Készült: 2024.03.28.13:03:58 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

172. ülésnap (2000.11.09.), 403. felszólalás
Felszólaló Tóth Imre (FKGP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:15


Felszólalások:  Előző  403  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

TÓTH IMRE (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Igen ellentmondásos, és tudjuk, hogy visszaélésektől terhelt, mintegy tízéves időszak után kerül tárgyalásra ez a téma. A sors igen érdekes fintora, hogy éppen most indul az 1996-ban kipattant Tocsik-per egy újabb fordulata, amikor a beterjesztett törvénytervezet az önkormányzatok gázközművagyon-kielégítetlensége kapcsán ütött sebeit próbáljuk a jelenlegi kormányzat keretei között, anyagi lehetőségei között vitatni, illetve ebben az önkormányzatokat részeltetni.

A vagyonfelméréssel összefüggésben: a feladatkiírás ellenére sajnálatosan a konzorciumi felmérés sem nyugszik hiteles dokumentumokon és tételes felmérésen, így maga sem tekinthető támadhatatlannak. Ennek utólagos biztosítása pedig elengedhetetlen feltétele annak, hogy vitás esetben igazságot lehessen tenni, hisz nincs kizárva, hogy másik, esetleg bírósági szakértő más vagyonelemeket határoz meg egy adott település esetében.

A vagyonjuttatás értékének meghatározásához: az önkormányzati elvárások egyik kiindulópontja szerint azt a vagyoni értéket kell az önkormányzatoknak juttatni, amit az Ötv. hatálybalépésekor az (1) bekezdés c) pontja alapján és a (3) bekezdés szerinti eljárás után megilleti, illetve megillette volna az önkormányzatokat. A külön törvény tehát nem a vagyonkör újrameghatározására, hanem legfeljebb a végrehajtás részleteire vonatkozhatna. Tehát az egyenérték megállapításánál az 1990. szeptember 30-i eszközértéket kell az átadandó vagyon értékének tekinteni. Mivel azonban a vagyonátadás nem történt meg, illetve várhatóan csak tízéves késedelemmel teljesül, részben készpénzben, illetve kötvényben, ehhez még hozzá kellene számítani a Ptk. 301. §-ában írt évi 20 százalékos kamatot.

Az önkormányzatok kifizetésének kínálkozna egy, a törvényben nem nevesített olyan formája is, amelyet több helyen lehetne alkalmazni, készpénzkímélő lenne, és egy lépésben a teljes követelésállomány azonnal teljesíthető lenne, például az önkormányzatokkal megkötött különmegállapodás keretében a településeknek a bel- vagy külterületeiken található állami tulajdonú ingatlanok is - erdő, rét, legelő, építmények, épületek, netán repülőterek s a többi - átadhatók lennének.

Az Ötv. 107. § (6) bekezdése alapján történő vagyonjuttatás kérdéséhez: töréspont a kül- és belterületi vagyon fogalmának megjelenése, mivel az Ötv. 107. § (6) bekezdése a külterületi kifejezést nem is használja. Ezért az önkormányzati kívánalom, hogy a külterületi vagyontömeget a jogalkotó teljes egészében vegye számításba a kielégítés alapjának meghatározásakor. Az Interauditor Kft. tájékoztatása szerint az adatbázis az eltérésre vonatkozóan tartalmaz információkat. Ezek tehát külön felmérés nélkül is hozzáférhetők, és a javaslatba beépíthetők lennének.

Az 1993 és '95 közötti önkormányzati beruházások megtérítésének kérdéséhez néhány gondolat: az önkormányzati kör az 1993-95 közötti önkormányzati és lakossági forrásból létesült gázközművek utáni részesedést indokoltnak tartja, tartaná. Amennyiben a vagyonátadás az Ötv. szerint megtörtént volna, akkor a közművek az önkormányzatok tulajdonába kerültek volna. Így minden későbbi saját forrásból történt beruházás a saját eszközállományt gyarapította volna. Ez kizárólag azért nem következhetett be, mert az állam a vagyonátadást nem hajtotta végre. Ennek hátrányos következményei az önkormányzatokat nem sújthatják, másfelől ennek előnyeit nem élvezheti az állam. Az állam ugyanis a privatizáció során - vitatható módon - extra bevételhez jutott azáltal, hogy a lakossági önkormányzati forrásokból létesült vagyonelemeket is privatizálta.

