Készült: 2020.09.19.15:51:21 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
3 22 2006.06.08. 16:12  1-23

DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, higgyék el nekem, hogy a Magyar Demokrata Fórum komolyan gondolta, hogy felelős, konstruktív ellenzéki pártként kíván működni. Nem kenyerünk, hogy csak azért is ellenkezünk, és csak azért is kritikát fogalmazunk meg, mert mi ellenzéki párt vagyunk. Mi ellentmondunk az öncélú szembeszegülésnek, és mi magunk ajánlottunk fel együttműködést azokban a kérdésekben, amelyek valóban a nemzet sorsát meghatározó kérdések. Mi magunk tettünk javaslatot a párbeszédre, a kompromisszumokra, a valós megoldások keresésére.

A Magyar Demokrata Fórum tudja, hogy mi a kormányzati felelősség, és tisztában van azzal, hogy az ország előtt álló feladatok többsége jogalkotás útján valósulhat meg, gondolok itt elsősorban a kétharmados törvényekre. Komolyan vettük a munkát, a választójogi rendszer átalakítását, a kisebb létszámú parlamentet, az önkormányzati reformot, a gazdaság korszerűsítését, az egészségügy átfogó megújítását. Az előttünk lévő kormányprogram azonban azt bizonyítja, hogy a kormány nem veszi komolyan ugyanezt.

Ezzel az anyaggal nem tudunk mást tenni, mint bírálni, felhívni a figyelmet a korábbi ígéretek és a várható beteljesülés közötti óriási különbségre, és rámutatni a hibákra. Ezzel párhuzamosan Gyurcsány Ferenc kijelölt miniszterelnök nem veszi komolyan a parlamentet, a kormánypártokat sem és az ellenzéki képviselőket sem. Ugyanazokat a hibákat követi el, amit oly sokszor Orbán Viktornak rótt fel. Gyurcsány Ferenc nem vette komolyan a parlamenti képviselőket, sem az ellenzékieket, sem a kormánypártiakat, és nem tisztelte meg az Országgyűlést, amikor a kormányprogramot előbb ismertette meg a sajtó képviselőivel, mint az ellenzékkel. Nem vette komolyan a parlamentet, amikor úgy beszélt a múlt héten a kormányprogramról, hogy a képviselők kezében még nem volt ott a kormányprogram.

Nem vette komolyan a parlamenti képviselőket a miniszterelnök úr ma sem, amikor megint az elkövetkezendő hónapok valódi intézkedéseiről szóló vita helyett egy kilúgozott programról beszélt, amit ilyen mondatok kísérnek: "vegyük fel a kesztyűt", "kezdjünk reformokat", "kapjuk össze magunkat", "kapaszkodjunk össze", és "a határon túliak ne álljanak szembe az anyaországiakkal, az anyaországiak a határon túliakkal".

Azt már tudjuk, hogy célkitűzéseiben a kormányfő mit akar, hogy mi a célja. De azt, amire egyébként választ kellene egy kormányprogramnak adni, hogy hogyan, mikor és mit, azt nem tudjuk.

(11.40)

Miniszterelnök Úr! Mikor ismerhetjük meg mi, parlamenti képviselők az elkövetkező hónapok valódi cselekvési programját? Ugye, nem szombaton, az Érdekegyeztető Tanács előtt hangzanak majd el először egyes konkrét lépések? Mert ha ez így lesz, ez a parlament megcsúfolása.

Mikor tudhatjuk meg, hogy mi lesz a koalíciós partner, az SZDSZ vállalásaival? Az SZDSZ a kampányban koalíciós feltételül szabta az adócsökkentést, az egykulcsos adót és a több-biztosítós egészségügyet. Ehelyett mindenki adóemelésről és a több-biztosítós modell elhalasztásáról beszél. Az állampolgárok tudni akarják, hogy mikor mi a helyzet, például borul-e a koalíció, az SZDSZ megalkudott-e a kormányalakítás kapcsán, beváltják-e a liberálisok az ígéreteiket. De ha ez így van, akkor miért nincs ez benne a programban?

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy tűnik, a Magyar Demokrata Fórumnak igaza volt akkor, amikor a választási kampányban óva intette a polgárokat attól, hogy elhiggyék a gyurcsányi kommunikáció ígéreteit. Sajnálom, hogy a kormány hamis képet festett hónapokon keresztül a választók elé.

A tavaszi kampány másról nem szólt, mint teljesíthetetlen ígéretekről, béremelésekről, dübörgő gazdaságról, nincs szükség a megszorításokra, és a nyilvánosság előtt tett ígéretek arról szóltak, hogy csökkennek az adók, hogy megmaradnak az eddig bevezetett juttatások és támogatások, nem változnak kedvezőtlen irányba a különböző kedvezmények. És folytathatnám a sort, de azt hiszem, hogy kifutnék az időből.

A Magyar Demokrata Fórum felhívta a figyelmet, hogy a kormánypártok kizárólag a választási esélyeiket akarták növelni hangzatos ígéreteikkel. A Magyar Demokrata Fórum egy józan hang volt a kampányban, a realitásokról beszéltünk. Felhívtuk a figyelmet, hogy a gazdaságpolitikában jelentős változásokra van szükség, hogy legkésőbb szeptemberben választ kell adni a költségvetési hiány lefaragására, és hogy nem lehet sem balról, sem jobbról jövő felelőtlen ígérgetésekkel lekenyerezni a polgárokat, hogy elég a populizmusból. Szerencsére volt jó néhány olyan polgár, aki meghallgatta a Magyar Demokrata Fórum hangját, és nem hitt az ígéretdömpingnek. A Magyar Demokrata Fórum az ő szavazataik és bizalmuk alapján itt a parlamentben is felszólítja a leendő miniszterelnök urat és kormányát, hogy hagyjon fel a polgárok lekezelésével. Ne tekintse kiskorúnak a lakosságot, akik előtt el kell titkolni a rossz híreket, és ne fokozza a bizonytalanságot és a rossz társadalmi környezetet azzal, hogy mást ígért és mást tesz. Talán ilyen távol, ekkora különbség még soha nem volt a rendszerváltozás óta a választási kampányban elhangzott ígéretek, az írott választási programok és a kormányprogram között.

A Magyar Demokrata Fórum arra készült, hogy építő és előrevivő javaslatokat fogalmazzon meg a kormányprogram kapcsán, erre azonban nincsen módunk és nincsen lehetőségünk, mert ez a program nem program, miniszterelnök úr. Hiányoznak belőle azok az elemek, amelyek egy programot valóban programmá tesznek; a megalapozott szakmai érvek, a kézzelfogható intézkedések, a dátumok, az egyes programpontok várható végrehajtásának teljesülése, magyarán: mikor és mit tesz a kormány, és annak mi a költségvetési vonzata?

Sajnos, tisztelt leendő miniszterelnök úr, nem attól program egy program, hogy elhangzik benne laponként a reform szó, de ha már ennyire kedveli ezt a kifejezést, akkor tartalommal kellett volna megtöltenie, olyan tartalommal, amelyből mi majd magunk eldöntjük, hogy az reform, vagy pedig a deform útját választotta a kormányzat. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ez az írás csak politikai retorika, mivel nem vállalja azt, hogy milyen költségvetési megszorítások várhatóak. Továbbra is abba az illúzióba ringatja az állampolgárokat, hogy minden jól van úgy, ahogy ebben van.

Az írás új Magyarországot, új politikát hirdet, csak azt nem mondja meg, hogy mikor, hogyan és milyen eszközökkel kívánjuk elérni mindezt. Elhallgatja és eltagadja, hogy mekkora bajban van a költségvetés, nem beszél arról, hogy milyen terheket akar még a polgárok vállára tenni. Elhallgatja, hogy a vállalkozásokra milyen megszorítások várnak, és ezek következményeként mekkora lesz Magyarországon az infláció, és mennyivel nő a munkanélküliség. Biankóra szavaznak azok a képviselők, akik ma a kormányprogramra szavaznak, hiszen a kormány úgy akarja elfogadtatni ezt a kormányprogramot, hogy a konkrét tartalom, legyen az pozitív vagy negatív, de majd csak később jön elő. Ebben a bizonytalan helyzetben a polgárok csak találgathatnak, hogy mi vár rájuk. Ez a felelőtlenség, tisztelt képviselőtársaim, amire a bevezetőmben utaltam.

A Magyar Demokrata Fórum ezért azt javasolja, hogy az Országgyűlés módosítsa az alkotmányt és a Házszabályt, amely deklarálja, hogy a jövőben a kormányok csak úgy terjeszthessenek be kormányprogramot, hogy abban évenkénti bontásban, így az első alkalommal fél évre, majd évenként megadják a várható intézkedéseket és azoknak dátumát, hívhatjuk csupán cselekvési programnak vagy cselekvési tervnek, amelyet minden következő kormánynak bele kell foglalnia a programjába.

Mégiscsak egy olyan dokumentum elfogadásáról dönt majd a Ház, amelyik négy éven keresztül jelenti a kormányzati munka irányultságát, és négy évig jelenti a Magyar Országgyűlés jogalkotási programját. Az alkotmány ma csak azt mondja ki, hogy program nélkül nem jöhet létre a kormány. Ez azonban édeskevés. Túl tág teret ad a populizmusnak, a demagógiának, és lehetőséget ad arra, hogy a konkrét intézkedések helyett a választási kampány folytatódjon, valós program helyett pedig csak célok és szóvirággyűjtemények születhessenek.

A Magyar Demokrata Fórum kiszámítható és számon kérhető helyzetet kíván teremteni. Szükségesnek tartjuk, hogy az emberek tudják, hogy milyen változások várhatók az életükben. Ne csak azt lássák, hogy kik ülnek be a bársonyszékbe, ne csak azt lássák, hogy a miniszterek mellett egy parlamenti kontroll nélküli árnyékkormány is megalakulhat, és ne csak azt lássák, hogy hogyan töltődik fel az új klientúra. Nélkülözhetetlen, hogy a kormányprogram a polgároknak szóljon. Erre lenne biztosíték a Magyar Demokrata Fórum által javasolt cselekvési program az alkotmánymódosításban. Ez kötelezne minden politikai erőt arra, hogy kormányra kerülve valós programot alkothasson, határidőkkel, költségvetési következményekkel kiegészítve terjessze az Országgyűlés elé.

Míg azonban nem születik meg ez a módosítás, tisztelt képviselőtársaim, addig olyan emberekre van szükség, akik képesek megfejteni a szóvirágokat, a szóvirágok mögé bújtatott tartalmat. Kódfejtőkre van szükség, akik felismerik és bemutatják, hogy pontosan miről is szól ez a kormányprogram.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most arra vállalkozom, hogy megpróbálok a sorok mögé bújni és bemutatni, hogy mi rejtőzik a retorika mögött. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kérem, bólintson, hogyha eltalálom a tervezett intézkedést. Néhány idézetet mondok a kormányprogramból.

"Az új kormány megalakulását követően azonnali intézkedéseket hoz az államháztartás egyensúlyának helyreállítására, a ciklus közepére teljesíteni kívánjuk a költségvetéssel kapcsolatos maastrichti követelményt. Ehhez rövid távon az állam kiadásainak jelentős csökkentésére, bevételeinek érdemi növelésére van szükségünk. Mi nem várunk tovább." Ezek adóemelést, illetve adókedvezmények kurtítását jelentik? Sajnálatos, hogy a választási kampányban erről nem tett említést, miniszterelnök úr. Tulajdonképpen szerencse is, hogy léteznek a maastrichti kritériumok, mert ezek nélkül a kormány valóban beválthatta volna a teljesíthetetlen ígéreteit a választási kampányban.

De más idézetet mondanék: "Az euró fontos, de nem cél, hanem eszköz." A kormány ezzel virágnyelven, de világossá tette, hogy lemondott az euró 2010-es bevezetéséről, ezzel növeli a külföldi befektetők, devizaalapú kölcsönt felvevők bizonytalanságát, rontja a magyar gazdaság és a magyar politika hitelességét.

Újabb idézet: "A magyar egészségügy egyre nehezebben birkózik meg azzal az alapvető feladatával, hogy szolgáltatásait egyenlően, átláthatóan és hatékonyan nyújtsa." Mit jelent ez, miniszterelnök úr? A szolidaritási elv felrúgását, vagy a vizitdíj bevezetését átfogó reform nélkül?

Újabb idézet: "A felsőoktatási intézmények fenntartható és a mainál igazságosabb finanszírozása érdekében az államilag támogatott képzésben bevezetjük a tanulmányi költségekhez való utólagos képzési hozzájárulást." Itt semmiféle szóvirág nem takarja el, hogy a kormány már nem is a tandíj bevezetését szorgalmazza a rászorultság vagy nem rászorultság elvén, hanem fűnyíróelven, utólagosan, esetleg már több gyermeket nevelő, szegényebb családoktól hajtja be utólag a taníttatási költségek egy részét.

(11.50)

De újabb idézet: kistelepüléseken - ahol lehetséges - alsó tagozatok megőrzése tagintézményként működve; iskolabuszok. - szól az idézet. Itt a kistelepülések iskoláinak a bezárására gondolt, miniszterelnök úr? De ha ezt így tartják, akkor írják le, hogy mit jelent a tagintézmény, hogy ki és milyen formában vásárolja és működteti az iskolabuszokat, hogy egyáltalán elfogadhatóvá válhasson a falvak népének bármilyen hasonló kormányzati intézkedés.

Egy újabb idézet: "A Tisza vidékén élők érdekében új Vásárhelyi-terv keretében folytatjuk a töltéshálózat gyenge pontjainak megerősítését." Ezzel arra utal a kormány, hogy a korábbi Vásárhelyi-program megbukott, és nem történt semmi érdemi intézkedés a korábbi Vásárhelyi-program alapján? Most is fenyeget az árvíz, tisztelt miniszterelnök úr. Mit óhajt most tenni az elkövetkező hetekben? Újabb idézet: "Felülvizsgáljuk a pedagógusok és nem pedagógiai munkát végzők foglalkoztatásának (kötelező óraszám, tanórán kívüli tevékenység, közalkalmazotti jogviszony) rendjét és szabályait." Ez a mondat a Magyar Demokrata Fórum értelmezésében azt jelenti, hogy a kormány ismét fűnyíróelvet fog érvényesíteni, és elbocsátásokat tervez a tanárok körében. Ha igen, és ez virágnyelven ezt jelenti, akkor miért nincs bátorsága világosan egy kormányprogramban mindezt megfogalmazni?

Tisztelt kijelölt Miniszterelnök Úr! Még hosszasan bólogathatna, ha folytatnám a sort, de itt és most ennyivel lezárom a felsorolást és az ön szembesítését, de a Magyar Demokrata Fórum ezzel ezt nem fejezte be, hiszen a felszólaló képviselőtársaim is ezt fogják tenni, és ezt tesszük a továbbiakban is a nyilvánosság előtt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt kijelölt Miniszterelnök Úr! Kívánom, hogy az eddigi ígéretek és elmismásolások helyett legyen végre őszintesége és legyen végre bátorsága a kormánynak ahhoz, hogy előálljon konkrét elképzeléseivel és cselekvési tervével. Arra is kérem önöket, hogy a demokrácia szabályai szerint mindezt a parlamentben tegyék, és ne máshol. A Magyar Demokrata Fórum a korszerű, a nemzet felemelkedését valóban szolgáló intézkedések esetében továbbra is hajlandó párbeszédre, kompromisszumok keresésére, sőt az ország javát szolgáló programok támogatására is. Ajánlom a tisztelt kormánynak, hogy ne vegye félvállról ezt az ígéretet, de ne vegye félvállról a polgárok és az ország érdekeit sem. Mutassanak példát négy év után felelősségből, mértékletességből, és nyissanak egy új fejezetet, amelyben végre a valós, az előremutató, a társadalom gazdasági és kulturális felemelkedését szolgáló, számon kérhető program jelenhet meg az Országgyűlés előtt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 36 2006.06.19. 13:33  19-145

DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A mai politikai vitanap alapját képező durva megszorítások nem előzmény nélküliek. Az egyik legfontosabb előzménye 2002 nyaráig vezet vissza, a száznapos program elfogadásához.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a száznapos programot az Országgyűlés három pártja, az MSZP, a Fidesz és az SZDSZ elfogadta, egyedül a Magyar Demokrata Fórum volt az, amelyik próbálta bizonyítani itt a Ház falai között, hogy ennek a jóléti intézkedéscsomagnak nincsen meg a fedezete a költségvetésben.

Tisztelt Képviselőtársaim! A lejtőn a költségvetés ennek a száznapos programnak a megszavazásával indult el. Tisztelt Képviselőtársaim! Hiába óvtuk a parlamentet és a kormányt az ésszerűtlen kiadásoktól, sajnos megtette.

(15.50)

Folyamatosan azt hallgattuk - akkor még ellenzéki és kormánypárti oldalról is -, hogy nincsen baj, ez a költségvetés elbírja; majd később azt is hallottuk, hogy dübörög a gazdaság. Folyamatosan szembesültünk utóbb is azzal, hogy milyen szavahihetősége van annak a kormánynak, amely kormánytöbbség négy évvel ezelőtt a száznapos program kapcsán is azt próbálta bebizonyítani, hogy mi minden tartaléka van a magyar gazdaságnak, s aztán jött adott esetben 2005. november 7-e is. 2005. november 7-én fogadta el az Országgyűlés az 1000 milliárd forintos adócsökkentő programot. Ebből az 1000 milliárdos adócsökkentő programból január 1-jén lépett életbe 350-400 milliárd forint adócsökkentő program. S aztán jön fél évvel később ugyanaz a kormánytöbbség, s ugyanaz a kormánytöbbség 350-400 milliárd forintos megszorítást tesz az Országgyűlés asztalára. És nem válasz, amit itt kormánypárti képviselő úrtól hallottunk, hogy Angela Merkel Németországban mit tett, mert Angela Merkel programját sajnos erősen befolyásolta egy nagykoalíció. Az MSZP-SZDSZ programját ilyen dolog, külső behatás nem érte. Itt megint csak a szavahihetőségre szeretnék visszautalni: miért pont ezt kellene ma elhinni, amit itt a miniszterelnök úr elmondott, ha ennek az ellenkezőjét, 180 fokkal visszafelé megforgatott ellenkezőjét még fél évvel ezelőtt e Ház falai között próbálta elhitetni velünk, ellenzéki képviselőkkel és az országgal?

Tisztelt Képviselőtársaim! Rejtő-könyvbe illenek az ilyen történetek. De ha egyedül maradt volna ez a történet, akkor azt kell mondani, hogy tévedni emberi dolog. De itt nemcsak arról volt szó, hogy fél évvel később ugyanolyan összegű megszorítási intézkedést tesznek az Országgyűlés asztalára, mint amekkora nagyságrendben fél évvel ezelőtt meghirdették az adócsökkentő programot, mert a gazdaság mindent elbír, hanem időközben volt még néhány számadat, amire magam is szeretnék kitérni. 2006-ban 4,7 százalékra tervezett a költségvetés hiánya. Vajon miért emelkedett meg, pénzügyminiszter úr, 9,4 százalékra? Senki nem felel ezért? Én nem szeretnék az előbb a KDNP nevében felszólaló képviselő úr mintájára javaslatot tenni önnek, na de azért ez mégiscsak egy következmény nélküli ország, egy olyan ország, ahol székben marad az a pénzügyminiszter, aki fél évvel ezelőtt még 4,7 százalékra tervezi a hiányt, fél évvel később pedig be kell látnia, hogy 9,4 százalékos a hiány! Ez is a Rejtő-könyvekbe való történet.

Ugyanakkor van még egy adat - három adatsorral talán alátámasztható az, hogy a kormányzatnak az elmúlt időszakban meggondolatlan, ötletszerű javaslatai voltak -: a tervezett GDP-növekedés 4,3 százalékos volt. Három hete itt, az Országgyűlés falai között azt mondta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr, hogy ez 3 és 4 százalék között lesz. Múlt hét végén bejelentette, hogy 2,5 százalék lesz. Egy hete jelentette ezt be a miniszterelnök úr. Az utóbbi tíz év legrosszabb mutatója ez. Ha ennyi hasra ütéssel megállapított számot és adatot végigtekintünk, és összevetjük a választási kampányban tett ígéreteivel a pártoknak, akkor csoda, hogy a magyar társadalom becsapottnak érzi magát? Csoda, hogy úgy ítélik meg, hogy jöjjön a populizmus jobbról vagy balról, de az elfogadhatatlan már?

Tisztelt Képviselőtársaim! A tavaszi választáson féktelen ígéretverseny volt a pártok között. Az MSZP és a Fidesz a legelképesztőbb populista vállalásoktól sem riadt vissza, a két nagy pártnak egyetlen dologhoz nem volt bátorsága: őszintének lenni. Őszintének lenni elsősorban a magyar választókhoz, és őszintének lenni saját magukhoz. Mert bár mindketten tisztában voltak azzal, hogy a költségvetés katasztrofális állapotának köszönhetően az ország a szakadék szélén egyensúlyozik, a lakosság elől a félelmetes kilátást ügyesen takargatták, és arcátlanul folytatták a valódi programokat nélkülöző mézesmadzag-politikát, a "ki ígér minél többet a választópolgároknak?" játékot. Ennek a megtévesztő politikának pedig az lett az eredménye, hogy ha lehet, a korábbinál még inkább aláásták a politika hitelét. Ma ugyanis a választási kampányban megmérettetett és a választóktól bizalmat kapott parlamenti pártok közül egyedül a Magyar Demokrata Fórum állhat szégyenkezés nélkül az ország elé, egyedül a Magyar Demokrata Fórum képviseli ma is ugyanazt, amit a választási kampányban el mert és el tudott mondani: egy olyan konzervatív programot, amely az európai jobbközép értékeket közvetíti.

Mit tett ezek közben a többi párt? Mindent, ami szöges ellentétben áll azzal, amit a kampány során állítottak a választóknak. A koalíciós pártok Új Egyensúly program néven soha nem látott mértékű társadalmi elvonást és támadást intéznek különféle csoportok, de leginkább a magyar középosztály ellen. Amit az egyik kezükkel adtak az elmúlt évben, most duplán veszik vissza adóemelések, kedvezmények elvonása és járulékemelés formájában. Teszi ezt Gyurcsány Ferenc, aki másfél év kormányfői tevékenysége után most él a megvilágosodás lehetőségével. Teszi ezt az MSZP, amelyik folyamatosan igazságosságot hirdetett, és aztán most a "fizessenek a gazdagok!" jelszava mögé bújva nem tesz mást, mint hogy a terhek legnagyobb hányadát a magyar középosztályra, a kis- és a középvállalkozókra hárítja át. És teszi ezt az SZDSZ is, amely "több SZDSZ, kevesebb adó" jelszóval kampányolt. Nemcsak hogy programja nem volt az SZDSZ-nek, hanem utóbb azt is bebizonyította, hogy több SZDSZ és még több adó.

A süketek párbeszéde az, tisztelt képviselőtársaim, amikor itt föláll egy kormánypárti képviselő, és az ellenzéken azt kéri számon, hogy de most miért nem tesznek a kormánypártoknak és az országnak javaslatokat. Azért nem, mert erről szól egy választási kampány. Arról szólt, hogy különféle filozófiájú pártprogramok versengtek, és ebből a legnagyobb támogatottságot megkapta az MSZP és az őt ebben kiegészítő Szabad Demokraták Szövetsége. Én cinikusnak tartom azt a felszólalást, amelyik bebizonyítja, hogy a saját programja a legjobb program, és utána ennek a bővítésére társszerzőként akarja bevonni az ellenzéki pártokat, hogy mondják meg, hogy adott helyzetben akkor ők most mit csinálnának. Erről szólt a választás. Mellesleg mi egyetértettünk korábban a Szabad Demokraták Szövetségével az adócsökkentésben. Azt nem tudom, hogy egyébként erről a programról a Szabad Demokraták Szövetsége miért tért le, de ha letért, akkor ne egy másik párton kérje számon azt, hogy miért nem tesz a kormánypártoknak jobb javaslatokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Abból az ígéretversenyből, amiről beszéltem, a Fidesz is kivette a részét, hiszen ma megtévesztéssel és hazugsággal vádolja a kormányoldalt, ami önmagában egyébként igaz, azonban ez a kijelentés éppen az elmúlt hónapok legpopulistább ígérgető politikáját folytató pártjától meglehetősen visszásan hangzik, amely több mint 4000 milliárd forintos ígérgetéssel állt elő a választási kampány során. Ugye, senki nem hiszi ebben a teremben, hogy az ország helyzetével a Fidesz sem volt az elmúlt hetekben és hónapokban tisztában?

Tisztelt Képviselőtársaim! A választás másnapjától életbe lépő valós programjukat, a B-tervet a pártok mind a két oldalon gondosan elhallgatták, és ma a Gyurcsány-kormány ezzel a megszorító csomaggal nem tesz mást, mint megitatja az elmúlt évek felelőtlen osztogató politikájának keserű levét a magyar társadalommal, különösképpen a középosztállyal, a kis- és középvállalkozókkal. Kapkodó, átgondolatlan, hatásvadász intézkedésekkel próbálják eltakarni az őszinte, valós programok többéves hiányát.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum már az elszabadult kampányhangulat alatt is óva intette a két nagy pártot a vad licitálástól, a választók megtévesztésétől. S mint ma látjuk is: a mézesmázos ígéretáradatnak nemhogy egy része nem valósul meg, de annak egyenesen az ellenkezője vár a lakosságra keserű pirulák formájában. Soha ilyen ellentmondás még nem feszült az ígéretek és a kormányprogramok között, illetőleg a cselekvési programok első lépéssorozata között, mint ahogy ezt az idei előterjesztésben láthattuk.

Befejezésül, tisztelt képviselőtársaim - mert a részletekről képviselőtársaim beszélni fognak -: az a mód, ahogy a miniszterelnök úr ezt a megszorító csomagot bejelentette, az együttérzés minimális hiánya, az, hogy a bajokat hogyan kicsinyelte még az elmúlt héten is, az a kijelentés, hogy nem fáj, az a kijelentés, hogy ez nem megszorítás, hanem reform, az a kijelentés, hogy lehet, hogy egy kicsit viszketős és szúrós érzés ez a folyamat, egyet bizonyít: adatokat, a költségvetés bevételi és kiadási oldalát látja a kormányzat, nem pedig családokat, embereket, olyan személyeket, akik az elmúlt időszakban is és az elkövetkező időszakban is a legnagyobb teherviselők az ország problémáinak, gondjainak megoldásában.

(16.00)

Nos, ez az a bejelentési mód, ami miatt a Magyar Demokrata Fórum szót emelt, mert ez a társadalom sok mindent megért, sok mindent elfogad, ha tudják, hogy minek mi az ára, és miért kell áldozatot vállalni, ma miért kell megtenni intézkedéseket, holnap hova jutunk, és mi lesz a ciklus végére ennek a következménye.

Ennek a csomagnak, amelyet az Országgyűlés ma tárgyal, ennek a csomagnak nem tudjuk, hogy mi a következménye, nincs koncepciója, nincsen egy olyan összefogott láncolata, amely alapján el tudja fogadni a középosztály, el tudják fogadni a vállalkozók és a társadalom nagy többsége, hogy miért kell neki az elkövetkező egy évben áldozatot hozni.

Márpedig enélkül nem lehet egy országgal elfogadtatni azokat a lépéseket, hogy három év alatt 2000 milliárd forintos megszorító intézkedési csomagot tesz le a kormány, miközben, tisztelt képviselőtársaim, az előző négy évben több mint 8000 milliárd forintot pancsolt el ez a kormányzat: 6000 milliárd volt az államadósság, 1200 milliárd forint privatizációs bevétel volt, és 750 milliárd volt négy évre az az európai uniós fejlesztési keret, amely Magyarországnak rendelkezésre állt. 8000 milliárd forint a saját költségvetési számainkon kívül került felhasználásra, és ez a hároméves megszorító csomag ezzel szemben 2000 milliárdot akar egy nemzet megnyomorításán keresztül elérni.

No, ez az, ami miatt a Magyar Demokrata Fórum, ha jelentős változás nem történik ebben a csomagban, a csomagot amúgy egészében nem fogja tudni támogatni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 6 2006.06.20. 4:31  5-8

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Két dologtól beszédes egy kormányprogram és egy megszorító csomag: attól, ami benne van, és attól, ami nincs benne.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi nagyon hiányoltuk a kormányprogramból is és hiányoltuk a megszorító intézkedések közül is a korrupcióellenes elszántabb küzdelmet. Hiányolhattuk ezt mindazért, hiszen a választási kampányban egy kiemelt téma volt, és ebben a kampányban elhangzott a Fidesz elnöke részéről, hogy támogatja egy tiszta kezek hivatalának felállítását. Az MSZP és az SZDSZ részéről a sokkal hatékonyabb küzdelem mellett foglaltak állást. Ugyan azt mondták, hogy nem egy hivatal felállításával, de vannak eszközeik és módszereik arra, hogy az elkövetkező években sokkal erőteljesebb és sokkal hatékonyabb legyen Magyarországon a korrupció elleni küzdelem.

Nos, nem kevesebb pénzről van szó, mint százmilliárd forintról. Százmilliárd forintra becsülik a szakértők annak minimális összegét, ami Magyarországon egy év alatt korrupciós csatornákon eltűnik a közpénzekből.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez egy hatalmas összeg, és hogy érzékeltetni tudjam önöknek, hogy ez a százmilliárd forint milyen nagyságrend, ennyi pénzt költünk a költségvetésből ezer, fogyatékosokat segítő intézményre egy év alatt. De ennyi pénz 40 magyar kisvárosnak a teljes költségvetése, és ennyi pénznek a feléből oldja meg évente a kormányzat a fiatalok lakásproblémáját, a lakástámogatás összege körülbelül 50 milliárd forint.

Nos, a nagyságrend érzékeltetése után szeretném megkérdezni a kormánytól, hogy miért nem keményít be ezen a területen, hiszen ez egy olyan terület, amelyik politikától is teljesen semleges. Emlékeztetem önöket arra, hogy az elmúlt egy évben három nagyobb kamara: a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara, az Amerikai-Magyar Kereskedelmi Kamara tartott konferenciát, illetőleg a minap olvashattuk a Brit Kereskedelmi Kamara nyilatkozatát is. Azt vélelmezhetjük, hogy ezek a kamarák nem politikai alapon, hanem pusztán üzleti, piaci, a gazdaság működtetése, jobb működtetése szempontjából hozták meg a maguk állásfoglalását és véleményét, és mind a három kamara programjában az szerepelt, hogy Magyarországon nem hatékony és nem elégséges a korrupció elleni küzdelem.

Én magam, amikor elolvastam tegnapelőtt a Brit Kereskedelmi Kamara kemény kritikáját a Gyurcsány-csomagról, akkor abból azért önöknek is szeretnék egy mondatot kiemelni: "Elvárjuk a kormánytól, hogy hatékonyan biztosítsa az adófizetők körének bővítését, a gazdaság kifehérítését, és járjon élen a korrupció elleni harcban, így is elősegítve a kiadások mérséklését, hogy legkésőbb 2008-ban az adóterhek ismét csökkenhessenek."

Nos, másodszor is teszem fel a kérdést a mai napirend előtti felszólalásomban, hogy mit tesz a kormány a korrupció visszaszorítására, mit tesz a kormány azért, hogy több mint százmilliárd forintot megtakarítson a költségvetésnek, miért nem keményít be a kormány azokon a területeken, ahol vélelmezhetően a korrupció a legnagyobb mértékű, így az autópálya-építéseknél, a közbeszerzéseknél, illetőleg a napokban is napvilágot látott ingatlanpanamák ügyében. Talán ez sokkal nagyobb társadalmi támogatottságot élvezne a lakosság és a vállalkozók részéről is, mint bármelyik más intézkedés, amit önök megfogalmaztak ebben a csomagban.

Azt is szeretném elmondani, hogy a gazdasági élet szereplői - így volt ez a Vállalkozók Országos Szövetségének konferenciáján is - folyamatosan szóvá teszik azt, hogy az ő üzleti tevékenységükben a korrupció olyan mértékű, amelyik a tisztes gazdasági vállalkozások életét nehezíti meg.

Ajánlom a kormány figyelmébe ezt a területet, amelyik sokkal nagyobb lehetőséget biztosítana a költségvetésnek bevételre, mint amilyen lehetőséggel most a kormány számol, ugyanis hallgat róla a kormányprogramban, és hallgat róla a megszorító csomagban.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 32 2006.06.20. 2:41  31-37

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az ön által előterjesztett kormányprogram még csak homályosan utalt arra, hogy a közszférában dolgozók a rendszerváltozás utáni legnagyobb elbocsátási hullám előtt állnak. A kormányprogram elfogadása utáni napon az Országos Érdekegyeztető Tanácsban konkrétumok is előkerültek: több mint 12 ezer fő elbocsátásáról lehet szó, fogalmazott miniszterelnök úr. A Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezete szerint ez a szám valójában 14 ezer lehet, hiszen ezen a héten több mint kétezer dolgozóval közlik, hogy nem tartanak igényt munkájukra.

A sajtóban több helyen megjelent információk arról szólnak, hogy a 2008-ig tervezett elbocsátási hullám megalapozására a köztisztviselői törvény módosításával kerül sor. Ennek keretében a kormány azt tervezi, hogy mind a végkielégítés, mind a jogviszony megszüntetésének szabályait módosítja a munkavállalók kárára. A szakszervezeti vezetők szerint a változtatásra azzal a címszóval kerül sor, hogy a köztisztviselőkre vonatkozó szabályokat közelíteni szeretnék a munka törvénykönyvében megfogalmazottakhoz.

A Miniszterelnöki Hivatal szóvivője nem erősítette meg és nem is cáfolta a fenti lapértesülést, válaszában annyit közölt, hogy a közszférában tervezett leépítések, törvénymódosítások a közeljövőben kerülnek a kormány elé.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ha mindez igaz, akkor a több mint tízezer közszolgálati dolgozó kétszeresen jár pórul az önök jóvoltából, hiszen nem csak az állásukat veszítik el, hanem a munkavállalói jogaikat még az állásvesztés előtt úgy fogják módosítani, ami egyébként kedvezőtlenül befolyásolja az ő utcára kerülésüket.

Nos, tisztelt miniszterelnök úr, szeretném megkérdezni, hogy a kormány hány fő közalkalmazott és köztisztviselő elbocsátását tervezi. Ez milyen kiadáscsökkentést jelent a költségvetés számára? Mekkora többletkiadást a munkanélküliek ellátásában?

Készültek-e elemzések, hatásvizsgálatok arról, hogyan érinti az elbocsátás a közigazgatás működőképességét és a hazai munkaerőpiacot, és hozzáférhetők-e ezek az elemzések?

Tervezi-e a kormány, hogy a most jogviszonyban lévőket olyan jogszabály-módosítással hozza hátrányosabb helyzetbe, ami a felmentésükre irányadó szabályok tekintetében az ő rovásukra történik meg?

Várom miniszterelnök úr, illetve miniszter úr válaszát. (Taps az MDF soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 36 2006.06.20. 1:26  31-37

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Miniszter Úr! Négy nappal ezelőtt írásban öt kérdést adtam önnek, ebből háromra egy szó választ nem kaptam. Nem válaszolt a miniszter úr arra, hogy a kiadáscsökkentés milyen nagyságrendet ér el. (Dr. Veres János: Elmondtam!) Nem válaszolt arra, hogy mekkora a többletkiadás a munkanélküliek ellátásában. Nem válaszolt arra, hogy az elemzések és a hatásvizsgálatok elkészültek-e, és ha igen, nyilván közpénzből készült, és hozzáférhető-e.

A harmadik kérdéskörben pedig miniszter úr nem kielégítő választ adott, ugyanis ősztől mégiscsak a 2008-ig terjedő köztisztviselői jogviszonymegszűnésekre már az új szabályokat fogja érvényesíteni a kormány. A mostani átalakítás körülbelül kétezer embert érint.

Tisztelt Miniszter Úr! A szakszervezetek álláspontja szerint a 2003-as felmentés idején is hétezer köztisztviselőt bocsátottak mindenféle hatáselemzés nélkül utcára, úgy, hogy ezeknek az embereknek 40 százaléka nem tudott elhelyezkedni, közel 40 százaléka tartósan munkanélküli maradt, egyharmada került nyugállományba előzetesen, így munkába csak 30 százalék került. Na, ezeket a hatáselemzéseket kértem volna a miniszter úrtól. Miután nem kaptam meg, így nem áll módomban a választ elfogadni. (Taps az MDF soraiból. - Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
7 36 2006.06.21. 15:26  17-172

DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Immáron három hét alatt másodszor van alkotmánymódosítás előttünk, ami azért szokatlan teljesítmény az Országgyűléstől. Mondom úgy is, mint aki 16 éve minden alkotmánymódosításban részt vett ebben az Országgyűlésben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Olyan kormánypártok terjesztették elő immáron másodszor az alkotmánymódosítást, amelyeknek évekig az volt a szlogenjük, hogy nem kell alkotmánymódosítás, várjuk be az új alkotmányt. Emlékeznek önök a NATO-csatlakozás kapcsán előállt alkotmányos helyzetre, amikor igen nagy szükségünk volt arra, hogy ha már csatlakoztunk a NATO-hoz, akkor legyen olyan alkotmányunk és az alkotmánynak megfelelő törvényi szabályozás, ami a jogaink gyakorlásához elengedhetetlenül szükséges, ám önök, MSZP, SZDSZ ezt megakadályozták?

Én arra is emlékszem, hogy 1998-ban volt egy törvénytervezet, az ügyészség kormány alá helyezése, amelynek az előzménye az volt, hogy maga Horn Gyula volt miniszterelnök úr kérte a kormányt és az Igazságügyi Minisztériumot, hogy soron kívül készítsék el az ügyészség kormány alá rendelésének tervezetét szakmai alapon, aztán, miután erre önöknek már nem volt idejük, mi azt csak kiegészítettük még néhány garanciális elemmel, behoztuk az Országgyűlés elé, és önök erre azt válaszolták, hogy nem szükséges most az alkotmányt módosítani ebben a kérdésben, de partnerek lesznek ahhoz, hogy ha lesz egy új alkotmány, akkor ezeket a kérdéseket ott meg tudjuk beszélni.

Aztán emlékszem azokra a négypárti-ötpárti tárgyalásokra 2000-ben, hogy itt a millenniumi év, és talán ez az év is alkalmat adhatna nekünk arra, hogy egy kicsit érzelmi alapon közelítsük meg az alkotmányunkat; azt az alkotmányt, amelyik a '49. évi XX. törvény címet viseli; azt az alkotmányt, amelyik már rég rászorult arra, hogy legyen egy tisztességes preambuluma, hogy legyen egy egységes szerkezete. A válasz az volt, hogy a törekvés nagyon szép a kormánypártok részéről, de várjuk meg az új alkotmány időpontját, mert ez már annyira elérhető távolságra került, hogy minden feltétel adott ahhoz, hogy a közeljövőben legyen új alkotmányunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Három héttel ezelőtt komoly fenntartásokat fogalmazott meg Boross Péter képviselő úr, volt miniszterelnök úr a Magyar Demokrata Fórum alkotmánymódosító igenje mellé. Ugyanis egyik oldalról szerettük volna tiszteletben tartani a kormánynak azt a törekvését, hogy egy másikfajta konstrukcióban gondolkodik, a másik oldalról pedig nagyon nehezen viseltük azt, hogy egy 16 éve működő rendszerben, ahol a szakmai és a politikai feladatok szétválasztására kerítettünk sort, ezt pusztán gyakorlati, pragmatikus okokra hivatkozással akarja a kormánytöbbség megváltoztatni.

Nem értettünk ezzel a javaslattal egyet, hiszen ha a gyakorlat rossz volt az elmúlt 16 évben, akkor kéretik a politikusokat, hogy a gyakorlatukat szabják az alkotmányhoz, ne pedig fordítva, hogy egy kormányváltás azt jelentse, hogy egy politikai államtitkártól az őrző-védő kft.-ig és a portaszolgálatig cserélnek le mindenkit ebben az országban egy kormányváltás esetén.

Ezt szentesíti az a szabály, amire felhatalmazást kaptak három héttel ezelőtt, ez pedig hosszú távon az egész demokráciánknak nem tesz jót, ez az A turnus, B turnus Magyarországa. Ha még szentesítjük is ezt, akkor ez egy olyan következménnyel fog járni az elkövetkező években, ami senkinek nem lesz kívánatos és hasznos. De leginkább, amit látunk ebből, az egész szakmai közigazgatási szervezet látja ennek kárát, mert egy dolog fontos, tisztelt képviselőtársaim: a politikai lojalitás, a politikai igényeknek való megfelelőség, nem pedig az a szakmai kihívás, amely szakmai kihívás nélkül nem lesz nemzeti felemelkedés egyébként ebben az országban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi nemcsak a szocialistáknak ezt a javaslatát kifogásoltuk meg, kifogással éltünk a Fidesznek az ellen a javaslata ellen is, amit tervezett csak egyébként, hogy majd a miniszterek alatt főigazgatók és igazgatók lesznek a kormányzásuk idején, mert az ugyanúgy sértette volna azt a fajta alkotmányos berendezkedést, ami 16 évvel ezelőtt ebben az országban kialakult, és aminek egyetlen célja volt: a szakmai és a politikai területeket kellő módon szétválasztani. Nos, ettől konzervatív párt a Magyar Demokrata Fórum, tisztelt képviselőtársaim, hogy az ilyen kísérletezésnek és az ilyen, akár részvénytársasági formáknak, akár pedig az újfajta megoldásoknak mindaddig nem partnere, amíg meg nem győzik őt arról, hogy ez egy jobb és hatékonyabb működést eredményezhetne.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért nem szeretnék olyan gyorsan eltávolodni attól a gondolattól, hogy a magyar alkotmány a mai napig a '49. évi XX. számot viseli. Tisztelt képviselőtársaim, különösképpen MSZP-s, SZDSZ-es képviselőtársaim! Nem érzik egy kicsit szúrós, viszkető érzésnek, ha a kezükbe veszik a magyar alkotmányt, hogy a legsötétebb Rákosi-korszak évszámát idézi a mai napig is ez az alkotmány? Nem éreznek késztetést arra, hogy ezen változtatni kellene a XXI. századi modern Magyarországnak? - a mai napig is az alapokmánya a '49. évre utal, amelyik az államosítások éve volt, a téeszesítés, az egylistás választás időszaka.

Szóval, akinek minimális történelmi ismerete van erről az időszakról, az szemlesütve gondol arra, hogy egy olyan alkotmányunk van, ami ennek az időszaknak az évszámát viseli. Talán egy kicsit aktívabbnak kellene lenniük ebben a kérdésben, hogy ez megváltozzék az elkövetkező időszakban. Kérem, ne vigasztalják magukat azzal, hogy nem baj ez az évszám, mert a tartalma alapján már annyiszor változott, hogy ez egy demokratikus alkotmány. Ez akkor is szégyen minden magyar számára, hogy az újkori társadalmunkban 16 évvel a rendszerváltozás után ilyen évszámú alkotmánnyal rendelkezik Magyarország.

De ha már az új alkotmánynál tartunk, azért szeretném megkérdezni a miniszter urat is, hogy miért került le a napirendről az új alkotmány kidolgozása, hiszen a kormány programja valahol az 54-55. oldalon azt mondja: a 16 éves alkotmány teljesíteni tudja alapvető feladatait, biztosítani tudja a polgárok alapvető jogait, a közhatalom gyakorlásának ellenőrzését, és én úgy véltem, hogy a köztársaság nem attól lesz erős, ha új alkotmánya lesz, hanem attól, ha politikai szereplői a hatályos alkotmányt tisztelik.

(10.50)

Nos, miután az elmúlt évek arról szóltak, kezdve Medgyessy Péter miniszterelnök úrtól, folytatva Szili Katalin házelnök asszonnyal, aki többször tett hitet az új alkotmány mellett, Petrétei miniszter úr jelzi az egyetértését, ugyanakkor ez nincs benne a kormányprogramban, ez nincs benne az ön tárcáját érintő elkövetkező időszak cselekvési programjában sem, miközben - szeretném elmondani - ön 2004 őszén is megerősítette, az aláírás... (Dr. Petrétei József: Készen van.) Én azt tudom, mert részt vettem néhány egyeztetésen az aláírásgyűjtés kapcsán is, hogy miért elengedhetetlenül szükséges az új alkotmány. Az sovány vigasz, hogy valamilyen tervezet elkészült. A politikai döntés megszületett-e arról, hogy ez bekerül az Országgyűlés elé, hogy elküldik azoknak a csoportoknak társadalmi vitára, akikre ez a kérdés tartozik, vagy pedig nem született meg a politikai döntés? Itt az egyetlen autentikus forrásra szeretnék hivatkozni, a kormányprogramra, ami nélkülözi ezt a politikai döntést. Nyilván tart a kormány attól, egy új alkotmányozásba annak ellenére sem akar belemenni, hogy miniszterelnök úrtól a pénzügyminiszterig, a házelnök asszonytól a képviselőtársakig mindenki egyetértett az új alkotmány megalkotásában.

Mi támogatnánk az új alkotmány megalkotását, miniszter úr, annál is inkább, mert nemrégiben egy olyan előterjesztéssel éltünk, hogy a kétharmados törvények miként bénítják mindannyiunk életét; az önökét, kormánypártokét, akik hiába nyernek meg - idézőjelben - egy választást, a kétharmados törvények kapcsán kötözött majom táncát járják évek óta, az ellenzéknek pedig örök problémát jelent az a kihívás, hogy alkotó módon kétharmados törvényekhez olyan felelősséget vállal a nyakába, amelyik egyébként a polgári demokráciákban nem szokás. Mi ezért javasoltuk is, hogy a kétharmados törvényeket tekintsük át, vegyük ki a kétharmados törvényekből a kardinális kérdéseket, azt az alkotmány megfelelő fejezetében helyezzük el, és egyébként pedig az összes többi feles szabályozással a mindenkori választást nyerő mindenkori kormányoknak legyen a politikai és a szakmai-jogi felelőssége, hogy ezeknek a törvényeknek a módosítását mi módon teszik meg.

Mi nyitottak vagyunk, és szeretném még egyszer megerősíteni a Hock Zoltán képviselőtársam által tett javaslatot, hogy induljon el ötpárti tárgyalás abban, hogy korrekt megoldást a kétharmados törvényekkel csak a felelősség áthárításával lehet megoldani, nem pedig azzal a megoldással, hogy folyamatosan, mint az arab piacon alku tárgyát jelenti az ellenzék és a kormánypártok között, hogy egy-egy apró módosítást hogyan, miként lehetne a kétharmados törvényekben elérni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórumnak van egy aktuális javaslata a Ház előtt, amelyik egyébként pontosan azt a célt szolgálta volna, amit ma már látunk, hogy mennyire időszerű, hogy a kormány úgy tudjon kormányprogramot az Országgyűlés asztalára letenni, hogy az alkotmány garantálja azt, hogy melyek azok a legfontosabb elemek, amelyeket egy kormányprogramnak tartalmaznia kell, hogy még egyszer ne kerülhessen sor arra, hogy ilyen üres kormányprogram kerüljön az Országgyűlés elé, ami egy biankót jelentett azoknak, akik megszavazták, majd egy nappal a kormányprogram megszavazása után derült ki az országos egyeztető tanácsban azoknak a konkrét lépéseknek a sokasága, amelyeket a miniszterelnök úr nem itt a parlamentben, nem a kormányprogram kapcsán, hanem az országos egyeztető tanácsnál mondott el.

Tisztelt Képviselőtársaim! Rátérve a konkrétumokra ebből az előterjesztésből, a Magyar Demokrata Fórumnál nem új keletű a felismerés, hiszen nem az befolyásolja a megyékhez való viszonyulásunkat, hogy ki van kormányon és ki van ellenzékben, a Magyar Demokrata Fórum 16 éve a kialakult, közel ezeréves megyerendszer mellett állt, és áll ma is. Ebben az elmúlt időszakban a Magyar Demokrata Fórumnak nem voltak kitérői, nem volt a véleményében 180 fokos változtatás, a Magyar Demokrata Fórum álláspontja egyébként szakmai álláspont ebben a kérdésben. Szakmai abban az értelemben is, hogy mi nem vagyunk ellenfelei és ellenségei a régiórendszer kialakításának, ugyanakkor a régiórendszer kialakításánál nyitott annak a lehetősége, hogy statisztikai, fejlesztési régiók jöjjenek létre, nyitott annak a lehetősége, hogy a megyerendszer ésszerűsítése mellett, egyébként megtartva a megyerendszert, alakuljon egyfajta fejlesztési vagy statisztikai, vagy statisztikai és fejlesztési régió is Magyarországon, ami egyébként azoknak az ágazati pénzeknek a biztosításához szükségeltetik, amit az európai uniós pénzügyi alapokból Magyarország igényelhet.

Mi, a Magyar Demokrata Fórum nemcsak a magyar közigazgatási és a magyar igazságszolgáltatási szervezet tradícióira és felépítésére szeretnénk hivatkozni, hanem hivatkozunk egyébként lokális kötődésekre is, ami itt a közel ezer évben kialakult Magyarországon. Számos olyan megoldás képzelhető el, akár a megyerendszer által, akár a külön régiók létrehozása, fejlesztési régiók létrehozása által, amelyik egyébként sokkal biztosabb megoldást jelentene, mint amit önök javasolnak, amputálni 2009-től végérvényesen a megyét, miközben nem tudtak letenni egy olyan megoldást, ami kiválthatná aggálytalanul azokat a gondokat, amelyekről itt korábban képviselőtársaim már többször is szót emeltek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórumnak van néhány kifogása az alkotmánymódosítás más szakaszaival szemben is. Az alkotmány jelenleg azt írja elő, hogy a helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény állapítja meg, ezzel szemben az új szöveg egyszerűen csak annyit ír le, hogy az önkormányzat részére kötelező feladatot csak törvény állapíthat meg; azaz a jogok megállapításának törvényi kitétele elmaradt. Hogy ez mennyire tudatos, mennyire véletlen, nem tudom, mert bármennyire elolvastuk az indokolásrészt is, egymondatos utalást nem találtunk erre.

A módosítás minden magyarázat nélkül törli az alkotmányból azt az elvet, hogy az önkormányzat jogszerű hatáskörgyakorlása bírósági védelemben részesül, továbbá törli a szövegből, hogy az önkormányzatok jogaik védelmét az Alkotmánybíróságtól kérik. Nem szorulna ez, miniszter úr, egy kissé magyarázatra? Ugyanakkor az sem fogadható el részünkről, hogy szakít ez az alkotmánymódosítás az önkormányzati társulások önkéntességének alapelvével, ez az a bizonyos kötelező társulás, ami eredendően is fából vaskarika helyzet, hogyha kötelezően kell létrehozni. Itt sokkal inkább javasolnánk miniszter úrnak azt, hogy tegye érdekeltté, és tegye vonzóvá az önkormányzatok számára a társulás lehetőségét.

Végezetül az adókivetés kapcsán magam is szeretném megfogalmazni a kifogásomat, szintén nem kapunk választ arra az alkotmánymódosításból, hogy miért módosítják úgy, hogy immáron nem a törvény keretei között állapítja meg a helyi adók fajtáját és mértékét, hanem egyszerűen megállapítja a helyi adókat, ami nyilván az önkormányzat mérlegelési jogkörét fogja csorbítani.

Befejezésül szeretném elmondani, azonban azt jó szívvel tudjuk támogatni, hogy a körjegyzőségek erősödjenek, hogy a szakigazgatási feladatok egyébként sokkal igényesebb szinten kerüljenek ellátásra, támogatjuk egyébként annak lehetőségét is, és minden ésszerű megoldásban partnerek vagyunk, ami az önkormányzati és az országgyűlési képviselő-választásnak az illő és kellő szétválasztását szorgalmazza.

Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 8 2006.06.26. 5:09  1-14

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrnak két sikere volt és van. Az egyik sikere az, hogy ezt a választást megnyerte, és nagy siker az, hogy elhitték az emberek, hogy nincs nagy baj, hogy dübörög a gazdaság, hogy nem lesznek megszorító intézkedések. Ez önmagában egy siker.

Ellenzéki politikusként azt is el kell ismernem, hogy a külpolitikában is komoly sikerei vannak Gyurcsány Ferencnek, ha a külpolitikát a szó legszorosabb értelmében tekintem, mert az európai külpolitikában, a magyar és amerikai viszony javításában mindenféleképpen elévülhetetlen érdemei vannak. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy önmagában nem létezik külpolitika, ha ehhez nem kapcsolódik egy olyan kereskedelmi, gazdasági kapcsolatrendszer, aminek az egyetlen célja az, hogy végre Magyarország polgárai is és lakói is megélhessék azt az európai szintű életszínvonalat - és itt nemcsak a gazdaságra gondolok, vagy a gazdagságra gondolok, hanem arra az élhetőbb világra, az intézményrendszer működtetésére, kiszámíthatóságra, biztonságra, ami az Európai Uniót egyébként jellemzi.

Nos, ebben a két kérdésben, el kell ismernem a miniszterelnök úr eredményeit. Ugyanakkor szeretném elmondani, hogy a harmadik elem, a határon túli magyarok kérdésében sajnos a 2005. év nem hozta meg egy rosszízű népszavazás után annak a lehetőségét, hogy megoldást találtunk volna annak a közjogi kapcsolatnak a legitimálására, ami az anyaországi és a határon túli magyarokat össze kell hogy kösse. Ha nemzeti felelősségről beszélünk, miniszterelnök úr, akkor ebben a felelősségben első, második helyen áll az, hogy az egy nemzethez tartozás nem ér véget a határokon, és bizony magának a mindenkori politikának a felelőssége az, hogy ezt közjogiasan hogyan tudja megteremteni.

Ebben, amit ön elmondott, hármas pillérben, nagyon emlékeztetett engem Antall miniszterelnök úr 1990-es külpolitikai programjára, ez tény. Viszont kevesebb tartalommal rendelkezik ugyanaz a program, és ennek az egyik leghiányosabb eleme a határon túli magyarság megoldatlan kérdése, az a felelőtlenség, ahogy a kormány tehetetlenül nézte a népszavazás végeredményét, és még azt követően sem volt hajlandó egy köztes közjogi megoldást találni ennek a helyzetnek a feloldására.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amiről a miniszterelnök úr beszélt, az egy antalli külpolitikának a reinkarnációja kellene hogy legyen most a XXI. században, ami, ha tartalommal valósulna meg, a Magyar Demokrata Fórum ehhez partner lenne. Azonban azt látjuk, hogy mindaddig, amíg ez a külpolitika, egy viszonylag elfogadható külpolitika nem párosul azzal, hogy ebből a magyar nemzet előnyöket kapjon, sem gazdasági, sem kereskedelmi, sem nemzeti érdekérvényesítési szempontból, addig ez egy kirakatpolitizálásnak minősül, miközben magam is elismerem, miniszterelnök úr, Bush elnök úr magyarországi látogatása olyan látogatás volt, amely utóbb világtörténelmi eseménnyé tette a világ számos más helyén is 1956-ot. Ez a látogatás sokkal több volt annál, mint amit egyébként a beszéde tartalmazott.

De, miniszterelnök úr, amióta az ország életét igen nehezen megszorító lépéseit bejelentette, miniszterelnök úrnak ez volt az első napirend előtti felszólalása, és a nemzeti felelősség keretében egy szót nem ejtett azokról a gazdasági megoldandó kérdésekről, amely kérdéssorozat százezreket vagy milliókat érint ma Magyarországon, akik joggal várhatták volna el a miniszterelnök úrtól, hogy ejtsen szót olyan kérdésekről is, amelyek a megszorító intézkedések kapcsán adott esetben a felelősség vagy a nemzeti felelősség körébe tartozhatóak lennének.

Megítélésem szerint a miniszterelnök úrnak az elmúlt időszakban mint volt miniszterelnök az előző ciklusban és a mostani 180 fokos lépése a kampány ígéreteihez képest magának a felelőtlenségnek a politikája. És ha a miniszterelnök úr ma itt napirend előtt a nemzeti felelősségről beszélt, akkor elvárhattuk mi mindannyian, hogy beszélt volna a miniszterelnök úr arról az elbizonytalanodásról, a megszorító intézkedések hatásáról, amiről a mai napig nem kaptunk hatáselemzést, nemcsak mi, a szakszervezetek, az érintettek, a gazdasági élet szereplői sem, háttérelemzést, hogy miért is kell és milyen formában áldozatot vállalni, és ennek mi lesz jövőre, két év múlva, három év múlva, négy év múlva az áldásos hatása. Ez is a nemzeti felelősség kérdése.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 20-24 2006.06.26. 5:52  19-26

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Június 26-a az ENSZ döntése alapján kábítószer-ellenes világnap. (Zaj. - Az elnök csenget.) E kábítószer-ellenes világnapon az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési Hivatala minden évben javasol a tagállamoknak egy témát erre a mai napra, és így próbálja a tagállamokon keresztül mozgósítani, figyelmet keltő módon mindenkinek a figyelmét a kábítószer veszélyeire ráirányítani.

Nos, az ENSZ az idei évben a kiskorúakra koncentrált, az idei év üzenete: "A kábítószer nem gyerekjáték!" Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, a kábítószer nem gyerekjáték, hozzá szeretném tenni, nem is a politika játékszere... (Zaj. - Az elnök csenget.)

ELNÖK: Elnézését kérem, frakcióvezető-helyettes asszony. Képviselőtársaim, kérem önöket, hogy aki a teremben tartózkodik, figyelemmel kísérje frakcióvezető-helyettes asszony felszólalását. Zavarják a felszólalót.

Folytassa, frakcióvezető-helyettes asszony!

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm szépen. Szóval nemcsak nem játékszer a kábítószer, hanem a politikának sem lehet a játékszere.

(14.10)

Ezért négy évvel ezelőtt, amikor ebben az országgyűlési patkóban érveltünk az MSZP-SZDSZ által benyújtott liberalizált drogpolitika ellen, akkor kifejezetten annak adtunk hangot, hogy nem lehet nem tudomásul venni a kábítószer terjedését Európában és a világban.

Nos, a Magyar Demokrata Fórum négy évvel ezelőtt levelet küldött minden képviselőnek, aki részt vett abban a szavazásban. Ebben a levélben felhívtuk a figyelmet a veszélyre, elmondtuk, hogy nem kívánunk esélyt adni az életellenességnek, nem könnyíteni, hanem megelőzni kívánjuk az önsorsrontást, nem fogadtuk el, hogy a liberális értékek mentén minden beszámítható személynek joga lehessen az, hogy magát kábítószerekkel szabadon tönkretegye. Ez a levelünk válasz nélkül maradt. Az Országgyűlés többsége elfogadott egy olyan drogcsomagot, amelyet végül is az Alkotmánybíróság tett a helyére.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, nézzük meg, próbáljuk megvonni azt a mérleget, hogy mi történt négy év alatt! A négy év visszaigazolta-e a jó döntéseit a kormánynak, illetőleg az élet adott-e választ a négy évvel ezelőtt feltett kérdéseinkre? Az Európai Unió kábítószerügyben létrehozott egy központot, amely 2005-ben a magyarországi jelentésében így fogalmaz: "Összességében a 11. és 12. évfolyamokra rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy a középiskola évei alatt a tiltott szert kipróbálók száma Magyarországon jelentősen nőtt." A kutatás eredménye: a 11. és 12. évfolyamos középiskolások 47,5 százaléka azt válaszolta, hogy fogyasztott tiltott szert, és ami ettől még szomorúbb, hogy tíz vagy annál több alkalommal fogyasztott már tiltott szert.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2004. évi hazai kriminálstatisztikai nyilvántartás rendszeréből is megállapítható, hogy 6670 visszaélés kábítószerrel bűncselekmény miatt indult és zárult le eljárás hazánkban. 2004-ben a visszaélés kábítószerrel bűncselekmények száma az azt megelőző évihez képest kétszeresére nőtt, azaz 197,5 százalékkal nőtt. Az ismertté vált visszaélés kábítószerrel bűncselekmények összbűnözésen belüli aránya 2004-ben 1,6 százalék volt, pontosan kétszerese, mint 2003-ban.

