testületi ülésre be is hozta tárgyalásra. Mi magunk kétféle variációt dolgoztunk ki, az egyik az esztergomival megegyező 500 ezer forintos induló összeg, a másik ennél kevesebb, amit kellőképpen sajnálattal vettünk tudomásul. A B-variáció nálunk 300 ezer, azaz háromszázezer forint induló összeggel került beterjesztésre. De a döntést elhalasztottuk, mert városunk vezetésének információja volt már arról, hogy országgyűlési törvényjavaslat készül a fiatalok életkezdési támogatásáról. A törvényjavaslat elkészült, de az eredményről annyit mondhatok, hogy vajúdtak a hegyek és egeret szültek. A tiszaújvárosi testület bizonyára nem erre gondolt, amikor a 300 ezer forintos B-variációt kevesellte. Mert valóban az esztergomi példa egytizenkettedével, 40 ezer forinttal indítani nem egy bőkezű javaslat; pláne akkor, ha ezzel kívánjuk ösztönözni a gyermekvállalási kedvet.

Nem mi, hanem a Blikk által megkérdezett közgazdász nyilatkozott úgy, hogy a 40 ezres állami kezdőrészlet legfeljebb politikai gesztus. Komolyabb segítséget az jelenthetne, ha valamilyen kamattámogatást tennének mellé. Tehát megegyezhetünk, hogy a 40 ezres induló összeg kevés. De hogyan ítéljük meg a tizennyolc éven keresztül hozzáadott támogatásokat? Először is nem minden gyerek kap a hetedik és a tizennegyedik évben további utalást, hanem csak a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosultak. És mennyit? Hétévente 30 ezer forintot, havonta 360 forintot jelentő összeget. Ma 360 forint egy kiló banán ára. Havonta egy kilogramm banán árával akarjuk létrehozni a rászorultak életkezdését segítő törvényjavaslatot!

 

(20.10)

Ez azért nagyon kevés. Körülbelül nagyságrendileg olyan, mint amikor általános iskolába járva, iskolai takarékbélyeget gyűjtve heti 2 forintos bélyeget tudtam ragasztani a takarékkönyvbe. Ez a hétévente 30 ezer forint még akkor is kevés, ha azt mondjuk, hogy a szülői befizetések 10 vagy 20 százalékával az állam ezt megfejeli. De tudjuk, a legrászorultabbak nem félretenni, hanem megélni sem tudnak, ezért a pluszszázalék csak ott fog realizálódni, csak ott lesz többletösszeg, ahol a szülők különben is félre tudnak tenni a gyermekeik életkezdésére.

Idézném ismét a Blikk által megkérdezett közgazdászt, Szalay Tamást: az, hogy tizennyolc év múlva nagykorúvá válva milyen szép summák vehetők fel, kissé becsapós, hiszen a milliós összegek csak a havi sokezres szülői befizetések, no meg a kamatok révén érhetők el, vagyis a családok végső soron a saját megtakarításaikat kapják vissza.

Ahol pedig sem gyermekvédelmi kedvezmény, sem pedig szülői befizetés nincs, ott tizennyolc év múlva mire lesz elég a 122 200 forint? Mire lesz elég ez 2024-ben? A Színes Bulvár Lap szalagcíme szerint tizennyolc év múlva egyéjszakás kalandra lesz elegendő a babakötvény értéke. A Színes Bulvár Lap által megszólaltatott közgazdász-szociológus szerint ez az összeg jelképes értékű lesz tizennyolc év múlva, körülbelül egy kétkezi munkás havi átlagkeresete. Gyanítom, ezt akár egy éjszaka alatt is elverhetik a fiatalok, hiszen azt nem kötötték ki, hogy mire kell költeni a pénzt.

Azzal mindenki egyetért, mondja a közgazdász, hogy a kezdeményezés jó lehetőség a felnövekvő generációnak, abban viszont kételkednek, hogy tizennyolc év múlva valódi értéke lesz a pénznek. Én magam úgy érzem, ez a 122 200 forint, miután ma 0,3 négyzetméter lakásárnak felel meg Budapest nem előkelő környékén, egy mosdókagyló-méretű alapterület. Azt, hogy 2024-ben ez mekkora terület lesz, talán a fogmosópohár területe tudja példázni.

