Készült: 2020.09.19.16:05:35 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

187. ülésnap (2009.01.29.), 24. felszólalás
Felszólaló Dr. Dávid Ibolya (MDF)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:03


Felszólalások:  Előző  24  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Egy újabb válságtanácskozásra ültünk össze, és az már önmagában örvendetes tény, hogy itt a parlamentben, ahol nemcsak beszélni lehet, hanem cselekedni, sőt döntéseket is kellene hozni. Sokadik találkozó ez a sorban, és nem baj, hogy ez a sokadik találkozó október közepe óta. A baj az, hogy az elmúlt tanácsokból és a találkozókon elhangzottakból vajmi keveset láttunk lényegi kérdésekben visszaköszönni az elmúlt 3-4 hónapos kormányzásban. Egyeztetésekre, párbeszédre, közös gondolkodásra persze szükség van. Ugyanakkor mire jó a szó, ha nem követik tettek?

A tétlenségnek pedig mára már megvannak a következményei. Világos, hogy az elmúlt 2-3 hónapban semmi érdemi kormányzati lépés nem történt, ami valójában a válság okozta helyzetet a gyökereknél kezelte volna. Világos, hogy a kormányfő elmegy fűhöz-fához véleményt és tanácsot kérni, de ebből még nem sokat valósított meg. Világos az is, hogy az ország nagyon komoly bajban lehet, hiszen az IMF-vezér látogatásának napján miniszterelnök úr 180 fokos fordulatot vett, és lecserélte az addigi halványrózsa szemüvegét egy sötétebb szemüvegre. És az is világos, hogy ma sem tudhattunk meg semmit, miniszterelnök úr, abból, hogy itt a háttérfolyamatokban valójában mi is történt, ez a mai nap is kevés volt ehhez.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kérdés az, hogy a kormány eddig mire várt. Mind a nemzeti csúcson, mind a gazdasági csúcson mindenki mindent elmondott. Azok az érdekvédelmi és különféle kamarai szervezeti képviselők, akik ma vendégként itt ülnek, a politikai pártok, a szakemberek mindegyike megfogalmazta világosan, egyértelműen a válságkezelő javaslatát; ahogy a pártok között a Magyar Demokrata Fórum is komolyan vette a nemzeti csúcsot, és egy komoly válságkezelő programmal érkezett, egy komplett egyéves, szigorú és hatékony válságkezelő programmal. A kormány azonban, bár adott volt a lehetősége, hogy szemelgessen azokból a konkrét javaslatokból, amiket ott, a gazdasági csúcson és a nemzeti csúcson a gazdasági élet szereplői és a politikai pártok elmondtak, úgy tűnik, nem jól szemezgetett ezekből, hiszen ez a költségvetés és annak 3-4 hetes pályafutása ezt bebizonyította.

Mi, konzervatívok a mai napig fenntartjuk mindazt, amit a nemzeti csúcson és a gazdasági csúcson megfogalmaztunk. Ahogy az Akadémián leszögeztük, a krízis enyhítésére, a katasztrofális következmények tompítása érdekében bátor és fájdalmas lépésekre volna szükség.

Tisztelt Képviselőtársaim! A válságkezelés története most nem a következő választásról szól. Arról szól, hogy mitől lesz gyermekeinknek 2-3 év múlva munkahelyük. Arról szól, hogy mitől lesz szüleinknek meg nekünk néhány év múlva, évtized múlva nyugdíjunk. A jövőnkről szól ma ez a válságkezelés. A Magyar Demokrata Fórum ezért rendkívül őszinte volt, és ma is őszinte a választópolgárokhoz. Ki merjük mondani, amit minden itt ülő tud, csak éppen személyes politikai karrierjét tekintve persze kényelmesebb tompítani vagy hallgatni, vagy csak az egyik felét kimondani.

A Magyar Demokrata Fórum a tisztességes közteherviselés pártján áll, és a megoldást hosszú távon többek között az egykulcsos adó bevezetésében látjuk, ám azt tudjuk, hogy ahhoz, hogy ezt holnap megtehessük, komoly és mély áldozatokat kell hozni. Egy olyan áldozatvállalás-sorra volna szükség ma Magyarországon, aminek mindig csak az egyik feléről halljuk képviselőtársainkat. A szavak nagyon bátrak folyamatosan, ezt ma is meghallottuk itt a parlamentben, azonban ez a tettekben mindig sokkal gyengébben fogalmazódik meg. Itt, a Parlament falai között a bátorságdeficit talán sokkal nagyobb, mint a költségvetési deficit.

Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy ha 2002-ben a felelőtlen, populista száznapos program megszavazásakor nemcsak a Magyar Demokrata Fórum, de minden frakció képviselője jobban átgondolta volna, hogy mi áll az ország érdekében, és nem csak az önkormányzati választásokra kacsingatott volna, akkor ma a magyar költségvetés nem áll ebben a helyzetben, mint amilyen kiszolgáltatott helyzetben ért minket a világgazdasági válság. Ahogy meggyőződésem az is, hogy ha a Magyar Demokrata Fórum egyéves válságkezelő programját a kormány idejében megfontolja - októberben volt a nemzeti csúcs - és végrehajtja, akkor egy valóban áldozatokkal teli év várt volna ránk, mindannyiunkra, most azonban a folyamat végén megint csak azt látjuk, hogy áldozatokra van szükség, ám egy sokkal mélyebb kiindulópontról kell elkezdenünk, és egy elhúzódó, kivéreztető folyamat előtt állunk.

Lehet egy ideig szőnyeg alá söpörni a problémákat, az elmúlt 6-7 év félszocialista gazdálkodásából adódó problémákat, ám előbb-utóbb akkora ez a halom, hogy hasra esünk benne. Ez történt az elmúlt napokban is. A puha, felszínes válságkezelés, tisztelt képviselőtársaim, nem válságkezelés, azzal nem gyógyítjuk meg a problémák gyökerét. Egy országot nem újabb és újabb csúcstalálkozókkal, hanem bátor, felelős és konkrét programokkal lehet irányítani. Az előterjesztés, amit, tisztelt képviselőtársaim, önök vagy Veres miniszter úr, vagy a kormány, mert nem tudjuk, hogy az előterjesztést ki nyújtotta be, egy rendkívül határozatlan előterjesztés, és ha belegondolnak abba, hogy egy drámai fordulat miatt szükséges egy rendkívüli parlamenti ülést összehívni, akkor egy ilyen határozatlan, semmi konkrétumot nem tartalmazó előterjesztés nem állt arányban sem a válsággal, sem pedig az Országgyűlés rendkívüli ülésszakával.

Úgy gondolom, Bokros Lajos szakmai tekintélyét az itt ülők közül senki nem vonja kétségbe. A Magyar Demokrata Fórum már sok helyen leszögezte, álláspontja nagyon sok esetben egybecseng a volt pénzügyminiszter azon kijelentésével, miszerint sokaknak fájna egy mélyreható, gyökeres reform, azonban ehhez a magyar politika hosszú évek óta nagyon gyáva. Újabb évekre és évtizedekre elodázzuk a szükséges lépések megtételét, és az elhúzódó agónia garantált. Szemezgetünk állandóan azokból a problémahalmazokból, amiket az elmúlt években meg kellett volna oldani. Ideje volt kimondani, amit csak részben mondott ki miniszterelnök úr, sokkal egyértelműbben kellene megfogalmazni ezt a politikusoknak, hogy az állam nem bírja tovább az etatista kádári osztogatást, amit ma a politikai populizmusnak köszönhetően nagyon sokan elvárnak tőlünk. Vége a feneketlen zsák korszaknak. A költségvetés nem más, mint az adófizetők közös pénztárcája, amiben bizony véges összegű pénzmennyiség található, és csak annyi, amennyit a pénztárca tulajdonosai külön-külön betesznek.

Végre ideje volt kimondani azt is, hogy mindenkinek, minden egyes embernek áldozatot kell vállalni, hogy a válságon Magyarország ép bőrrel minél hamarabb túljusson.

(11.10)

Az elmúlt hónapokban nemcsak a bátorság hiányzott ehhez, hanem valójában az őszinteség is. Nagyon bízom abban, hogy a mai nap végén őszintén fogunk beszélni az ország gazdasági helyzetéről, nemcsak zárt üléseken, nemcsak kiszivárogtatások kapcsán, hanem a legnagyobb nyilvánosság előtt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt időszakban azt lehetett látni, hogy miközben a magyar parlamentben folyamatosan kétharmada van a gyávaságnak, aközben minden felmérés azt erősíti meg, hogy Magyarországon a választópolgárok bölcsebbek, mint a politikusaik. Minden felmérés azt erősíti meg, hogy Magyarországon készek az állampolgárok arra, hogy reformfolyamatok induljanak meg, sőt a felmérések egy jó része egészen meglepő fordulatot jelentett mindannyiunk számára.