Miniszter úr, soha ilyen magas még nem volt ennek a bűncselekménytípusnak a részaránya az ismertté vált bűncselekmények között. A statisztikai adatok szerint az elkövetők 20,3 százaléka bizonyult kábítószerfüggőnek az elkövetés időpontjában, és valljuk be, ennek az indoka az, hogy a kedvező elterelési szokások miatt a dílerek egy része kábítószerfüggőnek vallja magát, így mentesül a felelősségre vonás alól.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, szomorú az, hogy főként a marihuána és az amfetaminszármazék esetében a hatóságok által lefoglalt mennyiség drasztikusan nőtt Magyarországon. 2000-ben 15 ezer tablettát foglaltak le, 2003-ban 135 ezret, 2004-ben több mint 170 ezer tablettát. A Nemzetbiztonsági Hivatal 2005-ben az évkönyvében megállapította, hogy a hazai kábítószerhelyzetet illetően fokozatos romlás észlelhető, feltűnő a szintetikus kábítószerek és a cannabis forgalmának jelentős növekedése, miniszter úr.

A legaggasztóbb ugyanakkor a 2004-es hazai kutatás, amely azt vizsgálta, hogy a fiatalok mennyire tartják veszélyesnek a kábítószerek kipróbálását, illetve rendszeres fogyasztását. Nos, ez alapján látható az (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy ha a politika bátorítja a fiatalokat, akkor ez a következménye. A marihuána esetében 1995-ben 80 százalék, '99-ben 76 százalék, 2003-ban pedig 50 százalék tartotta csak (Az elnök ismét csenget.) veszélyesnek ezt a kipróbálást.

Miniszter úr, a kábítószer-ellenes világnapon tegyen ígéretet arra, hogy ezen a helyzeten az elkövetkező években változtatni fognak!

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes asszony, igyekeztem beszámítani a közbeszólásom idejét.

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 6 2006.07.03. 5:10  3-20

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Hallgatom a szép szavakat, rendkívül szép szavak, csak azt nem tudom, miniszterelnök úr, az elmúlt években hol élt. Demokráciánk 16 éve alatt sok mindent láttunk és megéltünk, de hadd emeljem ki, hogy az elmúlt időszak legnagyobb visszásságát számomra az jelentette, amit a kampányban végigéltünk; abban a kampányban, ahol az ígéretek és a valóság fényévnyi távolságra voltak egymástól. Miniszterelnök úrnak a kampányról a "Magyarország számít" szlogen jutott eszébe, nekem pedig az, hogy soha nem látott mértékben tértek el felelős politikusok ígéretei, az adott szó tisztessége, az adott szó becsülete és a kormányprogramban, illetőleg a most megfogalmazott szavak között.

(13.30)

Tisztelt Miniszterelnök Úr! A két nagy párt, az MSZP és a Fidesz több ezer milliárd forint ígérgetésével próbálta a választási kampányban a választópolgárok kegyeit megnyerni, miközben pontosan tudta mind a két nagy párt, hogy a 2002-ben elfogadott száznapos program olyan költségvetési helyzetet teremtett, amelyben nemhogy nem lehet megvalósítani az önök által ígérgetett szlogeneket, hanem a korábban felelőtlenül vagy éppen megalapozás nélkül, fedezet nélkül megtett intézkedések jó részét vissza kell vonni, és emellett még számtalan megszorító intézkedést is be kell vezetni. A Fidesz ellenzékbe került, így ő megúszta az elszámolást, ön, a pártja és a koalíciós partner nem, miniszterelnök úr. A szocialistáknak és a liberálisoknak ma arra kell választ adni, miért nem mondtak igazat a kampányban.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön a gázáremelés szükségességéről beszél. Nade kinek volt a felelőssége az, hogy ne sokkszerű legyen ez a gázáremelés és villanyáremelés, hanem adott esetben négy évre elosztva? Az önök felelőssége volt ez.

Miniszterelnök úr a politikai kultúra megváltoztatásáról beszél. Talán az első az lenne, hogy választ kellene adni, hogy miért került az ország négy év alatt is ebbe a helyzetbe. Önök még ilyen helyzetben is olyan ígérgetésekkel próbálták az embereket elaltatni a kampányban, amely ígérgetésekkel az európai demokráciákban felelős párt nem szokott élni.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Hogy miért nem mondott a Szocialista Párt igazat a kampányban, erre a minap egy napilapban olvastam az ön rövid válaszát, ami szó szerint így szólt: "A politikai és a hétköznapi erkölcs között időnként felmerülő különbség olyan helyzetet diktál, amelyben ami igaz és helyes politikailag, nem feltétlenül igaz és elfogadható a hétköznapi erkölcs mércéjével." Miniszterelnök úr, hasonlót hallottunk akkor, amikor az ön gazdasági ügyletei miatt folyt egy eljárás. Akkor viszont a gazdasági élet erkölcse és a hétköznapi élet erkölcse közötti viszonylatról beszélt. Úgy tűnik számomra, hogy a magyar miniszterelnök éppen aktuális pozíciója mentesül az úgynevezett hétköznapi erkölcs alól, azaz a miniszterelnök szerint, amíg az átlagemberek nem tartják erkölcsösnek a hazugságot, a másik ember félrevezetését, még ha kampányról is van szó, az ön mércéje szerint ezt a politikusok megengedhetik.

Az MSZP-SZDSZ-kormány logikája az elmúlt hónapokban egyszerű volt: lódítunk, becsapjuk az embereket, hogy nyerjünk, és aztán majd megszorítunk, hogy kormányozni tudjunk; és szép beszédeket tartunk a parlamentben hozzá, miniszterelnök úr. Ez a logika egyébként leginkább az áfakulcsok alakulásán érhető tetten. A Veres-Gyurcsány kettős, miniszterelnök úr, feltalálta a kampányáfát. Fél évvel ezelőtt a januári áfacsökkentés arról szólt, hogy hogy kell 25 százalékról 20 százalékra csökkenteni az áfa mértékét, és óriási propaganda volt, lendületes beszédek hangoztak el a parlamentben: pörög a gazdaság, s itt az ideje, elérkezett az idő enyhíteni a terheket.

A populizmusban a kormány odáig el mert menni, hogy egy szocialista időszakot idéző vívmányról beszélt, az árkommandó és a feketelista bevezetéséről, hogy fogják majd megbüntetni önök azokat, akik nem követik az 5 százalékos áfacsökkentést. Eleve tisztességtelennek bélyegezte a kereskedőket, a vállalkozókat, ugyanakkor láthattuk azt, hogy az árkommandóból nem lesz semmi, hiszen igen gyorsan változott a Gyurcsány-kormány álláspontja, és nemcsak egy új adónemet talált fel, a kampányáfát, hanem rövid időn belül azt is bebizonyította, hogy nemcsak pannon pumáról nincs szó, hanem egy fogatlan oroszlán az, amivel szembenéz a magyar társadalom. A fogpótlást pedig az MSZP-SZDSZ-kormányzat az ígéreteivel ellentétben nem a költségek lefaragásával próbálta elérni, hanem a bevételek radikális növelésével.

Miniszterelnök Úr! Ez is a politikai kultúra része, ez is a rend része (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ez is a kiszámíthatóság része, amely nélkül nincs megalapozott politika.

Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldali padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 22 2006.07.03. 5:12  21-24

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Örülök, hogy miniszterelnök úr az ülésteremben maradt, ezért tovább folytathatjuk azt a gondolatot, hogy miről is szól egy választási kampány, miniszterelnök úr, mert ön azt mondja nekem, hogy miért nem beszélünk arról, mondják meg, hogy mit kellene tenni. Nos, egy választási kampány arról szól, hogy a pártok elmondják a választópolgároknak, hogy van egy helyzetértékelésük, és a helyzetértékelésből mi az, amit ők kiútként az ország felemelkedése, az emberek jobb léte érdekében tenni kívánnak. Ezt úgy hívják, hogy választási program, és a választás természetéből az adódik, hogy elmennek a választópolgárok, és felhatalmazást adnak egynek, kettőnek, több pártnak különféle arányban arra, hogy a programjukat megvalósítsák.

Ezen a választáson az ön pártja egy program alapján kapott felhatalmazást. Ebben a programban volt adócsökkentés, béremelés és sok minden más, erre kapott ön felhatalmazást, és ennek esetleges kiigazítására. Viszont az a program, amelyet ön elfogadtatott, szinte biankóként az Országgyűléssel, az annak 180 fokos ellentétét tartalmazza, mint amit a választásokon a polgároknak önök megígértek.

Nem csodálom azt, hogy emiatt rendkívül kényelmetlen helyzetben van, miniszterelnök úr. Ez egyfajta felelősségáthárítás. Ha a választási kampányban ön azt mondta volna, hogy én nem tudom, hogy mit kell csinálni, de jöjjenek el és mondják meg, akkor az ön pártja nem nyerte volna meg a választást. De egy rendezvényen voltam minap, ahol egy kedves ismerős azt mondta nekem, miniszterelnök úr, olyan ez, mintha egy főzőversenyben ön indulna egy versenyen szegedi halászlével, rólam köztudott, hogy én bajai vagyok és bajai halászlét főznék. Majd a verseny egy bizonyos szakaszában ön azt mondaná, hogy ez rossz, ki kellene javítani. Én egyet tudnék önnek ajánlani: öntse ki azt a halászlét, én szívesen meghívom önt hozzám egy másik fajta halászlére, de a kettő vegyítésével, utólagos beleszólásokkal nem lehet az egyiket jobbá tenni.

Miniszterelnök Úr! Ez az a folyamat, amiben folyamatosan próbálja az ellenzékre hárítani azt a felelősséget, amiért ön és a koalíciós partnere a felelős.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt héten hétfőn a kábítószer-ellenes világnap kapcsán felszólaltam a parlamentben, és ez egy olyan fontos kérdés volt, amiben egyrészt hiányoltam, hogy a kormánynak a kábítószer-ellenes világnapon sem volt semmi pozitív üzenete sem a jogalkotás területén, sem a rehabilitáció területén, sem a megelőzés területén. Az erre a felszólalásra adott miniszteri válasz azért volt meglepő, mert miniszter úr élt azzal a lehetőséggel, hogy viszontválaszra már nincsen lehetősége a képviselőnek, ezért alapvető kérdésekben szeretném utólag is elmondani miniszterelnök úrnak, hogy az ön válasza téves volt.

Téves volt azért, mert próbáltam a megelőzésre fordítani a figyelmet, azért a megelőzésre, merthogy a jogszabályalkotásban rendkívül sok hiányossága van önnek és a kormánynak is, ha csak az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett rendelkezéseire gondolok. Ugyanakkor ön kiemelte a megelőzés fontosságát.

Nos, miniszter úr, pontosan ennek a megelőzésnek az elégtelenségéről beszéltem, és ennek a megelőzésnek a sikertelenségéről beszéltem, nem azért, mert egy fanyalgó ellenzéki képviselő úgy látja, hanem azért, mert a Nemzetbiztonsági Hivataltól kezdve az Európai Unió különféle statisztikai adatai azt bizonyítják és az összes hazai hatósági felmérés, hogy komoly baj van Magyarországon, mert nem hatékony a megelőzés és nem hatékony a rehabilitáció.

Csáky András képviselőtársam beszélni fog arról, hogy például hogyan áll a kormány ahhoz, hogy van egy Mérföldkő Egyesület a rehabilitációs osztályával, és hogyan küszködnek azért, hogy egyáltalán a rehabilitálás területén bármi eredményt el tudjanak érni, mert önök folyamatosan pénzügyi megszorításokkal szembesítik őket. De ha megnézzük a megelőzés adatait, akkor ön szerint sikeres az a megelőzési program, amit önök tesznek, amikor a megkérdezett fiatalkorúak fele fogyasztott életében valamilyen tiltott szert, és a megkérdezettek több mint 52 százaléka tíz vagy ennél több alkalommal tette?

Akkor, amikor a belső statisztikai adatokat megnéztük, és az aktív droghasználóknak mindössze egyharmada dolgozik, miniszter úr, mindössze 5,2 százalékuk fejezte be a felsőfokú tanulmányait, 40 százalékuk pedig le sem tudott érettségizni, akkor ön elég megoldásnak tartja mindazt, ami a prevenció területén történik Magyarországon?

Tisztelt Miniszter Úr! A visszaélés kábítószerrel bűncselekmények száma kétszeresére nőtt 2004-ben. Ez egy olyan elégtelen drogmegelőző politika, miniszter úr, amelyik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) megbukott az elmúlt két évben. Ezen már csak jobbítani kellene önnek.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 22 2006.10.06. 11:41  5-35

DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma október 6-a van. Október 6-a a magyar nemzet gyásznapja, vagy ahogy Kossuth Lajos fogalmazott, a magyar Golgota emléknapja. Ezen a napon a magyar emberek több mint százötven év óta gyásszal vegyes főhajtással és tisztelgéssel emlékeznek a magyar forradalom és szabadságharc mártírjaira. Akkor, 157 évvel ezelőtt a magyar nemzet hős férfiakat és nagyszerű embereket látott, népét szolgáló, bátor miniszterelnököt. Halált megvető katonai vezetők álltak szemben a szabadságharc nagyhatalmú, de mégis kicsinyes legyőzőivel. Látszatra az győzött, aki halált osztott.

Tisztelt Hölgyeim, Uraim! Felfordult a világ ma. Nehéz ma az ezeréves győztesről azt mondani, hogy győztes, mert azonnal jön valaki a túloldalról, aki nagyobbat tud kurjantani, és legalább ilyen nehéz kimondani, hogy Aradon veszíteni is győzelem volt. Arad gyászfényében józanításra volna szükségünk. Itt és ma. Méltatlan e naphoz, tisztelt képviselőtársaim, hogy e Ház falai között ma arról folyjék a vita, hogy a politika becsapja az embereket, hogy a magyar ember hogyan válik ellenségévé a másik magyar embernek.

Ugyanakkor az is méltatlan, tisztelt képviselőtársaim, ami ma a Kossuth téren folyik, hogy a Kossuth térre vekkeres, zenés, táncos tüntetésre lehet ezen a napon, a magyar nemzet gyásznapján hívni embereket. Mi több, ezt egy parlamenti párt teszi. (Taps a kormánypártok soraiban.) Szeretném kérni, hogy se örömmel, se tapssal, se füttyel ne jutalmazzák azt, amit szeretnék mondani. Nem lehetett volna egy nappal előbb vagy egy nappal később akár a parlamenti ülést, akár ezt a tüntetést megszervezni, mint október 6-ára, hogy e nap a történelmi csendre, az emlékezésre és a méltóságra szorítkozhatott volna?

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Hölgyeim, Uraim! Egy demokráciában a politikus választóitól arra kapja a felhatalmazást, hogy érdekeit képviselje, hogy az ország jövőjét és a fejlődését biztosítsa, magyarul, hogy felelősen politizáljon. Ennek a helye az Országgyűlésben van. A kormánynak kiemelkedő felelőssége van a demokratikus politizálásban, mert a választók többsége bizalmával tisztelte meg őt, ugyanakkor a választók többsége a kezébe is adta ennek a kormánynak az elkövetkező négyéves jövőjét. A kormány elsődleges feladata a politikában, hogy ne veszítse el a hitelét, szolgálja meg ezt a bizalmat, hogy ne próbálja támogatását csalárd eszközökkel, mihaszna ígéretekkel megtartani. Szolgáljon!

Az ellenzék felelőssége éppen olyan komoly, hiszen egy demokratikus jogállamban, az egészséges politikai kultúrában az ellenzéki pártok jelentik a nyilvánosságot, biztosítják az alkotmányos féket, és biztosítják a kormány munkájának az ellenőrzését, nem úgy, ahogy tizenhat év óta a mindenkori ellenzék aknamunkának tartja a saját magatartását, és lehetetleníteni kívánja folyamatosan a mindenkori kormánypártok munkáját. Na de ki felel meg ma ennek az elvárásnak, tisztelt képviselőtársaim? A tömegpártok az elmúlt pár hónapban háborút indítottak a demokrácia ellen, az ország és a polgárság jövője ellen. Licitverseny, cinikus kampány, hamis illúziók kergetése, ügyeskedés és ravaszkodás uralta a politikát. Kétségbeesett harcot vívnak a hatalomért, az önös érdekek érvényesítéséért, és erre a miniszterelnök úr elég sok idézetet mondott bevezető mondatában. Hát ezt hívják felelőtlenségnek. Amíg a kormány hazudott, addig a nagyobbik ellenzéki párt erre újabb hazugságokkal válaszolt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon veszélyes ponthoz érkeztünk. A félrevezetés, majd az ezt követő megszorítások miatt az elkeseredés vállalhatatlan radikalizmus felé vezeti az országot. Egyértelmű, ami az elmúlt demonstrációk alatt történt, az nem a társadalom tiltakozása a megszorítások ellen, az még hátravan. Napról napra növekszik az ország vesztesége, miközben e lázas állapotban napról napra csökken a magyarok érdekérvényesítő képessége a Kárpát-medencében, az Európai Unióban és a világban. Most megálljt kell parancsolni ennek a folyamatnak, mert ez nem megy másként, csak úgy, hogyha tisztességes eszközökkel, a megoldás szándékával tárgyalunk, és egyezségre jutunk itt, amúgy a Parlament falai között és a parlamentáris szabályok alapján.

A mai napon lehetőségünk nyílik értékelni a miniszterelnök munkáját, személyének hitelességét, lehetőségünk van a parlamentben hangot adni felháborodásunknak az országgyűlési választásokon nyertes miniszterelnöknek, Gyurcsány Ferencnek, illetőleg a kormánykoalícióról kialakított véleményünknek hangot adni. Elmondhatjuk: becsapták a választókat. Gyurcsány Ferenc és a kormánykoalíció gúnyt űzött a bizalom és a felelősség fogalmából. A hangzatos és szemérmetlenül irreális választási ígéreteket félkész reformok követték, majd átgondolatlan megszorító intézkedések. A mai napon az Országgyűlés arról dönt, hogy továbbra is támogatja-e a miniszterelnök munkáját, továbbra is támogatja-e a hazugságot és a koncepciótlan reformok politikáját. A felelős politikus nem mondhat igent a demokrácia megcsúfolására. Gyurcsány Ferencnek le kellene mondania, mert elvesztette hitelét, megsértette nemzetét. A Magyar Demokrata Fórum ma nemet mond erre a politikára, nemet mond a miniszterelnök félrevezető taktikázására.

Tisztelt Képviselőtársaim! A változásra és a reformokra nagy szükségünk van. Az ország fejlődését és költségvetési stabilitását nem érhetjük el a politikai egyensúly megteremtése nélkül. 2006 tavaszán a Magyar Demokrata Fórum azt mondta, a választások után az első feladatunk az, hogy rendet kell tenni a költségvetésben, mert különben nagy baj lesz. A megszorító intézkedésekre szükség van, de csak ésszerű formában. A megszorítás önmagában nem lehet semmiféle politikának célja, kizárólag valami érdekében történhet.

A Magyar Demokrata Fórum az új jobboldal programjával egy olyan megoldást, egy olyan programot kínál, amelyre az elkövetkező évek politikájának alapulnia kellene, amire egyébként Magyarország jövője is épülhet: a polgárosodásra, a középosztály megerősítésére. Megalkottuk hétpontos politikai alternatívánkat, amelyben meghatároztuk, hogy mely intézkedések jelentenék a költségvetési stabilitás s egyben a gazdasági és társadalmi egyensúly zálogát. Először is a kisebb, de hatékony államot kell megteremtenünk, ahol ugyanúgy a teljesítményelv a meghatározó, mint a magánszférában. A kormány által képviselt, fűnyíróelvre épülő létszámcsökkentés tévút. A létszámcsökkentés csak mélyreható elemzésekre épülő reformok során alkalmazható eljárás. Ma a kormány minden területen, az egészségügytől az oktatásig változtatást akar, de csak a kapkodást látjuk. A válságkapkodás helyett tehát hatástanulmányokra épülő, átgondolt reformokra van szükség.

Ha azonban ésszerűen megtervezzük a reformokat, és azokról őszintén beszélünk az emberekkel, azokkal az emberekkel, akik a vállukon viselik az átalakulás minden terhét, akkor meggyőződésem, hogy ezeket a lépéseket elfogadják, sőt mi több, fel lehet gyorsítani. Mindannyiunknak ez az érdeke. Ma nemcsak a jövőkép hiányzik, az elkötelezettség is a polgárosodott nemzet megteremtése mellett.

(13.40)

Ehhez azonban több levegőt kellene biztosítani a magyar gazdaság szereplőinek. Az adórendszert teljes szemléletváltással kell átalakítanunk. A központi újraelosztás helyett az "aki többet dolgozik, annál több maradjon", illetőleg az "aki többet dolgozik, annak több jár" elvét kell alkalmazni. A középosztály megerősítése érdekében a fogyasztási adókra kell a hangsúlyt tenni, cserében csökkenteni a munkavállalókat, a munkaadókat, a megtakarításokat sújtó terheket és az egyensúly megteremtése után be kell vezetni az egykulcsos adót is. A privatizációt folytatni kell, de ebben lehetőséget kell biztosítani a középosztálynak. A költségvetési szempontok mellett az is cél, hogy a jelenleg eladó állami vállalatok minél nagyobb részben magyar kisbefektetők kezébe kerüljenek.

Magyarországon nincs többé hely piac- és kapitalizmusellenes hangulatkeltésnek se a baloldalon, se a jobboldalon. Tiszta versenyre van szükség, és ennek érdekében fel kell állítanunk az Európai Unió több országában is jól bevált tiszta kezek hivatalát. Higgyék el nekem, sokkal bátrabban kellene fellépni a korrupció ellen ma Magyarországon.

S végezetül a politikai egyensúly megteremtése érdekében elsődleges feladatunk, hogy új fejezetet nyissunk a pártok közötti párbeszédben, hiszen az ellenségeskedés már gátat szab a fejlődésnek Magyarországon, akadályt emel az uniós források hatékony kihasználása elé. Be kell fejezni a magyar közéletben azt a buta politikai szerepjátszást, amely ciklusról ciklusra alakult ki az elmúlt időszakban, s amely lehetetlenné teszi a tisztességes együttműködést, és ma már olyan gátakat szab, ami a versenyképességünket is bénítja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszterelnök úr a beszédében élt egy fordulattal, és bocsánatot kért. A Magyar Demokrata Fórum ezt várta a botrány kirobbanásának a pillanatától, de nemcsak várta, hanem ezt kértük a miniszterelnök úrtól, s talán ezzel kellett volna kezdenie a védekezését. A Magyar Demokrata Fórum sajnálja, hogy Gyurcsány Ferenc bocsánatkérését végül csak az eldobott kődaraboknak, a tüntetéseknek és a mai fenyegető anarchiának sikerült kikényszerítenie.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 18 2006.10.09. 1:00  7-20

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): A miniszter asszony egy mondatában megfogalmazott politikai szándék menthetetlen. A mondat így hangzott: "Higgyétek el, tudjuk a dolgunkat! Olyan javaslatot fogok előterjeszteni a kormány elé, amely a kormánypárti szocialista politikusoknak erős mandátumot ad a regionális fejlesztési tanácsban." Tessék megmagyarázni, hogy orwelli alapon milyen az erős és milyen a gyenge mandátum!

Szeretném elmondani, hogy az ilyen és hasonló szándékok, amelyek e mondatokból kiolvashatók voltak, nem a krízis megoldása felé viszik az Országgyűlés munkáját, ellenkezőleg: olaj a tűzre, a bizalmatlanságot növelik tovább.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum enélkül is figyelemmel kísérte volna a pénzek és pályázatok sorsát. Ezek után pedig bejelentem, hogy igényt tartunk minden olyan fórumra, országos, helyi, regionális szinten, ahol e pénzek elosztásáról szó esik.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 18 2006.10.24. 3:12  5-20

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ma minden normális ember ebben az országban úgy gondolja, hogy ami tegnap a forradalom 50. évfordulóján történt Budapesten, az szégyen és gyalázat, a forradalom emlékének meggyalázása volt. Meggyőződésem, hogy Magyarországon az óriási többség, a normális többség békés, nyugodt megemlékezést akart, ehelyett kapott pártpolitikát, utcai politikát, rendbontást. Közjogi méltóságaink az ország vendégeivel nem mennek ki délután a 301-es parcellába koszorúzni? Egyedül mentek ki államfők, kormányfők és uralkodók? És aztán délután a menekülő államfőket láthattuk, akik idő előtt gyorsan elszaladtak ebből az országból. Az esti emlékműavatás pedig botrányba fulladt. Hogyan fulladhat az 50. évfordulón botrányba egy olyan ünnepség, amelyen Kosáry Domokos beszél, az '56-os Emlékbizottság elnöke vagy Bocskai T. József halálraítélt? Nincsen szabadság rend nélkül, de nincsen rend szabadság nélkül. Szomorú és kiábrándult vagyok, hogy mindez megtörténhetett tegnap, nemzeti ünnepünkön.

A kialakult politikai válságban két személy felelőssége megkerülhetetlen. Az eredendő ok Gyurcsány Ferenc. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szeptember 17-én megsértette nemzetét. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Nem igaz!) Arról beszélt, hogy becsapta a választókat. Arról beszélt, hogy becsapta és taktikázott a választások előtt a választások megnyerése érdekében. Mélységesen elítéljük ezt a magatartást, hiányoltuk is Gyurcsány Ferenc lemondását.

Ugyanakkor elfogadhatatlan a másik oldalon az az orbáni felelőtlen válaszmagatartás, amelyik anarchiába sodorja az országot, a végletekig kettészakítva és a szélsőségek felé viszi az országot. Nem lehet meghirdetni ebben az országban, hogy a cél szentesíti az eszközt. Weimarizálódik ez az ország mindannyiunk szeme láttára, ezért a jelenlegi válságból kivezető utat az jelentené, ha mindketten visszavonulnának a politikától. Mindketten azért, mert felelőtlenül kockáztatnak, és becsapják a választókat, hiszen milliárdokat ígértek milliárdos kampányban a választóknak, ma meg már milliárdos megszorításokról beszélnek mind a ketten, márpedig sem az egyik, sem a másik hitelesen nem lesz képes végrehajtani az országra váró szükséges megszorításokat és reformokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! A két ember egymást tartja életben, és kettejük személyes háborúja mára az ország jövőjét fenyegeti, ezért a normális emberek kérését hallják meg, és vonuljanak vissza a politikától!

Köszönöm. (Szórványos taps az MDF soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 104 2006.10.30. 1:46  103-110

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Egy héttel ezelőtt az egészségügyet érintő törvénycsomagról kérdezték a miniszter urat. Az egyéni számla kapcsán a miniszter úr egy konkrét esetet ismertetett. Eszerint egy 30 éves férfibeteg kezelési számlájáról kiderült, hogy nála nőgyógyászati ultrahangvizsgálatot végeztek, az is kiderült, hogy négyszer született meg, ez után négy alkalommal igényelték a 130 ezer forintos betegbiztosítói díjat, ahhoz pedig, hogy ezt megtehessék, az illető háromszor meghalt, és ugyancsak három alkalommal felboncolták. Mindezekért, beleértve a többszöri reinkarnációt is, a kórház másfél év alatt több mint egymillió forintot számlázott ki a betegbiztosító felé - állította ezt a miniszter úr.

Igen sok embert fölháborított ez a tény, de az is, hogy mindannyiunk pénzéből a betegek rovására egy megszorító hullám kellős közepén a miniszter egy nagyon fontos tényt és adatot elhallgatott: hol és hogyan történhetett meg mindez. Sajnálom, hogy a miniszter úr - miután személyes nyilatkozatának tette ezt az esetet - a mai válaszadást átadta az államtitkár asszonynak. Ezért államtitkár asszonytól vagyok kénytelen megkérdezni, hogy a példában szereplő eset valóban megtörtént-e, vagy adott esetben több különböző esetről van szó, vagy netán a miniszter úr némileg túlzott. Ugyanakkor - s talán ez sokkal fontosabb lenne számomra - mit tett a minisztérium, mit tett a miniszter úr és ön, államtitkár asszony, a kivizsgálás érdekében? Kódhibára, rendszerhibára vagy személyes mulasztásra vezethető vissza ez a fölháborító eset?

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 108 2006.10.30. 0:49  103-110

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Rendkívül rövid voltam, államtitkár asszony, rövid kérdésemre rövid és lényegre törő választ vártam volna - ehelyett egy sor mellébeszélést kapok.

Több mint egy hét eltelt azóta, hogy a miniszter úr ezt bejelentette. Egy hete borzolják az emberek kedélyeit. Egyik oldalon az egészségügyben dolgozók a vétlenségükre hivatkoznak, a másik oldalon az állampolgár jogosan várja el, hogy ne rémtörténeteket tessék elmondani még egy hét után is, hanem választ adni arra a kérdésre, hogy rendszerhiba, kódhiba történt-e, és megindult-e a személyi felelősségre vonás, ugyanis a büntetőjogi törvénykönyvnek a csalás tényállásától kezdve a polgárjogi, munkajogi következményekig megvan a lehetősége, és alkalmatlan az az irányítás, amelyik egy hét után is olyan választ ad, mint amilyet ön adott, államtitkár asszony.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 10 2006.11.06. 5:13  9-12

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Az elmúlt hónapok eseményei láttán a Magyar Demokrata Fórum többször hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a politikának önmérsékletet kellene tanúsítania. Önmérsékletre és józan önkorlátozásra lenne szükség a társadalomban egyébként amúgy is meglévő szociális, gazdasági feszültségek táplálta indulatok gerjesztésében.

De ahogy Boross Péter miniszterelnök úr múlt heti felszólalásában elmondta: a politikának ezt a józan önkorlátozást kellene tanúsítania ünnepnapokon is. Hiányzik az önmérséklet, hiányzik a szóértés, hiányzik a párbeszéd, pedig enélkül nincsenek nemzetegyesítő és nemzetet felemelő programok, ciklusokon átívelő programok. Közel két tucat kétharmados törvény fekszik az Országgyűlés asztalán, egyszerűen azért, mert a minimális politikai szándék hiányzik, akár az ÁSZ-alelnökök, akár az Alkotmánybíróságról szóló törvény, és a sort folytathatnám.

A konszenzus hiánya miatt a képviselői mentelmi jog módosítására vonatkozó múlt heti szavazás felemásra sikeredett. Tisztelt Képviselőtársaim! Ma egy hete itt este, csendben egy "nem" szavazással, ami egyébként kétharmados szavazás lett volna, ismét egy illúzióval szegényebbek lettünk. Ugyanis közel harminc szavazaton múlott az, hogy egy kétharmados szavazással be tudtuk volna bizonyítani a csendes többségnek, a magyar választópolgároknak, a jogkövető magyar választópolgároknak, hogy nincsenek feudális jogaik a parlamenti képviselőknek. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van!) Nos, nem ez történt meg: éppen azokat a részeket szavazták ki, amelyek a mentelmi jogot közelítették volna a realitáshoz, a jogos társadalmi elváráshoz.

Az emberek nagy többsége érthető módon nem fogadja el, hogy sokan ezt egy hitbizományként kezelik, és ragaszkodnak egy teljesen elavult szabályozáshoz. Láthattunk az elmúlt években néhány példát arra, hogy köztörvényes bűncselekmény ellenére, közvádra üldözendő bűncselekmény ellenére képviselőt az Országgyűlés nem adott ki. Számtalan példát láttunk arra, hogy milyen eshetőlegesen alakult magánvádas ügyekben a mentelmi jog és annak az eljárása, teljesen ellentmondásos volt. De láthattuk azt is, hogy olyan képviselők, akik közlekedésrendészeti intézkedések, szondáztatás alól vonták ki magukat, mentelmi jogukra hivatkozva kibújtak a felelősségük alól. Olyan esettel is találkoztunk sajnos, az elmúlt időszakban egymás után három-négy esettel, amikor a szabálysértési bírság, például gyorshajtás miatti szabálysértési bírság megfizetése alól úgy mentesül egy országgyűlési képviselő, hogy a mentelmi joga mögé bújik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetlenegy esetben nem vitatta a szabálysértés tényének elkövetését a képviselő, miközben folyamatosan azt akarta bebizonyítani, hogy a mentelmi jog őt megvédi 10-20-30 ezer forintos bírság kifizetésétől. Elgondolkodtak, képviselőtársaim, azon, hogy mennyit dolgozik egy ilyen ügyön a rendőrség, az ügyészség, a mentelmi bizottság azért, hogy a képviselő 30 ezer forinttal gazdagabb legyen, és közben ilyen áron rongálja a magyar demokráciánk, a magyar parlamenti képviselők megítélését is?

Tisztelt Képviselőtársaim! Sokan tették föl az elmúlt időszakban azt a kérdést, hogy mit gondolnak az emberek a politikusokról és a politikáról. Nagyon sok közvélemény-kutatás azt támasztja alá, hogy lesújtó a végeredmény. Gondolják végig, amikor ilyen szabálysértési eljárások alól mentelmi jog mögé bújnak, mennyit ártanak a Magyar Országgyűlés megítélésének! Ezért lenne szükség önkorlátozásra, hogy egyértelmű legyen: a képviselő ugyanúgy köteles igazolni magát az utakon, mint bárki más, köteles alávetni magát egy közúti ellenőrzésnek, és ha úgy adódik, köteles megfújni a szondát.

(13.20)

Ha pedig tilosban parkol, gyorsan hajt vagy lejár a műszakija, akkor köteles a büntetést megfizetni ugyanúgy, ahogy bárki más ebben az országban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amíg nincs világos és a társadalom számára is elfogadható törvényi szabályozás, addig a mentelmi jog "paraván" joggá válik, s erre példát ad az Országgyűlés hétről hétre. Célszerű tisztában lenni azzal, hogy az emberek elsősorban egyenlőségi kérdésként kezelik a képviselők mentelmi jogát; amíg nem jut érvényre a józan önkorlátozás a politikusok részéről, addig a közvélemény a mentelmi jog alkalmazását úgy ítéli meg, hogy a társadalomban az egyenlők közt vannak egyenlőbbek. Nos, tisztelt képviselőtársaim, ez ellen szerettem volna tiltakozni a Magyar Demokrata Fórum nevében a mai felszólalásommal, és kérem képviselőtársaimat, hogy ha nincs is és nem születhetett meg múlt héten a törvényi szabályozás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), éljenek önök azzal a korlátozással, hogy szabálysértést elkövetni képviselőnek sem lehet.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiban és a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 177 2006.11.06. 2:06  176-183

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Az alkotmány értelmében az ügyészség általános hatáskörrel gondoskodik az egyének jogvédelméről, emellett pedig közreműködik annak biztosításában, hogy mindenki megtartsa a törvényeket, illetőleg törvénysértés esetén fellép a törvényesség védelme érdekében.

Az ügyészségről szóló törvény szerint az ügyészség ugyancsak általános hatáskörrel üldözi a tudomására jutott bűncselekményeket, továbbá köteles megtenni a törvényben meghatározott intézkedéseket, ha a Magyar Köztársaság törvényeit bármi módon is megsértik. Ha pedig konkrét ügyben már nyomozás folyik, akkor ugyancsak általános hatáskörrel lát el felügyeleti jogkört a nyomozás felett, azaz felügyel arra, hogy a nyomozó hatóság az önállóan végzett nyomozást a törvény rendelkezéseit megtartva végezze. Meghatározott bűncselekmények esetén pedig a nyomozást maga az ügyészség végzi, például hivatalos személy által elkövetett bűncselekmény alapos gyanúja esetén.

Az ügyészség jogállását, státusát érintő jogszabályi háttér alapján tehát az október 23-án a fővárosban történtek kivizsgálása kapcsán az ügyészség rendelkezik akár kezdeményező, akár ellenőrző, de felügyeleti jogkörökkel is. Ez különösen indokolt lehet, ha figyelembe vesszük, hogy november 4-én ismét számos helyen került sor rendezvényre, és a rendőrség jelentős számban jelen volt a közterületeken.

Erre tekintettel kérem, hogy szíveskedjék az alábbi kérdésekre válaszolni. Nem gondolja-e, hogy az ügyészségnek feladata lenne ebben a helyzetben, hogy egyértelműen állást foglaljon? Nem tartja-e szükségesnek, hogy az ügyészség a rendőrség intézkedéseinek törvényességét illetően vizsgálatot indítson? Tervez-e az ügyészség a jelzett ügyben bármilyen konkrét lépést annak érdekében, hogy az esetlegesen előforduló, a vonatkozó jogszabályokkal összeegyeztethetetlen rendőri eljárásokat, intézkedéseket feltárja, kivizsgálja?

Várom a legfőbb ügyész úr válaszát. Köszönöm. (Taps az MDF és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 14 2006.11.20. 5:10  1-14

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Miniszterelnök Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Már föllélegeztünk, hogy ebben a Házban szokatlan mondatok hangoznak el kormánypárti és ellenzéki válaszokban is. Még ott nem tartunk, hogy egy egész felszólalást ilyen szokatlannak lehessen minősíteni, de azért már biztató jel, hogy vannak erre irányuló mondatok.

Azon gondolkodtam, míg miniszterelnök urat hallgattam, hogy visszaemlékeznek-e képviselőtársaim 16 évvel ezelőtti parlamenti üléseinkre, arra az Antall miniszterelnök úrra, akinek köszönhető volt egy olyan politikai kultúra Magyarországon, amelyet iszonyú sebességgel támadtak önök akkor - Fidesz, MSZP, SZDSZ - ellenzéki oldalról. Egy olyan politika volt az, amelyik asztalhoz ültette a barátokat, az ellenfeleket 1989-ben, akkor, amikor a sebek a legfrissebbek voltak. Önök azt hiszik, hogy nem voltak százával, ezrével olyan emberek, akik akkor azt mondták, hogy tépjük föl a sebeket, sózzuk a sebeket, adjuk vissza mindazt, játsszunk egy olyan parlamentet, ahol majd be lehet bizonyítani azt, hogy az erő nyelvén kell a politikában kormányozni? Nem ezt tette; fehér kesztyűvel kormányzott. Ha egyetlen mondatban kellene megfogalmaznom azt az időszakot, akkor a tisztességes párbeszédre, a korrektségre építette a politikáját.

Nos, túl drága árat fizettünk azért, hogy a 16 évvel ezelőtt megkezdődött folyamatnak akkor olyan nagy egyetértésben a pártok között sajnos hamar vége lett. Sajnos, hamar bebizonyították azt, hogy egy buta politikai szerepjátszás sokkal fontosabb volt, mint azoknak a fontos feladatoknak való megfelelés, ami akkor, a legnehezebb időkben Magyarország előtt állt. Még ilyen körülmények között is sokkal jobb és több eredménnyel lehetett a problémáinkat megoldani, mint az utóbbi időben, amikor a nemzetközi feltételeink kedvezőbbek voltak, gazdasági körülményeink sokkal, sokkal kedvezőbbek voltak, és eljátszott a két nagy párt minimum nyolc évet a nemzet életéből. Folyamatosan eljátszották, és engedjék meg, hogy annak a Magyar Demokrata Fórumnak az elnökeként, aki számtalanszor terjesztettem ide az Országgyűlés elé a nemzeti minimumnak, a nemzeti összefogás közös nevezőjének a fontosságát, hány elutasító választ kaptam az MSZP részéről is és a Fidesz részéről is, hogy azért vannak a négy évek, a választások, hogy a pártok majd be fogják bizonyítani azt, hogy mit tudnak tenni négy év alatt.

Emlékeznek, amikor bevezettük a gyakorlatba azt a fogalmat, hogy ciklusokon átívelő programokra volna szükség? Minden olyan négypárti és ötpárti kezdeményezés, ami az elmúlt években kötődött a Magyar Demokrata Fórumhoz, úgy pattant le erről a két pártról, ami meglepő volt, hiszen ha végiggondolom azt, hogy milyen kihívások előtt álltunk az elmúlt nyolc évben, csakis az önző politikai haszonszerzés volt az, ami miatt minden ilyen kezdeményezésünk sikertelen volt.

Amit ez a buta szerepjátszás hozott, az ellenzék és kormánypártok váltogatásától függetlenül alakult ebben az országban. Kialakult azért, mert emlékezzenek vissza: millenniumi törvény, az ügyészség kormány alá rendelése, bármi indítványunk volt '98 és 2002 között, önök azt leszavazták, NATO-csatlakozás miatti alkotmánymódosítás, és sok-sok dolgot tudnék mondani. Ugyanakkor a következő ciklusban azt kapták vissza, amit tettek '98 és 2002 között, a folyamatos meg nem értést.

(13.40)

Ma annak az ideje is eltelt, hogy ezen hosszasan tudjunk még búsongani. Talán elérkezett annak az ideje, elég mélyre jutott ez az ország, gazdasági, mérhető adatokkal és kevésbé mérhető adatokkal, hogy legyen vége ennek a politizálásnak, hogy végre egyszer azokon a kérdéseken tudjunk vitatkozni, és értelmes vitát folytatni, amelyek a nemzet előtt álló legfontosabb feladatokat jelentik. Ilyen feladat lenne a nemzeti fejlesztési tervünk, ilyen feladat lenne a kisebb állam, hogy egyáltalán mi a XXI. században az állam szerepe.

S amikor négy éve egy parlamenti tárgyalásra hívtam meg ebben a parlamenti pártokat, senki nem jött el ennek az alapvető kérdésnek a tárgyalására. Ha az alapokban nem tudtunk megegyezni, akkor miért csodálkoznak azon, ha most a részletkérdésekben olyan messze állnak egymástól az álláspontok?

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum nyitott minden tisztes és korrekt együttműködésben, nyitottak vagyunk az ellenzéki pártok részéről. De szeretnénk javasolni önöknek, hogy az alapvető kérdésekben, miután kormányzati és kormánykoalíciós felelősség van, szíveskedjenek egyeztetni, és nagyban megkönnyítenék az ellenzék (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) dolgát, ha egyeztetett állásponttal keresnének meg azokban a kérdésekben, amelyekre a miniszterelnök úr hivatkozott.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 26 2006.11.20. 5:04  25-28

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A hisztérikus politika ma olyan, hogy lényeges kérdések elsikkadnak, elég öncélú a politika, és nem vesszük észre, hogy a cirkuszok mögött micsoda folyamatok zajlanak.

2002-ben a kormányváltás kapcsán a kormány megváltoztatta a büntetőpolitikáját. Elég hosszú idő telt el azóta, hogy ma már értelmes összehasonlítást lehessen tenni, hiszen amikor egy-egy változás elér minket, akkor ellenzéki és kormánypárti képviselők - ki-ki vérmérsékletének megfelelően - fantasztikus reformokról beszélnek, és aztán az elkövetkező egy-két év bebizonyítja, hogy mi lett reform, és mi az, ami deform volt már akkor is, amikor megszületett.

Nos, 2002-ben áthelyeződtek a hangsúlyok egy olyan büntetőpolitikára, amelyik liberális volt, és azzal a kísérőszöveggel lepett meg minket, hogy az előző négy év büntetőpolitikája primitív eszköznek bizonyult - ahogy azt miniszter úr annak idején megfogalmazta -, és primitív szemléletnek titulálta mindazt, amit az előző négy évben eredményesen megtettünk. A börtönök akkori zsúfoltságával kapcsolatban meglehetősen furcsa módon a büntetések szigorát állították párhuzamba.

(14.00)

Ahogy elnézem a statisztikát, a börtönök zsúfoltsága semmivel nem lett jobb, viszont született egy alkotmánybírósági döntés két évvel ezelőtt, amiben azóta sem akar a kormányzat eleget tenni az Alkotmánybíróság felhívásának.

1998 és 2002 között (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) iszonyú energiával sikerült javuló statisztikai eredményeket elérnünk. Az ilyen nehezen megjavított statisztikával szemben azonban pillanatok alatt döntött a kormány: enyhítettek a visszaesőkkel szembeni követelményeken, enyhítettek a kábítószerekkel összefüggő szabályokon, enyhítettek a kiskorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények megítélésén, megszüntették a középmértéket, sok mindent tettek.

Én azt az akkori átfogó módosítást semmi szín alatt nem szakmai, hanem politikai szándékú átalakításnak tartottam, ugyanis az azóta eltelt négy év azért bebizonyította az akkori döntések helyességét. A rendelkezésre álló rendőrségi és ügyészségi statisztikák alapján megállapítható, hogy négyéves szocialista-szabad demokrata kormányzás után 1998-ban ért el rekordértéket, 600 ezres számot a bűncselekmények száma Magyarországon. Ez a szám négy év alatt, 2002-re 420 ezerre csökkent, ez 30 százalékos csökkenést jelentett akkor.

Ezt követően biztos növekedés kezdődött a kormányváltás után. Most az látható, hogy az elmúlt három évben 10 százalékos növekedés ment végbe, az ismertté vált bűncselekmények száma várhatóan megközelíti a 455 ezres számot. Ha képviselőtársaim figyelmét felhívhatnám a legutolsó statisztikából, hogy az egyes közlekedési bűncselekmények 15 százalékkal, az ittas járművezetés 30 százalékkal, a közúti baleset okozása 25 százalékkal nőtt, a gazdasági bűncselekmények 50 százalékkal nőttek, és a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények száma a duplájára - a duplájára! - nőtt, tisztelt képviselőtársaim.

Érdemes külön kiemelni a kábítószerrel összefüggő bűncselekmények adatait. 2003-ban 3300 ilyen bűncselekmény történt, 2004-ben drasztikus emelkedés volt, duplájára nőtt, 6700-ra nőtt az elkövetett cselekmények száma, 2005-ben újabb 15 százalékkal nőtt, így 7700 az ismertté vált bűncselekmények száma.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy ilyen táblázat és egy ilyen diagram (Felmutatja.) tökéletesen bebizonyítja azt a növekedést, amely mára azonnali megoldásokat követelne.

Tisztelt Képviselőtársaim! 2002-ben is rámutattunk arra, hogy a baloldali kormányok idején a rendszerváltozás óta kimutatható, és Európában általában, hogy a baloldali kormányok alatt nő a bűnözés, és enyhítik a büntetőjogot, jobboldali kormányok szigorítják a büntetőjogot, és a bűnözés helyzete javul. Bebizonyosodott, hogy kockázatos dolog egy visszaszorított bűnözés láttán, lélegzetvételnyi szünetben kilátásba helyezni egy olyan liberális büntetőpolitikát, amelyet önök megvalósítottak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberek nyugalmat, javuló közbiztonságot akarnak, önöktől pedig azt, hogy ezen a büntetőpolitikán rövid úton változtassanak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban. - Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 12 2006.11.27. 3:32  1-12

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Lelkiismeretesen végigüljük minden hétfőn ezt a talk show műsort, amikor most már hétről hétre arról beszélünk, beszélnek politikai pártok a parlamentben, hogy beszélgetnünk kellene arról, hogy valójában mit is jelent az együttműködés. Úgy ítélem meg, hogy túl sok már a szavakból, és még mindig nagyon kicsi a tettek mezeje.

(13.40)

Túl sok a szavakból, hiszen miközben az elmúlt hetekben a miniszterelnök úr az egyeztetés fontosságáról beszélt, bekerült elénk a kórházak átalakításával, megszüntetésével, átminősítésével kapcsolatban egy anyag, amit a sajtóból tudtunk meg; az önkormányzati testületek és vezetőik arról panaszkodnak, hogy még a jogalkotási törvény alapján sem tartják be a minimális egyeztetést a jogszabályok előkészülete kapcsán. Ugyanakkor a szavak ott is tetten érhetők, hogy ma például napirend előtti felszólalásban csupa olyan dolgot hallottunk, amelyek egyébként napok óta az újságokban, a politikai kommentárokban föllelhetők voltak.

Nem ül ma itt a parlamentben olyan képviselő, aki a Nyugat-Balkán fontosságát ne úgy ítélné meg, mint ahogy akár az ön, akár Navracsics Tibor felszólalásában megfogalmazódott. Mindannyiunk számára egyértelmű az Európai Unió bővítése, és soha egy percig meg nem kérdőjeleztük, mi több, kezdeményezői voltunk annak, hogy Horvátország minél hamarabb csatlakozzon az Európai Unióhoz.

Nos, tisztelt miniszterelnök úr, a Házszabálynak van egy olyan szakasza, amelyik lehetőséget biztosít ugyan minden héten a miniszterelnöknek a felszólalásra, egyetlenegy kritériumot fogalmaz meg: rendkívüli ügyben. Rendkívüli ügy pedig azt jelentené, hogy vagy a körülményekben van valami rendkívüli - bár itt szeretném zárójelben megjegyezni, talán jó lett volna a balkáni egyeztetés előtt idehozni ezt a témát, és adott esetben, ha új kérdést és új megvilágítást szeretett volna ebben miniszterelnök úr, mindannyian partnerek lettünk volna -, azonban, ha nem a körülményekben van valami rendkívüliség, akkor a reagálásban kellene megtalálni ezt a rendkívüliséget. Én inkább hangos gondolkodásnak tekintem azt a műfajt, amivel hétről hétre itt a parlamentben napirend előtti felszólalás címén foglalkozunk.

Az az egyeztetési folyamat, amire a miniszterelnök úr javaslatot tett itt az imént, elhangzott múlt héten talán pénteken vagy szombaton, de úgy tudom, minden európai képviselő és minden csoport is válaszolt már arra, hogy ki milyen módon fogadja el az ön meghívását. Ugyanakkor az önkormányzati fórummal kapcsolatos javaslatai mind-mind olyan javaslatok, amelyekhez most már csak sok sikert szeretnénk kívánni, sok-sok munkát meg szervezést mögé, nem pedig parlamenti szavakat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a műfaj, hogy belekezdünk valamibe, legyen ez az Európai Unió bővítése vagy jövője, külpolitikai vitanap kérdésére tartozna. Ugyanígy aktuális és itt kopog a házunk táján a NATO bővítése és ennek a fontossága. De ez a műfaj itt napirend előtti felszólalásban - ön húsz percet beszél, mi beszélünk általában és maximum öt percet ebben a kérdésben - sem szakmailag, sem politikailag nem alkalmas arra, hogy egyes kérdésekben megnyugtató módon tudjunk az ön javaslatának megfelelően véleményt cserélni.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 18 2006.12.04. 4:56  17-18

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A kettős beszéd korszakát éljük. Ma gátlástalanul mond mást a kamera előtt és a kamera kereszttüzében sok ember, mint amit valójában gondol. Ez a mérhetetlen cinizmus egyébként nem számol egy dologgal: az emberekkel; az emberekkel, akiknél előbb-utóbb betelik a pohár, mert nem látnak mást, mint hogy van egy kampánybeszéd, ami azt a célt szolgálja, hogy voks és meggyőzés után úgy szállnak el az ígéretek, mint ahogy hátat fordítanak egyébként ezek az emberek a választóknak is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum két év óta, több mint két éve az Országgyűlés falain belül küzd az örökösödési illeték, az úgynevezett haláladó eltörléséért. Nagyon tanulságos ennek az elmúlt két évnek a története. A parlamenti pártok a nyilvánosság előtt soha nem merték azt vállalni, hogy nem támogatják ezt a kezdeményezést, hiszen egy igazságtalan és komoly költségvetési bevételt nem jelentő adónemről van szó, amelyet egyébként egyre több európai országban is eltörölnek. A kormánypártok sem merték felvállalni nyilván, hogy egy olyan adónemet akarnak fenntartani, ami egyébként a gyerekeikről gondoskodó családoknak a korábban megadóztatott jövedelmét próbálja meg újból, egy haláleset esetén egy sarccal megadóztatni. A kormánypártok nyilván nem merték vállalni, hogy fenn akarnak tartani egy olyan adónemet, amely pontosan a takarékoskodók, a jövőjükről gondoskodó emberek érdekei ellen szól, hiszen generációkon átívelő megtakarításokról van itt szó, különösen az egyenes ági öröklés esetén.

(13.30)

Magyarországon kicsi, képviselőtársaim, a befektetési hajlam; Magyarországon kicsi a megtakarítási hajlam, pedig a polgárokról elsősorban önmaguknak kellene gondoskodniuk, így az államnak hosszú távon nem állhat érdekében ezen fajta pénzügyi tudatosság diszkriminálása. Most nem merték vállalni nyílt színen, hogy ellene beszélnének, és ezért a szavahihetőségüket is kockára tették. Ha a 2004-es európai parlamenti választás kampányában akár Demszky Gáborra gondolok, aki kifejezett ígéretet tett a pártja nevében, valamint 2004-ben Kovács László kifejezett ígéretet tett arra, hogy ezt az adónemet megszüntetik, és aztán jött 2006, amikor Kuncze Gábor és Hiller István a vitában azt mondták, hogy csak 2008-tól, merthogy addig egy kis időre és levegőre volna a költségvetésnek szüksége.

Mi hallgattunk a jó szóra: benyújtottunk egy olyan javaslatot, ami 2008. január 1-jétől javasolta bevezetni ennek az adónemnek az eltörlését. Ahogy ez lenni szokott általában a kényelmetlen ügyekben, egy csendes estén, amikor se a média, senki nincs itt, akkor egy kényelmetlen "nem" gombbal le lehetett szavazni azt a kezdeményezést, ami mögött egyébként a pártok korábban tett javaslatai és ígéretei ott álltak. Kétféle érvet hallottunk; az egyik az, hogy az ilyen haláladó eltörlése azokban az országokban van, ahol egyébként ingatlanadó működik. Nos, a kormány tervezi ugyan az ingatlanadó bevezetését, de nem tervezi ezzel párhuzamosan a haláladó megszüntetését. A második ellenérv pedig az volt, hogy történelmi tradíció, hiszen 1850 óta a pénzügyi jog része. Képviselőtársaim, a kapuadót, a füstpénzt, a kilencedet is fizethetnénk még a mai napig, sőt még robotolni is kellene, hiszen ez is a magyar közjog része volt, de hála istennek, jött a reformkor, ami valódi reformokat hozott Magyarország életébe. Az biztos, hogy messze vagyunk a reformkortól, és leginkább a reformkori bölcsességtől.

Az elmúlt hetek történéseit vizsgálva sajnos úgy tűnik, hogy egyébként mindenki következmény nélkül megengedheti magának ebben a parlamentben a kettős beszédet.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum, annak ellenére, hogy képviselőtársaim a múlt héten leszavazták ezt a kezdeményezésünket, kitart amellett, hogy ezt a megsarcoló örökösödési illetéket meg kell szüntetni. Nem tántorít el bennünket ez a múlt heti szavazás, ugyanis ez a szavazás nem a Magyar Demokrata Fórum kudarca volt, hanem ez a magyar politika, de különösen a felelőtlen és összevissza beszélő, ígérgető koalíció kudarca.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból. - Folyamatos zaj.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 106 2006.12.04. 1:59  105-112

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Úr! Miniszter Asszony! Szeptember 18-án a Magyar Televízió székházánál történt események súlyos problémákat vetettek föl a rendőrség irányításával kapcsolatban. Ennek előzménye az volt, hogy az irányításért felelős miniszter képtelen volt egyértelműen állást foglalni, egyértelműen és világosan irányt mutatni arról, hogy a Kossuth téren kezdődött és egyébként be nem jelentett tüntetés kampányrendezvény vagy nem. Ennek megfelelően más-más a rendőrség eljárása. Mint ahogy más akkor, ha a bejelentése kötelező, vagy akkor, ha nem kötelező. Ez a vita a mai napig folyik, immáron nemcsak a médiában, de nyíltan a rendőrség vezetői között is.

Amikor az emberek azt látják, hogy a közrend és közbiztonság szavatolásáért felelős szervezet vezetői a nyilvánosság elé viszik problémájukat, megértés és együttműködés hiánya üti fel a fejét a parancsnokok körében, akkor a bizonytalanság és a belső válság jelei tagadhatatlanok és helyrehozhatatlan károkat okoznak. Erre szokták mondani, hogy abban a seregben, ahol a parancsnokok egymás ellen harcolnak, a közlegények halálra vannak ítélve.

Nos, lehet, hogy a rendőri vezetők hibáztak, szakmai hibákat vétettek, de meggyőződésem, hogy a fő bűnös az a politikai vezető, kormánytag vagy miniszter, aki olyan helyzetet teremtett, hogy magára hagyta a rendőrséget, a rendőrség vezetői belesodródtak a legkülönbözőbb politikai vitákba; a rendészeti miniszter tétlensége, határozatlansága idézte elő azt a belső válság közeli helyzetet, ami ma mindenki számára már egyértelmű. Most pedig látva, hogy a maga által előidézett állapotok milyen károkat okoztak, határozottságából csak arra futotta, hogy megfenyítette a rendőri vezetőket.

Nos, szeretném megkérdezni: ki fenyíti meg a miniszter urat?

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 110 2006.12.04. 0:35  105-112

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Miniszter asszony a múltról beszélt, én pedig a jelenről beszélek. A miniszter úr a tévéostrom éjszakáján fölajánlotta lemondását, amit akkor a miniszterelnök nem fogadott el. Azt kell mondani, hogy ebben az egész folyamatban politikus részéről ez volt az egyetlen olyan momentum, amit világos beszédnek lehetett nevezni.

Összegezve: megítélésem szerint a miniszter úr a mára kialakult helyzetért személyében is felelős, a miniszter úr távozása ma időszerűbb és indokoltabb, mint a rendőri vezetők távozása.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
42 4 2006.12.11. 5:06  1-14

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Arcpirító disznóság - kezdte ezzel a megállapítással a miniszterelnök úr. Én mélységesen egyetértek megállapításával, de kérem miniszterelnök urat, értsen egyet az én megállapításommal is, és a kormány ne engedje, hogy Magyarország Európa konyhamalaca legyen.

Azzal a beszéddel, amit itt ön elmondott, mélységesen egyetértek, de ön nem ellenzéki, és nem az utca embere; önnek 206 képviselő ül a háta mögött, és nemcsak a jogalkotás eszközei állnak a rendelkezésére, de bizony a végrehajtásnak is a sokkal szigorúbb és sokkal következetesebb formáira is igenis a miniszterelnök úrnak ráhatása van, ráhatása lenne. (Egyre több fideszes és KDNP-s képviselő tér vissza az ülésterembe.)

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ez az intézkedéssorozat, amit a költségvetés kapcsán láttunk, pontosan azt a helyzetet erősíti, ami ellen ön a szavát emelte föl. Nézzük meg, hogy a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal hogyan vélekedett erről! A főigazgatója egy korábbi interjúban azt mondta, hogy 34 ezer egységben 100 ezernél több élelmiszert vizsgáltak, 8500 esetben 600 millió forint bírságot szabtak ki. A Tisztiorvosi Hivatal főosztálya megdöbbentőnek tartotta, hogy 25 százalékkal nőtt rövid időn belül Magyarországon a szalmonellafertőzés, többen meg is haltak.

