Felszólalás adatai

(11.40)

Ez egy megtörtént történet, mert akár ki is találhattam volna. Azt is elmondom önöknek, hogy az én meglátásom szerint ez még a kedvezőbb eset, hogy nem a melegebb éghajlatra, de valahova messzire, valami nagyvárosba szeretett volna elküldeni bennünket, és felsorolta volna fejből Barcelona, Róma, Athén vagy bármelyik nagy európai város vagy tengerentúli város összes nevezetességét a lexikális tudását is figyelembe véve.

Nos, az én meglátásom szerint pontosan e történet jogossága miatt van szükség a nemzeti értékek védelméről való szabályozás megszületésére, pontosan azért, hogy talán egy következő időszakban soha ne lehessen olyan emberrel találkozni, aki, nemhogy nincs tisztában az adott települése értékeivel, mert én nem azt feltételezem arról az úrról, akivel találkoztunk, hanem sokkal inkább evidenciának gondolta azt, hogy éppen a településen működő, Közép-Európában egyébként az egyetlen működő vízimalmot nem akarta nekünk megmutatni, vagy épp a néhány száz méterre lévő, helyben sütött pékáru mesteréhez nem akart odavezetni bennünket, vagy épp az adott településen lévő helytörténeti gyűjteményre sem akarta felhívni a figyelmet. Tehát nemhogy nem ismerte, de talán nem ez volt az első gondolata, amely alapján útba igazított volna bennünket. Éppen ezért itt nagy önmegtartóztatással figyeltem ezt a vitát, és elhatároztam már az elején, hogy csak azért sem nyomok kettőperces hozzászólást, de én azt gondolom, hogy ez a szabályozás jó úton indult el, jó célt tűzött maga elé, és nem lenne szabad, hogy célt tévesszünk a nagy ügybuzgalom kapcsán.

Az én meglátásom szerint két dolgot csinálhattunk volna a nemzeti értékvédelem során. Az egyik az, hogy folytatva azt az egyébként nagyon fontos munkát, amely szerint itt minél több hungarikumnak, nemzeti értéknek kell európai jogi védjegyi oltalmat szerezni Európában, ezt az utat is járhattuk volna vagy járhatta volna a kormány, hogy azt mondja, kitűzi azt a célt, hogy a következő három évben nem 10, nem 20, hanem 50 ilyen érték kerül bejegyzésre, és ehhez komoly pénzügyi forrást mellérendelve, egy európai kampányt is szervez hozzá, amit itt valóban jó néhányan hiányolnak. Szerintem ez is fontos egyébként, de most nem ez van a célkeresztben. Azt gondolom, hogy akkor egy olyan piramist építenénk, amelynek nincsen alapja, amelynek nincsen társadalmi bázisa, amely valóban csak a kirakatot mutatja meg mindenki számára, de semmilyen kapaszkodója, fogódzója nincsen.

Nekem sokkal szimpatikusabb ez az elképzelés, hogy nem lassítva azt a folyamatot, amely egyébként itt elengedhetetlenül fontos, de valóban, egy sokkal komolyabb, egy sokkal nehezebb, egy sokkal részletesebb feladatot tűz ki a kormányzat, nevezetesen, ezeknek a helyi értéktáraknak a megnyitását, amely az én meglátásom szerint olyan széles körű társadalmi bázist jelenthet a következő időszakban, amely komolyan megalapozza azt, hogy erre gazdasági vállalkozások sikeressége, egy jól körülvehető kereslet-kínálati piac kialakulása is ráépül, és természetesen erősíti azt a folyamatot, amely alapján itt a csúcson a hungarikumok listája is jelentősen bővül, hiszen talán egy szélesebb merítési bázisból sokkal könnyebben lehet ilyeneket kiválasztani.

