Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.

Tisztelt Országgyűlés! Az együttes általános vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel a T/9. számú előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, most ennek részletes vitára bocsátására kerül sor.

Indítványozom az Országgyűlésnek, hogy bocsássa részletes vitára a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló T/9. számú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás. - Több képviselő jelzi a KDNP és a Fidesz padsoraiból, hogy nem működik a gépe.) Öt igent kérek figyelembe venni!

Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés az előterjesztést 287+5 igen szavazattal, 8 nem szavazat ellenében, 32 tartózkodás mellett részletes vitára bocsátotta.

Tisztelt Országgyűlés! A részletes vitára a holnapi ülésnapunkon kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel a T/11. számú előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, most a részletes vitára bocsátásra kerül sor.

Indítványozom az Országgyűlésnek, hogy bocsássa részletes vitára a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló T/11. számú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás. - Több képviselő jelzi a KDNP padsoraiból, hogy nem működik a gépe.) Négy képviselőtársunk gépe nem működött, tehát plusz 4 szavazatot figyelembe kell vennünk. (Vitányi Iván jelzi, hogy nem működik a gépe.) Pillanat! Hogyan szavazott, képviselő úr? (Vitányi Iván: Tartózkodtam.) Tartózkodott. (Lendvai Ildikó: Az én gépem sem működik! Én is tartózkodtam.)

Az Országgyűlés az előterjesztést 301+4 igen szavazattal, 3 nem szavazat ellenében, 33+1 tartózkodás mellett részletes vitára bocsátotta.

Tisztelt Országgyűlés! A részletes vitára a holnapi ülésnapunkon kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel a T/17. számú előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, most részletes vitára bocsátásra kerül sor.

Indítványozom az Országgyűlésnek, hogy bocsássa részletes vitára a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló T/17. számú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás. - Több képviselő jelzi a KDNP padsoraiból, hogy nem működik a gépe. - Lendvai Ildikó: Az enyém egyáltalán nem működik! - Közbeszólás a Jobbik soraiból: Az én gépem sem működik.)

Tisztelt Országgyűlés! A képviselőtársamat kérdezem - 2 igen szavazatot láttam a Fidesz-KDNP-frakció részéről -, a jobbikos képviselőtársamat, hogy hogyan szavaz. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Igen!) Tehát 3 igen szavazattal és Lendvai képviselő asszony tartózkodásával vesszük figyelembe az eredményt.

Az Országgyűlés az előterjesztést 305+3 igen szavazattal, 3 nem szavazat ellenében, 36+1 tartózkodással részletes vitára bocsátotta.

Tisztelt Országgyűlés! A részletes vitára a holnapi ülésnapunkon kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés elnöke a Házszabály 19. § (2) bekezdés g) pontjának megfelelően személyi javaslatokat terjesztett elő. A H/22. számú javaslatában azt kezdeményezi, hogy az Országgyűlés a foglalkoztatási és munkaügyi bizottságba Gúr Nándort; a fogyasztóvédelmi bizottságba Simon Gábort 2010. június 2-ától; a honvédelmi és rendészeti bizottságba Kocsis Mátét; a nemzetbiztonsági bizottságba június 1-jéig Molnár Zsoltot, június 2-ától Vadai Ágnest bizottsági elnökké; a fenntartható fejlődés bizottságába június 1-jéig Baracskai Józsefet, június 2-ától Oláh Lajost; a gazdasági és informatikai bizottságba Józsa Istvánt; a honvédelmi és rendészeti bizottságba június 2-ától Iváncsik Imrét; a külügyi és határon túli magyarok bizottságába Kovács Lászlót; a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottságba Simon Gábort; a mezőgazdasági bizottságba június 1-jéig Harangozó Gábort, június 2-ától Gőgös Zoltánt bizottsági alelnökké; a honvédelmi és rendészeti bizottságba Borbély Lénárdot, Borkai Zsoltot, Farkas Zoltánt, Kulcsár József Ferencet, Mátrai Mártát, Földi Lászlót, Harangozó Tamást, Dorosz Dávidot; a nemzetbiztonsági bizottságba pedig Kovács Zoltánt, Meggyes Tamást, Móring József Attilát és Mile Lajost bizottsági taggá válassza meg.

Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy a honvédelmi, valamint a nemzetbiztonsági bizottságba delegált tagok nemzetbiztonsági átvilágítására öt képviselő esetében még nem került sor, így taggá választásukra most nem tettem javaslatot.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy egyetért-e a személyi javaslattal. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a személyi javaslatot 346 igen szavazattal, 1 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Most ülésvezetési kérdésben kell döntenie az Országgyűlésnek. Balczó Zoltán alelnök úr felszólalt a vita során, ugyanakkor az Országgyűlés elnökének felkérése alapján a napirendi pont tárgyalása során várhatóan az ülést is vezeti. Ezt azonban a Házszabály rendelkezései alapján csak akkor teheti meg, ha az Országgyűlés ehhez hozzájárul.

(18.30)

Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, hozzájárul-e ahhoz, hogy Balczó Zoltán alelnök úr a napirendi pont tárgyalása során vezesse az Országgyűlés ülését. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm, jól látható többség.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége hozzájárult ahhoz, hogy az alelnök úr vezesse az Országgyűlés ülését a vita során.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Nemzeti Együttműködésről címmel benyújtott politikai nyilatkozattervezet általános vitája a lezárásig. Orbán Viktor és Lázár János, Fidesz, valamint Semjén Zsolt és Harrach Péter, KDNP, képviselő urak önálló indítványát P/16. számon kapták kézhez.

Megadom a szót Lázár János úrnak, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben.

Parancsoljon, képviselő úr!

LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a szólás lehetőségét.

Először is szeretném figyelmükbe ajánlani a 2010. május 14-ei ülés szó szerinti jegyzőkönyvét, illetve a beterjesztett nyilatkozattervezetet, amelynek szóbeli indoklását mondanivalójának első felében Orbán Viktor már megadta önöknek. Nem a szó szerinti ismétlésbe bocsátkoznék bele, hanem néhány rendező elvre szeretném fölhívni képviselőtársaim figyelmét abban a reményben, hogy a mai ülésnapon az általános vita megkezdésével, majd a következő hetekben a részletes vita lefolytatásával a nemzeti együttműködés jegyében meg tudjuk nyerni képviselőtársainkat ezen dokumentum megszavazásához, illetve támogatásához.

Először talán a formáról szeretnék néhány szót ejteni, hiszen az alkotmányügyi bizottság ülésén már, amikor az általános vitára való alkalmasságról döntöttünk, többen megkérdőjelezték, hogy a rendszerváltozás után húsz esztendővel, a parlamentáris viszonyok között egy ilyen politikai nyilatkozat az alakuló ülésen miképpen kerülhet benyújtásra, és ott van-e a helye.

Mi azt gondoljuk, hogy Magyarországon olyan volumenű változás következett be a parlamenti választások eredményeképpen, amely egy új politikai, új társadalmi helyzetet teremtett, ezért ennek az új korszaknak a nyitányaképpen azoknak a társadalmi-gazdasági viszonyoknak a meghatározására, az újonnan fölálló kormány működési elveinek a meghatározására és a parlament tevékenységének keretbe foglalására szükséges a Magyar Országgyűlésnek egy politikai nyilatkozatot elfogadni.

Ennek a politikai nyilatkoznak az alkotmányos és házszabálybeli követelményeit teljesítettük. Az a kérdés, hogy teljesítettük-e a társadalmi követelményeit. Először is hadd hívjam fel arra a figyelmüket, hogy Magyarországon még nem zajlott soha olyan demokratikus alkotmányos választás, amelyben a választáson részt vevő polgárok kétharmada arra hatalmazott föl egyetlenegy pártot vagy politikai szövetségesét, hogy ennek az országnak a megváltoztatásába kezdjen bele. Ezt azért tartom fontosnak, mert az elmúlt évszázadokban az önrendelkezés jogát a magyarok vagy forradalommal, vagy 1988-ban és '89-ben tárgyalásos úton, vagy 1990-ben paktum segítségével, vagy 1994-ben egy újabb paktum segítségével, sokkal inkább vitatható körülmények között tették lehetővé vagy vívták ki. Arra, hogy demokratikus választáson a magyar választópolgárok valakinek tudatosan kétharmadot adjanak, nem volt még példa.

Azért mondom, hogy tudatosan, mert akik a Fidesztől féltik a demokráciát, és akik a Fidesztől féltik az ország demokratikus működését, azok maguktól a választóktól féltik a demokráciát, és maguktól a választóktól féltik ennek az országnak a működését. (Nagy taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Szeretném fölhívni arra a figyelmüket, hogy mi világossá tettük a választási kampányban, sőt már azt megelőzően is: ha nagy bizalmat kapunk, nagy lesz a változás. Ha kis bizalmat kapunk, csak kis változásra leszünk képesek. Akik ránk adták a voksukat, abban a tudatban tették, hogy az országban az új kormány és az új parlamenti többség élni fog a társadalmi fölhatalmazással, és meg fogja változtatni ezt az országot. Ennek az országnak a gyökeres megváltoztatását akarják azok, akik 2010 tavaszán a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségre, illetve szövetségeseire adták a szavazatukat.

Ha megengedik, szólnék néhány mondatot a történelmi keretről, hiszen az alkotmányügyi bizottság ülésén erről is szó esett, hogy miért ebbe a történelmi keretbe foglaltuk ennek a nyilatkozatnak a beterjesztését, és miért nem más történelmi összefüggésben helyeztük ezt el. Úgy gondoljuk, hogy korszakos jelentőségű nemcsak a választás, hanem ennek a parlamentnek a kötelessége és felelőssége is, ezért adekvát a historizmus, természetesen kellő mértéktartással.

Abban a három bekezdésben, amely - "Legyen béke, szabadság és egyetértés!" - egyértelműen fölhív az 1848-as értékekre, majd állást foglalunk az elmúlt 66 esztendővel kapcsolatban - először 46 évet értékelünk, majd az elmúlt 20 évet, és hivatkozunk az 1956-os forradalomra -, világossá tettük, hogy mik a számunkra fontos értékek. Nem engedünk a nyilatkozatban 1848-ból, és nem engedünk 1988-ból sem! Nevetségesnek, sőt gyermekdednek tartom azt, amikor azt hallom, hogy a rendszerváltozás értékeit féltik a Fidesztől azok, akik a rendszerváltozás idején a demokrácia szót csak fosztóképzőként ismerték, és fosztóképzőként alkalmazták. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik padsoraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a parlamentben ma az 1988-89-es rendszerváltók döntő többségében a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a KDNP soraiban foglalnak helyet, így aztán méltatlan arról a kérdésről vitát nyitni, hogy a rendszerváltozás értékeit tiszteletben tartjuk-e. Igenis tiszteletben tartjuk a rendszerváltozás értékeit, hiszen arra hivatkozunk, hogy a rendszerváltozás politikai paktumokkal folytatódott, s végül szabadság helyett kiszolgáltatásba, önállóság helyett eladósodásba, felemelkedés helyett szegénységbe, remény, bizakodás és testvériség helyett mély lelki, politikai és gazdasági válságba torkollott.

Világos, hogy a rendszerváltozás legfontosabb értékeit, ami a szabadságot, önállóságot, felemelkedést, reményt, bizakodást és testvériséget jelképezik, mi ma is a legfontosabb társadalmi értékeknek tekintjük, és úgy tekintünk az elmúlt húsz esztendőre, ezért tartjuk zavarosnak, mert ezeket az értékeket nem tudta teljesíteni.

Nézzünk szembe azzal a valósággal, hogy ma, ha a rendszerváltozás sikerült volna, ennek a parlamentnek nem ez lenne az összetétele. Ha a rendszerváltozás értékei teljesültek volna, akkor a magyar választópolgárok nem akarnának újabb rendszerváltozást. Azért akarnak a magyar választók egy új rendszerváltozást, mert 1988-89 és '90 nemes értékei nem valósultak meg az elmúlt húsz esztendőben, valóban ellopták a rendszerváltást, a szó szoros és átvitt értelmében is. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Így van!)

Szeretném arra is fölhívni a figyelmüket a történelmi hivatkozásnál, hogy mi az önrendelkezés jogának megvalósítására, az önrendelkezés visszaszerzésére helyezzük ebben a nyilatkozatban a hangsúlyt. Hogyan szerezheti vissza egy társadalom az önrendelkezés jogát? Ez természetesen egy társadalomelméleti vita, amelynek a lefolytatására a parlament nyilván alkalmas, de több nézet és több elgondolás ütközhet ebben az ügyben.

Önrendelkezést egy társadalom demokratikus keretek között választások útján vívhat ki. Magyarországon az első szabad választás, amely általános választás volt, 1945-ben következett be. Ha 1988-ról, '89-ről és '90-ről beszélünk mint értékről, akkor a szabad választásokat, az alkotmányosságot és a demokráciát tűzzük középpontba. Ha 1956-ról és 1848-ról beszélünk, akkor azt mondhatjuk, hogy ebben az esetben a magyarok az önrendelkezés jogát forradalmi úton szerezték meg. Egy társadalom, azt gondolom, az önrendelkezés jogát e két módon szerezheti meg: vagy elsöprő többséggel felhatalmazást biztosít egy politikai pártnak egy ország megváltoztatására, vagy pedig forradalommal vívja ki ennek a jogát és lehetőségét. A magyarok ezt tették az elmúlt kétszáz esztendőben. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Ezért merjük azt állítani, hogy 2010 tavaszán a szavazófülkékben forradalom zajlott Magyarországon, hiszen ilyen fölhatalmazással senki nem rendelkezett. Azok az elméleti, pártpolitikai megközelítésű, kicsinyes viták, hogy a mi fölhatalmazásunk mit is ér valójában, egy sajátos kérdéskört nyitnak meg. Akkor megkérdezném, hogy mit ér az MSZP fölhatalmazása, mert a Magyar Szocialista Párt az egymillió szavazójával az összválasztók nyolcadát adja. Ha ehhez mérjük a kritikát, akkor minimális a létjogosultságuk, hogy itt legyenek. Nyilván nem ezt nézzük. A mi számunkra minden mandátum és minden szavazat egyforma, ezt tartjuk tiszteletben ebben a nyilatkozatban, amikor egy új rendszerre teszünk javaslatot: a nemzeti együttműködés rendszerére.

Azt gondolom, ebben a parlamentben is érzi mindenki a történelmi felelősséget, hogy 1990-hez képest egy rendszerhiba történt az elmúlt húsz esztendőben.

(18.40)

Ennek a rendszerhibának a kijavítására az új Országgyűlésnek van joga és az új Országgyűlésnek van kötelessége. Világosan el kell választanunk az elmúlt húsz esztendőt a következő évektől vagy évtizedektől. És ehhez keresünk szövetségeseket. Ez nem egy diktátum, amit mi előterjesztettünk. Minden egyes módosító javaslatnak a megfontolására készen állunk, és azoknak a befogadását is mérlegelni fogjuk.

Szeretném fölhívni a figyelmüket arra, hogy ez a nyilatkozat értékeket tartalmaz, mégpedig a munka, otthon, család, egészség és a rend az, amit mi a mai magyar társadalomban - ahogy ezt Hiller miniszter úr nem olyan régen, pár perccel ezelőtt hivatkozta - a legfontosabb értéknek tekintünk. Ugyanakkor azt mondjuk, hogy ezek az értékek mindenki számára nyitva állnak, mindenki csatlakozhat ezeknek az értékeknek a megvalósításához, akár a törvényhozás, akár a kormányzás vezéreszménye lesz majd ez a nemzeti együttműködésről szóló nyilatkozat.

Ez a lehetőség mindenki számára nyitva áll. Ugyanakkor azt gondoljuk, hogy ha ezekben az értékekben meg tudunk egyezni, ha ezt a nyilatkozatot elfogadja ez a társadalom és a társadalom képviselői az Országgyűlésben, akkor ez a nyilatkozat kötelező érvényű lesz a kormányzás hétköznapjaiban és a társadalmi hétköznapokban is. Mondom ezt azért, mert ez világosan kijelöl egy társadalmi értéket, hogy mit is gondolunk mi, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt arról, hogy milyen országban szeretnénk élni. Ha le akarom egyszerűsíteni, a munka, otthon, család, egészség és rend értékei azoknak szólnak, akik megveszik a buszjegyet, mielőtt fölszállnak az autóbuszra, és nem azoknak, akik buszjegy nélkül akarnak közlekedni a társadalom autóbuszán.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Ha megengednék, még annyival folytatnám a mondandómat, hogy sokan fölvetették az alkotmányügyi bizottság ülésén a vitában, vajon van-e nekünk jogunk arra, hogy egy új rendszernek, egy új társadalmi rendszernek, egy új politikai rendszernek az alapjait megpróbáljuk egy politikai nyilatkozatba, egy parlamenti döntésbe foglalni. Ennek a nyilatkozatnak az utolsó mondata arról szól, hogy akik ma a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselői lettek, azok az életüknek a következő éveit arra tették föl, hogy megváltoztatják ezt az országot, és ehhez szereznek támogatókat.

Kétharmad birtokában mi képesek vagyunk arra, hogy ezt a nyilatkozatot elfogadtassuk itt ebben a Házban, és utána megpróbáljuk meg is valósítani a következő hónapokban és a következő években. Mi ennek a nyilatkozatnak nemcsak címében, hanem tartalmában is azt gondoljuk, hogy a legfontosabb eleme azonban nem arról szól, hogy a kétharmad birtokában diktáljunk, hanem a kétharmad birtokában nekünk az a legfontosabb, hogy megnyerjük azokat is, akik nem ránk adták a szavazatukat, vagy távol maradtak a szavazástól.

A következő parlamentnek mindenki parlamentjének és a következő kormánynak mindenki kormányának kell lenni akkor, amikor az ország a gazdasági és társadalmi összeomlás szélén tántorog, és akkor, amikor a választópolgárok világosan kifejezték azt, hogy ennek az országnak a megváltoztatását várják el minden olyan parlamenti képviselőtől, aki letette az Országgyűlésben az esküt május 14-én. Ezért mi nemcsak a javaslataikat, hanem a valódi együttműködésüket várjuk.

Nem szeretnék arra hivatkozni, hogy önök hogyan tudnak élni ezzel az együttműködéssel, ezzel az együttműködési lehetőséggel, mert az elmúlt több mint két hétben a parlament megalakulásával kapcsolatos tárgyalások vonatkozásában sajátos intermezzók jellemezték az együttműködési ajánlatra adott válaszokat. Erre most nem szeretnék itt tételesen hivatkozni, hogy önök hogyan éltek az együttműködés lehetőségével. De mi azt gondoljuk, hogy ebben a rendszerben, a nemzeti együttműködés rendszerében, függetlenül attól, hogy ki melyik politikai párthoz tartozik, milyen világnézeti meggyőződése van, melyik vallási közösségnek a tagja, joga és lehetősége, joga és talán kötelessége is együttműködni a rend megteremtésében és ezeknek a társadalmi értékeknek a megvalósításában.

Mi ehhez keresünk szövetségeseket. Badarságnak gondoljuk azokat a mondatokat, szavakat, amelyek a demokráciaféltésről szólnak, megélhetési demokráciaféltők írják és mondják, hogy a Fidesztől kell félteni a demokráciát.

Végül még egyszer felhívnám a figyelmüket: aki ma a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségtől, képviselőitől félti a demokráciát, az az emberektől félti a demokráciát. Az emberek nem arra adtak mandátumot, hogy minden úgy menjen, ugyanazokkal a mutyikkal és semmittevéssel, mint telt az elmúlt húsz esztendőnek jó néhány pillanata. Arra adtak fölhatalmazást, hogy a nemzeti egy helyben járás, a nemzeti toporgás helyett végre a nemzeti együttműködés és a nemzeti cselekvés legyen a tevékenységünk középpontjában.

Az az erő, amit a kétharmad jelent, az számunkra két dolgot hordoz magában: méltányosnak kell lennünk - ezt próbáltuk gyakorolni az elmúlt két hétben, és ezt fogjuk a jövőben is gyakorolni, ami az ellenzéket, az ellenzéki jogokat és a társadalomnak azt a részét illeti, amelyik nem adta ránk a voksát -, és természetesen az erő cselekvést is fog jelenteni, ezért akármennyire is sokan úgy gondolják, hogy megpróbálják megakadályozni, hogy éljünk a kétharmad adta fölhatalmazással, mi élni fogunk. Szeretnénk, ha önök is velünk tartanának ezen az úton.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a Fidesz és a KDNP soraiban, taps a Jobbik soraiban, szórványos taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr.

Tisztelt Országgyűlés! Most az alkotmányügyi bizottság álláspontjának ismertetése következik, ötperces időkeretben. Megadom a szót Cser-Palkovics András alelnök úrnak, a bizottság előadójának. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsága a mai napon tartott ülésén megtárgyalta a nemzeti együttműködésről szóló politikai nyilatkozatot. A politikai nyilatkozatot nagy többséggel, 17 igen szavazattal általános vitára alkalmasnak találta a bizottság. A bizottsági ülésen elhangzottak alapján egyértelműen megállapítható, hogy semmilyen jogi, sem alkotmányjogi, sem pedig Házszabályt érintő kritika, észrevétel vagy kifogás nem merült fel a bizottsági ülésen. Az alkotmányügyi bizottság hatáskörébe pedig elsősorban ezeknek a kérdéseknek a vizsgálata tartozik.

A nemzeti együttműködésről szóló politikai nyilatkozat az előterjesztők nem titkolt célja szerint az, hogy ez a nyilatkozat elvi iránymutatást adjon. Elvi iránymutatást adjon a kormánynak, elvi iránymutatást adjon a kormánypárti képviselőknek arról, hogy mit várnak el tőlük az emberek. Világosan rögzíti ez a politikai nyilatkozat a közjogi hagyományokat, a történelmi előzményeket, és azt is összefoglalja, mi az, amire az emberek az új kormánynak és a kormánypárti képviselőknek felhatalmazást adtak. Változásra adtak felhatalmazást, a változást pedig a nemzeti együttműködés rendszerén keresztül kell elérni.

Ezért, illetve hangsúlyozottan azért, mert semmilyen érdemi jogi kifogás nem merült föl a politikai nyilatkozattal kapcsolatban, az alkotmányügyi bizottság nagy többséggel általános vitára alkalmasnak tartja az előterjesztést, és támogatja azt.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban, szórványos taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Ezt két előadó kívánja az Országgyűlés elé terjeszteni. Felhívom az előadók figyelmét, hogy erre összesen öt perc áll rendelkezésre.

Elsőként megadom a szót Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai bizottsági ülésen a megtárgyalt határozati javaslat kapcsán valóban elég markáns álláspontot fogalmaztunk meg. Ennek az első számú fő alappillére az, hogy ez a választás nem a nemzeti együttműködés rendszerének felépítéséről szólt. Ilyen programpontja ugyanis nem volt a Fidesz-Magyar Polgári Pártnak. Sok programpont volt, illetve arról beszéltem, hogy volt egy úgynevezett programszerű írás, hat különböző írásnak a füzére, a nemzeti ügyek programja, ami gyakorlatilag nem egy koherens választási program volt. Egy koherens és igazi jó választási program volt, az a Jobbik Magyarországért Mozgalom (Derültség.) "Radikális változást" programja volt.

És egyébként nem a Jobbikon múlott, hogy nem a választási programok vitája zajlott, hanem ehelyett egy olyan típusú furcsa dolog zajlott, hogy az embereknek nem mondták meg, hogy igazából mit szeretnének megvalósítani, mi a közjogi víziója a Fidesznek, hanem arról szólt a dolog, hogyan lehet címkézni és hogyan lehet lejáratni a politikai ellenfeleket. Ezzel szemben még ráadásul azt sem mondták meg, hogy kivel kívánják megvalósítani, például arról sem volt szó, hogy Pintér Sándort belügyminiszterré tennék, azt, aki közös céget alapított a szemkilövető Gergényi Péterrel néhány hónappal 2006 őszének véres rendőrterrorja után.

Tehát az, hogy sikeres forradalmat vitt volna véghez a politikai nyilatkozatban írtak szerint a magyar társadalom a szavazófülkékben, az nem igaz állítás. Ezzel szemben az az igaz állítás, hogy 2006 őszén volt egy erőteljesen forradalmi helyzet, amikor a magyar társadalom fellázadt Gyurcsány Ferenc választási csalása és diktatórikus rendszere ellen, és történelmi lehetősége volt a Fidesznek, amikor az ultimátumot megadta, nagyon jól emlékszünk, Orbán Viktor háromnapos ultimátumot adott a hatalomból való távozásra, de ezzel nem élt, aztán meg nem vitték végig.

Tehát összességében azt kell mondani, hogy itt most egy virtuális rendszerváltozásra utaló szándék jelenik meg, ezt kellett elmondanunk, és azt is mondtuk egyúttal, hogy azért itt elég súlyos fogalmi problémák szerepelnek, hiszen az önrendelkezésről beszél ez a nyilatkozat.

(18.50)

Örülünk neki, hogy a Jobbik programjának a nemzeti önrendelkezésről szóló része ennyire megihlette a Fidesz képviselőit (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.), hiszen az önrendelkezésnek nagyon sok feltétele volna. Három alapvetőt tudnánk ebben meghatározni: a transzatlanti érdekek feltétlen szolgálatával való szakítás, a multinacionális cégek uralmának a letörése, s az államadósság felülvizsgálata és lehetőség szerint jelentős mértékének elengedése. Ezen elemek megvalósulása nélkül nemzeti önrendelkezés nem valósulhat meg ebben az országban, ezért ezt az álláspontot kellett képviselnünk, hogy így, ebben a formában ez a nyilatkozat nem tekinthető komolyan vehető nyilatkozatnak.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Schiffer András képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. SCHIFFER ANDRÁS, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Röviden, mert aztán majd ki fogjuk fejteni az álláspontunkat erről a proklamációtervezetről, csak annyit mondanék el: az alkotmányügyi bizottságban azt is hangsúlyoztuk, ellenzéki képviselők, hogy a legnagyobb probléma ezzel a benyújtott határozati javaslattal az, hogy félre van értve, azt gondolom, ennek a dokumentumnak a státusa.