Nos, ha ezek után megnézzük az ÁNTSZ költségvetését, az ÁNTSZ költségvetése 10 százalékkal csökkent. Az ÁNTSZ maga intézmény-összevonásokra, elbocsátásokra kényszerült, és megvált a dolgozóinak 10 százalékától. A tiszti főorvos augusztusban jelentette be, hogy csaknem 600 munkatársának mondott föl; 20 megyeközponti képviseleti hely helyett 7 regionális intézet működik, sokkal távolabb kerültek az elkövetési helyektől.

A másik nagyon fontos érintett hivatal az Élelmiszer-biztonsági Hivatal. Ennek a költségvetése, képviselőtársaim, 148 millió forint. Tudják, mennyit jelent ez? Alig 10-11 millió forintot havonta. Ez az a hivatal, amelyik még a tetejében ilyen költségvetés mellett 20 százalékos csökkenéssel is számolhat a következő évre.

Az ÁNTSZ költségvetése 2007-re 20 százalékkal csökken. Kritikus időszakhoz érkezett az ÁNTSZ, mondta az országos tiszti főorvos néhány nappal ezelőtt éppen az egyik parlamenti bizottsági ülésen, és elmondta, hogy 1200 fős leépítésre kényszerülnek az elkövetkező hetekben, amennyiben a kormány végrehajtja a szándékát. Sajnos nemcsak az ÁNTSZ van kritikus helyzetben, hanem a hazai élelmiszer-biztonság is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy hathetes folyamatban az ÁNTSZ még csak az első héten van túl. Az első hét után 48 tonna, azaz 48 ezer kilogramm romlott árut foglaltak le. Ezért kértem miniszterelnök úrtól, ne engedje azt, hogy Magyarország Európa konyhamalaca legyen. Azt látom, hogy kezd iparággá válni, hogy hogyan lehet a hazai vagy az európai romlott minőségű élelmiszereket Magyarországon eladni. Karácsonyra készülünk, és karácsonykor az emberek a szeretetüket részben azzal is kifejezik, hogy sütnek-főznek, vendégeket látnak. Hát micsoda bizalma van ma a magyar embernek bármelyik termék iránt a boltban, ha ezek a hatóságok, hiába szakadnak meg a munkájukban, képtelenek lesznek a következő időszakban a saját ellenőrzési funkciójukat ellátni?

(13.20)

Miniszterelnök Úr! Mint a jogalkotásért és a végrehajtásért felelős politikusnak is mondom azt, hogy az intézményrendszer szanálása helyett biztosítsák, hogy az ÁNTSZ költségvetése ne csökkenjen; biztosítsák, hogy az Élelmiszer-biztonsági Hivatal költségvetése, ami 148 millió forint egy évre, minimum 300 millió forintra emelkedjen - ugye, ez nem tétel a költségvetésben -; erősítsék a civil kontroll lehetőségét, mert ahol a világban jól működik a fogyasztóvédelem, ott mindenütt erős civil kontrollt biztosítanak; legyen lehetőség szintén jogszabályalkotásra, a miniszterelnök úr kormányfőként tehet érte; legyen bizony az érintett cégek vezetőinek személyes büntetőjogi felelőssége, és legyen a büntető törvénykönyv sokkal szigorúbb és sokkal következetesebb az ügyben, hogy a jelenleginél súlyosabb következményekkel fenyegesse meg a rossz minőségű termékek forgalomba hozóit.

A magyar társadalom jelenleg a kormánynak pontosan az elmúlt négyéves felelőtlen tevékenysége következtében olyan helyzetben van, hogy az emberek többségének jövedelme rezsire és élelmiszerre éppen hogy elegendő. Ha már másra nem jut, miniszterelnök úr, akkor kérem, azt biztosítsák számukra, hogy nyugodt és (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) biztonságos körülmények között tehessék ezt.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
42 22 2006.12.11. 5:05  21-24

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A mai napirend előtti felszólalás valóban egy rendkívül fontos és egy halaszthatatlan ügy volt, azonban az a kritikai észrevétel, hogy itt egy okos, értelmes párbeszédre várt miniszterelnök úr: (Zaj. - Az elnök csenget.) minden bizonnyal alkalmatlan ez a műfaj arra, hogy itt ön beszélt 25-26 percet, mi öt percben elmondjuk a véleményünket. Ez inkább a vélemények kicserélését jelenti, mint okos szakmai viták lefolytatását itt, ezen a helyen.

De amikor feláll a miniszterelnök úr egy ilyen halaszthatatlan ügyben, akkor némi konkrétumot is elvártunk volna, hiszen az elmúlt hetek-hónapok eseményei azért sok mindenről árulkodtak, és ebben a helyzetben az utca embere, bármelyik képviselő, bárki, egy turista az országban azt a kérdést teszi fel, hogy mi az az elvárhatóság egy kormány részéről, amikor ezt a hírhalmazt látja, amit meg kellene tennie. És ebben minden bizonnyal ön egyetért velem, hogy ez az élelmiszer-biztonsági ellenőrzésre hivatott szervek munkájának a segítése. Mert amikor ilyen méreteket ölt Magyarországon az élelmiszerrel való visszaélés, akkor ezt nem lehet tárt karokkal nézni.

Miniszterelnök úr, én csak úgy találomra az elmúlt hetekben megjelent újságok - de ez nem új keletű, tehát mondhatnám, augusztus óta - vezércikkeit néztem meg, mit gondolnak rólunk úgy általában, akik elolvassák ezt: "Ételmérgezés - hárman meghaltak Szombathelyen", "Tömeges ételmérgezés Kaposvárott", "Tömeges ételmérgezés Békéscsabán", "Ételmérgezés több budapesti színházban - veszélybe került a világpremier", "Lebuktatható a két éve lejárt szavatosságú almalé árusítója", "Lejárt szavatosságú termékek a Corában", "Az évtized legnagyobb botránya lehet, többéves szabadságvesztést is kaphatnak a felelősök", "Romlott hús, egérméreg, kosz", "Szabadon áramló romlott hús", "Egér a kalácsban", "Tizenöt tonna romlott hús Budapesten", "Egymillió tojást foglaltak le", "Továbbgyűrűzik a pomázi húsbotrány", "Illegális húsraktárakat találtak az országban". Nos, ez az, amire én a napirend előtti felszólalásomban reagáltam miniszterelnök úrra. Tevőleges választ kellene a kormánynak ezekre a kérdésekre adni.

(14.00)

Sajnálom, hogy ebben a szakmai vitának induló napirend előtti felszólalásban nem tudott a miniszterelnök úr arra kitérni, hogy az ÁNTSZ vagy az Élelmiszer-biztonsági Hivatal költségvetésével, a létszám megerősítésével kapcsolatban vannak-e tervei a miniszterelnök úrnak, vagy tétlenül nézzük tovább, hogy nincs ember és nincs pénz az ellenőrzésre, és elég eshetőleges az, hogy mikor tudunk 40 tonnát vagy akár 200 tonnát lefoglalni ezekből a romlott árukból.

Ugyanakkor a jogszabály-módosítás elengedhetetlen. A jogszabály-módosításban pedig az érintett cégek vezetőin kívül, akiknek a személyes felelősségre vonása ma már teljesen indokolt, egy évig, illetőleg a legsúlyosabb esetben három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethetők az elkövetők. Általában ha bélszínt árusít, akkor talán eléri a végrehajtandó szabadságvesztést, de ha kis értékű virslit, aminek a legnagyobb a fogyasztása ebben az országban, akkor minden bizonnyal megússza némicske pénzbüntetéssel, mert ez nem is olyan nagy értékű áru, mint a bélszín vagy bármelyik más nemes hús. No, ebben kellene egyébként a jogszabály-módosítással is eredményt elérni.

És az nem szégyen, miniszterelnök úr, hogyha valami fókuszba kerül egy ország életében. A pénzmosással kapcsolatos botrányokra csak úgy tudtunk választ adni, hogy a pénzmosás törvényi tényállását megalkottuk, és jogszabály született belőle. És ha ma fókuszba kerültek ezek az immáron cégszerűen, vállalkozásszerűen működő cégek, amelyek hamisított árukat hoznak forgalomba, címkéznek át, akkor erre bizony fel kellene készülniük a jogszabályalkotóknak, ugyanúgy, mint a végrehajtás különböző testületeinek.

De én bízom abban, miniszterelnök úr, hogy ha ez év közben fordult volna elő, akkor az évközi válasz az, hogy a kormány a tartalékalapból azoknak a hivataloknak az elengedhetetlen működéséhez szükséges ellenőrzésekhez annyi pénzt a rendelkezésére bocsát, amennyivel ezt megtehetik. Ha nem év közben vagyunk - most pedig év végén vagyunk és egy költségvetés vitájában -, akkor talán most is megnézhetnénk azt, hogy melyek azok a legfontosabb intézmények, amelyek az embereknek a hitelét adják vissza.

A hitelét annak az embernek, aki be akar menni, és a pénzén felvágottat szeretne venni. A hitelét annak, aki egy étteremben, egy gyorsbüfében, bárhol egy élelmiszerhez nyúl hozzá, hogy bizony vannak olyan testületek, olyan ellenőrző szervek, amelyek munkájában bízhat ebben az országban - ezt hiányoltam a mai felszólalásából, miniszterelnök úr.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 4-6 2006.12.18. 5:27  1-16

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Bámulattal nézzük miniszterelnök úrnak a hitét, ezt a lendületes előadást. Egy mondatot szeretnék önnek idézni 2005 nyaráról: "A mi kormányunk az adócsökkentés kormánya, legőszintébb becsületszavamra mondom." Nos, ugyanezt elmondani, ennek 180 fokos ellenkezőjét ugyanakkora hittel, bizony bámulatos eredmény, miniszterelnök úr.

A lassan magunk mögött hagyott 2006-os évre visszatekintve is elmondhatjuk, hogy politikatörténeti szempontból talán a legeseménydúsabb évünk volt a rendszerváltozás óta, nemcsak eseménydús volt, hanem a legtöbb ellentmondást és a legtöbb feszültséget is felszínre hozta ez az év. Ez lehet, hogy a bulvársajtó mindennapjaiban némi izgalmat jelentett, a felelősen gondolkodó emberek nagy többsége azonban felsóhajt, és azt mondja: soha többé még egy ilyen évet, miniszterelnök úr! Mert a felszín fecsegett Házon belül és Házon kívül, a mozgalmasság kimerült a bombasztikus ígéretekkel - a száz lépés programtól kezdve még néhányat hallhattunk -, a vádaskodásokban, magyarázkodásokban, körmönfont, lejárató kampányokban, volt hétvégi lázongás, egyszóval volt minden olyan esemény, amelyet egy banánköztársaság kívánhat csak magának. És egy jó banánköztársaság módjára a magyarországi politika is csak a politikai középosztály megszorításában, a valódi problémáknak ide-oda tologatásában lelte örömét.

Ön sokat beszélt az önkritikáról. A szót használta, de tartalmában semmit nem jelentett ez sem a tegnap megjelent félévértékelőben, sem pedig a mai beszédben. A 2006-os év folyamán az események egymásra halmozódva is megkérdőjelezték elgondolásunkat az erkölcsről, a felelős politikáról, és egyébként ennek a mindennapi életre való kihatásáról, megkérdőjelezték, de mélyen hiszem, hogy felülírni nem tudták, mert a realitás, akárhogy is gyúrják és fúrják-faragják, bizony mindig átviláglik a hazugságokon. Ebben az évben a magyar politika a lehető legrosszabb arcát és a lehető legerkölcstelenebb arcát mutatta meg az egyébként rendkívül sokat látott hazánknak.

Az egész ciklus ráment arra, hogy meg kell ágyazni a reformoknak. 2002-től 2006-ig ugyanis a napi politikai gyakorlaton kívül, amit végzett a kormány, nem csinált semmi érdemlegeset, és ez az ítélet Gyurcsány Ferenc őszödi önértékelésének fényében még nagyon elnézőnek mondható. És aztán a populista ígéretkampány után - pontosan úgy, ahogy az MDF már hónapokkal előtte megjósolta - jönni kellett a fiskális kiigazításnak, tovább már nem halasztható takarékosságnak és reformoknak. A balliberális tábor szeptemberig jórészt kimondatlan tézise szerint az első Gyurcsány-kormány kényszerpályán mozgott, mert fel kellett vennie a versenyt a Fidesz populizmusával, hogy aztán megkezdhesse végre az igazi kormányzását.

Ezen - egyébként szerintem elfogadhatatlan - tétel szerint most már az igazi Gyurcsány-kormány igazi politikáját láthatjuk. (A Fidesz és a KDNP képviselői folyamatosan visszatérnek az ülésterembe.)

Csakhogy hiábavalónak tűnik a baloldal messiásvárása, a kormányalakítás körüli nagy titokzatoskodás, a reformkormányzás kommunikációs körülbástyázása, a kormány teljesítménye kiábrándító volt. Először is: a Magyar Demokrata fórum által is szükségesnek tartott takarékossági intézkedések dilettáns módon mentek végbe, olyan adó- és járulékemeléseken alapultak, ami már középtávon is sokkal-sokkal több kárt okoz, mint amennyi hasznot remélhet az ország belőle.

(13.30)

Árfolyamnyereség-adó, bankbetétkamat-adó, házipénztáradó, elvárt adó, mind-mind a nemzet fejlődését megalapozó középosztályt, a kis- és középvállalkozások fejlődését vetik vissza. Mindezt hatáselemzések nélkül, amúgy ötletszerűen végezte el a kormány.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! A középosztály védelme érdekében kértem tegnap is szót, amikor reagáltam az ön irományára, és kértem ma is szót, hiszen a középosztály mára válságos helyzetben van. Talán elmondhatom azt, hogy a huszonnegyedik órában vagyunk, az ön egyensúlyi programja kifejezetten a középosztály kárára egy rövid egyensúlyt tud teremteni, azonban hosszú távon aláássa a magyar gazdaság fejlődőképességét.

Ezért a középosztály pártjaként a miniszterelnök úrnak kezdeményezem, hogy a Magyar Demokrata Fórum és a miniszterelnök úr kezdjen tárgyalásokba, hogy mi volt az elmúlt hat hónapban az (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ami a középosztály érdekében történt, és kérem, fogadja el a Magyar Demokrata Fórumnak azt a válságintézkedő csomagját, amely az elkövetkező egy évre a középosztályt kívánja helyzetbe hozni. Várom a miniszterelnök úr időpont-egyeztetését.

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes asszony, kérem, fejezze be a felszólalását!

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 14 2007.02.12. 7:40  5-18

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Boldog új évet kívánok! (Derültség az MSZP-s képviselők soraiban.) 2007 van, és minden év eleje úgy kezdődik normális helyen, hogy az ember levonja a tapasztalatokat az előző éveknek vagy hónapoknak a hibáiból, a rossz szokásokból, a rossz beidegződésekből, és vannak néhány millióan Európában és a világban, akik ezt az alkalmat szilveszterkor arra használják fel, hogy megfogadják, hogy jobbá akarnak válni, és megfogadják, hogy talán hasznosabbá akarnak válni. Nos, tisztelt képviselőtársaim, ahogy ezt az elmúlt másfél órát végighallgattam, úgy gondolom, itt semmi nem változott, és semmi nem fog változni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha minden a régi módjában megy tovább, mint ahogy az elmúlt hónapokban vagy elmúlt években megszoktuk, nagy baj lesz, ha a Fidesz vagy a Fidesz képviselői a függöny mögül hallgatják majd végig minden hétfőn a napirend előtti felszólalásokat, és az is nagy baj, hogyha minden a régiben megy, és a miniszterelnök úr hasonló napirend előtti felszólalásokat tesz. Mert, szeretném rögtön az elején elmondani, nagyívű, szép beszéd volt, szép célokat fogalmazott meg a miniszterelnök úr, csak az a helyzet, hogy valóban bárki elmondhatja ezt a beszédet, csak Magyarország miniszterelnökének sokkal-sokkal több konkrétummal kellett volna előállnia egy ilyen ősz és egy ilyen tél után.

Miniszterelnök úr, azok a célok, amelyeket itt ön megfogalmaz, megfogalmazott, hol váltak a mai parlamenti ülésünk kezdetén előterjesztésekké, törvénymódosításokká, koncepcionális elképzelésekké a nagy reformokra? Mert nem lehet nagy reformokat anélkül megtenni, hogy itt egy-egy területre vonatkozó koncepcionális változásokat nem tudnánk mi, meg a szakmai világban, meg a társadalomban, meg a tudományos életben megvitatni. Hatalmas célokat fogalmazott meg, miniszterelnök úr, de a tettek mezején egy nagy-nagy légüres térben áll az Országgyűlés, alig van értelmes előterjesztés. Tessék megnézni a mai napirendi pontjainkat! Micsoda nemzetközi kötelezettségeink meg jogharmonizációs kötelezettségeink teszik ki a jogalkotásnak az első munkanapját, miközben a Magyar Köztársaság kormányának végrehajtásért felelős első embere gyönyörű terveket fogalmaz meg! Ha ezen sem tudunk változtatni az elkövetkező időszakban, bizony nagy bajban lesz az ország.

Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök úr elmúlt kétéves beszédeiből megszokhattuk, hogy komoly retorikai légvárakat épít. Mert az egyik oldalról nem tudom azt mondani, hogy nem értek vele egyet, a másik oldalról pedig azt az ürességet hiányolom, ami mellette a tettekben meg az előterjesztésekben már nem valósul meg. Az ország meg az adófizetők, akik ezt a mai felszólalást nézik, csak találgathatnak, hogy mennyi ideig lesz divatban az éppen aktuális miniszterelnöki trend. Csak két dolgot szeretnék kiemelni.

A miniszterelnök úr meghirdetett már itt az Országgyűlésben néhány fontos programot az elmúlt időszakban. 2005-ben, a száz lépés programnál magam is azt hittem, hogy na végre, a középosztály érdekében egy-két ponton talán lesz elmozdulás, aztán az azt követő hónapok rögtön bebizonyították nekem, hogy ez egy retorikai fogás volt, nem több annál. Aztán hallottunk szép programterveket - és mindig csak tervekről hallunk, miniszterelnök úr -, például akkor, amikor a közszolgálatban dolgozók leépítése kapcsán egy vigaszterv is elhangzott, azt úgy hívták, hogy pályamódosító hitelprogram. Szépeket lehetett róla mondani a szószékről is meg a miniszterelnöki székből is, s mire a megvalósítás stádiumába került, addigra néhány tucat ember tudja igénybe venni, olyan feltételeket szabtak.

A miniszterelnök úr nagyon szép szavakat mondott például a zöldenergiáról, hogy micsoda tervek előtt áll a kormány, de ha megnézzük, hogy mit tettek eddig ez ügyben, nyugodtan mondhatom, hogy semmit. Hiszen ez a megújuló energia is egy olyan téma, egy örök gumicsont, amiben, ha jól megvizsgáljuk, nagyon sok a beszéd, és nagyon kevés a tett. Jó példa erre, hogy a szélenergia-befektetők visszautasítása nemrégiben hogy történt meg. De azt is elmondhatom, hogy arról nem szól a miniszterelnök úr az energia kapcsán, hogy az energiatakarékossággal kapcsolatban a kormányzatnak is milyen komoly feladatai lennének a jogalkotás, a végrehajtás területén, pedig az energiatakarékosság kapcsán biztos egyetértünk abban, hogy az el nem fogyasztott energia a legolcsóbb energia, meg talán a legtisztább energia is. Ebben is az európai, sőt az Európai Unióhoz csatlakozott országok között is a legutolsó helyen áll ma Magyarország abban, hogy milyen programokkal rendelkezik az alternatív energiákra.

Nos, tisztelt miniszterelnök úr, az elmúlt időszaknak akár a száz lépés programja, akár az Új Magyarország programja mind-mind hatalmas nagy elánnal előadott programok és tervek voltak, s amikor a megvalósítás fázisába kellett volna kerülniük, akkor vagy semmi nem lett belőlük, vagy édeskevés valósult meg belőlük. Amikor a kormányfő, a miniszterelnök úr például a száz lépés kapcsán ötéves programról beszélt, akkor rögtön kiderült, hogy félregondolt; amikor pedig a hosszú távú adócsökkentésről beszélt, akkor valójában már - az őszödi beszéd óta tudjuk - adónövelésre gondolt, mert a közvéleményt lekötő szüntelen vízióalkotáson és tervgyártáson kívül az elmúlt években semmi nem történt. És még mindig a tervgyártások sokaságával találkozunk a mai napon is. Nos, tisztelt miniszterelnök úr, az első brutális szembesülés 2006-ban, a kormányalakítás után történt. Az MDF korábbi figyelmeztetései ellenére csak akkor döbbent rá a kormány, hogy a szép fordulatok kevesek voltak, és valójában egy nagy politikai ürességet próbáltak és voltak hivatottak eltakarni.

Elvi ellenvetése a reformok ellen a Magyar Demokrata Fórumnak eddig sem volt, a jövőben sem lesz elvi ellenvetése, de a reformfolyamatok végrehajtását, a koncepciótlanságot látva most arra kérjük tisztelettel a miniszterelnök urat, tekintetét ezúttal ne a távoli jövőbe vesse, hanem próbáljon a jelen sürgető kérdéseivel többet foglalkozni: mikor törlik el a középosztályt sújtó méltatlan büntetőadókat, mikor formálódik ki egy hatástanulmányokkal alátámasztott, egységes koncepción alapuló reformprogram, amely már valódi, mélyreható változásokat indít el, és nem a jelenleg gyakorlatként megfogalmazódott, bukdácsoló reformkapkodást kívánja tovább folytatni.

Nos, miniszterelnök úr, amikor igazi reformokról és konkrét előterjesztésekről beszélünk majd, akkor a Magyar Demokrata Fórum a nemzet felemelkedését szolgáló programokban minden bizonnyal támogatni fogja az elképzeléseit.

Köszönöm. (Taps az MDF-es képviselők soraiban. - Dr. Navracsics Tibor és dr. Semjén Zsolt tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 18 2007.02.26. 5:10  17-18

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Az elmúlt időszakban nagyon sokszor elgondolkodhattunk azon, hogy vajon milyen országban élünk. Milyen országban élünk, amikor egy miniszterelnök egy pártkongresszuson ajánlja fel a lemondását: ha az MSZP hívei iksz százalékban nem szavazzák meg, akkor lemond a miniszterelnökségről. Nem 206 parlamenti képviselőn múlik, nem koalíción, nem a koalíciós programon, hogy van Magyarországnak miniszterelnöke vagy nincs miniszterelnöke, hanem alig két-három tucat MSZP-s küldöttnek a belátásán múlott. (Zaj, közbeszólások a kormánypárti sorokból.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Kiderülhetett volna estére, hogy Magyarországnak nincsen miniszterelnöke, sőt nincsen kormánya, és mindez eldőlt egy pártkongresszuson.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, akkor is elgondolkodhatunk azon, hogy milyen országban élünk (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), amikor végiggondoljuk az elmúlt időszak ünnepeit, akár október 6-át, amikor itt, a Parlament előtti téren vekkeres, zenés tüntetés volt, itt a parlamentben pedig éppen a nemzet gyásznapján miniszterelnök úr bizalmi szavazása folyt. De emlékezhetünk október 23-ára is, amikor az a szégyenteljes megemlékezés, amely az 50 éves évfordulót kísérte, mindannyiunkban azt a nyomot hagyta, hogy szeretnénk életünkből kitörölni ezt a napot. Úgy tűnik, hogy a nemzeti ünnepeink sorban díszletté és manírrá válnak. Szeretném emlékeztetni önöket, hogy ma is egy megemlékezés volt itt, az Országgyűlésben, méghozzá a kommunizmus áldozatairól való megemlékezés.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha belegondolunk abba, hogy március 15-ére készülődve mitől kellene hogy hangos legyen ez az ország, akkor siralommal állapíthatjuk meg, hogy valami nagyon nagyot vétett a politika az elmúlt időszakban. Az 1848-as forradalom és szabadságharc a kádári diktatúra alatt mindannyiunknak a függetlenséget, a szabad Magyarország utáni vágyaink legfőbb megtestesítőjét jelentette. Március 15-e pedig a nemzeti összefogásunk, a nemzeti összetartozásunk legnemesebb eszményének ünnepnapja volt. Az utóbbi években fokról fokra sajátították ki egyes politikusok nemzeti ünnepeinket, kezdetben még csak október 23-ával kapcsolatban vigasztalták saját lelkiismeretüket azzal, hogy túl közel van még a fájdalmas történelmi időszak, túl frissek a sebek, ezért ne csodálkozzon senki, hogy október 23-án imitt-amott azért voltak disszonáns hangok a megemlékezésen. Aztán láttuk augusztus 20-át is már, és készülünk egy olyan március 15-ére, amely március 15-e kapcsán nem szabadságról és nem függetlenségről, nem a polgárosodás nagyszerű történelmi élményéről beszélnek az emberek, hanem félelemről, azokról a hírekről, amelyek az utcai zavargásoktól kezdve az otthon ünneplés összes lehetőségét feltárták előttünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány évtizeddel ezelőtt joggal berzenkedtünk: március 15-e szóljon március 15-éről! Ne március 21-éről, ne a tavasz három ünnepéről szóljon, hanem a szabadságról szóljon, Széchenyiről, Kossuthról, Petőfiről, a márciusi ifjakról! Ma a közvéleményt és a sajtót nem ez az ünneplés, hanem a főváros felforgatásáról szóló kiszivárogtatott híresztelések foglalkoztatják, olyan zavargásoké, amely az emberek többségében félelmet kelt.

A Magyar Demokrata Fórum vallja, hogy a politikai elit kötelessége megőrizni a nemzeti ünnep méltóságát és tekintélyét, ezért kezdeményeztük a parlamenti pártok elnökeinek együttes, közös megemlékezését. Demonstrálhattuk volna, hogy minden párt magáénak érzi a reformkor és '48 örökségét. Demonstrálhattuk volna, hogy a tiszteletünk a forradalom nagysága iránt nem az aktuális politikai érzületeinktől függ, és demonstrálhattuk volna azt is, hogy mindenféle anarchista törekvéssel szemben nemet mond a Magyar Országgyűlés minden parlamenti pártja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos a politikusok továbbra sem képesek önző politikai érdekükön túllépni, március 15-e méltóságát visszaadni, ezért a Magyar Demokrata Fórum a nemzet polgáraihoz szól felhívással. Arra kérjük Magyarország polgárait, függetlenül attól, hogy mely párt szimpatizánsai vagy éppen egyetlen párt politikájával sem tudnak azonosulni, hogy vegyék vissza ők március 15-e ünnepét a politikától. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Legyen március 15-e egy normális, békés nap, az egész nemzet közös ünnepe!

Köszönöm szépen. (Taps az MDF, az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 77 2007.03.13. 0:56  68-80

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! A tényállást és az előzményeket részletesen elmondta az államtitkár úr is és Vitányi képviselő úr is. Abban csatlakoznék a Fidesz felszólalójához, hogy várjuk az egységes polgári perrendtartást, és talán kevesebbet kellene a polgári perrendtartást módosítani.

Azonban a Magyar Demokrata Fórum javaslatát szeretném elmondani. A törvényben írt megoldás, amely a megye-régió kérdésben a felperes lakóhelyére teszi a bíróság illetékességét, elfogadjuk. A bírósági szervezetrendszerrel összefüggő módosítások ugyancsak elfogadhatóak, azonban kritikaként engedje meg az államtitkár úr, hogy elmondjam azt, hogy az egy törvénymódosításban lévő két kérdés köszönő viszonyban nincs egymással, nem is érthető egyébként, hogy milyen indokok szerint kerültek ezek így egymás mellé, a tartalmi kérdésekben azonban sok dologban egyetértünk.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 85 2007.03.13. 4:57  80-90

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy a Magyar Demokrata Fórum a kormány által előterjesztett törvényjavaslatot nem támogatja. A sértett beleegyezése mint mentesítési jog nem adható oda jelen esetben kiskorúaknak; ha triviális akarnék lenni, egy kiskorú egy korsó sört nem kaphat, nemhogy ilyen kérdésben dönthetne vagy beleegyezését adhatná.

Le kell szögeznem azt, hogy a Magyar Demokrata Fórum ezt a javaslatot - a saját módosító javaslatainkról beszélek - elsők között nyújtotta be akkor, amikor még ezt jóformán senki nem kifogásolta. A pornográf felvételekről és erről a kérdéskörről Salamon képviselő úr is, a KDNP vezérszónoka szót sem ejtett az általános vitában, amikor mi benyújtottuk azt, hogy ez egy olyan bűncselekmény, ami legyen magánindítványra büntetendő. A KDNP és a Fidesz is elmondta az általános vitában, hogy számukra ez a törvény kisebb-nagyobb módosításokkal, de támogatható javaslat lenne. Ezt a kormányjavaslatot csak a Magyar Demokrata Fórum támadta a maga módosító indítványával a kezdeteknél, a benyújtáskor.

Az általunk tagadhatatlannak tartott javaslat ellentmondásainak feloldására megpróbáltunk egy olyan szakmai javaslatot tenni, amit a nemi erkölcs elleni bűncselekmények esetében a Btk. széles körben alkalmaz. A hatályos Btk.-ban jelenleg ennél a fotózásnál jóval súlyosabb bűncselekmények alapesetei is csak magánindítványra büntethetőek, az erőszakos közösülés, a szemérem elleni erőszak, a megrontás. Ezért erről nem kellene elfeledkeznünk. A rendelkezés abból a felismerésből ered, hogy az ilyen cselekményeknél a sértett kíméletéhez fontosabb érdek fűződik, mint az állam büntetőigényének érvényesítéséhez.

Azonban a magánindítvány megtételére jogosult maga a sértett, kiskorú esetében a törvényes képviselője, szülője, gyámja, de kiskorú esetében minden esetben a gyámhatóság is. A magánindítvány nem vonható vissza, tehát az eljárás ilyen esetben mindenképpen megindul. Magánindítványnak kell tekinteni bármely olyan nyilatkozatot, amelyben a sértett az elkövető megbüntetését kívánja. Kiskorú esetében a magánvádló minden esetben a törvényes képviselője. Ha viszont a törvényes képviselő az elkövető, tehát érdekellentét mutatkozik kettejük között, akkor bűncselekmény valósul meg, és közvádra büntetendő.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilvánvaló, hogy lehetnek olyan élethelyzetek, amikor még a sértett beleegyezése és a saját célra történő felhasználás mellett is indokolt lehet az elkövető megbüntetése, de lehetnek olyan helyzetek, amikor a kivétel indokolt lehet. Hadd mondjak két példát. Az egyik, amikor egy 19 éves egyetemista felvételt készít 17 éves barátnőjéről vagy adott esetben már jegyeséről, külföldre megy, elutazik, és magával viszi ezt a képet. Nyilvánvaló, hogy megbüntetése képtelenség lenne. Ugyanakkor ezt a tényállást erősíti egy másik eset, amikor egy 45 éves férfi felvételt készít egy 14-15 éves fiúról vagy lányról. Ebben az esetben, ha nemi vágyának kielégítése céljából teszi ezt, a büntetése indokolt lehet. A kérdés szabályozásának alapjai kapcsán az is komoly aggály, ha a Btk. nem rendeli büntetni a 14-18 éves életkor között a szexuális kapcsolat létesítését, márpedig nem rendeli büntetni, kizárólag az ellenérték fejében létesített kapcsolatot, a prostitúciót, akkor miért kellene büntetni egy olyan cselekményt, amely megítélését tekintve lényegesen enyhébb, mint a 14-18 év közötti kiskorúval folytatott közösülés vagy fajtalanság.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, az elmúlt hetekben azonban egy olyan érzelmi, indulati vita indult meg itt, a Ház falain belül is, amely korlátozott mindenkit ebben az országban, hogy normális, életszerű és a szakmai követelményeknek megfelelő szabályozás születhessék az Országgyűlésben. Miután mind a négy parlamenti párt egyetértett azzal, hogy egyébként az a tényállás valósuljon meg, hogy 14 és 18 év közötti személlyel szexuális kapcsolatot lehet létesíteni, de szexuális kapcsolat nélkül a felvétel készítése büntetendő cselekmény, a Magyar Demokrata Fórum képviseletében benyújtott törvényjavaslatomat azért vonom vissza, mert esélye nincs arra, hogy ebben a Házban erről a kérdésről normális szakmai vita folyjék. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 12-14 2007.03.19. 5:40  1-16

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! (Moraj az MSZP soraiban. - Az elnök csenget.) Ez a napirend előtti vita úgy folyik, hogy itt a köntös időnként változik, az ürügy változik. Az alap, az soha nem változik; az a mérhetetlen lövészárok-szembenállás, amelyik állandóan ürügyet keres arra, hogy másról beszéljen, mint ami egyébként a lényeg lenne. Szó esett itt ma öt felszólaló közül arról, hogy 2-3 ezer bűnöző volt az, akinek köszönhettük március 14-ét, március 15-ét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszterelnök úr úgy kezdte a beszédét, hogy az ellenzék kormánybuktató magatartása csődöt vallott. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nagyon hosszú kimondani, hogy van fideszes ellenzék, van KDNP-s ellenzék, és van magyar demokrata fórumos ellenzék, de nagyon szépen kérem miniszterelnök urat, tegye meg, mert itt nem arról van szó, hogy a magyar parlamenti ellenzéknek bármiben is egységes lett volna az elmúlt időszakban a botrányokat illetően a véleménye és a magatartása. (Taps az MSZP soraiban.) Teljesen egyértelmű az elmúlt hónapok magatartásából, hogy van egy anarchista magatartású ellenzék Magyarországon, és van egy európai értelemben vett cselekvő ellenzékiség. Kérem, hogy a következő beszédekben ezt a megkülönböztetést nemcsak miniszterelnök úr, de kormánypárti képviselők is tegyék meg, mert nagyon sokszor általánosságban beszélnek az ellenzékről.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hónapokban számtalan éles vita volt a szabadságjogainkról: a szólásszabadságról, a gyülekezési jogról, a véleménynyilvánítás szabadságáról. Itt, a Házon belül is nagyon sok politikus volt, aki azt mondta és azt sugallta folyamatosan, hogy ez egy korlátozhatatlan alapjog, ami mindenkit megillető alapjog. Megkockáztatom, hogy még a kormány tagjai és a hatóságok sem próbálták az embereknek elmagyarázni azt, hogy ez egyszerűen nem igaz; hogy született több olyan alkotmánybírósági döntés is az elmúlt időszakban, ami egyértelműsítette, hogy mindhárom alapjog, amiről beszéltem, igenis korlátozható. Csak az eseteit kellene folyamatosan figyelembe vennünk.

Mindezt azért mondtam el, tisztelt képviselőtársaim, mert azért kezd elterjedni ebben az országban, hogy az embereknek mihez van joguk; a tüntetéshez, a szólásszabadsághoz, a másik rendezvényének a megrontásához való jog, az olyan alapjog, amit a másik nem korlátozhat. Ezért azt kérném mindenkitől, hogy ennek a felelőtlen beszédnek egyszer véget kellene vetni, józanítani kellene, és a demokrácia írott és íratlan szabályaira felhívni az emberek figyelmét, nem pedig ezt a tömegbutítást folyamatosan véghezvinni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A randalírozó emberek már elhitték magukról, hogy ők attól demokraták, hogy ők egyébként a véleményüket nyilvánosan kifejthetik, elmondhatják, és sajnos nem szalonképtelen a véleményük, mondják, de egyébként a demokráciának megfelelő módon hangot adtak az ellenérvelésüknek. Pedig, tisztelt képviselőtársaim, március 15-én bűncselekmények sorozata valósult meg az utcákon. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van!) Csak néhány tényállást szeretnék elmondani: garázdaság, rendbontás, rongálás, közveszélyokozás, közérdekű üzem működésének a megzavarása, súlyos testi sértés kísérlete, hatósági rendelkezés elleni izgatás, több száz becsületsértés, rágalmazás valósult meg. Ha hozzáveszem még a halmazati eseteket és azt, hogy csoportosan követték el, tisztelt képviselőtársaim, akkor azt kell mondanom, hogy tétlenül nézte egy ország, hogy itt bűncselekmények sorozata valósult meg.

Az Alkotmánybíróságnak már a korábban is elmondott döntésében volt egy nagyon fontos mondata. Ez a mondat így hangzik, tisztelt képviselőtársaim: "A gyülekezési jogból az is következik, hogy a hatóságnak szükség esetén akár erő alkalmazásával is biztosítani kell a jogszerűen tartott gyűlések lebonyolítását, illetőleg meg kell akadályoznia, hogy azt mások megzavarják. Az állam biztosítja a békés gyülekezés zavartalan, más szavakkal kifejezve: mások által nem megzavarható gyakorlását is." Tisztelt Képviselőtársaim! Boross Péter miniszterelnök úr és a képviselőcsoportunk folyamatosan kiállt eddig is az alkotmányos rendőrség, a jogállami rendőrség és a jogállami rendőri intézkedések mellett. Én ma kifejezetten hiányolom ebből a felszólalásból, hogy nem volt következetes a rendőrség a látott bűncselekmények kapcsán, és nem tett meg mindent annak érdekében, hogy időben, korábbi rendezvények kapcsán elejét vegye annak, hogy ezek a randalírozók továbbra is azt hihessék március 15-e estéjéig, hogy ők egyébként alkotmányos jogukkal élnek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Az esetek nagyságához képest elenyésző kis számban indított eljárást a helyszínen a rendőrség.

Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül, azt javasoltam tegnap, hogy ha a két tábornak volt két hatalmas szakértői csapata, az egyik a Gönczöl-bizottság, a másik pedig a Morvai-bizottság, mind a kettő bebizonyította, hogy egymás ellen...

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes asszony!

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): ...hogy tudja használni a büntetőjog eszközét, most kérem ezt a két bizottságot, együttesen mutassák meg az ország érdekében, hogy tudják szakmaiságukat használni a bűnözők ellen.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 8-10 2007.03.26. 5:19  1-16

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy mindenekelőtt néhány gondolat erejéig én magam is méltassam ezt az 50. évfordulót, hiszen olyan nagy ünneplés Magyarországon nem volt az elmúlt napokban, pedig egy '56-osra hadd hivatkozzak, aki a rendszerváltozás után többször elmondta nekem, hogy ünnepelni tudni kell.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, ha belegondolok, az elmúlt 17 év nagy történelmi eseményei Magyarországon a sárban születtek meg: pitiáner vitákban, szürke, mindennapi gondokkal terhelt napokban születtek meg a XXI. század és a XX. század végének a csodái, az, hogy az első szabad választást megérhettük, bár mi a második fordulót fogjuk április 8-án ünnepelni, a miniszterelnök úr neve napján. De nemcsak a szabad választásra gondolok: elment az utolsó orosz katona Magyarországról, acsarkodó viták közepette élte meg az egész ország ezt a felemelő pillanatot. Amikor megszűnt a Varsói Szerződés, a KGST, amikor végre a NATO tagországa lehettünk vagy az Európai Unióé, mi akkor sem tudtunk igazán örülni, és igazán nem tudtunk ünnepelni.

Nos, aki a hét végén részese lehetett annak, hogy ott voltunk Berlinben, az megérezhette azt, hogy milyen felemelő módon ünnepelt egy ország, egy nép a Brandenburgi kapu mellett. Nem önmagukat ünnepelték, tisztelt képviselőtársaim, az is jelzésértékű volt, hogy ott, a Brandenburgi kapunál, Kelet és Nyugat találkozásánál egy kibővülő Európának a képviselői, közjogi méltóságok, pártelnökök a német néppel együtt egy kétnapos ünneplésnek lehettek a részesei. Egy olyan országban, tisztelt képviselőtársaim, amelyik a legtöbb terhet vállalta az elmúlt évtizedekben az Európai Unió bővítéséért, amelynek nemcsak a szája járt, hanem anyagilag is és jogilag is a legkomolyabb lépések megtételénél mindig első volt Németország. Azt a nagyvonalú ünneplést, amiben részesítették Európát, csak úgy tudnám összefoglalni, hogy történelmi léptékben és történelmi mértékben tudtak gondolkodni.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, az Európai Unió megalakításának ötvenéves évfordulója kapcsán elgondolkodhattunk azon, hogy közel fél évszázaddal ezelőtt Európa gondolkodói, meghatározó politikusai nemet mondtak a két világháborút követő torzsalkodásra, acsarkodásra, és összefogtak egy békés Európa megteremtése érdekében, ahol a határokon átívelő párbeszéd és a közös európai jövő megfogalmazása volt a meghatározó.

(13.40

Magyarország ezen értékek és ezen elvek mentén csatlakozott az Európai Unióhoz, de szem előtt kell tartanunk azt is, hogy érdemben részesévé akkor fogunk az Európai Uniónak válni, ha idehaza is meg tudjuk teremteni annak a lehetőségét, hogy hogyan kell összefogással, tisztességes párbeszéddel, együttműködéssel élnünk a magyarság érdekében és az európai felemelkedés érdekében. Az Európai Unió ugyanis egy olyan közös intézményrendszert teremt, ahol közös európai normák is vannak, melyek céljai nem csak az ünnepi alkalmakkor és a megemlékezéskor kellene hogy eszünkbe jussanak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai képviselőink nagyon büszkék arra, hogy az Európai Parlamentben együtt tudnak működni, közös programjaik vannak, ott természetes dolog a szóértés és a párbeszéd. Amikor az elmúlt hónapokban végignéztük, az önkormányzati munkában, amikor ellenzéki, kormánypárti képviselők úgy érzik, hogy nekik rettenetesen fontos kistelepülésük, 30-50-300 ezer fős települések érdekében együttműködni, ezt oly természetesnek veszik már, hogy elmennek a szocialisták a Fidesz meghívására, a Fidesz a szocialisták meghívására szakmai megbeszélésekre.

Szeretném megkérdezni, hogy miért nem tartják önök és a kivonuló fideszesek rendkívül fontos dolognak azt is, hogy a 12 milliós magyarság érdekében összefogás és tisztességes párbeszéd legyen Magyarországon. Miért nem tartják fontosnak azt, hogy a nemzeti felemelkedésünk európai normáit itt mi Magyarországon ebben a parlamenti épületben is szakmai vitákon és értelmes párbeszéden keresztül tudjuk megvitatni?

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az energiapolitikával kapcsolatban egy gondolat: nincs a kormányzatnak energiapolitikai koncepciója. 1993-ban, az Antall-kormány idején fogadtunk el egy ilyen koncepciót, azóta senki nem tett le az asztalra. Önöknek kilencéves kormányzásuk volt ebben az időszakban, és nem született meg egy energiapolitikai koncepció. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Véleményünk szerint nemcsak gázban szabad gondolkodni, hanem egy olyan energiapolitikai koncepciót kellene itt elfogadnunk, ami az energiahordozók összességében gondolkodik, és a több lábon állóságunkat biztosítja.

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes asszony!

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Mi ezt várjuk a kormányfőtől. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 32 2007.03.26. 5:19  31-34

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! A lázas változtatások időszakában számtalanszor álltunk föl és hívtuk föl a figyelmet arra, hogy egy kicsit nagyobb megalapozottságot, egy kicsit nagyobb megfontoltságot kellene tanúsítania a jogalkotónak, amikor nagy horderejű változtatások szándékával él a parlamentben, hogy ne legyen Magyarország kísérleti terep. Nos, a változtatások számtalanszor ellenkező hatást váltottak ki, mint amit egyébként a jogalkotó szeretett volna elérni, így az idő eldönti utóbb, hogy reform vagy deform egy-egy előterjesztés, amivel az Országgyűlés találkozik.

Miniszterelnök úr az előbbi napirend előtti felszólalása végén azt mondta, illő lenne időnként a politikusoknak elismerni azt, hogy tévedtek, különösen akkor, amikor a statisztikai adatok vagy az élet azt bizonyította, hogy bizony tévedtek. Szeretném megkérdezni, hogy akár a száznapos programmal kapcsolatban lesz-e ilyen elismerése annak, hogy tévedtünk. A száznapos programot az MSZP, a Fidesz és az SZDSZ együtt fogadta el, és indították el a magyar költségvetést azon a lejtőn, ahol aztán utóbb nem volt megállás.

De ebből az időszakból egy másik ügyről szeretnék ma beszélni, és ez a büntetőjog-alkotás területe, ahol egy dühödt reformhullám indult meg 2002-2003 magasságában, és ez a dühödt reformhullám célul tűzte ki, hogy a kábítószer-szabályozással szemben, a kiskorúak védelme érdekében hozott szigorúbb szabályozásokkal szemben és a büntetéskiszabás középmértékével szemben fogalmaznak meg újabb előterjesztéseket.

Tisztelt képviselőtársaim, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, kár volt. Nemcsak az idő, de a statisztikák is azt bizonyították, hogy rossz előterjesztést tettek, és rossz program alapján indultak el. A visszaélés kábítószerrel bűncselekményi kategóriában 197 százalékos volt a növekedés egy év alatt, a megváltozott jogszabályaik után. Ez megdöbbentő adat! Ugyanakkor az is megdöbbentő, hogy két évvel a szabályozás megváltoztatása után napvilágra kerül egy olyan felmérés, amely szerint Magyarországon a középiskolásoknak több mint fele kipróbálta már a kábítószert, illetőleg a középiskolásoknak több mint egynegyede több mint tízszer próbálta ki, vagy él a kábítószer folyamatos használatával. Nos, nemcsak az ellenzék, az élet, de az Alkotmánybíróság is véleményt és ítéletet mondott erről a felelőtlen jogalkotásról, de azóta sem láttuk a kormányzat válaszát erre az alkotmánybírósági döntésre.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Szegedi Tudományegyetem a Debreceni Tudományegyetemmel karöltve a Deák Ferenc-ösztöndíj támogatásával egy kutatási programot indított el. Ennek a programnak a büntetéskiszabási gyakorlat állt a középpontjában. Két bűncselekményt vizsgáltak, a lopást és a súlyos testi sértést. Az értékelt mintákat 2003. március 1. és 2005. október 30. között jogerősen befejezett ügyek szolgáltatták, 19 megyei és a Fővárosi Bíróságon. A vizsgálatban kizárólag az átlagos súlyú ügyeket értékelték.

Tisztelt Képviselőtársaim! A vizsgálat jelentős eltéréseket tárt fel. Például a lopás bűntettében végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek aránya Fejér megyében 96 százalék, Jász-Nagykun-Szolnok megyében 86 százalék, ezzel szemben Bács-Kiskun megyében 33, Zala megyében 20 százalék, de említhetném Pest megyét is, ahol csak 17 százalék ugyanazon a kategórián belül a végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek aránya. Míg a lopás bűntette kapcsán tíz esetből kilencszer végrehajtandó szabadságvesztést alkalmaz például Fejér megye, addig Pest megyében ez tíz esetből kétszer fordul elő. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek az adatok akkora eltérést mutatnak, mint az Egyesült Államok adatai, ahol a különféle államokban más törvénykönyv alapján ítélkeznek a bíróságok. S azért szeretném kiemelni még a súlyos testi sértés kategóriáját is, ahol a végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek aránya Borsodban 60 százalék, Békés megyében viszont csak 11 százalék. (Zaj.)

Ezzel a felszólalással nem csatlakozni szeretnék azokhoz, akik a bíróságot politikai indítékból vagy megfontoltságból támadják, mert ez nem a bíróság hibája, tisztelt képviselőtársaim, ez a jogalkotás hibája, a rossz törvényé. Emlékeztetem önöket, hogy 1998-ban pontosan ennek áthidalására bevezettük a középmértéket. A középmérték azt szorgalmazta, hogy a büntetés kiszabásánál a bíróság egy képzeletbeli középértéktől az enyhítő-súlyosbító körülményekkel térjen el, s önök ezt annak ellenére szüntették meg, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányosnak találta. Remélem, hogy ez alapján a statisztika alapján miniszterelnök úr felhívását megszívlelik, és beismerik, hogy tévedtek. Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 22-24 2007.05.07. 5:18  7-30

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Képviselőtársaim! Nagy figyelemmel hallgattuk a lovasberényi beszámolót. Magam többször ebből a székből kifogásoltam azt, hogy a kormánypártoknak kardinális kérdésben nincs egyeztetett álláspontja, így üdvözölni tudom azt, hogy ha későn is, de van egyfajta egyeztetés. Természetesnek és fontosnak tartom az egyeztetési folyamatot, de akkor, amikor ez csendes, a háttérben folyik, és szinte üvegtestként működik ahhoz, hogy a kormánynak, önöknek legyen egy vitára alkalmas javaslatuk. Itt már hónapok óta vitázik az ország, és nem tudjuk, hogy min vitázik.

Horn Gábor az előbb fölhívta a figyelmünket, hogy tessék újságot olvasni. Ez Jenő és Lujza feledhetetlen párosára emlékeztet engem, hogy elolvasható bármi az újságból. Azért ez, kérem szépen, mégiscsak egy parlament, ahol illő lenne egy több ezer fős szakmai apparátussal rendelkező kormányzatnak vitákat idehozni az Országgyűlés elé! De nem úgy, ahogy miniszterelnök úr teszi ezt folyamatosan, napirend előtti felszólalásban, sajtótájékoztatókon, itt, ott, amott; ismeri a jogalkotásunk azt a folyamatot, hogy van koncepcionális kérdésben előterjesztés. Az ország életét, az emberek betegségét, biztosítását meghatározó kérdésekben megkapják a kormánypárt figyelmeztetését, hogy olvassanak újságot. Az egyik ügyfél ezt az újságot olvassa, a másik ügyfél azt az újságot - na de nehogy egy országgyűlési képviselőnek a magyar újságok sokaságából kelljen tájékozódnia arról, hogy egyébként a kormány vagy a kormánypártok az életüket és a jövőjüket érintő kérdésekben milyen alternatívák vagy választási lehetőségek előtt állnak!

Ez egyébként rávilágít arra, hogy évek óta az egész jogalkotási folyamatunk alárendelődött a kommunikációnak, alárendelődött a fölösleges PR-munkának; mindenkinek fontosabb előbb kiszaladni a média elé és egy jó nagyot mondani, még akkor is, ha azt nem egyeztette a koalíciós partnerével, mert neki folyamatosan az a fontos, hogy egy pillanatnyi hasznot lekaszáljon, és aztán majd hozzáigazítjuk a szakértői véleményeket, hozzáigazítjuk az előterjesztéseket. Na, ez az a folyamat, amit egy sokkal kisebb horderejű kérdésben is szóvá kellene tenni, nemhogy egy ilyen reformfolyamatban, mint ami a társadalombiztosítást vagy az egészségügyi ellátásunkat jelentette!

Emlékeznek arra, amikor Horn Gyula volt miniszterelnök szóvá tette a vizitdíj elfogadása után azt és vitába szállt Kóka Jánossal, hogy a vizitdíjat nem kellett volna bevezetni. Nyilván nincsenek hatáselemzések, nincs koncepcionális vita a kérdésről, ebből adódóan összevissza beszéd folyik az országban értelmes szakmai és értelmes politikai vita és párbeszéd helyett.

(13.50)

Mellesleg nem is napirend előtt kellene, mert nyilván Csáky András szólalna fel, ha ez most egy szakmai vita lenne itt az Országgyűlésben. (Horn Gábor közbeszólása.) Képviselő úr, az előbb ön telefonált, amikor válaszoltam önnek az újságolvasással kapcsolatban, ezért én önt meghallgatom, ha megnyomja a gombot. Tisztelettel kérem, hogy szíveskedjék végighallgatni a képviselőket!

Szóval, Csáky András képviselő úr beszélne, mert minden szakmai előterjesztésnek egyébként van egy formája, van általános vitára való alkalmasság, koncepcionális vita, bizottsági vita, itt pedig összeborul minden műfaj, és most itt napirend előtti felszólalásban kellene egyébként szakmai kérdésekben komoly háttérelemzések nélkül állást foglalni.

Még egyszer kérem a miniszterelnök urat, hogy szíveskedjék az elkövetkező időszakban írásos előterjesztésekre sarkallni a kormányt, és a legfontosabb kérdésekben koncepcionális vitát gerjeszteni az Országgyűlésben, de nem napirend előtt.

Azonban nekem a fülemet tegnap megütötte a lovasberényi beszámoló kapcsán egy másik hír. Kora este még csak egy hír jött ki a sajtóba, és az az egy hír arról szólt, hogy folytatni kell tovább a társadalombiztosítással és az egészségüggyel kapcsolatos megbeszéléseket, mert nincs egyetértés, viszont egyetértés született a kormánypártok között néhány más kérdésben; ilyen más kérdés volt a közpénzügyek, a párt- és a kampányfinanszírozás. Ma erről a miniszterelnök úr teljes egészében hallgatott, viszont beszélt olyan dolgokról, amelyek sem a tegnapi, sem a mai napon engem nem győztek meg arról, hogy itt valamilyen értelmes megoldást találtak. Nem jutottak megállapodásra egyébként - nekem a nyilatkozatból ez derült ki - a biztosítást érintő lényeges kérdésekben, ugyanakkor az biztató számomra, hogy a miniszterelnök úr azt mondja, hogy a versenyt támogatják. Nos, soha nem volt kérdés egyébként, hogy a versenyt támogatni kell és támogathatjuk is, a szolgáltató szférában; de miniszterelnök úr, itt korábban másról volt szó, itt a finanszírozásról volt szó korábban! Ugyanakkor beszélt arról, hogy a magántőkének meg kell nyitni a lehetőséget. Én magam is ezt támogatom (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ugyanakkor a beteg-alapellátásban és a szolgáltatásban támogatható ez a magántőke-lehetőség, de az ügy lényegében ma sem...

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes asszony!

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): ...adott több felvilágosítást, mint a tegnapi nyilatkozatból volt az kiolvasható. (Taps az ellenzék soraiból.)

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 46 2007.05.07. 5:09  45-48

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Bizottság egy nemrégiben kirobbant vesztegetési ügy kapcsán zéró toleranciát hirdetett a korrupcióval szemben.

Az Európai Unióban működik az Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF, ahol több mint 400 munkatárs őrködik azon, hogy az európai uniós polgárok befizetett adói a legtökéletesebben hasznosuljanak; a csalás, a korrupció és a törvénytelen eljárások ellen lépnek fel. Az ő becsléseik szerint az Európai Unió több mint 100 milliárd eurós éves költségvetéséből nem kevesebb mint 1 milliárd euró vándorol jogosulatlan személyek zsebébe. Ők maguk 100:1 arányban tartják ezt, sajnos nálunk az arány egészen más.

A GVH-nak nemrégiben egy konferenciáján a miniszterelnök úr a következőket mondta: "A felmérések szerint 2000 óta a Magyarországon kartellező cégek 10-45 százalékkal magasabb áron valósították meg a beruházásaikat, és ezzel mintegy 100 milliárd forinttal rövidítették meg a központi költségvetést."

Nem sokkal később Kóka János így nyilatkozott: "Az autópálya-építéseknél 100 milliárd forintokat lehetne megtakarítani." A kartellek áremelő hatását nemzetközi szinten 10 és 45 százalékra becsülte, de azt is hozzátette, hogy Magyarország ennek a felső határán áll. De idézhetném a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség vezetőjét is, Heil Pétert, aki éppen a minap sürgette az uniós pályázati pénzek ellenőrzésének a szigorítását, mivel tartanak a korrupció lehetőségétől, attól, hogy a támogatások eltéríthetők lesznek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nemcsak az arányok rosszabbak, hanem az eltökéltség is sokkal gyengébb Magyarországon. Négy éven keresztül a kormánypártok ezt a kérdést elbagatellizálták, mindenféle pletykának, mendemondának, szóbeszédnek mondták azokat a felszólalásokat, amelyeket ebben a tárgyban az Országgyűlés előtt tettem.

(14.40)

Nos, tisztelt képviselőtársaim, az a százmilliárd forint is, amiről a miniszterelnök úr beszél, a kormány orra előtt került ki az államkasszából. Ha a pályázatkiírók nem tudtak róla, akkor a hozzáértésükkel nagy baj van. Ha pedig tudtak róla, akkor az a nagy baj, ugyanis ők is benne lehettek ebben a tisztességtelen eljárásban. A kormánynak pedig el kellene gondolkodnia azon, hogy a pályázatkiírók, a pályázatlebonyolítók felelősségét utólag vizsgálni kellene, akkor, amikor a Gazdasági Versenyhivatal az eljárását befejezte, nem pedig 8-10 év múlva, amikor majd jogerőre emelkedik egy döntés, amikor a tényállás rekonstruálhatatlan, a felelősök már nem találhatók meg.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, arra is választ kellene adni, hogyan kerülhet sor arra, hogy a költségvetést százmilliárdokkal károsítják meg. Képtelenségnek tartjuk, hogy ilyen esetekben semmiféle munkajogi, semmiféle fegyelmi vizsgálat és eljárási kötelezettség nincsen, tétlenül nézi a kormány és az egyébként jó gazda gondosságával a közpénzekért felelős néhány miniszter, hogy a Gazdasági Versenyhivatal elmarasztaló döntése után is folynak ugyanazok az eljárások a kiírók között.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, éppen időszerű lenne zéró toleranciát hirdetni itthon is, Magyarországon a korrupcióval szemben. Itt lenne annak az ideje, hogy egy korrupcióellenes program megszülessék - az MDF letette a maga tiszta kezek programját. (Zaj. - Az elnök csenget.) Én azt el tudom fogadni, ha a kormány és a kormányfő nem kívánja támogatni ennek a programnak a megvalósítását, de akkor tisztelettel azt kérem, hogy tegyenek le egy másikat helyette. Az látszik, hogy ami ma van az eljárási törvényeinkben - rendőrség, ügyészség -, nem képes és nem alkalmas arra, hogy a kartellezésből és a nem kartellezésből megvalósuló vesztegetési pénzeket meg tudják akadályozni.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, én nagyon örültem annak, hogy a tegnapi napon elhangzott a koalíciós egyeztetésen annak igénye, hogy a párt- és a kampányfinanszírozás megváltozik az elkövetkező időszakban, bár mi ezt az elmúlt években nagyon sokszor kaptuk meg, és a szavakat soha nem követték a tettek. Most itt van egy jó alkalom, tisztelt képviselőtársaim, kérem önöket, hogy támogassák a Magyar Demokrata Fórumnak a Centrum Parkoló Kft.-vel kapcsolatos vizsgálóbizottsági eljárását, amely ennek a kft.-nek nemcsak a zűrös ügyeit, hanem a politikai hátterét is ki kívánja vizsgálni. Nagyon bízom benne, hogy minden parlamenti képviselőnek egyformán érdekében áll ezen a területen a tisztánlátás. Kérem önöket, ezzel adjanak garanciát annak, hogy komoly elhatározásuk van adott esetben a párfinanszírozás és a kampányfinanszírozás megváltoztatására.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF, szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 20-22 2007.05.14. 5:00  19-24

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! (A Fidesz és a KDNP képviselői folyamatosan érkeznek vissza az ülésterembe. - Zaj. - Az elnök csenget.) Fölháborító az a trükközés, ami a fővárosi parkolással kapcsolatban fölállítandó vizsgálóbizottsággal szemben fogalmazódott meg...

