Felszólalás adatai

A benyújtott törvénytervezettel kapcsolatosan elsősorban, ha megengedik, a felsőoktatásra és Akadémiára vonatkozó módosításokról ejtenék pár szót. Tényleg csak pár szót, mert összességében azért a beterjesztett javaslatok jelentős hányada valóban pontosító és jogtechnikai természetű módosítás, már elfogadott más törvényekben átvezetett új törvényi hivatkozásokat értelemszerűen beemelve a vonatkozó felsőoktatási törvénybe is. Tehát ebből a szempontból ezek ténylegesen, ha úgy tetszik, ujjgyakorlatnak mondhatók.

Van persze néhány olyan is, ami olyan értelemben érdemi módosító, hogy kell egypár szót szólni róluk. Az egyik ilyen, és szerintem nagyon helyes döntés a 2. §, amelyik lehetővé teszi azt, hogy az egyetemeken, a főiskolákon, tehát a felsőoktatási intézményekben a magasabb vezetői megbízatást teljesítők - nyilván az egyéb törvényi szabályozásokat szem előtt tartva, azt betartva, de mégiscsak - lehessenek igazgatósági, felügyelőbizottsági tagok gazdasági társaságokban. Ezt azért tartom nagyon fontosnak és előremutatónak, mert jó néhány felsőoktatási intézménynél az elmúlt esztendőkben - évtizedben, hol mikor - mégiscsak kialakultak az iparral, a piaci élet szereplőivel, gazdasági társaságokkal olyan természetű együttműködések, amelyek sok esetben már clusterbe szerveződések formáját is öltötték. Magyarán az, amit gyakran megfogalmaz a politika, hogy az oktatásnak nagyobb érzékenységet kell mutatnia a piaci igények irányába, az ezeken a területeken már egészen jól tetten érhető.

(19.10)

Lényegében ezek a kapcsolatok számos vonatkozásban, de ilyen szinteken is erősítendőek. Szerintem ez helyes.

Ugyancsak helyes az a beterjesztett javaslat, amely arról szól, hogy a jogerős bírósági ítéletek esetében a büntetőjogi ügyeket illetően az MTA elnökének legyen módja és joga az akadémiai tiszteletdíjak folyósításának felfüggesztésére. Jelen esetben ugyanis, ha jól tudom, ez úgy néz ki, hogy az akadémiai tagság megvonásakor következhetne ez csak be, ilyenkor közgyűlés és sok minden egyéb, tehát jóval bonyolultabb és nehezebb ügyről van szó, és valljuk be őszintén, mégiscsak furcsán veszi ki magát a társadalom igazságérzete szempontjából, hogy ha valakit csalás és sikkasztás vádjával bíróság elé idéznek, ott el is ítélik, ettől függetlenül az akadémiai tiszteletdíját megkapja.

Ugyanakkor bevallom őszintén, én személy szerint a 12. § (5) bekezdését egy kicsit okafogyottnak érzem. Ez a rektori megbízásra vonatkozik, és szerepel benne a C típusú nyelvvizsga előírása. Értem önmagában, hogy ez kell, csak azért tartom, ha úgy tetszik, feleslegesnek, mert számos más helyen a törvényben nevesítve van, hogy mi lehet az egyetemi tanárrá válás előfeltétele és így tovább. Ugyanakkor az is nevesítve van, hogy magasabb vezető, konkrétan rektor az lehet, aki egyetemi tanár vagy főiskolai tanár. Ilyen értelemben korábbi helyeken ez már rögzítve, szabályozva van. Itt még egyszer megismételni nem biztos, hogy szükségeltetik, legalábbis a kodifikációban jártasabb jogászok előszeretettel szokták azt mondani, hogy ami egy helyen szabályozva van, elég csak arra a pontra utalni, és akkor ilyen értelemben ez felesleges. Tehát ezt csak egy kicsit ilyen szépészeti észrevételként teszem meg.

