Felszólalás adatai
39. ülésnap (2006.11.28.), 284. felszólalás | |
---|---|
Felszólaló | Dr. Iván László (Fidesz) |
Beosztás | |
Bizottsági előadó | |
Felszólalás oka | felszólalás |
Videó/Felszólalás ideje | 10:13 |
Felszólalások: Előző 284 Következő Ülésnap adatai
A felszólalás szövege:
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Kedves Kollégák! Annyi minden elhangzott, és olyan súlyú kérdések vetődtek fel, hogy nekem alig marad mondanivalóm, de azért mindaz, ami elhangzott, pontosan arra a korcsoportra illik, még súlyozottabban, akiket úgy hívnak Magyarországon, hogy a magyar beteg. A beteggé váló idős, az idős beteg és a haldokló idős beteg problémái kerültek itt előtérbe mindabból, amit érezhetően és felelősséggel hallottunk ebben a kérdésben.
Amikor a kezembe vettem ezt az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló tervezetet, nagy elánnal és igyekezettel próbáltam értelmezni, és meg kell mondjam, hogy elsősorban az általános indoklásnál az első mondatok ragadtak meg, amikor "az egészségügyi ellátórendszer átalakítása és fejlesztése az egészségügyi reform meghatározó eleme" kifejezést olvastam.
"A reform és a fejlesztési program célja az emberek élettartamának növelése, egészségi állapotának javítása, valamint a területi és társadalmi csoportok közötti egyenlőtlenségek csökkentése, egy korszerű, hatékony és igazságos ellátórendszer megteremtése." Ez az igazságosság érdekes módon perszeverál. Visszatér utána a következő mondatokban is a méltányosság, az igazságosság, az igazságosabb, a hatékonyabb - nem is folytatom ezeket a szavakat, ezeket a fogalmakat.
Még kitérnék arra, hogy a tervezett hatások között a 4. pontban ilyeneket is megfogalmaz: "A tervezett új szabályozás hatására már az első lépésben kiegyensúlyozottabbá válik a kórházi kapacitások eloszlása. Működőképesebb, fenntarthatóbb, a szükségletekhez jobban igazodó szerkezet jön létre, és a törvény lehetőséget ad a későbbiekben a további kiegyenlítésre, a fejlesztéseknek a folyamatosan változó szükségletekhez és környezethez való igazítására." Meg kell mondjam, ennél a néhány mondatnál megálltam, megrendültem. Egyszerűen nem értem, hogy ha ilyen volumenű, úgynevezett konstruált rendszert hozunk létre, szerkezetátalakítást teszünk, hová lettek a betegek, vagy hová lesznek a betegek. Hová lesz a beteg ember? Hová lesz az idős beteg ember? Az egész tervezetből, az egész elképzelésből a kapacitás, az ágyátalakítás, a krónikus és aktív, a területiség... - és a legkülönbözőbb vizit- és egyéb díjakat illetően egyszerűen hova lett az idős beteg? A geriátriai alapvető hálózatépítésnek egy fejlesztési programban a nyomát nem lelem.
De nem lelem azt sem, hogy mi lesz a krónikus ágyakkal, mi lesz az úgynevezett katasztrófaágyakkal? Kik, honnan, mit fognak finanszírozni katasztrófaágyak címszó alatt? Hogy lesz ez az egész megoldva? De mondom, a geriátriának alapvetően mint szakmának, alapvetően mint humánus kötelezettségnek ebben az országban, ahol a népességünk 60 éven felüli rétege elérte a 20-21 százalékot, régiónként ordító különbségekkel... - olyanokkal, hogy 35-38 százalék, és olyanokkal, hogy 25-26 százalék és a többi százalékkal, és a regionalitásnak, a helyi erőknek az idősek ellátása önmagában probléma.
De vizionálom azt is, hogy egy idős beteg bekerül akut problémával a kórházba, most bármelyikbe. Ott az ellátás során, vagy valamilyen oknál fogva, ami az egészségügyi ellátásból, vagy más oknál fogva adódik, az idős beteg a többféle betegségéből, többféle sérülékenységéből fakadóan zavarttá válik, nyugtalanná válik. Mi lesz vele? Hova kerül? Áttesszük a pszichiátriára, mondják. Az áttett beteg a pszichiátrián krónikussá válik. De, mondjuk, annyira feljavul, hogy vissza lehet tenni, mert közben még kiderült, hogy szövődményként ki kell venni az epeköveit, meg kell operálni valamiért s a többi. Mi lesz ebben az egész, rendszer nélküli ellátási folyamatban a megoldás?
