Felszólalás adatai

Ugyanakkor van egy árnyoldala is a stratégia benyújtásának az időpontjával kapcsolatban, de erről államtitkár úr a mai bevezetőjében és tegnap a bizottsági ülésen is nagyvonalúan elfeledkezett, konkrétan arról, hogy 2013-ban nyújtják be, holott 2010 óta már nem létezik működő, hatályban lévő drogstratégia Magyarországon. Ezt már csak azért is tartom fontosnak elmondani, mert ha valaki csak most kapcsolódik be a tévéközvetítésekbe és hallgatja a kormánypárti képviselőket, akkor azt tapasztalhatja, hogy erről egy szó sem esett, pedig ez egy nagyon fontos tényező.

Az előző Országgyűlés 2009-ben megalkotta a nemzeti drogstratégiát, önök ezt 2010-ben hatályon kívül helyezték. Idézek egy mondatot, ami az önök részéről hangzott el: "Vállalhatatlannak tartjuk a 2009-ben elfogadott nemzeti drogstratégiát, ezért 2011 végére egy újat fogunk kialakítani." Most 2013 van, tehát az önök céldátumához képest is kétéves késésben vagyunk, ahhoz képest pedig, amikor hatályon kívül helyezték az előzőt, három év telt el.

Miért is volt szükség erre a drogstratégiára? Helyettes államtitkár úr tegnap a bizottsági ülésen azt mondta, hogy azért volt szükség, mert gyorsan változik ez a terület. Az előző mondatokból kiderült, hogy ez nem így van. Már csak azért sem logikus ez az érvelés, mert akkor miért alkotnak hét évre stratégiát 2013-tól 2020-ig, ha gyorsan változik ez a terület.

Önmagában az is egy kérdést vet fel, hogy egy olyan világban, mint a drogok világa, amely gyorsan változó világ - hisz gondoljunk csak a pszichoaktív szerek megjelenésére, amely egy-két év alatt átrendezte ezt a területet, s új és új problémákkal szembesítette a döntéshozókat -, nos egy ilyen világban mennyire logikus hétéves stratégiát felvázolni, lefektetni.

(11.30)

Egyrészt, mondom még egyszer, jogos ez a kérdés ebben a világban, ugyanakkor talán fontos az is, hogy stratégiai szemlélettel álljunk, és hosszú távon tervezzünk ebben a kérdésben. Így azért elfogadható ez a hétéves tervezés, és bízunk abban, hogy a cselekvési tervekben majd meg fog mutatkozni a gyorsan változó világhoz való alkalmazkodás ezen a területen is.

A stratégia hiánya az elmúlt három évben nagyon komoly problémákat okozott, egy kicsit, hasonlattal élve ezt úgy kell elképzelni, mintha egy ház építésébe úgy fognánk bele, úgy folytatnánk le ezt a tevékenységet, hogy nincs meg a tervrajz; ez történt az elmúlt három évben a drogpolitika területén. Engedjék meg, hogy az alapvető jogok biztosának jelentéséből idézek két mondatot, aki szintén erre világít rá: "Szakmai álláspontok szerint a stratégiai útmutatások hiánya helyrehozhatatlan károkat eredményezett a kábítószerügyi egyeztető fórumok tevékenységében, amely szerveződések feladata a nemzeti stratégia helyi szintű érvényesítése lenne. Hasonlóképpen problematikus, hogy a pályázati prioritásokban sem lehet tükröztetni a stratégiai céltételezéseket, ugyanis nincs hivatalos hivatkozási alap." Mindezt azért is tartottam fontosnak elmondani, mert egy kicsit talán árnyalja azokat a szépen hangzó szavakat, amiket akár államtitkár úr - akármennyire is őszintén mondta ezeket -, akár kormánypárti képviselők elmondtak itt az elmúlt percekben, mert a gyakorlati tettek, az elmúlt három év tevékenysége nagyon komolyan ellentmond ezeknek a kommunikációs szavaknak.