Egy akármekkora bizalmat kapott kormányzati többség a politikai programját a kormányprogramban szokta kifejteni. Az a körülmény, hogy ez most nem a kormányprogram preambulumaként vagy bevezető részeként szerepel a Ház asztalán, azt a látszatot kelti - és tudom, Lázár képviselő úr beszéde is ezt erősítette meg -, hogy nem egyszerűen győzelem történt, nem egyszerűen nagy felhatalmazást kapott egy demokratikus választás során a Fidesz-KDNP pártszövetség, hanem mintha kiléptünk volna abból a rendszerből, amit a '89-es jogállami forradalom létrehozott. Ez nem így van, és nem kellene ezt a hamis képzetet megerősíteni.

Éppen ezért - függetlenül a dokumentum tartalmától, amiről majd fogunk részletesen beszélni, azt hiszem, többen is - ezt a nyilatkozatot elhibázottnak tartjuk, és ezt az álláspontot fejtettem ki az alkotmányügyi bizottság ülésén is.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr.

Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a Házszabály szerinti 20-20 perces időkeretben. Ezek közben kétperces felszólalásokra nem kerül sor.

Megadom a szót Szijjártó Péter képviselő úrnak, a Fidesz-képviselőcsoport vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

SZIJJÁRTÓ PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Április 11-én és április 25-én a magyar emberek egy egészen világos, egyértelmű, egyenes döntést hoztak. Világosan, egyértelműen és egyenesen mondták el a regnáló kormánynak, hogy mit is gondolnak az elmúlt esztendők teljesítményéről.

Az emberek nemcsak kormányt váltottak, nem egyszerűen kormányt váltottak, hanem megbuktattak egy rendszert. Megbuktatták a régi rendszert, és ezzel párhuzamosan alapítottak egy újat. Márpedig ha az emberek összeállnak, régóta nem látott egységbe forrnak, és megdöntenek egy rendszert és alapítanak egy újat, azt - ha tetszik ellenzéki képviselőtársainknak, ha nem - forradalomnak szokták hívni. Ezt a forradalmat nem az utcán, nem csak az utcán vívták meg az emberek, hanem alapvetően a szavazófülkékben vitték győzelemre ezt a forradalmat.

De ha arról beszélünk, hogy az emberek ezzel a forradalommal megbuktatták a régi rendszert és alapítottak egy újat, akkor érdemes néhány perc erejéig elidőzni annál a gondolatnál, hogy vajon mit is buktattak meg valójában az emberek. Mi is az, amiről akkor beszélünk, amikor az emberek által a régi rendszer megbuktatásáról szólunk? Először is a magyar emberek megbuktatták a bűnszervezetek korszakát. Azt a korszakot, amikor gyakran azon minisztériumok felső vezetésében is tomboltak a bűnszervezetek, amely minisztériumoknak adott esetben, baj esetén az ország védelmét kellett volna megszervezniük; ahol a legkatonásabb rendnek kellett volna uralkodni, onnan is napról napra bűnszervezetekről adtak hírt a krónikák. Ezt a korszakot a magyar emberek megbuktatták, ezt a korszakot pedig a következő kormánynak kell lezárnia.

Az emberek megbuktatták azt a korszakot is, amikor egy-egy off-shore cég működtetése és birtoklása, ha talán feltételt nem is, de előnyt jelentett akkor, amikor kormányzati pozíciókat osztottak. Az emberek megbuktatták azt a rendszert, amelynek kormányai az ország eladósításával gyakorlatilag tönkretették a magyar gazdaságot, és nagy lépéseket tettek annak érdekében, hogy elzálogosítsák a magyar fiatalok jövőjét. Az elmúlt nyolc esztendőben a magyar államadósság a nemzeti össztermék 80 százalékára nőtt, annak ellenére, hogy 2002-ben ez a szám mindössze az 50 százalékot érte el.

A magyar emberek megbuktatták azt a rendszert, amely felrúgta a szociális biztonságot, amelynek esztendői alatt folyamatosan nőtt a nyugdíjas-infláció, egyre rosszabb helyzetbe kerültek a nyugdíjasok, a munkanélküliséget pedig az egekbe emelték. Az a rendszer, amelyet a magyar emberek megbuktattak, magáénak tudhatja azt a kétes dicsőséget, hogy 16 esztendős csúcsra juttatta el a magyar munkanélküliséget. A Bokros-korszak alatt nem voltak annyian munka nélkül Magyarországon, mint vannak most.

A magyar emberek megbuktatták azt a rendszert, amelynek tevékenysége nyomán a magyar egészségügyi rendszer gyakorlatilag az összeomlás szélére jutott el. Soha annyian, soha olyan hosszan nem kellett hogy műtétekre várjanak, mint ma Magyarországon, soha ilyen rossz állapotban a magyar egészségügyi rendszer nem volt, mint most.

A magyar emberek megbuktatták azt a rendszert is, amely gyakorlatilag megszüntette a közrendet, amely ideológiai vitákat folytatott a bűnözésről, és amelynek kormányai sokkal inkább a bűnözők mentegetésével, mint a bűn, a bűnözés elleni harccal voltak elfoglalva.

A magyar emberek megbuktatták azt a rendszert, amely a politikai döntések középpontjába folyamatosan magánérdekeket helyezett.

Ezt a rendszert tehát megbuktatták az emberek, viszont alapítottak helyette egy újat, egy olyan új rendszert, amelyben nemzeti ügyek vannak, és amelynek kormánya nemzeti ügyeket kell hogy szolgáljon.

Melyek ezek a nemzeti ügyek? Először is a következő kormánynak - a magyar emberek döntése alapján - talpra kell állítania a magyar gazdaságot. 2002-ben Magyarország a régió éllovasa volt. Mindenki, még a szocialisták vezető politikusai is egyetértettek abban, hogy Magyarország Közép-Európa vezető ereje, néhány évre van az euró bevezetése, Magyarország igazán kedvező gazdasági helyzetben van. 2010-re Európa betonbiztos sereghajtójává vált Magyarország, köszönhetően az elmúlt nyolc esztendő gazdasági kormányzati teljesítményének.

A magyar emberek olyan rendszert alapítottak, amelyben a kormánynak kötelessége lesz a magyar egészségügyi rendszer megmentése. A magyar egészségügyi rendszer gyakorlatilag az összeomlás határán van, innen a magyar egészségügyet meg kell menteni.

Az emberek által alapított új rendszerben a kormánynak helyre kell állítania a szociális biztonságot is. Nem hagyhatjuk, hogy tomboljon a szegénység, nem hagyhatjuk, hogy családok egzisztenciája és jövőképe menjen gyakorlatilag teljesen semmibe a munkanélküliség tombolása miatt; a következő kormánynak, a következő rendszernek a magyar munkahelyeket is meg kell védenie.

A magyar emberek egy olyan rendszert alapítottak, amelyben nemzeti ügy a rend helyreállítása. Ma az ország bizonyos régióiban már nem az a kérdés, hogy az emberek sötétben ki mernek-e menni egyedül az utcára, hanem az a kérdés, hogy sötétben el mernek-e otthon aludni, mert különböző rablóbandák és hordák járják a kisebb településeket, ahonnan szinte mindent elvisznek. Lehet, hogy ezek a jog szerint kis értékű lopásnak minősülnek, de annak, akinek elviszik az utolsó kis értékét, annak, akinek elviszik a terményét a földről, annak bizony a lopás százszázalékos és nagy értékű.

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, a magyar emberek egy új rendszer megalapítását döntötték el, és ezen döntésüknek a Magyar Országgyűlésnek meg kell felelnie. A Magyar Országgyűlésnek ezért nemcsak az lesz a feladata az elkövetkezendő időszakban, hogy törvényeket alkosson a sikeres elszámoltatás és a gazdasági vészhelyzet kivédése érdekében, hanem az is, hogy egy politikai nyilatkozatban deklarálja: világosan megértette a magyar emberek akaratát, a magyar emberek döntését, és készen áll arra, hogy megalapítsa a nemzeti együttműködés rendszerét. Tehát ha röviden kellene összefoglalni, mondhatnánk azt is, hogy a következő parlamentnek nem lehetősége, hanem igenis kötelessége egy politikai nyilatkozattal kifejezni, hogy tudomásul vette, értette az emberek akaratát, és annak megfelelően fog eljárni az elkövetkezendő négy esztendőben.

Tisztelt Képviselőtársaink! Ez az igazi demokrácia, amikor a választott képviselők megértik a választóik akaratát, és annak megfelelően járnak el az elkövetkezendő négy esztendőben. A Fidesz képviselőcsoportja minderre készen áll, ezért támogatja a politikai nyilatkozat parlamenti elfogadását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(19.00)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.

Tisztelt Országgyűlés! Most megköszönöm önöknek az ülés vezetése során nyújtott segítő támogatásukat, közreműködésüket, és az ülés vezetését átadom Lezsák Sándor alelnök úrnak. (Taps.)

(Az ülés vezetését Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke veszi át.)

ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat. Boldog új évet, boldog új négy esztendőt kívánok kedves mindnyájuknak!

Megadom a szót Mesterházy Attilának, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.

MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Amikor meghallgattam Lázár frakcióvezető úr szóbeli kiegészítését, akkor további kérdések jutottak eszembe, és az a gondolat, hogy remélem, hogy az őáltala elmondottak után is azért még hosszú távon ebben a Házban mindenkinek lehetősége lesz vitatkozni és másképpen gondolkodni bizonyos kérdésekről, és attól még nem lesz valaki adott esetben a nemzetből kirekesztett, hogy másképpen lát bizonyos kérdéseket, másképpen lát bizonyos társadalmi problémákat.

Én nagyon csodálkozom azon, hogy picit úgy tűnt az ő szóbeli kiegészítéséből, mintha a történelmet is másképpen értelmeznénk, amikor visszatekintünk, hiszen a listájából egy-két dolog azért csak kimaradt. Ha már arról beszélt, hogy különböző politikai paktumok szegélyezték az elmúlt húsz évet, akkor egy paktumot egészen biztosan kifelejtett: amit '98-ban önök kötöttek a kisgazdákkal, hogy kormányozni tudjanak.

A másik ilyen fontos esemény, amit ön elfelejtett, a következő. Ön arról beszélt, hogy történelmi dolog történt 2010-ben, hiszen még soha nem fordult elő, hogy egy párt kétharmadot kapjon a Magyar Országgyűlésben. Ebben önnek teljesen igaza van. Még egy ilyen történelmi dolog történt 2006-ban: amikor ugyanaz a kormányzó párt tudta folytatni a kormányzást. Azok is történelmi időszakok voltak. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Tisztelt képviselőtársam, aztán amikor elolvastam a politikai nyilatkozatot, azon gondolkodtam, hogy ezek a szavak, amiket beleírtak a nyilatkozatba, az, hogy nemzeti együttműködés, és a mottó, amit választottak, a "legyen béke, szabadság és egyetértés", azt a kérdést vetette föl bennem, hogy vajon az elmúlt nyolc évben miért nem ezek a szavak, miért nem ez a mottó vezette az ellenzék politikáját. Szerintem nem szerencsés az, ha mindig az üléspont határozza meg valakinek az álláspontját, hogy amikor kormányra kerül valaki, rögtön fontos számára az együttműködés, fontos számára a béke, fontos számára a szabadság és az egyetértés, és arra szólítja föl a többi képviselőt a magyar parlamentben, hogy csak ez az út létezik, az együttműködés, a béke és a nemzeti konzultáció, nemzeti együttműködés.

Én annak örültem volna, és talán akkor lettek volna nagyon hitelesek ezek a mondatok, ha ezek az elmúlt nyolc évben nagyon sok pillanatban elhangzottak volna a Fidesz részéről, vagy ha esetleg néha úgy is cselekedtek volna azokban a történelmi pillanatokban, amikor erre az elmúlt nyolc évben számtalan lehetőség volt, akár a nemzeti csúcsról, akár bármely más, kormány által kezdeményezett együttműködésről legyen szó.

Éppen ezért ilyen értelemben számomra hiteltelen az, amit a Fidesz a nemzeti együttműködési nyilatkozatban vagy éppen a mottóban megfogalmaz saját maga számára. Bízom benne, hogy a későbbi cselekvése a Fidesznek megtölti némi hitelességgel és tartalommal is ezeket a mondatokat és ezeket a szavakat, amik egyébként nagyon fontosak.

Öt pontban próbáltam összefoglalni azt, hogy a Magyar Szocialista Párt frakciója miért nem fogja támogatni ezt a politikai nyilatkozatot, és én szeretnék végigmenni ezeken a pontokon.

Az első az, hogy rögtön az első bekezdésben arról beszél a Fidesz elnöke, hogy visszaszerezte a magyar nép 2010-ben az önrendelkezését. Nem 2010-ben szerezte vissza, hanem 1989-ben, a rendszerváltással szereztük vissza az önrendelkezési jogunkat, azóta kormányváltások történtek, demokratikus keretek között választottak a magyar emberek, és most a hatodik szabad választáson vagyunk túl. Teszem hozzá, hogy ha igaz lenne, amiről ön beszél, akkor a Fidesz-kormány se lett volna legitim '98 és 2002 között, hiszen akkor ők sem, önök sem ez alapján, az önrendelkezés joga alapján szerezték volna a hatalmat, és nem irányíthatták volna az országot.

A második ilyen fontos dolog a második pontban van. Önök arról beszélnek, hogy forradalmat vittek végbe a magyar emberek azzal, hogy ilyen sokan szavaztak önökre, és ezáltal kétharmados többséghez juthattak a parlamentben. Szeretném jelezni, hogy ez a hatalmas többség 17 ezer szavazatot jelent ahhoz képest, amit az MSZP-SZDSZ koalíció 2006-ban kapott. Most fel se merem tételezni, hogy ha mondjuk, nem 17 ezer, hanem 57 ezer szavazattal kaptak volna többet, akkor nem forradalom, hanem világrendváltás következett volna be az egész világon. Én azt gondolom, hogy helyén kell kezelni a dolgokat. Ilyen alapon még azt is lehetne mondani, hogy már akkor ez a második forradalom, hiszen akkor 2002-ben is rendszert váltottak az emberek, hiszen önöket elküldték, és jött utána egy szocialista kormány, akkor ez most már a második forradalom itt az elmúlt húsz évben. Azt gondolom, hogy ezekkel a minősítésekkel érdemes történelmi hűségszerűen élni, és nem mindenre ráaggatni, mert ezáltal magának a szónak a tartalmát koptatják és erodálják.

Aztán a harmadik, amikor arról beszélnek, hogy egy régi rendszert döntöttek meg. Énszerintem a rendszert '89-ben a rendszerváltással döntötték meg, és azóta hál' istennek Magyarországon demokrácia, jogállam, piacgazdaság van, és hál' istennek nem jött létre ehelyett semmiféle új rendszer. Erre mindenféleképpen érdemes odafigyelni, amikor kommunikálnak.

Azt se egészen pontosan értem, hogy hogyan szavazhattak az emberek a nemzeti együttműködés rendszerére, amikor ez a szóösszetétel soha nem hagyta el az önök száját a választási kampány során, ezért erre egészen biztosan az emberek nem szavazhattak a szavazóurnákban. Sok minden másra igen, de erre egészen biztosan nem.

A negyedik pontban, a negyedik bekezdésben is a felsorolással is van gondunk, ahol a munkáról, otthonról, családról, egészségről és rendről beszélnek. Ha már sokat idézték '56-ot és '89 szellemiségét, akkor egészen biztosan a szabadság, a demokrácia és a társadalmi igazságosság mint szóösszetétel mindenféleképpen hiányzik ebből a felsorolásból, amire a közös jövőnket tartóoszlopként építhetjük.

Az ötödik bekezdésben is van olyan gondolat, amivel nem tudunk egyetérteni, hiszen az ötödik bekezdésben arról írnak, hogy a magyarok végre majd megvalósíthatják a saját céljaikat. Én azt gondolom, '89-ben a rendszerváltással meg tudtuk valósítani mi, magyarok a saját céljainkat, elképzeléseinket, sőt a NATO- és EU-csatlakozásunkkal is ehhez mentünk közelebb, vagy adott esetben a válságok különböző kezelése során nagyon sok minden történt az országban, ami a magyar emberek érdekét szolgálta, nem is beszélve arról a sok fejlődésről, amit az Európai Unió adta források tettek lehetővé Magyarország számára. Szerintem ezzel a mondattal az elmúlt húsz év sikereit dobja ki a Fidesz-kormány ebből a történelmi időszakból, és itt nem a kormányok eredményéről van szó, hanem a magyar emberek, a magyar nemzet értékeiről és sikereiről. Ebből kifolyólag mi semmiféleképpen nem tudjuk támogatni, hogy ilyen formában kerüljön elfogadásra ez a nyilatkozat.

De mivel azt ígértük, hogy ha valamire nemet mondunk, akkor egészen biztosan mellétesszük a saját alternatívánkat is, mert így tisztességes és így helyes - talán így lett volna korrekt az elmúlt nyolc évben is -, mi ezt másképpen gondoljuk, más tartalmat akarunk adni a konstruktív és alternatívát adó ellenzékiségnek. Éppen ezért engedjék meg, hogy én is tájékoztassam önöket arról, hogy a Szocialista Párt frakciója a mai nap egy módosító indítványt adott be ehhez a politikai nyilatkozathoz, amely a következőképpen hangzik.

"A nemzet együttműködési nyilatkozata. Legyen béke, szabadság és egyetértés! A magyar nemzet több évszázados küzdelmet vívott az önrendelkezéséért. Ennek a küzdelemnek volt dicsőséges állomása 1956-ban a végül vérbe fojtott forradalom. A rendszerváltáskor a nemzet végre jogot és lehetőséget szerzett az önrendelkezésre és a szabad választásokra. A rendszerváltás reményeiben mégis sokan csalatkoztak.

2010 tavaszán a szavazók több mint fele a Fidesznek és a KDNP-nek, 47 százaléka a különböző ellenzéki pártoknak adott bizalmat (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiban.) Az ország sokszínű demokráciát, de a legfontosabb nemzeti ügyekben együttműködést akar. Valódi együttműködést, amelyben mindenki megtalálja a helyét, az a több mint ötmillió választópolgár is, akik nem szavaztak a leendő kormánypártokra. Új feladatok, új lehetőségek előtt állunk, amelyekhez mindenki erőfeszítésére, hazaszeretetére szükség van.

Mi, a Magyar Országgyűlés képviselői tudjuk: változásokra van szükség. Itt az ideje, hogy befejeződjék a politikai hidegháború, itt az ideje, hogy többé egyetlen tisztességes embert se lehessen fenyegetni, megbélyegezni, kirekeszteni a nemzetből. Itt az ideje a kölcsönös türelemnek és tiszteletnek mindazok erőfeszítései iránt, akik a nemzet emelkedéséért akarnak fáradozni.

A magyar nemzet, a választók akarata arra kötelezi a megalakuló Országgyűlést s a megalakuló kormányt, hogy megalkuvást nem ismerve, a jogállamiság normáit tiszteletben tartva, a közérdek szolgálatában irányítsák és szervezzék azt a munkát, amely a XXI. század modern, európai, fejlődő, igazságos és szolidáris Magyarországának megteremtését segíti.

Mi, a Magyar Országgyűlés képviselői kinyilvánítjuk, hogy a demokratikus népakart alapján kapott mandátumunkat azon eszmék szolgálatának szenteljük, amelyek nélkülözhetetlenek az emberhez méltó élethez, a boldoguláshoz, és összekötik a sokszínű magyar nemzet, a sokszínű Magyarország tagjait. Demokrácia, szabadság és rend, munka, tudás, otthon, család, egészség lesznek közös jövőnk tartóoszlopai.

(19.10)

A magyar nemzet emelkedéséért és előrehaladásáért való összefogás a magyar nemzet minden tagja és Magyarország minden állampolgára számára nyitott, egyaránt részesei a határon innen és túl élő magyarok. Lehetőség mindenki számára és elvárás mindenki felé, aki Magyarországon él, dolgozik és vállalkozik.

Szilárd meggyőződésünk, hogy összefogással képesek leszünk erősebbé és sikeresebbé tenni hazánkat. Ezért minden magyar embert, minden magyar állampolgárt, legyen bármilyen korú, nemű, vallású, politikai nézetű, éljen bármely pontján a világnak, közös gondolkodásra és cselekvésre hívunk. Erre tesszük fel életünk most következő éveit."

Ez az a módosító indítvány, amivel a Szocialista Párt élni kíván, és ezt terjesztjük az Országgyűlés elé.

És zárásképpen azt szeretném a figyelmébe ajánlani Lázár képviselő úrnak és a többi kormánypárti képviselőnek is, hogy érdemes arra odafigyelni, miközben önök arról beszélnek, hogy az együttműködés mennyire fontos, hogy ezt a nemzetet nem lehet és nem szabad jobban kettészakítani, aközben számos olyan jelzőt, mondatot, szót használt ön a felszólalásában is, ami pontosan ezekkel a gondolatokkal ellentétes. Számos olyan mondatot, szót, címkét, megbélyegzést alkalmazott, amely csak arra alkalmas, hogy a nemzetből embertársainkat kirekesszük, és úgy kezeljük, hogy aki nem ért egyet ezekkel a gondolatokkal, azok nem részei a magyar nemzetnek.

Én arra szeretném felhívni mindannyiunk figyelmét, hogy ha így gondoljuk, ha ilyen célokat tűzünk ki, mint ami a mottójában megfogalmazódott ennek a politikai nyilatkozatnak, akkor érdemes a szavakat is úgy használni, hogy azok ne a másik megbántására, ne a másik kirekesztésére szolgáljanak, hanem sokkal inkább azt a fajta együttműködést erősíthessék, amire valóban ennek a nemzetnek, Magyarországnak szüksége van.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, frakcióvezető úr. A következő vezérszónok Harrach Péter frakcióvezető úr, Kereszténydemokrata Néppárt.

HARRACH PÉTER, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hallottunk egy kemény bírálatot az elmúlt nyolc év ellenzékéről. Én úgy gondolom, hogy ez az ellenzék végigülte azt a nyolc évet, és sok mindent látott. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból: Már amikor!) Látta Medgyessy Péter igyekezetét, hogy megfeleljen az elvárásoknak; látta Gyurcsány Ferenc vibráló, egymást kioltó ötleteit, és látta Bajnai Gordon tűzoltó kísérletét is.

És most, amikor a választók döntöttek, akkor azt mondták, hogy fejezzük ezt be, és nyissunk egy új korszakot. És megbíztak valakit, hogy zárja le ezt a kort, kezdjen újat, és építse a jövőt. A jövő építésének pedig biztos eszmei alapokra van szüksége, hiteles ember- és társadalomképre. Erről szól ez a nyilatkozat, ez az előterjesztés. Talpra kell állítani az országot, visszaadni a nemzeti önbecsülést, és egy egészséges társadalmat felépíteni.

Miről is szól az a forradalom a szavazófülkében, amit annyi kritika ért? A forradalom nem más, mint az embereknek, az elsöprő többségnek az az érzése, hogy nagyon elegünk van a múltból és a jövőből, és változás kell. Ez történt most is, ezért merjük forradalomnak nevezni azt, ami a szavazófülkében történt.

Az előbb hallottuk Schiffer Andrástól, hogy '89-90-ben jogállami forradalom történt. Ha az a változás, ami egy rendszer összeomlását követte és a szavazóknak, elsöprő többségüknek a változásra történt szavazását, akkor ez legalább annyira érvényes erre a 2010-es változásra is.

Az együttműködésről szól elsősorban ez a nyilatkozat. Erről szeretnék beszélni, de egy mondatot megérdemel az előző felszólalásnak idevonatkozó mondata, amely a politikai pártok közötti együttműködésről szól. Úgy gondolom, hogy nem sikerült megérteni ennek a nyilatkozatnak a tartalmát, mert ez a magyar emberek együttműködéséről szól, és nem a politikai pártok mutyijáról. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Amikor ez az ország sikeres volt, akkor megvalósult a nemzeti egység. Sok történelmi példára hivatkozhatnék, de most talán egy közelire, történelmi mércével mérve közelire, a Trianon utáni állapotra, amikor sokkos állapotba került a nemzet, és vezetői úgy gondolták, hogy ki kell ebből emelni, talpra kell állítani, és ezt a megcsonkított országot működőképessé kell tenni. (Taps a Jobbik soriban.) Alkalmas vezetők voltak, és egy olyan nemzeti egységet voltak képesek megteremteni, amelyben a baloldal is feladta a nemzeti egységet támadó gondolatait és kezdeményezéseit, és érdekeit úgy képviselte, hogy az belesimult a nemzeti egységbe. Én úgy gondolom, hogy a bethleni konszolidáció gondolatát, törekvéseit, cselekvéseit és az ebben részt vevő baloldali együttműködést talán érdemes lenne a mai baloldalnak is mint példát figyelembe venni. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.)

A nemzeti egység gondolatához hozzátartozik az a felismerés, ami a hatalmon levők felismerése, hogy a politikai akarat akkor hatékony, ha figyelembe veszi az emberek véleményét. Ezt hívjuk mi nemzeti konzultációnak. Megkérdezzük az emberek véleményét, és ezt figyelembe vesszük. De az egységnek van egy másik feltétele is, a határozott és hiteles vezetés. A határozott vezető tudja, hogy mit akar, ugyanakkor ebbe belefér az is, hogy megkérdezi és meghallgatja az emberek véleményét. A vezető akkor hiteles, ha nem önmagát, nem a saját érdekeit, pláne nem a saját anyagi érdekeit, hanem a nemzet érdekét képviseli.