Tisztelt Képviselőtársaim! A puha, felszínes válságkezelés Magyarországon nem válságkezelés. Szeretném a tisztelt képviselőtársaim figyelmét felhívni arra, hogy azok a felmérések, amelyek akár a Szonda Ipsos, akár a Medián felméréséből visszaolvashatók voltak, összegezték azt, hogy a megkérdezettek 93 százaléka úgy véli, hogy a válságkezelés hatékony eszköze lenne a parlamenti létszám csökkentése, a pártfinanszírozás megváltoztatása, a helyi önkormányzatok számának a csökkentése, a nyugdíjreform melletti kiállás és a családi pótlékoknak a korlátozása is valamilyen szociális vagy jövedelmi viszonyhoz képest. Végül, de nem utolsósorban azt is láttuk a felmérésekből, hogy az emberek 39 százaléka anyagi áldozatot is kíván hozni azért, hogy az ország hosszú távú működése érdekében megszülessenek az alapvető reformok.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ma azt halljuk, hogy kell másfél-két hónap ahhoz, hogy az itt megfogalmazott irányokból, amelyeknek a többsége elhangzott, valljuk be, már évekkel vagy hónapokkal ezelőtt, újabb két hónap vagy másfél hónap kell ahhoz, hogy azt valamiféle módon formába lehessen önteni, és aztán majd valamikor a nyár elején megindulhat a valós munka a jogalkotás befejezésével. Mit csinált a kormány az elmúlt két-három hónapban a válság megindulása óta? Miért csak most jutott eszébe, hogy végre hozzá kellene fogni nemcsak a szavak szintjén elmondott programokhoz, hanem az írott törvényalkotáshoz, amelyet nélkülöz ma a Magyar Országgyűlés? Miért kell egy fél évet várnunk ahhoz, hogy hozzányúljunk azokhoz a területekhez, amelyekről itt ma az Országgyűlésben mindenki úgy beszélt, hogy már hónapok vagy évek óta ismert változtatásra szorulnak?

A legaggasztóbb problémát abban látom, hogy maga a kormányzat láthatóan nemcsak hogy fáziskésésben van, hanem míg korábban érinthetetlennek nevezett néhány területet, például a 13. havi juttatásokat, vagy például hadd említsem miniszterelnök úrnak a nemzeti adószabadság-programnak azt az elemét, amely az élőmunkát, a munkabéreket terhelő adók és járulékok enyhítését tűzte ki célul, bár volt bátorságunk a kompenzációt is megjelölni, hogy milyen áron, önök lesöpörték az asztalról. Tárgyalási alapnak sem tekintették azokat a javaslatokat, amelyekben most miniszterelnök úr zászlóvivőként áll, és valamiféle új modellváltás jegyében fogalmazza meg. De említhetném ebben a családi pótlék kérdését is, az elmúlt időszakban hogyan viszonyultak önök hozzá.

Az azért örömteli számomra, hogy a korábban érinthetetlennek tartott területekhez most miniszterelnök úr hozzányúl, és beismeri azt, hogy igazságtalan, irracionális és egy fenntarthatatlan rendszert védett mindez idáig.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért szeretném még egyszer megismételni a kérdést: mi történt, miniszterelnök úr, az elmúlt időszakban a gazdasággal és önnel, hogy hirtelen ekkora pálfordulást tett? Talán a viszontválaszban egy kicsit többet is meghallhatunk erről miniszterelnök úrtól.

Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy azok a politikusok, akik itt vannak a parlamentben, fél szemmel állandóan a következő választásra, akár június 7-ére figyelnek, vagy a következő országgyűlési képviselő-választásra, ezért mindig visszafogottabban fognak a szavak után tetteket megfogalmazni. De azoknak a politikusoknak és azoknak a politikai erőknek, akik nem hajlandók pusztán becsületből, felelősségtudatból bátran és együtt cselekedni, legalább arra szeretném a figyelmüket fölhívni, hogy ezt várja el tőlünk a magyar társadalom, a magyar választók nagy többsége, hogy kezdjünk el egy olyan folyamatot, amelyben nem a mindennapi politikánk, hanem az ország hosszú távú érdeke a meghatározó.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a válság egy utolsó figyelmeztetés a magyar politika számára, egy utolsó figyelmeztetés arra, hogy szakítani kell a kádári nosztalgiával, szakítanunk kell félszocialista, újraelosztó logikával, a dacpolitizálással, és mindazzal a gyávasággal, amelyről az előbb már sokat szóltam.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azonban a mai napnak is akkor lenne haszna, hogyha mindannyian belátnánk, hogy egyfajta közös programra, egyfajta nemzeti minimumra van szükség, egy olyan alapprogramra, ami átível ciklusokat, amelyik egy távlatos gondolkodást engedne meg itt Magyarországon, mindennek azonban az alapja a program, amit a mai rendkívüli ülésből rendkívüli módon hiányolunk, miniszterelnök úr. Semmi programszerű alapja nem volt ennek a mai vitának - szavak, szavak és szavak.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MDF és az SZDSZ padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  24  Következő    Ülésnap adatai