De valakinek biztosan jó ez a törvényjavaslat ily módon. Kinek? - kérdezhetjük. Pongrácz Tiborné demográfus úgy véli, elképzelhető, hogy ezzel a bankok fognak jól járni, de más is így nyilatkozott. A Fidesz iránt szimpátiával nem vádolható közgazdász, Petschnig Mária Zita így nyilatkozott: a bankok nyilván jól járnak majd, hiszen a babakötvénnyel többmilliárdos, hosszú lejáratú, stabil forrásra tehetnek szert. Náluk ugyanis ezek az összegek nem lesznek befagyasztva, forgathatják, és kihelyezhetik azokat, ráadásul egy fiatal, megtakarításra ösztönzött ügyfélkört köthetnek magukhoz. Ez egy közgazdász véleménye.

A cél jó, ismétlem, de a megvalósítási módja nem megfelelő, kevés, és úgy érezzük, politikai kampányfogás a beterjesztés időpontja.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
277 142 2005.12.06. 2:13  13-491

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is először a bölcsődék kérdéséhez szeretnék hozzászólni, mert mint édesanyának is, úgy érzem, fontos az, hogy a gyermekek elhelyezését egy önkormányzat biztosítani tudja.

Szeretném megjegyezni azt, hogy mind ez idáig úgy gondoltam, hogy a kormánynak is ez a feladata és ez az irányultsága is, hiszen az elmúlt időszakban olyan formában módosították a gyest, hogy munkavállalás mellett is lehessen a dolgozó anyának a gyermek egyéves kora után a gyest folyósítani, mondván, hogy jó, ha a munkaerőpiacra vissza tudjuk segíteni az anyákat. De e módosító javaslat, amely csökkenti a bölcsődék normatíváját, számomra azt mutatja, hogy végül is a kormány sem gondolja komolyan az anyák munkavállalását, mert ugyanakkor, ha az egyik kezével ezt a lehetőséget biztosítja, a másik kezével viszont azáltal, hogy a bölcsődék fenntartását megnehezíti, tulajdonképpen el is veszi ezt a lehetőséget.

A másik kérdés az idősotthonok helyzete. Itt pontosan az a helyzet fordult elő, amit Dobó képviselő úr egy másik normatíva kapcsán már említett, hogy 42 százalékos normatívacsökkentés után most a 20 százalékos csökkentésnek kellene örülnünk. De én már látom, hogy itt is mire megy ki tulajdonképpen a játék, hisz a szociális törvény módosítása már be van terjesztve, és ott azt látjuk, hogy a jelenlegi ellátási díj mellett, ami általában 45-50 ezer forint, a szociális törvényben lehetővé kívánják tenni, hogy ennek még dupláját (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kiegészítés címén kérhessék a bentlakóktól.

Azt szeretném kérdezni, hogy hol van ma olyan (Az elnök ismét csenget.) idős, akinek az átlagnyugdíja 130 ezer forint.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
277 390 2005.12.06. 2:06  13-491

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Úr! Bár ön azt mondta, hogy nem igazán kíván foglalkozni az alsóbbrendű utakkal, elkerülő utakkal, én mégis azért a 806. számú módosító javaslatomhoz szeretném a támogatását kérni, és felhívni figyelmét egy elmaradt dübörgésre, mert a pannon puma elkerülte az M3-Tiszaújváros összekötő szakasznak a megépítését. Ez évben negyedszer adom be azt a módosító javaslatot, amely kapcsán megvalósulhatna a Tiszaújvárost és az M3-ast összekötő út, amely elkerülné Tiszapalkonya és Oszlár településeket.

Negyedszer adom be ezt a módosító javaslatot, és minden alkalommal az elmúlt három költségvetési tárgyalásnál az volt a válasz, hogy benne van a költségvetésben, csak én nem látom, hogy hol van. De még egyszer sem indult el a benne lévő költségvetés ellenére ez az építkezés, és lássunk csudát, az elmúlt három évben mégis az útfelújítási, útépítési fejezetek elköltődtek, miközben az előző ciklusban, már 2000-ben, mikor még nem is volt kiviteli terv, állandóan azt kérdezgették tőlünk, hogy miért nem építjük meg ezt az összekötő utat. Azért nem, mert nem volt építési terv. Most már van kiviteli terv.

Valószínűleg azt fogja válaszolni, hogy a szerződés is megköttetett, tehát van szerződés is. De ha van szerződés, és valóban az utolsó évben valamit akarnak csinálni, akkor miért nem fogadják el azt a módosító javaslatot 220 millió forinttal, amely ezen elkerülő út első szakaszának a megépítését tenné lehetővé?

