Készült: 2020.09.18.13:37:23 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
2 53 1998.06.25. 4:31  26-72

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársak! A benyújtott javaslat kapcsán az államháztartási törvény néhány paragrafusára szeretnék hivatkozni. Azért szeretnék erre hivatkozni, mert úgy gondolom, hogy amikor a kormánypártok előkészítették ezt a javaslatot, akkor vagy nem teljeskörűen, vagy egyáltalán nem vették figyelembe az államháztartási törvény előírásait.

Elsőként a 32. § (1) bekezdésére hivatkoznék, mely szerint a kormány a költségvetés végrehajtására kap felhatalmazást, ugyanakkor a költségvetést az Országgyűlés fogadja el. Hivatkoznék arra, hogy a 36. § szerint a költségvetés megalapozásához szükséges javaslatokat a kormány a költségvetési törvényjavaslat benyújtásakor terjeszti az Országgyűlés elé; értelemszerűen a módosításhoz szükséges javaslatok megalapozását is a módosítás benyújtásakor kell beterjeszteni.

Azt hiszem, a kormánypártok számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a javaslat 6. §-ában, illetve a módosított javaslat 5. §-ában megfogalmazott szöveg nem elégséges a helyzet orvoslására, tekintettel arra, hogy bennünket ugyan feddtek a módosító indítványok beadásáért, de immár kormánypárti módosító indítvány is érkezett az asztalunkra. Ez az indítvány egy problémát orvosol, azonban számos más probléma nem kerül orvoslásra. Megítélésünk szerint nem kerül orvoslásra az alábbi probléma: az alapokról szóló államháztartási törvényi rendelkezések szerint az a szabályozás, amely a Munkaerőpiaci Alapot immáron a nem tudom, melyik változatban elfogadandó minisztérium irányítása alá rendeli, nem rendezi annak a 4,1 milliárd forintnak a sorsát, amely a költségvetési törvény szerint ebből az alapból szakképzésre van tervezve. Úgy vélem, a javaslatból hiányzik ennek a végiggondolása.

Úgy vélem, a kormánypártoknak célszerű lenne me

gfontolniuk azt a módosító indítványt, amely - több minisztériumot, költségvetési fejezetet érintő módosításokra tekintettel - azt javasolja, hogy ezen módosításoknak a tartalmát az Országgyűlés illetékes bizottságával a kormánypártok ismertessék meg, és azt követően kerülhessen sor a költségvetéshez szükséges módosításokra, ha a parlament illetékes bizottsága mindezt megismeri, minderről vitát folytat le.

Többször hallottuk a kormánypártok részéről, hogy nincs szükség száz napra. Most úgy tűnik, hogy mégis szükség van, nem százra, hanem százhúszra. Úgy gondo

ljuk, arra van szükség, hogy az első beszámolási időszak is elkövetkezzen, nevezetesen: a módosítások következményeiről, ha és amennyiben lehetséges, százhúsz nap elteltével kérnénk, szintén a parlament illetékes bizottságának a beszámolóját.

Az a véleményünk - mint ahogy 1994-ben egy sokkal kisebb horderejű módosításnál ez szükséges volt -, hogy a kormánypártok kérjék az Állami Számvevőszék vizsgálatát az elvégzett módosítások szakmai, tartalmi, célszerűségi sze

mpontjainak a megítélésére. Úgy gondolom, ezek mindannyiunk számára megnyugtató garanciát jelentenek arra nézve, hogy azzal a jogkörrel, szabadsággal rendelkezve, amellyel a kormányalakító pártok élnek, az Országgyűlés ellenőrzési jogköre is megvalósulhat, éppen az Állami Számvevőszék bevonásával is.

A végén még két dologra reagálnék. Megítélésem szerint rendkívül helytelen az a nézet - amely elhangzott ma az expozéban -, miszerint az ágazati cél megvalósítását szolgálja a területfejlesztés. Úgy gondolom, hogy a területfej

lesztés semmiképpen nem egy ágazati cél megvalósítását szolgálja, ettől mi sokkal tágabban értelmeztük ezt a kérdéskört.

 

 

(16.50)

 

Szeretném kérni, hogy a majdan kormányzó pártok szintén gondolják ezt végig, és ha lehet, értelmezzék tágabb értelemben.

Még egy dologra reagálva: lehet, hogy ma itt, a parlamentben részletekkel foglalkoznak emberek, de igaz az a mondás, hogy az ördög a részletekben bújik meg. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
3 14 1998.06.30. 4:41  3-53

DR. VERES JÁNOS (MSZP)

: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A benyújtott törvényjavaslat kapcsán több módosító indítvány született, és az általános vitában hallhattuk azt a kritikát, hogy nem illik ily tömegű módosító indítvánnyal bombázni a kormányalakítás stádiumában a kormánypártoknak a minisztériumok elnevezéséről szóló elgondolásait. Ugyanakkor nagy örömömre szolgál az, hogy az ajánlásban szereplő javaslatok között van kormánypárti javaslat is, ráadásul olyan kormánypárti javaslat, amelyről azt gondolom, hogy szakmailag szükséges és kell is, és az ajánlásban támogatásáról is biztosította a bizottság.

Az a további észrevételem, hogy talán lenne még olyan pontja ennek a javaslatnak, amelyet érdemes lenne - ha másként nem, kormánypárti módosítással - tovább f

inomítani, hiszen láthatóan nem volt kellően végiggondolva a benyújtott törvényjavaslat. Erre tennék most javaslatot.

Az első az, hogy noha a 14. számon képviselőtársaimmal együtt beadott módosító javaslatot az alkotmányügyi bizottság egyharmada sem támog

atta, azt gondolom, mégis érdemes lenne a tisztelt kormánypárti oldalnak végiggondolni, hogy elég slendrián megfogalmazás az, amikor a költségvetési törvényt csak a la nature költségvetési törvényként illetjük.

Meglehetősen szokatlan, hogy egy majdan elfogadásra kerülő törvényben a hivatkozott törvénynek nem a pontos elnevezése szerepel, ezért ismét felhívnám a figyelmüket arra, hogy ha lehetséges, a vita további szakaszában ezt a problémát próbáljuk meg orvosolni. Nevez

etesen úgy, ahogyan az a közlönyben is megjelent: a költségvetési törvényre való hivatkozást teljes névvel és szövegszerűen kell megtenni a mostani törvényjavaslatban is.

