Készült: 2024.04.26.00:59:55 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

235. ülésnap (2012.11.07.), 180. felszólalás
Felszólaló Vágó Sebestyén (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 11:39


Felszólalások:  Előző  180  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Először elnök úrhoz szeretnék intézni egy kérdést. Nem akartam külön ügyrendi gombot nyomni, de szeretném kérni, hogy a módosító indítványok benyújtására a nap végéig lehessen lehetőség a felmerülő kérdések, még az általános vita során is felmerülő kérdések és aggályok miatt. Köszönöm szépen.

Belekezdenék én is. Nem erősíteni és védeni szeretném azokat, akiknek az elődpártja az államosítás nagymestere volt, de én is az államosítás szót fogom használni, és igen, azokat az érveket lehet felsorolni, hogy miért használja az ember az államosítás szót, ugyanis ez nem lehetőségként jelenik meg. Tehát még azoknak az önkormányzatoknak, akik szeretnék megtartani bizonyos intézményeiket, sincs lehetőségük arra, hogy ezt megtartsák, tehát ez direktíva és erőszakos állami átvétel, vagyis államosítás az én fogalmaim szerint is.

(15.40)

Sok aggályos kérdés merül föl a törvénnyel kapcsolatban, amikre - ahogy a bizottsági kisebbségi véleményünk ismertetésekor Baráth Zsolt képviselőtársam is elmondta - megnyugtató választ a bizottsági ülésen nem kaptunk, ezért ezeket ismét felteszem, és nagyon sokszor, inkább azt mondanám, hogy a sejtéseimet, a negatív sejtéseimet is közlöm ezzel kapcsolatban, hogy vajon miért nem kaptunk erre egyértelmű választ.

Az egyik, amire kaptunk egy választ, az viszont nem volt kielégítő, ez az államosítással történő lehetőség, hogy ápolási és gondozási szerződéseket felmondhassanak. A válasz az volt a bizottsági ülésen feltett kérdésünkre, hogy erre azért van szükség, hogy párhuzamosságok megszűnjenek, és egymással ellentmondásos szolgáltatások esetén az egyik szolgáltatást fel lehessen mondani. A kérdésem csak az, hogy akkor ez miért nincs benne konkrétan a törvényben. Miért nincs benne konkrétan a javaslatban az, hogy abban az esetben, ha az állami átvétellel párhuzamosságokat vagy jogszerűtlenségeket tapasztalnak, akkor azokat a szerződéseket fel lehet bontani, miért az összesre vonatkozik? Ennyi erővel akár tényleg elképzelhető az, hogy egy intézmény ajtaját becsukják, ugyanis az összes gondozási, ápolási szerződést a jelen szövegezés alapján fel lehet mondani.

A másik az ezekben az intézményekben foglalkoztatottaknak a helyzete. Az átvétel után, január 1-jén megszűnik azoknak a munkaviszonya, akik a megfelelő szakképzettséggel nem rendelkeznek. A jelenlegi helyzetben azt láthatjuk, hogy jogszabályok szerint, ha egy ilyen típusú intézménynek, amilyeneket a törvény is felsorol, a működési engedélyét kiadják, a működési engedélyben szerepel, hogy a dolgozók legalább 80 százalékának a megfelelő szakképzettséggel vagy szakirányú végzettséggel kell rendelkeznie. Intézményvezetők megkérdezése alapján arra juthatunk, hogy ezt nagyon sok esetben az intézmények koppra ki is használják, tehát körülbelül az intézményekben dolgozók 20 százaléka a megfelelő szakirányú végzettséggel nem rendelkezik. Ezekkel az emberekkel mi lesz? Mi lesz azokkal az emberekkel, akik még akár a 80 százalékban is benne vannak, de vagy a védett életkoruk - a tíz évnél kevesebb idő a nyugdíjkorhatár eléréséig -, vagy egyéb okok miatt mentesítettek, akár amiatt is, hogy több évet, évtizedeket eltöltöttek a szakmában, éppen ezért mentesítettek a szakirányú végzettség megszerzésétől? Velük mi lesz? Ugyanis akkor elvileg nemcsak a 20 százalékot, hanem az efölötti dolgozók közül is elbocsáthatnak 2013. január 1-jétől.

