Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Abból a szempontból fogok a költségvetésről beszélni, hogy az mennyiben képes csökkenteni a jövedelmi egyenlőtlenségeket, a szakadékot szegények és gazdagok között, és mit tesz a nehéz helyzetben lévők felemeléséért, a társadalmi igazságosságért.

Ma Magyarországon egy olyan igazságtalan társadalmi szerkezet alakult ki, ahol gyakorlatilag csak a társadalom felső 10-20, de leginkább a felső 10 százaléka mondhatja el magáról, hogy jó anyagi helyzetben van, nem egyik hónapról a másikra él, és vannak megtakarításai. Az emberek háromnegyedének okozna gondot egy váratlan kiadás, kétharmaduknak egy egyhetes utazásra sem telne.

A KSH adatai azt mutatják, hogy az elmúlt évek­ben nem alakult ki egy olyan erős középosztály, amit a Fidesz ígért, sőt ellenkezőleg: a kormány jómódúakat célzó társadalompolitikája odavezetett, hogy az alsó középosztály egy része lesüllyedt a szegénységbe, és csökkent a középrétegbe tartozók száma is. Nőtt a szakadék, a gazdagok gazdagabbak, a szegények szegényebbek lettek. A társadalom egyre inkább szétszakad maroknyi gazdagra és a fizetésükből kijönni nem vagy alig tudók többmilliós tömegére.

A napokban látott napvilágot a Policy Agenda jelentése a tavalyi létminimumadatokról. E szerint 2016-ban a lakosság 36 százalékának jövedelme nem érte el az egy főre számított 88 619 forintos létminimumot. Ez megközelítőleg 3,5 millió embert jelent. Tavaly és idén sem, azaz a Fidesz kormányzásának hetedik évében sem érte el a minimálbér a létminimum összegét. Tavaly nettó 74 ezer forint volt, idén 85 ezer. A közmunkabér még ennél is kevesebb, 52 ezer forint. Egymillió ember számára jelenti ez a biztos dolgozói szegénységet, amikor hiába dolgoznak, munkával nem tudják biztosítani családjuk megélhetését. Szégyen, hogy a minimálbér csak a Fidesz kormányzásának 8. évében fogja elérni a létminimumot. Azt a létminimumot, ami nevetségesen alacsony.

De hadd idézzek egy további adatot: ezt a KSH közölte a napokban, és 2016-ra vonatkozóan tartalmazza az átlag magyar fogyasztási adatokat. Ez is megdöbbentő képet fest a jövedelmi helyzetről. Az átlag magyar havi 77 100 forintot költ, ennek 26,5 százalékát élelmiszerre. Azaz, mindössze napi 670 forintot költ élelmiszerekre, de sokan még ennél is kevesebbet fogyasztanak. Hát, azt kérdezem, hogy ebből hogyan tudnának a kormánypárti politikusok megélni, vagyis hogy napi 670 forintot költeni élelmiszerre. Ez rettentően kevés.

Ezek az adatok jobban mutatják az emberek valós jövedelmi helyzetét, mint például a kormány által sokat mondott átlagbér adatai. Az átlagbéradatok nagyon sok mindent eltakarnak, legfőképpen a valós képet. Az átlag mögött ugyanis nagy a szóródás, és az olyan béremelések is felfelé húzzák az átlagot, mint például a jegybanki vezetők meg nem érdemelt két és félszeres fizetésemelése vagy a szociális dolgozók bérpótléka, ami semmit sem változtat azon, hogy ők dolgoznak a legrosszabb bérekért az országban.

Az átlagbér elfedi azt is, milyen ordító különbségek vannak az egyes országrészek között, mennyire szakadt ketté az ország. Utánanéztem annak a KSH oldalán, hogy az ország legkeletibb megyéjében, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, ami köztudomásúlag az egyik legszegényebb megye Magyarországon, milyenek a bérek. Azt találtam, hogy tavaly a havi átlag nettó 118 ezer forint volt, az országos átlag kétharmada, míg a budapesti bérektől több mint 100 ezer nettóval volt lemaradva, a fővárosi bérek közel felét tették ki. Azt is megnéztem, hogy ez hogy változott 2010 óta, és azt láttam, hogy míg a szabolcsi bérek mindössze 12 százalékkal nőttek, addig a budapestiek több mint háromszoros ütemben, 39 százalékkal. A különbség tehát ahelyett, hogy csökkent volna, csak tovább nőtt. Tehát ez is mutatja azt, államtitkár úr, hogy a szakadás gyorsul.

