Készült: 2020.07.02.22:11:43 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 58 2010.06.07. 3:15  57-64

BÁSTHY TAMÁS (KDNP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt időszakban a sajtóban a honvédség és a hozzá kapcsolódó szervezetek folyamatosan a címoldalon szerepeltek különböző visszaélések kapcsán. Hallhattunk előzetes letartóztatásba helyezett tábornokokról, megvesztegetési botrányba keveredett magas rangú katonatisztekről, rossz útra tévedt köztisztviselőkről. De az újságok címoldalán szerepelt a fentiekkel összefüggésben felbonthatatlan szerződés, irányított beszerzés, baráti körhöz kötődő alvállalkozói rendszer, és még sorolhatnám.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Az ország biztonságát figyelemmel kísérő állampolgárként és parlamenti képviselőként is nyugtalansággal tölt el, ha a Magyar Honvédség korrupciós ügyektől hangos, ugyanis a korrupció, mint köztudott, aláássa a közbizalmat, és az egy olyan hierarchikus szervezetben, mint a honvédség, különösen jelentős rombolást tud végezni.

Az előző kormány honvédelmi minisztere ígéretet tett arra, hogy rendet tesz a honvédségen belül. Ha ez a rend, akkor milyen lehet a káosz? Hogyan lehet rendről beszélni akkor, amikor a Magyar Köztársaság leghierarchikusabban vezetett szervezetén belül ilyen korrupciós botrányok vannak? Hogyan lehet rendről beszélni akkor, amikor azok a parancsnokok, akiknek személyes példamutatással kellene jó példával elöl járni, a parancsnoki tekintélyt semmibe véve lejáratják a honvédséget? Milyen szervezeti rendszer és milyen ellenőrzés működik a honvédségen belül, ha külső szerveknek kell rávilágítania a honvédségen belüli visszaélésekre? Milyen példát látnak a most frissen végzett tisztek és tiszthelyettesek a főtiszti, tábornoki kartól? Ilyen botrányok után milyen érzéssel veszik fel az egyenruhát? Milyen jövőkép lebeg a szemük előtt? Milyen érzéssel mennek haza a családjukhoz? Hogyan érezhetik magukat a családjuk, a barátaik és az ismerőseik előtt?

Az egyenruha a civilek számára csupán egy összetartozást jelent, a katonáknak azonban ennél többet kell hogy jelentsen. Az egyenruha az azonosságot, az azonosulást is jelenti. Hogyan lehet ilyen esetekkel azonosulni? Hogyan tudják ezt feldolgozni azok az emberek, akiknek szolgálati elöljáróik ilyen szintű korrupciós ügyekbe keverednek? Az emberekben joggal merül fel a kérdés, hogy milyen következményei lesznek ezeknek az ügyeknek. A kialakult szervezeti rendszert érinti-e a változás? Várhatóan lesznek-e ehhez hasonló esetek? Lesznek-e személyi következményei annak, hogy az ellenőrzési rendszer nem működött megfelelően? Át kívánják-e tekinteni a HM érdekeltségi körébe tartozó gazdasági társaságok működését, és milyen elképzeléseik vannak a jövőbeli működésre vonatkozóan?

Államtitkár úr, várom a válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 62-64 2010.06.07. 1:17  57-64

BÁSTHY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Államtitkár Úr! A katona legfontosabb erénye és legerősebb fegyvere nem az ellenséggel szemben felhasználható fegyvereket jelenti, hanem a tisztessége, a morális ereje, az a bajtársias magatartás, ami az őszinteség és tisztesség jegyében példaképpé teszi a katonát. Most, amikor ilyen hírekkel van tele a magyar média, minden lehetséges helyen ezekről hallunk, és ilyen választ kell adni miniszternek és államtitkárnak, mint amilyen az ön részéről sajnos el kellett hogy hangozzon, akkor sem feledkezhetünk el arról, hogy a Magyar Honvédség döntő többsége igenis tisztességes, hivatását szerető, becsületes ember, akik közül nagyon sokan, akiket oda szólított a sorsa és a parancsolat, most a hazát az árvízzel szemben védik. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Tehát az önök elkötelezettsége a rendteremtéssel reményt ad arra, hogy a Magyar Honvédség...

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Kérem, hogy adjon választ, hogy elfogadja-e a választ.

BÁSTHY TAMÁS (KDNP): Elfogadom a válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 138-140 2010.06.07. 2:02  137-146

BÁSTHY TAMÁS (KDNP): Köszönöm, elnök úr, elfogadom.

ELNÖK: Öné a szó, képviselő úr.

BÁSTHY TAMÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A NATO-csatlakozásunkat követő időszaknak az egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó témája a légierő megújítása, NATO-kompatibilissé tételének kérdése volt. Ekörül rendkívül sok politikai, de hála istennek, nagyon sok szakmai vita is kialakult, de különböző lobbiérdekek, miegymás és nagy-nagy médiaérdeklődés közepette az Orbán-kormány egy sikeresnek bizonyult döntést hozott, amikor kiválasztotta a Gripen vadászrepülőgépeket.

Ezek a korszerű gépek, azon túlmenően, hogy valóban a NATO-kompatibilitás kérdésének is megfeleltek - rendkívül kedvező finanszírozási lehetőségre is módot nyújtott ez a szerződés. Az elmúlt években aztán keveset hallottunk, kikerült az érdeklődés középpontjából a Gripen-gépek beszerzésének értékelése, költségei, egyéb vonatkozásai, egészen addig, amíg az előző kormány sokak számára meglepő módon egy új szerződéssel módosította a korábbi megállapodásokat, amelynek természetesen jelentős anyagi konzekvenciái voltak, és technikai kérdések megoldása is volt a következménye.

Erről szeretnék, és azt hiszem, sokan szeretnénk hallani, hogy egyrészt milyen gazdasági következményekkel jár a légi utántöltés megoldása a Gripen-gépeknél, másrészt pedig a finanszírozás egyéb szerződései hogyan módosultak, és hogy érintették a honvédelem költségvetését az elmúlt időszakban.

Kérném megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 144 2010.06.07. 0:45  137-146

BÁSTHY TAMÁS (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Olyan kérdéssel egészíteném ki az elhangzottakat, hogy a 24 milliárd tartalmazza-e a megnövekedett áfa összegét is, mert ismereteim szerint ez még hiányzik a költségvetésből, tehát nem szerepel benne.

A másik pedig, hogy tulajdonképpen a technikai potenciál, jóllehet növekedett, de azt nem tudjuk kihasználni, tehát gyakorlatilag nincsen rá szükség. Ezzel párhuzamosan viszont a repülési órák roppant alacsony száma következtében a pilótáink harckészültsége nagyon nagy mértékben veszélyeztetve van, ha jól értettem az államtitkár úr által elmondottakat. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 16 2010.06.15. 5:14  16-18

BÁSTHY TAMÁS (KDNP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Évről évre összejönnek 1990 óta a korábbi kőszegi katonaiskola, népszerű, ismertebb nevén a "cőgeráj" ma még élő növendékei, katonái, akiknek életpályáját döntő módon a második világháború határozta meg. Ennek következtében érthető, hogy ma már szépkorban, inkább a 90-hez közeli korban érkeznek el szent helyükre, Kőszegre, a kőszegi cőgerájba, amelyet az elmúlt század második felében az egyik legnépszerűbb irodalmi alkotásként Ottlik Géza Iskola a határon című könyvéből ismerhettünk meg.

A múlt hét végén mégis rendhagyó volt ez az összejövetel, hiszen egy Kanadában élő honvédtiszt bajtársuk temetésére is jöttek össze az idős katonatisztek. Ez a katonatiszt, ez a főhadnagy több mint hatvan évet élt Kanadában, hogy azután hazatérhessen végső kívánságának megfelelően családja, gyermekei, unokái kíséretében arra a szent helyre, ahová mindig eljött, amikor már tehette, és abban a temetőben találjon végső nyugalmat, ahol Kiss János altábornagy vagy a Rákóczit megmentő Lehmann kapitány hamvai, maradványai nyugodnak, és annak az iskolának a közelében, ahol annyi kiváló ember védte hazánkat karddal, puskával, ágyúval, később a tudásával, konvertálható szakmai ismereteivel, mint ő is tette Amerikában, illetve Kanadában mérnöki képzettségével. Egy dolog mindegyikükre folyamatosan jellemző volt: a tisztességük, amit akkor is meg tudtak őrizni katonai esküjükhöz méltóan, amikor már tulajdonképpen a civil életben talán nem lett volna kötelező.

Ennek a korosztálynak a nevelése a katonaiskolában a fegyvereknél fontosabb erkölcsi erőt adott a katonáknak, azt az erkölcsi erőt, amely összetartja és visszahozza őket most is minden évben, hogy együtt tisztelegjenek Hunyadi Mátyás szobra előtt, aki követendő példaképük is, azon túlmenően, hogy a nevet adta az intézménynek 1922 után, ahol Trianon elől elrejtve folyt a magyar tisztképzés.

Azért jutott különösen eszembe ez a hihetetlenül nagy morális erő, amit ők 90 évesen ma is képviselnek, és sugárzik belőlük a tisztesség, mert sajnos tudjuk, a Magyar Honvédség csúcsvezetése körül milyen események történtek az elmúlt időszakban, talán pontosan azért, mert a hivatás legfontosabb kelléke, a tisztesség, az eskühöz való életre szóló hűség, a felelősség, az őszinteség, a bajtársiasság hiányokat szenvedett.

Az iskola ma is büszke korábbi növendékeire, szeretettel fogadja, várja vissza őket, együttműködik velük az iskolavezetés, annak ellenére, hogy ma egy más irányú nevelőmunka folyik ebben az intézményben, hiszen enyhén sérült, fogyatékos, főként beszédhibás, fiatal embereket készítenek fel az életre, azért, hogy teljes értékű tagjai, hasznos polgárai lehessenek a magyar társadalomnak, a közéletnek. Ebben a sikeres munkájukban nagyon szép eredményeket értek el az eddigiekben is, és ma is nagy odaadással folytatják ezt a munkájukat, annak szomorú tudatában, hogy létükben ma bizony erősen veszélyeztetve vannak, hiszen egy új irányzat megkérdőjelezi és megpróbálja az integrált oktatás területére átvinni az itt sikerrel tanított, oktatott és felzárkóztatott fiatalokat, ezzel hihetetlenül nagy károkat okozva a személyes sorsukban, és valószínűleg az ország is elveszíthet nagyon értékes embereket, akik itt teljes értékűvé válhattak. Ebben intézkedésre lesz szükség, hogy ez az intézmény továbbra is végezhesse azt a munkáját, amely 50 év óta komoly sikereinek forrása volt.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 18 2010.06.28. 5:30  17-20

BÁSTHY TAMÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kőszeg nevét mindenki ismeri Magyarországon. Ismeri, mert talán nincs is olyan gyermek, aki iskolás évei alatt osztálykirándulás keretében ne jutna el Kőszegre. Ismeri, mert ki ne hallott volna Jurisics Miklósról, Kőszeg várvédő kapitányáról, aki 1532-ben megállította I. Szulejmán Bécs ellen vonuló seregét. Ismeri, mert országszerte egyedülálló becsületkasszáival Kőszeg a becsület városa ma is.