Egy másik részről is az elmúlt három évben komoly hiányosság fedezhető fel, ez pedig a forráskivonások, amelyről szintén hallottunk már. Egy adattal példálózva: 2010-ben 960 millió forint volt elkülönítve a költségvetésből a kábítószer-fogyasztás megelőzésével kapcsolatos feladatokra, 2013-ban ez a szám 310 millió forint, tehát egyharmadára csökkent. S miket is eredményezett ez az elmúlt három évben? Több éven át jól működő szolgáltatások szűntek meg, gyakorlatilag nincs prevenciós tevékenység az iskolákban, a kábítószer-használatban beállt változásokat nyomon követő kutatások hiányoznak. Erre a legjobb példa, hogy 2007-ben készült utoljára a lakosság adatfelvételével erre vonatkozó statisztika; 2011-ben volt egy előkészített és egy összehasonlító adatokat produkálni képes vizsgálat, amely lebonyolítására források miatt nem kerülhetett sor. A prevencióban visszaesések következtek be, vannak olyan szervezetek, amelyek felfüggesztették a munkájukat, elbocsátások történtek vagy korlátozták szolgáltatásaikat, az ingyenes szolgáltatások helyett fizetőssé váltak.

Mindezek után azért rá kell térnünk a stratégiára, de még egyszer tudatosítani kell, az, hogy itt az elmúlt három évben vagy akár több évben romló tendenciákat tapasztaltunk, abban bizony a kormánynak is van felelőssége. Mindezek után érkeztünk el konkrétan a jelen, az előttünk fekvő stratégia elemzéséhez, amely azonban egy pozitív előrelépés, és örülök a változásnak a kormány szemléletében, hogy végre ez megszületett, és végre foglalkoznak ezzel a területtel.

Rögtön a célkitűzéssel kezdeném, amelyet liberális oldalról számtalan támadás ért. Ez így hangzik, hogy 2020-ra el kell érni, a nemzeti drogellenes stratégia nem mondhat le arról a törekvésről, hogy a következő generációk életéből eltűnjenek a kábítószerek. Liberális oldalról számos kritika érte ezt a megfogalmazást, amit, megmondom őszintén, hogy én nem értek. Az egy dolog, hogy a megvalósításban valószínűleg irreális ez a feltevés, viszont abban biztos vagyok, hogy célként ezt kell kitűznünk, és ezt kell kitűznie ennek a stratégiának is. Egy párhuzammal megvilágítva, hogy miért is nem értem én a liberális pártok, oldalak, személyek támadását ilyen irányból: gondoljunk csak a korrupció jelenségére! A korrupció jelensége is egy olyan, ami évezredek óta jelen van a világban, valószínűleg soha nem tudjuk kiirtani, mégsem mondja azt egyik párt sem, hogy egy kis korrupció még belefér, azt még elnézzük, de azért túl nagy ne legyen, mindegyik párt azt mondja, arra kell törekedni, hogy a korrupciót megszüntessük. Én így látom ezt a kábítószerkérdést is. Azt kell célként kitűznünk, hogy ne legyenek szerhasználó emberek Magyarországon meg a világban sem, és efelé kell törekednünk, csak így tudjuk a lehető legtöbbet megtenni ennek érdekében. Ezt a célkitűzést tehát a Jobbik Magyarországért Mozgalom támogatni tudja.

Engedjék meg, hogy néhány további pozitív részt is kiemeljek. Több részében is a jelenlegi stratégia jobb, mint a korábbi. Az egyik ilyen a média fontosságának súlyán kezelése. Tudjuk nagyon jól, hogy a mai fiatalok milyen módon viszonyulnak a médiához, leginkább az infokommunikációs eszközökön keresztül, interneten keresztül tájékozódnak, sokan a fél életüket a Facebookon töltik. Manapság már nem a nyomtatott sajtóban és néhány hasonló médiumban kell elérni őket és kell ezeket a kampányokat folytatni, hanem ezeken az internetes elérhetőségeken, internetes lehetőségeken. Ezt tehát jól méri fel ez a stratégia, és bízom benne, hogy a cselekvési terv is nagyon hatékonyan fogja ezt a területet használni.