Nem beszél a törvény - ha már védett korról beszélünk - a munkahelyvédelmi koncepcióban foglalt, védett korban lévő munkavállalókról. Például a 25 év alatti, akár egy gyermekvédelmi, akár egy fogyatékosotthonban gondozóként dolgozó, megfelelő szakirányú végzettséggel nem rendelkező dolgozóval mi lesz? Akkor most őt a munkahelyvédelmi akcióterv szerint nem szabad kirúgni, mert nincs még 25 éves, vagy ezen törvény alapján el kell bocsátani, mert nem rendelkezik a megfelelő szakirányú végzettséggel. Velük mi lesz? Ezzel kapcsolatban egyébként a részletes vitában fogok bővebben beszélni. Lesz is módosító indítványunk, ami nem elbocsátásról szólna, hanem kötelezettségvállalásról. Az ilyen dolgozóknak kötelezettséget kéne vállalniuk arra, hogy két éven belül, egy éven belül - mi a módosítónkban két évet javaslunk, ha tetszik az ötletünk a kormánynak, akkor akár kapcsolódó módosítóval változtasson ezen az időintervallumon - garanciát vállalnak arra, hogy ezt a szakirányú végzettséget megszerzik. Természetesen ehhez kell az is, hogy a munkáltató ehhez számára a lehetőséget megadja, illetve segítséget nyújtson.

Nem is beszélve arról, hogy milyen veszteség érné a szakmát. Persze én megértem, hogy szakmailag koncepcionálni kell, hogy kell egy közös irányítás. Mondjuk, nem értem, hogy a szakmai irányításban, illetve szakmai igazgatásban ez mit fog változtatni, ugyanis a jelenlegi jogszabályok egy az egyben lefedik ezeknek az intézményeknek a működését, tehát nincs külön szükség egy ilyen szociálpolitikai, tudományos vízfejre. Egyébként amiben élenjártak a szocialista-liberális kormányok, mert ők hoztak létre általában szociális szakterületen ilyen mindent tudó, mindent megmondó, minél több papírt és elméletet gyártó, nagy, giga szociálpolitikai vízfej intézményeket, nem gondoltam volna, hogy a forradalmi nemzeti kormány ezen az úton megy tovább, és ezt az irányvonalat fogja folytatni.

Tehát nem beszélve arról, hogy a nem az iskolapadban megszerzett tudással rendelkező, hanem mondjuk, a szakmában húsz éve dolgozó akár gyermekfelügyelő, akár gondozó, aki nem rendelkezik a szakirányú végzettséggel, de lehet, hogy szaktudásban az intézményvezetőnél is magasabb képességekkel rendelkezik, ezekkel a dolgozókkal mi lesz? Ezeknek a dolgozóknak a munkáját, az élettapasztalatát ki fogja pótolni? Majd egy iskolapadból kikerült, megfelelő végzettséggel rendelkező személy? Vagy ez egy burkolt létszámleépítés, és rájuk nem is lesz akkor szükség, és a kevesebb dolgozóval - habár szakirányú végzettséggel rendelkeznek, lehet, hogy élettapasztalattal nem - megpróbálják majd tovább működtetni ezeket az intézményeket?

És akkor föltehetném én is azt a kérdést, amit már mások föltettek, hogy mi változik. Ha az állami normatíva, a meghatározott állami normatíva nem volt elég arra, hogy ezeket az intézményeket fenntartsák, ehhez önkormányzati hozzájárulás kellett, akkor hogyan fogja az állam ugyanebből a költségvetésből, ugyanebből a normatívából megoldani ezeknek az intézményeknek a fenntartását és a szakszerű, korszerű üzemeltetését?

Felmerül még az adósságok átvétele. Ez hogyan fog működni? Mi alapján fog működni? Lesznek rossz és leszek jó önkormányzatok? Lesznek olyan önkormányzatok, amiktől kedvezőbb feltételekkel veszik át az adósságokat, lesznek olyanok, amiktől kedvezőtlenebbül? És megint megszólalhat az a hang, azoknak az önkormányzatoknak a hangja, akik foggal-körömmel küzdve, éjt nappallá téve dolgozva elérték azt, hogy veszteségmentesen tudták működtetni az önkormányzataikat, a településeiket, az önkormányzatok által fönntartott intézményeket. Ők megint joghátrányba kerülnek azokkal szemben, akik, elképzelhető, hogy akár a saját hibájuk miatt is veszteségesen működtettek akár ilyen jellegű intézményeket is.