Sok okunk van tehát ismerni Kőszeget, de meg kell említeni egy csoportot, akiknek Kőszeg több mint turisztikai célpont vagy történelmi emlékezet. Azokra a gyerekekre gondolok, akik számára Kőszeg mint iskolaváros utat jelent a társadalom többsége, az iskolai továbbtanulás és a kvalifikáció, a teljes értékű munkaerő-piaci érvényesülés felé. Kőszeg ugyanis iskolavárosként is ismert. Ismert 330 éves gimnáziumáról, evangélikus szakközépiskolájáról, de leginkább arról az iskoláról, amelyet Ottlik Géza Iskola a határon című könyvéből ismerhettünk meg, és amely intézmény átalakulva a XX. század második felében is kiemelt helyet vívott ki magának Magyarország oktatási rendszerében. A történelmi épületek falai között kapott ugyanis helyet a kőszegi Beszédjavító Általános Iskola és Kollégium, Magyarország egyetlen bentlakásos beszédjavító iskolája.

Ez az iskola az Ottlik által megörökített kőszegi katonai alreál utódintézményeként éppúgy gyerekek ezreinek emlékezetében maradt meg meghatározó élményként, sőt a remény forrásaként. A beszédjavító iskola elismert szakmai műhelyként évtizedekig egyértelműen a magyar logopédia fellegvára volt - sajnos csak volt. Csak volt, mert az elmúlt évek dogmatikusan integrációpárti szocialista-liberális oktatáspolitikája végveszélybe sodorta. Számos adat és közvetlen emberi sors bizonyítja, hogy a kőszegi iskola jelentős sikereket könyvelhetett el a beszédfogyatékos gyerekek oktatásának területén. A normál tantervű általános iskolákban csak bukdácsoló kisdiákok jelentősen tudtak javítani eredményeiken a kőszegi Beszédjavító Általános Iskolában biztosított állandó és felkészült szakmai felügyelet mellett.

A szakma egybehangzó álláspontja, hogy a beszédfogyatékosság az a fogyatékosság, amely megfelelő szakmai támogatással a legnagyobb eséllyel orvosolható. Ennek ellenére a magyar kormány 2006-tól pénzügyileg lehetetlenítette el a bentlakásos intézmény működését. A kollégiumi normatívák drasztikus csökkentése krízishelyzetet idézett elő, amelynek kezelése érdekében a fenntartó megyei önkormányzat 2007-ben közoktatási megállapodás megkötését és pluszforrások biztosítását kérte a minisztériumtól. A válaszból kiderült, hogy a minisztérium a feladat ellátását integráltan, normál rendszerű általános iskolai oktatás keretében javasolja, és nem támogatja a speciális bentlakásos intézmény fenntartását. Vas megye önkormányzata ennek ellenére az iskola változatlan fenntartása mellett döntött, és évről évre jelentős összeggel támogatja az iskolát, holott erre ebben a formában törvény nem kötelezi. Ugyanakkor az országos beiskolázást 2007-től megyeire változtatta, így nem kötelező minden jelentkezőt felvennie. A további működtetés szükségességét igazolta, hogy az országos beiskolázás megszüntetése után számos család Vas megyébe költözött csak azért, hogy gyermekei ebbe az iskolába járhassanak. A szülők ragaszkodnak az iskolához, amiről megrázó erejű újságcikkek, televíziós interjúk is tanúskodnak.

Az oktatás finanszírozási feltételei 2007 óta tovább romlottak, az intézmény állami támogatása 2006 óta éves szinten 190 millió forinttal csökkent. A források beszűkülését a megyei önkormányzat súlyos megszorításokkal tudta csak kezelni, de az iskola - és így a remény - még megmaradt.

(13.50)

Félő, hogy amit nem ért el a forrásmegvonás, azt eléri egy január 19-ei keltezésű oktatási minisztériumi rendelet, amely augusztus 1-jétől gyakorlatilag megvonja a tanulási képességet vizsgáló szakértői bizottságok mérlegelési lehetőségét, és a súlyos szervi eredetű fogyatékkal élő gyerekek esetén is kötelezővé teszi a normál iskolákba való beiskolázást.

Több évtizednyi sikeres működés és az elmúlt négy év ellehetetlenítő politikája után a mai kormányra, a mai parlamentre vár a kérdés megválaszolása: tovább működhet-e a kőszegi bentlakásos Beszédjavító Általános Iskola? Lesz-e még mód a beszédfogyatékos gyerekek intenzív fejlesztésére, vagy beteljesedik a liberális közoktatás-politika rombolása, és végképp ellehetetlenül egy nagyszerű szakmai műhely, egy kiváló fejlesztő iskola a határon.

Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 12 2010.11.24. 15:14  1-57

BÁSTHY TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt az előttünk fekvő törvényjavaslatról kezdenék beszélni, az előttem szóló Juhász Ferenc képviselőtársam kezdő mondataihoz szeretnék visszatérni, aki a miniszter úr távozása után még egy nem túl sportszerű oldalvágást küldött utána, és kapott ebből Simicskó államtitkár úr is. Szeretném elmondani azt, amit, azt hiszem, valamennyien tudunk, hogy Hende Csaba miniszter úr nem az a típusú ember, aki ki szokott térni a viták elől, és főként nem az, aki megfutamodna egy ilyen nagyon-nagyon kézenfekvő törvényjavaslat vitájakor.

Másrészt pedig azt szeretném elmondani, hogy helyette a kormány képviseletében itt ülő Simicskó István államtitkár úr az a személy, aki a kormány-tisztviselőségét megelőzően talán mindenkinél többet tett pont annak érdekében, minthogy hivatásszerűen foglalkozott azzal a kérdéssel, ami a napirendünk fő részét képezi, az önkéntes tartalékosok felállításának a problematikája. Ugyanis a Kereszténydemokrata Néppárt magától értetődően a társadalmi élet minden szintjén keresi a társadalmi, emberi és állami felemelkedés lehetőségeit és ezek korlátait. Ezek korlátai között első helyen mindig azzal szembesülünk, azzal ütközünk, hogy a legjobb környezetet, a fejlődéshez szükséges legjobb feltételeket a béke és a biztonság tudja garantálni. Tehát ha a béke és a biztonság rendelkezésre áll, és a társadalomba ez átsugárzik, és a társadalom tagjai, az emberek ezt érzik, akkor erejüket, energiájukat a személyes életük, személyes gyarapodásuk és a nemzet gyarapodására fordíthatják. Ha ez nem így van, akkor sajnos a félelem és a gyűlölet légköre hatalmasodik el a társadalmakban, és ezért azt gondoljuk, a társadalom minden szegletére kiterjedő fontosságú az a kérdés, amelynek a vitáját folytatjuk.

Miniszter úr expozéjában Kossuthot idézte, aki a haza örökségén túl a jelenről és a jövőről beszélt, pedig egy ezeréves múlttal rendelkező közép-európai országnak, amelynek annyi szép és szomorú katonai tapasztalata is van, a múltra is vissza kell néznie. Különösen arra a múltra, ami az előző évszázadot majdhogynem felölelte, és amelynek következtében vagy tragikus részeként létrejöhetett a trianoni döntés, amelynek egyik első és fontos rendelkezése az volt a döntéshozók részéről, amellyel a magyar haderőt és a magyar tartalékosok lehetséges felállítását is megszüntette, és a katonai nyilvántartások vezetését is ellehetetlenítette. Ezzel tulajdonképpen Magyarország önvédelmi képességét, azt lehet mondani, majdhogynem a nullára csökkentette.

Ezt az időszakot aztán követte a második világháború, majd a pártállami időszak, amelynek katonáságára, honvédelmi vonatkozására az idősebbek emlékezhetnek, ahol ennek az ellentéte fordulhatott elő: a 36, majd a 27 hónapos, mindenkire kiterjedő sorkatonaság. Az alkotmányban az állam előírta nagyon helyesen és időtállóan, hogy a haza védelme minden magyar állampolgár kötelessége; és ennek tulajdonképpen drasztikusan eleget is próbált tenni, legalábbis a férfiak vonatkozásában, olyannyira, hogy tudjuk azt az állandó behívóval rendelkező sok tízezer fiatalt és középkorú férfit, akik soha nem tudhatták, hogy melyik pillanatban kerülhet sor a mozgósításukra, sőt sor is került, hiszen folyamatos gyakorlatoztatás és készültségben tartás jellemezte ezt az időszakot.

Ennek a negatív tapasztalatai is hozzájárultak ahhoz, amit lehetővé tett a '99-es NATO-csatlakozásunk, hogy átessen Magyarország a ló másik oldalára, és 2004-ben tulajdonképpen a sorkatonaság megszüntetését úgy hajtotta végre az akkori kormányzat, hogy a tartalékokról gyakorlatilag egyáltalában nem gondoskodott. Ezért volt számomra kicsit meglepő Juhász Ferenc képviselőtársam azon mondata, hogy egyetértettek az önkéntes haderő felállításával, szükségességével, hiszen az elmúlt nyolc évben erre nagyon sok lehetőség lett volna, vagy ha nem nyolc év, akkor 2005-től csak hat évben - és összességében 18 fő tartalékos állományra futotta. Tehát ez a szándék, úgy tűnik, nem volt igazán komoly, nem volt igazán előtérbe helyezve.

Mindenesetre az ország védelmi képességét, ha nagyon leegyszerűsíteni szeretném, akkor sporthasonlattal élnék: a csapatsportokban gyakran elhangzó vélemény az, hogy egy csapat erejét az határozza meg, hogy milyen hosszú a kispad, hogy hányan ülnek és kik ülnek, milyen játékosai ülnek a kispadon, és kikből válogathat az edző.

(9.20)

Ez olyannyira megy, hogy tulajdonképpen ennek a kispadnak az erősítése érdekében a különböző korosztályok, a legfiatalabb kisgyerek-, kölyökcsapatokig, rúgják a labdát, dobálják a labdát vagy teszik a sportágaknak megfelelő edzéseket, gyakorlatokat, azért, hogy a csapat a legjobb eredményt tudja elérni, pedig itt tizenegy ember, más sportágaknál más számú ember, méri össze a tudását az ellenfelekkel. Hát akkor hogyan lehet elképzelni egy olyan haderőt, amely gyakorlatilag békeidőben és mozgósítás időszakában azonos létszámmal rendelkezik, amelynek gyakorlatilag nincsen tartaléka?

Nagyon érdekes, ha ezt elemezni próbáljuk, hogy mi idézi ezt elő. Sajnos, sok egyéb mellett az is előidézi, hogy a katonai életpálya társadalmi megbecsülése körül bizony komoly problémák vannak. Talán pont az előző, a rendszerváltás előtti és a NATO-csatlakozásunkig eltelő sorkatonai szolgálat negatív élményei éreztetik a hatásukat, de nagyon hiányzik meggyőződésem szerint a nevelés, a honvédelmi nevelés is, hiszen - az élet más területéhez hasonlóan - a hazaszeretetre, a honvédelemre nevelést is kisgyermekkorban kell elkezdeni. Ez a szüleink, az őseink számára egyfajta magától értetődő, természetes érzés volt, természetes tulajdonsága volt minden magyar fiatalnak, de ennek ellenére ezt próbálták a neveléssel, a katonai neveléssel is fenntartani.