Nagyon fontos a családi és közösségi élet témakörének hangsúlyosabb megjelenése. Itt mindig el szoktam mondani, amikor ilyenekről beszélünk, Zacher Gábor toxikológusnak azt a példáját, ami nagyon megdöbbentő, miszerint egy felmérés szerint ma egy családban naponta hét percet foglalkozik egy szülő a gyermekével, értve ez alatt, amikor konkrétan kérdéseket tesz fel neki, hogy mi történt az iskolában, beszélget vele, nemcsak az van, hogy elé teszi a reggelijét vagy épp a vacsoráját. Hét percet, miközben nagyon sok esetben több órát töltenek a tévé előtt ezek a fiatalok vagy akár a szülők is. Ezen tehát a kormánynak azzal a lehetőségével, miszerint azért egyfajta életmód és különböző tevékenységek népszerűsítésében is tud kampányokat indítani, ezen változtatnia kell, és nagyon fontos, hogy ezt is jól ismeri fel ez a stratégia.

A kínálatcsökkentés esetében az előállítókra és a terjesztőkre pozitív a zéró tolerancia elvének megjelenése, az is, hogy nem a fogyasztók büntetését próbálják szigorítani, hanem elsősorban az előállítókra és a terjesztőkre vonatkozik ez. A prevenció esetében a minőségbiztosítás kérdése is nagyon fontos, és örülünk, hogy ez is megjelenik. Nagyon sok esetben, az elmúlt években részt vettek ugyan diákok ilyen prevenciós tevékenységben, de minimum az, hogy haszna nem volt, és sok esetben még éppen elgondolkoztatta a fiatalokat, hogy egy kábítószer-fogyasztás után felépült fiatal tartotta meg az előadást, tehát gondolhatták azt is, hogy semmi baja ennek a fiatalnak, kipróbálta, meggyógyult belőle, akkor ki lehet ezt próbálni, gondolhatták ők. Tehát sok esetben ez a minőségbiztosítás egy garancia lehet, hogy tényleg olyan előadásokon, olyan programokon vegyenek részt a fiatalok, amelyek hatékonyan tudják bennük elérni azt a gondolkodásmódot, hogy nincs szükség ezen szerek kipróbálására, enélkül is teljes értékű életet lehet élni.

A fiatalkorúak kezelése feltételeinek megteremtése is egy pozitív lépés. Az elmúlt években többször felhívta a közvélemény és szakemberek, az ombudsman a figyelmet a gyermekaddiktológiai ellátás hiányára. Nagyon fontos ennek megteremtése, bízunk benne, hogy ez meg is fog történni.

Mindezen pozitív dolgok után két komoly hiányosságra szeretném felhívni a jelenlévők és államtitkár úr figyelmét, a két hiányosság pedig a források hozzárendelésének hiánya, ennek megjelenése a stratégiában, a másik pedig a dizájnerdrogok kérdésének véleményünk szerint nem megfelelő súllyal való kezelése.

Kezdem az elsővel: a források hozzárendelésének hiánya áthatja az egész stratégiát, és egy pillanatra el is gondolkodtathat minket, hogy mi értelme is ennek a stratégiának és a benne leírt szép dolgoknak, ha nincsenek meg a hozzárendelt források és ezekre nincs garancia. Tételezzük fel, hogy önökben mindig is megvolt a jó szándék, az elmúlt három évben a költségvetési források hiányában nem tudtak olyan szintű drogellenes tevékenységet folytatni, mint amire szükség lett volna. Könnyen lehet, hogy amennyiben nem garantálják ezeket a költségvetési forrásokat, a következő években is ez fog történni.

Államtitkár úr is elmondta büszkén, hogy 90 oldalas dokumentumról beszélünk, mindezek ellenére mindösszesen egy-két mondat foglalkozik a forrásokkal, ez is olyan feltételes módban, ami nem nyújthat elegendő garanciát számunkra és senki számára sem. Ilyen megfogalmazások vannak, hogy többletforrások bevonását igényli, teszi szükségessé, mindezek tehát nem nyújtanak számunkra kellő garanciát. Mindezek érdekében, hogy ez megtörténjen, a Jobbik több képviselője itt a határozati javaslathoz egy módosító javaslatot nyújt be, amelyben egy mondatot szeretnénk rögzíteni - ebben a határozati javaslatban -, ez így szól: garantálja, hogy Magyarország központi költségvetésében a kábítószer-fogyasztás megelőzésével kapcsolatos feladatok ellátására elkülönített összeg nominálisan ne lehessen kevesebb, mint a 2010. évi költségvetésben ugyanerre a célra rendelkezésre álló összeg. Ez tehát a mi javaslatunk, én arra kérem államtitkár urat, hogy akár itt a vitában is reagáljon rá.

