Készült: 2020.02.19.23:35:59 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

333. ülésnap (2013.12.04.), 281. felszólalás
Felszólaló Bartos Mónika (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend utáni felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:32


Felszólalások:  Előző  281  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BARTOS MÓNIKA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Ha végigsétáltunk volna a 150 éves török uralom után Magyarországon, nagyon érdekes kép tárult volna a szemünk elé. Barangolásaink során lehet, hogy napokig nem találkoztunk volna senkivel, mert a magyarok valóban szó szerint az életüket adták a keresztény Európáért. De tovább gyalogolva kopácsolás, emberszó ütötte volna meg a fülünket, sürgés-forgás, egyre emelkedő falak, egyre erősebb boltívek látványa tárult volna a szemünk elé. Templomok emelkedtek a kietlen, kihalt országban. Igen, őseink templomokat, hatalmas templomokat emeltek, mert hitték, hogy egyszer a jövőben gyermekeik és unokáik megtöltik majd azokat a templomokat, és belakják majd az országot. A szívükből, a lelkükből született a remény, a tudásukból, az összefogásukból a templomok és a jövő. Mert a pusztulás után a lélek és a hit tudja új életre szabadítani az embert.

Bevallom képviselőtársaimnak, hogy számomra az alaptörvény elfogadása is ilyen újjászületést jelentett. Az "Isten, áldd meg a magyart" kezdetű, megpróbáltatásokkal teli évtizedek után és gazdasági válság idején született alaptörvényünk azt erősítette bennem és szerintem sokakban, hogy igenis van remény, van jövő.

Őseink sokszor a történelem lapjain köszönnek ránk. Körbeölelheti őket valamiféle romantika, megszépítheti őket az idő. Minket pedig a jelen köt a sokszor kiábrándító valósághoz. Közöttünk a legtöbb esetben a gondolat, a közös értékek, az elkötelezettség teremthet hidat. De vannak valóságos, hosszú évtizedeket átölelő, alakot öltő hidak is. Olyan hidak, amelyek létükkel hirdetik, hogy van közünk egymáshoz, bármikor szólít is minket életre a Gondviselés. Ilyen megtestesült, nemzedékeket összekötő, reményt és jövőt hirdető híd a most 160 éves Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara.

Visszapörgetve a naptár lapjait, egy vasárnapi napnál áll meg a tekintetünk: 1853. november 20-át írunk. Ekkor adta első koncertjét az Erkel Ferenc által alapított Budapesti Filharmóniai Társaság. Még csak négy évvel vagyunk az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után. És felcsendült a zene. Csak azért is felcsendült!

Ahogy Áder János köztársasági elnök úr fogalmazott a Budapesti Filharmonikusoknak írt ünnepi köszöntőjében: "A szabadságharc leverését követő önkényuralom a magyar zenei élet kibontakozását akadályozta. Nem véletlenül. A zene alkalmas volt arra, hogy szavakkal elmondhatatlan gondolatokat közvetítsen. A hatalom ezért fenntartotta a jogot a hangversenyek és műsorok engedélyezését illetően. Ezért nem alakulhatott meg a Filharmóniai Társaság akkor, amikor mégis megalakult."

Az elmúlt 160 év tele van dicsőséges, emlékezetes pillanatokkal. A közelmúlt eseményeiből néhányat említve: 2004-ben a zenekar elnyerte a Pro Urbe Budapest díjat a budapesti és nemzetközi életben nyújtott kiemelkedő színvonalú művészeti munkájáért. 2010-ben Magyar Örökség díjjal tüntették ki. 2012-ben a közönség a zenekar hangversenyét választotta az év legemlékezetesebb hangversenyének. 2012 szeptemberében pedig az a megtisztelő, közös élményünk lehetett, hogy Párizsban az UNESCO-emlékkonferencián együtt ünnepelhettük Szentágothai János és Solti György születésének 100. évfordulóját. A Solti György-emlékkoncerten a Budapesti Filharmonikusok játszottak.

Ez a 160 esztendő azonban nem múlt el megpróbáltatások nélkül. Ahogy a november 18-ai ünnepi koncert megnyitóján elhangzott, talán a Budapesti Filharmóniai Társaság reagált legjobban a történelem magasba ragadó és sokszor mélybe sújtó hullámaira. Minden kis rezdülést, minden változást megérzett, annak lenyomatát viselte, visszatükrözte. Mindezek ellenére azt gondolhatjuk, hogy ez egy sikertörténet. Jól gondoljuk, mert valóban az. Azonban nem áldozat és nem erőfeszítés nélküli sikertörténet. A születésnapi ünnepi hangversenyen felcsendülő dallamok, Bartók Béla Táncszvitje, Kodály Zoltán Galántai táncok című műve és Gustav Mahler I. szimfóniájának minden hangjáért is meg kellett, meg kell küzdenie az új generációknak.

Munka, kitartás, fegyelem, hit, remény. Mind olyan értékek, amelyeket megtestesít a Budapesti Filharmónia Társaság Zenekara, és amelyekre a mai kor emberének nagy szüksége van. Olyan értékek, amelyek hidat képeznek közöttünk és nemzetünket, jövőnket szolgáló őseink, történelmi nagyjaink között. Köszönjük ezt a hidat, ezt a szolgálatot a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának.

A képviselőtársaimnak pedig köszönöm megtisztelő figyelmüket! (Taps.)




Felszólalások:  Előző  281  Következő    Ülésnap adatai