Bátran mondom ezt azért is, mert különböző személyes tapasztalataim erre lehetőséget adnak, hiszen a katonanevelés egyik bázisa, nagyon fontos bázisa volt 1856-tól Kőszeg városa, amelynek országgyűlési képviselője is lehetek, és ez az intézet, amelyet örök érvénnyel Ottlik Géza örökített meg "Iskola a határon" című művében, adott olyan katonákat és tanultak ott olyan katonák, mint Kiss János altábornagy, a fasizmus mártírja vagy Kratochwill Károly, a székely hadosztály tábornoka, az utolsó leheletükig harcolni kész magyar katonák példaképei. Tehát bőségesen, testközelben tudtam tapasztalatokat szerezni arról, hogy milyen katonanevelés folyt.

Ezen túl is volt módom a katonanevelés gyakorlatát némileg megismerni, hiszen örömmel üdvözlöm a Ludovika Zászlóaljnak nemcsak a létrehozását, hanem a névadását is, hiszen édesapám annak a Honvéd Ludovika Akadémiának volt megbecsült és kitüntetett katonanevelő tanára, amely sok kiváló katonát adott a magyar társadalomnak és a Magyar Honvédségnek.

Mindez azt erősíti bennem, és azt gondolom, hogy nagyon sokakban, hogy a hazafias nevelés az egyik alapvető feltétele annak, hogy a katonai pálya, az önkéntes katonai pálya ne legyen visszataszító, és ne legyen az az érdekes kettősség, hogy miközben a tiszti képzésre 10-12-szeres túljelentkezés tapasztalható a fiatalok részéről, ugyanakkor nagyon elenyésző az önkéntes tartalékos pályát élethivatásul választók száma. Ezen tehát feltétlen a társadalmi megbecsüléssel és az oktatással, a neveléssel kell változtatnunk.

Az előttem szóló képviselőtársam alaposan, részletekbe menően mondta el a véleményét a törvénytervezetről, amelynek minden bizonnyal, mint minden törvénytervezetnek, lehetnek, és talán vannak is javításra szoruló vagy arra lehetőséget adó pontjai, részei. Az alapcélkitűzéssel azonban messzemenően csak egyet lehet érteni. Örülök annak, hogy az itt elhangzó véleményen túlmutatóan a múlt heti ötpárti megbeszélésünkön, egyeztetésünkön tulajdonképpen a részt vevő parlamenti pártok képviselői valamennyien fontosnak, szükségesnek tartották a tartalékos haderő felállítását, annak gyorsítását, hiszen a korábbiakhoz képest, ami mintegy évi 400 fős önkéntes állomány létrehozását célozta volna meg, ez a folyamat olyan mértékben gyorsul fel, ahogy a miniszter úrtól hallottuk, hogy 2014-re mintegy 6-8 ezer fő tartalékos áll a honvédség utánpótlásának rendelkezésére.

A másik dolog, amit feltétlenül meg kell említenünk ezzel kapcsolatban, egyfajta önbecsülésbeli hiányosságunk. Hiszen sajnálatos módon a NATO-tagságunkkal párhuzamosan egyrészt a katonáink kiváló példamutató teljesítményt mutattak fel a különböző, határainkon kívüli NATO-feladatok végrehajtásában, és bizonyították a magyar katonák régi jó hírét, hogy az nem méltatlan. Ugyanakkor valóban megalázó dolog az, amikor a magyar katonai objektumokat őrző-védő szolgálat emberei óvják-védik, tehát ennek rossz üzenete van a társadalom felé is, és semmi nem indokolja azt, hogy aki vállalni kívánja az önkéntes tartalékos állománnyal járó örömöket és gondokat, az miért ne lehetne a tartalékosok tagja, az őrző-védők közül is.

Mint ahogy valóban óriási luxus az, hogy 13 ezer leszerelt, korábbi szerződéses katonánk tudását és tapasztalatait ebek harmincadjára engedjük, engedjük elkallódni. Nem vagyunk ilyen gazdagok! Szükség van az ő tapasztalatukra, az ő tudásukra. Nem nélkülözhetjük ezt a tudást, és csupán a kormányzati szándék és a megfelelő jogi környezet biztosítása a feltétele annak, hogy ezek az emberek, illetve közülük azok, akik ezt a tudást az ország javára továbbra is hasznosítani akarják, ezt megtehessék. Szükség van a tapasztalatukra és a tudásukra.

Úgyhogy mindent összevetve, a törvénytervezet, úgy gondoljuk, nagyon időszerű, talán nem megkésett, bár tudjuk azt az elmúlt évszázad tapasztalatai alapján, hogy a magyar történelem számos váratlan szituációt hozott, amelyet meg kellett oldani, de például a biztonságunk kérdése nem oldható meg egyik napról a másikra akkor, hogyha nincs még egy nyilvántartásunk sem, amelyről tudjuk azt, hogy hány potenciális hadkötelesünk van, vagy hadviselésre alkalmas magyar állampolgárt találhatunk, hol találhatjuk, és milyen felkészültséggel találhatjuk a hazában.

Ezeknek az orvoslására, kezelésére szolgál ez a törvényjavaslat, amelyet a Kereszténydemokrata Néppárt nevében is üdvözlök. Időszerű, és a gyorsító szándék is, amelyet tapasztaltunk, méltányolandó és támogatásra érdemes.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 30 2010.11.24. 1:18  1-57

BÁSTHY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Vadai Ágnes képviselőtársam előbbi felszólalása inspirált arra, hogy véleményt mondjak nagyon röviden arról, amit ő felvetett épp a hazafias neveléssel kapcsolatban. Ő mintegy evidenciának tekinti azt, hogy ha valaki Magyarországon él, akkor szereti is a hazáját. Egyáltalában nem evidencia ez sem, mint ahogy az sem, hogy a gyermeket meg kell tanítani az élet minden várható helyzetére, fel kell készíteni, meg kell tanítani arra, hogy ne lopj, meg kell tanítani arra, hogy ne hazudjál és egyéb dolgokra is.

Tehát tudatosan kell megélni a hazafiságot, a hazaszeretet. Erre Kennedy elnök azt mondta a népének, amely szerintem szintén tudta, hogy Amerikában született és tartozik valamivel Amerikának, hogy ne azt kérdezd, mit ad neked a hazád, hanem azt kérdezd, mit adhatsz te a hazának. Azt meg kell tanítani, hogy a hazával szemben felelősségünk van. Azt kell megtanítani, hogy a hazának is lehetnek elvárásai velünk szemben. Azt kell megtanítani, hogy a haza nem eladó. És azt kell megtanítani, hogy haza csak ott van, ahol jog is van, és ezt a költőkön keresztül tudja megtanulni, és jó, ha ezt a politikusok is megtanulják. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 291 2010.12.20. 0:29  288-308

BÁSTHY TAMÁS, a honvédelmi és rendészeti bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az államtitkár úr által előbb ismertetett határozati javaslatot a mai ülésén a bizottságunk megtárgyalta, és az érvek megismerése után a határozati javaslatot a parlamentnek támogatásra és általános vitára javasolta. 15-en igennel szavaztak, 3-an tartózkodtak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
62 24 2010.12.21. 7:58  15-43

BÁSTHY TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A XX. század második felétől tapasztalható egyre felgyorsult folyamat részesei vagyunk, amit összefoglaló néven globalizációnak nevezünk, amely globalizáció az emberiség számára hozott nagyon sok hasznos és előremutató, az életet könnyebbé tevő, új jelenséget, de óhatatlanul bizonyos területeken hátrányokkal is jár. Ezek a hátrányok talán elsősorban a környezetvédelemmel kapcsolatosan általánosak, ott mutathatók ki, ott érzékeljük leginkább, de mindjárt mellette vagy utána a közbiztonság és a bűnügyi tevékenységgel kapcsolatos körülmények, környezet is jelentősen megváltozott. Ez érthető, hiszen miközben a világ összezsugorodott, és órák alatt a világ egyik részéről a másikba el lehet jutni, az információs forradalom következtében, az információk szabad térnyerése következtében minden jó információhoz a világ távoli részéről is hozzá tudunk jutni.

Ugyanakkor ezekkel az új eszközökkel természetesen a bűnelkövető magatartás is megváltozott, a bűnelkövetők is új eszköztárat, új technikát, új módszereket vezettek be. Ennek az egyik legsajátosabb vonása a korábbi egyéni elkövetőkkel szemben a bűnözés szervezetté válása, nemzetközivé válása, és talán ezen belül is az egyik legsúlyosabb terület a terrorizmus elterjedése és mindennapivá válása. Ez is feltételezi, szükségessé teszi a bűnüldözés sikeressége érdekében a nemzetközi együttműködést, ezt meg is valósítják. Ahhoz, hogy ezzel szemben eredményesen tudjunk fellépni, alapfeltétel az, hogy a bűnüldözésnek, a bűnmegelőzésnek is az együttműködésen kell alapulnia. Különösen igaz ez akkor, amikor az Európai Közösség, az Európai Unió, a schengeni határok nélküli Európai Unió gyakorlatilag szabad személyi mozgást eredményez, és olyan új fogalmakkal, új szituációkkal szemben kell a bűnüldözésnek felvennie a harcot, ami korábban ismeretlen volt. Ez csak a nemzetközi együttműködés igénybevételével, a lehetőségek kihasználásával kecsegtethet reménnyel és sikerrel.

Ennek a nemzetközi együttműködésnek az egyik alapvető fóruma az Europol, az Európai Rendőrségi Hivatal, amely 1992 óta fejti ki tevékenységét, és amely minden újonnan csatlakozó európai uniós országnak is új lehetőségeket jelent, de ahhoz, hogy ezekkel a lehetőségekkel élni lehessen, nagyon fontos jogharmonizációs tevékenységet kell elvégezni. Az előttünk álló törvénytervezet tulajdonképpen három magyarországi törvény jogharmonizációjával, az Europol munkájának maximális segítésével és lehetőségeinek kihasználásával kíván foglalkozni, illetve ennek hatékonyságát kívánja javítani.

Az előttem szólók számos apró részletbe menően foglalkoztak a három alapvető törvénnyel. Én ebbe nem óhajtok különösebben belemenni, sokkal inkább a célokat tartom fontosnak kiemelni, amely célok között elsőként meg kell említeni azt, hogy egy közös nyelvet beszéljünk, a szakma közös nyelvét, közös célkitűzéseink között folyamatosan védelmezzük és maximálisan vegyük figyelembe az emberi jogokat, különösen az adatvédelem kapcsán, hiszen az együttműködési tevékenység egyik legalapvetőbb követelménye az információk, az adatok, sokszor nagyon bizalmas adatok rendelkezésre bocsátása, de olyan feltételek között, amely feltételek garantálják az adatok sérülésmentességét és idegen kezekbe kerülésének az elkerülését. Ezt kifejezetten folyamatosan védeni, védelmezni kell, tehát az adatvédelmet minden országnak a saját törvényeinek megfelelően.