Az alacsony bérekben persze nagy szerepet játszik a közmunka, ami éhbért fizet. Szabolcsban és Borsodban dolgozik a közmunkások több mint harmada. A Szabolcsban meghirdetett új állások 99 százaléka támogatott munkahely, vagyis nagyrészt közmunka. A közmunka dominálta megyék ördögi körbe kerülnek, nincsenek munkalehetőségek, csak a közmunka, ezért nincs fizetőképes kereslet, alig van fogyasztás, és a vállalkozások elsorvadnak. Ezek a megyék ennek a nagyon rossz kormányzati koncepciónak az áldozatai, ami nem ad kitörési lehetőséget a szegénység ördögi köréből. Nem véletlen, hogy Szabolcs megye azon észak-alföldi régióhoz tartozik, ami a 276 európai uniós régió közül nemcsak hogy benne van az utolsó húsz legszegényebb régióban, de hátulról a 9., vagyis a legelmaradottabb román, bolgár régiók szintjén van. Egy főre jutó GDP-je az uniós átlag 43 százalékát teszi ki. Ezek olyan adatok, amik nélkül nem lehet teljes képet kapni akkor, ha csak a kormányzati sikerpropagandát hallgatjuk az átlagbéradatokról. Az átlag nagyon sok mindent eltakar.

Azt gondolom, hogy a jövő évi költségvetés nem a sokak költségvetése lesz a kevesek helyett. Nem lesz a szegénységből való kitörés, a társadalmi különbségek csökkentésének a költségvetése. A kormány folytatja azt a társadalmat szétszakító társadalompolitikát, ami keveseknek juttat sokat és sokaknak keveset. Fennmarad az igazságtalan adórendszer, ami több százezret vesz ki éves szinten az alacsony keresetűek zsebéből, és ad azoknak, akiknek amúgy is van.

Fennmarad a szegényellenes szociálpolitika, ami az ígéretek ellenére az út szélén hagyja a magukról gondoskodni nem tudó embereket, és fennmarad a családok megkülönböztetésén alapuló családpolitika is, ami a legtöbbet a kormányzati családmodellbe illő, sokgyerekes, felső középosztálybeli családoknak juttat, és cserben hagyja a szegénységben élő családokat.

Mint az adótörvények vitájában is elmondtuk, az LMP szerint az igazságos közteherviselés alapvető feltétele egy többkulcsos jövedelemadó. A mi rendszerünkben a többkulcsos adó és munkavállalói járulékcsökkentés mellett a nettó minimálbér 33 ezer forinttal emelkedne jövőre, a kormány által előirányzott 7 ezer forint helyett. Az átlag környékén keresők 38 ezer forinttal vihetnének többet haza, a kétszeres átlagbért keresők pedig 31 ezer forinttal. Érzékelhető a különbség. A havi egymillió forint fölött keresőknek emelkedne csak az adója. Az alacsony keresetűek béremelésére a közszférában emellett 300 milliárdot költenénk el a kormány 65 milliárdjával szemben, amit béremelésre szán. Amíg nem volt itt államtitkár úr, volt egy kétpercesem, ott elmondtam, hogy találunk a költségvetésben bizony olyan beruházásokat, amiből nyugodtan át lehetne a pénzt ide csoportosítani: Városliget, Paks, stadionok bőven-bőven fedeznék ezt az igényt.

Mint említettem folytatódik a kormány szegényellenes társadalompolitikája, „segély helyett munkát” címszó alatt, csak éppen megélhetést adó munkát nem biztosít hozzá a kormány. Az LMP szerint a szegénységből valóban munkával lehetne kitörni, csakhogy olyan munkával, ami valós megélhetést is ad, és nem a segély és a közmunka körforgásában tartja az embereket. A kormány az elmúlt hét évben több ezer milliárdot költött közmunkára, miközben nem segítette képzésekkel a munkaerőpiacra való kijutást, és éhbéren dolgoztatta az embereket.

(14.50)

Ezt előbb-utóbb be kellene látnia a kormánynak is, hogy az az 52 ezer forint gyakorlatilag az éhbérrel azonos. A közmunka forrásai ugyan most 100 milliárddal csökkennek, de ennek csak egyharmadát, 29 milliárdot csoportosít át a kormány képzésekre ahelyett, hogy minden felszabaduló forrást képzési és munkaerőpiaci programokra fordítana.

Az LMP a közmunka forrásaiból 40 milliárd fo­rin­tot biztosítana foglalkoztatási és képzési támo­ga­tá­sokra és plusz 20 milliárdot felnőttképzésre. Emellett munkahelyteremtési programot indítana az alacsony képzettségűek számára is a munkaerő-in­ten­zív iparágakban, mint az építőipar vagy a mező­gaz­daság. Zöldgazdaság-fejlesztési programunk ke­re­té­ben több tízezer munkahelyet teremtenénk szer­te az országban energiahatékonysági beruházásá­sok­kal, energiatakarékos állami bérlakások építésével és szociális földprogrammal.