Azt olvassuk ebben a nyilatkozatban, hogy ez minden magyar ember számára nyitott. És amikor azt mondtam, hogy egy hiteles emberképről és hiteles társadalomképről van szó, mert a jövő építéséhez ez nélkülözhetetlen, akkor azt kell mondanunk, hogy ez a mondat arról szól, hogy az emberi személy méltósága egyetemes érték, minden egyes emberre érvényes, függetlenül attól, hogy milyen fajú, vallású, sőt merem azt mondani, hogy még a cselekedeteitől is független, és az embernek ez az egyetemes általános tisztelete kell hogy a jövő egyik meghatározó értéke legyen.

Azt is mondja ez a nyilatkozat, hogy minden korú, nemű, vallású, politikai nézetű ember, éljen az bárhol a világon, mint magyar ember számára nyitott ez az együttműködés. Minden korú. Nézzük meg, mi van ma a fiatalokkal, a pályakezdő munkanélküliek száma milyen nagy, milyen reménye és esélye van a fiataloknak. Ezeknek a fiataloknak a hangjára szükség van ebben az együttműködésben, hogy az érdekeiket képviseljük.

Nézzük meg az időseket, a reményvesztett állapot, a félelem, hogy nem fog fennmaradni az a nyugdíjrendszer, amiben ők bíznak. Az ő reményeiket is ébren kell tartani és szolgálni.

Vagy nézzük meg a különböző vallású embereket. Nyilvánvaló, hogy ma már véget ért a felekezeti sovinizmus kora. Teljesen mindegy, hogy valaki katolikus vagy református vagy más vallású, a keresztény értékek társadalmi képviseletében azonosan gondolkodik mindenki. De legyen valaki nem hívő is, akkor is van helye ebben a nemzeti együttműködésben.

És hogy milyen politikai nézetű? Az emberekről van szó, a szavazókról, nem a politikai pártokról, ismét mondom. A választásnál fontos, hogy ki hova szavaz, de miután megkapta a felelősséget a nagy választói bizalommal rendelkező párt és politikai csoportosulás, akkor kötelessége, hogy minden magyar embernek a szolgálatára álljon.

(19.20)

Én azt mondtam még a választások előtt is, hogy amikor nemzeti egységben gondolkodunk, akkor majd annak a politikai erőnek lesz lehetősége lépni, aki nagy támogatottsággal rendelkezik, és nagyvonalúan képes kezet nyújtani azoknak, akik másképpen gondolkodnak vagy ellene szavaztak. És ez már érvényes a parlamentben a pártok között is. És ezt kell tennünk, és erre készülünk.

Végül éljen bárhol a világon az a magyar ember, akit ebbe az együttműködésbe várunk, régi adósságunk van a Kárpát-medencei határon túl élő nemzetrészek felé. Ezt fogjuk most teljesíteni, és ezt fogjuk úgy teljesíteni, hogy reményeink szerint előbb vagy utóbb a környező országok politikai erői is ezt tudomásul veszik. De ha távol élnek a magyar testvéreink, akkor is megilleti őket ez az együttműködés.

S végül néhány gondolatot azokról az értékekről, amiknek alapján szándékozik ez a politikai nyilatkozat a jövőt építeni. Munka, otthon, család, egészség és rend - pilléreknek nevezi ezeket. Valóban, a munka abban az országban, ahol a foglalkoztatás ilyen alacsony szintű, alapvetően fontos érték kell hogy legyen. Ez a személyiség formálásában is, de a közösség építésében is fontos szempont.

Otthon és család. Nem elég lakást építeni, otthonná kell tenni, és olyan körülményeket teremteni, olyan jogi környezetet, olyan foglalkoztatási lehetőségeket, hogy a család működőképes legyen. Mint intézményt meg kell erősítenünk a családokat.

És itt hadd mondjam azt, hogy a magyar családok helyzete rossz, állapota is. A magyar anyáknak nincs választási szabadsága, hogy gyermeküket otthon maradva neveljék vagy dolgozzanak, és közben egy nappali gyermekmegőrző intézménybe adják, mert egyikre sincs lehetőség.

Ezért szeretnénk mi családi adózást bevezetni, és ezért szeretnénk mi olyan intézményhálózatot kiépíteni, amely mindegyik családtípusnak megadja azt, amit az ő döntése szerint meg kell adni.

Az egészség. Nyilván nemcsak a testi egészségről szól ez a nyilatkozat, hanem a teljes emberről és a teljes társadalomról is. Egészséges társadalmat szeretnénk építeni.

És végül a rend. Ha körülnézünk, legnagyobb problémánk ma az, hogy nincs rendezett világ körülöttünk. Nemcsak a közbiztonságban az egészségügyben, az oktatásban és az élet minden területén. Rendet kell teremtenünk, mert a szabadságunkat csak a rend keretei között tudjuk megélni, és a jövőnek szabadságra és rendre is szüksége van.

Én azt kívánom önöknek, hogy a jövő építésében még fiatal szocialista képviselőtársaink is kérdezzék meg idősebb társaikat, mert nekik van egy olyan tudásuk, amivel talán a fiatalabbak nem rendelkeznek. Ők tudják, hajdan énekelték is, hogy a múltat végképp el kell törölni. (Derültség a Fidesz soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Most is éneklik!)

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, frakcióvezető úr. Megadom a szót Vona Gábornak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.

VONA GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Előterjesztők! Miközben erről az ünnepi hangvételű politikai nyilatkozatról beszélünk, engedjék meg, hogy kifejezzem némi rosszallásomat.

Miközben Mesterházy Attila, illetve Harrach Péter képviselőtársaim, frakcióvezető-társaim beszédét hallottam, azt gondoltam, hogy bizonyára az előző napirend hosszúra nyúlt vitája megrontotta a látásomat, és azon gondolkodtam, hogy mióta van Orbán Viktornak szemüvege. De aztán rájöttem, hogy egyszerűen nem a látásom rossz, hanem Orbán Viktor nem tisztelte meg jelenlétével ezt a mai beszélgetést, ezt a második napirendi pontot, és erre talán jó lett volna, ha a frakcióvezető úr valamilyenfajta felmentést ad. Bizonyára ezt majd megteszi.

Reméljük, hogy nem arról van szó, hogy Orbán Viktor, aki előterjesztette ezt a politikai nyilatkozatot (Moraj a Fidesz soraiban.), nem tartotta kellően fontosnak, hogy ezen a vitán itt legyen. Egyébként megmentette szerintem a helyzetet Szijjártó Péter képviselőtársam hozzászólása... (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mi a véleményed?) Máris el fogom mondani, nyugalom. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem muszáj!) Ha behunyta az ember a szemét, akkor szinte sztereóban érezhette itt Orbán Viktort.

Többen elmondták már a képviselőtársaink az első napirenddel kapcsolatban, hogy túl kevés idő jutott annak az áttanulmányozására, a vitára való felkészülésre. Azt kell mondjam, hogy ez a második napirendi pontra nem igaz. Az az idő, ami erre rendelkezésünkre állt, bőven elég volt ahhoz, hogy ezt a politikai nyilatkozatot az ember átolvassa, és ebből felkészüljön.

Ezzel kapcsolatban némi ellentmondást is érzek, ugyanis az első napirendi pontnál érezhető volt az alkotmánymódosítás kapcsán egy nagyon sürgető nyomás, egy szinte átütő erejű szándék arra nézve, hogy minél hamarabb ezekben a kérdésekben dűlőre jusson az Országgyűlés, és itt időhiányra való hivatkozással történt mindez. Nekem itt ellentmondásnak tűnik, hogy ha ezekkel a fontos kérdésekkel ilyen sürgősen kellett mégis az Országgyűlés előtt foglalkoznunk, akkor ezzel a kissé általános, kissé homályos politikai nyilatkozattal miért terhelték most meg az Országgyűlést, amelynek a nagyszerű célkitűzéseit, nemes céljait természetesen senki nem vitatja, és azt sem vitatjuk, hogy a szembenézésnek szüksége van. Tehát ha egy politikai változás történik az országban - és ismerjük el, valóban nagyon komoly politikai változás történt, hiszen 17 százalékkal mindennek ellenére a Jobbik Magyarországért Mozgalom itt van az Országgyűlésben, bár senki sem szerette volna... (Taps a Jobbik soraiban.), bár senki sem szerette volna a Jobbik Magyarországért Mozgalom közel 1 millió szavazóján kívül és azokon az embereken kívül, akik mellénk álltak -, mi is úgy érezzük, hogy körül kell nézni ebben a pillanatban, hogy hol tartunk, hol állunk, milyen feltételek állnak rendelkezésre az Országgyűlésnek ahhoz, hogy a munkát folytassuk. De mondjuk ki, legalábbis mi ki fogjuk mondani, ez a dokumentum alkalmatlan erre a körülnézésre, és arra, hogy meghatározzuk azt, hogy hogyan és merre tovább. És ezt szeretném a rendelkezésemre álló időben önöknek bizonyítani.

Őszinte csodálattal figyeljük egyébként, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr félévente újabb és újabb grandiózus tervekkel áll elő, és megizzasztja ezzel a Fidesz marketingosztályát, hogy az újabb és újabb ötleteknek milyen nevet találjon. Így hallottunk már uniópártról, nemzeti konzultációról, "ébresztő, Magyarország"-ról, új többségről, új kezdetről és most pedig a nemzeti együttműködés rendszeréről. És tényleg őszintén mondom, nagyrabecsüléssel figyeljük ezt a fajta állandó megújulási szándékot, hiszen ez erőről, akaratról, kreativitásról tanúskodik, de azért azt szeretnénk kifejezni, hogy attól még, hogy a Fidesz aktuális belpolitikai helyzetéhez szabjuk éppen azt, hogy hogyan nevezzük el Magyarországot, hogy hogyan nevezzük el Magyarország belpolitikai helyzetét, ez még egyáltalán nem ad megoldást a problémákra.

Elismerjük azt, hogy Orbán Viktor és a Fidesz virtuóza a formának, de most itt a magyar társadalom a tartalomra vágyik inkább, és ez a nyilatkozat ebből a tartalmi szempontból nézve alkalmatlan a céljára.

Tehát akkor nézzük a szöveget, mert már ugye itt a fideszes frakció bizonyos része már nagyon követelte a konkrétumokat. Hát akkor menjünk bele! Máris a második mondatnál, ugye itt van ez a "visszaszerezte" szó. Nem tudom sajnos szó szerint idézni Lázár János frakcióvezető úr szavait, de ő mintha már némileg módosította is volna itt az igeidőt, mintha ő már jövő időről beszélt volna, és ennek én nagyon megörültem, ugyanis nem érzem úgy, hogy Magyarország visszaszerezte volna az önrendelkezési jogát 2010. április 11-én. Nagyon bízunk benne, hogy visszaszerzi ezt a jogot, de ez a jog még nincs a kezünkben. Egyelőre egy lehetőség van Magyarország előtt, önök előtt is, és ez a felelősség természetesen kétharmados többségük birtokában leginkább az önöké, hogy ebből a lehetőségből valóban lesz-e önrendelkezési jog. Úgyhogy ez úton is javaslom, hogy itt az igeidőt, amennyiben önök is így látják, tegyük rendbe.

Beszél a politikai nyilatkozat megszállásról, diktatúráról. Azt mondom, hogy nagyon helyesen teszi. Valóban, 46 év megszállás és diktatúra volt ennek az országnak a része. Beszél húsz zavaros évről, paktumokról - ez is nagyon helyes, hogy ezt megtette. De engedjék meg, hogy itt elvárjak önöktől vagy elvártunk önöktől némi önkritikát. Nem azt vártuk el, hogy önmarcangoló, álszent ruhatépést lássunk az elmúlt húsz évvel kapcsolatban, csupán azt, ami jogos. Talán annak a kimondását, hogy ebben a húsz évben azért hol aktív, hol passzív módon önök is viseltek felelősséget. (Taps a Jobbik soraiban.)

Most nem akarok régi klasszikus témákra visszakanyarodni, arra, hogy a kerekasztal körül hogyan sikkadt el az a nagy-nagy rendszerváltozás, amiről itt a parlamenti pártok többsége mindig könnybe lábadt szemmel beszél; nem akarok arról a szégyenteli pillanatról beszélni, amikor képviselők kivonultak Trianon napján a parlamentből, hanem inkább a közelmúlt eseményeire szeretnék koncentrálni, és megmutatni azt, hogy valahol önöknek is felelőssége van abban, hogy ennek a politikai nyilatkozatnak ilyen sötét jelent kellett felvázolnia.

(19.30)

Gondoljanak a román EU-csatlakozásra, amit - ha jól emlékszem - nemcsak a Magyar Szocialista Párt szavazott meg mindenféle feltétel nélkül. S a társadalomban - őszintén megvallva bennem is - nagyon jó érzéseket keltett az az ígéret, az az elvárt ígéret, ami ezzel kapcsolatban korábban megfogalmazódott, és nagyon kijózanító volt mégis utána a kritikátlan szavazás. Szintén ugyanilyen érzése volt a társadalomnak a lisszaboni szerződéssel kapcsolatban. Ha jól emlékszünk, akkor azt önök is megszavazták olvasatlanul, kritikátlanul, pedig példát vehettek volna Lengyelországról, Csehországról vagy Írországról.

Szintén felteszem a kérdést, hogy része ennek az elmúlt zavaros húsz évnek, a paktumok húsz évének a rádiófrekvenciák szétosztásának az ügye, az illegális adatbázisok létesítésének botránya vagy a tavaly decemberi titkosítási törvénymódosítás.

Sajnálom, hogy nincs itt Orbán Viktor miniszterelnök úr, mert arra szeretném a figyelmét felhívni, ha itt lenne - de akkor felhívom így közvetett úton -, ne gondolja azt, hogy tizennégy homályos és általános mondat leírásával túl tudunk lépni az elmúlt húsz éven. Nagyon-nagyon jó lenne, ha ezt meg tudnánk tenni. Nézzenek ide, hogy tőlünk jobbra kik ülnek itt: az elmúlt húsz év még mindig itt van velünk. (Derültség és taps a Jobbik soraiban.)

A dokumentumból kiált egy nagyon súlyos hiány, a társadalomban elementáris erővel jelen lévő vágy és akarat, amelyet a választási kampányuk során egyébként önök is előszeretettel meglovagoltak, ez pedig az elszámoltatás és az igazságszolgáltatás jogos igénye és vádja. Ha valóban leváltottunk egy rendszert és született egy új rendszer, akkor ez az új rendszer nem építhető újra, ha a számonkérés és az elszámoltatás nem történik meg. (Taps a Jobbik soraiban.)

Menjünk tovább! Én is hadd mondjak pár mondatot a "forradalom" szóról. Isten ments, hogy Mesterházy Attilához csatlakozzam ebben a kérdésben, de mint történelemtanár, mint történész én is szeretném kérni az előterjesztőket, fontolják meg azt, hogy ezt a szót használjuk-e vagy sem. Én inkább arra kérném, hogy ne csak megfontolják ezt, hanem valami más szót találjanak erre. Elfogadjuk azt, hogy egy választási győzelem éjszakáján az ember esetleg olyat mond a győzelmi mámor küszöbén, amit maga sem gondol komolyan, de azért gondoljanak arra, lehet, hogy a világban a forradalom szó sok esetben a destruktivitást jelenti. De nekünk, magyar embereknek, Magyarországnak a forradalom szent szó, 1848. március 15-ét, 1956. október 23-át jelenti. Ugye nem kell emlékeztetnem a Fidesz-frakciót, önök között is ül egy '56-os, közöttünk is ül egy '56-os, Wittner Mária, illetve Murányi Levente. (Taps a Jobbik soraiban.) Azt gondolom, hogy egy 53 százalékos választási siker nem ilyen forradalom. Ezeket az embereket, ezeket az '56-os embereket, az ő hősiességüket, az ő kiállásukat, a nemzethez való hűségüket azért ne degradáljuk le egy 53 százalékos választási eredményre, hozzátéve persze, hogy az 53 százalékos választási eredmény értékét természetesen maximálisan elismerjük, és minden nagyrabecsülésünk, hogy ezt önöknek sikerült elérni, de a forradalom szót még szimbolikusan se használjuk ezzel a választási győzelemmel kapcsolatban. Szembesítsük egymást a valósággal, azzal, hogy 53 százalék önökre szavazott, 47 százalék pedig nem önökre szavazott. Ezt nem hívják forradalomnak a mi véleményünk szerint.

S ha megengedik, az 53 százalékhoz vezető útról is mondanék egypár mondatot, hogy segítsek a forradalom szó újragondolásában. Ha arról lett volna szó, hogy ehhez az 53 százalékhoz nyolc év kemény munka, nyolc év határozott, ellentmondást nem tűrő, kemény, nemzetmentő ellenzéki munkája járult hozzá, akkor azt mondanám, hogy fontoljuk meg ezt a szót. De nem ez járult hozzá, hanem nyolc év lapítás, bujkálás, a felelősség kerülése. És lehet, hogy ezt persze az önök sajtója (Zaj a Fidesz soraiban. - Taps a Jobbik soraiban.) másképp... (Zaj a Fidesz soraiban.) Bocsánat, csak annyit hadd kérjek, hogy én is meghallgattam önöket, amikor olyanokat mondtak, ami számomra nem volt kellőképpen szimpatikus, kérem, hogy ugyanezt a tiszteletet adják meg viszont. Lehet, hogy önök úgy érzik, hogy ez a nyolc év taktikailag egy nagyon ügyes kivárásra épült, ügyes taktika volt, amíg szinte teljesen megsemmisült az MSZP, egy felperzseléses taktika volt, csak könyörgök, vegyék már észre, hogy közben az országot perzselték fel azáltal, hogy hagyták, hogy ez a nyolc év megtörténjen. (Moraj, közbeszólások.)

A kétharmados többségükhöz pedig annyit, hogy a hazai választási rendszerből fakad a kétharmados többség. Bizonyára Lázár frakcióvezető úrnak elszólása volt, hogy a magyar emberek, a választópolgárok kétharmada támogatta őket. Az én véleményem szerint ez nem kétharmadnyi igen volt a Fidesz mellett, hanem kétharmadnyi nem az MSZP-vel szemben. Egy szó mint száz, a forradalom szót szerintem célszerű lenne a jövőben kerülni.

Vegyük végül a nemzeti együttműködés rendszerének a kifejezését, hogy mi is ez a szó. Idéznék magából az anyagból: "A nemzeti együttműködés rendszere minden magyar számára nyitott, egyaránt részesei a határon innen és túl élő magyarok. Lehetőség mindenki számára és elvárás mindenki felé, aki Magyarországon él, dolgozik és vállalkozik." Most kihagyok néhány sort. "Ez a roppant erőket felszabadító összefogás minden magyar embert - legyen bármilyen korú, nemű, vallású, politikai nézetű, éljen bármely pontján a világnak - nagy reményekre jogosít."

Nagyon sok kérdés felmerül ezzel kapcsolatban, de az idő rövidsége nem teszi lehetővé, hogy mindet kifejtsem. Egyet azonban hadd emeljek ki, illetve egy kérdést hadd tegyek fel. Részesei lehetnek-e ennek a nemzeti együttműködésnek azok az emberek, akik az elmúlt három évben a törvényeket betartani igyekezve, lehet, hogy fekete mellényben és fehér ingben, de megpróbáltak mindent megtenni azért jó tudásuk és lelkiismeretük szerint, hogy valamivel szolgálják a nemzetüket? Beleférnek-e ennek a nemzeti együttműködésnek a rendszerébe azok, akik tegnap, tegnapelőtt és a mostani napokban is a gátakon vannak, s a katasztrófavédelem, a rendőrség és a tűzoltók valamilyen furcsa ok miatt nem zavarják el őket a viseletük és a hovatartozásuk miatt? (Taps a Jobbik soraiban.) Beletartoznak-e ezek az emberek, akiknek a törvények betartására irányuló akaratukat Draskovics Tibor, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon állította meg úgy, hogy a törvényeket addig-addig alakítgatták, amíg ellehetetlenítették ennek a szervezetnek a működését? Én nem szeretném - és gondolom, önök sem, s higgyék el, az önök szavazói sem -, ha ezzel a kérdéssel kapcsolatban Draskovics Tibor vagy Gyurcsány Ferenc álmát Orbán Viktor és az ő leendő kormánya teljesítené be. Nagyon remélem, hogy lesz lehetőségük ezeknek az embereknek is a nemzeti együttműködésre, hogy politikai nézeteiktől függetlenül részt vegyenek Magyarország jövőjének létrehozásában, és nem két pofon várja őket.

Azt szokták persze mondani, hogy a törvényeket be kell tartani. Mi is úgy gondoljuk, hogy be kell tartani, de egy kis pontosítást hadd tegyek. A jó törvényeket be kell tartani, például nem kell adatbázisokat létesíteni illegálisan a szavazópolgárokról, a rossz törvényeket viszont el kell törölni. Hadd mondjak ehhez két példát. Rossz törvények alapján végezték ki az aradi tizenhármat, vagy a Kádár-rendszer megtorlásai is rossz törvények alapján működtek. Ugye nem akarunk ebbe az irányba elmozdulni? Vagy egy másik példa: amikor 1956-ban a fiatalok, a pesti srácok az utcára mentek, ők nem voltak az adott törvényeket sértő személyek? S ma hogy örülünk nekik! Hogy örülünk annak, hogy Wittner Mária vagy Murányi Levente 1956-ban megsértette a törvényt! Hogy örülünk neki! Milyen büszkék vagyunk rájuk, és emlékezünk minden egyes október 23-án az ő kiállásukra! Hála istennek, hogy ők a rossz törvénynél sokkal fontosabbnak tartották az igazságot és a nemzetük szabadságát. (Taps a Jobbik soraiban.) Úgyhogy mivel a miniszterelnök úr nemzeti konzultációt hirdetett, és azt mondta, hogy ez a nemzeti konzultáció mindenki számára nyitott, én szeretnék erre a nemzeti konzultációra bejelentkezni, és a Gárda ügyében újranyitni a politikai vitát.

Van némi hiányérzetem is - bár Gaudi-Nagy Tamás sokadik hozzászólásában erre már tett célzást -, ez pedig a gazdasági függetlenség, amely nélkül nincs nemzeti önrendelkezés. Ez az anyag nem beszél semmit az adósságcsapdáról - bár Szijjártó Péter erre szóban tett utalást -, nem beszél a duális gazdaságról, amely egész Európában példátlan előnyökhöz juttatja a multinacionális tőkét. Szintén nem szól ez az anyag arról a külpolitikai béklyóról, amely az elmúlt húsz évben ebben a parlamentben folyamatosan közmegegyezés tárgya volt, ez pedig az egyoldalú euroatlanti függésünk. Nem az a bajom ezzel, hogy egyoldalú, nem az a bajom, hogy euroatlanti, hanem az a bajom és az a bajunk vele, hogy nem jó. Ennek az országnak ez az euroatlanti függés semmi jót nem hozott. (Taps a Jobbik soraiban.)

S még egy dolog, ami nélkül nincs nemzeti önrendelkezés. Erre már nagyon sokat céloztak a jobbikos képviselők, nem akarom itt most már az MSZP-sek idegeit borzolni vele, de kénytelen vagyok megemlíteni, hogy húsz év hallgatás után ők most egyre többször kell hogy az alkotmányos jogfolytonosságról meg a Szent Koronáról halljanak itt. Bizonyára nem életük legboldogabb pillanatai ezek, de beszéljünk róla, és szeretném önöket is, főképp a KDNP, de bizonyos értelemben a Fidesz politikusait is arra figyelmeztetni, hogy célszerű lenne a saját szavazóikat is megkérdezni ebben a kérdésben. Nekem meggyőződésem, hogy nagyon sokan nem azért akarták kétharmados többséghez juttatni önöket, mert a 200 fős parlament volt minden vágyuk, hanem azért, mert szerették volna, ha a Szent Korona-eszme alapján álló alkotmányos jogfolytonosságunkat helyreállítja az Országgyűlés. (Taps a Jobbik soraiban.)

(19.40)

Olvastam egy önökhöz közel álló hetilapban egy interjút Kósa Lajos képviselőtársammal, aki azt mondta, hogy nem tud mit kezdeni a Szent Korona-eszmével. Át fogjuk neki adni Zétényi Zsolt munkáját, és akkor lesz ideje tanulmányozgatni.

Az anyaggal összefüggésben végül: homályos, de reményt keltő anyagnak tartjuk ezt a politikai nyilatkozatot. S ha már ennyi sok kritikát mondtam, de végül is ez a dolga egy ellenzéki frakcióvezetőnek, hogy a kritikai véleményét elmondhassa, bemutathassa, annyit még hadd tegyek hozzá, és talán ez valami közös kapocs lehet, hogy ha ebben a politikai nyilatkozatban benne rejlik az a vágy, hogy valóban túllépjünk ezen az elmúlt húsz éven, hogy valóban megfelelő feltételekkel lépjünk túl, hogy megszabadítsuk az Országgyűlést ettől a frakciótól a következő ciklusban, ha benne rejlik ez a vágy, akkor nagyon-nagyon szívesen politikai, társadalmi értelemben is segítségére leszünk ennek a politikai nyilatkozatnak, illetve megvalósulásának.

Ha esetleg Göndör képviselőtársunk arra gondol, hogy mi nem vagyunk demokraták, mert az ő jelenlétüket folyamatosan megkérdőjelezzük, akkor azt mondom neki, hogy mi nem azért kérdőjelezzük meg az önök jelenlétét, mert nem vagyunk demokraták, hanem éppen azért, mert demokraták vagyunk, kérdőjelezzük meg az önök itteni jelenlétét. (Taps a Jobbik padsoraiban.) Önökről, őszintén megvallva, már nem is tudom azt mondani, hogy posztkádáristák, önökről azt tudom mondani, hogy posztgyurcsányista csapat, amely hála istennek, létszámában egyre inkább fogyatkozik.