A különböző területeken tevékenykedő, akár a pirotechnika területén tevékenykedő vagy a vagyonvédelem területén tevékenykedő személyek képzettségével kapcsolatban is előírásokat fogalmaz meg a törvénytervezet, illetve a harmonizáció, amely elkülöníti például a ténylegesen vagyonvédelmet vagy magánnyomozói tevékenységet folytatók és az esetlegesen tervezői, szerelői tevékenységet folytatók körét, ami azt is jelenti, hogy más követelményrendszer vonatkozik a két csoportra.

A vagyonvédelem is egy teljesen újszerű fogalma a rendszerváltozás óta például a magyar mindennapoknak. Látjuk, hogy ott, ahol korábban csak a rendőrség, az egyenruhás rendőrök végezték a törvények betartatását és a bűnüldözést, bűnmegelőzést, ott ma nagyon sokan hivatásosan, megfelelő képzettséggel végzik a vagyonvédelmi őrző-védő tevékenységet. Ennek a megfelelő szabályozása, lebontása, a különböző vállalkozások, alvállalkozások működésének a szabályozása nagyon-nagyon fontos, és sok-sok előnyös következménnyel járhat.

Összességében az egész tervezet, a jogharmonizáció megvalósítása, azt lehet mondani, egyfajta késedelmet számol fel, amellyel a magyar törvényhozás a 2003. évi CXXX. törvény módosításával próbál felzárkózni, és meggyőződésünk, hogy ez a jogharmonizáció a magyar bűnüldözésnek, bűnmegelőzésnek a nemzetközi segítség felhasználásával nagyon nagy mértékben hasznára válik, és ilyen értelemben a magyar lakosságnak és az Európai Unió, sőt egész Európa lakosságának egy nagyon figyelemreméltó és érzékelhetően az életminőség javulását szolgáló törvénytervezet, ezért az elfogadását és a szükséges finomítások elvégzését javasoljuk.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 304 2011.03.07. 7:21  289-327

BÁSTHY TAMÁS (KDNP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Késői órán tárgyalunk egy talán tényleg az átlaghallgató vagy -néző számára első hallásra kevés érdeklődésre okot adó témát, pedig nagyon fontos, az egész társadalmat alapvetően érintő kérdés fekszik az Országgyűlés előtt.

Ugyanis a társadalom, az abban élő emberek életérzését alapvetően meghatározó három kérdés a személyes életükön túlmenően, amiért mindig az államot, a kormányt szokták felelősségre vonni, felelőssé tenni, a biztonság, a rend és a közállapotok mellett - beleértendő a közigazgatás helyzetét is - szokott lenni. Nagyon sokszor saját személyes életük gondjait, problémáit is erre vezetik vissza, és ilyen értelemben minden állampolgár naponta, folyamatosan találkozik ezeknek a kérdéseknek a mibenlétével, milyenségével. Ehhez a kérdéshez próbál megoldást, segítséget nyújtani a kormány akkor, amikor a közszolgálati egyetem létrehozását törvénybe foglalja, indítja el.

Mindjárt maradjunk is a közszolgálati szónál! Mit is jelent a közszolgálati? A köz szolgálatát, a társadalom szolgálatát. Odaadó, hűséges, hozzáértő szolgálatát, aminek az a célja, hogy a társadalomban élő emberek életérzése jobb legyen a mindennapjaink biztonságán és némileg gondtalanabbá tételén keresztül. Ilyen értelemben nem lehet a véletlenre bízni azt, hogy a közszolgák hogyan, milyen képzettséggel, hogyan felkészülve végzik el a dolgukat, mint ahogy azt sem lehet a véletlenre bízni, hogy milyen emberanyagból, kikből állnak össze ezek a közszolgák, és milyen választéka van az államnak, a kormánynak arra vonatkozóan, hogy kiválaszthatja-e ezekre a nagyon fontos hivatást igénylő munkakörökre, álláshelyekre a megfelelő személyeket.

Ahhoz, hogy ez létrejöhessen, ahhoz, hogy emberek hivatásukká választhassák a rend, a biztonság vagy a közigazgatás vállalását, választását, ahhoz perspekívát kell teremteni, belátható életképet kell eléjük felvázolni, és akkor, ha ez megnyugtató képet mutat, elvárható az, hogy értékes emberek hivatásukul válasszák a köz szolgálatát. Enélkül sajnos nagyon esetlegesen munkahelyekké silányulhatnak a közszolgálati feladatok is.

Ez pedig, tudjuk, hogy semmiképpen nem használ az emberek közérzetének, hiszen a tessék-lássék végzett munka a közszolgálatban még inkább visszatetsző, mint másutt. Miniszter úr szavaiból eszembe jutott a tisztképzésen keresztül az is, hogy a tisztnek is van egy másik jelentése is. Az, hogy tiszteletre méltó. Életmódjával, magatartásával, példamutató cselekedeteivel a köz, a beosztottjainak és a társadalom tiszteletére méltó személy kaphatja meg a tiszti rangot, erre képezték nagyon szigorú kiválogatás, kiválasztás után annak idején a Ludovika Akadémia tisztjeit is, ezért is válhatott olyan híressé ez az intézmény, és már megelőzően a Ludovika Akadémián a kiskatonák képzésében is jelentős erős jellemformálás és nevelés volt az, ami lehetővé tette a kiváló tisztképzésnek az emberanyag biztosítását.

De ahhoz, hogy ezt a pályát hivatásukul válasszák emberek, valóban az kell, hogy ne azon törjék a fejüket, hogy az legyen a legértékesebb szempont a katona vagy a rendőr pályaválasztásánál, hogy korán elmehetnek nyugdíjba, hanem az, hogy alkotó tevékenységet tudnak végezni, hogy az az egyetem, amelyet elvégeznek, társadalmi megbecsülésre, nemzetközi elismerésre is okot adó iskola, és annak a végzettségével büszkélkedni lehet és érdemes, és konvertálható az élet más területein is.

Az integráció pont ezt szolgálja, ezt teszi lehetővé, hogy a katona- vagy rendőrtisztképzésnél ne csupán jó rendőr, jó katona, hanem egy szélesebb körben értelmezett kiváló szakember is legyen, közigazgatási szakember is legyen, akinek a munkájára valóban egy életpályán keresztül, egészen az aktív korának végéig szüksége van a társadalomnak, aki nem azzal a gonddal fekszik le minden este, hogy mi lesz velem nyugdíjas, még olyan fiatal, erőteljes éveimben is. Ezt is képes kezelni ez az integrált egyetemi oktatás, amelynek tervezete előttünk van.

Csak üdvözlésre méltó és támogatandó a parlament által ez az elképzelés. Kétségtelen, hogy minden új célkitűzésnél vannak olyan nem várt körülmények, amelyeket később kell megoldani: ingatlankiválasztás, finanszírozás, de ezek mind másodlagosak amellett, amelyet ez az integrált oktatás, a közszolgálati egyetem létrehozása a magyar társadalomnak, a magyar embereknek adni képes.

Az emberek közérzete, a bürokráciamentes vagy a csökkentett bürokráciával végzett munka következtében, a szakemberek által végzett munka következtében, a tisztességes, hivatástudattal áthatott emberek munkavégzése következtében a társadalom közérzete meg fog változni. És erre óriási szüksége van a magyar társadalomnak.

Úgyhogy üdvözlöm a Kereszténydemokrata Néppárt nevében is ezt a törvénytervezetet, és hogy ez hogyan fog megvalósulni és mennyire lesz sikeres, az valamennyiünk felelőssége és kötelessége is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 292 2011.06.22. 14:55  281-319

BÁSTHY TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Úr! Qui desiderat pacem, praeparat bellum - aki kívánja a békét, készüljön a háborúra.

Régi mondás, amelyet kilencszázvalahány éven keresztül Magyarország felelős vezetői magukénak tudtak, és eszerint kormányozták Magyarország haderőit, egészen 1918 novemberéig, amikor egy Linder Béla nevű, 9 napig regnáló hadügyminiszter nem akart több katonát látni. Nem tudom, milyen törvények voltak, amelyek ezt lehetővé tették számára, de meg tudta valósítani.

Pontosabban nem látott több magyar katonát. És aki nem akarja a saját katonáját látni, az készüljön fel arra, hogy idegen katonákat lesz kénytelen elviselni.

900 éven keresztül a magyar katonák megvédték ezt az országot, folytatták Szent István munkáját, amely feltételezte itt, a Kárpát-medencében egy erős katonaságnak a folyamatos jelenlétét. A magyar katona, a magyar katonaság nemzetközi tekintélyre tett szert. Károly Róberttől Nagy Lajoson keresztül, Mátyás király fekete seregén, európai hírű zsoldos seregén keresztül a '48-as szabadságharc vitézeit vagy Hunyadi János seregét említhetnénk, Damjanich piros sapkásait, és folytathatnánk. A magyar katonák mindig megvédték ezt az országot minden ellenséggel szemben, amikor hagyták, hogy megvédjék őket. S nem úgy jártak, mint Kratochwill Károly székely hadosztálya, amely az utolsó pillanatig magányosan, magára hagyva, elárulva védte a Keleti-Kárpátokat, mert akit támogattak, az dicsőségre vitte az ország erejét, az országot. Mátyás hadai Bécsig jutottak, Hadik András Berlin alatt volt.

És jött '18, és a magára hagyott magyar hadsereg helyére rövid időn belül románok, szerbek, csehek, majd németek, szovjetek jöttek, odalett a magyar szuverenitás. 47 éven keresztül idegen csapatok szállták meg Magyarországot.

Ezek után különösen felerősödik a miniszter úr által elmondott, idézett gondolat, Deák Ferenc gondolata a honvédséget érintő törvényekkel kapcsolatban, mert a katonáknak törvényekre, biztonságra van szükségük ahhoz, hogy feladatukat teljesíteni tudják, ahhoz, hogy szeretetteljesekké válhassanak nemzetük számára, és ahhoz, hogy dicsőséget szerezhessenek a nemzetüknek. Tehát minden nemzet, mint egy jelképet mutathatja fel a hadseregét, és ehhez nem kell nagynak lenni, nem kell több száz milliós hatalomnak lenni. Tudunk ma is Európában kis országokról csodálatos hadsereggel, tiszteletet parancsoló, tiszteletre méltó hadsereggel, amelyre lehet azt mondani, hogy professzionista hadsereg, a modern időknek megfelelő. Lehet talán Montecuccolit idézni, az előttem szóló idézte is, hogy pénz, pénz, pénz, ez a három kell a hadviseléshez, a háborúhoz, még békében is a hadsereg fenntartásához, de ez nem elég. Ez kell, de nem elég. Ennél többre van szükség, amit a katonák adnak a nemzetüknek, amit hazaszeretetnek hívtak régen, és ma is hazaszeretetnek és hősi helytállásnak kell hogy nevezzünk.