A másik pont az lenne, hogy a jogkörök megosztásáról szólva ez a javaslat egy kérdéskört, úgymond, elfelejt, és javaslom, hogy a továbbiakban ez szintén kerüljön korrigálásra. Nevezetesen: a privatizációs tárca nélküli miniszter nevesítetten jelenik meg több magyar jogszabályban, törvényben, és a mi eddigi ismereteink szerint ezeket a fajta

jogköröket, feladatokat, amelyeket törvényben név szerint így rögzítenek magyar jogszabályok, célszerű lenne szintén törvényben a helyükre tenni, pontosan valamelyik - az új rendszerben is működő - miniszterhez rendelni. Erre nézve szintén van bent kapcsolódó módosító indítvány, és javaslom, hogy a tisztelt kormánypárti oldal mérlegelje ennek elfogadását is.

A harmadik gondolat, amely szintén a 14. ajánlási pontban szereplő módosító indítvány részeként a tisztelt Ház előtt van, az a gondolat, mely szerint a minisztériumok feladatmegosztása közötti változtatási szándék jelenleg olyan mértékű, hogy úgy gondoltuk és úgy gondoljuk most is, hogy talán célszerű lenne a költségvetési fejezetek közötti megosztási arányok, változtatások szándékairól - amit kormány

párti hozzászólók korábban ismertettek, hogy később fog kialakulni - a parlament illetékes bizottságát, nevezetesen a költségvetési és pénzügyi bizottságot tájékoztatni. Erre volt példa ez elmúlt négy évben, hogy jelentős változtatások esetén úgy születtek meg döntések, hogy a kormány - mielőtt a kormány maga döntést hozott volna felhatalmazások alapján - a parlament illetékes bizottságát tájékoztatta. Az illetékes bizottságnak bemutatta az ezzel együtt járó költségvetési kiadásokat, bemutatta ezek megalapozottságát, és azt hiszem, ez a fajta gondolat szolgálná azt is, hogy a költségvetési törvény beterjesztésekor, annak módosításának előterjesztésekor szükséges a megalapozottságról is tájékoztatni a parlamentet.

Nagyon remélem, hogy a vita további szakaszába

n ez a gondolat is akceptálásra kerülhet a kormánypárti oldalról, és akkor ennek révén elérjük azt a célunkat, hogy noha a kormánypártok joga eldönteni, hogy milyen struktúrában működjenek a minisztériumok, azonban ennek a döntésnek a pontos, szakszerű, megalapozott, jogszabályban történő megjelenése talán közös érdekünk is, és talán mindannyiunknak fontos szempont lehet az, hogy ez olyan megalapozottsággal történjen meg, amire az iménti néhány pontban már utaltam. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 44 1998.09.14. 14:12  27-64

DR. VERES JÁNOS, az MSZP képviselőcsoport nevében: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan módosítási javaslat fekszik előttünk, amellyel kapcsolatban sokféle érv hangzott már el mind a mai napon itt, a parlamentben, mind pedig a sajtó nyilvánossága előtt az elmúlt hetekben. Az érvek két részre bonthatók. Egyrészt politikai, másrészt szakmai érvekre.

Miután Kósa Lajos az imént bizonyos értelemben egyfajta értetlenségének adott hangot, szeretném a tekintetben megnyugtatni, hogy van olyan szakmai tartalma ennek a javaslatnak, amelyet lehet támogatni, és feltehetően az MSZP támogatja is abban az esetben, ha bizonyos feltételekkel módosításra kerül a benyújtott javaslat.

Ilyen szakmailag, azt gondolom, indokolt, elfogadható, logikus változtatási szándék az, hogy a társadalombiztosítás alrendszerének költségvetése egyszerre kerüljön beterjesztésre a Házhoz az állami költségvetéssel. Az elmúlt években költségvetési ügyekben járatossá vált képviselőtársaim mindegyike egyetért azzal - az ellenzéki oldalon is -, hogy sok problémát jelentett, hogy nem láttuk egyben a két fontos alrendszer ügyeit. Nem láttuk egyszerre ezeket az ügyeket, és nem mindig volt kellő idő a pontos jogszabályi szinkronok megteremtésére. Azt hiszem tehát, hogy a benyújtott törvényjavaslatnak az a része, amely ezt hivatott megteremteni, szakmailag valószínűleg elfogadható, támogatható javaslat is lenne. Természetesen az a mód, ami ezt megelőzte a társadalombiztosítási önkormányzatok megszüntetésével, a kormány irányítása alá vonással kapcsolatban, nyilván nem a mi ízlésünknek megfelelő volt, ahogyan ez megtörtént, ebből következően az előzményekkel kapcsolatban van némi vita közöttünk; de ha tisztán a dolog költségvetési részét nézzük, akkor ezen a ponton közös pont is található köztünk.

Nagyobb gond van azonban a látszólag tisztán technikai jellegű időpont-módosításokkal. Nagyobb gond pedig a következők miatt van: ha 1998 szeptemberében egy ilyen javaslattal áll elő a kormány, és ezt a javaslatot a következő megválasztott új kormány első évére datálja mint először érvényesítendő javaslatot, azt gondolom, minden rendben van. A probléma azzal van, hogy 1998-ban már rögtön októberben ezt kívánja alkalmazni, ezt a gyakorlatot kívánja követni, és ilyen módon több szempontból is eléggé furcsa időponti kényszereket teremt a kormány, illetve a kormánytöbbség, amennyiben ebből törvény lesz, amire most jó esély van.

Ezek az időponti zavarok a következők: bármennyire is elhangzott az, hogy az ÁSZ bizottsági üléseken részt vevő vezetőinek véleménye szerint a véleményezés ezalatt az időszak alatt megtörténhet, az én eddigi években szerzett tapasztalataim alapján azt tudom mondani: ahhoz, hogy alapos vélemény szülessen, szükség volt arra a bizonyos korábban gyakorlatban volt 30 napos pihenésre: azaz a beterjesztéstől számított 30 napon belül a parlament nem kezdte el a költségvetési törvényjavaslat tárgyalását. Eddig lehetőség volt arra, hogy az ÁSZ véleményét megismerjük, lehetőség volt arra, hogy ki-ki elmélyedjen a saját maga érdeklődésének megfelelő területek beterjesztett számaiban, és ilyen módon kialakíthassa a saját maga véleményét az adott ügyekről. Ezt követően ez nyilvánvalóan lehetetlenné válik, hiszen ha az október végi beterjesztési időpontot veszem figyelembe vagy netán a november 15-ei részletes füzetek beterjesztési idejét - amire a pénzügyminiszter úr ugyan expozéjában egy halvány ígéretet tett, mely szerint igyekeznek ezt hamarabb megtenni, ezzel is érzékeltetve, hogy ez a november 15-e nagyon-nagyon késői időpont a részletes számok megismerésére - ha tehát ez netán bekövetkezik, számításom szerint akkor is csak úgy bonyolítható le a vita, ha gyakorlatunkba szinte a heti kétszeri ülésezés gyakorlatát behozva fogja a parlament a költségvetést tárgyalni december hónapban. Még egyszer mondom: a legnagyobb probléma az, hogy sem az ÁSZ véleményezésére nem látjuk kellően rendelkezésre állni az időt, sem pedig a képviselőknek a javaslatban fogalmazottak megismerésére.

