Készült: 2020.02.24.22:56:41 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 97 2010.05.31. 3:08  96-125

FARKAS GERGELY (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A Jobbik egy olyan módosító javaslatot adott be, amely arra vonatkozik, hogy a választójogi reform előkészítésével foglalkozó bizottság ne egy albizottság legyen az alkotmányügyi bizottságon belül, hanem egy külön eseti bizottság. Miért is tartjuk ezt fontosnak? Abban biztosan egyetértünk, hogy az új választójogi törvény megalkotása a jelen Országgyűlés egyik legfontosabb feladata, amely komoly előkészületet, alaposságot és körültekintést igényel, hisz eredménye hosszú távon meghatározhatja a demokratikus rendszer működési kereteit. Ennek a feladatnak megfelelő súlyt, rangot nem egy albizottság jelent, hanem egy eseti bizottság.

Egy másik nagyon komoly előnye lenne az eseti bizottságnak, hogy ott nem lenne bekorlátozva a bizottsági munkában részt vevő képviselők köre. Tudhatjuk jól, hogy egy albizottságban csak az lehet tag, aki már az adott bizottságban, esetünkben az alkotmányügyi bizottságban tag. Ez nagyban szűkíti a pártok lehetőségét, mert nem tartom valószínűnek, hogy amikor az egyes pártok az alkotmányügyi bizottságba delegáltak embereket, akkor figyelembe vették volna azt, hogy ki is a frakció legfelkészültebb választási szakembere. Nem is vehették figyelembe, mert nem tudhatták előre, hogy ilyen feladat is fog hárulni erre a bizottságra.

Ezek alapján biztos vagyok benne, hogy van olyan frakció, aki az összes képviselője közül nem feltétlenül az alkotmányügyi bizottságban jelen lévő tagjait delegálná egy ilyen bizottságba, amennyiben lenne erre mód. Márpedig egy eseti bizottságban lenne rá mód, és úgy gondolom, nagyon fontos lenne, hogy megadjuk ennek a lehetőségét, hisz közös célunk, hogy egy minél jobban átgondolt törvényjavaslatot tegyen le az Országgyűlés asztalára a bizottság munkája végeztével.

Szintén ezt a célt segíthetné az eseti bizottság melletti harmadik indok, miszerint egy eseti bizottságban képviselőkön kívül szakemberek segíthetik a munkát szavazati jog nélkül, ezzel biztosítva, hogy még tökéletesebb törvényjavaslatot tudjon megalkotni a bizottság. Erre a Házszabály szerint egy albizottság esetében nincs lehetőség. Egyrészt tehát azért, hogy megadjuk a rangot annak a bizottságnak, amely egy ennyire jelentős törvényjavaslat kidolgozását kapta feladatul, másrészt hogy a képviselők közül is a legfelkészültebbek lehessenek tagjai ennek a munkacsoportnak, harmadrészt pedig, hogy szakemberek is részt vehessenek a bizottság munkájában, úgy érzem, sokkal inkább indokolt egy eseti bizottság felállítása egy albizottság helyett.

Nemcsak én érzem indokoltnak ezt, hanem 1999-ben a Fidesz-frakció is hasonlóképpen gondolkodhatott, ugyanis az őt támogató szavazataikkal a Magyar Országgyűlés egy eseti bizottságot hozott létre, amelynek célja a választási rendszer átdolgozása volt ahhoz hasonlóan, ahogy a most felálló bizottságnak is ez a feladata. Kérem tehát, hogy amit akkor logikusnak találtak, az most is legyen logikus, és az elmondott indokok alapján támogassák az eseti bizottság létrehozására vonatkozó módosító javaslatunkat. Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 205 2010.09.13. 2:00  204-207

FARKAS GERGELY (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A rendszerváltás előtti időben megszokott volt, hogy a hazaszeretettel, magyarságunkkal és fontos erkölcsi tanításokkal foglalkozó írókat, költőket száműzték a köztudatból, munkásságukat különböző negatív jelzőkkel felruházva perifériára helyezték.

Attól a korszaktól nem is várhattunk mást, hisz a rendszer működésével voltak ellentétesek ezen írók által képviselt értékek. Sajnos azonban az elmúlt 20 évben sem történt erőteljes lépés ez ügyben. A Jobbik szeretné, hogy itt is történjen meg a forradalmi változás, a fiatalok akár tananyagként ismerhessék meg ezeket az írókat, és rajtuk keresztül azokat az értékeket, amelyek támpontot tudnak adni minden embernek ebben a szövevényes, sokszor negatív folyamatokkal teli világban.

Mely írókra is gondolok pontosan? Mindenekelőtt arra a Wass Albertre, akiről a népszerűsége ellenére még ma is csak egy-két iskolában tesznek említést a tanárok. Egy másik személy, akit méltatlanul sújtott a feledés, Tormay Cécile. Ő a XX. század első felének legnagyobb magyar írónője. Harmadikként Somogyvári Gyula nevét említhetném meg az elfeledett írónagyságaink közül, ő az 1920-30-as évek hazai közéletének ismert személyisége. Említhetném még Szabó Dezsőt, Nyírő Józsefet és más olyan írókat, akik sokat adtak ennek a hazának műveikkel, könyveik mondanivalója minden magyar ember jellemfejlődéséhez hozzájárulhatna, amennyiben végre nem csak a könyvespolcok eldugott részein volnának felfedezhetőek.

Ezek az emberek megérdemlik, hogy életükről, munkásságukról itt a Házban is megemlékezzünk, ezért a kérdésemtől és a választól függetlenül az elkövetkezendő hetekben, akár hónapokban minden egyes méltatlanul elfeledett íróról szeretnék egy-egy napirend utáni felszólalást tartani.

Mindezek után a kérdésem az lenne, hogy a kormány milyen konkrét lépéseket fog tenni annak érdekében, hogy az általam említett és más, méltatlanul elfeledett írók végre elnyerjék méltó helyüket a magyar irodalomban és a köztudatban.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 134 2010.10.05. 4:45  133-135

FARKAS GERGELY (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A szeptemberi egyetlen ülésünk alkalmával kérdést intéztem az illetékes miniszterhez, hogy milyen lépéseket is kíván tenni a kormány az elfeledett nemzeti íróink érdekében, hogy ezek az emberek végre méltó helyükre kerüljenek a magyar irodalomban és a köztudatban.

Felszólalásomban ígéretet tettem arra, hogy az őszi ülésszak folyamán hetenként egy-egy elfeledett írónkról szeretnék megemlékezni napirend utáni felszólalásomban, mert úgy gondolom, hogy az is egy apró lépés lehet az igazságtétel szempontjából, ha az ország házában elhangzik ezen emberek méltatása. Szőcs Géza minden konkrétumot nélkülöző válasza után még fontosabbnak tartom ezt a megemlékezéssorozatot, nem feladva azt a reményt, hogy a kormány is tenni fog valamit ezen írókért.

Számos olyan írót lehetne felsorolni, akinél fennáll az az ellentmondás, hogy a munkássága alapján a legnagyobbak között lenne a helye, de ideológiai, politikai okokból a tankönyvekben és hivatalos fórumokon rendre elhallgatják. A legjellemzőbb példája ezen íróknak Wass Albert, ezért elsőként róla kívánok megemlékezni.

Az 1908-ban a mezőségi Válaszúton született kálvinista Wass Albert népszerűsége az 1990-es évek végétől az erdélyi olvasók mellett a magyarországi közönség körében is folyamatosan növekszik. Erről jól tanúskodik az a tény, hogy könyvei a legkeresettebbek közé tartoznak hazánkban, és 2005-ben a Nagy Könyv című magyarországi felmérésben is az egyik legkedveltebb magyar írónak bizonyult. A funtineli boszorkány című művét az olvasók a legnépszerűbb tizenkét magyar regény közé választották, az ötven legnépszerűbb magyar regény között pedig további két műve is szerepel, az Adjátok vissza a hegyeimet! és a Kard és kasza. Összességében egyébként közel ötven színvonalas, értéket közvetítő könyv és tíznél is több verseskötet jelenti Wass Albert munkásságát.

Mindezek ellenére a hivatalosnak mondott körökben számos kritika éri Wass Albert személyét és munkásságát. Engedjék meg, hogy erről a mellőzésről idézzem Takaró Mihály irodalomtörténész véleményét: "Akik Wass Albertet támadják, leggyakrabban politikai, irodalompolitikai érdekekből teszik. Még nem olvastam egyetlen szakmai kritikát sem írásművészetéről. Az ok a zsigeri gyűlöletben, elutasításban rejlik. Kritikusai még sosem mertek szakmai vitára kiállni Wass művészetéről, talán azért, mert igen kevés érvük lenne."

Wass Albert személyéről beszélve nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a román hatóságok 1946-ban feketelistára tették, és halálra is ítélték, aminek a híre őt már emigrációban érte. Az ítélet élete végéig érvényben maradt. Az igazságtalan döntés ellen több esetben is perújrafelvételt kezdeményeztek; sajnos a nyilvánvaló tények és bizonyítékok ellenére sem sikerült elérni, hogy az igazság, miszerint Wass Albert nem volt háborús bűnös, kimondásra kerüljön a román bíróság által is. Reméljük, ez mihamarabb megtörténik.

A hatgyermekes Wass Albert írói és költői munkássága iránytű lehet erkölcsben, szépségben és igazságkeresésben. A könyveibe ültetett értékek és példamutatás miatt fontos lenne az, hogy végre iskolai keretek között is tanítsák legértékesebb műveit, és megítélése kapcsán se az igaztalan vádakat hangoztassák hivatalos körökben, hanem példaértékű életét, és azokat a tetteit, amiket a magyarság megmaradása és megerősítése végett végzett mind Erdélyben, mind pedig az emigrációban. Mindemellett természetesen helye van a szakmai vitáknak, mint minden más író esetén is.

(17.20)

Végre jó lenne elérni azt is, hogy ne csak egyes magánszemélyeknek vagy épp lelkes egyesületeknek, szervezeteknek köszönhetően álljanak Wass Albert-szobrok, rendezzenek Wass Albertről előadásokat, hanem kormányzati szintről kiindulva is elkezdődjön az író rehabilitációja.

A tényszerűség megköveteli, hogy elmondjam, hogy eddig a pártok közül a Jobbik járt élen ebben, ugyanis már parlamenten kívüli mozgalomként is számtalan módon felkarolta Wass Albertet. Csak a legfontosabbakat említve: több alkalommal irodalmi pályázatot írtunk ki róla, számtalan kulturális előadást szerveztünk az író megismertetése céljából, több helyen szobrot emeltünk számára, illetve több közleményben emlékeztünk meg róla, és hívtuk fel a közvélemény figyelmét az író helyén kezelésének szükségességére.

Befejezésül hadd mondjam el: őszintén bízom abban, hogy a kormány is hozzánk hasonlóan értékeli Wass Albert írói és költői munkásságát, és ennek megfelelően is fog eljárni annak érdekében, hogy Erdély méltán híres szülötte végre elfoglalja az őt megillető helyet az irodalmi nagyságaink között, hogy könyvei, versei minél több magyar ember előtt tudjanak példát mutatni tisztességből, mély istenhitből és hazaszeretetből.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 230 2010.10.12. 4:55  229-230

FARKAS GERGELY (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A múlt héten megkezdett megemlékező sorozatomat szeretném folytatni, amelyben hétről hétre egy-egy méltatlanul elfeledett írónk életét és munkásságát mutatom be.

Mai felszólalásomban Nyírő Józsefről kívánok beszélni. Az 1889-ben az erdélyi Székelyzsomboron született, katolikus vallású Nyírő József mindig is hű maradt szülőföldjéhez, és műveiben is főként az erdélyi magyarság problémáival foglalkozott. Tette mindezt akkor, amikor az igazságtalan trianoni békediktátum után a legnagyobb szükség volt arra, hogy tartsák a lelket az elnyomatásban élő erdélyi magyarságban. Erdélyi honfitársaiért a második bécsi döntés után 1941-től a Magyar Országgyűlés képviselőjeként dolgozott egészen 1945 márciusáig.

Míg Wass Albertet a háború után a román, addig Nyírő Józsefet abszurd módon a magyar belügyi szervek mint háborús bűnöst szerették volna felelősségre vonni, ám az amerikai hatóságok ebben az esetben is megalapozatlannak ítélték a vádakat, és nem adták ki őt. Megbélyegzése és kommunizmusellenessége miatt a diktatúra idején tiltólistára került mind Magyarországon, mind pedig Romániában.

Emigrációban részt vett a külhoni irodalmi élet megszervezésében, s alapító elnöke lett az észak-amerikai Kossuth Kiadónak. Ekkor írt műveiben már nem csupán az erdélyi sajátosságokra, hanem a magyar egységre tette a hangsúlyt: szétdaraboltságban is egynek és oszthatatlannak látta és láttatta nemzetét, hazáját.

Nyírő jellemzésére engedjék meg, hogy egyik kortársának visszaemlékezésére hagyatkozzak. "Kevés hazai tollforgatóban lobogott olyan magas lánggal a nemzeti és keresztény tudat, mint az említett népszerű íróban. Nyírő kétségtelenül antikommunista volt, ugyanúgy, mint Wass Albert vagy Márai Sándor, nem véletlenül lettek az említettek az 1945 utáni emigrációs magyar irodalom vezéralakjai."

Tiszteletre méltó élete és kitartó munkája, megingathatatlan magyarsága miatt személye példaképe lehetne nemzetünknek, de összesen 16 kötetes munkássága sajnos mindmáig lepel alatt tartott érték. Pedig olyan remekművek vannak művei között, mint a népszerűségét megalapozó Jézusfaragó ember, vagy a leghíresebb műve: a találékony, derűs, furfangos székely legény történetét bemutató Úz Bence vagy épp a megejtően szép balladisztikus történeteket tartalmazó Kopjafák.

Míg nálunk a fiatalok többsége nem is hallott Nyírő Józsefről, addig neve és művészete Európában is ismert. A külföld elsősorban Nyírő József mély és zamatos magyarságát élvezi, az író hangjában egy egész nép vallomását fedezi fel, annak nehéz és küzdelmes életét. Nyírő József egyformán mestere a novellának és a regénynek; változatos hangú művész, s a csillogó székely humort éppoly tökéletességgel adja vissza, mint azokat a tragikus hangokat, amelyeket a komor sors tép ki népe lelkéből.

(22.10)

Rehabilitációja részben már megindult, hisz 2002-ben Magyar Örökség-díjban részesült, a fővárosban emléktáblája áll, a Magyarok Házában pedig Nyírő-konferenciát rendeztek a tiszteletére. Végakarata szerint kérte, hogy hamvai Erdély földjében nyugodjanak, de ez a kérése mind ez idáig nem teljesült. Nemrégiben azonban döntés született több alapítvány és a Nyírő család leszármazottainak összefogásával - akik közül az egyik a Jobbik oktatási és kulturális kabinetjének munkatársa -, hogy 2011-ben hazahozzák a hamvait Madridból, és Székelyudvarhelyen újratemetik.

Külön üdvözöljük, hogy ehhez a magyar kormány is segítséget nyújt, de egyben szeretnénk kérni azt is, hogy az író emlékét erősítő szimbolikus intézkedések mellett olyan gyakorlati tettek is kövessék ezeket a lépéseket, amelyek azt célozzák meg, hogy minél több ember megismerje Nyírő József munkásságát, elsősorban gondolok itt a tananyagban való megjelenítésre.

Végezetül engedjék meg, hogy Nyírő József 1949 karácsonyán, az emigrációban megfogalmazott szavait idézzem. Mondatai az akkori történelmi helyzetben is nagyon fontosak és elgondolkodtatóak, de legalább ennyire elgondolkodtató az, hogy sajnos ma is megállják helyüket. "Hogy idejutott Magyarország, önmagunkban keressük az okot. A magyar öntudat és történelmi tisztánlátás hiányzott otthon is, és hiányzik sokakból még most is. A haza, a történelem, a Himnusz nem volt lényeg, élő valóság a legtöbb emberben, hanem csak forma, külsőség, jelszó, eszköz, térkép. Nem vallás, csak templomba járás. Ugyanakkor minden importált, tőlünk idegen, ártalmas rendszerre, divatra, jelszóra, mozgalomra minden téren gondolkodás nélkül kaphatóak voltunk. Olyan zöldséget nem lehetett kiötleni sehol a földön, aminek követője ne lett volna Magyarországon."

Úgy gondolom, érdemes elgondolkodni Nyírő József szavain. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 200 2010.10.19. 5:04  200-202

FARKAS GERGELY (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy mai, elfeledett írónkra emlékező felszólalásomat egy idézettel kezdjem: "Elégedj meg szerény életkörülményekkel. Légy zárkózott és alázatos. Ne tolakodj. A világ nagyjaitól tartsd magad távol. Csak a jelentéktelen külső körülmények teszik lehetővé, hogy az ember gondolata a legmagasabbat elérje s a föld minden fényén s dicsőségén túlemelkedjen. Légy vágytalan, közömbös és egykedvű. Táplálkozz azzal, amit a véletlen hoz eléd. Ne válogass. Ne igyekezz megtartani semmit. Gazdagság, szegénység, dicséret, megvetés, hadd jöjjön; úgyis elmúlik."

Tisztelt Képviselőtársaim! Az idézet egy olyan embertől származik, aki még életében megtiltotta az őt tisztelőknek, hogy felmagasztalásaként bármit elnevezzenek róla, őt emlegessék, dicsérjék. Kevés olyan szerény és mégis kifejezhetetlenül nagyszerű alakja van a magyar szellemi panteonnak, mint Hamvas Béla. S mert méltó rá, mégis beszélni kell róla, s megemlékezni nagyszerűségéről; reméljük, mégiscsak megbocsátja nekünk.

Az 1897-ben, a felvidéki Eperjesen, evangélikus értelmiségi családban született, a tradicionalista eszmeáramlathoz besorolható Hamvas nemcsak hazánkban, de világviszonylatban is egyedülálló alakja a XX. századi gondolkodásnak. Hamvas Béla édesapja 1919 novemberében megtagadta a csehszlovák hűségesküt, ezért a családot kiutasították Pozsonyból, és Budapestre költöztek. Hamvas itt elvégezte a magyar és német szakot, könyvtárosként dolgozott több mint két évtizedig, majd részt vett a háborúban. 1948-ban B-listázták és kényszernyugdíjazták. Ezután alkalmi munkából, rövidebb-hosszabb ideig tartó fizikai munkákból éldegélt, s közben, mint korábban is, szakadatlanul olvasott, írt, fordított.

Hamvas Béla egy tisztán szellemi ember volt, aki eltűrte, hogy korának egyik legnagyobb gondolkodójaként, inotai és tiszapalkonyai kubikusként és raktárosként megalázza őt az az ország, amelyet mindennél jobban szeretett. Amikor a munkatársai esténként eljártak az építkezések végeztével lerészegedni a kocsmákba, a kirúgott, hallgatásra ítélt Hamvas a folyópartra ballagott, és szanszkritül verseket írt. 1951-től 1964-ig tartott ez az időszak az életében, amikor 12 nyelvet beszélő értelmiségiként végezte nap mint nap fizikai munkáját. Úgy gondolom, sokat elárul Hamvas Béla jelleméről önmagában ez a tény: ilyen képességekkel nem lázadozik, nem méltatlankodik, hanem alázattal végzi a fizikai munkáját, majd pedig éjjel a könyvekbe feledkezik és alkot.

Hangtalan és visszhangtalan maradt egészen a 80-as évek elejéig, ameddig művei csupán kéziratos vagy gépelt formában voltak hozzáférhetőek, és így jártak kézről kézre. Hogy ez megváltozott és egyre ismertebbé vált Hamvas Béla szellemi öröksége, az nagyban köszönhető Dúl Antalnak, aki a hamvasi életmű kiváló ismerőjévé és közvetítőjévé vált. Az 1990-es évek elejétől kezdve rendszeresen tart előadásokat róla, és 1998 óta saját alapítású könyvkiadót is működtet, amely Hamvas Béla műveinek kiadására jött létre, és amely az életműből eddig 21 kötetet publikált. Többet között Hamvas Béla főművét, a Karnevált, amelyet többen a világirodalom egyik legjobban sikerült regényeként tartanak számon. További kiemelkedő műveként tartják számon a Szilvesztert, Az öt géniuszt vagy épp a Patmoszt. Legismertebb műve pedig A bor filozófiája, amely könyv, ahogy a bevezetőjében írja Hamvas: imakönyv az ateistáknak.

Hamvas Bélára nehéz megfelelő jelzőt találni. Ő egyben író, filozófus, esszéista, gondolkodó, munkásember vagy épp borász. Az azonban biztos, hogy minden tiltakozása ellenére méltó arra, hogy szellemi teljesítménye és személyiségének egyedülálló volta példaként álljon a szellemi tespedtségbe süllyedt Magyarország előtt. Szintén méltó lenne arra, hogy például legismertebb könyvtárunkat, ahol Hamvas 21 évig dolgozott, róla nevezzék el, nem pedig egy nemzetét gyűlölő, szélsőbaloldali Szabó Ervinről.

Végezetül még egy hamvasi gondolat: "Ez a tevékenység: a lehullottat visszaemelni, az elvesztettet megtalálni, a bemocskolódottat megtisztítani, az elhomályosultat kifényesíteni, az összetörtet ismét egybeépíteni, a fellázadtat megtéríteni és megbékíteni. Egyszóval: megváltani. Az emberi tevékenység értelme, hogy a világot át kell emelni a szellemi világba, vagyis arannyá kell változtatni."

Kedves Képviselőtársaim! Hamvas Béla a legeredetibb magyar gondolkodó, méltó rá, hogy újra felfedezzük, aktuális és időtálló gondolatait a közélet és tananyag szintjén is megfontoljuk, s lerójuk előtte azt az adósságunkat, amelyet bár elutasít magától, megilleti.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 220 2010.10.26. 5:12  220-221

FARKAS GERGELY (Jobbik): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szó. Tisztelt Ház! "Minden magyar felelős minden magyarért!" Ismerjük mindannyian ezt az idézetet, mely számunkra, jobbikosok számára nem csupán egy szépen hangzó jelmondat, hanem a magánéleti és közéleti munkánkat vezérlő alapigazság, axióma. Míg az idézetet olykor-olykor halljuk is különböző emberektől, azt már sokkal ritkábban, hogy kitől is származik, és mit kell tudni ennek a figyelmeztetésnek a megfogalmazójáról, pedig véleményem szerint, ha ezen idézet helyett a szóban forgó író életművét ismernék meg az emberek, akkor lehet, hogy feleslegessé válna ismételgetni a híressé vált mondatot, mert akkor annak tartalma minden ember számára egy belülről fakadó érzés lenne.

Akitől az idézet származik, és aki ezt a nemzetünk szempontjából értékes életművet megalkotta, pedig nem más, mint Szabó Dezső. Róla kívánok megemlékezni mai, elfeledett íróinkról szóló felszólalássorozatom negyedik részében.

Az 1879-ben Kolozsváron született Szabó Dezső tanulmányai folyamán hamar kitűnt tehetségével diáktársai közül. Ennek köszönhető, hogy a Budapesten folytatott egyetemi évei alatt bekerült a híres Eötvös Kollégiumba, majd pedig több alkalommal nyugat-európai országokban, főként Párizsban gyűjtött a későbbi életére oly meghatározó élményeket. Hazatérve tanárként helyezkedett el, de eközben már írásai is sorra jelentek meg: a 10-es években a Nyugat és a Huszadik Század munkatársa volt, és az itt megjelent esszéi, novellái alapozták meg a hírnevét.

1919 májusában jelent meg főműve, Az elsodort falu, amely annak a történelmi helyzetnek a leghatásosabb könyve volt. Újszerű gondolatainak és nyelvi erejének köszönhetően, amely párosult a magyarság sorsát elemző lényeglátással, egy csapásra híressé vált Szabó Dezső. Így ír erről a könyvről az egyik kortársa: "Eddig sohasem hallott formában és így soha fel nem lángoló fanatizmussal érezteti meg Szabó Dezső e könyvben a magyarság problémáját. Szabó Dezsőben őserővel szólalt meg az évszázadokon át és idegen érdekek bilincseivel fojtogatott nemzet életösztöne."

Szabó Dezső a 20-as években többek között a Virradat című folyóirat publicistája, ahol megjelent vezércikkeit sokan a nemzeti radikalizmus eszmei forrásának tekintik. Ebben az időszakban regényein, publicisztikáján és előadásain szocializálódott az egyetemek ifjúsága is. Nagy hatású előadásai mellett olyan művek jelentek meg ezekben az években, mint a Segítség! című regény vagy épp a politikai pamflet mintapéldánya, a Feltámadás Makucskán, illetve a tanulmányait összefoglaló háromkötetes Az egész látóhatár gyűjtemény.

(18.50)

A kimagasló műveltséggel, tájékozottsággal és nyolc nyelv ismeretével megáldott Szabó Dezső a harmincas évek végén kezdte el írni önéletrajzi művét Életeim címmel, amely lebilincselő, élvezetes és tanulságos olvasmány, ezúton is jó szívvel ajánlom mindenkinek. A több kötetesre tervezett könyvet azonban nem tudta befejezni, mert a második világháború végére a német megszállást elítélő író már teljesen mellőzötté és kiszolgáltatottá vált, és méltatlan körülmények között, Budapest ostromakor, 1945 januárjában Rákóczi téri lakásának óvóhelyén megdöbbentő módon fejezte be életét: éhen halt.

Halála után a szocializmus éveiben, mint szinte minden hasonló értéket közvetítő és nemzeti érzést erősítő írót, így Szabó Dezsőt is teljesen elhallgatták. A rendszerváltás után minimális előrelépések történtek, de még mindig rengeteg teendő áll előttünk, tisztelői előtt abban a munkában, amely eredményeként remélhetőleg a XX. század első felének egyik legnagyobb formátumú írója el tudja foglalni méltó helyét a mai köztudatban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy végezetül egy Szabó Dezsőről szóló méltatást idézzek fel, a róla elnevezett emléktársaság elnökének, Szőcs Zoltánnak a szavait: "Széles e hazában hatalmas tömegek tudták, mit jelent a neve, hogy jelent nemzeti önbecsülést, kiapadhatatlan nemzetféltést, alku nélküli, ellentmondást nem ismerő szolidaritást minden emberi szenvedéssel, hogy jelenti a magyarság sorskérdéseinek legtisztább hangját. Mert minden mondata sikoly volt a hátba döfött nemzet ajkán. Vegyész nem láthatja oly tisztán a kémcsőben lezajló folyamatot, zenész nem hallhat oly tisztán egy akkordot, ahogyan ő érzékelte minden sejtjével és mozdulatával, hogy magyarnak lenni mit jelent."

Mi, kedves képviselőtársaim, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, amelyet ki is kell használnunk, hogy az átlagembernél több lehetőségünk van az ilyen értékes emberek megismertetésére a szellemi iránytűben szűkölködő magyar társadalom felé, és nagy felelősségünk van abban is, hogy politikai döntéseinkkel a mindennapokban is megmutatkozzon a "minden magyar felelős minden magyarért" Szabó Dezső-i elv.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
42 177 2010.11.03. 4:57  176-177

FARKAS GERGELY (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Vajon a jelen lévő képviselők vagy az utca emberei közül hányan tudnának válaszolni arra a kérdésre, hogy mely írónk volt az, akit egymás után két évben is jelöltek Nobel-díjra, és a második alkalommal már bekerült a győztes kiválasztása előtti utolsó fordulóba, és csak azért nem ő kapta meg a díjat, mert a díjátadás előtt néhány héttel váratlan hirtelenséggel elhunyt?

Kedves Képviselőtársaim! Tormay Cécile-ről, a XX. század első évtizedeinek kiemelkedő írónőjéről, műfordítójáról, közéleti szereplőjéről van szó. Mai, rá emlékező felszólalásommal az ő rehabilitációjának, műveinek köztudatba emelésének fontosságára szeretném felhívni a figyelmet.

Az 1876-ban nemesi ősök leszármazottjaként Budapesten született Tormay Cécile-t csodagyermekként tartották számon, aki öt nyelven folyékonyan beszélt. 24 évesen már novelláskötete jelent meg, és innentől ontotta magából a könyveket, elbeszéléseket, publicisztikákat. A XX. század első felének két kiemelkedő műve kötődik nevéhez: az Emberek a kövek között, majd pedig az 1915-ben kiadott, A régi ház című könyve.

A köz és a haza ügyének magas szintű szolgálata már az első világháború ideje alatt megmutatkozott nála. A Vöröskereszt önkéntese lett, és áldozatos és példaértékű munkájával kiemelkedett társai közül. Ennek a mentalitásnak és a magyarságot ért méltatlan sérelmeknek a hatása, hogy nem bírta tétlenül nézni az első világháború után Károlyi és Kun Béla rombolását, hanem belevetette magát a magyar közéletbe, bátran vállalva meggyőződését, felemelve szavát a kor romboló eszméi ellen.

(17.20)

Sorsa a bujdosás lett, ugyanis előkelő helyet foglalt el a kommunisták azon listáján, amelyen a nemkívánatos emberek szerepeltek. Bujdosni kényszerült tehát, és vele együtt bujdosott az ekkor készülő, naplószerű könyve, a Bujdosó könyv. Az a könyv, amely az 1918. október 31-étől 1919. augusztus 8-áig terjedő időszakról tudósít élethűen, a kortárs szemével, a szemtanú hitelességével, feltárva a trianoni tragédia okait. Felbecsülhetetlen fontosságú értéke ez a magyar irodalomnak.

Tormay így ír leghíresebb könyvének keletkezéséről: "Ennek a könyvnek maga a sors adta a nevét. Bujdosó volt olyan időkben, mikor a halál fenyegetőzött a magyar szenvedések minden hangja felett. Bujdosott és menekült a szülői házból, magányos kastélyon, kisvárosi villán, falusi udvarházon át. Bujkált szétszedve, könyvek lapjai között, idegen tetők tövén, kéménykürtőben, pincegádorban, bútorok mögött és elásva a föld alatt. Házkutató titkos rendőrök keze, vörös katonák csizmája járt felette. Csodára mégis megmaradt, hogy emlékeztessen, mikorra már behorpadt a kor áldozatainak a sírja, fű nőtt az egykori akasztófák gödrében és a kínzókamrák faláról lekopott a vér és a golyók írása."

Közéleti szerepvállalása nem gyorsan elmúló fellángolás, hanem életét végigkísérő küldetés volt. Tormay pazar beszédeket írt, és kitűnő szónok volt, nem véletlen, hogy a magyar nők nevében ő köszönti Horthyt budapesti bevonulásakor.

1919-ben megalakította a kor legsikeresebb magyar civil szervezetét, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségét a haza, a család és a vallás védelmére. Taglétszámuk rövid időn belül elérte az egymilliót. Tormay 1926-ig elnöke, onnantól haláláig pedig tiszteletbeli elnöke a szervezetnek.

Hihetetlen munkabírására jó példa, hogy ennek a hatalmas szervezetnek a vezetése mellett 1923-tól Klebelsberg Kunó felkérésére az akkor induló, keresztény-nemzeti gondolat zászlóshajójának tekintett Napkelet folyóiratnak a szerkesztője volt. Haláláig vezette a lapot, de közben újabb nagyszabású könyvei is megjelentek. 1935-ben óriási megtiszteltetés érte mind személyét, mind pedig Magyarországot: a Népszövetség legmagasabb rangú bizottságának élére egyhangúlag választották meg. Nem sokáig tölthette be azonban ezt a tisztséget, ugyanis 1937-ben, Nobel-díjvárományosként hirtelen meghalt.

Kedves Képviselőtársaim! Bizonyára egyetértünk abban, hogy egy igaz értékrendű, büszke nemzetnek kötelessége megbecsülni nagyjait. Tormay Cécile műveit ma nemhogy iskoláinkban nem tanítják, de emlékét sem őrizzük méltóan, hisz sírhelyén nem szerepel még a neve sem.

Úgy hiszem, a mai modern nőknek, de az egész társadalomnak is szüksége van a hozzá hasonló példaképekre. Tegyünk érte közösen, hogy az lehessen!

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 169 2010.11.09. 5:15  168-170

FARKAS GERGELY (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Elfeledett íróinkért indított felszólalássorozatom mai epizódjában a Horthy-korszak legnagyobb írófejedelmeként számon tartott Herczeg Ferencről emlékezem meg.

Hosszú, 91 éves életútja alatt számos történelmi időszakot megélt, amelyek lenyomata kirajzolódik műveiben, krónikásként mutatja be az általa megtapasztalt korszakok szellemiségét. Volt ünnepelt nemzeti író, népszerű színpadi szerző, sikeres országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletben álló tagja, jelölték irodalmi Nobel-díjra, de mindezek ellenére a halála óta eltelt közel 60 évben szinte teljesen eltűnt a köztudatból. Itt az idő, hogy leporoljuk emlékét, és visszahelyezzük az őt megillető helyre a magyar irodalomban.

Az 1863-ban a ma Délvidékhez tartozó Versecen született Herczeg Ferenc jó példája annak, hogy nem a származás függvénye az, hogy kiből válik magyarságot szerető, példamutató hazafi. Herczeg ugyanis sváb családban nevelkedett, kezdetben még nem is beszélt magyarul, de édesapja motiválására, aki szerint a magyar a világ legéletrevalóbb nemzete, gyorsan pótolta ezt a hiányosságát, és írásaiban tapasztalható irigylésre méltó kifejezőkészsége és esztétikai érzéke tesz tanúbizonyságot arról, hogy a semmiből milyen magas szintre is lehet emelni a magyar nyelv ismeretét.

Herczeg már fiatalon berobbant a hazai irodalmi életbe, és rövid idő alatt népszerű lett. Tehetségének elismeréséről mi sem tanúskodik jobban, hogy első regénye után a Budapesti Hírlap munkatársává kérték fel, valamint meghívást kap a Petőfi és a Kisfaludy Társaságba is. Életének első felében elsősorban színdarabokat ír, oly népszerű darabokat, mint például a kuruc hangulatot idéző Ocskay brigadéros, a világsikerű Kék róka vagy a Bizánc című történelmi színjáték. A kor legnépszerűbb színpadi szerzője volt.

1894-től - nem tévedés - 50 éven át az Új Idők irodalmi hetilap főszerkesztője volt. A kor legmagasabb példányszámú folyóiratát a dualizmus, majd a Horthy-korszak legjelentősebb lapjaként tartották számon, és csak 1949-ben szűnt meg.

De ne szaladjunk ennyire előre az időben! 1896-ban szülővárosa, Versec országgyűlési képviselőjévé választották. Tisza István barátja és híve, akinek biztatására vállalt a politikában szerepet, de mindemellett az irodalmat sem hanyagolta el, hanem ontotta magából a könyveket.

Műveiben elsősorban történelmi eseményeket elevenített fel. Ilyen például kiemelkedő kisregénye, a Pogányok, amelyről a kritikusai így vélekednek: "az ősmagyar lélek kereszténnyé válásának történeti problémája aligha tett még szert mélyebb és szebb lélektani keretre, mint Herczegnek ebben a művészi alkotásában".

Többször, visszatérően foglalkozott a Rákóczi-felkeléssel, például egyik legjobb regényében, mely a Pro libertate! címet viseli. De foglalkozott Szent István korával vagy épp a '48-as szabadságharccal is, utóbbival a számomra egyik legkedvesebb, a Hét sváb című novellájában.

A Magyar Tudományos Akadémia 1899-ben választotta tagjává, majd 1925-ben Nobel-díjra jelölte Az élet kapuja című művéért, amely Bakócz Tamásnak állít emléket.

A Horthy-korszak alatt közéleti szerepvállalása nem merült ki az Új Idők szerkesztésében, ugyanis 1927-ben a Magyar Revíziós Liga megalakulásakor annak elnökévé választották.

A második világháború után Herczeg Ferencet teljesen elhallgattatták, az 50-es évek elején pedig kitelepítették a magyar gulágra, amely a Hortobágyon volt. 1953-ban a munkatáborok megszüntetése után szabadult, azonban már nem élt sokat, 1954-ben méltatlan körülmények között halt meg.

Hosszú életútja során számos tette és az összesen több mint száz regényt, elbeszélést és színművet magában foglaló életműve mindenképpen érdemessé teszi Herczeg Ferencet az utókor tiszteletére és a méltó emlékezésre.

Herczeg gondolkodásának összegzésére jó példa az 1920-ban Szegeden elhangzott néhány mondata, amely példaértékű lehet minden magyar ember számára, és amely előttünk, jobbikos képviselők előtt is szemünk előtt lebeg munkánk során. "Nem akarunk rombolni, mi építeni akarunk. A mi fegyverünk nem a gyűlölet, hanem a szeretet. Mi részt akarunk venni abban a munkában, amely az egész magyar társadalomból egy egységesen szervezett, jól fegyelmezett, istenfélő, munkás, hazafias társadalmat akar alkotni. Mert naggyá, gazdaggá csak a nemzeti érzés tehet."

Tisztelt Képviselőtársaim! Zárszóul ezt az utolsó mondatot szeretném megismételni, hogy Herczeg Ferenc üzenete visszhangozzon ezen padsorok között, és ennek tükrében végezzük munkánkat: "Mert naggyá, gazdaggá csak a nemzeti érzés tehet."

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

(18.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 110 2010.11.15. 2:12  109-116

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az 1999-es nagy mátrai árvizek óta mindenki tisztában van azzal, hogy Pásztó és a környező települések lakói nincsenek biztonságban egy hirtelen jött, özönvízszerű esőzés után, ugyanis nincs megfelelő árvízvédelmi rendszer kiépítve a Kövicses-patak vízgyűjtő területén. Az akkori árvízkatasztrófa után a helyszínre látogató kormányok, szakértők, miniszterek és államtitkárok egyértelműen állást foglaltak, hogy a megoldást az érintett két patak vizének mederben tartására záportározók építése jelentené. Készültek hatástanulmányok és tervek, de a megvalósítás elmaradt.

Így érkeztünk el 2005 tavaszához, amikor a mátrakeresztesi árvízi katasztrófa a becslések szerint több mint egymilliárd forintos kárt okozott. Az akkori kormány ezután sem tett semmilyen komolyan vehető lépést több ezer ember problémájának megoldása érdekében, nem történtek meg a megfelelő védelmi lépések, és ennek eredménye egy újabb katasztrófa közeli állapot volt, a 2010. június eleji kormány ugyanis veszélyhelyzetet volt kénytelen kihirdetni. Akkor Pásztó és Hasznos település lakói közül több mint kétezer embernek kellett elhagynia otthonát. Ha valakinek még az előző katasztrófák nem voltak elegek, akkor ez a legutóbbi megmutatta, hogy a Mátra vízgyűjtő területe olyan mértékű árvízi veszélyforrás, amivel mihamarabb foglalkozni kell.

Örömteli, hogy az elmúlt hónapokban a júniusi heves esőzések miatt megsérült tározó helyreállítási munkái megkezdődtek, de ez csak részmegoldás. Részmegoldás, mert a környező több ezer családnak teljes biztonságot jelentő új záportározók építéséről továbbra sem hallani. Tőkés Tamás pásztói civil környezetvédő a megkeresésére csak konkrétum nélküli ígéretet kapott a minisztériumtól, miszerint a kormány mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy megvédje a lakosságot az ilyen helyzetektől.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az ott élő több ezer család azonban nem éri be ilyen semmitmondó ígérettel és az előző kormányt idéző halogatással, ezért végre konkrét választ szeretnék kapni arra a kérdésre, hogy több mint tíz év ígérgetés után mikor éri meg a környék lakossága azt a napot, amikor megépülnek a záportározók, és végre nyugodtan térhetnek nyugovóra az ott élő emberek.

Tisztelettel várom konkrétumokat tartalmazó válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 114 2010.11.15. 1:06  109-116

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm. Kíváncsian várom a konkrétumokat a további egy percben.

Arra szeretném felhívni az államtitkár úr figyelmét, hogy az önök kormánya nemegyszer kifejtette, mennyire fontosnak tartja azt, hogy az emberek politikába és általában a kormányba vetett bizalmát helyreállítsa. Ennek érdekében nagyon fontosnak tartanám azt, hogy például egy olyan esetben, amikor megkeresés érkezik az államtitkár úr felé - és Illés Zoltán államtitkár úr ígéretet tett pásztói lakosoknak, többeknek augusztusban, tehát három hónapja, hogy rövid időn belül el fog látogatni oda, és mindezt azóta nem tette meg. Úgy gondolom, az első lépés az ilyeneknek a betartása lenne, és mivel ön is említette, hogy vannak konkrétumok, így el is tudnák mondani ezeket a konkrétumokat, ezáltal az embereket meg tudnák nyugtatni, hogy legalább tervben van, és konkrét terv van arra, hogyan próbálják megvédeni őket.

(14.40)

A legrosszabb az, ami most van, hogy bizonytalanságban vannak ezek az emberek, és most a kolontári katasztrófa után átérezhetjük az ő helyzetüket, hogy még inkább kétségbe vannak esve, hogy mikor történik feléjük egy ilyen katasztrófa.

Tehát azt kérem, hogy ha vannak konkrétumok, arról tájékoztassák az embereket, nagy bizalommal fognak önökhöz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) fordulni ezek után.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
48 252 2010.11.17. 5:18  251-252

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A méltatlanul elfeledett íróinkról indított felszólalás-sorozatom végéhez közeledve egy olyan embert szeretnék mindenki figyelmébe ajánlani, akinek köztudatba emelése nemcsak lebilincselő művei miatt lenne fontos, hanem példamutató élete is indokolja ezt. Napjaink erősen romlott világában ugyanis nagyon kevés olyan ember van, aki nemcsak szavakkal, hanem saját életével tudja bizonyítani, hogy nem kell az embernek vargabetűket bejárni élete folyamán, hanem lehet következetes és tisztességes életet élni. Sőt nemcsak lehet, hanem kell is ahhoz, hogy az ember undor nélkül tudjon tükörbe nézni, vagy öregkorában megbánás nélkül tudjon visszatekinteni az életére. Somogyváry Gyula - merthogy róla szeretnék ma beszélni - ilyen életet élő, tiszteletre méltó erkölcsi tartású ember. Ő egész életében kitartott elvei mellett, csak a nemzetét szolgálta, egy olyan korban, amikor nagy volt a kísértés, hogy külföldi ideológiák kiszolgálójává váljon az ember.

A felmenőit tekintve német származású, de magyarságát mindig is mélyen átélő Somogyváry Gyula 1895-ben született a Sopron melletti Füles községben. Gyermekkora jelentős részét azonban már Somogyváron töltötte, amely település nevét vette fel később, amikor német hangzású vezetéknevét megváltoztatta.

Részt vett az I. világháborúban, majd a vesztes háború után aktívan bekapcsolódott a nemzeti, antikommunista mozgalmakba. Közben verseket írt, főként Trianon igazságtalanságára irányítva a figyelmet. Ezekből jelent meg első gyűjteményes kötete "Gyújtogatás" címmel. 1933-ban jelent meg első regénye, a személyes háborús élményeire épülő - és később több mint hatvanezres példányszámot elérő - "Virágzik a mandula...". E műve, amelyben a háború szenvedései és küzdelmei mellett a halál közelében lévő fiatal katonák harsány életörömét, bátor önfeláldozását, bajtársiasságát és hazavágyó szerelmét is ábrázolta, akkora sikert aratott, hogy később még két regényt kellett folytatásként hozzáírnia: a "Ne sárgulj, fűzfa!", valamint az "És Mihály harcolt..." című könyvet.

1935-ben országgyűlési képviselővé választották. Első parlamenti felszólalásában így szólt: "Én nem pártpolitikai célokkal léptem át az ország házának küszöbét, hanem azért, hogy mélységes hittel, alázatosan és szerény erőm egész megfeszítésével szolgálhassam Magyarországot." S valóban: kormánypárti képviselő volt, de szűk pártpolitikát sosem képviselt.

A harmincas évek végére országosan ismert költő, regény- és drámaíró, rádiós előadó és közéleti ember. Hazafias költeményei igen népszerűek voltak, ünnepélyeken gyakran szavalták őket. Színpadi műveit - az elismerést és megbecsülést jelző Nemzeti Színház mellett - a vidéki színházak is előszeretettel játszották.

Az országos ismertséget hozó első világháborús trilógiáján kívül számos más történelmi témájú könyvet is írt, csak kettőt kiemelve: az "És mégis élünk" címűt, amely a Rongyos Gárdának állít emléket, vagy a "Vihar a levelet...", amely egy fiatal katona életén keresztül mutatja be a II. világháború eseményeit.

A harmincas években a magyar nemzeti érdekek elkötelezett képviselőjeként egyre határozottabban szembekerült az egyoldalúan és erősödően németbarát külpolitikai irányvonallal. Akkoriban a Teleki Pál és Bajcsy-Zsilinszky Endre nevével fémjelezhető csoporthoz tartozott, s e szellemben munkálkodott.

1938-ban és '40-ben részt vett a felvidéki, majd az erdélyi bevonulásban. Egy apró érdekesség: ő volt a szövegírója az erdélyi bevonulás katonanótájaként közismertté vált Erdélyi indulónak.

(18.20)

1939-ben kormánypárti képviselő létére nem szavazta meg a zsidótörvényeket. Ezután egyre jobban szembekerül az erősödő németbarát irányzattal, aminek következménye, hogy 1944-ben, a német megszállás után két nappal több hónapra letartóztatták. A szovjet megszállás után sem változott helyzete: teljesen elszigetelték, és eltiltották minden publikációs lehetőségtől. Ötvenöt éves volt, mikor az ÁVH saját lakásán fogta el és Kistarcsára internálta. Több mint kétéves fogva tartás után, 1953 februárjában internáltként halt meg.

Tevékeny, küzdelmes és gazdag életpályája szenvedésteljes és tragikus záró szakaszát jelentette tehát két, ellenkező oldalról történt elhurcolása. Bár az ÁVH-s letartóztatása okaként felmerült, hogy őt vélték egy akkoriban Budapesten terjedő rendszerellenes vers szerzőjének, valószínűbb, hogy igazi vétke ugyanaz volt, mint néhány évvel korábban a Gestapo szemében: következetesen Magyarország érdekeit és javát igyekezett szolgálni minden tehetségével és szorgalmával.

Kedves Képviselőtársaim! Úgy vélem, színvonalas művei és példamutató élete is okot ad arra, hogy rehabilitáljuk Somogyváry Gyulát, a kettőt együtt vizsgálva pedig egyértelműen meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy elfoglalja méltó helyét a köztudatban és a tananyagban.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 190 2010.11.24. 4:52  189-190

FARKAS GERGELY (Jobbik): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A méltatlanul elfeledett nagyjainkról indított felszólalássorozatom eddigi részeiben olyan emberekre hívtam fel a figyelmet, akik ha nem is kizárólagosan, de mégis inkább a próza területén adtak sokat a magyar irodalomnak.

A ma bemutatott és méltatott írónagyság, Reményik Sándor azonban elsősorban a költeményeivel vívta ki korának elismerését. Ő tipikus példája annak a sajnos nem kis létszámú csoportnak, akiket életükben még elismertek, de 1945 után politikai okokból kerültek indexre. Ezen emberek, és köztük Reményik rehabilitációjáért még az elmúlt 20 évben sem történtek megfelelő lépések, de őszintén bízunk abban, hogy ez most ezzel az új kormánnyal változni fog.

A Kolozsváron, 120 éve született evangélikus Reményik Sándor a XX. század nehéz sorsú első felében az erdélyi magyar költészet kiemelkedő alakja volt, "az erdélyi költő", ahogy Németh László és Babits Mihály is nevezte őt. Jogi tanulmányai közepette már versek írásával hívta fel magára a figyelmet, 1918-ban már meg is jelent első verseskötete Fagyöngyök címmel, amelyet később sorban követett számos más gyűjtemény is. Versei ismertséget és egyben népszerűséget hoztak neki.

Ebben a felívelő pályában jelentett egy komoly törést az elvesztett első világháború utáni román megszállás, majd az igazságtalan trianoni békediktátum, ami miatt először a magányosság szigetére vonult vissza. Szerencsére rövid ideig tartott nála ez az időszak, hogy aztán az erdélyi magyarságba lelket öntő egyik legaktívabb közéleti szereplő legyen. Ekkoriban - részben Végvári álnéven írt - nemzetvédő, bátorító és vigasztaló versei a nehéz idők legnagyobb szellemi dokumentumaivá váltak. Olyan, sokak által ismert versek származnak tőle, mint a Nem nyugszunk bele vagy a Gyűrűt készíttetek. Emellett alapításától, 1921-től a Pásztortűz című folyóiratnak a főszerkesztője volt, amely az erdélyi irodalom szellemi műhelyévé vált.

Folyton betegeskedő, elmélkedő, visszahúzódó emberként ismerték. A világ talán legszemérmesebb költője, ahogy Babits nevezte. Mindemellett az erdélyi szellem ébresztésekor a holtakat is felkürtölte volna a sírból, ha kell, s a vészterhes időkben Erdély "leghangosabb lelkesítője tudott lenni, (...) vezérdalnoka, harcos énekese".

A költészet Reményik számára mindig is belső parancsok szerint vállalt, közösségi és embert formáló vállalkozást jelentett, amely egyszerre volt egyetemes és személyes, sokszor szakrális jellegű, de sohasem pusztán önkifejezés, sokkal inkább a közösség érdekében kifejtett cselekvés. Egy pillanatra gondolkodjunk el ezen a hozzáálláson, és a mai liberális, magamutogató, mást megbotránkoztatni kívánó verselőkkel, akik a költő elnevezést igazából meg sem érdemlik, velük ellentétben Reményik a költőt a lelkek építészének tartotta, akinek kötelessége irányt mutatni az embereknek.

Reményik Sándor életét egymásra hatóan két tényező határozta meg: kereszténysége és magyarsága. Verseiben együtt szólal meg az istenkeresés és hitvallás, a haza sorsa iránti aggódás, a társadalmi igazságtalanságok fájdalma és a jövő nemzedékének féltése. Ez utóbbira jó példa egyik leghíresebb verséből egy idézet: "Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!"

A szocializmusban Reményikre aggatott valótlan jelzők ellenére ő mindig csak azt mondta, légy hű gyökereidhez, nemzetedhez, szülőföldedhez, anyanyelvedhez, a nemzeti kultúrához, s ha mindenáron el kell hagynod Erdélyt, akkor "eredj, ha tudsz!". Őt is sok kísértés érte, ugyanis rengeteg közeli barátja Magyarországra költözött. Ennek ellenére sosem hagyta el Erdélyt, és írásaival is a kitartás, a szülőföldön maradás erkölcsi magasabbrendűségét hirdette.

Az 1941. október 24-én elhunyt költő sírfelirata hűen tolmácsolja életének küldetését, amely idézet egyik verséből: "Egy lángot adok, ápold, add tovább..."

Tisztelt Képviselőtársaim! Reményik Sándor önmagában egy láng volt, aki az 1920 utáni, oly tragikus, sötét jövőt ígérő korszakban mutatott világosságot egyrészt a teljes magyarság, másrészt pedig kiemelten az erdélyi magyarság számára. Reményik Sándort a személyes és történelmi szenvedésekben megtisztuló, példaértékű életéért és az ebből az erőből kincsekként születő verseikért tisztelték kortársai, s ezért fontos, hogy mi is emlékezzünk, de még inkább, hogy emlékeztessünk rá minél több embert. Ebben kérem a kormány és minden nemzetben gondolkodó ember segítségét.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 164 2010.11.29. 2:00  163-167

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A mai napon volt már szó a közfoglalkoztatásról. Én elsősorban most nem a változás irányáról, sokkal inkább a tájékoztatás hiányáról szeretnék beszélni.

Az elmúlt hetekben több nyilatkozatot lehetett hallani arról, hogy az "Út a munkához" programot az állam csak ez év december 31-éig finanszírozza, helyére pedig a sokáig ködös homályba burkolózó nemzeti közfoglalkoztatási program lép, majd valamikor és valamilyen formában, merthogy számos részlet még kidolgozás alatt van. Tény, hogy az "Út a munkához" program messze nem működött tökéletesen, de nem egy felkészült kormány képét mutatja az a lépés, hogy minden létező helyen hangoztatják, hogy megszüntetnek valamit, viszont arról alig hallani, hogy pontosan mi is lép a helyébe, bizonytalanságot okozva így számos önkormányzatnak és programban részt vevő embernek.

Nézzük csak, mit is jelent az önök felelőtlen gondolkodása egy konkrét település életében! Egy ötszáz fős Borsod megyei településen az "Út a munkához" program segítségével alkalmaznak 23 főt olyan munkakörökben, mint napközis tanár, hivatali adminisztrátor vagy épp az iskolabusz vezetője. Ennek köszönhetően az önkormányzat sokkal olcsóbban tudja ellátni feladatait, mert nem kell minden munkához külső szolgáltatót igénybe vennie. Ebben a helyzetben érte ezt a települést hideg zuhanyként az önök bejelentése, hogy megszüntetik az "Út a munkához" programot. Ez alapján ennek a településnek fel kell bontania a szerződéseket, és nem tudják, hogy mikortól és pontosan milyen közmunkaprogram váltja ezt fel.

Mindezek alapján az alábbi kérdéseket szeretném feltenni. Mikor lesz végre véglegesen kidolgozva a nemzeti közfoglalkoztatási program minden részlete? Nem gondolják-e, hogy kicsit meg vannak késve a tájékoztatással? Milyen módon kívánja megsegíteni a kormány az átmenet miatt önhibájukon kívül bajba jutott települések önkormányzatait, mint például amilyen az általam említett település? Mi lesz azon emberek sorsa, akik az átmenet miatt kerülnek nehéz helyzetbe?