ELNÖK: Elnézést, frakcióvezető-helyettes asszony, egy pillanatra a türelmét kérem, amíg képviselőtársaink is megtisztelnek bennünket azzal, hogy figyelemmel hallgatják önt. Hozzá fogom számolni az időt, frakcióvezető-helyettes asszony.

Kérem, folytassa!

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Képviselőtársaim! Fölháborító az a trükközés, ami a tegnapi napon elhangzott, fővárosi parkolással kapcsolatos vizsgálóbizottság ellen megfogalmazott szocialista, kormányoldalbeli érvekben fogalmazódott meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt ülünk tizenhét éve. A vizsgálóbizottság elsődlegesen és tipikusan politikai összefüggéseket, politikai felelősséget vizsgál. Az az eset, amire hivatkoztak tegnap a szocialisták, hogy önkormányzati ügyben nem lehet vizsgálóbizottságot felállítani, ez egyszerűen nem igaz. Itt nem önkormányzati funkciónak az elvonásáról, nem hatáskörelvonásról van szó; nem arról van szó, hogy az önkormányzat döntését az Országgyűlés meg akarja változtatni. A Magyar Demokrata Fórum azért javasol vizsgálóbizottságot, mert egy önkormányzatokat is érintő, közérdekű, országos jelentőségű ügyben politikai felelősséget, politikai összefüggéseket kíván vizsgálni. Sőt vizsgálni kívánja azt is, hogy mekkora kár érte a fővárosiakat, az autósokat azáltal, hogy az önkormányzat előnytelen megállapodásokat kötött, és vizsgálni kívánja azt is, hogy valóban a jó gazda gondosságával jártak-e el az önkormányzatok.

(14.00)

Ha egy ilyen vizsgálat befejeződik, akkor el lehet dönteni a vizsgálat végén, hogy az Országgyűlésnek kell-e például jogszabály-módosítást elkezdeni, kell-e módosítani például az összeférhetetlenségi törvényeket, kell-e valamin változtatni, és ha kell, akkor akár polgári pert, akár büntetőpert lehet kezdeményezni. Nem válasz az SZDSZ elnökének az a válasza, hogy tessék feljelentést tenni. Ígérem Kóka elnök úrnak, meg is fogom tenni, ha ő segít, és a szocialisták is segítenek abban, hogy ez a vizsgálóbizottság felálljon, és egy tényállást tudjon megállapítani, mert csak valós tényállásra alapítottan lehet egyébként bármiféle eljárást kezdeményezni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök elolvasták azt az ombudsmani jelentést, ami ezzel a parkolóüggyel foglalkozott? Ha önök elolvasták ezt a jelentést, önmagában ez a jelentés meg kellene hogy alapozzon itt a Házban egy vizsgálóbizottságot. Olyan mondatok hangoznak el abban a jelentésben - mellesleg, az országgyűlési biztos a mi megbízásunkból vizsgál ilyenkor -, hogy egyszerűen akadályozta az a bizonyos cég az ő munkáját, akadályozta abban, hogy a szükséges információkat megszerezze. A jogállamiság elvével összefüggő visszásságot okozott a cég, és számtalan jelző található még ebben az anyagban. Már ez önmagában elegendő lenne, tisztelt képviselőtársaim, de gondolják végig, 2002-2006 között az önök többsége milyen gyakorlatot folytatott ebben az Országgyűlésben.

Ha önök hiszik azt az értelmezést, amit tegnap az önök pártja elmondott, akkor a közpénzek felhasználásával kapcsolatban Magyarországon egyetlenegy vizsgálóbizottság nem állhat fel, hiszen ez az Állami Számvevőszék hatáskörébe tartozó kérdés, ne vizsgálódjon az Országgyűlés. Ennek ellenére felállítottak olyan bizottságot, mint a pénzintézetek költségvetési pénzből történő állami konszolidációjának körülményeit vizsgáló bizottság - az SZDSZ javaslata volt -, az M5-ös autópálya kormány általi megvásárlásával kapcsolatos vizsgálat - ez a Fidesz javaslata volt -, az ÁPV Rt. és az MFB teljes vagy részleges tulajdonában álló gazdasági társaságokkal kapcsolatban - SZDSZ-es javaslat volt.

Hány szocialista képviselőnek jutott eszébe Orbán Viktor és családja gazdagodását vizsgálva, hogy ez egyedi ügynek minősül, mert most erre hivatkozott Göndör frakcióvezető-helyettes úr? Vagy akár arra, hogy egy speciális vizsgálat van az Országgyűlésben, ez a mentelmi bizottság, amely egy vagyonosodási vizsgálatot lefolytat, hogy itt már Házszabállyal ellentétes egyébként mindaz, amit a bizottságban önök megfogalmaztak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ne hintsünk egymás szemébe port! Vizsgálóbizottság felállítása politikai akarat és politikai felelősség kérdése. A nem akarásnak pedig nyögés a vége.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiban. - Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 16 2007.05.21. 5:07  1-18

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! A miniszterelnök úr a mai felszólalásának azt a címet adta, hogy "Az igazság pártján". Persze, erre választ nem kaptunk, hogy ki áll az igazság pártján: ön, miniszterelnök úr, a kormánya vagy a frakciója, vagy ki áll ma az igazság pártján. Persze, nehéz egy ilyen épületben ezt eldönteni, ahol minimálisan három igazság van: egy szocialista, egy liberális meg egy konzervatív igazság. Ismerjük a régi viccet: adott egy hegedű, és el kell dönteni, hogy kinek adjuk a hegedűt; a szocialista igazság azt mondja, hogy keressünk egy szegény embert; a liberális igazság azt mondja, hogy egy virtuóznak; a konzervatív igazság pedig azt mondja, hogy adjuk oda a jogos tulajdonosának. (Közbeszólásra:) Jogos tulajdonosa.

Nos, ebben a mai napirend előtti felszólalásában a miniszterelnök úrnak nem derült ki, hogy melyik igazságra gondol, mert bizony az is igazságot mond, miniszterelnök úr, aki kifogásolta a szombati napon azt, hogy Magyarország miniszterelnöke ilyen kérdésben egy pártrendezvényen, egy választmányi ülésen mondja ki a verdiktet olyan körülmények között, hogy lehetetlen helyzetbe hozza saját miniszterét; azt a minisztert, akinek egyébként feladatköre és hatásköre lett volna ezeket megtenni. Átnyúlva a feje felett, magáról a miniszterről állított ki alkalmatlansági bizonyítványt, aki még arra is alkalmatlan, hogy egyébként a két főrendőrt felmentse. Ön hagyta két napig előtte magát a miniszter urat magyarázkodni, hogy semmiféle összefüggés nincs a rendőri vezetés és maga az elkövetett, mindannyiunk által elítélt szörnyűséges tett között.

Az, hogy ma kaotikus állapotok vannak, nem csak a rendőrségre igaz; sajnos, sok más területre is, nyilván sokféle mozaik áll ennek a hátterében, hogy ez miből adódik. Része ennek az a reformfolyamat is Magyarországon, ami elég nagy bizonytalanságot szült az elmúlt időszakban. Én igazán támogatója vagyok a reformfolyamatoknak, de nem annak a fajtának, ami nem számol a bizonytalanságokkal, és előre nem próbál tisztázni. Hány ezer beteg, hány ezer egészségügyi dolgozó és orvos van ma bizonytalan helyzetben, hogy mi lesz holnap, ki hol fog gyógyítani vagy fogja magát gyógyíttatni?!

A miniszterelnök úr azt mondta a felszólalásában, hogy megvédi a rendőröket attól az otromba támadástól, amit feltételezett. Nos, nyilván senki nem kíván otromba támadásokba belekezdeni, de egy dologban én önnel maximálisan egyetértek: önnek nem is állna jól egyébként nem megvédeni a rendőrséget, hiszen a rendőrség olyan irányítás alatt állt az elmúlt tizen-egynéhány évben, amelyik többé-kevésbé eredményesen el tudta látni a feladatát. Önök a kormányuk megalakulásakor belenyúltak ebbe a rendszerbe, megszüntették a Belügyminisztériumot. Kimondva-kimondatlanul is azt kell állítanom, hogy az eddigi miniszteriális képviselet helyett egy szakállamtitkárnak megfelelő vezetése van a rendőrségnek, miközben megszüntették a közigazgatási államtitkárságot, megszüntették azt a határozott szakmai irányvonalat, ami korábban élesen elválasztódott a politikaitól; nem a kinevezés napján, a négyéves működések napján. Megszüntették ezt, nincs szakmai vezetés, nincs közigazgatási államtitkár, egy szakállamtitkárt pedig négy évre választanak, és politikai lojalitása az elsődleges, nem pedig a szakmaisága.

Amikor a Belügyminisztérium megszűnt, utána már rögtön lehetett látni, az első nagy kihívásnál, hogy bedobja a gyeplőt a politika, és ezek a rendőrök, akik az elmúlt hónapokban, szeptember-október hónapokban arra kényszerültek, hogy kiálljanak vitázni újságírókkal és politikusokkal, azt érezték, hogy mögöttük nem áll ott az értük felelős politika, és teljesen joggal értelmezhették mindezt. Szóval, úgy ítélem meg, miniszterelnök úr, hogy a Belügyminisztérium visszaállítása rendkívül fontos feladat lenne.

Ha már igazságoknál tartunk, azért a mai napon néhány másik igazságra is szerettünk volna választ kapni, miniszterelnök úr, például arra, hogy pénteken szóvá tettük a tíz nappal ezelőtt megjelent Menedzser Magazinnak azt a számát, amelyben az szerepel, hogy egy vezető kormánypárti politikus nem fizeti ki a számláját magánrendezvényre hivatkozással, beküld maga helyett egy asszisztenst, a munkatársát, aki egyébként céges borítékban áfa nélkül akar fizetni. Ez is az igazsághoz tartozna hozzá, hogy erre minél hamarabb választ várjunk a miniszterelnök úrtól, de az is az igazságnak a része, hogy a megoldatlan fővárosi parkolással szemben miért nem próbál érdemi választ keresni a Szocialista Párt, miért burkolózik és bújik eljárási kérdések mögé. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Mi az igazságot szeretnénk ebben a két kérdésben is a miniszterelnök úrtól várni.

Köszönöm. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 20-22 2007.05.21. 0:41  19-23

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Kétpercesre kértem lehetőséget az elnök asszonytól személyes megtámadtatás címén. Amit a miniszterelnök úr a reagálásomra mondott, nem igaz, ezért szeretnék a miniszterelnök úrnak segíteni.

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes asszony, viszontválasz után nincs erre lehetőség, ugyanis az, hogy a miniszterelnök úr reagált az ön által felvetettekre, és elhangzott az ön neve, ez nem meríti ki a személyes érintettséget.

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Nagy tisztelettel kérném szépen, hogy az Országgyűlést szavaztassa meg. Két-három alkalom volt az elmúlt hetekben, amikor a napirend előtti felszólalásom után a miniszterelnök úr olyat mondott, amire nem tudtam reagálni. Kifejezetten szakmai kérdésről van szó. (A Fidesz és a KDNP képviselői folyamatosan térnek vissza az ülésterembe.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 34-36 2007.06.04. 5:23  33-38

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Megemlékezésben sűrű ez a hét. Június első hete a kormány megalakulásának egyéves évfordulója is. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez az egy év a szégyen éve volt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy normális országban, normális körülmények között az egyéves értékelést azzal kellene kezdenünk, hogy mi valósult meg a választási ígéretekből. Szinte kivétel nélkül a világban az egyéves értékelések így kezdődnek, de azt hiszem, ezen a plátói kérdésen azonnal túl is tehetem magam, hiszen egy olyan országban, ahol maga a székben ülő miniszterelnök ismerte el azt, hogy a választási kampány hazugságra épült, és az egész kampányígéret porhintés volt, így nehéz helyzetbe hoz minket, akik egy egyéves évfordulót értékelni vagy mérlegelni kívánjuk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Olyan ígéretekről pedig felesleges szólnom és a szót szaporítani rá, amiről éppen a kormányfő vallotta be, hogy tudatos félrevezetés volt, ezért nem is erről szeretnék az egy év kapcsán beszélni, hanem: a középosztály számára 2007. január 30. a második őszödi beszéd napja, akkor hangoztak el ugyanis Gyurcsány Ferenc biztató szavai a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjában a középosztály 13 pontjával kapcsolatban.

A miniszterelnök úr a középosztály helyzetét érdemben javítani képes 13 pontból többet-kevesebbet, azaz eltérő módon, de 7-et támogatásáról biztosított, reményeket plántálva a középosztályban. A találkozó óta eltelt négy hónapja csend övezte ezeket a kérdéseket, azokat, amelyeket egyébként a frakcióülésen homlokráncolással tudomásul vett, problémaként fogalmazott meg, és egyetértett nagyon sok javaslatunkkal. Szégyen, hogy azóta egészen másként alakultak a dolgok például az állami vállalatok privatizációja kapcsán. Gondoljanak a MÁV Cargóra és az Állami Autópálya Kezelő Zrt.-re, nem állt fel a korrupciót megfékező tiszta kezek testülete, nem mérséklődött a pazarló állam központosító és újraelosztó szerepe, a párt- és a kampányfinanszírozás pedig megint maradt a szavak szintjén, a jó szándék pedig kevés ahhoz, hogy eredményt érjünk el.

A kormány tavaly nagyívű reformelképzelések bejelentésével kezdte meg működését. A reformkötelezettség önmagában is üdvözlendő, azonban a Magyar Demokrata Fórum többször világossá tette, hogy elengedhetetlennek tartjuk, hogy a reformokat, ezeket a reformfolyamatokat úgy indítsa el a kormány, hogy megfelelő hatáselemzésekkel, tanulmányokkal, minél szélesebb társadalmi réteg bevonásával történjenek. Évek óta mondjuk az egészségügynek, az adórendszernek, az oktatási rendszernek, a nyugdíjrendszernek, a pártfinanszírozásnak és még számtalan területnek a folyamatos reformálási igényét, de mi kezdetektől fogva hozzá tettük, hogy várjuk a felkészüléshez szükséges hatáselemzéseket; a mai napig nem kaptuk meg. (Folyamatos moraj.)

Tisztelt Képviselőtársaim! 2002 és 2006 között egy egész ciklus ment rá arra, hogy megágyazzanak a reformfolyamatoknak. A balliberális oldalon mantraszerűen hallgattuk azt, hogy azért fontos, hogy ez az előző négy év kényszerpályán mozgott, merthogy fel kellett vennie a versenyt az MSZP-SZDSZ-nek a demagóg Fidesszel szemben, hogy aztán a 2006-os választási győzelem után (Az elnök csenget.) megkezdhessék az igazi kormányzást. Nos, e tétel szerint, ha hiszünk önöknek, akkor ami megkezdődött egy évvel ezelőtt, az a Gyurcsány-kormánynak az igazi politikája és az igazi arca.

Az elmúlt egy év kapkodásait és balfogásait látva kimondhatjuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy kár volt négy évet elvesztegetni, megágyazni azt a reformfolyamatot, amit láthattunk az elmúlt egy évben. Hiábavaló volt a messiásvárás, a kormány teljesítménye rendkívül gyenge. Először is az MDF által szükségesnek tartott takarékossági intézkedések dilettáns módon mentek végbe, adó- és járulékemeléseket léptettek életbe, amelyeket középtávon is már olyan károk és veszélyek kísérnek, amelyek miatt kétséges ezeknek a bevezetése: árfolyamnyereség-adó, bankbetétek kamatadója, házipénztáradó, elvárt adó, mind-mind a nemzet fejlődését megalapozó középosztály, kis- és középvállalatok fejlődését fogják visszavetni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum elkötelezte magát évekkel ezelőtt a reformok mellett, a reformok mellett konstruktív és kritikus partneri kapcsolatot kínáltunk a reformot elindítóknak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Be kell látnunk, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormány...

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes asszony!

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): ...az elmúlt egy évben nem szolgáltatott erre a bizalomra hitet nekünk. Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 24-28 2007.06.18. 6:17  23-28

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): (Hangosítás nélkül.) Tisztelt Elnök Asszony!

ELNÖK: A kártyáját legyen olyan kedves, frakcióvezető-helyettes asszony! (Dr. Dávid Ibolya jelzi, hogy nincs képviselői kártyája.) Kis türelmüket kérem. (Dr. Dávid Ibolya elé kézi mikrofont helyeznek.)

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim!

ELNÖK: Egy pillanatra a türelmét kérem, frakcióvezető-helyettes asszony, mert így nem tudjuk mérni az időt sem. Úgyhogy kérem, hogy egy kártyát bocsássanak a frakcióvezető-helyettes asszony rendelkezésére. Picit a türelmüket kérem. Kérem képviselőtársaimat, hogy valóban vegyék komolyan az üléskezdésnél az elnöki felszólítást, hogy a csipkártyájukat helyezzék az olvasóba. (Dr. Dávid Ibolyának képviselői kártyát adnak.) Öné a mikrofon is most már, frakcióvezető-helyettes asszony.

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök asszony, köszönöm a türelmét. Tisztelt Képviselőtársaim! Kezemben tartok egy rendkívül fontos jelentést. Ez a jelentés az országgyűlési biztos általános helyettesének a jelentése, amelyet minden országgyűlési képviselő megkaphatott. Időközben Takács Albert, aki jegyezte ezt a jelentést, igazságügyi miniszter lett. Ez a jelentés a fővárosi parkolási ügyek nehézségeiről szól, egy nagyszerű jelentés, amelynek az összesítőjében olyan mondatok hangoznak el, amely a fővárosi parkolás visszásságaira hívja fel a figyelmet, amely a tisztességes eljárás hiányosságaira hívja fel a figyelmet, és nagyon sok eljárási hibára, részben az önkormányzatok, részben pedig az érintett parkolási társaságok eljárási hiányosságaira.

Nos, önmagában ez a jelentés is megalapozná, ha a Magyar Országgyűlés egyik biztosa ilyen jelentést tesz le az asztalra, akkor az Országgyűlés állítson fel egy vizsgálóbizottságot ennek kivizsgálására és az itt említett hibák orvoslására. A Magyar Demokrata Fórum május elején egy országgyűlési határozati javaslatot tett le, amelyben vizsgálóbizottság felállítását kértük, vizsgálja ki ezeknek a visszásságoknak és tisztességtelen dolgoknak a hátterét a Magyar Országgyűlés. Ma június közepe van, és ez a vizsgálóbizottság még nem állt fel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mind az öt parlamenti párt, illetőleg annak frakciója aláírta ennek a vizsgálóbizottságnak a felállítását. Ez azért különleges, mert általában egyik oldal hadakozik a másik oldallal, itt, ebben az esetben minden képviselőcsoport támogatta ennek a vizsgálóbizottságnak a felállítását. Országos jelentőségű és rendkívül fontos ügy azért is, mert több százezer autós, fővárosi és nem fővárosi számára rendkívül kiemelt ez az ügy, és több százezer fővárosi lakos számára is, akik az érintett kerületekben azt figyelik, hogy vajon a jó gazda gondosságával jár-e el az önkormányzat akkor, amikor az önkormányzatot megillető vagyont kezeli. Ezekre a kérdésekre kellene választ adni az Országgyűlésnek, és eközben hetek óta nem történik semmi.

Tisztelt Képviselőtársaim! Adjon már valaki választ arra, hogy a hetekkel később igényelt vizsgálóbizottság felállításával kapcsolatban a Házban már folyik a vita, miközben erről a vizsgálóbizottságról mélyen hallgatnak az érintettek. És adjon már választ valaki arra is egyébként, hogy felelős-e vagy pedig megbízható-e, vagy komolyan vehető-e az a kormánypárti oldal, amelyik először, amikor felvetődött ennek a vizsgálóbizottságnak a kérdése, akkor úgy reagált rá, hogy nincsen ok a felállításra, merthogy ezt kizárja a Házszabály. Néhány nappal később a nagy nyomásra úgy változtatta meg az álláspontját, hogy előbb hatályon kívül kell helyezni egy ügyrendi bizottsági állásfoglalást. Majd az újabb sajtónyomás hatására olyan védekezéssel álltak elő, hogy egy felülvizsgálatát kell elrendelni ennek az ügyrendi bizottsági állásfoglalásnak.

Ennek a folyamatnak az a vége, tisztelt képviselőtársaim, hogy a beadványunkról hallgat az Országgyűlés. Az értő fülek, akik az elmúlt hetekben a Szocialista Párt védekezését hallhatták, hogy felül kell vizsgálni azt a bizonyos ügyrendi állásfoglalást, ez azt jelenti, hogy egy-két évig el lehet húzni ezt az ügyet. Nos, önök korábban nem ezt ígérték, azt ígérték, hogy rövid úton hatályon kívül lehet helyezni, és elhárult az akadály a vizsgálóbizottság felállítása elől.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezért adtam azt a címet a felszólalásomnak, hogy "Nem akarásnak nyögés a vége", mert az emberek véleménye és a nagy médianyilvánosság miatt rákényszerültek arra, hogy egyébként mellé álljanak a vizsgálóbizottság felállításának, lássunk tisztán abban, milyen anomáliák vannak a fővárosi parkolás területén, majd az első kapaszkodóban, egy ügyrendi kifogásban látják annak az esélyét, hogy hónapokra vagy évekre el lehessen tolni azt a vizsgálóbizottságot, amelynek a felállítására kötelezi az alkotmány a Magyar Országgyűlést.

(13.50)

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem választ várok a mai napirend előtti felszólalásomra, hanem intézkedést várok, de soron kívül.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 16 2007.06.25. 4:58  5-22

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amiben egyetértek miniszterelnök úrral: Magyarország számít, Magyarország felemelkedése számít; egyetértünk abban, hogy nincs fontosabb cél, mint a felelős politizálás Magyarországon. Amiben nem értünk egyet, az az, ahogy miniszterelnök úr korholja azokat a képviselőket és azokat a pártokat, akik és amelyek nem értenek önnel egyet azon az úton, amelyet ön és a pártja választott.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az elmúlt öt évben két fontos útelágazás volt. Az első fontos útelágazás arról szólt, beváltja-e a szocialista-SZDSZ-kormány 2002-ben a beválthatatlan ígéreteit, és önök amellett döntöttek, hogy be fogják váltani. Partner volt hozzá a Fidesz. A populizmus tora volt az, amikor ezt a döntést önök meghozták, mert egy olyan lejtőn indult el az ország, ahonnan többet nem volt visszaút. Aztán jött a második útelágazás, amikor az újabb vállalhatatlan ígéretekre egy hazugságbeszéd jött, és annak bevallása, hogy porhintés volt az egész választási kampány. Úgyhogy amit ön a beszédének egy jó részében megfogalmazott, azzal kapcsolatban azt mondom, hogy akinek nem inge, nem veszi magára, és az én csapatom ezt nem veszi magára.

A két pillér, amiről ön beszélt, az egyik az öngondoskodás, a másik pedig a reformok szükségessége. Mi valljuk 1990 óta az öngondoskodás fontosságát, azt, hogy az emberek tudjanak és akarjanak magukról, családjukról, környezetükről gondoskodni. Ezért nem fogadtuk el önnek azt a javaslatát, amely megtakarításokat büntet folyamatosan, amely sok elvonásra és olyan elvonásra épít, amely megnyomorítja a középosztályt. És nem tudjuk elfogadni az örökösödési vagy haláladó megtartását sem, hiszen ez a legnagyobb megtakarítás, a legnagyobb öngondoskodás egyik pillére. Ugyanakkor a reformok szükségessége vonatkozásában mindig partnerek voltunk abban, hogy az országnak reformokra, változásra van szüksége, de azt az igényt mindig megtartjuk magunknak, hogy ez a reformkapkodás, ami mögött nincs hatáselemzés, nem üti meg azt a mércét, amelyben ellenzéki képviselőként ezt mi támogathatjuk.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Mindaz, amit ön elmondott, egy nagyon fontos célt tűzött ki, de ha ön megnézi, hogy mi volt az utolsó felmérés, hogy a magyar választópolgárok miben látják lemaradásunknak, az ország visszavetettségének az indokát, akkor a megkérdezettek közel 80 százaléka a korrupcióban látta Magyarországon a nehézségek legfőbb problémáját. Ön a 20 perces beszédében egy mondatot nem szentelt a korrupció elleni küzdelemnek, és egy mondatot nem szentelt annak, ami napok óta borzolja pártok és sok ember idegrendszerét, ami éppen egy brutális támadás kapcsán felszínre hozta azt az alapügyet, amely 1990 óta húzódik.

Ebben a kérdésben véget kellene vetni az egymásra mutogatásnak. 1990 óta öt kormány volt az, amelyben döntések, nyomozások, titkosítások történtek. Ennek ellenére, tisztelt miniszterelnök úr, egy mondat nem hangzik el arról, hogy hogyan kellene a korrupció elleni küzdelmet ma erőteljesebbé tenni. Nem lett volna ez a kétnapi vita és az azt megelőző viták, ha van tiszta kezek hivatala és van tiszta kezek testülete, amit elég régóta szorgalmazunk. Egy olyan testület, amely nem önszorgalomból, hanem intézményesen és olyan jogkörrel jár el, amely az objektív igazság kiderítésére alkalmas.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Mi változatlanul azt javasoljuk, hogy a kormány a korábbi ígéretét beváltva, amelyet még belügyminiszter asszonyként Lamperth Mónika tett meg, szüntessék meg az olajügyek titkosítását, szüntessék meg, és ebben elnök asszony segítségét is kérem, a parlamenti vizsgálóbizottság titkosítását az olajügyek vonatkozásában. Ma már sokkal fontosabb a tisztánlátás ezekben a kérdésekben, mint az egymásra mutogatás, mert ebben mindenkinek megvolt az esélye az elmúlt időszakban arra, hogy nagyot tegyen azért, hogy kiderüljön az igazság. De, miniszterelnök úr, ez úgy nem megy, hogy ön felállít egy tiszta kezek bizottságát vagy egy korrupcióellenes bizottságot 8 millió forintos költségvetéssel. Azt javaslom önnek, emelje fel százszorosára, és 800 millió forinttal biztosan hatásosabban küzdhetünk az állampolgáraink szempontjából a legneuralgikusabb kérdés feloldásában, a korrupció elleni küzdelemben.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 10 2007.09.10. 3:41  1-11

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Elnök Asszony! Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórumnak alapvető célkitűzése, hogy az évek óta feledésbe ment normális politizáláshoz térjen vissza a magyar közélet.

A Magyar Demokrata Fórum már 2005-ben üdvözölte, hogy ebben a törekvésében partnerre talált Sólyom László személyében. Az elnök úr felismerte azt, amit mi már nagyon régóta mondunk: a demokráciában a pártok versengése fontos, azonban a pártok versengése mellett teret kell biztosítani annak, hogy a nemzet alapvető kérdéseiben, a nemzeti minimumban, azokban a kérdésekben, amelyek a jövőnket alapvetően határozzák meg, bizony közös nevezőre kell jutniuk a pártoknak.

A Magyar Demokrata Fórum célkitűzéseit ezek a gondolatok határozták meg az elmúlt időszakban. Kaptunk pofonokat jobbról is, balról is, amikor ezeket hangoztattuk, merthogy alapvető kérdésekben egyetértésre van szükség.

Tisztelt Képviselőtársaim! Alapvető egyetértés híján minden párbeszéd szükségtelenül értelmetlen, a kezdeményezések megragadnak a populista ingadozások és a kapkodó ötlethalmazok szintjén.

(13.50)

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Az ön széke olyan tiszteletet követel meg, amit a Magyar Demokrata Fórum tiszteletben is kíván tartani. Az ön alkotmányos helyzetét jól ismerjük: nem visel politikai felelősséget, pártok és pártpolitika felett kell állnia úgy, hogy a nemzet egységét képviselje, és őrködjön az alkotmányos berendezkedésünkön. Ez a három körülmény nem teszi lehetővé számomra és a pártom számára sem, hogy akár csak részben is elmondjam az ön álláspontjával ellentétes véleményünket, Sólyom László véleményével szembeni - akár helyzetértékelésből, akár véleményből eredő - különbségeket.

Ez a műfaj, a napirend előtti felszólalás az elmúlt tizenhét évben bebizonyította, hogy a politikai arénának egy olyan része, amelyben kérdések, válaszok, viszontválaszok, reagálások is elhangoznak itt a parlamentben. Ha majd az elnök úr egyszer módot talál arra, hogy a korábbi éveknek megfelelő gyakorlat folytatásaként lehetőség nyíljon arra, hogy a magyar parlamenti pártok, az alkotmányosan működő magyar parlamenti pártok valamiféle párbeszédbe kerüljenek a köztársasági elnök úrral, leül majd és ettől alkalmasabb módot talál arra, hogy a véleményünket meghallgassa, akkor biztosítani kívánom az elnök urat, építő véleményeinkkel be fogjuk bizonyítani azt, hogy partnerek vagyunk nemcsak a szavak szintjén, hanem a tettek, a cselekvések és a programok szintjén abban, amit ön célkitűzésként megfogalmazott: a közös alapok és a bizalom helyreállítása tekintetben.

Tehát, köztársasági elnök úr, minden bizonnyal mondhatom pártelnöktársaim nevében is, várok egy olyan meghívást, ahol az imént elhangzott nagyon szép szavakból valóban országgyűlési munka és valóság lesz mindennapjainkban.

Köszönöm, hogy eljött közénk. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 26 2007.09.10. 7:51  15-30

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Vége van a nyárnak, a nyár a pihenésnek, a kikapcsolódásnak az időszaka volt, és ahogy elnézem magunkat, mintha ott folytatnánk, ahol egyébként tavasszal lestrapáltan, frusztráltan a sok munkától az Országgyűlés ezt a munkát abbahagyta. Pedig időközben volt itt az imént egy köztársasági elnök úr is, és az elnöki beszédet, úgy látom, senki nem szívlelte meg, mert akkor nagyon rövidre vettük volna ezt a mai napirend előtti felszólalássort.

Az a műfaj, amiben a miniszterelnök úr ma megszólalt, egy egyórás politikai talkshow volt, "csak állok és beszélek" című műfaj, amiben a miniszterelnök úr próbált mindent érinteni, de ismerjük a jó magyar mondást, hogy aki sokat markol, az keveset fog. Aggódva figyeltem ezt a mai beszélgetést, szeretném elmondani. A miniszterelnök úr két dologban nagyon erős: amikor filozofikus nagybeszédeket kell tartani, nagyon erős, és bizony erős akkor is, amikor tervekről kell beszélni, amikor a mondatok úgy kezdődnek, hogy "majd" meg "program", meg "a következő évben", meg "a következő két-három évben". A miniszterelnök úr azonban a végrehajtó hatalomnak az első embere, és időnként jó lenne mérleget készíteni az igen rövid távon megtett programok megvalósulásáról is, amiben viszont nem jeleskedik soha sem a kormány, sem pedig a miniszterelnök úr.

Merthogy ha mérleget kellene készítenünk erről a rövid időről - ami a végrehajtó hatalom első emberének az egyik legfontosabb kérdés, sokat beszéltünk programokról, és hogy abból mi valósult meg -, akkor én csak két területre szeretnék kitérni, mert nekem nincs egy órám, mint a miniszterelnök úrnak volt, csak néhány percem. Ebből a két területből az egyik terület a gazdaság állása, a másik terület pedig az, hogy a saját maga által vállalt programokhoz képest mit teljesített az elmúlt időszakban a kormány.

Nos, a gazdaság teljesítményével kapcsolatban a KSH-tól elég riasztó adatokat kaptunk az elmúlt hetekben. Egyszerűen nemcsak minket, politikusokat és magyar embereket, de a piacot is sokkolta mindaz, ami visszaköszönt a KSH adataiban: Magyarország Európa leggyengébb gazdaságává vált. Az elemzők 2,5 százalékot vártak, a valós adat viszont 1,2 százalék, ekkora növekedést produkált a magyar gazdaság az elmúlt egy évben. Minden elemzői várakozást alulmúlt ez a teljesítmény, Magyarország ezzel a leggyengébb lett az európai gazdaságok közül, ami miatt nyilván a leszakadásunkat ez a folyamat csak erősíti. A gazdasági növekedés ilyen mértékű lelassulása már nemcsak a régiós versenyben teszi nehézkessé hazánkat, hanem a költségvetési bevételeket, a konvergenciaprogram teljesítését is veszélyezteti, hiszen a lassuló gazdaságban a lassuló adóbevételek és adóbefizetések is veszélybe tudnak kerülni.

Nos, a Magyar Demokrata Fórum szerint hiú ábrándokat kerget az a kormánytag, aki úgy gondolja, hogy az európai uniós pénzek önmagukban elegendő lökést fognak adni a magyar gazdaságnak, mert ezt most az első nagy projektnél láttuk, hogy egyébként összességében egyszeri kiadásokra fordítják azokat az összegeket, amelyek az európai uniós támogatásból érkeznek, és amelyek ilyen formában nem fogják garantálni a hosszú távú növekedést.

Azt, hogy a kormány gazdaságpolitikája az elmúlt években csődöt mondott, önmagában ez az eredmény bizonyítja, ezért a Magyar Demokrata Fórum megfogalmazta azt a négypontos javaslatát - amit a sajtótájékoztatón közzétett -, amelyben mi a kilábalás esélyét látjuk. Átfogó adóreform: nem jövőre, nem jövő év közepéig, hanem minél gyorsabban, miniszterelnök úr, az egykulcsos szja bevezetése és utána egy következetes adószigor. Nem mentesíthetjük Magyarországot attól a gazdaság- és adókörnyezettől, ami itt a környezetünkben is kialakult. Az, hogy versenyképesek legyünk a velünk határos országokkal, az, hogy növelni tudjuk a munkahelyek számát Magyarországon, elengedhetetlenné teszi azt, hogy ebben a kérdésben gyors változást érjünk el, és ön ne jövő év közepében bízzon. A bürokrácia leépítését, az engedélyezések felgyorsítását, a gazdasági igazságszolgáltatás átalakítását javasoltuk, javasoltuk a korrupció elleni harcot is komolyan venni a kormánynak, és hogy programunk is legyen, figyeljünk oda a tőzsdeélénkítés öt pontjára, hogyan lehet a befektetéseket hazánkban ösztönözni.

Nos, miniszterelnök úr, amikor önt hallgattam, és ezt a 48 pontból álló vagy a "nem engedünk a 48 pontból" című szlogent hallgattam, akkor eszembe jutott az, hogy önök nemrégiben, az év elején tettek egy olyan feladatprogramot, aminek az volt a lényege, hogy a kormány februárban elfogadott évi munkatervét láthattuk. Nemrégiben egy nagyon jó elemzést is olvashattunk a Zöld Újságban arról, hogy vajon mit teljesített a kormány a februárban elfogadott munkatervéből, és nagyon szomorú adatok. Ez volt az újságcikk címe: "Tervei felét sem teljesítette a kormány". Ebben a munkatervben megfogalmaztak sok-sok feladatot, ehhez képest ezt egy koalíciós egyeztetésen újból átírták valamikor néhány hónappal ezelőtt július 1-jei hatállyal, miközben az eredeti terv sem teljesült.

Miniszterelnök úr, hadd mondjam el, hogy például jelentős elmaradásban van a februári programjához képest az egészségbiztosítás átalakítása, a jogviszony átalakítása az egészségügyben, az energiapolitikai koncepció, a környezetvédelem több ügye, az állami jogérvényesítési koncepció, amelyekről önök februárban beszéltek. A miniszterelnök úr most nemcsak 48 pontról beszél, hanem beszél még négy pillérről is, hogy négy pillérre építik a következő időszakot. Ebben az egyik mondata nagyon megütötte a fülemet, amiben az oktatásügyben jövőre beszél a miniszterelnök úr nagyszerű dolgokról.

Nos, tisztelt miniszterelnök úr, tegnap a közszolgálati televízióban az ön minisztere megbuktatta kormányának ötéves tevékenységét az oktatásügy területén. Azt mondta el, hogy Magyarországon ma sokkal rosszabb az oktatás helyzete, mint volt öt évvel ezelőtt. Magyarországon ma 7,5-szeres a különbség az ugyanolyan képességgel rendelkező két diák között. Egy olyan kormány, amelyik évek óta azt mondja, hogy igazságosabb legyen, jogegyenlőséget, esélyegyenlőséget kell biztosítani, ez a kormány tegnap megkapta a maga bizonyítványát arról, hogy oktatásügyben megbukott. Ez az a szűrő, ami miatt mi nagyon nehezen fogadjuk az ilyen egyórás beszédeket, mint amit a miniszterelnök úr tartott, mert annyi programot hallottunk, annyihoz elmondtuk politikai, szakmai érvelésünket, a száz lépés programtól kezdve, a kormányprogramtól a legutolsó februári vagy akár most a nyár eleji nagy koalíciós új programokig, amelyek mindig csak jövőről, tervekről beszélnek, és a megvalósulástól, attól, hogy egyébként ez egy élhetőbb ország legyen, nagyon messze viszik ezek a programok minden hónapban vagy hétről hétre Magyarországot. Ebben a Magyar Demokrata Fórum partner lenne egy valóban megvalósítható programhoz.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 114-116 2007.09.10. 2:32  113-122

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Minden bizonnyal önnek is tudomása van arról az ítéletről, amelyik nemrég született meg, és amelyik a 2002-es autópálya-kartell ügyében született immár jogerős ítéletként állapítja meg azt, hogy a korábbi eljárásban és a Gazdasági Versenyhivatal határozatában megfogalmazott visszaélések bizony megalapozottak voltak. A Gazdasági Versenyhivatal az M3, az M7 és az M70-es autópálya-szakaszok építésével összefüggő versenyfelügyeleti eljárásában minden idők eddigi legmagasabb bírságát, több mint 7 milliárd forintot szabott ki a pályázaton nyertes cégekkel szemben. Azt is megállapította a GVH, hogy a pályázók versenyjogot sértő kartellbe tömörülése 18,5 milliárd forinttal drágította meg a beruházást.

Korábban - és nem most nyílott ki a szemem, miniszter úr - folyamatosan kérdeztem: miért nem szúrt ez szemet a kormánynak? Miért nem szúrt szemet ez a kartellezési egyezség korábban is már akár a Gazdasági Minisztériumnak, valamint a felügyelete alá tartozó Nemzeti Autópálya Rt.-nek és az Állami Autópálya Kezelő Rt.-nek? Vajon a minisztérium a jó gazda gondosságával használta-e fel a közpénzt, és ellenőrizte-e az autópálya-építésekre szánt költségvetési pénzeket?

Tisztelt Miniszter Úr! 2002 óta folyamatosan szóvá tettem, jobban utána kellene nézni az autópálya-építéseknek, a 70:30 korábbi hivatkozásunk, versenykijátszás folyik az országban a közpénzek megcsapolására.

Ezek után kérdezem miniszter urat: lesz-e belső kormányzati vizsgálat? Lesz-e egy olyan vizsgálat, amely végre egyszer a kiírók felelősségét is megvizsgálja? Vizsgálják-e annak lehetőségét (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy a kartell útján elért árdrágítás következményeit csökkentsék? Milyen bírósági eljárást helyeznek kilátásba? Életbe léptetik-e a közbeszerzésekről szóló törvényben található rendelkezést, amely azt mondja ki, hogy az olyan... (Kikapcsolják a mikrofonját.)

ELNÖK: Képviselő asszony, kettő perc áll rendelkezésre. (Bekapcsolják dr. Dávid Ibolya mikrofonját.)

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Előírhatják azt, hogy az ilyen jogsértéseket elkövető cégeket ki lehet zárni a következő pályáztatásokból.

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 120 2007.09.10. 0:54  113-122

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm szépen. Nem kaptam választ a miniszter úrtól. Az idő múlik, a becsület fogy. 2002 óta azt hallgatjuk a válaszadásban, majd ha jogerős ítélet lesz, megvizsgáljuk, hogy egyébként a kiíróknál, akár a minisztériumokon belül van-e felelőse annak, hogy így kerültek kiírásra pályázatok.

Az idő múlik, a bizonyítás mind nehezebb, a munkatársak elmentek. De ami ettől is fontosabb, miniszter úr: ne hivatkozzanak arra, hogy a jogászok vizsgálják az elévülést, mert lehet, hogy már csak néhány hetük van hátra, és aztán széttehetik a kezüket, és azt mondhatják, hogy kérem szépen, elévült, és a követelés már nem érvényesíthető. Jó lenne immáron, ha az eljárás alatt nem is, de ebben a szakaszában a jó gazda gondosságával járnának el, és figyelembe vennék azt, hogy minden autópályára fordított forint az adófizetők pénze.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 12 2007.09.24. 5:10  1-14

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Miniszterelnök úr nagy teret szentelt beszéde kezdetén Orbán Viktor egynéhány nyilatkozatának. Azt látom, hogy a miniszterelnök úr hónapok óta Orbán Viktorral foglalkozik. Idézeteket hoz, nyilatkozatokat ismertet velünk, mit mond, mit csinál, hogyan nyilatkozott Orbán Viktor. Orbán Viktorról pedig azt lehet látni immáron az elvesztett választás óta, hogy egy megkeseredett harcot vív Gyurcsány Ferenccel, és okkal vagy ok nélkül, de válogatott eszközökkel próbálja a kormányfőnek, a kormánynak és intézkedéseinek a hitelét gyengíteni.

Nos, az ország érdekében kellene abbahagyni ezt a fajta játékot. És ha Orbán Viktornak ellenzéki képviselőként vagy pártelnökként nincs jobb dolga, hát tegye, de a miniszterelnök úrnak kormányozni kellene. Kormányozni kellene, és ma megint szomorú szívvel hallottam, hogy mit fog tenni a kormány olyan kérdésekben, hogy pártfinanszírozás, összeférhetetlenség, vagyonnyilatkozat, de említhetném a gazdaság kifehérítésével vagy a korrupcióval kapcsolatos terveiket is, amelyek megint csak tervek, tervek, tervek, és kifogyhatatlanul mondja a miniszterelnök úr, ahelyett, hogy a kormányzás valódi területeire koncentrálna.

Miniszterelnök Úr! Nincs a nagy reformokra vonatkozó egyetlen előterjesztés az Országgyűlés előtt! Úgy folynak a viták az Országgyűlésben még mindig a nagy egészségügyi reformról, hogy a több-biztosítós modellre még mindig nincs egy darab kiérlelt írásos anyaga a kormányzatnak.

Miniszterelnök Úr! Mutasson néhány területet, ami az elmúlt időszakban sikeres volt! Én azt látom, hogy még ahol eredményei voltak is a kormánynak, mint például az M7-es, amin nagy örömmel közlekedhetünk, és tényleg az ország egyik részének egy hatalmas örömöt jelent ez az M7-es, azt is folyamatosan, az örömünket egy mérhetetlen árnyék nehezíti, mert abban a pillanatban, ahogy átadják ezt a fantasztikus útszakaszt, abban a pillanatban megszületik a Fővárosi Bíróság ítélete, amelyik azt mondja, hogy bizony komoly kartellezés volt, és iszonyú kár érte az államot.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ha egyszer nemcsak felénk nézne, amikor ezt a napirend előtti beszédét elmondja, hanem a kormányának tagjaira, akkor az elmúlt időszakban nem kellett ellenzék kormányának tagjainak ahhoz, hogy bebizonyítsák, milyen koncepciótlan a kormányzati munka és mennyire elégtelen maga a kormányzás. Hiller István nemrégiben - és remélem, azóta a miniszterelnök úr is utánajárt - az egyik közszolgálati televízió esti műsorában elmondta, hogy öt évvel ezelőtt közelebb voltunk Európához az oktatásügyben. Ma, jelenleg hét és félszeres a különbség az oktatásügyben két hasonló képességű gyermek között, csak azért hét és félszeres a különbség, merthogy egyébként az egyiknek jobb körülményei vannak, a másiknak kevésbé jó körülményei.

De említhetném az SZDSZ-nek is az elmúlt időszakban azt a javaslatát, amikor bevallották, hogy közel másfél év óta ez az egészségügyi reform, amely sakkban tartja a fél országot, ez az egészségügyi reform valóban rossz úton indult el, hiszen másfél évvel ezelőtt azzal kellett volna kezdeni, hogy a több-biztosítós modellt megalkotják. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból.) Ezt Molnár Lajos nemrégiben még megerősítette, és néhány SZDSZ-es képviselő is. De említhetném a miniszterelnök úrnak a hétvégén elhíresült mondatát: a kormánypárti képviselők hisztizzenek otthon. Hát mi ez, ha nem egy kritika arról a munkáról, ami a kormány elmúlt másfél éves munkáját jelenti.

Miközben lényeges területeken van igen komoly lemaradásban a kormányzat, aközben pedig azt halljuk, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban az egyik legfontosabb feladat most, hogy hogyan lehet a valóban életfogytiglani szabadságvesztést átváltoztatni.

(13.50)

Azt javaslom a kormánynak és önnek is, miniszterelnök úr, hogy ne azon törjék a fejüket, hogy hogyan kellene kedvezményeket adni a már elítélt bűnözőknek, hanem törekedjenek arra, hogy a tisztességes, jogkövető állampolgároknak sokkal-sokkal hatékonyabb jogvédelmet biztosítsanak. Ami ma van a falvakban, az éppen nagyon aktuális. A terménylopástól kezdve a kiszolgáltatott, tanyákon élő emberek mindennapi nehézségein kellene enyhíteni, nem pedig azon gondolkodni, hogyan lehet a bűnözők jogait és körülményeit hasznosabban tölteni.

És akkor már időm nem marad arra, hogy milyen rend van egy olyan országban, miniszterelnök úr, ahol kétféle Btk. van és kétféle büntetőeljárás. Más büntető törvénykönyv és büntetőeljárás vonatkozik a tüntetések területére, mint egyébként (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) azokra az emberekre, akik nem tüntetésen követnek el szabálysértéseket meg bűncselekményeket.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 134 2007.09.24. 1:37  133-140

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Demokrata Fórum a középosztály pártjaként a tisztességes és a jogkövető emberek pártján áll, ezért számunkra elfogadhatatlan az a kezdeményezés, ami az ön tárcájának a kezdeményezése, hogy eltörölnék 2010-től a valódi, tényleges életfogytiglani börtönbüntetést. Azt javasolom a frakciónk nevében az államtitkár úrnak és a kormánynak, hogy ne azon törjék a fejüket, hogy az elítélt bűnözők kedvezményeit hogyan lehetne biztosítani, hanem inkább azon, hogy hatékonyabban védjék meg a tisztességes jogkövető állampolgárokat a bűnözőktől.

Tisztelt Államtitkár Úr! Meggyőződésünk, hogy nem helyes, ha többszörös és brutális visszaeső gyilkosok, pedofilok idővel újból társadalmi veszélyforrássá válnak. Az MDF álláspontja szerint a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés megítélése kapcsán az elsődleges kérdés nem a büntetés megtorló jellege, hanem a társadalom védelme. Ennek a büntetési nemnek a fenntartása vagy elvetése kapcsán mindenekelőtt azt kell mérlegelni, hogy a társadalom védelme milyen más eszközzel biztosítható megfelelően azokkal szemben, akik ügyében a bíróság indokoltnak tartotta, és ez mindössze 11 eset volt az elmúlt kilenc év kapcsán, ennek a büntetési nemnek a kiszabása.

Kérdezem az államtitkár úrtól: nincs fontosabb feladatuk most, így ősz elején, mint ezzel a kérdéssel borzolni a jogkövető emberek kedélyét? (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 138 2007.09.24. 1:21  133-140

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm szépen. Egy biztosan nem vitatható, államtitkár úr, hogy a halálbüntetés megszüntetése után arányosítani lehessen a büntetéskiszabást, szükség volt és szükség van arra, hogy erre a büntetési nemre a legkivételesebb esetekben sort tudjon a bíróság keríteni. A bíróság mérlegel az elkövető társadalomra veszélyességétől kezdve az elkövetett bűncselekmény súlyáig sok mindent. 11 esetben az elmúlt időszakban a bíróság kiszabta kilenc év alatt. Meggyőződésem, hogy azok a bírák, akik ezzel a legsúlyosabb büntetési nemmel éltek, gondosan mérlegelték ezt az ítélet meghozatalakor.

Annak viszont csak örülni tudnék, ha államtitkár úr a társadalom érzületével is többet foglalkozna, és például lenne egy felmérése a tárcának arról, hogy hogyan viszonyulnak ehhez az emberek, mert talán megelőzne sok-sok szakmai vitát is, öncélú szakmai vitát azzal, hogy ha ön igazodni akar a társadalom érzületéhez, akkor előbb azokat kellene megkérdezni és fölmérni ezt a fajta igényt, semmint borzolni a kedélyeket, amikor falvakban a mai napig is dívik a terménylopás és sok minden. Ott kellene inkább hatékonyabban eljárni, nem pedig a már elítélt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) bűnözők kedvezményein gondolkodni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 24 2007.10.08. 5:16  23-24

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Nagyon sajnálom, hogy a miniszterelnök úr már nincs bent az ülésteremben, mert szeretném ott folytatni, ahol a miniszterelnök úr abbahagyta. Kevés kérdésben értünk egyet, de abban minden bizonnyal egyetértünk, hogy változtatni kellene a közéletnek, magának változnia és változtatnia is, egyfajta tabula rasát meghirdetni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Be kellene látni valóban azt, hogy az elmúlt ciklusokban ez egy zsákutca volt, ez egy tévút volt, amit a parlamenti pártok kialakítottak állítólagos politikai kultúrájuk címén, hogy olyan ostoba játék alakult ki ebben az országban, amely ostoba játék tönkretette hazánkat. Minden mérhető és mérhetetlen adatunk azt bizonyítja, hogy utolsók vagyunk az európai sorban, ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, ez a kettős látás és kettős mérce tombol a magyar parlamentben: mindig átlátni a másik oldalra, mindig a túloldalon látni a hibát meg a bűnösöket. Nincs egyfajta józan realitás a parlamenti vitáinkban, nincs igényes, kulturált munka; nincs igényes, kulturált, szavakkal és tettekkel kísért, tartalmas parlamenti élet.

Ebben maximálisan egyetértek a miniszterelnök úrral, mindaddig, amíg az általánosság szintjén beszélünk, mert általánosságban könnyű egyetérteni az MSZP-nek, az SZDSZ-nek, a Fidesznek és nekünk abban, hogy ezen a helyzeten változtatni kell. Ám amikor elérünk a konkrétumokhoz, ismét jönnek azok a blokkok és gátak, amik erősítik a kettős látást, a kettős mércét és azt az idétlen szerepjátszást, ami meghatározza mindennapjainkat.

Ajánlok a miniszterelnök úrnak konkrét eseteket is. Szeretném, ha konkrét eseteken tudnánk egyszer példát mutatni mi, parlamenti pártok abban, hogy igenis szeretnénk tisztán látni alapvető kérdésekben. Hadd említsem meg önöknek, hogy pontosan fél évvel ezelőtt - pontosan fél évvel ezelőtt - jelent meg az a nagy tényfeltáró cikk, amelyik a fővárosi parkolással kapcsolatban hat fővárosi önkormányzat - vegyesen: fideszes, MSZP-s vezetéssel - rendkívül hátrányos szerződéseiről szól, amelyik bénítja egyébként a hat kerületben a parkolást. Hadd említsem meg, hogy például csak a VI. kerületben az SZDSZ-es alpolgármester úr nyíltan kiáll, és olyan nyilatkozatot tesz, hogy az ő kerületét érintő parkolási bevételeknek mindössze 17 százalékát kapja meg az önkormányzat, 83 százalékával pedig nem köteles elszámolni az a magáncég, amelyiknek nagy egyetértésben biztosították a fővárosi parkolással kapcsolatos díjak beszedését. 83 százalék! Kérem szépen, ez nem pártpénz! A 83 százalék a fővárosi közterületekről közpénzként beszedett parkolási díj.

Ebben a kérdésben a sajtó igen nagyon gyorsan az ügy mellé állt, és válaszokat vártunk. Olyan kínos volt a helyzet, hogy eljutottunk oda, hogy a Magyar Országgyűlésnek kivétel nélkül minden frakciója aláírta azt a kezdeményezésünket, hogy egy vizsgálóbizottságban próbáljunk meg tiszta vizet önteni a pohárba.

Kezdjük magunknál, ahogy a miniszterelnök úr mondta, és ahogy ráerősített erre Navracsics Tibor. Kezdjük magunknál, mert amikor a fővárosi autósok azt mondják, hogy két pártkasszába megy be a fővárosi parkolás egy meghatározott díja, akkor nekünk, parlamenti képviselőknek ki kellene tudni állni és azt mondani: tiszták vagyunk, kérem szépen, jöjjön az a vizsgálóbizottság!

Hiába írta alá mind az öt parlamenti párt képviselőjéből 80 képviselő ezt a javaslatot, mert egyébként egy késő esti bizottsági ülésen néma csöndben, tisztelt képviselőtársaim - egy ellenkérdés, egy ellenszavazat, egy hozzászólás nélkül -, megszületett a legbölcsebb ötletük: rakjuk parkolópályára az egész ügyet, tegyük az Alkotmánybíróság asztalára, és majd várjuk meg, hogy az Alkotmánybíróság az iszonyú sok munkája mellett hány év múlva tud erre a kérdésre nekünk választ adni.

(14.20)

Nos, ismételten azt kérem képviselőtársaimtól, kezdjük magunknál, meg kellene változtatni a rólunk kialakult képet. Nekünk ahhoz fűződik érdekünk, hogy bebizonyítsuk, ha voltak is a pártok mögött emberek, akik saját zsebre dolgoztak, ez nem többségi támogatással történik. De, képviselőtársaim, azok után, hogy önök hozzászólás nélkül, az előterjesztő meghívása nélkül elutálták ezt az ügyet, és úgy döntöttek, hogy menjen parkolópályára, továbbra is az a hit él bennünk, hogy bizony ebben a kérdésben érintettek a parlamenti pártok. Én ezért tisztelettel azt kérem, hogy foglalkozzon az alkotmányügyi bizottság vele, és tűzze napirendjére ezt a rendkívül fontos kérdést.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 10 2007.10.15. 5:11  9-10

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elég a hatalomhajhász népszavazási kezdeményezésekből, vissza kellene térni a pártoknak és a képviselőknek a parlamentbe! (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.)

Tisztelt Képviselőtársaim! A méltán híres pesti kabarénak az elmúlt hónapokban egy új vadhajtása jelent meg, és ez a népszavazási kabaré. A Magyar Demokrata Fórumon kívül sajnos egyetlen parlamenti párt sem állhatta meg, hogy be ne kapcsolódjon ebbe a szomorú paródiába. A pártok humortalansága sajnos ízléstelenséggel is párosul, hiszen a népszavazás intézményét egy normális országban a politika nem szokta kénye-kedve szerint bármilyen hatalmi érdekből, populista játékként felhasználni.

(13.10)

Miközben Magyarországon parlamentáris demokrácia van, pártok gyakorolják frakciójukon keresztül a legfőbb törvényhozói hatalmat, aközben a nép által rájuk ruházott kötelességtől - a Demokrata Fórum kivételével - egyre csak menekülnek. Felhívnánk a figyelmet arra, hogy az országgyűlési képviselői mandátummal nemcsak fizetés, költségtérítés és feudális mentelmi jog jár, hanem munka és felelősség is. Valljuk, a választók azért szavaztak bizalmat nekünk és szavaznak négyévente bizalmat, hogy valódi munkát végezzünk, és valódi döntéseket hozzunk. Ehhez képest ma nagy magyar abszurd játszódik le a szemünk előtt, amikor a Magyar Demokrata Fórum kivételével minden parlamenti párt egyszerűen megunta a választók által rábízott munkát, és a parlamentáris demokrácia helyett közvetlen demokráciát kíván bevezettetni, hogy a néppel, a választókkal végeztesse el azt a munkát, amelyért ő vállalt és vállal felelősséget a választásokon, és amiért a fizetését is kapja.

Nos, a népszavazás intézményének megvan a helye a magyar közjogi rendszerben. Hazánk választópolgárai ezt már két alkalommal történelmi jelentőségű döntéssel alá is támasztották. Ez volt az európai uniós csatlakozásunk és a NATO-csatlakozásunk kapcsán kiírt népszavazás. Sikerrel és méltósággal voltak képesek alkalmazni.

A ma napirenden lévő kérdések, amelyeket már felsorolni sem tudunk, nem hazánk sorskérdéseiről, hanem Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor hatalomvágyáról szólnak, az ország érdeke helyett a két nagy párt két vezetőjének érdekeit szolgálják. A normális politikát maga alá temető, hatalomhajhász népszavazási lavinát tavaly ősszel - nem is titkoltan kormányváltás céljából - a Fidesz indította el a maga kérdéseivel, azonban nem kellett sokáig várni a másik oldal válaszára sem, hiszen Gyurcsány Ferenc is a választókon keresztül kívánja pozícióját megerősíteni, ha már ez nehezen megy a saját pártján belül. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból.)

A kabaré azonban nem ért véget. A kormányfő hétpontos tisztasági csomagjából a legnagyobb ellenzéki párt sem akar kimaradni, a Fidesz-KDNP azonnal rálicitálva, nyolc újabb közéleti kérdés eldöntéséhez kívánja a választók segítségét igénybe venni.

Az SZDSZ közbeszólására pedig szeretném elmondani, hogy Fodor Gábor is kivette a részét ebből, hiszen Fodor Gábor az atomenergiával kapcsolatban kívánja a nép véleményét népszavazáson kikérni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem, a választókban a követhetetlen kérdésözön láttán joggal merülhet fel a kétely a jóhiszeműségről és az őszinteségről.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum meri vállalni a felelősséget, meri vállalni azt, hogy a parlamentben nekünk, képviselőknek kell kétharmados törvényeket, feles törvényeket megalkotnunk, és minden morális alapunk megvan arra, hogy azt követeljük, a parlamenti pártok fejezzék be ezt a szomorú paródiát, és a népszavazási dömpingek meghirdetése helyett vegyék föl itt, a parlamentben a döntés felelősségét, a munkát, amiért az adófizetők pénzéből a fizetésüket is megkapják.

Egyetlen vesztese már biztosan van ennek a népszavazási hullámnak, ez pedig maga a népszavazás intézménye. A népszavazás a jelenleg hatályos törvény szerint az állampolgárok alkotmányos joga, amely közvetlen részvételt biztosít számukra a hatalom gyakorlásában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos a jogszabály célja deklaráltan megbukott. Megbukott, mert a pártok lenyúlják azt a demokratikus intézményt, amely egyébként az állampolgároknak biztosított jog, pontosan a közvetett, képviseleti demokráciával szemben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Konzervatív pártként elutasítjuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy egy fontos alkotmányos intézmény a politikai pártok játékszerévé váljon. Kérjük önöket, jöjjenek vissza a parlamentbe!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban. - Dr. Gyenesei István tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 58 2007.10.15. 3:11  57-63

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Gyurcsány Ferenc kormányának programjában azt olvashattuk, hogy a köztársaság tizenhat éves alkotmánya teljesíteni tudja alapvető feladatát, biztosítani tudja a polgárok alapvető jogait és a közhatalom gyakorlásának ellenőrzését. A köztársaság nem attól lesz erős, ha új alkotmánya lesz, hanem attól, ha a politika szereplői a hatályos alkotmányt tisztelik.