Utolsó mondatként: természetesen, ahogy azt a választási kampányban is megígértük, mindent, ami a nemzet érdeke, támogatunk. Ha ez a politikai nyilatkozat a nemzet érdeke, támogatni fogjuk, de semmit nem fogunk támogatni, ami a nemzet érdekével ellentétes. Ennek a nyilatkozatnak az utolsó mondata a következőképpen szól: "Erre tesszük fel életünk most következő éveit." Csak annyiban szeretnénk ezt módosítani, hogy mi erre tettük fel egész életünket.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, frakcióvezető úr.

Tisztelt Országgyűlés! A Lehet Más a Politika képviselőcsoportja álláspontját három vezérszónok fogja ismertetni. Először megadom a szót Schiffer András frakcióvezető úrnak.

DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt többségi Képviselőtársak! Mielőtt itt a nyilatkozattervezethez hozzászólnék, szeretném tisztázni azt, hogy a Lehet Más a Politika, komolyan véve Lázár János képviselő úr többszöri intelmeit, minden más képviselőcsoportba tartozó képviselőtárs mandátumát egyenlőnek tartja, és minden egyes képviselőcsoportot egyenjogúnak tekint ebben a parlamentben. (Taps az LMP padsoraiban.) Szeretnénk a jövőben is kerülni azt, bármi is a véleményünk egy-egy másik pártnak akár a jelenéről, akár a múltjáról, hogy itt a vita olyan értelemben folyjék, hogy megkérdőjelezzük bármelyik párt jogosultságát, amit a választóktól szerzett, hogy ebben a parlamentben részt vegyen. Ez vonatkozik bármelyik parlamenti pártra.

Nem vitatjuk továbbá a Fidesz-KDNP pártszövetség jogát arra, hogy alkotmányozzon, hiszen valóban, egyetértve Lázár Jánossal, erre kaptak önök felhatalmazást. Nem is szeretnék belemenni abba a számmisztikába, nemcsak a 200 főnél, az 53 és a 68 százalékot sem szeretném összehasonlítani, mert a '89-s jogállami forradalomban kialakult választójogi rendszer értelmében önök jogot szereztek az alkotmányozásra. Nem ez a probléma. És természetesen nem is vonom kétségbe az önök demokratikus elkötelezettségét. Azzal együtt nem vonom kétségbe a jogukat az alkotmányozásra, hogy a választási kampányban adósak maradtak közjogi terveikkel. Többször próbáltunk rákérdezni arra, hogy a Fidesz-KDNP pártszövetség, ha felhatalmazást kap az emberektől arra, hogy alkotmányozzon, pontosan mit kíván tenni a magyar demokráciával, milyen változtatásokat kíván végrehajtani a közjogi rendszeren. Ezekre a kérdéseinkre igen kevés választ kaptunk.

Az ideterjesztett nyilatkozat alapértékeivel egyetértünk. Hozzá tudnám fűzni azt is, hogy nyilván jobban örülnénk egy olyan szövegnek, ami kicsit bővebb lenne az alapértékekben, lehetne beszélni az emberi méltóságról, azokról a szabadságjogokról, amikről egyébként itt már más ellenzéki képviselőtársam is beszélt. És igen, az együttműködésre is igent mondunk. Szükség van arra, hogy a parlament pártjai együttműködjenek, adott esetben kormányoldali és ellenzéki pártok is együttműködjenek, és igen, szükség van arra, hogy véget érjen a magyar politikának az az időszaka, amikor irracionális kultúrharcok és irracionális szekértáborharcok tették megbeszélhetetlenné, egymással meg nem vitathatóvá a különböző pártok álláspontját.

Ugyanakkor utalnék azért arra is, hogy ha önök nemzeti együttműködést hirdetnek, akkor a történetet ott kellene kezdeni, hogy a nemzeti együttműködés rendszere áll. A nemzeti együttműködés rendszerét úgy hívják, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése. (Taps az LMP soraiban.) Ha önök komolyan veszik a nemzeti együttműködést, akkor nyilvánvaló, hogy az ellenzéki jogosítványokra, ha olyan indítványok hangoznak el például az alakuló ülés előkészítésénél, hogy a különböző ellenzéki frakciók önállóan tudjanak politikai jogosítványokkal élni, politikai vitanapot kezdeményezni, vizsgálóbizottságot kezdeményezni, akkor talán ezeket a javaslatokat a nemzeti együttműködés keretében jó volna megfontolni. Ezeknek a javaslatoknak az elfogadása semmit sem von el az önök alkotmányozó többségéből.

Harrach Péter képviselő úrral annyiban vitatkoznék, hogy talán a Bethlen-korszak példaként való állítása picit sántít akkor, amikor a másik oldalon a '89-es rendszerváltás értékeire hivatkoznak. Szeretném feleleveníteni azt, amit szintén Lázár János képviselőtársam mint most már egy orákulum elmondott, hogy az első szabad választás 1945-ben történt. Korábban Magyarországon a választójog teljessége alapján szabad választás nem volt. A Bethlen-kormány sem szabad választás útján került hatalomra. És még egy. Amit ön úgy nevez, hogy belesimultak akkor a pártok a kormányzati többségbe, azt gondolom, az nem érték. Szeretném jelezni azt, nem kívánok hosszabb történelmi fejtegetésekbe bocsátkozni, de például az ön által is idézett akkori demokratikus baloldal, a Szociáldemokrata Párt szervezkedését nem teljesen demokratikus módon korlátozták.

De fontos természetesen az is, hogy az előzményeket felidézzük. Igen, abban is egyetértünk, hogy a '89-es jogállami forradalom értékeit meg kell őrizni, és egyetértünk abban is, hogy súlyos mulasztások történtek az elmúlt húsz évben. Az elmúlt húsz évben nem került karbantartásra az a jogállami szerkezet, ami a '89-90-es jogállami forradalom idején létrejött. Egyetértünk abban is, hogy nagyon sok ember számára csalódást okozott az elmúlt húsz év, nagyon sok ember, több millió ember él ebben az országban úgy, hogy számára az elmúlt húsz év valóban a kiszolgáltatottságot, a kizsákmányoltságot növelte. És ebben felelőssége van a politikai elitnek, felelőssége van az elmúlt húsz év kormányainak, így a '98-2002 között hatalmon volt kormánynak is.

Ezzel együtt tisztában vagyunk azzal, hogy a most hivatalba lépő vagy várhatóan a következő hetekben hivatalba lépő új kormánynak és az önök alkotmányozó többségének nemcsak az a feladata, hogy elvégezze azokat a karbantartási munkálatokat, amiket elmulasztott az elmúlt húsz év parlamenti elitje, hanem nem lehet elhallgatni azt sem, hogy olyan morális válság alakult ki az elmúlt években Magyarországon, ami bizony feladja a leckét az új parlamentnek, hogy visszaszerezze a politika hitelét, visszaadja a magyar parlamentarizmus hitelét. Egyetértünk továbbá abban is, hogy az elmúlt években súlyos kihívások érték a magyar jogállamot, gondolok itt az elmúlt évek rendőri jogsértéseire, gondolnék arra, hogy a korrupció hogyan burjánzott el Magyarországon. De akkor, amikor erre utalok, nem elég elszámoltatást követelni és elszámoltatást ígérni, azon kell együtt dolgozni, és arra kéne javaslatokat letenni a Ház asztalára, mi a mai napon ezt megtettük, amikor a kampányfinanszírozásra vonatkozó törvényjavaslatunkat benyújtottuk, hogy hogyan lehetne intézményesen visszaszorítani az akármilyen színű oligarchák uralmát, akár országos, akár helyi szinten. Ebben számíthatnak az együttműködésünkre.

Ugyanakkor hiába áll önök előtt nagy feladat, félreértés ennek az egész nyilatkozatnak a státusa. Elmondtam már, amikor a bizottságon belüli kisebbségi álláspontot képviseltem, hogy akármilyen nagy felhatalmazást kap egy demokratikus választás során egy leendő kormányzati többség, egy pártszövetség, a politikai programjukat a kormányprogramon belül kell elmondani. Ez az oka annak, hogy nem kívánjuk a tartalmi egyezésektől vagy éppen vitáktól függetlenül sem az önök előterjesztését támogatni, sem az alternatív politikai nyilatkozatot, amit a Szocialista Párt az imént beterjesztett.

(19.50)

A legnagyobb problémánk ezzel a politikai nyilatkozattal az, hogy hamis képzetet állít a választópolgárok elé. Hamis képzetet állítanak akkor, amikor szembeállítják a jog uralmát az emberek uralmával. Hamis képzetet állítanak fel akkor a magyar választók elé, amikor szembeállítják az embereket a pártokkal. Pontosan tudják mint demokraták - és én nem kételkedem az önök demokratikus elkötelezettségében -, hogy rendszeren belül nyerték meg ezt a választást, és az önök politikai programja is a demokratikus rendszeren, a demokratikus jogállamon belül kívánja Magyarországot kivezetni a gazdasági és morális válságból. Ha ez így van, önöknek azt is tudniuk kell, hogy egy demokratikus többpártrendszerben az emberek a politikai akaratukat pártokon keresztül fejezik ki. Azért vagyunk többpárti demokráciában, és pontosan azért, mert pontosan tudom, hogy ezt önök is gondolják, nem vitatom el az önök demokratikus elkötelezettségét, viszont ne állítsanak fel hamis képzeteket, ne állítsák szembe a pártokat az emberekkel.

Az, hogy sokféleség van jelen ma is a parlamentben, ha végigtekintünk ezen a patkón, és sokszínűség van a véleményekben, ez értéke a magyar demokráciának; értéke akkor is, ha ez az elhanyagolt parlamentáris demokrácia, ez az elhanyagolt jogállami szerkezet eléggé kevéssé tette lehetővé az elmúlt húsz évben azt, hogy a magyar pártrendszer, a magyar demokrácia megújuljon. Egy olyan nagy feladat áll elsősorban önök előtt, de az egész parlament előtt, hogy a magyar demokráciát megújítsuk. Ebben valóban szükség van együttműködésre, de kerülni kell azt a látszatot, hogy a '89-ben kialakult demokratikus többpártrendszer keretein kívül lehet lépni. Kerülni kell azt a látszatot, hogy a '89-90-es jogállami forradalom nyomán létrejött piacgazdaságon, egyáltalán az akkor kialakult kereteken kívül lehet lépni. Más dolog forradalmat csinálni és kívül lépni az eddigi kereteken, és megint más dolog egy elhanyagolt szerkezetet, egy több szempontból az elmúlt években megsebzett szerkezetet megjavítani és megújítani. Mi ez utóbbira szerződtünk, és ez utóbbiban, tehát a megjavításban és a megújításban biztosan partnerei leszünk bármelyik parlamenti pártnak. S miután az egyetértés, azt gondolom, ma Magyarországon és egyáltalán a világban csak vitában alakulhat ki, ezért ebben a vitában elképzelhető az is, hogy valakik nem értenek egyet.

Mi ezzel a jogunkkal élünk, és csak arra szeretnék figyelmeztetni, hogy az elmúlt szűk egy évtizedben volt a világon példa arra, egész konkrétan Venezuelában, hogy az emberek megelégelték a nagy korrupciót, megelégelték a nagy szegénységet, megelégelték azt, hogy a parlamentáris demokrácia nem közvetíti hűen az érdekeiket, és demokratikus választással hatalmas felhatalmazást adtak egy új többségnek, egy új elnöknek. Ugyanakkor az, hogy az az új hatalom megpróbálta olyan színben feltüntetni magát, mintha kívül kerülne ezen a demokratikus rendszeren, ez bizony károkat okozott magának a demokratikus akaratképzésnek. Én ezért arra kérem önöket, fontolják meg azt, folytatják-e azt, hogy ilyen hamis képzeteket állítanak a magyar választók elé, és nem lenne-e jobb, nem vezetne-e valóban nagyobb egyetértésre az, ha világossá teszik, hogy a rendszeren belül kívánnak nagyon komoly változásokat elérni, és világossá teszik azt, hogy milyen hosszú távú elképzeléseik vannak a magyar demokrácia megújítására, a politikai korrupció visszaszorítására.

Arról biztosíthatom önöket, hogy ilyen proklamációkban nem, viszont a magyar demokrácia megújításában önöknek partnerei leszünk. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Nem egészen 8 és fél perce maradt a képviselő uraknak, Mile Lajos és Jávor Benedek képviselő úrnak.

Elsőként megadom a szót Mile Lajos képviselő úrnak.

MILE LAJOS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Eredetileg nem ezzel szerettem volna kezdeni, csak Lázár képviselő úr lendületes és élvezetes expozéja késztetett rá, hogy mégis egy személyes jellegű dologgal kezdjem. A '89-es, 88-as időszakot felelevenítve a demokrácia és a fosztóképző viszonyát ecsetelgette, jóllehet, ez nyelvtanilag is érdekes, de ebbe nem akarnék belemenni. Jóllehet, én nem ülök a KDNP-Fidesz frakciójában, de ezt talán akkor nem venném magamra. Tehát ebből induljunk ki, amikor a helyzetet elemezzük.

Gyakorlatilag ennek a nyilatkozatnak nagyon sok tartalmi elemét támogathatnánk is. Igazuk van abban, hogy az összefogásra, az együttműködésre óriási szükség van. Ha csak az elmúlt évek politikai gyakorlatát tekintjük vagy az ország mostani állapotát nézzük, akkor azt kell mondani, hogy valóban óriási erőfeszítésekre van szükség. Ennek a kimondása, ennek az akarása rendkívül jogos. Tehát a szándék, ha úgy tetszik, indokolt, ha alkalmazkodom a megfogalmazások pátoszához, akkor akár nemesnek is mondhatnám.

Az már egy másik kérdés, hogy ennek a helyes szándéknak, ennek az indokolt szándéknak a megjelenési formája ez a nyilatkozat-e, ebben a formában a leghelyesebb-e ennek a megjelenítése. Ezt már Schiffer András előttem elmondta, hogy nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb formája ennek az akaratnak a megjelenítésére.

A következő: nem akarom az elég hosszú és fárasztó munkanap után stilisztikai vagy jelentéstani szemináriumra invitálni a képviselőtársaimat, de valóban nagyon fontosak a fogalmak ebben az esetben, és hogy azokat pontosan használjuk. Itt már sokféleképpen körbejárták a "forradalom" kifejezést. Számomra ez első megközelítésben talán metaforaként értelmezhető. Jóllehet, úgy vettem ki a szándékokból és a felvezetésből, hogy az előterjesztő nem igazán a saját politikai életműve részeként tekint rá, vagy legalábbis nem annak szánta, hanem ennél komolyabb ügyről van szó, de elég komoly a fogalomzavar is ekörül. Ezt a hozzászólásokból is lehetett érzékelni, hogy nem túl szerencsés ebben a kontextusban ennek a kifejezésnek az exponálása, hiszen értelmezési zavarokat szülhet. Egyrészt túlzónak tartjuk. Mindenféleképpen túlzó egy olyan radikális háttérjelentést, háttértöbbletet adni neki, amely szerintem egy rossz irányba fogja elvinni ennek az egész nyilatkozattervezetnek a jelentését. Másrészt egy kicsikét félrevezető. Tehát feltételez egy folyamatos forradalmi lázat, kicsikét, elnézést a megfogalmazásért, de akár honfitársaink fülében is a permanens forradalom képzetét idézheti fel, ami megint csak nem lenne szerencsés, és nemigen esik egybe az előterjesztő szándékával.

A másik a rendszerváltozás. Ezt is sokféleképpen megközelítették a hozzászólók. Azt gondolom, nagyon óvatosan kellene bánni ezzel a fogalommal is. A rendszer megváltoztatásának, a rendszerváltozásnak intézményes feltételei és intézményes következményei vannak. Itt egy demokratikus jogállamban élünk. Nem hiszem, és nem feltételezem az előterjesztőről sem, hogy ezt meg akarja kérdőjelezni, tehát számomra ez megint csak egy ilyen politikai síkon, vagy ha úgy tetszik, metaforikus síkon értelmezhető.

A következő pedig az együttműködés. Remélem, hogy az együttműködés értelmezésénél azonos tartalomra gondolunk. Az együttműködés esetében - legalábbis a mi demokráciafelfogásunk szerint - csak arról lehet szó, hogy ebbe az együttműködésbe beletartozik a vita, az ellenvélemény, beletartoznak a különböző disputák is, tehát éppen ezen értelmezés alapján mondjuk mi azt minden szimpátiánk ellenére, mivel ebben az értelmezésben, azt gondolom, egyek vagyunk, hogy a Lehet Más a Politika nem fogja támogatni ennek a nyilatkozattervezetnek a megszavazását.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Jávor Benedek képviselő úrnak négy és fél perce maradt még.

Öné a szó.

JÁVOR BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Megpróbálom röviden, négy percben összefoglalni a mondanivalómat. A politikai nyilatkozatban, amely előttünk fekszik, szereplő nemzeti együttműködés rendszere egy meglehetősen jól hangzó fogalom, de a valóságban meglehetősen definiálatlan, megfoghatatlan, homályos, amely a gyakorlatban aligha alkalmas a társadalommal vagy a nemzettel való tényleges együttműködés megalapozására.

A nemzeti együttműködés nem egy éjszaka alatt születik. Nem úgy, hogy társadalmi részvétel és vita nélkül az Országgyűlés megszavaz egy politikai nyilatkozatot, sem egy kormány, sem az Országgyűlés önmaga nem képes egy együttműködés rendszerét rövid idő alatt, pillanatok alatt egy nyilatkozat elfogadásával létrehozni. A tényleges nemzeti együttműködés alapja helyett a valós társadalmi részvétel, az aktív állampolgárság megerősítése lehet. Ennek elősegítése és annak, hogy a döntéshozatali folyamatok nyíljanak meg azok előtt, akikről ezek a döntések szólnak, ez egy meglehetősen pontosan meghatározott és döntő többségében létező és többé-kevésbé megfelelő jogszabályok által biztosított folyamat. Az adatvédelmi törvény közérdekű adatokról szóló rendelkezései, az aarhusi egyezményt kihirdető 2001. évi LXXXI. törvény, a közigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény részvételre vonatkozó rendelkezései, a környezetvédelmi törvény, és lehetne még sokáig sorolni azokat a rendelkezéseket, amelyek megszabják, hogy hogyan tud a magyar társadalom részt venni a róla szóló döntésekben, hogyan tud együttműködni a döntéshozókkal.

(20.00)

Ezen jogszabályok végrehajtásával azonban súlyos bajok vannak, ezen jogszabályok végrehajtásával a magyar közigazgatás máig adósa a magyar társadalomnak. A politikai proklamációk helyett ebben várnánk előrelépést az elkövetkezendő években, egy olyan programot, amely a közigazgatást felkészíti a társadalmi részvételi folyamatokra, szemléletében, eljárásaiban egyaránt, az állampolgárokat részvételre képesíti, a közérdekű adatok nyilvánosságát biztosítja, és más olyan lépéseket tesz, amelyek lehetővé teszik, hogy a nemzet valóban együtt tudjon működni a döntéshozókkal.

És várunk egyebek mellett egy olyan jogalkotási törvényt is, amelynek hiánya az előző Országgyűlés minél előbb orvoslandó mulasztása. Egy ilyen jogalkotási törvény rögzítheti például a társadalom bevonását az alapvető struktúrák és szabályok megalkotásába, például, hogy az alkotmány módosítását ne minden érdemi egyeztetés nélkül, kétnapos határidővel terjesszék be.

A Lehet Más a Politika partnere lesz a kormányzatnak a demokratikus részvétel megerősítésében, abban, hogy az emberek végre részt kapjanak azokban a döntésekben, amelyek róluk szólnak. Homályos politikai nyilatkozatok meghozatalában azonban, attól tartok, hogy nem tudunk partnerek lenni.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.

Megadom a szót Lendvai Ildikó képviselő asszonynak, MSZP.

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Jövendő négy évünk talán legfontosabb óráit éljük. Mert valóban, ez a nyilatkozattervezet azért született, hogy meghatározzuk a következő négy év közéletének szellemét. Abban még van is egyetértésünk, hogy a következő négy évet nyilván a parlamenti többpártrendszer keretei között, de nagyobb együttműködésnek, a nemzeti kérdésekben kialakuló együttgondolkodásnak kell jellemeznie.

Minden ciklus kezdete ritka lehetőség erre. Lehetőség, amelyet el is játszhatunk, és lehetőség, amellyel élhetünk is. Vigyáznunk kell rá, mint a hímes tojásra. Ezért fontos, hogy egyetlen rossz megfogalmazás, egyetlen - talán nem rossz szándék, de - nehezen értelmezhető szándék ne játszassa el velünk ezt a lehetőséget. Ezért kell vigyáznunk arra, hogy az igényelt új hangból ne lehessen orwelli újbeszéd.

Módosító javaslatunk azért született, hogy az együttműködés valódi együttműködés lehessen abban, amiben ez parlamenti keretek között lehetséges. Mi úgy látjuk - és nem a szándékon vitatkozunk -, hogy a jelenlegi szöveg és a mögötte lévő tartalom három fontos ponton is veszélyezteti azt, hogy az együttműködés valóra válhasson. Módosító indítványunkat tehát nem azért terjesztettük be, mert nem tartanánk szükségesnek a korábbi politikai hidegháború végét - természetesen a viták megmaradásával -, hanem pontosan azért, hogy olyan együttműködés születhessen, amelyben az ország minden állampolgára bekapcsoltnak és bekapcsolhatónak érezze magát, sőt a határon túli magyarok is.

Mi az a három pont, ahol érzésünk szerint a szándék kibicsaklott? Ahol - ha valóban együtt gondolkodunk - érdemes egymás érveit figyelembe vennünk? A három pont - bocsánat a leegyszerűsítésért - a múlt értékelése, a jelen események értelmezése és a jövő távlata. Engedjék meg, hogy elmondjam, mi a problémánk ezzel a három fontos résszel.

Valamit a múlt értékeléséről. Amilyen múltkép kiviláglik ebből a nyilatkozattervezetből, azzal vannak problémáink az önrendelkezés megítélésében, vannak problémáink a rendszerváltás pillanatainak megítélésében, és vannak problémáink a rendszerváltás első húsz évének értékelésében. Ami az önrendelkezést illeti, vezérszónokunk is elmondta már: ne becsüljük le, hogy ez az ország, ez a nemzet a rendszerváltással kivívta az önrendelkezés jogát és lehetőségét.

Önöknek ebben - megengedem - nagyobb szerepük volt, mint nekünk. Ne vonják kétségbe ezt a szerepet! Kétségbe vonják saját és az egész ország történelmi tettét is vele, ha azt mondják, hogy eddig nem volt nemzeti önrendelkezés, ha azt mondják ezzel, hogy eddig nem voltak szabad választások. Akkor egyetlen kormány sem legitim. Nemcsak az elmúlt nyolc évé, az Antall-kormány sem és önök sem. Nem akarhatják, hogy az ország ezt úgy érezze, nem akarhatják, hogy akár az önök hívei úgy érezzék, hogy a rendszerváltás nem az önrendelkezésről szólt.

De baj van a rendszerváltás másik mozzanatának értelmezésével is. Önök úgy értelmezik ezt a fontos történelmi állomást, hogy ez politikai mutyik kérdése lett. Nem! Nem így volt! A rendszerváltás nem rossz döntés volt! A rendszerváltás arról a reményről szólt, amely reményt nem tagadhatjuk meg. Arról a reményről, hogy lehet egyszerre demokrácia és igazságosság. Arról a reményről, hogy lehet egyszerre gazdasági verseny és szolidaritás. Ha ezt a közös reményt, amiben az ország legnagyobb része osztozott, politikai mutyinak, kibicsaklott pillanatnak fogjuk fel, akkor a legrosszabbat tesszük, amit tehetünk, akkor azt mondjuk, hogy ez lehetetlen. Hogy nem lehet együtt demokrácia és igazság! Hogy nem lehet együtt gazdasági verseny és szolidaritás. Kérem, ne mondjuk azt, ne üzenjük ezt tízmillió embernek, hogy tévedtek, hamis reményeknek áldozták az életüket!

De baj van a múlt értékelésében a rendszerváltást követő húsz év megítélésével is. Húsz év, és semmi sem sikerült - önök ezt mondják ebben a nyilatkozatban. Igen, sok minden nem sikerült. Igen, a rendszerváltás reményeiben nagyok sokan csalatkoztak. De hogy sokan mindent megtettek ezeknek a reményeknek a valóra váltásáért, ők, tízmillióan, azt ne vonjuk kétségbe! Ne vegyünk el ettől az országtól húsz évet! Nagyjából a legrosszabb, amit tehet Magyarországgal bármely politikai erő, ha nemzeti önbizalmát apasztja. Ne vegyük el azok jó szándékát, munkáját, akik ez alatt a húsz év alatt ezen a reményen dolgoztak!

Igen, lehet, hogy a politikai elit sok mindent elrontott. Mi biztosan! Lehet, hogy önök semmit. (Derültség a Fidesz padsoraiban.) De az ország egésze nem lúzer! Nem hiábavaló húsz évet töltött el! Bízom benne, hogy ezt egyformán gondoljuk, és a múlt semmibe vevésének ezeket a rossz mondatait sikerül a nyilatkozatban kijavítani. Nem a mi kedvünkért, nem az elmúlt nyolc év kormánya kedvéért: az önök szavazói, a mi szavazóink és a sehova sem szavazók kedvéért. (Lázár János: Így van!)

