Készült: 2024.03.29.09:32:15 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

8. ülésnap (2006.06.26.), 237. felszólalás
Felszólaló Dr. Hargitai János (KDNP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 17:16


Felszólalások:  Előző  237  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Két teljesen különböző karakterű törvény van előttünk. Amikor először hallottam a sajtón keresztül arról, hogy költségvetési törvény módosításáról fogunk tényleg egy nem megszokott időpontban tárgyalni - ahogy ezt Keller képviselő úr szóba hozta, és ezt valami nagy vívmánynak állította be, hogy ilyenkor a nyár közepén költségvetési törvényt módosítunk, és nem a zárszámadásban utólag, már az események után korrigálunk bizonyos számokat -, tehát amikor a sajtón keresztül először hallottam, hogy ilyesmire sor kerül, akkor én bizony arra gondoltam, hogy lehet, hogy a kormányt az államháztartási törvény nem kötelezi arra, hogy egy teljesen elrontott és elszaladt hiánycél korrekciója esetén, mondjuk, a dolgot idehozza a parlament elé, mégis a jól felfogott érdekében ezt megteszi.

Ha ez történt volna, akkor nagyon örülnék a költségvetési törvény módosításának, mert természetesen a költségvetési törvény vagy az államháztartási törvény nem is tiltja az ilyen eljárást. A parlamenti vitának éppen az lenne a lényege, hogy ha valamilyen államháztartási hiányszám teljes mértékben nem teljesül, illetve a számok teljesen eltérően alakulnak attól, ami a kormány várakozása, akkor a parlamenttel beszélje át ezt a kérdést, és a parlament tegyen korrekciót az ilyen hiányszámokban. Egy kicsit nevetségesnek érzem azt a szituációt, hogy mondjuk, a méltányossági nyugdíjemelés százmilliója körül itt sokat beszélünk a parlamentben, de ugyanakkor az államháztartási hiánycél teljesen másként alakulása kapcsán meg akár szót se ejtünk.

A miniszter úr is azzal kezdte teljesen árulkodó módon az expozéját, hogy nem azért mentem fel miniszterként a pulpitusra, mert a költségvetési hiány miatt módosítani kellene a költségvetést. Az első mondatok egyike ez volt, ha nem is így volt megfogalmazva, de ez volt gyakorlatilag az egésznek a lényege, márpedig azt gondolom, hogy egy költségvetési törvény módosítása kapcsán erről kellene beszélnünk, de mivel erre lehetőségünk nincs, ezért beszéljünk arról, amit beterjesztettek.

Politikai szabadságjogok, sérelmeket szenvedett emberek kárpótlása; Kuncze Gábor úgy fogalmazott, hogy 1990 óta nem tudjuk ezt a folyamatot lezárni. Igaza van, nyögvenyelősen alakul ez a folyamat, ugyanakkor Kuncze frakcióvezetőt arra figyelmeztetem, hogy ezen a területen, amit ez a költségvetési törvénymódosítás most megcéloz, tehát amikor szabadságelvonásért járna vagy járt kárpótlás, ezt a folyamatot az önök elhatározott szándékából az Országgyűlés most befejezné, amit én persze nem helyeslek. Amikor négy hónapra újra megnyitottuk ezeket a határidőket, hogy azok a személyek, akik eddig is jogosultak voltak kárpótlással fordulni az Országgyűlés bizonyos intézményeihez, akkor önök azt is kimondták a törvény címében, hogy ezzel együtt az ilyen típusú kárpótlást egyszer s mindenkorra befejezik ebben az országban.

Ezt nagyon nem helyeslem, mert előre garantálom önöknek, hogy annak a sok ezer kárpótlási kérelemnek, ami augusztusig beérkezik a kormány hivatalaiba, jó része olyanoktól fog jönni, akiknek most nem nyitottuk meg a kárpótlási törvényt. Hogy csak egy példát mondjak, nagyon sok olyan kérelemmel fognak találkozni, akiknek a szabadságelvonása nem érte el a három évet, hanem egy nappal, egy héttel, egy hónappal annál kevesebb volt, és most természetesen újra indíttatást éreznek ezek az emberek arra, hogy az őket ért méltánytalanságokat az Országgyűlés egy szerény kárpótlási összeggel legalább méltányolja.

(20.20)

Ezeket önök kénytelenek lesznek elutasítani. Sőt, ha korrekten járnak el, akkor az ilyen típusú kérelmezőknek azt kellene mondaniuk, hogy az Országgyűlés arról is döntött, hogy bármennyire méltánytalan, bármennyire igazságtalan ez az eljárás velük szemben, a továbbiakban sem lesz erre lehetőség, legalábbis az önök kormánya idején biztos, hogy nem lesz, mert önök deklarálták, hogy befejezték az ilyen típusú kárpótlást, amit reményeink szerint majd egy elkövetkezendő, más összetételű kormány a mi vezetésünkkel újra meg fog nyitni, és ezeket a méltánytalanságokat is oldani fogja, amelyeknek csak egyikéről tettem említést.

