Felszólalás adatai

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Könnyű lenne azzal kezdeni, hogy ez a szép, színes program gyermekkoromra emlékeztet, részben a május 1-jére kiadott kötelező jelszavak gyűjteményére, de még inkább azokra a szép, színes levelezőlapokra, amelyeket az '50-es, '60-as években Amerikába távozott rokonainktól kaptunk, hozzám hasonló korú képviselőtársaim bizonyára emlékeznek ezekre: karácsony esti képek voltak világító ablakokkal, rénszarvassal, ragyogó kis hópihékkel, és a hátulján ott volt a valóság, hogy most nem küldenek csomagot, csak karácsonyi jókívánságokat. Ez a színes kiadvány körülbelül ezt az illúziót kívánja kelteni, azért különösen elítélendő módon, mert olyan emberi szükségletekkel, olyan társadalmi szükségletekkel, olyan emberi hiátusokkal játszik, és kelt csalfa reményeket, amelyek valóban mindenki számára - amelyek valóban mindnyájunk számára - fontosak.

Ez a program gyakorlatilag három kifejezésre helyezi a hangsúlyt, ha jól olvastam: hogy bátor, hogy cselekvő, hogy igazságos. Engedjék meg, hogy ezt néhány konkrétum kapcsán sorba vegyem. Nézzük talán a bátorságot, és nézzük szűkebb területemet, az útépítést, az autópályákat! Két évvel ezelőtt 800 kilométerrel indult a kormányprogram, aztán 420-at említett, de volt sztrádaprogram, volt autópálya-törvény, volt kormányprogram. Ez a mostani összeállítás - egyébként rendkívül bátor módon - már kilométereket nem említ, azt mondja, hogy elkészül az autópálya Nyíregyházáig, Debrecenig, Szegedig, Miskolcig, Dunaújvárosig. Az, hogy ennek jelentős része korábban már elkészült, ugyan kimaradt a felsorolásból, de hát istenem, emberek vagyunk.

De nem tartalmazza bátran ez a program azt sem, hogy a magyar infrastruktúra alapvető érdeke tulajdonképpen az lenne, hogy az andráskereszt, tehát az a négy autópálya, amely határtól határig viszi a tranzitforgalmat, elkészüljön. Ma már ígéret szintjén sincsenek ezek megfogalmazva. Nem mondja ki, hogy mi az, ami nem épül meg. Kilométereket nyilvánvalóan mindnyájan másként számolunk, bár ez egy elég nehéz dolog, mert egy tavasszal elfogadott autópálya-törvény melléklete szabja meg a korábbi kormány autópálya-vállalásait. Itt jegyzem meg halkan, hogy éppen a kormány tevékenységének segítése érdekében és az autópályák jelentőségének elfogadása érdekében mi ezeket megszavaztuk, könnyítve ezzel a jelenlegi építők helyzetét. Ma már nem beszél kilométerekről. Én akárhogy is számolom, ha leszámoljuk azt a mintegy 80 kilométert, amit mi építettünk meg, akkor ez ma valahol olyan 300-320 kilométer körül van.

Megelőzve az ezzel kapcsolatos kétpercesek szokásos tartalmát, hogy miért mi mondjuk ezeket, hiszen semmit nem építettünk (Közbeszólás az MSZP soraiból: Úgy van!), engedjék meg, hogy a rosszabb emlékezetű képviselőtársaim számára felsorolásszerűen jelezzem a '98 és 2002 közötti jelentősebb szakaszokat.

(12.00)

A mai napon már említettem a mások által épített, de miáltalunk átadott M0-s szakaszt; az M7-esnek gyakorlatilag Budapest és Székesfehérvár, illetve Budapest és Zamárdi közötti szakaszait; az M3-asnak a Füzesabony-Polgár közötti 61 kilométeres szakaszát, az ehhez tartozó vadonatúj oszlári Tisza-hidat. S ha már a hidaknál tartunk, lévén, hogy ez is ígéreteket tartalmaz, és annak a bizonyítására, hogy ki az, aki beszél, és ki az, aki épít: '98 és 2001 között korszerűsítettük a dunaföldvári Duna-hidat, a bajai Duna-hidat; újjáépítettük az esztergomi Mária Valéria hidat, megépítettük a három megyét az ország vérkeringéséhez kötő tiszaugi Tisza-hidat, és olyan, a helyieknek fontos, de országosan kisebb jelentőségű hidakat, mint a bakonszegi Berettyó- vagy a sajókazai Sajó-hidat. Gyakorlatilag a befejezés előtti utolsó stádiumig elkészült a szekszárdi Duna-híd és a hozzá tartozó 21 kilométer autópálya.