A második kifogásunk a jelen események értelmezését illeti. Hogyan értelmezik önök ebben a nyilatkozattervezetben a választást? Azt mondják, hogy itt forradalom történt, és azt mondják, hogy itt megdöntöttek egy régi politikai és gazdasági rendszert. Álljunk meg egy pillanatra mindkét fogalomnál! Forradalom történt-e - ahogy önök írják -, úgy, hogy a nemzet végre összeszedte maradék életereje morzsáit, elvánszorgott a szavazófülkébe, és végrehajtotta a forradalmat? Nem szeretnék azon ironizálni, hogy mi van azokkal, akik elvánszorogtak ugyan a szavazófülkébe, de 47 százalékuk speciel helytelenül szórta szét maradék életereje morzsáit, mert nem a kormányerőkre szavazott. És különösképpen mi van azzal a közel 40 százalékkal, aki össze sem bírta szedni maradék életerejét, és nem ment el a szavazófülkébe? (Lázár János: Ha elmentek volna, ránk szavaztak volna.) Ne hívjuk ezt forradalomnak! Nagyon fontos eseménynek hívjuk. Egy kormány megdöntésének. Ez fontos dolog. Ez belefér a demokráciába. Meg is történt - de nem ezt hívják forradalomnak.

A másik baj a választás értelmezésével - ahogy mondtam -, hogy önök azt mondják, hogy itt megdőlt egy politikai és gazdasági rendszer. Álljunk meg megint egy pillanatra! Melyik politikai rendszer dőlt meg? Az a politikai rendszer, amiben Magyarország élt, a Magyar Köztársaság nevet viseli.

(20.10)

Felteszem, ezt nem döntöttük meg forradalommal. És mivel tudom, hogy vannak önök között, akik azt mondták, hogy a Magyar Köztársaság csak ruha a nemzet testén, hadd értelmezzem a Magyar Köztársaság szó jelentését. Az a politikai rendszer, amit ma a Magyar Köztársaság takar, a többpárti demokráciát, a többféle gondolkodáshoz való jogot, az értelmes vita lehetőségét, a pluralizmust jelenti. Felteszem, ezt a politikai rendszert se az önök szavazói, se a máshova szavazók, se az otthonmaradók nem akarták megdönteni.

És mit jelent a gazdasági rendszer, amit önök szerint forradalommal döntöttek meg? A gazdasági rendszer azt jelenti, hogy van szabad tulajdonlás, hogy van gazdasági szabad verseny. Ezt akarták megdönteni? Rengeteg baj van manapság ezzel! Rengeteg baj van a versenyszabályok be nem tartásával. Rengeteg baj van azzal, hogy a gazdasági verseny közben a szolidaritás szálai szakadoznak. És van, nekünk is van felelősségünk, hogy ez a helyzet. De azt a gazdasági rendszert, ami a tulajdonlás szabadságát jelenti, ezt önök és a választóik sem akarhatták megdönteni.

Nem, a választás nem ezt jelenti. A választás azt jelenti, hogy önök impozáns többség, 53 százalék szavazata bizalmából kaptak lehetőséget, nagyon nagy lehetőséget kétharmados kormányzásra. Ennyit jelent. Ez is nagyon sok. De nem forradalom.

Mit szóltak volna önök, ha 2006-ban, amikor összesen csak 16 700 vagy mennyi szavazóval kevesebb szavazott az akkori kormányra, mi valamilyen gőzös történelemszemlélet jegyében azzal álltunk volna elő, hogy forradalom történt. Kinevettek volna, és joggal nevettek volna ki. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így is kinevetünk.) Az nem volt forradalom, ez forradalom? Nem. Mindegyik egy kormány megválasztása, a nemzeti önrendelkezés alapján, szabad választásokon. Ne kicsinyeljék azt a lehetőséget, amit kaptak! Ha azt mondják, hogy százszázalékos bizalommal forradalom történt, az azt jelenti, hogy önök keveslik azt a hatalmas bizalmat, amit kaptak, önök lekicsinylik a saját 53 százalékuk bizalmát. Ne kicsinyeljék le! Nem kell ehhez forradalomnak nevezni!

Mi a probléma a jövő perspektíváival? Ha elfogadjuk, hogy ez az ország most nem másik rendszert akar, hanem egy jobb rendszert - óriási különbség ez -, a rendszerváltás reményeinek és szándékainak nem megtagadását, hanem megvalósítását, ha elfogadjuk, hogy egyszerre lehetséges demokrácia és igazságosság, gazdasági verseny és szolidaritás, akkor a jövőt nem új rendszerre, hanem eme rendszer tökéletesítésére, igazságtalanságainak kiküszöbölésére kell fordítanunk. És akkor minden szónak jelentése van. Akkor jelentése van annak, hogy olyan együttműködést akarunk-e, amibe belefér a 47 százalék és az otthon maradó 40 százalék is. Olyan együttműködést-e, aminek eszményeit közösen határozzuk meg. És nagyon bízom benne, csupán a rossz fogalmazás tévedése, hogy a fölsorolt öt alapérték, kivétel nélkül szép alapértékek, megszavazom őket, de ugye, csak a rossz fogalmazásban van a hiba, hogy nem került az alapértékek között a rend mellé a szabadság, hogy nem került bele a demokrácia szó. Ugye, csak félreértésről van szó? Nem mindegy. Ilyenkor van a szavaknak jelentősége.

Egy ország bizalma van abban, hogy valódi változás kell. Igen, én is azt mondom, mi is azt mondjuk, a magyar közélet változásért kiált. Mi partnerek vagyunk abban, hogy közösen gondolkodva jelöljük ki a változás útját. De változás elsősorban abban kell, hogy vége legyen a politikai hidegháborúnak, hogy kölcsönös jó szándékkal tekintsünk egymás törekvéseire, hogy senkit ne lehessen soha többet ebben a nemzetben megbélyegezni, ebből a nemzetből kirekeszteni, ha jót akar, ha a nemzet emelkedését akarja.

Igen, azt mondjuk mi is, amit önök szép történelmi asszociációval a 12 pontból idéztek: legyen béke, szabadság és egyetértés. Éppen csak annyit teszünk hozzá: de igazi, olyan, amibe mindenki belefér.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony.

Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést a további felszólalók sorrendjéről. 15-15 perces időkeretben Novák Előd, Ertsey Katalin, Kovács László, Lenhardt Balázs, Volner János és Pósán László.

De mindezek előtt kétperces hozzászólások következnek, elsőként Gaudi-Nagy Tamás képviselő urat illeti a szó két percben.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ígéretet tettem már itt lassan képviselőtársaimnak is, hogy tényleg már nagyon sokat beszéltem ma, és nem emelkedem szólásra többet (Zaj, közbeszólások a Fidesz és a KDNP padsoraiból.), de sajnálatos módon nem tehetem meg, hogy ne szólaljak meg Lendvai Ildikó szavaira, amikor azt az abszurd helyzetet kell megint megélnünk immáron sokadszor - és megfogadom, hogy nem fogom soha szó nélkül hagyni -, hogy ő a Magyar Szocialista Párt képviseletében, egy olyan párt képviseletében, amely tönkretette az országot, a szabadságjogokat sárba tiporta, egy olyan rendszert működtetett, ahol a jogállamiság megszűnt, ahol kézivezérelt döntések születtek a bíróságokon, ahol hazafiak tucatjait csukták börtönbe és tartják most is börtönben, egy ilyen párt képviselőjeként arról beszél, hogy ő hiányolja a szabadság szó jelenlétét egy politikai nyilatkozatban, egy olyan választás után, ahol tönkreverték az ön pártját, kedves Lendvai Ildikó, tönkreverte még a Jobbik is Kelet-Magyarországon, hét megyében verte meg az MSZP-t, tehát egy kicsit illendőbb lenne szerényebbnek lenni ezen a téren.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban, szórványos taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre Steiner Pál képviselő urat illeti a szó.

DR. STEINER PÁL (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nincs kétségem afelől, hogy a jelentős mandátumfölénnyel bíró Fidesz-KDNP a mai napon vagy a határozathozatalkor el fogja fogadni ezt a nyilatkozatot, a vitában elhangzottak ellenére, annak figyelembevétele nélkül. Ugyanakkor ebben a rövid hozzászólásban mégis szeretnék egy kérdést felvetni. Többször próbáltam Lázár frakcióvezető úrnak az alkotmányügyi bizottság ülésén is felvetni ezt, de kitért a válasz elől, ezért úgy gondolom, hogy itt is hangozzék el a kérdés, és reményeim szerint a válasz.

A nyilatkozat első oldalának utolsó passzusában azt mondja a szöveg: lehetőség mindenki számára és elvárás mindenki felé, aki Magyarországon él, dolgozik és vállalkozik. Azt szeretném tisztelettel megkérdezni, mi lesz azokkal a magyar polgárokkal, akik Magyarországon élnek, Magyarországon dolgoznak, Magyarországon vállalkoznak, de nem akarnak belépni ebbe a nemzeti együttműködés rendszerébe. Mi lesz azokkal a polgárokkal, akik továbbra is a köztársaság alkotmányában gondolkodnak? Az lesz, hogy majd ennek a rendszernek a felelősei, a helyi Fidesz-elnökök rendre fogják őket utasítani? Ki fogják őket oktatni arról, hogy hogyan kell majd együtt élnie ebben a nemzetben? Később lesz majd nemzeti brigádmozgalom, és lesz nemzeti módon tanulni, élni és dolgozni? (Wittner Mária: Meg Hazafias Népfront!)

Erre a kérdésre nagyon-nagyon szeretnék egy egzakt választ kapni, nem elsősorban saját szempontomból, hanem annak a sok-sok embernek a nevében, akikről elhangzott, hogy egyébként nem szavaztak a Fidesz-KDNP-frakcióra.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Pósán László képviselő úrnak.

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Részben Schiffer úr felvetésére, részben a korábban elhangzottakra, azért jegyezzük meg azt, hogy ha csak azt tekintenénk forradalomnak, ahol százszázalékosan állnak mögötte, akkor nem is tudom, hogy önök, mondjuk, ötven vagy hány éven keresztül az 1917-es orosz dolgokat miért tekintették forradalomnak, vagy akár a francia forradalmat miért tekintették forradalomnak. De tegyük hozzá nyugodtan azt is, hogy 1848-ban szerte Európában és így Magyarországon is az, hogy mi történt, mondjuk, a politikai centrumokban, azt nagyon sok helyen az emberek nem is értették és nem is tudták.

Tehát ha mi ezeket forradalomnak nevezzük, akkor tisztelettel azt gondolom, hogy konzekvensen ezt mindenki, aki ennek a kérdésnek és ennek a kifejezésnek a felvetésével foglalkozik, gondolja végig, hogy adekvátan bizony lehet-e használni.

Schiffer úrnak volt egy felvetése a választójogi kérdéssel kapcsolatban, szintén legyen szabad megjegyeznem: minden kornak a választójogi törvényét az adott kontextusban kell szemlélni. Tehát mondjuk, a Bethlen-kor választójogát ne hasonlítsuk össze a mai magyar vagy akár mai világ állapotával. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.) Már csak azért sem, mert akkoriban, az 1920-as években tőlünk nyugatabbra voltak olyan országok, ahol a nőknek nem volt például választójoga. Csak egy zárójeles megjegyzés.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

(20.20)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő hozzászóló 15 perces időkeretben Novák Előd képviselő úr, Jobbik.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Magyar Országgyűlés! Bíztam benne, és még mindig remélem, hogy az 1998-2002 között megismert kormányzati arroganciát nem fogja folytatni a Fidesz. (Felzúdulás, közbeszólások a Fidesz soraiban. - Dr. Kövér László: Bocsáss meg, az ovinak melyik csoportjába jártál akkor? - Az elnök csenget.)

Azonban a jelek vészjóslóak. Ugyanis nemcsak, hogy 53 százalékos támogatottsággal, kétharmados parlamenti mandátumhoz jutott aránytalan módon a Fidesz. (Felzúdulás, közbeszólások a Fidesz soraiban.) Ezt azért szükséges ma ennyiszer elmondani, mert ma tudtuk meg, tisztelt leendő kormánypárti képviselők, ma tudtuk meg, hogy az önök javaslata ezen a torz választási rendszeren semmit sem kíván változtatni, megfelezik bár a mandátumok számát - aminek nagyon örülünk -, azonban ezen a torz, aránytalan választási rendszeren nem kívánnak például a Németországban ismert arányosabb rendszer irányába elmozdulni.

E vészjósló jelek után azonban az első konkrét pökhendi intézkedésükkel az alakuló ülésen kellett szembesülnöm. Elképesztőnek tartottam ugyanis, hogy az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság elnökjelöltje - még elnökjelöltként - már kiosztotta írásban, elnöki aláírással a bizottság meghívóját, mintha csak valami kötelező formaságnak tekintenék az Országgyűlést. Úgy érzem, a Fidesz összekeveri a frakcióülést a Magyar Országgyűléssel.

De nem ez volt az első pont, amikor órákkal a döntés előtt már tényként kezelték, amit a frakcióban eldöntöttek. (Font Sándor: Amit a választók eldöntöttek.) Megdöbbentem, amikor kinyitottam a szombati Magyar Nemzetet, és egész oldalas színes hirdetésben találtam "Magyar Országgyűlés 2010" aláírással ezt a politikai nyilatkozatot. Mintha ez már elfogadásra került volna. De nem, nem jelent meg helyreigazítási kérelem, hogy lemaradt a "tervezet" szó, már tényként kezelték azt, amit Orbán Viktor egy személyben benyújt. Nagyon remélem, hogy ezekkel a pökhendi megnyilvánulásokkal nem kell a jövőben szembesülnünk. Nagyon remélem, hogy ez a politikai nyilatkozat, ez a nemzeti együttműködés rendszere - amelyet intézménynévként csupa nagybetűvel írnak, és amely minden magyar számára nyitott - nem Kubatov Gábor boszorkánykonyhájában született, vagy legalábbis nem ő fogja vezetni a nyilvántartását, ami minden magyar ember számára nyitott.

És hogyha ebben a válságos időjárási helyzetben megvizsgáljuk ezt a politikai nyilatkozatot, valóban fel kell tennünk a kérdést, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a politikai nyilatkozat, ez a papír ér-e annyit, mint akár egyetlenegy homokzsák. Ki kell mondani sajnos, hogy jelenleg több ezer gárdista legény lehetne a gáton, ha nem tetszettek volna feloszlatni, feloszlattatni és üldözni a Magyar Gárdát. (Taps a Jobbik soraiban. - Felzúdulás, közbeszólások a Fidesz soraiban. - Az elnök csenget.)

Jobbikosként meg kell idézzem a márciusi ifjak szellemét. A márciusi ifjak szelleme azt súgja nekem, hogy a forradalom szó használata ebben a politikai nyilatkozatban gúny. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van.) Gúny és kifordítása ennek a szónak, a szó becsületének az elvétele. Mert valóban nem használhatjuk ezt a szót, ezért a benyújtott módosító javaslatunkban - Lázár frakcióvezető úrhoz csatlakozva - valóban a forradalmat jövő időbe helyeznénk, hogy van lehetőség a forradalomra. Mi nem azt mondjuk, hogy a magyar emberek sikeres forradalmat vittek véghez a mostani választásokon, hanem azt mondjuk a módosító javaslatunkban, hogy a választók megteremtették a forradalmi változás lehetőségét.

Ugyanígy nem értjük, milyen önrendelkezés visszaszerzéséről beszélnek, múlt időben. Mi azt látjuk, hogy - különösen a lisszaboni szerződés olvasatlan aláírása óta - Magyarország elveszítette az önrendelkezését. (Taps a Jobbik soraiban.) De már az EU-csatlakozási népszavazási kérdést is úgy tettük fel magunkban, őszintén, hogy "tagok legyünk vagy szabadok?". Így tennék fel a márciusi ifjak is, és mindezek tudatában nem mondhatjuk azt, hogy visszaszereztük a nemzeti önrendelkezésünket.

Beszélni kell arról is, hogy amikor miniszterelnök-jelölt úr közös jövőnk tartóoszlopairól beszél, akkor a klasszikus Isten-haza-család hármas pillér közül csak a családot találjuk. Mi ezért módosító javaslatunkban benyújtottuk azt is, hogy nemzeti identitásunk ezeréves hagyományaira is alapozni kell, és ha már az Európai Unió alkotmányából, majd átkeresztelése után a lisszaboni szerződésből is kimaradt a kereszténység alapeszméje, hát most javasoljuk, hogy legalább ebben a politikai nyilatkozatban a kereszténység alapeszmeiségét - aminek egyébként az alkotmányban, egy remélhető új alkotmányban is helye lenne -, legalább ide irányelvként emeljük be. (Taps a Jobbik soraiban.) Hiszen ha a miniszterelnök-jelölt úr úgy ajánlotta figyelmünkbe ezt a politikai nyilatkozatot, hogy néhai miniszterelnökünktől, Antall Józseftől idézett, hogy "tetszettek volna forradalmat csinálni", akkor hadd idézzem néhai miniszterelnökünk halálos ágyán tett gondolatait - amit talán gyóntatópapjától hallottunk később (Felzúdulás, közbeszólások a Fidesz soraiban.), és kérem méltóságuk megőrzését -, azt üzente nekünk, hogy "keresztény Magyarországot akartam". Nagyon sajnáljuk, sajnálhatjuk, hogy erre csak a halálos ágyán derült fény, és nem volt rá lehetősége - vagy lett volna lehetősége - miniszterelnökként.

Arra kérem a leendő kormányoldalt, hogy éljenek a történelmi lehetőséggel. Ha módosító javaslatunk megszavazásával önök is egy keresztény Magyarországot akarnak, akkor éljenek ezzel a történelmi lehetőséggel, és írjunk együtt történelmet.

Beszélni kell a nemzeti együttműködésről, különösen Trianon közelgő 90. évfordulója fényében. A Jobbik országgyűlési képviselőcsoportja politikai vitanapot kezdeményez június 4-én "Nemzeti együttműködés a Kárpát-medencében" címmel. Ennek aláírásához a Jobbik frakcióján és Molnár Oszkár független képviselőn kívül még legalább 30 képviselő - de remélhetőleg az összes magyar ember, mindenki, akinek fáj Trianon - aláírására számítunk. Ezt csütörtökig kell benyújtani, nagyon kérem önöket, holnapig fontolják ezt meg, és a holnap kiosztandó aláírásgyűjtő íveinken támogassák, hogy méltóságteljesen tudjuk megtárgyalni a "Nemzeti együttműködés a Kárpát-medencében" című politikai vitanapunkon az elszakított magyarság jövőjét és integrálódását.

Nagyon kérjük önöket, hogy ahogyan mi is a módosító javaslataink elfogadása esetén támogatni tudjuk ezt a politikai nyilatkozatot, úgy kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy önök is támogassák ezt a politikai vitanap iránti kezdeményezésünket e hét csütörtökig.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Újabb kétperces, Pósán László képviselő úré a szó.

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Szeretnék arra utalni, hogy a magyar történelemben is, és Európában mindenhol, amikor forradalomról beszélünk, akkor az törvényekben manifesztálódott intézkedéssorozatot jelentett, ami a korábbi helyzethez képest jelentősen, sok esetben gyökeresen megváltoztatta a helyzetet. 1848-ban az áprilisi törvények voltak ilyenek, ezt Pozsonyban fogadta el a Magyar Országgyűlés, és nem a pesti utcán. Ez persze nem von le semmit a pesti emberek érdeméből. Ugyanez igaz, Franciaországban nem a Bastille ostroma hozott átütő sikert, hanem az, hogy Versailles-ban a nemzetgyűlés milyen törvényeket fogadott le.

Szeretnék arra utalni, hogy a most beterjesztett javaslatban az idézet nem véletlenül van a '48-as 12 pontból. Ugyanis, ha valaki belegondol, hogy ez mit jelentett, a következőket: közteherviselést, törvény előtti egyenlőséget, felelős kormányt - amelyiknek eddig híján voltunk -, a határon túli magyarság kérdését, mert ne felejtsük el, ilyen is szerepel benne. Azt is jelenti, hogy a trikolór innentől kezdve lett Magyarország jelképe, és azt is jelentette, hogy sajtótörvényünk született, és nagyon sok minden. Tehát tessék ezt kicsit végiggondolni, és akkor azt hiszem, választ kaptunk minden felvetett kérdésre.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Nem emelkedtem volna szólásra, ha Magyarország jövendő miniszterelnök-helyettese, a nemzeti ügyekért, határon túli magyarokért felelős miniszterelnök-helyettese a fülem hallatára nem mondta volna azt a trianoni emléknap megtárgyalására vonatkozó jobbikos képviselőtársi javaslatunk kapcsán, hogy ezt akár Fico is megtehette volna. Azt hittem, nem hallok jól - de hát most még egyszer megismétli. A Magyar Országgyűlés falai között vagyunk, kedves Semjén Zsolt, és nem a szlovák országgyűlés falai között.

(20.30)

Egy ilyen előterjesztésnek igenis helye van, hiszen ezt a kilencvenes békediktátumos évfordulót, azt gondolom, mindannyiunknak méltón és felelősen át kell tárgyalnunk, és meg kell tennünk azokat a haladéktalan lépéseket, amelyek az elszakított területen élő magyar testvéreink megsegítésére alkalmasak, amelyek védhatalommá képesek tenni a magyar államot, amely az eddigi besimulós, transzatlanti érdekeket elfogadó külpolitikájában mindig a jószomszédsági érzékenységet, illetve az euroatlanti övezet egyéb meghatározó szereplőinek érdekét helyezte előtérbe az elszakított magyar területeken élő testvérek valós igényei helyett. Emellett ráadásul egy olyan érdekes politikát is folytat a Fidesz, hogy egy olyan határon túli intézményrendszert működtet, amelyben a valós népképviselet nagyon gyengén érvényesül.

Tehát arra kérjük a fideszes képviselőtársainkat, hogy miután egyetértünk abban... Nagyon szép pillanat volt, amikor Horváth János korelnök úr azzal kezdte a nyitó ülésen - és Schmitt Pál elnök úr is, nagyon derék módon -, hogy egy nagyon szép gesztussal megtapsoltuk a határon túli magyar képviselőket - itt ültek mögöttünk -, és kifejeztük azt az összetartozást, amit egyébként a Magyar Országgyűlés háza is szimbolizál, hiszen két háza van ennek a szép Országháznak; reméljük, mind a kettő megtelik majd rövidesen képviselőkkel. De mindesetre nekünk felelősséggel kell tartoznunk, hiszen ahogy Szabó Dezső mondta: minden magyar felelős minden magyarért. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló 15 perces időkeretben Ertsey Katalin képviselő, LMP.

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Legyen béke, szabadság és egyeztetés! 2010-ben ezt javasoljuk. A szándékot értjük és támogatjuk, az LMP kész támogatni ezt az együttműködést, de a megoldás sajnos ebben a formában nem támogatható. A nemzeti együttműködés nem itt és most fog megszületni. Nézzenek körül! Hisztérikus reakciók jobbról, jobbszélről; hörgés innen. (Derültség és közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Nem így fog megszületni a nemzeti együttműködés, nem úgy, hogy elfogadunk szavazással egy nyilatkozatot. Ha meg fog születni, akkor ahhoz évek, talán évtizedek kemény munkája szükséges. Lehajtott fejjel szükséges azon dolgoznunk, hogy ezt megvalósítsuk. Nem leszegett fejjel, hanem lehajtott fejjel. A Lehet Más a Politika erre esküdött föl. A mi programunk és a munkakultúránk szerves része az együttműködés, a részvétel, és a munka, család, rend és egyéb jelszavak mellett mi a fenntarthatóságról, az igazságosságról és a részvételről beszélünk.

Új normákat kell kialakítanunk. Vissza kell szereznünk a bizalmat egymás között - ez ma nincs meg - és a polgárok és a politika között is. A társadalmi vita - ahogy ezt Jávor képviselőtársam elmondta - ma hazánkban nem létezik. Halott vagy nem működik. Ki kell alakítanunk. És ezt nem egyszeri kinyilatkoztatás, nem politikai nyilatkozatok vagy vidéki villámlátogatások során tudjuk megtenni, hanem együtt, közösen munkálkodva, négy év, nyolc év, ki tudja, hány év során. Mi erre készen állunk, és ajánljuk az együttműködésünket. Elfogadjuk a kinyújtott kezet, mert az igazi, valódi, érdemi vita a valódi nemzeti együttműködés.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló 15 perces időkeretben Kovács László képviselő úr, MSZP. (Moraj és közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiban. - Az elnök csenget.)

KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Előterjesztők! Szeretném egyértelművé tenni, hogy a Szocialista Párt parlamenti képviselőcsoportja egyetért a nemzeti együttműködés fontosságával - nyolc éven át vártunk hiába erre, nem rajtunk múlott, hogy nem jött létre nemzeti együttműködés (Derültség és közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiban.) -, és egyetértünk egy ezt a nemzeti együttműködést előmozdító nyilatkozattal is. Ez a nyilatkozat sajnos az itt már elhangzott számos gyengéje miatt ebben a megfogalmazásban erre nem alkalmas. De a szándékkal, hogy legyen egy ilyen nyilatkozat, egyetértünk.

Néhány kérdést szeretnék fölvetni, illetve ezek tisztázásához hozzájárulni. Az első: miről és kinek szól ez a nyilatkozat? Senki sem vitatja a kormányzásra készülő két párt örömének a jogosságát, a választási eredmény feletti örömének a jogosságát, de ez az öröm nem homályosíthatja el a győztesek látását. Érdemes ugyanis emlékezni és emlékeztetni néhány adatra.