Még egy nagy problémát látok 1998 szeptemberében a beterjesztett javaslat kapcsán. A gazdasági bizottság előadói mindkét oldalról hivatkoztak erre a gondolatkörre, én azonban szeretném ezt még hangsúlyosabbá tenni. 1998-ban egy olyan speciális helyzet van Magyarországon - túl azon, hogy a kormánynak nem volt ideje még kellő mértékben áttekinteni a '99. évi költségvetési ügyeket - amely röviden úgy fogalmazható meg, hogy viszonylag jó pénzügyi helyzetben van az ország. Ezt az új kormány is elismerte, hiszen többszöri megnyilatkozások alapján is lehetőségét látják annak, hogy a költségvetési hiány a tervezett mérték alatti módon realizálódik 1998. év végére, de egy olyan helyzetben, amikor nagyfokú bizonytalanság és bizalmatlanság van jelen a gazdasági szereplők között. Ennek egyik jele a tőzsdei folyamatok mindannyiunk által ismert trendje - amelyet, azt hiszem, most már lehet trendnek nevezni az elmúlt 30 nap történései alapján -, másik jele pedig a körülöttünk lévő világban lezajló folyamatok, a néhány európai országgal kialakult viszonylag kemény konfliktus és ennek immáron nehezen tagadhatóan Magyarországra is ható következményei.

Akkor, amikor ilyen helyzet van egy országban, megítélésünk szerint nem lehet megengedni azt, hogy a kormány késlekedjen egy egyértelmű jelzéssel a gazdasági élet szereplői felé, amely világossá teszi, hogy milyen költségvetési politikát kíván folytatni a következő évben a kormány, amely világossá teszi azt, hogy a sokszor hangoztatott inflációcsökkentési szándékok vajon milyen mértékben vannak megalapozva a '99. évi költségvetésben, vajon milyen mértékben lehetséges a sok területen sok rétegnek megígért és biztosítani szándékozott kedvezmények nyújtása már '99. évtől. Az imént Kósa Lajos több olyan pozitív dolgot mondott el, amely alapján teljesen nyilvánvaló, hogy a kormánynak az lenne az érdeke, hogy minél hamarabb terjessze be azt a költségvetést, amely lényegében a korábban megígértek mindegyik pontjának teljesítését tartalmazni fogja. Ezért tehát azt gondolom, hogy az országnak is az lenne az érdeke, hogyha ezt mielőbb megismerhetné a nyilvánosság.

Azt hiszem tehát, hogy nem lehet kellő szavakkal hangsúlyozni a kormány felelősségét, nem lehet kellő hangsúlyt adni ennek a felelősségnek akkor, amikor a gazdasági életben mind jelentősebbé váló bizonytalanság és bizonyos értelmű bizalmatlanság is övezi ezt a fajta huzavonát, ami most zajlik a Parlament falai között. Ezért tehát azt hiszem, hogy 1998-ban arról igenis lehetne konstruktívan is tárgyalni egymás között, hogy - okulva a három kormányváltó év tapasztalatából - valóban legyen egy másfajta szabályozás az államháztartási törvényben, de szerintem és szerintünk '98-ban a magyar költségvetés helyzete, a magyar gazdaság helyzete és Magyarország összességében nem engedheti meg azt, hogy egy ilyen bizonytalanság még további hetekre érvényben maradjon, az országban továbbra is meglegyen.

 

 

(16.40)

 

 

Rendkívül problémásnak tartom az előterjesztésnek azt a pontját is, amely általában 30 napos késedelmet tartalmaz az őszi időszak beterjesztéseinek időpontját illetően. Egy esetben tesz ebben kivételt, nevezetesen: a helyi önkormányzatoknál a 30 napos késedelem lehetőségét 15 napra csökkenti. Tehát miközben a kormányzatnak megadja azt a lehetőséget, hogy 30 nappal később terjessze be megfelelő tartalommal a parlamenthez a javaslatait, eközben a helyi önkormányzatok csak 15 napos késedelmi lehetőséget kapnak. Ráadásul ha figyelembe veszem azt is, hogy a részletes füzetek beterjesztéséhez a november 15-e a mostani javaslatban szereplő határidő, eléggé problematikusnak ítélhető, vajon milyen megalapozottsággal fogják tudni azok a helyi önkormányzatok, amelyeknél nem fognak rendelkezésre állni a központi költségvetés megfelelő információi, költségvetési terveiket elkészíteni és beterjeszteni a testületeikhez. Arról most nem is beszélek, hogy milyen mértékű szaktudásbeli különbség lehet a helyi önkormányzat és mondjuk a kormányzati apparátus között, de ezt is figyelembe kellene venni. Azt gondolom tehát, hogy az egyébként 30 napos késedelem önkormányzatok esetében 15 napra történő szűkítése méltánytalan az önkormányzatokkal szemben.

Kósa Lajos már hivatkozott rá, hogy 1994-ben milyen időrend alakult ki, mi is történt. Miután ma már hozzászólásban elhangzott, hogy '94-ben volt egy pótköltségvetési kényszer, és volt egy pótköltségvetés, és ezt követően került sor a költségvetés beterjesztésére, én azért még egy fontos körülményre hívnám fel a figyelmet. 1994-ben az akkori költségvetés beterjesztése 41 nappal hamarabb történt meg, mint az önkormányzati választások dátuma.

Azt hiszem tehát, ha a Kósa Lajos által elmondott érvek alapján a Fidesz úgy gondolja, hogy a különböző ígéretek tartalmilag szerepelni fognak a '99. évi költségvetésben, talán minden zokszó nélkül meg lehetne tenni azt, hogy a '98. évi önkormányzati választások előtt beterjesztésre kerüljön a '99. évi költségvetés, tartalmazva azokat a pozitív dolgokat, amelyek azért, köztünk legyen szólva, nem minden kormányzati előterjesztésben egyértelműen úgy olvashatóak, ahogyan ez most itt elhangzott a mai nap során, de nyilván újabbnál is újabb előterjesztések készülnek, és ezek alapján lehetett mondani azt, ami ma elhangzott. Azt gondolom, ekkor lehet olyan szakmai kompromisszumra jutni egymás között, hogy egyébként pedig a következő választási évben, azaz 2002-ben - hiszen mi sem gondolkodunk rendkívüli választásra történő felkészülésben vagy ahhoz történő államháztartási törvény-igazításban - az a fajta időrend, amely szerepel a mostani javaslatban, bizonyos korrekciókkal esetleg még érvényesíthető lenne. Bizonyos korrekciókra azért utalok, mert az ÁSZ számára rendelkezésre álló időt ehhez képest mindenképpen növeli lenne célszerű még akkor is, ha a képviselők számára relatíve rövidebb idő áll majd rendelkezésre.