A kockázatok bővített újratermelése következik; a ráfordított összegek bővített fokozása. Óriási kockázatok halmozódnak fel. De mi lesz a pszichiátriai beteggel? Mi lesz azzal a pszichiátriai beteggel, aki relatíve valamilyen szintű rendeződés után hazakerül, és el kell járnia az ideggondozóba? Fel kell írni neki azt a gyógyszert, amit nem írhat fel a háziorvos. Nem írhat fel a szakorvos sem, csak a pszichiáter szakorvos. Hogy fogja ezekben az óriási különbségekben elérni? Semmiféle utalás nincs, a funkcionális, dinamikus feltöltése nem jelenik meg a szerkesztett, konstruált, az egészségügyi ellátórendszer fejlesztése című valamiben.
Van még egy ilyen mondat is, amit kiragadtam magamnak, mégpedig a következő, ez még a Zöld könyvben szerepel, de gondolom, hogy a Zöld könyv, a fejlesztési program és az Új Magyarország program nyilvánvalóan benne van ebben a tervezetben, ebben a konstruktumban: "Az emberhez méltó elmúlás körülményeit biztosító országos hospice ellátórendszert alakítunk ki." Hol van ennek a nyoma? Hol van ebben a fejlesztési tervben ennek a nyoma?
És visszakanyarodnék arra, hogy a realitástól oly messze eső konstruktumról van szó, amely miatt az aggodalmamat megint csak kifejezem. Az idős betegek morbiditási és mortalitási viszonyairól a demográfiai viszonyokon belül, amit már említettem, csak néhányat sorolok föl: jelenleg 70-80 ezer személy Magyarországon súlyos szellemi hanyatlással él a 60 éven felüli népességen belül.
A keringési betegségek dominálnak - tudjuk nagyon jól. A 65 éves és idősebb férfiak 50 százaléka, a nők 52 százaléka magasvérnyomás-betegségben szenved. A férfiak 12 százalékának, a nők 8 százalékának isémiás szívbetegsége van. Az időskorú férfiak 12, a nők 8 százaléka celebrovaszkuláris betegség miatt kerül regisztrálásra.
A rosszindulatú daganatok összességében: 50 ezer rosszindulatú daganatos beteget kezelnek kórházban, a daganatos betegek 50 százalékát; a cukorbetegség, a májbetegségek, a balesetek és sérülések - nem sorolom föl -, az idős korosztályon belüli többféle megbetegedés, különböző dinamikájával együtt.
(20.50)
Szubakut, akut, krónikus és visszatérő különböző betegségek - egymás mellett - gyógyszerelése, ellátása mindenféle szempontból bővítetten újratermeli akkor a ráfordítás összegét, újratermeli bővítetten a deficitet, amit szeretnénk elkerülni; és nem is szólok arról, hogy a nyomorúságot milyen mértékben növeli meg a függőség, a tehetetlenség és a kiszolgáltatottság szintjén.
Engedjék meg, hogy befejezésképpen azt is mondjam: úgy tűnik számomra és számunkra, sokunk számára - hiszen itt elhangzottak -, hogy az idős beteg mellett valamennyi beteggé váló ember ma egy orvos-egészségügyi és szociális iatrogénia áldozatává válik. Ez az iatrogénia azt jelenti, hogy ebből a rendszertelen rendszerből, a konstruktumból származó ártalmak tömegét fogja elszenvedni, egyszerűen azért, mert a hozzáférhetőség, az igazságtalanság, a differenciálatlanság, a karanténba szorítás és főleg a klisézése a meglévő konstruktum hatására termeli bővítetten újra a függőségét, a tehetetlenségét, a kiszolgáltatottságát.
Meg kell mondjam: a magam részéről sok-sok évtized tapasztalata, az idős betegekkel való foglalkozás, az idős pszichiátriai betegekkel való foglalkozás a klinikai szintektől kezdve egészen a járóbeteg-szintekig, úgy tűnik, azt sugallja, hogy ez a tervezet egy egészen más dolog, mint ami a mai magyar egészségügyön belül például az idősbeteg-ellátás szempontjából, az egészségmegőrzés szempontjából, a rehabilitáció szempontjából és nem utolsósorban az ápolás-gondozás szociál-egészségügyi kérdéseivel összefüggésben adhatna biztonságos előretekintést és támaszt.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
Felszólalások: Előző 284 Következő Ülésnap adatai