A Fidesz és a KDNP a leadott szavazatok 53 százalékát kapta meg, és ezzel szerezte meg a mandátumok kétharmadát. (Közbeszólás a Fidesz soraiban.) Van egy másik adat: a választásra jogosult, valamivel több mint 8 millió választóból csak 2,7 millió szavazott rájuk, 5,3 millió nem szavazott, vagy szavazott, de nem rájuk szavazott. Ezért nagyon is helyes az, ha önök három harmad érdekében akarják kormányozni az országot. Ez egy nagyon dicséretes és szép dolog. De beszélni egyelőre csak egyharmad nevében beszélhetnek, és egyharmadra hivatkoznak. Éppen az lenne a cél, hogy ebbe a nemzeti együttműködésbe ezt a hiányzó kétharmadot is be tudjuk vonni.

A második: értetlenül állunk a tervezet azon megfogalmazása előtt, miszerint Magyarország csak most, mégpedig két zavaros évtized után szerezte meg az önrendelkezés jogát és képességét. Kérdezem: ki vagy mi korlátozta önrendelkezésünket a rendszerváltás óta? (Közbeszólások a Fidesz soraiban.) Hiszen a rendszerváltás lényege, egyik lényeges eleme éppen az önrendelkezés kivívása volt.

Ha nem voltunk az önrendelkezés birtokában, akkor hogyan kormányoztak az eddigi kormányok, beleértve az önök kormányát is, beleértve több szocialista kormányt, beleértve az elsőt, az Antall József úr vezette kormányt? Ha nem voltunk az önrendelkezés birtokában, hogyan csatlakoztunk az Európai Unióhoz, hogyan csatlakoztunk a NATO-hoz? És miért lett volna egyáltalán is zavaros ez a húsz év, benne a Fidesz vezette Orbán-Torgyán-kormány tevékenységével? Mi ezt a tevékenységet bíráltuk, de nem éreztük zavarosnak, és emlékezetem szerint önök sem érezték akkor ezt zavarosnak, és utólag se minősítették soha annak.

A harmadik megjegyzésem: a tervezet - ahogy ezt többen is szóvá tették - forradalomról beszél. Az én ismereteim szerint szavazófülkében még soha nem zajlott forradalom. A szavazófülke a választási eredmény eldöntésére szolgál, és nem forradalmak megvívására. Ami történt, nem több, de nem is kevesebb, mint egy országgyűlési választás. Ami történt, nem mutat azonosságot egyetlen forradalommal sem, sem az angol polgári forradalommal, sem a francia forradalommal, sem az 1848-49-es európai forradalmakkal, beleértve a magyar forradalmat és szabadságharcot, de nem mutat azonosságot az 1956-os forradalommal sem. Ezért ezt, ami történt, forradalomnak nevezni, enyhén szólva túlzás.

Szeretném arra is emlékeztetni önöket, hogy a kétharmad nem példátlan, hiszen a '94-es választáson a szocialista-szabad demokrata koalíció 72 százalékos többséget szerzett, ez jóval több, mint a kétharmad. Nem példátlan az elért szavazatok száma sem, mert Lendvai Ildikó is utalt arra, csak valamivel több mint tízezerrel különbözik ez a 2006-os választási eredménytől.

Lázár János úr is, ha jól emlékszem, fölvetette, de Szijjártó Péter is fölvetette, hogy mi féltjük a választók döntésétől Magyarországot. Nem féltjük a választók döntésétől, és nem féltjük a kétharmadtól sem, hiszen '94 és '98 között éppen mi bizonyítottuk be, hogy lehet kétharmadnál nagyobb többség birtokában is demokratikusan kormányozni.

Amitől féltjük Magyarországot, az a modell, amit a kijelölt miniszterelnök úr a kötcsei beszédében fogalmazott meg, ahol ő úgy fogalmazott, hogy a cél egy centrális politikai rendszer felépítése, mégpedig a következő húsz évre; a cél az, hogy ebben egy erős kormánypárt egyedül, a viták kizárásával, természetes módon határozza meg a nemzeti érdeket és a nemzeti érdek képviseletének módját. Meggyőződésünk, hogy a demokrácia egyik alapvető eleme a vita. Vita nélkül nincs demokrácia. Az nem demokrácia, ahol egy párt határozza meg; Magyarország ezt kipróbálta sok más országgal együtt, nem vált be. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Te is részese voltál!)

Negyedik megjegyzésem: a tervezet - erre is többen fölhívták a figyelmet - rendszerváltást is említ. Úgy hangzott el, hogy ehhez kaptak felhatalmazást a választóktól, sőt a választók erre szavaztak, és ami lezajlott, az már maga a rendszerváltás.

(20.40)

A kérdésem az, hogy miféle felhatalmazást kaptak önök a választóktól miféle rendszerváltásra, hiszen önök a programjukat is gondosan rejtegették, nemhogy rendszerváltásról beszéltek volna, nemhogy rendszerváltáshoz kértek volna támogatást. Ez nem szerepelt soha az önök szókészletében.

Vagyis a kérdés az, hogy miféle rendszerváltást akartak a választók, miféle rendszerváltáshoz adtak támogatást, miféle rendszerváltás történt, vagy miféle rendszerváltás van készülőben. Hiszen Magyarország immár húsz éve parlamentáris demokrácia, Magyarország immár húsz éve európai demokratikus jogállam. Ha ezt akarják váltani, akkor miféle rendszer lesz? Mert ennek az ellentéte egy olyan rendszerváltás lenne, ami inkább rendszervisszaváltás lenne, semmint egy pozitív irányú rendszerváltás.

Ami a nemzeti együttműködést illeti, mert azt mondják, hogy ez lenne a rendszer, a nemzeti együttműködés nem rendszer. A nemzeti együttműködés egy nagyon fontos magatartás, az ország érdekét szolgáló magatartás, de nem tekinthető rendszernek. Egyébként erre a lehetőség az elmúlt nyolc évben megvolt, adott volt, nem rajtunk múlt, hogy ez nem ment végbe.

És végül néhány megjegyzés a politikai kultúráról. Demokratikus országokban vannak bizonyos szokások a választásokkal összefüggésben. Az egyik ilyen szokás, hogy a távozó kormány eredményes munkát, jó kormányzást kíván a hivatalban lévő kormánynak. Ez történt pár nappal ezelőtt az Egyesült Királyságban. Ezt kívánta Gordon Brown távozó kormánya David Cameron új, hivatalba lépő kormányának, illetve koalíciós kormányának, és ezt tette Bajnai Gordon itt a Házban a nyitóülésen. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ezt tette volna? Egész mást hallottam.)

Van egy másik jellegzetes szokás, hogy a hivatalban lévő kormány pedig kifejez némi elismerést, némi köszönetet - a korábbi bírálatokat nem felülvizsgálva - a leköszönő kormánynak. Ezt tette a brit konzervatív vezér, David Cameron Gordon Brownnak, akit a választási kampányban természetesen minden lehetőségével támadott, erről szól a választási kampány, de most elismerte, hogy Gordon Brown a válságkezelésben ért el eredményeket.

És ha arra gondolok, hogy Magyarország milyen eredményeket ért el a legutóbbi egy évben Bajnai Gordon vezetésével, akkor azt mondom, hogy egy-két méltató szó elhangozhatott volna, és nemcsak pocskondiázás, nemcsak becsmérlés. (Zaj, felzúdulás, közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Tisztelt kormányra készülő Frakciók! Eszembe jut egy párhuzam. 1995 tavaszán, amikor a Horn-kormány egy nagyon kemény megszorító programmal hozzáfogott a szakadék szélén álló magyar gazdaság stabilizálásához (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Azt is ti csináltátok.), akkor három évig arról beszélt az ellenzék, hogy a Horn-kormány nagyobb pusztítást okozott az országban, mint a második világháború.

Néhány héttel a kormányváltás után - önök talán jobban emlékeznek, ha Orbán Viktor úr itt lenne, ő talán a napot is meg tudná mondani, hiszen ő volt az egyik nyilatkozó, a másik Járai Zsigmond, a harmadik pedig a gazdasági miniszter, Chikán Attila -, egymást követő napokban szeptember első napjaiban úgy nyilatkoztak, hogy a magyar gazdaság a világ egyik legstabilabb gazdasága. Na, most nehéz azért elképzelni, hogy háromévnyi pusztítás után, a második világháború romjain pár hét alatt újjáépül egy olyan magyar gazdaság, amelyik a világ egyik legstabilabb gazdasága. Elő lehet keresni az akkori megszólalásokat.

Ráadásul csak egy apró érdekesség, hogy a hivatkozás nem lehetett más, mint a Központi Statisztikai Hivatal '98. június 30-án zárt adatai, amikor a Fidesz vezette kormány még le sem tette a hivatali esküt. Nem lepődnék meg, ha most valami hasonló történne, hogy hosszú ideje halljuk, hogy romokban van az ország, mondták ezt az elmúlt hónapokban fideszes településvezető polgármesterek, akik egyébként teljesen érthető és jogos büszkeséggel álltak ott alapkőletételeknél és különböző létesítmények fölavatásánál, és ott nem romok alapköveit rakták le, nem romokat avattak föl, hanem új létesítményeket, oktatási és egészségügyi központokat, kulturális központokat, hidakat, autópályákat (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Kétszer annyiba kerültek.), és ugyanezek a településvezetők néhány nappal később más szerepben, országgyűlési képviselőjelöltként romokban lévő országról beszéltek.

Nem lepődnék meg, ha néhány hét múlva, vagy talán most egy kicsit óvatosabban, néhány hónap múlva kiderülne az újonnan hivatalba lépő kormány megszólalásaiból, hogy Magyarország Európában az egyik legeredményesebben kezelte a válságot. Ugyanis az adatok egyre inkább ezt mutatják, most az Európai Unióban, ami az államháztartási hiányt illeti, Magyarország az ötödik-hetedik helyen van, és több ország van messze mögöttünk, korábbi sikertörténetek, Írországtól a balti országokig, amelyek sokkal rosszabbul kezelték a válságot. És előttük még ott van a nehéz időszak, az államháztartási hiány - amely néhány ország esetében jóval 10 százalék fölött van - 3 százalékra történő levitele, míg Magyarország most 4 százalék körüli államháztartási hiányra hivatkozhat.

Tisztelt Ház! Ennek a tervezetnek, még egyszer hangsúlyozom, a szándéka dicséretes, a szándék tisztességes, de olyan alapvető gyengéi vannak, annyi benne az átgondolatlan, hevenyészett és így joggal vitatott megfogalmazás, hogy elfogadása, attól tartok, a parlament közös szégyene lenne ebben a formában. (Dr. Kövér László: Foglalkozzatok a saját szégyenetekkel, ha szabad kérnem. Azzal is ellesztek.) Mi ezért terjesztettünk be egy módosító indítványt, megőrizve mindent, ami megőrizhető, és módosítva mindent, ami módosításra szorul. Hiszen azt mondtuk, és ezt tartjuk, a tisztességes ellenzékiség - nevezhetjük konstruktív ellenzékiségnek is, csak ez egy elég elkoptatott kifejezés, hadd mondjam én azt, hogy a tisztességes ellenzékiség - az, hogy mindent támogatni, amit a kormány kezdeményez, és ami az ország, a nemzet érdekét szolgálja, és mindennel szembe menni, ami nem szolgálja, ami ellentétes a mi értékrendünkkel, de ebben az esetben mindig odatenni a megoldást, az alternatívát, a saját javaslatot.

Ezt tettük most is. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A 15 perces hozzászólások előtt négyen kérnek szót kettő percre, Harrach Péter, Hegedűs Tamás, Z. Kárpát Dániel és Pokorni Zoltán.

Elsőként megadom a szót Harrach Péter képviselő úrnak.

HARRACH PÉTER (KDNP): Néhány mondattal engedje meg, Kovács képviselő úr, hogy reagáljak. A Horn-kormány, illetve a Gyurcsány-kormány nagyszerű teljesítményéről szólt. Én úgy gondolom, nemcsak azt kell megnézni, hogy hány kilométer autópálya épült, hanem hogy mennyibe került, és hova került az a pénz, amennyivel több volt az indokoltnál. (Taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik soraiban.)

Kérdése úgy hangzott, hogy milyen felhatalmazást kaptunk a változásra. Ha az országban járt volna, ön nem volt itthon néhány évig, akkor tapasztalta volna azt a hangulatot, amit két szóval lehet kifejezni: elég volt, és változás kell. És ezt mindenki, amerre csak járt az ember, mondta és érzékeltette. Ez a felhatalmazás, és nem a jogállamiság kereteit szeretnénk megváltoztatni, hanem azt a rendszert, ami az elmúlt nyolc évben volt, azt a gyakorlatot, azt a stílust, azt a politikai eszmeiséget és magatartást.

Néhány szót kell szólnom ebben a rövid időben még a Kárpát-medencei kezdeményezésről. Úgy gondolom, hogy ez olyan kérdés, amihez csak felelősen szabad hozzányúlni. A felelősség pedig arra késztet minket, hogy mindent tegyünk meg, amit csak lehet, a határon túl élő magyarokért, és lehetőleg kérdezzük meg őket, hiteles képviselőiket, hogy mit szólnának egy ilyen kezdeményezéshez, és milyen következménye lenne rájuk nézve egy ilyenfajta jobbikos kezdeményezésnek a magyar parlamentben. (Taps a Fidesz, a KDNP és az LMP soraiban.)

Önök bejöttek az utcáról, a parlamentben vannak, itt a felelősség már meg kell hogy jelenjen, abban a parlamentben, amelyben Deák Ferenc bölcsessége érvényesült valaha.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, a KDNP és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, frakcióvezető úr. Kettő percre megadom a szót Hegedűs Tamás képviselő úrnak.

HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Ház! A mai vita során többször fölmerült a nemzeti önrendelkezés léte vagy nem léte, illetve ennek a visszaszerzése vagy vissza nem szerzése. Ehhez fűznék hozzá néhány gondolatot.

(20.50)

Maga a nyilatkozat úgy fogalmaz, hogy Magyarország visszaszerezte az önrendelkezés jogát és képességét. Ebben közvetve benne van az az állítás, hogy legalábbis eddig a pillanatig nem volt meg vagy erősen korlátos volt az önrendelkezés. Ebben az értékelésben egyetértünk a nyilatkozattal.

A multinacionális cégek túlhatalma, az államadósság nyomasztó terhe és a globális erőcentrumok szorító ölelése bizony finoman szólva is igen erőteljes korlátok közé szorították a nemzeti szuverenitást az elmúlt húsz évben. Amennyiben ezeknek a korlátoknak a meghaladása a célja a kormánynak, ezekben a törekvésekben biztos, hogy partnerek leszünk. A nemzeti önrendelkezés visszaszerzése ugyanis jelen pillanatban még nem tény, de egy nagy lehetőség, ami előttünk áll az elkövetkező négy évben.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre Z. Kárpát Dániel képviselő urat illeti a szó.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedtessék meg, hogy azok közé tartozzam, akik nem köszönik meg az elmúlt nyolc évet, amellett, hogy elhisszük, hogy a Rózsadombról a magyar ugar egy kicsit más jellegű, mint egy borsodi faluból vagy a magyar vidékről.

Ennek szellemében engedtessék meg, hogy arról beszéljünk, ami valóban lényeges a politikai nyilatkozattal kapcsolatban is, miszerint, ha itt valódi régi rendszer leváltásáról beszélünk, akkor ennek a sarokpontjait is határozzuk meg. Beszéljünk arról is, hogy nem lehet a régi rendszer leváltásáról addig érdemben beszélni, amíg olvasatlanul alá lehet írni a lisszaboni szerződést, amíg a titkosítási törvény módosításához mindenki köthető ebben a tisztelt Házban. Én úgy éreztem magam lassan, mintha az itt ülők közül senkinek semmi köze nem lett volna az utóbbi húsz évhez. Elképesztő érzés ez!

Beszéljünk arról is, hogy Magyarországon nem lehet a régi rendszert leváltani anélkül, hogy az államadósság helyzetét felül ne vizsgálnánk, anélkül, hogy a devizahitelesek által éves szinten 1240 milliárd forint helyzetével ne kezdenénk valamit, ezt a kiszolgáltatottságot a kereskedelmi bankok és a multinacionális cégek felé ne oldanánk fel valamilyen úton-módon. Ehhez képest minden más csak retorika.

Az utóbbi húsz évhez kisebb vagy nagyobb fokig mindenkinek köze volt. Hozzá kell tennünk azt is, hogy a politikai nyilatkozat szándékai értelemszerűen támogatandók, ezt magam is így gondolom. Ennek a homályos megfogalmazásai, formai megközelítései ugyanakkor nem minden esetben.

Magyarországon rengeteg olyan változtatást kell foganatosítani, amelyek nélkül nem mehetünk tovább. A legfontosabb az lenne, hogy talán ne GDP-ben és ne számokban mérjünk mindent, mint ahogy önök tették ezt húsz évig, hanem mérjük abban is, hogy hány gyermek született Magyarországon. (Taps a Jobbik soraiban.) Ne csak gazdasági mutatószámokban gondolkozzunk!

Jussunk el oda, hogy a magyar népesedés, a magyar oktatás színvonala, a magyar történelemtanítás, gyökereink megismerése ugyanolyan fontossággal bírjon, mint a GDP és egyéb mutatószámok, és ebben, hogy ez nem történt meg, az önök felelőssége elvitathatatlan. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre megadom a szót Pokorni Zoltán képviselő úrnak.

POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Ház! Elnök Úr! Kovács László képviselő úr régen szólalt fel a parlamentben. (Dr. Kövér László: Nem hiányzott! - Derültség a Fidesz soraiban.) Ideidézte a '98-as kormányzati időszakot. Többen vagyunk itt a teremben, akik akkor tagjai voltunk a kormánynak.

Azt vetette a szemünkre, hogy hazudunk, hogy hazudtunk. Nem ilyen egyenesen mondta, ravaszkásabban (Derültség a Fidesz soraiban.), de a lényege ez volt, mondván, hogy mi kritizáltuk Bokros Lajos, illetve Horn Gyula gazdaságpolitikáját - ez igaz -, majd aztán '98 szeptemberében a magyar gazdaság stabilitásáról beszélt Orbán Viktor.

Sok idő eltelt azóta, de szerintem ön pontosan emlékszik a valóságra is. Arra, hogy '98 augusztusában az orosz tőzsde összeroppant, szeptemberében egész Közép- és Kelet-Európát egy gazdasági válság szele söpörte végig, ami kis híján Magyarországot is maga alá temette. Elemi érdeke volt akkor, ha úgy tetszik, hazafiúi kötelessége az akkori kormányfőnek és pénzügyminiszternek a gazdaság stabilitását hangsúlyozni. Ön ezt tudta és tudja ma is. Hogy nem mondja el, ez inkább annak a bizonyítéka, hogy az elmúlt nyolc évben ön sem változott.

Köszönöm a figyelmét. (Hosszan tartó taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő kétperces hozzászóló Ivanics Ferenc képviselő úr, Fidesz.

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A "forradalom" szót sokan kifogásolták ebben az anyagban. Én közben fellapoztam az etimológiai szótárt, és megnéztem, mert úgy emlékeztem, hogy mást jelent, mint amiről itt beszélnek.

Kétfajta jelentése van. Az első jelentése: fegyverekkel kivívott nagyarányú politikai fordulat. A másik: gyökeres változás, átalakulás. Vannak, akik csak fegyverekben tudnak gondolkodni, és vannak, akik a békés megoldásban. A szavazófülkékben véghez vitt forradalom a békés változást hozza Magyarországra. (Taps a Fidesz soraiban.) És az, hogy mi ez a változás, le van írva az anyagban. Kiszolgáltatottság helyett szabadság, eladósodás helyett önállóság, szegénység helyett felemelkedés, lelki, politikai, gazdasági válság helyett remény, bizakodás és testvériség. Erről szól az együttműködés nyilatkozata.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Következő hozzászóló Lenhardt Balázs képviselő úr, Jobbik, 15 perces időkeretben.

DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik): Tisztelt Országgyűlés! Először is nagyon köszönöm a lehetőséget választóinknak, mert a 855 ezer ember bölcsessége teszi azt most lehetővé, hogy itt az Országgyűlésben felszólaljon egy határozott és megalkuvásoktól mentes nemzeti párt, amely így fogja képviselni a haza érdekeit. (Taps a Jobbik soraiban.)

Engedjék meg, hogy én is kapcsolódjak egy kicsit Lázár János szavaihoz, mert számomra is voltak nagyon kedvező pillanatai ennek a beszédnek, és olyan elemek, amibe bele kellene kapaszkodjunk.

Tehát valóban egy rendszerhiba történt az elmúlt húsz évben, ahogy a Jobbiknak is az egész választási kampányában és a "Radikális változást" címmel meghirdetett programjában szerepel, mert ez az egész húsz év kisebb kivételekkel egy tévút volt. Itt a felelősség ugye többekre hárul és megoszlik, de egészen vissza kell menni a probléma gyökeréig, az Antall-kormányig, amely alkalmatlanságával és gyávaságával lehetővé tette, hogy a posztkommunista konglomerátum restitúciója megtörténjen. Ebben sajnálatos módon segítségükre volt a Károlyi Mihály és a Galilei-kör köpönyegéből kibújt SZDSZ, amely, mondjuk ki itt és most, hogy az egész elmúlt húsz év legkártékonyabb politikai formációja volt Magyarországon, amely minden egyes döntésében határozottan a nemzeti érdek ellen foglalt állást. Nagyon remélem, hogy a fiatal liberálisok, akik most bejutottak, más úton fognak elindulni. (Moraj.)

A posztkommunisták kártételei sajnálatos módon azonnal elindultak, és a kilencvenes években már a nemzeti vagyon egy jelentős részét felélték különböző privatizációs szerződésekkel és egyéb elkótyavetyélésével.

Az elmúlt nyolc év ebben az időszakban is egy különösen kiemelt kártételt jelent, amikor ugye mindnyájan emlékszünk, hogy a hibbant Néró tettestársai és pribékjei micsoda mérhetetlen pusztítást vittek véghez minden területen, amihez csak hozzáfértek, és mivel nemcsak kétharmaddal, de szimpla többséggel is ezt meg tudták tenni, ezért elég szépen lefedték az országnak minden lehetséges szektorát.

Sajnos azt is hozzá kell tegyük, ha már a rendszerhibáról beszélünk, hogy a húsz évben mindenkinek megvan és minden politikai erőnek megvolt a maga felelőssége. Megvolt önöknek is, akik itt most kétharmados többséggel néznek velünk szembe, mert ahogy mi elképzeljük az ellenzékiséget, az nem az a tétlen és tehetetlen viszonyulás, mint mondjuk, 2006 őszén az őszödi beszéd kirobbanását követően, amikor pedig itt volt az idő, és cselekvés helyett megvárták azt, hogy gyakorlatilag az emberek vezér nélkül maradva, kivéreztetve és kivert kutyaként elmeneküljenek az utcákról, a Gyurcsány-féle rendőrség pribékjei által támadva.

(21.00)

De most az a lényeg - és Lázár úr ezt emelte ki -, hogy az új parlament és az új kormány mindenki parlamentje, mindenki kormánya kíván lenni. Én ebbe a gondolatba szeretnék belekapaszkodni. Nagyon remélem, hogy az új parlament és az új kormány azoknak is a parlamentje lesz, akik nem szeretnének Horák Nóra, Szögi Lajos vagy Marian Cozma sorsára jutni. (Taps a Jobbik soraiban.) Akik nem szeretnének úgy járni, mint rengeteg kiszolgáltatott idős ember az ország különösen elmaradott régióiban, ahol mondjuk, 88 éves asszonyként azt kell átéljék, hogy miután kirabolták és mielőtt baltával szétverik a fejét - sajnos nagy számban cigány bűnözők -, előtte még meg is erőszakolják. Azt szeretnénk, ha az új kormány, az önök kormánya Szoboszlai Barna kesznyéteni gazdálkodónak is a kormánya lenne, aki, miután számtalan esetben kirabolták, a saját portáján és kerítésén belül próbálta megvédeni a saját munkájával előállított termékeket, ezt kiírta, de miután baleset következett be, őt hurcolták meg, és ez az eljárás azóta is folyik.

Azt szeretnénk - ahogy Vona Gábor már említette -, hogy az új kormány legyen a magyar gárdisták kormánya is, akik ezekben a pillanatokban is lapátolják a homokot és pakolják a homokzsákokat, miközben a szocialisták gyűlölethadjárata által felheccelt emberek adott esetben fasisztázzák őket, mint ez már megtörtént. Azt szeretnénk, hogy legyen az új kormány azon családok tucatjainak is a kormánya, akik korábban libatenyésztésből tartották fenn magukat, és azé a több száz emberé, aki kapcsolódott hozzájuk, és akiket az a Bajnai Gordon vezette Hajdú-Bét tett tönkre, aki a szocialista padsorokból elhangzó ítélet alapján már-már Deák Ferencként a haza bölcse vagy a haza megmentője lenne az utóbbi egy év megszorító politikája miatt. Ez a Bajnai Gordon a Hajdú-Bét vezetésével emberek haláláért közvetlenül felelős, és közben úgy tündököl itt, mint a demokrácia őre és megmentője, akinek meg kell védenie az országot a Jobbik Magyarországért Mozgalom jelentette fenyegetettségtől.