Mit jelent ez? Azt, hogy a kormány végleg elvetette azt a nyolcéves törekvését - mármint hogy szocialista párti törekvését -, hogy egy új alkotmány kidolgozására és megvitatására kerüljön sor? Ez két ok miatt is rendkívül szomorú. Egyrészt azért, mert az alkotmányunk az 1949. évszámot viseli, ideiglenes preambuluma van, és egy modern államot nem lehet építeni ilyen alkotmánnyal. Másrészt pedig lassan hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy a kormány valamennyi vállalását zárójelbe teszi, még az olyanokat is, amelyek egy forintba sem kerülnek.

Az előző ciklushoz köthetően számos nagyszabású közjogi terv fogalmazódott meg. 2001-2002-ben Medgyessy Péter vetette fel az alkotmányozás gondolatát, ezt erősítette Szili Katalin házelnök asszony, majd Petrétei József úgy lépett hivatalba, hogy hangsúlyt adott ennek a kérdésnek, és azt mondta, új alkotmányra van szükségünk. Petrétei József neves szakértőkkel el is készíttetett 2005 végére egy alkotmánytervezetet, de ez a tervezet azóta sem jutott el a nyilvánossághoz. A tárca, ha úgy tetszik, rejteget egy ilyen törvénytervezetet, holott civil szervezetek ebben az ügyben már pert is indítottak a minisztériummal szemben.

Erre tekintettel kérem, hogy szíveskedjék a minisztérium álláspontjáról tájékoztatni: mi a terve a minisztériumnak az elkészült alkotmánytervezettel, miért nem ismerhetjük meg azt, illetőleg mikor ismerhetjük meg? Nem tartja-e miniszter úr célravezetőnek, hogy egy szakmai-társadalmi vita indulasson el az elkészült alkotmánytervezetről, hisz ön is tudja, egy ilyen szakmai-társadalmi vita jó, ha évekig eltart. Ha az új alkotmány terve esetleg végleg elvetésre került, a kormányoldal partner lesz-e abban, amit 2000 óta szorgalmaztam, hogy legalább az alaptörvény számának, a csúfos emlékű 1949. évi XX. törvény szerkezetének a megváltoztatásával újítsuk meg az alkotmányunkat, hogy lemoshassuk azt a szégyent, hogy tizenhét évvel a rendszerváltozás után a mai napig is az 1949-es évszámot viseli az alkotmányunk. A szocializmus legsötétebb időszakát idézi ez mindannyiunk számára.

Kérem miniszter úr megtisztelő válaszát. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 62 2007.10.15. 1:20  57-63

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Ön társadalmi igényről és politikai igényről beszél. Nézzük a politikai igényt! 17 év óta van a politikának igénye arra, hogy legyen új alkotmánya, hiszen minden ciklusban - kivéve ezt a ciklust - törekvés volt arra, hogy legyen egy új alkotmány, amit széles társadalmi vitára lehet bocsátani, ezért vagy intézményesen, vagy kevésbé intézményesen, de folyamatosan ezen dolgozott az Országgyűlés.

Társadalmi igényekről én nem tudok, de ezek szerint önnek van felmérése, akkor azt kérem, hogy legyen szíves, hozza nyilvánosságra azt a társadalmi igényt, hogy Magyarországon hány ember elégedett azzal, hogy a magyar alkotmánynak 1949. évi XX. törvény a címe, hogy a magyar alkotmány a legsötétebb Rákosi-korszakot idézi. Úgy gondolom, hogy a magyar társadalomban komoly igény van arra, hogy egy rendszerváltozás utáni időszakban ezt változtassuk meg. (Közbeszólások.)

Miniszter úr, azért nem fogadom el a válaszát, mert sem a politikai, sem a társadalmi igényre vonatkozóan engem nem győzött meg, és egy komoly szakértői anyagot, amit az önök tárcája közpénzen elkészíttetett, úgy gondolom, meg kellene tudni ismerni legalább a parlamenti képviselőknek.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 2 2007.10.24. 5:05  1-2

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az elmúlt években megszokhattuk, hogy vannak emberek, akik sem tévedéseikből, sem tapasztalataikból nem képesek okulni.

Így van ez a Budapest utcáin dúló gyújtogató, autóborogató vandálokkal is, és így van ez azokkal a politikusokkal, akik egyszerűen képtelenek valódi politikai felelősséget vállalni munkájukért. Sajnálatos, hogy október 23-án a miniszterelnök követte az őszödi beszéd okozta morális válság elmismásolására eddig is alkalmazott taktikát. Saját hibáit az ország hibájának, saját bűneit az ország bűneinek állította be a Nagy Imre-érdemrendek átadásán mondott beszédében. Nagy Imre miniszterelnököt ráadásul posztumusz kinevezte saját tanítómesterévé, hiszen azt mondta, hogy Nagy Imre azért válhatott a nemzeti küzdelem szimbólumává, mert élete jól példázza a konfliktust, hogyan lehet számot vetni a tévúttal, legyen az akár személyes, akár közös tévút.

Miniszterelnök Úr! Tévedni emberi dolog, de az őszinteség, ha lehet, még emberibb. Ezért arra kérjük, ha hibásnak, netán bűnösnek érzi magát, akkor ne takarózzon Nagy Imre miniszterelnök alakjával, ne vonjon téves párhuzamokat, és főleg ne beszéljen tévútról az egész ország és az emberek nevében. Ugyanis nem az ország tévedett, nem az ország követett el bűnt, ahogy az a szavaiból kicseng, hanem Gyurcsány Ferenc. A felelősség valódi elismerése nélkül minden önmarcangolás, szenvedélyes beismerés olcsó színjáték. A tévedés és a hazugság közé nem tehetünk egyenlőségjelet, a két fogalom merőben eltér egymástól.

Tisztelt Képviselőtársaim! Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel ellentétben a Fidesz, úgy tűnik, október 23-án képes volt egy valódi számvetésre. A nagyobbik ellenzéki párt felismerte és egyértelművé tette: az utcai politizálás, az indulatok szabadjára engedése zsákutcába vezetett. Ráment egy évünk, tisztelt képviselőtársaim; sok indulat, összevissza beszéd, sok idegeskedés és sok-sok milliárd többletkiadás volt az elmúlt egy év ára.

Az elmúlt évek vegytiszta háborús populizmusához képest az MDF nagy előrelépésnek tartja a Fidesz felismerését, amely szerint az erőszak nem vezet sehová, és a népszavazás nem kormánybuktató tényező. Figyelemre méltó, hogy a Fidesz politikusai egyértelműen elhatárolódtak a korábban mindig baljós kétértelműséggel megközelített erőszaktól. Egyetértünk a Fidesz vezetőinek nyilatkozataival, az erőszak megsokszorozza az erőszakot, és aki erőszakhoz nyúl, akarva-akaratlanul is a hatalom szolgájává válik. Nem tüntetéssel, lázongással kell a fennálló kormányt megbuktatni.

Mi, demokraták és konzervatívok évtizedek óta ilyen elvek mentén élünk és politizálunk, tudjuk, hogy a cél nem szentesíthet minden eszközt a politikában sem. Az erőszak egyértelmű elvetése mellett is üdvözlendőnek tartjuk, hogy a legnagyobb ellenzéki párt egy év késéssel bár, de tisztázta viszonyát 1956-hoz.

Tavaly, az ünnep ötvenéves évfordulójához méltatlan módon egyes fideszesek hamis és célzatos párhuzamot vontak a Magyarország szabadsága és függetlensége érdekében fellépő hősök és a céltalanul lázongó, törő-zúzó utcai harcosok között - még képviselő is volt köztük. Mindezt egyedül azért, hogy a leegyszerűsítő történelmi analógiával később ráüthessék a kormányzatra a billogot: ők sem jobbak Rákosinál.

Szerencsére a Fidesz időben felismerte, hogy a rendszerváltás demokratikus vívmányainak elbagatellizálása sehova nem vezet. Helyes az a megállapítás: ma senkinek nem áll jogában erőszakoskodni, hamis párhuzamot vonni '56 pesti srácai között, mert akkor diktatúra volt, ami pedig most, tavaly az utcán volt, az már demokráciában történt, és nincs az országban idegen hatalom.

(12.10)

Helyes az a megállapítás is, hogy a népszavazás intézménye egy kormány megbuktatására jogilag aligha alkalmas, tisztelt képviselőtársaim. Konzervatív politikusként bízom benne, hogy ez egy új út kezdete, amelynek során a legnagyobb ellenzéki párt végre visszatalál konzervatív gyökereihez, és a kormánypártokkal együtt ismét a valódi eredményekkel kecsegtető parlamenti munkát fogja választani felelőtlen populista megnyilatkozások, a végső megoldást nem jelentő népszavazási kezdeményezések és az utcai politizálás helyett.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF és a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 28 2007.10.24. 17:41  15-198

DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Asszony! Mindenekelőtt szeretném felszólalásomat azzal kezdeni, hogy évek óta gyakorlat itt az Országgyűlésben, hogy a nagy törvények általános vitája után föláll az előterjesztő miniszter, és azt mondja: no, tessék látni, senkinek nem volt jobb javaslata, ezért tovább folytatjuk és részletes vitára visszük a saját előterjesztésünket, merthogy senki jobbat nem tudott elénk terjeszteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! Ez a mai vita nem arról szól, hogy kinek milyen javaslatai vannak; ez a mai vita a Házszabály alapján egy olyan általános vita, amelyben az önök által elénk terjesztett törvényjavaslatról, annak egészéről, egyes részeinek szükségességéről és szabályozási elveiről vitatkozunk. Mindenesetre szerettem volna azt elkerülni, hogy a későbbiekben azt a vádat kapjuk meg, hogy senki nem hozott ide ettől jobb előterjesztést, mint amit önök elénk terjesztettek. (Taps a Fidesz soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészségügyben évek óta ismételgetett, mindenki által ismételt problémára a politikai közbeszéd az elmúlt másfél évben kétféle megoldást javasolt. Az egyik megoldás úgy szólt, a kormánypártoké, akik ráolvasásszerűen ismételgették, hogy a több-biztosítós rendszer az, amely csodaszer lesz minden nyavalyánkra. A másik álláspont a nagyobbik ellenzéki párt álláspontja: a párt által ismételgetett tagadás, és a "költsünk többet az egészségügyre, kevesebb pénzből vagy bevételből" varázslatra tett folyamatosan javaslatot.

A Magyar Demokrata Fórum szerint szükség van a változásra, szükség van az átalakításra, de nem létezik csodagyógyszer, mindennek megvan a maga kockázata és a maga mellékhatása. Varázslatok pedig nincsenek, ezt tudjuk.

Az ország lakosainak biztonságát, gazdasági stabilitását, jövőbeli lehetőségeit meghatározó egyik legnagyobb és legfontosabb szolgáltatórendszer az egészségügy rendszere. Az ellátórendszer és az egészségbiztosítás átalakítását ezért csak jól megalapozott, megfelelő hatástanulmányokkal alátámasztott programmal, valódi egyeztetésekkel, józan időbeli ütemezéssel, rákészülési idővel és nem utolsósorban az érintettek felkészítésével szabad csak megvalósítani. Az egészségügyi ellátórendszer átalakításának eddig megtett lépéseivel nem az a baj, hogy a célkitűzés hibás lett volna. Az a baj, hogy a tervezés hihetetlenül felületes volt, rosszul ütemezett, ezért a koncepciót a politikai alkuk és a lobbik könnyen tovább tudták torzítani. A megvalósítás részletei kidolgozatlanok maradtak mind a mai napig, ötletszerűen, kapkodva történtek. Nem hagytak időt az értelmes megvitatásra. Ennek következtében a betegellátásban máig is tartó zavarok súlyos bizonytalanságot keletkeztettek, mindezek pedig közvetlenül rontják a betegellátás minőségét.

(Az ülés vezetését Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke veszi át.)

Sajnos, az egészségbiztosítás átalakításával kapcsolatos döntések előkészítésében is a fenti felelőtlenség és a kapkodás látható. Politikai alku köttetett. Fejére állított tervezés történik hetek óta, szinte szemünk láttára folyik az a munka, amely bizonyítja napról napra, hogy gombhoz varrják a kabátot. Azaz először kijelentették, hogy lesz több-biztosítós modell - már vagy négy-ötféle fajtájával is találkoztunk -, majd utána keresték meg a magyarázatot, hogy ez milyen formában és miért jó megoldás. A Magyar Demokrata Fórum képviselői azért tettek fel kérdéseket, 48 kérdést az egészségügyi miniszternek, hogy még a törvény benyújtása előtt világossá váljanak a legfontosabb összefüggések. Megkaptuk a választ és a minisztérium által időközben közzétett koncepciót. Szomorúan állapíthatjuk meg, hogy ezek a válaszok többségükben csupán ígéretek, bizonyítékok nélkül.

A gyógyításnak Hippokratész óta a legfontosabb alapelve: nil nocere! - vagyis ártani nem szabad. Mindig a legjobb eredményt, a legkisebb ártalmat ígérő gyógyítási módot kell választani az orvosoknak a lehetőségek közül. Ezt az elvet egyébként nem ártana a politikusoknak, döntéshozóknak az esküjébe is beletenni. Csak az a reform fogadható el, amelynek kockázatai és mellékhatásai nem nagyobbak, mint más megoldásoknak.

Béki Gabriellával egy mondat erejéig vitatkoznék. Számomra nem a reform fogalma a lényeg, hogy azt precízen meg tudjuk határozni - sokkal fontosabb a reform célja: nil nocere! Márpedig ez az előterjesztés, amelyről beszélünk, egyelőre nem bizonyítja azt, hogy önök tisztában lennének azzal, mennyi káros következménnyel járhat ez a döntéssorozat. Számunkra csak az a reform fogadható el, amelynek kockázatai és mellékhatásai, még egyszer mondom, nem nagyobbak, mint más megoldásoknak. A minisztérium által megjelentetett koncepció tartalma, a reform megvalósításának tervezett módja előre láthatóan erősen növeli a kockázatot, és kiszámíthatatlan mennyiségű mellékhatása van. És ez nemcsak a Magyar Demokrata Fórumnak a véleménye. Hallhattuk itt az ellenzéki képviselőtársak véleményét is, de amit láttunk, az elmúlt hét egyeztetési paródiája: számos szakmai és civil szervezet mondott véleményt a tervekről, ám egy sem akadt, amely elfogadhatónak tartotta volna az önök elképzeléseit.

Mondhatják, hogy az ellenzék elfogult, mondhatják azt, hogy minden szakmai szervezet csupán a maga érdekeit védi, ám itt független szakértőkről is szó van, a kormánypártok oldalán álló szervezetekről, sőt a nagyobbik kormánypárt e padsorokban ülő szakpolitikusainak egy része sem tudja elfogadni a felvázolt megoldást.

A Magyar Demokrata Fórum egészségügyi kabinetje megvizsgálta az egészségbiztosítás átalakításának koncepcióját és a miniszteri válaszokban foglalt átalakítás kockázatait és mellékhatásait. Ennek alapján nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy nem támogatjuk a tervezetet. Nem támogatjuk, mert az átalakítás számos kérdése tisztázatlan; egyszerre oly sok ponton változtat a rendszer működésén, hogy a változtatások összefüggései kibogozhatatlanok. Ezt megismerni, ehhez alkalmazkodni képtelen mind a betegek, mind a szolgáltatók sokasága. Kockázata az, hogy tartósítja az egészségügyben már most is demoralizáló bizonytalanságot a betegek és az egészségügyi szolgáltatók körében. Ez a bizonytalanság súlyos mellékhatásokkal fenyeget: jól képzett egészségügyi dolgozóink, orvosaink felgyorsult elvándorlásával. Ahelyett, hogy biztos jövőt, stabilitást ígérő programokkal megtartani igyekeznénk szakembereinket, az ellenkezőjét teszik.

Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum egyetért azzal, hogy szükség van a reformokra. Ugyanakkor csak olyan reformot tudunk támogatni, amely nem szakítja ketté a társadalmat, amely világos, biztos jövőképet mutat az egészségügyben dolgozóknak, és amely hazai praktizálásra ösztönzi a legjobban képzett orvosainkat és egészségügyi szakdolgozóinkat. Mi, konzervatívok csak olyan intézkedéseket tudunk támogatni, amelyek garantálják a folyamatosan növekvő színvonalú ellátást hazánkban.

Éppen ezért nem támogatjuk ezt az átalakítást, mert a tervezett rendszer egyértelműen a szabad orvoslás ellen hat. Végső soron a pénztár dönti el majd, hogy mely szakrendeléssel, kórházzal köt szerződést. Ez pedig azt jelenti, hogy a biztosító dönt majd a beteg helyett, ami újabb kockázatokkal és mellékhatásokkal fenyeget. A betegeket már eddig is kezelték valahol, sok krónikus beteget hosszú-hosszú évek óta ugyanott, ahol betegségük minden részletét ismerik már, betegségük teljes története egy helyen van.

(14.30)

Már most is, a kórházak átszervezése következtében sok betegnek új, ismeretlen helyre kellett mennie, egy év múlva aztán jön majd egy biztosító, és azt mondja, mással kötött szerződést, megint máshova kell a betegnek majd mennie. Be kell látnunk, hogy az állandó változás a kezelésben igen súlyos kockázatokat jelent. Mondhatja persze a biztosító ügyintézője, hogy az új helyen jobb az ellátás. De miért hinné el neki a beteg, amikor neki az eddigi ellátási helyszín is jó volt? Nem támogatjuk a tervezett átalakítást, mert nem tisztázott, hogy pontosan milyen ellátást kaphat majd a beteg.

A tárca azt állítja, hogy ugyanazt, amit eddig, ám ez csupán egy újabb ígéret, amire egyetlenegy bizonyítékot még nem nyújtott a tárca. Nincsenek bizonyítékok, ugyanis egy homályos megfogalmazású, tisztázatlan működésű bizottság megnevezése nem elegendő. Nem támogatjuk a tervezett egészségbiztosítási reformot, mert az átalakítás nem segíti elő a szolgáltatók közötti versenyt, amely csakis akkor valósulhat meg, ha a beteg szabadon választhat. Természetesen nem gondoljuk, hogy ez a választás egy korlátlan választási lehetőséget jelent, de világos és átlátható szabályokkal, a betegek megfelelő tájékoztatásával lehet úgy alakítani a rendszert, hogy a kockázatokat és mellékhatásokat a lehető legkisebbre csökkentsük.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma Magyarországon az egészségügyi ellátórendszer egyik legsúlyosabb betegségére semmi megoldást nem kínál a tervezett átalakítás. Nem látható garancia arra, hogy a paraszolvencia, a hálapénz hogyan szüntethető meg ezzel a rendszerrel. A Magyar Demokrata Fórum egyetért az átalakítás szükségességével, de csak olyan reformot támogat, amelyben megszűnik a hálapénz által fenntartott torz érdekeltség, helyenként nyílt korrupció az egészségügyben. Be kell látnunk végre, hogy csak akkor teremthetünk tisztességes viszonyokat, ha legálisan adható, tisztességes, átlátható tarifarendszert hozunk létre, amely növelné az orvosok és a betegek közötti bizalmi viszonyt, lehetőséget teremtene a valódi kiegészítő biztosítások megerősödésére is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem támogatjuk a tervezett átalakítást, mert az a kockázata, hogy a tervezettnél lényegesen többe kerül majd. A működési költségek növekedése ugyanis annak ellenére kiszámíthatatlan, hogy az állítások szerint a bevétel 4 százalékában maximalizálják majd, amely egyébként a jelenlegi működési kiadásoknak közel háromszorosa. A jelenlegi működési kiadás a bevétel körülbelül 1,5 százaléka. Ez az emelkedés kis jóindulattal még elfogadható is lenne annak érdekében, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár képes legyen valódi biztosítóként működni, ellenőrizni a kiadásokat. E ponton meg kell jegyeznem, hogy már eddig is szükség lett volna hasonló működési költségvetésre, a feladatok pontosítására, elvégzésük számonkérésére. Nem hisszük azonban, hogy ez elegendő lehet a megsokszorozódó igazgatóságok, apparátusok, rezsiköltségek, irodák és plusz még az OEP valamiféle utódszervezetének a fenntartására is. Európa-szerte az idősödő lakosság növekvő gyógyítási és ápolási igénye miatt folyamatosan növekednek a kiadások. Ez Magyarországon sem lesz másként. Elhihető az, hogy a biztosítók majd ugyanannyi pénzből, mint eddig, bármilyen takarékos működés mellett képesek a jövőben kifizetni mindazt az ellátást, amire a betegeknek valóban szükségük van? Ez eddig még sehol, egyetlen működő rendszerben sem sikerült.

Tisztelt Miniszter Asszony! Hollandiában nem kevesebb pénzből nyújtanak a biztosítók magasabb színvonalú ellátást, hanem sokkal-sokkal többől, és még így is hiány képződik ott is. Erre a valóban súlyos, a jövő Magyarországának gazdasági és társadalmi stabilitását fenyegető veszélyre a javaslat az illúziókon túl semmilyen választ nem ad.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma már többen idézték Kornai János professzor úrnak a szombati újságokban megjelent cikkét, aki közismerten a biztosítási reform híve. Azonban ebben a cikkben elhatárolódott a koncepcióban megfogalmazott megoldásoktól. Hogy miért határolódott el? Szó szerint szeretném őt idézni. "Az egyik oldalon mesterségesen létrehozott kis számú vevő, a másik oldalon a kapacitások viharos szűkítése és koncentrációja nyomán sok helyütt monopolista vagy majdnem monopolista eladó áll. Minden tankönyv megírja: ez egyike a leghátrányosabb piaci konfigurációnak. Instabil állapotot hoz létre, módot ad a visszaélésekre, zsarolásra, korrupcióra csábít, szinte kiköveteli az állandó intervenciót, versenyen kívüli eszközök bevetését".

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum évek óta küzd a korrupció ellen. Éppen ezért nem támogathatunk olyan megoldást, amely az egészségügyben kialakult amúgy is nehéz és tisztázatlan helyzetet nemhogy javítja, hanem mint ahogy a közgazdász professzor megállapítása aláhúzza, tovább rontja azt. Kérem a kormányt és valamennyi felelős politikai erőt Magyarországon, hogy ebben az ügyben most tegyük félre a kialakult indulatokat és a gyanakvásokat. Kezdjünk egy szakmailag megalapozott tárgyalást az egészségügyünk jövőjéről! Felejtsük el a csodaszereket és a varázslatokat, térjünk vissza a földre és a valóságba!

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem példa nélküli az, amit én szeretnék kérni. A kezemben tartom azt az 1991-es országgyűlési határozatot, amely a társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról és a rövid távú feladatokról szóló országgyűlési határozat volt. Mindenki tudta, mekkora átalakításba kezd az Országgyűlés 1991-ben. Ezért a legnagyobb konszenzusra törekvés vezérelt mindenkit. Ez az anyag egy koncepció elfogadását tette lehetővé, egy olyan koncepció elfogadását, amelyben bízhattunk, hogy jöhetnek-mehetnek kormányok, de a drága pénzünkön elindított nagy reformoknak lehet és kell a következő ciklusban, hogy folytatása legyen. Ilyen kitételek szerepeltek az 1991-es országgyűlési határozatunkban, hogy az Országgyűlés felkérte a kormányt, hogy a társadalombiztosítási rendszer átalakításához szükséges törvényjavaslatokat, valamint a társadalombiztosítási reformmal összefüggő alkotmányos szabályozási kérdéseket dolgozza ki. Ki beszél itt ma azokról az alkotmányos aggályokról előterjesztés szintjén, amelyek megfogalmazódnak nemcsak fanyalgó ellenzékiektől, hanem a szakma kiváló közgazdászprofesszorai részéről vagy az érintett biztosítók részéről?

Nagy tisztelettel kérem ezért a sokkal megalapozottabb előkészítését annak, hogy az egész egészség- és társadalombiztosításunkat érintő ilyen kérdésekben kiérleltebb módon kezdje meg a kormányzat az átalakítást, hiszen senkinek nem lehet érdeke, hogy az egészségügy kierőszakolt átalakításának következménye újabb, még súlyosabb nehézségeket okozzon, újabb vargabetűk jelenjenek meg mindannyiunk anyagi és szellemi áldozatai árán. Legyen az egészségügy átalakítása az első, ahol pártpolitikai érdekeken felülemelkedő megállapodást tudunk kötni, nézzük meg a '91-es megoldási javaslatainkat, és meggyőződésem, hogy közös nevezőre tudunk jutni számtalan kérdésben. Mindazonáltal a Magyar Demokrata Fórum egyetért a változtatás szükségességével, de csak olyan megoldást támogat, amely számol a jövőben keletkező feszültségekkel, a fenntartható rendszert próbálja kialakítani, és a minimális kockázatokkal és mellékhatásokkal próbálja megtervezni mindannyiunk egészségbiztosítását a jövőben.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 36 2007.10.24. 1:39  15-198

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Kökény Képviselő Úr! Valószínűleg nem volt az ülésteremben, azzal kezdtem a felszólalásomat, hogy általában kormánypárti reagálás az, hogy rögtön az általános vita első köre után azt mondják, hogy senki nem tudott jobb javaslattal előállni. Tisztelt Képviselő Úr! Tessék megnézni a Házszabályt! A Házszabály 101. §-ának (1) bekezdése arról szól, hogy mi az általános vita. Az önök által, a kormány által benyújtott törvény vitája arról szól, hogy a törvény egésze vagy annak részei szükségességéről kellene beszélnünk, kellene beszélnünk arról, hogy a szabályozás elveivel ki hogyan ért egyet. De azt nem lehet elvárni egy ilyen vitanaptól sem és egy ilyen vitától sem, hogy itt ötféle javaslat küszködjön. Egyet lehet tenni: önök másfél éve beszélnek egy előterjesztésről, aminek két héttel ezelőttig egy sorát le nem írták, borzolják a kedélyeket, ehhez képest az önök javaslatáról folyik ma a vita. Ne tessék a felelősséget visszahárítani, hogy senki más jobb javaslatot ide nem tett!

A második javaslatom pedig az, hogy mi megnéztük a Szocialista Párt választási programját. Tessék nekem megmondani, hol találja meg ön a szocialisták választási programjában a több-biztosítós modellre való utalást! Egyetlenegy szó erről nem volt az önök választási programjában. Ez ma egy koalíciós alkukényszer, egy politikai kényszer, de akkor legyen szíves ezt felvállalni, nem pedig azt mondani, hogy ez a Szocialista Pártnak a programja volt már korábban is. (Szórványos taps az ellenzék soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 6-8 2007.10.29. 5:24  6-12

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Néhány alapvetést szeretnék rögzíteni napirend előtti felszólalásom kezdetén. Fontos, hogy az adófizetésre kötelezettek fizessenek adót. Fontos, hogy ebben az országban ne azt a középosztályt sarcolják újabb adókkal, aki eddig is vállán vitte a költségvetés terheit, hanem tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy az adózók körét kiszélesítsük, és akik eddig nem fizettek adót vagy hiányosan fizettek adót, a jövőben ők is adót fizessenek. Ebben egyetértünk a kormány erőfeszítéseivel.

Nem az a baj, hogy APEH-vizsgálatok folynak, hanem az, hogy összevissza beszélnek a vizsgálatot végzők. Az összevissza beszéd alapja pedig a hiányos törvényi szabályozás.

Mit állít az APEH az egyébként nyilvánosan honlapjáról letölthető tájékoztatóban? Azt állítja, hogy nem elég szigorúak a büntető törvénykönyv szabályai, az adócsalásra vonatkozó paragrafusai, nem elég szigorúak az adótörvény szankciói ahhoz, hogy mindenkit elriasszanak az adócsalástól.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a szigort pótolja ez a tájékoztató, amelynek egyetlen célja van: az adócsalókat elriasztani. Az az én kérdésem a miniszter úrhoz, hogy a végrehajtó hatalom utasításaival pótolhatja-e a hiányzó törvényi szabályozást. Tisztelt Miniszter Úr! Jogállamban, demokráciában ez még egyetlenegy kormánynak nem sikerült.

De ha már itt tartunk, szeretném megkérdezni, hogy miért nem a törvények szigorítását kezdeményezte miniszter úr ahhoz, hogy el lehessen riasztani az adócsalókat. Vagy miért nem alkot a kormány törvényt arról, hogy a vagyongyarapodási vizsgálatnak mi az eljárási menete? Összesen két szakasz található az adózás rendjéről szóló törvényben, például a becsléssel megállapítható adóalapról, de nincs egy koherens jogszabályi háttere és törvényi eljárási szabályozása annak, ami egyébként a jogbiztonságot jelentené, hogy mit jelent az a sok összevissza beszéd, amiből az elmúlt napokban önök többféle variációt mutattak nekünk.

A baj azzal van, hogy emiatt Magyarországon nincs ember, aki elhiszi önöknek, hogy ugyanolyan elvek és ugyanolyan vizsgálati módszer alapján vizsgálta az APEH a főnökeit, a pénzügyminisztert és Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, mint amilyen elvek alapján vizsgálja egyébként a magyar vállalkozókat, adófizetőket vagy adott esetben ellenzéki képviselőket.

És hogy milyen ellentmondásos volt ennek a háttere, csak hadd mondjam a három variációt. Kezdetben arról volt szó, hogy vagyonosodási vizsgálat indult. Később ezt adóellenőrzésre változtatták, a ma reggeli hírek szerint már csupán adóegyeztetésekről van szó.

Tisztelt Miniszter Úr! Az adóhivatal nyilatkozatai abban sem voltak következetesek, hogy először hivatkoztak valami számítógépes véletlen rendszerre, majd később ez is változott, és kiderült, hogy a kiválasztás nem véletlenszerű, hanem nagyon is célzatos. Csak el kell olvasni az önök tájékoztató anyagát, és mindenre választ kapunk.

Az APEH honlapján olvasható, hogy a vagyongyarapodási vizsgálatokra az adózó magánszemélyek nem véletlenszerűen, hanem célzottan kerülnek kiválasztásra - még mindig az ön szövegét, illetőleg az APEH tájékoztatóját idézem -, az ellenőrzés tehát már egy gyanút fogalmaz meg. Mindezek mellett pedig erős a gyanú arra is, hogy az adóhivatal az Alkotmánybíróság által tiltott, készletező adatgyűjtést is folytat.

De idézhetnék itt miniszter úrtól a múlt heti interpellációra adott válaszából, amely szerint az egyébként nyilvános ingatlan-nyilvántartást, cégnyilvántartást és különböző járműnyilvántartásokat veszik alapul, amiről ön azt állítja, hogy nyilvános.

Tisztelt Miniszter Úr! Mióta nyilvános és mindenki számára hozzáférhető az ingatlan-nyilvántartásnak az a része, amellyel önök dolgoznak, amely az egyedi adatokat, a vételárat, a hitelt, a fizetési feltételeket taglalja, vagy mutasson nekem egyetlenegy nyilvános gépjármű-nyilvántartást! Azt látjuk, hogy ebben a történetben mindenki összevissza beszél.

Vonatkoztassunk el attól, hogy valóban érint ez a vizsgálat néhány képviselőt is vagy politikust. Számomra mégiscsak az a legfontosabb kérdés, hogy a hétköznapi esetekben mire számíthatnak az adózó állampolgárok, akiknél nem áll rendelkezésre a nyilvánosságnak az az eszköze, ami egyébként a közélet szereplőinek rendelkezésére állt, vagy az érdekérvényesítés lehetősége jóval kisebb.

Az eset pontosan rávilágít a vagyonosodási vizsgálatok körüli jogbizonytalanságra. Látható, hogy nincs törvényi garancia sem a bizonyítás szabályaira, sem az elévülési időn túli (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) bizonyítás vizsgálattartamára és tilalmára, sem a bizonyítási teher törvényi feltételeire, sem az átlátható (Az elnök ismét csenget.) eljárási szabályokra, az adatvédelem pontosítására, és arra, hogy készletező adatgyűjtést...

ELNÖK: Köszönjük szépen, frakcióvezető-helyettes asszony.

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): ...végezhet-e az APEH.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban. - Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

(13.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 62 2007.11.05. 2:40  61-67

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Miniszter Úr! A Magyar Demokrata Fórum nemrégiben felszólította a kormányt, hogy az adóhivatal által végzett vagyongyarapodási vizsgálatoknak teremtse meg a megfelelő törvényi garanciáit.

(14.40)

A kormányszóvivő erre így reagált: "Amit az MDF elnöke kér, az a Gyurcsány-kormány számára magától értetődik, még csak törvénybe sem kell foglalni." Igen gyenge válasz ez egy jogállamban a kormány részéről!

Tisztelt Miniszter Úr! A vagyonosodási vizsgálatokkal összefüggésben a kormány tavaly módosította az adózás rendjéről szóló törvényt. Annak érdekében, hogy a vizsgálatok megindíthatók és lefolytathatók legyenek, a törvény, úgymond, hozzáfércelt néhány rendelkezést, de nem alkotott egy összefüggő, átlátható eljárási rendet ebben a kérdésben, pedig nem vitásan egy önálló, adóellenőrzésektől elkülönülő eljárásról van szó. Megítélésünk szerint látható, hogy a vagyonosodási vizsgálatok rendszerének nincsenek körülhatárolt szabályai a bizonyítás szabályaira, az elévülési időn túli bizonyításokra, a bizonyítási teher törvényi feltételeire, átlátható eljárási szabályokra, az adatvédelem szabályainak pontosítására, illetve arra, hogy végezhet-e az APEH készletező nyilvántartást, sőt egyáltalán, milyen adatgyűjtést végezhet az APEH törvényi felhatalmazás nélkül.

A Magyar Demokrata Fórum azért emelt szót, hogy a vizsgálatokkal összefüggő eljárásoknak legyenek átlátható és következetes törvényi szabályai, legyen egyenlő mérce mindenki számára az adótörvényekben. A pénzügyminiszter úr korábbi válaszai sem oszlatták el kételyeinket afelől, hogy a vagyonosodási vizsgálatok során a kiválasztási szempontok, a bizonyítás és a megállapítás, a marasztalás szempontjai esetlegesek, a szabályozás pedig meglehetősen hiányos. Az adóhivatal több belső tájékoztatót és utasítást adott ki ebben a körben, az ellenőrök lényegében ebből dolgoznak. Hasonló tájékoztatókat adott ki a nyilvánosság számára is az APEH. Meggyőződésünk, hogy a végrehajtó hatalom belső utasításokkal, tájékoztatókkal nem pótolhatja a hiányzó törvényi szabályozást. Erre tekintettel kérem, szíveskedjék álláspontjáról tájékoztatni az alábbiakban:

Elégségesnek tartja-e ön, miniszter úr, a vagyonosodási vizsgálatokkal összefüggő törvényi garanciákat? Nem gondolja-e, miniszter úr, hogy egy olyan eljárás, amelyen nemritkán emberi egzisztenciák múlnak, megérdemelné, hogy törvényben, megfelelő módon szabályozzák?

Várom a miniszter úr válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 66 2007.11.05. 1:00  61-67

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Miniszter Úr! Nem vitásan egy önálló, adóellenőrzésektől elkülönülő eljárásról van szó. Ön meg a kormányszóvivő pontosan ezt erősítette meg, amikor elmondták, hogy a kiválasztás véletlenszerűsége vagy célzatossága többek között azért különböző, mert itt kétféle eljárásról van szó. Ez volt az összevissza beszédüknek az alapja.

Nem fogadom el a miniszter úrnak a válaszát, mert törvényi garancia híján nincs egységes jogalkalmazás, nincs egységes joggyakorlat, nincs egységes eljárási rend, sámfán készülnek az eljárási szabályok, és ezt - engedje meg, hogy azt mondjam: - méretre szabják. Miniszter úr, nincs ember ma Magyarországon, aki elhiszi, hogy ugyanolyan eljárási szabályokat alkalmaz a kormány irányítása alatt lévő APEH a miniszterelnökre, mint egy vidéki ellenzéki vállalkozóra. (Közbeszólások és moraj az MSZP-s képviselők soraiban.)

Nos, miután ez az egész eljárási menet a jogbiztonságot veszélyezteti, ezért a válaszát nem tudom elfogadni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 10-12 2007.11.12. 5:20  9-12

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Remélem, minden politikus érzi ma itt a parlamentben a változásnak és a változtatásnak a szükségességét a politikában. A nagy változásokra szomorú események is okot adtak Európában és a világban. Ilyenek voltak a nagy nemzeti tragédiák, katasztrófák is. Ugyanakkor van ennek a változásnak egy sokkal vidámabb lehetősége és napja, hiszen az új év mindannyiunknak meghozza annak az esélyét, hogy szakítsunk azzal a hagyománnyal, amelyet itt az Országgyűlés az elmúlt évben vagy elmúlt években megteremtett. Ne várjuk meg azt, hogy egy katasztrófa legyen az, amelyik józanságra fogja inteni a mai magyar közéletet.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum nevében arra kérem a parlamenti pártokat, hogy 2008 legyen az új politika éve, hogy az új év valóban egy új, a zsákutcából való közéletet jelentse mindannyiunk és egész Magyarország számára. Tisztelt Képviselőtársaim! Ehhez azonban a népszavazási őrületet kellene abbahagyni és azt a fajta politikai gumicsont-politizálást, aminek az elmúlt hónapokban is részesei lehettünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a változáshoz a szándék megvan, higgyék el, nagyon könnyű a megvalósítás, mert lelkük mélyén mindannyian tudják azt, hogy ez mit jelentene: értelmes programok mentén értelmes párbeszédet folytatni, kompromisszumot kötni, valódi megoldásokat keresni a versenyképesség és a nemzeti felemelkedés érdekében. Kényszerítően érezzük az utcán járva, a munkahelyeken, a sajtóban és bárhol annak az igényét, hogy változni és változtatni kell nekünk a közéleten.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma még nem késő azt a fajta népszavazási őrületet abbahagyni, amely már-már paródiává nőtte ki magát. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért is érdemes ezen egy kicsit komolyabban is elgondolkodni, mint a pártüzenetek szintjén, mert aki kezébe vette a legújabb felmérést, a Medián felmérését, az láthatja, hogy egyedül a Magyar Demokrata Fórum képviseli a választók azon 60 százalékát, akik ma nem érzik értelmét a pártok által előadott népszavazási komédiának, és teljes joggal úgy vélik, hogy a képviselőket azért fizetik, hogy itt a parlamentben végezzék a dolgukat, és azt a feladatot, amit a parlamentnek kell elvégezni, nem testálhatják át az emberekre. Annál is inkább, mert tíz megkérdezettből hatan azt mondják, hogy a parlament végezze el a dolgát, és mindösszesen négyen mondják azt, hogy biztosan részt vennének egy népszavazáson.

Tisztelt Képviselőtársaim! A megkérdezett emberek, a nép okosabb, mint a politikusaik. Ők ugyanis maguktól is tudják, mit jelent a képviseleti demokrácia Magyarországon, mit jelent az a döntés, amit önök ki akarnak erőszakolni, hogy a népszavazáson ugyan megszületik egy igen, ugyanakkor a döntés itt, ebben a parlamentben kell hogy megszülessen, mert törvény nélkül soha nem lesz hatálya az ő igenjeiknek. Ezért utasítja el a megkérdezettek 60 százaléka magát az intézményt, és teljesen joggal.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mert ahhoz, hogy egyébként az ő akaratuk érvényesüljön, önöknek kellene itt, a két szemben ülő nagy frakciónak egyetérteni. Ha pedig önök nem akarnak egyetérteni, a népszavazás után sem lesz törvény azokról a kérdésekről, amelyekben egyébként ki akarják íratni drága pénzért, 5 milliárd forintos népszavazással azokat a kérdéseket, amelyek nem oldják meg hosszú távon a problémáinkat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ahhoz, hogy megváltozzon a közélet, és jobb legyen a világunk, bizony az kellene, hogy a parlament végezze a dolgát. A parlamentnek pedig az a dolga, hogy törvényeket alkosson, egyeztessen, kompromisszumokat kössön, és szeretném kétszeresen aláhúzni: és egyik legfontosabb dolga, hogy ne sértsenek törvényt. Ne sértsenek törvényt úgy sem, hogy egyébként a hivatalos kampányidőszak előtt nagy csinnadrattával elindul egy parlamenti párt kampánya akkor, amikor a törvény azt mondja, hogy a kampány csak akkor indulhat, ha a köztársasági elnök úr a népszavazást kiírja.

(13.30)

Ki foglalkozik ebben a Házban a jogalkotók törvénysértéseivel?

De ne legyen törvénysértés abban az értelemben sem, ami történt tavaly az Országgyűlésben. A kamarai törvényt elfogadta az Országgyűlés. Mi kértük, hogy a köztársasági elnök úr forduljon az Alkotmánybírósághoz. Végül az Alkotmánybíróság Csáky András képviselő indítványára meghozta a maga döntését minap. A döntés elég szomorú. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Teljesen egyértelműen megállapítja, hogy az Országgyűlés törvényt sértett...

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes asszony! Kérem...

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): ...hogy nem tartotta be a jogszabályokat, de az idő múlására való tekintettel nem helyezte hatályon kívül. Erre szerettem volna felhívni a képviselők figyelmét.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 12 2007.11.19. 5:08  11-12

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Örömömre szolgál, hogy mind több parlamenti párt ismeri fel annak szükségszerűségét, hogy vannak olyan közös, össznemzeti ügyek, amelyek kedvéért még a népszavazási ötletdömpingben testet öltő politikusimunka-sztrájkot is érdemes felfüggeszteni.

Egyre többen ismerik fel azt, hogy igenis érdemes és ismét okos dolog felvenni a parlamentben a munkát, hiszen ez az előrelépésnek, ez a jövőnknek, ez a politikánknak az alapja. Az összefogás közös nevezőjének és a megoldáskeresésnek ma a közéletünkben nincsen alternatívája. Az MDF Európa-politikáját kezdetektől fogva is a közös nemzeti vállalkozások elve határozta meg. Konzervatív pártként hiszünk abban, hogy hazánk uniós tagságának alapját össznemzeti érdekeknek kell alkotniuk, amelyek felülírnak minden pártpolitikát. Ezen a területen nincs helye sem a ravaszkodásnak, sem az ügyeskedésnek.

A Magyar Demokrata Fórum ezért üdvözli a Fidesz által a 2011-es magyar EU-elnökség előkészületeiről kezdeményezett ötpárti egyeztetést, és természetesen részt veszünk rajta, hiszen a Magyar Demokrata Fórum a tisztességes párbeszéd és a szóértés pártja.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, áttanulmányoztuk ezt a hatpontos megállapodástervezetet, és annak érdekében, hogy biztos siker és eredmény koronázza ezt a fontos találkozót, két új ponttal javasoljuk kiegészíteni ezt a tervezetet. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, abban mindannyian egyetértünk, hogy Magyarország számára a 2011-es év első féléve nagyon döntő időszak lesz. Az MDF álláspontja szerint ezért a parlamenti erőknek közösen kell annak érdekében fellépniük, hogy a fontos hat hónap sikerét semminemű pártpolitikai és pártérdek ne írhassa felül.

A hatpontos tervezet sikere érdekében az MDF által javasolt 7. pont szerint elengedhetetlen, hogy a parlamenti pártok 2008-tól új politikát folytassanak, amely egymás és a választók tiszteletén alapszik. A felelősségen és tisztességen alapuló új politika lényege szerint a pártok a 2007-es évvel hagyják maguk mögött a lövészárok-mentalitást, az ország számára káros, a felelőtlen és az öncélú politikai kezdeményezéseket.

Mit látunk ma, tisztelt képviselőtársaim? Folyik a parlamenti munka értéktelenítése, az öt parlamenti párt tárgyalása pedig már végeláthatatlan sort jelent. Nincs ma képviselő a Házban, aki el tudná mondani, hogy milyen szinten és hány ötpárti tárgyalás folyik. Néhánnyal párhuzamosan törvénytervezetet is benyújtottak az előterjesztők, sőt van olyan ötpárti, ami mellé törvénytervezet és még népszavazási kezdeményezés is csatlakozott.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, a felesleges ötpárti tárgyalásokat nem kell lefolytatni, és el kellene kerülni. Erre is tekintettel, valamint a 2011-es magyar EU-elnökséggel kapcsolatos ötpárti megegyezés súlyára tekintettel a Magyar Demokrata Fórum 8. pontként azt javasolja, hogy az ötoldalú megállapodást előkészítő tárgyalásokon és magán a megállapodáson is pártelnöki szinten képviseltessék magukat a pártok. Örömömre szolgál, tisztelt képviselőtársaim, hogy a fontos ötpárti egyeztetés révén más parlamenti erők is elismerik: valódi politikai eredményeket csakis valódi politikai döntésekkel lehet elérni.

Olyan megdöbbentő adatok, mint például a mindössze 1 százalékra zsugorodott gazdasági növekedés, egyre többek számára teszik világossá: ha a politika 2008-ban nem lesz képes valódi megújulásra, akkor ez beláthatatlan következményekkel jár. Új politika nélkül ugyanis a már éppen csak vánszorgó gazdaság nem fog kilábalni a kátyúból. Új politika nélkül a terheket magán viselő középosztály helyzete nem fog javulni, és új politika nélkül nem fog rendeződni a szétzilált és pazarló állami elosztórendszerek helyzete. És új politika nélkül nem fog csökkenni a gigantikus méreteket öltött korrupció, és nem utolsósorban új politika nélkül hazánk uniós elnöksége sem lesz képes sikereket felmutatni.

Tehát itt az ideje, hogy 2008-ban együttesen új politikát kezdjünk. Az esély, tisztelt képviselőtársaim, a kezünkben van, feltéve, hogy 2008-ban a politika valóban munkáról, valóban felelősségről és valóban tisztességről szól. Ehhez első lépésként az kell, hogy az ötletgazdák lemondjanak álságos és hasznavehetetlen népszavazási kezdeményezésükről, s abbahagyva sajátos sztrájkjukat ismét felvegyék a munkát, amiért az adófizetők (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) fizetik őket, és amiért négy évre felelősséget vállaltak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki pártok és a függetlenek padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
118 22 2007.12.10. 5:09  21-24

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Rendhagyó módon egy nagyon rövid kérdéssel szeretném kezdeni napirend előtti felszólalásomat. Tisztelt Pártelnök Urak! Mire várnak még?

Több mint egy hete egy igen egyszerű és nagyon könnyen megválaszolható kérdést tettem fel a Magyar Demokrata Fórum nevében a parlamenti pártok elnökeinek. Azért az elnököknek, tisztelt képviselőtársaim, mert ők képviselik a pártjukat, ők felelősek a pártjuk működéséért. Arra kértük a hivatalban lévő pártelnököket, tegyenek politikai nyilatkozatot, tanúvallomást, hogy soha semmilyen úton, sem közvetve, sem közvetlenül nem részesült a pártjuk korrupciós pénzekben a világsajtóban kirobbant Gripen-botrány kapcsán.

Ne gondolják, hogy a Magyar Demokrata Fórum dörzsöli a tenyerét, hogy valami korrupciós ügy felröppen a magyar politikában, éppen ellenkezőleg, mi, konzervatívok, szégyenletes dolognak tartjuk mindazt, ami a korrupció elleni küzdelemben Magyarországon folyik. Amikor az ősz folyamán készült felmérés azt bizonyítja, hogy a magyar állampolgárok kétharmada társadalmi és gazdasági problémáinknak legfőbb forrásaként jelöli meg Magyarországon a korrupciós helyzetet, és amikor szégyenletes az is, hogy a nemzetközi sajtó arról cikkezik, hogy Magyarországon a vadászgépbeszerzés tenderének megfelelő elbírálásáért bizonyos pártok dollármilliókat kaptak kenőpénzként, akkor, képviselőtársaim, két dolgot rögzítsünk. Az egyik, hogy a Gripen-beszerzés két kormány ciklusát érinti, 2001 szeptemberét és 2002 őszét. Rögzítsük azt is, hogy az ügy szakmai oldala, hogy Gripent, MiG-et vagy F16-osokat kellett volna venni, melyik célszerűbb és melyik gazdaságos, az szakmai kérdés. Ez mérlegelés kérdése, ezen vitatkozhatunk. Amin nem vitatkozhatunk, tisztelt képviselőtársaim, hogy lopni, korrupciós pénzt kérni és elfogadni tilos. Ez az, ami alapján ma minket, parlamenti pártokat közös nevezőben, ez az egy dolog egyesítsen!

Tisztelt Képviselőtársaim! Máig egyetlen hivatalban lévő pártelnök sem írta alá azt a dokumentumot, amellyel felelősséget vállalt volna pártja tisztaságáért a Magyarországon mindeddig példa nélküli nemzetközi szintű korrupciós botrányban. Úgy tűnik, a Magyar Demokrata Fórumon kívül egyetlen parlamenti párt sem érzi szükségét, hogy a nemzetközi sajtó megfogalmazása szerint vezető magyar pártokhoz eljuttatott kenőpénzek vádja alól tisztázza magát. A pártok reakciója több mint beszédes. Ahelyett, hogy nyíltan színt vallottak volna, megkezdődött az ujjal mutogatás, nekitámadtak a tisztánlátást sürgető Magyar Demokrata Fórumnak, bátor szavak helyett, tisztelt képviselőtársaim, gyáva támadás volt a válasz. Minden politikai erő felháborodott, amikor egy egyszerű felelősségvállalást kértünk a pártoktól.

Újra felteszem a kérdést, tisztelt képviselőtársaim: tisztelt pártelnök urak, mire várnak még? Hol van Orbán Viktor, hol van Gyurcsány Ferenc aláírása, hol van Kóka János és Semjén Zsolt aláírása arról, hogy tudomásuk szerint pártjuk tiszta és nem érintett korrupciós ügyben? Sajnos, ezeket a válaszokat nemhogy itt nekünk, egymásnak nem adták meg, de a választóiknak sem. Gondolom, az önök figyelmét nem kerülte el, hogy a legfrissebb hírek szerint várhatóan megindul az a svéd vizsgálat, amely a Gripen-beszerzések magyarországi szálait tisztázni fogja.

Engedjék meg, hogy szó szerint idézzem a svéd államügyészt: "Természetesen megalapozottan gyanítom, hogy bűncselekmény történt önöknél Magyarországon is, nevekkel, időpontokkal, egyéb részletekkel egyelőre nem szolgálhatok." Hadd ismételjem meg, képviselőtársaim, hátha nem hallották: bűncselekmény történt Magyarországon is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Talán meg kell érnünk azt a szégyent, hogy a svéd államügyészség vagy az osztrák államügyészség tisztázza majd Magyarországon egy nemzetközi szintű korrupciós ügy gyanúját, miközben a magyar hatóságok és a magyar parlamenti pártok nem érzik szükségesnek, hogy bármilyen lépést is tegyenek. (Zaj.)

Mikor érzik elérkezettnek az időt a magyar hatóságok, hogy beszédes hallgatás és semmittevés helyett ők maguk kezdjék meg az ország számára kiemelkedően káros korrupciós botrány tisztázását? A kormányszóvivő nyilatkozata után Simicskó István a Fidesz-KDNP nevében is üdvözölte a svéd ügyészség magyarországi vizsgálatát. Egyetértek mindkettőjükkel, de az őszinteségüket kétségbe vonom.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 18 2007.12.17. 5:01  17-20

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Elérkezett 2007 utolsó plenáris ülésnapja, ami úgy általában évekre visszamenőleg is valamiféle mérlegkészítésnek az időszaka.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha nem lenne Magyarországon egy bizakodó, kicsi, de rendkívül megbízható és keményen küzdő középosztály, ha nem lenne Magyarországon egy olyan vállalkozói réteg, amely sokat kockáztat, befektet, nyugodtan elmondhatjuk, hogy 2007-ben a gazdaság összeomlott volna. De talán azt is elmondhatnánk, hogy a társadalom is összeomlott volna ebben az évben, ha nem kap olyan sikereket - na nem a politikától -, mint amilyen sikereket kapott az elmúlt hónapokban, például a sportból.

Azt hiszem, hogy ami az elmúlt napokban történt Debrecenben, az úszó Európa-bajnokságon, az egy fantasztikus érzés volt minden magyarnak. És talán megérdemlik itt, a mai napon azok az úszóink, akik érmet hoztak és csúcsot döntöttek, hogy név szerint is megemlítsük őket: Cseh László, Gyurta Dániel, Kis Gergő, de említhetném a lányokat: Hosszú Katinkát, Verrasztó Evelint, Szepesi Nikolettet, Kovács Ágnest, Mutina Ágnest és a sort folytathatnám, de nagyon igazságtalan lennék... (Általános taps.) Köszönöm a megelőlegezett tapsot a sportolóknak, de a sort nem fejeztem be, mert nagyon igazságtalan lennék, ha az utóbbi időszakbeli fantasztikus sportélményeink kapcsán nem említeném meg Szávay Ágnest és Talmácsi Gábort. Talán ők is megérdemlik. (Általános taps.) Köszönöm szépen.

Tisztelt Képviselőtársaim! (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Ennyit az idei év pozitívumairól, mert azért itt nekünk mégiscsak a közéletről kellene néhány mondatot szólni.

Képviselőtársaim! A miniszterelnök úr az idei év tíz hónapjában rendkívül sokszor állt itt napirend előtti felszólalások kapcsán, és nagyon sok mindent megosztott velünk, többségükben kiérleletlen ötleteket és javaslatokat, amiknek még írásbeli hátterük sem volt. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Tisztelt Képviselőtársaim! És most, amikor eljött az ideje annak, hogy az év utolsó napján egy mérleget készítsünk, akkor a miniszterelnök úr hallgat. Pedig minket, és nemcsak minket, akik itt ülünk a parlamentben, de azokat is, akik nézik a televíziót, és azokat is, akik várják azt, hogy számoljanak el vezető politikusaink az idei évvel, nyilván érdekelné, hogy mi lett azokkal a kérdésekkel, amikre miniszterelnök úr itt az elmúlt időszakban oly sok időt szentelt; mi lett azokkal a tervekkel és programokkal, amelyeket az idei évben a miniszterelnök úr a kormánya nevében meghirdetett.

Ilyen volt a szembenézés programja. Huszonhárom pontból állt, tisztelt képviselőtársaim, talán tavaly januárban jelent meg. Ilyen volt a zászlóshajóprogram, amely már csak öt pontból állt. Ez volt az évértékelő beszédnek egy része, a gyermekszegénység megszüntetése, az iskolai program, a hátrányos helyzetű települések számának a csökkentése, és sorolhatnám. Aztán szeptember 10-én egy újabb programot kaptunk, ez volt a 48 pont, amelyben bizony komoly elemek is voltak, írásos előterjesztés nélkül; növekedésről beszélt miniszterelnök úr, munkahelyteremtésről beszélt, patrióta gazdaságpolitikáról; és aztán ezt követte az ősz folyamán még egy hétpontos program, a tisztasági program.

Tudom, hogy meghirdetni könnyű egy programot, megvalósítani pedig rettenetesen nehéz, de ha most fejből össze is adom, 83 programot hirdetett meg miniszterelnök úr az idei évben, és a számadás napján pedig itt, a parlament előtt hallgat. S nem beszélek akkor a féléves programokról, a jogalkotási programokról, és arról sem, amit meghirdetett miniszterelnök úr és csapata az idei év januárjában: féléves munkatervet állapítottak meg önnönmaguknak, amelyből egyharmadot sikerült teljesíteni. És hol van a júniusi koalíciós megállapodás? Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a megállapodás egy komoly növekedési csomagot is tartalmaz. Hát ezekről szerettünk volna amúgy az év utolsó napján hallani.

Én tudom miniszterelnök úr válaszának egy részét. A kisnyúl esetét fogja említeni: ha van rajtam sapka, az a baj, ha nincs rajtam sapka, az a baj. Miniszterelnök úr, nem az volt a baj az évben, hogy a miniszterelnök úr itt, a parlamentben sokat beszélt, hanem hogy nem a lényegről beszélt. Ma azonban a lényegről szerettük volna hallani: mi az elmúlt egy évi 83 pontnak a hozadéka az ország fejlődése számára és szempontjából?

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 6-12 2008.02.11. 5:31  5-14

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Három évvel ezelőtt Gyurcsány Ferenc a következő mondatokkal kezdte február 14-ei beszédét. "Az elmúlt két évben a politikai évad kezdetén a miniszterelnök az ország házában a kormánypártok és az ellenzék előtt válaszra és kritikára is lehetőséget adva beszédet mond az ország helyzetéről, a köztársaságról. Ezt a fiatal, talán túlságosan is fiatal hagyományt magam is szeretném folytatni a jövőben." Nos, miniszterelnök úr, úgy tűnik, hogy 2008-ban önnek inába szállt a bátorsága, hiszen fontosabbnak tartja a taktikázást, mint azt, hogy az egyébként nemcsak 2003 óta, hanem hosszú évekre visszamenőleg is az évadnyitó beszédét a miniszterelnök a Házban megtartja.

Ebből a taktikázásból az következik, hogy ön elhalasztja legalább egy héttel, mert ha az ellenzék egyik vezetőjének a beszéde csúszik, akkor ön legalább az azt követő hétre fogja elhalasztani a beszédét. Tehát elhalasztotta a beszédét. Azt a beszédet, amit öntől az országgyűlési képviselők, kormánypártiak, ellenzékiek és az ország azért vár, hogy egy programot adjon felelős miniszterelnökként 2008-ban. Nos, ez az elhalasztás azt jelenti számomra, hogy a miniszterelnök úr értékelése talán függ attól, hogy mi hangzik el egy ellenzéki párt egyébként pártrendezvényén, vagy pedig az ön 2008-as beszéde függ attól, hogy egy 2007-es évértékelő beszédben mi hangzik el. Talán következménye ez annak is, hogy reagálni kíván ön arra, ami elhangzik egy ellenzéki pártgyűlésen, de arra a következtetésre is juthatunk, hogy öné legyen az utolsó szó ebben az évértékelő és programadó hajszában.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Mi ez, ha nem egy politikai "Ki nyer ma?" játék, amit itt taktikázással és ügyeskedéssel próbálnak előttünk megjeleníteni? Ott folytatja a két párt a politikai ügyeskedést, ahol 2007-ben abbahagyta, pedig éppen ideje lenne már, hogy változtasson ezen a helyzeten. Hiszen évek óta biciklitárolóról folyik a vita, miközben a vitatkozó felek között vagy fejük fölött összedől maga a családi ház is.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Miközben az MSZP és a Fidesz azzal van elfoglalva, hogy mi lesz a két pártelnök ravaszkodásával, karrierjével, ki mikor beszél előbb vagy később, addig ez a gyermeteg huzavona odavezetett, hogy egyáltalán nem jut idő az ország állapotára, pedig nagyjából egy első osztályos szintjén is megérthető az, amire ma oda kellene figyelni az országban.

Magyarország jelenlegi helyzete öt számtanleckét ad az MSZP és a Fidesz elnökének is arra, hogy lényeges kérdésekről beszéljenek. Olyan lecke ez, aminek az egész ország a saját bőrén érzi a következményeit. Ez sokkal fontosabb lenne, mint az, hogy ki kit hív ki vitára, ki tartja meg előbb az évértékelését, vagy kell-e 300 forintot fizetnünk, vagy nem kell 300 forintot fizetnünk.