Várom válaszát, és egyben javaslom, ha komolyan gondolják az emberek bizalmának visszaállítását, akkor a jövőben a hasonló átalakításoknál jobban figyeljenek az érintettekre, és ne a rombolást hangsúlyozzák minden szinten, hanem az építkezést.

Várom válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 366 2010.11.30. 5:01  365-366

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Méltatlanul elfeledett irodalmi nagyjainkból indított felszólalássorozatom mai részében ismét egy olyan embert szeretnék elsősorban a kormány, de egyben minden honfitársam figyelmébe ajánlani, akiről szomorúan kell megállapítanom, hogy bár kiemelkedő alakja volt a magyar irodalomnak, ma mégsem az őt megillető helyen kezeljük őt.

Dsida Jenő neve ugyan sokaknak ismerős lehet, mégis nagyon kevesen tudják azt, hogy az egy-két közismert versén túl rövid élete ellenére is milyen jelentős és maradandó életművet hagyott hátra, milyen nagyszabású költője is volt ő az erdélyi magyarságnak. Munkásságával már életében sokat adott korának, és sokat tudna adni napjainkban is, mind életművének esztétikai értékével, mind értékes gondolatok közvetítésével, amennyiben sikerülne lépéseket tenni megismertetése, népszerűsítése érdekében. Ennek egy apró eleme a mai felszólalásom.

Dsida Jenő Szatmárnémetiben született 1907-ben, de élete nagy részét Kolozsvárott töltötte. Már 17 éves korától versei jelentek meg Benedek Elek Cimbora című lapjában, 19 éves korától pedig már több újság publikálta műveit.

(19.00)

Benedek Elek unokáknak kijáró szeretettel és felelősségtudattal segítette a pályakezdő költőt az önmagára találásban, tehetsége kibontakozásában. A csodagyerek szárnypróbálgatásai után jogi tanulmányokat folytatott, amit azonban nem fejezett be, mert magával ragadta a folyóirat-szerkesztés, az újságírás, a tevékeny irodalmi élet és a műfordítás varázsa.

Fiatalkorát beárnyékolta az első világháború szörnyűsége és a családját ekkor ért tragédiák. Ezt tetézte be az 1920-as trianoni békediktátum, amelynek fájdalma tettekre sarkalta: szívvel-lélekkel a vele együtt nagykorúvá váló és önmagára eszmélő erdélyi magyar irodalom, a romokon felépült új intézményrendszer szolgálatába szegődött. Elsősorban a transzszilvanizmus jegyében szárnyat bontó, az önálló erdélyi hagyományok őrzését és gazdagítását hivatásának tekintő nagy írónemzedékhez, a Helikon-mozgalomhoz fűzték szoros szálak, amit olyan nevek fémjeleztek, mint Tamási Áron, Reményik Sándor, Kós Károly vagy épp Makkai Sándor.

Dsida Jenő publicisztikai és költői munkája során kiemelten fontosnak tartotta anyanyelvünk ápolását. Ennek okát a következő gondolatai fejezik ki legjobban: "Aki elvesztette, elfelejtette anyanyelvét, elvesztette és elfelejtette nemzetét is. S az a nemzet, mely elfelejtette nyelvét, elvesztette önmagát. Megszűnt és meghalt, befejezte pályafutását, megérett arra, hogy a történelem szele betakarja a feledés homályával." Dsida Jenő ezt szerette volna megakadályozni, és fontos, hogy mi is szemünk előtt tartsuk az ő gondolatait, és mindent megtegyünk anyanyelvünk védelmében.

Dsida Jenő nagy munkabírású ember volt, ami nemcsak belső motiváltságából adódott, hanem sajnos szerény anyagi lehetőségei is rákényszerítették erre. Munkájával elsősorban megélhetését volt kénytelen biztosítani, idejét a napi rutinfeladatok és a cikkek megírása foglalta le, ahelyett, hogy lehetősége lett volna még inkább kibontakoztatni a benne rejlő tehetséget. Ennek tudható be, hogy életében mindösszesen két verseskötete jelent meg, majd még egy halála után.

Erdélyben a két világháború között történelmi sorsvállalás volt a költészet. A magyar költőnek egyszersmind hitvallónak, egy emberközösség lelki vezetőjének, szinte papjának kellett lennie. Erre eszméltek rá a már említett Helikon-mozgalom tagjai, köztük Dsida Jenő is hasonló felismerésen ment keresztül. Emiatt aztán az Erdély iránt érzett hűség és ragaszkodás vált mind nyilvánvalóbbá a költő élete során, midőn az elviselhetetlenségig fokozódtak terhei, s a bukaresti nagyromán politika úgy tűnt, hogy minden korábbinál nagyobb rohamra indult a magyar kisebbség intézményei és nemzeti öntudata ellen. Dsida Jenő ekkor, a kisebbségi megpróbáltatások vészterhes napjaiban írta fájdalmas, méltán népszerű zsoltárát, a Psalmus Hungaricust. Korábbi költészetének merengő és játékos dallama után a közösségi hűség és a történelmi felelősség szigorú morálját szólaltatja meg ebben a versben. A vers sokáig csak kéziratban létezett, és csak a szerencsének köszönhető, hogy fennmaradt az utókorra.

Dsida Jenő szívbetegsége miatt sajnos nagyon fiatalon, 31 éves korában hunyt el. Halálával sokat veszített a magyarság, hisz már rövid élete alatt is maradandó életművet hagyott maga után. De nem csak kortársai lettek szegényebbek korai halálával, hanem mi is azok leszünk, hogyha továbbra sem ismerjük fel Dsida Jenő nagyságát, értékét, és nem teszünk lépéseket annak érdekében, hogy a nagyvilág számára is ismertek legyenek művei.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 335 2010.12.07. 5:08  334-336

FARKAS GERGELY (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Mai, méltatlanul elfeledett költőnkről szóló felszólalásom egy versidézettel kezdem.

"Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni, / Csak magyar földön és csak magyarul; / Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni, / Jobb is, ha szárnyam már most porbahull; / De ezt a lelket itthagyom örökbe / S ez ott vijjog majd Kárpát havasán / És belesírom minden ősi rögbe: /El innen rablók - ez az én hazám!"

Kedves Képviselőtársaim! Annak az embernek, aki e sorokat írta, nemcsak idézett versét, hanem egész életét áthatja a honszeretet. Ő nem más, mint Sajó Sándor, akiben a szülőföldjéhez való hűség azért is szólal meg ilyen erőteljesen, mert az 1920-as igazságtalan trianoni békediktátum az ő szülőfaluját is idegen hatalom fennhatósága alá helyezte.

Mit is kell tudni az ő élettörténetéről és munkásságáról? Sajó Sándor 1868-ban született a felvidéki, Hont megyei Ipolyságon, generációkkal korábban elmagyarosodott német eredetű család sarjaként. Származását tekintve tehát nem volt magyar, de prófétai indulatú magyarságtudat és nemzetféltés annál hangsúlyosabban nyilvánult meg költészetében.

A selmecbányai evangélikus líceum elvégzése után a budapesti bölcsészkaron szerezte magyar-latin szakos diplomáját, ami után több vidéki településen tanított, míg végül a verseinek köszönhető elismerésként Budapesten kapott állást, és ott élte le élete további részét.

Sajó Sándor már fiatal kora óta írt verseket. Első verseskötetét a diáktársai összekuporgatott pénzükön nyomtatták ki és Három év alatt címen jelent meg, majd sorra követték ezt a továbbiak: a Fiatal szívvel, az Útközben vagy például a Gordonka című kötete. Ez utóbbit 1910-ben adták ki, és ebben olvasható a költő leggyakrabban szavalt, leghíresebb költeményeinek egyike, a "Magyarnak lenni" című hazafias vers, amely megjelenésének évében elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia kitüntető díját.

Nem egyedüli verse ez, amely a nemzethez való mély érzelmű, őszinte kötődést, a sokat szenvedett népünkkel való feltétel nélküli, teljes azonosulást tükrözi. Ilyen még a méltán híres 1919-ben írt "Magyar ének" című költeménye, vagy a "Nem akarok gyáva csendet" című vers. Ez utóbbi - mint ahogy a címe is erről tanúskodik - jól jellemzi Sajó motivációját. Küldetésének tekintette, hogy felrázza népét, hallókká és látókká tegye őket, hogy abba, ami 1920-ban történt, a Kárpát-medence földrajzi, gazdasági, politikai és kulturális egységének szétszaggatásába, Szent István országának csonkolásába ne törődjenek bele.

Sajó Sándor termékeny költő, számos verse, műfordítása és irodalmi tanulmánya mellett öt dráma szerzője is, amelyekben régi nagy magyarok példáját állítja az olvasó elé.

Munkásságának elismeréseként 1932 őszén a Magyar Tudományos Akadémia is tagjai sorába választotta, de nem sokáig élvezheti ezt az elismerést, mert 1933-ban szíve megszűnt dobogni.

Sajó Sándor emlékét sem a csonka országban, sem szülőföldjén nem tisztelik méltó módon. Ez ellen próbál tenni és mutat kimagasló példát az ipolysági Palóc Társaság. A társaságnak és annak elnökének, Z. Urbán Aladárnak a munkája mindannyiunk számára példát mutat nemzeti elkötelezettségből és a nemzet szolgálatában tett áldozatvállalásból. Őszintén remélem, hogy a kormány is példát fog venni erről a tevékenységről.

Sajó Sándorra támadói előszeretettel akasztották rá az irredenta jelzőt, pedig verseire sokkal jobban illik a nemzetsirató, magyarságvers kifejezés. Költeményeinek érzelemdús világa, mély gondolatisága és a belőlük áradó nemzetszeretete méltóvá teszi őt arra, hogy a mainál sokkal többen ismerjék meg műveit és nevét.

Kedves Képviselőtársaim! Befejezésül egy olyan Sajó Sándor-versrészletet szeretnék megosztani önökkel, amelynek véleményem szerint helye lenne akár minden közintézményben, de még fontosabb lenne, hogy a benne megfogalmazott gondolatok minden magyar ember szívében gyökeret verjenek.

"Én népem! múltba vagy jövőbe nézz: / Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!... / De túl minden bún, minden szenvedésen / Önérzetünket nem feledve mégsem. / Nagyszívvel, melyben nem apad a hűség, / Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség! / Magyarnak lenni nagy szent akarat, /Mely itt reszket a Kárpátok alatt: /Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva: / Viselni sorsunk, ahogy meg van írva: / Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét, / Vérünkbe oltva örök honszerelmét, / Féltőn borulni minden magyar rögre, / S hozzátapadni örökkön-örökre!...

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 328 2010.12.14. 2:07  21-346

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. A hátralévő időben két kapcsolódó módosító javaslat mellett szeretnék érvelni, amelyet Dúró Dóra és Novák Előd képviselőtársammal hárman adtunk be. Két olyan intézménynek szeretnénk támogatást juttatni, akik korábban még nem kaptak, viszont úgy gondoljuk, olyanfajta missziót folytatnak, ami érdemesnek tartaná őket támogatásra. Az egyik az 1956-os Történelmi Alapítvány, amely például olyan tevékenységet folytat, hogy történelmi pályázatokat ír ki diákoknak, vagy éppen nyáron diákoknak szervez toboroztatást, de ami a legfontosabb véleményünk szerint, hogy ő a fenntartója a Kiskunmajsán működő egyetlen '56-os múzeumnak, amelyet Pongrátz Gergely, a Corvin-köz egykori főparancsnoka alapított még 2002-ben. Úgy gondoljuk, hogy ez az intézmény megérdemelné azt, hogy állami támogatásban részesüljön.

Ez az indítványunk egyébként jól mutatja azt, hogy mi nem pártpolitikai célokban gondolkodunk, hiszen ennek az '56-os Történelmi Alapítványnak Lezsák Sándor az egyik vezetője, aki a kormánypárt soraiban foglal helyet, viszont úgy gondoljuk, olyan fontos tevékenységet folytat ez az intézmény, hogy mi ezt tekintjük elsődlegesnek, és bízunk abban, hogy Lezsák Sándor, illetve a kormánypárti frakció is támogatni fogja ezt a javaslatunkat.

A másik támogatási cél: a Nemzeti Kamaraszínháznak szeretnénk szintén állami támogatást juttatni. Ők a 2002. augusztusi megalakulásuk óta több mint 400 előadást tartottak idehaza, illetve külhonban a Felvidéktől a Kárpátaljáig számos helyen. Ők is egy olyan színvonalas tevékenységet végeznek, olyan sokszor elfeledett írók darabjait adják elő, amelyek hiánypótló szerepet töltenek be a mai színjátszásban, és úgy gondoljuk, hogy ők is méltán lennének érdemesek arra, hogy állami támogatásban részesüljenek.

Azt kérem a kormánypárttól, hogy támogassák ezt a két kapcsolódó módosító javaslatunkat. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 465 2010.12.14. 2:51  438-468

FARKAS GERGELY (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az ajánlás 2. pontjához szeretnék hozzászólni, amit Balczó Zoltán, Hegedűs Tamás és Vona Gábor képviselőtársaim nyújtottak be, illetve az ő módosítójukon alapul. Jó is volt, hogy ketté lett választva a vita, mert az első rész így a tartalmi részéről szólhatott, a tartalmi kritikáinkat már tegnap az általános vitában kifejtettük, több képviselőtársam elmondta az ezzel kapcsolatos észrevételünket.

Ebben a módosítóban mi a műfajjal kapcsolatban nyújtottunk be egy javaslatot, és arra szeretnénk rávilágítani, hogy véleményünk szerint itt a kormány elrontotta, hogy milyen politikai műfajt is kell választania vagy választott ennek a nyilatkozatnak a megtételéhez. Ugyanis, amikor mi megláttuk, akkor a tartalmi kritikáinkat is megfogalmaztuk, de rögtön láttuk, és értetlenséggel szembesültünk a műfajjal kapcsolatban. Emlékezünk mindannyian, hogy a megalakulás után az első törvényjavaslatok egyike a politikai nyilatkozattervezet volt a nemzeti együttműködésről. Úgy gondoljuk, hogy ez a műfaját tekintve egy korrekt politikai nyilatkozat volt, hiszen egy eszmei, ideológiai alapot biztosított a kormánynak, amit később a törvényeknek kell majd garantálnia.

Tehát itt a műfajt helyesnek tartottuk, ebben az esetben viszont nem tartjuk helyénvalónak a megválasztott műfajt. Ugyanis a magánnyugdíjpénztárak kapcsán az a bozótharc, amit önök itt folytatnak, és itt nem a harcon van a kritikai hangsúly, hanem annak a módján, ahogy ezt tegnap elmondtuk az általános vita kapcsán; tehát ezt a harcot leplezni egy ilyen színjátékszerű nyilatkozattal, mi ezt nagyon károsnak és félrevezetőnek tartjuk, ezért nem tudjuk támogatni, és ezért gondoljuk azt, hogy nem ez lett volna a megfelelő módja ennek a megtételének.

Mindezek miatt mi egy rövid módosító javaslatot tettünk, amely mindösszesen egy mondatból áll, hadd olvassam ezt fel. "Az Országgyűlésnek a közel 3 millió kötelező magán-nyugdíjpénztári tag eddigi befizetéseinek jövőbeni biztonságát a 2010-ben megalkotandó törvényekben kell garantálnia." Úgy gondoljuk, hogy ha az itt, ebben a nyilatkozatban leírtakat komolyan gondolja a kormány, akkor nem egy ilyen formában kellett volna ezt a közvélemény tudtára adnia, hanem már be kellett volna nyújtania ezeket a törvényjavaslatokat. Ezért fogalmaztuk meg ezt a módosító javaslatunkat, és ezzel szeretnénk felhívni a kormány figyelmét, hogy nem helyénvaló egy ilyen színjátékkal az emberekben azt a látszatot kelteni, mintha garanciát szeretnénk nyújtani az ő magán-nyugdíjpénztári befizetéseikre és minden másra, hanem igenis erre a törvények vonatkoznak.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 515 2010.12.14. 5:05  514-515

FARKAS GERGELY (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A méltatlanul elfeledett irodalmi nagyjainkról szóló sorozatom mai részében a két világháború közötti vallásos líra egyik legnépszerűbb, leghatásosabb egyéniségéről emlékezem meg.

Mécs László neve a múlt század húszas éveiben minden magyar lakta településen ismertté vált, köteteit örömmel olvasták, költeményeit iskolai ünnepélyeken, társadalmi összejöveteleken a legnagyobb lelkesedéssel és sikerrel szavalták. E nehéz korszakban bátor, őszinte sorai hitet teremtettek a "csonkaország" és az elszakított területek kisebbségi magyar lakosainak szívében. Reményt adtak és aggodalmat űztek, szavainak hatalma volt az elkeseredettség fölött. Ezt fejezi ki a "Szétszóródás után" című versének néhány sora: "Remény-ösvényen a négy égi tájról / indulgatunk neki az új jövőnek... / s elhisszük, hogy tövisen fügék nőnek: / elhisszük most, mert élni akarunk!"

A 115 éve a felvidéki Hernádszentistvánban született Mécs László életét már gyermekkorának élményei meghatározták. Az oltár körüli szolgálat és a szegények iránti szolidaritás érzése végigkísérte pályáján. 1914-ben kérte felvételét a premontrei rendbe, és ekkor kapta a László szerzetesi nevet. Két évvel később már mint rendjének tanárjelöltje folytatta tanulmányait, majd 1918-ban szentelték pappá.

Költői pályakezdésének fontos eseménye volt, amikor Petőfi születésének 100. évfordulóján óriási sikert aratva szavalta el Szellemidézés című versét. Ezzel indult útjára a "vándor-lantos" népszerűségének sikersorozata, előadói körútja, amely az akkori költők legnagyobbjai közé emelte. Pódiumra termett alkatával, zengő hangjával bárhol lépett föl, mindig telt házat vonzott.

Küldetéstudatának, felelősségvállalásának tömegeket mozgató hatása volt. Egy hiteles tanú így írt egyik külföldi szerepléséről: "A reverendában fellépő, megnyerő külsejű, kellemes orgánumú költőt a közönség elragadtatva ünnepelte, valósággal bálványozta."

Olyan korszakban szólt és közvetített üzenetet, amikor az írástudók felelőssége lelkiismereti kérdés volt a szó művészei számára. Mert látta az életet a maga valójában. Látta a nyomort, a kiszolgáltatottságot, az elnyomást, a kétségbeesést, és felemelte ellenük szavát. Istenbe vetett töretlen hite legyőzte a változtathatatlanba való beletörődést, míg költészetét áthatotta a vallásos áhítat, az Istenhez tartozás öröme és a tiszta szívből fakadó megbocsátás.

Költőként és lapszerkesztőként az első világháború után lett a kisebbségi magyarság szószólója. Az élete jelentős részét a Felvidéken és Kárpátalján töltötte, ahol a katolikus megújulás részese, közvéleményt formáló dalnoka volt. Költői estjeivel bejárta az egész csonkaországot és az elszakított területeket is. Városról városra vitte a magyarság megpróbáltatásainak hírét, verseivel erősítette a nemzeti öntudatot. Szava túljutott az ország határain, európai hírnévre is szert tett. Válogatott költeményei franciául, angolul és olaszul is megjelentek. Amit pályája kezdetén remélt, beteljesült: "Nem vagyok én mesehős, és kis harang az én harangom, / mégis, mégis azt kívánom, minden ember hallja meg... / ...Kongatom piros harangom, ifjú szívem kongatom."

Költői eszközei, stílusa, mondatfűzése és az ezeken alapuló sikeres szavalóestjei hozzátartoznak kimagasló életművéhez. Hazaszeretete lobogva égett benne, magyarságáról így vallott: "Én magyarságom, soha nem tagadtam, / de soha nem is kérkedtem vele, / Nem pávatoll: egy mártír-pillanatban / csak a bőrömmel együtt jönne le."

Mécs László látnok is volt talán. Hiszen 1953-ban a megénekelt "mártír-pillanat" részévé vált. Koholt vádak alapján a Rákosi-korszakban börtönbüntetésre ítélték, ahonnan csak három év múlva szabadult. E sötét évek árnyéka a hetvenes évek elejéig elkísérte. Visszavonultan, szerzetesi hivatását gyakorolva élt 1978-ban bekövetkezett haláláig.

Tudta, érezte azt, amit minden embernek éreznie kellene: azért vagyunk a világon, hogy jobbá tegyük azt. Egyik leghíresebb versének refrénje ezt példázza: "Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!"

Kedves Képviselőtársaim! Mécs László a Meteor című versében megfogalmazott ars poeticáját életével igazolta: "Egy ismeretlen, ősi fényű / örök Titokról elszakadtan / küldöncnek jöttem, s eltűnök majd, / ha üzenetem által adtam."

A "küldönc" eltűnt, üzenetét átadta. Értéket hagyott ránk, amelyet kötelességünk megőrizni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
62 161 2010.12.21. 5:18  160-164

FARKAS GERGELY (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A mai felszólalásomban méltatott elfeledett író nem más, mint a XX. század vallásos lírájának és gondolkodásának egyik kiemelkedő hatású személyisége. Költői munkássága, emberi nagyszerűsége, felfogásmódja és az ezek átadása céljából végzett nevelői tevékenysége példaszerűvé tette életét. Ma Sík Sándorról, a magyar katolikus szellemű irodalom közismert alakjáról, a hazai piarista rend kiemelkedő személyiségéről emlékezem meg.

Az 1889-ben Budapesten született Sík Sándor már a gimnáziumban feltűnt költői tehetségével, később pedig írt irodalomtörténeti és esztétikai értekezéseket, kritikákat és színműveket is. A cserkészlét és a mozgalom szívügye volt, de emellett számos más közéleti és irodalmi társaság életében és irányításában is részt vett. Magyar-latin szakos diplomát szerzett Budapesten, ahol 1929-ig tanított, amikor is a szegedi egyetem professzora lett.

Sík Sándor pedagógiai eszménye a jellemes személyiség volt. Vagyis az a fiatal, aki önfejlesztő munkával minél értékesebb emberré igyekszik magát formálni, s a jellemes személyiségnek az egyéni önfejlesztés során felhalmozott értékeket mások számára, a szűkebb-tágabb közösség javára is tovább kell hagyományoznia.

A jellem fontosságáról így értekezik: "A jellem ugyanis annyit jelent, mint elvekkel bírni és elvekkel élni, elvekhez ragaszkodni, akármi történik is. Rá kell nevelni az embereket annak átérzésére, hogy elvek, események nem függnek a hozzájuk ragaszkodók számától; hogy nem a többség dönt, hanem az igazság. Rá kell nevelni arra, hogy mindenki merjen elveket vállalni és azok mellett kitartani, mások közönye vagy gúnya vagy a többség elfordulásának ellenére is, hogy tudjon - ha kell, egyedül is - megállni, egyszóval jellemnek lenni a tömegzsarnoksággal szemben."

Sík Sándor tanárként napi kapcsolatban állt az ifjúsággal. A velük kapcsolatos gondolatai életkoromból adódóan különösképpen közel állnak a szívemhez, s remélem, hozzám hasonlóan sok fiatalt érintenek meg: "Olyan ifjúságra várunk, amely érzi hivatását és érzi erejét; amelynek hite van és lendülete, és amely akar is elébe állni a magyar jövő óriási munkájának. Amelynek vannak ideáljai, elvei, meggyőződései, hite, krédója, tízparancsolata, amely tudja, hogy miért él; tudja, hogy van célja és értelme az életnek."

Sík Sándor az itt megfogalmazottaknak a fiatalokba való átültetését és ezáltal beteljesülését tekintette küldetésének: nevelni akart a szó legteljesebb értelmében; nevelni, növelni, vagyis többé, értékesebbé, gazdagabbá akarta tenni a rábízottakat.

A tenni akarás és a szorgalom nemcsak az ember saját életére vonatkozóan fontos, hanem a hazára nézve is, ez sosem volt vitás Sík Sándor életében. A hazaszeretet fontosságáról pont ezért így vall - ne feledjük, a Trianon utáni időben: "Csak az szereti igazán hazáját, aki egynek érzi magát vele: szenvedését, romlását, szégyenét a maga szenvedésének és szégyenének, nagyságát és dicsőségét a maga dicsőségének, jövőjét mindenestül a maga jövőjének érzi. A hazaszeretet azonban nemcsak érzés, hanem akarat is: cselekvés a hazáért; elsősorban élni érte, mégpedig olyan módon, hogy az ember azt a helyet, amelyre a haza nagy munkamegosztásában az Isten állította, egészen betöltse."

Az 1963-ban elhunyt Sík Sándor sokszínű egyéniség volt. Piarista egyetemi professzor, költő, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író, cserkészvezető, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Kossuth-díjas tanár. Mindez nem volt elég a méltó tiszteletre. Ehelyett a szocializmusban a hazaszerető és istenfélő emberek sorsa jutott neki is: életének utolsó éveiben és főként halála után teljesen elhallgatták. Ez sajnos a rendszerváltás után sem változott meg.

Hogy ez egy tarthatatlan állapot, arra úgy érzem, a most felelevenített gondolati jól rámutatnak, és többet is mondanak minden további méltatásnál.

(17.20)

Talán kicsit naivan, de én mégis hiszem, hogy egy valóban nemzeti kormány vezetése alatt egy ilyen erkölcsi és szellemi költőnagyság nem maradhat a jelenlegi elfeledett állapotában.

Kedves Képviselőtársaim! Befejezésként Örökösök című verséből idéznék, amelyben saját magáról vall. "Dús örökséget nem adhat apátok: / csak ami voltam, azt hagyom reátok, / de hogyha (Isten adja!) megfogan, / boldog lesz tőle késő unokátok. / Csak ami vagyok: azt, hogy szépen éltem, / igaztól, jótól, széptől sose féltem /.... / Megértem azt is, aki nem ért engem, / tudok ölelni múltat a jelenben. / És akarom ölelni a jövőt, / s szolgálatára magamat jelentem. / Szolgálatára embernek, világnak, / Nagy Istenemnek, kicsike hazámnak."

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 124 2011.02.16. 5:15  123-124

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előző ülésszakban elkezdett, a méltatlanul elfeledett írókról és költőkről szóló felszólalássorozatomat még nem tekinthetem befejezettnek. Ennek egyik oka, hogy még semmilyen előrelépés nem történt a kormány vagy az illetékes minisztérium részéről, pedig a kormány rendelkezésére állnának azok az eszközök, amelyekkel megtehetné ezt, hogy végre méltó helyükre kerüljenek a magyar közéletben az általam bemutatott emberek és az ő műveik. A másik ok, hogy sajnos nem kevés költőről és íróról van szó, így még vannak olyanok, akikről nem tudtam szólni. Ezt szeretném megtenni az előttünk álló néhány hétben.

A mai alkalommal egy olyan emberre szeretném felhívni a figyelmet, akiről Petrik Béla a népi mozgalommal foglalkozó írásai egyikében így vélekedett: "Kevés e századi jelentős költőt lehetne említeni, akit hozzá hasonlatos látványossággal töröltek volna ki az irodalomból." Nem más ő, mint a népi írók egyik kiemelkedő alakja, Erdélyi József.

A millennium évében a Bihar megyei Feketebátorban született Erdélyi József tanulmányait az I. világháború törte ketté. Háromévi frontszolgálat után 1918-ban Budapestre utazott, mert az írói ambíciói inkább a főváros felé hajtották. Közben járta az országot, és már alakult benne a végső elhatározás, az öntudatlan szerepvállalás: a parasztság képviselőjeként fegyvertelen, magányos katonának lenni. A Nyugatban 1921-ben egyszerre jelent meg öt verse, a neve ekkor vált széles körben ismertté. Szabó Dezső mellett titkárként dolgozott, aki Erdélyi első verseskötetéhez, az Ibolyalevélhez írt előszavában méltatta a költőt.

Erdélyi József Petőfi nyomdokaiba lépve lírájában a népköltészetből táplálkozott. Közérthetően, népi nyelven fogalmazta meg gondolatait, miközben a legegyszerűbb strófákat választotta formául. Édesanyja vallásos asszony volt, ennek hatásaként versei az egyházi énekek, zsoltárok hangulatát is éppúgy tükrözik, mint a népdalok egyszerű ritmusát, amelyet a modern ember érzékenységével ötvözött.

(15.20)

A második kötete, a Világ végén komoly siker lett. A kortárs Tóth Aladár Erdélyit, a népköltészettel megújított magas kultúra képviselőjét, a magyarság örök értékeihez való visszatérőjét így üdvözölte: "Örököse a nagy magyar szellem költői tradíciójának, amely megújította lelkünkben Magyarországnak a sivár jelent önmagába felszívó örök panorámáját."

Erdélyi József az 1930-as évek elején pályája csúcsára érkezett, az időszak egyik legnagyobb költője lett, aki háromszor is megkapta a Baumgarten-díjat. Verselése formailag teljesen kiforrottá vált, tartalmilag pedig a legprogresszívebb népi gondolatokat fogalmazta meg. Műveiben nemcsak a szegény sorsú néprétegek, az egyszerű emberek mindennapjainak ábrázolására, hanem a szociális problémák köztudatba emelésére és megoldásának elősegítésére is törekedett.

Sikerei ellenére Erdélyi József a későbbi években egyre inkább kiszorult az irodalmi közéletből, egyre rosszabb anyagi körülmények között élt. E körülmények között érkezett el mind költői, mind közéleti pályafutásának kritikus éveihez, melyre később személyes hangvételű bűnbánatverseiben tévedésként tekint vissza.

A háború után Erdélyit három év börtönbüntetésre ítélték, majd ezután is teljes magányosságban és számkivetettségben élt, verseiben azonban ilyen helyzetben is emberszeretetéről beszél, mely alapját a hitbeli meggyőződése adja: Szeresd az embert. Ne legyen tenéked ember a Földön ellenséged. Szeresd az embert, ki vagy, magadat. Nézd el hibáit, mint hibáidat. Szeresd az Istent. Igazság, út, élet. Az Isten nem más, halhatatlan lélek. Te vagy magad, ki voltál, vagy leszel, egy, kettő, száz és ezerszer ezer. Tűnjön el minden fogolytábor, börtön, épüljön Isten országa a Földön, s egyesítse az embereket igazság és szabadságszeretet.

A közéletbe való visszatérés lehetőségét sosem kapta meg Erdélyi József, egyedül a költői elhivatottságába vetett hite, meggyőződése vigasztalta: De veled van, veled jár a vágy még, veled jár egy tündér. Költő vagy, öreg, nem hágy el a múzsád, amíg élsz és eszmélsz, szíved amíg emlékektől meleg.

És bár kiábrándult, mégis megtalálta életének értelmét ezekben az években is: Minek muzsikáljak az egész világnak? Ki örül már az én cirokhegedűm szavának? Akárki, egy gyermek, az is elég nékem, s azzal végzem a zenét, hogy nemhiába éltem.

Erdélyi József nemhiába élt, és bár élete nem volt makulátlan, de kimagasló értéket közvetítő versei mellett a hibáját elismerő ember magatartása követendő példa lehet minden embertársam számára. Véleményem szerint helye van a magyar irodalom nagyjai között, hiszen máig eleven hatású dalai, balladái, meséi és kisepikai alkotásai (Az elnök a hozzászólási idő leteltét jelzi.) maradandó értéket képviselnek. Remélem, nem várat magára sokat értékes műveinek közéletbe emelése.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 124 2011.02.17. 9:44  1-133

FARKAS GERGELY (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő alkotmánykoncepcióban mindösszesen fél mondat utal az ifjúságra, idézem: az alkotmány államcélként rendelkezzék az ifjúság védelmezéséről.

Természetesen ezzel a mondattal maximálisan egyetértünk, de talán nem tekintik a korosztályom iránti elfogultságnak, hogyha azt mondom, hogy ez édeskevés. Úgy gondoljuk, ennél sokkal hangsúlyosabban és kiemeltebben kellene foglalkozni a jövő generációjával. Azt is meg kell állapítanunk, hogy nemcsak az alkotmány koncepciójában van háttérbe szorítva az ifjúság és az őket érintő probléma, hanem a kormány eddigi tevékenysége folyamán is ezt tapasztalhattuk sajnos. Erre utalt hétfőn Lázár János kijelentése is, aki megemlítette, hogy a kormánynak kiemeltebben kellene foglalkozni a 20-as, 30-as éveikben járó generációval, de ez nekem kicsit arra hasonlít, amikor egy süllyedő hajón a kapitány kiabál, hogy segítség, süllyedünk, és ahelyett, hogy a kezébe venné a vedret, és elkezdené kimerni a vizet a hajóból, csak áll egy helyben.

Lázár János a nagyobbik kormánypárt frakcióvezetője, minden lehetőség adott lenne számára, hogy ha komolyan gondolná ezt a problémát, akkor akár most, akár, ha eddig nem tették, de legalább most elinduljon valami, hogy ez a generáció is érezze azt, hogy a kormány őket is beleérti a nemzeti együttműködésbe.

De miért is tartjuk méltatlannak azt, hogy az alkotmány koncepciójában és a kormány eddigi tevékenységében is ennyire háttérbe szorult az ifjúság? Egyértelmű, hogy a fiatalok, a mindenkori fiatalság az a korosztály, amelynek a megújítóképessége, a kreativitása, a rugalmassága az, amely egy országot előrelendíthet, és Magyarországnak bizony nagy szüksége van egy ilyen korosztályra. De az ő felfogásuk a családról, a házasságról, a gyerekvállalásról szintén nagyban meghatározza Magyarország jövőjét, hiszen tudjuk jól, hogy egyik legnagyobb problémánk a demográfiai válság, márpedig egyáltalán nem mindegy, hogy ez a generáció hogyan gondolkodik például a gyermekvállalásról.

Szintén nagyon fontos, hogy ez a korosztály miként tekint a munkavállalásra, itthon vagy esetleg külföldön látja boldogulását biztosítva. Hisz az államnak óriási károkat okoz az, hogyha ezeknek az embereknek az oktatásán és különböző szociális támogatásokon keresztül jutatott pénz nem hasznosul, hanem külföldön fogják ezek a fiatalok a későbbi életüket leélni. Ez a korosztály jelen pillanatban ahelyett, hogy érezné azt, hogy életcél van előtte, és ehhez biztosítékot kap az állam, illetve a kormány részéről, mellőzve és kitaszítottnak érzi magát.

Elmondhatjuk sajnos, hogy egzisztenciálisan és erkölcsileg is válságban van ez a korosztály. Jelen pillanatban nincs számukra biztosítva a szociális, a lét- és a közbiztonság sem, és a közbiztonságnál csak egy zárójeles mondatot kell megemlítenem, hogy ez a west-balkános ügy nem egy egyedi eset volt, ez csak a jéghegy csúcsa. Érdemes megkérdezni a fiatalokat, hogyan vélekednek arról, hogy amikor elmennek szórakozni éppen, akkor milyen hangulat uralja őket, főként ez a fokozottan veszélyeztetett fiatal lányokra értendő. Tehát nem érzik ezt a közbiztonságot manapság.

Ugyanúgy nem érzik azt, hogy lehetőségük lenne saját lakáshoz jutniuk. Erről jól árulkodik egy nem régi, egy-két évvel ezelőtti felmérés, miszerint a 25-35 év közötti magyar nők 27,2 százaléka, a férfiaknak pedig 42,5 százaléka még nem költözött el otthonról. És nem azért, mert nem lenne szándék bennük, hanem egyszerűen nincs lehetőségük saját lakáshoz jutniuk. Ugyanígy a mindennapi megélhetés sincs biztosítva ezeknek a fiataloknak. Rengeteg tünet van, ami igazolja ezeket a problémákat, és itt nem fogok új dolgokat mondani, sajnos ezek annyira elterjedtek, hogy ha mindannyian szétnézünk az ismerőseink körében, akkor tudunk példákat mondani rá.

Nagyon fontos és súlyos probléma az elhelyezkedés nehézsége. Tudjuk jól, hogy rengeteg diplomás munkanélküli van. Erre is egy példát mondanék, egy statisztikai adatot: nemzetközi összehasonlításban 2007-ben az egyik legalacsonyabb volt Magyarországon a felsőfokú végzettséggel rendelkezők foglalkoztatási rátája, messze az EU-átlag alatt vagyunk e tekintetben. Egy másik adat: a 15-24 éves korosztályra számított munkanélküliségi ráta 27 százalék, ami jóval meghaladja a teljes népességre számított körülbelül 10 százalékos munkanélküliséget.

Egy másik kortünet, tapasztaljuk szintén, hogy kitolódik az egyetemre járás ideje, és itt nem feltétlenül abban kell keresni a probléma kulcsát, hogy ezek az emberek link alakok lennének, és élvezik az egyetemista életet, még ha mindannyian örömmel tekintünk is vissza az egyetemista létre, hanem egyszerűen azért is kényszerülnek - és nem is csak kényszerülnek, hanem tudatos döntés részükről -, hogy tovább folytatják az egyetemet, elhúzzák, amíg lehet, mert jobb esetben kiszámíthatatlan jövő vár rájuk, rosszabb esetben pedig teljesen kilátástalan, mert nem látják azt, hogy ha majd megszerzik a diplomájukat, akkor hol tudnak elhelyezkedni.

(15.40)

Az is egy súlyosságra példa - és ezek a problémák egyre gyorsuló ütemben ütik fel fejüket -, hogy régen még azt tapasztaltuk, hogy kimentek az egyetemisták fél évre, egy évre külföldre, és ne adj' isten, ott ragadtak, ha annyira megtetszett nekik, de mindenféleképpen nem ezzel a céllal mentek ki. Manapság már egyáltalán nem ritka az az egyetemista, aki elkezdi az egyetemét, de már azzal a céllal, hogy ha befejezi, ő külföldön fog elhelyezkedni, nem is gondolkodik abban, hogy esetleg Magyarországon boldogulna.

És mikor erről beszélünk, hogy miért is mennek ilyen sokan külföldre, akkor könnyű erre rámondani azt - sok ember rá is mondja -, hogy ennek az oka részben az oktatásból és a nevelésből hiányzó nemzeti szemléletmód, a hazaszeretet. Ez egy nyilvánvaló tény, hogy az oktatásból sajnos hiányzik ma a nemzeti szemlélet, érezzük ezt a fiatalokon, akik számára egy nemzeti ünnep teljesen kiüresedett emléknap, egy szabadnap tulajdonképpen, vagy épp érezzük abban is, hogy a határon túliakhoz nagyon sok fiatal hogy viszonyul. Általánosságban elmondható, hogy egyfajta értékválság van Magyarországon a fiatalok körében, elég csak azt említenem példaként, hogy nemzeti nagyjaink helyett ma milyenféle tévéműsorokból választanak példaképeket a fiatalok.

De ugyanakkor leegyszerűsítés lenne azt mondani, hogy ennek a nevelésnek a hiánya miatt mennek külföldre ezek a diákok. Szabó Dezső száz évvel ezelőtt fogalmazta meg azt a gondolatát, hogy üres hassal nem lehet Himnuszt énekelni. És az az igazság, hogy nagyon jól ráérzett Szabó Dezső erre a dologra. Itt arról van szó, hogy nem várhatjuk el a fiataloktól azt - sajnos -, hogy kötődjenek a hazájukhoz, a szülőföldjükhöz, hogyha egyszerűen a szülőföldjük nem tud nekik boldogulást biztosítani, megélhetést biztosítani.

Tehát nagyon fontos az, hogy árnyaltan lássuk ezt a képet, és mindenekelőtt ne egyszerűsítsük le arra, hogy bár létezik a nemzeti nevelés hiánya az oktatásból - de nem ez az egyedüli oka.

Mindezek alapján, ezen tünetek alapján szeretnénk azt elérni, hogy az alkotmány is kiemelten foglalkozzon az ifjúsággal és ez a kormány programjában, a kormány törvényjavaslataiban is mutatkozzon meg. Igazán fontos lenne, hogy elkészüljön például egy ifjúságpolitikai törvényjavaslat, amely nagy hiányossága még Magyarországnak, ugyanis nincs nálunk ilyen. És fontos lenne, hogy egy határozott stratégiai szemléletű ifjúságpolitikánk legyen, amely tényleg életcélt ad a fiataloknak, és biztosítja a lehetőséget annak érdekében, hogy ezeket az életcélokat itthon, lemondás nélkül el is tudják érni.

Arra kérem ezért a képviselőtársaimat, hogy amikor az alkotmányról döntünk, amikor az alkotmány megszövegezése fog megtörténni, akkor az ifjúság és a jövő nemzedéke kellő hangsúllyal kerüljön bele az alaptörvényünkbe, és ennek érdekében mi már a koncepcióval kapcsolatban is beadtunk egy módosító indítványt, ezt szeretném zárásként ismertetni:

Felismerve azt a tényt, hogy hazánk jövőbeli sorsa nagymértékben a mindenkori magyar ifjúságon múlik, az alkotmánynak kiemelten kell foglalkoznia a jövő generációjával. Már alaptörvényünk tegye egyértelművé, hogy az állam egyik legfontosabb feladata a fiatalok számára színvonalas, hasznosítható tudást és biztos erkölcsi alapokat adó nevelés és oktatás garantálása. Ezek együttesen biztosíthatják, hogy a fiatalok Magyarországon akarják leélni életüket, tudásukkal hazájukat akarják gazdagítani, és mindezt lemondás nélkül meg tudják tenni.

A Jobbik tehát azt szeretné, hogy ez a módosító javaslat a koncepcióba, illetve a későbbi alkotmányba is belefoglaltassék, úgy, ahogy az Európai Unió alapjogi chartájában és több állam alkotmányában is külön rész foglalkozik az ifjúsággal, és legalább ennyire fontosnak tartjuk, hogy a kormány programjában, szemléletében is a 20-as, 30-as éveiben járó generációt érintő problémák, illetve az azokra adott válaszok megfogalmazódjanak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban és Balog Zoltán részéről.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 170 2011.02.28. 1:59  169-173

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A kérdésemben egy olyan témával szeretnék foglalkozni, amely szinte minden, határ mentén élő embert bosszant, így nem kevés embert érint, joggal gondolhatom tehát, hogy nem egy marginális ügyről van szó.

A konkrét megkeresés egy nógrádi, országhatárhoz közeli faluból érkezett, ahol a mobiltelefonok rendszeresen átváltanak szlovákiai hálózatra, ezzel megdrágítva a továbbra is Magyarországon tartózkodó előfizetők telefonköltségeit, továbbá a kezdeményezett hívásokon túl már a fogadott hívások után is fizetni kell ilyenkor. Tisztában vagyok azzal, hogy a készülékben van lehetőség az automatikus váltás tiltására, azonban Kubatov Gábor elhíresült, kiszivárgott beszéde óta tudhatjuk, hogy még a miniszterelnöknek is gondot okoz néhány technikai vívmány kezelése, így nem várhatjuk el mindenkitől, hogy ily módon tudja elejét venni a problémának.

A kérdéssel kapcsolatban 2010 őszén a Nemzeti Hírközlési Hatóság azt a választ adta, hogy a szolgáltatóknak nincs teljes lefedettségi és ellátási kötelezettségük, így a hatóságnak sem áll módjában erre kötelezni őket. Korábban a mobilszolgáltatókkal kötött koncessziós szerződésben a vállalt lefedettség is benne foglaltatott, azonban ez már nem így van. Emiatt az ellátottság kérdése a piaci versenyre van bízva, a szolgáltatók a hálózatukat a piaci érdekeik figyelembevételével építik csak ki. Kétségtelen tény, hogy ezen a területen a megfelelő szolgáltatás kiépítése pluszköltségeket okozna nekik, így magas nyereség érdekében addig ezt nem is teszik meg, amíg nincsenek erre kötelezve. A vezetékes telefonszolgáltatás területén kötelezve vannak a szolgáltatók a teljes lefedettségre - véleményünk szerint egy ilyen rendeletre lenne szükség a mobilszolgáltatók esetén is.

A kérdésem az lenne, hogy mit kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy a problémával érintett területeken is megfelelő minőségű mobiltelefon-szolgáltatást vehessenek igénybe az ott lakó állampolgárok. Kiállnak-e az előfizetők érdekeiért a pusztán profitot hajszoló multicégekkel szemben?

Várom a válaszát. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 104 2011.03.01. 3:02  99-105

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Az ajánlás 1. és 2. pontjához szeretnék hozzászólni, de ez előtt, hogy ezekkel tisztában legyünk, néhány mondatban összefoglalnám a házszabály-módosításunk lényegét.

Két dolgot szeretnénk ésszerűsíteni. Konkrétan azt, hogy ne kelljen frakcióvezető-helyettesnek megválasztani azt, aki napirend előtti felszólalást akar mondani. Láthattuk eddig is, hogy a gyakorlatban ez elég viccesen alakult, amikor két napra megválasztottak valakit frakcióvezető-helyettesnek, és ez a tévénézőkben is és sok más emberben értetlenséget szült, hogy miért csak két napra. Ezt szeretnénk eltörölni, és innentől kezdve a frakció bármely tagja, akit a frakcióvezető kijelöl, elmondhatná a napirend előtti felszólalását.

A másik korlátozás - amit szintén ésszerűtlennek tartunk, és a gyakorlatban szintén láttuk ennek a hibáit, illetve az ebből adódó problémákat -, miszerint csak olyanról lehet napirend előtti felszólalásban beszélni, ami nincs napirenden azon a héten. Láthattuk, hogy ezt nagyon nehezen tudták jó néhányan betartani, ezért ennek eltörlését kezdeményeztük.

Két módosító javaslat érkezett ehhez, az egyik Tóbiás József képviselőtársunké, amit előterjesztőként támogatunk. Ez arról szól, hogy a napirend előtti felszólalások megindokolásánál eddig annak tárgyát és okát kellett megnevezni, és Tóbiás József javaslata alapján az okát innentől kezdve nem kellene kifejteni. Ezt mi teljesen logikusnak tartjuk, ugyanis a Házszabály eddig is rendelkezett arról, hogy országos jelentőségű, halaszthatatlan és rendkívüli ügyekben lehet napirend előtti felszólalást tartani, tehát ez végül is megindokolja, hogy miért is az adott témában szeretne az adott képviselő felszólalni.

A másik módosító javaslatot, Szilágyi Péter képviselőtársunkét viszont nem tudjuk támogatni, miszerint a kormány ötperces válasza után még legyen két perce a napirend előtti felszólalónak reagálni erre.

(13.50)

Úgy gondoljuk, ezzel egy olyan kiskaput nyitnánk ki, aminek nem tudjuk, hol lenne a vége, hiszen ilyen logika alapján, hogy mindig az ellenzéki képviselőnek kellene az utolsó szót mondania, akkor akár az azonnali kérdéseknél vagy a szóbeli kérdéseknél is újra lehetne gondolni, hogy akkor ott se jó a felszólalási sorrend, ott is kellene biztosítani még a kérdés feltevőjének néhány percet, hogy tudjon reagálni a kormány felvetésére. Illetve ez meg is billentené a kormány és az ellenzék, illetve a napirend előtti felszólaló és a kormány válasza közötti egyensúlyt, miszerint egyenlő időben tudnak reagálni egymásra. Akkor korrekt módon már a kormánynak is kellene újabb két percet biztosítani, hogy ő is tudjon még reagálni a második felszólalásra. Tehát ez egy olyan kiskaput nyitna meg, amit utána nehéz lenne bezárni.

Összességében örömmel vettük előterjesztőként, hogy az Országgyűlés egyhangúlag támogatta a házszabály-módosításunkat. S még egyszer mondom, Tóbiás József képviselőtársunk javaslatát támogatjuk előterjesztőként, Szilágyi Péterét azonban nem tudjuk támogatni.

Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiból. - Szórványos taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 198 2011.03.01. 4:46  197-198

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Felszólalássorozatom mai részében egy újabb, a két világháború közötti írónagyságról szeretnék megemlékezni, akiről egy tavaly íródott méltatás így vall: "Pályafutásának csúcsán alighanem ő volt a legnépszerűbb és legbefolyásosabb magyar író. Regényei, színdarabjai és filmjei tömegeket vonzottak, és szavának komoly közéleti súlya volt."

Mindez azonban kevés volt ahhoz, hogy akár csak leghíresebb műveit széles körben ismerjék ma, nem is beszélve arról, hogy esetleg az iskolákban tanítsák őt, pedig könyvei nemcsak az adott korban, de ma is megállnák a helyüket. Ismertségének hiánya is jól jelzi, hogy ma sajnos elsősorban nem az irodalmi alkotások valódi értéke dönt arról, hogy kik tartoznak az irodalmi elitbe.

Zilahy Lajos, Nagyszalonta második leghíresebb irodalmár szülötte, 1891-ben látta meg a napvilágot. Születésére, nem kevés öniróniával, így tekint vissza: "Életem legnagyobb irodalmi sikerének azt tartom, hogy Arany János szülőházától száz méternyire láttam meg először a napvilágot." Szülővárosában, majd Budapesten folytatott tanulmányai után jogi karon szerez diplomát. Első kötete, a nagyrészt háborús költeményeket tartalmazó Versek 1916-ban jelenik meg. A 20-as éveiben - mint szinte minden hazaszerető költőnél - a szülőföldjét vesztett, hontalan fogcsikorgató kínja és mélabúja zendül meg soraiban. A költészetről azonban áttér a tehetségének valódi érvényesülését jelentő elbeszélő prózai írásokra és színpadi művekre.

Mint minden, a nemzeti hagyományok fontosságát valló író, ő is sokat tanul Jókaitól, és mint minden konzervatív elbeszélő, ő is sokat köszönhet Herczeg Ferencnek. Első regénye, a később megfilmesített Halálos tavasz hatására 31 éves fejjel egy csapásra a legnépszerűbb írók közé emelkedik. Zilahy írói nagysága abban állt, hogy teljességgel ki tudta fejezni a hagyományos magyar úri középosztály tapasztalatait, érzésvilágát és eszményeit.

1924-ben jelenik meg a Két fogoly című, másik híres regénye, amelynek népszerűségét mutatja, hogy később több mint 20 nyelvre fordították le. 1925-ben beválasztják a Kisfaludy Társaságba. 1931-ben születik meg A lélek kialszik című regénye, amely egy Amerikába szakadt fiatal jogász életküzdelmét jellemzi. Zilahy meggyőzően érzékelteti, hogyan satnyul a szellem a szülőföld gyökérzetének megszakadásával. A regény azért érdemel külön említést, mert főhőse majdnem ugyanazt a kálváriát járja be, amelyet a későbbiekben maga az író is kénytelen megtenni.

Kortársa, Benedek Marcell így írt róla: "Zilahy az ifjabb magyar írónemzedék legkülönb tagjai közül való. Már a Halálos tavasz színes, egyéni és magyaros nyelve, mély mondanivalója felhívta rá a figyelmet, és azóta mint elbeszélő és színpadi író, egymás után aratja a sikereket.

(16.30)

Reményt keltő típusa a modern, nagy kultúrájú magyarnak, aki nem zárkózik el idegen kultúrák elől sem, de tökéletesen magyarrá asszimilál mindent, és semmiféle irányzatnak, jelszónak utánzójává nem szegődik."

A harmincas évekre Zilahy már a hivatalos irodalom egyik vezéralakja, Herczeg Ferenc, az akkori irodalmi élet vezérének egyik kiszemelt örököse, a Corvin-koszorú kitüntetettje. A politika világához házasságával is kapcsolódó író mindig arra törekedett, hogy egyensúlyt teremtsen a szellem és a politika között, hogy ezek ne egymás ellenségeként, hanem éppen ellenkezőleg: egymást segítve, támogatva szolgálják a nemzet érdekeinek valóra váltását.

1947-ben, helyesen felmérve az országra váró jövőt, nem tért vissza amerikai előadókörútjáról. Az 1950-es évek végén házat vesz Jugoszláviában, így gyakran tartózkodik Újvidéken. 1973-ban Budapesten járt, végleges hazatelepülését azonban halála megakadályozza, így nem teljesül leghőbb vágya, amelyet így fogalmaz meg: "Én nem bánom, mit firkáltok, hogy miféle skatulyába, mikor, hogyan raktok bele; csak azt akarom, hogy itthon halhassak meg, itthon temessenek el. Mert én magyar író vagyok. Szalontán születtem, ahol Arany János. Mindegy, hogy e parányivá zsugorodott országban éppen hol halok meg; de itthon akarok meghalni."

Zilahy Lajos népszerű író volt. Tudjuk, hogy a népszerűség nem feltétlenül értékmérő, az ő esetében azonban ez egyértelműen jogosnak mondható, hiszen a szónak, az irodalomnak szerzett becsületet könyveivel. Reméljük, remélem, hogy mihamarabb visszakerül a köztudatba, és műveivel ma is ápolhat fontos értékeket, valamint sokakkal szerettetheti meg újra az olvasást, amelyre nagy szükség lenne a mai ifjúság körében. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 222 2011.03.08. 5:03  221-223

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Méltatlanul elfeledett íróinkról, költőinkről szóló felszólalássorozatom mai részében egy olyan emberről szeretnék beszélni, aki nemcsak íróként, de kultúrpolitikusként, grafikusként és könyvillusztrátorként is maradandót alkotott a XX. század első felében. Kortársa, Tamási Áron így elmélkedett egyszer róla: "Az jutott eszembe, hogy a magyar irodalom számára ki kéne találni egy olyan írót, amilyen Bánffy Miklós. Szerencse tehát, hogy van." Bánffy Miklós személye tehát megadatott a magyarságnak, és mivel értékeset alkotott, méltó arra, hogy most megemlékezzem róla.

A Kolozsváron, 1873-ban született Bánffy Miklós az egyik legnagyobb erdélyi földbirtokos család sarja volt. Kora ifjúságától kezdve az irodalom, a képzőművészet és a zene érdekelte, mind a három művészeti ágban tudományos színvonalú műveltséget szerzett. Tanulmányait ugyanakkor jogi karon végezte: Kolozsváron kezdte, majd Budapesten fejezte be azt.