E vagyoni kör figyelembevétele a jelen törvényalkotási folyamatot egyáltalán nem késleltetné, ugyanis az Interauditor Kft. által végzett felmérés ezen időszak alatt létesült gázközművagyonra is kiterjed, az rendelkezésre áll. Magyarországon ez most nagyjából kétszáz önkormányzatot érintene. Az a külön fájdalom ebben, hogy épp a legkisebb településeket, azokat, amelyek államilag nem voltak, vagy kismértékben voltak támogatva, szinte kizárólag saját erőből építették ezt a vagyoni kört, és mégis teljes mértékben elvonásra került az tőlük.

A jogorvoslat lehetőségének biztosításával összefüggésben: az önkormányzati érdek, hogy a jogorvoslati lehetőséget biztosítsa a törvény - például kb. ötven települést érint az a helyzet, hogy egyes települések szétváltak, s vagyonuk más településeknél került elszámolásra.

 

(19.50)

 

A törvényalkotó e problémát akként tervezi kiküszöbölni, hogy a javaslat mellékletében megjelöli a közigazgatási változásokkal érintett önkormányzatokat. Így azok csak egymással megegyezve közösen juthatnak vagy juthatnának a járandóságukhoz. Ez a megoldás azért lenne elfogadhatatlan, mivel az egyes önkormányzatok külön járandóságát a javaslat nem tartalmazza. Az igény kielégítése ily módon az érintett önkormányzatok között feszültséget, vitát gerjeszthet. Lehet, kívánatos lenne olyan eljárási rendet kialakítani, amely az önkormányzatokat eljárási értelemben sem hozza hátrányosabb helyzetbe, mint amilyen helyzetben eredetileg lettek volna, ráadásul az állami jogsértés ürügyén.

A gázszolgáltatók lényegében ma is monopolhelyzetben vannak, ugyanakkor a települések helyzetére még mindig a kiszolgáltatottság a jellemző. A gázszolgáltatók monopóliuma egyfelől természetes, és a gáztechnológiai viszonyokból eredően indokolt is, másfelől viszont nem okvetlenül szükségszerű, hogy a települések, a fogyasztók a gázszolgáltatókkal való viszonylatban ezt így is éljék meg. A településeket elsősorban az irritálja, ha a gázszolgáltató visszaél e monopolhelyzetből eredő hatalmával, és a települések ennek következtében viszonyaikban hátrányos gazdasági és jogi helyzetbe kerülnek.

Zavaró aspektus a felmérésben és jelenleg is, hogy az önkormányzatokat helyenként mint kockázatos, rossz tulajdonosokat mutatja be, ugyanakkor a gázszolgáltatók pozícióját nem érintik a megközelítések, s finoman elhallgatott ellenállásuk és ellenérdekeltségük. Zavaró, hogy az állami ÁPV Rt. jogelődjének felelőssége fel sem merül, de következmények nélkül ekkora vagyont eladhat-e valaki rosszhiszeműen. Talán úri gesztus lenne, ha a jogutód állam elnézést kérne a megkurtított önkormányzatoktól az elődök nevében is, s azok helyett. De talán még elegánsabb lenne, ha a jelenlegi ellenzék, az egykori MSZP-SZDSZ-kormányzat - kivéve MIÉP - kérne a törvénytervezet kapcsán elnézést a magyar önkormányzatoktól azért, mert 1995-ben, minden jogalapot nélkülözve, többnyire külföldieknek rosszhiszeműen eladták a magyar gázközművagyon azon részét, mely kizárólag és 100 százalékban az önkormányzatokat illette volna meg. Utóbb nem lehet olyan farizeus magyarázatokat adni, mentegetőzni olyan módon, hogy tisztázatlan jogi helyzet volt, mert az Ötv. vonatkozó passzusai akkor is éltek, s nem egy MSZP-s parlamenti képviselő a sajtó hasábjain is tiltakozott az akkori kormányzati lépés ellen a hasonlóan tiltakozó több száz önkormányzat mellett.

MSZP-s képviselőtársam iménti gondolataiban elmondta többek között azt, hogy milyen kifinomult érzékre lett volna ahhoz szükség, hogy a mai megítélés szerinti eljárás legyen gyakorlatilag követve. Úgy tűnik, hogy ezzel a kifinomult jogi érzékkel a magyar önkormányzatok többsége makulátlanul és tökéletesen tisztában volt, ugyanúgy, mint az akkor is vitatott, például vízi közművek esetén, vagy gondoljunk a patikavagyonperekre, amelyeknek analógiáján ez is hasonlóan a váb-ok által átadandó közművagyoni test volt.

Mindezek mellett és mindezek ellenére is kormányzati oldalról javaslom a törvénytervezet támogatását abban az esetben, ha az előterjesztői oldal ezen töréspontok javítása érdekében benyújtott módosító indítványokat elfogadja és érvényesíti.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az FKGP padsoraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  403  Következő    Ülésnap adatai