Az első lecke, tisztelt képviselőtársaim: az 1 kevesebb, mint a 9. Ez a magyar és a szlovák gazdasági növekedés közötti különbséget mutatja. Lehangoló a különbség. Ugyanakkor megmutatja nekünk világosan, mi az eredménye ennek az évek óta tartó háborúskodásnak, ami a magyar politikát jellemzi. Lássunk tisztán! Elrobogtak mellettünk a környékbeli országok, amelyek néhány éve még irigykedve néztek ránk. Ma pedig, ha hátrafelé néznek, nem is látnak minket a sorban, úgy lemaradtunk tőlük. De a legszomorúbb az, hogy még körvonalaiban sem látjuk azt, hogy ebben az országban arról vitáznánk, hogyan lesz az 1 százalékos gazdasági növekedésből 3-4, netán 9, mint a szlovákoknál van. Nos, jó lett volna megtudnunk, mit gondol a két párt, a két pártvezető és a képviselők a gazdasági növekedés felgyorsításáról, de nem erről folyik a vita.

A második lecke, hogy 8,6 több mint 2,7, hiszen az infláció 2006 első félévében 2,7 százalék volt.

(12.20)

Egyetlen év alatt sikerült az inflációt 8,6 százalékra feltornászni. Nos, igen rossz emlék ez mindannyiunk számára. Úgy tűnik, a kormány így akarja finanszírozni a költségvetési hiányt. Megint csak szerettük volna hallani, mit gondolnak erről a pártok a parlamentben, de nem a lényegről folyik a vita.

A harmadik lecke, hogy 230 ezer kevesebb, mint 325 ezer. A KSH adatai szerint ilyen szomorúra emelkedett a munkanélküliek száma. Mi lesz az ő sorsuk, a százezrek sorsa? Csak annyit kérdeznék, hogy ezeknek az embereknek is azt üzenik-e, hogy igennel vagy nemmel szavazzanak, menjenek szavazni...

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes asszony!

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): ...pedig nekik ettől nem lesz munkájuk.

És, miniszterelnök úr...

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes asszony!

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): ...immáron a sajtón keresztül is a negyedik és ötödik alapvető leckét is elmondanám.

ELNÖK: Illő tisztelettel kérem!

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Szeretnénk, ha a közéleti zsákutca helyett a lényegről beszélnénk.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
123 8 2008.02.18. 8:07  3-16

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ma a Gyurcsány-kormány egy újabb kísérleti szakaszára figyelhettünk fel. Szeretném megkérdezni, miniszterelnök úr: számolja-e ön, hogy ez hányadik az elmúlt három évben?

Tisztelt Képviselőtársaim! Kevesebb improvizációra és több megfontoltságra lenne szükség. A ciklus közepén vagyunk lassan, és még mindig arról beszélünk, hogy milyen szándékai lesznek az elkövetkezendő hetekben, hónapokban a kormánynak, ilyen mondatokat hallottunk, hogy majd megvizsgáljuk, tervezzük, vagy olyat is, hogy egy hónappal a költségvetésünk életbelépése után az önkormányzatok költségvetését érintő helyi kulturális, közművelődési és sok minden, oktatási kiadásokon kíván változtatni a miniszterelnök úr, és semmiféle hátteret nem hallottunk hozzá.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tudathasadásos lennék, ha nem támogatnám a miniszterelnök úrnak azokat a törekvéseit, amelyek egyébként a polgárosodásról szólnak, hiszen a Magyar Demokrata Fórum elmúlt húsz éve nem szólt másról, mint a polgárosodás erősítéséről. De ebből a beszédből számomra az is világossá vált, hogy a kilencvenes évek törekvéseihez képest volt egy nagy vargabetű, és ön most visszatér azokhoz a törekvésekhez, amelyeket mi a kilencvenes években a polgárosodás alapjául szántunk, és én ezt üdvözölni tudom. Emlékeztetem a képviselőtársaimat arra, hogy az egész polgárosodás azzal kezdődött, amit egyébként önök akkor rettenetesen szidtak, igazságtalannak és sok mindennek tartottak: hogyan lehet tulajdonhoz juttatni azokat az embereket, akik egyébként kaptak hideget-meleget a több mint négy évtizedes szocializmusban.

Először is volt a szövetkezeti vagyonnevesítés, az ipari és a termelőszövetkezeti vagyonnevesítés, hogy egy kis tulajdonhoz lehessen juttatni az embereket, akiktől elvették a sajátjukat. Aztán jött a kárpótlás. A kárpótlás szintén ezt a célt szolgálta: hogyan lehet többlábú tulajdonossá tenni embereket, segíteni rajtuk. Persze, csak a szitokszót kaptuk érte: ezért igazságtalan, azért igazságtalan, miért nem volt jó. Jött a munkavállalói részvényprogram, jött az E-hitel, lakáshoz juttattuk - ahogy ön is említette - a bérlakások bérlőinek sok-sok százalékát. Elindult egy olyan folyamat, lehetett vitatkozni azon, hogy jól csináltuk vagy rosszul, de az a kormány adott. Az a kormány adott a legnehezebb időszakban.

Mi ehhez a polgárosodáshoz tartjuk azóta is magunkat, csak az a helyzet, hogy a polgárosodásba még nagyon sok minden más is beletartozik. Próbáltuk az elmúlt időszakban a polgárosodás kritériumait szembesíteni önnel, hogy az öngondoskodás jelenti azt is, amire a polgár jogosan tart igényt, hogy ő öngondoskodással szeretne előbbre jutni, és nem az állami támogatásokkal; nem azzal, hogy mások az ő pénzén olyan támogatásokat kapnak, olyan alanyi jogon járó támogatásokat vagy olyan, munkára éppen nem ösztönző segélyeket, amivel szembesítettük önt, hogy a magyar középosztály vészesen fogy, miközben olyan költségvetési kiadások vannak, amelyek tönkre fogják tenni ezt az országot előbb-utóbb. Nos, ezeket éppen nem hallotta meg, miniszterelnök úr, még akkor sem, amikor a tavalyi évben leültünk, és pontosan azokat a kérdéseket vettük elő, hogy egy polgár öngondoskodásra, a megtakarításaira épít. Önök büntették a megtakarításokat. Minden megtakarítást olyan teherrel sújtottak, ami miatt vagy a párnában tartotta a polgár a pénzét, vagy pedig elköltötte, mert önök aztán éppen nem ösztönözték, vagy kivitte külföldre. Hiszen a középosztály menekül külföldre, és a pénzét is oda vitte ki, mert nem volt lehetősége normális körülmények között itthon tartani.

Nos, tisztelt miniszterelnök úr, a polgár egyébként rendet is akar. Egy olyan rendben szeretne élni, ahol van törvényesség, ahol van végrehajthatóság, és a dolgok következményekkel járnak együtt. A polgár azt is szereti, hogy ami pénzért ő megdolgozik, azzal ő gazdálkodhasson. Nos, ha belegondolunk abba, hogy az elvonások mértéke évről évre mekkora Magyarországon, akkor ez nem éppen a polgárosodást segítő folyamat volt, amivel az elmúlt időszakban az ön kormánya szembesített minket.

Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy ez a tőzsdére vitellel kapcsolatos javaslata, ami itt megfogalmazódott, nagy örömömre szolgál, és a Magyar Demokrata Fórum minden tagjának, mert emlékeztetem a miniszterelnök urat, pontosan egy évvel ezelőtt, amikor önt meghívtuk a magyar középosztály 13 pontjának megvitatására, annak pontosan ez volt az egyik sarkalatos pontja. Ön akkor azt ígérte, hogy a javaslat jó, egy éven belül biztos, hogy a tőzsdén lesznek azok az állami vállalatok, amelyeket addig ön felkészít erre. Nem tudok róla, hogy ilyen folyamat elindult volna, hogy a felkészítés megtörtént volna, ugyanakkor írtam önnek január 30-án egy levelet, amiben pontosan ezt kérdeztem meg, és azóta sem méltatott minket válaszra.

(13.50)

Szóval, nem készültek el azok a hatástanulmányok, elemzések, átvilágítások az elmúlt egy évben sem, amelyek ahhoz szükségeltetnek, hogy tőzsdére lehessen vinni, mert barátaim, ez nem működik úgy, hogy egyik napról a másik napra tőzsdére kerülnek ezek a vállalatok.

Örülök egyébként, egyik mondatommal meg is fogalmaztam, hogy kifejezetten támogatnám ezt a tőzsdére vitelt, és ez a Magyar Demokrata Fórum 13 pontjának az egyik fontos pontja; ugyanakkor szomorúság fog el, ha arra gondolok, hogy az elmúlt időszakban két dologban biztosan támogattam önt, ami később csalódást okozott. Az egyik dolog: amikor meghallottam, hogy antikorrupciós testületet hoz létre, ami egyébként tényleg része volt a Magyar Demokrata Fórum középosztály védelme érdekében megfogalmazott 13 pontjának - tiszta kezek hivatala, tiszta kezek testülete -, hogy erőteljesen küzdjünk a költségvetést támadó 200-300 milliárdos évi kiadású korrupció ellen, akkor hallottuk a hírt, hogy jön az antikorrupciós testület. És amikor megláttuk, hogy 8 millió forintos költségvetést szánt mellé a miniszterelnök úr, akkor rájöttünk, hogy ez egy komolytalan kezdeményezés volt, ez csak kipipálása volt annak, hogy látszólag támogatjuk a korrupció elleni küzdelmet.

Ugyanakkor, amikor a kormányzati ciklus megkezdődött, és ön meghirdette a nagy reformok programját, nem népszerű, de kiálltam és azt mondtam, hogy a Magyar Demokrata Fórum támogatja a reformokat, hiszen itt elengedhetetlenül szükséges, hogy ne csak a középosztály adóterhét és vállalhatatlan terhelését tűzze programul a kormány, hanem a költségvetési kiadások radikálisabb csökkentését is, mi több, egy gazdaságélénkítő programot is szívesen támogattunk volna. Hát, ezek is szavak maradtak az elmúlt időszakban, ami miatt félve merem most azt mondani a miniszterelnök úrnak, hogy egyébként a polgárosodást szolgáló lépését, azt, hogy az állami vállalatok egy bizonyos körét tőzsdére viszik, szívesen támogatom.

Szerettem volna hallani, miniszterelnök úr, hogy mekkora pénzre számít a tőzsdére vitelből. Hány százalékát kívánja, egyáltalán milyen cégekről vagy állami vállalatokról van szó? Milyen kisebbségi vagy többségi tulajdont is szeretne a tőzsdére vinni? A mi javaslatunk akkor 10 és 30 százalék közötti tőzsdére vitelt jelentett volna, ami egy csomó esetben bevételt jelent, de megmarad a többségi rendelkezési jog. Mit kezdene a miniszterelnök úr és kormánya a bevétellel? Hiszen ez a legfontosabb kérdés, mert ha folyó kiadásokra kívánja fordítani, ha a miniszterelnök úr segélyezésekre, szociálpolitikára akarja fordítani, akkor valószínűleg nem fog segíteni ez azon, hogy az ország gazdasági felemelkedését tudjuk egyformán támogatni, amiben mi, magyarok érdekeltek vagyunk.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 16 2008.02.25. 5:14  5-18

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Egy normális országban van választási program, van kormányprogram, van a kormányprogramnak egyéves végrehajtási programja, vannak féléves jogalkotási programok. Évek óta azt látjuk, hogy semmit nem lehet komolyan venni, a választási program porhintés, a kormányprogram tájékoztató jellegű, aktuális célokat szolgál a kormány megalakulása után, fél szemmel figyelve az önkormányzati választásokra. Azt se lehet komolyan venni. Az éves programok kapcsán pedig elgondolkodtam, hogy soha nem számolnak el a kormánytagok vagy a kormány maga, hogy az előző évben mit sikerült megvalósítani, de hogy havonta, kéthavonta, legalább negyedévente kapunk tájékoztatót arról, hogy milyen új programok vannak előttünk - ami sokszor beszélő viszonyban sincs se a választási programmal, se a kormányprogrammal -, azt már megszoktuk.

Miniszterelnök úr a múlt héten egy ötlettel állt elő, az új tulajdonosi programmal. Az ötletet üdvözölni tudjuk, de hogy mennyire ötlet volt, az a mai mondataiból derült ki, amikor azt mondta, hogy a tartalmát majd közösen fogjuk valamikor valakikkel kialakítani, ugyanis még nem tudni, hogy kik mit és milyen feltételek mellett kaphatnak majd a tulajdonosi programból. Nos, a polgárosodás folyamata hosszú, nem lehet varázsütésre megvalósítani, mint a mesében, ahol a parasztfiúból vagy a koldusfiúból királyfi lesz. Ez hosszú folyamat, miniszterelnök úr. Évek óta állunk itt, és kifogásoljuk azt, hogy sok olyan lépése van a kormánynak, ami ellene hat a polgárosodásnak.

Miniszterelnök úr, szót kell emelni amiatt, hogy a hazai gazdasági és jogi környezet pontosan ellentétes azzal, mint amit miniszterelnök úr most célul tűzött ki, mert megtakarításellenes, mert polgárellenes, mert öngondoskodás-ellenes az a környezet, ami például az adórendszerünkben - kezdjük ezzel - benne van. Európa egyik legtöbb elvonással járó adórendszere a magyar. Hogyan szolgálhatná ez a polgárosodást meg az öngondoskodást? A megtakarításokat büntető adónemek sokaságát ismerjük a hazai jogrendszerünkből. Ez mind ellene hat az öngondoskodásnak, és ellene hat annak, hogy valaki magáról, családjáról, kisebb-nagyobb környezetéről gondoskodni kívánna, és ezért felelősséget is vállal.

Az sem véletlen, hogy Magyarországon a lakosság 3 százaléka rendelkezik rendszeres, évi ezer eurót meghaladó megtakarítással. Három százaléka! Ez a szomszédos Ausztriában közel 50 százalék, Németországban közel 70 százalék. Mert nem alakult ki a kultúrája, mert hirdették folyamatosan a paternalista államot, és amikor az állam már nem tud gondoskodni, akkor sem ösztönzik az öngondoskodást, hanem büntetik ezeket a megtakarítási formákat. Ha nem ösztönzi az állam, hanem évek óta fékezi a megtakarítást, akkor az a káosz alakul ki, ami Magyarországon ma tükröződik a 3 százalékos megtakarításban.

Emlékeztetem miniszterelnök urat, hogy tavaly benyújtottunk egy határozati javaslatot: tőkepiacok az öngondoskodás és a megtakarítások élénkítésére. Egy hosszú távú befektetési számlára tettünk javaslatot, de önök lesöpörték az asztalról. Javasoltuk azt is, hogy a pénzpiaci gondolkodás, a pénzügyi oktatás legyen része a mindennapunknak, mert nagyon sok ember nem érti ezt a folyamatot. Lesöpörték.

Kérdezem, valóban komolyan gondolja-e a kormány a bejelentett polgárosodási folyamatot, vagy csak a népszavazás közeledtével ez egy újabb akció. Mert egyik kézzel sürgetni az öngondoskodást, a másik kézzel meg büntetni a megtakarításokat, nem megy, miniszterelnök úr. A mai megtakarításellenes környezetben mellényzsebből előhúzni egy polgárosodási programot, rendkívül szerény eszköznek minősül. Miniszterelnök úr, nem lehet az embereket azzal hitegetni, hogy ez majd olyan embereknek jelent vagyonosodást vagy tulajdonhoz jutást, akik egyébként mindennap a megélhetésükért küszködnek. Egy polgárosodási folyamatban, miniszterelnök úr, az első lépés a normális fizetés; olyan fizetés, ami egy minimális megtakarításra lehetőséget ad az állampolgároknak, a megtakarításokból ösztönözni az egészségére, az életbiztosítására, a nyugdíjára fordított összegeket, majd amikor némi biztonsága van, akkor foglalkozik részvénnyel.

Végeztem egy kisebb felmérést. A saját csapatomból két embernek van részvénye. A részvény tartása és a részvénnyel járó kockázat olyan fázisa a polgárosodásnak, amikor már nincsenek megélhetési gondjaik meg aktuális gondjaik az embereknek. Arra kérem miniszterelnök urat, hogy őszintén beszéljünk erről a kérdésről, ne pedig mint a nyuszit kihúzzuk a kalapból, hogy ez lesz a polgárosodás útja Magyarországon. Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 16 2008.03.03. 4:59  15-18

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországot újabb korrupciógyanús ügy érte el, ezúttal a botrány nem vadászgépen, hanem vonaton érkezett. A fővárosi parkolóbotrány és a Gripen-cirkusz után a MÁV Cargo privatizációjával kapcsolatban az esetleges érintettek mélyen hallgatnak. Mélyen hallgatnak, pedig hetek óta kering a sajtóban egy homályos történet a MÁV Cargo privatizációjáról, ám a kormányzat mégsem érezte szükségét, hogy a Gripen-ügy után az ország hírnevén újabb csorbát ejtő MÁV Cargo ügyében végre elmondja, mi is az igazság. Pedig a MÁV teherszállítási üzletágának eladása kapcsán nem kevesebb mint 2 milliárd forintos sikerdíjról beszélünk, melynek sem a háttere, sem pedig a jelenlegi holléte nem tisztázott. Az említett közel 2 milliárd forint pedig egy olyan 30 ezer forintos törzstőkével alapított bt.-hez folyt be sikerdíjként, amely a tenderen nyertes Rail Cargo Ausztriával kötött szerződést a megelőző tárgyalások lefolytatására. A szerződés létrejöttét és a sikerdíjat elismerte maga az osztrák vasúti társaság vezetőségi tagja is, Gustav Poschelko úr, aki maga is aláírója volt ennek a privatizációs szerződésnek.

Emlékeztetném önöket, hogy ez az Országgyűlés 2006 szeptemberében elfogadott egy törvényt, az úgynevezett lobbitörvényt, amelyik kimondja, hogy csak bejegyzett cégek és természetes személyek űzhetik ezt a tevékenységet.

(14.10)

A jogszabály hatálya kiterjed minden üzletszerűen, megbízási szerződés alapján végzett, közhatalmi döntést befolyásoló lobbitevékenységre. A lobbitörvény rendelkezéseit minden közpolitikai döntés esetében alkalmazni kell.

Tisztelt Államtitkár Úr! A MÁV felügyeleti szerve a Magyar Vasúti Hivatal. Ezt a gazdasági és közlekedési miniszter felügyeli. Mindezek alapján valószínűsíthető, hogy a lobbitörvény szabályai a szóban forgó kérdésre is vonatkoztak. A dolog szépséghibája, hogy az említett bt. nem szerepel a lobbitevékenységet folytató cégeket nyilvántartó hivatal nyilvántartásában, a cég képviselői pedig nem hivatalos lobbisták.

Szeretném önöket emlékeztetni arra is, hogy a lobbitevékenységekkel kapcsolatban közhatalmi szereplők is kötelesek jelentést készíteni. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium jelentései között nem szerepel a cég neve, mi több, mint azt a tárca lobbimegbeszéléseket taglaló nyilvános jelentéséből is tudhatjuk, a tavalyi év során mindösszesen egy, azaz egyetlenegy lobbista kereste meg a Gazdasági Minisztériumot, be nem jegyzett szervezettől pedig egyetlenegy személy sem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Unikális jelenségnek lehetünk szemtanúi, hiszen lobbitevékenységektől szinte teljesen mentes gazdasági tárcával (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) talán egy ország sem büszkélkedhet. A jelentést nem más jegyezte egyébként, mint Kákosy Csaba miniszter úr.

Az osztrák Rail Cargo Austria képviselői szerint igenis folyt lobbitevékenység, és ezt a lobbitevékenységet a megbízott magyar bt. végezte. A MÁV Zrt. úgy nyilatkozik, hogy soha semmilyen kapcsolatban nem állt a céggel, a gazdasági tárcánál ugyanakkor elismerték az említett kétmilliárdos sikerdíjra szerződött bt. képviselőjének felbukkanását, bár csak mint az osztrák fél kísérő tolmácsaként hivatkoznak a minisztériumban rá. Itt merül fel a kérdés, hogy valójában mire kapta a Geuronet Bt. a szerződésben meghatározott összeget, hiszen annak létezését a Rail Cargo Austria elnökségi tagja is elismerte.

A MÁV Cargo-üggyel immáron nemcsak a médiának, hanem a tisztelt Háznak is kötelessége foglalkozni, hiszen egyre erősebb a gyanú, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium érintett a dologban. Önök szerint, tisztelt képviselőtársaim, normális az, hogy a Format magazin szerkesztőségében, az osztrák vasút, az ÖBB berkeiben már egyaránt szinte tényként kezelik, hogy a hatalmas sikerdíj összege valójában az ügylet körül legyeskedő magyar döntéshozók és politikusok járulékával magyarázható?

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Arra kérem a kormányt, hogy a MÁV Cargo esetében szakítson az agyonhallgatás taktikájával, válaszoljon arra, hogy mi a kormányzat álláspontja az osztrák fél, a MÁV Zrt., illetve a GKM illetékeseinek állításai között feszülő súlyos és nagyon alapos gyanúra alapot adó ellentmondásokra.

Várom a válaszokat. Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban. - Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 16 2008.03.10. 5:15  1-20

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A tegnapi népszavazás két válságot idézett elő. Az egyiket az egészségügyben, a másikat az alkotmányosságunk területén, és még nem látjuk pontosan a harmadikat a nemzetközi hitelességünk területén; gondolják majd meg, a költségvetési hiány meghitelezésével kapcsolatban milyen problémáink lehetnek az elkövetkező hónapokban.

Nos, a válság kialakulásáért a felelősök ismertek: a Gyurcsány-Orbán bokszmeccs ma 2:2-re áll, de nem erről szeretnék beszélni. Ma sokkal fontosabb mindannyiunk számára, hogy ezeket a válságokat meg tudjuk oldani. Tegnap láthattuk, hogy az ország egy világos üzenetet küldött a kormánynak: elég a reformkapkodásból. Óva intem azokat a Fidesz-politikusokat is, akik túlzott eufóriába estek a tegnapi döntéstől. A tegnapi döntés után az egészségügyben, ha bevalljuk, ha nem valljuk be, de válság alakult ki, súlyos pénzügyi nehézségek előtt állnak a háziorvosok, a kórházak és az egyetemek.

A válsághelyzetre a kormány és a Fidesz is óvodásként reagált. A kormány reakciója olyan volt, mint egy durcás kisgyereké: ha, kedves nép, leszavaztatok, akkor igyátok meg a levét, mi nem fogunk kompenzálni. Bár Kóka úr nem erről beszélt. A Fidesz magatartásából az is kiderült, hogy a népszavazás kapcsán csak addig jutottak a gondolkodásban, hogy kitaláljanak valami nagyon egyszerű, lehetőleg zsebre, pénztárcára menő, kockázatmentes kérdést, ami a biztos győzelmet eredményezheti, aztán boldogan revansot vegyenek a kormánypártokon. A következményekre nem gondoltak, ami a fellépő válságra tett megoldási javaslatukból teljesen egyértelműen kiderül. A járulékadó-bevételből akarják kompenzálni az egészségügyet, mintha ez a pénz egy talált pénz lenne. Ez a pénz a 2008-as költségvetés része, ez nincs megcímkézve, ez költségvetési bevétel. A fideszesek meg azért nem kérték eltörölni a vizitdíjat korábban, a népszavazás pillanatától, mert akkor alkotmányellenes lett volna, és nyilván nem kérhetik, és nem írható ki így egy népszavazás.

A tegnapi nyilatkozatok alapján kijelenthetjük, hogy sem a kormány, sem a Fidesz nem tud megoldást találni a válságra, márpedig gyógyulni, gyógyítani és tanulni kell az országban. Nincs más, mint átadni a megoldás lehetőségét olyanoknak, akik nem szavazatra vadásznak, hanem szívükön viselik az ország sorsát. Ezért a Magyar Demokrata Fórum megismétli azt a javaslatát, hogy életre kell hívni egy olyan szakértői tanácskozást, ahol az ország legjobb gazdasági, pénzügyi, egészségügyi szakemberei tesznek alternatív javaslatot arra, hogy mi legyen a megoldás.

A kialakult helyzet súlyossága okán az ország nem ér rá különféle politikai szlogenversenyt indítani. Annak érdekében, hogy pártpolitikai érdekeknek még csak az árnyéka se vetődjön erre a grémiumra, a Magyar Demokrata Fórum azt javasolja, hogy a szakértői körbe a köztársasági elnök kérje fel az ország hiteles, nemzetközileg is elismert közgazdászait, egészségügyi szakértőit. Így lehetne biztosítani azt, hogy pártpolitikai érdekektől mentesen, és nem az elkövetkező választásokra, nem szavazatokra, nem személyes érdekekre tekintettel jöjjön létre egy javaslat.

A másik válság, amit előidézett a tegnapi referendum, az alkotmányos válság, és általában és hosszú távon Magyarország kormányozhatóságát érinti. Ha a jövőben minden kormányzati döntést meg lehet támadni egy népszavazási kérdéssel, amely úgy kezdődik, hogy "akarja-e ön, hogy ingyenes legyen...", akkor ez azt jelenti, hogy bárki van kormányon, a mindenkori ellenzék kellően demagóg kampánnyal bármilyen változtatást megakadályozhat. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) Pedig benne lennének a fékek a rendszerben, hiszen a költségvetést érintő kérdésben nem lehet népszavazást kiírni. Könnyű azt mondani, hogy Európában ilyen nagy arányú népszavazás még sosem volt. Kérem szépen, ilyen kérdést Európában - végignéztem - az elmúlt húsz évben senki nem tett föl (Taps az MSZP soraiban.), mert ez a kérdés a mindennapi parlamenti politikánknak kell hogy a része legyen, s aki ajtót nyit annak, amit magának nem kíván, megeshet, hogy kormányra kerülése kapcsán vele is megtörténik. Ez a demokrácia egyik alapvető kérdése.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen az alkotmányos válságon nem lehet egyszerűen túllépni úgy, mint az előző kérdésben, hogy önmérsékletet tanúsítson a politika. Itt nem lehet! Sajnos, itt azt kell mondani, hogy ezt az alkotmányos válságot a Magyar Országgyűlés képviselőinek és politikusainak kell megoldani itt a parlamentben, hosszú távra, mert lehet rövid távú sikereket elkönyvelni, de a magyar parlamentáris demokráciáért mi mindannyian felelősek vagyunk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 12 2008.03.17. 4:59  1-14

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Mik az elmúlt hét tanulságai? Leminősítés, egymásra mutogatás és lemaradás. Itt az előbb hallottunk kétféle olvasatot, hogy mit is mondott a Standard & Poor's a leminősítés kapcsán. Mind a két félnek üzent az a nyilatkozat. Hazánk kilátásai kapcsán romlásnak nevezte, és a romlás okai között szerepelteti a Fidesz által kezdeményezett népszavazás okán kialakult helyzetet; ugyanakkor a lakosság mára pártpolitikai hovatartozástól teljesen függetlenül - írja ez a jelentés - belefáradt az átgondolatlan reformkapkodásba, átlátható, mindenki számára érthető célokat nélkülöző megszorításokba.

Tisztelt Képviselőtársaim! Abban egyetérthetünk miniszterelnök úrral, hogy Európa és a környező országok is keresik a megoldásokat, és a megoldásokat mindenütt a reformokban látják, azokban a reformokban, amelyek változtatásokat jelenthetnek tőkebevonásban, versenyképességben, költségmegtakarításban és sok minden másban. Azonban a reformokhoz hiteles politika kell. A reformokat nem lehet úgy végrehajtani, hogy nincs egy hiteles miniszterelnök. Márpedig az elmúlt egy évnek komoly tanulságai vannak. Komoly tanulság az, hogy reformokba az kezdjen, aki hitelesen végig tudja vinni ezt a fajta politikát.

Lássuk be, miniszterelnök úr, elfogyott ön körül a levegő. Ha megnézem az elmúlt egy év politikáját, a válság okozója mégiscsak az a két kormánypárt volt az elmúlt két évben, amelyik azt a keszekusza helyzetet előidézte Magyarországon, hogy egy ellentmondásos kormányzásnak lettünk az áldozatai. És ezt idézőjelben is mondhatom, meg idézőjel nélkül is, hiszen megéltük az adócsökkentést, aztán jött az adóemelkedés.

Hadd mondjam ezt az utolsó ellentmondást, miniszterelnök úr, az MVM-mel kapcsolatban. Az MVM állami intézmény. Mint állami intézmény, februárban fogadták el a stratégiáját. Februárban, miniszterelnök úr. Ezek után önök olyan kapkodásba kezdtek a népszavazást követően, ami megmagyarázhatatlan. Megmagyarázhatatlan, hogy az önök által, az állam által elfogadott stratégiát néhány nap alatt felrúgják, hadat üzennek annak az embernek, akivel az önök kapcsolata olyan volt, hogy teljesítette azt a 40 milliárdos többletbevételt, amit célul írtak elé; átalakította a holdingot, nem kis pénzért - és ezek után egy-két nap alatt gondolnak egyet, és ugyanannak a reformkapkodásnak az áldozatává vált, és bűnbakkereséssé lett az egész MVM-ügy.

De térjünk vissza, tisztelt miniszterelnök úr, oda, hogy hitelesség nélkül ezek az átfogó reformok nem mennek. Nem mennek azért, mert a népszavazás erősen csökkentette a miniszterelnök úr kormányzóképességét, a gazdasági növekedés üteme siralmas Magyarországon, az infláció rendkívül magas. A tőkebefektetéssel egyetértek, nem a kezét-lábát kell törni itt mindenkinek a tőkebefektetésért, csak egy arra alkalmas gazdasági környezetet kell teremteni. Az pedig az adminisztráció csökkentése, az adó csökkentése, egy vállalkozásbarát környezet kialakítása és erőteljesen a transzparencia irányába mutató lépések, a korrupció megszüntetése, és sorolhatnám. Ezek vezetnének oda, hogy esetleg a működő tőke ne kifelé menjen, hanem befelé jöjjön hazánkba.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Áttekintve az elmúlt hónapok eseményeit, félő, hogy egy olyan agónia indul meg, amelyben komoly károkat szenved a gazdaság, a közbizalom, a külkapcsolataink, minden. És addig nő, miniszterelnök úr, Magyarországon ilyen hihetetlen mértékben a demagógia és a populizmus, amíg Gyurcsány Ferenc be nem látja, hogy ma már sokkal-sokkal több érv szól amellett, hogy távozzon miniszterelnöki székéből, mint a mellette szóló érvek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nemcsak a Standard & Poor's volt a héten, amelyik ilyen nyilatkozatot adott közre. Én elolvastam a Citigroup jelentését is, végezetül ezt szeretném miniszterelnök úrnak ajánlani. A Citigroup hazánkat vizsgáló legújabb jelentésében az szerepel, hogy érdemi adóterhelés-csökkentésre lenne szükség Magyarországon, mert a magyarországi adóráták a legmagasabbak közé tartoznak az OECD-országokon belül. És ez nagyon kiterjedt feketegazdasághoz vezet. Azon már ne is nyissunk vitát, hogy az állam szolgáltatásaival szemben mennyivel nagyobb az elégedetlenség Magyarországon, mint Belgiumban. De, miniszterelnök úr, a megoldásnak egy kulcsa van, és ezt úgy hívják, hogy egykulcsos adó.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 6 2008.03.31. 5:18  5-8

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A hét végén két ellenzéki beszédet hallhattunk, Orbán Viktorét és Gyurcsány Ferencét. Magam egy héttel ezelőtt itt tartottam egy belpolitikai értékelést, amelynek ma is él minden sora és minden gondolata. Szombaton meghallhattuk Gyurcsány Ferenc ellenzéki beszédét, amely ellenzéki beszéd egyértelműsítette önöknek is és nekünk is, hogy miért rossz a kormányzás, miért hibás az MSZP, miért hibásak az országgyűlési képviselők, miért siet az SZDSZ, miért rossz az SZDSZ tempója, miért hibás az elemzők sora, egyáltalán miért hibás a magyar társadalom, a lakosság, akik sok mindent nem akarnak a gyurcsányi politikából megérteni. Keményebb ellenzéki beszédet mondott, mint több ellenzéki képviselő.

Tisztelt Képviselőtársaim! Felvetődik a kérdés, hogy abszurdisztánban élünk-e. Képtelenség az, ami ma Magyarországon folyik. Miniszterelnök úr, ki képviseli a kormány érdekeit? Van-e kormány? És van-e a kormánynak érdeke amúgy a mai napon. Soha nem látott, de legalábbis a rendszerváltozás óta nem látott kormányválság van ma Magyarországon. Nincs érdemi kormányzás, a minisztériumok nem működnek, a kormánykoalíciót teljes egészében köti le a két párt közötti feszültség, az a konfliktus, amely ma megbénítja a minisztériumok és a hivatalok működését is.

A kialakult helyzetért, tisztelt képviselőtársaim, egy felelős ember van. Ezért a helyzetért a felelősséggel bíró miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc a felelős. Ebben a helyzetben kértük múlt héten is és kérjük ma is, hogy fontolja meg a távozását, miniszterelnök úr. Ma nem az egyes miniszterek távozása a fontos, mert azt megoldja Gyurcsány Ferenc miniszterelnök távozása is. Segítheti ez a gazdaságunk iránti bizalmat, segítheti a belpolitikai feszültségek enyhítését és talán még a külföld szempontjából való megítélésünket is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzenek körül az országban és Európában: lesajnálnak minket, elszürkültünk, a margóra kerültünk, és való igaz, hogy egy egyéves-kétéves agonizálás előtt állhatunk, mert ahhoz, hogy új program legyen, olyan hiteles vezetőre volna szükség, akinek elfogadják ezt a fajta képességét.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön rendre a saját döntéseit is félreteszi. Gondolja meg, hogy mi történt a kormányzati negyeddel, beszélt ellene is, beszélt mellette is, mi történt az egészségbiztosítási törvénnyel, amit önök kétszer szavaztak meg, és most harmadszor is folyik a vita meg az ötletelés ezen a területen. Kétszer hallottuk, egyszer egy nappal Takács Albert távozása előtt, hogy nem lesz miniszterváltás, majd később annak az indokait hallottuk, hogy miért lett miniszterváltás; két nappal Horváth Ágnes menesztése előtt pedig azt hallottuk, hogy miért nem lesz személycsere, és miért ragaszkodik miniszterelnök úr a reformjához.

Miniszterelnök úr, ön nemcsak Gyurcsány Ferenc nevében beszél. Ön Magyarország miniszterelnöke. Magyarország szavahihetősége is összefügg azokkal a képtelenségekkel, amiket az elmúlt időszakban napról napra a politikában önön keresztül láttunk és hallottunk. Kérem, lássa be, hogy a koalíciós óvoda helyett felelős kormányzásra van szükség, de ma se kormányzás nincs, se politikai felelősség. Hogyan engedhet meg magának egy miniszterelnök szombaton nyíltszíni beszédében, tisztelt képviselőtársaim, olyan mondatokat az MSZP kapcsán, hogy reformblabla, reformkioktatás és reformgőg van ebben az országban, hogy a kormány egészségügyi programjáról úgy beszélhet miniszterelnök úr, hogy a pénztártörvény korrekciójára azért van szükség, mert a mostani nem alkalmas arra, hogy az ország többsége azonosuljon vele? Önök kétszer szavaztatták meg az Országgyűléssel, ön legalább kétszázhuszonkétszer érvelt az országban e törvény nagyszerűsége és elfogadhatósága mellett.

De a hab a tortán ebből a beszédből az volt, miniszterelnök úr, amikor a saját MSZP-kongresszusához szólva azt mondta, tudják-e önök, hogy mit tapsoltak meg. Azt tapsolták meg, hogy jönnek a képviselők és jönnek a polgármesterek hozzám, akik 2010-re nyugdíjemelést kérnek, úgy 5 ezer forintot, mert egyébként akkor ez 3 millió szavazót jelent. De szó szerint elhangzott az is, hogy Ferikém, bele kellene nyúlni az EU-s pénzekbe, az EU-s pályázatokba. Öntől azt kérik a saját polgármesterei, hogy tutiban hozzák önnek a várost, ha ezt megteszik. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Szeretném megkérdezni, hogy kik ezek a közéletért felelősséget viselő emberek.

Köszönöm a türelmét, elnök asszony. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 41 2008.03.31. 1:53  40-46

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány a korrupcióellenes küzdelemben a szavakban mindig jól áll, a tettekben azonban komoly bajok vannak. Tavaly a kormány elfogadott egy kormányhatározatot a korrupció elleni küzdelemmel kapcsolatos feladatokról. A miniszterelnök úr rögtön bejelentette, hogy antikorrupciós koordinációs testület jön létre, rövid időn belül össze is rántottak egy testületet. A kormány felhívta az igazságügyi tárcát, hogy 2007 végéig készítse el a korrupció elleni küzdelem hosszú távú céljait és magát a stratégiai dokumentumot, és tegyen hozzá egy cselekvési programot.

Tisztelt Képviselőtársaim! A határidő a feladatra 2007. december 31-e volt. Most 2008 márciusát írjuk, holnap április van, és úgy tűnik, hogy semmi nem történt. Semmi hír nincs magáról a dokumentumról, a cselekvési programról, és a testület tevékenységét is homály fedi. Olyannyira homály fedi, hogy az elmúlt három hónapban kétszer írtam levelet a testületnek, és választ sem kaphattam tőlük, nyilván ez is a működésképtelenségüket jelenti.

Államtitkár úr, mi kell önöknek ahhoz, hogy egy komolyabb korrupció elleni stratégiával megkezdjék a működést is a korrupció ellen? A miniszterelnök úr tavaly a GVH-nál, a Gazdasági Versenyhivatalnál azt mondta, több mint 100 milliárd forint évente a költségvetésből kifolyó korrupciós pénz csak kartellezésben. Csak kartellezés, ami azt jelenti, hogy minimum 200-300 milliárd, ha a teljes korrupciós csatornát nézem. Önök pedig még a tervezgetés küszöbénél sem tartanak. Legyen szíves, tájékoztasson minket, hogy hol tart a program kidolgozása, és mit végzett eddig az antikorrupciós testület. Köszönöm, és várom a válaszát. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 45 2008.03.31. 1:12  40-46

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm szépen. Államtitkár úr mentségére szóljon, hogy nem jogász, ezért megengedheti magának, hogy összevissza beszéljen. (Felzúdulás az MSZP soraiban.) Államtitkár úr, ön egy héttel ezelőtt ebben a parlamenti ülésteremben úgy válaszolt, hogy kíván majd ilyen célokat megfogalmazni. Csáky András kérdésére azt válaszolta, hogy készülő stratégiát kívánunk alkotni. Majdnem szó szerint mondtam ezt el. A miniszter úr a ma megírt levelében sem írja azt, hogy van ilyen stratégia. Tudom, hogy tervek vannak, tudom, hogy konferenciák vannak, cselekvésre, végrehajtásra alkalmas program nincs. Meg van mellé nagy önbizalom, mert a Csáky Andrásnak adott válaszában is azt mondta, hogy a rendszerváltozás óta ez az első kormány, amelyik valamit tesz is a korrupció ellen.

Nos, államtitkár úr, 1999-ben csatlakoztunk az ENSZ globális korrupció elleni küzdelméhez, amihez egy végrehajtásra alkalmas programmal csatlakoztunk. Ez volt az a program, amelyik sok területen indított el változást (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), Btk.-módosításban, a jogi személyek büntetőjogi felelősségre vonásában, ezért az ön válaszát nem áll módomban elfogadni. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
135 10 2008.04.07. 4:24  9-20

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A választópolgárok joggal hiszik ma azt, hogy a kormányon lévők becsapják őket. Amit ma koalíciós válságként előadnak, az egy tehetségtelenül megírt, rossz színdarab. Az elmúlt hét óta azt is tudjuk, címe is van: "Fogd a pénzt, és fuss!", vagy talán sokkal illőbb lenne: "Fuss, de azért fogd a pénzt!"

Kuncze Gábor a minap kijelentette, hogy ha sokat vádolják az SZDSZ-t, akkor ki fogja adni személyes jegyzeteit a koalíciós megbeszélésekről. Úgy gondolom, hogy e mellett az odavetett, de sokatmondó megjegyzés mellett nem mehetünk el szótlanul. Mégis, milyen információkat tartalmazhatnak Kuncze Gábor fiók mélyén fekvő jegyzetei, hogy a hátsó sorokból előreszaladva hirtelen fenyegetőzni kezd vele. A kérdés, úgy sejtem, rajtam kívül még nagyon sokakat foglalkoztat, mindenkit ebben az országban, aki érteni akarja ezt a színdarabot, amit most itt önök koalíciós drámaként előadnak. Vannak az önök társulatában igen rossz színészek is, akik hamarabb mondják fel a szerepüket, mint azt kellene.

A hét végén Horn Gábor koalíciós államtitkártól hallhattuk, az SZDSZ életben fogja tartani a koalíciót, legalábbis a kormányt. Nem lesznek előrehozott választások, mert ez csak az ellenzék érdeke. Ugyanott megtudhattuk Kóka János elnök úrtól, hogy az SZDSZ delegáltjai a különböző állami felügyelőbizottságokban, igazgatótanácsokban a helyükön maradnak.

(13.20)

Legalábbis reméli a pártelnök úr, hogy a szocialisták lesznek ennyire bölcsek - hangzott a fenyegetés. Ez a fenyegetés nyilván kiterjed külszolgálatra, önkormányzatokra, köztestületekre és még nem tudjuk, hogy mi mindenre.

A színdarab címe: "Fuss, de azért fogd a pénzt!" (Dr. Kóka Jánoshoz:) Ettől sokkal komolyabb ez a kérdés, elnök úr! Az SZDSZ úgy akar ellenzéki párt lenni, hogy egyébként közben kormánypárti is marad. Ami jó a kormánypártiságból, a pénz, a hatalom, a paripa, az mind kell, az maradjon; ami meg nem, a népszerűtlenség - nos, azt le kell vetkőzni magukról. Ennyit az SZDSZ elvi politizálásáról és a bátorságáról...

Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon ma látszatkormányzás sincs. Az átadásra váró minisztériumokban szinte semmilyen érdemi munka nem folyik, s most szembesülhetünk csak igazán a 2006-ban megszüntetett közigazgatási államtitkári poszt hiányával. Óriási hiba volt! S talán majd egyszer megtudjuk Kuncze Gábor emlékirataiból, hogy e mögött az intézkedés mögött valójában milyen politikai vagy szakmai szándék húzódhatott meg, és nyilván meg fogjuk hallani ennek ellenkezőjét a szocialista képviselőtársainktól.

A Magyar Demokrata Fórum ebben a helyzetben azzal szeretne foglalkozni, hogy miként lehet enyhíteni a zűrzavart, amelyet az okoz, hogy a három átadás-átvételre váró, kulcsfontosságú tárcának nincs a folyamatosságért, nincs a szakmai munkáért felelős köztisztviselője, nincs kinek átadni a kulcsokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem megengedhető, hogy ez a három tárca átláthatatlanul vergődjön a koalíciós színjátékban. Éppen ezért a Magyar Demokrata Fórum a következő lépésekre szólítja fel az MSZP-SZDSZ vezetését:

1. A nyilvánosság teljes jelenléte mellett bonyolítsák le a minisztériumok átadás-átvételét. (Moraj, közbeszólások.)

2. Legyen nyilvános a kimutatás az egyes tárcák pénzügyi helyzetéről.

3. Hozzák nyilvánosságra az összes pályázatot és folyamatban lévő projektet, a minisztériumok háttérintézményeinek tevékenységéről elkészített beszámolókat, valamint a leköszönő miniszterek által április hónapban meghozott döntéseket és az általuk megkötött szerződéseket is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az ellenzék feladata klasszikus értelemben Európában is a mindenkori kormány ellenőrzése és a lehető legnagyobb nyilvánosság biztosítása. Nos, mi éppen ezt tesszük most: nem hagyjuk, hogy elfussanak a pénzzel.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiban. - Szórványos taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 193 2008.04.14. 6:14  190-198

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon meglepett, hogy elsőnek szólított elnök úr felszólalásra - azt hittem, hogy lesznek kormánypárti, ellenzéki képviselők, akik előttem felszólalnak, de tévedtem.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Országgyűlés képviselői 2007 folyamán 28 kérdésben kezdeményeztek népszavazást. Az Országos Választási Bizottságnál ez a kezdeményezés példátlan eset volt. Ezt megelőzően egyébként a KDNP és a Fidesz képviselői hetet kezdeményeztek. Azaz, tisztelt képviselőtársaim, egy évben a Magyar Országgyűlés képviselői 35 darab népszavazást kezdeményeztek. Akár Guinness-rekordba is nevezhetne Magyarország, mert bizton állíthatom, hogy nem volt a világon még egy olyan parlament, amely egy évben vagy egy napon 28 kérdésben jelentett be népszavazási kezdeményezést. Ebből a licitből egyedül a Magyar Demokrata Fórum maradt ki az elmúlt évben, mert mi végig azt hangoztattuk, hogy a képviseleti demokráciában a kérdések nagy többségét a parlamentben kell eldönteni, és egy képviseleti demokráciában nagyon kivételes eset az, amikor a közvetlen demokrácia eszközével lehet élni. Ilyenek a szuverenitás, a nemzeti sorskérdések.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szemtanúi lehetünk ma egy komolytalan politikai színjátéknak. Képviselőtársaim! Nézzenek tükörbe: 300 képviselő írta alá, még egyszer mondom, 300 képviselő írta alá azt az indítványt, amely miatt most nagy sunnyogva a mai napon hol tartózkodással, hol ellenszavazattal, de a végeredmény az, hogy mégse legyen népszavazás azokból a kérdésekből, amelyeket magyar parlamenti képviselők állítólag komoly elhatározással tettek meg.

Hadd emlékeztessem önöket Gyurcsány Ferencre, amikor azon a bizonyos hétfői napon, 2007. október 8-án így szólt a parlamentben:

(17.40)

"Felkészültünk arra, hogy ha úgy látjuk, hogy az ellenzék nem kívánja megadni a szükséges támogatást, akkor a néphez, az istenadta néphez fordulunk felhatalmazásért. De természetesen, ha megállapodik az Országgyűlés, akkor a képviselőknek lehetőségük lesz a korábban benyújtott népszavazási kezdeményezést visszavonni."

Erre válaszul a Fidesz nyolc kérdésben nyújtott be népszavazási kérelmet: 200 fős Országgyűlés; szja-bevallás nyilvánossága; önkormányzati, kormányzati reklám; az állami vezetői tiszteletdíjakat az euró bevezetéséig ne lehessen emelni - és a sort még folytathatnám. Ezt rendkívül káros hazárdjátéknak tartjuk, tisztelt képviselőtársaim, ami egyszerűen gúnyt űz a parlamenti munkából, és gúny tárgyává teszi a képviselői felelősséget. Meggyőződésem, hogy amikor benyújtották, sem gondolta egyik képviselő vagy képviselőcsoport sem komolyan a kérdéseit, és pillanatnyi helyzetben döntöttek amellett, hogy a politikai licitből nem akarnak kimaradni.

Ha a kérdéseket így utóbb megvizsgáljuk, lássuk be, rendkívül szerények voltak, komolytalanok, és jó részük nem is volt alkotmányos. Gondoljanak bele, hogy a kérdések egyharmada felelt meg a népszavazási törvény és az alkotmány követelményeinek! Megengedheti-e a Magyar Országgyűlés magának, hogy ilyen indítványokat nyújt be: Fölöslegesen dolgoztatja az Országos Választási Bizottságot, aztán még fölöslegesebben az Alkotmánybíróságot, miközben érdemi kérdésekben hónapok óta nem kapunk az Alkotmánybíróságtól választ, például a több-biztosítós modell és egyéb kérdésekben; mert ilyen munkával köti le az Országgyűlés a figyelmüket, miközben itt a parlamentben utóbb úgy döntenek, hogy akkor inkább nem szavazzuk meg, a saját indítványukat nem fogják megszavazni a mai napon.

Tisztelt Képviselőtársaim! A két nagy párt vezetője vagy képviselője a napokban arra hivatkozott, hogy a kérdések egy részét tekintve időközben már született egy törvény, tehát a javaslat megoldódott. Való igaz, hogy az Országgyűlés elfogadta az állami vezetők javadalmazásának átláthatóságához szükséges törvénymódosítást, ugyanakkor felvethetem a kérdést: hol van az állami vezetők évenkénti vagyonvizsgálata, vagy hol van ebben a törvényben a polgármesteri és képviselői tisztség összeférhetetlensége? Az, amit önök állítanak, hogy megoldódott a törvénnyel, egyszerűen nem igaz, képviselőtársaim.

Ezek a kérdések ráadásul olyanok, amelyek nem mérhetők egy népszavazás súlyához, hiszen ezek sem a NATO, sem az európai uniós csatlakozáshoz szükséges felelősség súlyával nem mérhetők. Ezek tipikusan olyan kérdések, amelyekről a parlamentnek kell értelmes vitát folytatni, aztán értelmes, felelős döntést hozni. Ha ezek a kérdések népszavazásra kerülnek, akkor tényleg megállapíthatjuk, hogy a magyar demokrácia zsákutcába jutott, ebbe a zsákutcába pedig azok kormányozták, akik éppen ezeknek a népszavazásoknak a kezdeményezői.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek a kérdések a kezdeményező két nagy párt szándékát és célját tekintve sajnos nem állnak messze az ingyensörről kezdeményezett referendumok szintjétől. Képviselőtársaim, csak egyben bízhatok: mindenki tanult abból, hogy mindenki felelős a saját szavaiért és tetteiért, és azok mindig következményekkel járnak, még ha ennek bumeránghatása is van.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MDF padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
139 8 2008.04.21. 4:58  7-10

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyar rendetlenség - így kommentálta az Economist, amely egyébként egy nagyon tekintélyes amerikai gazdasági hetilap, egy nem régi számában azt a folyamatot, ami ma Magyarországon folyik. Külföldön is értetlenül állnak a hazai belpolitikai viszályok előtt. Csak idézném a cikknek egy furcsa mondatát: "Most Magyarország erősen biceg a kormány és az ellenzék egymást túllicitáló manőverei közepette." Fájó mondatokkal folytatja: "Lebénult a magyar gazdaság, sértett a lakosság, a térségben Magyarországon a legnagyobb a lakosságot sújtó adó, a munkavállalók 20 százaléka fizeti a befolyó személyi jövedelemadó négyötödét, a bérek 30 százalékát kénytelenek hozzátenni a befizetésekhez, az adójogszabályok állandóan változnak, és ne csodálkozzanak, hogy a szomszéd országokhoz képest kevesebb tőke áramlik Magyarországra, bizonytalan az üzleti környezet, és a feketegazdaság minimum a GDP 18 százalékát teszi ki."

Erről szól az Economist, tisztelt képviselőtársaim, és egyet kell értenünk minden mondatával: óriási rendetlenség van ma Magyarországon.

Itt az ideje észhez térni. Ha van lehetőség váltani, ha van lehetőség és eszköz a változtatásra, akkor nekünk élni kell ezzel a lehetőséggel, mert az ország, a gazdaság drága idejét eléggé elpackázta az elmúlt hat év összevissza gazdaságpolitikája.

A kérdés az, hogy ezen az oltáron áldozunk-e még újabb két évet Magyarország életéből.

Az ötpárti találkozó után van okunk az optimizmusra, hiszen a legfontosabb célokban egyetértés mutatkozott a pártok között. Teljes volt az egyetértés abban, hogy a következő hónapoknak, éveknek az elvonások csökkentéséről, az adócsökkentésről kell szólni, továbbá abban is, hogy a betegeskedő magyar gazdaság egyik súlyos problémája a rossz adórendszer, amely alapvetően változtatásra szorul.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a kormány magától bizonytalankodik vagy fél megtenni ezeket a lépéseket, akkor kényszerítse rá a három ellenzéki párt az SZDSZ-szel kiegészülve.

A Magyar Demokrata Fórum vitára bocsátotta a reform programját, a nemzeti adószabadság programját. Az öt parlamenti párt a következő tanácskozásig várja a legilletékesebbeknek, a magyar gazdasági élet szereplőinek, az érdekvédelmi szervezeteknek és egyesületeknek a véleményét és javaslatát, elsősorban arra vonatkozóan, hogy ítélik meg az adóamnesztia gazdaságra gyakorolt hatását, hogy ítélik meg az egykulcsos adó bevezetését, és hogy ítélik meg azt, hogy a munkát, a jövedelmet terhelő hangsúlyos adóztatás helyett a fogyasztási és a vagyoni típusú adókra kellene ezt áthelyezni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezúton is szeretném kérni önöket és a legérintettebbeket, az érdekvédelmi szervezeteket, hogy a nagy nyilvánosság előtt tegyék meg, illetőleg a nekünk címzett irományaikban juttassák el hozzánk a véleményüket, hiszen jövő héten, a hét közepén folytatjuk tovább az ötpárti tárgyalásokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Economist idézett elemzése rámutat problémáink megoldásának egyik legfőbb gátjára, különösen ezzel az alábbi idézettel: "Magyarország politikusai pontosan azt teszik, amihez a legjobban értenek, képviselik önmaguk rövid távú érdekeit, és érintetlenül hagyják a szerkezeti problémákat, amiből a legtöbb problémája van ma Magyarországnak." Itt az alkalom, tisztelt képviselőtársaim, hogy bebizonyítsuk a hazai és a nemzetközi közvélemény előtt is, hogy a magyar politika nem ilyen, hanem az ország jövője érdekében képesek vagyunk összefogásra, képesek vagyunk kompromisszumot kötni és a szükséges változtatásokat elindítani.

Hiszek abban, hogy erre képesek vagyunk. Miután az öt parlamenti párt egyetértett abban, hogy nem szabad tovább várni az adórendszer átalakításával, úgy gondolom, hogy hasonló kis lépésekben haladva komoly eredményeket érünk el.

(13.20)

Egyet ne hagyjunk, képviselőtársaim: tétlenül, értelmetlenül sodródni hagyni Magyarországot még az elkövetkező két évben. Arra kérem önöket, hogy folytassuk az Országgyűlésben azt, amit az ötpártin elkezdtünk. Számoljuk fel együtt a magyar rendetlenséget, tegyük együtt rendbe először a magyar adórendszerünket!

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
143 10 2008.05.05. 5:05  9-12

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az idézet pedig szó szerint úgy szól: "Bizalmi szavazást, bizalmat kérek a parlamenttől, bizalmat, mert csak egy erős kormány tudja végigvinni a programot, az egyensúly, a reformok és a fejlesztések programját, és csak egy olyan kormányfő, aki politikai okokból nem kényszerül újra és újra rossz kompromisszumokra, aki érzi a háta mögött a parlament többségének felhatalmazását és bizalmát." Ugye, ismerősek ezek a szavak? Másfél évvel ezelőtt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr a szószékről mondta el nekünk ezeket a mondatokat.

A miniszterelnök úrral azóta sokat fordult a világ. Másfél év elteltével immár egyáltalán nem látja szükségességét annak, hogy ahogy akkor fogalmazott, háta mögött érezze a parlament többségének a felhatalmazását és bizalmát. Pedig az idei majálison, tisztelt képviselőtársaim, eget rengető terveket meg minden nagyívű programot hallhattunk, olyan, "újra milliók álmát betöltő programokat, amelyek megvalósításához elengedhetetlenül szükséges a stabil parlamenti többség az aktuális kormányfő mögött". Megtudhattuk, hogy a kormány az iskolabezárások után most az iskolák százait fogja felújítani, hogy a legkisebb falvakban is ugyanolyan legyen az oktatási színvonal, mint a nagyvárosokban. Megtudhattuk, hogy ha az idén nem is, de jövőre már egészen biztosan megint minden (Zaj. - Az elnök csenget.) egyre szebb, minden egyre jobb lesz, az ország aztán most már valóban elkezd kiemelkedni a gödörből. Csak halkan jegyzem meg, hogy a 2007. május 1-jei beszéd kísértetiesen hasonló volt.

A Magyar Demokrata Fórum egy héttel ezelőtt nem ok nélkül javasolta a miniszterelnök úrnak, hogy kezdeményezzen bizalmi szavazást a személyéről, ne hazardírozzon civilekkel, új miniszterekkel akkor, amikor nem tudni, milyen támogatottsággal bír a miniszterelnök úr. Soha nem látott, legalábbis a rendszerváltozás óta soha nem látott kormányalakítást kezdeményezett és hajtott végre a miniszterelnök úr, miközben soha nem látott bizonytalanságra kódolt a mai naptól ez a kormány.

Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök úr múlt héten a válaszában úgy fogalmazott, hogy egybemosta szándékosan a konstruktív bizalmatlansági indítványt és a kizárólag a mindenkori székben ülő miniszterelnököt megillető bizalmi szavazást. Csak azért tette, hogy ne kelljen egyébként korrekt választ adni a Magyar Demokrata Fórum felvetésére.

Tisztelt Képviselőtársaim! Óriási a különbség a két intézmény között. A konstruktív indítványnál más miniszterelnöknek, más programoknak derül ki, hogy akar-e vagy tud-e a parlamenti többség választási felhatalmazás nélkül többséget adni. Míg a bizalmi szavazásnál az dől el, hogy egyébként a miniszterelnök, aki bejelentette, székben ül, bejelentette, hogy a továbbiakban is kormányozni akar, korábbi felhatalmazás nélkül, hiszen egy koalíciós kormányzásra kapott felhatalmazást, tudja-e maga mögött azt a 195 főt, aki egyébként a megváltozott körülmények között a munkáját segíteni tudja, vagy csak túlélésre, időnyerésre akar berendezkedni.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt miniszterelnök úr, ha már az ellenzék érveire nem figyel, akkor kérem, tanulmányozza a saját korábbi nyilatkozatait és parlamenti ígéreteit, amit alig másfél évvel ezelőtt tett itt meg a magyar Parlament falai között. Ugyanis ez a bizalmi szavazás ma már réges-rég nem Gyurcsány Ferenc személyéről szól, ez Magyarország érdemi, értelmes kormányzásáról kell hogy szóljon. Ez a beszéd, amire az előbb hivatkoztam, még egy mondatot tartalmazott: "Bocsánatot kell kérni a szocialistáknak és a szabad demokratáknak, mert megengedtük, hogy elhiggyék az emberek, hogy a politika felülírhatja a gazdaság törvényeit." Nos, szívlelje meg, miniszterelnök úr, a saját mondatait! A magyar gazdaság mai állapotában nem bársonyba csomagolt pótcselekvésre, hanem konkrét programokra, határozott lépésekre lenne szüksége, valódi adóreformra, valódi adóelvonások csökkentésére és egy új társadalmi párbeszéd körvonalazására.

(13.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma szinte minden külföldi elemző egyetért abban, hogy Magyarországon a következő két évben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) egy dolog biztosan nem lesz: érdemi reform, érdemi kormányzás.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban. - Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
147 20 2008.05.19. 4:18  19-20

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A hét végén fény derült arra, ki ellenzéki, ki kormánypárti, és ki az, aki még nem döntötte el, hova tartozik. Erre az után derült fény, hogy a Magyar Demokrata Fórum nyílt levélben kérte az ellenzéki pártok elnökeit, hozzánk hasonlóan deklarálják, hogy nem támogatják Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, kisebbségi kormányát, ezért az ősszel, a télen nem szavazzák meg a költségvetést.