Természetesen nemcsak az államosítással, hanem egyéb kérdésekkel is foglalkozik ez a törvényjavaslat, ami szintén érdekes kérdéseket vet föl. A járási rendszer bevezetése következtében van az, hogy bizonyos pénzbeli ellátásoknál meg fog változni az a hely, ahol az erre rászorulók vagy az igénylők ezekért a szolgáltatásokért fordulhatnak. A törvényben csak annyit láthatunk, hogy kormányrendeletben fogják meghatározni azokat a helyeket, ahol ezzel a lehetőséggel élni lehet. Nekem van egy olyan félelmem, bármilyen ígéreteket is kapok, és bizottsági ülésen bármilyen választ is kapok - ugyanis az elmúlt két, két és fél év tapasztalata nem azt mutatja, hogy az ilyen nagyon tágra nyitott kérdésekben, amiket a kormány hatáskörébe rendelnek, hogy ezekről rendelkezzen, nagyon sok esetben azt tapasztalhatjuk, hogy ezek a nyitott ajtók nem afelé mennek, hogy akár az ellátottak, akár azoknak helyzete, akik ilyen segítségre szorulnak, az ő helyzetük legyen előnyösebb, és ők könnyebben hozzáférhessenek ezekhez a szolgáltatásokhoz, hanem sajnos ezekben az esetekben azt szoktuk tapasztalni -, hogy a hozzáférési jog csorbul, a hozzáférés lehetősége csökken.

Ugyanis szerintem ezeknél az ellátásoknál elvárható lenne az, hogy ugyanúgy, ahogy az eddigi gyakorlat is mutatta, minden egyes településen az adott ügyintézőnél ezzel a lehetőséggel élni lehessen. Ezért nem értem azt, hogy miért egy ilyen mondat szerepel, hogy "a kormány rendeletben meghatározza", miért nem egy olyan mondat szerepel ebben a rendeletben, ami azt sugallhatná az ebben érintettek számára, hogy a jelenlegi hozzáférési jog nem csorbul, a jelenlegi hozzáférési sűrűség nem csökken, maximum megmarad ezen a szinten, esetleg a jól működő, olajozott járási kormányhivatal gépezetének köszönhetően bővül is ezeknek a lehetősége.

A másik érdekes kérdés a hajléktalanellátás, illetve a hajléktalanellátással kapcsolatos kötelezettségek megváltozása, azoknak a bővülése a 30 ezer fő feletti települések, illetve a megyei jogú városok kapcsán. Itt felmerül egy olyan érdekes kérdés, hogy amikor a szabálysértési törvény életbe lépett, és hála istennek, illetve a kormánypártiak józan belátásának köszönhetően jobbikos indítvány hatására belekerült az is, hogy önkormányzat olyan esetben hozhat csak rendeleteket, amik szabálysértésnek nyilvánítják az életvitelszerű közterületen tartózkodást, ha a településen az önkormányzat biztosítja a törvény által meghatározott hajléktalanok számára fenntartott ellátási rendszereket, akkor ezek alapján megállapíthatjuk - mivel nagyon sok önkormányzat élt ezzel a lehetőséggel, és ilyen rendeleteket, ilyen helyi jogszabályokat hozott is -, hogyha ez a törvény 2013. január 1-jén hatályba lép, akkor ellentmondásba fog kerülni nagyon sok esetben ezekkel a határozatokkal, ugyanis nagyon sok olyan önkormányzat is élt ezzel a lehetőséggel, ahol a 2013. január 1-jén megváltozott hajléktalanellátási kötelezettségeiknek nem tudnak eleget tenni.

(15.50)

Akkor mi lesz ezekkel a helyi rendeletekkel, helyi jogszabályokkal? Ezek abban a pillanatban egyértelműen a hatályukat fogják veszíteni, akkor viszont hiányzik ez a törvényből, vagy 2013. január 1-jétől kapkodva kell onnantól fogva minden nappal számított mulasztásos törvénysértését kiküszöbölni az érintett önkormányzatoknak. Van-e a kormánynak valamilyen elképzelése, koncepciója arra vonatkozóan, hogy hogyan fogja ezeket felülvizsgálni, esetleg hogyan fogja ellenőrizni az önkormányzatokat, hogy teljesítették-e ezeket a kötelezettségeiket 2013. január 1-jétől, illetve ha nem teljesítették, akkor van-e olyan jogszabály érvényben az ő településükön, amely ellentmondásban van ezzel a törvénnyel?

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  180  Következő    Ülésnap adatai