Nagyon szeretnénk, ha az új kormány azoknak a mikro-, kis- és középvállalkozásoknak is a kormánya lenne, akik nem tudtak cukrászdát nyitni Bécsben, ellenben az országot gyarmatosító európai uniós és izraeli támogatással megtelepedő multinacionális vállalatok a tisztességtelen versenyelőnyük által kihasználták és tönkretették őket. A napokban került nyilvánosságra az APEH-nek egy jelentése, amely szerint az adókedvezmények 70 százalékát az a rendkívül kevés multinacionális cég tehette zsebre, amelyek nem magyar tulajdonban vannak. Nagyon szeretnénk, ha az új kormány kormánya lenne azoknak az alvállalkozóknak is, akik a tisztességtelen közbeszerzési törvény és a korrupt kormányzati és állami szereplők eljárása miatt máig várják a pénzüket, és mennek tönkre egzisztenciálisan a családjukkal együtt, mert a nagyberuházásokon úgy nyújtják be a pályázatokat a multinacionális fővállalkozók, hogy eleve azzal kalkulálnak és nyomják le az árat, hogy nem fogják őket soha kifizetni, ezért utolsó kétségbeesésükben kénytelenek lebontani, amit felépítettek.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Nagyon szeretnénk, ha az új kormány azoknak a devizában eladósodott honfitársainknak is a kormánya lenne, akik a bankok mohósága, a magyar kormány és a Magyar Nemzeti Bank felelőtlensége miatt utolsó erejüket megfeszítve próbálják törleszteni azokat a hiteleket, amelyeknek a veszélyeire nem figyelmeztették őket, miután óriási összegeket költöttek és fordítottak reklámkampányokra a kereskedelmi bankok, hogy minél többen forduljanak hozzájuk hitelekért. Ezek a bankok nem csökkentették vissza a válság kitörését megelőző szintre a törlesztőrészleteket, annak ellenére, hogy a deviza-, illetve valutaárfolyamok gyakorlatilag egy éve egy viszonylag szabott sávban mozognak, és a jegybanki alapkamat már kevesebb mint fele a 2008. őszi szintnek.

Nagyon szeretnénk, ha olyan kormánya lenne Magyarországnak, amely a banki magatartási és etikai kódex helyett törvényeket fogad el, mert törvényekkel kell szabályozni a pénzügyi szolgáltatókat és a kereskedelmi bankokat, hogy ne mint kirabolandó és kifosztandó bennszülöttekre tekintsenek Magyarország polgáraira, akiket tüzes vízzel vagy üveggolyóval vásárolnak meg, aztán az üveggolyókat Pásztor-fiúk módjára einstandolják tőlük, hanem szabad, független és tisztes magyar állampolgárokként kezelik, önök is és az egész szervezetrendszer, amit létre fognak hozni, a magyar nemzetet, amit mi is képviselünk.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Szeretettel köszöntöm az Országgyűlés valamennyi képviselőjét, megköszönve azt a bizalmat, amelynek révén e megtisztelő feladatot kaptam. (Taps.) Köszönöm szépen.

Hatan kértek lehetőséget kétperces reagálásra. Elsőként megadom a szót Vona Gábornak, Jobbik. Képviselő úr, öné a szó.

VONA GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Nagyon rövid leszek. Harrach Péter frakcióvezető-társam legutóbbi felszólalása késztet arra, hogy néhány mondatot mondjak. Ő egy kissé kioktató hangnemben hívta fel a Jobbik frakciójának figyelmét a felelősségre, ami itt a parlamentben az országgyűlési képviselőkkel kapcsolatosan fennáll. Én nyomon követtem mind a KDNP, mind a Fidesz vezetőinek a határon túli magyar kérdéssel kapcsolatos politizálását az elmúlt hetekben, napokban, és úgy tudom, hogy Fico szlovák miniszterelnök éppen a kettős állampolgársággal kapcsolatos javaslatunk vagy javaslatok miatt hívta össze a nemzetbiztonsági bizottságot. Ilyen értelemben azt gondolom, ha az ön logikája alapján kellene gondolkodnunk, akkor nem kellett volna egyáltalán a kettős állampolgárságot sem napirendre venni. Én nagyon örülök, hogy ezt napirendre vettük, és nagyon nagy örömmel olvastam mind Semjén Zsolt úrnak, mind Lázár János úrnak az interjúit a különféle hetilapokban, ahol ugyanezekre a kérdésekre ők maguk is azt válaszolták, hogy nem szabad a szlovák nyomással foglalkozni, hanem igenis a kettős állampolgárság és a határon túli magyarok ügyét képviselnünk kell. Ezért is nyújtottuk be mi is a trianoni emléknappal kapcsolatos határozati javaslatunkat, amihez ezúton is kérem majd a támogatásukat. Nehogy már Trianon kilencvenedik évfordulóján elbujkáljunk, odahaza a falak között bujkáljunk és remegjünk Fico vagy Slota fenyegetéseitől!

Higgye el, frakcióvezető úr, hogy a felelősségünknek maximálisan a tudatában vagyunk. Pont ennek a felelősségnek a tudatában érezzük azt, hogy szakítani kell azzal a külpolitikai hozzáállással, ami az elmúlt húsz évben jellemezte Magyarországot a határon túli magyar kérdésben, amit mindig az jellemzett, hogy ha valamifajta erősebb szavakat használt a környező országok valamilyen politikai vezetője, akkor mi visszavonultunk. Szokjunk hozzá ahhoz, hogy ha állandóan kérünk egy pofont, akkor kettőt fognak helyette adni. A másik pedig az, hogy ha elszaladunk az első morgásra, akkor kutyának fognak bennünket tekinteni.

Úgyhogy még egyszer köszönöm Harrach Péter aggodalmát, de mi nem vagyunk kutyák, mi magyar emberek vagyunk, és kérem, hogy Trianon kilencvenedik évfordulóján legyünk méltóak egy ilyen nemzeti együttműködéshez az Országgyűlésben.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm képviselő úr felszólalását. Kétperces felszólalásra következik Bödecs Barna, Jobbik.

BÖDECS BARNA (Jobbik): Jó estét kívánok, hölgyeim és uraim! Képviselőtársaim, engedjék meg, hogy először megköszönjem a lehetőséget, hogy itt lehetek, megköszönjem a frakciómnak is, hiszen civil környezetvédőként lettem a frakció tagja.

(21.10)

Nem akartam ma felszólalni, de itt a Kárpát-medencei együttműködés kapcsán mégiscsak úgy érzem, hogy szükséges. A "Nemzeti együttműködés a Kárpát-medencében" vitanapot nem azért kezdeményezte a Jobbik, hogy provokálja a szomszédos országokat, nem azért kezdeményezte, hogy most holnaptól Trianont ledöntöttük volna, hanem pont azért kezdeményezte, hogy a nemzeti együttműködés rendszerét, amit önök kezdeményeznek, kiegészíthessük egy olyan megoldatlan probléma ismereteivel, amivel ebben az Országgyűlésben húsz éve érdemben senki nem foglalkozott.

Arra gondoltunk, itt nem azt lehetne megbeszélni, hogy mennyire fáj Trianon vagy hogyan kellene a határokat megváltoztatni, hanem arra gondoltunk, hogy nem a szomszédaink érzékenységével kellene foglalkozni, amiről liberális kollégák húsz éve beszélnek mindig, ha ezt a kérdést szóba hozzuk. Arról kellene, hogy mit gondol ez az új parlament például az autonómiáról, hol tartja azt lehetségesnek, hol nem, milyen módszerekkel tudná segíteni nemzettársainkat annak elérésében. Mit gondolunk a határon túli magyarok anyanyelvi oktatásáról, hogyan tudnánk a következő ciklusban segíteni őket anyanyelvük megtartásában, abban, hogy több magyar gyerek tanulhasson anyanyelvén magyarul. Hogy mit gondolunk a magyar-magyar migrációról, hogy ne csak tőlük települjenek át hozzánk, hanem legyen olyan együttműködés, miáltal mi is eljuthatunk hozzájuk; és így tovább. Ez volt a célunk vele, nem az, amire Semjén Zsolt képviselőtársunk gondolt.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm képviselő úr hozzászólását. Megkérem képviselőtársaimat, hogy igyekezzenek a kétperces időtartamot lehetőleg betartani.

Hozzászólásra következik Kukorelly Endre, LMP, két percben.

KUKORELLY ENDRE (LMP): Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy elöljáróban kicsit személyes legyek. Számomra óriási megtiszteltetés, hogy itt lehetek az ország házában, sőt felállhatok, és még pár szót mondhatok is. Megrendült állapotban vagyok ettől. Még egy fél évvel ezelőtt egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ez bekövetkezhet, és most tényleg csak a meghatottság hangján tudok beszélni. Talán itt néhányan tudják rólam, hogy mivel foglalkozom, irodalommal. 1992 óta különböző helyeken tanítok is kreatív írást. Ez az én elfoglaltságom. Természetesen, ahogy talán gondolják, ez nem elsősorban arról szól, hogy hogyan kell írni, tehát én megtanítok bárki mást arra, hogy ezt hogyan kell csinálni, hanem inkább szellemi-lelki dolgokról szól.

Na már most, az együttműködésről, a nemzeti együttműködésről szólván azt mondanám, hogy magyarok, ez így nem fog menni. Ha ebben a hangnemben beszélünk az ország házában egymással, akkor ez nem fog menni. Alapvetően a probléma nem a gazdaságban van szerintem, hanem itt szellemi-lelki probléma van, egész egyszerűen ebben az országban egy lelki paradigmaváltásra lenne szükség. Ha az Országgyűlés ezt a paradigmaváltást nem hajtja végre, ha egymással ilyen hangnemben fogunk beszélni, akkor ez kőkeményen kihat az országra. Azt hiszem, hogy azt a spirált, azt a lefelé menő spirált, amiben vagyunk, nem fogja tudni megállítani. Azt javaslom, hogy próbáljunk meg ez ellen tenni, próbáljunk meg egészen máshogy beszélni.

ELNÖK: Képviselő úr, kérem, hogy fejezze be a hozzászólását.

KUKORELLY ENDRE (LMP): Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm képviselő úr hozzászólását.

Kétperces felszólalásra következik Harrach Péter, KDNP. Képviselő úr, öné a szó.

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Ház! Megint csak reagálnom kell egy-két megjegyzésre. Az előző felszólalás gondolata, hogy hogyan is viselkedjünk egymás iránt, indokolt. De úgy gondolom, hogy a kemény vita, sőt a bekiabálás is parlamenti műfaj. Ezt tudomásul kell venni. A világon mindenhol így zajlik a dolog. Nem szabad megsértődni ezen. Ha nem bántjuk egymás személyiségét, méltóságát, akkor nincs probléma. A szövegre reagálok, és nem az indulatokra.

Az előbb szóba került néhány mondat a trianoni ügy kapcsán. Úgy gondolom, hogy ne vitassuk egymás elkötelezettségét, a határon túli magyarok iránti jó szándékunkat, segítőkészségünket és a nemzet egyesítésének szándékát. Az eszközökben van különbség. Én továbbra is ezeknek az általunk eddig gyakorolt eszközöknek és most például az állampolgárság megadásának fontos szempontját tartom elsődlegesnek, és a szimbolikus kérdéseket, amiben magam is részt veszek, hiszen a körzetemben minden évben ott vagyok a trianoni rendezvényen, másként kell kezelni, úgy, hogy a határon túli magyaroknak jó legyen.

Még egy-két megjegyzésre kell reagálnom: az őszödi beszéd idején tétlenül néztük, mi történik. Egy apró tényt megemlítenék. Akkor mi kisebbségben voltunk a parlamentben, abban a parlamentben, ahol szavazással és nem verekedéssel szokták eldönteni a kérdéseket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Elnök úr, a tapsot számítsa le az időmből, legyen szíves. (Derültség.) Megkérdezném, hogy ki lépett fel eredményesen Gyurcsány Ferenc világával szemben, aminek ez a választás lett az eredménye. Vagy megkérdezném azt, hogy ki lépett fel eredményesen a rendőri túlkapások ellen. Nem az akkori ellenzék? (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból. - Dr. Gaudi-Nagy Tamás felé:) Ki tette lehetővé a kiutazását? (Közbeszólás a szemközti padsorokból: Na, na, na!) Az akkori emberi jogi bizottság elnöke, a fideszes képviselő. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm képviselő úr hozzászólását. Dupla idővel beszámítottam a tapsot.

Hozzászólásra következik két percben Bana Tibor, Jobbik.

BANA TIBOR (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Megnyugtatom Harrach Péter frakcióvezető urat, és ebben csatlakozom frakciótársaimhoz, hogy a lehető legnagyobb felelősség tudatában döntöttünk úgy, hogy kezdeményezzük a politikai vitanapot Trianon kapcsán. Mi, jobbikosok ugyanis úgy gondoljuk, hogy az elmúlt húsz évben megszokottakkal ellentétben beszélni kell a problémákról. Ezért nevezzük nevén például a cigánybűnözést, és ezért gondoljuk azt, hogy beszélnünk kell Trianonról is.

A június 4-ei 1920-as békediktátumnak ugyanis máig ható következményei vannak, hiszen sokakat ért negatív megkülönböztetés a szomszédos országokban csak azért, mert magyarok. Éppen ezért sajnálattal vesszük azt, hogy ebben a tekintetben önök, úgy tűnik, nem kívánnak szakítani az elmúlt húsz év gyakorlatával, a "merjünk kicsik lenni" elvvel. (Taps a Jobbik padsoraiban.) Szerintünk végre ki kell állnunk a nemzeti érdekekért. Nem mások érzékenységét kell szemünk előtt tartani ezekben a kérdésekben, és beszélnünk kell a létező problémákról, így a trianoni békediktátum máig ható következményeiről is.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr hozzászólását. Ügyrendben jelentkezett Pósán László, Fidesz. Képviselő úr, öné a szó.

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Szeretném felhívni tisztelettel a figyelmet, nem az a napirendi pont, hogy akar-e a Jobbik trianoni emléknapot vagy vitanapot (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.), hanem a napirendi pont egy politikai nyilatkozattal kapcsolatos. Szeretném kérni elnök urat is, hogy terelje vissza a beszélgetés fonalát ide.

Köszönöm.

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Nem tudom ügyrendinek felfogni az elmondottakat, mert arról mindenképpen valamilyen országgyűlési döntést kéne most hoznunk. Ez egy vélemény volt. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Miről?)

(21.20)

Nem volt a hozzászólásának olyan eleme, amelyet most szavazásra tudnék feltenni. Az érintettek nyilvánvalóan figyelembe vették az ön véleményét.

Ezek után kétperces hozzászólásra következik Zagyva György Gyula, Jobbik.

ZAGYVA GYÖRGY GYULA (Jobbik): Nem tisztem, hogy tanácsokat osztogassak a fideszes képviselőknek, de most mégis megtenném Semjén Zsoltnak és Harrach Péternek, mert úgy látom, hogy nincsenek tisztában a saját szimpatizánsaik értékrendszerével, és mondjuk, ennek a trianoni emléknapnak a kapcsán jobb lenne, ha megszondáztatnák a fideszes szimpatizánsokat, és kérem, figyeljenek ide, mert szerintem olyan dolgokat mondok, amelyek az önök szimpatizánsait érdekli. Kíváncsi lennék arra, hogy Semjén Zsolt meg merné-e ismételni ezt a kijelentését, mondjuk, kétszáz Demokrata-olvasó előtt. Kövér László, például, bólintson rá, hogy ön meg merné-e. (Derültség a Fidesz soraiban.) Önök járnak oda! Csak azért, mert önök olyan gőgösen elröhögcsélnek azon, hogy mondjuk, egy trianoni emléknapot felvetettünk, mintha nem lennének tisztában azzal, hogy az önök szimpatizánsai, akik beszavazták önöket ide a parlamentbe, ezt akarnák. Kérdezzék meg akkor önök, mondjuk, a Demokrata hasábjain, vagy a Hír TV vagy az Echo TV képernyőjén! Ezt tanácsként merem javasolni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból. - Átmutatva a szemközti oldalra:) Ezt majd a folyosón megbeszéljük! (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm a hozzászólást. Kétperces hozzászólásra következik Schiffer András, LMP.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Először is szeretnék arra utalni, és eredetileg ezért kértem szót, hogy egy parlamenti képviselőnek azért nagyobb felelőssége van, mint annak, aki nincs bent a parlamentben. Ezért arra szeretném kérni minden képviselőtársamat, hogy egyrészt a különböző erőszakos megnyilvánulásokat, másrészt azokat a nyelvi fordulatokat, amelyek alkalmasak arra, hogy különböző polgártársainkkal szemben a gyűlöletet felkeltsék, továbbá azokat a nyelvi fordulatokat, amelyek adott esetben egy bírósági ítéletet kétségbe vonnak, szíveskedjenek mellőzni a Ház falai között. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)

A másik, amiért még korábban szót kértem: Harrach képviselő úr a tárgybeli nyilatkozattal kapcsolatban - végül is nem tudom, hogy ez mennyiben volt véletlen vagy szándékos, de - elismerte, hogy itt valójában, amikor önök új rendszer megalapításáról beszélnek, az elmúlt nyolc év gyakorlatával való szakítást célozták meg. Ezt természetesen helyeselni tudjuk, de akkor erről kellene beszélni, és nem új rendszerről.

Azért hangsúlyozom ezt, mert az a rendszer, aminek az alapértékei, az alapzatai, azt gondolom, megőrzendők, annak a rendszernek a kialakításában részt vettek az önök alapítói, többek között az önök leendő miniszterelnöke is. Azt gondolom, az a politikai tőke, amit Orbán Viktor vagy mások, Répássy Róbert (Lázár János: Ő nem volt ott!), akik a rendszerváltó Országgyűlésben részt vettek, felhalmoztak, ez a politikai tőke is adott esetben megőrzendő.

Amikor önök önrendelkezésről beszélnek, ezt is valóban tisztába kellene tenni, hogy ki mit ért önrendelkezés alatt. Ha önök az önrendelkezést olyan értelemben értik, hogy ideje van annak, hogy Magyarország öntudatosan lépjen fel a globális színpadon a különböző globális problémák megoldása érdekében, hogy Magyarország öntudatosan lépjen fel azért a globális színpadon, hogy nagyobb felelősséget vállaljunk a jövő nemzedékek életminősége iránt, hogy Magyarországon kialakuljon egy olyan gazdaság, amely nem egyoldalúan billen el a multinacionális cégek irányába, akkor természetesen az ilyen irányú törekvéseiket támogatni tudjuk. De akkor erről kell beszélni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és nem olyan kifejezéseket használni, amelyek legalábbis félreérthetőek.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm a képviselő úr hozzászólását.

Kétperces felszólalásra következik Gaudi-Nagy Tamás, Jobbik. (Taps a Fidesz soraiból. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Na végre! - Derültség a Fidesz soraiból.)

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm. Örülök, hogy sikerül nagy figyelmet kiváltani, tisztelt képviselőtársaim. Elnök úr, köszönöm a szót. Viszont nagyon komoly dologról van szó, amit Harrach képviselő úr említett. Én egy kicsit beleágyaznám, a nyilatkozatról szeretnék beszélni, hiszen Lenhardt Balázs képviselőtársam nagyon szép gondolatsort vitt végig abban, hogy vajon tényleg a nyilatkozat mögött, tehát a nemzeti együttműködés rendszere kikre kellene hogy kiterjedjen. Hát, ki kellene terjedjen a 2006. őszi szemkilőttekre és meghurcoltakra. Harrach képviselő úr is nagyon jól tudja, én is nagyon jól tudom, hogy valóban volt egy 2006. decemberi meghallgatás Brüsszelben, amit az Európai Néppárt szervezett, amelyen jómagam is részt vettem, meg Morvai Krisztina és néhány más jogvédő, de utána ezt követően nem tettek igazából érdemben már semmit. Még 2007 februárjában még elmentünk Svájcba Balog képviselő úrral, és utána abbamaradt igazából a projekt, hogy így fogalmazzak röviden.

A fidesz.hu honlapján a mai napig a legfrissebb hír a 2006. őszi brutalitással kapcsolatban egy 2007. szeptemberi hír arról, hogy kilőtték az emberek szemét. Arról egyetlenegy hírt sem látunk ott, hogy a Nemzeti Jogvédő Szolgálat és a Civil Jogász Bizottság milyen hihetetlen munkát végzett akkor, amikor a szemkilövők áldásos tevékenységéről tájékoztatta a nyilvánosságot, illetve amikor megvédte önök helyett is, az önök által indítványozott vagy szóban indítványozott jogvédő munkát igazából a civil jogvédők és a nemzeti jogvédők végezték el, és már így juttattunk közel harminc személyt jóvátételhez, néhány rendőr felelősségre vonását el tudtuk érni, de hát fektetik az ügyeket. Az ügyészségek nem vizsgálják ki, illetve el-elkenték a felelősséget. Úgyhogy ebben nagyon kemény munka vár Balsai képviselőtársunkra, és nagyon fogom támogatni őt abban, hogy ez az elszámoltatás gőzerővel történjen meg, mert amíg ez a probléma nem rendeződik, addig nem lehet új nemzeti együttműködés rendszeréről beszélni.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm a hozzászólást. Kétperces felszólalásra következik Balog Zoltán, Fidesz. Képviselő úr, öné a szó.

BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, nem most kellene igazságot osztani abban az ügyben, hogy ki mennyit tett 2006 őszének az áldozataiért. Gaudi-Nagy Tamás tudatlanságát mentené, ha tudatlan lenne, de nem az. Nem tudom, hogy 2007-ben a Polgári Magyarországért Alapítvány díját, amely arról szólt, hogy "2006 őszének áldozataiért", miért vette át Ékes Ilonával együtt a vele járó egymillió forinttal, ha úgy gondolja, hogy mi ebben az ügyben nem tettünk semmit. (Moraj. - Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Ezt nem hoztam volna ide, mert egyébként azt gondolom, hogy ezt a díjat megérdemelte, mint ahogy Ékes Ilona is megérdemelte. De ha figyelmesen olvasgatta volna azokat a hozzászólásokat, azokat az interpretációkat, amelyeket az elmúlt négy évben Ékes Ilona képviselőtársammal és másokkal együtt itt a Házban tettünk, akkor tudná azt, hogy például 2007-ben a legtöbb interpelláció ebben a Házban a 2006. őszi áldozatok ügyében született. Azt is tudja, hiszen ott volt, amikor sikerült összehozni az emberi jogi bizottság ülését, mert néha egy-két SZDSZ-es képviselő támogatta a határozatképességet, akkor mindig vendég volt, mindig szót kapott, és mindig elmondhatta a véleményét. Azt is tudja, mennyi segítséget adtunk abban, hogy Morvai Krisztina képviselőtársa találkozzon Frattinival, az Európai Bizottság alelnökével, és bemutathassa azokat az áldozatokat, akiket egyébként a szocialista képviselők nemcsak hogy nem látogattak meg és hallgattak meg, hanem utólag tettesnek próbáltak beállítani, ahogyan kriminalizálták ezeket az áldozatokat.

Tehát én úgy gondolom, erről itt most rendezhetnénk egy vitát, hogy ki mennyit tett, ki mennyit nem tett, de kétségbe vonni egymásnak a hitelességét ezzel kapcsolatban, szerintem ez egy ócska pártpolitikai trükközés, ami a Jobbiknak az emelkedettségéhez szerintem nem méltó. (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban. - Nagy taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm a képviselő úr hozzászólását. Kétperces felszólalásra következik Szávay István, Jobbik. (Zaj a Fidesz és a KDNP soraiban.)

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Pósán Képviselő Úr! A politikai, illetve a nemzeti együttműködésről szóló politikai nyilatkozatról vitatkozunk. Novák Előd képviselőtársam a nemzeti együttműködés rendszerének megerősítését célzó javaslatot tett. Távol álljon tőlem, hogy akár Harrach, akár Semjén képviselő uraknak a határon túli magyarság iránt érzett felelős hozzáállását egy pillanatig is vitatnám. Én pusztán csak azt tartom aggályosnak, hogy miután az elmúlt két hét kommunikációja és a mai nap kommunikációja is folyamatosan arról szólt, hogy önök mennyire demokraták, önök mennyire nem szeretnének visszaélni ezzel a kétharmados hatalommal, hogy önök mennyire szeretnék figyelembe venni az ellenzék különböző pártjainak a javaslatait, ehhez képest amikor ehhez a nemzeti együttműködéshez a nemzeti együttműködés kiteljesítését célzó javaslatot tettünk, akkor önök azonnal csípőből, mindenféle érdemi végiggondolás nélkül ezt a javaslatunkat visszautasították, sőt egyenesen felelőtlennek minősítették. Én inkább ezt tartom aggályosnak.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

(21.30)

ELNÖK: Köszönöm a hozzászólást. Kétperces felszólalásra következik Gaudi-Nagy Tamás, Jobbik.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Balog Zoltán Képviselőtársam! Először is szögezzük le, hogy én nem vagyok pártpolitikus, nem vagyok tagja a Jobbik Magyarországért Mozgalomnak. Nemzeti jogvédő vagyok (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Szégyen!), jogász vagyok, jogászi eskümhöz híven küzdök azért, hogy a magyar nemzethez tartozó emberek szabadsága és méltósága ne sérüljön. (Derültség és taps az MSZP és a Fidesz padsoraiban.)

Az elmúlt nyolc évben az itt ülő frakcióhoz tartozó emberek nagyon sokat tettek sajnos annak érdekében, hogy sérüljön, önök viszont nem tették meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy megállítsák ezt a jogsértést.

A Polgári Magyarországért Alapítvány díjáról annyit szeretnék mondani, idézni szeretnék Orbán Viktor hozzám írott leveléből, amelyben azt mondja, hogy "ön mindannyiunk számára nyilvánvalóvá tette, hogy a magyarság jogainak megalkuvás nélküli védelme és a feltétlen szakmaiság, jogászi pontosság nem zárják ki egymást, hanem éppen ellenkezőleg: egymás segítői". (Lendvai Ildikó, tapsolva: Éljen!) Köszönöm szépen a tapsot. (Felzúdulás, derültség az MSZP és a Fidesz padsoraiban.)

Viszont azt szeretném mondani, hogy a felajánlott díjat, csakúgy, mint Ékes Ilona, én is két kilőtt szemű áldozatnak ajánlottam föl, tehát ilyen színű beállítását, hogy én bármilyen módon díjat kaptam az önök jóvoltából, és legyek ezért úgymond lekötelezve, ezt nem fogom elfogadni. A munkám továbbra is arra irányul, hogy Balsai István képviselőtársam munkáját segítsem abban, hogy a 2006. őszi rendőrterror áldozatainak az ügye derüljön ki, többek között Révész Máriusz képviselőtársam ügye is, aki hiába tett feljelentést a rendőrök ellen, a rendőri vezetők ellen, elutasították az összes feljelenést ez ügyben.