Enélkül nincs tiszteletre méltó haderő. Ez átsugárzik a legkeményebb egyenruhán is. Az a katona, amelyik félti, szereti és halni kész a hazájáért, az tartással rendelkezik, az más, az több, mint csupán a professzionális haderő. Az a katona, amelyre büszke lehet a nemzete, amelyet szerethet a nemzete, mert a haderő kérdése, a honvédelem kérdése - ahogy hallottuk és tudjuk, ahogy ezt az alaptörvényünk is megfogalmazza - nemzeti ügy. De nemcsak nemzeti büszkeséget jelent, hanem azt is, hogy az egész nemzetnek a haderő mögött kell állnia. De a haderőnek méltónak kell lennie arra, hogy a nemzet büszke legyen rá, és nemcsak hősiességében, nemcsak a missziókon való helytállásban, hanem morálisan is, tisztességében is, feddhetetlenségében is.

Nem megyek bele mélyebben a törvény különböző nagyon fontos paragrafusaiba, hiszen az előttem szólók elég részletesen megtették. Két témát mégis szeretnék kiemelni közülük.

Az egyik téma, amit nagy szeretettel láttam, olvastam a javaslatban, a katonasírokkal és hősi emlékhelyekkel, kegyhelyekkel kapcsolatos feladatai a honvédségnek, a hadseregnek. Régen várt és megfogalmazásra méltó, sőt szükséges követelmény volt ez. Az elmúlt húsz évben több nyugat-európai katonai sírhelyet volt alkalmam meglátogatni, és amikor ezekbe betettem a lábamat, a kegyelet, a tisztelet az elhunytak iránt néma tiszteletadásra ösztönzött. Eszembe jutott édesapám, aki annak idején, a világháború után kézen fogott, és a katonai temetőbe elvitt, ahol gyom verte fel a korhadt fakereszteket, és ahol inkább csak napnyugta után volt politikailag nem tanácsos, de lehetséges a tiszteletadás, a főhajtás.

(19.50)

Ma is sok-sok ilyen magyar katonasír van a Kárpát-medencében és Európa híres harcterein, amely kötelességet jelent a nemzetnek, amely nemzeti kötelesség - amit elsősorban a haderő, a honvédség tud képviselni, megvalósítani - méltó helyre került. De az a honvédség, az a honvéd, amely méltán elvárja a megbecsülést, a tiszteletet, példát kell hogy mutasson az elhunyt bajtársak tisztelete terén. Ebben nem lehetünk elnézőek. Sok a mulasztás. Nagyon súlyos politikai teher volt rajtunk, az egész nemzeten, amikor csak befelé volt szabad könnyezni és siratni elesett katonáinkat, apáinkat, nagyapáinkat, testvéreinket. Még talán jóvátehetjük, még talán megakadályozhatjuk, hogy Európa különböző Kárpát-medencei temetőiben átírják a kőkereszteken a neveket, és a magyar nevek helyére más nemzetiségűek neve kerüljön, amire már láttunk példát. De ehhez ott kell lennünk és felügyelnünk, hogy időben szólhassunk: ezt nem tűrjük. Ez már nemcsak politikai, hanem kegyeleti kérdés is. Nagy szeretettel üdvözlöm a javaslatnak ezt a részét is.

Van még egy, számomra nagyon örömteli része a javaslatnak - amelyben előzőleg már jelentős események is történtek -, a Ludovika Zászlóalj megnevezése és feladatköre. Személyesen is erősen kötődöm a névhez, hiszen édesapám ennek az intézménynek, a Ludovika Akadémiának növendéke, majd tanára volt, és a neveléséből, az egész életéből megtapasztalhattam azt, hogy mit adott és mit követelt meg hallgatóitól, tanulóitól, neveltjeitől ez az intézmény. Tisztességet az utolsó leheletükig, becsületet, helytállást. Ezek a fogalmak nem mentek, nem mehetnek ki a "divatból", és főként abban a testületben nem mehetnek ki a divatból, amely testületre büszke akar lenni a nemzet, és büszke is lehet, ha megkapja a megfelelő segítséget.

Aztán van még egy erős személyes momentum, amely a katonai képzés iránti tiszteletet táplálja bennem. Városomban, Kőszegen ott áll az az épületegyüttes, amely - nyugodtan mondhatjuk - száz éven keresztül a magyar tisztképzésnek alreáliskolaként az egyik fellegvára volt. Most a hétvégén, vasárnap is immár megtört, testükben megtört, nyolcvan éven felüli hajdani kis regruták, kisdiákok jöttek oda, hogy találkozzanak, és hogy koszorút helyezzenek el halott bajtársaik emléke előtt, és gondoljanak vissza az esküjükre, amit mind a mai napig hűen megtartottak, és gondoljanak vissza arra az életre, amelyre nemcsak ők, hanem mi is büszkék lehetünk. Szemükből ma is ugyanaz az erő tükröződik, szavaikból és tetteikből ugyanaz a hazaszeretet, amely nem mehet ki a divatból. Mert nincs az a professzionális haderő, amely a szívet, a hazaszeretetet nélkülözni tudná.

Sokat hallunk a professzionista labdarúgókról, játékosokról. Azoktól is elvárják, hogy szívvel és a mez iránti tisztelettel, szeretettel futballozzanak. Az előző témánk pont ekörül mozgott. Hát akkor hogyne várnánk el, hogyne lenne nemzeti ügy, hogy a katonáink ilyen hozzáállással rendelkezzenek. Azért hangsúlyozom sokszor a nemzeti ügyet, mert a nemzeti ügy gyerekkorban kezdődik minden családnál otthon, amikor hazaszeretetre, a korszerű, modern, senki ellen nem irányuló hazaszeretetre neveli gyermekeit, arra, hogy a hazától nemcsak kapni lehet és kell, nemcsak elvárásaink lehetnek a hazával szemben, hanem a hazának adnunk is kell. És mindenkinek meg kell tennie azt, ami a kötelessége.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat lehetőséget ad arra, hogy a katonaságot hivatásuknak választó fiatalok, ha megfelelő és követendő példát látnak a tisztjeikben, morálisan is, helytállásilag is ilyenek legyenek. Ezzel együtt leszögezem, hogy nincs kétfajta egyéniség. Miniszter úr említette az egyenruha-viselés szabályozását. A katona akkor is katona, ha éppen kibújik az egyenruhájából. Nincs privát becsületsértés és nincs egyenruhában tisztesség. Ha valaki tisztességes emberként, akkor tisztességes lesz katonaként is - egyik a másikat feltételezi -, de aki nem tisztességes emberként, az ne várja el azt, hogy felnézzenek rá azért, mert egyenruhát hord.

Ezeket szerettem volna hozzáfűzni az előttünk fekvő nagyon értékes, sok lehetőséget tartalmazó és az új alaptörvényünkhöz igazodó javaslathoz, és kívánom azt, hogy miniszter úrnak és a magyar nemzetnek olyan katonái legyenek, akik ennek a törvénynek a szellemében büszkeséget, jogos büszkeséget okoznak népünknek.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 239 2011.09.12. 0:18  236-246

BÁSTHY TAMÁS, a honvédelmi és rendészeti bizottság előadója: Tisztelt Országgyűlés! A J/3838. számú beszámolót a honvédelmi és rendészeti bizottság megtárgyalta, azt elfogadásra javasolja, és többségi véleménnyel jóváhagyta. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
124 54 2011.10.26. 11:00  1-179

BÁSTHY TAMÁS (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetést készítő politikusok irigységgel tekintenek legtöbbször a festőművészekre, akiknek megvan az a lehetőségük, hogy az előttük álló vásznat mindig tisztán tegyék föl az állványra, vagy cseréljék ki a papírt tiszta papírra. Sajnos a költségvetés az esetek zömében nem ilyen tiszta papíron íródik. Talán kivételt képez néhány szerencsésebb ország, mint amilyen talán Svájc, amelyet nemcsak a frankja miatt irigylünk, hanem azért is, mert ilyen költségvetést készíthet. De nem összehasonlítható velünk, hiszen sosem próbálták fölépíteni a szocializmust, valószínűleg nem bírták anyagilag (Derültség a kormánypárti padsorokban.), meg hát nem is jellemző, hogy svájci szocialisták után kéne kormányozni.

Ilyen értelemben a mi sajnálatos költségvetési tevékenységünk ismét azzal kezdődött, hogy az üres lapra először 1100 milliárd forintot kellett felírni. azt az 1100 milliárdot, ami mintegy 3,8 százaléka a költségvetés bevételi oldalának, amit adósságállományként rendezni kell anélkül, hogy egy fillér bevétele lenne az országnak. Ezt meg kell termelni, és mivel korunk legnagyobb problémái közé tartozik a bizalom hiánya, a bizalmi válság a sok egyéb válság közepette, így Magyarország, a Magyar Köztársaság nem teheti meg semmilyen körülmények között azt, hogy akár az elődei által felhalmozott adósságállományt is ne tekintse sajátjának, és azért ne vállalna készfizető kezességet. Tehát megteszi. Ezzel kezdődik tehát a költségvetés, amelyet ha otthagyhatnánk a bevételek oldalán, akkor már nem arról kéne beszélnünk, hogy mennyi lesz a várható hiány, mennyi még az elfogadható hiány, hanem arról, hogy mennyi lesz a költségvetési év nyeresége. Sajnos ezt el kell fogadnunk, tudomásul kell vennünk.

De nem ez az egyetlen felírandó a költségvetési vászonra, hanem közvetlen utána, sőt, föléje az a célkitűzésünk, amit a nemzeti együttműködés programjában a jelenleg kormányzó koalíció, hála a gondviselésnek és a választók akaratának, céljául tűzhetett ki 2010-ben a következő négy évre. Ennek az időarányos részét is meg kell tervezni, és oda kell írni, amiből nem engedhet a magára adó kormány és parlament, hiszen ezt ígérte, és ennek megvalósítását vállalta, ezért kapta meg a szavazók, választók bizalmát. Ezt tehát aranybetűkkel kell a vörös betűs adósságállomány mellé írni.

Aztán oda kell írni a vágyakat. De mivel mi nem vagyunk olyan szerencsések, ezeket a vágyakat le kell csökkenteni a szükségletekre, és ezt szembeállítani a lehetőségeinkkel. És ha a lehetőségből indulunk ki, akkor bizony nagyon nehéz költségvetésünk van, de mégis talán sokkal jobb, mint más európai országoké, és sokkal szerencsésebbeknek tarthatjuk magunkat, mert szuverénebbek, önállóbbak vagyunk, mint néhány más európai ország, gondolok itt Görögországra, Olaszországra vagy Portugáliára, amelyeknek tulajdonképpen a későn jött költségvetési és takarékossági intézkedések következtében bizony elég részletekbe menően kell elfogadniuk az Európai Unió diktátumait és beleszólását az éves költségvetéseikbe. Hála a tavaly végrehajtott kormányzati intézkedéseknek és azok sikerének, Magyarország ennél egy árnyalattal jobb helyzetben van, hiszen ezek hatására is adósságállományunk jelentős százalékpontokkal lett alacsonyabb. Ugyanakkor a tanulság ezzel együtt feltétlenül megmaradt, és ezt kell odaírni harmadiknak a vászonra, hogy a költségvetési terveinket, vágyainkat adósságnövelésből nem lehet megfinanszírozni. Mert hogy az hová vezet abban a bizonytalan gazdasági környezetben, amelyben élünk, láthattuk éppen az előbb említett országok esetében.