1901-től országgyűlési képviselő volt, közben mind szülőföldjén, Erdélyben, mind Budapesten előmozdítója volt a nemzeti kultúra felvirágoztatásának. Egyik legemlékezetesebb eredménye ennek a tevékenységének, hogy Klebelsberg Kunó barátjaként egyik megálmodója volt a szegedi Dóm térnek és az ott kialakított nyári játékoknak. A Nemzeti Színház és az Opera közös intendánsaként az operairodalom nagy alkotásainak műsorra tűzésével, valamint merész újításaival tűnt ki. Mindeközben íróként gazdag nyelvezetű, sajátos stílust csiszolt ki a maga számára, de sokszínű egyéniségére példa, hogy több hangszeren is magas színvonalon játszott. Emellett grafikusi művei is jelentősek, például ő készítette Tamási Áron Ábel-regényeinek kitűnő humorú, a remekműhöz méltó színvonalú illusztrációit.

Írói munkásságaként színdarabokat, novellákat egyaránt írt, a két leghíresebb drámája a "Naplegenda", valamint "A Nagyúr"; "A haldokló oroszlán" címet viselő novelláskötet pedig közelkép Erdélyről.

Közéleti tevékenységére példa, hogy 1918 őszén Bethlennel közösen megalapítják a Székely Nemzeti Tanácsot, amelynek célja Erdély románoktól való függetlenségének megőrzése volt. 1921-ben a Bethlen-kormány külügyminisztere lett, az ő minisztersége alatt dőlt el, hogy Sopron Magyarországhoz és nem Ausztriához tartozik. 1926-ban visszaköltözött Erdélybe, az Erdélyi Helikon szerkesztője lett, és jelentős szerepet játszott az ottani irodalmi életben.

Bánffy Miklós szülőföldjén élve végig a kötelességtudat és a hazaszeretet eszméjének jegyében élt és működött. Felismerte, hogy az akkori viszonyok között a legégetőbb feladat a megmaradáshoz elengedhetetlen kulturális intézmények megtartása. Erkölcsi és anyagi támogatását érezhette a kisebbségi magyarság; gyermekkori barátjával és rokonával, gróf Bethlen Istvánnal együtt az erdélyi nép érdekeiért küzdött.

A harmincas évek végén írta a legfőbb regényét, az "Erdélyi történet" trilógiát. Ennek három része a "Megszámláltattál", "És híjával találtattál" és a "Darabokra szaggattattál". A könyv angol és francia fordításban is megjelent. A trilógia az erdélyi és magyarországi felső tízezer 1904 és 1914 közötti évtizedéről szól: kártya, párbajok, politika és vadászat tölti ki az életüket. Dermesztő vádirat a felsőbb osztályok felelőtlensége és politikai ostobasága ellen, aminek komoly hatása lett Trianon bekövetkezésére.

Gróf Bánffy Miklóssal legterjedelmesebb irodalomtörténeti művünk mindösszesen 12 sorban foglalkozik, irodalmi lexikonunkban csupán fél hasáb jut ismertetésére, miközben sokkal kisebb jelentőségű és tehetségű íróknak jutott sokszorosan terjedelmesebb emlékeztető. Ugyanakkor üdvözlendő, hogy újra kezd bekerülni a kulturális köztudatba. Eme folyamat egyik első lépéseként 2001-ben film készült róla "A Nagyúr" címen Szinetár Miklós rendezésében, 2004-ben pedig újra kiadták az összes novelláját. 2010 júniusában civil összefogás eredményeként a Dóm téri panteonban szobrot emeltek neki. Emlékét őrzi a Bánffy Miklós-díj is, amely a kultúra és közművelődés érdekében hosszabb időn át kiemelkedő munkát végző személyek részére adományozható, és minden évben március 15-én kerül kiosztásra.

(17.30)

Bánffy Miklós kiemelkedő közéleti személyiség, s hasonlóképpen jelentékeny író volt. Egy olyan konzervatív reformpolitikus s korszerűen realista írásművész, akinek szellemi hagyatéka kiérdemli az utókor elismerését.

Saját összegzés helyett engedjék meg, hogy Nemeskürty István szavait idézzem: Széchenyi István, Jósika Miklós, Eötvös József szabású művész államférfiak utolsó sarja Bánffy Miklós. Magunkat tesszük kisebbé, ha nem méltatjuk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 8 2011.03.24. 8:07  1-147

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az előttem álló néhány percben az ifjúsággal kapcsolatban szeretnék szólni néhány szót, illetve annak hiányáról az alaptörvényünket tekintve.

Már az alkotmánykoncepcióban látható volt, és sajnos előre éreztük, hogy az ifjúság ismételten háttérbe van szorítva. Annak érdekében, hogy ez ne így legyen, be is adtunk egy módosító javaslatot, amit sajnos lesöpörtek a többi jobbikos módosító javaslattal együtt.

Engedjék meg, hogy felolvassam, hogy mit is tartalmazott ez a módosító javaslat: "Felismerve azt a tényt, hogy hazánk jövőbeli sorsa nagymértékben a mindenkori magyar ifjúságon múlik, az alkotmánynak kiemelten kell foglalkoznia a jövő generációjával. Már alaptörvényünk tegye egyértelművé, hogy az állam egyik legfontosabb feladata a fiatalok számára színvonalas, hasznosítható tudás és biztos erkölcsi alapokat adó nevelés és oktatás garantálása. Ezek együttesen biztosíthatják, hogy a fiatalok Magyarországon akarják leélni életüket, tudásukkal hazájukat akarják gazdagítani, és mindezt lemondás nélkül meg tudják tenni."

Ez volt az a módosító javaslat, amit önök vita nélkül lesöpörtek. Pedig én megértem, hogy rengeteg olyan ügy van, amiben nincs egyetértés a két párt, a kormánypárt és a Jobbik között, de úgy gondolom, hogy az ifjúság egy olyan ügy, ami pártok felett kellene hogy álljon, legalábbis ilyen szinten mindenféleképp, hisz itt elvekről beszélünk. Valószínűleg az elvek szintjén ugyanazt gondoljuk az ifjúsággal kapcsolatban; az már más, hogy a gyakorlatban esetleg néhány dolgot másképp képzelünk megvalósítani.

Ehelyett azonban, hogy biztosítanánk az ifjúságot arról, hogy kiemelten foglalkozik ezzel a generációval az alaptörvényünk, illetve a kormány, a mostani alaptörvényünk ezt a két mondatot tartalmazza: "Bízunk a közösen alakított jövőben, a fiatal nemzedékek elhivatottságában. Hisszük, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelkierejükkel ismét naggyá teszik Magyarországot."

Talán önök is érzik a különbséget az általam elmondott módosító javaslat és e között. Ez a mostani alaptörvényünk egy elvárást fogalmaz meg az ifjúság felé, ahelyett, hogy egy biztosítékot adna arról, hogy igenis kiemelten kezeljük őket, nagyon fontosnak tartjuk a jövő generációját, hisz tudjuk mindannyian, hogy a jövő generációja az, amely kreativitásával, rugalmasságával meg tudja indítani az országot a fejlődés útján, bennük van meg az az újító képesség, ami egy országot a fejlődés útján el tud indítani.

(9.20)

Mindezek miatt szeretnénk elérni, és szeretnénk, ha önök is megfontolnák azt, hogy sokkal hangsúlyosabban és kiemeltebben kellene foglalkozni a mostani alaptörvényünknek az ifjúsággal. Néhányan feltehetik a kérdést, akár a tévénézők között is, van-e annak értelme, hogy most az alaptörvényünkben ilyen szépen hangzó mondatokat fogalmazunk meg, hisz nem ettől fognak itthon maradni a fiatalok, nem ettől fognak a pályakezdő diplomások munkát találni. Én azonban úgy gondolom - és talán önök is, ha komolyan gondoljuk az alaptörvényünket -, hogy az alaptörvénybe belefoglalt minden egyes mondatnak súlya van, amit ott megfogalmazunk, annak a későbbiekben a kormány tevékenységében, bármilyen törvényben meg kell hogy mutatkozzon a hatása, és később eszerint kell megalkotni a törvényeket.

A kormány eddig nem nagyon foglalkozott az ifjúsággal. Engedjék meg, hogy erre egy-két példát is mondjak. Nemcsak arról van szó, hogy eddig nem születtek az ifjúság problémáival foglalkozó kérdésekre válaszok, nem alkotott a Ház ilyen törvényeket, de például az ifjúsági törvény megalkotása nem történt még meg, ami pedig egy nagyon régi adóssága a Magyar Országgyűlésnek, sőt még meg sem kezdődött. Tavaly júniusban Réthelyi Miklós egy írásbeli kérdésre azt a választ adta, hogy a lehető legrövidebb időn belül megkezdik az egyeztetéseket az ifjúsági szervezetekkel ennek a törvénynek a megalkotása végett, ehelyett múlt héten, amikor az oktatási bizottság meghallgatásán volt Réthelyi Miklós miniszter úr és erre rákérdeztem, a válaszai között egyszerűen átsiklott e kérdés felett. Úgy gondolom, ez mindent elárul a kormány eddigi tevékenységéről az ifjúságpolitika kapcsán.

Említettem, hogy a fiatal korosztály az a generáció, amelynek a megújító képessége, a kreativitása, intuitív gondolkodása kilendítheti az országot mostani állapotából. De emellett az ő gondolkodásuk más tekintetben is meghatározza Magyarország jövőjét. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy mai fiatal hogyan gondolkozik a családról, a gyerekvállalásról. Tudjuk nagyon jól, hogy a demográfiai válság mennyire sújtja ma hazánkat, és mennyire fontos az, hogy a ma húszas-harmincas éveiben járó fiatalok hány gyereket szeretnének, meg tudják-e szülni, fel tudják-e nevelni azt a számú gyereket, amennyit szeretnének, illetve az se mindegy, hogy a hazai, illetve a külföldi munkavállaláshoz hogyan viszonyulnak. Ma rengeteg fiatal kényszeredetten külföldre távozik, mert itthon nem talál munkát.

Összességében elmondható, hogy kiszolgáltatottnak és mellőzöttnek érzik magukat. A társadalom más rétegeihez hasonlóan az ifjúság is úgy érzi, hogy egzisztenciálisan, erkölcsileg és akár világnézetileg is válságba sodródott az elmúlt húsz év, illetve az előtte lévő negyven év koncepciótlan ifjúságpolitikájának és társadalompolitikájának hatására. Egyszóval egy olyan szociális lét- és közbiztonság érinti őket, amely nagyon súlyos és nagyon tragikus. Ha az alaptörvényben kiemelten foglalkoznánk az ifjúsággal, ezzel a generációval, akkor egy jelzést adhatnánk nekik, hogy igenis fontosak hazánk jövője szempontjából, s ezt a kormány is kiemelten kezeli és érzékeli. Ők nem szeretnének sokkal többet, mint mindösszesen minőségi oktatást, biztos és kiszámítható jövőt, olyan szociális biztonságot, amiben meg tudják valósítani álmaikat, vágyaikat, életcéljaikat, és itthon is tudjanak boldogan élni, ne kelljen ahhoz külföldre menni, hogy az álmaikat meg tudják valósítani.

Engedjenek meg felvázolnom néhány olyan tünetet a hátralévő néhány percben, ami az ifjúságot jellemzi. Ma rengeteg fiatalnál tapasztaljuk azt, hogy kitolódik az egyetemre járás ideje. Ez nemcsak azért van, mert kiszámíthatatlan, hanem mert sok esetben kilátástalan jövő elé néznek, ezért aztán érthető, hogy nem mernek a bizonytalan nagybetűs életbe belevágni, hanem inkább a kiszámíthatóbbnak érzett egyetemen töltenek az öt évnél jóval többet akár. Szintén egy kortünet, hogy a mai fiatalok egyre nagyobb része lakik a szüleivel. Ez is azt mutatja, hogy nem tudnak saját lakásba beruházni, saját lakásba elköltözni. A 25 és 34 év közötti magyar nők 27 százaléka, a férfiak 42 százaléka lakik még mindig a szüleivel. Azt is tudjuk mindannyian, akiknek van fiatal ismerősük, hogy a fiatal pályakezdők között az átlagnál jóval nagyobb a munkanélküliségi ráta, ez konkrétan 27 százalék, ami az EU-átlagnál jóval magasabb. De nemcsak a pályakezdő diplomás fiatalokról, hanem az alacsony végzettségűekről is szó van. Itt sajnos nem a végzettség a meghatározó, hanem a korosztály.

Azt is meg kell figyelnünk, hogy az elmúlt időszakban, az elmúlt húsz évben ez nem egy állandó, hanem egy felgyorsuló probléma, amely egyre inkább súlyosbodik. Én magam is tapasztaltam, régen még csak arról volt szó, hogy a fiatalok abban gondolkoztak, hogy fél évre, egy évre kimennek ösztöndíjjal külföldre. Manapság sokan életcélként tekintenek arra, hogy külföldön fogják leélni az életüket.

Mindezek alapján szeretném kérni - és a módosító javaslatunkat ajánlom a figyelmükbe -, hogy az alaptörvényünkben is sokkal hangsúlyosabban fogalmazzunk az ifjúsággal kapcsolatban. Ne csak egy elvárást tegyünk feléjük sokadszorra, hanem biztosítékot is arra, hogy ez a kormány és a magyar állam kiemelten kezeli a jövő generációját.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 130 2011.04.18. 2:58  129-135

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Interpellációmat azért vagyok kénytelen elmondani, mert a címben említett ifjúsági törvény helyzetével, előkészületével kapcsolatban egy néhány héttel ezelőtti bizottsági ülésünkön, amelyen Réthelyi miniszter úr meghallgatása volt napirenden, kérdést intéztem hozzá. Választ azonban nem kaptam, egyszerűen a miniszter úr elsiklott a kérdésem felett. Az, hogy válaszra sem méltattak, egyrészt meglepett, de tulajdonképpen, ha őszinte vagyok, akkor csak a kormány következetességét kell felfedeznem ebben a magatartásban, ugyanis ez a viselkedés jól beleillik abba a sorba, ami a kormány ifjúsághoz való viszonyát jellemezte az elmúlt egyéves tevékenysége során.

Az elmúlt közel egy évben nemcsak az érintett fiatalok érezték ezt a hátrányos megkülönböztetést, de a probléma súlyosságát mutatja, hogy még Lázár János egyik napirend előtti felszólalásában is szokatlan módon önkritikus hangot ütött meg, amikor arra kérte a kormányt, hogy foglalkozzon végre a 20-as, 30-as éveikben járó fiatalok problémájával. Hatása ennek sem lett, a fiatalok elhelyezkedési, lakásvásárlási, családalapítási, szórakozási - és még lehetne sorolni, milyen - problémáival nem törődik a kormány. Ők teljesen mellőzöttnek érzik magukat, egyre többen és többen gondolkodnak külföldi munkavállalásban, egyre kevésbé mernek gyereket vállalni, egyre kevesebben tudnak saját lakásba költözni, arról már nem is beszélve, hogy ebben a korosztályban a legnagyobb a munkanélküliség.

A konkrét intézkedések megtétele mellett nagyon hiányzik egy hosszú távra szóló, alapvetéseket meghatározó ifjúsági törvény. Az ifjúsági törvény hiánya régi adóssága a politikai elitnek. Ez a törvény a rendszerváltás óta várt, több mint 20 éve folyamatosan ígért dokumentum. Először 2000-ben, majd 2006-ban, végül 2009-ben öltött végleges formát, de a parlament egyik alkalommal sem fogadta el. Az ifjúsági civil szektor évek óta várja, kéri, követeli a törvényt, többek között abból a célból, hogy ezzel is nagyobb súllyal szerepeljen az ifjúság a köztudatban és a törvények megalkotásánál - mind ez idáig sajnos eredménytelenül.

Érdekes módon, míg ellenzékben volt a Fidesz, önök is égető szükségét érezték az ifjúsági törvény megalkotásának. 2008-ban a ma már államtitkár Rétvári Bence így fogalmazott: jól láthatóan hiányzik az ifjúsági törvény. Hogy is van ez? Amíg ellenzékben vannak, addig hiányzik az ifjúsági törvény, amikor pedig kormányon, akkor már nem?

Ezúton szeretném biztatni Rétvári Bencét és a kormánypártok ifjúsági szervezeteinek elnökét, Ágh Pétert és Stágel Bencét, hogy ha már előszeretettel hangoztatják, hogy az ifjúságot képviselik a parlamentben, akkor végre tegyenek is valamit a fiatalokért. Ne csak szavakban legyenek merészek, hanem végre a tettek is mutassák, hogy önök komolyan gondolják az ifjúságért való munkálkodást. Higgyék el, ebben az esetben önök is bátrabban állhatnak majd tagságuk elé.

A kormányhoz pedig mindezek után a kérdésem az lenne: elkezdődött-e már az ifjúsági törvény megalkotása és az ehhez kapcsolódó széles körű egyeztetés?

Várom válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 134 2011.04.18. 1:14  129-135

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ön mindenről beszélt, csak épp a kérdésemre nem válaszolt. A kérdésem az ifjúsági törvényre vonatkozott, amit önök, Rétvári Bence, Stágel Bence, illetve Ágh Péter 8 éven keresztül egymásra licitálva kértek számon a szocialista kormánytól. Teljesen jogosan tették ezt önök.

Szeretném azt is hangsúlyozni, hogy az interpellációmat nem 2010 májusában-júniusában tettem fel, amikor önöknek még nem volt lehetőségük elkezdeni ennek a törvénynek a megalkotását. A kormányváltás óta eltelt egy év, önök semmilyen egyeztetést nem kezdtek el az egyházi, civil és ifjúsági szervezetekkel, nemhogy benyújtották volna a törvényt. Amikor erről érdeklődünk, akkor úgy, mint a bizottsági ülésen, választ erre most sem kapunk.

Még egy apróság: Stágel Bence igenis tett sok mindent a fiatalokért. Létrehoztak egy honlapot, amivel próbálják hazahívni a fiatalokat, ahol ahelyett, hogy a Fidesz intézkedéseit sorolnák fel, olyan dolgokkal próbálják hazacsábítani a fiatalokat, mint a Túró Rudi, a csinos lányok és a pörkölt nokedlivel. Úgy gondolom, ez a pótcselekvés jól mutatja, hogy semmi érdemit nem tudtak mutatni a fiataloknak, hogy mit tett ebben az egy évben a kormány.

A válaszát emiatt nem tudom elfogadni. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 112 2011.05.09. 1:56  111-118

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Talán nem lepődik meg azon, ha a múlt héten napvilágra került egyetem-összevonásokkal kapcsolatban szeretném kérdezni önt. Mindenekelőtt szeretném, hogy nyugtasson meg engem és a több tízezer érintettet, diákokat, tanárokat, szülőket, hogy nem fog megszűnni a Corvinus Egyetem, ugyanis ez is múlt héten a hírekben szerepelt.

Általánosságban el kell mondanunk, egyetértünk azzal, hogy túl sok szakon folyik ma oktatás Magyarországon, és szükség lenne egyfajta ésszerűsítésre. Ugyanakkor aggodalmunknak kell hangot adni annak kapcsán, hogy azt látjuk, hogy kizárólag gazdasági szempontok dominálnak ezeknél a döntéseknél, nem pedig szakmai szempontok. Szakmai szempontok nem is dominálhatnak, ugyanis önök voltak azok 2000-ben, akik végrehajtották a felsőoktatási intézmények integrációját, tehát ezek után fura lenne, ha szakmai szempontokkal próbálnák most megindokolni ennek a létjogosultságát.

Gazdasági szempontokat sokkal inkább észreveszünk, márpedig abból kifolyólag is, hogy a Széll Kálmán-tervben is megfogalmazták, hogy a felsőoktatásból az elkövetkezendő három évben 88 milliárd forintot szeretnének kivonni.

Azt is meg kell jegyeznem, hogy ilyen összevonásokra, amit önök most terveznek, néhány évvel ezelőtt Bokros Lajos tett javaslatot. Úgy gondolom, hogy az önök javaslata kapcsán most ő is elégedetten mosolyoghat a bajsza alatt.

Azt szeretném még megkérdezni, ön az elmúlt napokban többször említette, hogy végleges tervek még nincsenek az összevonásokkal kapcsolatban, így nem is ezeknek az eredményére kérdeznék rá, hanem azt szeretném kérdezni, hogy milyen hatástanulmányok alapján fognak önök dönteni, vagy mik fognak még elkészülni a jövőben, mikor lesz végleges döntés, és milyen esélyt lát arra az államtitkár asszony, hogy ténylegesen oktatáspolitikai szempontok, hosszú távú oktatáspolitikai szempontok domináljanak a döntések meghozatalakor, ne pedig gazdasági szempontok döntsék el, hogy mi történik a felsőoktatásban.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 116 2011.05.09. 1:15  111-118

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Örömmel hallottam az államtitkár asszony azon kijelentését, miszerint nem tervezik a Corvinus megszüntetését. Csak annak a tekintetében szeretnék még az értetlenségemnek hangot adni, hogy miért kellett ennek a cáfolásával várni két napot. Szerdán jelent meg az első hír erről. Úgy gondolom, hogy ha önök ezt aznap cáfolják, akkor rengeteg tiltakozó akciót és felháborodást meg tudtak volna előzni.

Másrészt azt sem hagyhatom szó nélkül, hogy ön most már itt nyíltan az integrációról beszél. Annak tükrében ez elgondolkodtató, hogy néhány hete a bizottsági ülésen Réthelyi Miklóst kérdeztük ilyen terveikről. Idézem szó szerint, mit mondott Réthelyi Miklós: "integrációban most nem gondolkodunk". Bízom abban, hogy például a Corvinus Egyetemmel kapcsolatban is nem hetente változik az önök álláspontja; illetve azt szeretném még kérni, hogy az érdekegyeztetést különböző szervezetekkel tartsák fontosnak, és ne csak meghallgatás szintjén, hanem úgy, hogy figyelembe is veszik az érdekképviseletek szempontjait. A pedagógusokat érintő kérdésekben ez sajnos nem sikerült, mert létrehozták most néhány napja az ágazati sztrájkelőkészítő bizottságot az érintett szakszervezetek, tehát ez is jelzésértékű (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy nincsenek megelégedve az érdekegyeztetéssel.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 172 2011.05.16. 2:01  171-174

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt hetekben több helyről hallhattunk a Zeneakadémia kálváriájáról. A súlyos pénzügyi helyzetben lévő intézményben már számos megszorító intézkedést voltak kénytelenek meghozni, mint például a 120 perces tanórák 90 percre csökkentését, a kamarazenei oktatás korlátozását, a személyi kiadások megnyirbálását, és még lehetne sorolni azokat az intézkedéseket, amelyek hátrányosan érintik az oktatás színvonalát, rosszabb helyzetbe hozzák mind a diákokat, mind pedig a tanárokat. Arról nem is beszélve, hogy a megszorítások nemcsak az egyetemi oktatást, hanem a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolát is érintik.

Miként is kerülhetett egy ilyen patinás intézmény ilyen helyzetbe? A pártérdekeket szolgáló Magyar Nemzet előszeretettel próbálta hárítani a felelősséget, a kormányzati felelősséget, azt mondva, annak kizárólag az egyetemi gazdálkodás az oka. A valóság ezzel szemben az, hogy nagyrészt a kormányzati intézkedések okozták ezt a tarthatatlan helyzetet. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium által megadott költségvetési sarokszámok, a februárban bejelentett 228 milliós zárolás együttesen eredményezték azt a helyzetet, ami miatt ezeket a megszorító lépéseket meg kellett tennie a vezetőségnek. Azonban még így sem biztosított az egyetem kiszámítható működése, az, hogy ne kelljen további intézkedéseket hozni. Önök tehát folyamatosan azt hangoztatják, hogy nincsenek megszorítások - bár a Széll Kálmán-terv és a konvergenciaprogram is teljesen másról árulkodik -, és íme egy konkrét intézmény, amelyet érintenek ezek az intézkedések.

Tisztelt Államtitkár Úr! A Zeneakadémia hazánk egyik nagy büszkesége, világhírű oktatási intézménye, ahova rengetegen jelentkeznek külföldről is, és amelynek falai között számos világhírű magyar zenész tanult. Mindezek miatt jelentősége felbecsülhetetlen, mostani helyzete pedig méltatlan ehhez.

Mindezek után kérdésem az lenne, hogy milyen segítséget kíván nyújtani a kormány az intézménynek, hogy Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója ne az általa alapított és róla elnevezett Zeneakadémia és a magyar zeneművészképzés fekete éveként vonuljon be az emlékezetbe. Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 263 2011.06.14. 9:36  258-288

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A Jobbik egyik fő tevékenységének tartotta mindig is, hogy a hazafias érzést növeljük a társadalomban, az emberekben, ezért fel sem merülhet egy pillanatig sem, hogy ne támogatnánk ezt a javaslatot.

A történelmi ismertetőt hallhattuk már, én kicsit más szemszögből szeretnék hozzászólni ehhez a törvényjavaslathoz, annak érdekében, hogy miként is tudjuk elérni a célunkat, miként tudjuk minél hatékonyabban megoldani azt, hogy az emberek tájékoztatva legyenek erről az emléknapról, az egész kezdeményezés céljáról, és elérjük vele azt, amit a kezdeményezők kitűztek célként.

(20.30)

S ha már szóba került itt a nemzettudat, hazafiasság, amit ez a törvényjavaslat, illetve ez az emléknappá nyilvánítás kezdeményez, akkor engedjék meg, hogy néhány szót szóljak arról, hogy a nacionalizmust mi mennyire fontos értéknek tartjuk, illetve hogy a "nacionalizmus" kifejezés mára sajnálatos módon mennyire pejoratív kifejezéssé silányult le. Ez köszönhető néhány liberális, illetve magát annak mondó gondolkodónak, akik tudatosan keverik össze a sovinizmust a nacionalizmussal. Mi úgy gondoljuk, természetes az, hogy minden magyar ember nacionalista. Ahogy a gyermek szereti az édesanyját, ragaszkodik hozzá, úgy minden magyar állampolgárnak fontos, hogy ragaszkodjon a szülőföldjéhez. Nem véletlen az, hogy ebbe az országba született, neki is felelőssége, teendője van annak érdekében, hogy ez az ország minél inkább fejlődjön, minél jobb körülmények között tudjon megmaradni. Ehhez elengedhetetlenül szükséges egyfajta nacionalizmus. Mi azt szeretnénk, ha ez a kifejezés végre a súlyának megfelelően és helyesen szerepelne a köztudatban. Részben ez a javaslat is ezt szolgálja.

A javaslatot tekintve szeretnénk konstruktívaknak bizonyulni, mint ahogy általában szoktunk itt a parlamentben, ennek érdekében módosító javaslatokat nyújtottunk be. Rögtön kezdeném is az egyik ismertetésével.

Nem azt tartjuk elsődlegesnek, hogy egyfajta történelemórát tartsunk ezen emléknap kapcsán. Nagyon fontos az, hogy tisztában legyünk a történelmi ismeretekkel. Jól ismerjük azt a mondást, hogy ha le akarsz igázni egy nemzetet, akkor vedd el a történelmét. Mindannyian tudjuk, hogy ez sajnos működőképes. Viszont szeretnénk azt - reméljük, a kezdeményezők is így gondolják -, hogy e törvényjavaslat kapcsán nemcsak egy történelmi ismertetőt hallanának évről évre a diákok vagy az emberek, amikor az emléknapot vagy az emléknap kapcsán egy rendezvényt megszerveznek, hanem azokon a történelmi eseményeken, illetve történelmi szereplőkön alapuló értékeket próbálnánk közvetíteni a ma embere felé, amelyekről az akkori szereplők - kezdve Hunyadi Jánossal, Kapisztrán Jánossal, Szilágyi Mihállyal - példát mutattak. Ezek az általam már az előbb említett hazafias érzelmek, a nemzettudat, illetve az, hogy a hazáért áldozatokat tudjunk vállalni. Ennek érdekében fogalmaztunk bele egy fél mondatot az eredeti javaslatba, amely a következőképpen hangzik: "A kormány felkéri a különböző szervezeteket, hogy július 22-én közösen, méltó keretek között emlékezzenek meg a nándorfehérvári diadal évfordulójáról, hangsúlyozva annak előremutató üzeneteit, amelyek a mai morális válságban lévő társadalom számára mintaértékűek lehetnek."

Egy másik módosító javaslatunkkal bővítjük azok körét, akikhez a kormány egyfajta felkérést fogalmaz meg, hogy foglalkozzanak ezzel az emléknappal, és az emléknap alkalmával ők is különböző módokon emlékezzenek meg ennek az üzenetéről, ezt közvetítsék az emberek felé. Három ilyen úgynevezett intézményt fogalmaztunk bele a módosító javaslatokba. Az egyik a közoktatási intézmények. Amikor először elolvastam a javaslatot, akkor is értetlenül álltam az előtt, hogy miért is maradtak ki a közoktatási intézmények ebből a javaslatból, hisz ez az egyik legfontosabb olyan közvetítő elem, ami a fiatalokat - akik abban a korban vannak, amikor a leginkább fogékonyak ezekre a gondolatokra - tudja befolyásolni, és itt a befolyásolást abszolút pozitív értelemben értem. Nagyon fontosnak tartjuk tehát, hogy külön megnevezésre kerüljenek a közoktatási intézmények ebben a határozati javaslatban. De ugyanennyire fontosnak tartjuk az egyházak kiemelését is, hogy feléjük is tegyen a kormány egy felkérést, miszerint ők is emlékezzenek a maguk módján erre az eseményre, hisz maga az eredeti javaslat is tartalmazza, hogy a kereszténység máig élő példaképe ez a nap, így aztán egyértelmű, hogy nekik is meg kell ezt tenniük.

De még egy harmadik - ha lehet így mondani - közvélemény-befolyásoló eszközt is megnevezünk az egyik módosító javaslatunkban, ez pedig a médiumok kiemelése. Tudjuk nagyon jól, hogy micsoda befolyásoló erejük van a különböző televíziós csatornáknak, rádióknak. Nagyon fontosnak tartanánk, hogy ezen a napon feléjük is egy felkérést tegyünk, hogy ők is foglalkozzanak ezekkel az értékekkel, ezzel az emléknappal, és közvetítsék ezt minél több ember felé.

Egy apró félelmünket is meg kell hogy említsem, miszerint van már több ilyen emléknap. Hogy csak egy példát mondjak, van a hősök napja is, amit mindig május utolsó napjaiban tartunk. Az is egy lehetőség lenne arra, hogy megemlékezzünk ezekről az eseményekről, de sajnos nagyon kevés helyen teszik ezt meg. A kormány felelőssége lenne, hogy amellett, hogy létrehoz, megalkot törvényjavaslatot arról, hogy újabb és újabb emléknapok legyenek - amit mi egyébként támogatunk -, ezekre az elfeledettnek mondható, kevésbé ismert emléknapokra is jobban felhívja a figyelmet, ráirányítsa az emberek figyelmét. Mondom egy konkrét példaként a hősök napját, amely a világháborús és az egyéb, a magyar honért áldozatokat bemutató emberekre emlékezik. Nagyon fontosnak tartanánk, hogy ezekre is jobban ráirányítsa a figyelmet a kormány.

De azt is nagyon fontosnak tartanánk, hogy - kicsit elrugaszkodva az emléknapoktól - olyan eseményekre is nagyobb hangsúlyt helyezzen a kormány, illetve önöknek erre van lehetőségük, amik ezeket az érzéseket erősítik az emberekben, mint például a nándorfehérvári diadal emléknapja. Itt volt a hétvégén a csíksomlyói búcsú, amely a magyarság és a kereszténység egyik nagyon nagy ünnepe, több százezer ember van ott. Nagy örömmel fejeztem ki, hogy nemcsak a jobbikos, hanem KDNP-s és fideszes képviselők közül is sokan jelen voltak ezen az eseményen. Itt kell zárójelben megjegyeznem, az is jelképes, hogy az LMP, illetve az MSZP nem képviseltette magát ezen a rendezvényen. Nagyon fontosnak tartanánk, hogy erről az eseményről is jobban értesüljenek az emberek, közvetítsük az ezen esemény által fontosnak tartott üzeneteket minél több ember felé, hisz a mostani hétvégi híradásokban, a különböző televíziós híradásokban vagy az újságokban nagyon minimális helyet kapott ez az esemény, pedig azok az üzenetek, azok az értékek, amelyeket Csíksomlyón átélhetett mindenki, nagyon fontosak lennének az emberek számára. Ez is azt a célt szolgálná, amit ez az emléknap is.

De nekünk is volt egy hasonló javaslatunk az emléknap kapcsán. Mi Rákóczi-emléknapot szeretnénk, illetve azt, hogy Rákóczi-emlékév legyen 2013. Bízunk abban, hogy ez a javaslatunk, amit egyébként már tárgysorozatba vett a Ház, rövidesen napirendre fog kerülni, s erről is tudunk beszélni, és ehhez hasonlóan közös megegyezéssel meg tudjuk alkotni a Rákóczi-emléknapot és a Rákóczi-emlékévet.

Összességében tehát a kezdeményezést nagyon jónak tartjuk. Négy darab módosító javaslatot nyújtottunk be, amiket az elmúlt percekben ismertettem. Azt kérem a kormánytól, ahogy mi is konstruktívan állunk ehhez a javaslathoz, önök is legyenek azok a módosító javaslatainkkal kapcsolatban, és támogassák ezeket a javaslatainkat, amelyeket annak érdekében nyújtottunk be, hogy minél hatékonyabban érje el a célját ez a kezdeményezés. A részletes vitában kicsit részletesebben is kifejtem majd ezeket a javaslatokat, most röviden próbáltam fogalmazni.

Még egyszer mondom, hogy a Jobbik támogatja ezt a kezdeményezést, örülünk ennek az indítványnak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 483 2011.06.15. 6:05  482-483

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Szombaton 444. alkalommal rendezték meg a csíksomlyói búcsút, amely napjainkban a magyarság és a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe. Ennek kapcsán most nem egy történelmi visszatekintést szeretnék adni, inkább személyes gondolataimat, élményeimet szeretném megosztani önökkel, ugyanis volt szerencsém jelen lenni ezen az eseményen.

Kezdeném rögtön azzal, hogy nehéz fába vágtam a fejszém, hisz nehéz szavakkal elmondani mindazt, amit az ember ott átél. Igazából tényleg csak az tudja átérezni ezt, aki jelen volt ezen az eseményen. Én mégis szeretném ezt most megpróbálni.

(2.00)

Hisz nehéz leírni azt, hogy mit is érez az ember, amikor több százezer emberrel együtt énekli el a Himnuszt, a Székely himnuszt, vagy ne adj' isten, a Boldogasszony anyánk című éneket. Ennek kapcsán, az ott átélt érzések kapcsán leginkább az jutott eszembe, hogy ha általános iskolában valaki nem érti azt meg, hogy mit is jelent a katarzis kifejezés, akkor neki csak azt tudom ajánlani, hogy vegyen részt egy ilyen eseményen, és akkor meg fogja érteni.

Úgy érzem, hogy a minden évben ott összegyűlő, és most is összegyűlt több százezer ember által alkotott közösség, a bennük közös hazaszeretet és hit olyan példaértékű lehet mindannyiunk számára, amely erőt adhat a mindennapokban.

Engedjék meg, hogy néhány gondolatot is elmondjak ezeken a - talán mondhatni - patetikus gondolatokon túl. Amit észrevettem, és kis szomorúsággal kell tapasztalni, hogy kevés korombeli fiatal vett részt ezen az eseményen, amit én nagy bánattal tapasztaltam, ugyanis úgy érzem, hogy a mai fiatalság között rengeteg útkereső vagy akár érték nélküli fiatal van, aki keresi a helyét. Úgy érzem, hogy számukra nagyon sokat jelentene, ha egy ilyen eseményen részt vennének, és ennek kapcsán szeretném felvetni azt, hogy érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy a kormánynak igenis nagy közvéleményt befolyásoló ereje van, milyen eszközökkel tudna hozzájárulni ahhoz a kormány, akár pályázatokkal, iskolai kirándulásokkal, hogy minél több fiatal vegyen részt ezen az eseményen. Úgy érzem - és ezt tegnap a nándorfehérvári emléknap kapcsán is elmondtam -, hogy a fiatalok azok, akik abban a korban vannak, akik a leginkább fogékonyak ilyenkor, rájuk nagyon pozitív hatást gyakorolhatna egy ilyen lélekmelengető eseményen való részvétel.

Ennek kapcsán, ehhez kapcsolódóan azt is nagyon fontosnak tartom, hogy még nagyobb publicitást adjunk ennek az eseménynek, ugyanis sokat hallunk arról, hogy mennyire pesszimista a mi nemzetünk, mennyire rossz lelkiállapotban is van. Nagyon fontos lenne, hogy ezeknek az erőt adó eseményeknek a hírét minél több ember számára eljuttassuk. Nincs konkrét közvélemény-kutatási adatom, de az a sejtésem, hogy nagyon kevés ember tudja, hogy mi is zajlik le pünkösd környékén Csíksomlyón.

Sokan aggodalommal fogalmazzák meg azt az észrevételüket, hogy kezdi elveszteni ez az esemény a vallásos jellegét. Én túlzásnak érzem ezt az aggodalmat, sőt pont fordítva érzem, nagyon hasznosnak tartom, hogy olyan emberek is ellátogatnak erre az eseményre, akik jelenleg még nem kifejezetten vallási indíttatásból vesznek részt ezen a misén és a hozzá kapcsolódó zarándoklaton, hanem a magyarság összetartozását kifejező eseményként élik meg az egészet. Úgy gondolom, hogy ez nagyon jó hatást gyakorolhat rájuk, és lehet, éppen ez az esemény fogja fogékonnyá tenni őket arra, hogy később a vallás fontosabb szerepet játsszon az életükben.

Szeretnék néhány személyes élményt megosztani önökkel, nem titkoltan kedvcsinálóként, hogy ha esetleg néhány ember megnézi ezt a felszólalásomat, ő is elgondolkodjon, hogy érdemes emiatt is elutazni Csíksomlyóba. Nagyon nagy élmény volt számomra, amikor vonattal utazva, a csíksomlyói expresszen utazva beérkeztünk az erdélyi magyarlakta falvakba, és annak ellenére, hogy a vonat kétórás késéssel érkezett oda, több száz ember zászlókkal, a helyi fúvósegyüttes díszegyenruhában várt minket, közösen elénekelhettük a Himnuszt, a Székely himnuszt. Ez egy felejthetetlen élmény volt számomra, és úgy gondolom, hogy ezt érdemes minden embernek megtapasztalnia.

Csakúgy felejthetetlen élmény volt számomra másnap reggel Csíkdánfalváról a helyiekkel közösen elzarándokolni a misére, vagy éppen az is egy példaértékű cselekedet volt az ott jelen lévő, tényleg hatalmas tömegtől, amikor a mise közben elkezdett esni az eső, és nem rendezetlen tömegként, egymást taposva kezdtek el menekülni az emberek, hanem fegyelmezetten, az esőkabátjukat, esernyőjüket felvéve hallgatták tovább a misét. Ugyanez volt jellemző a levonuláskor is, amikor egymásra odafigyelve tudták méltóságteljesen a mise helyszínét elhagyni.

Összességében rengeteg élménnyel gazdagodtam én is, csak néhányat volt lehetőségem ebben a rövid időben elmondani, de úgy érzem, hogy a búcsú és a köré szerveződő események... - nem is beszéltem még arról, hogy másnap a történelmi határon, a Gyimesbükkben szintén egy misén vettünk részt, illetve egy hídavatás volt, az is nagyon emlékezetes volt; tehát számos olyan esemény, élmény kötődik ehhez az alkalomhoz, amit, úgy érzem, hogy minél több embernek át kellene személyesen élni. Én bízom abban, hogy akár a kormány is lépéseket fog annak érdekében tenni, hogy népszerűsítsük ezt az eseményt, és ennek következtében egyre több és több ember fogja megtapasztalni az ott átélhető, tényleg emlékezetes élményeket.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 316 2011.06.20. 4:55  315-319

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő, a nándorfehérvári diadal emléknapjáról szóló határozati javaslathoz négy darab módosító javaslatot nyújtottunk be Szabó Gábor képviselőtársammal, ezeket szeretném most megindokolni, amit már részben az általános vita folyamán is megtettem, és nagy örömömre ott válaszában Lezsák Sándor, az előterjesztők egyike biztosított is az egyik támogatásáról. Ennek tükrében kicsit váratlanul ért, hogy a kulturális bizottságban viszont a fideszes képviselők nem támogatták a javaslatokat. De bízom abban, hogy ez csak azért fordulhatott elő, mert az előterjesztőket nem képviselte senki, így bízom benne, hogy Lezsák Sándor a múltkori vitánál elmondott ígéretét továbbra is fenntartja.

A módosító javaslatokra rátérve, az első két módosító javaslat tulajdonképpen hasonló célt szolgál, egyben is be lehetett volna adni, igazából csak időbeli eltérés miatt került külön benyújtásra. Ez arról szól, hogy a kormány bővítse azoknak a körét, akikre vonatkozólag felkérést intéz, hogy emlékezzenek meg erről az emléknapról. Mi három úgynevezett intézményrendszerrel, hálózattal szeretnénk kibővíteni ezeknek a körét. Eddig önkormányzatoknak, civil szervezeteknek, kulturális szervezeteknek szólt a kormány felkérése, mi ezt szeretnénk az oktatási intézményekkel, az egyházakkal és a médiumokkal kiegészíteni.

Röviden megindokolva ezeket: a közoktatási intézmények, talán egyértelmű, hogy miért is, mert ez éri el leginkább a fiatalokat, akik ebben a korban még a legfogékonyabbak az ilyen emléknap üzenetének a befogadására. Az egyházakat azért tartjuk beemelendőnek a javaslatba, hisz mégiscsak egy kereszténység szempontjából fontos diadalról van szó. Maga az eredeti határozati javaslat is tartalmazza, hogy a kereszténység egyik nagy diadala a nándorfehérvári ünnep. A médiumokat pedig azért tartjuk fontosnak, mert úgy gondolom, nem nagy elvárás az, és ráadásul ez egy felkérés, tehát semmi kötelezettséget nem tartalmaz a különböző tévécsatornák, rádiók felé, egyfajta felkérés, hogy ezen a napon, július 22-én az ünnepnap üzenetével kapcsolatos tévéfilmet, műsort, akár egy megemlékezést vetítsenek le, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy elérje a célt ez az emléknap.

A második módosító javaslatunk igazából egyértelművé szeretné tenni egy mondat kiegészítése árán, hogy ez nem csupán egy történelmi visszaemlékezés, nem az a célunk, hogy egy plusz történelemórát beiktassunk erre a napra, hanem ennél sokkal fontosabbnak tartjuk, hogy az egész diadalnak, az abban részt vevő személyeknek, a katonáknak az általuk hordozott üzenetét közvetítsük a mai társadalom felé, azt az önfeláldozást, hazaszeretetet vagy épp a közösségért való áldozatot, amiről példát mutattak ezek az emberek. Ezt szeretnénk erősíteni ezzel a módosító javaslatunkkal, egyébként megnyitva az utat afelé, hogy ne kizárólag csak a nándorfehérvári diadalról beszélhessünk ennek a napnak kapcsán, hanem esetleg más olyan eseményekről is, amelyek hasonlóan ezt az üzenetet hordozzák.

A harmadik javaslatunkat az motiválta, hogy jelen pillanatban a határozati javaslat egy ajánlást fogalmaz meg a célzottak számára, ami szerint emlékezzenek az emléknapról, ugyanakkor például nem történik semmi, ha most vagy jövő év július 22-én az országban egyetlen megemlékezés nem történik. Fontos, hogy nem szabad átesni a ló túloldalára, kötelezővé tenni ezt az emléknapot, hisz tudjuk, hogy ami kötelező, azt nem szeretik az emberek, ráadásul technikailag sem kivitelezhető. Ugyanakkor be lehetne építeni a rendszerbe olyan motiváló, ösztönző elemeket, amelyek biztosíthatják azt, hogy minél több intézmény, minél több szervezet emlékezzen erre az emléknapra, és minél több ember vegyen részt az ezen emléknap kapcsán megrendezendő ünnepekben.

(21.40)

Ebben pedig egyértelműen a kormánynak kellene elöl járni olyan július 22-e kapcsán megrendezendő központi megemlékezéssel, az emléknaphoz kötődő pályázatok, versenyek kiírásával, amik tényleg ösztönzőleg, motiválólag hatnak az emberekre, a fiatalokra elsősorban, hogy emlékezzenek meg erről az emléknapról.

Összességében tehát jobbá szeretnénk ezt az eddig is jó irányba haladó határozati javaslatot tenni, konstruktívan fogalmaztuk meg a módosító javaslatainkat, és bízom benne, hogy az előterjesztők ezt mérlegelve támogatni fogják javaslatainkat.

Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 136 2011.06.28. 2:08  69-224

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Nyakó István Képviselőtársaim! Nem terveztem hozzászólni a vitához, de történetesen keceli vagyok, így aztán kénytelen vagyok, ugyanis felidegesít az, hogy mindenféle tudás nélkül önök folyamatosan Kecelre hivatkoznak egy sajtóértesülésre hivatkozva, ami ráadásul tele van ferdítésekkel, valótlan információkkal. Ez nem az ön hibája, ez az Indexet minősíti, de úgy gondolom, ha ön ezt hivatkozási alapul használja - és tegnap Hiller István képviselőtársam is a bizottságban erre hivatkozott -, akkor az lett volna a minimum, hogy utánajár, az ott leírt dolgok vajon valósak-e. Ugyanis számtalan dolog nem igaz abból.

Nem igaz az, hogy kötelező lenne mindenkinek hittanra járni. Személyesen beszéltem a helyi plébánossal, aki elmondta, hogy természetesen választási lehetősége van mindenkinek, aki nem szeretne valamelyik vallás hittanjára járni, annak erkölcstanórája lesz.

Az sem igaz, hogy 30 kilométerre kellene vinni a diákokat, hogyha éppen így adódna, 10 kilométerre ott van Kiskörös, Soltvadkert, oda át lehet vinni a diákokat, ha mégis valaki e mellett döntene. Egyébként nagyon kevesen fognak így dönteni, ugyanis a lakosság nagyon nagy része támogatja ezt, és nemcsak a lakosság, hanem a képviselő-testület, és a képviselő-testületben olyan független képviselők szavazták meg ezt az intézményátadást, akik egyértelműen nyilvánvalóan önökkel szimpatizálnak. Tehát esetleg velük kellene először elbeszélgetni, hogy miért is szavazták meg, hogyha ilyen félelmeik lettek volna. (Lendvai Ildikó: Személyes szabadságuk.) De nincsenek, mert látják a valós helyzetet.

És ön még elmondja nagy bántásként, hogy milyen hátráltató tényező az, hogy évente három szentmisén esetleg részt kell venniük a pedagógusoknak. Kérdem én, ön is hány olyan eseményen vesz részt a munkájából adódóan - esetleg frakcióülésen is -, amihez nem lenne kedve. Nehogy az legyen már a probléma, hogy évente három alkalommal egy tanárnak, aki egy katolikus fenntartású intézményben tanít, el kell mennie, és ott nem - az önök frakcióüléséhez hasonlóan - arról hall, hogy hogyan kell átverni az embereket vagy hasonló tisztességtelen dolgokról, hanem erkölcsi felemelkedésről, erkölcsileg tartalmas gondolatokat hall ezen a szentmisén. (Szászfalvi László Nyakó Istvánnak: Ráadásul te még szentmisére is jársz. - Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Úgy gondolom, ebből senkinek nem lesz problémája. (Taps a Jobbik és a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 92 2011.09.12. 2:58  91-97

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Sok botránya, szomorú vagy épp felháborító eseménye volt ennek a nyárnak. Nem lenne egyszerű rangsort készíteni ezekből, de ha valaki mégis erre vállalkozna, akkor véleményem szerint Kertész Ákos magyarságot gyalázó levele előkelő helyet kellene hogy kapjon ezen a listán.

Történt, hogy augusztus 29-én Kertész Ákos nyílt levelet fogalmazott a balliberális Amerikai Népszavának, benne sajnálkozva a lap - talán nem véletlen érdektelenségből fakadó - nehéz anyagi helyzete miatt. De ha már tollat ragadott, nem feledkezett el szélsőséges, magyargyűlölő sorstársai kedvenc időtöltéséről sem, konkrétan, hogy rúgjon egyet a magyarságba. Levelében ugyanis az alábbi szavakat engedte meg magának: a magyar genetikusan alattvaló; a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret-furdalást; boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot; ma már a második világháború borzalmaiért, a holokausztért egyedül a magyar a felelős.

Lehetne sokat idézni a cikkből, de nem kívánom sem a tisztelt Ház méltóságát sérteni ezen mondatokkal, sem a kedélyeket tovább borzolni. A Jobbik mindig is érzékeny volt a magyarság gyalázására, és ahogy eddig, most sem hagyjuk szó nélkül ezeket. Ebben a konkrét ügyben is mi léptünk először, követelve, hogy vonják vissza a 2008-ban Gyurcsány Ferenc előterjesztése alapján kitüntetett Kertész Ákos Kossuth-díját. Ha pedig már annyira divatossá vált manapság az elhatárolósdi minden jelentéktelen ügyben, akkor végre egy komoly, nemzetünk egészéről szóló, sértő levél kapcsán is tegyék meg ezt minél többen.

De lássuk a többi párt reakcióját! Az MSZP nevében Szanyi Tibor egy sajtótájékoztatón, kicsit ingatag testtartással ugyan (Derültség a kormánypárti padsorokban.), de hozta a kötelezőt, teljes támogatásáról biztosította Kertész Ákost. Persze, ebben semmi meglepő nincs, sőt, ha rajtuk múlna, már Nobel-díjra is jelölnék Ákos barátjukat, aki, teszem hozzá, egy ilyen cikk megírása után megsokszorozta esélyét annak megnyerésére. Az LMP javára legyen írva, hogy tanulva elődjük, az SZDSZ hibáiból, ők nem vették védelmükbe a védhetetlent, hanem Schiffer András is szégyenletesnek és igaztalannak minősítette a levélben leírtakat. A Fidesz részéről örömmel nyugtáztuk, hogy ugyan egy teljes hét késéssel, és a kisördög azt súgatja velem, hogy talán csak a társadalmi nyomást érzékelve, de azért L. Simon László kifejezte megdöbbenését Kertész szavai kapcsán.

Mindezek után egyedül a kormány nem nyilatkozott, amelynek pedig a legnagyobb lehetősége volna az érdemi lépéseket megtenni. Hisz ha valaki nem tudná, a Kossuth-díj megvonására az a Kossuth-díj Bizottság tehet a köztársasági elnök részére ajánlást, amelynek elnöke a miniszterelnök, és tagja több miniszter is. Egy egyszerű állampolgár mindössze kezdeményezheti például a kormány tagjainál, hogy javasolják a bizottságnak ezen ajánlás megtételét. Jelzem, hogy magánemberként ezen kezdeményezéssel már éltem is. Így most egyértelműen az önök döntésére várunk.

Kérdésem tehát az, hogy kezdeményezik-e a köztársasági elnöknél Kertész Ákos Kossuth-díjának megvonását. Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 96 2011.09.12. 1:07  91-97

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Természetesen nem tudom elfogadni ezt a mellébeszélést.

Államtitkár Úr! Itt egyetlen elfogadható válasz lett volna, annyi, hogy igen, kezdeményezzük a Kossuth-díj visszavonását. A kérdésem erre vonatkozott, ehelyett ön mellébeszélt, és nem a lényeget érintette. Tudjuk, hogy mit jelentenek az önök ígéretei. Alföldi esetében hallottuk akár pont öntől nemegyszer, hogy le fogják váltani, megteszik a megfelelő lépéseket. Alföldi Róbert még mindig a Nemzeti Színház igazgatója. Folyamatosan azzal szembesülünk, hogy nemzeti kérdésekben a kommunikáció nagyon szép, nagyon jól hangzó, ugyanakkor tettekben ez nem nyilvánul meg.

Arra szeretném kérni a kedves fideszes és KDNP-s képviselőtársaimat, hogy egy ilyen, egyébként nem fontos, de szimbolikus jelentőségű ügyben végre mondják azt az önök kormányának, hogy elég most. És nemzeti ügyekben egy határozottabb kiállást követelünk meg. Itt lenne az alkalom arra, hogy ne csak Tamás Gáspár Miklóssal és a Raoul Wallenberg Egyesülettel egy szinten önök is elítéljék, merthogy ezek az egyesületek is eljutottak már erre a szintre, amit most ön elmondott.

Talán joggal várjuk el, hogy egy nemzeti kormány ennél jóval többet tegyen, ezért nem tudom elfogadni a választ. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 176 2011.09.26. 2:02  175-179

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Nemrég lezárult a könyvolvasás népszerűsítését elősegítő Márai-program első fordulója, amelynek végén megnevezték azt az 500 könyvet, amelyeket végül a pályázó könyvtárakhoz juttatnak el.

Az 500-as lista láttán vegyesek a benyomásaink. Van egy-két olyan név, ami örömmel tölt el minket, de ezt a kis örömünket komoly aggályok árnyékolták be. Egyrészt olyan írók is helyet kaptak a listán, akiknek sokak szerint semmi keresnivalójuk nem lenne ott, hisz csak egy nagyon szűk réteg számára képviselnek értéket az ő műveik. De nem önmagában ez a felháborító, hanem az a kettős mérce, aminek következtében ilyen vitatott balliberális írók bekerülhettek a listába, több neves magyar írófejedelem, komoly népszerűségnek örvendő alkotó viszont nem. Hogy ne vesszünk el a részletekben, csak egy írót emelnék ki, Wass Albertet. Az ő tucatnyi, emberi tisztességről, hazaszeretetről szóló könyve közül egyet sem válogatott be a 250 szépirodalmi könyv közé a bizottság. Úgy gondolom, Wass Albert mellőzése nemcsak a jobbikos szavazókat sérti, hanem többmilliónyi embert is, aki szereti Wass Albert írásait, köztük rengeteg embert a Fidesz szavazótáborából is.