Összességében tehát frakciónk álláspontjaként azt tudom rögzíteni, hogy a beterjesztett javaslatnak létezik olyan szakmai tartalma, amely néhány ponton történő - elsősorban időpontbeli - korrigálással általunk is elfogadható formára módosítható. Erre vonatkozóan képviselőtársaimmal közösen több módosító javaslatot is nyújtottunk be; van olyan, amelyik erre az évre speciális szabályokat írna elő, és van olyan, amelyik a további években megfelelő szabályozást rögzítene azért, hogy a törvény is betartható legyen, és a majdan megválasztandó kormány se érezze úgy, hogy nem tudja kellőképpen áttekinteni az ügyeit, és nem tudja kellőképpen megalapozni a következő évi költségvetés tervezetét.

Azt hiszem, ebben az esetben senkinek nem kellene arról vitatkozni 2002-ben e Ház falai között, hogy vajon az önkormányzati választások időpontja és a következő évi költségvetés beterjesztése között milyen összefüggés állapítható meg. Leginkább pedig az a ma már bizonyos szempontból itt elhangzott lehetőség is módot nyújt erre, ha figyelembe vesszük azt, hogy az országgyűlési választások nemcsak májusban, hanem áprilisban is lehetnek. Ezt követően természetesen sokkal könnyebb lehetősége van az immáron felálló új kormánynak arra, hogy áttekintse az ügyeket, és megfelelő időben benyújtsa ezeket a javaslatokat.

Összességében tehát azt tudom mondani, hogy a beterjesztett módosítási javaslatok ilyen módon, ahogy be vannak terjesztve, számunkra el nem fogadhatóak; több olyan módosítási lehetőséget látunk, amelyekre nézve kezdeményezést is tettünk. Ezen kezdeményezések fogadtatásától függ az, látunk-e arra módot, hogy a valóban három kormányzati váltóév figyelembevételével szerzett tapasztalatok alapján tartósnak is nyilvánítható, tartósnak is gondolt Áht.-módosítást fogadjunk el. Ez attól is függ, a bizottsági vitákban ez hogyan fog majd alakulni; ámbár ebben némileg pesszimista vagyok, miután ma délután, valamikor négy óra körül egy olyan tárgyalási menetet fogadott el a Ház többsége, amely elég nehezen ad módot és lehetőséget arra, hogy érdemben megvitassuk azokat a javaslatokat, amelyeket az imént én vázlatosan ismertettem, és amelyek nyilván le vannak adva írásban a Ház megfelelő szobájába.

Azt remélem ugyanakkor, hogy kormánypárti képviselőtársaim is el fognak gondolkodni, és talán megpróbálunk egy olyan megoldást találni, amely a távlatok szempontjából is jó megoldás lesz, és miután - ahogy Kósa Lajostól elhangzott - a Fidesznek igazán nincs mitől tartania az önkormányzati választások kapcsán a '99. évi költségvetés beterjesztésétől: terjesszék be ezt a bizonyos költségvetést, lássuk a medvét; ezt követően a parlament ülésein vitassuk meg a '99. évi költségvetést.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 237 1998.09.15. 2:15  218,230-254

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Két dologra szeretnék reagálni. Az elmúlt négy év alapján, azt gondolom, eléggé világossá vált mindenki számára, hogy a Nemzeti Bank függetlensége egy kormánytól való függetlenséget jelent majd Magyarországon. Erre vonatkozóan a jegybanktörvény egyértelműen rögzít mindent. Azt gondolom, az elmúlt év tapasztalata alapján a jelenlegi kormánypárti, akkor ellenzéki képviselőtársaink is meg tudják erősíteni, de mi magunk is nyugodtan elmondhatjuk, hogy a Nemzeti Bank a parlamentnek köteles beszámolni, kötelezettségeinek eleget tett minden egyes alkalommal.

A parlament költségvetési bizottságában meglehetősen szenvedélyes és éles viták bontakoztak ki a tekintetben, hogy milyen legyen a Nemzeti Bank által előzetesen a következő évre követett monetáris politika fő vonala, és amikor az országban olyan helyzet volt, akkor a költségvetési bizottság minden egyes alkalommal meghallgatta, megvitatta a helyzetértékelést. Feltehetően ezzel az eszközzel is befolyásolta a Magyar Nemzeti Bank politikájának alakítását.

Nagyon fontos dolognak tartom 1998 nyár végén, ősz elején, hogy a Nemzeti Bank eme relatív függetlensége ma Magyarországon megvan, hiszen ilyen módon lehetőség van arra, hogy a Nemzeti Bank a maga eszközeivel is részt vegyen ama közös célunk elérésében, amely az infláció csökkenését jelenti, és ezt a bank a maga eszközeivel támogatja. Erről több alkalommal hallottuk a nyilvánosság előtt megnyilatkozni a bankelnök urat is. Azt gondolom, ebben a parlamenti pártok tulajdonképpen egységes támogatásukkal is biztosíthatják a Nemzeti Bankot. E tekintetben nem egy mindenkitől való függetlenségről van szó, szerencsére nem is így érvényesült az elmúlt időszakban.

A másik momentum, amire reagálni szeretnék az, hogy itt bizonyos adómentességekről volt szó. Szeretném azt hangsúlyozni, hogy ezen adómentességek mikor keletkeztek. Nem 1995-96-ban keletkező adómentességekről van szó, hanem egy korábbi rendszerből hozott adómentességekről. 1994 és '98 között éppen a normativitás volt jellemző az adótörvények módosítására, az új adótörvények megalkotására. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 245 1998.09.15. 2:22  218,230-254

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Két dologra szeretnék reagálni. Egyrészt pontosítanám azt, hogy milyen módon is kerül a parlament elé a Nemzeti Bank éves jelentése. Nem ellenőrizetlenül, hanem egy más típusú ellenőrzés után kerül a parlament elé, nevezetesen a Nemzeti Banknak a valamikori Big-Six - ma csak Big-Five - egyike által, könyvvizsgáló cég által ellenőrzött éves jelentése kerül a parlament elé. Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi szakmában mindenütt elismert, olyan auditor cég ellenőrzi a Nemzeti Bank tevékenységét pénzügyileg, amelyet a világ más országában is, így Magyarországon is elfogadnak.

Ezen kívül még két momentumra hívnám fel a figyelmet, hiszen ha már a parlament ellenőrzéséről beszélünk, ezt sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Nevezetesen: a parlamenti bizottságok meghallgatják a jegybanktanács tagjainak jelölt embereket. Ebben a ciklusban is sor került már arra, hogy a parlament költségvetési és pénzügyi bizottsága egy ilyen jelöltet, nevezetesen Kornai János urat meghallgatta a kinevezését megelőzően. Ez természetesen arra szolgál, hogy a parlamenti képviselők megismerhessék azokat a gondolatokat, amelyek alapján a jegybanktanács tagjai a jegybank függetlenségét garantálják és biztosítják a továbbiakban is. Azt hiszem, ezt sem szabad figyelmen kívül hagynunk akkor, amikor eme lépésekről beszélünk.