Az APEH, a VPOP, ezeknek a szervezeteknek az ösztönzése, összekeverése vagy összehozása a büntetés gyakorlatával. Egyetértek azzal, amit Kuncze Gábor mondott, és én sem tartom szerencsésnek a törvények olyan módosítását, mert itt gyakorlatilag erről van szó, hogy a kormány azt mondja, hogy nem adok nektek annyi pénzt, hogy érdemben működjetek az egész évben, egyszerűen a bevételszerző erőtökkel hozzatok annyi pénzt, amennyivel az állam által meg nem adott összeget gyakorlatilag pótolni tudjátok. Én is veszélyesnek gondolom ezt a folyamatot.

Ugyanakkor látom a nagy-nagy változást. Amikor mi voltunk kormányon az Orbán-kormány ideje alatt, amikor hatásköri szabályokkal, szabályok átalakításával próbáltuk az APEH-et és a VPOP-t érdemi intézménnyé tenni, hogy sikeresebben megfeleljenek a feladataiknak, akkor önök már a jogállamot látták veszélyeztetve annak idején, ahhoz képest most néhány év alatt sokat változott az idő, csak önök rossz irányban motiválják és ösztönzik ezeket a testületeket. Nem hatáskört és lehetőséget adnak ezeknek a szervezeteknek arra, hogy érdemibb tevékenységet végezzenek, hanem sokkal inkább a büntető részét, a büntető dolgokat ösztönzik, hogy pénzhez jussanak, és a költségvetéstől meg nem kapott forrásokat ezáltal kipótolják.

A méltányossági nyugdíjemelések százmilliója kapcsán Aszódi képviselőtársamat, aki már elment, meg kell védenem. Ő nem azt kifogásolta, hogy növekedik az az összeg, amit ilyen szinten szét el lehet osztani, de magára erre az intézményre, hogy méltányosság címén nyugdíjat emelnek, én az önök helyében olyan nagyon büszke nem lennék. Ez a világ leggyalázatosabb intézménye.

Elfogadom azt, hogy az általánosan megállapított nyugdíjemelési szabályokhoz képest mindig valamilyen mértékben kell egy kiskaput nyitni, mert az általános szabály biztos, hogy nem tud minden élethelyzetet teljesen korrekten lekövetni. Ha nincsen valamifajta kiskapu vagy méltányossági szabály, azzal nagyobb méltánytalanságokat érne el a jogalkotó, mintha valami méltányossági joggyakorlásra lehetőséget adna.

Csak én azt látom, hogy önök ezt egyszerűen politikai célokra akarják használni - használták eddig is a választási kampányban, a választási kampány előtt, amikor szórólapokon keresztül biztatták a nyugdíjasokat, hogy tessék már méltányossági kérelemmel hozzánk fordulni, mert erre most lehetőség van, és ez az (Babák Mihály: Így van!), amikor visszaélnek ezekkel a szituációkkal, és ezért mondom, hogy ez elég szégyenteljesen működő intézmény. Pironkodni kellene, tisztelt képviselőtársaim, és nem büszkének lenni erre a jogintézményre. Az egész átláthatatlan, az egész követhetetlen, a kutya se tudja, hogy ki fér hozzá, és esetleg egy ugyanolyan élethelyzetben lévő miért nem fér hozzá ezekhez az összegekhez.

A Nemzeti Autópálya Zártkörű Részvénytársaság kapcsán Domokos képviselőtársam álláspontját osztom. Ez a törvénymódosító javaslat, amely most lehetőséget ad arra, hogy a kormány 400-nál több milliárd és járulékai erejéig a költségvetésbe áthozza ezt a hiányt, arról árulkodik, hogy a kormánynak most 2006 közepén sincs fogalma arról, hogy hogyan kezelje ezt a kérdést - az év elején még volt. Eddig kötelező volt ezt a hiányt behozni a költségvetésbe. Most ezt a szabályt oldották, és azt mondták, hogy bízzuk a kormányra, csináljon a kormány, amit akar, de mivel a kormány ma se döntötte el, hogy mit akar, ezért a törvényben nem tudtak megfogalmazni egy egyértelmű szabályt. Százmilliókkal - megint mondom - játszadozunk a nyugdíjasok esetében, százmillió forinttal. Itt nagyságrendekkel nagyobb összegre pedig azt mondjuk, hogy csináljon a kormány, amit akar, és az Országgyűlésnek úgy jó, ahogy a kormány ezt majd csinálni fogja.