Ennek megfelelően én azt is támogatom, hogy ez egy kerettörvény legyen, hiszen, ha megengedik, jogászként nagyon féltem attól, hogy itt most egy olyan bürokratikus, túlszabályozott rendszer alakul ki, amely szinte elrettenti az embereket attól, hogy valóban, egy ilyen jó értelemben vett társadalmi bázisa alakuljon ki a nemzeti értékeknek Magyarországon. Én is azt vallom több képviselőtársammal együtt, hogy a keretszabályzás jó, azonban a felülvizsgálat elengedhetetlen, hiszen, mivel soha nem csináltunk ilyet még Magyarországon, a gyakorlati tapasztalatok mutatják meg azt, hogy milyen területen van túlszabályozás, vagy milyen területen vannak gumiszabályok, úgyhogy érdemes egy viszonylag rövid időn belül, ha szükséges, természetesen, a törvény felülvizsgálatát is megejteni.

Azt is támogatom nagyon, hogy ez egy alulról jövő kezdeményezés legyen, egy alulról építkező rendszer legyen, mert bizony itt is lehetett volna több megoldási forma. Direkt két szélsőséget említek, csak azért, hogy lássuk azt, hogy ez a mostani rendszer, a kiválasztási rendszer, hogy hogyan legyen valami helyi érték, megyei érték, nemzeti érték, majd a végén érje el a hungarikum minősítést, ez a kiválaszthatók közül az én meglátásom szerint a legjobb.

Az egyik szélsőséges rendszer, amely még akár ki is alakulhat, az az, hogy a helyi értékek esetében a helyiekre bízzuk a kiválasztás módját. Ez egy nagyon nagy felelősség minden szempontból, és kialakulhatnak ebből - természetesen idézőjelbe véve - szörnyű dolgok is. Például, hogy egy adott település Pista bácsi borát beválasztja a helyi értékek közé, pedig arról a településen mindenki tudja, hogy Pista bácsi borát egy ember az életében egyszer tudja meginni, többször nem, sőt ezt nemcsak a helyiek tudják, hanem a környező település lakói is, viszont Pista bácsinak olyan nagy renoméja van az adott településen, hogy mégis valamilyen formában el tudja érni ezt a szörnyűséget.

Azt gondolom, hogy ez is hozzátartozik ehhez a rendszerhez, a felelősség rendszeréhez, mert ha egy települést ezáltal bélyegeznek meg, és a környező települések következő időszakában ez központi téma, hogy ezek az őrültek beválasztották Pista bácsi borát a helyi értékek közé, akkor azt gondolom, hogy rendben van a kiválasztás rendszere, mert csak különleges esetekben valósulhatnak meg ilyen dolgok, és egyébként pedig ráirányítja a figyelmet arra, hogy valóban mekkora felelőssége van annak, hogy mi kerül a helyi értéktárakba.

De szeretném elmondani önöknek a másik szélsőséget is, mert a két-két és fél éves előkészítő folyamat során volt jó néhány olyan elképzelés is, amelynek volt szakmai megalapozottsága, hogy igenis, csak meghatározott szabályrendszer szerint, jól öltözött, elegáns emberek több diplomával dönthessék el azt, hogy az adott településen mi tartozik a helyi értékek közé. Ez a vasárnap délutáni történet lett volna, ahol ebéd után Budapestről elindul a mikrobusz, megérkezik az adott településre, és délután a faluházban egyfajta minősítési rendszer alapján a helyiek fellépnek a színpadon, majd az előttük lévő zsűri pedig eldönti azt, hogy ez most helyi érték vagy éppen nem. Én azt gondolom, hogy ez az a szélsőség, amit biztosan nem lehet, nem kell és nem szabad választani.

Igenis, a felelősség rendszere legyen a helyieké, igenis, a felelősség rendszere legyen a megyeieké, és egyébként a jelenlegi szabályozás pedig lehetővé teszi azt, hogy a nemzeti értékek közé, amikor már valóban több minősítési folyamaton átment ez a rendszer, akkor ott legyen a szakma, ott legyen az a képviseleti forma, amely kifejezetten szakmai alapon tudja eldönteni azt, hogy mi az, ami tovább segít még ezen a lépcsőfokon is, és megadja a lehetőséget arra, hogy egy nemzetközi minősítési rendszerben is megtalálja a helyét.