És az utolsó momentum az, hogy amikor 1996-97-ben úgy látta a parlament, hogy célszerű az iménti ellenőrzésen túlmenően egy adott ügyben más ellenőrzést is igénybe venni, akkor az Állami Számvevőszékhez fordult, és azt kérte, hogy az Állami Számvevőszék ellenőrizze azt a konkrét ügyet, amelyről itt a vita már egyébként a mai napon kibontakozott. Az Állami Számvevőszék igenis lefolytatta ezt az ellenőrzést, és ellenőrzésének eredményét a parlament elé terjesztette. Ezt követően történt meg az a bizonyos adósságcsere, amelynek megítélésében nyilván nem fogunk egyetérteni, ez teljesen nyilvánvaló dolog számomra, de azt tudom csak ezzel érzékeltetni, hogy igenis a parlament a legfontosabb ellenőrző szervezetéhez is fordult az ellenőrzés eme szakmai funkcióját megvalósítandó.

Tehát úgy gondolom, hogy az ellenőrzés több szegmensében biztosított, és azt hiszem, hogy a magyar jegybanktörvény e tekintetben nehezen lenne támadható.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 82 1998.10.20. 2:11  23-25,67-103

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Két bibi mégiscsak van a költségvetés hiánya kapcsán. Azt gondolom, nehéz lenne vitatni, hogy adótörvényekről úgy véleményt formálni, hogy nem tudjuk, mennyi a kormány által 1999-re az adott adónemből tervezett bevétel, elég nehéz. Márpedig ezt mi ma nem tudhatjuk. Legalábbis én semmifajta olyan tájékoztatást nem láttam, amelyben egzakt módon le lenne írva, hogy az egyes adónemekből a kormány '99-re mennyi bevételt tervez. Ez igaz a ma tárgyalt két adónemnél is, és igaz a tegnap tárgyalásra került adónemek esetében is.

Ezért tehát azt hiszem, az a kritika, amely elhangzik részünkről a tekintetben, hogy az adótörvények tárgyalása a költségvetéssel együtt lenne célszerű, talán mégis csak megalapozott. Az a hivatkozás pedig természetesen igaz, hogy önöknek törvényes joguk van erre, hiszen többséggel elfogadták azt a törvényt, ami október végéig lehetővé tette a költségvetés benyújtását, de természetesen abban a vitában mi más álláspontot képviseltünk, és ha ezt az álláspontot következetesen fenntartjuk, akkor az talán nem hiba a mi részünkről.

A másik észrevételem pusztán annyi lenne, hogy már csak azért is izgalmas lenne ezt a bizonyos költségvetés-tervezetet látni, mert itt a mai napon különböző sajtóhírek alapján értesülhettünk arról, hogy olyan gyökeres változások is szerepelni fognak a költségvetésben, mint alapok megszüntetése, beintegrálása tárcafejezetekbe. Lényegében adótörvény jelleggel tárgyalt törvénymódosítási javaslatokat is érintő kérdésről van szó, és eléggé furcsán lehet erről nekünk véleményt formálni, miközben tegnap este még egyikünk sem értesülhetett arról, hogy ilyen szándéka van a kormánynak. Ma a sajtóból tudunk arról, hogy a kormány ilyen szándékokat fontolgat, illetve feltehetően a költségvetési törvényjavaslatban ez szerepelni is fog.

Elég nehéz helyzetbe hozzák önök az ellenzéki frakciókat, amikor ilyen módon kell nekünk adótörvényekről, illetve termékdíjról és más, egyéb elvonási tételekről véleményt formálni a vitában.

Zsikla képviselő úrnak csak annyit szeretnék mondani, hogy képviselőtársam sajtótájékoztatóra ment el az imént, de miután hallotta, hogy önök hiányolták, ezért már, azt hiszem, vissza is érkezett a terembe.

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 94 1998.10.20. 1:54  23-25,67-103

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Mádi László! A megszólíttatásra csak az a reagálásom, hogy én azt gondolom, mindketten tudjuk, mi a különbség a tájékoztató és a költségvetési törvény tervezete között. Legalábbis úgy emlékszem, hogy az elmúlt években ellenzékiként Mádi László tudta ezt, ellenzékiként kellő mértékben hangsúlyozta minden egyes bizottsági ülésen, a plenáris ülésen és minden más fórumon.

Én azt hiszem, hogy egy tájékoztató az tájékoztató, és nem többre szolgál, főleg miután azt halljuk mindenhonnan, hogy azért lényeges változások is bekövetkezhetnek az utolsó napokban bizonyos tételek esetében. Bizonyos tételek pedig kimaradtak, például az áfatörvényből az a bizonyos 400 ezer forintos ügy, amely már a sajtóban úgy jelent meg, mintha ez már tény lenne, miközben az Országgyűlés elé került anyagban ez nem úgy jelent meg. Ez azt jelenti csak az én számomra, hogy én ezt a költségvetés tervezetéből fogom tudni, és nem azt, amit önök, úgymond, a mi oldalunkról most hiányoltak. Mi nem a kiadási tételeket várjuk minden egyes tételnél, nem ez a fontos számomra, hogy ez miként fog alakulni, hanem a költségvetés másik oldala, a bevételi oldal lenne nagyon fontos számomra.

Keller László utalt arra, hogy van olyan kiadási tétel, amit szerettünk volna látni, hiszen nagyban összefügg az Art. beterjesztett módosításával. Megítélésem szerint is, de abban, amire ő utalt, az a fontos szerintem, hogy nem az elosztási oldalt szeretnénk mi az adótörvények kapcsán vitatni vagy ismerni, hanem azokat a bevételi arányokat, amely bevételi arányok nélkül elég nehezen állapíthatók meg az egyes adók közötti arányok is, másrészt pedig az egyes adón belüli tételek arányai.

Ezért tehát azt gondolom, önöké a felelősség azért, hogy ma a Ház nincs abban a helyzetben, hogy összefüggéseiben tudná kezelni, összefüggéseiben ismerhetné és összefüggéseiben tudna véleményt alkotni ezekről a kérdésekről. Ez a felelősség mindenképpen az önök kormányáé, az önök frakciójáé! Ezért mi csak korlátozott mértékben tudunk bizonyos ismeretekkel rendelkezni, amit nagyon sajnálok.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 129 1998.11.10. 2:10  128-134

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Ismét pártkato

nát - ha egy fiatal hölgyet ennek lehetne nevezni, tennénk fel a kérdést - ültettek egy nemzetgazdasági szempontból fontos állami tulajdonú cég vezérigazgatói székébe. Újságcikkekből, illetve egyéb forrásokból úgy tűnik, hogy gyors, elhamarkodott és jogellenes személyi döntés született.

