Felszólalás adatai

ELNÖK: Zsigó Róbert, a Fidesz képviselője, kérdést kíván feltenni az oktatási és kulturális miniszternek: "Nem tudja a bal kéz, mit csinál a másik bal?" címmel. Képviselő urat illeti a szó.

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az önök kormányának egyik legsokoldalúbb tagja Lamperth Mónika, aki már háromféle tárca élén is megfordult. A napokban kiderült, hogy ambíciói tovább terjednek, határozott elképzelései vannak arról is, mit kellene az oktatási tárca élén jobban csinálni. A miniszter asszony a szabad iskolaválasztás felszámolását szorgalmazza, szerinte ez lenne "az igazi baloldali politika". Azzal lehetne kiegyenlíteni az esélykülönbségeket, ha elvennék a szülőktől azt a jogot, hogy megválasszák, gyermekük melyik iskolába járjon. Fel sem tűnt neki, hogy a múlt nyáron a falvak számtalan intézményt kényszerültek megszüntetni, úgy gondolja, a gyermekeknek a lakóhelyükhöz kötötten kellene meghatározni az iskolakötelezettséget, tehát a gyerekeknek ott kellene iskolába járniuk, ahol laknak.

Lamperth Mónikának azonban egyben igaza van. Az oktatásügy teljesítményével súlyos bajok vannak. Ebben az ön miniszterével is egyetért, aki A szólás szabadságában pár hete elismerte, hogy az oktatási esélykülönbségek az elmúlt öt évben nőttek a falusi gyerekek rovására. Annak a felismerésére azonban nem jutottak el, hogy az iskolai teljesítmények és az oktatás finanszírozása bizonyítottan összefügg. A sikeres és feltörekvő országok jelentős összegeket fektettek az iskoláztatásba, így a jó iskolai környezetben, korszerű eszközökkel ellátott, jó könyvekből tanító, az anyagi megbecsülés miatt a pedagóguspályát választó tehetséges emberek jó oktatási eredményeket is produkálnak. Önök mindezekből semmit sem biztosítanak. Úgy képzelik, hogy jogszabály-módosítással, adminisztratív kényszerítő megoldásokkal ez a kérdés egyre kevesebb ráfordítás mellett is megoldódik.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ön szerint összeegyeztethető-e az alkotmánnyal Lamperth Mónika ötlete? Egyetért-e azzal, hogy az iskolaválasztás szabadságának megszüntetése az igazi baloldali politika? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Vagy ha nem, akkor mi? Kitől lehet ezt a kormányban megkérdezni? Az önök kormányában öt év óta mindenki mástól várja az oktatásügy sikerét, és közben csúszunk lefelé. (Az elnök ismét csenget.) Önök mit tettek a kormányzati tevékenységük során... (Az elnök kikapcsolja a mikrofont.)

ELNÖK: Képviselő úr!

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Várom válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Válaszadásra megadom a szót Arató Gergely államtitkár úrnak.

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném megköszönni Lamperth Mónika miniszter asszony nevében is, hogy ilyen érdeklődéssel követi a pályafutását és tevékenységét. Azt remélem, hogy ez az érdeklődés lassan majd arra is kiterjed, hogy képviselő úr megtanulja azt is, hogy miniszter asszony hogy írja a nevét, és arra is, hogy képviselő úrnak feltűnjön az, hogy Lamperth Mónika miniszter asszony felelőse ebben a kormányzatban a szakképzés rendszerének, és felelőse az esélyegyenlőségi kérdéseknek, ezért természetes, hogy az oktatási esélyegyenlőség kérdéseiben is szorosan együttműködik a két tárca.

Képviselő úr felveti azt a kérdést, hogy bizony megszűnnek falusi kisiskolák, megszűnnek vidéki intézmények, és képviselő úrnak ebben igaza van. Azonban ennek egyik oka éppen az a jelenség, amit miniszter asszony jelez, tudniillik, hogy bizony a szabad iskolaválasztás jogával élve ezekről a településekről a szülők nagyon jelentős része, a 2000-ben, az önök kormányzása idején lezajlott népszámlálás adatai szerint a szülők egynegyede elviszi a gyerekeit. Ha ezek a gyerekek ott maradnának a településeken, bizonyára sok falusi intézményt lehetne megmenteni.

De képviselő úr azt is kérdezi, hogy mit tettünk eddig azért, hogy ezt a problémát orvosoljuk. Hadd említsek meg néhány intézkedést. Az első ezek közül a kistérségi oktatásszervezési modellek támogatása, mert a kistérségi oktatásszervezés ad arra módot, hogy a települések, a térségek megállapodjanak abban, hogy hol tudnak megfelelő színvonalú, jó oktatást biztosítani a diákoknak, azért, hogy ne kelljen vándorolni a diáknak, ha jó oktatást szeretne kapni. Szintén fontosak azok a programok, amelyek az integrációt, a hátrányos helyzetű diákok intézményekbe való befogadását támogatják.

Ma is zajlik egy nagyon komoly vita. Az oktatási kerekasztal keretében keressük a legjobb megoldásokat az oktatás sok-sok problémájára. Rövidesen elkészül az oktatási kerekasztal jelentése, javaslata, és ezután társadalmi vitára kerül sor. Örömmel várom, hogy képviselő úr és a Fidesz is megfogalmazza majd az álláspontját arról is, hogy mi a megoldás, hogy mik a javaslatai. Mert abban egyetértünk, hogy több forrásra van szükség, de arra is kell megoldást találnunk, hogy hogyan tudjuk ezt a forrást hatékonyan felhasználni.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! A kérdések végére értünk. Most szünetet rendelek el, munkánkat 17 órakor folytatjuk.

(Szünet: 16.49 - 17.03

Elnök: Lezsák Sándor

Jegyzők: V. Németh Zsolt és Podolák György)