A második törvény egy olyan szégyenletes salátatörvény, amelyet legalább az Alkotmánybíróság döntése óta már nem szabadna idehozni a parlament elé. Az MDF frakciója vitte az egész salátatörvény-históriát az Alkotmánybíróság elé. Az Alkotmánybíróság ebben a döntésében bizony lefektette, hogy milyen keretek között kell mozognia az Országgyűlésnek. Meggyőződésem, hogy ha ez a csodálatos törvény újra az Alkotmánybíróság elé kerül, akkor az Alkotmánybíróság nincs más helyzetben, mint a korábbi döntésére hivatkozva ezt a jogalkotási technikát elmarasztalja.

Itt olyan törvényeket söpörtek egy törvény ernyője alá, amely törvények gyakorlatilag semmilyen szinten nem tartoznak össze. Persze lehet ennek az ellenkezőjét állítani, ezt meg is teszik önök. A törvényről - ha egyáltalán preambulumnak nevezhető ez a része - azt mondják, hogy az egészet az fűzi össze, hogy az államháztartási rendszer megújítási keretébe tartoznak ezek a törvények. Na, ez persze egy merész állítás. Megint csak visszautalok Veres János miniszter úr expozéjára, aki azt mondta gyakorlatilag e két törvény kapcsán, talán erre az utóbbira gondolt inkább, hogy azért kell ezeket a törvényeket idehozni, hogy teljesüljön a hiánycél. Tehát most az államháztartás működését olyan keretbe kell szorítani, hogy ne találkozzunk azzal a gonddal, hogy van egy szent törekvése a kormánynak és az Országgyűlésnek, és utána egész más teljesül.

Ha most én azt nézem, hogy milyen reformjellegű lépésekkel találkoztunk eddig, akkor azt látom, a közigazgatásban egy lépéssor itt van az Országgyűlés előtt, most semmilyen konszenzus nem látszik. Bírálja mindenki ezt a törvénycsomagot, ami nem a miniszter úr feladatkörébe tartozik, tehát ezt a reformjellegű lépéssort nyugodtan tegyük félre, és akkor keressük ebben a reformokat, mert más gyakorlatilag nincs előttünk. Na most, ebben reformot találni rendkívül merész, hacsak nem arra gondolunk, hogy a közalapítványok intézményét úgy, ahogy van, kidobjuk a magyar jogi rendszerből, amit nem találok szerencsés megoldásnak. Ha igaz az az állítás, amit a miniszter úr mondott, és biztos, hogy számtalan konkrét példát tudna ő erre mondani, hogy az egész intézmény nem igazolta be a várakozásokat, nem a saját tőkéjét használja, és nem tudom én, honnan gazdagítja, hanem gyakorlatilag csak az állami költségvetést próbálja évről évre leszívni... - és ez tartja életben ezeket a közalapítványokat.

De kivételt teszünk, ha közalapítványt törvény hozott létre, az Országgyűlés hozta létre és nemzetközi szerződés. Érthető, de én egy kört hiányolok ebből a körből: miért vesszük teljesen más kalap alá az önkormányzatokat? Azt megértem, hogy amikor a miniszterek azzal találkoztak, hogy létszámot kellene leépíteniük, akkor azt papíron teljesítették, és létrehoztak ezer kht.-t a minisztériumok háta mögött, és oda átmenekítették az embereket. Törvény, ilyen típusú törvényalkotás nélkül, hogy gyakorlatilag belenyúlunk a Ptk.-ba, törvényalkotás nélkül is elérhető lenne, hogy egy miniszter ne így járjon el.

Az önkormányzatokra azonban semmilyen tekintetben nem vagyunk tekintettel, hanem azt mondjuk, hogy amit az önkormányzati világ létrehozott, arra egy az egyben igaz az, amit a miniszter úr mondott. Márpedig én azt gondolom, hogy azokra ez kevésbé igaz. Biztos, hogy ott is van olyan köztük, aki gyakorlatilag csak a költségvetés pénzét akarja használni, és évről évre az tartja életben, hogy a költségvetés ad forrásokat, vagy nem ad forrásokat.