Kérem tehát, hogy tolmácsolja Szőcs Géza államtitkár úrnak, hogy ne mondjon olyat, hogy - idézem -: "mindenki számára elfogadható lista született", mert ez nem az. Az más kérdés, hogy nem is biztos, hogy van ilyen. A Márai-programmal kapcsolatos döntést ugyan nem a kormány hozta közvetlenül, de mégis felmerül a felelősségük, mivel állami intézmény bizottsága rekesztette ki Wass Albert munkásságát.

Államtitkár úrnak a lista bemutatásakor első dolga volt mindenkit megnyugtatni, hogy Wass Albert nem szerepel a listán. Később azért arról is beszélt, ő maga is sajnálja, hogy Wass Albert egyetlen műve sem került bele a válogatásba. A kérdés itt merül fel: ha ön és kormánya tagjai valóban tisztelik Wass Albertet, akkor miért nem tettek eddig lépéseket a méltó megbecsülés érdekében? Számos lehetősége lenne ugyanis a kormánynak, ezt ön is nagyon jól tudja, de eddig semmi ilyet nem láttunk önöktől.

Mindezek miatt kérdezem: mikor és milyen lépéseket fog végre tenni a kormány Wass Albert méltó elismerése végett?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
115 287 2011.10.03. 2:48  268-293

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én Németh Zsolttal ellentétben kicsit bizakodóbb vagyok, vagy lehet, hogy naivságnak kellene ezt inkább mondanom. Én bízom abban, hogy ennél a törvényjavaslatnál, ami, úgy gondolom, pártpolitika felett kell hogy álljon, semmi szentségtörést nem követnek el önök, ha egy jobbikos javaslatot elfogadnak. Mégpedig azért, mert mi ezt a javaslatot, ami tényleg, lehet mondani magunk között, az ország szempontjából nem meghatározó, mégis komolyan vettük, és jobbító szándékkal, konstruktívan álltunk hozzá, és ennek megfelelően nyújtottunk be két módosító javaslatot Németh Zsolt képviselőtársammal. Az egyikről ő már beszélt, ez a címre vonatkozik, egy helyesbítést tartalmaz.

A második módosító javaslatunk pedig szó szerint a következő lenne. Jelen pillanatban a határozati javaslat 1. §-a így szól: "Az Országgyűlés Szigetvár védőinek tántoríthatatlan bátorságát örök emlékezetül törvénybe iktatja." Ezt a paragrafust egészítettük mi ki azzal, hogy a tántoríthatatlan bátorság mellett a "hazaszeretetből és áldozatvállalásból való példamutatását örök emlékezetül törvénybe iktatja". Ennek indoka pedig az, hogy úgy gondoljuk, önmagában a bátorság kifejezés kicsiny jelző lenne Szigetvár védőinek jellemzésére, hiszen például bátorsága nemcsak Szigetvár védőinek volt, hanem akár egy zsoldosnak vagy az ókorban a gladiátoroknak is volt bátorsága. Önmagában ez nem feltétlenül egy pozitív jelző.

De ha ezt a jelzőt kiegészítjük két másikkal, ami egyértelműen megtalálható Szigetvár védőinél, ez pedig a hazaszeretet, ami az egésznek a motivációját, az alapját nyújtotta, majd pedig mindezek következményeként, a bátorságból és a hazaszeretet motivációjából megszülető áldozatvállalás. Úgy gondoljuk, hogy ezzel a két értékkel kiegészítve egy olyan hármas szimbolikus jelzőt adhatunk ebben a törvényjavaslatban, ami jól kifejezi Szigetvár védőinek belső motivációit és a valós szándékukat ebben a védelemben, amit ők oly hősiesen 1566-ban végrehajtottak a törökök ellen.

Abban a reményben bízunk tehát, hogy itt az előterjesztők, házelnök úr és Pichler Imre meggondolja magát, és a bizottságokkal ellentétben támogatni fogják ezt a javaslatunkat, értékelve azt, hogy mi tényleg konstruktívan álltunk ehhez a javaslathoz, ellentétben például a szocialista vagy LMP-s képviselőtársainkkal, akik jelen sincsenek ezen a vitán, illetve az általános vitán sem volt jelen az MSZP frakciója. Mi ezt komolyan vettük, és bízunk abban, hogy ezt önök is értékelik, illetve a jobbító szándékot látják ebben a javaslatunkban, és ennek következményeként támogatni fogják ezt a módosító javaslatot.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 160 2011.10.04. 4:34  159-160

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mai felszólalásomban a 250 éve elhunyt Mikes Kelemenre szeretnék emlékezni, akiről Hopp Lajos irodalomtörténész így emlékezik: "Mikes a késő barokk, rokokó széppróza utolérhetetlen tollú mestere, a régebbi magyar prózaírás klasszikus alakja. Rákóczi fejedelem oldalán nőtt fel a kuruc szabadságharc éveiben, később a Rákóczi-emigrációban élt és alkotott. Művészi kvalitásai fölébe emelik valamennyi hazai kortársának a korai felvilágosodás fél évszázadának magyar irodalmában, sajátos életútja pedig elkülöníti literátor-társaitól. Emberi sorsa nemcsak előkészíti írói pályáját, hanem élete végéig meghatározza a magyar irodalolm történetében szinte egyedülálló irodalmi műfaji alkotásának jellegét, karaktekrét is. Életművében a magyar világi széppróza újjászületésének lehetünk tanúi."

Kedves Képviselőtársaim! Mikes Kelemen a magyar irodalom kiemelkedő alakja, akiről, úgy vélem, méltó és nagyon fontos, hogy ezen évforduló alkalmából megemlékezzünk az Országgyűlés falai között is.

Rákóczi Ferenc hű íródeákja 1690 augusztusában született Kovászna megyében, Zágonban. Ifjú felnőttként, még csupán 17 évesen II. Rákóczi Ferenc szolgálatába szegődött. 1711 februárjában, a kuruc szabadságharc bukása után bujdosásra kényszerül Rákóczival Lengyelországba, majd Franciaországba menekül. 1717-ben Erdélyben elfogadják az Országgyűlés végzését, amely értelmében Rákóczi, Mikes és társaik fő- és jószágvesztéséről döntenek, így ekkor megpecsételődik sorsa. Franciaország után Törökországba utaznak Rákóczival, ekkor már a nevéhez legszorosabban fűződő naplószerű levelek írását is elkezdi. 1720 áprilisában a török porta végül Rodostóba telepíti a bujdosókat, amely végül Mikes életének fő helyszíne lett, de nem önszántából, hanem hazatérésének ellehetetlenítése miatt kényszerből. Hazatérését ugyanis többször megkísérelte a Magyar Királyság területére, de ez a Habsburgok nyomására mindig meghiúsult.

Az író török földre érkezése után az átmenetinek vélt tartózkodás napjainak megörökítésére irodalmi levelezésbe kezdett. A fiktív, el nem küldött levelek írója sem a lapokat, sem a keltezett leveleket nem számozta. Az utólagos vizsgálatok bizonyítják, hogy 1717 októberétől 1758 decemberéig 207 ilyen levelet írt. Az összegyűjtött "Leveleskönyv" irodalmi értékén túl egyben a bujdosó magyarok rodostói életének hű krónikája. Nem túlzás tehát azt mondani, hogy Mikes Kelemen törökországi levelei a magyar prózaírás alapjait fektették le.

Híressé vált levelei mellett Rodostóban francia nyelven megjelent jelentős műveket fordított magyarra, egészen pontosan tizenkettőt. Az "Ifjak Kalauza" pedagógiai, moralista célzatú munka, amely a fordításai közül az egyik legnevesebb alkotása. Valószínűleg ezután született az "Idő jó eltöltésének Módgya" című keltezetlen, párbeszédes szépirodalmi átdolgozása. Jellemfestő és elmélkedő jellegű a "Valóságos Keresztényeknek Tüköre" című fordítása is.

II. Rákóczi Ferenc fejedelem hűséges híve 1761. október 2-án hunyt el pestisben Rodostóban, és a mai napig ismeretlen sírban fekszik.

Számtalan képzőművészt, zeneszerzőt, szakirodalmi tudóst, oktatási intézmény névadóját ihletett meg személye, így nem meglepő, hogy halálának 250. évfordulója alkalmából, egyben a Rákóczi-szabadságharc leverésének 300. évfordulója kapcsán rendezték meg a 2011-es Mikes-évfordulót. A XVIII. budapesti nemzetközi könyvfesztiválra megjelent a "Vagyok, aki voltam és leszek, aki vagyok" című műve, illetve számtalan irodalmi est, emlékhangverseny, könyvbemutató szolgálta azt a célt, hogy méltón őrizzük emlékét.

Ezzel ellentétben sajnos szomorú tény, amelyről az évforduló kapcsán szót kell ejtenünk, hogy az író rodostói háza 2002-ben összeomlott, és az újjáépítéssel kapcsolatban konkrétumok a mai napig nem történtek. De bízom abban, hogy ez nem marad a végtelenségig így, hiszen ez méltatlan lenne mind Rákóczi, mind hű krónikása emlékére nézve.

Kedves Képviselőtársaim! Mikes Kelemen kiemelkedő munkássága irodalmi nagyjaink közé emeli őt, jelleme pedig hazaszeretetből és hűségből mutat példát nekünk. Épp ezért bízom benne, hogy méltó helyét a magyar oktatásban és kultúrában a jövőben is megtartja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 118 2011.10.27. 14:09  1-197

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Jobbikos képviselőtársaim a mai, illetve a tegnapi nap folyamán már sokat beszéltek a költségvetés gazdaságpolitikai hátteréről, illetve annak tarthatatlanságáról. Jómagam egy másik aspektusból szeretném megközelíteni a költségvetést, mégpedig a kiadási oldalról, és annak a kulturális, oktatás- és ifjúságpolitikát érintő részéről szeretném bizonyítani ennek az egész költségvetésnek a tarthatatlanságát.

Mielőtt azonban a három fejezetet elemezném, egy általános kritikával szeretném kezdeni, konkrétan azzal, hogy az idei költségvetés a tavalyival ellentétben nem tartalmazza a százmillió alatti tételeket. Annak idején, két hete, múlt héten bizottsági ülésen, amikor erre rákérdeztünk, akkor a minisztérium képviselője azt válaszolta, hogy ez egy belső tervezési irányelv. Ugyanakkor nem nagyon értjük ennek a logikáját, hogy kinek ne lenne az célja, hogy egy minél részletesebb, átláthatóbb költségvetést kaphassunk, amiben részletezve van, hogy melyik intézmény pontosan mennyi támogatást fog kapni.

Most ugyanis az történt, hogy ezek az intézmények bizonytalanságban vannak, nem tudják, hogy jövőre pontosan mennyi pénzből gazdálkodhatnak, ugyanis nem is feltétlenül mindegyik esetében törölték a támogatást, viszont nagyon sok esetében összevonták, és egy olyan címszó alatt szerepeltetik, amiből nem derül ki, hogy pontosan az adott intézmény abból mennyivel fog részesedni.

Ez az önök szempontjából érthető, hisz ezáltal kevésbé számon kérhető a későbbiekben ez a költségvetés, kevésbé tudjuk majd akár mi is elmondani azt, hogy a 2012-es költségvetésben mi szerepelt előirányzatként, és mennyi valósult meg.

(14.30)

Ez érthető az önök részéről, ugyanakkor a költségvetés teljes egészét nézve ez egy nagyon rossz gyakorlat. És ha már itt a költségvetés számonkérhetőségéről beszéltünk, akkor azért azt is el kell mondani, nem tudom, önök mennyire vannak azzal tisztában, hogy a tavaly a Jobbik által benyújtott és önök által elfogadott költségvetési módosító javaslatokból van olyan intézmény, amely még semmilyen pénzt nem kapott, annak ellenére, hogy az Országgyűlés elfogadta, és a 2011. évi költségvetésben szerepelnek ezek a tételek, ennek ellenére a konkrét intézmény még semmilyen pénzt nem kapott.

Ezek után térjünk rá a három említett területre, mindenekelőtt az oktatásra. Amikor tegnap itt Hargitai képviselő úr felszólalt a KDNP vezérszónokaként, akkor felkaptam a fejemet arra a kijelentésére, miszerint az oktatás 6 százalékkal több pénzt kapna az idei költségvetésből. Nem tudom, elgondolkodtam, hogy önök vajon ugyanabból a költségvetésből dolgoznak-e, mint mi, és még nagyobb volt a tanácstalanságom, amikor ezt hallottam Szijjártó Pétertől is. Ugyanis a parlament.hu honlapon a központi alrendszer funkcionális mérlege dokumentumban szerepel az oktatási tevékenységek és szolgáltatások címszó alatt, hogy a tavalyi évben 1154 milliárd forintot kapott az oktatás, idén pedig az előirányzott összeg 1070 milliárd forint. Nem tudom, hogy ezt a 6 százalékot önök mi alapján mondják. Értem én azt, hogy ha sokszor elmondunk egy valótlanságot, akkor az egyszerű tévénézők számára ez valóságnak tűnhet, de a parlament.hu-n szereplő iromány alapján ez a szám nem valós. Ehelyett láthatjuk, hogy közel 100 milliárd forintot vonnak ki az oktatás területéről különböző megosztásban. Hallottuk már a felsőoktatás területét, ahol például 479 milliárd forintból jövőre már csak 443 milliárd forint fog szerepelni ennél a sornál, ez nominálisan 7 százalékos, reálértéken 12 százalékos csökkentést okoz.

Hiller István említette, hogy az önök költségvetése és a felsőoktatási, illetve a közoktatási törvény meg az egyéb intézkedéseik között nincs semmiféle átfedés. Én úgy látom, hogy van, hiszen ez a felsőoktatási kivonás szerepel a Széll Kálmán-tervben, tehát teljesen logikus az önök részéről, a Széll Kálmán-terv is megfogalmazza, hogy csökkenhet a hallgatói létszám, illetve a felsőoktatásból forráskivonást terveznek. Ennek megfelelően önök ezt betervezték ebbe a jövő évi költségvetésbe is, tehát Hiller Istvánnak ilyen téren nincs igaza, megvan önökben a következetesség.

De kicsit térjünk át a felsőoktatásról a közoktatásra! Szintén szó volt már a mai nap folyamán az iskolák államosításáról, illetve arról is, hogy a kisiskolák milyen veszélybe kerülhetnek. Ezt egyrészt tartalmazza a köznevelési törvény is, ahol le van írva a tervezetben, hogy felső tagozatos iskola csak abban az esetben maradhat meg, ha két párhuzamos osztály tud működni. Ezt mi egy nagyon rossz iránynak tartjuk, és érthetetlen is a kereszténydemokrata irányzat által vezetett államtitkárság részéről, hiszen úgy gondoltuk, hogy az a cél közös köztünk és önök között, hogy minél több kistelepülésen maradjon meg az iskola. Varga Géza képviselőtársam is erről beszélt a mai nap folyamán, hogy már csak a vidékben bízhatunk, ennek tükrében nem értjük ezt a lépést. Ennek egy apró részletét és az önök szándékát jól jellemzi az, hogy önök a jövő évi költségvetésben a kisiskolák támogatására mindösszesen 100 millió forintot terveznek be. A tavalyi év folyamán ez 250 millió forint környékén volt, és erre önök pályázatot írtak ki, amire sajnálatos módon kevés iskola pályázott, ezért ennek körülbelül csak a felét tudták kiosztani. Az azonban elgondolkodtató, hogy ilyen eredmény után önök nem azt cselekszik, hogy újragondolják a pályázati feltételeket, vajon nem voltak-e azok túl szigorúak, és így írják ki újra ugyanarra az összegre a pályázatot, hanem lecsökkentik az összeget. Úgy gondolom, hogy ha önökben őszinte lenne az a szándék, hogy minél több kisiskola fenntartását támogassa a kormány, akkor a pályázatot kellene újragondolni, nem pedig lecsökkenteni 260 millióról 100 millióra az erre szánt összeget.

A jövő évi költségvetés nem rendezi a pedagógusbéreket sem. Az nyilvánvaló tény, hogy az Európai Unió 27 tagállamát figyelembe véve utolsók vagyunk - nem az utolsó harmadban vagyunk, nem az átlag alatt, hanem szó szerint az utolsók vagyunk. Önök a köznevelési törvényben hirdetik a pedagóguséletpálya-modellt, ugyanakkor Hoffmann Rózsa maga is elismerte, hogy ez leghamarabb 2014. január 1-jétől éreztetheti hatását a tanárok bérében, és én úgy gondolom, hogy ez nagyon kétségbeejtő és aggályos. A pedagógusok ugyanis olyan kiszolgáltatott helyzetben vannak, ahol sürgős intézkedésekre lenne szükség ebben az esetben, hiszen minőségi oktatást csak akkor tudunk elvárni a pedagógusok részéről, ha nem kényszerülnek különböző pluszmunkákra vagy éppen másodállásra, hanem megfelelő feltételek vannak biztosítva annak érdekében, hogy jól el tudják látni a feladatukat. Ennek a rendezése nem történik meg - de még csak egy apró lépés sem - a jövő évi költségvetésben.

Összességében az oktatásra önök a GDP tavalyi 5,5 százalékos aránya helyett mindösszesen 5,1 százalékos arányát tervezik be, tehát itt is nyomon követhető ez a csökkenés, és ez a csökkenés egyébként egy szemléletmódbeli különbségre is rávilágít önök között és közöttünk. Mi ugyanis úgy képzeljük el, hogy az oktatás egy befektetés, amire áldozni kell. Ilyenkor Szingapúr példáját szoktuk felhozni, akik '65-ben, amikor függetlenné váltak, és egy nehéz gazdasági helyzetben voltak, befektettek az oktatásba, és közel a GDP 20 százalékát költötték erre az irányzatra, és lám, ha megnézzük, most hol tart Szingapúr, akkor látjuk ennek az eredményét, sok mindenben példát vehetnénk erről az országról. Ehelyett költségeket, forrásokat vonunk ki az oktatásból, mi pedig úgy látjuk, hogy ez nagyon helytelen, hiszen ha most fektetnénk be az oktatásba, akkor később ez a gazdaság beindítására is pozitív hatással lenne.

A felsőoktatási forráskivonások kapcsán azt kaptuk válaszként a bizottsági ülésen arra, hogy mi is indokolja ezeket a kivonásokat - ezt a közel 36 millió forintos kivonást -, hogy már az idei évben is 20 milliárdot zároltak a felsőoktatási intézmények kapcsán. Ez volt a válasz rá, ami azt a logikát feltételezi az önök részéről, hogy ha egyszer kibírta ezt a 20 milliárd forintos zárolást a felsőoktatás, akkor miért ne lehetne ezt hosszú távon is így értelmezni. Ugyanakkor bennem mindig az szokott ilyenkor felmerülni, hogy önök tudják-e, hogy a gyakorlatban milyen következményei vannak annak, hogy önök itt gombot nyomnak, hogy megszavazzák ezeket a zárolásokat vagy ezekről döntenek. Innen könnyű gombot nyomni és nem tudni azt, hogy ez hogyan csapódik le ezekben az intézményekben, de ha figyelembe vesszük - csak egyetlenegy példát szeretnék mondani -, hogy ezek a zárolások például a világhírű Liszt Ferenc Zeneakadémia kapcsán azt okozták, hogy a 120 perces tanórákat 90 percesre kellett csökkenteni, a személyi jellegű kiadásokat szintén csökkenteni kellett, a kamarazenei oktatást szintén korlátozni kellett, ennek ilyen lecsapódásai vannak, és önök most ezekkel a felsőoktatási elvonásokkal ezt az állapotot akarják konzerválni. Ez nekem kicsit olyannak tűnik, mint hogy önök keresik a tűréshatárt, hogy mi az, ahol még életben tud maradni egy intézmény, mint például ha egy embernél azt próbálgatnánk, hogy ha egy héten a hét napból, mondjuk, egy nap nem enne, attól még életben marad, tehát akkor ez végül is működőképes dolog lenne; önök ugyanezt a játékot játsszák most ezekkel az intézményekkel, és egyébként a társadalom más-más rétegeivel is.

A tandíj kapcsán Hiller István nagyon sok olyan dolgot mondott, ami jogos, ugyanakkor az jutott eszembe Hiller Istvánt hallgatva, hogy amikor néhány évvel ezelőtt kommunikáció tantárgyon bent ültem, akkor volt egy olyan ábra, amely azt ábrázolta, hogy az üzenetnek a vevője és a feladója miként tud hatékonyan kommunikálni, és az üzenet feladójánál szerepelt sok tényező, ami arra mutatott rá, hogy mikor hatékony egy üzenet, és az egyik legfontosabb a hitelesség volt. Ennek kapcsán jutott eszembe Hiller István, hogy itt felcserélődtek a szerepek: három évvel ezelőtt - sajnálom, hogy most nincs itt Hiller István - még valószínűleg az ellenkezőjéről győzködte az akkori ellenzéki pártokat, hogy a tandíj miért is lesz jó. Ennek tükrében a mai napon neki nem azt kellett volna mondani, hogy a tandíjjal milyen problémák vannak, hanem örülnie kellett volna annak, hogy a kormány ilyet tervez bevezetni. Tehát ő valamilyen szerepzavarban lehet, én rosszabbat nem szeretnék feltételezni róla, de úgy gondolom, hogy a hitelesség nagyon fontos, és ennek tükrében a többi kritikája is - amelyek akár még jogosnak is nevezhetőek - a hitelét veszti.

Visszatérve még a felsőoktatást, illetve az egyéb oktatási tevékenységeket illető költségvetési forrásokra, nemcsak a felsőoktatásról általában, hanem például az oktatási, társadalmi, civil és nonprofit szervezetek címszó alatt szereplő szervezetektől is nagyon komoly, 44 százalékos költségkivonást irányoz elő ez a költségvetés.

(14.40)

Idetartozik például az Országos Diákparlament, a HÖOK, a Doktoranduszok Országos Szövetsége, a Felsőoktatási Kollégiumok Országos Szövetsége, a Doktori Tanács és még további kisebb szervezetek. Ők tavaly 143 millió forint pályázati pénzből gazdálkodhattak, idén ez már csak 85 millió forintot fog jelenteni.

Szintén komoly költségcsökkentés várható a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottságnál, illetve a Felsőoktatási Tudományos Tanácsnál. Ők ketten tavaly 259 millió forintot kaptak, idén a két szervezetre összességében 76 millió forint van betervezve, ráadásul azt se tudni, hogy milyen megosztásban. Úgy gondolom, hogy ez szintén - amit már korábban említettem - a bizonytalanságot növeli. Ha önökben olyan szándék van, hogy mondjuk, meg akarják szüntetni a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottságot, amivel mi egyébként nem értünk egyet, akkor azt közöljék velük. Ez a korrekt eljárás, én úgy gondolom, nem pedig bizonytalanságban tartani őket több hónapon keresztül.

Összességében: az oktatás területét tekintve nagyon szomorú jövő vár a 2012. évben mind a felsőoktatásra, mind pedig a közoktatásra, a pedagógusokat nem is említve, akiknek szintén semmilyen előrelépés nem várható a bérükben. Mindez azért fájó számunkra, mert amikor elkezdődött a kormányzás, akkor mi őszintén bíztunk abban... - sok mindenben nem értünk egyet. Nem értünk egyet abban, hogy létezik-e cigánybűnözés, hogy a multinacionális cégeket milyen mértékben kell megadóztatni, és még rengeteg mindent lehetne sorolni. Úgy gondoltam, abban egyet tudunk érteni, hogy az oktatás olyan terület, amelybe be kell fektetnünk, ahol 8 év ilyen liberális ámokfutás után nekünk igenis többet kell költenünk.

Ennek érdekében bíztunk abban, hogy előrelépések fognak történni, de sem a két most tárgyalandó tervezet, a felsőoktatási törvény, illetve a köznevelési törvény nem ebbe az irányba mutat, mind pedig az ennek alapját képező költségvetés, úgyhogy mi nagyon szomorúak vagyunk, és bízunk benne, hogy ez a szemléletmód változni fog, mert ilyen formában mi nem tartjuk elfogadhatónak ezt a költségvetést.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 184 2011.10.27. 5:35  1-197

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Előző felszólalásomban említettem, hogy három területtel szeretnék foglalkozni. Akkor az oktatásról beszéltem, most jóval rövidebben a kultúráról és az ifjúságpolitikáról szeretnék néhány mondatot ejteni a költségvetés tekintetében, illetve a költségvetés kiadási oldaláról szeretném megközelíteni ezt a két területet.

Rögtön a kulturális területekre adandó pénzt összehasonlítva az előző évivel, tavaly a kormány 196 milliárd forintot költött kulturális tevékenységekre és szolgáltatásokra, idén ez az összeg 169 milliárd forint. Ez nominálértéken 14 százalékos csökkenés, reálértéken több mint 18 százalékos. Tehát úgy gondolom, kicsit megdöbbentő, ha ezen egy pillanatra elgondolkozunk, hogy egyetlenegy év alatt közel egyötödét vonja ki az állam, a kormány a kultúra területéből.

De mit is jelent ez konkrétan? Itt van például a kulturális, társadalmi, civil és nonprofit szervezeteknek szánt támogatás, amely tavaly még 717 millió forint volt, ez 152 millió forintra csökken le, tehát közel az egyötödére, ha jól látom, gyorsan fejben számolva. Kiket is érint ez a nagyfokú, radikális csökkentés? Érinti az Anyanyelvápolók Szövetségét, a Magyar Írószövetséget, a Magyar Népfőiskolai Társaságot, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületét, és még lehetne sorolni számos szervezetet, amelyek jelentősen kisebb költségvetésből gazdálkodhatnak jövőre az önök helytelen gazdaságpolitikája következtében. De szintén komoly megszorításra számíthatnak a művészeti intézmények alá sorolt szervezetek, intézmények, 1800 (sic!) forintos elvonás várható itt, illetve a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának Hivatala, amely a műemlékek állagának megőrzését, eredeti állapotának helyreállítását szolgálja. Innentől kezdve már ezekre is közel fele annyi pénzt lehet csak költeni. De például a Hagyományok Háza is jóval kisebb költségvetésből gazdálkodhat, ami egyébként érdekes módon a részletes indoklásban ki van fejtve, hogy idén ünnepli a Hagyományok Háza fennállásának 10. évfordulóját. Hát, nem kívánok senkinek ilyen születésnapot, hogy a költségvetésük közel felét elvonják.

És rengeteg más intézményt, szervezetet lehetne itt felsorolni a kultúra területéről, de még néhány mondatot szólnék inkább az ifjúság területéről. Egy dologban pozitívat tudok mondani a kormányra, hogy következetes; következetes abban, hogy mellőzi az ifjúságot teljes egészében az eddigi másfél éves működése folyamán. Ezt már tapasztalhattuk az ifjúsági törvény meg nem alkotásában; hogy az alaptörvényünkben miként viszonyultak a fiatalokhoz, mindösszesen két mondatban, ott is elvárásokat megfogalmazva foglalkoztak a fiatalokkal. Eddig mindösszesen Az új nemzedék jövőjéért című vitairatra tellett, de ez is inkább csak egy kommunikációs fogásnak tűnik a kormány részéről, mint valódi megoldásnak a fiatalok problémáira. Most pedig a költségvetés szintén ezt a hozzáállást támasztja alá. Ami kevés forrás volt eddig az ifjúságra, az is csökken.

Gondoljunk például bele, hogy ez az ifjúság, a szakma 2,2 millió embert ért ide korosztály alapján a fiatalok közé, ők mindösszesen néhány száz millió forintból gazdálkodhatnak különböző jogcímek alapján. Pedig úgy gondolom, ez egy hihetetlen nagy lehetőség, hogy az ebben a korosztályban lévő embereket különböző módon lehetne orientálni, helyes irányba terelgetni, hogy igenis szükség van itt a közösségi életre, hagyományaink ápolására. Ne arról szóljon a fiatalok élete, hogy egész nap a Facebook előtt ülve töltik el, barátok nélkül a mindennapjaikat, vagy a különböző tévésorozatok nézik, hanem valódi értékek felé tereljük ezeket az embereket. Önök most ettől veszik el a lehetőséget, ettől a területtől, amit 8 év alatt nagyon komoly megszorítások értek. És önök most ezt folytatják.

Egyébként, amit ma itt Vágó Gábor LMP-s képviselőtársam elmondott, annak nagy részével egyet tudok érteni ezen a területen. Ez is mutatja, hogy az ifjúságpolitika pártok felett álló ügy. Én így tekintek erre most is. Tehát nem pártpolitikai alapon közelítem meg, hanem úgy gondolom, mindannyiunk célja az kell legyen, hogy ezekre a fiatalokra nagyobb figyelmet fordítsunk, próbáljuk itthon tartani őket. Viszont ez a költségvetés egyáltalán nem ezt szolgálja.

És még egy dologra térnék ki zárásként, a kábítószer-fogyasztás megelőzésével kapcsolatos feladatokra. Tavaly még 512 millió forintot fordított erre a kormány, az idén ez már csak 300 millió forint. Ez nominálértéken 42 százalékos csökkenés.

(17.10)

Ez teljesen érthetetlen számomra, hiszen tudjuk, hogy mekkora problémáról van szó. A kormány most állítólag foglalkozni fog a drogstratégiai tervezettel, ami azt mutatná, hogy érzékelik a probléma súlyosságát, ennek ellenére a költségvetésben reálértéken fele pénzt szánnak a kábítószerrel kapcsolatos koordinációra, prevencióra. Ezt egy nagyon elhibázott lépésnek tartom.

Összességében tehát félő, hogy ez a költségvetés visszafordíthatatlan károkat fog okozni a kultúra, az oktatás és az ifjúság területén, és egy rövid távú szemléletről tanúskodik, amit nagyon veszélyesnek tartunk, ezért nem tudjuk támogatni ezt a költségvetést.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 4 2011.11.07. 5:15  4-6

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az elmúlt egy évben rengeteget beszéltünk itt az oktatásról, a készülő közoktatási, illetve most már köznevelési törvényről, és úgy gondolom, bátran mondhatom azt, hogy a pártok közül talán mi viszonyultunk a legkonstruktívabban ehhez a témához, értve ennek a komplexitását. Azért merem mondani, hogy pártok közül, nem csak az ellenzéki pártok közül, mert sokszor az ön koalíciós kormánypártjából erősebb kritika érkezett, mint akár az ellenzékből. Szombaton azonban benyújtásra került ez a törvénytervezet, és ez minden eddigi reményünket eloszlatta, és azok az aggályok, amelyek a mi részünkről, illetve a sajtó részéről is megjelentek, megerősítést nyertek.

Nézzük csak, hogy miről is van szó konkrétan! Ha valaki csak az alapvetéseket olvassa el a törvényjavaslatnál, akkor nyugodtan hátradőlhet, hiszen azok nagyon nemes célokat fogalmaznak meg, azonban a gyakorlati kivitelezéssel már rengeteg probléma adódik. Nem szeretnék elveszni a részletekben, ezért mindösszesen két súlyponti problémát szeretnék kiemelni, ez pedig a pedagógusok helyzete, illetve a kisiskolák bezárása.

Kezdjük a pedagógusok helyzetével, illetve vizsgáljuk meg azt is, hogyan jutottunk el eddig. Már a kiszivárgó információkból, illetve a különböző koncepciókból is világossá vált, hogy a tankötelezettség lecsökkentésével, illetve a pedagógusok óraszámának növelésével, a kötelező, iskolában töltendő óraszámok növelésével várhatóan pedagóguselbocsátásra lesz szükség. Önök ezt mindvégig tagadták. Két héttel ezelőtt az egyik internetes portálon megjelent egy hatástanulmány, ami ezeket az aggályokat számszerűsítette, és konkrétan úgy fogalmazott, hogy 633 iskola bezárása várható, illetve több mint tízezer pedagógus elbocsátása is elképzelhető az új tervezet szerint. Ön ezt akkor tagadta, azt mondta, hogy ez a hatástanulmány olyannyira titkos, hogy még ön sem tud róla, illetve azt is elmondta, hogy a törvényből nem következik sem intézménybezárás, sem pedig pedagóguselbocsátás.

Múlt héten került sor egy bizottsági ülésre, ahová sajnálatos módon jelzésértékűen ön nem jött el, annak ellenére, hogy két héttel korábban úgy fejeztük be a bizottsági ülésen az ön meghallgatását, hogy folytatjuk az ön jelenlétében. Ennek ellenére csak a helyettes államtitkára jelent meg. Itt bizony előkerült ez a hatástanulmány, és ezen nem másnak a kézjegye volt látható, mint az ön kézjegye, oktatási államtitkár asszonyé, illetve Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter kézjegye volt látható. Tehát önök is látták ezt a tanulmányt, amit néhány nappal korábban ön még tagadott. Így tehát kijelenthető az, hogy nem mondott igazat, hogy erősebb szavakat ne kelljen használnom.

Ezen a bizottsági ülésen - szomorúan kell ezt mondanom - az egyik legnevetségesebb pillanat az volt, amikor az ön államtitkár-helyettese, már nem tudván tagadni ezeket az elbocsátásokat, illetve az iskolabezárásokat, azzal védekezett, hogy legalább azt értsük meg, hogy ez nem célja, hanem következménye a törvénynek. Úgy gondolom, hogy ehhez nem kell kommentár.

De vizsgáljuk meg egy kicsit a pedagógusok helyzetét: a kötelező óraszámot, ami jelen pillanatban 22, de jól tudjuk mindannyian, hogy nem ennyi órát dolgoznak a pedagógusok, hiszen dolgozatot kell javítaniuk, készülniük kell a másnapi órákra, ezt jelen pillanatban a tervezet 32 órára emelné, a kötelező bent tartózkodást; és a hatástanulmányból az is kiderül, hogy az egész napos iskolák megvalósítását ez a megemelt óraszám tenné lehetővé. Kérdezem én, hogy lesz akkor lehetősége egy tanárnak arra, ha 32 órát kötelezően iskolában kell töltenie, jórészt tanórákkal és az egész napos iskolával kell foglalkoznia, hogy készüljön a másnapi óráira, illetve kijavítsa a dolgozatokat vagy az egyéb munkáit ellássa.

Ami még nagyon veszélyes, hogy a pluszterheket jelentő változtatások jövő év szeptemberétől életbe lépnének, ugyanakkor a pedagógus-életpályamodell is ezzel párhuzamosan ugyan életbe lép, viszont a pedagógus-életpályamodellnél a koncepcióban olvashattuk azt a kitételt, hogy ez csak akkor fog megvalósulni, ha az ország gazdasági fejlődése ezt lehetővé teszi. A mostani gazdasági irányvonalat látva konstatálhatjuk, hogy ebből az életpályamodellből és az ezzel járó fizetésemelésekből nem sok valósulhat meg.

A másik kérdés a kisiskolák bezárása. A koncepcióban az szerepel, hogy felső tagozat csak ott engedélyezhető, ahol két párhuzamos osztály működhet. Ez rengeteg iskolabezárást fog eredményezni. Önök nagyon gyakran hivatkoznak Klebelsberg Kunóra, nagyon helyesen, tekintsünk is példaképként rá, de úgy gondolom, hogy akkor a tettek is ezt igazolják, hiszen ön is tudja, hogy ahol nem lesz felső tagozat, ott már az alsóba se fogják beíratni a diákokat a szülők, inkább elviszik, hogy ne kelljen majd az alsó elvégzése után váltani a gyereknek, ne okozzon ez neki traumát. Ez a vidékrombolásnak egy eszköze, és úgy gondolom, hogy kereszténydemokrata politikusként önnek ez nem lehet célja.

Sokat beszélhettünk arról, hogy kinek is a hatásköre ez a koncepció. Mi úgy tekintünk erre, mint a kormányé, nem az öné, a kormány oktatáspolitikai koncepciójának, törvénytervezetének tekintjük, ezért kérjük a kormányt, hogy vonja vissza azt.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

(13.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 258-260 2011.11.07. 0:12  253-303

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Javasolni szeretném, hogy a következő törvénytervezet vitáját vitaszakaszok nélkül tárgyaljuk meg.

ELNÖK: Tehát egyben.

FARKAS GERGELY (Jobbik): Egyben, úgy van.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 56 2011.11.14. 3:01  55-61

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy olyan problémáról szeretnék beszélni az interpellációmban, ami tabunak számít hazánkban. Értem ez alatt azt, hogy bár rengeteg embert érint, sem a közbeszédben nem kezeljük a helyén, sem a kormányzati munkában nem vélem felfedezni nyomát annak, hogy a kormány bármiféle lépést tett volna ezen súlyos kérdés megoldása érdekében. Ez a súlyos ügy pedig nem más, mint a gyógyszerfüggőség, ami hatalmas tömegeket érint hazánkban.

Jellemző az elanyagiasodott világunkra, hogy mindent pénzben mérünk, pedig az anyagi nehézségeken túl, részben azokkal összefüggésben, több olyan lelki eredetű probléma is jelen van a társadalomban, amivel nem foglalkozunk eléggé. Ezek közé sorolható a szenvedélybetegségek ezen egyik legelhallgatottabb fajtája.

Mit is takar a gyógyszerfüggőség? A jelenség jellemzően akkor alakul ki, ha valamilyen megoldhatatlannak tűnő probléma tartósan fennáll az egyén életében, és az ezzel járó feszültséget nem tudja elviselni. Ilyenkor fordul a tablettákhoz, amelyek a problémát ugyan nem oldják meg, de abban segítik az illetőt, hogy legalább egy időre szabaduljon a szorongástól. Aztán ha múlik a gyógyszer hatása, és a feszültség visszatér, beveszi a következő tablettát, és így alakul ki végül lépésről lépésre a függőség.

Ez a fajta szenvedélybetegség annyiban más, mint például az alkoholizmus, hogy az érintettekről gyakran még a közvetlen környezetük sem tudja, hogy függők, hiszen titkolják, nem nyilvánosan szedik be a pirulákat. Ha aztán az ember rendszeresen szedi ezeket az altatókat, nyugtatókat, szorongásoldó szereket, akkor előbb-utóbb kialakul a tolerancia, vagyis a hozzászokás. A betegnek egyre több nyugtatóra van szüksége, az orvos pedig már nem mindig írja fel a kívánt adagot. Ilyenkor más megoldáshoz folyamodnak az érintettek, megpróbálnak többször felíratni gyógyszereket, vagy a gyógyszer-feketepiacról szerzik be a készítményeket.

Tisztelt Államtitkár Úr! Engedje meg, hogy egy statisztikai adattal támasszam alá az ügy fontosságát. A Tárki egy néhány évvel ezelőtti vizsgálata alapján a valamilyen gyógyszert rendszeresen szedő magyarok aránya jóval magasabb, mint az európai országokban tapasztalható átlag. 24 ország összehasonlításában Magyarország a harmadik helyet foglalja el a rendszeres gyógyszerszedés rangsorában. Pontosan nem tudjuk, hogy közülük hányan függők, mert sajnos statisztikai felméréseket nem lehet készíteni a probléma sajátossága miatt, de szakemberek mégis egybehangzóan állítják, hogy több tízezer emberről van szó, egyesek szerint a százezres szám sem túlzó.

A probléma tehát súlyos, ezért egyértelmű, hogy lépni kell az ügyben. Természetesen a fennálló helyzet nem az önök hibája, de egy felelősségteljes kormánynak nem lett volna szabad, hogy szó nélkül elmenjen a probléma mellett, hanem véleményem szerint legalább két dolgot kellett volna tenni ebben a helyzetben. Egyrészt a megelőzés érdekében elengedhetetlen lett volna egy felvilágosító kampány, amely a gyógyszerfüggőség veszélyeire hívja fel a figyelmet, ezáltal a közbeszéd részévé válik a probléma.

(14.30)

Másrészt konkrét, az egészségügyet érintő intézkedésekben is meg kellett volna nyilvánulnia a probléma kezelésének. Mindkettő elmaradt, ezért úgy gondolom, jogos a kérdésem, hogy miért nem lépett semmit a kormány a gyógyszerfüggőség veszélyeire való felhívás ügyében és ezáltal annak csökkentése érdekében.

Várom a megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 60 2011.11.14. 1:00  55-61

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Nem engem kell meggyőznie, hanem azokat a szakembereket, akik engem megkerestek ezekkel a problémákkal, és őket önnek nem sikerült meggyőznie, hiszen azért hozták ide ezt a témát, mert úgy érzik, hogy nem történik semmilyen lépés ebben a konkrét ügyben.

Említette ön is, hogy megfelelő ellátásban kell részesíteni ezeket a betegeket. Erről van itt szó, az ellátórendszer hiányosságairól van szó, és ebben az ügyben nemhogy előreléptek volna, hanem a jövő évi költségvetés szerint önök 3 százalékkal kevesebbet fognak fordítani az egészségügyi kiadásokra. Ez itt a legnagyobb probléma, hogy amikor egy beteg bemegy egy orvoshoz, és elpanaszolja neki ezeket a problémáit, akkor egyszerűen olyannyira leterhelt az ellátórendszer, hogy nincs arra lehetőség, hogy megfelelő módon kezeljék, pszichiáterhez küldjék és ott foglalkozzanak vele, hanem egyszerűbb megoldás módján elküldik, hogy váltson ki gyógyszert, és így alakul ki ez a függőség. Úgy gondolom, hogy nem rólam van itt szó, hanem ezekről a szakemberekről, akik nem érzik ezeket a lépéseket, ezért nem tudom elfogadni az ön válaszát.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
134 69 2011.11.15. 9:15  23-162

FARKAS GERGELY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! A rendelkezésemre álló időben öt témakört szeretnék körüljárni, mindenekelőtt a világnézeti semlegesség kérdéskörét, amiről már hallottunk itt, hallhattunk itt egyik képviselőtársamtól.

Államtitkár asszony nagyon szépen hangzó szavakat mondott az expozéjában, és bízunk is abban, hogy mindez a Nemzeti alaptantervben meg is fog mutatkozni, ugyanakkor ez a gondolatmenet a törvény egyik rendelkezésében megbicsaklik. Ugyanis a törvény céljánál ezt olvashatjuk: "Az állami és települési önkormányzati nevelési-oktatási intézmény nem nyilváníthat ki vallási vagy világnézeti elkötelezettséget." Mindez indirekt módon a világnézeti semlegességet jelenti. Annak érdekében, hogy szavaim ne ütközzenek ellenállásba államtitkár asszonynál, kérem, koalíciós képviselőtársa szavait hallgassa meg! Hoppál Péter ugyanis tavaly májusban itt az Országgyűlésben így nyilatkozott nagyon frappáns módon a világnézeti semlegesség helytelenségéről.

Tisztelettel kérném, hogy valaki magyarázza már el nekem, mi az a világnézetileg semleges nevelés-oktatás. Húsz éve ezt hallgatom, előtte 40 évig minden iskolában kötelező módon az egyetlen ideológiát kellett mindenkibe sulykolni, 20 éve pedig helyébe lépett a világnézetileg semleges ideológia bélyege, az ateista ideológia helyett a világnézetileg semleges.

Érdemben semmi sem változott. A lényeg az, hogy 60 éve nem lehet a gyereknek megmondani az iskolában, hogy fiam, az ezeréves magyar államiságban és a kétezer éves európai keresztény normák szerint ez a jó és ez a nem jó. Zárójelben még az is olvasható itt, hogy taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiból.

Úgy gondolom, Hoppál Péter szavai jól rámutattak arra, hogy miért is tarthatatlan a törvényben jelen pillanatban ez a világnézetileg elkötelezettséget nélkülöző megfogalmazás, és kérjük államtitkár asszonyt, hogy ennek tükrében gondolja át ennek a módosítását annak érdekében, hogy ez a törvénytervezet alapvető értékeinken, erkölcsi szabályainkon, nemzettudatot erősítő impulzusokon túl világnézetileg is helyes irányba terelje az elkövetkezendő generációt.

A második témakör az iskolák fenntartása. 3200 önkormányzat esetén el kell gondolkodnunk azon, hogy tényleg mi a helyes: az állam, illetve az önkormányzat, esetleg az iskolák közös fenntartása. Mi már a Radikális változás nevű programunkban is lefektettük, hogy a közös fenntartást tartjuk helyesnek, ugyanis jelen pillanatban ami létezik - az önkormányzatok fenntartása -, tényleg egyenlőtlenségeket okoz az oktatás területén, hisz minden településnek mások az anyagi lehetőségei, mások az adóbevételei, ezáltal az oktatásra is különböző szinten tudnak forrásokat biztosítani.

Mindezek értelmében tehát fontosnak tartjuk mi is, hogy ezen változtassunk, ugyanakkor nem oly módon, ahogy erről a törvény rendelkezik, ez ugyanis a ló túlsó oldala. Elvenni az önkormányzatoktól az iskolákat és mindezt állami kézben összpontosítani, ez ugyanis olyanfajta általánosításhoz vezethet, ami teljesen figyelmen kívül hagyja a helyi közösségek érdekeit. Ezért azt javasoljuk, hogy közös fenntartásban működjenek tovább az iskolák, és erre több megoldás is kínálkozik. Egyik megoldás lehetne, hogy például a pedagógusbéreket központilag az állam biztosítja és a helyi intézmények állagának fenntartását, annak megőrzését pedig a helyi önkormányzat látja el, vagy az is egy megoldás lehetne, hogy az önkormányzatnál hagyjuk a konkrét finanszírozást, ugyanakkor erre az állam biztosít összegeket, ad forrást, ez is egy megoldás lehetne.

Nem rendelkezik ez a törvény arról, hogy milyen módon, milyen feltételekkel veheti vissza egy 2 ezer fő feletti település a saját iskoláját. Úgy gondoljuk, hogy ez egy sarokpontja ennek a kérdéskörnek, ezt pedig nem fejti ki a törvény, ez pedig súlyos bizonytalanságot okoz. Azt sem tartjuk helyesnek, hogy megszabjuk mereven ezt a 2 ezer fős határt, ugyanis létezhetnek az országban olyan kistelepülések akár - akár itt, Budapest környékén, akár máshol az országban -, amelyek olyan lehetőségekkel rendelkeznek, hogy fenn tudják tartani iskoláikat, így mi ezt a 2 ezer fős merev határt nem tartjuk helyesnek, ennél megengedőbbek lennénk annak érdekében, hogy akár ezek a települések is vissza tudják venni az iskolájukat.

Kell szólni harmadik témakörként az egész napos iskola néven elhíresült iskolai tanítási módszerről, ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy a törvényben ez már nem ilyen néven szerepel. Ott úgy fogalmaztak, hogy 16 óráig kell kötelezően foglalkozást biztosítani a gyerekeknek az iskolában. Ezzel kapcsolatban több probléma is van. Az egyik az ellátórendszer, a tantermek és a pedagógusok részéről annak a hiánya, hogy erre nem áll készen ez a rendszer. Ugyanakkor nem készültek hatástanulmányok sem, hogy mégis ennek milyen következményei lennének.

Nincsenek meg tehát a feltételek, és ami legalább ilyen súlyos probléma, ha nem súlyosabb, az pedig annak a kérdése, miszerint rengeteg családnál az, ha bent tartjuk 16 óráig a gyereket az iskolában, az az oktatásban, a fejlődésben gátolni fogja. Nagyon sok családnál szerencsére adottak azok a lehetőségek, ahol akár a szülő, akár a testvér, akár a nagyszülők tudnak foglalkozni a gyerekkel, és otthon egészségesebb előmenetelben tud részesülni a gyermek, és ez így neki hasznosabb lenne, mint hogy közösségben kelljen tartani, ott kényszeríteni. Tudjuk mindannyian, hogy vannak olyan gyermekek, akik nem tudnak közösségben tanulni vagy éppen hangosan tanulnak, ezeknek az embereknek, gyerekeknek kötelezővé tennénk a 16 óráig való bentlétet az iskolákban.

Felvet ez egy kis apróságnak tűnő kérdést, az étkeztetés kérdését is. Ugyanis ha 16 óráig kötelezően ott kell lenni a gyerekeknek az iskolában, akkor bizony nekik étkezést kell biztosítani. Svájcban is működik az egész napos iskola, ott négyszeri étkezést ingyenesen biztosít az állam. A kérdés az, hogy az állam biztosítja-e ingyenesen az étkeztetést ezeknek a gyerekeknek.

Van egy kitétel a törvényben, miszerint az igazgató felmenti azokat a gyerekeket a kötelező bentlét alól, akiknél ezt a szülő kéri. Mi itt egy aprónak tűnő javaslatot, módosítást fogunk benyújtani, miszerint nem felmenti - kötelező jelleggel -, hanem felmentheti. A kötelező bentlét egyik indoka ugyanis az - és ez teljesen jogos, és ezt mi is méltányoljuk -, hogy vannak olyan gyermekek, akiknél a szülői héttér nem adott arra, illetve visszahúzó jellegű a fejlődése szempontjából, és itt sokkal hasznosabb, ha a gyermek bent tölti a délutánját az iskolában.

Ugyanakkor, ha az igazgatónak kötelessége a szülői kérésre felmentenie a gyereket kötelező bentlét alól, akkor ezt megteheti és meg is fogja tenni, és ezek a szülők lehet, hogy otthon nem tudnak annyit foglalkozni a gyerekkel, mert éppen munkanélküliek, és éppen már a felmenőik is munkanélküliek voltak, és ilyen példát mutatnak a gyereknek, ők fogják kérni ezt a felmentést az igazgatótól, és neki még mérlegelési lehetősége sincs, hogy a gyerek fejlődése szempontjából miként jár jobban: ha bent van 16 óráig ezeken a foglalkozásokon az iskolában, vagy pedig otthon van a szüleivel. Ezt tehát módosító javaslatként be fogjuk nyújtani.

Szintén fontos kérdése a törvénytervezetnek az igazgatóválasztás. Jelen pillanatban a törvény úgy rendelkezik, miszerint az oktatási miniszter a kormányhivatal véleményének kikérésével fogja kinevezni az igazgatót minden egyes településen. Így tehát kiveszik a helyi önkormányzatok kezéből azt a jogot, hogy beleszólásuk legyen a településükön működő iskolaigazgató kiválasztásába, és sajnos ez a politikai alárendeltség, miszerint a minisztérium fogja kinevezni az igazgatót, aggodalmakat ébreszt bennünk, ugyanis itt egyfajta politikai megfelelés, politikai kényszer lesz az igazgatóaspiránsokon, hogy ennek feleljenek meg, és úgy gondoljuk, hogy ez a szakmai szempontokat fogja veszélyeztetni.

Összességében tehát több problémás dolgot látunk itt a törvény kapcsán, ezekre mind módosító javaslatokat fogunk benyújtani, és kérjük államtitkár asszonyt, illetve a kormánypárti képviselőket, hogy fontolják meg ezeket a módosító javaslatokat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
136 270 2011.11.17. 4:53  25-305

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A rendelkezésemre álló rövid időben hat darab módosító javaslatom mellett szeretnék érvelni. Rögtön az első a kisiskolák támogatását növelné meg. Itt a mostani hetekben sokat hallunk a köznevelési törvény kapcsán a kisiskolák sorsáról. Sajnálatos módon nem túl pozitív irányba mutat a köznevelési törvény, ugyanakkor emellett foglalkoznunk kell azokkal az iskolákkal is, amelyek az elmúlt években kerültek bezárásra, hisz számos ilyen található. Az elmúlt évben is a költségvetés körülbelül 250 millió forintot csoportosított arra a célra, hogy ezeket a kisiskolákat, ahol lehet, újranyissák, hiszen mindannyian tudjuk, hogy ezek az iskolák a vidék megtartóerejét növelik.

Ugyanakkor az előző évben sajnálatos módon olyan szigorú pályázati feltételeket sikerült megszabni, ami alapján csak néhány iskola tudott élni ezzel a lehetőséggel, és ennek megfelelően azt a 250 millió forintot 100 millió forintra csökkentette az idei költségvetésben a kormány. Ugyanakkor mi ezt egy rossz iránynak tartjuk. Itt nem az összeg csökkentésére, hanem a pályázati feltételek átgondolására, újragondolására lenne szükség, ezért azt javasoljuk, hogy a tavalyi összeg álljon rendelkezésre, és gondolják át a pályázati feltételeket annak érdekében, hogy minél több kisiskola tudja újra megnyitni kapuit.

A második módosító javaslatomban a várpalotai Trianon Múzeum költségvetési támogatása mellett szeretnék érvelni. A múzeum magánszemélyek által jött létre. Több évig ők, illetve néhány jó szándékú hazafi segítette a múzeum fennállását. A tavalyi évben a jobbikos módosító javaslatot elfogadva sikerült 50 millió forintos állami támogatáshoz juttatni a múzeumot. Ebből sajnálatos módon zárolásra került bizonyos összeg, de még így is sikerült elérni azt, hogy ne kelljen bezárni a kapuit ennek a múzeumnak. Most ismét benyújtottuk ezt a módosító javaslatunkat, és bízunk abban, hogy a kormány támogatni fogja ezt a kezdeményezésünket és a várpalotai Trianon Múzeum, Magyarország egyetlen múzeuma, amely ezzel az 1920-as traumával foglalkozik, méltó körülmények között tudja fogadni a látogatóit.