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
277 398 2005.12.06. 0:31  13-491

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Csak egy rövid információt szeretnék önnek nyújtani, és szeretném, ha megkérdezné ezzel kapcsolatban Tiszaújváros polgármesterét, az ön párttársát, Farkas Zoltánt. Én sajnálom, hogy eddig ezek az információk nem jutottak el önhöz, hogy mennyire fontos ez az elkerülő út. Remélem, majd máskor megbeszélik ezt. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
277 497 2005.12.06. 2:23  492-500

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Mi ennek a törvényjavaslatnak a céljával egyetértünk, a mértéke az, amit kifogásolunk.

Viszont az 5. és 7. pontot, amit Béki Gabriella beadott módosító javaslatként, támogatjuk, már csak azért is, mert ez a két pont az, ami javítani tud a törvényjavaslaton. Ha e két módosítás nem kerül be, akkor az egész törvényjavaslat célja, illetőleg az arányossága, a mértéke megkérdőjeleződik.

Az 5. pont, ahol 42 ezer forintot ajánl a képviselő asszony a 30 ezer forint helyett, látszólag úgy néz ki, mintha egy emelés lenne, de gyakorlatilag arról van szó, egyszerű matematika, hogy kiküszöböli azt, hogy ne a hátrányos helyzetű gyerekek járjanak rosszul; hogy ne forduljon elő még egyszer az, amikor a törvényjavaslat szövegszerű előadásában arról beszélünk, hogy azt szeretnénk, hogy a hátrányos helyzetű rétegek jól járjanak, például a családi pótléknál, viszont a matematikai számításokat nem végzik el olyan pontosan, amennyire kellene, és az jön ki belőle, hogy az adókedvezményt eddig igénybe venni tudók 2000 forinttal többet kapnak havonta, mint azok, mint akik az adókedvezményt eddig nem tudták igénybe venni. Tehát úgy gondolom, hogy ez a 6-szor 7, az 42, ez egy nagyon fontos tétele ennek a módosító csomagnak, és ezen áll vagy bukik, hogy igazságos-e a törvényjavaslat.

A 7. számú módosító pedig a fiatalok életkezdéséhez biztosított összeg felhasználásának célját határozza meg, hiszen ha valamit el akarunk érni, akkor azt rögzíteni is kell, hogy mire lehet felhasználni. L'art pour l'art odaadni a pénzt nem helyes, mert ahogy a bulvárlapok írták, az összeg mértékét tekintve (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) akár egyéjszakás kaland is lehet belőle. Nagyon fontos, hogy az életkezdést segítse az a törvény, aminek a címe is az, hogy az életkezdés lehetőségeinek a segítése.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
281 68 2005.12.14. 2:02  15-137

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr is és képviselőtársunk, Vidorné is az előbb említette, hogy a családtámogatási rendszer átalakítása az igazságosság nevében készült.

Kedves Képviselőtársak! A helyzet az, hogy azon családok, akik a legrászorultabbak, és eddig gyermekvédelmi támogatást is kaptak, egy fillérrel nem kapnak többet az új rendszerben, semmivel nem kapnak többet, csak más módon, más cím alatt.

Önök többször elmondták azt is, hogy nem támogatják, hogy a tehetősebbek többet kapjanak a támogatásokból, mint a rászorultak. Tessenek megkapaszkodni: azok a családok, akik eddig adókedvezményben részesültek, ezzel a rendszerrel lényegesen jobban járnak. Az egygyerekes családok, akik adókedvezményre jogosultak, e rendszerrel gyermekenként 2500 forinttal, a kétgyerekes, adókedvezményre eddig jogosult családok 1300 forinttal kapnak többet az új rendszerben, mint eddig; az adókedvezményre jogosult családok közül egyedül a háromgyerekesek azok, akik mínuszt könyvelhetnek el. Olyan esetben, ha nem cél a több gyermek, nem cél az, hogy e családokban megszülessen a harmadik gyermek, akkor ez akár indokolt is lenne.

Sem az igazságosság nem valósul tehát meg ebben az új rendszerben, sem pedig semmifajta népesedésjavító tényezőt nem tartalmaz, hisz ahol az egykézést vagy maximum a két gyereket támogatja egy rendszer, az nem viszi előre a gyermekek születését, tehát nemcsak hogy nem igazságos, de még nem is ésszerű ez az új rendszer.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
281 226 2005.12.14. 3:26  217-253

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA, a szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. A szociális bizottság megtárgyalta a T/18709. számú, a helyi önkormányzatok 2006. évi új címzett támogatásáról szóló törvényjavaslatot. A bizottság ellenzéki oldalhoz tartozó tagjai nem tartották általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot, és megdöbbenésüknek adtak hangot, lesújtó véleményt fogalmaztak meg a törvényjavaslatról. Számos statisztikát készítettünk a támogatásra javasolt, illetőleg elutasított beruházásokról, melyet itt is fontosnak tartok ismertetni.