(11.40)

Amennyiben fenntartásaik vannak, nyitottak vagyunk arra, hogy ezt akár módosítsuk, akár önök nyújtsanak be egy olyan módosító javaslatot, amely megteremti ezt a garanciát. Ön ugyan elmondta a bizottsági ülésen a zárszavában, hogy több pénz lesz rá, mint korábban, ezt most idéztem öntől, de akármennyire is tisztelem az ön személyét, számomra ez nem garancia, már csak azért sem, mert ki tudja, hogyan alakul 2014 után az országgyűlési választások eredményeként a magyar kormány, nem örökös államtitkár ön, ennek tükrében mi ennél egy komolyabb garanciát szeretnénk látni.

A másik nagyon komoly hiányosság a dizájnerdrogok kérdése. Tudjuk nagyon jól, hogy az elmúlt években a legnagyobb problémát ezeknek a pszichoaktív szereknek a megjelenése okozta, ami ráadásul nemcsak önmagában a szereket jelenti, hanem az ezekhez való hozzáférések könnyítését is. Tudjuk jól, hogy sokan ma már interneten keresztül nemcsak pizzát, hanem hasonlóan dizájnerdrogokat is meg tudnak rendelni, és ezt házhoz szállítják. Tehát egyrészt például örültünk volna és fontosnak tartanánk, ha az ilyen internetes honlapok megszüntetésére valami konkrét lépéseket olvashatnánk ebben a stratégiában. Ezt nem találtuk meg, márpedig nagyon fontos lenne. Vagy éppen a sürgősségi eljárás hiányára hívnám fel a figyelmet, arra, hogy ha megjelenik egy új szer, márpedig, tudjuk nagyon jól, havonta jelennek meg, akkor szükség lenne arra, hogy a lehető legrövidebb időn belül ezek tiltólistára kerüljenek. A sürgősségi eljárás tehát továbbra is hiányzik, és ezt a kormánynak kellene megtennie, akár stratégiától függetlenül, akár ebbe belefoglalva és ennek következményeként.

További kritika a prevenciós elérésre vonatkozik. Önök azt tűzték ki, hogy a teljes körű iskolai egészségfejlesztés által elért tanulók aránya 2020-ra érje el az 50 százalékot. Tudjuk, hogy ez alapvetően költségvetési forrásoktól függ, mi mégis kevésnek tartjuk az 50 százalékot. Fontosnak tartanánk, hogy akár ebben a hét évben, 2020-ra befejeződve ne kerülhessen ki olyan diák a közoktatás rendszeréből, aki nem vett részt egy hatékony, és ahogy az előbb már említettem, minőségbiztosítási rendszerek által ellenőrzött prevenciós előadáson.

Elnök úr, kérném szépen az egy percet még.

ELNÖK: Igen, egy perccel meghosszabbítom a felszólalási időt.

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm szépen. Tulajdonképpen már csak az összegzés miatt kértem. Egyrészt még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy az elmúlt három év drogpolitikai területen történt negatív folyamataiban a kormánynak is nagyon komoly felelőssége van. A stratégia azonban egy pozitív előrelépés, és mi így is tekintünk rá, ennek függvényében is fogunk szavazni, viszont a támogató szavazatunkhoz elengedhetetlennek tartjuk olyan garanciák beépítését, amelyek a forrásokat fogják hozzárendelni és garantálni 2020-ig folyamatosan, hogy ne történhessen meg még egyszer olyan, mint az elmúlt három évben, hogy forráshiány miatt leépülés tapasztalható ezen a területen.

Arra kérem az államtitkár urat, hogy ebben legyenek partnerek, és építsék be ezt a garanciát számunkra. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)