Szerintem a 17. § kifejezetten életszerű és nagyon is gyakorlatias. Ez egyszerűen arról szól, hogy külföldi tudósok, professzorok számára, akiket bizonyos időre meghívunk Magyarországra felsőoktatási intézménybe vendégtanárként, ne írjuk elő azt a kötelezettséget, habilitációs kötelezettséget, egy habitusvizsgálatot, egy hosszú procedúrát, mert egész egyszerűen amikor már erre sor kerül, hogy egy egyetem, egy kutatóintézet meghív egy neves tudóst, az nyilvánvalóan azért történt, mert az adott személy munkásságával ezt kiérdemelte. Arról nem is beszélve, hogy egyébként pedig a világ különböző egyetemeinek a tudományos előremeneteli szisztémája nem egységes. Az angolszász világban habilitáció nincs is. A német világban a habilitáció teljesen mást jelent, mint Magyarországon. Tehát ezek nem összemérhetőek.

Ha már itt tartunk egyébként, akkor engedtessék meg azt is zárójelben megjegyezni, hogy szerintem a magyarországi habilitációs rendszer is sokkal inkább egy kirakat, mintsem valós tartalom, ugyanis azt megmérni egy habilitáció alkalmával, hogy tud-e valaki előadást tartani úgy, hogy már húsz éve a felsőoktatásban van, az mégiscsak elég furcsa, vagy képes-e idegen nyelven előadást tartani úgy, hogy közben amire habilitálni akar valaki, előtte már prezentálnia is kellett, hogy nem tudom, hány külföldi konferencián részt vett. Tehát a maga módján az egésznek van egy kicsit ilyen kirakatíze anélkül, hogy komoly beltartalma lenne. Én szerencsésebbnek tartanám azt a konstrukciót, ami akár Németországban is van, hogy igazából egy komoly disszertációvédés van. Én ezt hasznosabbnak tartanám, de ez nyilván egy későbbi dolog kérdése.

A Pedagógus Karral kapcsolatban egyetlenegy rövid észrevételt szeretnék csak tenni. Abban a kérdésben nehezen tudok állást foglalni, bevallom őszintén, hogy jogilag ezt most a köztestület vagy a kamara irányába kell-e igazából elhelyezni. Viszont egy dolgot biztosan látok, hogy a tagozatai révén, a tagozatok révén a Pedagógus Kar egy kiváló lehetőséget jelentene arra nézve, hogy az iskolai rendszerben kialakult úgynevezett jó gyakorlatok rendszerét, amit egyébként még az előző kormányzati ciklus idején is már komoly uniós forrásokból támogatott projektek révén próbáltak előmozdítani... - de ezek nincsenek összeszervezve. Tehát minden iskolában vannak adott nyelvre, biológiára, nem tudom, mire vonatkozóan jó eljárások, amelyeket lehet, hogy máshol szívesen megtanulnának. Kis próbálkozások voltak erre korábban. Most szerintem ez egy olyan keretet biztosíthat, amikor ezeket országosan és egymás között a tagozatok révén jól fel lehet fűzni. Mosonmagyaróváron azért tanítják jól a biológiát, mert ezt és ezt a módszert találták ki hozzá, és ez mondjuk, Kisvárdán is elnyeri a tetszést, de most nem biztos, hogy tudnak egymásról.

Tehát én látok ebben komoly esélyeket, lehetőségeket, és kívánom is, hogy ezekkel a lehetőségekkel a magyar pedagógustársadalom majd tudjon is élni, mert ha van valami, ami pedagógiai szempontból előremutató tud lenni, az sok esetben pontosan az, ami alulról építkezően alakul ki, amit maguk a pedagógusok találnak ki, fejlesztenek ki és így tovább, és ezt a kollégák elismerik. Úgyhogy kívánom, hogy ebből a szempontból ez jó és sikeres legyen.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)