Felszólalás adatai

DR. VÁGVÖLGYI JÁNOS (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Nem fog összeomlani az egészségügy, mondta az ön minisztere néhány héttel ezelőtt, mert a gazdasági növekmény forrásaiból az ágazat számára mintegy 50 milliárd forintot kell jóváhagynia a parlamentnek - nos, ez megtörtént. Az összeg kétharmada a kiürült gyógyszerkasszába került, s mindössze a negyedét fordították a működési költségek növelésére.

Az elmúlt három évben a Fidesz-kormány az egészségügy dologi kiadásaira nem biztosított pluszforrást. Évenként 10 százalékos inflációval számolva ily módon mintegy 120 milliárd forinttal csökkent az ágazat finanszírozottsága. A Magyar Kórházszövetség és az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének legfrissebb adatai szerint a kórházak adósságállománya a harmadik negyedévben elérte a 20 milliárd forintot, s ez az adósság havonta 1 milliárd forinttal nő. Kórházaink közel fele eladósodott, csődközeli helyzetbe került. 2000-ben a GDP 5,2 százalékát fordították az egészségügy közkiadásaira. Meg lett volna a gazdasági realitása annak, hogy ezen arányt növeljék 6 vagy akár 6,5 százalékra, mely legalább az infláció értékcsökkentő hatását ellensúlyozta volna. Ha a kormány számára valóban érték az ember - vagy ahogy önök mondják: a polgár -, az emberi élet, biztosított volna elégséges forrást a betegellátás feltételeinek javítására.

Többször kijelentette a miniszter úr, hogy nincs katasztrófahelyzet az egészségügyben, csak hangulatkeltés. Igen, csak katasztrófa-hangulatkeltés a kórházak eladósodása, amelyet a finanszírozás abszolút elégtelensége okoz, csak hangulatkeltés az intézet épületeinek katasztrofális állapota, a műszerek elavultsága, csak hangulatkeltés valamennyi manuális szakma alulfinanszírozottsága, sürgős műtétek anyagi okok miatti elhalasztása, súlyos betegek indokolatlan továbbküldése. Csak hangulatkeltés, hogy idős betegek nem tudják kiváltani gyógyszereiket, hogy ápolónőink elhagyják a kórházakat, hogy baleseti sebészeink a társadalom nyilvánosságához fordultak a betegellátás biztonságáért való aggodalmukban.

Tisztelt Államtitkár Úr! A 2002. év költségvetési számait ismerve az egészségügy pénzügyi válsága várhatóan tovább mélyül, veszélyeztetve a betegellátás biztonságát. Kérdezem ezért: hogyan, milyen forrásból biztosítja a kormány 2002-ben az ágazat elégséges működtetéséhez szükséges, minimum 150 milliárd többletet? Van-e a miniszter úrban kellő elszántság arra, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) orvosi esküjéhez híven miniszterként is alázattal szolgálja a beteg embert?

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)