Az 1996-ban több mint 90 százalékos egyetértéssel elfogadott 1996. évi IL. törvény 7. § (2) bekezdése kimondja, hogy ügyvezetéssel csak büntetlen előéletű, felsőfokú iskolai végzettséggel és legalább hároméves szakmai gyakorlattal rendelkező személyt lehet megbízni, feltéve, hogy nincs jogerős határozattal megállapított köztartozása. A 7. § (3) bekezdése kimondja azt is, az ügyvezetésre jelölt személyről a megbízatást megelőzően 30 nappal, a jelölt részletes szakmai önéletrajzának megküldésével, a felügyeletet tájékoztatni kell. A törvény e szakaszában megfogalmazott követelmény alól nem ad felmentési lehetőséget sem a miniszter úrnak, sem az államtitkár úrnak.

A közraktározás a mezőgazdasági finanszírozás, termelésszabályozás egyik legfontosabb pillére, amit hosszú évek munkájával sikerült bevezetni, elfogadtatni. Veszélyesnek tartjuk, hogy az eddigi, a mezőgazdasági termelők szerint is alkalmas vezérigazgatót bár jogszerűen, de nem kellő körültekintéssel leváltották, és helyére olyan személy került, akiben az érdekeltek nem látnak megfelelő szakmai garanciát. Akár a vezetőcsere jogszerűsége, akár indokoltsága oldaláról vizsgáljuk az ügyet, az agrárgazdaság szempontjából rendkívül fontos közraktári tevékenység miatt itt, a törvényhozás fóruma előtt kell tisztázni a jelenlegi helyzetet, és korrigálni ezt az elfogultnak tűnő személyi döntést.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az ismertetett törvényhelyek alapján kérdezem: jogszerű volt-e a Concordia Közraktározási Rt. új vezérigazgatójának kinevezése? Várom megfelelő indoklását a kinevezés jogszerűségéről és annak szakmai megalapozottságáról is. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 133 1998.11.10. 1:12  128-134

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Ön sok mindenre válaszolt a kérdésre adott válaszában, de arra, amit én feltettem, nem. Azt gondolom, hogy kevés kétség lehet afelől, amit ön kétségesnek tekint, tehát nevezetesen, hogy az ügyvezetés részének tekinthető-e egy cég vezérigazgatója - elég sajátos értelmezés, amit öntől hallottunk. Úgy gondolom, a tekintetben is elég kevés kétség lehet, hogy ha valaki iskolai tanulmányokat folytatott két évvel ezelőtt, akkor nehezen szerezhetett hároméves szakmai gyakorlatot. (Derültség az MSZP padsoraiból.)

Ezek után pusztán még arra szeretnék utalni, hogy az a bizonyos taggyűlés, amely kimondta ezt a döntést, nem teljes mértékben abban az összetételben hozta a döntését, amire államtitkár úr utalt. Miután ön utalt arra, hogy fennáll egy jogvita és nem szeretné, ha ez a jogvita kikerülne az államigazgatási eljáráson belül, szeretném elmondani, hogy a kormánypárti képviselő urak közül többen utaltak már arra, hogy büntetőügyekben van ilyenfajta korlát, ebben az ügyben nincs. Azt gondolom, hogy célszerű lenne, ha a parlament illetékes bizottsága vizsgálná meg, hogy vajon az a bizonyos közraktározási törvénypont hogyan értelmezendő a továbbiakban.

Ezért kérem a Házat, hogy ne fogadja el a választ. Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 192-194 1998.11.10. 1:06  186-195

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr.

 

ELNÖK: És kérem a képviselőtársakat, csendben hallgassuk! Tessék, öné a szó.

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tekintettel arra, hogy az időrendre vonatkozó beosztási javaslatot a hétvégén kaptuk meg, és abban az a sajátságos számsor is olvasható, mely szerint a független képviselő kapott egy perc tévé előtti időt, majd kapott egy következő napon egy perc hozzászólási időt, és kapott pénteken is egy perc hozzászólási időt, úgy gondoljuk, hogy figyelembe véve Kupa Mihály úr szakmai hozzáértését is a témához, az MSZP frakciója a számára szükséges hozzászólási idő kiegészítéseként felajánl tíz perc hozzászólási időt. (Taps az MSZP soraiban.)

Ha úgy gondolja a Ház más frakciója is, hogy a Kupa úr számára szükséges időt ilyen módon biztosítani lehet, akkor azt gondolom, hogy a számára egy méltányosabb megoldást lehet találni, mint ami a mostani javaslatban szerepel.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 201 1998.11.16. 5:22  173-206

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Többen érintették a javaslat több pontját, én Horváth Balázs képviselő úr azon mondatához szeretnék kapcsolódni, amely arról szól, hogy milyen módon kíván kormányozni ez a kormány - ezt mutatja meg ez a javaslat. Konkrétan a javaslatnak azzal a paragrafusával szeretnék foglalkozni, amely meglehetősen sajátságos módon, de lényegében a területfejlesztési törvényt módosítja. Mégpedig abban az összefüggésben módosítja a területfejlesztési törvényt, hogy ettől kezdve meghatározza azt, hogy a megyei fejlesztési tanácsokban mely minisztériumok képviselőinek kell hogy helye legyen.

Az eddig kialakult gyakorlat szerint a megyei területfejlesztési tanácsok szabadon dönthettek arról, hogy a területfejlesztéssel foglalkozó minisztérium képviselőin kívül mely minisztériumok kapnak képviseleti lehetőséget a fejlesztési tanácsokban szavazati joggal. Miután ezt gyökeresen megváltoztatja ez a javaslat, azt hiszem, talán nem oktalanság azt a megjegyzést megengedni magamnak, hogy nyilvánvalóan egy sokkal határozottabb és számszerűségében is megnyilvánuló olyan súlyra törekszik a kormány ezen módosítás meghozatalával, amelyet az eddigiek során - hogy úgy mondjam - önmaguktól a megyei fejlesztési tanácsok nem hoztak meg.

Én Szabolcs megyében vagyok a megyei fejlesztési tanács tagja. A mi megyénkben az országos áltaghoz képest jelentős számú minisztérium képviselője vesz részt a megyei fejlesztési tanácsban szavazati joggal. Ennek megvolt a maga előzménye, tekintettel arra, hogy mi akkor úgy gondoltuk a területfejlesztési tanácsban, hogy sok minisztériumhoz kötődik a megye fejlesztésének fontos kérdése, de ezt mi, megyeiek gondoltuk így, és mi, megyeiek döntöttük így el. Nagyon sajnálom, hogy ezt a lehetőséget a továbbiakban nem akarják megadni az egyes megyék fejlesztési tanácsainak, hiszen megítélésem szerint ki-ki a saját maga érdekeit felismerve vagy ilyen, vagy olyan következtetésre tud jutni, ha ez a döntési szabadság számukra meg van adva.