Két előirányzati sor mellett is szeretnék érvelni. Mindkettőre pluszforrásokat biztosítottunk. Az egyik az oktatási, társadalmi, civil és nonprofit szervezetek, testületek, egyesületek bizottságának támogatására juttatandó pénz. Ez olyan szervezeteket foglal magában, mint például a HÖOK, a Doktoranduszok Országos Szövetsége, a Doktori Tanács, az Országos Diákparlament, mind-mind, úgy gondolom, olyanfajta kutatói munkát végez vagy épp érdek-képviseleti szerv, amelynek működése elengedhetetlen, és nem szeretnénk azt, hogy az elmúlt évi költségvetéshez képest kevesebb pénzből gazdálkodjanak, ezért nyújtottuk be ezt a javaslatunkat.

A másik ilyen előirányzati sor a kulturális, társadalmi, civil és nonprofit szervezetek, szövetségek, testületek, egyesületek, bizottságok támogatására fordítandó összeg. Itt is azt szeretnénk, hogy csak közelítve - még csak nem is elérve - a tavalyi szintet, olyan költségvetésből gazdálkodhassanak azok a szervezetek, mint például az Anyanyelvápolók Szövetsége, a Magyar Népfőiskolai Társaság, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, mind-mind olyan társaságról van szó, amely kiemelkedő hasznosságú és fontosságú területen végez munkát. Nem szeretnénk, hogy ők kevesebb pénzből gazdálkodhassanak a következő évben.

Végezetül az utolsó két módosító javaslatom pedig az ifjúsággal kapcsolatos. Sajnálatos módon a kormány politikájában nyomon követhető a fiatalság, az ifjúsági korosztály háttérbe szorítása, a velük való nem foglalkozás. Sok példát lehetne erre felsorolni A költségvetés is erről tanúskodik. Ott is forráselvonások, szűkítések, zárolások érhetők tetten. Ennek érdekében szeretnénk egy kicsit javítva ezen a helyzeten a gyermek- és ifjúsági célú pályázatokra biztosítani 68 millió forintot, amiből ezzel a területtel foglalkozó szervezetek tudnának pályázni, illetve a gyermek és ifjúsági alapprogram támogatására szeretnénk plusz 50 millió forintot indítványozni. Erre olyan szervezetek pályázhatnak, akik például a települési ifjúsági munkát segítik, vagy közösségépítő programokat szerveznek, ifjúsági táborokat, ifjúsági találkozókat. Úgy gondoljuk, hogy ezek mind-mind olyan célok, amelyeket nem szabad, hogy egy kormány háttérbe szorítson, ezért szeretnénk kérni ennek a területnek is a támogatását.

Összességében tehát mind a kisiskolák támogatása, a kulturális, oktatási területek, illetve az ifjúságpolitikai területek is, úgy gondoljuk, megérdemelnének nagyobb támogatást. A módosító javaslataink ezt a célt szolgálják. Kérem, hogy fontolják meg ezeket.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 146 2011.11.24. 1:58  133-195

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért nyomtam kétpercest, mert azt szeretném, ha Rubovszky György képviselőtársam felszólalása alatt ne csak bekiabálásként, hanem felszólalásként jegyzőkönyvbe is kerüljön az a pontatlanság, amit felszólalásában említett. Volt rá példa, hogy a Kossuth-díjat visszavonták, én itt bekiabálásomban 1952-t mondtam, pontosan 1953-ban vonták vissza egy Nagy Gábor nevezetű embertől, aki 1952-ben kapta meg, és másfél évvel később vonták vissza.

Ugyanakkor, ha nem lett volna példa rá, akkor is úgy gondolom, fel kell vessük ezt a témát, hogy miért is ne lehetne egy ilyen díjat visszavonni. Ezek a díjak ugyanis nem egy-egy műre irányulnak, mint például a Nobel-díj esetében, hanem egy életműre. Egy életmű pedig nem zárul le annak az embernek a 40 éves korában, aki éppen megkapja, hanem életének hátralévő része is bele kell tartozzon a teljes munkásságába, életművébe, amire a kormány adományozza ezeket a díjakat.

Illetve azért is hozzuk fel ezt a témát, mert annak idején, amikor mi Kertész Ákos kapcsán felvetettük ennek a díjnak a visszavonását, amit most is jogosnak és fontosnak tartunk, aminek meg kellene történnie, akkor azt a választ kaptuk, hogy majd ebben a mostani törvényben lesz ez szabályozva, és majd ennek alapján fogják megtenni a lépéseket. Ez ugye, most itt nem történt meg, itt nincs szabályozva, de egyébként az az érdekesség, hogy nem is kellene. Ugyanis jelenleg a Kossuth-díjról szóló szabályozásban benne foglaltatik az, hogy milyen módon lehet visszavonni. Létezik egy Kossuth-díj bizottság, ennek az elnöke a mindenkori miniszterelnök, és a mindenkori miniszterelnöknek van joga a köztársasági elnök felé jelezni, ha éppen visszavonni szeretné ez a bizottság ezt a díjat.

Tehát jelen pillanatban is megvan arra a lehetőség, hogy visszavonják ezt a díjat. Ezt nagyon fontosnak tartanánk, és nagy hibájának tartjuk ennek a törvénynek, hogy nem rendelkezik semmilyen módon erről.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 152 2011.11.24. 0:39  133-195

FARKAS GERGELY (Jobbik): Nem szeretném hosszúra nyújtani ezt a vitát, csak arra szeretném felhívni Pálffy István figyelmét, hogy igaza van, amit mondott, csak azt nem értem, miért nem mondta ezt a miniszterelnökének, amikor annak idején Pörzse Sándor interpellációjára, azonnali kérdésére azt reagálta, hogy képviselő úr, ezt a Kossuth-díj visszavonással kapcsolatos, illetve az egész Kertész-ügy kapcsán kialakult dilemmát ez a törvény fogja rendezni. Ő hivatkozott erre, ezért vetettük fel, és nem is én vetettem fel. Nem szóltam volna hozzá ehhez a vitához, ha Rubovszky György nem idéz pontatlanul a Kossuth-díjjal kapcsolatban.

Tehát úgy gondolom, nem nekünk kellene ezt elmondani, hanem mindenekelőtt a miniszterelnökének, aki erre hivatkozott annak idején.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 821 2011.11.28. 2:18  440-898

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Lázár János Képviselő Úr! Úgy gondolom, hogy néhány dolgot helyre kell tennünk az előző hozzászólása kapcsán; kezdve azzal, hogy nézzük meg, hogy alakult ki ez a helyzet.

Büszkén hivatkozott arra, hogy önök hagyták, hogy ne időkeretes vitában tárgyalja a Ház ezt a fontos törvényjavaslatot. Szeretném emlékeztetni arra, hogy annak idején a munka törvénykönyvének az általános vitája időkeretes vita volt. Mi kértük a házbizottságban azt, hogy az a nyolc óra, amit házelnök úr, illetve az önök javaslatára a házbizottság elé terjesztettek, méltánytalan és kevés lesz, bővítsék ki ezt az időkeretet, de önök nem hagyták ezt. Ez az első dolog, ami nem volt igaz a mondanivalójában.

A másik: az őszinte szavait hadd vonjam egy kicsit kétségbe. A múltkori, legutóbbi házbizottsági ülésen, csütörtökön mi kezdeményeztük azt, hogy méltatlan az, ha ennek a napirendi pontnak a tárgyalásához hétfő éjszaka fogunk nekikezdeni. Előre látható volt, hogy a határozathozatalok után leghamarabb körülbelül éjfélkor kerülhet sor erre a napirendi pontra. Az önök államtitkára, Rétvári Bence így fogalmazott, ott, ahol van a munka törvénykönyve, szerintem ott jól van. Ezt megerősítette Mátrai Márta: a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakciója javasolja, hogy maradjon ott, ahol jelen pillanatban van. Innentől kezdve, úgy gondolom, hogy az őszinteségét egy kicsit kétségbe kell vonnunk. Mi akkor is kértük, hogy ez a napirendi pont kedden, napközben kerüljön megtárgyalásra, de önök ezt nem támogatták.

Most azt javasolta, hogy kerüljön péntekre ez a napirendi pont. A házbizottság ülésén is elmondtam, ezzel nekünk alapvetően az a problémánk, hogy hétfőn az első napirendi pont a választójogi törvény megtárgyalása lesz. Ön is elmondta, hogy ez mennyire fontos, Magyarország jövőjét mennyire meghatározó törvényjavaslat. Úgy gondolom, hatalmas vitákat fog kiváltani az, hogy ennek a törvényjavaslatnak a célja az, hogy a Fidesz hatalmát bebetonozza. Erről egy komoly vita, akár egy egész napos vita is kialakulhat, ennek tükrében elképzelhető, hogy olyan helyzetbe fogunk kerülni, mint tegnap éjszaka: a nyilvánosság kizárásával fog folytatódni a munka törvénykönyvének a vitája. Mi ezt nem tudjuk támogatni.

Ezért van az, hogy a Házszabálytól való eltérésre is nemmel fogunk szavazni, ugyanakkor minden olyan megoldásra nyitottak vagyunk, amely biztosítja, hogy a nyilvánosság bevonásával akár jövő héten valamelyik nap első napirendi pontként folytassuk ennek a fontos törvényjavaslatnak a vitáját.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 26 2011.11.30. 8:05  1-29

FARKAS GERGELY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A felsőoktatási törvény megvitatásánál elengedhetetlen, hogy beszéljünk a gazdasági háttérről, ugyanis enélkül nagyon sok mindent nem tudnánk megérteni a törvény megfogalmazásában.

Az elmúlt egy évben a kormányzati szándék egyértelművé vált: önök úgy tekintenek a felsőoktatás egészére, mint egy olyan lehetőségre, ahonnan pénzt lehet kivonni. Ezt tanúsítja az is, hogy februárban egy 20 milliárdos zárolással illették a felsőoktatást, a Széll Kálmán-tervben előirányozták, hogy három év alatt 88 milliárd forintot kívánnak kivonni ebből az intézményhálózatból, illetve ennek a forrásait ennyivel kívánják csökkenteni, illetve ha megnézzük a jövő évre vonatkozó költségvetési forrásokat, ott is egyértelművé válik ez a szándék. A tavalyi évben 479 milliárd forintot költöttek, fordítottak a felsőoktatásra, jövőre az összeg 443 milliárd forint, tehát 36 milliárd forintot egy év alatt vonnak ki. Ez nominálértéken 7 százalékos, reálértéken közel 12 százalékos forráskivonás.

Ez tehát a háttér, ennek tükrében kell vizsgálnunk a törvényt, s ennek alapján nyugodtan mondhatjuk, ismerve a kormányzati belső megosztásokat, hogy ennek a törvényjavaslatnak a gazdasági, pénzügyi kérdéseit érintő részeit Matolcsy György, illetve a Nemzetgazdasági Minisztérium mondta tollba a Nemzeti Erőforrás Minisztériumnak, az ő elképzeléseit tükrözi nagyon sok minden ebben a törvénytervezetben.

De honnan is szeretnék pótolni a kieső forrásokat? És itt át kell hogy térjek a képzési formákra, hisz ez ad magyarázatot erre. Beszéltünk itt már arról, hogy a konvergenciaprogram előrevetíti az állami, ingyenes helyek drasztikus lecsökkentését, 53 ezer fő helyett 2014-re 30 ezer fő tanulhat csak ingyenesen a felsőoktatásban. Természetesen itt részben csökkenés következne a gyerekek létszámának csökkenéséből is, de egyáltalán nem ilyen drasztikus, 23 ezer fős kivonást indokolna ez a demográfiai csökkenés, ez ennél sokkal súlyosabb.

Ami még súlyosabb, hogy három képzési formát ismer az új törvény, és ezek közül a részönköltséges, részösztöndíjas képzés is előreláthatólag többe kerülne, mint most a költségtérítéses, illetve azt is előrevetítik, hogy elsősorban a műszaki, természettudományos, informatikai területen maradna meg az ingyenes képzés, illetve az a forma, ahol a felét kell a tanulónak fizetnie, felét az állam adja. Ezáltal előfordulhatna az a helyzet, hogy bizonyos szakokra, jogász, bölcsész és egyéb olyan szakokra, amik fontosak, és vitatható tényleg, hogy jelenleg túlképzés folyik, de mégis méltánytalanul kevés államilag finanszírozott férőhely jutna ezekre a szakokra.

Sokszor tiltakoznak az ellen, hogy mi tandíjnak nevezzük ezt a rendszert. Erre én egy költségvetési vitában elhangzott párbeszédet szeretnék idézni. Abszurd módon előfordulhat az a helyzet itt az Országgyűlésben, hogy három év elteltével egy MSZP-s és egy fideszes képviselő között egy olyan párbeszéd zajlott le, ami három évvel ezelőtt valószínűleg fordított indokokkal elhangzott ugyanilyen formában.

Arról van szó, hogy Hiller István, aki, tudjuk jól, hogy az előző kormányzat egyik emblematikus figurájaként, annak a kormányzatnak a tagjaként, aki a tandíjat kívánta bevezetni, a költségvetési vitában hosszasan a tandíj ellen érvelt, ahelyett, hogy örült volna annak, hogy megvalósítja a tervüket a jelenlegi kormányzat. Erre felállt a Fidesz részéről Szalay Péter képviselő, és ahelyett, hogy megcáfolta volna, hogy itt tandíj bevezetésére készülnek, szó szerint ezt mondta, hogy az Egyesült Államokban például teljesen természetes dolog, hogy ha beiratkozik valaki akár a bostoni vagy bármelyik más neves vagy kevésbé neves egyetemre, ott egy költségtérítést kell fizetnie. Mikor az ellenzéki padsorokból bekiabáltak, hogy ezt tandíjnak nevezik, akkor az volt rá a reakció Szalay Péter részéről, hogy most mindegy, hogy hogy hívjuk, ez egy természetes dolog. A mi gazdasági helyzetünk indokolja, hogy valamilyen formában mi is lépjünk ebben a kérdésben.

Úgy gondolom, elég egyértelmű ezt a helyzet innentől kezdve. És azért egy pillanatra ott is álljunk meg ennél az abszurd helyzetnél, hogy három év elteltével felcserélődtek a szerepek: Hiller István a tandíj ellen érvelt, a kormánypárti képviselők pedig elismerik, hogy itt ennek a bevezetésére készülnek.

Az állami helyek számának drasztikus csökkentése azért is elgondolkodtató, amit már itt hallottunk, hogy van egy 40 százalékos cél, a felsőfokú végzettségek aránya ennyi kellene hogy legyen. Nálunk jelen pillanatban ez 22 százaléknál alig több, és mindezek mellett csökkentjük az állami férőhelyek számát, ami a társadalmi mobilitást fogja gátolni, és rengeteg szegényebb sorsú családot fog elriasztani attól, hogy felsőoktatási intézménybe küldje a gyerekét.

És mi erre a kormány válasza? A kormány válasza a diákhitel, amit bele is foglalnak a törvénybe. Meg kell állapítani, és ez vitán felül áll, hogy a diákhitel egy olyan intézményrendszer, ami fontos abból a szempontból, hogy jó néhány gyermek vagy fiatal enélkül nem tudott volna diplomát szerezni. Ugyanakkor önmagában ezt felkínálni a diákoknak, miközben önök is érzik, és a diákhitel intézménye, illetve az új diákhitel II. intézményének a felállítása mutatja azt, hogy önök is érzik, hogy az új felsőoktatási rendszer, az új felsőoktatási törvény bizonyos fiatalokat ki fog zárni vagy kizárhat a felsőoktatásban való részvételből, ennek a felkínálása, úgy gondolom, hogy nagyon átgondolatlan.

Tudjuk mindannyian, hogy a jelenlegi hónapokban, években a hitellel kapcsolatban milyen tapasztalatok vannak az emberekben, mennyire ódzkodnak ettől, és mi pedig ezt kínáljuk fel a fiataloknak, hogy ha majd elvégezte az egyetemet, egy több millió forintos adóssággal kezdje meg az életét és mindezt úgy, hogy lehet, hogy még munkát sem fog találni, ki tudja, hogy milyen sors fog rá várni.

(10.50)

Ha már a diákhitelnél tartunk, fontos dolognak tartom azt is megemlíteni, hogy a diákhitelt nagyon sokan úgy veszik fel, hogy valójában nincsenek is rászorulva, s amikor a Diákhitel Központ megalakításának tízéves konferenciája volt, akkor ezt sikerpropagandaként mutatták be, mert több mint 300 ezer ember vette fel a diákhitelt. Én nagyon fontosnak tartanám azt is, hogy a kormányzat, az államtitkárság foglalkozzon azzal, hogy tényleg csak azok vegyék fel a diákhitelt, akik rá vannak erre szorulva, felelőtlen gondolkodás miatt ne kerüljön senki kényelmetlen helyzetbe a későbbiek során.

Még néhány dolgot szeretnék megemlíteni, csak címszavakban. A hallgatói szerződés kapcsán fontos az arany középút megtalálása. Az elvvel egyetértünk, és tényleg elgondolkodtató, hogy miért is szeretnének a diákok például a jelen pillanatban ilyen sokan külföldre menni, de úgy gondolom, itt azért egy kis önkritikát is kellene gyakorolnia a kormányzatnak, az elmúlt másfél évben a fiatalok érdekében semmilyen konkrét lépés nem történt, és úgy gondolom, azért a kettő között van összefüggés. Tehát fontos, hogy ha az állam befektet egy diák oktatásába, akkor az ne külföldön hasznosuljon, de mégse essünk át a ló túloldalára.

Összességében annyit szeretnék itt elmondani a Jobbik álláspontjáról, hogy vannak pozitívumok a törvényjavaslatban, ugyanakkor számos kritikus, számunkra elfogadhatatlan dolgot is tartalmaz ez a törvényjavaslat, és legalább ekkora gond az, hogy ez a törvényjavaslat nem ad választ számos lényeges felsőoktatási problémára, homályban hagy fontos kérdéseket, emiatt a beterjesztett formában nem tudjuk támogatni a törvénytervezetet.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
149 34 2011.12.07. 9:43  3-127

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előző vitára reagálva csak annyit mondanék: Kovács Tibor említette, hogy kormánypárti képviselők arcpirulás nélkül tudnak beszélni a három évvel ezelőtti álláspontjukról. Ezért azt javasolom, hogy ő is tartson egy önvizsgálatot. Három évvel korábban ők voltak azok, akik ezt a tandíjat be akarták vezetni, és ő meg ostorozza ezt a rendszert. Tehát nem biztos, hogy így a hitelesség fennáll ennél a felszólalásnál.

Rátérve az ajánlási pontokra, szeretnék beszélni a 69., 262., 302., 385. és a 476. számú ajánlási pontról. Az utóbbival kezdeném, a 476. az oktatási bizottság javaslata, ami tegnap került a bizottság elé, és ott néhány perc alatt kellett megvitatnunk. A javaslat, összefoglalva, arról szól, hogy létezik az a problémakör, miszerint, ha valaki leteszi a záróvizsgáját, mindaddig nem kapja meg a diplomáját, amíg nyelvvizsgát nem tesz le. Ez egy létező probléma, talán nem túlzás azt mondani, hogy több tízezer diákot érint.

Erre a problémára a bizottság a következő megoldást javasolja: azon hallgatók, akiknek megvan a záróvizsgájuk, de nincs nyelvvizsgájuk, három év eltelte után automatikusan megkapják a diplomát, attól függetlenül, hogy éppen letették-e a nyelvvizsgát vagy sem. Úgy gondolom, ez egy nagyon helytelen irány. Itt arról beszélünk, hogy elveszünk mindenfajta motivációt a diákok elől a nyelvtanulással kapcsolatban. Bizony, sajnos létezik a diákoknál egy olyan szokás, hogy ha valami nem kényszerű, akkor azt nem fogják tanulni, nem fogják megtenni. Így van ez a nyelvvizsgánál is. Ha tudják azt, hogy ők három év múlva a nyelvvizsga letétele nélkül is megkapják a diplomájukat, akkor nem fognak erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy nyelvet tanuljanak. Három év azért nem egy olyan hosszú idő, egy családi vállalkozásban, egy alacsonyabb fizetésért valahol el lehet helyezkedni, három évet ki lehet húzni, három év után kézhez kapják a diplomát, és onnantól kezdve megy minden a maga módján. Úgy gondoljuk, ez egy nagyon rossz megoldás lenne.

Ez egy kicsit olyan logikát feltételez önökről, önök azt mondják, hogy erre azért van szükség vagy ez azért járható út, mert nem minden diplomához, illetve később a diplomának megfelelő elhelyezkedéshez szükséges az adott nyelvvizsga. Ezen logika alapján akkor mondhatjuk azt, hogy ha van egy diák, aki egy olyan tantárgyat tanul, ami szorosan nem kötődik az adott szakjához, de mégis kötelező tantárgy, és ne adj' isten, háromszor megbukik, akkor ugyan, tekintsünk már el attól a tantárgynál, hogy ő háromszor megbukott, mert mégis az olyan szorosan nem kötődik az ő diplomájához vagy az ő szakjához, akkor azt felejtsük el, és engedjük tovább a diákot. Úgy gondolom, ez egy nagyon helytelen út.

El kellene gondolkodni azon, hogy vajon a nyelvtanulás ma megfelelő módon zajlik-e az egyetemeken. Úgy gondolom, akár saját példámmal is alá tudom támasztani, hogy nem jól működik. Nekem még 10 félévből 4 félévet finanszírozott ingyenesen az adott egyetem, a többiért nem keveset, néhány évvel ezelőtt félévenként 50 ezer forintot kellett fizetni. Ráadásul nagy csoportokban tanultunk, nem volt hatékony, nem volt megfelelő számonkérés. Úgy gondolom, itt kellene a hibát keresni, ebben a rendszerben, ezért lehet az, hogy az egyetem nem tudja felkészíteni olyan szintű nyelvtudásra a diákokat, ami szükséges a diplomához. Tehát az egyetemi nyelvoktatás a probléma oka, és ezen kellene változtatni, nem pedig mentességet adni a diákoknak, s ezáltal elvenni mindenfajta motivációjukat, hogy ők letegyék a nyelvvizsgát.

Azt szokták még mondani, hogy a nyelvvizsga ténylegesen nem kötődik - ahogy már említettem -, minden egyes diplomához, nem szükséges, de úgy gondolom, a nyelvvizsga nem is feltétlenül, önmagában ezért kell. Tudjuk azt, hogy mennyire rosszul állunk európai összehasonlításban a nyelvtudás szintjén. Itt elvárható az, hogy a diplomás ember bizony egy nyelven legalább középfokú C típusú nyelvvizsgával rendelkezzen. Ez legyen követelmény a mindenkori diplomához, és ne tegyünk ilyen engedményeket. Érdekes módon ezt a javaslatot, az oktatási bizottság javaslatát mindösszesen ketten, jobbikos képviselőtársammal nem szavaztuk meg.

Jobbikos képviselőtársam, Ferenczi Gábor egy másik indokot mondott a nyelvvizsga-mentesítés kapcsán, mégpedig azt, hogy 40 év felett érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy ha valaki akkor kezd egy felsőfokú tanulmányt, akkor nekünk örülni kellene annak, hogy valaki 40 év felett még próbálja képezni magát, próbál diplomát szerezni, és nem biztos, hogy ott meg kellene követelni a diplomához a nyelvvizsgát. Ott érdemes lenne ezen elgondolkodni. Tudjuk mindannyian, hogy minél idősebb egy ember, annál nehezebben tud nyelvet tanulni. Mondom még egyszer: nem biztos, hogy 40 év felett el kellene riasztani ezzel az embereket. Inkább minden motivációt meg kellene nekik adni, hogy felsőoktatási intézménybe még ilyen idősen is beiratkozzanak.

Egy másik ajánlási pontra térnék át, ez pedig a 302. ajánlási pont. Az eredeti törvénytervezet 49. §-ában az szerepel, hogy az összes előírt kreditet 10 százalékkal meghaladó kreditértékű tárgyat vehessen fel ingyenesen a hallgató. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy adott félévben 30 kreditet vehet fel a hallgató - a 30 kreditet általában a kötelező tantárgyak lefedik -, és ehelyett ő nem 30-at, hanem 33-at vehetne fel. Aki nemrég járt egyetemre, tudja, hogy sokszor egy tárgy akár 4-5 kredites. Ez akár még azt is kétségbe vonja, hogy ő bármit pluszban választhat. Márpedig ez, úgy gondoljuk, egy indokolatlan megszorítás, indokolatlan korlátozás. Nagyon sok diák ugyanis a kötelező tárgyakon túl érez magában annyi ambíciót, motivációt, lelkesedést, hogy olyan tárgyakat is felvegyen, olyan tárgyakat is hallgasson és sikeres vizsgát tegyen belőlük, amelyek az ő érdeklődési körének megfelelnek. Úgy gondoljuk, hogy nem szabadna ilyen mértékben korlátozni ezeknek a szorgalmas diákoknak a motivációját.

Ugyanakkor fontos, hogy egy felső korlátot beletegyünk, erre vonatkozik a módosító javaslatunk második része. Tehát ha valaki mondjuk, felvesz a 30 krediten túl sok pluszkreditet, viszont azokat nem teljesíti, akkor értelemszerűen azért fizetnie kelljen. Tehát ne legyen itt egyfajta korlát nélküli tantárgyfelvétel lehetősége, hanem bizony legyen egy felső korlát, hogy ha ő felvesz tantárgyakat, de azokat nem teljesíti, akkor azért fizessen. Ez a 10 százalék nagyon kevés, mi szeretnénk, hogy ezt megemeljük, és ezáltal ne korlátozzuk a szorgalmas diákokat, illetve azon diákokat, akik könnyebben tudnak haladni a kötelező tárgyaikkal és jut még pluszidejük plusztanulmányokra. A 10 százalékot legalább, mondjuk, 20 százalékra szeretnénk felemelni, és kíváncsiak lennénk akár államtitkár asszony véleményére, hogy ő miként gondolkozik erről a problémakörről.

Egy másik ajánlási pont, amiről beszélni szeretnék, egy kicsit könnyedebb téma. A 69. ajánlási pontban a törvény meghatároz kiemelt intézményeket, nemzetgazdasági szempontból kiemelt egyetemeket. Azt fogalmazza meg velük kapcsolatban, hogy ezen szervezeti egységek működését az állam támogatásban részesítheti. Úgy gondoljuk, hogy a kiemelt intézményeknek akkor van értelme, ha egyértelműsítjük, hogy az plusztámogatással is jár. Önmagában az, hogy rámondjuk egy intézményre, hogy ez egy kiemelt intézmény, de ehhez nem rendelünk pluszforrásokat, ez a gyakorlatban nem jelenik meg sehol, azzal nem vagyunk előrébb. Attól az egyetemen sem lesz jobb az oktatás, a diákok sem fogják érezni ennek a hatását. Csak akkor érződne ez a valóságban, ha ezt egyértelművé tennénk, tehát nemcsak feltételes módban szerepelne a törvényben, hogy plusztámogatásban részesítheti a miniszter ezen egyetemeket, hanem ezt kötelezően előírnánk neki.

Még két ajánlási pontról szeretnék beszélni. Az egyik a 385. ajánlási pont, ami arról szól, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottsággal kapcsolatban számos ellenzéki, és ami érdekes, hogy kormánypárti képviselő is felhozta, hogy az új törvény szerint és a MAB összeállítása alapján komolyan kétségbe vonható lenne a MAB függetlensége. A jelenlegi szabályozás úgy szól, hogy 12 tagból fog állni a MAB, ebből 6 tagot az aktuális, oktatásért felelős miniszter fog delegálni.

(9.10)

Az hangzott el bizottsági ülésen, hogy kizárólag szakmai alapon fog történni a delegálás. Azért kérem, hogy engedjenek meg nekünk annyi jogot, hogy kétségbe vonjuk ezt az állítást az elmúlt másfél év kormányzati politikája alapján. Nagyon sok olyan történetet lehetne felsorolni, ahol a szakmai szempontok helyett politikai szempontok domináltak. Attól tartunk, hogy itt is ezek lesznek a fő tényezők, és ily módon 6 olyan ember fog a MAB-ban ülni, aki kötődni, függni fog a minisztériumtól, és ezáltal az egész intézmény szakmaisága, illetve függetlensége vonható kétségbe. Mi ezt az arányt, ennek a 6 - miniszter által delegált - tagnak a számát szeretnénk lejjebb csökkenteni, hogy így biztosítva legyen a függetlenség.

Ezekről az ajánlási pontokról szerettem volna beszélni. Bízom benne, hogy államtitkár asszony megfontolja az általunk beadott módosító javaslatokat, és elgondolkodik azokon, amiket az elmúlt percekben mondtam.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 181 2011.12.12. 1:54  180-183

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarország az öngyilkosságok számát tekintve sajnálatos módon világelső volt 1968 és '87 között. 1987-től egészen 2005-ig folyamatos csökkenés volt megfigyelhető, amely azonban 2006-ban stagnálásba, majd pedig napjainkig tartó emelkedésbe ment át. Hazánk ma, 2011-ben a második legnagyobb öngyilkossági rátával rendelkezik az Európai Unióban.

A nemzetidegen ámokfutás, az államháztartás egészségügyi alrendszerét többszörösen érő forráselvonások, a globális pénzügyi válság, a kulturálisan hanyatló társadalom, majd pedig a mindezek eredményeként létrejött kilátástalanság vezetett ehhez a szomorú tendenciához. Kiemelném, hogy a fiatalok felnőtté válásával arányosan nő az öngyilkosságok száma, ez jól jellemzi, hogy milyen jövőkép van ma egy magyar fiatal előtt.

Rengeteg tényező szerepet játszik az öngyilkosságban, ezek közül az egyik bizonyítottan a depressziós, öngyilkossági hajlammal rendelkezők ápolásának fontos eszköze, a pszichiátriai férőhelyek, a kórházi ágyak száma. Ha egy országban kevés ilyen férőhely van, kevesebb beteget tudnak kezelni, több lesz az öngyilkos. Úgy is mondhatnám, hogy a pszichiátriai ágyak számának jelentős csökkenése kéz a kézben jár az öngyilkosságok számának emelkedésével. Márpedig hazánkban komoly csökkenés volt a pszichiátriai ágyak számának tekintetében, a 2006-tól 2010-ig tartó időszakban 870 ilyen férőhely szűnt meg.

Érdekes összefüggés, hogy 2006-tól csökken az ágyak száma, és azóta nő az öngyilkosságoké. Önök ezen minimális módon javítani próbálnak azzal, hogy a megszűnt ágyak negyedét talán visszaállítják, de mindez édeskevés, hogy hatásos javulást tudjunk elérni ezen a területen.

Mindezek tükrében kérdezem, hogy az öngyilkosságok számának csökkentése érdekében hajlandó-e a kormány tenni a pszichiátriai férőhelyek számának növelése érdekében, és vissza kívánják-e állítani legalább azt a 870 hiányzó ágyat, amit korábban megszüntettek.

Várom válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 392 2011.12.14. 8:06  391-401

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Kapcsolódó módosító javaslatot nyújtottunk be azzal kapcsolatban, hogy a törvény nem rendelkezik a különböző díjak, kitüntetések visszavonásáról. Úgy szól a törvény, hogy a hatálybalépéssel egyidejűleg a régi szabályozás hatályát veszti, amiben még volt egy külön paragrafus annak a résznek is, hogy mi történik akkor, ha egy díjazott méltatlanná válik a díjra. Az új törvényben ez nem szerepel sehol, így tulajdonképpen az fordulhatna elő, hogy aki egyszer megkapja a díjat, az örökre annak a díjnak a birtokosává válik. Mi ezt nagyon rossz gyakorlatnak tartjuk.

(21.10)

És nemcsak a közelmúltbeli példára szeretnék utalni - majd arra is ki szeretnék térni -, de ha egy kicsit általánosságban gondolkodunk, azért bárki megkapja nem tudom, hány éves korában a díjat, és a későbbiek folyamán bűncselekményt követ el, bármilyen abszurd példát lehetne mondani, de nem is kell itt nagyon elengedni a fantáziánkat vagy olyan tettre ragadtatja magát, ami miatt méltatlanná válik, tőle nem lehet visszavonni ezt a díjat. Mi ezt nagyon rossz gyakorlatnak tartjuk.

Az egyik ellenérv az volt, amikor a visszavonást már az általános vitában is feszegettem, hogy az félő, hogy négyévenként politikai színezet alapján a különböző kormányok visszavonnák ezt a díjat. Úgy gondolom, hogy egyrészt ez a szabályozáson múlik. Olyan szabályozást kell megalkotni, ami objektív körülményekhez próbálja minél inkább kötni ezt a visszavonást.

Abban lehet bízni, hogy aki meg fogja alkotni ezt a törvényt - ebben az esetben, mondjuk, az önök többsége -, vagy kitalálja ennek a visszavonásnak a rendelkezéseit, akkor önökben is van annyi belátás, hogy nem biztos, hogy itt mindig Fidesz-kormány lesz. Könnyen előfordulhat, hogy 3 év múlva vagy 7 év múlva más színezetű kormány fog jönni, és önöknek sem lenne érdekük, hogy egy olyan visszavonási rendelkezést léptessenek hatályba, ami alapján politikai színezet alapján lehetne visszavonni ezeket a díjakat. Én tehát bízom abban, hogy önök is belátják, hogy hosszú távon kell gondolkodni. Ennek megfelelően olyan rendelkezést tudnának alkotni a visszavonásra, ami kizárja vagy lehetőleg minél kisebbre csökkenti annak esélyét, hogy valakitől politikai színezete, politikai beállítottsága alapján vonják vissza a díjat.

A másik érv, hogy amikor ez a visszavonás felvetődött, annak sem volt olyan értelemben, sőt egyáltalán nem volt politikai színezete Kertész Ákos ügyében, hogy itt történt egy kiváltó ok. Kertész Ákos egy cikket írt. Úgy gondolom, hogy ha abba gondolunk bele, hogy amikor ez a politikai színezet felmerül, arra kell gondolnunk, hogy mindig van egy kiváltó ok.

Kertész Ákos esetében is mondhatni, hogy széles felháborodás volt az ő nyilatkozata, az újságcikke kapcsán. Nem csak arról van szó, hogy a jobboldal felháborodott. Ha egy kicsit visszaemlékezünk, akkor például az LMP is - amiről sok mindent el lehet mondani, hogy milyen párt, de jobboldalinak biztos nem nevezhető - elhatárolódott. Schiffer András is azt mondta, hogy szégyenletesnek és igaztalannak tartja Kertész Ákos szavait.

De elhatárolódott az a Tamás-Gáspár Miklós is, aki aztán végképp nem nevezhető nemzeti gondolkodásúnak, de még Mester Ákos, a 168 óra újságírója is, sőt sajnálom, hogy Lamperth Mónika képviselő asszony nincs itt, aki a múltkor is nagyon hevesen hozzászólt ehhez a témához, mert lehet, hogy meg kellene kapaszkodni a karfájában, de még a saját frakciótársai között is volt olyan, aki kint a folyosón nekünk adott igazat abban az ügyben, hogy felháborodtunk ezen a nyilatkozaton.

Még MSZP-s képviselők is be merték vallani kint a folyosón, hogy ez bizony őket is felháborította. Az más kérdés, hogy hivatalosan milyen álláspontot kell önöknek képviselni. Ez az önök problémája, hogy nyíltan nem beszélhetnek semmiről, mert elkötelezettek személyek, szervezetek irányába. Itt tehát Kertész Ákos kapcsán is olyan széles társadalmi felháborodás volt, ami, úgy gondolom, a felsorolt személyek által is kizárhatja azt, hogy itt önmagában politikai indíttatása lenne annak, hogy felvetettük a visszavonás lehetőségét. Úgy gondolom tehát, hogy egy olyan visszavonási szabályt kellene megalkotni, ami ezekre az esetekre adna mérlegelési jogkört egy adott bizottságnak.

És elhangzott az is, az is ellenérv volt a visszavonás kapcsán, hogy attól, hogy valaki a későbbiekben méltatlanná vált erre a díjra, attól még ugyanolyan jó író. Erre hadd mondjak egy példát! Nem tudom, mennyire ismerik önök a sporttörvényt. Abban van arról szó, hogy az olimpiai járadékra ki jogosult. 2009-ben, amikor Farkas Péter birkózó olimpiai bajnokunk bűncselekménybe keveredett, akkor az ő ügye kapcsán az akkori Országgyűlés egy törvénymódosítást eszközölt, amibe az olimpiai járadékkal kapcsolatban beletettek egy olyan passzust, hogy mikor válik valaki méltatlanná erre. És ezt a párhuzamot azért is hoztam fel, mert Farkas Péter is ugyanolyan jó birkózó maradt, mint amilyen volt az olimpiai aranyérem megnyerése kapcsán, mégis meg lehetett tőle vonni az olimpiai járadékot, lehetett ilyen téren megvonni tőle ezt a díjat, ezt a jogosultságot.

Ilyen módon szerintem, ha valaki igenis íróként vagy bármilyen díj kitüntetettjeként méltatlanná válik, akkor nála is alkalmazzuk ezt a gyakorlatot, tehát mi csak ezt a logikát szeretnénk követni, ami egy olimpiai sportolóra kimondatott, amire meghozták ezt a törvényt. Akkor úgy gondolom, hogy ezek a kitüntetettek se legyenek kivételek.

Ez a sporttörvény egyébként tételesen felsorolja, hogy érdemtelen és nem részesül járadékban az a jogosult, aki - bekezdésenként - büntetett előéletű, szándékos bűncselekményt követett el, különböző dolgokat felsorol. Ez például jó alap lenne, hogy ezt kellene most beépítenünk nekünk is a kitüntetésekről, díjakról, elismerésekről szóló javaslatba.

De egy másik példával élve, hogy ezzel is alátámasszam, hogy mennyire is nem ördögtől való dolog a visszavonáson gondolkodni, kormánytisztviselőkre is van egy ilyen passzus, 64. §-a a közszolgákról szóló törvénynek: hivatalára az a kormánytisztviselő méltatlan, aki olyan magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy az általa betöltött beosztás tekintélyt vagy a munkáltató jó hírnevét s a többi, bizalmát súlyosan rombolja, s emiatt nem várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyát fenntartsa.

Kormánytisztviselőkre is ki lehet azt mondani, hogy valaki méltatlanul viselkedett az adott pozíciójához. Lehet belekötni, hogy ez a méltatlanság szubjektív. Akkor ebben a törvényben is szubjektív módon kell ezt megítélni, de úgy gondolom, hogy az írók esetében is vagy bármilyen más kitüntetett esetében is meg lehet azt mondani, hogy mikor méltatlan valaki. Ez a Kertész Ákos-féle példa, úgy gondolom, hogy nagyon jól megmutatta, hogy mi is a méltatlanná válás, és mondom, a széles társadalmi felháborodás is ezt támasztja alá.

Erre adtunk tehát be kapcsolódó módosító javaslatot, hogy erről a visszavonásról mindenféleképpen rendelkezzen a törvény, ne essünk abba a hibába vagy ne történhessen olyan, hogy egy díjazott a későbbiekben bármilyen bűncselekményt követ el, vagy bármilyen módon méltatlanná válik erre a díjra, és a kormány tehetetlenül fog állni, nem tudja visszavonni ezt a neki adományozott kitüntetést. Úgyhogy mi elengedhetetlenül fontosnak tartjuk - nyitottak vagyunk bármilyen megoldásra -, hogy valamilyen módon szerepeljen ez a passzus ebben a törvényben.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 48 2011.12.16. 2:48  41-51

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Mi ugyan még csak másfél éve vagyunk itt az Országgyűlésben, de mi is érezzük, hogy ezzel egy olyan határt fog átlépni a kormánypárt, a jelenlegi kormánypárt, ami súlyos károkat fog okozni a demokráciának. Ez a házszabály-módosítás vérmérséklettől függően más és más indulatokat vált ki az ellenzéki képviselőkből. Jogos indulatokat, belőlem pedig mélységes szomorúságot. Mélységes szomorúságot egyrészt a parlamentarizmus és ezáltal az ország helyzetét tekintve, súlyos károkat okozva nekik; másfelől pedig mélységes szomorúságot önökre nézve, önökre, fideszes, KDNP-s képviselőkre, akik között nagyon sok jó célért küzdő ember van, és önök ilyenhez adják a nevüket.

Az elmúlt másfél évben így is már megszokhattuk, és sajnálattal vettük ismételten folyamatosan tudomásul, hogy miket szavaztak meg itt szavazógép formájában, olyan dolgokat, amikről önök elmondták kint a folyosókon, hogy nem értenek egyet. Most hozzájárulnak ezzel a házszabály-módosítással ahhoz, hogy kiiktassanak egy olyan korlátot, ami az elmúlt 21 évben biztosíték volt arra, hogy bármelyik kormány nem teheti meg azt, hogy egy nap alatt bármilyen törvényjavaslatot itt végighajt az Országgyűlésen.

Az lenne a költői kérdésem, hogy szoktak-e önök azon gondolkodni: önök is voltak ellenzéki párt, és még lesznek is. És lesz még más párt kormányon. Ne adja isten, hogy még egyszer például egy MSZP-kormány legyen kormányon, de ez a házszabály-módosítás azt is lehetővé teszi, hogy egy olyan kormány, amit mi az elmúlt nyolc évben láttunk, a következő években olyan intézkedéseket - amivel a jelenlegi helyzetbe sodorták az országot - egy nap alatt végighajtsanak az Országgyűlésen, és önök most ezt fogják megszavazni.

Gondolkodnak-e önök ilyenen? Eszükbe jut-e ilyenkor ez a kérdés? Mert úgy gondolom, hogy fontos, hogy felül tudjanak emelkedni a személyes érdekeiken, a rövid távú indokaikon, és hosszú távon lássák a dolgokat. Nem szabad a rendeleti kormányzás irányába elmenni, ráadásul egy olyan rendeleti kormányzás irányába, ami sok esetben, itt, ebben a konkrét példában is látjuk, hogy az IMF rendelkezéseinek a végrehajtása céljából fog megszületni. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Így van! - Taps a Jobbik soraiban.)

Egy történelmi példával befejezve: a XX. század elején Tisza Kálmán is, amikor egy olyan helyzet alakult ki, hogy az ellenzék Tisza Kálmánék kormányzása elleni obstrukcióval fogadta az ő kormányzási stílusukat, és az ő korlátozásukra vezettek be különböző házszabály-módosításokat, Tisza Kálmánék ebbe buktak bele. Önök nagyon sokszor csak a saját hatalmukat tartják szem előtt, ha más nem, akkor legalább ez tartsa önök vissza attól, hogy megszavazzák ezt a házszabály-módosítást, hogy lehetséges, történelmi párhuzamot állítva Tisza Istvánékkal, ha önök ezt megszavazzák, akkor ez fogja okozni az önök bukását. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem kellett volna kokettálni a szocikkal.)

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
157 80-84 2011.12.20. 12:32  79-146

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az ajánlás 1. pontját szeretném megindokolni. Egyébként a határozati javaslathoz csak mi nyújtottunk be módosító javaslatot, konkrétan négy darabot, ezek közül elsőként az elsőről szeretnék beszélni.

A határozati javaslat két fontos elemet tartalmaz. Az egyik, hogy az önök által már a gyakorlatban alkalmazott eljárást, miszerint koherenciazavaros zárómódosító helyett tartalmi módosítókat adnak be, ezt szentesítené ez a házszabály-módosítás. A mi módosító javaslatunk ugyanakkor visszatérne az eredeti Házszabályhoz, ugyanis ezt egy nagyon rossz gyakorlatnak, alkalmazásnak tartjuk. De hogy nem csak mi, arra engedjék meg, hogy ismertessem önökkel az Alkotmánybíróság közleményét, amit a tegnapi napon adott ki az egyházügyi törvény kapcsán, amit már hallhattunk a médiából, miszerint alkotmányellenesnek találták ezt a törvényt.

Az Alkotmánybíróság tehát így fogalmaz: "Zárószavazás előtti módosító javaslat elfogadása lényeges változásokat eredményezett az egyházi jogállás megszerzésének szabályozásában. A zárószavazás előtti módosító javaslat benyújtási lehetőségének a koherenciazavarra korlátozása azért is jelentős szabály, mert enélkül, illetve figyelmen kívül hagyása esetén a törvényhozási eljárás legvégső szakaszában is sor kerülhet a törvényjavaslat koncepcionális, átfogó módosítására."

(12.00)

Az, amit önök véghezvittek az egyházügyi törvény kapcsán - akkor is kifejtettük, és most is tartjuk az álláspontunkat -, az botrányos volt. Mi is történt akkoriban? Több héten át vitatkoztunk a benyújtott egyházügyi törvényről, megtörtént az általános vitája, a következő héten a részletes vitája. Rengeteg módosító javaslatot nyújtottunk be mi is, utána szavaztunk a módosító javaslatokról, és a negyedik hét után - tehát négy hete volt ismert a törvény, a társadalomban, a közvéleményben is elindult egy vita erről -, az utolsó pillanatban, néhány órával az ülés kezdete előtt önök teljesen átírták ezt a törvényt, ezáltal feleslegessé tették a többheti vitát, és tartalmilag, lényegileg szinte teljesen újraírták ezt a törvényt.

Az Alkotmánybíróság is erre mondja ki azt, hogy ez alkotmánysértő, és ezt a gyakorlatot nem lehet folytatni. Ők így fogalmaznak: az ilyen gyakorlat azt eredményezheti, hogy részben vagy egészében kiüresedik a törvényhozási eljárás ezt megelőző szakasza, ami pedig a megfontolt és minőségi törvényalkotást szolgáló biztosítékainak kiüresedését eredményezheti. Ez alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Házszabálynak a zárószavazás előtti módosító javaslatok benyújtására vonatkozó rendelkezése a demokratikus hatalomgyakorlás és a köz érdekében végzendő képviselői tevékenység garanciájának minősül. Ezért megsértése olyan súlyos eljárási szabálytalanságnak tekintendő, amely a törvény részének vagy egészének közjogi érvénytelenségét idézi elő, és azért érdemes arra felfigyelni, hogy az Alkotmánybíróság általánosságban mondja ki azt, hogy a záró módosítóként benyújtott tartalmi módosító alkotmányellenes.

Önök hiába változtatják meg most a Házszabályt, és ezáltal az önök által benyújtott záró módosítók legalább a Házszabályt nem fogják sérteni, ettől még ez alkotmányellenes marad. Tehát hogyha önök ilyen formában fogják elfogadni ezt a házszabály-módosítást, és ezt a gyakorlatban alkalmazni fogják, akkor könnyen előfordulhat, hogy a későbbi törvényjavaslataik esetén is az Alkotmánybíróság rendre alkotmányellenességet fog megállapítani. Azért ezt, úgy gondolom, az előterjesztőnek, illetve a kormánypárti képviselőknek érdemes lenne átgondolni.

A másik sarkalatos pontja ennek a házszabály-módosításnak az, hogy lehetővé teszi a rendkívüli, sürgős eljárás folyamán azt, hogy a benyújtás utáni következő napon már elfogadjanak egy törvényjavaslatot. Erre eddig is megvolt a lehetősége az Országgyűlésnek, a Házszabály rendelkezett arról, hogy Házszabálytól való eltérés esetén négyötödös többséggel meg lehet ezt oldani. Ez a négyötödös többség biztosítékot jelenthetett arra, ez olyan nagy összefogást kellett hogy eredményezzen, ami biztosította, hogy ez tényleg egy olyan javaslat, ami az ország érdekeit szolgálja, és itt a parlamenti pártok nagy részének, legalább 80 százalékának egyetértése mutatkozik annak érdekében, hogy ezt ilyen sürgősen el kell fogadni. Ha visszagondolnak rá, a Jobbik számtalan esetben támogatta az önök Házszabálytól való eltérési kezdeményezését, ugyanis mi azzal az ars poeticával jöttünk ide, miszerint ami az országnak jó, azt támogatni fogjuk, a benyújtó személyétől, pártjától függetlenül, és amennyiben úgy láttuk, hogy a Házszabálytól való eltérés az ország érdekeit szolgálja, akkor ezt meg is tettük eddig is.

Most önök ezt kiiktatják, és ez azért felvet komoly aggályokat, hogy mégis milyen terveik vannak önöknek a jövőre nézve, hogyha nem akarnak itt semmilyen szinten egyeztetni az ellenzéki pártokkal, köztük a Jobbikkal sem, amely mindig is az ország érdekeit nézte, és ennek érdekében készek voltunk támogatni a Házszabálytól való eltérést. Azért egy pillanatra itt elgondolkodtató, hogy önöknek kétharmados többségük van, ez a kétharmad most olyan felhatalmazással bír, olyanfajta erővel itt a parlamentben, amire még nem volt példa itt az elmúlt 20-21 év folyamán, hisz tudjuk, hogy amikor kétharmad volt '94-98 között, ott azért komolyabb koalíciós ellentétek voltak, önöknél egy pártszövetségben ezektől el lehet tekinteni.

Mindennek tükrében, és azt figyelembe véve, hogy az elmúlt másfél évben milyenfajta rendelkezéseket, törvényeket hoztak annak érdekében, hogy a saját hatalmukat bebetonozzák, most ezzel a házszabály-módosítással azt mutatják ki, hogy önöknek semmi nem elég. Önök még nagyobb hatalmat akarnak, még nagyobb felhatalmazást, és mindenféle parlamenti korlátot, gátat szeretnének lebontani akkor is, hogyha az elmúlt 20 évben ez jól működött.

Ha már elvi aggályát nem is érzik ennek a házszabály-módosításnak, azért akár minőségi oldalról is meg lehet közelíteni ezt a problémát. Hogyan képzelhető el, hogy minőségi törvényhozás folyjon ebben a Házban akkor, hogyha egy nap alatt vagy másfél nap alatt fognak törvényeket elfogadni? Azért önöknél is számtalan példa van arra, hogy benyújtanak egy törvényt, és mire egy hónap múlva elér abba a szakaszba, hogy elfogadják, rengeteg mindent módosítanak rajta, önöknek is jutnak eszébe újabb és újabb dolgok, ne adj' isten, még az ellenzéknek is vannak olyan javaslatai, amelyeket el tudnak fogadni, mindemellett még a társadalomban, a közvéleményben is elindul egy olyan párbeszéd, ami hozzásegíti a törvényalkotókat ahhoz, hogy minél jobb törvényjavaslat szülessen meg.

Önök ezt az időszakot fogják leredukálni, és elérni azt, hogy nem lesz érdemi lehetősége sem az ellenzéknek, sem pedig a különböző társadalmi szervezeteknek, civil szervezeteknek, szakértőknek, az érintett társadalmi csoportnak, bárkinek reagálni arra, hogy mi is lesz annak a törvénynek a következménye. Itt gyakorlatilag arról van szó, hogy vasárnap megálmodnak valamit, hétfőn benyújtják, kedden már el is fogadták, mire a társadalom felocsúdik, addigra hatályba lép a rendelkezés. Úgy gondolom, ez a minőségi elveket is felveti, így nem lehet garantálni azt, hogy minőségi törvények szülessenek az Országgyűlésben. Mondom, önök is saját maguk voltak példa arra, hogy időközben változtattak, javítottak a törvényeken.

A módosító javaslatainkkal, bár alapvetően nem értünk ezzel a házszabály-módosítással, módosító javaslatainkkal mégis az irányba szeretnénk elmenni, hogy ha önöket nem tudjuk meggyőzni ennek a helytelenségéről, és arról, hogy ez a parlamentarizmust kezdi el felszámolni, a parlamenti vitákat teszi semmissé és az ellenzék szerepét teszi jelentéktelenné, akkor legalább olyan irányba menjen el ez a házszabály-módosítás, ami kicsit az ellenzéki jogköröket bővíti, illetve a kormányt korlátozza. Abban korlátozza például, hogy egy ülésszakban ne hat ilyen lehetőséggel, kivételes sürgősségi eljárással tudjanak élni, hanem mindösszesen egy alkalommal. Úgy gondoljuk, hogy hat lehetőség nagyon sok, ez egy évben 12 lehetőséget jelentene. Erre Lázár János azt mondta, hogy a nemzetközi helyzet fokozódása és a gazdasági helyzet miatt szükséges. Hát én nem vagyok teljes mértékben járatos az európai országok házszabályaiban, de nem hiszem, hogy az európai országokban az lenne a gyakorlat, hogy egy nap alatt fogadnak el törvényeket, pedig őket is érinti a gazdasági helyzet, a gazdasági válság akár.

Itt a valós motiváció - és fontos, hogy ezt lássuk - itt az, hogy önök hibát hibára halmoztak, illetve 8 év önöknek nem volt elég arra, hogy felkészüljenek arra, hogy önök kormányra is kerülhetnek. Ez látszódik a mindennapi...

ELNÖK: Képviselő úr! Elnézést kérek, mielőtt figyelmeztethettem volna Kozma Pétert, hogy ő az egyetlen az előterjesztők közül: Lázár János átveszi? (Lázár János nincs a teremben.) Nem látom. Turi-Kovács Bélát... (Dr. Papcsák Ferenc: Én vagyok az előterjesztők képviselője.) Kérem ellenőrizni, hogy pótlólag Papcsák úr... (Farkas Gergelyhez:) Kis türelmét kérem, majd beszámítjuk az időt.

Kérem ellenőrizni, jegyző úr, hogy Papcsák úr utólag csatlakozott-e előterjesztőként, mert a múltkor volt ilyen gond. (Dr. Papcsák Ferenc: Az anyagon rajta van a nevem.) A jegyzői irodától általam kapott anyagon még nem szerepel. (Farkas Gergelyhez:) Folytassa ennek megelőlegezésével, és akkor közben ellenőrizzük. De visszajött Kozma úr is, aki eleve rajta van.

FARKAS GERGELY (Jobbik): Elnök úr, úgy emlékszem, hogy Papcsák úr is csatlakozott, a parlament.hu-n ezt láttam, csak segítségképpen említem ezt meg.