Tehát Pintér Sándor, potenciális belügyminiszter úr - aki remélem, hogy nem lesz az -, nagyot téved akkor, amikor azt gondolja, hogy belügyi vizsgálat nélkül ezt az ügyet rendezni lehet, hiszen egymást fedezték a rendőrök, a mai napig is egymást fedezik. Amíg őket nem állítjuk sarokba, és nem térdepeltetjük le őket, és nem mondatjuk el, hogy ki volt az, aki parancsot adott nekik arra, hogy végrehajtsák ezeket az embertelen kínzásokat, addig bizony nem lesz jóvátétel.

Ezeket viszont a Fidesz nem tette meg, és vizsgálóbizottságot sem kezdeményezett. Ezért fogjuk mi is kezdeményezni most azt, vagy mi fogjuk kezdeményezni, hogy jöjjön létre ilyen vizsgálóbizottság, vizsgálja ki a 2002-től (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) máig tartó emberi jogi jogsértéseket Magyarországon.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm a képviselő úr hozzászólását. Rendes hozzászólásra következik Volner János, Jobbik, 15 perces időkeretben. (Felzúdulás a Fidesz padsoraiban.)

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szeretnék senkire ráijeszteni, nem fog 15 percig tartani a mondanivalóm. Rögtön az elején meg szeretném önöket nyugtatni, hogy nem csupán határozottan szólnék önökhöz, hanem jóindulattal telten is, és ilyen módon szeretnék egy tanácsot adni önöknek.

Ha a nemzeti együttműködést önök komolyan gondolják, és azt szeretnék, hogy ez a papír több legyen egy borsodi gátra pakolt homokzsáknál, akkor ezt úgy kellett volna megoldani - és ez a jövőre nézve remélem, hogy tanulságul szolgál -, hogy az, aki előterjeszti, Orbán Viktor, leendő miniszterelnök úr, itt van, és végigüli ezt. Ugyanis ha holnap kinyitják a választópolgárok az újságot - és azt ne felejtsék el, tisztelt képviselőtársaim, hogy a szavazópolgároknak közel a fele nem önökre szavazott -, akkor lesz egy erős stichje a dolognak. Ugyanis az, aki előterjesztette a javaslatot, nem volt itt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a sikeres kormányzásnak, a sikeres nemzeti együttműködésnek a záloga alapvetően két dologból fakadhat. Az első az alázat. Az alázat az ügy, az alázat a választópolgárok iránt, és ez az alázat megkövetelné a személyes jelenlétet attól is, aki ezt a javaslatot beterjesztette. (Taps a Jobbik padsoraiban.) Ugyanis ez a javaslat akkor fog kellő súlyt kapni a társadalomban, és önöknek azok a választópolgárok, akik nem önöket tisztelték meg a bizalmukkal, akkor fogják elhinni, hogy önök ezt komolyan gondolják, ha személyes nyomatékot kap ez az ügy.

A másik nagyon fontos kérdés pedig a győztesek mértéktartása. Uraim és Hölgyeim! Enélkül sikeres kormányzás és sikeres nemzeti együttműködés nem várható. Most mi sajnos azt látjuk - önmagában már a csomagolása is olyan ennek az ügynek -, hogy önök most hatalmi pozícióból szeretnének letolni egy nemzeti együttműködésnek nevezett papírt az emberek torkán, de el kell hogy mondjam önöknek, hogy egy ilyen egyoldalú, diktátumszerű javaslatból nem nemzeti együttműködés, csak egy kétharmados parlamenti többséggel kikényszerített diktátum lehet. Én azt kérem, hogy tegyék ezt mérlegre! Tegyék félre azt, hogy most a Jobbik soraiból érkezett egy jobbító szándékú javaslat önökhöz, és szolgáljon ez a jövőre nézve tanulságul.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm a felszólalást. Normál hozzászólásra következik - utolsó bejelentkezett hozzászólóként - Gaudi-Nagy Tamás. (Felzúdulás a Fidesz padsoraiban.)

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Ez egy korábbi jelentkezés volt részemről, de még maradt bennem gondolat bőven, úgyhogy akkor megosztom önökkel. (Derültség a Fidesz padsoraiban.)

Tisztelt Elnök Úr! Az ügy tényleg sokkal fontosabb annál, mintsem hogy ilyen könnyed nevetéssel tudjuk nyugtázni. Tudom, hogy hosszú a nap. Az elmúlt nyolc évben sokat edződtem a Gyurcsány- és Bajnai-diktatúra időszakában, tehát szívós ember lettem, de szerintem önök is sokat küzdöttek, és nem vitatom el, hogy azért voltak olyan helyzetek, amikor tényleg önök képviseltek olyan szempontokat, értékeket, amelyek fontosak voltak. Csak az a problémánk, és azért is tudott ilyen erővel megjelenni az Országgyűlésben a Jobbik Magyarországért Mozgalom, mert mégsem tudtak eleget tenni annak érdekében, hogy ne zajlódjanak azok a káros folyamatok, amelyek történtek az országban.

Tovább szeretném folytatni azt a gondolatsort, igazából, amit Lenhardt képviselőtársam kezdett el, hogy vajon ez a nemzeti együttműködés rendszere kikre kéne még hogy kiterjedjen. Kiket kellene beleértenünk? Nagyon szeretném, ha bele tudnánk érteni azokat a magyar gazdálkodókat, azokat a földből élő embereket, akik számára a jelenlegi rendszer azt jelenti, amelynek egyébként az alapjai sajnos a 2003-as uniós népszavazást, a 2004-es uniós csatlakozást követően alakultak ki - a földtámogatás feltételei -, ezek a családi gazdaságok végre méltó körülmények között dolgozhatnának, tisztességgel, úgy, hogy ne kényszerüljenek arra, hogy a felvásárlók, multicégek hálózata által lenyomottan, lényegében megalázó életfeltételek között kell hogy éljenek, ugyanakkor azzal kell hogy szembesüljenek, hogy a magyar föld hihetetlen nagy veszélybe került, hiszen az 5 millió hektáros magyar termőföldvagyonból jelenleg már körülbelül 1 millió hektár így is de facto külföldiek birtokában van.

Életveszélyes a helyzet, és ha és amennyiben ebben nem sikerül rövid időn belül egy olyan erőteljes földtörvényt létrehozni, amely megvédi a magyar földet, és lehetőleg magyar kézben tartja, akkor bizony itt súlyos problémák lesznek, és akkor nemcsak természetesen a vidéken élők élethelyzete fog megrendülni, hanem bizony mindenkié, éljen akár nagyvárosban, éljen kisvárosban, panelházban vagy bármilyen más régiójában az országnak. Tehát bizony mi arra gondolnánk, hogy ez a nemzeti együttműködés ki kellene hogy terjedjen.

Emlékeztetnünk kell arra, hogy van két felelőse az európai uniós csatlakozás ilyen tartalommal történő megvalósulásának. Az egyik felelős itt ül mellettünk, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának tagjai, illetve az MSZP, hiszen gyakorlatilag a gazdasági, a pénzügyi feltételeket 2002-ben a koppenhágai tárgyaláson ők fogadták el, azt a megalázó feltételrendszert, hogy a magyar gazda 25 százalékát kapta annak a támogatásnak, amit egyébként a határ másik oldalán, Sopron túloldalán az osztrák gazda 100 százalékban kapott meg. Tehát ezt a feltételrendszert ők fogadták el.

Viszont a csatlakozás összes egyéb feltételeit 1998 májusa és 2002 között a Fidesz-kormány időszakában tárgyalták ki, és többek között így vált lehetővé, hogy a termőföld belekerült a tőke szabad áramlása fejezetbe, szabad áru tárgyává vált. Csak hétéves moratóriumot kértünk és kaptunk, míg a lengyelek tízéves földvédő moratóriumot kaptak. Tehát ez a feltételrendszer ilyen megalázó helyzetbe hozta a magyar gazdákat. Úgyhogy nagyon szeretnénk, és nagyon nagy bizalommal várjuk, hogy mielőbb hathatós lépéseket tegyen a kétharmaddal rendelkező Fidesz-kormány annak érdekében, hogy megvédje a magyar földet, megvédje a magyar gazdálkodókat.

És végül - nem szeretném hosszabbra nyújtani - szeretnék egy nagyon fontos parlamenti beszédrészletet megosztani önökkel. Ez a beszéd 2000. január 1-jén, ezen Ház falai között hangzott el, és ebből a beszédből szeretnék egy mondatot, illetve kettőt idézni, majd feltenni azt a kérdést, amit majd utána felteszek.

(21.40)

"Az lett a hivatásunk, hogy a szovjet birodalom végleges meggyengülését a magunk javára fordítsuk, hogy egyetlen emberélet elvesztése nélkül, sértetlenül kimenthessük Magyarországot az összeomló birodalom lezuhanó gerendái alól, s ne csupán kimentsük, de talpra állítsuk, megerősítsük és mindannyiunk közös otthonává tegyük. Olyan otthonná, ahol Istenhez méltó és az embernek felette jó, ha minden egyes ember szabadságban éli le életét. Ahogy Szent István ajánlotta nekünk. Ha valaki, akkor mi, magyarok megtanultuk, mert meg kellett tanulnunk, hogy a rend szabadság nélkül, a szabadság rend nélkül egyaránt romboló. Nekünk, ma élőknek a rendszerváltás volt a dolgunk. Elvégeztük." Tehát a rendszerváltást 2000. január 1-jén elvégezettnek nyilvánította Orbán Viktor, aki most jelenleg nincs itt.

Tehát felteszem azt a kérdést, hogy milyen rendszerváltozásról van itt szó, ha tíz évvel ezelőtt ez a rendszerváltás már elvégeztetett, illetve felteszem még azt a kérdést is, hogy ebből a politikai nyilatkozatból miért hiányzik az a történelmi áttekintés, amely egy ilyen emelkedettnek szánt politikai nyilatkozatnál mindenképpen szükséges. Hiszen Orbán Viktor ebben a beszédében nagyon helyesen arra utalt, hogy a magyar történelem nem 1956-tal és 1848-cal kezdődött, hiszen így fogalmazott: itt van velünk Szent István király, itt van Koppány vezér, itt vannak a szentek, a lázadók, a várvédők, a hősök, az árulók, velünk vannak az igazak, a megigazultak, a hamisak és a pártütők. Magunkkal hoztuk királyainkat, Istvánt, Lászlót, Mátyást, Zrínyi Ilonákat, Dobó Istvánokat, Rákóczi Ferenceket, Széchenyi Istvánokat, Batthyány Lajosokat és Bethlen Istvánokat. És a sort még lehetne folytatni, vitéz nagybányai Horthy Miklóssal és további olyan történelmi nagyjainkkal, akikre méltán felnézhetünk.

Tehát kérdezem én, hogy egy ilyen magasztos politikai nyilatkozatban miért ne lehetne megfogadni Orbán Viktor javaslatát, azaz saját javaslatát miért nem fogadja meg, és miért nem kerülnek bele ezek a történelmi perspektívák is, hiszen olyan falak között vagyunk, amely egy történelmi Magyarország produktuma, remekműve, minket kötelez arra, hogy színvonalban, történelmi folytonosságban olyan magasan próbáljunk lenni, mint ahogy elődeink voltak. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Megkérdezem, kíván-e még valaki szólni. (Nincs jelzés.) Megállapítom, hogy nem.

Megkérdezem Lázár János urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Lázár János bólint.) Képviselő úr, öné a szó.

LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Igen tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném megköszönni minden képviselőtársamnak, hogy aktívan részt vett a vitában, és úgy tűnik, a vita lezárása kapcsán kijelenthetjük, hogy az általános vitát sikerült lefolytatnunk, így most már csak a részletes vita áll előttünk. Az általános vita lezárásáig van mód arra, hogy a frakciók, illetve a képviselők módosító indítványt nyújtsanak be az előterjesztéshez, azt követően pedig kapcsolódó módosító indítvánnyal is élhetnek. Biztatom önöket, sok kiváló ötlet hangzott el, az előterjesztők mérlegelni fognak minden egyes ötletet.

Mégis nagy köszönettel tartozom minden hozzászólónak, mert azt gondolom, kellő alapossággal, körültekintéssel és figyelemmel tanulmányozták az előterjesztést. Persze ez nem akadályozta meg őket, hogy időnként hülyeségeket beszéljenek. (Derültség.) De komolyra fordítva a szót, először is nagyon sajnálom, talán kezdjük a tiszteletkörrel, hogy Kovács László képviselőtársam elhagyta az üléstermet, és csak rövid ideig állomásozott körünkben, mert szerettem volna megköszönni neki első helyen és elsősorban ezt a hozzászólást: ez az a tiszta hang, amely hiányzott már az Országgyűlés falai közül. (Derültség és taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

És ha már idéztük a húszas éveket, valamikor a harmincas évek elején az egyik bukott miniszterelnökkel kapcsolatban, amikor belépett a parlamentbe, és elfoglalta a helyét, mindig fölordított az egész Ház, hogy megérkezett a volt miniszterelnök, visszatért a tolakodó múlt. Én azt gondolom, hogy Kovács László fölszólalása szellemében és stílusában a tolakodó múltra hajaz, tehát alkalmas ennek a minősítésnek a megfogalmazására. Én mégis ezt a rövid, visszaemlékező kötetet, amit itt ismertetett, nagy érdeklődéssel mint viszonylag ifjú képviselő hallgattam, és mindig inni fogom a szavait. Talán egy könyvbemutatót érdemes volna szervezni a Táncsics Alapítványnak, mert ez olyan mélységű volt. (Derültség és taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Komolyabbra fordítva a szót, van itt néhány dolog, amit érdemes helyre tennünk, mert a számmisztikába néhányan belebonyolódtak, és ez egy ellentmondásos dolog. Csak nagyon röviden szeretném, hiszen a részletes vitában még lesz alkalom az álláspontok kifejtésére.

Először is a 2006-os és a 2010-es választási eredménynek az összevetése. 2006-ban senki nem adott kétharmados felhatalmazást a Magyar Szocialista Pártnak, ezt - gondolom - Lendvai képviselő asszony, aki az MSZP elnöke, sem vitathatja. Talán arról nem érdemes vitát nyitni, az már csak a politikának a morális részéhez tartozó megközelítés, hogy a saját bevallásuk szerint hazugsággal nyerték el azt a közel kétmillió-hétszázezer szavazatot; erről a volt miniszterelnökük részletesen tájékoztatta a magyar közvéleményt. Részben ennek az önbevallásnak is köszönhetjük, hogy ilyen szép számmal vagyunk itt ma a Magyar Országgyűlésben. Tehát egy hazugsággal megnyert választás és egy demokratikus kétharmad között nem mernék egyenlőségjelet húzni, ez azért némi túlzásra vall. (Derültség és taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Aztán persze itt a különböző politikai pártok - és véletlen sem szeretném, ha az ellenzék összefogását kellene itt szóvá tennem - hasonló megközelítést alkalmaztak a számok értelmezésében, és valóban, sokféleképpen lehet ezeket a számokat értelmezni. Már én is utaltam arra, hogy ha a Magyar Szocialista Párt több mint egymilliós szavazóbázisát nézem a több mint nyolcmillió választóhoz, akkor aggodalomra ad okot ez a magas parlamenti jelenlét, ami a demokrácia működését illeti. De van itt más is, mert ha demokráciában gondolkodom, akkor szerintem a magyar választópolgárok - és itt többen részben érintették a választójogi törvényt -, a magyar választópolgárok egy dologban egyetértenek, hogy ha van siker az elmúlt húsz esztendőben, az az egyéni választókerületi rendszer a helyhatóságokban és az országgyűlési választásokon. 176 egyéni körzetből 173-at nyertünk meg, én azt gondolom, ez elég fölhatalmazás a változtatásokra. 176-ból 173-at megnyerni, erre nem lehet azt mondani, hogy ez a kisebbség lenne. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Aztán van itt valamiféle érdekes érvelés, amiben egy kis megbicsaklást látok. Az elmúlt húsz évet sokan számon kérik a Fideszen is. Azt gondolom, a nemzeti együttműködés nyilatkozata kellő önkritikát gyakorolt, ami a Fidesz kormányzására vonatkozik, hiszen az önrendelkezés jogának megnyerése vagy visszanyerése nyilvánvalóan érinti ezt a húsz évet és annak leteltét. Nem gondolom, hogy kritika nélkül illettük volna az elmúlt években a saját kormányzásunk időszakát. Bár ajánlom figyelmükbe azokat a közvélemény-kutatásokat, amelyek az elmúlt húsz év legsikeresebb kormányának tekintik Orbán Viktor első kormányát. Tehát szégyenkeznivalónk nincs. Azonban bizonyos önkritikával éltünk e nyilatkozat kapcsán, kimondva vagy kimondatlanul.

Nagyra értékelem, hogy a Jobbik törekszik elhatárolni magát az elmúlt húsz esztendő politikai eseményeitől, ez számomra egy tiszteletreméltó törekvés. Azonban arra fölhívom Vona képviselőtársam figyelmét, hogy az ön háta mögött jó néhányan ülnek, akik az elmúlt húsz évben igencsak megmártóztak a politika világában. Erre a szűziességet nehezen tudnám rávarrni. Sőt volt, aki a '90 előtti politika világában is igencsak megmártózott, ez pedig már egy másabb, egy újabb lehetőséget nyit ki. Tehát mértékletesebb fogalmazást javasolok Vona és Novák képviselőtársamnak.

Érintettek azonban mind a ketten nagyon fontos kérdéseket, amelyeket szeretnék világosan megválaszolni az előterjesztők nevében. Az egyik ilyen kérdés volt, amit én nagyon fontosnak tartok, és volt rajta polémia, bevallom, ez az Isten-haza-család hármas jelszóból az első, hiszen a család benne van, és az egész a hazáról szól. Az Isten kérdését, azt gondolom, azért kerüli helyesen a szöveg ezt a megfogalmazást, mert tekintettel vagyunk a Jobbiknak azon szavazóira, hiszen a 850 ezer ember között van olyan szavazó, aki nem keresztény vagy keresztyén értékrendet követ, tekintettel vagyunk a Jobbik ateista szavazóira is, hogy csatlakozhassanak a nemzeti együttműködés mozgalmához, hiszen mi vallási, politikai meggyőződéstől függetlenül mindenkire számítunk, nemcsak azokra, akik elkötelezett hívő emberként élik az életüket, hanem azokra is, akik ateisták. És ez, azt gondolom, fontos ebben az országban, hogy ne csak azok tudjanak csatlakozni, akik vallásos meggyőződésűek - magam is közéjük sorolom magam -, hanem azok is, akik éppenséggel ateisták. Egyébként pedig az a fajta értékrend, amely az együttműködési nyilatkozatban benne van, az az alapvető keresztényi és keresztyéni értékeket követi, nyugodtan felidézhető és visszaidézhető.

Ami több jobbikos képviselőtársam Trianonnal kapcsolatos felvetését illeti, annak ellenére, hogy ez nem tartozott a szorosan vett napirendhez, mi a nemzeti együttműködés jegyében nagy-nagy türelemmel hallgattuk végig újonnan fölszólaló képviselőtársaink szűzbeszédeit - ehhez gratulálunk is egyébként, teszem hozzá, tiszteletreméltó teljesítményt nyújtottak, és ezt akceptáljuk is -, azonban engedtessék meg nekem annak a figyelmükbe ajánlása, hogy ma, mint ahogy Vona képviselőtársam tökéletesen idézte, ma Kövér László, Orbán Viktor, Semjén Zsolt és Németh Zsolt képviselőtársaink benyújtották az Országgyűlés elé a határon túli magyarok kettős állampolgárságát rendező törvényjavaslatot.

(21.50)

Ez elérhető és hozzáférhető minden képviselőtársam számára. Ezt is hosszas mérlegelés előzte meg, mert jó néhány határon túli magyar szervezet jelezte fenntartását ezzel kapcsolatban. Én óvnék attól - talán nyolcévi törvényhozói munka felhatalmaz erre -, hogy amikor a Magyar Országgyűlés a határon túli magyarokra vonatkozó jogszabályokat hoz, akkor ne venné figyelembe a határon túli magyarok álláspontját és kéréseit. Ezt természetesen lehet mérlegelni, és lehet azt mondani, hogy az össznemzeti érdek más irányba visz bennünket, de mérlegelésre, meghallgatásra és megfontolásra mindenképpen alkalmas. Ezt javaslom egyébként a trianoni megemlékezés ügyében is, amiben nem hiszem, hogy a Fideszt majd passzivitással lehetne vádolni.

Ami a további megfontolásokat illeti, felmerültek demokráciagaranciák. Csak azt tudom még egyszer aláhúzni, amit már többször mondtam, és Schmitt Pál parlamenti elnök beszédében benne volt: nincsenek győztesek és nincsenek vesztesek. A mi értékrendünkben, ami a jövőre vonatkozik, nincsenek győztesek ebben a Házban, és nincsenek vesztesek. Felelős parlamenti képviselők vannak, akiknek egyforma a mandátumuk, és akiktől azt várjuk el, hogy saját magukra és választóikra nézve a törvényes értékeket és a törvényes rend betartását kérjék.

Mi azon polgártársainkkal tudunk együttműködni, akik a Magyar Köztársaság törvényeit tiszteletben tartják. Akiket bíróság jogerősen elítél, azokat a 2006. őszi események miatt nem tudjuk kártalanítani, és nem tudunk nekik az együttműködés jegyében segítséget nyújtani. Ha nem ítéli el őket jogerősen a bíróság, akkor természetesen - ha a Magyar Köztársaság jogkövető állampolgárai - mindenkire számítunk, és mindenkivel szeretnénk együttműködni, függetlenül attól egyébként, hogy melyik parlamenti frakció a zászlóvivője. Számunkra minden választó és minden mandátum egyforma. (Taps a Fidesz soraiból.)

Itt jegyzem meg azt, hogy téves az a történeti párhuzam, hogy az ötvenes évek bíróságait és egy demokratikus rendszer bíróságait valaki párhuzamba állítja. Ezzel megkérdőjelezik azt, hogy maga a rendszer demokratikus-e. Önök egy demokratikus... (Jelzésre:) Egy pillanat, képviselőtársaim! Ha nem lenne demokratikus, önök nem ülnének itt. Önök a demokratikus rendszer eredményeképpen és gyümölcseképpen ülnek bent a törvényhozásban. Ha a törvényhozás nyújtotta gyümölcsöket elfogadják, akkor tiszteletben kell tartani a törvény diktátumát a bíróságok előtt is! (Taps a Fidesz, a KDNP és az LMP soraiból.) Javasolom, hogy ezt mérlegeljék.

Ugyanez vonatkozik a választási rendszerre. Az is demokratikus választási rendszer, hogy 176 egyéni körzet van Magyarországon, hiszen vannak olyan nyugat-európai országok, ahol csak egyéni választási rendszer van, és önök ennek a jelenlegi választási rendszernek köszönhetik, hogy itt ülnek a parlamentben. Erre felhívom a figyelmüket.

Tehát azért azt gondolom, az elmúlt húsz esztendőnek voltak helyes lépései. Nem szeretném tovább szaporítani a szót, a nemzeti együttműködés tehát mindenkire vonatkozik, aki csatlakozni akar, világnézeti, vallási és politikai meggyőződéstől függetlenül. Vonatkozik azokra, akiket az MSZP képvisel, akiket a Jobbik, vagy akiket az LMP képvisel.

Megfogadjuk azt a tanácsot, hogy legyünk visszafogottak, legyünk méltányosak, és ne éljünk vissza a bizalommal, amely megelőlegezett bizalom, azonban szeretnénk kijelölni a következő évek kereteit. Kétharmados felhatalmazással ezt senki nem vitathatja el tőlünk.

Orbán Viktort hiányolták. Tartok tőle, még meg is fogják unni a következő hetekben-hónapokban és években, lesz még böjtje a hiánynak. Orbán Viktor a jövő héten, amikor a kormányprogramot fogja önök előtt prezentálni, akkor tízórás vagy több mint tízórás vitában áll a rendelkezésükre a tekintetben, hogy a nemzeti együttműködésről részletes eszmecserét folytassanak. Nem lesz szégyenkeznivalónk, amikor a kormányprogram és a nemzeti együttműködés rendszerének összefüggéseit fogja majd bemutatni az önök számára.

Szeretném még egyszer megköszönni azt a fajta hozzáállást, amivel képviselőtársaim a vitában konstruktivitásukról adtak tanúbizonyságot. Minden képviselőtársamat szeretnék megnyugtatni arra vonatkozólag, hogy a nemzeti együttműködés nemhogy gyengítené, hanem erősíteni fogja Magyarországon a demokráciának azt az intézményét, amelyről senki, sem a Szocialista Párt, sem a Jobbik, sem az LMP képviselői nem mondták azt, hogy ne szorulna megújításra. Szerintem szükség van arra, hogy húsz év után újraszabjuk a kereteket, ehhez keresünk szövetségeseket.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr előterjesztői válaszát, az általános vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára későbbi ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. A házbizottsági ülésen született megállapodásnak megfelelően napirend utáni felszólalásra nem kerül sor.

Megköszönöm a munkájukat. Az Országgyűlés ülését holnap délelőtt 11 órakor folytatjuk.

Az ülésnapot bezárom.

(Az ülésnap 21 óra 55 perckor ért véget.)

A kiadvány hiteléül:

Dr. Soltész István

az Országgyűlés főtitkára

Szöveghű jegyzőkönyv

^" A 2010-2014-es országgyűlési ciklus

199 Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 2. ülésnapja 2010. május 17-én, hétfőn 200