A 72 támogatásra javasolt beruházás közül 47 kormánypárti vezetésű önkormányzat nyertes pályázata, 17 beruházási lehetőséget független önkormányzat kapott, és 8, alig több mint 10 százaléknyi beruházási lehetőséget kapott fideszes önkormányzat. Ez ékesen bizonyítja, hogy a pártszempontok voltak az elsődlegesek az elbírálásnál.

Sajnálatosnak tartottuk, hogy fő rendező elv, hogy minden megye kapjon legalább két beruházási lehetőséget. Úgy érezzük, nem érvényesült az elbírálásnál a megye nagysága és hátrányos helyzete sem. Én fogalmaztam meg a bizottsági ülésen, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye annak ellenére, hogy az egyik legnagyobb megye és kifejezetten hátrányos helyzetű térség, nem kapott felzárkózási lehetőséget. Súlyos munkanélküliséggel és szociális kilátástalansággal sújtott térségként 2006-ban nem kap valódi lehetőséget a kitörésre, hisz öt iskolai rekonstrukciós pályázata lett elutasítva. Hogy fognak így versenyképes tudáshoz jutni Edelény, Szerencs, Ózd, Kisgyőr és Sátoraljaújhely iskolásai? De nem kap támogatást a rekonstrukció folytatására a legnagyobb megye megyei kórháza sem. Hiába súlyos a szociális helyzet Borsodban, hiába a fiatalok elvándorlása és az idősek otthon magukra maradása, Borsod megye egyetlen szociális beruházást sem nyert el, három idősotthon létesítése lett elutasítva.

De nem járt jobban a vízügyi beruházásokkal sem ez a megye. Hiába volt az elmúlt évek árvízi és belvízi katasztrófája, a nyolc vízügyi beruházás közül csak egy, a már kétszer felhőszakadás által elmosott Mád pályázata lett nyertes, míg Bodrogolaszit és Gesztelyt továbbra is fenyegetheti a belvíz, Komlóska ivóvízellátása az idén sem javulhat, és egyetlen szennyvízberuházás sem indulhat a megyében ebből a forrásból.

Elmarasztaló véleményt fogalmazott meg Győr-Sopron megye megyei önkormányzatának alelnöke is. Ő arra hívta fel a figyelmet, hogy ha a fejlett megyék nem tudnak előrébb lépni, akkor a jelenlegi előnyük csökken. Bizottságunkban különösen sajnálatosnak tartottuk, hogy a szociális terület beruházásai az igénytől lényegesen elmaradtak, és tovább növelik az e területen amúgy is meglévő hiányt.

Mindezek alapján az ellenzéki oldal a törvényjavaslatot nem támogatta és általános vitára nem találta alkalmasnak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
283 273 2006.01.30. 2:12  268-288

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA, a szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Bizottságunk, a szociális és családügyi bizottság január 25-én tárgyalta meg a T/18877. számú, a Gazdasági és Szociális Tanácsról szóló törvényjavaslatot, és 12 igen, 0 nem és 6 tartózkodás mellett tartotta általános vitára alkalmasnak.

Azt tudom elmondani, hogy az ellenzék képviselői miért tartózkodtak a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságánál. A törvényjavaslat egy két éve, 2004-től működő rendszerről szól, és most, 2006 januárjában teremti meg a Gazdasági és Szociális Tanács működésének a jogszabályi alapjait. Még a kormánypárti képviselőknek is az volt erről a véleménye, hogy éppen ideje, hogy másfél év múlva megszülessen ez a törvényjavaslat.

Mi, fideszes képviselők ennél tovább mentünk. Mi azt mondtuk, hogy van egy tanácsadó testület, amely már megkezdte a működését másfél éve - megalakult, ahogy megalakult, ettől kezdve véleményez mint tanács, tanácsot ad, erre hivatkoznak, idézik a tanácsokat -, majd valaki fejéhez kap, hogy megfelelő stabilitás kellene ennek a tanácsnak, és 2006 januárjában legalizálni kellene a működését a törvényjavaslattal - egy olyan tanácsnak, amely elvileg már másfél éve működik. Bár hangsúlyozzuk, hogy nem döntési, hanem tanácsadói funkcióban működik ez a testület, nem egy kétkamarás parlament második kamarájáról van szó, akinek a tanácsát meghallgatni nem kötelező, de mégis: ez egy működő testület, és csak most van beterjesztve a törvényjavaslat.

Ennek alapján a képviselőink tartózkodtak a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságától.

Köszönöm, hogy meghallgattak.