És abban biztosak lehetünk, hogy ha ne adj' isten, ahogy az 2008-ban látszott vagy tűnt kialakulni, ha mi kerülünk a görögök helyzetébe, értünk nincs az az európai összefogás, ami az EU-ban bekövetkezett az eurózónatag Görögország érdekében, rajtunk inkább példát lehetett volna statuálni arra vonatkozóan, hogy így ne járjanak más országok. Ezt el tudtuk kerülni, hála istennek és a választók akaratának, eléje tudtunk kerülni egy lépéssel. De nem vagyunk jó helyzetben. Szuverenitásunk megmaradt, hiszen egy óriási erő, óriási érték, ami mozgásteret ad, és ami rákényszerít bennünket arra is, hogy azt a bizonyos országvédelmi alapot, azt a 300 milliárdot megképezzük, amely lehetőséget fog nyújtani arra, bár őszintén kívánjuk valamennyien, hogy ne kerüljön sor a felhasználására, hogy ha mégis, akkor magunk tudjunk először segíteni saját magunkon. Ezen keresztül pedig ne legyünk olyan mértékben kiszolgáltatottak, mint amitől tartunk, és ne olyan drága pénzekhez juthassunk, mint amiről már voltak tapasztalataink.

És még egy nagyon fontos dolog. A bizalom, az európai bizalom helyreállítása is kötelességünk, ez is a költségvetési számok mögé íródik. Az, hogy felzárkózunk azok közé az országok közé, amelyek tenni tudnak, és tenni akarnak saját boldogulásuk érdekében.

Két dologra szeretnék kitérni, tulajdonképpen mind a kettő nagyon foglalkoztat a költségvetést olvasva. Az egyik az, hogy 137 milliárd forint elkülönítésre kerül, biztosítva a Start-munkaprogram életbe léptetését. Kérem, ennek nemcsak az a jelentősége, hogy mintegy 200 ezer ember állhat be a munkavégzők sorába, és gyarapíthatja ilyen módon az országot. Az is nagyon nagy jelentősége, sőt, talán nagyobb, hogy 200 ezer embernek adjuk vissza a már-már elveszett hitét abban, hogy a társadalomnak szüksége van rá, hogy a társadalom nem mint eltartottjára tekint rá, hanem mint olyan emberre, olyan személyre, aki tud és akar a társadalom jobbítása érdekében felelősséget és főként munkát vállalni.

Elhangzott itt előttem már többször is talán, hogy 1 millió gyermek hiányzik Magyarország népességéből, nem lehet pótolni őket. De akkor lemondhatunk 600 ezer munkaképes emberről? Nem mondhatunk le róluk. Széchenyit annyiszor idézzük. Széchenyinek volt egy olyan nagyon szép mondása, hogy Magyarországon olyan kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kéne kegyelmezni. Ez ma is érvényes. Olyan kevesen vagyunk, hogy mindenkinek a tenni akarására, munkájára pótolhatatlanul szükség van. Ez az ország nem engedheti meg magának, hogy bárkiről, aki képes tenni az országért és akar tenni az országért, arról lemondjon. Azt segíteni kell visszatérni a munkába, azt segíteni kell elindulni, és ha elindul, akkor hozni fogja a fiát és a lányát is, talán a feleségét vagy rokonságát, mert rájön arra, hogy mennyivel édesebb a verejtékkel megszerzett kenyér, mint a kegyelemkenyér. Mert minden jóérzésű emberben benne van erre a vágy.

Nekünk ebben a költségvetésben lehetőséget kell biztosítanunk arra, hogy ezt a kívánságot tudjuk kielégíteni. És mindenkinek, aki erre más okból kifolyólag képtelen, annak mögéje és melléje kell állni, azt valóban nem szabad otthagyni az út szélén, segíteni kell. De segíteni annak lehet igazán, aki maga is próbál fölkapaszkodni. Úgyhogy optimizmusom a költségvetés iránt töretlen, és azért elsősorban, mert nem a 300 milliárd a legfőbb tartaléka ennek a költségvetésnek. Ennek a költségvetésnek a legfőbb tartaléka az, hogy feltételezi azt, hogy Magyarország egy sikeres polgárokból, sikerekre vágyó, erős 10 millióból álló társadalom, egy nemzet, amelyik magáévá fogja tenni talán azt, amit Nelson admirális mondott az ő népének, az ő katonáinak, hogy Anglia elvárja, hogy mindenki tegye meg, amit Anglia elvár tőle.

(14.20)

Azt gondolom, hogy Magyarország és ez a költségvetés is elvárja azt, hogy minden magyar polgár tegye meg azt, amit a hazája, Magyarország elvár tőle azért, hogy megőrizhesse most már gazdasági szuverenitását és visszaszerezhesse gazdasági szuverenitását is azért, hogy végre-valahára emelt fővel mondhassuk az Európai Unió különböző fórumain, hogy igenis, mi a Magyar Köztársaságot képviseljük, azt a társadalmat, azt a nemzetet, amely akkor állt talpra, amikor a legnehezebb helyzetben lévő országok segítségekre, adományokra vártak, és tanácstalanul néztek egymásra.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
124 70 2011.10.26. 2:03  1-179

BÁSTHY TAMÁS (KDNP): Elnök Úr! Először Scheiring Gábor képviselő úr felvetésével kapcsolatban mondom, hogy a meghíváshoz nem tudok hozzászólni, de meggyőződésem, hogy egyeztetési hiányosság volt mögötte. Sajnálom, hogy nem voltunk ott.

A másik dolog: a négyéves programtervezetet számon kérni másfél év kormányzás után még akkor is igazságtalan lenne, ha mindjárt az első költségvetési évben a költségvetésnek nem a kétszeres hiányát kellene feldolgoznia egy kormányzatnak. Mert nálunk sajnos ez történt.

Zakó képviselőtársamnak Varga képviselőtársam helyett én válaszolok, mert úgy látom, hogy nagyon rövid az időnk. Az adósságnak van egy sajátságos tulajdonsága: azt vissza kell fizetni.

(15.00)

Különösen vissza kell fizetni akkor, hogyha az adósságot az elődünk vette fel, ez körülbelül olyan felelősségvállalás, mint amikor a gyerekünkért állunk jót és vállalunk érte felelősséget.

Lamperth Mónika képviselő asszony felvetésével kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy két jövedelem között óriási különbség van. Az egyik az egy fizetés a munkáért, a végzett munkáért, egy olyan munkáért, amit nagyon sokan az ellenzék részéről vagy fölöslegesnek tartanak, vagy megalázónak tartanak. Kérem, nézzünk körül az országban! Ha valaki átmegy Ausztriába, akkor azt látja, hogy az utolsó talpalatnyi földnek is gazdája van, az állapota gondos, jó gazdáról tanúskodik, nálunk pedig sajnos az ország képe olyan, mint Augiász istállója. Az egész ország, ha valamennyien összefognánk, akkor is éves, többéves rendbetételre szorulna. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Van bőségesen mit tenni. Adjunk lehetőséget és fizetést azoknak, akik ezt meg akarják tenni!

Köszönöm, bocsánat. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
143 37 2011.11.29. 7:08  26-68

BÁSTHY TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Talán megbocsátják nekem, ha ezt a fontos törvényjavaslatot tárgyalva egy személyes megjegyzéssel kezdeném (Közbeszólás az MSZP soraiból: Hány éves vagy?), hiszen katonacsaládból származom, édesapám katonatiszt volt annak idején, aki tízéves korától készült a katonatiszti pályára, majd a Ludovika Akadémia tanára volt, világháborúban zászlóaljparancsnok, a világháborút követően pedig három nyelvet tudó akadémiai tanárként segédmunkás volt, fizikai munkakörökben, tizenhat munkahelyen. Talán ha lett volna egy, a honvédek jogállását biztosító, védő, szabályozó törvény, amit tiszteletben tart a szocialista évtizedekben az akkori rendszer, akkor más lett volna a sors, a mi sorsunk is, talán nekem is más maradt volna meg a honvédségről, a katonaságról. Így ami megmaradt, az viszont bennem él életem végéig, az a mélységes tisztelet az egyenruha iránt, amit édesapám érzett már akkor is, amikor segédmunkási gúnyába öltöztették, és az a helytállás, ami a katonának a sajátja volt, és ami nem foglalkozássá tette a katonát, hanem ahogy akkor nevezték, hivatássá. Ezért volt hivatásos katonatiszt még akkor is, amikor ezért nagyon súlyos elmarasztalás járt.

Tehát nagyon-nagyon fontos területet magába foglaló törvény áll előttünk, talán még jelentősebb is békeidőben, mint gondolnánk, hiszen a magyar honvéd, a magyar katona a mai körülmények között, a mai szövetségesi rendszerben a magyar nemzet, a Magyar Köztársaság szószólója mindenhol, ahol missziót teljesít, ahol kötelezettségeinek megfelel.

Ugyancsak nagyon nagy változásokat jelent az új alaptörvényünk, amelynek megfeleltetni kell ezt a mai honvéd jogállást. Az előbb szólóval kapcsolatban: igenis a honvéd nem kicsi, nem alacsony, az egy nagyon magas, megtisztelő kifejezés, de ezt nem a közkatonára értjük és kell értenünk, hanem mindenkit a tábornoktól kezdve a közkatonáig a "honvéd" szó gyűjtőfogalma alatt kell tisztelnünk. És azért is kell tisztelnünk, mert, édesapám példájára hivatkozva mindig, a katona eszményképét előttem úgy állította fel, ahogy a pompeji katonát a történelem megőrizte: az ásatásokból valamennyien tudjuk talán, hogy az ásatások kapcsán előkerült a pompeji katona állva maradt, lávával, porral, hamuval beterített, mumifikálódott maradványa, aki az őrhelyét nem hagyta el a lávazuhatag közepette sem.

Amiért erre utalok, az nagyon kiemelten, pregnánsan megjelenik a törvényben a "méltatlanság" fogalmának a bevezetésével, hiszen a hivatásos katona, a szolgálatát teljesítő katona nem magánemberként válik méltatlanná adott esetben, sokkal nagyobb a felelőssége a társadalom iránt az átlagosnál, mert méltatlan cselekedetével, tettével az egész közösségre hozhat szégyent, amelynek az egyenruháját viseli. Tehát az egyenruha iránti megbecsülést is kell tanúsítania a méltatlanság feltételezésével, elvárásával. Nagyon fontos résznek tekintem, hiszen kisgyermekkoromtól kezdve és a mai fiatalok számára is a katonapálya, a katonahivatás egy felemelő, az egy egészen kivételes férfi pályafutást jelentett, "Tüzoltó leszel s katona! / Vadakat terelő juhász!" - ahogy a költő mondta.