A Magyar Demokrata Fórum felhívására érkezett reakciókból kiderült, sem az új szerepét tanuló SZDSZ, sem pedig a papíron egyedül maradt MSZP mégsem érzi olyan biztosnak és kényelmesnek magát a válást követően. Míg az SZDSZ nem zárta ki, hogy ellenzéki párttól példátlan módon megszavazza a költségvetést, az MSZP felettébb álnaiv módon csodálkozását fejezte ki, hogy egy ellenzéki párt nem kívánja a vergődő, a magát pótcselekvésben kiélő kisebbségi kormányt a továbbiakban sem támogatni.

A költségvetési időszakban számtalanszor felmerült az a kérdés, hogy vajon kik azok, akik a költségvetést meg szokták szavazni.

(13.30)

Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés ellenzéki megszavazására 18 év óta soha nem volt példa, talán nem véletlenül. Egyszer sem fordult elő, hogy a ma felelős gondolkodást számon kérő MSZP vagy SZDSZ ellenzékben megszavazta volna a kormányfőt vagy az általa beterjesztett költségvetést. Soha, tisztelt képviselőtársaim! De nem is várta el senki akkor, azoktól az ellenzéki pártoktól ezt az együttműködést, ezt soha egyetlenegy kormánypárt nem tette önöknek ellenzékben szóvá, hiszen mindannyian tudtuk a rendszerváltozás időszakától, hogy világos felelősségi viszonyokat kell kialakítani a választásokat követően.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum az elmúlt 18 évben zászlóvivője volt annak, hogy kell együtt szavaznunk, kell együtt dolgoznunk itt a parlamentben, a képviselőknek rendszeresen közös nevezőt kell találniuk, és egyetértésre kell jutniuk nagyon sok kérdésben, de koalíciós partnerré csak az válik, aki két speciális szavazáson speciális felelősséget is vállal. Nos, az egyik a miniszterelnök megválasztása, ez egy ilyen speciális szavazás, a másik a következő évi költségvetés elfogadása. Az első személyi, bizalmi, értékrendbeli kérdés, kit tekintenek vezetőjüknek, a másik, a költségvetés elfogadása egy egész évre jelent közös politikai felelősséget, közös politikai munkát az azt megszavazó képviselők és frakciók között.

Kérem önöket, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, ne butítsák az embereket olyan együgyű indokolásokkal, amiben először is ellentétes az önök álláspontja a többségi európai polgári demokráciák gyakorlatával, ellentétes a 18 éve kialakított szokásjogunkkal, másodszor pedig ne hitessék el azt, hogy a kisebbségi kormány bukása vagy távozása egyenlő lenne az előrehozott választással.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2006. évi országgyűlési választások után a négy évre közös kormányzást vállaló MSZP és SZDSZ kezében van a megoldás kulcsa. A megoldás kulcsa pedig az, hogy egy új miniszterelnököt, egy új kormányt válasszon, új lendületet és értelmet adjon a kormányzásnak, ahogyan ezt önök egyszer már megtették 2004-ben Medgyessy Péter távozásával, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök érkezésével.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, szeretném kérni önöket, hogy az elkövetkező napokban a buta beszéd helyett a közös felelősségvállalásukra, az értelmes politizálásra építsék az indokolásaikat, ne pedig az üres riogatásokra.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és az MDF padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
150 2 2008.05.26. 4:35  1-4

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány hosszú idő óta gazdasági struccpolitikát folytat. Egyáltalán nem véletlen, hogy az ország gondolkodói, a gazdasági élet szereplői, legyenek azok gyakorlati vagy elméleti emberek, az elmúlt hetekben, hónapokban egyre többször szembesítettek minket azzal, hogy milyen javaslataik vannak a kiadáscsökkentésre, az adók megváltoztatására általában és a reformfolyamatok megindítására. Simor Andrástól, Bokros Lajostól vagy akár Orbán Krisztiántól is számtalan ilyen nemes gondolatot tudnék idézni.

A Magyar Demokrata Fórum programjában az adócsökkentés és a kiadáscsökkentés egyező prioritásként szerepel, ezért a Magyar Demokrata Fórum egy ezermilliárdos kiadáscsökkentés tervére tett javaslatot. Ezt a javaslatot szeretnénk szerdán a gazdasági élet szereplői előtt, az ő meghívásukra, a nagy érdekvédelmi szervezetek és a nagy gazdasági civil szervezetek képviselői előtt szeretnénk első körben megtárgyalni vagy megvitatni - ezt az ezermilliárdos kiadáscsökkentő tervünket -, ugyanúgy, mint ahogy ezt megtettük a nemzeti adószabadság programjával is, az egykulcsos adóval, az adóamnesztiával vagy az öröklési illeték eltörlésével kapcsolatban.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum a kiadáscsökkentés megvalósíthatósága érdekében szakmai és politikai egyeztetést kezdeményez a parlamenti politikai pártok között. Azt javasoljuk, hogy az egyes pártok programjában lévő reformok között próbáljunk meg közös nevezőt teremteni, illetőleg a gazdasági élet meghatározó szereplői által tett javaslatokról kezdjünk olyan egyeztetést, hogy van-e esély, van-e lehetőség arra, hogy közös nevezőre lehessen hozni ezeket az egyébként nagyon-nagyon egy irányba ható elképzeléseket, amelyek reményt adhatnak arra, hogy egy gazdasági fellendülés induljon meg hazánkban is, ahogy ez ebben a térségben már általánosnak mondható.

Tisztelt Képviselőtársaim! Van, aki a reform szükségességét, a reform kulcsát az egykulcsos adóban látja, és van, aki abban, hogy a nyugdíjak befagyasztásának jön el az ideje. Tisztelt képviselőtársaim, a Magyar Demokrata Fórum határozott álláspontja, hogy a nyugdíjasok nem tehetők felelőssé az MSZP-SZDSZ-kormány rossz politikája miatt, nem újabb lövészárkok ásására van szükség, hanem egy új társadalmi szerződésre; egy olyan új társadalmi szerződésre, amelyben újraírjuk az állam és az állampolgárok jogosultságait és kötelezettségeit. És mindaddig, amíg lehetőség van arra, hogy más területről megtakarításokra ösztönözzük a költségvetést és a különféle ágazatokat, addig nem a nyugdíjasokat kell riogatni.

Ugyanakkor ebből a kiszivárgott beszédből nem ez volt a legmeglepőbb mondat számomra, hanem az, hogy a zártkörű beszélgetés után az alábbi mondatokat senki nem cáfolta: "Nem is akartuk megnyerni a választásokat két évvel ezelőtt." Hiszen tisztában volt a Fidesz elnöke azzal, hogy a gazdaság romos állapotban van, semmi kedve nem volt a romok eltakarításához hozzákezdeni. Nos, még egyszer mondom, a hírek után, a napok óta kiszivárgott hírek után ezt a gondolatot senki nem cáfolta. Ki kell mondanom, hogy a Fidesz elnöke ezzel a kijelentésével sok százezer, több millió jobboldalra szavazót sértett meg, sok százezer, 2006-ban pártjára szavazó állampolgár érezheti ezen egyetlenegy mondat után, hogy becsapták. Becsapták azért, mert az ő szavazatát arra adta, abban hitt, hogy a biztos kormányváltás reményében dolgozik itt mindenki az ellenzékben.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum álláspontja szerint nem ez a válságból kivezető út, egy rossz helyzetre rossz válaszokat kínálni megoldásként éppen olyan felelőtlenség, mint nem tenni semmit az adott probléma érdemi kezelése érdekében.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF és az MSZP soraiban.)

(13.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
150 189 2008.05.26. 2:18  188-192

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum is javasolja a tárgysorozatba-vételt. Szeretnék mindenkit emlékeztetni, hogy az elmúlt hónapokban több olyan delegáció járt Magyarországon, amelyet egytől egyig minden parlamenti párt és parlamenti frakció fogadott. Minden parlamenti frakció delegátusa megígérte, hogy ebben a kérdésben szolidaritást vállalunk a kubai bebörtönzöttekkel. Ezt követően, mély egyetértésben minden frakció és minden pártelnök aláírta azt a kezdeményezést, amelyet érthetetlen módon a külügyi bizottság leszavazott.

Tisztelt Képviselőtársaim! Miután erre ígéretet tett a Magyar Országgyűlés, miután minden pártelnök a saját kézjegyével, aláírásával látta el ezt az előterjesztést, ezért tisztelettel kérem, hogy vegye tárgysorozatba ezt az ötpárti nyilatkozatot a Magyar Országgyűlés. Magyarországnak egyébként is erkölcsi kötelessége, hogy felszólaljon minden emberi jogaiban korlátozott, diktatórikus hatalom által elnyomott nemzet érdekében, erre kötelez minket '56 öröksége, de erre kötelez minket a rendszerváltozás ténye is. Tudjuk, hogy mit jelentett nekünk, amikor egy demokratizálódás útján bárki szolidaritását fejezte ki a magyar nép szabadságvágya, önrendelkezése mellett. Az is világos és tény, hogy Kubában több száz politikai elítélt van ma börtönben és kényszerű emigrációban is, csak azért, mert nem értettek egyet a fennálló politikai hatalommal.

A politikai nyilatkozatunk elfogadása annak kifejezése, tisztelt képviselőtársaim, hogy a szabadságért harcoló bátrak küzdelmének értelme van; kifejezése annak, hogy a diktatúrák nem tartanak és nem tarthatnak örökké. Tisztelettel kérem képviselőtársaimat, vegyék tárgysorozatba, majd pedig az Országgyűlés fogadja el ezt a szolidaritási nyilatkozatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF, a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 10 2008.09.15. 7:27  5-20

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Miniszterelnök úr felszólalásának három eleme volt. Az első egy nagyon rövidke mérleg, a második a megegyezés szükségességének alátámasztása, a harmadik pedig, hogy a kormányzáshoz szükséges program híján javaslatokat kér, mondjuk el, ki mit csinálna, és ezzel tegyük teljesebbé mindazt, ami az elkövetkező hónapokban a kormányra felelősségként várna, és az országban megoldandó feladat.

Sorban: a mérleggel kapcsolatban, miniszterelnök úr, azt kell mondanom, hogy három pozitív eredményt én is kiemelnék az elmúlt időszakból, a kétéves kormányzásból, mert valóban nagyon sok autópálya épült, valóban az Innovációs és Technológiai Központ Magyarországra érkezik, és a Mercedes Kecskeméten reménybeli beruházásba kezd. Ezek valóban pozitív eredmények.

Az már szomorúbb, hogy mondjuk, az autópálya-építés kapcsán az embernek az öröm mellett rögtön az is eszébe jut, ha elolvasta a Gazdasági Versenyhivatalnak csak a sajtóközleményeit és az eljárásának az összefoglalóját arról a mérhetetlen sok kartellezésről, arról a sok-sok valós és tisztességes versenyt vissza- és kiszorító eljárásról, amelynek vesztese az egész ország és a költségvetésünk, hiszen az autópálya-építés nem jelent mást, mint egy olyan állami beruházást, amelyben állami pénzek szétosztása kapcsán folyamatosan vetődik fel az a gyanú, hogy vajon a jó gazda gondosságával történt-e. Gondoljanak képviselőtársaim csak a legutóbbi völgyhíddal kapcsolatos állami számvevőszéki jelentésre és annak a vitájára.

A felszólalás második része a megegyezés szükségességéről szólt, és miniszterelnök úr, ha egy hazánkfia hazaérkezett külföldről, és ezt az igényt hallotta, akkor valószínűleg azt mondja, hogy igaza van miniszterelnök úrnak, ezt kell csinálni egy országban, ez a járható út, és ez a normális dolog. Miniszterelnök úr, mi, akik itt az elmúlt éveket, de akár csak az elmúlt hónapokat is vagy az elmúlt heteket végigéltük, nekünk ennek a megegyezésnek a szükségességéről rögtön két másik dolog jut eszünkbe. Az egyik az a hirdetés, ami a Népszabadságban megjelent, az a hirdetés, amely miniszterelnök úr gondolatait foglalta össze arról, hogy mit is kellene csinálni. A másik pedig az a mögöttes tartalom, ami nekünk eszünkbe jut, az az elmúlt fél év elkeseredett küzdelme, ahogy az MSZP vívja a harcát az SZDSZ-szel, az SZDSZ vívja a harcát az MSZP-vel, amelyik folyamatosan azt üzeni: se veled, se nélküled, ugyanakkor nincs kormányzás. Lássák be, miniszterelnök úr, több mint fél éve nincsen Magyarországon kormányzás.

Kormányzás helyett van sok-sok jövőbeli ígéret, talkshow, újabb és újabb programokra tett javaslat, amelyek mögött hónapok óta, évek óta azt fájlaljuk, hogy nincsen végrehajtás. Ötleteket, javaslatokat hallunk, és édeskevés a végrehajtásra tett komolyabb lépés és kísérlet.

Néhány gondolatot az első részhez, ahhoz a megegyezéshez, ami megjelent az újságban, és ami egy gondolatsort jelent. Miniszterelnök úr, mára már senki sem ért vele egyet.

(14.00)

Az ön politikai társainak jó része sem ért egyet, és kifogásait mondja el. A parlamenten belül egyetlen pártot sem szólított meg ez a program, senki nem jelentkezett partnernek e program megvalósításához, és alig van ma szakértő az országban, aki kiállna e program mellett. Mire a megegyezés?

Megegyezést akar, miniszterelnök úr, de folyamatosan leginkább összeveszést és újabb problémákat generál, miniszterelnök úr. Az elmúlt fél évben egészen biztos, hogy több probléma keletkezett, mint amennyi problémát meg tudott a kormány vagy ön oldani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindennek ellenére ma itt eldől a parlamentben, eldől az, hogy az ön politikájának van többsége a Magyar Országgyűlésben, vagy a Magyar Demokrata Fórum indítványának lesz többsége. Itt és ma eldől az is, hogy ki kormánypárti, és eldől az is, hogy ki ellenzéki, egyetlenegy szavazással. Ezt magunk azért is javasoltuk, mert nem indulhatunk neki úgy egy ősznek, nehéz munkáknak, hogy nem tudjuk, ebben az Országgyűlésben ki ellenzéki és ki kormánypárti.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma egyben biztosan egyetértünk. A kormányozhatóság az, amely Magyarország legfontosabb problémája: hogyan lesz több mint féléves semmittevés után Magyarország kormányozható? De hogy kormányozhatóvá váljon, ahhoz először program kell, utána kell mandátumszám.

Miniszterelnök Úr! Több mint másfél évvel ezelőtt mi önt meghívtuk egy tárgyalásra. Ez a tárgyalás a középosztály 13 pontjának a megvitatásáról szólt. Ön azt ígérte onnan kijövet, hogy ennek több mint fele megvalósítható. Mi vártuk, hogy ennek a programnak a megvalósításában a kormány - és a kormányfő maga - milyen lépéseket tesz. Nem tett semmit. Mi egy konzervatív fordulatra tettünk javaslatot; nekünk meggyőződésünk: nem is segíthet más ma Magyarország bajain, mint egy konzervatív fordulat.

Aztán, miniszterelnök úr, mi erre a programra ráépítettünk egy másikat, amely aktualizálta az ország bajait, ez a nemzeti adószabadság program volt. Ezt a programot lesöpörték, szinte egyetlenegy elemét nem tartották megvalósíthatónak. Pedig mi ezzel egy olyan tárgyalási sorra tettünk javaslatot a Fidesszel, a KDNP-vel, az SZDSZ-szel, együtt ültünk le, ötpárti tárgyalásokat is kezdeményeztünk ebben, hogy nézzük meg, a megvalósíthatóság, a kormányozhatóság útján melyek azok az elemek, amelyekben közös nevező létrehozható. Elzárkóztak tőle, nem is értem ma a megegyezésre tett javaslatát, miniszterelnök úr.

Az elmúlt időszakban két iratot jegyzett, miniszterelnök úr. Az első volt a "Szembenézés", a második a "Megegyezés". Meggyőződésem, miniszterelnök úr, hogy a sorrendet összecserélte. Fordítva kellett volna megírni, először meg kellett volna írni a "Megegyezést", aztán pedig a "Szembenézést", mert higgye el nekem, miniszterelnök úr, mára már csak azzal való szembenézés marad, hogy egy új választás az, ami a lehetőséget megteremti: a kormányozhatóságot ebben az országban.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 24 2008.09.15. 4:49  23-24

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Múlt héten még úgy készültem, hogy a mai napirend előtti felszólalásom arról fog szólni, hogy az ország kormányozhatósága érdekében mit kell tennünk, egészen pontosan arról, hogy miként lehetne felszámolni azt a politikai patthelyzetet, ami mára előállt. A múlt hét elején még úgy készültem, hogy megpróbálom ebben az öt percben észérvekkel meggyőzni a Szabad Demokraták Szövetségének képviselőit arról, hogy a szakértői kormány üres blöffje helyett támogassák a Magyar Demokrata Fórumnak a parlament feloszlatására tett javaslatát.

Mi, konzervatívok nem hiszünk abban, hogy kapkodással eredményt lehet elérni, ezért mi előre megvizsgáltuk, lehet-e másként biztosítani az ország működőképességét, az ország kormányozhatóságát. Sajnálattal tapasztaltuk, hogy rajtunk kívül egyetlen politikai erő sem érdekelt olyan törvények megalkotásában, amelyek végre jobb helyzetbe hozzák a túlterhelt magyar középosztályt. Magyarországon egy tehetetlen kormánnyal szemben egy tétlen ellenzék áll. Ezért a mai napon a Magyar Demokrata Fórum természetesen támogatni fogja az Országgyűlés feloszlatását, és támogatni fogja azt, hogy az ország kormányozhatósága helyreálljon. De valójában a mai felszólalásom további részében nem erről szeretnék beszélni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt napok eseményei után ki kell jelentenem, Magyarországon nagyobb a politikai válság, mint azt hittem, és csak a jéghegy csúcsa látszik ki (Zaj. - Az elnök csenget.), a felszín alatt pedig ott van még a legjava. Kiderült ugyanis, hogy a magyar politika 18 évvel a rendszerváltozás után történelmi mélységeket is tud produkálni. Olyanokat hallhattunk egy telefonbeszélgetésben egy biztonsági cég vezetőjétől, hogy állítólag Orbán Viktor egy stratégiai főtanácsadója, volt kormányának kancelláriaminisztere nem átallja megfigyeltetni a Magyar Demokrata Fórum elnökét, egy parlamenti párt elnökét. (Zaj, közbeszólások.) Odáig jutottunk, hogy egyesek már megrendelésre szállított, kreált terhelő bizonyítékok felhasználásától sem riadnak vissza, csak hogy beleavatkozhassanak egy másik párt életébe, csak hogy lejárathassák, félreállíthassák annak vezetőjét.

A Magyar Demokrata Fórumot az elmúlt években már többször akarták bedarálni, képviselőtársaim, de azért ez volt a legnemtelenebb. Nem először merül fel bennem a kérdés, de most újra felteszem, képviselőtársaim: mikor lakik végre jól a kisgömböc? (Derültség az MSZP soraiban.) Egy önmagát demokratikusnak nevező pártként pozicionálja magát egy olyan parlamenti párt, képviselőtársaim, amelyik valószínűleg toronymagasan fogja megnyerni a következő választást. (Közbeszólások az MSZP soraiban.) Talán elfelejtik azt, hogy Magyarországon többpártrendszer van. Talán elfelejtik azt, hogy egyébként a véleményszabadság egy alkotmányos alapjog itt, Magyarországon.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum politikája elég következetes volt az elmúlt időszakban a korrupcióellenességben.

(14.50)

Különösen 2004 óta, amikor felemeltük a szavunkat a politikai alvilág 70:30-as osztozkodási képlete ellen, amely nagy valószínűséggel azóta is a legfőbb gátja az ország fejlődésének. Sajnos, az elmúlt napok eseményei alátámasztották a gyanúnkat, a politika és a gazdasági szféra között van egy olyan homályos zóna, amely mérgezi a tisztességes piaci és politikai környezetet. Eljött hát az ideje annak, hogy fellépjünk a politikai alvilág ellen, eljött az ideje annak, hogy újabb eszközökkel harcoljunk a korrupció ellen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy normális országban csak normális eszközökkel lehet és kell politizálni, a politikai támogatottságot megszerezni, nem megfigyeléssel, terhelő adatok vásárlásával, nem vesztegetéssel és nem befektetéssel. Ezért a Magyar Demokrata Fórum nevében arra kérek minden jó érzésű magyar demokratát, hogy álljon mellénk, és emeljük föl együtt a szavunkat a politikai alvilág ellen, mert ha mi nem tesszük, ez tönkre fogja tenni Magyarországot.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
162 48 2008.10.07. 12:58  43-93

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök úr! Kedves Képviselőtársaim! Látszólag rendkívül egyszerű és nagyon rövid ez a javaslat, egy mondatocskából áll: az Országgyűlés legfeljebb 200 képviselőből álljon. Azt is kell mondanom, hogy nemcsak egyszerű és rövid ez a javaslat, hanem rendkívül sematikus is, és teljesen elbagatellizálja azt a kérdést, ami e mögött az egy mondat mögött kell hogy meghúzódjon, ami egy nagyon komoly kérdés, az egész magyar választójog átalakítása.

Nagyon sok mindenben egyetértek kritikáját illetően Eörsi Mátyással. Az előterjesztők úgy tettek, mintha nem ülték volna végig az előző ciklusban azt a kétéves, a választójogi törvény módosítását célzó négy-öt párti tárgyalást, amely két év után eredménytelenül fejeződött be. Eredménytelen volt, mert nem volt egyetértés a pártok között - és azért ez egy kétharmados törvény, nem az alkotmányi összes képviselő kétharmada, hanem csak a jelen lévők kétharmada -, s még a látszata sem volt meg annak, hogy a közeljövőben ebből egyetértés születik, hiszen mindenki mást akart, az egyéni választókerületek megtartását a listással együtt, a kétféle listás választórendszer továbbéltetésétől kezdve sok minden volt a javaslatok között, pedig már akkor is egy alkotmányos mulasztás kényszere ültette le a parlamenti pártokat, és nem maguktól ültek le megvitatni ezt a kérdést, és annak tudatában álltak fel egy eredménytelen tárgyalássorozat után, hogy továbbra is egy alkotmányos mulasztás marad fenn.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt látom, hogy készül egy gomb, de nem tudjuk, hogy milyen kabátra készül. De ha még durvább hasonlatot szeretnék mondani, akkor azt mondanám, hogy Mekk Elek is a kéménynél kezdte el építeni a házat, s aztán csodálkozott, hogy nem akar az épületből ház lenni. Tisztelt képviselőtársaim, ez egy keret tartalom nélkül, s ez a keret pedig nem mást jelent, mint azt, hogy 1-től 200 főig bármilyen létszámú és összetételű parlament alkotmányosan létrejöhet. Tisztelt képviselőtársaim, ebbe akár a 8-10 fő is beletartozik, amire az alkotmány lehetőséget biztosít.

Meggyőződésem, hogy ez egy kiérleletlen javaslat és súlytalan is, hiszen nem ad választ a legfontosabb kérdésekre, például, hogy milyen legyen az a választójogi rendszer, amely akár egy, akár kétszáz fővel biztosítani tudja az alkotmányos elvek érvényesülését, az arányosságot, a választói akaratot, hogy ne legyen túlzott torzítás a választói rendszerünkben. Valóban egy dologban volt az elmúlt tizen-egynéhány évben egyetértés, abban, hogy legyen kisebb parlament. Abban azonban még az elvi egyetértés szintjén sem mutatkozott az álláspontok közelítése, hogy ezt milyen formában kellene megtenni. Márpedig, tisztelt képviselőtársaim, itt ülünk 18-20 éve. Hát az alkotmánymódosítástól elválaszthatatlan az, hogy milyen választójogi rendszer alapján kívánjuk megalkotni az elkövetkező évekre, évtizedekre meghatározó választási rendszerünket.

Abból például, hogy mennyi legyen az egyéni választókerületek száma, ebből a pontból kiindulva is furcsa megállapításokat tehetünk. Jelenleg 176 egyéni választókerületünk van, az Alkotmánybíróság hosszú-hosszú évek óta kötelez minket arra, hogy arányosítsuk a választókerületeink számát. Tisztelt képviselőtársaim, 30 és 70 ezer között mozognak a lélekszámok egy-egy választókerületben. Nem véletlenül hívta fel a figyelmet az Alkotmánybíróság arra, hogy ezen belül arányosítani kell, mert ez nemcsak az ő ízlésével nem találkozott, de az Európai Unió direktívájával sem, hogy körülbelül 15 százalék differencia az a mozgástér, ami az arányosságon belül még nem jelent torzulást.

Ehhez képest - ha a 176 választókerületből indulunk ki és összevetem az önök 200 fős javaslatával - ebben, ha marad az egyéni választókerület, jelentős csökkentést nem lehet elérni. Nem lehet az, hogy egy választókerület kétszáznál több települést tartalmazzon. Ma is van száztíz- vagy százhúszvalahány települést tartalmazó egyéni választókerületünk. Hogy akarják ezt még növelni? Az egész értelmét veszíti el az egyéni választókerület közel kétszáz településsel egy választókerületben. Ha a 176-ból indulunk ki, akkor láthatjuk, hogy a csökkentés ebben a formában nem reális, ha nem tudjuk mögé rakni azt, hogy hogyan akarják önök ezt megoldani.

A Magyar Demokrata Fórum az elmúlt időszakban egyértelművé tette, és talán a legmarkánsabb álláspontot fogalmaztuk meg ebben a kérdésben: a Magyar Demokrata Fórum partner a parlament csökkentéséhez, a jelentős parlamenti csökkentéshez, sőt a radikális csökkentéshez is. 160 és 200 fő között mi is megjelöltük azt a létszámot, amiben célszerűnek tartanánk egy jóval kisebb parlament létrehozását, azonban ezt csak egyetlenegy módon lehet megtenni, úgy, hogyha az arányosságot is figyelembe akarjuk venni. Ha azt is figyelembe akarjuk venni, hogy ne legyen jelentős elveszett választói akarat, akkor az egyfordulós és tisztán listás választási rendszer az, amelyik mellett meg tudjuk alkotni, tisztelt képviselőtársaim, a jóval kisebb parlamentet is.

(12.00)

Az arányos és listás választási rendszer előnyét mindannyian megtapasztalhatták az európai parlamenti képviselő-választás idején, hiszen ez a választás bebizonyította nekünk itthon magyaroknak, akik foggal-körömmel ragaszkodtunk korábban ehhez a bonyolult rendszerhez, hogy hiteles eredményt hozott, vitathatatlan eredményt hozott, egyszerűbb, olcsóbb, átláthatóbb, minimálisra csökkentette az elveszett szavazatokat, és maximálisan preferálta a választói akaratot. Ettől átláthatóbb rendszert nemigen tudunk elképzelni ma, figyelembe véve azt is, hogy rakják képviselőtársaim a kezüket a szívükre: nem minden választás listás választásnak minősül Magyarországon? Akinek áll az a zászló, az teljesen mindegy, hogy kit indít abban a választókerületben, mert a mögötte álló párt az, amelyik meghatározta azt, hogy ki jutott be a magyar parlamentbe.

Ezért ajánlom önöknek megfontolásra azt, hogy kötelezzük el magunkat a kisebb parlament mellett, és ezt ha meg akarjuk valósítani, akkor a listás választási rendszer bevezetésével tudjuk ezt megtenni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összegezem a Magyar Demokrata Fórum álláspontját, ebben a formában nem tartjuk elfogadhatónak a javaslatot. Ha az változatlan formában eljut a végszavazásig, akkor a Magyar Demokrata Fórum tartózkodni fog a szavazástól. Mivel azonban egyetértünk magával az alapjavaslattal, a létszámcsökkentéssel, ismételten szeretném jelezni, hogy készek vagyunk a választási rendszer átalakítására vonatkozó tárgyalások felújítására. Mivel a két kérdés egymástól elválasztva nem tárgyalható, lehetőség van megállapodni a javasolt létszám mellett egy tisztán listás arányos választási rendszerre való áttérésben, akkor ehhez a Magyar Demokrata Fórum egészen biztos, hogy partner lesz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Van még néhány percem az időkeretemből, ezért szeretném arra kihasználni, hogy mindamellett, hogy érveltem amellett, hogy kisebb parlament megvalósítása a célunk, az eszközét a listás választásban látjuk. A szükségességét a társadalom részéről maximálisan elfogadjuk. Jóval kisebb parlamentre van szükség ma Magyarországon ahhoz, hogy egy hatékonyabb, vélhetően hatékonyabb parlamentet tudjunk működtetni. Ugyanakkor a 18 éves tapasztalatunk alapján elmondhatjuk mindannyian, hogy amikor a parlamenti politikai érdekérvényesítés eljut odáig, hogy kontroll nélkül tehet meg dolgokat, akkor talán már a rendszerváltozás pillanatától is jó lett volna, ha Magyarországon két kamara működik.

Miközben én híve vagyok annak, hogy a képviselőház akár 160-200 fő közötti listás választással megválasztott képviselőkből álljon, aközben nagyon érzem a hiányosságát a 18 évünkben is annak, hogy Magyarországon nem volt egy második kamara. Egy olyan második kamara, amelyik egyfajta féket és kontrollt jelenthetett volna, és jelenthetne még ma is azokban a döntésekben, amikor politikai érdekek meghatározóan olyan kérdéseket döntenek el, amely vagy nem gazdaságos vagy nem célszerű, vagy nem szolgálja az ország érdekét, mert csak egy részérdeket szolgál.

Gondoljanak vissza, hogy hány nagy privatizációnál lett volna jó, a villamos művektől kezdve sok mindent tudnék mondani, amiben jó lett volna egy másfajta kontroll, mert egy kontroll van, tisztelt képviselőtársaim, ez az alkotmánybírósági kontroll. Ezért mindenki valami köntöst kerít az ő kifogásának, és megpróbálja egy alkotmányossági kifogásba beletenni az összes gazdaságossági, célszerűségi vagy a józan ésszel éppen össze nem illeszthető döntés elleni kifogásait.

Ugyanakkor azt is érezzük, és azt is látjuk, amiről a képviselő úr beszélt, hogy 15-16 éves alkotmányos mulasztásaink vannak. Ezek között talán a legmeghatározóbb a kisebbségi képviselők parlamenti képviselete. Nos, tisztelt képviselőtársaim, hiába van alkotmányos kényszer, hiába van alkotmányos mulasztás, ha a politikai felek között nincs egyetértés arra nézve, hogy ezt a képviseletet mikor és hogyan kellene megtenni. Talán arra is rávilágít, hogy egy ilyen választási rendszerben, amiben mi vagyunk, ez a fajta delegálás nem is megoldható, ezért nem tud egyről a kettőre jutni a parlament például ebben a kérdésben. Arra viszont egy második kamaránál, amelyik, higgyék el nekem, 50-60 fővel tökéletesen el tudná látni azt a demokratikus kontroll szerepet, amelyben képviselhetnék a tudomány világát azok a képviselők, akik a tudományból érkeznek, az önkormányzatokból, az egyházakból, a kisebbségekből, és sorolhatnék még néhány dolgot, akik a nagyobb jelentőségű ügyekben, széles társadalmi kört érintő ügyekben, alkotmányos alapvető kérdésekben tudnának egyfajta kontrollt jelenteni. Ez nem minden törvényben való akár egyetértés, akár utólagos jóváhagyás kérdését jelentené, hanem meghatározott kiemelt kérdésekben, amely a józanabb döntések felé vinné el a magyar közéletet, ami talán ránk is férne.

Többször beszéltünk arról, hogy mi lenne a kamarának, a második kamarának az előnye, hogy hogyan kellene a civil kontrollt megteremteni honi viszonyaink között. A civil szervezetek rendkívül pozitív módon válaszoltak és reagáltak ezekre a kezdeményezésekre. Mert, tisztelt képviselőtársaim, ha a 18 évünkre visszagondolunk, akkor mindannyian voltunk kormányon és ellenzékben, mindannyian éreztük annak a szükségét, hogy de jó lett volna akkor, amikor mi adott esetben éppen ellenzékben voltunk, ha van egy olyan második kamara, ami a józan ész irányába jobb megoldásokat hozott volna az ország égető bajaira, mint amibe egyébként belekényszerültünk a politikai döntések sokasága miatt.

Még mindig nem késő, tisztelt képviselőtársaim, gondolkodjanak el a második kamara jelentőségéről, szükségességéről és időszerűségéről.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 10 2008.10.13. 6:13  5-18

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nincs ma a világon egy olyan ország, ahol ne működne együtt az ellenzék a kormánnyal abban a kérdésben, hogy a gazdasági, pénzügyi válsággal szembeni harc eredményes legyen. Eredményes legyen az a fellépés, amellyel garantálni tudjuk azt, hogy megvédjük a betéteseket, megvédjük a megtakarításokat, megvédjük a devizahitellel rendelkező több mint egymillió magyar család biztonságát, a munkahelyeket és a nyugdíjak vásárlóértékét. Ebben ma mindenütt egyetértés mutatkozik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a szakadék mellett haladunk szélsebesen, akkor közös a sorsunk, minden utassal, gépkocsikísérővel és a sofőrrel együtt. Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország közgazdászai oldalfüggetlenül egyetértésre jutottak az elmúlt két napban, amióta látjuk, hogy nemcsak pénzügyi, gazdasági válság van, hanem van egy pluszválság is csütörtök óta, amelyik egy spekulációs támadás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszterelnök urat hallgatva, az volt a véleményem, hogy nevezzük bárminek a nemzeti csúcsot, legyenek benne még szélesebb körben vagy kevesebb körben olyan emberek, akik a közéletben felelősséget bírnak, annyi értelme van egy ilyen csúcs vagy tanácskozás összehívásának, amennyiben széles konszenzust tud teremteni egyik oldalról egy olyan megvalósítható... - és az ország számára a mostani kényszerű helyzetből való kimenetelhez segítséget tud adni, és ehhez egy programmal tud segíteni nekünk, önöknek, kormánypártiaknak, ellenzékieknek, de leginkább a tízmillió magyarnak, akik közül nagyon sokan ma bizonytalanságban vannak, vagy veszélyben van akár a megtakarításuk, akár az infláció hatásán keresztül sok minden ebben az országban. Nemcsak azért, mert nekünk belül ez lenne ma az érdekünk, hanem azért is, tisztelt képviselőtársaim, mert az ország nemzetközi presztízse is ezt kívánja. Hallgatják önök akár az Európai Unión belül, akármilyen más nemzetközi tanácskozásban, mi a vélemény rólunk, magyarokról?

(13.50)

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum egy szűkebb válságkezelési programot javasol, mint amit a miniszterelnök úr az előbb elmondott. Egy olyan válságkezelési programot, amelyben - még egyszer elsorolom - nem önös pártpolitikai érdekeink, hanem azok a meghatározóak, hogy milyen megoldást tudunk ajánlani arra, hogy a megtakarításokat védeni tudjuk, az állampolgárok bankbetétjeit, a devizahitellel rendelkező családokat, akik az elmúlt időszakban lakásvásárláshoz, a munkába járáshoz szükséges gépkocsivásárláshoz, tartós fogyasztási cikkekhez és sok minden máshoz devizaalapú hiteleket vettek föl, akik ma úgy néznek a televízióban minket és nézik óráról órára a változó devizaértékeket, hogy ez a megélhetésüket mennyire befolyásolja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a kérdés szól arról is, hogy meg tudjuk-e védeni a vállalkozások beruházásait, milyen hitelhez fognak jutni a vállalkozások az elkövetkező időszakban, és szól ez a vita arról is, hogy a nyugdíjak vásárlóértékét hogyan tudjuk az elkövetkező hónapokban garantálni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi egy válságkezelési program megvalósítását javasoljuk, és ajánljuk ennek a tanácsnak, nemzeti csúcsnak, amelyre miniszterelnök úr is javaslatot tett. Ehhez azonban van egy kérésünk a kormány felé: vonja vissza a kormány a költségvetést, vonja vissza azért (Moraj, közbeszólások az MSZP soraiból.) - a kísérő törvényekkel együtt fontolja meg -, mert hogyha ezt visszavonja, abban az esetben valós az, hogy ha a válságkezelési programra elfogadható javaslatot tud tenni ez a nemzeti csúcs, akkor nekünk annak mentén kell haladnunk az elkövetkező hetekben és ahhoz igazítani a politikánkat.

Azt is javasoljuk, hogy egyébként az ellenzéki pártok... - és csak üdvözölni tudjuk, hogy a Fidesz megváltoztatta a korábbi véleményét, mert ez is eggyel több okot ad arra, hogy nekünk itt a parlamentben együttesen, bizottságokban megoldást kell találnunk a mostani helyzetben, még egyszer mondom, a kényszerű válsághelyzet megoldására. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt javasoljuk, hogy ebben a mostani vitában minden parlamenti párt azt bizonyítsa be, hogy ma elsősorban az ország érdeke a legfontosabb.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ahhoz azonban, hogy bármilyen válságkezelő programra hitelesen lehessen javaslatot tennie akár ennek a körnek, akár egy szélesebb körnek, egyről ne feledkezzenek el, képviselőtársaim: legyen rövid időn belül párt- és kampányfinanszírozási törvény Magyarországon. Mert nem várható el a közvéleménytől, az állampolgároktól az, hogy támogassanak egy mindenki által már tudott megszorításokkal járó válságkezelési programot, ha közben azt látják, hogy a magyar politikai pártok ugyanazt a felelőtlen és törvénytelen magatartást tanúsítják a közpénzekkel szemben, mint a válság előtt tették, és nem hajlandó a Magyar Országgyűlés magára nézve korlátozó rendelkezéseket hozni, de ezt könnyen meg fogja tenni a válságra hivatkozással az állampolgárokkal szemben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ez a válsághelyzet véget ért, akkor mi, magyar demokraták is partnerek vagyunk abban, hogy boncolgassuk az előzményeket, boncolgassuk azt a kérdést, hogy itt kinek milyen felelőssége volt, akár itt, Magyarországon belül, akár pedig a nemzetközi közösség előtt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy a jelenlegi patthelyzet művi életben tartása esetén az ország nem tud kellő hatékonysággal felkészülni a válság kezelésére. Mi partnerek vagyunk abban, hogy ezt a válságot minél hamarabb, hatékonyan és gyorsan tudjuk megoldani.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP, az SZDSZ és az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 48 2008.10.20. 3:12  47-53

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Transparency International ismét közzétette a világ fejlettebb országainak korrupciós listáját. Hazánk ismét rosszul szerepelt. Sőt, talán elmondhatom, hogy ez volt az a felmérés, ahol a legrosszabbul szerepeltünk, nyolc helyet esett vissza Magyarország. Ilyen mértékű visszaesésre 2003-ban, az MSZP-SZDSZ-kormány első éves ténykedése után került sor, igaz akkor volt még mentségük, hiszen bővítették azt a listát, amelyet a Transparency figyelt abban az évben. Most azonban azt látjuk, hogy az elmúlt 12 évben ilyen kedvezőtlen visszaigazolást nem kaptunk. Nyilván ennek objektív okai vannak.

Ha az elmúlt években megnézzük a Transparency International ajánlásait és javaslatait, minden évben meghúzták a vészcsengőt, elmondták, hogy ugyan stagnál Magyarország, miután azonban nem tette meg a megelőző lépéseket, intézkedéseket sem a jogalkotás, sem a végrehajtás területén, hazánk megítélése erősen romlani fog - írták az utolsó jelentésben. Ez be is következett. A Transparency International felhívta a figyelmet arra ebben a jelentésében, hogy a párt- és kampányfinanszírozás átláthatatlansága tarthatatlan, és felhívta arra is a figyelmet, hogy a túlbonyolított közbeszerzési rendszer Magyarországon a korrupció melegágya. Ismérvként felsorolta a többit: a jogalkalmazás gyengesége, a korrupciós esetekre kiszabott enyhe szankciók erősítik a feltételezést, hogy Magyarország azért korrupt, mert ma Magyarországon nem kockázatos korruptnak lenni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az amerikai kereskedelmi kamara néhány héttel ezelőtt szervezett egy nagy fórumot, ahol ilyen kritika hangzott el részükről: az állami újraelosztás mértékével, ilyen adórendszerrel, ilyen adóterheléssel, a közigazgatás ilyen állapotával, a korrupció ilyen mértékével nem fog felzárkózni Magyarország az Európai Unió fejlettebb országaihoz.

Tisztelt Miniszter Úr! Mindaközben, hogy látjuk a valós helyzetet, látjuk, hogy milyen képet állít ki rólunk a világ korrupciós ügyben, szeretném megkérdezni, mi történik itthon. Hiszen ennél rosszabb értékelést nem kaphattunk volna, ugyanakkor a védekezés árnyékát sem lehet látni. Önök elkészítettek egyéves késéssel egy korrupció elleni programot. Ez közel egy éve elkészült. A saját terveik szerint a kormánynak az idei év elején el kellett volna fogadni, és ma már bőven a végrehajtás megoldásain kellene gondolkodni.

Különösen a Transparency International felmérése után azt látom, hogy semmi nem történik kormányzati körökben. Nem tudom, hogy miért állt le, hol állt le a korrupciós program végrehajtása, és mit kívánnak tenni, hogy ez a helyzet javuljon.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 52 2008.10.20. 1:11  47-53

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Ez a mellébeszélések sora volt. Az elmúlt félév jogalkotási programját, ami közvetve gyakorolhat hatást a korrupció alakulására, azt pontosan elmondta; ami közvetlenül megakadályozhatja, az egy korrupció elleni stratégia. Önök két évvel ezelőtt megígérték, egyéves késéssel elkészült egy terv. A saját programjukat nem tudták tartani. Aztán nagy nehezen, egyéves késedelemmel elkészült, csak a lényeg maradt ki, az üzleti világot érintő korrupció elleni küzdelem teljes egészében hiányzik ebből a tervből. Aztán hosszú csend volt, a kritikáinkat elmondtuk.

A hosszú csend után sem a kormány elé nem került, sem közigazgatási egyeztetésre ez az anyag, sőt azt kell mondanom, államtitkár úr, az az osztály is megszűnt az Igazságügyi Minisztériumban, amelyik korábban ennek a felelőse volt, azok a munkatársak, akik ezzel foglalkoztak, szétszéledtek.

Ma nem figyel és nem fordít elég figyelmet a kormány arra, hogy ez a (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) korrupció elleni stratégia valósággá váljon, ezért a kérdésre adott válaszát nem tudom elfogadni.

Köszönöm. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 8 2008.10.27. 2:12  1-12

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum minden olyan egyeztetésen részt vesz, amelyben a pénzügyi válság kezelésére és a krízis hatásainak csökkentésére van esély, de, tisztelt képviselőtársaim, a holnapi ötpárti tanácskozást egy hárompárti bocsánatkéréssel kellene kezdeni.

Ha firtatjuk az okát annak, hogy ma miért jutott oda Magyarország, ahol vagyunk, akkor - vallják be őszintén - a 2002-es úgynevezett száznapos csomag, az úgynevezett jóléti koalíció miatt kerültünk abba a helyzetbe, hogy ma 6000-7000 milliárdos végszámlát fizetünk. A három pártnak, az MSZP-nek, a Fidesznek és az SZDSZ-nek mindezért bocsánatot kellene kérnie (Közbeszólások a Fidesz soraiban.), bocsánatot kérni az emberektől, akikkel ezt a számlát kifizettették, és a mai napig is fizetik.

Aztán ez a csoda tovább folytatódott 2006-ban, hiszen 2006-ban egy közel 6000 milliárd forintos kiígérgetési kampányban önöknek, az MSZP-nek és a Fidesznek együttesen sikerült elhitetni az országgal, hogy van itt pénz, csak rám szavazzanak, miközben mindenki tudta, hogy hitelből él az ország, hogy egy megszorító csomag előtt állunk az úgynevezett konvergenciaprogram miatt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt látom, hogy egy fél lépést tettünk a nemzeti csúccsal, de csak egy fél lépést. Ezen a nemzeti csúcson féltek kimondani úgy az MSZP, mint az SZDSZ, hogy vége annak az időszaknak, hogy a hitelből tovább tudtunk nyújtózkodni, mint ameddig a takarónk ért, és ezen a helyzeten változtatni kellene. Félnek elmondani azt, hogy a pazarlásnak vége van, és félnek azt is beismerni, hogy egyébként itt vannak a hitelezők, akik a pénzüket követelik. Ma még megtehetjük azt, hogy többé-kevésbé igazságosan mi nyúlkálhatunk egymás zsebében és a választópolgárok zsebében. Lehet, hogy holnap vagy holnapután a hitelezők teszik sokkal fájdalmasabban és egészen más szempontok alapján.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 24 2008.10.27. 5:12  23-24

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A pénzügyi válság egy erősen legyengült magyar gazdaságot érintett, a nemzetközi hatások begyűrűzése tovább rontotta az állapotát, ezen azonban tovább súlyosbít a helyzetet részben orvosolni hivatott politikusok viselkedése. Amikor önök betegek, vagy ne adj' isten, féltett kincsük, a gyerek beteg, akkor az első lépés, amit elvárnak az orvostól, az az őszinteség; őszinteség és határozottság és egy olyan kezelési sor, ami átmeneti ideig fáj, de biztos lépéseket jelent a javuláshoz. A kegyes hazugság meg a félrenézés később sokkal súlyosabb bajok forrása lesz.

Ma ugyanez történik, tisztelt képviselőtársaim, a magyar gazdasággal. A felelős döntések meghozatalával megbízott magyar politikusok nagyobb része hetek óta sem a választókkal, de talán még önmagukkal szemben sem őszinte. Nemzetközi hírcsatornák már élőben adnak tudósítást a magyar parlament elől, a magyar válságot ecsetelve (Folyamatos zaj a teremben. - Az elnök csenget.), nemzetközi lapok kitüntetett helyen hazánk helyzetét elemzik.

Ideje lenne belátni, hogy az MSZP, a Fidesz és az SZDSZ által megszavazott száznapos program következményét, a pazarlás árát most kell megfizetnünk, nekünk, mindannyiunknak, magyaroknak. Becsöngettek a kölcsönökért, tisztelt képviselőtársaim, amiből lehetőségeinkhez képest igen nagy lábon éltünk.

A magyar választók érzik, hogy bajban van az ország. Ebben a helyzetben őszinteséget és bátorságot várnának el a politikai döntéshozóktól. A bizonytalanság, a határozatlanság, az események utáni kullogás csak félelmeket kelt az országban. Ma nem elég az őszinteség abban a kérdésben, hogy összefogás kell. Az összefogás sürgetésébe kapaszkodni édeskevés, különösen egy nem létező tündértől várni azt, miniszterelnök úr. Nem elég gyáván az adócsökkentést ígérni az embereknek, és tagadni azt, hogy lemondás és értelmes áldozatvállalás küszöbén állunk, tisztelt képviselőtársaim. Lehet halogatni az őszinte beszédet, lehet várni a jó tündért, de talán kifizetődőbb most az egyszer a valós helyzettel szembenézni.

A Magyar Demokrata Fórum egy egyéves válságkezelő programot tett le az asztalra. Hol a kormány válságkezelő programja? - kérdezem Gúr képviselő úrtól is, mert ilyet még nem láttunk. Ma a válságkezelő programmal a parlamenten a sor, tisztelt képviselőtársaim. Azért kell ma a közalkalmazotti és a köztisztviselői bérek 2008-as szinten tartásáról, bónuszok, jutalmak egyéves felfüggesztésének lehetőségéről beszélnünk, hogy pár hónapon belül ne tömeges leépítésekkel, bércsökkenésekkel kelljen szembenéznünk. Azért kell ma a 13. havi nyugdíj egyéves felfüggesztésének a lehetőségéről beszélnünk, hogy később, pár hónap múlva ne az egy hónaptól 12 hónapig járó havi nyugdíj elmaradása legyen a mindennapi beszélgetésünk témája. És azért kell ma a családi pótlék rendszerének ésszerűsítéséről, az egy főre jutó jövedelemhez kötéséről beszélnünk, hogy pár hónap múlva vagy év múlva ne teljes fizetésképtelenségről és családok ezreinek létbizonytalanságáról szóljanak a hírek. És azért kell ma a munkára nem ösztönző, fenntarthatatlan szociális segélyezési rendszer átalakítását kezdeményezni, hogy hónapok múlva ne a rendszer teljes összeomlásával kerüljünk szembe.

(13.50)

Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy válságkezelő programunkat csak egy ponttal támasszam alá, a 13. havi illetmények és bónuszok egyéves felfüggesztése összesen több mint 500 milliárd forintos megtakarítást jelentene. Ha még ezen felül a költségvetési intézmények 2000 milliárdos költségvetési kiadásainak csak 8 százalékos csökkentését érné el a kormány, máris közel 700 milliárdról beszélhetünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! A tét pedig az, hogy mitől lesz működőképes gazdaságunk majd, hogyan lehet a munkát és a bért terhelő adók csökkentésével lendületet adni a magyar gazdaságnak. Most talán egyszer nem a népszerűségi mutatókra, hanem az ország gazdasági mutatóira kellene nagyobb energiát és figyelmet szentelnünk, mert ha a politikai gyávaságnak itt, házon belül megmarad a kétharmada, tisztelt képviselőtársaim, a tét továbbra is az - és megismétlem az előbb elmondottakat -, hogy míg ma mi a magunk zsebében nyúlkálhatunk, néhány hónap múlva (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a hitelezők teszik meg sokkal érzéketlenebbül.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 24 2009.01.29. 14:03  3-45

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Egy újabb válságtanácskozásra ültünk össze, és az már önmagában örvendetes tény, hogy itt a parlamentben, ahol nemcsak beszélni lehet, hanem cselekedni, sőt döntéseket is kellene hozni. Sokadik találkozó ez a sorban, és nem baj, hogy ez a sokadik találkozó október közepe óta. A baj az, hogy az elmúlt tanácsokból és a találkozókon elhangzottakból vajmi keveset láttunk lényegi kérdésekben visszaköszönni az elmúlt 3-4 hónapos kormányzásban. Egyeztetésekre, párbeszédre, közös gondolkodásra persze szükség van. Ugyanakkor mire jó a szó, ha nem követik tettek?

A tétlenségnek pedig mára már megvannak a következményei. Világos, hogy az elmúlt 2-3 hónapban semmi érdemi kormányzati lépés nem történt, ami valójában a válság okozta helyzetet a gyökereknél kezelte volna. Világos, hogy a kormányfő elmegy fűhöz-fához véleményt és tanácsot kérni, de ebből még nem sokat valósított meg. Világos az is, hogy az ország nagyon komoly bajban lehet, hiszen az IMF-vezér látogatásának napján miniszterelnök úr 180 fokos fordulatot vett, és lecserélte az addigi halványrózsa szemüvegét egy sötétebb szemüvegre. És az is világos, hogy ma sem tudhattunk meg semmit, miniszterelnök úr, abból, hogy itt a háttérfolyamatokban valójában mi is történt, ez a mai nap is kevés volt ehhez.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kérdés az, hogy a kormány eddig mire várt. Mind a nemzeti csúcson, mind a gazdasági csúcson mindenki mindent elmondott. Azok az érdekvédelmi és különféle kamarai szervezeti képviselők, akik ma vendégként itt ülnek, a politikai pártok, a szakemberek mindegyike megfogalmazta világosan, egyértelműen a válságkezelő javaslatát; ahogy a pártok között a Magyar Demokrata Fórum is komolyan vette a nemzeti csúcsot, és egy komoly válságkezelő programmal érkezett, egy komplett egyéves, szigorú és hatékony válságkezelő programmal. A kormány azonban, bár adott volt a lehetősége, hogy szemelgessen azokból a konkrét javaslatokból, amiket ott, a gazdasági csúcson és a nemzeti csúcson a gazdasági élet szereplői és a politikai pártok elmondtak, úgy tűnik, nem jól szemezgetett ezekből, hiszen ez a költségvetés és annak 3-4 hetes pályafutása ezt bebizonyította.

Mi, konzervatívok a mai napig fenntartjuk mindazt, amit a nemzeti csúcson és a gazdasági csúcson megfogalmaztunk. Ahogy az Akadémián leszögeztük, a krízis enyhítésére, a katasztrofális következmények tompítása érdekében bátor és fájdalmas lépésekre volna szükség.

Tisztelt Képviselőtársaim! A válságkezelés története most nem a következő választásról szól. Arról szól, hogy mitől lesz gyermekeinknek 2-3 év múlva munkahelyük. Arról szól, hogy mitől lesz szüleinknek meg nekünk néhány év múlva, évtized múlva nyugdíjunk. A jövőnkről szól ma ez a válságkezelés. A Magyar Demokrata Fórum ezért rendkívül őszinte volt, és ma is őszinte a választópolgárokhoz. Ki merjük mondani, amit minden itt ülő tud, csak éppen személyes politikai karrierjét tekintve persze kényelmesebb tompítani vagy hallgatni, vagy csak az egyik felét kimondani.

A Magyar Demokrata Fórum a tisztességes közteherviselés pártján áll, és a megoldást hosszú távon többek között az egykulcsos adó bevezetésében látjuk, ám azt tudjuk, hogy ahhoz, hogy ezt holnap megtehessük, komoly és mély áldozatokat kell hozni. Egy olyan áldozatvállalás-sorra volna szükség ma Magyarországon, aminek mindig csak az egyik feléről halljuk képviselőtársainkat. A szavak nagyon bátrak folyamatosan, ezt ma is meghallottuk itt a parlamentben, azonban ez a tettekben mindig sokkal gyengébben fogalmazódik meg. Itt, a Parlament falai között a bátorságdeficit talán sokkal nagyobb, mint a költségvetési deficit.

Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy ha 2002-ben a felelőtlen, populista száznapos program megszavazásakor nemcsak a Magyar Demokrata Fórum, de minden frakció képviselője jobban átgondolta volna, hogy mi áll az ország érdekében, és nem csak az önkormányzati választásokra kacsingatott volna, akkor ma a magyar költségvetés nem áll ebben a helyzetben, mint amilyen kiszolgáltatott helyzetben ért minket a világgazdasági válság. Ahogy meggyőződésem az is, hogy ha a Magyar Demokrata Fórum egyéves válságkezelő programját a kormány idejében megfontolja - októberben volt a nemzeti csúcs - és végrehajtja, akkor egy valóban áldozatokkal teli év várt volna ránk, mindannyiunkra, most azonban a folyamat végén megint csak azt látjuk, hogy áldozatokra van szükség, ám egy sokkal mélyebb kiindulópontról kell elkezdenünk, és egy elhúzódó, kivéreztető folyamat előtt állunk.

Lehet egy ideig szőnyeg alá söpörni a problémákat, az elmúlt 6-7 év félszocialista gazdálkodásából adódó problémákat, ám előbb-utóbb akkora ez a halom, hogy hasra esünk benne. Ez történt az elmúlt napokban is. A puha, felszínes válságkezelés, tisztelt képviselőtársaim, nem válságkezelés, azzal nem gyógyítjuk meg a problémák gyökerét. Egy országot nem újabb és újabb csúcstalálkozókkal, hanem bátor, felelős és konkrét programokkal lehet irányítani. Az előterjesztés, amit, tisztelt képviselőtársaim, önök vagy Veres miniszter úr, vagy a kormány, mert nem tudjuk, hogy az előterjesztést ki nyújtotta be, egy rendkívül határozatlan előterjesztés, és ha belegondolnak abba, hogy egy drámai fordulat miatt szükséges egy rendkívüli parlamenti ülést összehívni, akkor egy ilyen határozatlan, semmi konkrétumot nem tartalmazó előterjesztés nem állt arányban sem a válsággal, sem pedig az Országgyűlés rendkívüli ülésszakával.

Úgy gondolom, Bokros Lajos szakmai tekintélyét az itt ülők közül senki nem vonja kétségbe. A Magyar Demokrata Fórum már sok helyen leszögezte, álláspontja nagyon sok esetben egybecseng a volt pénzügyminiszter azon kijelentésével, miszerint sokaknak fájna egy mélyreható, gyökeres reform, azonban ehhez a magyar politika hosszú évek óta nagyon gyáva. Újabb évekre és évtizedekre elodázzuk a szükséges lépések megtételét, és az elhúzódó agónia garantált. Szemezgetünk állandóan azokból a problémahalmazokból, amiket az elmúlt években meg kellett volna oldani. Ideje volt kimondani, amit csak részben mondott ki miniszterelnök úr, sokkal egyértelműbben kellene megfogalmazni ezt a politikusoknak, hogy az állam nem bírja tovább az etatista kádári osztogatást, amit ma a politikai populizmusnak köszönhetően nagyon sokan elvárnak tőlünk. Vége a feneketlen zsák korszaknak. A költségvetés nem más, mint az adófizetők közös pénztárcája, amiben bizony véges összegű pénzmennyiség található, és csak annyi, amennyit a pénztárca tulajdonosai külön-külön betesznek.

Végre ideje volt kimondani azt is, hogy mindenkinek, minden egyes embernek áldozatot kell vállalni, hogy a válságon Magyarország ép bőrrel minél hamarabb túljusson.

(11.10)

Az elmúlt hónapokban nemcsak a bátorság hiányzott ehhez, hanem valójában az őszinteség is. Nagyon bízom abban, hogy a mai nap végén őszintén fogunk beszélni az ország gazdasági helyzetéről, nemcsak zárt üléseken, nemcsak kiszivárogtatások kapcsán, hanem a legnagyobb nyilvánosság előtt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt időszakban azt lehetett látni, hogy miközben a magyar parlamentben folyamatosan kétharmada van a gyávaságnak, aközben minden felmérés azt erősíti meg, hogy Magyarországon a választópolgárok bölcsebbek, mint a politikusaik. Minden felmérés azt erősíti meg, hogy Magyarországon készek az állampolgárok arra, hogy reformfolyamatok induljanak meg, sőt a felmérések egy jó része egészen meglepő fordulatot jelentett mindannyiunk számára.

Tisztelt Képviselőtársaim! A puha, felszínes válságkezelés Magyarországon nem válságkezelés. Szeretném a tisztelt képviselőtársaim figyelmét felhívni arra, hogy azok a felmérések, amelyek akár a Szonda Ipsos, akár a Medián felméréséből visszaolvashatók voltak, összegezték azt, hogy a megkérdezettek 93 százaléka úgy véli, hogy a válságkezelés hatékony eszköze lenne a parlamenti létszám csökkentése, a pártfinanszírozás megváltoztatása, a helyi önkormányzatok számának a csökkentése, a nyugdíjreform melletti kiállás és a családi pótlékoknak a korlátozása is valamilyen szociális vagy jövedelmi viszonyhoz képest. Végül, de nem utolsósorban azt is láttuk a felmérésekből, hogy az emberek 39 százaléka anyagi áldozatot is kíván hozni azért, hogy az ország hosszú távú működése érdekében megszülessenek az alapvető reformok.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ma azt halljuk, hogy kell másfél-két hónap ahhoz, hogy az itt megfogalmazott irányokból, amelyeknek a többsége elhangzott, valljuk be, már évekkel vagy hónapokkal ezelőtt, újabb két hónap vagy másfél hónap kell ahhoz, hogy azt valamiféle módon formába lehessen önteni, és aztán majd valamikor a nyár elején megindulhat a valós munka a jogalkotás befejezésével. Mit csinált a kormány az elmúlt két-három hónapban a válság megindulása óta? Miért csak most jutott eszébe, hogy végre hozzá kellene fogni nemcsak a szavak szintjén elmondott programokhoz, hanem az írott törvényalkotáshoz, amelyet nélkülöz ma a Magyar Országgyűlés? Miért kell egy fél évet várnunk ahhoz, hogy hozzányúljunk azokhoz a területekhez, amelyekről itt ma az Országgyűlésben mindenki úgy beszélt, hogy már hónapok vagy évek óta ismert változtatásra szorulnak?