ELNÖK: Köszönöm, akkor még egy kérdést hadd tegyek föl. Amennyiben az előterjesztő nevében - élve azzal a joggal, hogy bármikor hozzászólhatnak - jelenleg melyiküket tekinthetem az előterjesztő képviselőjének? (Jelzésre:) Papcsák urat, köszönöm szépen.

Folytassa, képviselő úr!

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm. Befejezve, illetve az előző gondolatmenetet folytatva, az önök motivációja az, hogy hibát hibára halmoztak, az elmúlt 8 év sajnos nem volt elég önöknek arra, hogy felkészüljenek a kormányzásra, és ezért kényszerülnek arra, hogy egyik napról a másikra hozzanak törvényeket, illetve most is látszik, hogy az elmúlt héten például az IMF-tárgyalások, illetve az európai csúcs kapcsán kényszerülnek arra, hogy minél sürgősebben hozzanak meg törvényeket. Tehát ez itt a valós motivációja - az önök hibái - ennek a házszabály-módosításnak, az, hogy önök egy vagy másfél nap alatt el tudjanak fogadni törvényeket, és mindezt akár 12 alkalommal meg tudják tenni egy-egy évben.

A legutóbb, a pénteki napon is azt mondtam el, hogy tegyük fel naivan, hogy önök tényleg jó szándékkal és jó célok érdekében szeretnék elfogadni ezt a házszabály-módosítást, és élni az ez adta felhatalmazással. De legalább abba gondoljanak bele ilyenkor, hogy azért nem mindig önök lesznek itt kormányon, és ez a házszabály-módosítás megteremti annak a lehetőségét, hogy egy önök után következő kormány, és ne adj' isten, hogy ez az MSZP kormánya legyen, reméljük, nem az lesz, de ha mégis, akkor ők egy nap alatt - egy évben 12 alkalommal - olyan törvényeket tudnak elfogadni, mint amire az elmúlt 8 évben számtalan példát láttunk, ami ebbe a helyzetbe sodorta az országot, és ezzel az ő dolgukat könnyítik meg.

(12.10)

Az lenne itt a fontos, és azt tartanám örömtelinek, ha azt látnám a fideszes kormánypárti képviselőkön, hogy nemcsak rövid távon, az egyéni érdekeiket szem előtt tartva gondolkodnának, hanem figyelembe vennék egyrészt az ország érdekeit, mert ez sokszor elsikkad itt az önök érdekei mellett, másrészt pedig, ha hosszú távon gondolkodnának ilyen dolgokban. Ez a házszabály-módosítás is hosszú életűnek ígérkezik, így nemcsak az önök kormányzását fogja érinteni. Módosító javaslatainkkal tehát ezt a házszabály-módosítást próbáljuk puhítani, az ellenzéki jogköröket legalább részben visszaadni, illetve a kormányra nézve minél inkább gátat szabni, hogy ne tudjon élni ezzel a lehetőséggel. Úgy gondoljuk, ez az ország érdeke, és reméljük, önök is be fogják ezt látni, és ennek tükrében fogják támogatni a mi módosító javaslatainkat.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
157 88 2011.12.20. 2:03  79-146

FARKAS GERGELY (Jobbik): Nem teljesen értettem a logikát Papcsák Ferenc felszólalásában, ugyanis ő is elismerte, hogy itt a Ház méltósága, a Házszabály, illetve az ellenzéki képviselők jogai csorbultak akkor, amikor önök záró módosítóként tartalmi módosítót adtak be. Önök most ezt szentesíteni szeretnék, tehát itt a kettő között én ellentmondást látok. Én értem azt, hogy nem érinti a sarkalatos törvényeket, de láttunk arra példát itt az elmúlt másfél évben, hogy önök egy egyszerű feles törvénynél olyan záró módosítót adtak be, illetve magában a törvényben is magát az alkotmányt módosították. Tehát emlékszem például arra, amikor az új alkotmánnyal kapcsolatos rendelkezések négyötödhöz kötését egy egyszerű módosító javaslattal vették ki, tehát volt már erre példa, illetve a záró módosító kapcsán más és más törvényeket, az adott törvényhez konkrétan nem is illő törvényeket módosítottak.

Még egy dolgot nem mondtam el az előbb. Az is aggályos, hogy a záró módosítókat csak az alkotmányügyi bizottság fogja megvizsgálni. Például tegyük fel, egy oktatási törvény kapcsán tartalmi módosítókkal élnek az utolsó pillanatban, és ebben az esetben az alkotmányügyi bizottság, amelyik valószínűleg nagyon járatos minden témában, de talán mégsem annyira, mint az oktatási bizottságban ülő oktatási szakemberek, az alkotmányügyi bizottság emberei fogják ezeket megtárgyalni, és a szakmailag illetékes oktatási bizottság ebben az esetben például nem fog találkozni a záró módosító javaslatokkal. Ezt pedig egy kapcsolódó módosító javaslatban szeretnénk korrigálni, annak érdekében, hogy a záró módosítók esetén a szakmai bizottság is legyen kijelölt bizottság, ez biztosítja azt, hogy a törvénytervezet minél inkább jó minőségű legyen, így mind a két bizottság meg tudná tárgyalni, és ez hozzájárulhatna ahhoz, hogy végső soron jobb törvény születhessen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
157 100 2011.12.20. 1:57  79-146

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Egy kicsit disszonáns nekem, hogy önök a Ház méltóságáról beszélnek. Hogyha kicsit visszatekintünk az elmúlt másfél évre, akkor, ahogy Göndör István, jómagam is számtalan esetet tudok felidézni, amikor önök sértették meg a Ház méltóságát. Számtalan alkalommal történt meg az, hogy záró módosítóként nemhogy nem koherenciazavart, hanem más törvényt módosító javaslatokat nyújtottak be. Tegnap is ilyen volt, hogy a megváltozott munkaképességűekről szóló törvényjavaslat kapcsán a jövedéki adót módosították záró módosítóval. Ha valami, akkor ez sérti a Ház méltóságát.

Az is sérti a Ház méltóságát, hogy tegnap hajnali fél ötkor fogadtuk el a jövő évi költségvetést. Önmagában az nem probléma, hogy itt kell lenni hajnali fél ötkor, hanem az, hogy önök a fontos vitákat, a fontos szavazásokat rendre éjszakára időzítik. Nem véletlen volt az néhány hete, amikor az ellenzéki pártok egyöntetűen megelégelték azt, hogy a köznevelési törvényt vagy a munka törvénykönyvét, mindkettő milliókat érint az országban, ezeket éjszaka szeretnék tárgyalni. Én magam vetettem fel a házbizottságban, hallottuk a kormány részéről, hogy nagyon jó helyen vannak ott ezek a viták, tehát egyértelmű innentől kezdve az önök szándéka. Ez volt az elmúlt másfél évben.

Azt mondják, hogy önök ezen szeretnének most javítani. Akkor nézzük, hogy mi lesz ezzel a házszabály-módosítással! Ezzel a házszabály-módosítással úgy fogják önök javítani a Ház méltóságát, hogy elérik azt, hogy három héten keresztül vitázunk valamiről, és utána feleslegessé teszik ezt a vitát, mert a negyedik héten záró módosítókkal újraírják a törvényt. Ez hol fogja javítani a Ház méltóságát? Vagy épp az hol fogja javítani, hogy önök benyújtanak egy törvényt hétfőn, az ellenzéknek ideje se lesz felkészülni rá, módosító javaslatokat írni, szakértőkkel tárgyalni, a társadalom még fel se ocsúdik, és már elfogadták a törvényt. Ez hol fogja javítani a Ház méltóságát? Erre szeretném, hogy válaszoljanak.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 144 2012.02.21. 8:30  107-177

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A Jobbik részéről már szimbolikusan kifejeztük, hogy egyetértünk ezzel a törvényjavaslattal, annak mondanivalójával, és örülünk a megszületésének, ugyanakkor jelen formájában hiányosnak tartjuk. Jelen formájában ugyanis csak az együttérzésről, illetve az emlékeztetésről szól, ugyanakkor egy szó sincs benne arról, hogy milyenfajta elszámoltatási törvényekre, rendeletekre lenne itt szükség, vagy éppen a kárpótlás kérdésére. Az elszámoltatásról majd leginkább Novák Előd képviselőtársam fog beszélni, én leginkább a kárpótlásra szeretnék kitérni, ugyanis ezzel kapcsolatban is komoly hiányosságokat tartalmaz ez a törvény, konkrétabban fogalmazva: egyáltalán nem foglalkozik a kárpótlással.

A kárpótlásról 2000. december 26-án hozott egy törvényt az Orbán-kormány a közelgő '56-os forradalom és szabadságharc 45. évfordulójára. Ez egy nagyon pozitív kezdeményezés volt, ugyanakkor egy súlyos hiányossággal küszködik. A meghozott kormányrendelet ugyanis azt mondja ki, hogy Magyarországon 1945. január 1-je és 1953. december 31-e között rendőrhatósági őrizet mellett munkatáborban fogva tartottakra vonatkozik, de kizárólag azokra, akik három évet elérő, illetőleg azt meghaladó szabadságvesztést vagy szabadságkorlátozást szenvedtek el, jogosultak erre.

Jómagam mindig is foglalkoztam a történelmi tényekkel, saját magam is igyekeztem segíteni azok megismertetésében, hogy minél több emberhez eljussanak ezek a történelmi események, de amiért én foglalkozom a kárpótlással, az egy személyes élmény, amikor is egy fogadóórán egy olyan idős hölgy keresett meg, akit kiskorában, néhány éves korában a Hortobágyra telepítettek ki. Ő nem volt három évet, mindösszesen csak két évet és néhány hónapot kitelepítve a szüleivel együtt a Hortobágyon, és ő ma semmilyen kárpótlásban nem részesül.

Az ő története alapján is hoztam önök elé ezt, mint egy olyan törvényi rendeletet, amit mindenféleképpen módosítani kellene, és azért is bátorkodtam ezzel előhozakodni, mert úgy gondolom, hogy önöktől sem állhat távol ez a gondolat. Mindezt arra merem alapozni, hogy utánanéztem a parlament.hu-n, és nagy meglepetésemre, de ugyanakkor nagy örömömre azt tapasztaltam, hogy 2002 és 2010 között önök, a Fidesz-frakciónak néhány képviselője négy alkalommal nyújtott be olyan törvényjavaslatot, ami ugyanezt a kérdéskört szeretné rendezni, amit az előbb mondtam önöknek, miszerint ne csak azok kapjanak kárpótlást, akik három évnél többet voltak kitelepítve.

Első alkalommal 2003-ban nyújtottak be önök egy törvényjavaslatot az egyes tartós időtartamú szabadságelvonást elszenvedettek részére járó juttatások módosításáról, és mindebben le is írják, engedjék meg, hogy a saját szavaikat olvassam fel, illetve képviselőtársaik szavát: "Több magánszemélytől és szervezettől érkeztek megkeresések hozzánk, melyben jelezték, hogy jelentős számú károsult nem részesül juttatásban a 3 éves időhatár előírása miatt. Nincs elfogadható indok arra, hogy például 32 hónap szenvedésért az érintett nem részesül egy fillér juttatásban sem, míg ha valaki 36 hónapig volt szabadságelvonásban részesítve, akkor havi 20 ezer forintot kap. Az elhurcolásokból eredő jogkövetkezmények ugyanis egyaránt sújtották időtartamra tekintet nélkül a szabadságuktól megfosztottakat, így a 3 évnél rövidebb időt töltötteket is. A szabadságelvonás időtartama csak egy részét képezte az utána évtizedekig tartó diszkriminációnak."

Ez volt az, amit én is személyesen megtapasztaltam az idős hölgy elmondásában, és lám, önök is egyetértenek ezzel, hogy nem szabad különbséget tenni aközött, hogy valaki három évet vagy éppen csak két évet és néhány hónapot volt kénytelen elszenvedni a Hortobágyon kitelepítettként. Ezért arra kérem önöket, hogy rendezzék ezt a kérdést.

Ebben a határozati javaslatban egy szó sincs erről, jelen pillanatban egy szimbolikus kifejezése, de ez egy kicsit arra a példára emlékeztet, hogy ha egy meglopotthoz odamegyünk és mindösszesen csak részvétet nyilvánítunk, az együttérzésünkről biztosítjuk, de nem segítünk neki abban, hogy felkutassa a bűncselekmény elkövetőjét, vagy éppen kárpótoljuk. Mi sem tehetjük meg, hogy úgy hozzuk meg ezt a határozati javaslatot, hogy erről a két fontos kérdésről, az elszámoltatás kérdéséről és a kárpótlásról nem értekeztünk benne, nem tettünk előremutató lépéseket.

Mint említettem, önök is benyújtották ezt, 2003-ban, 2004-ben, 2005-ben és 2006-ban jellemző módon az előző kormányok, a tőlem jobbra ülők, illetve most jelen pillanatban nem ülők, csak egy személyes képviselettel rendelkező párt nem engedte, hogy ez érvényre juthasson, hogy ezek az emberek, akik súlyos sérelmeket éltek meg, kárpótlásban részesülhessenek, de én bízom abban, hogy az önök kormánya másképp áll ehhez a kérdéshez, és mindösszesen csak figyelmetlenségből maradt ki a határozati javaslatból ez a kérdéskör.

Azért is merem ezt remélni, mert Cseresnyés Péter 2010 után is, már a kormányváltás után is ígéretet tett arra, amikor is Nagykanizsán a kitelepítettekkel kapcsolatban volt egy megemlékezés, ő így szólt azon a megemlékezésen. Cseresnyés Péter országgyűlési képviselő megosztotta a hallgatósággal, hogy Takács Jánossal 2002-ben egy hosszabb beszélgetésen úgy döntött, hogy felkarolja a Hortobágyra elhurcoltak ügyét, hiszen azok a személyek, akik három évnél kevesebb időt töltöttek el a táborban, semmiféle kárpótlás jellegű járulékot nem kapnak.

2003-ban és 2005-ben egy törvénymódosító javaslatot nyújtottak be fideszes képviselők, erre utaltam az előbb, de ez akkor nem talált halló fülekre. Éppen ezért, amikor a kormányváltás megtörtént, a törvényjavaslatot rögtön továbbította, ha későn is, ha nem is nagy összeg, de a kárpótlás jellegű járadék megszületik, remélhetőleg kormányrendelet formájában. Tehát Cseresnyés Péter 2010 őszén azt a reményét fejezte ki, hogy ez a súlyos kérdés orvoslásra kerül, és egyébként ő maga is elmondta, hogy a javaslat elsősorban szimbolikus jelentőségű, az állami költségvetésre nem ró komoly terhet, ugyanakkor történelmi igazságot szolgáltat az érintetteknek.

Úgy gondolom, hogy az ő szavai, ha esetleg a jobbikos szavakra immunisak lennének, az ő szavai kellő meggyőzéssel szolgálhatnak annak érdekében, hogy tegyenek valamit ennek a kérdéskörnek a rendezése érdekében.

Ezen túlmenően, a kárpótláson túlmenően még engedjenek meg néhány szót, amivel módosító javaslatainkra szeretném felhívni a figyelmet. A határozati javaslat e) pontja felkéri a központi államigazgatási szerveket, egyházakat, civil szervezeteket, önkormányzatokat, hogy gondoskodjanak a kitelepítés tragédiájáról és annak áldozatairól való megemlékezésről. Itt egy hiányosságot szeretnénk pótolni, a közszolgálati médiumok, a médiaszolgálat ugyanis nincs megemlítve, napjainkban pedig tudjuk, hogy a rádióknak, televízióknak milyen nagy véleménybefolyásoló hatásuk van. Úgy gondolom, hogy fontos lenne ezt is belefogalmazni annak érdekében, hogy minél szélesebb körben tudjuk eljuttatni ennek a szörnyűséges eseménynek a hírét, és ezáltal az emlékeztetést tudjuk szolgálni.

Ugyanígy az oktatási intézmények sincsenek beleírva ebbe az e) pontba, ez is fontos lenne, és Szávay István képviselőtársam erre adott be módosító javaslatot. Úgy gondoljuk, az is elengedhetetlen, hogy az oktatási intézményekben, ahol korosztályát tekintve a legnyitottabbak, legbefogadóképesebbek a diákok, az év egy-egy napján egy-egy rövid műsorral, egy rövid megemlékezéssel, visszaemlékezéssel felhívjuk a fiatalok figyelmét erre a tragédiára.

Összességében legfontosabbnak a kárpótlás kérdését tartjuk, kérem, hogy itt államtitkár úr is járjon közben annak érdekében, hogy a határozati javaslatba ez a kárpótlás rendezésére való igény valamilyen módon belefoglalásra kerüljön, illetve ezt a két kisebb jelentőségű, de ugyanakkor a megemlékezést szolgáló módosító javaslatunkat is kérem, hogy fogadják be. Ebben bízva szeretnénk támogatni ezt a határozati javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 172 2012.02.27. 2:14  171-174

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Február 6-án közzétették a Nemzeti alaptanterv első változatát, amelyet ezzel egy időben társadalmi vitára is bocsátottak. Már korábban, de azóta is többször megtettük javaslatainkat az oktatás tartalmi részeivel kapcsolatban. A sok közül én most egyet szeretnék kiemelni, ez pedig a magyar irodalom területén olyan méltatlanul elfedett íróink és költőink életműve, amelyek érthetetlen módon hiányoznak a Nemzeti alaptantervből. Sok ilyet lehetne sajnos mondani, tartalmi korlátok miatt mindösszesen négy embert szeretnék kiemelni, ők Wass Albert, Szabó Dezső, Hamvas Béla, Nyírő József, akiket mind-mind az elmúlt rendszerben politikai indokok miatt száműztek a tananyagból, mert műveiket a nemzeti érzület megerősítése, a hazaszeretetre tanítás és az erkölcsi tartás fontossága jellemezte.

Tisztelt Államtitkár Úr! Hogy maradjon ideje a válaszának érdemi részére, szeretném elmondani: igen, tudom, hogy ez még nem a végleges verziója a NAT-nak. Igen, mi is éltünk a lehetőséggel, és elküldtük javaslatainkat az erre megadott honlapon keresztül. Igen, tudom, hogy a pedagógusok és szakemberek véleményét is kikérik, és így fognak dönteni. Igen, azt is tudom, hogy rengeteg kiváló szerző van, aki nem fér be az alaptantervbe, de sokan érezzük úgy, hogy az említett írók legalább egy-egy művének igenis kell hogy helye legyen a Nemzeti alaptantervben.

Az elmúlt hetekben egyébként több petíció is született ezen szerzők érdekében. Az egyik legjelentősebb ezek közül a Takaró Mihály, kiváló irodalomtörténész nevéhez köthető kezdeményezés. Fontosak ezek, hogy érzékeltessék a társadalmi nyomást, de ha őszinték akarunk lenni, akkor el kell mondanunk, hogy az elmúlt másfél évben megtapasztalhattuk, hogy itt kizárólag egy dolgon múlik minden: hogy mik a kormány szándékai.

A múltba tekintve, a Rákosi- és Kádár-rendszer ideológiájából kifolyólag nem meglepő ezen nemzeti írók száműzetése; a kérdés, hogy önök ezt akarják folytatni, vagy végre szándékoznak a tananyagban megjelentetni ezen szerzőket, ezzel megbecsülést visszaadni nekik, és megismertetni a mai fiatalokat ezekkel a valódi értéket közvetítő művekkel.

Kérem, miniszter úr, hogy ismertesse a kormány vagy az illetékes államtitkárság álláspontját ezen szerzők Nemzeti alaptantervbe való beemeléséről.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból. - Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 279 2012.02.27. 3:50  276-321

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 12. és a 14. ajánlási pontokhoz szeretnék hozzászólni. A 12-est rövidre is zárnám, ugyanis örömmel konstatáltuk, hogy a bizottság támogatta azt a módosító javaslatunkat, amelyet Murányi Leventével közösen nyújtottunk be. Ez azt a célt szolgálja, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatókat is kérje fel a kormány, hogy emlékezzenek meg erről a tragikus eseményről. Csak bízni tudok benne, hogy ez az álláspont a zárószavazásig, pontosabban a következő héten a módosítók szavazásáig nem fog megváltozni, és ez végül bekerül a törvénybe.

Amiről hosszabban szeretnék értekezni, az a 14. ajánlási pont. Nagyon megtisztelne államtitkár úr, ha figyelne a felszólalásomra. Köszönöm szépen. Arról lenne szó ugyanis, hogy az általános vitában már részletesen értekeztem arról, hogy a jelenlegi kárpótlásról szóló kormányrendelet diszkriminatív módon nem kárpótolja azokat, akik az ötvenes években három évnél kevesebbet voltak Hortobágyra vagy máshova kitelepítve, vagy három évnél kevesebb szabadságvesztésre voltak ítélve. Én sem értem és az érintettek sem értik azt, hogy miért így született meg ez a törvény, amit még annak idején 2000 végén a Fidesz hozott meg.

Annak reményében nyújtottam be egy módosítást szintén Murányi Leventével, hogy ennek a határozati javaslatnak az apropóján ezen a kárpótlási törvényen is tudunk módosítani, ami - hozzátenném - sajnálatos módon egyébként már nem sok embert érint, ugyanis kevesen élnek azok közül, akik az ötvenes években néhány éves gyerekként vagy fiatalként részesei lehettek a kitelepítésnek. Tehát nagyon minimális számú emberről lenne szó, akiknek meg kellene adni ezt a társadalmi igazságosság szempontjából fontos kártérítést. Nem értem, hogy miért nem támogatta a kormány és a kormánypárti képviselők ezt a bizottságban. Azért is kevésbé értem az elutasítást a kormány részéről, mert önök is 2003-ban, 2004-ben, 2005-ben és 2006-ban benyújtottak egy olyan határozati javaslatot, amely szintén ezt a kérdést szerette volna rendezni. Úgy gondolom, most itt az ideje, hogy ebbe a határozati javaslatba belefoglaljunk egy új f) pontot, ami erre kéri fel a kormányt.

Tisztelettel kérem államtitkár urat, magyarázza el nekem, hogy miért nem támogatja ezt a módosító javaslatunkat a kormány. Miért probléma az önöknek, amit néhány évvel ezelőtt még szerettek volna megvalósítani. Még egyszer mondom, gazdasági szempontból, a költségvetés egészét érintve minimális - nem én mondom ezt, hanem képviselőtársam mondta; nincs nálam az a papír, de szívesen előkeresem, ahol ő nyilatkozta még ellenzéki képviselőként érvelve az akkori MSZP-s kormánynak, hogy összgazdasági szinten ennek minimális - hatása van, olyan kevés embert érint már. Szeretném megkérdezni, hogy mi az elutasítás oka, és ha nem ebben a határozati javaslatban szeretnék ezt a kérdést rendezni - bízom benne, hogy nem így lesz, hanem meggondolják magukat, de ha mégis így lenne -, akkor milyen módon szeretnék ezt a kérdést a helyére tenni és megszüntetni a jelenlegi diszkriminatív szabályozást, és minden olyan ember, aki - ha eltérő időpontban és időtartamig is - megszenvedte a kommunista, elsősorban Rákosi-rendszert, kárpótlásban részesülhessen. Arra kérem Rétvári államtitkár urat, hogy válaszoljon erre a kérdésemre.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 178 2012.03.12. 2:03  177-180

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt időszakban a népzenét, az autentikus magyar hangzásvilágot kedvelő, de talán mondhatni, minden műértő komoly aggodalmát váltotta ki az a napvilágra került tény, hogy a Fonó Budai Zeneház nem kap állami támogatást, pedig túlzás nélkül mondható, hogy ezen intézmény rendezvényeivel, kiadói tevékenységével egyik zászlóshajója a hazai népzenének.

Piros pecsét hirdeti mostantól minden Fonó Budai Zeneház által kiadott kiadványon, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztérium sem 2010-ben, sem 2011-ben nem tartotta támogatásra érdemesnek a XI. kerületi intézményt - ezzel tiltakozik a kormány példátlan döntése ellen a Fonó.

Az 1995-ben alakult intézmény már az elmúlt években is komoly anyagi problémákkal küzdött, csak a pénzügyi áldozatot is vállaló tulajdonosoknak és a támogatói körnek köszönhető, hogy fenn tudott maradni, pedig hosszan lehetne sorolni az intézmény érdemeit, hogy hány tehetséges zenésznek volt segítségére pályafutásának elindításában, hogy hány hiánypótló művet, kiadványt jelentetett meg vagy adott helyet értékes, máshol megjelenni nem tudó programoknak vagy épp határon túli muzsikusoknak. A Fonónak köszönhető az, hogy elkészült egy átfogó Kárpát-medencei népzenei gyűjtés és lemezsorozat. Sajnálatos, hogy Szőcs Géza államtitkár csak addig tartotta ezt fontosnak, amíg ennek ünnepélyes bejelentésével reflektorfénybe kerülhetett.

Tudjuk jól, hogy számos olyan intézmény is komoly állami támogatásban részesül, amely nem feltétlenül a nemzeti értékeink megőrzésére hivatott, sokkal inkább a ma divatos kétes divatáramlatokat népszerűsíti, ami önmagában is elgondolkodtató, de a kettős mérce jogosan háborít fel sokakat. Miként lehet az, hogy a kormány nem ad állami támogatást egy ilyen értéket teremtő és azokat megőrző kulturális intézménynek? Súlyosbítja a helyzetet, hogy annak idején még Bozóki András, Hiller István és az akkori kormányok sem merték ezt megtenni, még tőlük is kaptak állami támogatást.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdezem, hogy miként fordulhatott elő az, hogy egy magát nemzetinek mondó kormány egyáltalán nem részesíti állami támogatásban a magyar népzenei élet egyik zászlóshajójának számító Fonó Budai Zeneházat?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 10 2012.03.13. 5:06  9-12

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Hoffmann Rózsa államtitkár asszony két hete sikerjelentést adott arról, hogy lezárult a felvételi, de önmagában akkor csak a technikai részéről beszélt, ami valahol örömteli, de tulajdonképpen nem ez a lényeg, hanem a hallgatói létszám. Itt viszont azóta nem hallottunk semmit, pontosabban hallottunk magyarázkodásokat, hogy minek is köszönhető az, hogy 22 százalékos csökkenés volt várható, ami mindenféle várakozást alulmúlt, és a tavalyi közel 140 ezres jelentkezési létszám helyett idén csak 109 ezren jelentkeztek felsőoktatási intézményekbe.

Ez a szám azért is elgondolkoztató, mert az államtitkár asszony végig azt mondta, hogy időarányosan ugyanannyian jelentkeztek a felsőoktatásba. Na már most, tíz nappal meghosszabbították a határidőt; hogyha úgy számoljuk, hogy a tíz nap alatt senki nem jelentkezett, akkor is időarányosan folyamatosan legalább 22 százalékkal kevesebben jelentkeztek. Tehát az államtitkár asszony már többször elvesztette a hitelességét; ez a kijelentés is sajnos idesorolható, főleg annak tekintetében, hogy valószínűleg sokan a meghosszabbított határidő után jelentkeztek, így drasztikus lehetett már akkor is, a határidő előtt, a jelentkezések visszaesése.

De nézzük először az önök magyarázatát! Önök azt mondják, hogy ez a demográfiának köszönhető, hogy kevesebben jelentkeztek. Ha megnézzük, tavaly a 18 évesek, akik 1993-ban születtek, 117 ezren voltak; a '94-ben születettek, akik idén 18 évesek, 115 600-an; 1400 gyerek a különbség, ez tehát nem lehet magyarázat a visszaesésre. Azt is mondják, hogy kevesebben érettségiztek, de ezt is mindenki megnézheti a KSH honlapján, ez az adat sem helytálló, 2011-ben ugyanannyian érettségiztek, mint idén tavasszal fognak. Azt is mondják, hogy a 32 ezres visszaesést az okozta, hogy míg tavaly 200, addig most 240 pontos alsó határt húztunk meg. Ez sem igaz, államtitkár úr, ugyanis nem tudhatják az érettségizők azt, hogy hogy fog sikerülni az érettségijük. Na már most, nem hiszem, hogy valaki, aki szeretne felsőoktatási intézménybe jelentkezni, nem nézi ki magából azt, hogy a 480 pontból 240-et ne tudna elérni. Ez sem lehetett visszatartó erő.

Mi lehet tehát a valós indok? A valós indok egyértelműen a tandíj, pont a napokban volt a tandíjról szóló népszavazás négyéves évfordulója. Csak így emlékeztetőképpen Hoffmann Rózsa egy régebbi idézetéből szeretnék felolvasni egy-két sort: "A sokgyerekes családok gyermekei kétségbe voltak esve a 105 ezer forintos tandíj miatt. Egy gyereknek a család valahogy ki tudja szenvedni, de többeknek már nem. Amíg az országunk állapota ilyen, addig nincs mese, az ifjúságnak meg kell adni a továbbtanulás lehetőségét, addig mindenképpen az államilag finanszírozott képzést kell favorizálni." Ezt akkor mondta Hoffmann Rózsa, amikor arról volt szó, hogy 105 ezer forintot egy évre fognak bevezetni. Na már most, önök ennél jóval magasabb összeget vezettek be, akár csak félévekre bontva. Érdekes módon az államtitkár asszony akkor még szociálisan érzékeny volt, most valahogy elfelejtette ezeket az indokokat.

Tehát mit látunk most? Mindennapossá váltak a 150-250 ezer forint per féléves költségtérítések, vagy akár ennek a fele, az önköltség is komoly összeget tesz ki. De akár a BME gépészmérnök szakán 325 ezer forint per félév, nem is beszélve az orvosokról, ahol egymillió forint per félév. És önök azt mondják, hogy azért kell ezeket ilyen szinten megfizettetni a tanulókkal, mert ez egy befektetés. De kérdem én, hogy kinek van pénze arra, hogy például egy ötéves képzést véve 3-4 millió forintot kifizessen tandíjra, az orvosi hatéves képzésnél ez 12 millió forint. Nincs ma a jelenlegi társadalomban a családok többségének ebben a gazdasági helyzetben pénze arra, hogy ezt meg tudja finanszírozni, ehelyett inkább nem is fognak jelentkezni. Ez a tandíj tehát arra volt jó, hogy a szegény diákokat elriassza a jelentkezéstől.

De ugyanígy elriasztotta a keretszámok változása, amit ráadásul önök az utolsó pillanatokban hoztak meg: 4900 közgazdász helyett 250, 800 jogász helyett 100 képzését fizeti az állam. Sokan voltak, akik egész életükben erre készültek, ennek alapján választottak faktot, amikor kellett nekik két évvel ezelőtt, vagy éppen így jártak különórára. Önök most egy tollvonással ezeknek az embereknek, ezeknek a fiataloknak az életét kettétörték, és nagyon sok valós történetet lehet olvasni az interneten, hogy emiatt nem jelentkeztek bizony a felsőoktatási intézményekbe.

Tehát önmagában önök káoszt okoztak a tandíj, a keretszámok változása miatt. A káosz miatt rengeteg fiatal azt mondta, hogy inkább külföldön fogja folytatni a tanulmányait, mert rengeteg közeli, illetve távoli országban is vagy egyáltalán nincs tandíj, vagy pedig jelképes. Így ezek az emberek oda mentek, önök ezt tudták elérni a felsőoktatási változásokkal, hogy ezeket az embereket, ezeket a fiatalokat már most külföldre üldözték. Nagyon sokan pedig nem is jelentkeztek, főképp a szegényebb rétegekből kerültek ki ezek a fiatalok.

Önök tehát káoszt tudtak elérni a felsőoktatásban, és ennek első jele (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), de félünk, hogy nem az utolsó itt a jelentkezések drasztikus visszaesése.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik, az MSZP és a függetlenek padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 52 2012.03.27. 11:15  21-77

FARKAS GERGELY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A fegyelmezési jogkör elemzése előtt engedjék meg, hogy egy pozitívumot mondjak a törvényjavaslat kapcsán, már csak azért is, mert az előző vezérszónoki felszólalásokban, főképp az MSZP felszólalásában részletesen kitértek erre. Ez pedig a frakcióalakítási jog szigorítása.

Lamperth Mónika képviselőtársam egy focihasonlattal illusztrálta ezt, miszerint az ő véleménye szerint a bajnokság közben változtatták meg a szabályokat. Csak, tisztelt Lamperth képviselőtársam, ebbe a bajnokságba a Demokratikus Koalíció be sem nevezett. Egy olyan bajnokságról beszélünk (Taps a kormánypártok és a Jobbik padsoraiból.), ahova a Demokratikus Koalíció nem nevezett be. 2010-ben ők nem indultak a választáson, ilyen értelemben nem lehet visszamenőleges hatályú törvényalkotásról beszélni. Ez akkor lenne, hogyha a Demokratikus Koalíció már megalakította volna a saját frakcióját, utána létrehoztuk volna, elfogadta volna a Ház az országgyűlési törvényt, és ez alapján fel lenne oszlatva a Demokratikus Koalíció frakciója. De ez nem így történt, kedves képviselőtársam.

Érdemes kitérni Molnár Csabának, ennek a társaságnak a saját maga által kinevezett frakcióvezetőjének a véleményére, aki mindig a '98-as alkotmánybírósági határozatra hivatkozik, amely azonban két dolgot mond ki. Kimondja, hogy kik alakíthatnak frakciót, kiknek kell biztosítani az Országgyűlésnek a frakcióalakítás jogát. Az egyik egyértelmű: azon pártok, amelyek elindulnak a választásokon, és az 5 százalékot elérik. Ezt a Demokratikus Koalíció nem teljesítette. A másik feltétel, amit szó szerint szeretnék idézni ebből a határozatból: "Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy jelenleg a pártpolitikai alapon szervezett képviselői csoportoknak a frakciókéhoz való jogokkal való felruházására nincs az Országgyűlésnek alkotmányos kötelessége." Úgy gondolom, hogy ez az idézet egyértelműen kimondja, hogy jelen szabályozás szerint nem köteles a pártpolitikai alapon szerveződött képviselőcsoportoknak frakcióval hasonló jogot biztosítani az Országgyűlésnek.

Rátérve ezek után a negatívumokra. Szintén sok szó esett a háznagy szerepéről. Tényleg érdeklődve hallgattam Varga István, a fideszes vezérszónok felszólalását, hátha mond valami indokot amellett, hogy mi is indokolja a háznagy szerepének a bevezetését. Ő azonban indokot nem mondott; amit hangsúlyozott, az a hagyomány, miszerint már régen létezett, 1861 óta ez a tisztség az Országgyűlésben, s ez csak megszüntetésre került, de hogy miért is van erre szükség, arra nem kaptunk magyarázatot.

Gulyás Gergő vezérszónoklatában azt mondta el, hogy a házelnöknek nincs politikai helyettese. Ez tényszerűen nem igaz, ugyanis a házelnöknek ott vannak az alelnökei, köztük a Fidesz- és a KDNP-frakcióból delegált alelnökök, akik politikai helyettesnek is tekinthetők, bármilyen jogkört átruházhat rá a házelnök. Ez tehát nem igaz. Egyébként, hogy ha valaki belegondol itt az elmúlt 22 év országgyűlési működésébe, akkor nem is indokolt a háznagy szerepének az újragondolása, itt nem látunk továbbra se valós indokot. Ráadásul komoly problémákat vet fel és kérdéseket az a cikkely, miszerint nem csak országgyűlési képviselő lehetne háznagy a jelenlegi törvénytervezet szerint. Valljuk be őszintén, ez egy pártpolitikai tisztség lesz, egyértelműen ez alapján fogja megválasztani az Országgyűlésnek a mostani kétharmados többsége. Ebben az esetben viszont játsszunk tiszta lappal, és mi azt mondjuk, hogy csak országgyűlési képviselő lehessen háznagy, úgy gondoljuk, hogy ez így a korrekt. Az erre vonatkozó módosító javaslatunkat be is fogjuk nyújtani.

Térjünk át a fegyelmezési kérdésekre és az elnöki fegyelmi jogkörre.

Jómagam és a Jobbik-frakció álláspontja is az, amit már többen hangoztattak, hogy ez nem indokolt. Az elmúlt 22 évben nem történtek olyan kirívó esetek, amik indokolttá tennék ennek a szigorítását.

De hogy ne csak ellenzéki képviselőtársaim ezen véleményét vagy akár a saját magamét ismételjem, engedjék meg, hogy a saját soraikból a kormánypárti Turi-Kovács Béla képviselőnek az alkotmányügyi bizottsági ülésen tett megjegyzését idézzem, aki azt mondta, hogy mióta képviselő, se nagyobb, se kisebb rendetlenség nem volt a parlamentben, mint most. Ezért szerinte erre a megfontolásra olyan nagyon-nagyon nincs is szükség. Tette ezt a megjegyzését nagyon finoman, óvatosan, ahogy ez az önök részéről várható volt egy kormánypárti törvényjavaslat esetében. De ha már ilyen kritika egyáltalán fel mer merülni az önök fejében, akkor azért elgondolkodtató, hogy tényleg van-e szükség erre a szankcióra.

A konkrét fegyelmezési jogkörök: a szómegvonás, a kizárás és a kivezetés. Mind a hárommal az a legnagyobb probléma, hogy szubjektív ítéletre fog épülni, egyfajta gumiszabály. Alapvetően akármennyire is szeretné azt a házelnök kizárni, a mindenkori házelnök, itt bizony politikai indokok meg fognak jelenni, állandó vita tárgyát fogja képezni egyes szankciók alkalmazása.

Gondoljunk például csak a szómegvonás szankciójára. Itt olyan, jogilag nehezen értelmezhető kifejezések szerepelnek a törvényben, hogy feleslegesen saját vagy más beszédét ismétli. Mi alapján fogjuk azt mondani vagy fogja azt mondani a házelnök, hogy valami felesleges? Honnan tudjuk, hogy azt nem nyomatékosításnak szánja az adott képviselő? Vagy gondoljunk vissza az alaptörvény vitájára, ahol a fideszes, KDNP-s képviselők szinte szóról szóra ugyanazokat a paneleket mondták el. Ebben az esetben, hogyha ez a szabály akkor már élt volna, akkor egy képviselőnek lett volna lehetősége a Fidesz padsoraiból elmondani az álláspontjukat, az összes többi fideszes képviselőtől meg kellett volna vonni a szót.

De az is egy gyakori eset, amikor éppen a kormánypárti előterjesztés expozéját ismétli meg a fideszes vezérszónok, sokszor saját gondolatok híján ugyanazt mondja el más szavakkal. Ilyen esetben is, ha egy következetes házelnökről van szó, akkor bizony meg kell vonni a fideszes képviselőtől a szót.

Úgy gondoljuk, hogy nem szabad megnyitni ezt a kaput, nem szabad itt alkalmazni ezeket a szabályokat, mert óhatatlanul vitákat fog generálni, és óhatatlanul politikai indítékok fognak megjelenni a döntéshozatalban.

Szintén ilyen gumiszabályként szerepel, hogy ha kirívóan sértő kifejezés fog elhangzani a Házban, akkor is a szómegvonást kell alkalmazni. Itt is felmerül a kérdés, hogy hol a határ. Egy "hazaáruló" kifejezés például idesorolható? Úgy gondoljuk, hogy ez sokszor helytálló, de lehet, hogy éppen akár az aktuális elnök, akár elnöklő levezető elnök másképp fogja ezt megítélni, attól függően, hogy éppen az MSZP vagy a Fidesz delegáltja.

Szintén nehezen értelmezhető a súlyos rendzavarás. Mi tartozik ide? Az, hogy zajonganak a képviselők, esetleg fütyülnek, mint ahogy volt már rá példa az MSZP padsoraiból nem olyan régen? Esetleg hangosan tapsolnak? Ezek rendzavarásnak számítanak vagy nem?

Szintén a kizárásnál, kizárás alkalmazásánál is felmerülnek ezek a nehezen mérlegelhető esetek, illetve az is felmerül, hogy itt az Országgyűlés majd kétharmaddal, illetve többséggel dönthet egyes képviselők kizárásáról. Mi a garancia, hogy nem fognak ezzel visszaélni az éppen aktuálisan többségben lévő képviselőpártok frakciói? Ez is egy komoly problémát vet fel.

A kivezetés szintén hasonlóan idesorolható, amely egyébként a gyakorlatban sem kivitelezhető. Mi van, ha éppen a padsorok közepén ül az adott képviselő, a képviselőtársai nem engedik oda a házőrség, az országgyűlési őrség katonáit? Ebben az esetben ez nem kivitelezhető. Ez csak még nagyobb problémát, káoszt fog okozni az adott ülésben, ahelyett, hogy hagynánk, hogy befejeződjön az adott, esetleg sértőnek tartott gyakorlat.

Az egész fegyelmezési jogkör tehát túlzott, felesleges, politikai vitákat fog generálni. Ráadásul azért is tartjuk feleslegesnek, mert az emberek így is, úgy is értesülnek az Országgyűlésben történt eseményekről, le tudják vonni enélkül is a konzekvenciákat, meg tudják ítélni a képviselő cselekedetének a helyességét, helytelenségét, ki tudják alakítani a saját véleményüket, és ez alapján a választásokon majd meghozzák a döntésüket.

Szükségtelennek érezzük ebbe egy politikailag elfogult házelnök beavatkozását, és például olyan abszurd eseteknek is a megvalósítását, hogy valakit jogtalanul vezetnek ki az Országgyűlésből, ország-világ előtt megalázzák, és a mostani törvényjavaslat szerint, ha kiderül egy hét múlva, hogy ez éppen jogtalan volt, akkor elrendelik annak jegyzőkönyvbe foglalását. Egy kicsit aránytalannak érezzük a két oldalt, hogy ország-világ előtt megaláznak egy képviselőt, emberek milliói fogják azt látni, hogy kiráncigálják a padsorok közül, majd pedig ellentételezésként, amikor kiderült, hogy ez jogtalan volt, akkor a jegyzőkönyvbe ezt belefoglalják, és ezzel érje be a sértett képviselő.

(12.30)

Szeretnék még nagyon röviden beszélni a bizottságokat érintő kérdésekről, ugyanis itt is nagyon nagy visszásságokat olvashatunk a törvényben. Egyrészt a 2. § így fogalmaz: összehangolja az országgyűlési bizottságok működését a házelnök. Kérdezem azt, hogy mivel hangolja össze, ugyanis a plenáris üléssel rendre nem sikerül. Nekem most például bizottsági ülésem lenne, de ezen törvény vitája miatt nem tudok ott lenni, és ez rendszeres. Hallhattuk már itt az alkotmányügyi bizottsági ülések tarthatatlan állapotát, és ez rendszeres, hogy a plenáris ülés és a bizottsági ülések egyszerre vannak, és egy képviselő, aki mindkét helyen szeretne jelen lenni, a munkában részt venni, ezt értelemszerűen nem tudja teljesíteni. Ez egy olyan dolog, amit sürgősen orvosolni kellene.

Szintén orvosolni kellene a bizottsági hiányzásokat is, konkrétan ezeknek az eltörlésére lenne szükség, ezeknek a tiltását kellene kimondani, amely ügyben egyébként Alkotmánybírósághoz is fordultunk, mert úgy érezzük, hogy ez sérti az adott képviselők és egyben a választópolgárok jogait. Ugyanis egy választópolgár annak a képviselőnek adott felhatalmazást az érdekeinek a képviseletére, akire szavazott, és itt meg sokszor a helyettesítés okán előfordul az, hogy akár más pártok képviselői szavaznak az adott hiányzó képviselő mellett, arról nem is beszélve, hogy az adott képviselő úgy ad felhatalmazást a bizottságban való helyettesítésére, hogy sokszor azt se tudja, hogy milyen témaköröket fog megtárgyalni, hogyan változik meg a napirend, milyen módosító javaslatokat fognak benyújtani.

Összességében az országgyűlési munka javítása szempontjából nagyon minimális és szerény előrelépés történik, annál több visszás, zavart okozó dolog kerül bele ebbe az új törvényjavaslatba, és nagyon sok mindennel nem foglalkozik ez a törvény, amivel viszont kellene, és amire néhány példát én már említettem, illetve még néhány példát fog majd az utánam következő Gaudi-Nagy Tamás is említeni. Összességében ezek miatt tehát nem tudjuk támogatni ezen törvényjavaslatot.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 307 2012.04.10. 2:01  300-320

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Amint a bizottsági többségi véleményből is kitűnt, a Jobbik frakciója is támogatta a bizottsági ülésen ezen törvényjavaslatot. Ez abból adódik, hogy alapvetően - az ön ismertetéséből is kiderült - technikai jellegű dolgok átvezetéséről van szó, illetve ami nem, azok egy jó részével a Jobbik frakciója is egyetért, így például a pályázati idő három évről négy, illetve öt évre emelésével.

(23.30)

Egyetlenegy kritikát fogalmaztunk meg, ez is elhangzott, de szeretném megismételni és nyomatékosítani. Nem értjük azt, hogy a 4. §-ban miért változtatták meg a korábbi gyakorlatot, miszerint korábban minden pályázat nyilvános volt, illetve az előbírálati rangsorok is nyilvánosak voltak, számos más állami pályázathoz hasonlóan itt is lehetett tudni azt, hogy kik azok, akik nem jutottak pályázati pénzekhez. Úgy gondoljuk, hogy inkább ezt az irányt kellene erősíteni, ezt az átláthatóságot, illetve azt, hogy egyes pályázatok miért is nem kapnak támogatást, nem pedig - átesve a ló túloldalára - bevezetni azt, hogy innentől kezdve csak a győztes pályázatok lesznek nyilvánosak.

A bizottsági ülésen a kormány képviselője ezt egy uniós jogszabályra, rendeletre való hivatkozással indokolta, de ő is hozzátette, hogy ez nem kötelező érvényű, ez egyfajta iránymutatás a kormánynak, tehát nem lenne kötelező ezt bevezetni. Úgyhogy mi ezt nem is tartjuk célszerűnek, hanem szeretnénk azt kérni - és ehhez is kötnénk a végső támogatásunkat -, hogy maradjunk meg az eredeti gyakorlatnál, a korábbi gyakorlatnál, legyenek a vesztes pályázatok is nyilvánosak. Ez teremti meg igazából az átláthatóságot, illetve úgy gondoljuk, hogy ebben a tekintetben nem is jöhet szóba a személyiségi jogok kérdése, amire itt még hivatkoznak indoklásként.

Tehát ennek a 4. §-nak a megváltoztatására nyújtottunk be ennek tükrében módosító javaslatot. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 154 2012.05.07. 2:11  153-156

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A sokak által kötöttpályás közlekedés fekete napjaként számon tartott április 15-e Nógrád megyét az átlagnál sokkal súlyosabban érintette. Míg országos átlagban 8 százalékkal kevesebb vonat jár, addig itt a megyei vonatpárok közel 45 százalékát törölték el.

Sajnos, Nógrád megye az utóbbi 22 évben mindig is az aktuális kormányzat kegyvesztettje volt, ez meg is látszik a munkanélküliségi és más, a megyék fejlettségét összehasonlító adatokon. Önök ahelyett, hogy ezt figyelembe véve kiemelten segítenék ezen térség felzárkóztatását, inkább felgyorsítják a leszakadást. Ennek mintapéldája a most életbe lépett menetrendváltozás.

A bezárások indokaként önök a kihasználatlanságot hozzák fel, ami elég álszent hivatkozás annak tükrében, hogy a térség vasútjai 30 éve semmilyen érdemi fejlesztést nem kaptak, és ilyen projekttel az elmúlt 20 év egyetlen kormánya sem állt elő. Önök ahelyett, hogy fejlesztési tervet tennének le és azt valósítanák meg, hogy növeljék a vasút kihasználtságát, véglegesen elsorvasztják azt. Pedig szavakban önök is a kötöttpályás közlekedés támogatói, kár, hogy a tettek nem ezt bizonyítják.

Nézzük, mit is jelent az önök döntése az emberek mindennapi életében! Sokaknak több órával megnő az utazásra fordított, de főképp a vonatokra való várakozásnak az ideje, vagy éppen korábban kell eljönniük a munkahelyükről, hogy elérjék az utolsó vonatot. Jól jellemzi az önök átgondolatlan cselekvését az ipolytarnóci vonal sorsa, ahol ahelyett, hogy a térség régi követelését teljesítve a fejlődést segítő Balassagyarmat-Ipolytarnóc-Losonc személyszállítást lehetővé tették volna, inkább a 9 vonatpárból 6-ot megszüntettek.

A sokak munkahelyét jelentő főváros megközelítésének szempontjából szintén egy elhibázott döntés a Budapest-Balassagyarmat közvetlen sebesvonatok megszüntetése. Nem megszüntetni kellett volna, hanem például korszerűbb motorvonatokkal ellátni, így gyorsabb és versenyképesebb közlekedést biztosíthattak volna.

Tisztelt Államtitkár Úr! Nem érez ellentmondást abban, hogy szavakban a vasúti közlekedés mellett kötelezik el magukat, de a fejlesztés helyett a bezárás és a leépítés valósul meg? Várható-e, hogy felülvizsgálva döntéseiket végre nemcsak Nógrád megye elsorvasztásáért, hanem fejlesztéséért is tenni fognak?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 78 2012.05.16. 2:31  73-83

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk fekvő, a Belügyminisztérium által előterjesztett törvényjavaslat, amint az az ön szavaiból is kiderül, arra irányul, hogy Magyarország visszavonja az ENSZ keretében létrejött, a hontalan személyek jogállásáról szóló egyezmény 23. és 24. cikkéhez tett nyilatkozatát. 2002-ben, az egyezményhez való csatlakozásunk idején ezzel a nyilatkozattal vállaltunk kötelezettséget arra, hogy a jogállamiságnak megfelelően biztosítjuk az egyezményben foglalt jogokat a nemzetközi migrációban érintett hontalan személyek számára. Ezzel az ENSZ, ha nem is tökéletes, de legalább valamiféle kézzelfogható, számon kérhető keretet biztosított a hontalan személyek védelmére a közsegélyek, a gondoskodás, a munkajog és a társadalombiztosítás terén.

Mint tudjuk, a nyilatkozat visszavonásával Magyarország és a többi szerződő állam azt vállalja, hogy saját nemzeti hatáskörben elindítja azt a jogalkotási folyamatot, amely végső soron a hontalanok helyzetének javulását, jogaik érvényesülését eredményezi. Ez látszólag egy technikai szabályozás, amely - feltételezve minden szerződő állam jóhiszeműségét és jóindulatát - egy magasztos cél elérése érdekében lebontja a hontalanok védelmében ENSZ által kifeszített védőhálót.

Tisztelt Képviselőtársaim! Van-e okunk arra, hogy kételkedjünk egyes államok jóindulatában? Magyarországot természetesen nem féltjük, hisz mint tudjuk, nemzetközi szerződésekből fakadó kötelezettségeinket inkább túlteljesíteni és túllihegni szoktuk, mintsem elhanyagolni. Vannak viszont olyan államok, ráadásul az egyetemes emberi jogokat a világ négy sarka irányába agresszíven terjesztő Európai Unión belül is, jelesül például az északi szomszédunk, Szlovákia, amely nemhogy a nemzetközi migrációban érintett hontalanok nemzetközi védelmét nem látja el, de a területén több száz, sőt ezer éve őslakosként élő magyarságot képes hontalanná tenni és a legalapvetőbb emberi jogaiktól megfosztani egy szégyenteljes és elfogadhatatlan állampolgársági és nyelvtörvénnyel. Tegyük hozzá, az emberi jogok érvényesülése egyébként oly kényes nyugati szervezetek hallgatása mellett teszi ezt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amíg nem látunk arra garanciát, hogy minden szerződő állam teljesíti a hontalanokkal kapcsolatban fennálló nemzetközi vállalásait, a törvényjavaslatban megfogalmazott egyezményhez fűzött nyilatkozatunk egyoldalú visszavonását visszalépésként értékeljük, amely nagy kockázatokat rejt a határon túli magyarság jogainak védelmében, ezért a Jobbik nem tudja támogatni ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 66 2012.05.21. 3:04  65-71

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt időszak kormányzati megszorításai és a gazdagokat a szegények rovására segítő igazságtalan intézkedései miatt egyre több család került kilátástalan helyzetbe. Sok esetben ilyenkor, más lehetőség híján, az egyébként még tanulmányaikat folytató diákok kénytelenek munkát vállalni, hogy magukat legalább részben eltartsák, és így családjuk helyzetén is javítsanak.

A diákmunka témája most azért is különösen aktuális, mert az előttünk álló nyári szünetben több tízezer fiatal vállal majd munkát. Azt is meg kell említenünk, hogy a kormány új felsőoktatási koncepciója is abba az irányba mozdul el, hogy az egyetemistáknak vagy főiskolásoknak a tanulmányaik finanszírozásához, a tandíj kifizetéséhez komoly összegeket kell előteremtenie. Önök erre az esetre cinikusan a diákhitelt 2-t javasolják, de a korábbi eladósodások miatt, például amit a devizahitelesek esetén láthattunk, nagyon sokan jogosan félnek ettől, és érthető módon nem akarják milliós adóssággal kezdeni az egyetem utáni életüket. Számukra így szintén csak a diákmunka marad, ha nem akarnak lemondani a diploma megszerzéséről.

Láthatjuk tehát, hogy több tízezer fiatalt érint a diákmunka, olyan fiatalokat, akiket mindenképpen itthon kell tartanunk. A baj csak az, hogy a diákmunka körüli rengeteg probléma megoldása érdekében semmilyen erőfeszítést nem tesz a kormány. Nézzünk néhány konkrét példát! Egy diák más munkát kap, mint amit ígértek neki. Ha ezt nem fogadja el, akkor szerződésszegésért naponta akár több ezer forintot vonnak le a fizetéséből. Egy másik példa: sokszor a fiatalkorú munkavállalóknak nem hagyják hazavinni a szerződést, hogy szüleikkel átolvastathassák. Szintén probléma az órabér megállapítása, ahol nem részletezik, hogy mi az alapbér és mi a teljesítménybér, és csak a hónap végén szembesül a diák a vártnál sokkal alacsonyabb fizetéssel. A modernkori rabszolgatartás jó példája az úgynevezett call centereknél az a gyakorlat, hogy az óránkénti tíz perc szünetet ki sem fizetik, így a fiatalok választhatnak: vagy ledolgozzák a szünet idejét is, vagy annyival kevesebb bért kapnak. De a sort hosszan lehetne folytatni.