(15.40)

De ebbe a körbe ma bekerültek a modern kor hős asszonyai, hölgyei is, akik a katonai hivatást választják, és ennek is meg kell feleltetni ezt a modern, jogállásról szóló törvényt. Mert az egyenruha, ha hölgyet rejt, akkor is elsősorban egy potenciális vagy valóságos édesanya tisztelendő benne, és ennek megfelelően kell alakítani az ezzel kapcsolatos törvényeinket is, hogy (Dr. Vadai Ágnes közbeszól.) a legfontosabb, a legalapvetőbb hivatását a nő a katonai egyenruhában is maradéktalanul tudja teljesíteni, és elsőként tudjon ennek az elvárásnak is megfelelni.

Ugyancsak nagyon fontosnak tartom és tarthatjuk azt, hogy a közszolgálati egyetem és a képzés, amelyet a katonáink kapnak, arra jogosítja fel őket, hogy nemcsak háborús viszonyok között és nemcsak külszolgálat esetén, hanem békeviszonyok között is a civil szférában megtalálják az életpályájuk kiteljesítését, és azt a lehetőséget, hogy ne "obsitosként", hanem teljes élettartamukban hasznára válhassanak a köztársaságnak, Magyarországnak, és kamatoztathassák azt a tudást, amit nem törvényszerű, hogy valaki 40-50 éves korában az enyészetnek adjon át. Erre is nagyon jó lehetőséget ad részint a törvény, részint az az új tartalékos rendszer, amely bevezetésre és kiteljesítésre kerül.

Összességében azt mondom, hogy ez a törvény egy olyan törvény, és egy olyan nagyon-nagyon fontos lehetőség és biztonság, amit a katonáinknak, honvédjeinknek maguk mögött kell hogy tudjanak ahhoz, hogy egy biztos életpályát tudjanak teljesíteni, amelyet nem kizárólagosan a katonai életben, hanem a civil életben is úgy valósíthatnak meg, hogy ezzel hasznára váljanak hazájuknak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 307 2012.04.23. 8:35  256-326

BÁSTHY TAMÁS (KDNP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a Kereszténydemokrata Néppárt delegáltjaként az eseti bizottság munkájában részt vehettem, bekerültem, akkor valóban, azt lehet mondani, hogy minden harag és elfogultság, részrehajlás nélkül, érdeklődéssel vágtam bele, és ennek megfelelő alázattal abba a munkába, amelyet a bizottság elvégzett, és amelynek vitája ma folyt, és amelyről előterjesztőként a bizottság elnöke összefoglalta tevékenységünket.

Roppant érdekes tevékenységgé vált, pláne nekem, aki tulajdonképpen több száz kilométerre élek az események színhelyétől, Gyöngyöspatától, Vas megyében, ahol a problémák, mondjuk, másként jelentkeznek, más formában, talán más magatartásformákkal is találkozunk.

(21.20)

Éppen ezért sokszor eszembe jutott - a vitákon részt véve és végighallgatva a hozzászólókat, megkérdezetteket - édesapám egy tanácsa, hogy minden emberi cselekedetet meg lehet érteni, de nem lehet minden cselekedetet helyeselni. Valóban, az elmondottak egészen sajátságos, egészen furcsa, és azok számára, akik ezt nem élik át, valószínűtlen helyzeteket teremtenek. Az azóta eltelt vitameghallgatások vagy a mai esti vita is tulajdonképpen a pártok bizonyos fokig önigazolásáról szól, arról, hogy helyesen jártunk el, helyes volt, szükséges volt az, amit tettünk, pedig csak némileg volt érthető talán.

A jelentés, amely előttünk fekszik, valóban nagyon sok illetékes személy megkérdezése után készült. A jelentésben foglaltakkal egyetértek, hiszen az adott kérdésre, az adott problémára nem jó választ sikerült adni. Az államnak, a kormányzatnak azóta sok területen korrekciót sikerült végrehajtani. Talán pont a gyöngyöspatai események világítottak rá azokra a hiányosságokra, amelyek lehetővé és szükségszerűvé tették a kormányzatnak azt, hogy ezt a senki számára át nem adható szerepet, ezt az állami monopolszerepet, a rendfenntartás szerepét magára vállalja és kizárólagosan vindikálja. Mi lenne az országból, ha az önbíráskodásnak bármilyen formájában teret engednénk?

Aztán eszembe jutott a munka során a Ház nagy nevének, Bibó Istvánnak a gondolata: demokráciában élni annyi, mint nem félni. És akkor látjuk azt, hogy Gyöngyöspatán a résztvevőkre egy dolog jellemző: mindenki fél. Félnek a cigányok, félnek a magyarok, félnek a rendfenntartók, az önmagukat rendfenntartóknak kikiáltók, és mindenki fél. Akkor demokráciadeficit van, akkor baj van a demokráciánkkal? Vagy azzal, ahogy meg akarjuk valósítani, ahogy azt gyakorolni akarjuk? Azon kell elgondolkoznunk itt, nem az a legfontosabb kérdés számomra, hogy ki hibázott többet, melyik párt hibázott többet, hanem egyáltalán jó úton járunk-e. Jól mértük-e fel Magyarország, a magyar nemzet sorsát és jövőjét? Elképzelhető-e egy olyan Magyarország, amelyben a magyarországi cigányságra, amely évszázadok hosszú sora óta társunk, partnerünk, velünk együtt építette, gazdagította és védte ezt az országot, amelyre nem számítunk? Nem képzelhető el. És tudom, hogy az ellenzéki, talán ma a vita másik oldalán álló képviselőtársaim is számítanak rá, rájuk, mert szüksége van a jövő Magyarországának egy korszerű, a magyar értékeket gyarapítani kívánó cigányságra. Sőt, nem tudjuk nélkülözni őket. Óhatatlanul eszembe jut az ötven évvel ezelőtti Amerika, hogy hogyan jutottak onnan oda, ahol ma tartanak - Martin Luther King. Tehát nincs más megoldás, mint a félelmet félre kell tenni, a hagyományos elképzeléseket, hogy ki kit győz le a társadalmon belül, nem lehet követni. Mindenkinek felelőssége van a másikkal szemben, és a felelősség elsősorban az, hogy tudunk-e segíteni abban, hogy felzárkózzanak azok, akik nagyon sokszor nem önhibájukból vannak ott, ahol vannak, mert azt is tudjuk bizony, hogy az éhség nagy úr, a nincstelenség nagy úr, és azt is tudjuk, hogy nem mindenki talál munkát, még az sem, aki munkát szeretne. Mindenkinek azt kell megtalálni, hogy hogyan tudunk segíteni embertársainknak. Lehet, hogy ma nem divatos a politikai beszédben, mégis egy kereszténydemokratától el is várható és meg is bocsátható, hogy elsősorban szeretni kell azt, akin segíteni szeretnénk, akit fel akarunk zárkóztatni, akinek a sorsa fontos számunkra. Nem lehet lemondani erről a lehetőségről, és ennek az eszközhordozói bizony nem a masírozó egyenruhások, hanem a társadalom javító szándéka.

Ha Németországban sikerült felzárkóztatni - és szándékosan mondom Németországot, de mondhatnék rosszabb példát is - a társadalom nevelő erejével, a törvénytisztelő magatartásával a lemaradottakat, és ezért olyan erős Németország, ezért a legerősebb véleményem szerint Európában Németország, akkor miért ne sikerülhetne nekünk is. De ehhez arra is szükség van, hogy a tanulságok levonása után ne elégedjünk meg azzal, hogy a jegyzőkönyvben, a jelentésben kinek milyen mértékben használtak ezek a szomorú események, hanem arról gondolkozzunk, hogy az egész országnak hihetetlen sokat ártottak. Amikor politikáról beszélünk, akkor ne csak arról gondolkodjunk, akik a magyar parlamentben ülnek, hanem vannak olyan nagypolitikák, olyan nagypolitikai érdekek, amelyek bizony nem úgy állnak hozzá a magyarországi kérdésekhez, mint a magyar ellenzéki vagy kormánypárti politikusok. Nekik bizony nincs kötődésük, nekik bizony minél rosszabb Magyarországon, annál jobb. Ennek egy megoldása van, ez ellen egyetlen lehetőségünk van, bizonyos kérdésekben igenis össze kell fognunk, félre kell tennünk a politikai különbözőségeket, mert nemzeti jövőnk kérdése, hogy pont ezt a Gyöngyöspata kapcsán ismét napvilágra került nagyon súlyos kérdést nagyon erős társadalmi összefogással, együttes tenni akarással kezelni tudjuk-e. Én abban bízom, hogy ez a jelentés elsősorban ebben az irányban tett bizonyos lépéseket.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 188 2012.05.21. 2:34  187-191

BÁSTHY TAMÁS (KDNP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Az Őrség és a Vendvidék adnak otthont hazánk egyik legszebb természetvédelmi területének, amelyet az Őrségi Nemzeti Park hivatott megőrizni.

Az itt élő emberek évszázadok során alakították ki a táj arculatát apróparcellás gazdálkodásukkal, tájba simuló épületeikkel, megőrizve a természet sokszínű változatosságát.

Ez a vidék tehát az ember és a táj harmóniáját sugározza, pontosabban sugározta, ameddig nem vált gyakorlattá a nemzeti park földjének zsebszerződéseken keresztül való kijátszása általában külföldi személyeknek és társaságoknak. Becslések szerint az Őrségi Nemzeti Park területén ma mintegy 4600 hektár olyan természetvédelmi oltalom alatt álló termőföld található, amelyet valószínűleg jogellenes szerződések segítségével külföldi állampolgárok használnak. Ez a folyamat ellentétes a természetvédelmi elvekkel, az új alaptörvénynek a termőföld védelmével kapcsolatos alapelveivel, de véleményem szerint sok esetben kimeríti a tiltott tulajdonszerzés tényállását is.

Egy kapcsolódó probléma az a szocialista kormányzás alatt elterjedt gyakorlat is, amelynek során nemzeti parki területeket nevetséges áron, hektáronként pár száz forintos bérleti díjért adtak ki vállalkozóknak. Az így bérelt földek után a kedvezményezett vállalkozó még tetemes támogatáshoz is juthatott, pedig egyebek mellett a természetvédelmi kötelezettségeknek sem tettek eleget. Jellemző a korábbi szocialista kormányzásra, hogy általában meg sem próbálkoztak sem a bérleti díj emelésével, sem a természetvédelmi előírások betartatásával.

(17.00)

Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy gondolom, hogy nemzeti parkjaink megóvása azt diktálja, hogy a spekulánsokat, a zsebszerződéseket kiszorítsák a lehetőségekből, és a területeket inkább a magyar családi gazdálkodóknak, őstermelőknek adják át hasznosításra. Ebben az ügyben találkoznak a gazdasági, a nemzeti és a természetvédelmi megfontolások a magyar gazdák és az elkötelezett természetvédők érdekeivel. Ráadásul a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló '95. évi XCIII. törvény folytán erre jogszabályi kötelezettség is fennáll.