Ha a kormány egyszerűen csak csökkenti a köz­munka forrásait 100 milliárddal, és mellette nem ad más segítséget, nem teremt munkahelyet a hát­rá­nyos helyzetű térségekben, úgy látjuk, annak belát­ha­tatlan következményei lesznek. A segélyösszeg ugyanis továbbra is befagyasztva marad, 22 800 forint lesz jövőre is. 22 800 forintból egyszerűen semmit nem lehet csinálni, csak éhen halni. Kérdés, hogy azokon a helyeken vagy azon megyékben, ahol az emberek évek óta közmunkában dolgoznak, hogy fognak tudni megélni ebből az összegből, mit fognak vele csinálni. Vagy azt tervezik, hogy a közmunkát majd az ország keleti részében tartják fönn még évekig? Akkor biztosak lehetünk benne, hogy még nagyobb lesz a keleti országrész leszakadása, az itt élők elszegényedése. De tragikus következményekkel jár az is, ha a minimálnyugdíj összegét jövőre tizedik éve változatlanul hagyják 28 500 forinton. Márpedig nagyon úgy tűnik, hogy önöknek ez a szándéka.

A nyugdíjminimum is a Fidesz egyik nyugdí­jas­hazugságának lett az áldozata. Azt ígérte a kormány, hogy megőrzik a nyugdíjak értékét, ehhez képest a nyugdíjminimum egyetlen forinttal sem nőtt. Tehát ez ékesen bizonyítja, hogy nem őrizték meg a reál­értékét. Milyen életet élhetnek a legszegényebb nyugdíjas emberek, akik 28 500 forintos nyugdíjat kapnak? Mi javasoltuk az összeg 50 ezer forintra eme­lését, és ezt a Népjóléti bizottság mindenféle szívfájdalom nélkül leszavazta, de ezt újra és újra be fogjuk nyújtani. Ahogy javasolni fogjuk az ápolási díj emelését is.

Az ápolási díj alapösszege 1600 forinttal nő jövőre. Mi szeretnénk, ha a fogyatékos gyermeküket vagy más hozzátartozójukat otthon ápolók megkap­nák a minimálbért a munkájukért. Őket ma a kie­melt ápolási díj 50 ezer forintos összege szegény­ség­re ítéli, miközben az államtól vállalnak át feladatot és látnak el napi 24 órában. A bentlakásos intézmények egy főre eső normatívája egyébként is 93 ezer forint körül van, a minimálbér jövőre 92 ezer forintra emel­kedik. Azt gondoljuk ugyanakkor, hogy a gyer­mek­otthonok támogatását, a gyermekvédelmi in­téz­ményrendszer forrásait is növelni kell, mert a kor­mány itt sem pótolta vissza az elmúlt évek meg­szorításait. Mi 40 milliárd forinttal növelnénk a forrásokat, és a szociális dolgozók bérét is emelnénk. Ezekben az intézményekben ugyanis jelenleg sem a tárgyi, sem a személyi feltételek nem adottak a gyermekek megfelelő ellátásához, ugyanis nincs elég szakember. A szociális dolgozók béremelésére 30 milliárd forintot fordítanánk.

A családpolitikai lépések nem segítik a tár­sa­dal­mi rétegek leszakadásának megakadályozását, a kor­mány családtámogatási filozófiája szerint azokat a családokat kell segíteni, azoknak kell juttatni, akik igazából nincsenek rászorulva. Erről szól a sok­gye­re­kes dolgozók családi adókedvezménye vagy a jövőre még 226 milliárdosra duzzadó CSOK-program. Eközben a családi pótlék jövőre tizedik éve lesz befa­gyasztva, ahogy a gyes is. A központi lakásfenntartási támogatást megszüntették, és továbbra sem lesz állami bérlakásprogram. Az egyszülős családok, akik a gyermekes családok közül a legnagyobb arányban szegények, 62 százalékuk él szegénységben vagy tár­sa­dalmi kirekesztettségben, továbbra sem szá­mít­hatnak segítségre. Marad a mindössze 1500 forinttal magasabb családi pótlék.

Az LMP nem tesz különbséget első- és másod­ren­dű családok között, nekünk minden család ugyan­olyan fontos, és mivel a kormány torz család­politikája miatt még mindig kétszeres a szegénység a gyermekes családokban, javasoljuk a szegénység csökkentésében kiemelt szerepet játszó családi pót­lék emelését. A családi pótlékot 30 százalékkal meg­emel­nénk, mármint az LMP, az egyszülős családok esetében ennél nagyobb mértékben. Forrást biz­to­sí­tanánk a gyes 30 százalékos emelésére és arra is, hogy a nagycsaládosoknak alanyi jogon járó kedvez­mé­nyek megillessék az egyszülős családokat is. Emellett visszaállítanánk a jövedelmi rászorult­sághoz kötött lakásfenntartási támogatást, és állami bérlakásprogramot indítanánk.

Mindezeket be fogjuk nyújtani módosító javas­lat­ként, és nagyon reméljük, hogy a kormány támo­gatni fogja őket. Köszönöm a figyelmet.