Amit nagy örömmel tapasztaltam, persze, ebben talán korábban sem volt vita, csupán ráirányítottuk a figyelmet, hogy a kezdeti időszak hungarikumai közé csupán az ételek, italok kerültek bele vagy kerüljenek bele. Itt is elhangzott, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium a témafelelőse ennek a jogszabálynak, és ennek megfelelően talán túlzottan is efelé irányul a folyamat. Egyébként erről mi is tehetünk, mert ha hiszik, ha nem, képviselőtársaim, mióta zajlik ez a folyamat, több egyetemen kutatások épültek erre a témajavaslatra, több doktori dolgozat előkészítés alatt áll, és engem is jó néhányan megkerestek már, hogy segítsem az ő folyamatukat, és konkrét kutatási adatokat tudok mondani önöknek, amely kutatásokat ezeken az egyetemeken végeztek.

Az egyik legfontosabb kitétel az, hogy a magyar embereknek - a megkérdezettek szerint - legalább a 80 százaléka bizonyos feltételek mellett helyi terméket, magyar terméket választana. Ez nagyon fontos, ez nagyon jó, de természetesen nem szabad elfelejteni, amit talán zárójelben mondtam, hogy bizonyos feltételek mellett választaná a magyar terméket.

(11.50)

A másik pedig az, amikor arról kérdezték a kérdezők a kérdezetteket, hogy mit gondolnak a hungarikumokról, melyeket tennék ezek sorába, akkor a hasukra gondoltak a megkérdezettek, hiszen azonnal a bor, a pálinka, a kolbász, a szalámi és az egyébként is felsorolt, korábban képviselőtársaim által is felsorolt értékek kerültek első körben oda. De talán már közös konszenzus van a korábban megkérdezettek körében és talán itt a parlamentben is a tekintetben, hogy valóban nemcsak ezek tartoznak ide, hanem ugyanígy a természeti értékek, az épített örökség, a szellemi alkotás minden formája e keretek közé segíthető.

A másik, amit szintén nagy örömmel láttam a törvényjavaslatban, hogy sugárzik belőle az, hogy a minőségi kritériumok előtérbe kerüljenek. Mert amikor arról van szó, hogy kik kerülhetnek a helyi értéktárakba, a megyei értéktárakba vagy később bármilyen formában ebbe a piramisba, akkor azt gondolom, hogy egyetlen rendező elv van e tekintetben: a minőség; a minőség kategóriája, amely nem egy egyszer megszerzett tulajdonság, és kipipáltam, hogy onnantól kezdve én bekerültem ebbe az értékpiramisba, és most már benne vagyok, és semmit nem kell tennem, hanem egy soha véget nem érő tulajdonság.

Mindenkinek tisztában kell lenni azzal, hogy aki arra vállalkozik, hogy bármilyen formában ebbe az értéktárba kérje a felvételét, annak tudomásul kell vennie azt, hogy innentől kezdve a minőségi kritériumok betartása, legyen ez akár élelmiszer-biztonsági kritérium vagy bármilyen más, amelyet a védjegyoltalomhoz hozzárendelünk, az mindvégig megtartásra kerüljön. Éppen ezért én nagy örömmel látnám ebben a törvényjavaslatban, ami talán nincs benne még általános szinten sem, hogy nemcsak be lehet kerülni az értékek közé, hanem ki is lehet kerülni bizonyos formában. Azt gondolom, hogy ennek most az általános szabályozás szerint is meg kell adni a lehetőségét, és akkor, amikor erre sor kerül, ez megvalósításra kerülhessen.

És még egy dolog, mert lassan lejár az időm, hogy azt is örömmel láttam, hogy szinte ezen a területen is teljes társadalmi konszenzus van, hogy nemcsak a múlt értékei kerülhetnek bele, hanem a jövő értékei is, amit most vagy a következő időszakban bármilyen újítás, fejlesztés formájában a szellemi alkotás területén előállítunk, az mind benne legyen.

Végezetül pedig még egy mondat. Én nagyon sok ilyen fórumon vettem részt, ahol többen felsorolták azt, hogy miért nem vesszük be a hungarikumok közé, és sorolták mindazon negatív tulajdonságokat, amelyek egyébként velünk, magyarokkal azonosíthatók, teszem hozzá: nem csak velünk. Mindenkit arra biztatok, hogy ne gyűjtsük össze a negatív hungarikumokat. Ennek a törvényjavaslatnak pozitív üzenete van (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ezt a sajátosságot kell hogy megőrizzük a későbbiek során is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)