A néhány szempontból hasznosnak tűnő, védettséget adó iskolaszövetkezetekkel kapcsolatban is számos kritika érkezett hozzánk. Sokszor az iskolaszövetkezet működését nem indokoló mértékű pénzt vonnak el a diákoktól, így kihasználva azt, hogy a diákok vagy nem tudják, hogy ilyenkor kihez kell panasszal fordulni, vagy nem merik ezt megtenni, mert akkor még ettől a kis bevételtől is elesnek. Tavaly ugyan történt egy újraszabályozása az iskolaszövetkezeteknek, de a gyakorlati rossz tapasztalatok azt mutatják, hogy továbbra is komoly visszaélések történnek. Sőt, a szegény embert még az ág is húzza, mondhatnánk, mert a kormánynak az az intézkedése, hogy eltörölték az adójóváírást, csak tovább rontotta a diákmunkások helyzetét. A diákok legtöbbjének a kormány által ajánlott bérkompenzációban sem volt részük, így az év eleji adóváltozások csökkentették az amúgy is alacsony bérüket.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdésem mindezek után az, hogy miért nézi tétlenül a kormány, hogy az ország jövője szempontjából oly fontos diákokat sokszor rabszolgaként dolgoztassák. Miért nem bírálják felül a korábbi, kiskapukra lehetőséget adó szabályokat, és teremtenek egy átlátható, visszaélésektől mentes diákmunka rendszert?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 70 2012.05.21. 0:58  65-71

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Az ön szavaiból az derül ki, hogy a diákmunka területén majdnem minden rendben van, nincs szükség a kormányzatnak beavatkozásra, azonban ezzel nem tudunk egyetérteni. Számtalan lehetősége adódna a kormánynak arra, hogy hogyan lehetne javítani a kiszolgáltatott helyzetben lévő diákmunkásokat, az oktatási rendszerben fel lehetne készíteni őket a tipikus kiskapukra, amelyekkel vissza szoktak élni ezek az iskolaszövetkezetek, fel lehetne vértezni őket minimális jogi tudással, lehetne létrehozni olyan jogsegélyközpontokat, ahol megtehetnék ezek a fiatalok az ön által is említett bejelentéseket, kiemelten, még inkább kiemeltebben lehetne ellenőrizni a diákokat foglalkoztató munkaadókat.

Ehelyett önök azt tették, hogy leépítették az ellenőrzést végző hatóságokat. Számos dolgot lehetne csinálni, önök mégis azt teszik, hogy rendben van ez a mostani állapot, és nem tesznek semmit. Úgy gondolom, hogy ezt a választ nemcsak én, hanem az érintett diákok sem tudják elfogadni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 146 2012.05.22. 0:26  17-155

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak az előző incidensre szeretnék reagálni, és a Jobbik-frakció nevében szeretném kérni a házvezetést, hogy vizsgálja meg a tévéfelvételeket arra vonatkozólag, hogy mi is történt itt. Ugyanakkor úgy gondolom, árulkodó az, hogy ha Vágó Gábornak nem lenne mit takargatnia, akkor egyszerűen szót kért volna. (Vágó Gábor közbeszólására:) Akkor erre várunk, nagyon szívesen meghallgatjuk a magyarázatát. Ettől függetlenül szeretném kérni a házvezetést, hogy intézkedjen a tévéfelvétel kapcsán.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 90-92 2012.05.29. 2:18  89-98

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm, igen.

ELNÖK: Ebben az esetben öné a kérdés lehetősége.

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Tárki múlt heti felmérése alapján a magyar társadalomban még soha nem volt ilyen magas a külföldi munkavállalást tervezők aránya. Közülük kiemelkedik a 30 év alatti fiatalok korosztálya, akik közül minden második fiatal gondolja úgy, hogy a jövőben külföldön szeretne hosszabb vagy rövidebb időt eltölteni munkavállalással.

Már sokszor elmondtuk, hogy önök semmit nem tesznek a fiatalok érdekében. Engedje meg, hogy csak felsorolásszerűen néhány konkrétumot említsek. Önök ellenzékben még az ifjúsági törvényt hiányolták. Eltelt két év, semmi nem történt ennek létrehozása, megalkotása érdekében. "Az új nemzedék jövőjéért" program keretében szintén semmilyen előrelépés nem történt. Önök két éve kormányoznak, van egy kormánybiztos, aki elméletileg a fiatalokért felelős, de gyakorlatilag eddig csak egy tervezetet tudott letenni egy évvel ezelőttre, abból majd fél év múlva egy programot, most pedig bejelentették, hogy majd talán ősztől elindul a több tucatnyi programpontból kettő darab, tehát a több tucatnyi, fiatalokkal kapcsolatos programból kettőt tudnak majd talán ősszel elindítani, de önöket ismerve még ebből sem lesz semmi.

Az oktatásban hosszan lehetne sorolni azokat a tényezőket, amik mind az irányba hatnak, hogy a fiatalok inkább a külföldi életben gondolkodjanak. Elég csak felsorolásszerűen a tandíj bevezetését megemlítenem, vagy éppen azt, hogy önök cinikusan állandóan az eladósításba sodró diákhitelt ajánlják a fiataloknak, a keretszámokat ésszerűtlenül csökkentik, vagy éppen intézmények megszüntetését lebegtetik, és tartják ezzel bizonytalanságban a fiatalokat. Jól mutatja ezek romboló hatását, hogy a most érettségizettek között is kiemelkedő azok aránya, akik szintén külföldi oktatási intézményekben tervezik már a továbbtanulást. A múlt héten Halász János a diákmunkára mondta azt, hogy teljesen rendben van ez a terület, ennek ellenére több ezer diák tudna konkrét példákat mondani, hogy milyen visszaélésekkel és kiskapukkal használják ki ezeket a fiatalokat.

Idő hiányában csak ennyit tudtam felsorolni a konkrétumok közül, de mindezek alapján is bátran kérdezem: mikor terveznek végre lépéseket annak érdekében, hogy a fiatalokat itthon tartsák, és olyan jövőt tudjanak nekik ajánlani, ami biztosítja azt, hogy itthon tudjanak boldogulni?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 245 2012.06.04. 2:02  244-251

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A trianoni gyásznapon elengedhetetlen, hogy beszéljünk arról is, hogy miként tudunk mi segíteni a határon túli magyaroknak annak kapcsán, hogy magyarnak maradjanak meg.

Önök tíz éve bevezették azt a nagyon támogatandó kezdeményezést, miszerint azon családok, amelyek gyermekeiket magyar oktatási intézménybe járatják, húszezer forintot kapnak támogatásként. Azonban ezzel a kezdeményezéssel az elmúlt tíz évben rengeteg probléma adódott, és a mai napig ezek - hiába hívtuk fel ezekre a figyelmet az elmúlt két évben számtalan alkalommal - nem kerültek orvoslásra.

Engedje meg, államtitkár úr, hogy ezek közül a problémák közül néhányat felsoroljak tételesen. Egyrészt az összeg nagysága az elmúlt tíz évben nem változott, és önök is jól tudják, hogy tíz éve még teljesen mást jelentett húszezer forint, mint napjainkban. Ma már nem mozgatja meg annyira ez a családokat, hogy emiatt a húszezer forint miatt magyar oktatási intézménybe írassák a gyerekeiket.

Szintén probléma a Bethlen Gábor Alap által kiírt pályázatokkal kapcsolatos késések. Számtalan alkalommal, legutóbb az előző évben ahelyett, hogy tanévkezdés előtt megkapták volna ezek a családok ezt a húszezer forintos támogatást, ehelyett idén februárban, több mint féléves késéssel kapták meg. Önök belekényszerítették a szülőket OTP-s számlanyitásba, ami részben érthető, részben azért meg kellene gondolni, hogy biztos, hogy célszerű-e ilyen kiírásokat tenni, ha ez hátráltatja a pénzhez jutás lehetőségét a családoknak, ahol nagyon sokat számít ez a húszezer forint is.

Elgondolkodtató az is, hogy önök egyoldalúan felrúgtak egy államközi szerződést a román állammal, amelyben nevesítették, hogy az iskolaalapítványtól áttették a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségéhez ennek a támogatásnak az intézését. Félő, nehogy az erdélyi magyarok lássák kárát annak, hogy a kormány így önkényesen, egyoldalúan felülír egy ilyen államközi szerződést.

(18.30)

Több kérdést tettem tehát fel, államtitkár úr, várom válaszát, hogy milyen lépéseket tesznek ennek kapcsán, és egy percben még az ellenőrzés problémáira is ki szeretnék térni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 249 2012.06.04. 1:08  244-251

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönöm a válaszát, csak sajnálatos módon egyetlenegy feltett kérdésemre sem válaszolt. Én az összegre kérdeztem rá, az összeg emelésének fontosságát hangsúlyoztam, kíváncsi lennék a kormány álláspontjára. Tisztában vagyok azzal, hogy itt a gazdasági helyzet sok mindent befolyásol, de úgy gondolom, hogy amikor futballstadionokra több tízmilliárd forintot tud költeni a kormány, akkor fontos lenne erre a célra is szánni összeget.

Szintén nem hallottam az ellenőrzés körüli aggályokról. Nagyon sok ilyen van, nagyon sok esetben felveszik a pénzt a szülők, majd pedig más iskolába íratják át a gyereküket, a többségi nyelvű iskolába. Vagy éppen olyan is történt már, hogy nem magyar nemzetiségű szülők igényelték meg ezt a támogatást. Szintén a Délvidéken probléma volt, hogy más kisebbséghez tartozó gyerekeket azért írattak magyar többségű iskolákba, hogy hozzájussanak ehhez a támogatáshoz. Ezzel sem foglalkozott ez idáig a kormány.

Tehát lenne itt számos olyan dolog, amivel foglalkozni kellene, és segíteni tudnánk a határon túli magyarokat. Én ezekre várnám a konkrét válaszát államtitkár úrnak.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 94 2012.06.14. 2:08  3-171

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök-helyettes! A kormányzati munkáról szóló beszámolóban méltatlanul kevés szó esett a fiatalokról, ami nem csoda, hiszen számos területen nem tettek semmit, vagy pedig ahol tettek, arról pedig jobb hallgatni.

De mit is nem tettek? Önök néhány évvel ezelőtt még vehemensen követelték az ifjúsági törvény megalkotását. Két év eltelt, önök nemhogy nem alkották meg, de még csak a társadalmi párbeszédet sem kezdték meg erről a nagyon fontos törvényről.

Szintén képtelenek voltak arra, hogy a nemzeti ifjúsági stratégia új kétéves programját megalkossák. Tavaly, 2011 végén lejárt az előző két évre szóló. Fél év önöknek kevés volt arra, hogy az újabb kétévest megalkossák.

Szintén nem foglalkoztak a fiatalok foglalkoztatottsága szempontjából nagyon fontos Start-kártya program problémáival. Ez nem pénzkérdés lenne, hanem csak egy hatástanulmány, felmérni azt, hogy hogyan lehet gátat verni annak, hogy két év után, az adókedvezmény lejárta után a munkaadók kirúgják a fiatalokat, és újabb fiatalokat vegyenek fel.

Mi az, amit tettek ezzel szemben? Az oktatásban számos olyan lépést vetettek be, ami csak felgyorsította a fiatalok kivándorlását: az ingyenes állami helyeket 20 ezer fővel csökkentették; a keretszámokat ésszerűtlenül megváltoztatták, bevezették a tandíjak.

(16.50)

Amikor pedig a tandíj kapcsán ezt szóvá tesszük önöknek, akkor önök cinikusan a diákhitelt ajánlják a fiataloknak, ezáltal a fiatalokat eladósítják, többmilliós adósságba taszítják őket.

A diákmunkával, ami egyetlen kiutat jelenthetne a diákhitellel szemben, annak alternatívája lenne, nem foglalkoznak. Két hete vetettem fel a parlamentben az ezekkel kapcsolatos problémákat, visszásságokat - Halász János államtitkár úr azt mondta, hogy nincs teendő ezen a területen. Czomba Sándor ehelyett bedobja a pályakezdők minimálbére csökkentésének ötletét, amely csak a migrációt fogja felgyorsítani. Meg kell emlékeznünk arról is, hogy van egy új nemzedékért felelős kormánybiztosunk, aki két év alatt semmi tényleges előrelépést nem tudott felmutatni.

Nem magunk miatt, hanem a fiatalok miatt kérem, hogy vegyék figyelembe a Jobbik javaslatait, és a jól hangzó kommunikáció helyett a fiatalokat ténylegesen segítő tettekre helyezzék a hangsúlyt a jövőben.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 357 2012.06.18. 5:05  356-357

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az elmúlt hetekben újabb és újabb viták alakultak ki a ma pontosan 144 éve született Horthy Miklós személyéről és politikai munkásságának megítéléséről.

Szomorúan tapasztaljuk, hogy egyesek még mindig a már többször megcáfolt hazugságokat veszik elő, újból és újból valótlanságokat állítanak a két világháború közötti időszak kiemelkedő államférfijáról. A Jobbik már évek óta számtalanszor kifejezte elismerését és ezután is meg fogja tenni a kormányzó irányába, és örömmel tapasztaljuk, hogy talán ettől nem függetlenül, a társadalomban is érlelődik, a szocializmus és az elmúlt 22 év balliberális bértollnokainak hazugságai ellenében is egy valós Horthy-kép. Ennek jelei az ország különböző településein felállított szobrok, átnevezett közterek, utcák.

Szeretném leszögezni, hogy mi, Horthy Miklós tisztelői sem mondjuk azt, hogy a kormányzó szent életű ember lett volna. Mint mindenkinek, így neki is voltak emberi gyengeségei, sőt a nehéz nemzetközi helyzetben akár hibás döntései is. De mégis, miért is tekint sok, nemzetben gondolkodó ember példaképként Horthy Miklósra?

Horthy Miklós a jelenlegihez hasonló társadalmi és morális válságba süllyedt ország élére állt 1920-ban. A szélsőségesen liberális, majd szélsőbaloldali erők puccsszerű hatalomátvételét megszenvedő vörösterrorral és idegen hadseregek megszállásával sújtott, a trianoni diktátum által megcsonkított Magyarországot az ő vezetésével sikerült talpra állítani.

A kormányzói tisztség létrehozásával a jelenlegi alaptörvényben is alapvető legitimizációs forrásként megjelölt történelmi alkotmányosságot állították helyre a kor kihívásainak megfelelő formában. Az így megteremtett közjogi keretek szilárd alapul szolgáltak a magyarság gazdasági és erkölcsi megerősödéséhez.

Horthy hatalomra jutását követően a különböző társadalmi osztályokkal való megegyezést kereste, sajnálatos, hogy ma ezzel ellentétben például az Orbán-kormány szűk két éve alatt példátlan arroganciával és érzéketlenséggel sikerült mindenkivel összerúgni a port, akire szükség lehet az ország építésében; így például a fiatalokkal, az orvosokkal, a rendvédelmi dolgozókkal, és sajnos még lehetne sorolni a különböző társadalmi csoportokat.

A Horthy Miklós nevéhez fűződő negyed évszázad stabilitása, a nemzet kulturális és morális emelkedését szolgáló oktatáspolitikája, valamint a minden körülmények közt a magyar érdekek mentén formálódó külpolitikája a mai napig mintául szolgálhat minden, népe sorsáért felelősséget vállaló politikai erő számára.

A Horthy-korszak abból a szempontból is példaértékű, hogy Horthy államférfiakat, például Bethlen Istvánt, Gömbös Gyulát, Teleki Pált állította az ország kormányrúdjához, ellentétben például az elmúlt 22 évvel, amikor is sokszor a hazájukat eláruló, saját érdekeiket néző politikusok árusították ki az országunkat, s vitték rég nem látott válságba.

(0.30)

Horthy Miklós sikeresen tartotta távol az országot az Európa-szerte teret hódító diktatórikus megoldásoktól, az ország 1944-ig az alkotmányosság talaján maradt. A Trianonban elszakított területek békés visszaszerzéséről soha nem mondott le, a békediktátum revízióját háborús konfliktus nélkül érte el. Ilyen mértékű békés területgyarapodásra a magyar történelemben sem korábban, sem azóta nem volt példa.

Horthy Miklós nemcsak politikusként, de emberként is példát mutatott tisztességből, helytállásból és önfeláldozásból. A mai napig az utolsó igazi magyar államférfiként tekinthetünk rá. Életpályájának, a tetteit vezérlő eszméknek és az általa fémjelzett korszaknak hiteles megismerése a nemzet erkölcsi és szellemi megújulásának elengedhetetlen feltétele.

Fontosnak tartom elmondani, hogy a Jobbik nem múltba révedésként tekint Horthy Miklós személyére, mint azt egyesek próbálják beállítani. Mi mindig is fontosnak tartottuk azt, hogy meglegyenek azok a múltbeli támpontok: események, személyek, amik segítenek egy szilárd értékrendi alaphoz juttatni a mai embereket. Ezért tekintünk példaként például Wass Albertre vagy Nyírő Józsefre, az ő munkásságukra és az azokból áradó értékekre, vagy például a Rongyos Gárda önfeláldozó katonáira, '56 forradalmáraira, köztük például a Jobbik alelnökére, Murányi Leventére vagy a Jobbik zászlóbontásán jelen lévő Pongrátz Gergelyre.

Az itt kiragadott néhány név és esemény is beletartozik abba az ideológiai alapba, amin alapszik a Jobbik értékrendje, és büszkén valljuk, hogy ebbe Horthy hazaszeretete, tisztessége és hazája felvirágoztatásáért tett lépései is beletartoznak, ami nemcsak nekünk, jobbikosoknak, hanem bármely magyar embernek példa lehet.

Azért, hogy Horthy Miklós végre megkapja a méltó megbecsülést történelmi nagyjaink sorában, hogy érdemeit a társadalom végre tisztán lássa, a Jobbik múlt héten benyújtott határozati javaslatával azt kezdeményezzük, hogy 2013 legyen Horthy-emlékév. Bízunk benne, hogy ez elfogadásra kerül, és így a jövő év eseményei - amely év Horthy újratemetésének 20. évfordulója - hozzájárulnak ahhoz, hogy a társadalom végre helyén kezelje a kormányzónkat, aki becsületes magyar keresztény emberként két és fél évtizedig szolgálta a nemzet egységét, példát mutatva ezzel sokunknak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 221 2012.06.28. 10:21  1-336

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Alapvetően felszólalásomban az ifjúságpolitika területéről szeretnék beszélni, a költségvetést ebből a szempontból megvizsgálni, de azért én sem mehetek el szó nélkül amellett, hogy itt mi tényleg a sötétben tapogatózunk. Amikor bejelentették, hogy már a tavaszi-nyári ülésszak folyamán benyújtják a jövő évre vonatkozó költségvetést, akkor sokan óva intették ettől a kormányt, hogy de hát majd a hátralévő fél évben hány alkalommal is kell ezt módosítani, saját magukat fogják nevetségessé tenni ez által. Nem gondoltuk volna, hogy még el sem fogadjuk a sarokszámokat, már a vita alatt meg fog ez történni.

Mint ahogy megtörtént ma az, a házbizottsági ülésen derült ki, hogy a jövő hét folyamán pedig a 2012-es tehát a mostani évi költségvetést fogják módosítani. Tehát ez is azért elég abszurd, hogy önök már a vita elkezdésétől kezdve akár egy elfogadott, fél éve elfogadott költségvetést is módosítanak, mint ahogy tették ezt meg a 2012-es költségvetés kapcsán számtalan alkalommal.

Amikor az ifjúságpolitikára rátérünk, itt nekem vitatkoznom kell Stágel Bence képviselőtársammal, aki itt, az előző felszólalásában úgy állította be ezt a területet, mint a költségvetés egyik nyertese, és hogy a fiataloknak milyen jó is itthon élni, ez a költségvetés mennyire kezdeményezővé teszi őket, és segíti az ő itthon való boldogulásukat. Azért én szeretném megkérdezni kormánypárti képviselőtársaimat és kifejezetten Stágel Bencét, hogy ő komolyan gondolja-e azt, hogy nincs aközött összefüggés, ahogy a kormány végzi munkáját a fiatalok kapcsán az elmúlt két évben, és aközött, hogy itt az elmúlt két évben jelentősen megnőtt a külföldre való elvándorlás hajlandósága.

Akármennyire is ismerjük azokat a folyamatokat, hogy egyre több fiatal tud nyelveket beszélni, egyre inkább vonzó egy külföldi fél év vagy egy év egyetemeken, vagy hogy kipróbálja magát egy fiatal külföldön, azért mégsem mondhatjuk azt, hogy önmagában ez a tendencia megmásfélszerezte volna két év alatt a fiatalok külföldre való hajlandóságát. És ma már ott tartunk, hogy minden második 30 év alatti fiatal szeretne hosszabb vagy rövidebb időt eltölteni munkavállalással vagy tanulással külföldön. Azért szerintem, ha önök is őszinték saját magukhoz, akkor beláthatják, hogy a kettő nem független egymástól. Elég, ha csak belegondolunk a felsőoktatásban lezajlott változásokra, amit önök büszkén reformoknak neveznek. Ha megkérdeznénk néhány diákot erről, akkor teljesen más lenne a vélemény, és bizony ez lenne nagyon sok diáknak a motiváció az irányba, hogy külföldi továbbtanulásban gondolkodjanak. Jól mutatta ezt az is, hogy 30 ezerrel csökkent idén az elmúlt évhez képest a felsőoktatásba jelentkezők létszáma. És bizony, ha ezeket a diákokat megkérdezik, nagyon sokan már eleve külföldre adták be a jelentkezésüket.

Ha röviden kellene megfogalmazni a költségvetés ifjúsághoz való viszonyát, akkor azt kellene mondanom, hogy a költségvetés állandósítja az ifjúság hátrányos, mellőzött helyzetét, amit sajnos tapasztaltunk az elmúlt két évben. És itt csak címszavakban felsorolnék néhány dolgot, hogy miben volt ez tapasztalható. Nem alkották meg ígéretük ellenére a mai napig az ifjúsági törvényt. Az alaptörvényünkben az ifjúságról mindösszesen egy mondat szerepel, az is egyfajta elvárást fogalmaz meg a fiatalok felé, ahelyett, hogy biztosítékot nyújtana feléjük. A fiatalok munkanélküliségével az elmúlt két évben nem tettek semmit, most örömmel halljuk, hogy vannak erre irányuló lépések. Egyébként itt is utalnom kell Stágel Bence felszólalására, hogy azért az is árulkodó volt, hogy a felszólalásában ő is többnyire arról beszélt, hogy mi lesz majd az elkövetkezendő két évben.

Én sokkal szívesebben hallottam volna azt, hogy mi történt az elmúlt két évben, milyen konkrét lépések történtek a fiatalok érdekében, az ő problémájuk kezelésre az elmúlt két évben. Ezek a tényszerű adatok bizonyítanák azt, hogy a Fidesz-KDNP-kormány igenis tesz az ifjúságért. De nem véletlen, hogy önök nem tudnak erről beszámolni, nem tudnak erről beszélni, mert nem történnek ilyen lépések.

Térjünk rá egy kicsit a költségvetés konkrét számaira! Emellett szeretnék beszélni arról, hogy mi az, ami benne van a költségvetésben, és mi az, ami hiányzik. Szeretném azzal kezdeni, ami hiányzik a költségvetésből a fiatalokkal kapcsolatban. Emlékezhetünk sokan, akik ifjúságpolitikával foglalkoztunk, hogy 2009-ben az Országgyűlés elfogadta a nemzeti ifjúsági stratégia programját, amelyből kétéves cselekvési programokat kell levezetni. Kétéves cselekvési programokat, ami 2010-2011-re elkészült, 2011. december 31-én lejárt ez a kétéves cselekvési program.

(15.50)

Azóta eltelt több mint fél év, és a 2012-13-ra vonatkozó cselekvései tervet - amely nagyon fontos a fiatalok szempontjából - nem alkotta meg a kormány. Kíváncsian várnám, és sajnálom is, hogy erről például Stágel Bence nem beszélt, hogy mi van ezzel a cselekvési tervvel.

Az egy dolog, hogy még nem alkották meg, bízunk abban, hogy ezt rövidesen pótolni fogják, de az egy másik kérdés, hogy semmilyen erre való utalás nem szerepel a költségvetésben. Két évvel ezelőtt szerepelt egy olyan sor - gyermek és ifjúsági szakmafejlesztési sor - a költségvetésben, amely megalapozta ennek az ifjúsági stratégiának a cselekvési tervét. Idén ez nem szerepel. E nélkül a sor nélkül el lehet fogadni ezt a cselekvési tervet, de nem fog megvalósulni. Szintén nem láttunk semmit arról, önök nagyon büszkék arra, hogy az új nemzedék jövőjéről szóló programot önök már elkészítették, és kétségtelen, hogy vannak benne kecsegtető, a fiatalok számára pozitív irányba mutató lépések, viszont ennek semmiféle költségvetési megalapozottsága nincs.

Érthető, és ezt már többször is kommunikálták, hogy önök európai uniós forrásokra várnak. Immár két éve várnak arra, és nem történt semmilyen előrelépés. Fontos lenne, hogy ebben az esetben állami költségvetési forrásokat rendeljenek ehhez a tervhez, ha tényleg azt szeretnék, hogy a most még kivándorláson gondolkodó fiatalok végül itthon maradjanak, az legyen a döntésük, hogy itthon maradnak, ne pedig külföldre menjenek el.

Szintén nagyon fontos lenne, de erre sem találok utalást a költségvetésben, nem szerepel erre utaló sor: a Nemzeti Ifjúsági Tanács megalapozottságát megadó sor, ennek támogatását biztosító forrás. Tudjuk jól, hogy európai uniós országok közül egyedül nálunk nem működik ez a nagyon fontos konzultatív, érdekegyeztető, érdekérvényesítő tanács. Szerencsére történtek előrelépések, olyannyira, hogy az elmúlt héten szándéknyilatkozatot is írt alá többtucatnyi szervezet, amelyben reményüket fejezik ki, hogy még ez évben megalakul ez a tanács. Nagyon fontos lenne ennek a tanácsnak a megalakulása, viszont költségvetési forrás nélkül nincs értelme ennek a tanácsnak. Úgy gondolom, ezt önök is belátják, és a kormány is számtalan alkalommal nyilatkozott arról, hogy mennyire fontos ez a tanács, akkor bizony biztosítsák az ehhez szükséges forrásokat is, mi erre nyújtottunk be módosító javaslatokat. Bízom benne, hogy van önökben nyitottság erre vonatkozólag, és támogatni fogják a tanács működését biztosító 100 milliós tételt, amit mi hozzárendeltünk.

Ami benne van; említettem, hogy szeretnék arról is beszélni, ami a költségvetésben az ifjúságot érintő sorokról szól. Ilyen például a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram támogatása, amely évek óta stagnál, idén ráadásul még 20 millió forintot el is vettek ebből a keretből, annak ellenére, hogy nagyon fontos, fiatalokat érintő feladatokat tudnak támogatni ebből az alapprogramból. Így például a települési ifjúsági munka segítése, közösségépítő programok, gyermek-, ifjúsági táborok, és még hasonló, fiatalok számára fontos dolgokat tudnának ebből az alapprogramból támogatni. Sajnálatos módon, ahelyett, hogy támogatnák egyre inkább ezeket a költségvetési sorokat, innen is elvonnak csak pénzt.

Szintén elvonnak a kábítószer-fogyasztás megelőzésével kapcsolatos feladatok soráról. Csak emlékeztetnék arra, kedves kormánypárti képviselők, hogy két éve itt még félmilliárd forint volt erre a célra, 512 millió forint. Ez az összeg ma 310 millió forint, tehát nagyon komoly elvonás volt két év alatt, annak ellenére, hogy mindannyian tapasztaljuk, és kommunikációban önök is elismerik, mennyire fontos az, hogy a fiatalok kapcsán minél több lépést megtegyünk annak érdekében, hogy minél kevesebben próbálják ki a kábítószereket. Zacher Gábor toxikológus adatai szerint egy hétvégén - és ez döbbenetes adat - 350 ezer fiatal próbál ki tudatmódosító szereket, és sajnos ez a szám növekszik: a dizájnerdrogok terjedésével ez a szám egyre nagyobb lesz. Ahelyett, hogy önök érzékelvén ennek a területnek a fontosságát, pluszforrásokat biztosítanának ide, inkább csak elvesznek.

Az oktatás kapcsán részletesen ki fognak majd térni képviselőtársaim az oktatás témakörére, de azért nem tehetem meg én sem, hogy nem reagálok arra, hogy például Stágel Bence nagyon örvendetesnek nevezte az oktatásban végre lezajlott folyamatokat, csak például arról az egyről felejtkezett el említést tenni, hogy idén is 26 milliárd forintot vonnak ki a felsőoktatásból. Ez bizottsági ülésen elhangzott, ez egy tényszerű adat, ezzel kár vitatkozni. Tavaly ez a szám 36 milliárd volt, amint kivontak a felsőoktatásból, maximum annak örülhetünk, hogy idén nem még egyszer ugyanennyit, hanem kicsivel kevesebb pénzt vonnak ki, ezért fontos lenne erről is beszélnünk, amikor itt a pozitív dolgokat halljuk kormánypárti képviselők részéről.

Összefoglalóan azt kell elmondani, hogy az ifjúság ismét vesztese ennek a költségvetésnek, ami pedig az oktatásban zajlik, az egy ésszerűtlen pénzkivonás és ez a kettő együtt azt jelenti, hogy önök felélik Magyarország jövőjét, és veszélybe sodorják a jövő generációját jelentő fiatalságot, úgyhogy bízom abban, hogy ez a folyamat minél előbb meg fog fordulni, de addig is el kell mondani, hogy nem tudjuk támogatni ezt a költségvetést.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 225 2012.06.28. 1:53  1-336

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Drogról, kábítószer-fogyasztásról beszélt a felszólalásának végén, hadd reagáljak erre, mert az első felszólalásomba nem fért bele.

Ön elfeledkezik arról, hogy másfél éve nincs drogstratégiája hazánknak. Arra volt akarata ennek a kormánynak, nem vitatva, hogy helyesen döntött, hogy eltörölte az előző kormány által megalkotott drogstratégiát, ezzel ellentétben önök arra nem voltak képesek másfél év alatt, hogy ezt megalkossák.

Engedj meg, hogy a költségvetésből idézzek. Annak indoklásában szerepel az idei év kábítószer-fogyasztás megelőzésével kapcsolatos feladatainál egy olyan mondat, miszerint a 2012. év végén új nemzeti drogstratégia kialakítására kerül sor. Nagyon szép ez a mondat, csak azt kell tudni ennek hátteréről, hogy ez a mondat ugyanilyen formában szerepelt a tavalyi költségvetésben, annyi különbséggel, hogy akkor 2011-et írtak. Annyi történt, hogy ezt a mondatot átvették, csak átírták az évszámot benne. Ez is mutatja, hogy önök egy év alatt alkalmatlanok voltak arra, hogy megalkossák ezt a nagyon fontos dokumentumot.

Beszélt még a konzultációról. Félre ne értsen, nem arról van itt szó, hogy a konzultációt mi kárhoztatnák és feleslegesnek tartanánk. Nagyon fontos és tényleg előremutató dolog, hogy kikérik a fiatalok véleményét. A probléma az, hogy csak erről tudnak beszámolni. Ön is a felszólalása nagy részében arról beszélt, hogy milyen fontos, hogy kikérik a fiatalok véleményét. A következő lépésről kellene beszélni, és két éve odáig nem jutottunk el, hogy ön, mondjuk, tíz dolgot fel tudna sorolni, amit ez a kormány megtett a fiatalok érdekében.

Önök a párbeszédre hivatkoznak, a kommunikációban, a marketingben tényleg egy szó nem érheti a ház elejét, ezen nem vitatkozom, viszont a tényszerű tettek hiányoznak emögül.

Köszönöm szépen.

(16.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 188 2012.07.02. 2:06  187-190

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Rendszeresen olvashatunk a sajtóban a Nógrád és Heves megye közötti 21-es főúton történt halálos kimenetelű balesetekről. Ennek egyik fő oka, hogy az aszfaltcsík viszonylag keskeny, a közel harminc éve készült út széle hepehupás, továbbá a Felvidék felé tartó kamionforgalom is jelentős. Elkészült ugyan hét szakaszon az út négysávossá alakítása, ugyanakkor még így is jelentős hosszúságú részen nem történt meg a kibővítés, amelynek következtében joggal merül fel időről időre a "halálút" jelző a sajtóban, amit talán az ország egyik legveszélyesebb útjának is nevezhetünk.

Az MSZP is csak ígérgetett, és most a Fidesz sem tesz semmit. Még a Gyurcsány-kormány idején kormányhatározat született arra, hogy 2013-ig megépítésre kerülnek a hiányzó szakaszok, azonban jól láthatóan erre nem kerül sor. A Fidesz-kormány kedvelt propagandaszövege a hátrányos régiók segítése, ám látszólag Nógrád megyéről már-már lemondani készül a kormány, ami már vasúti leépítések megyére vonatkozó, aránytalanul magas mértékén is meglátszott, amit legutóbb szóvá tettem. A 21-es főút rendbetételével fejlődhetne a régió gazdasága, amelynek munkahelyteremtő hatására különösen nagy szükség lenne a megyében.

Érdekes volt látni a tavalyi költségvetés szavazásakor, hogy két Nógrád megyei kormánypárti képviselő, Székyné dr. Sztrémi Melinda és Becsó Zsolt módosító javaslatot nyújtott be, hogy különítsenek el forrásokat a 21-es út bővítésének mielőbbi befejezésére, mert szavaik szerint "A kormány 2011. évi 1222-es számú határozata az M3-as autópálya és Salgótarján között teljes szakasza kétszer kétsávosra bővítésének befejezését csak a 2016-2020 közötti programciklusban tervezi." A módosító javaslatot aztán a kormánypártok sem szavazták meg, sőt még a beterjesztő Székyné dr. Sztrémi Melinda sem, akitől mindösszesen egy tartózkodásra tellett. Jogosan merül fel ilyenkor a kérdés a salgótarjáni vagy Nógrád megyei választókban, hogy miért szavaztak az említett két kormánypárti képviselőre, ha még ennyit sem tudtak kilobbizni a kormánynál.

Tisztelt Államtitkár Úr! A kérdésem az lenne, hogy miért fekete bárány Nógrád megye a kormány szemében, és mikor lesz végre teljes hosszában kibővítve a 21-es főút. Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 210 2012.09.11. 10:33  41-237

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A munkahelyvédelmi törvényjavaslatot a fiatalok szempontjából szeretném vizsgálni, és ennek kapcsán a fiatalkorú-munkanélküliség egyéb kérdéseiről is szeretnék szót ejteni. Mindenekelőtt, ha a fiatalokról beszélünk, akkor fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a 15-29 éves népesség létszáma 1 millió 880 ezer fő, tehát ennyi fiatalról beszélünk mi e törvényjavaslat kapcsán, pontosan a 25 éven aluliakról beszélünk e körön belül. Fontosnak tartom azt is megnevezni, hogy a statisztika alapján a 15-64 éves népesség 27,8 százalékát teszik ki a munkaerőpiacon potenciális munkaerő-kínálatot jelentők közül ezek a fiatalok. Azokról a fiatalokról beszélünk, akik körében több mint két és félszerese a munkanélküliség az országos átlagnak. Európai uniós viszonylatban már mások az adatok. Ott még örülhetünk, hogy nem Görögország és Spanyolország színvonalán vagyunk, de ha valami radikális változás, drasztikus beavatkozás nem fog történni, akkor könnyen elképzelhető, hogy mi is erre az útra fogunk lépni, ahol közel 50 százalékos a munkanélküliség. Nálunk még csak 28 százalék körüli a fiatalkorú-munkanélküliség.

Kezdem egy pozitívummal, és őszintén örülök annak, hogy a kormány is érzékeli ezeket a drasztikus számokat, és végre foglalkozik a fiatalkorú-munkanélküliséggel, és próbál ez irányban tenni. Ugyanakkor már a vezérszónoki felszólalásainkban is elmondtuk, hogy édeskevés ez a mostani akcióterv, ennél sokkal többre van szükség. Pozitívan látjuk a jövőt, próbálunk optimisták lenni, és reméljük azt, hogy ez csak az első lépése egy nagyobb, a fiatalok foglalkoztatásának növelése érdekében tett akciótervnek, ennek csak a része ez a mostani beharangozott elképzelés.

Ami kritikánkat megfogalmaztunk a vezérszónoki felszólalásban, az volt, hogy önmagában új munkahelyeket nem fog teremteni ez a kedvezmény, ez a járulékkedvezmény. Itt sokkal inkább az várható, hogy a munkaadók majd elgondolkoznak azon, hogy érdemes-e nekik felvenni fiatalokat adott munkakörbe. Bizony érdemes lesz, mert kedvezményeket kapnak rá a járulékfizetésre vonatkozóan, és ez fluktuációt fog okozni az adott munkahelyen, elbocsátják azokat a munkavállalókat, akik után teljes járulékot kellene fizetni, és helyettük majd a fiatalokat fogják alkalmazni. Viszont ez csak arra lesz alkalmas, hogy esetlegesen társadalmi csoportokat ugrasszon össze. Ez nem lehet senkinek a célja. Pont ezért szükség lenne emellett olyan intézkedésekre is, amelyek új munkahelyek teremtésére vonatkoznak, erről sajnos keveset hallunk a kormánytól.

Ha fiatalkorú-munkanélküliségről beszélünk, akkor a kormány korábbi ötletéről is kell szót ejtenünk, ez pedig a pályakezdő-minimálbér kérdése. Államtitkár úr néhány hónapja harangozta be ezt az intézkedést, melyet szeretnének előbb-utóbb bevezetni. Én bízom abban, annak idején is a fenntartásainkat, az aggodalmainkat elmondtuk a pályakezdő-minimálbérrel kapcsolatban, bízom abban, hogy az, hogy azóta nem hallottunk erről és most sem ezzel álltak elő, azt jelenti, hogy nem fogják ezt bevezetni, ugyanis mi ezt nagyon rossz iránynak tartjuk. Olyan szintű kiszolgáltatottságnak tenné ki a fiatalokat, előfordulhat, hogy 48 ezer forintért kellene elhelyezkedniük, ami nemhogy motiválná őket, hogy itthon maradjanak, hanem inkább arra ösztönözné őket, hogy a kivándorlásban gondolkodjanak, mint ahogy már nagyon sokan teszik ezt napjainkban is.

(16.30)

Gondoljunk csak bele, a pályakezdő-minimálbér a minimálbér 70 százaléka lenne, ami körülbelül nettó 48 ezer forintnak lenne megfelelő, és azt mondanom sem kell, hogy ez semmire nem elég.

Azon is érdemes elgondolkodni, hogy most a felsőoktatásban komoly változások voltak, melyek egy részével kapcsolatban nekünk nagyon komoly kritikáink voltak. A hallgatói szerződés elvével egyetértünk arra vonatkozóan, hogy akit itthon tanítunk, azt próbáljuk mindenáron itthon tartani, ugyanakkor mindazon kormány általi vállalás nélkül, miszerint munkahelyet is teremtenek a fiataloknak, ez a szerződés egyoldalú. Miként várjuk el mi a fiataloktól azt, hogy itthon legyenek, itthon dolgozzanak, hogyha nincs megfelelő számú munkahely? Ezzel csak azt fogjuk elérni, hogy három év után, hogyha majd egy fiatal kikerül az egyetemről, már aláírta ezt a szerződést, tudja, hogy neki el kell helyezkednie, és jobb híján majd elmegy a Tescóba diplomásként éhbérért dolgozni, csak azért, hogy meglegyen a megfelelő idejű munkaviszonya annak érdekében, hogy ne kelljen visszafizetni a tanítása költségeit. Fontos lenne tehát ebből a szempontból is átgondolni a hallgatói szerződést, és megteremteni a kormányoldali garanciákat is a foglalkoztatottságra, hogy az egyetemről kikerülő fiataloknak legyen hol elhelyezkedniük.

Rossz iránynak tartjuk a fiatalok munkanélkülisége szempontjából a tankötelezettség 16 évre való leszállítását. Számos alkalommal elmondtuk, és most is elmondom, hogy mindez megteremti annak a lehetőségét, hogy szakképzettség nélkül kerüljenek ki fiatalok a középiskolából, úgy fejezzék be a tanulmányaikat, hogy nincs egy olyan szakma a kezükben, amivel el tudnak helyezkedni. Úgy gondolom, ez nem járul hozzá az ő foglalkoztatottságukhoz.

Annak örülünk ezen akcióterv kapcsán, hogy figyelembe vették ennek a bevezetésénél a Start-kártyával kapcsolatos problémákat. Jó néhányszor felvetettük már, hogy a Start-kártya egy jó kezdeményezés, de alapvetően elhibázott az a része, hogy két év után megszűnik a kedvezmény, és ilyenkor a munkaadónak el kell gondolkodnia, hogy mit is csináljon a fiatallal, és a legtöbb esetben bizony az a döntés születik, hogy egy újat vesznek fel helyette. A munkaadó szempontjából sajnos ez érthető, a mai helyzetben minden egyes ezer forint számít neki, és fontos az, hogy kevesebb járulékot kelljen fizetni.

Éppen ezért már a Start-kártyánál is azt javasoltuk, hogy fokozatosan csökkentsék a járulékkedvezményt, és így egyfajta többéves futamidő segítségével vezessék ki a rendszerből. Annak idején, amikor még írásbeli kérdéssel fordultam ez ügyben a minisztériumhoz, akkor még az volt a válasz, hogy ennek a Start-kártya programnak nem az a célja, hogy hosszú távon biztosítson a fiataloknak munkaviszonyt, hanem hogy gyakorlatot adjon. Természetesen ez is egy fontos szempont, de nem szabad elhanyagolni a másik oldalt sem, és ha már egy fiatalnak lehetősége volt egy munkahelyen elhelyezkedni, akkor meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy ott is ragadjon, és a járulékkedvezmény megszüntetésével ne tegyék ki az utcára. Tehát ez a probléma megoldásra került ennél az akciótervnél, és örülünk annak, hogy itt már fokozatosan vezetik ki, két év után egy évig feleannyi járulékkedvezmény fog járni a munkaadónak, amit egy szerencsés döntésnek tartunk.

Nagyon fontosnak tartanám, hogy ha a fiatalkorú-munkanélküliségről beszélünk, akkor a fiatal vállalkozókról is szót ejtsünk, és sajnálatos módon erről kevés szót ejtettünk eddig itt az Országgyűlésen belül. Ebben volt egy pozitív kezdeményezés, ami 1600 új vállalkozás létrejöttét segítette a fiataloknál, ez azonban édeskevés. Első lépésnek jó, helyes, viszont mindenféleképpen folytatást igényel.

Csak hogy egy példával éljek, mennyivel le van maradva hazánk a fiatalok vállalkozási kedvével kapcsolatban: a 2,3 milliónyi, 15-34 éves fiatalnak kevesebb mint 4 százaléka mert saját vállalkozásba fogni, és ennél sokkal nagyobb kedv sincs a fiatalokban, az is 10-20 százalék között van. Ezzel szemben EU-átlagban a fiatalok 45 százaléka, az Egyesült Államokban pedig 55 százalék gondolkodik vállalkozás alapításában. Láthatjuk a drasztikus különbséget a fiatalok gondolkodásmódjában. Sajnos, ez a szemléletmód hiányzik ma a fiatalokból, és ennek érdekében kellene megadni minden segítséget a mai középiskolás, egyetemista és az egyetemről kikerült korosztálynak, hogy merjenek saját vállalkozásba fogni.

És a fiatalkori munkanélküliségnek még egy aspektusát szeretném megvilágítani, ez pedig a gyakorlat hiánya, és hogy ezzel kapcsolatban milyen módon tudnának gyakorlatot szerezni, ami feltétel az elhelyezkedéshez. A diákmunka rendszerén belül számos problémával találkozhatunk, nem egy esetben kihasználják a fiatalokat, visszaélnek az ő kevesebb jogi tudásával. Ráadásul olyan munkákra alkalmazzák őket, amiket egy szakképzetlen tanuló és bárki el tud végezni.

Érdemes lenne elgondolkodni azon, és az "Új nemzedék jövőjéért" programban található is erre való utalás, csak mint ahogy sok más abból a programból, ez sem került megvalósításra, hogy megteremtsük annak lehetőségét, hogy a diákmunkát olyan gyakorlatként végezze a fiatal, ami a tanulása gyakorlati idejébe beleszámít, tehát a tanulmányainak megfelelő munkát tudjon végezni a diákmunkája alatt. Ez számára is hasznos lenne, és az adott cég vagy vállalkozás is örülhetne annak, hogy olyan diákot tud alkalmazni, akinek bizonyos fokú szakértelme már van ahhoz a munkakörhöz. Fontosnak tartanám ezt is megfontolni és bevezetni ezt az új nemzedék programban meghatározott programpontot.

Összegzésként tehát örülünk annak, hogy foglalkozik a kormány a fiatalkorú-munkanélküliséggel. Arra szeretném kérni, az általam felvetett dolgokat fontolja meg, és ne álljon meg itt, ennyivel a kormány tevékenysége, annak érdekében, hogy a fiatalok munkanélküliségét csökkentsük, hanem minél több intézkedéssel próbálják ezt elősegíteni, mert úgy gondolom, hogy a fiatalok itthon tartása nemcsak az ő egyéni szempontjukból, hanem Magyarország és a társadalom teljes egészének szempontjából egy fontos tényező, és ebben nagyon fontos teendője van a kormánynak is.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
218 177 2012.09.17. 2:07  176-179

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Júliusban írásbeli kérdést intéztem az emberi erőforrások miniszteréhez a drogstratégiával kapcsolatban. Az akkor kapott válasz azzal zárul, hogy az Amsterdam Shopok bezártak, és a drogvásárlásra alkalmas internetes honlapok megszűntek.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mindez nagyon jó lenne, ha tényleg így lenne, de az önök állítása tényszerűen nem igaz. Márpedig nagyon veszélyes lehet, ha önök ilyen ábrándokba ringatják magukat, és ebből az álláspontból tekintenek a problémákra, mert az óhatatlanul téves reakciókat fog kiváltani önökből. Például azt, ami most is megfigyelhető, hogy nem történtek meg azok a szükséges, drogpolitikát érintő lépések, amelyek elengedhetetlenek lennének, hogy javulás történjen ezen a területen, és közelítsünk a miniszter által elképzelt állapothoz.

Az önök állításával szemben ugyanis jóval lehangolóbb a helyzet, hisz a shopok és honlapok továbbra is üzemelnek. A barikad.hu munkatársának öt percébe telt találni egy olyan honlapot, ahonnan lehet különböző fantázianévvel vagy vegyületképletekkel ellátott rendelést leadni ezekre az úgynevezett dizájnerdrogokra. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a honlap készítői legfrissebb kiírásukban épp azért kértek elnézést a vásárlóiktól, hogy nem másnapra, hanem csak két nap múlva tudják teljesíteni a rendelést, olyan sok megkeresés érkezik hozzájuk.

Nemcsak működnek a honlapok, de újul a kínálat is. Ez mutatja, hogy igenis szükség van az úgynevezett gyorsított eljárásra. A dizájnerdrogokra vonatkozó szabályozás hiányossága, hogy nem teremt lehetőséget arra, hogy az újonnan megjelenő szereket sürgősen tiltólistára lehessen tenni. Ennek következtében elhúzódik az a folyamat, amelynek a legfőbb célja az lenne, hogy az új tudatmódosító szerek mielőbb illegálisak legyenek. Ezek a hetek-hónapok lehetőséget adnak arra, hogy ezt a kiskaput kihasználva újra és újra legálisan forgalmazzanak drogokat. Addig nem lesz vége ennek a macska-egér játéknak, amíg a szabályokat ki tudják ily módon játszani.

A helyzet tehát egyáltalán nem olyan rózsás, ahogy azt önök szeretnék bemutatni. Kérdezem ezért, hogy mikor lesz végre drogstratégia. Mikor vezetik be az úgynevezett gyorsított eljárást az újabb és újabb dizájnerdrogokra, és mikor lépnek fel az említett internetes honlapok ellen?

Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 146 2012.10.09. 6:21  135-205

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Próbálok egy kicsit közérthetőbben beszélni erről a komoly házszabály-módosításról, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, hogy miről is van szó, ugyanis véleményünk szerint nem arról van itt szó, amiről eddig Salamon László, illetve Vas Imre beszélt.

Itt ugyanis egy nagyon trükkös megoldással próbálnak egy olyanfajta ellenzéki jogosítványt korlátozni, ami rendelkezésére állt eddig minden ellenzéki frakciónak, ez pedig a záróvita intézménye. Miről is van szó itt tulajdonképpen? Arról van szó, hogy önök ezzel a módosító javaslattal, lehet itt mindenféle koherenciazavarra hivatkozni, ezzel megmagyarázni, és perceken keresztül olyan paragrafusszámokat sorolni, amikből senki nem fog fel semmit, abból kifolyólag is, hogy nincs előtte a Házszabály, de a valós lényege ennek a módosító javaslatnak, ennek a házszabály-módosító javaslatnak, hogy megfosszák az ellenzéki képviselőket attól, hogy a záróvitában az utolsó pillanatban átírt törvényekről elmondhassák a véleményüket.

Nemegyszer volt példa erre az elmúlt években, emlékezhetünk, az egyházügyi törvénytől kezdve számos esetben volt arra példa, hogy érdemi javaslatokat nyújtottak be, és Salamon László előző szavaival ellentétben az alkotmányügyi bizottság ezeket rendre nem ítélte meg úgy, hogy ezek nem koherenciazavart küszöbölnének ki. Érdemi módosító javaslatokat engedtek keresztül, írtak át teljes törvényeket, és eddig legalább annyi jogosítványa volt az ellenzéki frakcióknak, hogy elmondhatták a véleményüket.

Érdemes azt is megnézni, hogy milyenfajta korlátozások alapján jutottunk el addig, hogy most már erre se lehetősége az ellenzéki frakcióknak. Kezdetben a záróvitában korlátlanul ki lehetett a frakcióknak fejteniük az álláspontjukat, nemegyszer volt arra példa, amikor érdemi módosító javaslattal írták át a már többször áttárgyalt törvényeket. Akkor bizony elhúzódott ez a vita. Ez aztán nem tetszett önöknek. Nem tetszett az, hogy hétfőn, a szavazások idején itt kell lenniük, óriási hangzavar van, mindig kifejezték a nemtetszésüket.

Nem véletlen, hogy Kövér László házelnök javaslatára az új országgyűlési törvényben ezt már korlátozták, s kezdetben, első lépésként lecsökkentették ezt 5 percre, hogy minden frakció csak 5 percben fejthesse ki a véleményét. Ez volt az első korlátozás. A másik korlátozás pedig az volt, hogy azt is Házszabályba foglalták, hogy nemcsak koherenciazavar esetén lehet benyújtani záró módosítót, hanem más esetekben is.

Most megszüntetnék ezt az önök számára kellemetlen intézményt, miszerint az ellenzéki pártok még a zárószavazás előtt elmondhatják a véleményüket az önök által benyújtott módosító javaslatokról. Tehát erre megy ki az egész játék, az összes többi csak szépen hangzó szavak, és direkt el van ez az egész bújtatva úgy, hogy egy átlagember, aki nem ismerője a Házszabálynak, ne vegye észre.

(14.50)

Érdemes belegondolni kicsit távolabbról nézve, hogy mit is jelenthet ez. Ez azt jelentheti, hogy a parlamentarizmust fogjuk - fogja a jelenlegi kétharmados többség - oly módon megcsúfolni, hogy egy törvényjavaslat esetén lemehet annak a törvényjavaslatnak az általános vitája, lemehet a részletes vitája, a frakciók elmondhatják álláspontjukat, majd pedig szépen a részletes vita után kapcsolódó módosító javaslatként, amikor már csak a zárószavazás lenne hátra egy hétfő délutánon, vasárnap délelőtt önök benyújtanak egy módosító javaslatot - mint ahogy a kijelölt bizottságnak erre lesz lehetősége -, és nincs egy olyan kitétel ebben a most, önök által módosított Házszabályban, hogy erről a módosító javaslatról megnyílna a vita a plenáris ülésen. A bizottsági ülésen vélhetően ezt át fogják beszélni, arra van ott lehetőség, de tudjuk, hogy össze nem hasonlítható egy bizottsági ülés nyilvánossága egy plenáris ülés nyilvánosságával.

Tehát önök egy vasárnap délelőtt benyújtott módosító javaslattal akár egy egész törvénytervezetet tudnak átírni úgy, hogy arról már több héten keresztül vitáztak az Országgyűlés képviselői. Átírhatnak tehát egy új törvényt, amiről aztán, mivelhogy nem zárószavazás előtti módosítóról van szó, ezt az előbb Salamon László el is mondta, hogy a zárószavazás előtti módosítókra vonatkozik az, hogy 24 órával az ülés kezdete után is be lehet adni, de az kizárólag koherenciazavar kiküszöbölésére vonatkozhatna, viszont a vasárnap délelőtt benyújtott módosító javaslatokat önök egy kapcsolódó módosító javaslatnak fogják értékelni, amiről aztán vita már nem nyílik meg. Így aztán annyi lesz, hogy a következő napon, a hétfői napon itt, a plenáris ülésen mindösszesen a módosító javaslatokról történő szavazásra lesz lehetőség, és arról, hogy érdemben megvitassuk ezeket a javaslatokat, nem lesz szó.