Az elhangzott mondatból kiindulva csak azt a következtetést tudom leszűrni, hogy ebben az intézményrendszerben a kormány a maga gyakorlatát úgy kívánja érvényesíteni, hogy mindenképpen szavazati súlyra, úgy is megfogalmazhatnám, hogy túlsúlyra igyekszik, hiszen azokban a megyékben, ahol kevés statisztikai körzet van - ez a gyakoribb az országban -, a most meghatározott minisztériumi kötelező részvétel és kötelező szavazati arány egyben kormánytöbbséget is biztosít ezekben a testületekben.

Azt gondolom, hogy helyesebb volt az a gyakorlat, és helyesebb az a mai gyakorlat, amikor ezt a lehetőséget, hogy egy ilyen szituációt elő akar-e állítani a megyei fejlesztési tanács, az ott élők képviselőire, a statisztikai körzetek képviselőire, a munka világának képviselőire bízza a tanács. Ez a javaslat most mást tartalmaz. Én ezt olvasom ki belőle, lehet, hogy önök mást olvasnak ki belőle, az én olvasatomban ez van leírva, nevesítve a javaslatban.

Azt szeretném kérni, hogy az imént elmondott vélemények figyelembevételével - ha lehetséges -, gondoljuk újra, hogy vajon a területfejlesztési törvény ilyen értelmű módosítása célszerű-e ebben a javaslatban, vagy pedig, mint ahogyan a költségvetési törvény egyik mellékletének nem tudom, hányadik oldalán elbújtatva, egy mondatban lehet azt megtalálni, hogy az 1999. év első félévében ilyenfajta javaslat készül, és szándékában áll a kormánynak ilyen javaslatot az Országgyűlés elé hozni. Ezt azért tartom fontosnak, mert annak idején a területfejlesztési törvényt elég nagy konszenzussal fogadta el a Ház. Még ha nem is volt benne teljes egyetértés a Házon belül, de ebben több párttal egyetértésre jutott a viták során képviselőtársainkkal. Azt hiszem, hogy ez a fajta módosítás nem abba az irányba megy, amely irányba annak idején ez a területfejlesztés mutatott, amely irányba a gyakorlat kialakult az országban, és amely irány megítélésem szerint az európai uniós csatlakozás jó irányát is mutatta a területfejlesztési politikában Magyarországon.

Pusztán ezt az egyetlenegy momentumot szerettem volna kiemelni, és azt hiszem - mivel képviselő urat többszörösen úgy lehetett érteni gesztusaiból, mintha nem erről szólna a történet, vagy nem ez lenne a szándék -, érdemes erről beszélni. A javaslatból ennyi idő alatt és ennyi indoklással ez volt kiolvasható számunkra. Ha más a szándék, akkor lehetséges, hogy félreértés van mögötte, de azt gondolom, hogy ezt meg lehet beszélnünk egymás között. Fontosnak tartottam, hogy most a miniszter úr jelenlétében is felhívjam erre a dologra a figyelmet, mert az én tapasztalatom alapján az eddig kialakult gyakorlat lehetőségként magában hordozta ezt is, ami most szerepel benne, de nem kellene kötelezővé tenni a későbbiekben sem.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 265 1998.11.16. 4:38  246-276

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Élve elnök úr felhívásával, nem kívánnék hosszasan beszélni, pusztán három dologra reagálnék.

Az első az, hogy úgy gondolom, van ok arra, hogy ne a mostani legyen az egyetlen időpont, amikor e javaslat vitája zajlik a parlamentben. Ha az elnök úr javaslata értelmezhető úgy is, hogy a későbbiekben kerülhessen sor még további vitára a témában, akkor kezdeményezném, hogy kerüljön sor a későbbiekben vitára.

A második dolog: a beterjesztett országgyűlési határozati javaslat kapcsán, azt gondolom, két dolgot érdemes megemlíteni. Az egyik az, hogy a javaslat indoklásában szereplő megállapításaival leginkább elérte azt a célt, amely e területre kellőképpen ráirányította a figyelmet, és kellőképpen bizonytalanságot is keltett e figyelemráirányítás kapcsán. Azt hiszem, hogy az előterjesztő képviselőkkel addig minden további nélkül egyet tudunk érteni, amely a határozati javaslat (1) bekezdésében kerül megfogalmazásra - egy kis pontosítással.

Nevezetesen: azt hiszem, hogy ezt a fajta áttekintést oly módon lenne célszerű elvégezni, amely az érintett gazdasági kamarák bevonását is magában foglalja, azaz a kormány ezt a fajta feladatát az érintett gazdasági kamarákkal közösen végezze el, és ez alapján, hogy pontosan mely területekre terjedjen ki ez a felülvizsgálat, nem gondolom, hogy csak azokra, amelyek itt fel vannak tüntetve, hanem van ennek egyéb más vetülete is.

Gondolom, többek között arra is ki kellene terjednie a felülvizsgálatnak, hogy az eddig megkapott jogosítványok megvalósítása érdekében a kamarák milyen anyagiakat mozgattak meg, mit tettek ezek érdekében, és ez hogyan valósult meg, hogyan realizálódott a kamaráknál. Ezt azért tartom fontosnak, mert nyilvánvaló, hogy ha bármilyen érdemi és jelentős változtatásra kerülne sor, akkor ennek költségvetési hatása is van. Ezt a költségvetési hatást nem szabad figyelmen kívül hagyni, hiszen az én ismereteim szerint 100 milliós nagyságrendű az a forrás, amit a kamarák az elmúlt évben az úgynevezett közjogi feladatok átvételével kapcsolatos feladatokra való felkészülésre fordítottak. Azt hiszem, Nógrádi képviselőtársam mondta is a dolog jelentőségét, hiszen ezek a fejlesztések saját forrásból kerültek végrehajtásra.

A harmadik dolog, amire reagálni szeretnék: érzékelhető volt Nógrádi László hozzászólásából, hogy ebben a kérdéskörben kellő körültekintés és az előzmények megfelelő mérlegelése volt megnyilatkozása mögött. Azt gondolom, hogy ha valamennyi kérdéskörben, amelyet megvizsgálásra kérnek a kormánytól, ez a fajta körültekintés és a helyzet ismerete érvényesülni fog, akkor könnyen lehet, hogy az ilyen szakmai jellegűnek tekinthető törvényhozási döntésekben kialakuló konszenzus közelébe is kerülhetünk. Azaz ha nem a határozati javaslat indoklásában szereplő, már-már szinte eldöntöttnek tekintendő dolgok lesznek a meghatározók a felülvizsgálat vagy az Országgyűlés elé kerülő kormányjavaslat során, hanem ezeknek a kérdéseknek a valóságos vizsgálata lesz a meghatározó, akkor azt hiszem, sok esetben hasonló következtetésre is juthatunk.