Arra a kérdésre várom államtitkár úr válaszát, hogy mit tesz a kormány az Őrségi Nemzeti Park és általában a természetvédelmi területeket érintő zsebszerződések felszámolásáért. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 192 2012.06.11. 1:25  191-195

BÁSTHY TAMÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! 2011. január 3-án az ország 29 pontján nyíltak meg a fővárosi és megyei kormányhivatalok ügyfélszolgálati irodái, az úgynevezett kormányablakok. Jelenleg a kormányablakoknál 61 ügyet lehet elintézni, így többek között a gyes és az anyasági támogatás igénylését, a vállalkozással kapcsolatos adatváltozások bejelentését, vagy internetes ügyfélkaput lehet nyitni az elektronikus ügyintézéshez. A kormányablakoknál az állampolgár megtudhatja, hogy hol, milyen ügyfélszolgálattal kell felvennie a kapcsolatot, milyen okmányokra van szükség az ügyintézéshez, és segítenek a nyomtatványok kitöltésében is.

A területi közigazgatásért felelős államtitkár asszony nemrégiben Cegléden köszönthette a kormányablakok 300 ezredik látogatóját, és elhangzott a sajtótájékoztatón, hogy 2013 végére várhatóan 300 kormányablak fog működni országszerte, ami tovább könnyíti az állampolgárok ügyintézését.

(16.40)

Kérdezem tehát az államtitkár urat, milyen tapasztalatokkal rendelkezik a tárca a kormányablakok eddigi működését tekintve. Várom megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 260 2012.07.02. 8:10  241-304

BÁSTHY TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk álló törvény egy nagyon fontos, az egész társadalmat érintő kérdéskört érint, és szinte nincs a társadalomnak olyan tagja, aki valamilyen módon a törvény és annak hatása által ne lenne érintett. Emlékezhetünk talán, idősebbek főként arra, hogy a rendszerváltás előtti időszakban, amikor tulajdonképpen minden hatalom és minden ellenőrzés joga gyakorlatilag államosított volt, akkor a '60-as, '70-es évek táján szembesültünk először egy olyan feladatmegosztással, amely a mezőőrök beállításával volt jellemezhető.

(21.30)

Rácsodálkoztunk arra, hogy mezőőrök járták a szövetkezeti és állami vagyon területeit, birtokait, olyan kevés jogosítvánnyal, hogy szinte fapuskás mezőőrök voltak, akiknek azt szokták mondani, hogy a fegyverüket csak a haláluk után öt perccel használhatják, akkor is csak külön engedély beszerzése esetén. Szinte nevetségessé váltak ezen keresztül, hiszen nem volt, aki tartott vagy félt volna tőlük.

Aztán a rendszerváltást követően a magántulajdon kialakulása, kiszélesedése, a tulajdonviszonyok megváltozása a felelősség megváltozásával is járt, és a társadalom helyett az őrzés-védés feladata is egyre inkább társadalmasodott, és a különböző szektorokban, különböző ágazatukban a saját feladatukká vált. Ez hozta aztán létre, terjesztette ki ennek a szükségszerűségét és követelményrendszerét, hiszen nem felejthetjük el azt, hogy a társadalom közérzetének alapvető kérdése a köz- és vagyonbiztonság. Azért, hogy ezt biztosítani lehessen, az elsődleges szereplő, az elsődleges jogalany, az alkotmányban a közrendért és a jogbiztonságért elsődlegesen felelős a rendőrség. De a rendőrséggel együttműködve azóta már nagyon-nagyon szerteágazó tevékenységet folytatnak a polgárőr szervezetek és a különböző ágazati szervezetek, amelyekről már több említést hallottunk az előzőekben, és sorolni lehetne őket - úgymint hegyőr, mezőőr, természetőr, vízőr - mint egy-egy terület nagyon fontos szereplőit.

A demokráciával, a szabadságjogok kiterjedésével sajnos a felelőtlenség is egyre inkább kiterjedt, teret nyert, és egyre több veszélyforrás van a társadalomban, a mindennapi életünkben, és ez a veszélyforrás a megfelelő védelmet igényli. Ezeknek a védelmi szervezeteknek a jogosítványai az eddigiekben hat törvényben voltak szabályozva, és ez a hat törvény bizony helyenként már ellentmondásosan működött, biztosította a lehetőségeket és a jogokat. Ezért nagyon időszerű és üdvözlendő a kormány által előterjesztett törvénytervezet, amely harmóniát, egységesítést, közös gondolkodást és közös cselekvést tesz lehetővé.

Külön figyelmet érdemel és számomra nagy örömet jelent az iskoláskorúakkal kapcsolatos lehetőségek szabályozása, a rendőri feladatok meghatározása, hiszen tudjuk azt, hogy nagyon sokrétű a fiataljaink veszélyeztetettsége. A veszélyeztetettség egy nagyon nagy része abból adódik, hogy hihetetlen mértékben megnőttek a köztünk lévő kulcsos gyerekek mellett azok, akik az életük nagy részét az utcán vagy közterületeken töltik el, és olyan körülmények között, hogy a rendőrnek bizony nagyon-nagyon korlátolt lehetősége van, a társadalomnak pedig főként a nagyvárosokban szinte abszolút nincs beleszólása ezeknek a fiataloknak az életébe, tevékenységébe. A kistelepüléseken, a falvakban még az utca is sokkal inkább nevel és felelősséget visel, felelősséget vállal a gyermekekért, az iskolásokért, ott még magától értetődő az, ha egy 14 év alatti fiatal, iskoláskorú iskolaidőben az utcán lófrál vagy nincs az iskolában. Ott nevén tudják szólítani. A nagy településeken, ahol nem mindenki ismer mindenkit, és a felelősségvállalás is sokkal kevésbé társadalmi jelenség, a rendőrségnek komoly szerepe, komoly feladata van, és ezt a feladatrendszert szabályozni kell. A rendőrség ilyen értelemben óriási lehetőséget is jelent.

Nagyon korrektül és egyértelműen szabályozza a törvénytervezet, hogy a rendőrnek hogyan kötelessége fellépni és milyen lehetőségei vannak arra, hogy a fiatalokat a tanítási idő alatt ellenőrizni tudják, és az elvárható magatartásra akár rendőri szigorral is kényszeríteni tudják őket. Amikor a tévé Csellengők című műsorában vagy a különböző médiákban találkozunk a fiatalokat ért tragédiákkal, akkor sokszor eszünkbe juthatna, milyen jó lett volna, ha ezt vagy azt a fiatalt időben, még az állomás előtt, vagy még az utcán, az iskolához közel valaki megkérdezte volna, hogy miért van ott, ahol van és hova indul, illetve hogy mi lesz vele. Ez ma erőteljes lépés ebben az irányban. Nagyon várom ezt a jogosítványt, és remélem, hogy élni fognak ezzel a lehetőséggel a rendőreink, mert szükség van erre a fiataljaink biztonsága érdekében, s nemcsak abban a vonatkozásban, nehogy bűnelkövetők áldozata legyen, hanem abban a vonatkozásban is, nehogy bűnelkövető legyen. Mindezért fontos a társadalom segítőkészsége, a társadalom együttműködése. S bizony tudjuk azt, hogy erre az ismeretleneknek, az idegeneknek nincs lehetőségük, nincs jogosultságuk sem, sőt bátorságuk sem, hogy megkérdezzék egy fiataltól, miért teszi azt, amit tesz, és miért ott van egy adott pillanatban, ahol van. Ez egy különösen üdvözlendő és jelentős területe a törvénytervezetnek, mint ahogy a többi területen is fontos az egységesítés. Korábban már többen elmondták, hogy milyen területeket érint átfogóan a törvénytervezet. Ez tehát egy nagyon fontos előrelépés a rend és a biztonság terén, amely nélkül a társadalom közérzete csak rossz lehet.

Remélem, hogy a törvény általános vitája után a jóváhagyása is megtörténik, és ez a közéletünkben, a mindennapjainkban éreztetni fogja a hatását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
260 62 2013.03.12. 2:05  55-88

BÁSTHY TAMÁS, a honvédelmi és rendészeti bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottsága a 2013. március 4-ei ülésén megvitatta a nemzetbiztonsági ellenőrzés új szabályainak megállapításáról szóló T/10102. számú törvényjavaslatot. A bizottság a javaslatot egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartotta.

A bizottsági ülésen a javaslat megvitatása során a részt vevő felek igen konstruktív magatartást tanúsítottak. Mivel a nemzetbiztonsági bizottság és a honvédelmi és rendészeti bizottság személyi összetétele között jelentős az átfedés majdnem minden párt részéről, ezért az ellenzéki észrevételek nagy része elhangzott mindkét bizottsági ülésen. A törvényjavaslat főbb irányaival az ellenzéki bizottsági tagok mind egyetértettek.

A javaslat jelentősebb változásait négy pont köré csoportosíthatjuk. A javaslat szerint a biztonsági ellenőrzés egyszintűvé válik, bevezetésre kerül a folyamatos ellenőrzés intézménye, a nemzetbiztonsági szolgálat érdemi döntése elleni jogorvoslat szabályai módosulnak, és az államszervezetben bekövetkezett szervezeti változásokra figyelemmel meghatározásra kerül a nemzetbiztonsági ellenőrzés alá esők köre.

Az ülésen számos témában érdemi vita alakult ki, és az elnök úr, aki egyben a törvényjavaslat előterjesztője, biztosította az ellenzéki képviselőtársakat, hogy a maga részéről támogatni fogja mindazon módosító javaslatokat, amelyek elősegítik egy szakmailag precíz törvény elfogadását. A bizottsági ülésen történteknek megfelelően a széles konszenzusra való törekvés véleményem szerint a törvényjavaslat ezt követő általános vitája során is érvényesülni fog.

Tisztelt Országgyűlés! A T/10102. számú törvényjavaslat alkalmasságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a bizottság 11 igen szavazattal, egyhangúlag támogatta, ezért javasoljuk a tisztelt Háznak ennek elfogadását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
325 258 2013.11.18. 1:50  253-311

BÁSTHY TAMÁS, a honvédelmi és rendészeti bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szeretném tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést, hogy az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottsága 2013. november 18-ai ülésén megvitatta a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, valamint a szabálysértési eljárásokkal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló T/13057. számú törvényjavaslatot. A bizottság a javaslatot 17 igennel, 5 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta.

Képviselőtársunk indítványa három különböző törvény módosítására tesz javaslatot. A szociális igazgatásról és ellátásról szóló törvény módosításának alapvető célja, hogy segítse a hazánk területén tartózkodó és idegenrendészeti, menekültügyi eljárást követően a szálláshelyekről, állomásokról kikerülő külföldieket. Továbbá módosítását kezdeményezi az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvénynek, amelynek célja, hogy növelje a rendőrség hatékonyságát azon szabálysértések esetében, amelyek során az egységes európai és nemzeti segélyhívó számot rendeltetésétől eltérő célból hívják fel.

Harmadrészt javaslatot tesz a képviselő úr a szabálysértési törvény módosítására, többek közt a járási hivatalok illetékességét illetően és a közérdekű munkával kapcsolatos költségviselési szabályokat illetően is.

Tisztelt Országgyűlés! A parlament honvédelmi és rendészeti bizottságának véleménye alapján az előterjesztést általános vitára alkalmasnak tartjuk és javasoljuk a tisztelt Háznak annak elfogadását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)