A legaggasztóbb problémát abban látom, hogy maga a kormányzat láthatóan nemcsak hogy fáziskésésben van, hanem míg korábban érinthetetlennek nevezett néhány területet, például a 13. havi juttatásokat, vagy például hadd említsem miniszterelnök úrnak a nemzeti adószabadság-programnak azt az elemét, amely az élőmunkát, a munkabéreket terhelő adók és járulékok enyhítését tűzte ki célul, bár volt bátorságunk a kompenzációt is megjelölni, hogy milyen áron, önök lesöpörték az asztalról. Tárgyalási alapnak sem tekintették azokat a javaslatokat, amelyekben most miniszterelnök úr zászlóvivőként áll, és valamiféle új modellváltás jegyében fogalmazza meg. De említhetném ebben a családi pótlék kérdését is, az elmúlt időszakban hogyan viszonyultak önök hozzá.

Az azért örömteli számomra, hogy a korábban érinthetetlennek tartott területekhez most miniszterelnök úr hozzányúl, és beismeri azt, hogy igazságtalan, irracionális és egy fenntarthatatlan rendszert védett mindez idáig.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért szeretném még egyszer megismételni a kérdést: mi történt, miniszterelnök úr, az elmúlt időszakban a gazdasággal és önnel, hogy hirtelen ekkora pálfordulást tett? Talán a viszontválaszban egy kicsit többet is meghallhatunk erről miniszterelnök úrtól.

Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy azok a politikusok, akik itt vannak a parlamentben, fél szemmel állandóan a következő választásra, akár június 7-ére figyelnek, vagy a következő országgyűlési képviselő-választásra, ezért mindig visszafogottabban fognak a szavak után tetteket megfogalmazni. De azoknak a politikusoknak és azoknak a politikai erőknek, akik nem hajlandók pusztán becsületből, felelősségtudatból bátran és együtt cselekedni, legalább arra szeretném a figyelmüket fölhívni, hogy ezt várja el tőlünk a magyar társadalom, a magyar választók nagy többsége, hogy kezdjünk el egy olyan folyamatot, amelyben nem a mindennapi politikánk, hanem az ország hosszú távú érdeke a meghatározó.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a válság egy utolsó figyelmeztetés a magyar politika számára, egy utolsó figyelmeztetés arra, hogy szakítani kell a kádári nosztalgiával, szakítanunk kell félszocialista, újraelosztó logikával, a dacpolitizálással, és mindazzal a gyávasággal, amelyről az előbb már sokat szóltam.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azonban a mai napnak is akkor lenne haszna, hogyha mindannyian belátnánk, hogy egyfajta közös programra, egyfajta nemzeti minimumra van szükség, egy olyan alapprogramra, ami átível ciklusokat, amelyik egy távlatos gondolkodást engedne meg itt Magyarországon, mindennek azonban az alapja a program, amit a mai rendkívüli ülésből rendkívüli módon hiányolunk, miniszterelnök úr. Semmi programszerű alapja nem volt ennek a mai vitának - szavak, szavak és szavak.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MDF és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 8 2009.02.16. 8:07  5-18

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Hemingway egyszer írt levelet testvérének, s a levelet így kezdte: "Ne haragudj rám, nem volt időm végiggondolni levelem tartalmát, ezért bőbeszédű leszek és sokat írok."

Miniszterelnök úr, ez volt az érzésem a mai egyórás beszéd kapcsán, hogy egyfajta előkészítetlenséget próbált elkendőzni miniszterelnök úr ezzel a rendkívül hosszúra nyúlt beszéddel. Mint amilyen előkészítetlen volt a parlament rendkívüli ülése is; egyetlen írásos előterjesztés, egyetlen hatáselemzés, háttérszámítás nélkül ül le a Magyar Országgyűlés ilyen rendkívül nehéz időben, rendkívül fontos kérdéseket megtárgyalni.

Miniszterelnök úr, ez az egy óra inkább emlékeztetett egy egyetemi előadásra, semmint egy miniszterelnöknek a válságkezelő, konkrétumokkal teli programjára, merthogy erről a katedrás előadásról is nekem leginkább az jutott eszembe, hogy 2006 talán januárjában vagy februárjában miniszterelnök úr több helyen tartott előadást kis pálcával, diagramokkal, s magyarázta el mindenkinek a nagy médianyilvánosság mellett, hogy dübörög a gazdaság, hogy elérkezett az adócsökkentés ideje. Aztán fél év múlva, pontosan 180 fokkal ennek ellentétét ismét kis pálcákkal, diagramokkal, nagyon teátrális módon bizonygatta, hogy miért kell 180 fokkal fordulni, és érvelt önnön korábbi féléves érvei ellen.

Azóta is félévente hallunk ilyen katedrára emlékeztető előadásokat, pedig valójában a miniszterelnöknek egészen másféle műfajban kellene a parlamentben megnyilatkoznia, hiszen nem elméleti kérdésekről és nem filozofikus okfejtésekről kellene itt szót ejteni, hanem törvényekben, törvénytervezetekben megfogalmazható programokról, folyamatosan az előző programok végrehajtásáról és az elért eredményekről. Arról már nem is beszélek, hogy legalább középtávú, egymásra építkező, logikus előterjesztésekre volna ahhoz szükség, hogy nyertesei legyünk ennek a rendszerváltozásnak és az európai uniós csatlakozásnak.

Miniszterelnök úr, az elmúlt 2-3 hét is arra emlékeztetett engem, mint amit láthattunk "A tanú" című filmben, amikor Pelikán József ül a fa tetején, kerekre nyílt szemmel nézi, hogy hömpölyög a víz, és aztán rádöbben, hogy itt valami tényleg nem stimmel.

Nos, valóban nem, de, miniszterelnök úr, amikor a világban már mindenki a válságkezelésre készült - azok az országok, akikkel ön is elkezdte a mai beszédét -, akkor Magyarországon a kormány legyintett a folyamatokra, akkor nem figyelt a külföldi készülődésre, és most, fél évvel később is csak egy olyan szóbeli előterjesztéssel érkezik miniszterelnök úr a parlamentbe, ami kapcsán szóval szavakra lehet válaszolni mindenféle háttérelemzés nélkül.

Pontosan 114 napja annak, hogy 2008 októbere elején Gyurcsány Ferenc és Veres János rádöbbent, hogy itt tényleg valami nem stimmel. Ekkor a nyilvánosság előtt elismerték, hogy nemcsak az oldalszele fog megérinteni minket a válságnak, hanem lehet, hogy a kellős közepén találjuk magunkat.

Nos, örvendetes, hogy azt hallhattuk, hogy sok-sok vargabetű után most a kormány ismét soha nem látott reformokra készül, de nem mehetünk el szó nélkül amellett, miniszterelnök úr, hogy a súlyos károkat okozó fáziskésésről nem beszélnénk. Szeptemberben, amikor már a világ és a hazai elemzők többsége is a válság begyűrűzésére figyelmeztetett, akkor ön azt mondta, a szociális transzferekhez nem nyúl a kormány, hiszen - idézem -: "a nehezén már túl vagyunk, csak ezt még nem ismerte fel az ország". Ekkor az adóreform Gyurcsány Ferenc szóhasználatában még egyet jelentett a brutális megszorításokkal, és mint mondta, adócsökkentésből nem lesz képzettebb magyar polgár.

Talán minden itt ülő emlékezik arra, amikor - a kormányfő szavait használom - erős és messzilátó megegyezés programjáról beszélt Gyurcsány Ferenc, amely egyszerre képviselte az erősödő gazdaságot, és óvta a szociális biztonság ügyét. A miniszterelnök október 7-én fogalmazott úgy, hogy a rendszerváltozás óta most a legerősebb az állam finanszírozóképessége. Habár akkor már az egész világon mindenki munkálkodott a válság okozta károk kivédésén, és minden kormány sorban dolgozta ki a válságkezelő programot.

No, röviddel ezután nálunk is nemzeti csúcs volt, és aztán rövid időn belül az IMF megmentette az erős finanszírozóképességgel rendelkező magyar államot. Közel négy hónapja fogott hozzá a kormány a válságkezelő programhoz, de úgy, hogy azóta is a válságkezelő program megtervezésének a fázisában vagyunk. Négy hónap elegendő idő lett volna a cselekvésre, ezzel szemben a szavak és a tervek fogalmazódtak csak meg.

Eddigi mértékadó becslések szerint körülbelül 25 ezer honfitársunk veszítette el az állását, és az előttünk álló hónapokban ez az ötszörösére nőhet. A kormány eddigi intézkedései hatására nem sikerült megállítani az országot a lejtőn, a gazdaság recesszióba fordult, s rémisztő az, amit olvashattunk minap: a Goldman Sachs bankcsoport londoni befektetési részlege például 4,2 százalékos gazdasági visszaesést jósol 2009 egészére.

Adja Isten, hogy ne legyen igaza ennek a felmérésnek, azonban minden válságkezelésnek az a lényege, hogy gyorsan, határozottan és a legrosszabb fordulatra készüljön fel. No, mi erre készülünk október 15-e óta. Talán most még sikerül, miniszterelnök úr, rövid időn belül 200 milliárdot összeszedni különböző fiókokból. Ám mi lesz akkor, ha valóban 4-5 százalékos lesz a visszaesés, és amikor már 500-600-700 milliárddal csökkenhet a büdzsé bevétele?

Tisztelt Miniszterelnök Úr! A Magyar Demokrata Fórum az elmúlt beszédből - és sajnos rövidre kell fognom - az öt elvvel kapcsolatban szeretné leszögezni, hogy a miniszterelnök úr még vitatkozott velünk akkor, amikor sok olyan dolgot megfogalmaztunk a nemzeti adószabadság programban vagy akár a középosztály 13 pontjában pontosan másfél évvel ezelőtt, amikor ön nem volt hajlandó lépéseket tenni az élőmunkaterhek csökkentésére a fogyasztási terhek rovására, nem volt hajlandó azokban a lépésekben a "segélyért munkát" programban a kezdő lépést sem megtenni. Amikor mi egy olyan programmal álltunk elő, ami az 1 százalékos gazdasági növekedés kapcsán fogalmazódott meg a köreinkben, akkor ön azt lesöpörte. Ez volt a nemzeti adószabadság program.

Ma már az élet ezen a programon azért lépett túl, mert válság van, és ma komoly válságkezelő programokat kellene tenni, nem pedig azokat, amelyeket miniszterelnök úrnak két éve, három éve vagy akár egy évvel ezelőtt kellett volna megtennie ahhoz, hogy a gazdaság növekedő pályára jusson Magyarországon.

Sajnos, a válság kezelésére vonatkozó komoly előterjesztést a miniszterelnök úr ide nem hozott. Nem hiszem, hogy érdemi választ várt ma a pártoktól akkor, amikor egyetlenegy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) hatáselemzést és háttérszámítást nem osztott meg velünk mindarról, amiről ön beszélt.

Köszönöm a figyelmét. (Taps az MDF, szórványos taps az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 109-113 2009.02.16. 2:39  108-119

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr!

ELNÖK: Bocsánat, csak meg kell kérdeznem, néztem, hogy a miniszter úr esetleg közben megérkezett-e, de nem, Varju Lászlót jelölte ki válaszadásra. Elfogadja, képviselő asszony, a válaszadó személyét?

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Igen, köszönöm.

ELNÖK: Igen, akkor öné a szó.

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt hetekben a média széles érdeklődésére tartott számot a Megyeri híd beruházása során közreműködő alvállalkozók kálváriája. Az alvállalkozók kifizetetlen számlái következtében családok egzisztenciája, vállalkozások jövője került veszélybe. Más példát is említhetnék, hiszen nemrégiben egy útépítő rt. csődje kapcsán legalább 20 kis- és középvállalkozás ment tönkre. Ezekben az esetekben mind közös, hogy egy közbeszerzést követően lezajlott nagy állami beruházás kifizetetlen számláiról, az alvállalkozói költségek ki nem fizetéséről van szó.

Államtitkár úr, a probléma oka továbbra is az, hogy a közbeszerzési törvény továbbra sem garantálja azt, hogy a megbízást fővállalkozóként elnyerő cégek korrekt, átlátható és nyomon követhető módon rendezzék kötelezettségeiket a bevont alvállalkozókkal szemben. A törvény annak sem szab megfelelően gátat, hogy az alvállalkozók bevonására milyen mértékben kerülhet sor, de azt a gyakorlati példát sem küszöböli ki, hogy a fővállalkozó sokszor egyszerűen árfelhajtó tényezővé válik az ügyletekben. Gyakorlati példák is vannak arra, hogy a fővállalkozói árnak mindössze 50 százaléka az alvállalkozói ár. Hogy egy konkrét példát említsek, útburkolatijel-festést a fővállalkozó 10 ezer forintos egységáron végez, majd 6 ezer forintot fizet az egyébként minden és valós munkát elvégző alvállalkozónak.

Tisztelt Államtitkár Úr! A demonstrálók túl azon, hogy milliárdos követeléseiket kérik, azt akarják elérni, hogy az állam szerződéses viszonyában adjon garanciát, például engedményezés intézményének a bevezetésével, miután kifizette a fővállalkozót, ne vonuljon ki a fizetési láncból, hanem érje el, vagy ha arra van szükség, akkor kényszerítse ki az alvállalkozók kifizetését. Megjegyezzük, hogy az MDF részéről mi azt sem tartanánk elképzelhetetlennek, hogy az állam mint megrendelő akár közvetlenül az alvállalkozók felé teljesítsen. Esetlegesen szankcionálni is kellene az ilyen fővállalkozói magatartást egy következő pályázat kiírásában vagy elbírálásában.

Államtitkár úr, mit kívánnak tenni a Megyeri híd beruházásán dolgozó alvállalkozók kifizetése kapcsán, és tervezik-e, hogy a közbeszerzési szabályokat az általam említett módon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) módosítanák?

Köszönöm a türelmét. (Taps az MDF soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 117 2009.02.16. 1:16  108-119

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm szépen. Államtitkár úr válasza nem megnyugtató válasz, minden bizonnyal egy interpellációt is be fogunk jövő hétre nyújtani, mert itt még mindig csak tervekről hallottunk, holott itt olyan katasztrofális sorozat indult meg, ahol egyének és vállalkozások kálváriájáról beszélhetünk. Ugyanakkor, államtitkár úr, az államnak is elsődleges érdeke, hogy ebben megoldást találjon, ne csak kísérletet tegyen rá. Hiszen az állam fejére hullik itt vissza, állami megrendelésre állami beruházásról van szó, és sok ember járt pórul az elmúlt években.

Az, hogy a közvélemény előtt ez nagyon negatív megítélés alá esik, az teljesen egyértelmű, és hogy sérül az üzleti biztonság és a jogbiztonság követelménye, azt az elmúlt hónapok bebizonyították. Túl azon, hogy az állam milyen jelentős bevételektől esett el az elmúlt időszakban az összes becsődölt cég esetében, a kifizetetlen köztartozások és a munkanélküliek számát szaporítják azok a jó vállalkozók, akik egyébként munkahellyel rendelkeznének.

Államtitkár úr, ebben most konkrétabb lépésekre lenne szükség, ezért ha fel tudja gyorsítani a tárgyalásokat, tegye meg, mert mi nem tudunk más eszközzel élni, mint hogy interpellációt nyújtunk be a jövő héten.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 10 2009.02.23. 5:29  9-12

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Pontosan egy hete napirend előtti felszólalás műfajában hallhattuk miniszterelnök úr elképzeléseit, amit ma Gál Zoltán képviselő úr úgy fogalmazott meg napirend előtti felszólalásában, hogy a kormány cselekvési programját ismertette a kormányfő egy héttel ezelőtt. Kérdezném Gál Zoltán képviselő urat vagy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök urat, ha a teremben bent lennének, hogy az a normális beszéd, hogy napirend előtti felszólalásban egy kormányprogramot úgy ismertetnek, hogy egyetlenegy sora nem került leírásra, az a hatáselemzés, amiről önök egy héttel ezelőtt beszéltek, a mai napig nincsen a parlament előtt, hogy el tudjuk hinni, hogy nullszaldós például az adócsomagja a kormánynak.

A szomorúbb az, hogy egy hét még arra sem volt elegendő, hogy azt a kormányprogramot vagy cselekvési programot a kormányfő vagy a kormány leírja. Egy hét úgy telt el a mély válság időszakában, hogy egyetlenegy tervezetet nem kapunk meg abból a csomagból, ami legalább egyszer törvénytervezet formáját ölthetné itt, az Országgyűlés előtt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a szomorú a kormányzásra nézve. Önök normálisnak tartják azt a kormányzást, ami szavakra épül? Hetek, hónapok múlnak el, és még mindig csak szavakat kapunk itt a parlamentben is, ahol aztán igazán az írásbeliségnek és az előterjesztésnek kellene uralkodni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hét végén bebizonyosodott, hogy a Magyar Demokrata Fórum nincs egyedül a határozott válságkezelési programjával. Október 18-án a nemzeti csúcson elmondott beszédemet követően kaptunk hideget is meg meleget is arra a válságkezelő programra, azóta jóformán minden gondolkodó beismerte, hogy jelentős költségvetési kiadáscsökkentés nélkül elképzelhetetlen Magyarországon a reformok sokasága és a kilábalás.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Reformszövetség által készített anyag figyelemre méltó. Először is azért ajánlom figyelmükbe, mert írásba foglalt anyag, aminek némi háttérelemzése is van, tehát egy olyan anyag, ami vitára alkalmas akár itt, az Országgyűlésben is. Egy ponton csatlakoznék ahhoz, amit előttem felszólaló frakcióvezető úr elmondott a szabad demokraták részéről: ez egy őszinte anyag, egy őszinte szembenézés azzal a helyzettel, ami ma Magyarországon a válságból kivezető utat kellene hogy jelentse.

Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen az anyag megjelenése után a kétpárti demagógia azonnal hozta a formáját, hiszen a kormányfő maga dermesztőnek nevezte ezt az anyagot, a legnagyobb ellenzéki párt pedig az embereket tovább nyomorító és büntető tervezetnek nevezte a tudományos és a gazdasági élet legkiválóbbjai által elkészített anyagot.

Én egyébként ezeket a véleményeket, hangozzék a kormányfőtől vagy az ellenzéki Fidesztől, csak annak tudom be, hogy június 7-én európai képviselő-választás lesz, hiszen egyébként számukra is nyilvánvaló az a helyzet, hogy ma Magyarország drámai helyzetben van, s ebben a drámai helyzetben egyetlen fő kérdés van: hogyan kerülhetjük el a pénzügyi összeomlást? Erre adekvát válasznak tartjuk mindazt, amit a Reformszövetség megfogalmazott, ezért a hét elejére egyeztetést kezdeményeztünk a Magyar Demokrata Fórum képviseletében, két dolog miatt. Az egyik: vannak kérdéseink az anyaggal kapcsolatban, mert bár írásban, hatáselemzéssel készült el, vannak számunkra homályos területei ennek. A másik pedig: keressük együtt a Reformszövetséggel a választ arra, hogy hogyan kerülhet érdemi vitára az anyaguk ide, a Magyar Országgyűlés elé.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórumnak a csomaggal kapcsolatban öt területen van kérdeznivalója az előterjesztőktől, és egyben szeretném az önök figyelmét is felhívni, hogy egy nagyszerű anyagnak azért vannak számunkra még nem pontosan látható elemei. Én nem értem például, hogy a minimálbér adómentességét miért kerülgeti ez az anyag, és azt sem, hogy ki sem tér arra, hogy a minimálbér eltörlésének adott esetben a magyar gazdaságra, a gazdaságélénkítésre milyen hatása lehetne.

Ugyanakkor homály fedi azt a részt is, hogy a munkáltatói járulék csökkentését hogyan kívánja megoldani a Reformszövetség, mert nem mindegy, hogy az 5+3+2 százalékpontos csökkentés hogyan érinti a három elkülönült állami pénzalapot, a nyugdíjalapot, az Egészségbiztosítási Alapot és a Munkaerő-piaci Alapot. Ezenkívül a személyi jövedelemadó-kedvezmények megszüntetésével kapcsolatban és az áfa 24 százalékra emelésével kapcsolatban is volnának kérdéseink, hiszen ez túlzottra sikeredett. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Abban bízom, hogy jövő héttől kezdve megtaláljuk a módját annak, hogy értelmes előterjesztésről a parlamentben értelmes vita folyjék.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 56 2009.02.23. 2:32  55-61

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A parlament múlt heti ülésén azonnali kérdést tettem fel. Az azonnali kérdés címe: "Mi lesz a cserbenhagyott alvállalkozókkal?" A kérdésemre Varju László államtitkár úr válaszolt. A válasza azonban nem volt kielégítő sem a konkrét ügyben, sem pedig arra nézve, hogy a jövőben hogyan lesz elkerülhető, hogy az alvállalkozók tucatjai ne kerüljenek ilyen és hasonló helyzetbe. Az utóbbi idők egyik legszégyenteljesebb botrányára is utaltam, nevezetesen a Megyeri híd építésében részt vevő alvállalkozók átejtésére.

Tisztelt Képviselőtársaim! A közbeszerzési törvény a mai formájában nem ad semmiféle biztosítékot arra, hogy az állami megbízást fővállalkozóként elnyerő cégek korrekt, átlátható és nyomon követhető módon rendezzék kötelezettségeiket a bevont alvállalkozókkal szemben, olyan alvállalkozókkal szemben, akik sokszor száz százalékban végzik el a teljes munkát. A közbeszerzési törvény azt sem szabályozza, hogy az alvállalkozók bevonására milyen mértékben kerülhet sor. A fővállalkozó gyakran visszaél helyzetével, nem vagy késve fizet, illetőleg árfelhajtó tényezővé válik az alvállalkozókkal szemben, akiket senki nem véd meg a kiszolgáltatottságtól.

(14.30)

A Magyar Demokrata Fórum támogatja a vállalkozók azon kezdeményezését, hogy az állam ne vonuljon ki a fizetési láncból a fővállalkozó kifizetése után, hanem az állam adott esetben kényszerítse ki és biztosítsa az alvállalkozók kifizetését. Ha szükséges, adjon szerződéses garanciát erre, például az engedményezés intézményének bevezetésével. Javasoljuk az ilyen fővállalkozói magatartás szankcionálását is egy következő pályázat elbírálásánál. Jogos elvárás, hogy egy következő pályázat elbírálásakor az előző tisztességtelen magatartásnak legyen következménye. A megoldás a kormány kezében van, egyrészt a jogszabályi változások módosításaival, másrészt az állami nagyberuházások pályázatára vonatkozó kiírások gyakorlatának megváltoztatásával.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdezem, hogy mit tesz a kormány a cserbenhagyott alvállalkozók tömegének kiszolgáltatottsága ellen.

Várom válaszát. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 60 2009.02.23. 1:02  55-61

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Államtitkár Úr! A helyzetelemzésével egyetértek, a megoldási javaslatait, amit felsorolt, tudom támogatni, azonban nagyon kevésnek ítélem meg. Azt vártam, hogy államtitkár úr ma a hazai kis- és középvállalkozók érdekében újabb konkrét javaslatokat is tesz, mint amit már eddig is ismertünk. A hazai kis- és középvállalkozások érdekeit az szolgálja, hogy az állami beruházásoknál már kiíráskor a közbeszerzési kiírás tartalmazza, hogy a generálkivitelező köteles árbevétel-engedményezést adni, egészben vagy részben, az alvállalkozóinak vagy szubalvállalkozóknak, azaz azoknak, akik a valós munkát megelőlegezik vagy elvégzik. Legyen köteles a generálkivitelező minden alvállalkozóját és szubalvállalkozóját bejelenteni, és ha ezt kötelezően előírják, akkor nagyban kiszűrhető az a feketemunka, ami egyébként pont az építőiparban jellemző.

A válaszát ezért nem tudom elfogadni. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 19 2009.03.02. 4:54  18-21

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Elszomorító látni azt, hogy Magyarország egykori és mai miniszterelnöke csak akkor tud az ország számára alapvető kérdésekben hasonló véleményt képviselni legalább európai uniós politikusok előtt, amikor már késő. Sajnálatos módon ugyanis az Európai Unió lesöpörte a magyar lobbizást. Az elmúlt évek pazarló politikája miatt Magyarország ugyanúgy járt, mint az ismert mese szereplője. A mesebeli tücsök a nyári dáridózást követően üres zsebbel kopogtatott az egész évben takarékoskodó és szorgalmasan dolgozó hangya komája ajtaján, némi kis segítségéért. Ahogy a tücsök a mesében üres kézzel távozott, úgy most hasonlóan járt sajnos Magyarország is.

Ez az esemény is jelzi, képviselőtársaim, véget ért a populizmus hosszú nyara. Véget ért az az időszak, amikor fedezet nélkül lehetett száznapos programot, 13. havi nyugdíjat életbe léptetni, és mindezek mellett következmények nélkül lehetett halasztgatni a legszükségesebb változtatásokat is. Mert az Unió nem hajlandó tovább finanszírozni a semmittevő politikát. Magyarországnak saját magának valódi eredményeket kell előbb felmutatnia ahhoz, hogy visszanyerje Európa és a világ bizalmát. A gazdasági fellendülés időszakában a felelős európai vezetők mindenhol jelentős reformokat, változtatásokat hajtottak végre. Tudták, hogy a virágzás nem tart örökké. Úgy gondolkoztak, hogy hosszú távon is finanszírozhatóvá kell tenni az állami elosztórendszereket, mérsékelt kiadásokkal kell gazdálkodni, növekedésösztönző adórendszert kell kivívni az országukban. Jobban is állják most a válság kihívásait, mint mi, magyarok.

Megfontolandó, ahogy 2005. november 30-án Angela Merkel német kancellár köszönetet mondott elődjének, Gerhard Schrödernek, amiért bátran és határozottan felnyitott egy ajtót annak érdekében, hogy a német szociális rendszert az új időkhöz, a XXI. századhoz igazítsák. Előrelátó hangya módjára gondolkodott Németország, amikor hosszú távú reformprogramok keretében idejekorán megkezdte a fenntarthatatlan rendszerek ésszerűsítését, csökkentették a munkanélküli-segély időtartamát, 67 évre emelték a nyugdíjkorhatárt, az egészségügy területén bevezették az önerő intézményét, állami segélyért cserébe minden támogatásban részesülőnek el kell fogadnia a felajánlott munkát, állandó állást vagy a közmunka lehetőségét, különben megvonják tőle a segélyt.

(13.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! Pár éve Hollandia konzervatív kormánya is hasonlóképpen járt el. Összesen 5700 millió eurós kiadáscsökkentést ért el, többek között azzal, hogy a bizonyíthatóan munkaképesek körében komolyan szigorították a rokkantsági segélyek kiutalását, szigorították a korai nyugdíjba vonulás minden lehetőségét, és 65 évre emelték a nyugdíjkorhatárt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a paksaméta csak arról szól, hogy az európai uniós tagországok Szlovákiától Hollandián, Franciaországon, Finnországon, Ausztrián, Csehországon keresztül, bárhová néztünk, az elmúlt éveket arra használták fel, hogy a költségvetésüket, az egész belső elosztási rendszerüket ésszerűsíteni tudják.

Tisztelt Képviselőtársaim! Történt valami hasonló is, megközelítőleg hasonló Magyarországon? Az egyik magyar tücsök vígan élte az életét a hitelek és a fedezetlen csekkek halmain dőzsölve, a másik magyar tücsök sikeres népszavazásra hergelte néhány változás ellen is a magyar választópolgárokat. Amíg tehát, tisztelt képviselőtársaim, a két nagy párt az elmúlt években egyetértésben száznapos programot szavazott meg, amely elindította Magyarországot a költségvetési-gazdasági lejtőn, majd nemzetközi kölcsönök kontójára osztogatott, más országok előre gondolkodtak, terveztek, és megtették azt, amit meg kellett tenniük.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bebizonyosodott, hogy amíg a rövid távú népszerűséget hozó fedezetlen osztogatás tíz éve szegénységet, reménytelenséget és hosszan elnyúló válságot hozott Magyarországra, addig a rövid távon népszerűtlen lépések már középtávon is stabilitást és biztonságot hoztak az ország polgárai számára.

Ez a magyar tücsök szomorú meséje, amely sajnos, képviselőtársaim, nem mese, ez a magyar valóság. Köszönöm. (Taps az MDF és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 183 2009.03.02. 1:30  172-186

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tárgysorozatba-vételről kellene döntenünk. Összesen két percünk van, tehát szakmai vitába nem szeretnék belebocsátkozni.

A Magyar Demokrata Fórum támogatja a tárgysorozatba-vételt, teljesen természetes feltételekkel. A csomag, amely előttünk fekszik, valójában visszaállítja a '98-as polgári kormányzás idején hatályban volt, és 2003-ban, pont Bárándy miniszter úr által megszüntetésre javasolt rendelkezéseket, az elkövetők feltételes szabad lábra helyezésével, feltételes szabadságával, próbára bocsátással - és a sort folytathatnám - kapcsolatban.

Visszahoz ez a törvényjavaslat számos olyan büntetőpolitikai intézményt - a többszörös és különös visszaeső kedvezményeinek megvonását, illetve korlátozását, a középmérték szabályait -, amiért itt megküzdöttünk egyszer, és az Országgyűlés már elfogadta. Kár volt 2003-ban visszalépni ezekről a rendelkezésekről, és az Országgyűlés ezeket megváltoztatta. Azonban a törvényjavaslat velejét és PR-értékét hordozó kötelező életfogytiglan alkotmányossága erőteljesen megkérdőjelezhető, és az ezzel kapcsolatos alkotmányossági és szakmai kifogásunkat szeretnénk elmondani az általános és a részletes vitában, ezért mi javasoljuk a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételét.

Köszönöm. (Szórványos taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
194 8 2009.03.09. 5:09  7-8

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Ami sok, az sok - hangzott el Orbán Viktor évértékelő beszédében több alkalommal is. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) És valóban, ahogy a mondás tartja, sok beszédnek sok az alja. Sokat beszélt itt októberben, novemberben, decemberben, januárban és február 16-án Gyurcsány Ferenc, de lényegét tekintve nem mondott semmit, hisz konkrét lépések azóta sem történtek. Sokat beszélt a minap saját közönségének Orbán Viktor is, ám ő sem mondott semmit, mit tegyünk ma a még mélyebb válsághatások ellen. (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból.) Helyette meghallgattunk egy semmitmondó mesét egy jövőbeni szép új világról.

Az a kisebbik baj, hogy az ország vezetői sokat beszélnek, a nagyobbik, hogy emellett nem cselekednek. Úgy tűnik, az ország jelenlegi vezetői nem tudják, nem látják, mekkora a baj. Nem látják, milyen drámai helyzetben van az ország, nem látják a valutaválság reális veszélyeit, bármikor elérheti a forint a 350-es eurószintet, nem látják, ahogyan a levegő folyamatosan fogy az ország körül. Gazdaságunk sok éve gyógyításra szorult, de ez ma már kevés. Ma újraélesztésre kell felkészülnünk. Az országot sodródni hagyó vezetőkkel szemben a Magyar Demokrata Fórumnak van válságkezelő programja, látjuk a valós helyzetet, szembenézünk vele, és tudjuk, mit kellene tenni, ahogy azt is tudjuk, hogy ki a legalkalmasabb személy erre a posztra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt két hétben (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) a publicisták szinte kivétel nélkül, az elemzők szinte kivétel nélkül, és önök közül is nagyon sokan úgy érveltek az elmúlt hetekben, hogy a Magyar Demokrata Fórum európai parlamenti listavezetőjének szakértelmére nem Brüsszelben és nem elsősorban Brüsszelben, hanem itthon, Magyarországon van szükség. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Haha!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Három héttel ezelőtt a Magyar Országgyűlés egy szavazással, 205 fővel bizalmat szavazott a kormánynak, bizalmat szavazott Gyurcsány Ferencnek, nem oszlatta fel a Magyar Országgyűlést, még akkor sem, ha látjuk ezt a tehetetlen helyzetet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma itt egy lehetőség. Itt a lehetőség, hogy az Európa-szerte ismert, hiteles szakember vezesse ki az országot a válságból (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.), olyan szakember, akinek a hozzáértését senki nem kérdőjelezheti meg (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból.), legyen szó kormánypárti vagy éppen ellenzéki képviselőről - emlékeztetem önöket Varga Mihály és Stumpf István nyilatkozatára. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Ez a szakember pedig Bokros Lajos. Az ő szakértő tanácsainak következménye az, ami ma Szlovákiában tapasztalható (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), a szlovák euró és a gazdasági helyzet ékes bizonyítéka ennek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az ellenzéki frakciók ma egyben biztosan egyetértenek: ma Magyarországnak nincs válságkezelésre képes vezetése, nincs valódi válságmenedzsere, és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök személye növeli Magyarország és a magyar gazdaság iránti bizalmatlanságot. Ebben minden ellenzéki képviselő egyformán ért egyet.

Tisztelt ellenzéki Képviselőtársaim! Ma önökön múlik az, hogy egy hét múlva hogy hívják Magyarország miniszterelnökét, ki lesz Magyarország miniszterelnöke, és hogy a változás létrejöhessen (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból.), ezért a konstruktív bizalmatlansági indítvány javaslatát, a kezdeményezés javaslatát teszem meg itt az Országgyűlésben, tisztelt képviselőtársaim, derüljön ki, van-e az Országgyűlésben 78 olyan képviselő, aki kormányváltást akar, aztán a későbbiekben van-e 194 olyan képviselő, aki valódi változást akar ebben a mély válságban Magyarországon. (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Annak érdekében, hogy ez valósággá váljon, egy kérdőívet, egy indítványt fogok önöknek eljuttatni. Írják alá, akarják-e azt, hogy ebben a válságban ne Gyurcsány Ferencnek hívják Magyarország miniszterelnökét, hanem a válságkezelésre képes és alkalmas személyben jussunk egyetértésre. Ma az ellenzéki pártok rendelkeznek, kedves barátaim, többséggel itt a parlamentben. Természetes, hogy a Fidesz, a KDNP és az SZDSZ képviselői számára juttatjuk el az ehhez szükséges aláíróívet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bízunk az Országgyűlés józan többségének belátásában. Nagy baj van az országban, az ország sorsa pedig most sokkal fontosabb, mint mindenféle pártszínezet és önálló pártérdek. Politikai hazárdőr az, képviselőtársaim, aki ma nem ismeri fel azt, hogy ami most folyik, arra nincs Magyarországnak ideje. (Az elnök csenget.) A bizalmatlansági indítvány elindításával mi megtesszük az első lépést a kilábalás felé.

Köszönöm a figyelmüket. (Közbeszólások a Fidesz soraiban. - Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 12 2009.03.16. 5:12  11-12

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Az elmúlt héten újságírót, politikust, politológust egy kérdés érdekelt: megérte-e; megérte-e a Magyar Demokrata Fórumnak, hogy az ország helyzetének ismeretében és a szükséges válaszok ismeretében európai listájára Bokros Lajost jelölte; megérte-e, hogy az ország tehetetlen vezetése helyett egy válságkezelő miniszterelnök-jelöltre tett javaslatot; megérte-e mindezzel kockáztatni a parlamenti frakció létét? Nos, válaszunk rövid és egyenes: igen, megérte.

(13.30)

Megérte, és tiszta lelkiismerettel folytatjuk munkánkat immáron független képviselőként. Ha ez az őszinte beszéd ára, képviselőtársaim, akkor is megérte. Ha ez az ára, hogy nem állunk be a populista mesehősök sorába, hát akkor is megérte. Mert a válság kirobbanása óta e falak között sokan, sokat beszéltek, bár nem mondtak semmit, és még kevesebbet tettek azért, hogy a válság mélyülő hatása ellen egy társadalmat lehessen felkészíteni. Ha ez volt az ára annak, hogy a még politikára figyelő embereknek valaki őszintén beszélt arról, hogy a láthatónál is nagyobb a baj ma Magyarországon, és arról, hogy a mélyreható változásokat csak halogatni lehet, képviselőtársaim, de megúszni nem, hát akkor is megérte.

Tisztelt Képviselőtársaim! Minden bizonnyal néhány héten keresztül nem fogunk napirend előtti felszólalást mondani, de a munkánkat folytatjuk. A munkánkat független képviselőként nemcsak hogy folytatjuk, hanem ha lehet, tízszer, százszor ilyen hangosan, és még hangsúlyosabban tesszük majd. Mert bár az elmúlt időszakban sokan, sokféleképpen igyekeztek minket az őszinte beszédtől, az ország érdekében a megoldások keresésétől és a következetes konzervatív politikától eltántorítani, ez most sem sikerült, még ha ennek a frakció átmeneti megszűnése is lesz az ára. Mert az álláspontunkat és a javaslatunkat továbbra is fenntartjuk. Úgy gondoljuk, az ország polgárai megérdemlik, hogy vezetői őszintén beszéljenek velük, és azt tegyék, amivel megbízták őket: érdemben vezessék az országot.

Továbbra is úgy gondoljuk, hogy Gyurcsány Ferenc és kormánya nem alkalmas válságkezelésre, nem alkalmas válságmenedzselésre. Továbbra is úgy gondoljuk - és egyre több magyar választópolgár ért velünk egyet -, hogy erre a munkára Bokros Lajos felkészültebb, több országban szerzett tapasztalata alapján. Az első nyilatkozatok szerint, képviselőtársaim, több ellenzéki párt nem ért egyet ezzel, sőt más alternatív javaslattal sem éltek. A parlamentnek ellenzéki többsége van, tisztelt képviselőtársaim, s ez az ellenzéki többség Gyurcsány Ferencnek és kormányának adott bizalmat a múlt heti szavazás alkalmával.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem a táblát kell fölemelni, hogy felelős kormányt Budapestnek, hanem néhány szavazattal kellene segíteni azt, hogy egy konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal akár az önök elvárásainak megfelelő válságkormány alakulhasson Magyarországon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal, hogy egy héttel korábban a konstruktív bizalmatlansági kísérletet az ellenzék többsége nem támogatta, létrejött a Gyurcsány Ferenc kormányzását védő olajág-koalíció. Barátaim, nem először! (Zaj.) Nem először jött létre egy furcsa koalíció, hiszen 2002 nyarán önök együttesen szavazták meg azt a száznapos programot, amely lejtőre állította Magyarországot, s azóta sem lehetett ebből a mérhetetlen nehéz gazdasági helyzetből kilábalni. Önök együttesen szavazták meg, s most együttesen döntöttek arról, hogy Gyurcsány Ferencet és kormányát hatalomban kívánják tartani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azonban függetlenül attól, hogy még mindig Gyurcsány Ferencnek hívják Magyarország miniszterelnökét, egyfajta változás elkezdődött. Végre fel tudtuk hívni az emberek figyelmét, hogy nem lehet adót csökkenteni az állam kiadásainak lefaragása nélkül, és nem szabad hinni azoknak, akik csak könnyű álmot ígérnek. Fel tudtuk hívni a figyelmet arra, hogy új kihívások előtt állunk, amelyekre új XXI. századi válaszokat kell adnunk. Végre elkezdődött valami, s ha ennek az ára az volt, hogy a jövőben függetlenként képviseljük a konzervatív politikát, akkor újfent és leghatározottabban azt mondom, képviselőtársaim, hogy emelt fővel vállaljuk a függetlenséget. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 207 2009.10.19. 16:58  196-216

DR. DÁVID IBOLYA (független): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! (Zaj.) Az elmúlt tíz évben háromszor kerültem olyan helyzetbe, hogy az volt az érzésem, hogy csípjenek meg, hogy ez velem megtörténhetett. (Moraj.)

Az elmúlt tíz év három... - nagy dolgai közül csak néhány mondattal engedjék meg, hogy utaljak arra, hogy a 2002-es választásra készültünk, és egyszercsak jön a hír, hogy Dávid Ibolya nem ért a focihoz. Talán a hírnél az utóélete még fájóbb volt, hiszen nem arra a kérdésre nem azt válaszoltam Kapolcson, ahol a politikát le kell tenni a bejáróban, és semmi komolyság nincsen, és álltunk egy választás kellős közepén, és állandóan magyarázkodtam azzal, hogy kérem szépen, nem arra a kérdésre nem azt válaszoltam, de a hír nagyszerű volt, dagasztásra alkalmas volt, mert a választások közeledtével valahogy önálló életet élnek különféle kitalációk.

Aztán jött a 2006-os választás. Képviselőtársaim közül sokan személyesen is - akár professzorok, akár képviselők - jólértesültségüket hangoztatták, hogy az én fiam Amerikában kábítószerbotrányba keveredett. A fiam egy napot nem töltött Amerikában. (Moraj.) Egy napot nem töltött Amerikában! A fiam nem keveredett sehol... (Moraj.) Kérem szépen, ne tessenek morogni, azért azt megengedik nekem, hogy a saját ügyeimben talán a legautentikusabban elmondjam önöknek, hogy a történetnek semmi alapja nem volt.

Egy egész választási kampányt lehetett arra ráépíteni, hogy bizony micsoda képviselő az; meg Tom Lantos-híreket (Közbeszólásra a jobb oldali hátsó sorokban helyet foglaló képviselők felé:) mint amit a képviselő úrnak köszönök, hogy bedobott. Ahogy önnek nem volt köze Tom Lantoshoz, úgy a lányomnak nem volt köze Tom Lantoshoz.

Szóval, valahogy fel kéne már nőni nekünk, országgyűlési képviselőknek ahhoz, hogy felelősek is vagyunk sok mindenért, és nem lehet fölöslegesen butaságokat összevissza beszélni, kérem szépen, akár Tom Lantosról, akár a fiam soha nem létező amerikai útjáról, mert nem volt ilyen. (Folyamatos moraj.)

Aztán jött a 2010-es választásokra való készülődés, és harmadszor éreztem azt, hogy csípjenek meg, hogy velem megtörténhetett. Akár volt ügyvédként, akár magánemberként mondom, e történet kapcsán, ami ezzel az egész CD-üggyel kapcsolatos volt, önök soha nem beszélnek arról, hogy senki nem vitatta annak a CD-nek a valóságtartalmát. Senki nem vitatta a CD valóságtartalmát, (Zaj. - Az elnök csenget.) ami nem állt másból, mint abból, hogy egy őrző-védő cég egyik vezetője fölhívja az egyik bankárt, és azt mondja neki, hogy megbízást kapott a kollégám egy vállalkozótól - aki korábban komoly Fidesz-kapcsolatokkal bírt -, és ez a vállalkozó elmondja az UD Zrt. vezetőjének - tessék még egyszer meghallgatni a CD-t -, hogy terhelő adatokat kellene gyűjteni Dávid Ibolyára. Elmondja a tényállás lényegeként azt, hogy miért kell terhelő adatokat gyűjteni: elnökválasztás lesz, nem ezt az elnököt kéne, hanem egy másik elnökjelöltet kéne támogatni, és kellene valami rossz vagy terhelő adatot gyűjteni.

(18.10)

Ezek után azt is megnevezi, hogy ki pénzeli ezt a történetet, név szerint megnevezi a hanganyagban. Ebből a CD-ből kiindulva én a legegyszerűbb megoldást választottam, szerintem azt, amit minden demokrata ma Európában választana, hogy kilép a nyilvánosság elé. S egyben elmentem az ügyészséghez, és az ügyészségnél - meg még a Nemzeti Nyomozó Irodában is - letettem a CD-t egy kísérőlevéllel, ami egy bejelentés volt, hogy szíveskedjenek ezt az ügyet kivizsgálni. Én magam is nagyon jól tudom, hogy emögött vagy magántitok-, vagy államtitoksértés volt, tehát vizsgálják meg. Az a szó nincs benne a beadványomban, hogy "feljelentés". Ez a szó nincs benne. 1 millió forintot ajánlottam az újságírónak, amikor faggattak, hogy keressék meg a szót, hogy én feljelentem X. Y.-t vagy bárkit. De ha feljelentésnek tekintették, akár Stumpf István elleni vagy Tombor András elleni feljelentésnek is tekinthették volna a beadványt. S ezt követően még egy panasszal megerősítem az én célomat, mire újból elutasítják azt a feljelentést, amit nem nyújtottam be. Erre mondtam azt, képviselőtársaim, s nem tudom ki volt az a kedves képviselő, aki azt mondta, hogy csípjen már meg valaki, hogy mégiscsak velem történhetett meg, hogy tényleg megtörtént velem ügyvédként, volt igazságügy-miniszterként, parlamenti képviselőként ez a tényállás.

Ezt követően, tisztelt képviselőtársaim, az az én álláspontom, hogy így a választások közeledtével azért mindegyiknek volt egy nagy stigmája, amit sikerült rányomni a homlokomra. S hogy mosolyogva, sikerrel vagy sikertelenül, a választók azt mondták, hogy szavaznak az MDF-re, de azért én ma a bőrömön érzem azt, hogy bármennyire igaztalan történet volt az első történet, a nem értek a focihoz, azt a jelzőt rá lehet sütni, hogy rasszista. Bármennyire igaztalan történet volt, és a Fidesz volt országgyűlési képviselőjelöltjével szemben is pert nyertem, aki terjesztette a fiam történeteit, bizony rám lehetett sütni azt a jelzőt, hogy a választási kampányban hogy beszélhet, milyen hiteltelenül beszélhet valaki, aki ilyen háttérrel rendelkezik.

Ugyanakkor hiába nyerem meg a pereket, tisztelt képviselőtársaim. 2006 kora tavaszán volt például az az előző történet, 2006 kora tavaszán. Három évre rá később született meg az ítélet. Minden pert megnyertem, tisztelt képviselőtársaim. Csak amíg százas hírértéke volt az alaphírnek, addig ötös hírértéke sincs annak, hogy három évvel később egy pert meg lehetett nyerni. De még azt is tegyék hozzá, a jogerős ítélet úgy rendelkezik, hogy a Fidesz volt képviselőjelöltje, aki ellenem terjesztette a fiamnak ezt az alaptalan történetét, köteles két újságban közzétenni az ítélet egy-egy rendelkező részét. Az egyik újság a Népszabadság, a másik újság a Magyar Nemzet. A Népszabadság lehozta, a Magyar Nemzet visszaválaszolt az ügyvéd úrnak, hogy kétszeres díjért sem fogja lehozni, mert ő nem fogja tájékoztatni - bocsánat, ez már csak az én véleményem hozzá -, tehát megtagadta, hogy az ítéletet lehozza, nyilván azért, mert a jobboldali olvasókat nem kellene befolyásolni abban a biztos tudatukban, hogy a fiam nem volt Amerikában, és nem követett el semmiféle cselekményt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a harmadik eset is egy újabb stigma vagy egy skarlátjel az ember homlokán arra, hogy már bűncselekményt is elkövetett. Tisztelt képviselőtársaim, nem követtem el bűncselekményt, mi több, szakmailag ott tartok, hogy nem is tudtam volna ezt a bűncselekményt elkövetni. Ezért javasoltam én magam is a korábbi levelemben is, hogy néhány kérdésre, alapvető kérdésekre választ szeretnénk várni. Olyan alapvető kérdésekre, hogy a büntető törvénykönyv 174. §-a fogalmazza meg a kényszerítés tényállását, és ez a 174. § néhány elemet is megfogalmaz, hogy mit kell ehhez teljesíteni. Például azt, hogy a bűncselekmény alanya hivatalos személy kivételével bárki lehet. Egy országgyűlési képviselő hivatalos személy. Eredmény-bűncselekmény; az elkövetési magatartás erőszakkal, fenyegetéssel valósul meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Legalább némi adat, bizonyíték kellene ahhoz, hogy a gyanú alapos, hogy én a kényszerítést elkövettem. Tisztelt képviselőtársaim, gyanú van, mert egy ilyen - ahogy elnök úr fogalmazott - iratot el lehet küldeni a parlamentnek. De legalább minimálisan kellene igazolni, hogy a gyanú alapos, hogy összefüggés van az ott leírt papírok és a valóság között. Erre kért a bizottság kiegészítést, és én a bizottság tagjaként ezt természetesen megszavaztam. S nem csak azért, képviselőtársaim, mert rólam van szó. Bármelyikükről szó lett volna, bizton bízhatnak benne, hogy megszavazom, mert ilyen megalapozatlan eljárással képviselőnek a tisztességét kétségbe vonni nem lehet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Semmilyen választ nem kaptunk sem arra, hogy miért feljelentésnek minősítette az ügyészség, hogy miért nem tette meg az ügyészség azokat a lépéseket, amiket én javasoltam korábban az én magam eljárásában. És a mostani eljárásban sem kaptunk választ egyetlen dologgal, a kényszerítéssel kapcsolatban. Mert a másik ügy nem ügy, ez viszont bűncselekmény. És arra ment ki az egész, hogy egy bűncselekményi tényállást lehessen találni, de jelentem, képviselőtársaim, hogy semmiféle kényszerítést nem követtem el. S nem is szeretném mentegetni magamat ebben a kérdésben, mert szerintem a legfőbb ügyész válasza, amit másodszor küldött, önmagáért beszélt.

Tisztelt Képviselőtársaim! A legfőbb ügyész arra hivatkozik, hogy van egy 2003-ban született alkotmánybírósági határozat, és ez az alkotmánybírósági határozat az ügynök-vizsgálóbizottság kapcsán született. Ebben az alkotmánybírósági határozatban néhány olyan kérdés fogalmazódott meg, amiben az Alkotmánybíróság azt mondja ki, hogy a vizsgálóbizottságok eljárásában sok a szabályozatlanság, és nincsenek eljárási garanciák; még egyszer hangsúlyozom, a vizsgálóbizottság eljárásában. Erre született az Alkotmánybíróságnak ez a döntése. Az én véleményem az, hogy ezt a vizsgálóbizottságra megszületett javaslatot nem lehet a parlament állandó bizottságának, főként nem egy alkotmányban rögzített eljárási jogot, a mentelmi jogot biztosító mentelmi bizottságnak a működésére vonatkoztatni. Az ügyészség teljesen téves álláspontra helyezkedett akkor, amikor erre az alkotmánybírósági döntésre hivatkozott, csak azért, képviselőtársaim, hogy a nem létező bizonyítékok közül ne kelljen egyetleneggyel sem alátámasztani nem a gyanút, hanem az alapos gyanút, amelyik megalapozhatja a büntetőeljárást.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem csak az Alkotmánybíróság döntését olvastam el alaposan, és figyelmükbe ajánlom önöknek is, hogy az nem a mentelmi bizottság eljárásáról szól, mert a mentelmi eljárás az alkotmányban és egy kétharmados törvényben biztosított jog, amelyiknek minden lépése szabályozott, az indítvány megtételétől kezdve a határidőkig sok mindenben. Ugyanakkor elolvastam a kommentárt is, képviselőtársaim, amelyik az alkotmány 20. §-ához fűzött kommentár. Ez a kommentár az alábbiakat mondja: "A mentelmi jog alapvető célja, hogy a képviselő parlament előtti felelősségét teremti meg." A parlament előtti felelősségét és nem az ügyészség előtti felelősséget. "A mentelmi ügyben fokozottan előtérbe kerül a bizottság és a parlament ítélőszék jellege, ami lényegét tekintve abban a rendelkezésben testesül meg, hogy a képviselővel szemben csak az Országgyűlés előzetes hozzájárulásával lehet büntető-, valamint szabálysértési eljárást indítani." Nem lehet tehát összekeverni a parlamenti vizsgálóbizottságok sokrétű tevékenységét egy alkotmányos jogintézménnyel, a mentelmi joggal és annak a felfüggesztéséhez szükséges döntést megalapozó vizsgálattal.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az is igaz, hogy ez a fajta műfaj, amivel önöket untatom itt most, és sokan másról beszélgetnek közben, egészen formálissá vált az elmúlt időszakban.

(18.20)

Én mégis úgy gondoltam, hogy az elmúlt évek kialakult gyakorlatához képest itt fogom és önök előtt, pontosan a parlamenti felelősség miatt elmondani azt, amit önökkel szerettem volna megosztani.

Az elmúlt nyolc évben 131 mentelmi ügy volt a magyar parlamentben, tisztelt képviselőtársaim, 131 mentelmi ügy, abból alig jutott el egynéhány abba a fázisba, hogy megtisztelte volna a parlamenti képviselő a mentelmi bizottság ülését azzal, hogy odajön, mert akár a bíróság, akár az ügyészség a mentelmi jogának felfüggesztését kéri. Az első ciklusban, a nyolc évre visszatekintve, 2002 és 2006 között 62 mentelmi ügy volt, 25-en jöttek el a bizottságba, és mindösszesen nyolcan álltak fel itt, a parlament elé, hogy önöket meggyőzzék arról, hogy igennel, nemmel vagy tartózkodással kellene szavazni. A második ciklusban, 2006 és 2010 között ugyan nőtt a mentelmi ügyek száma, 71 darab mentelmi ügy volt, itt már csak 23-an jöttek el a bizottság elé, és tíz ember szólalt itt fel.

Képviselőtársaim! Azért ez egy nagyon beszédes adat, hogy 133 képviselőből 18 vette a fáradságot és a bátorságot arra, hogy felálljon és meggyőzze önöket. Emögött nyilván semmi más nem húzódik meg, mint az, hogy értelmetlenné válik ebben a parlamentben - egyébként még nagyon sok minden műfajban - felszólalni, és megszólalni a Magyar Országgyűlésben, hiszen az oldalak igazsága ma már mindent felülír a magyar parlamentben. Az az oldalak igazsága, hogy feláll valaki, és azt nézem, hogy honnan szól, és ha a nekem tetsző oldalról szól, akkor tapsolok akkor is, ha butaságot mond, és odafigyelek rá akkor is, ha butaságot mond, de ha a nem tetsző oldalról szólal fel, akkor persze rögtön hörgés kíséri.

Én magam is arra készültem, hogy itt azért a mai felszólalásom kapcsán sok ember fog beszélgetni, vicceket mondani, mosolyogni, beszólni, mint ahogyan azt az elmúlt években már megszokhattuk, ugyanakkor legyen intő jel ez a felszólalás is arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy ne mellőzze az Országgyűlés az érvelést, a mérlegelést, akkor, amikor egy döntést meghoz, különösen, ha egy olyan döntést hoz meg, ami mentelmi jogot érint. Nem Herényi Károlyról és nem Dávid Ibolyáról van szó. (Moraj a Fidesz és a KDNP soraiban.) Bocsánat, a mentelmi jog kapcsán arról van szó, hogy precedenst mire teremt a Magyar Országgyűlés.

Befejezésül azt is szeretném elmondani, bármilyen kedvesen mosolyognak néhányan, hogy van, amikor az ember tudathasadásos helyzetbe kerül, mert jogászként azt tudom mondani önöknek: soha ne szavazzanak meg mentelmijog-felfüggesztést egy ilyen megalapozatlan ügyben, soha, mint amilyen eljárással alapozta meg ezt a mentelmi ügyet a Legfőbb Ügyészség. Ugyanakkor, miután elmondtam önöknek, hogy semmiféle kényszerítést magam el nem követtem, én nyugodt lelkiismerettel állok a bíróság elé, mert az igazságszolgáltatás nem az ügyészség, hanem a bíróság, mert nincs semmi olyan takargatnivalóm ebben az ügyben, ez egy nyers politikai ügy, ami jogi köntöst kapott. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
240 42 2009.11.09. 3:25  41-47

DR. DÁVID IBOLYA (független): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Közismert az Országos Rádió és Televízió Testület botrányos döntése, közismert az is, hogy a döntés nyomán az ORTT elnöke lemondott, közismert az is, hogy a két vesztes fél bírósági eljárást kezdeményezett, amelyben a bíróság soronkívüliséget rendelt el. Közismert az is, hogy hiába figyelmeztetett előre a köztársasági elnök, a miniszterelnök, hiába véleményezett előre a Gazdasági Versenyhivatal elnöke, a tisztességtelen döntés megszületett. Olyan személyek nyertek, akiket ki kellett volna zárni az eljárásból. Közismert az is, tisztelt képviselőtársaim, hogy a határon túl ment mindennek a botránynak a híre, és következményét egy egész ország fogja viselni. Az Economist és a Financial Times foglalkozott a kérdéssel, a véleményformálók a világ minden pontján olvassák azt, hogy milyen eljárások folynak Magyarországon.

Volt ebben néhány érdekes mondat is, ami meglepett mindannyiunkat, és úgy gondolom, emellett szó nélkül nem mehetünk el. Olyanok keresték meg a két érintett céget, akik a két párt képviselőjelöltjének mondták magukat, és felajánlották, meghosszabbítják engedélyeiket, ha a pártok megkapják a cégek tőkéjének 50 százalékát. A Sláger Rádiót tulajdonló cég alelnöke, Barbara Brill névvel, arccal vállalta, aki a lapnak úgy nyilatkozott, egyértelműnek tűnő alkut ajánlottak annak fejében, hogy a párt támogasson bennünket a pályázaton.

Tisztelt Képviselőtársaim! Közismert a nemzetközi botrány is, és ebben mindannyian tudjuk, hogy van még egy eljárás, amelyik visszaadhatja az eljárássor becsületét. Hiszen van egy olyan kormányzati hivatal, amelyik jogosult és jogszabály alapján egyedül jogosult kiadni azokat az engedélyeket, amelyek szükségeltetnek ahhoz, hogy az új rádió működését meg tudja kezdeni. A miniszterelnök úr nemrégiben azt mondta, hogy sajnos az ORTT az ő hatáskörén kívül van, az ORTT csak a törvényeknek van alárendelve, nem tud ezzel mit kezdeni. Azonban az a kormányzati hivatal, képviselőtársaim, amelyik az engedélyeket kiadja, a kormány felügyelete alatt álló Nemzeti Hírközlési Hatóság, és külön jogszabály alapján ennek felügyeletét is a kijelölt miniszter látja el.

Tisztelt Képviselőtársaim! Miután per van folyamatban, a perben soronkívüliséget rendelt el a bíróság elnöke, ezért magam is úgy ítélem meg, hogy összefügg a közigazgatási eljárás a peres eljárással. Magam azt javasoltam, hogy ezért egy olyan felfüggesztő eljárásra volna szükség, amit egyedül a kormányzati hivatal tehet meg. Kérdésem vagy kérésem az, hogy eldőlhet ma az, hogy a kormány és a kormányfő kinek vagy minek az oldalán áll: a korrupciós eljárás oldalán vagy a tisztességes piaci verseny oldalán.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a függetlenek soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
240 46 2009.11.09. 0:32  41-47

DR. DÁVID IBOLYA (független): Nem. Azért nem fogadom el azért, mert a miniszterelnök úrnak világos véleménye volt akkor, amikor egy valóban teljesen független szervezet, az ORTT döntését kritizálta. Amikor a saját Miniszterelnöki Hivatal felügyelete alá tartozó intézményről van szó, akkor nem akarásnak nyögés a vége. Az a kérdés, feltette-e legalább kérdés szintjén azt, hogy egy ilyen törvénysértő eljáráshoz egy kormányzati hivatal nem adhatja a nevét.

Nem fogadom el a válaszát. (Szórványos taps a függetlenek soraiban.)