De vannak kivételek. Ha csak kettőt, ötöt, tízet találunk, akkor ezt a tízet valahogy úgy kellene helyzetbe hozni, hogy most egy ilyen generális szabállyal ne söpörjük el őket. Mondok önnek, miniszter úr, egy konkrét példát. A bajai Német Oktatási Centrum létrehozója Baja város önkormányzata, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat, az Országos Német Önkormányzat és a bajai kisebbségi önkormányzat. Természetesen, mivel ez a közalapítvány oktatási intézményt működtet, ez az oktatási intézmény jogosult azokra a normatívákra, amelyeket az állam minden fenntartónak adna. De nem ezért hozták létre, mert így értelmetlen lett volna létrehozni. Ez a közalapítvány szerződéses kapcsolatban van német tartománnyal és német alapítványokkal. Hosszú távú szerződés garantálta azt is, amit eddig német forrásból megvalósítottak, és garantálná számukra hosszú távon azt, hogy ott milyen vagyongazdálkodási lépések történnek. A német állam vagy a német tartományok általában nem akarnak hallani arról, hogy állami feladatot - és államinak tekintik az önkormányzatot is - direkt módon finanszírozzanak. A közalapítványi forma számukra egy barátságosabb forma volt.

Az az érték, ami Baján létrejött, nem az állam jóakaratából jött létre, hanem a közalapítványon keresztül, német források megszerzésén keresztül jött létre. Ezt a közalapítványt - és ez az egyetlen példa, amit el akartam mondani önnek - gyakorlatilag ez a törvénymódosítás lehetetlen helyzetbe hozza, hacsak nem nyitunk itt a vita során valami olyan módosítást számára, amely a problémáját kezeli.

(20.30)

Én csak erről az egyről tudok jó példaként számot adni, de nyilvánvalóan nagyon sok ilyenről lehetne még beszélni. (Domokos László: Elgondolkodott a miniszter úr, látom.)

Szakminiszter. Mádi képviselő úr szintén beszélt arról, hogy mi többek között a költségvetési hiány, a betervezett hiány kapcsán abban látnánk garanciát, hogy az teljesülni is fog, hogy a kormány tagjait ösztönöznénk, szankcionálnánk, ha nem tartják be ezeket a hiánycélokat. A költségvetési bizottságban ma ezt a törvényjavaslatunkat nem támogatták. Azt, ami itt le van írva, édeskevésnek érzem, hogy a szakminiszter majd negyedévenként a kormány előtt mesélni fog arról, hogy most a bevételi előirányzatait teljesíteni tudta, vagy a számára meghatározott kiadási forrásokat nem lépte túl.

Ugyanakkor azt, amiről nem szólt a miniszter úr az expozéjában, és eddig senki nem hozta szóba, én egy izgalmasabb kérdésnek tekintem: az Áht.-nak lenne egy új 24/A. §-a. Egyik oldalon azt hallom, hogy nagy-nagy létszám-megtakarítás várható a központi közigazgatásban, mert leépítenek, leépítenek és leépítenek, és itt máris nyitnak egy kiskaput újabb szervezetek számára. Az egyik oldalon elhajtják az embereket, a másik oldalon csatornát nyitnak számukra, hogy újra visszajöjjenek.

A szakminiszter most már törvényi felhatalmazással tanácsadó testületeket hoz létre, akik majd őt valamilyen módon helyzetbe hozzák bizonyos döntések előkészítésénél. Tudom, hogy le van írva, hogy ezért díjazás nem jár, de költségtérítés gyakorlatilag jár, és a költségtérítésen keresztül is ezer technikája van annak, hogy úgy dotáljuk ezeket az önöknek kedves szakértőket, mint ha díjazást kaptak volna. Tehát ilyen szempontból én az egészet egy kicsit önámításnak és pótcselekvésnek gondolom.

Nem örülünk annak, hogy az autópálya zrt.-t privatizálni fogják, és ennek most megteremtik a feltételeit azzal, hogy 25 százalék plusz egy részvénymennyiségnek kell csak állami kézben maradnia. Mi azt gondoljuk, hogy ez egy olyan típusú feladat, és ezt az szervezetet azért hozta létre az állam, hogy ez az állam irányítása és meghatározott ellenőrzése alatt történjen. Attól félek, hogy így gyorsabban fognak haladni, mint a vasút meg a volánok privatizálása kapcsán, ami önöknek elhatározott szándéka, ez meggyőződésem. De lehet, hogy itt a közúti privatizáció be fogja ilyen szempontból előzni azt, amiben önök eddig gondolkodtak.

Amit az MFB kapcsán megfogalmazott törvény, azzal egyet lehet érteni, és azzal sincs gondom, hogy a munkaügyi központra, a munkaügyi felügyelőségre és az Egyenlő Bánásmód Hatóságra vonatkozó adatokat és a hatósági határozataikat átadhassák törvényben meghatározott körben, tehát ezt a problémát valamilyen szinten kezeli a törvény.

Összességében a kifogásaim sokkal dominánsabbak voltak, mint amivel egyet tudtam volna érteni, ezért a kereszténydemokrata frakció nevében is mondhatom, hogy nem fogjuk támogatni a két törvény közül egyiket sem.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  237  Következő    Ülésnap adatai