A ma délelőtt során már elhangzottakra reagálva, hogy ki mit és hogyan készített elő vagy nem készített elő, a Széchenyi plusz program keretei között 38 jelentős útszakasz építését készítettük elő s kezdtük meg, az elmúlt két évben gyakorlatilag a magyar mélyépítőipar ezekből a munkákból élt. Nem tudom, hogy ezt bátorság-e bevallani vagy leírni egy programban, de hogy mindenképpen korrektebb lett volna, azt úgy gondolom, mindenképpen el lehet mondani.

Engedjék meg, hogy az autópályák kapcsán még két, ma többször emlegetett fogalomról beszéljek. Az egyik az átláthatóság, a megmérethetőség, az érthetőség kérdése. Tisztelt Képviselőtársaim! Az M5-ös és az M6-os története ismert. Ugyanakkor szomorúan kell jelentenem, hogy például az M5-ös szerződés körülményeit vizsgáló bizottság négy hónapig csak a múltat tudta tanulmányozni, hiszen szolgálati és egyéb titkok megtartására tekintettel körülbelül másfél-két hónapja kaptuk meg ezeket az anyagokat, és hogy azt az egyébként a négypárti bizottság túlnyomó többségének kérésére előterjesztett, az ügyrendi bizottság által támogatott javaslatunkat, kérelmünket, hogy a múlt héten előkerült mintegy 100 milliárd forintot érintő változások körülményeit megismerhessük, önök nagy többséggel elutasították. Megorrintották azt, hogy esetleg, ha nem is átvizsgálni, de meg tudjuk nézni, hogy mi történt. Ennek megelőzése érdekében önök sommásan lezárták a további vizsgálat lehetőségét.

A másik, amit felkért miniszterelnök úr a reggeli vitaindítójában említett, hogy ez a kormány nem kíván kifizetetlen számlákat hagyni a gyermekeinknek és unokáinknak. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak az M5-ös és az M6-os közelíti az 1000 milliárd forintot. Egyetlen fillért nem fizet a jelenlegi kormány az adófizető polgárok pénzéből ezekre a munkákra, az elkövetkezendő 20-25 év feladata lesz annak a kifizetése, amelyért önök ma a mellüket verik. Félreértés ne essék, az első pillanattól és minden esetben leszögezzük, hogy utakat kell építeni, de tudomásul kell venni önöknek is, hogy az útépítés nem egy kétéves vagy négyéves folyamat, az egy permanens folyamat, amelyben minden kormánynak vannak feladatai, és ha úgy dolgozik, akkor eredményei.

A már megépült autópályák megítélését jelentősen rontja - és ebben a bátor programban ez sincs benne -, hogy 2005-ben 15 százalékkal emelik az autópályadíjakat, a 12 tonna fölötti járműveknek pedig 50 százalékkal növekszik a díja. Lehet, hogy erre a “cselekvőö fogalmat szerették volna alkalmazni, nem tudom; kérem, döntsék el! Vagy hogy tán így igazságos? Nem tudom.

Engedjék meg, hogy ha már az utakról szó volt, nagyon röviden az egyéb utakról szóljak, hiszen amiről beszélünk, az ma egy 5-600 kilométer autópálya, ha kész lesz az egész hálózat, akkor 1000-3500 kilométer. Van további 130 ezer kilométer út, hogy milyen állapotban, azt önök legalább annyira tudják, mint én. Ehhez képest az útfejlesztési célelőirányzat 2002. évi teljesítése, tehát annak a sokat kárhoztatott kétéves költségvetésnek a második évében 78 milliárd volt, 2003. évi tényszáma 58 milliárd; a 2004. évi terv ugyan 86,5 milliárd volt, de ebből a Draskovics-csomag egyszer leszedett 16 milliárdot, és az M5-ös ez évi fenntartási költsége további 12-t. Tehát ez gyakorlatilag valahol 54-55 milliárd lesz. Úgy gondolom, hogy a nagy bátorságban vagy a cselekvés iránti igényből ez is kimaradt a költségvetésből.

Végezetül, de nem utolsósorban - csak azért, mert igen jelentős és említi a program - az árvízvédelem. Az első pillanattól kezdve támogattuk a Vásárhelyi-tervet, és minden jogalkotói segítséget megadtunk ahhoz, hogy a munkák meginduljanak. A munkák nem indultak meg. Ezzel együtt '98 és 2001 között 203 kilométer töltés épült, 2002 és 2005 között önök 72-t ígérnek. A Vásárhelyi-terv, ami pedig ennek a része, kiegészítése és némiképp kiváltása, a mai napig meg sem indult.

Ennyit, hölgyeim és uraim, a bátorságról, az igazságosságról és a cselekvésről. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)