Az a nagy probléma, hogy önök ismételten elfelejtik azt, hogy önök még lesznek ellenzékben. Mindig abból indulnak ki - az elmúlt két és fél évben számos törvényjavaslatnál láthattuk ezt, abból indulnak ki -, hogy ez a jelenlegi kétharmados többség vagy legalábbis ez a Fidesz-kormányzás örökéletű dolog. Szerencsére nem az, nemsokára önök is lesznek ellenzékben, és önök ugyanúgy szenvedői lesznek ezeknek a most meghozott intézkedéseknek, amit a korábbiakban is vagy akár ezzel a javaslattal most meghoznak.

Ezért arra inteném önöket, hogy egy kis önmérsékletet tanúsítsanak, és gondolják át, hogy itt azért hosszú távon alkotunk törvényeket, hosszú távú döntéseket kell hozni, és nem biztos, hogy ez az önök érdekét is fogja szolgálni, amikor majd ellenzéki pártként próbálják kifejteni a véleményüket egy-egy záróvita kapcsán.

Mindezek alapján továbbra is mondom, hogy amit Salamon Lászlótól és Vas Imrétől hallhattunk, az egy szépen hangzó máz és jogi csűrés-csavarása a dolgoknak, de nem a valós dolgokról szól. A valós dolog itt az lenne, hogy szeretnék megszüntetni a záróvitát, ami önök számára kellemetlen, hogy a zárószavazás előtt az ellenzéki pártok még fel tudják emelni a hangjukat az ellen, hogy önök akár törvényeket írnak át az utolsó pillanatban, mint ahogy erre volt példa. Ezt szeretnék megszüntetni, erre irányul ez a módosító javaslat, emiatt ezt mi nem tudjuk támogatni. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 150 2012.10.09. 2:03  135-205

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Ön nem mondott igazat, ön tudatosan ferdített. Elmondta az alkotmányügyi bizottság kapcsán, hogy három jobbikos képviselő igennel szavazott. Szeretném kérdezni, hogy mire szavazott igennel. Az általános vitára való alkalmasságra. Ön is tudja nagyon jól jogászként, nem hiszem, hogy nekem kellene ezt önnek elmondani, hogy teljesen más az általános vitára való alkalmasság, amikor azt hagyják jóvá a jobbikos képviselőtársaim, hogy igen, itt a plenáris ülésen megvitathatjuk, kifejthetjük álláspontunkat, elmondhatjuk kritikáinkat, jelezhetjük, hogy támogatjuk-e vagy nem, hogy milyen módosító javaslatokat szeretnénk beadni, vagy az, hogy ön - ferdítve - azt mondta, hogy támogatták a javaslatot. Erről egy bizottságban nem szavaznak, ezt ön is nagyon jól tudja. Ön összemosta a kettőt, ön tudatosan ferdített. Kérem ezért, hogy ilyen irányba ne menjen tovább a párbeszéd, nem méltó ez önhöz sem, úgy gondolom.

A másik dolog: ön arra sem reagált, a záróvitás felvetésemre. Amire reagált, hogy vasárnap délelőtt nem látott még ülésezni bizottságot. Kérdezem én, hogy akkor miért hoztak olyan házszabályi változást, olyan országgyűlési törvényt, amikor vasárnapi határidőt szabnak meg. Önök alkották ezt a szabályt, és most ön teszi fel a költői kérdést, hogy miért van erre szükség, hogyha vasárnap nem szokott itt ülésezni a bizottság. Akkor miért ilyen határidőt szabtak? Ez önökön múlt, ezt önöknek kellene kijavítani.

Szintén nem reagált a konkrét érdemi felvetésemre, a záróvitás felvetésemre. Azt kérdezném, hogy ha önöknek az a célja, hogy minden benyújtott módosító javaslatról legyen vita, akkor miért nem tettek bele egy olyan mondatot - zárójelben megjegyzem, hogy önök direkt nem tették bele ezt a mondatot -, hogy a benyújtott kapcsolódó módosító indítványokról újra megnyílik a vita. Ez jelentené azt a garanciát, miszerint nem lehet egy olyan módosító javaslatot benyújtani a Házhoz, ahol a plenáris ülésen nem lehet elmondani erről a véleményünket. Önök ezt nem tették meg, és direkt nem tették meg, azért, hogy az ellenzéki pártok jogait ezzel korlátozzák. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 158 2012.10.09. 1:57  135-205

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Salamon képviselőtársam, én nagyon tisztelem önt, mert nagyon tudatosan tud most is nem a lényegről beszélni. Itt a lényeg a záróvitán van, ön is nagyon jól tudja ezt, és nagyon ügyesen kerüli ezt a témát, próbálja másra terelni a szót.

Vegyünk egy konkrét példát: hogyan működött eddig az Országgyűlés a fideszes gyakorlat szerint? Az utolsó napon, hétfő délelőtt, a zárószavazás előtt benyújtottak egy módosító javaslatot. Elméletileg csak koherenciazavarral kapcsolatos módosító javaslatot lehetett volna, ez mégsem az volt. Az alkotmányügyi bizottság behunyta a szemét, de a kezét feltette, megszavazták, majd pedig idekerült elénk, és a záróvita kapcsán minden párt, minden ellenzéki frakció felháborodva elmondta, hogyan képzelik azt, hogy önök az utolsó pillanatban átírják a törvényt - az egyházügyi törvény erre a legeklatánsabb példa -, és önöknek ezt kellemetlen volt hallgatni. Kellemetlen volt, hogy az Országgyűlés színe előtt itt önök lelepleződtek, az alkalmatlanságuk, az ügyetlenségük vagy ki tudja, milyen lobbiérdeknek megfelelően az utolsó pillanatban nyújtottak be módosító javaslatot, ami tartalmilag módosította az egész törvényt, és önöknek ez kellemetlen volt.

Mi fog ezután történni? - beszéljünk egy kicsit erről. Az fog történni, hogy ezután, ha elfogadja a Ház ezt a módosító javaslatot, vasárnap 1 óráig, amit önök beadnak módosító javaslatot, azt kapcsolódó módosító javaslatként fogják értelmezni, amiről nincs vita. Nagyon helytelenül nincs vita, most sem volt, ezután sem lesz vita, önök ezt nagyon jól tudják. Tehát vasárnap délelőtt benyújtanak egy módosító javaslatot, és erről nem lesz vita, majd pedig hétfőn szavazás van, ahol a módosító javaslatokról szavazás van, elfogadott módosító javaslatok esetén egy héttel később zárószavazás, de vita már nincs. Amit önök eddig záró módosítóként tettek meg, hogy benyújtották, és vita kellett hogy legyen az Országgyűlés Házszabálya szerint, most nem kell vitát rendezni róla, nem kell vitát tartani róla.

Önöknek ez a céljuk, és ez az, amiről ön nem beszél, hanem tudatosan mellébeszél. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 188 2012.10.09. 2:11  135-205

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Engedje meg, tisztelt Salamon László képviselő úr, hogy én továbbra se az önök által meghatározott célról beszéljek, arról beszélt Staudt Gábor, beszéltek önök eleget, én inkább beszéljek arról, amit mi valós célnak gondolunk és nagyon komoly kritikának, és nagyon nagy aggályaink vannak ezzel kapcsolatban, ugyanis nemhogy nem adott megfelelő választ ezekre, hanem inkább kérdéseket szültek az ön által elmondottak.

Továbbra sem tudjuk azt, hogy például egy támogatott sor esetén, amiről a Házszabály rendelkezik, hogy csütörtök éjfélig kell beadni, mi lesz akkor, hogyha itt szombat-vasárnap beadnak egy-egy módosító javaslatot az új, önök által beillesztendő paragrafusrész szerint, akkor támogatott sor készül-e új ebben az esetben, mi lesz ezzel.

Jogos kérdéseket vet az fel, hogyha az előterjesztő megnézi a módosító javaslatok közül, hogy mi az, amit támogatni tud, utána újak érkeznek, akkor legyen lehetősége ezt megtenni.

(15.40)

Önök ezt a kérdést sem kezelik, és erre is - mint általában sok jogos felvetésre - Salamon László azt mondja, hogy hát igen, ez kérdéseket vet fel, nyújtsanak be ilyen javaslatot, majd beszéljünk erről is, beszéljünk arról is. Ez egy mellébeszélés, képviselő úr. Ön is tudja jól. Tudja jól azt, hogy nyújthatunk be mi akármilyen jó javaslatokat, önök gondolkodás nélkül lesöprik azokat. Hiába mondunk logikus érveket, racionális gondolatmenet alapján levezetünk dolgokat, önök lesöprik ezeket. Tudja nagyon jól, hogy így működik ez az Országgyűlés. Kérem, hogy ne legyen álszent, és ne próbálja nekünk visszadobálni a labdát, mikor tudható, hogy az fog megvalósulni, amit önök szeretnének.

Az is kérdést vet fel, hogy ön azt mondja, hogy önöknek ez jutott eszébe, és ez egy koherenciazavar kiküszöbölését javító indítvány. Miért van az - és ez egy költői kérdés -, hogy önöknek mindig csak olyan javaslat jut eszükbe, ami egyben magában hordozza az ellenzéki frakciók jogainak korlátozását is? Mert folyamatosan ezt látjuk. Amikor valami garanciát kellene adni, mint amit ön is jogosan elmondott (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy például kapcsolódó módosító javaslatokról legyen vita, önöknek azzal kapcsolatban nem jut eszébe semmi sohasem.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 192 2012.10.09. 2:07  135-205

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak szeretném helyretenni ezt az utolsó mondatot. Egyrészt Staudt Gábor képviselőtársam is megerősítette az általam elmondottakat, Szilágyi Péter szintén utalt erre. Tehát kérem - a négy ellenzéki hozzászóló képviselőből három egyetértett ezzel -, ne próbálja ezt a problémát szőnyeg alá söpörni, mert nem erről van szó. Úgy gondolom, hogy nagyon jogos észrevételeket tettem. Ha önnek őszinték lennének a szándékai, akkor az lett volna a válasz, hogy ha a képviselő úr valamit kritizált, akkor beleillesztenek egy módosító javaslattal egy olyan mondatot, ami engem megnyugtat. Önnek nem ez volt a szándéka. Ön egyetlenegy esetben sem mondta azt, hogy igen, akkor próbáljuk ezt egyértelművé tenni. Ön azt mondja, hogy ez a gyakorlat. Ez engem nem nyugtat meg, ne haragudjon meg, tisztelt képviselő úr. Ismerjük a Fidesz, a jelenlegi kormánypárt módszereit, bármilyen gyakorlatot. Az sem volt gyakorlat, hogy a záró módosító kapcsán egy energetikai tárgyú törvényben mezőgazdasági törvényt módosítanak. Ez sem volt gyakorlat, önök mégis megtették rendre.

Ne haragudjon, hogy az elmúlt két és fél éves tapasztalatom alapján nem tudok megbízni az ön szavában, és egyetlenegy garanciát nem hallottam öntől arra, hogy milyen módon próbálják az általam felvetett kérdéseket orvosolni. Pedig megtehetnék azt, hogy rögzítik ebben az egy mondatban, amit önök próbálnak itt most módosítani, rögzítik azt, hogy benyújtott módosító javaslat esetén újra megnyílik a vita, vagy például azt, hogy elhalasztják a szavazást, amire itt utaltak, hogy volt egy ilyen gyakorlat - miért nem lehet akkor ezt belefoglalni? Van is egy gyakorlat, és ez az, amiben én nem bízom, hogy ez így fog maradni ez után a módosítás után is. Úgyhogy kérem azt, hogy ha önben tényleg jó szándék működik, jó szándékkal áll ehhez a dologhoz, akkor inkább nyugtasson meg, ne kioktasson, hanem nyugtasson meg, és foglaljanak bele olyan mondatokat ebbe a módosító javaslatba (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amelyek az én aggályomat revideálják és felülírják. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 194 2012.11.05. 2:03  193-196

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Jobbik felháborítónak tartja, hogy a kormány által elrendelt újabb zárolás egyik legnagyobb vesztese a kultúra területe. A Nemzeti Kulturális Alapot érintő újabb, ezúttal 900 millió forintos zárolás visszafordíthatatlan károkat fog okozni fontos, értéket közvetítő szervezetek tucatjainak.

(17.00)

A szervezetek egy része már így is hitelből él vagy a megszűnés határán van. A kormány most ezeknek kívánja megadni a kegyelemdöfést.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mi a bűne ezeknek a szervezeteknek? És miért mostohagyermeke a kultúra a kormánynak? Miért jó önöknek, ha holnaptól megszűnnek jelentős író-, képzőművészeti, színházi társaságok, szervezetek?

Csak emlékeztetőül: tavaly is kétmilliárd forintot zároltak az alapnál, idén februárban aztán következett egy egymilliárd forintos zárolás, majd pedig a most említett közel egymilliárdos. Mi ez, ha nem a kultúra kivéreztetése?

És kérem, államtitkár úr, ne kezdje megint a válaszát az elmúlt nyolc évre való mutogatással, hisz ha mindenképp pénzt akarnak spórolni, akkor számos más területen megtehetnék ezt. Ott van például a Jobbik ellehetetlenítésén dolgozó Terrorelhárítási Központ, amire évről évre milliárdok mennek el feleslegesen, vagy épp az eredményt elérni nem tudó cigány integrációs programok, a felesleges focistadionok, és még lehetne sorolni számos pénzszórási területet.

Az érintett szervezetek tiltakozásaira adott válaszukból idézem az önmagáért beszélő szófordulatot: "bízunk benne". Mégis miben bíznak, államtitkár úr? Miközben hetente újabb és újabb százmilliárdos megszorítást jelentenek be, úgy gondolják, hogy Matolcsy György majd meglát néhány fölös milliárdot a költségvetésben? A kultúra sajnos egy dologban biztosan nem különbözik a magyar társadalom döntő többségétől: ugyanúgy napról napra élnek ezek a szervezetek, mint ahogy az emberek nagy része; ha a költségvetési támogatásokat nem kapják meg, ha csak egy részét kapják meg, azt nem lehet majd jövőre kipótolni, mert lehet, hogy addigra megszűnik az adott szervezet.

Tisztelt Államtitkár Úr! Miért lehetetlenítenek el fontos kulturális szervezeteket? Hogy van az, hogy értelmetlen célokra van pénz, értéket teremtő és közvetítő célokra pedig nincs?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 162 2012.11.12. 1:05  155-164

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Ki kell javítanom, Dúró Dóra nem a 2007-es adatokat, hanem a 2007-es programjukat mondta el. Szerettünk volna frissebb programból idézni, de egyszerűen nem találtunk, nagyon taktikusan a Fidesz nem volt hajlandó nyilatkozni erről. De az biztos, ha nyilatkoztak volna, akkor nem az önfenntartó felsőoktatásról tették volna meg, ahogy erről mostanában itt a miniszterelnök úrtól, illetve öntől is hallani lehet. Azt tehát kijelenthetjük, hogy önök átverték a fiatalokat, nem erről volt szó. Nem annak tükrében szavaztak önökre 2010-ben azok a fiatalok, akik a Fideszt választották, hogy önök önfenntartóvá akarják tenni a felsőoktatást, és a diákhitelre építve akarják lehetővé tenni azt, hogy minél több diák tudjon tanulni.

Azt sem értem, hogy miért kell sikerként reklámozni azt, hogy egyre többen veszik fel a diákhitelt, amikor az egy kényszerpálya. Annak kellene örülnünk, ha nem lennének rászorulva a fiatalok a diákhitelre, de sajnos az a jelenlegi helyzet, a gazdasági helyzet, hogy rá vannak kényszerülve, és ezen súlyosbít az a helyzet, hogy önök egyre inkább csökkentik az állami férőhelyek számát. Ez tehát egy nagyon rossz irány, amivel mi nem tudunk egyetérteni. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 14 2012.11.19. 5:04  13-16

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A múlt héten a kormány "Minden ideköt" címmel egy új kampányfilmet mutatott be a fiatalok itthon tartása végett. Szeretném leszögezni, hogy nem a kampányfilm műfajával van önmagában gondunk, hiszen önmagában az érthető, hogy egy ilyen életérzést átadó filmre szükség van, azonban ez a film egyértelműen egy pótcselekvés, egy torz képet mutat a fiatalokról.

Nagyon jellemző az a tény, hogy a YouTube-os videó alatt, ahová önök feltöltötték ezt a videót, letiltották a kommenteket. Elég nehéz helyzetben lehettek, meg kell vallani, hogy mi a kevésbé kényelmetlen az önök számára, az, hogy letiltanak egy kommentelési lehetőséget, az a kormány, aki mindig is a nemzeti együttműködés rendszerének nevezte magát és a társadalmi konzultációkat helyezte előtérbe, vagy pedig az, hogy szembesülnek az igazsággal. Nem egy könnyű helyzet ez, de azt javaslom, hogy ilyenkor ne a fiatalokban keressék a problémát, hanem nézzenek önmagukba, még akkor is, ha ez nagyon kevéssé jellemző önökre.

De miért is mondom azt, hogy pótcselekvés? Pótcselekvés, hiszen önök néhány apró dolgot tudnak felmutatni a fiatalok érdekében, amelyek szűk társadalmi rétegeket érintenek, amelyekről ha megkérdezik a fiatalokat, 90 százalékuk még csak nem is hallott róla. És ez nem az ő hibájuk, hanem ez egyszerűen azt jelenti, hogy nem széles rétegeket érintő kérdésekkel kapcsolatban próbálják a fiatalokat segíteni.

Nagyon fontos a fiatal gazdákat támogató pályázat, de összességében néhány száz gazdát fog érinteni. Nagyon fontos a fiatal vállalkozókat érintő pályázat, de szintén 100-200 fiatal vállalkozónak fog segítséget nyújtani, és ezzel szemben pedig több százezer fiatal van, akiket viszont érintenek az önök mindenkit hátrányosan érintő intézkedései, legyen szó a felsőoktatásról vagy bármi olyan kérdésről, ami őket rosszabb helyzetbe hozza és a kivándorlásra ösztönzi őket.

Nagyon fontos megemlíteni azt, hogy miért is érzem azt, hogy torz ez a kép, amit a videó sugall. Nagyon fontos a fiatalok számára a szórakozás, úgy, ahogy az önök generációjának is annak idején vagy akár most is fontos, de azért egy torz kép azt mutatni, hogy a mai fiatalok a bungee jumping, a siklórepülés és az akvapark hármasa közül választhatnak, és ez tölti ki az ő szabadidejüket. Ezzel szemben nem foglalkozik a problémáikkal, az oktatásbeli, a munkahely-keresési, a lakhatási problémáikkal, erről egy szót sem hallhatunk ebben a filmben.

Önöknek két nagy bűnük van. Az egyik a koncepciótlanság, az, hogy önöknek nincs egy világos elképzelésük arról, hogy hogyan is segítsék a fiatalokat. Az ennek alapjául szolgáló ifjúsági törvényt önök több éve nem alkotják meg, pont Rétvári Bence államtitkár volt az, aki öt évvel ezelőtt itt a parlamentben sürgette ennek a megalkotását (Dr. Rétvári Bence: Igen.), azóta egy szót nem hallunk erről, bár a tandíjjal kapcsolatos pálfordulásuk óta ez már nem meglepő.

A másik nagy bűnük pedig az, hogy bizonytalanságot okoznak a fiatalok körében. Önök az egyik napról a másikra hozott döntéseikkel, akár az állami férőhelyek számának kialakításában, amit néhány hét alatt hoztak meg, a felvételi lezárulta előtt, vagy éppen azzal, hogy a felsőoktatási intézményektől újabb és újabb pénzt vonnak el, és heteken, egy-két héten belül kell az intézményeknek meghozni drasztikus döntéseket, vagy éppen azzal, hogy újabb és újabb adókat vetnek ki, munkahelyeket sodornak veszélybe, olyanfajta bizonytalanságot sugallnak a fiatalok felé, ami szintén a kivándorlás felé ösztönzi őket. Ezt sugallja számukra, mert sajnos azt kell mondanunk, hogy külföldön kiszámíthatóbb jövő vár rájuk, mint itt, az önök kormányzásának köszönhetően.

(13.40)

De ha már a jól sikerült videóknál tartunk, akkor meg kell említsem a diákhitelnek az egyik kampányvideóját. Néhány héttel ezelőtt annak lehettünk szemtanúi, hogy önök most már nyíltan is a diákhitel felvételére buzdítják a fiatalokat. Az adott reklámfilmben egy fiatal pár van, a férfi kelne fel reggel, és indulna dolgozni, indulna diákmunkába, a nő pedig azzal szólítja meg, hogy hová is mész dolgozni, hiszen már van diákhiteled. Kérdezem önöket, hogy ilyenkor önök belegondolnak-e abba, hogy mire biztatják a fiatalokat. De akár említhetném Hoffmann Rózsa múlt heti felszólalását is, aki szinte örömtáncot járt annak kapcsán, hogy ötezren felvették a diákhitel 2-t.

Kérdezem én, belegondolnak-e önök ilyenkor abba, hogy minek örülnek. Önök annak örülnek, hogy a fiatalok eladósítják magukat. Érdemes lenne ilyenkor megvizsgálni azt, hogy miért is kényszerülnek erre. Azért kényszerülnek erre, mert önök egy irreális, társadalmi igazságtalanságokat eredményező, önfenntartó felsőoktatási rendszert szeretnének megteremteni. Ennek részeként pedig burkoltan bevezették a tandíjat, és emiatt kényszerülnek a fiatalok diákhitelt felvenni. Kérem ezért, hogy foglalkozzunk ezekkel a problémákkal, és mindennek érdekében a Jobbik egy eseti bizottság felállítását javasolja, amelynek feladata lenne a fiatalok kivándorlásának csökkentése érdekében meghozandó intézkedések megtétele, kormány elé tárása.

Kérem ezért, hogy önök ne csak szóban erősítsék a kommunikáció, a párbeszéd fontosságát, ne csak szavakban hangozzon el sokszor a nemzeti együttműködés rendszere, hanem ennek a bizottságnak a felállításával támogassák azt, hogy a fiatalokon tudjunk segíteni. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 62 2012.12.10. 2:59  61-67

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! 2009. október 26-án az Országgyűlés teljesen egyhangúlag fogadta el a nemzeti ifjúsági stratégiát. Ez a fiatalok helyzetének javítása szempontjából nagyon fontos dokumentum kötelezi a kormányt, hogy kétévente cselekvési tervet alkosson, amelyben részletekbe menően meg kell szabnia, hogy milyen konkrét programokat, feladatokat fog végrehajtani az adott két évben a fiatalok érdekében.

Az első ilyen stratégia 2010-2011-re vonatkozóan el is készült. Most éppen a második kétéves cselekvési tervnek kellene hatályban lennie, és ezt kellene végrehajtani, de csak kellene, merthogy most, 2012. december elején - közel egy évvel az előző lejárta után -, a törvényi előírás ellenére sincs elfogadott cselekvési terv. Mondom még egyszer: egy évvel az előző cselekvési terv lejárta után arra nem volt képes a kormány, hogy az újat megalkossa, és meghatározza, hogy milyen programokkal kívánja segíteni a fiatalokat. Még csak nem is a megvalósításról beszélek tehát, arról nem is tudnék, merthogy önök le sem fektették, hogy mit akarnak csinálni, hiszen még a cselekvési terv megalkotására is képtelenek voltak. Van ugyan egy tervezet, amihez egyébként a Jobbik is megtette javaslatait, de addig nem jutnak el, hogy ezt elfogadják, és elkezdjék megvalósítani, ez pedig egyértelműen megmutatja, hogy a kormány számára mennyire fontosak a fiatalok.

De miért is lenne fontos az a cselekvési terv? Minden felmérés, statisztika drámai képet mutat: a kivándorlás és az arra való hajlandóság soha nem látott magasságokban van, és ez a szám az elmúlt két évben - nem függetlenül az önök intézkedéseitől - megkétszereződött. A tények tehát magukért beszélnek, és egyértelműen megmutatják, hogy amit önök tesznek a fiatalokért, az édeskevés. S ezt nemcsak a Jobbik mondja, hanem a fiatalok is érzik.

Az a néhány dolog, ami történt az érdekükben, maximum arra jó, hogy a négyperces válaszadási időt kitöltse, hogy egy-két dolgot fel tudjon sorolni az államtitkár úr, de a fiatalok ezeket az intézkedéseket nem érzékelik, például azért, mert azok csak nagyon szűk rétegeket érintenek, amelyek nem fogják ellensúlyozni a nagy részüket hátrányosan érintő intézkedéseket. Számos olyan intézkedés született ugyanis, ami a fiatalok széles rétegét hátrányosan érinti: gondoljunk csak a múlt heti, felsőoktatási keretszámokról szóló kormánydöntésre vagy akár a fiatalkorúak munkanélküliségére, amelynek az aránya most átlépte a 30 százalékos lélektani küszöböt.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az önök eddigi kétéves intézkedései rögtönzött módon születtek, átgondolatlanul, gyors választ próbálva adni valami rémisztő, fiatalokról szóló felmérésre. Ez egy rossz gyakorlat, épp ezért lenne fontos egy ilyen, stratégiából levezetett cselekvési tervre, hogy legyen egy vezérfonal, amit követnek, ami kiszámíthatóbbá teszi az önök ifjúságpolitikáját, ami egyébként eddig súlyos kudarc volt. Erről jól árulkodnak az előbb említett szomorú kivándorlási adatok is.

Kérdezem tehát ezek után, miként történhet meg, hogy a kormány egy év alatt nem tudta elfogadni a nemzeti ifjúsági stratégiából levezetett cselekvési tervet. Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 66 2012.12.10. 1:09  61-67

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Válasza egyértelműen tanúbizonyságot tett arról, hogy ön nem szokott a fiatalokkal beszélni, mert ezek az adatok, felmérések nem azt bizonyítják, amit ön elmondott.

Hivatkozott itt például cinikus módon az egyeztetés fontosságára, hogy azért nem fogadták még el ezt a tervezetet. Kérdezem én, hogy a felsőoktatási keretszámok csökkentésénél ugyan miért nem volt fontos önöknek az egyeztetés; kivel egyeztetett a kormány, megkérdezte-e a hallgatókat, megkérdezte-e a Magyar Rektori Konferenciát, megkérdezett-e bármilyen egyetemet, amikor meghozták ezt a drasztikus döntést? Hivatkozott itt a Magyar Ifjúsági Konferenciára, miszerint ezzel is támogatják a fiatalokat. Azt miért felejtette el elmondani, államtitkár úr, hogy 15 millió forintból 8 millió forintot, tehát a költségvetésük több mint felét zárolta a kormány? Ön egyértelműen bebizonyította itt a szavaival, hogy a kormány nem tekinti prioritásnak a fiatalok segítését. Miként lehetne azt másképp magyarázni, hogy fél éve elkészítettek egy tervezetet, és fél év alatt nem volt ideje a kormánynak arra, hogy elfogadja ezt a tervezetet; azokat a döntéseket pedig, amik viszont hátrányosan érintik a fiatalokat - mint például a keretszámok -, egyik hétről a másikra meg tudják hozni.

Nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 48 2013.02.25. 2:51  47-53

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tudjuk jól, hogy a tankönyvellátási rendszer átalakítása több szempontból is indokolt volt, hiszen a liberalizált tankönyvpiacon szükség van a minőség érdekében a kínálat szűkítésére, és a kormányzat határozott szakmai ellenőrző szerepére, felelősségvállalására, továbbá az új kerettantervhez is illeszkednie kell a tankönyveknek.

Az indokok tehát jogosak, csak éppen a megvalósításba csúszott apró hiba. "Apró hiba" - mondom ezt idézőjelben, merthogy ez az apró hiba most már a szeptemberi tanévkezdést veszélyeztetheti, könnyen előfordulhat ugyanis, hogy fél év múlva a diákok nem tudják miből elkezdeni a tanulást. Mindezt nemcsak a Jobbik mondja, hanem a szakmai szervezetek, a tankönyvkiadók, a tankönyvterjesztők, a nyomdák, a pedagógusok is osztják az aggodalmunkat.

Ez kiderült a múlt heti oktatási bizottsági ülésen, ahol az érintettek - belülről látva a folyamatokat - nagyon komoly szakmai hibákra, késedelmekre, elhibázott és életszerűtlen kormányzati döntésekre hívták fel a figyelmet, egyben állást foglaltak amellett, hogy - a realitások talaján maradva - elképzelhetetlen az, hogy fennakadás nélkül tudják bevezetni az új tankönyvellátást a 2013-as tanévkezdésre. Ezért a zökkenőmentes iskolakezdés érdekében javasolták, hogy halasszák el ebben az évben még a Könyvtárellátó Nonprofit Kft. bevonását a tankönyvelosztás rendszerébe, és idén még a korábbi terjesztőkkel oldják ezt meg.

(14.30)

A kerettantervhez illeszkedő tankönyvek bevezetésére pedig egy évvel később kerüljön sor, ez utóbbira a minőségi kritérium miatt van szükség. Ha ugyanis ésszerűtlenül ragaszkodnak a most szeptemberi bevezetéshez, akkor az csak azt fogja eredményezni, hogy az új könyvek nem lesznek igényes, magas színvonalú tankönyvek, hanem csak a régiek sebtiben összecsapott módosításai vagy épp összeollózásai.

Miért is alakulhatott ki ez a káosz a tankönyvellátás rendszerében? Az ok igencsak egyszerű: a tankönyvpiacról szóló törvény módosításakor a kormány még nem számolt az egyes, a rendszer indításához szükséges rendeletek elfogadásának késedelmével. Ilyen volt például a kerettanterv az ígérthez képest jóval későbbi kihirdetése, amihez igazítani kell az új tankönyveket, vagy épp a több hónap késéssel, csak a napokban közzétett tankönyvrendelet. De a tankönyvjegyzék több hónappal későbbi nyilvánosságra hozása is idesorolandó, ugyanis a korábbi években február 28-a már az iskolák általi tankönyvrendelések leadásának a határideje volt, ehhez képest önök még csak most hozták nyilvánosságra a tankönyvjegyzéket, arról már nem is beszélve, hogy komoly aggályok merültek fel a nyomdai kapacitásokat illetően, mert ilyen mennyiségű könyv legyártásához több hónapra van szükség, ami szintén azt eredményezheti, hogy nem készülnek el a tankönyvek augusztus végére. Összegezve: több sebből vérzik a tankönyvellátás új rendszere.

Tisztelt Államtitkár Asszony! Mindezek után kérdezem, hogy meghallgatásra kerülnek-e a Jobbik és a szakmai szervezetek aggályai, félelmei. Hajlandók-e a szükséges halasztásokat megtenni, vagy pedig - több százezer diák iskolakezdését kockáztatva - görcsösen ragaszkodnak a mostani bevezetéshez.

Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 52 2013.02.25. 1:05  47-53

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Asszony! Ön a válaszának nagy részében azt mondta el, amit Gloviczki államtitkár úr a bizottsági ülésen elmondott, és ami után a szakmai szervezetek, tankönyvkiadók sorra leültek az asztalhoz és elmondták, hogy az önök által elképzelt menetrend nem tartható. Azért ez egy elég meredek állítás, amit ön mondott a válaszában, hogy kizárólag pénzügyi szempontok motiválják ezeket a kiadókat - úgy gondolom, hogy itt komoly szakmai érvek merültek fel.

Egyébként ez a helyzet kísértetiesen emlékeztet minket az iskolák államosításának folyamatára. Fél évvel ezelőtt az államtitkár asszony mindenkit nyugtatott, hogy itt aztán minden rendben fog menni, észre se fogják venni a változást a pedagógusok, a diákok, ehhez képest hétről hétre számos botrány, hatásköri megosztás, feladatmegosztások, pedagógusbérekkel kapcsolatos problémák merülnek fel.

Higgye el, államtitkár asszony, nem politikai szándék vezérel, amikor felvetem ezeket az aggályokat, vagy akár a szakmai szervezetek, hanem őszinte szakmai aggódás, úgyhogy kérem, fogadja meg ezeket, és gondolkodjanak el a későbbi bevezetésen.

A válaszát nem tudom elfogadni. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
262 18 2013.03.18. 5:09  17-20

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Államtitkár Úr! Néhány hete látott napvilágot az Ifjúság 2012 kutatás, amelyben 8 ezer fiatal véleményét kérték ki, hogy mi is a legégetőbb probléma számukra napjainkban, és válaszként egyharmaduk első vagy második helyen jelölte meg a bizonytalanságot.

Nyolc év szocialista kormányzás után nem vártunk csodát, nem vártuk azt, hogy megszűnjön a fiatalkorúak munkanélkülisége, vagy egyik pillanatról a másikra megoldódjon a fiatalok lakhatási problémája, ugyanakkor joggal vártuk el azt önöktől, hogy kiszámíthatóságot, tervezhető jövőt biztosítsanak a fiataloknak. Sajnos, ez nem sikerült - ezt nap mint nap láthatjuk -, és a fiatalok elvándorlással szavaznak arra, hogy mi is erről a véleményük: ezzel nyilvánítják ki ezt.

A Jobbik soha nem tagadta, hogy van egy nemzetközi tendencia, ami felgyorsítja ezt az elvándorlást, ugyanakkor mindösszesen ezzel magyarázni ezeket a drasztikusan megnövekvő számokat, adatokat, amelyek napvilágra kerülnek, úgy gondolom, hogy vagy egy álszent politika, vagy pedig egy szemellenzős politikára vall, hogy önök nem mernek szembenézni saját hibájukkal.

(13.30)

Tisztelt Államtitkár Úr! Ugye, ön sem gondolja komolyan azt, hogy kizárólag nemzetközi tendenciák az okai annak, hogy ilyen drasztikus mértékben megnövekedtek az elvándorlási számok 2010 óta?

Nézzünk meg egy konkrét területet, amivel kapcsolatban a múlt héten jelent meg egy adat, konkrétan a felsőoktatás területét, ahol egyértelműen leszűrhető, hogy az önök bizonytalansága, az önök egyik napról a másikra meghozott döntései milyen hatással vannak a fiatalokra. A múlt héten látott napvilágot az, hogy az idei felvételi létszám ismét csökkent a tavalyihoz képest. Két évvel ezelőtt még 141 ezer fiatal jelentkezett felsőoktatási intézményekbe, tavaly már csak 110 ezer, idén pedig 95 ezer, talán, ha még beérkezik néhány adat, akkor 100 ezer felsőoktatási jelentkezővel számolhatunk. Mindezt abban az évben, amikor mindennél könnyebb lesz bejutni a felsőoktatási intézményekbe, ugyanis eltörölték a keretszámokat.

Önök a decemberi problémákat, a gordiuszi csomót azzal vágták át, hogy a miniszterelnök javaslatára nincsenek idén keretszámok, így 240 pont felett mindenki bejuthat az egyetemekre. Ez tehát azt erősíthette volna meg, hogy minél többen tudjanak jelentkezni, és jelentkezzenek is a felsőoktatási intézményekbe. De az is a jelentkezők számának növekedését eredményezhette volna, hogy tavaly már 18 ezerrel kevesebben kezdhették meg a felsőoktatási intézményben a tanulásukat; logikus lett volna, hogy azok, akik tavaly nem jutottak be, idén újra próbálkoznak. Ahelyett tehát, hogy növekedést tapasztalhattunk volna, drasztikusan, közel 15 ezer fővel csökkent tavalyhoz képest a felsőoktatásba jelentkezők száma, és ennek egyértelműen a decemberi káosz és bizonytalanság az oka, amit önök idéztek elő. Önök, akik nyolc év ellenzékiség és három év kormányzás után egyik napról a másikra próbáltak egy felsőoktatási koncepciót bevezetni, ahogy ezt meg is tették, és a mai napig rengeteg fiatal azt sem tudja, hogy hogyan működik majd a jövőben a felsőoktatás. Ehelyett nagyon sokan inkább a külföldön való továbbtanulást választották.

Önmagában nem lenne probléma az, hogy kevesebben jelentkeznek a felsőoktatásba, ha azokat sikerülne megszűrni, akik időközben úgyis kihullanának az egyetemről, mert nem bírják annak a színvonalát. Csakhogy itt pont arról van szó, hogy azok az érettségi előtt álló fiatalok, akik rendelkeznek megfelelő nyelvtudással, olyan képességekkel, olyan tudással rendelkeznek, hogy megengedhetik maguknak a külföldön tanulást, pont ők azok, akik látva az önök bizonytalanságot okozó politikáját, inkább külföldre jelentkeznek már tovább.

Engedje meg, hogy néhány múlt heti hírt idézzek még, szintén alátámasztva ezeket. Míg Magyarországon problémát okoz nagyon sok diáknak az, hogy elkezdje egyáltalán a felsőoktatási tanulmányait, egy tervezetben arról olvashatunk, hogy külföldi diákok létszámát kívánja növelni a kormány magyarországi egyetemeken. A hír a továbbiakban így szól: hároméves felmenő rendszerben 900 fő esetén hozzávetőlegesen 4,5 milliárd forint költségvetési kiadást jelent ez a következő évekre. Nem önmagában azzal van gond, hogy külföldi diákok tanulnak itt. Önök szoktak általában arra hivatkozni, hogy ebben a gazdasági helyzetben meg kell gondolnunk, hogy minden forintot hova tesz a kormány, mire költ. Ebben a szituációban pedig nem engedhető meg az, hogy miközben magyar diákok szorulnak ki az egyetemekről, Srí Lanka-i, laoszi és különböző dél-szudáni diákok jöjjenek ide tanulni, a magyar diákok kárára. Mindeközben - külföldi diákokra van pénz - szintén egy múlt heti hír, hogy az ELTE-n harmadával csökkent a szociális támogatásra fordítható keretösszeg, emellett pedig az állam még 1,8 milliárdnyi normatívával is tartozik.

Ezzel összefüggésben szintén egy múlt heti hírt hadd idézzek: minden eddigi adatot megdöntött az Ausztriában dolgozó magyarok száma, immár 55 ezren dolgoznak hivatalosan. Számos olyan hírt csak a múlt hétről sikerült összeszednem, ami azt bizonyítja, hogy önök rossz úton járnak az ifjúságpolitikájukat tekintve.

Kérem, annak ellenére, hogy nem olyan fontos szavazóbázis ez, mint önöknek a nyugdíjasok, vagy éppen frusztrálja önöket, hogy a fiatalok között (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) ilyen alacsony a fideszes szavazók aránya, kérem, gondolják újra az ifjúságpolitikájukat.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
266 164 2013.04.08. 2:13  163-166

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Lassan eljutunk arra a pontra, amikor minden hétre jut valamilyen botrány az oktatás területén. Néhány hete éppen az derült ki, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumának döntése értelmében az ELTE-n és a Corvinus Egyetemen a hallgatói juttatásokra fordított összeg lesz jelentősen kevesebb. A döntés értelmében 30-40 százalékkal csökken ebben a félévben az ösztöndíjakra és a szociális támogatásokra juttatandó összeg, mert ennyivel kevesebb állami normatívához jutnak az intézmények.

Az ELTE esetében például, miközben a hallgatói létszám nem változik, addig a juttatásokra fordítható keret több mint 500 millió forinttal csökken az idén. Számszerűsítve 4200 főről beszélünk. Emiatt nem tudnak majd a korábbiaknak megfelelő mértékben támogatni olyanokat, akik fogyatékkal élnek, tartósan betegek, nagycsaládosok vagy árvák, illetve önhibájukon kívül szorulnának rá a támogatásra.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az említett intézmények nem tudnak ilyen mértékű forráselvonást kompenzálni. A kormányzat eddig csak közvetve, az intézményeken keresztül, de most már közvetetten is bünteti a hallgatókat. Most épp azokat, akik tanulmányi eredményeikkel kiérdemelték a támogatást, illetve azokat, akik szociálisan rászorulnának. Nem elég, hogy decemberben még a megvalósíthatatlan önfenntartó felsőoktatásról beszélt miniszterelnök úr, most még a rászorulóknak jutó pénzt is csökkentik ezen egyetemek esetében, ami csak tovább tetézi azt a bizonytalanságot, ami a felsőoktatást körüllengi. Márpedig az "Ifjúság 2012" kutatás szerint éppen ezt a bizonytalanságot érzik a fiatalok a legnagyobb problémának. Az ilyen döntések pedig ezt erősítik, ami sajnos végképp nem meglepő, hogy ezek után külföldre mennek inkább a fiatalok.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az intézmények ugyan ígéretet kaptak a minisztériumtól arra, hogy megkapják a teljes összeget, de arról nem lehetett hallani, hogy ez megtörtént-e. Illetve a kérdés továbbra is adja magát, miért van szükség folyamatosan ilyen elhibázott lépésekre, amelyek intézményeket és hallgatókat tudnak ellehetetleníteni vagy bizonytalan helyzetbe sodorni. Hogyan tudják garantálni, hogy hasonló eset nem történik, és hajlandók teljes egészében véget vetni az önöknél már megszokottá vált év közbeni forráselvonásoknak?

Várom érdemi válaszát. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
272 174 2013.04.29. 2:12  173-176

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Évek óta komoly probléma forrása, hogy Balassagyarmaton az egykor dicső múltú laktanyából szinte luxus módon kialakított menekültszálló lett. Míg a tűzoltóság, a mentőállomás lassan összedől, az utcákon lehetetlen kikerülni a kátyúkat, a kórházban balkáni állapotok uralkodnak, itt uniós forrásból afrikai, indiai, szír vagy éppen arab nemzetiségű bevándorlók hada napi háromszori étkezést kap, szállást, teljes ellátást és havi zsebpénzt. Az éjjel-nappali szabad kijárásban sem igazán korlátozzák őket, ami számos sajnálatos konfliktushoz vezetett az utóbbi időkben. Mivel személyazonosságuk bizonyos esetekben nem ismert, beazonosíthatatlanok, a rendőrség tehetetlen velük szemben, amit ki is használnak.

Évekkel ezelőtt térfigyelő kamerákat telepítettek a balassagyarmati főutcába, azonban rendőrségi erőforráshiány miatt még 2008-ban lekapcsolták az összeset. A folyamatosan romló közbiztonság miatt a balassagyarmati idegenszálló is kapott egy kis felületi kezelést: például elkezdték betartani a házirendet, ami igazából már a szálló újranyitása óta is kötelező lett volna, a bevándorlóknak ugyanis este 22 óra és reggel 6 óra között a szállón kell tartózkodniuk, de ez nem jelent nagy előrelépést, ugyanis a bűncselekmények sokszor nem ekkor történnek, hisz volt már példa késelésre délután 17 órakor vagy betörésre reggel 8 órakor. A témát már feszegettük itt a parlamentben, Zagyva György Gyula képviselőtársam interpellált ez ügyben, de mivel a probléma nem oldódott meg, újból idehoztuk.

Kérdezem tehát az államtitkár urat, hogy mikor és milyen létszámfejlesztéssel valósul meg a balassagyarmati kapitányság megerősítése. Szán-e a Belügyminisztérium erőforrást a balassagyarmati inaktív térfigyelő rendszer beüzemelésére? Ez lenne a minimum a balassagyarmati állampolgárok biztonsága érdekében. Mivel az idegenszálló a Belügyminisztérium fenntartása alá tartozik, kérdezem, hogy tartottak-e, illetve terveznek-e drogfogyasztással, illetve drogbirtoklással kapcsolatos vizsgálatokat. A legfrissebb hír pedig az, hogy április 10-én is történt egy helyi lakosokat érintő atrocitás, ami után a rendőrségnek majdnem háromnegyed órába telt kiérni a zaklatás helyszínére. Hogy fordulhat elő, hogy negyven perc alatt érnek ki a kapitányságról, ami körülbelül 600-800 méterre van az említett helyszíntől? (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)

Várom érdemi válaszait. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
274 74 2013.05.06. 2:55  73-79

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Sajnálatos tény, hogy európai uniós szinten az utolsók között vagyunk nyelvtudásban, a lakosság kétharmada az anyanyelvén kívül semmilyen más idegen nyelven, két nyelven pedig mindössze csak 13 százalék beszél. Ez az adat igen lesújtó. Az tehát egyértelmű, hogy ezen a téren lépéseket kell tenni, már csak azért is, mert a mindennapi boldoguláshoz is egyre több helyen mind az oktatásban, például a diploma megszerzéséhez, mind pedig a munkahelyi elhelyezkedéshez követelmény a nyelvtudás, hisz egyre több munkahelyen és munkakörben szükséges valamilyen idegen nyelv használata. A nyelvtudás szintjének javítása nemcsak egyéni szinten fontos, hanem társadalmi érdek is, hisz hazánk versenyképességét segíti elő.

Ilyen előzmények után joggal vártuk el, hogy a kormány az elmúlt három évben határozott lépéseket tesz a nyelvtanítás megreformálása érdekében, mégsem történt semmi. Sokan, köztük mi is a beszédcentrikusabb nyelvtanítás irányába vinnénk a nyelvoktatást, illetve a jelenlegi nyelvoktatási gyakorlat is átgondolásra szorul, hisz alapvetően nem az idegennyelv-órák számával van a probléma, hanem azzal, hogy valahogy mégsem jutnak el megfelelő szintre ez idő alatt a diákok. Jobb híján tehát maradnak a nyelvtanfolyamok és különórák, amelyek súlyos összegekkel terhelik meg a családi kasszát.

S ha már az anyagi nehézségeknél tartunk, akkor arról is beszélni kell, hogy nemcsak a nyelvvizsgáig való eljutás, hanem maga a vizsgadíj megfizetése is komoly anyagi terhet jelent sokaknak, és bizony nem kevesen vannak olyanok, akiknek ezt a 20-30 ezer forintot nehezére esik kifizetni. Egy felmérés szerint az emberek 44 százalékát a költségek tartják vissza a nyelvtanulástól. A nyelvtanulás az önképzés részeként egyfajta beruházásként is tekinthető, amelynek társadalmi és egyéni megtérülése is egyértelmű.

A Jobbik szerint az államnak támogatnia kellene a nyelvtanulást, valamint a nyelvvizsga megszerzését, és ösztönzőleg kellene fellépnie ezen a területen. Épp ezért javasolta néhány hete a Jobbik ifjúsági tagozata, hogy legyen állami finanszírozású mindenki számára egy középfokú C típusú vagy az azzal egyenértékű A és B típusú nyelvvizsga díja. A javaslatunkat határozati javaslatként is benyújtottuk az Országgyűlésnek, jelezve azt is, hogy készek vagyunk módosításra, a kör szűkítésére, esetleg arra, hogy a csak sikeres nyelvvizsgát finanszírozza az állam, a lényeg, hogy történjen végre valami előrelépés.

Tudjuk, hogy önmagában ez a javaslat sem elégséges a jelenlegi drasztikus helyzet teljes körű korrigálására, de az biztos, hogy nagyon sok embernek jelentene segítséget vagy ösztönözné nyelvtanulásra. Érdemi vita helyett azonban szokás szerint lesöpörték a javaslatunkat, pedig ennek éves költségvetési igénye messze nem lenne annyi, mint amennyi pénzbe kerülnek például egyes kormányzati látványberuházások vagy épp a kormányzati sikerpropaganda.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mindezekre tekintettel kérdezem, hogy miért nem tettek lépéseket az elmúlt három évben a nyelvtanulással kapcsolatos problémák megoldására, és miért nem hajlandók még csak a párbeszédre sem, amikor javaslattal áll elő a Jobbik.

Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
274 78 2013.05.06. 1:04  73-79

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Önt hallgatva, én teljesen megsajnáltam a kormányt, önök ugyanis bár állítólag mindent megtesznek, eredménye még sincs. Önök mindent megtesznek a fiatalok itthon tartása végett, önök mondják állandóan, hogy a fiatalokra erőforrásként tekintenek, segítenek nekik mindenben, ennek ellenére másfélszeresére nőtt a kivándorlás. Önök megreformálták a felsőoktatást, sikerült is 45 ezer fiatalt két év alatt elriasztani attól, hogy felsőoktatási intézménybe jelentkezzenek. Önök mindent megtesznek a fiatalkorúak munkanélkülisége érdekében, ennek ellenére ez folyamatosan nő, már átlépte a 30 százalékot.

Most hallhattuk azt, hogy a nyelvoktatás terén is önök már mindent megtettek, ennek ellenére stabilan utolsók vagyunk ebben az összehasonlításban. Látható tehát, hogy semmi eredménye nincs az önök lépéseinek, és ráadásul azok között, amiket felsorolt, jó néhányat nem is önök vezettek be. Itt az emelt szintű érettségit hozta fel ön, ahol lehet ingyenesen nyelvvizsgát szerezni, mint a Fidesz-kormány komoly tettét, ami ugye jóval korábbi intézkedés. Érdemi lépés tehát nem történt ezen a téren, ezért nem tudom elfogadni ezt a választ.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
279 190 2013.05.21. 1:57  189-193

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tavaly december 1-jén hazánkban is megalakult a Nemzeti Ifjúsági Tanács. Érdekes információ, és sajnos jól mutatja lemaradásunkat az ifjúságpolitika terén, hogy az európai uniós országok közül utolsóként történt ez meg Magyarországon. Az viszont vitathatatlan, hogy egy nagyon fontos lépés volt ez a hazai ifjúság szempontjából, hisz régi hiányosság, hogy ennek a közel kétmilliós társadalmi rétegnek nincs megfelelő súlyú legitim érdekképviselete, egy olyan ernyőszervezete, amely tárgyalópartner lehetne a mindenkori kormányzattal, amely eléri, hogy a 14-30 év közötti korosztály problémái nagyobb súllyal jelenjenek meg a döntéshozatalban. Az első lépést tehát sikerült megtenni, de több feltétel szükséges még ahhoz, hogy a szervezet be tudja tölteni a hivatását, és valóban a céljainak megfelelően tudjon működni.

Az egyik legfontosabb, magától értetődő feltétel a szervezet anyagi biztonságának megteremtése, érdemi munkát ugyanis csak akkor tudnak végezni, ha megfelelő infrastruktúra és emberi erőforrás áll rendelkezésükre. Az hosszú távon nem megoldás, ami jelenleg is működik, hogy a kormány nyújt a szervezetnek támogatást, mert ezzel magához köti, vazallusává teszi, így pedig nehezen képzelhető el hatékony érdekképviselet, hisz ahhoz sokszor épp a kormánnyal kellene konfrontálódnia a NIT-nek. Nem vitatom, hogy kezdetben ez a segítség szükséges, de ha a kormány valóban segíteni szeretne ennek a szervezetnek a munkájában, akkor hosszú távra kellene megteremtenie a stabil, kiszámítható működéshez szükséges anyagi forrását a szervezetnek. Más országokban is törvény garantálja a NIT pénzügyi biztonságát, hazánkban is valóban független működést csak egy ilyen szabályozás teremthet, amikor nem kell a szervezetnek attól félnie, hogy ha az ifjúság érdekében nemet mond egy kormányzati javaslatra, akkor esetleg megvonják tőlük a működéshez szükséges pénzt.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mindezek alapján kérdezem, hogy milyen tervei vannak a kormánynak a NIT finanszírozásának biztosítására, amely hosszú távon biztosíthatja a mindenkori kormánytól független működést. Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
280 8 2013.05.22. 2:11  1-8

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Természetesen mi is örülünk annak, hogy úgy tűnik, zökkenőmentesen lezajlanak az érettségik, és egyértelműen nekünk is köszönetet kell mondani mindazoknak a pedagógusoknak, akik segítségével ez megtörténhet, ugyanakkor egy kicsit az ördög ügyvédjeként hadd mondjam el azt, hogy szomorú, hogy már annak kell örülnünk, hogy zökkenőmentes egy érettségi, ennek természetesnek kellene lenni.

Az is sokat mond, hogy ön erről tart egy beszámolót a parlamentben, ugyanakkor ezt nem tette meg például az iskolák állami átvételekor, ami egy nagyon érdekes téma lett volna. Szintén nem hallottunk öntől még a tankönyvellátás rendszeréről egy beszámolót, ahol szintén hihetetlen nagy káosz uralkodik, és napi szinten keresnek meg minket a pedagógusok az ezzel kapcsolatos problémáikkal. Ha már az érettségiről beszélünk, szintén nem hallottunk beszámolót arról, hogy mivel is magyarázza a kormány a felvételizők számának két év alatti 45 ezer fővel történt csökkenését, ez is egy nagyon érdekes téma lenne, és kíváncsiak lennénk az önök véleményére.

Ha már itt tartunk, kapcsolódva az érettségizőkhöz, egy pillanatra hadd világítsak rá arra, hogy önök tudatosan nem mondanak igazat azzal kapcsolatban, hogy mennyien jelentkeztek konkrétan a felsőoktatási intézményekbe, és ez hogyan viszonyul az érettségizők számához. Konkrétan arra utalok, hogy önök azt kommunikálják mindenhol, hogy nem kell aggódni a felsőoktatásba jelentkezők csökkenő száma miatt, ugyanis még mindig többen vannak az érettségizők számánál azok, akik a felsőoktatásba jelentkeztek. Mindez igaz lenne tényszerűen, csak önök kifelejtik azt az apró tényezőt, hogy a 95 ezer fő jelentkező között vannak a körülbelül 20 ezer főt kitevő, mesterszakra jelentkezők. Mesterszakra pedig a mostani középiskolás érettségizők nem tudnak jelentkezni, így tehát körülbelül 75 ezer fő most végzős jelentkezik felsőoktatási intézményekbe, és közben pedig 85 ezren érettségiztek. Ezt is meg kellene vizsgálni, hogy ez a minimum 10 ezer fő vajon miért nem jelentkezett már eleve felsőoktatási intézményekbe, és sajnos szomorúan kell látnunk, hogy közülük nagyon sokan kivándorolnak, erről is szívesen hallottuk volna az államtitkár asszonynak a beszámolóját.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)