Nem állhatom meg én sem a végén, hogy azt hiszem, ha semmi másban nem, de abban mindenképpen módosításra szorul az országgyűlési határozati javaslat - amely lényegében eldöntött ténynek tekinthető -, nevezetesen ez a bizonyos 1. pont f) pontja, hiszen a beterjesztett költségvetési javaslat elébük megy a javaslattevőknek, és egy másfajta konstrukciót kínál az Országgyűlésnek elfogadásra 1999-re, mint ami volt 1998-ban. Ezt a szándékot kellő mértékben alá is támasztják a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter úr megnyilatkozásai is. Ebből az is következik számomra, hogy nyilvánvalóan erőteljes koalíciós szándék van e mögött az elgondolás mögött.

Befejezésül tehát azt szeretném kérni az elnök úrtól, ha lehetséges, ne kerüljön sor most a lezárásra, legyen lehetőség arra, hogy egy alkalmasabb, emberibb időpontban beszélhessünk erről a témáról még többet, mert a mondanivaló nyilván sokkal hosszabb is lehetne. Most köszönöm szépen a figyelmüket, és ha lehetséges, akkor akceptáljuk ezt a kérést.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 87-89 1998.11.17. 1:56  86-98

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Tekintettel arra, hogy miniszter úr tájékozott a kérdésben, ezért úgy gondolom, igen.

 

ELNÖK: Megadom a szót képviselő úrnak.

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt időszakban sokszor hallhattuk a kormány képviselőitől a családbarát politika fontosságát hangsúlyozni. Ma már láthatjuk, hogy a családbarát politika csak bizonyos családokat kedvezményez. Egyrészt bizonyos típusú családokat, úgymint magas jövedelmű keresőkkel és lehetőleg három eltartott gyermekkel rendelkező családokat. Nem kedvezményezi ezzel szemben az alacsonyabb jövedelmű és háromnál kevesebb eltartott gyermekű családokat. Másrészt kedvezményez a családbarát politika bizonyos, konkrét családokat. Olyan konkrét családot például, melynek immár több tagja jelentős közszereplő, és melynek egyik, eddig közszereplést nem gyakorló tagját az elmúlt héten az önök által felügyelt ÁPV Rt. jelölt a Malév igazgatóságába, ahová azóta tagnak meg is választották.

Gansperger Gyula, az ÁPV Rt. elnök-vezérigazgatója a jelölést meghatározó megfontolásokról az alábbi nyilatkozatot tette: "A légitársaság új igazgatóságának összeállítása során hajlandó volt olyan kompromisszumokra, amelyek a kormányzatot egységesen a cég megújítása mögé állítják." E család másik tagját a közelmúltban a Szerencsejáték Rt. felügyelőbizottsága tagjának választották meg.

Tisztelt Miniszter Úr! Egyetért-e ön azzal, hogy a kormány családbarát politikájának megvalósítása érdekében az önök által felügyelt ÁPV Rt. az eddig követett gyakorlattal ellentétben a megfelelő iskolai, felsőfokú végzettséget sem tekintette alapkövetelménynek, amikor Hingyi Beatrixot, Torgyán miniszter úr menyét a Malév Rt. igazgatóságába jelölte? (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Közbeszólás az MSZP padsoraiban: Hány tagú a család?)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 95 1998.11.17. 0:50  86-98

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Én nagyon örülök annak, hogy miniszter úr az ország nyilvánossága előtt is kifejtette véleményét ebben a kérdésben. Én azt gondolom, sok embert foglalkoztat ez a kérdés manapság, és örülök annak, hogy elég sokan értesülhettek a tömegkommunikáción keresztül miniszter úr álláspontjáról e kérdésben.

Két megjegyzésem lenne mindössze. Amennyiben jelentkezni lehet egy ilyen pozícióra, akkor szerettük volna tudni azt, hogy hol lehet jelentkezni. Ön úgy mondta, hogy erre jelentkezni lehet. A másik pedig: John Major példáját hozta fel miniszter úr. John Majorrel kapcsolatban két fontos körülményre azért felhívnám a figyelmet; egyrészt őt megválasztották egy ország miniszterelnökének, másrészről pedig hogyha John Majort jelölte volna az ÁPV Rt. a Malév igazgatótanácsába, akkor feltehetően ez a kérdés ma nem hangzott volna el ebben a Házban.

Köszönöm figyelmüket. (Derültség, taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 229 1998.11.17. 2:12  214-316

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Ház! Hasonlóképpen Szabolcs megyei képviselőként, három dologra szeretnék reflektálni, részben abból a nézőpontból, mely szerint a pohárban félig lévő folyadékkal a pohár félig üres avagy félig tele van.

Elsőként a közmunkaprogramokat említette Zilahi József. Azt gondolom, hogy kellő kritikával nem is lehet talán illetni a költségvetésnek ezt a részét, hiszen rendkívül durva csökkentés van a költségvetésben a '99. évre a közmunkaprogramra tervezett összegekben. Nyugodtan fogalmazhatok úgy, hogy az az összeg, ami szerepel a költségvetésben, a mi megyénkben minden különösebb megterhelés nélkül felhasználható lenne jó célokra olyan személyek foglalkoztatásával, akik örülnek, ha ilyen programokban részt vehetnek. Éppen ezért ajánlom a kormány jelen lévő képviselőjének figyelmébe is, államtitkár úr, hogy ha lehetőség van, akkor ez egy olyan cél, amelyet megítélésem szerint célszerű lenne magasabb anyagiakkal is elismerni a költségvetésben.

A másik dolog ez a bizonyos gátépítési ügy. Sajnálatos módon az elmúlt napok eseményei bizonyították, hogy a költségvetésben beterjesztett 850 millió forint nagyon-nagyon kevés arra a célra, amely célt meg kell valósítani az ott élők biztonsága érdekében. Azt hiszem, e tétel növelésében szintén kialakulhat egy többpárti egyetértés, csak kérném szépen, hogy ha lehet, akkor mindenki kerülje azt a fajta összevetést, hogy márpedig ki-ki gondolt arra, hogy mennyi pénz lesz az 1999. évben erre a célra, hiszen 850 millió forint van a költségvetésben beterjesztve, és nem több, mint ahogy a korábbiakban elhangzott a Házban.

Az utolsó kérdés - ami a legproblémásabb - ez a bizonyos 62. §. Ugyan Zilahi úr örült annak, hogy bent van három megye kiemelt támogatása, én pedig nem örülök annak, hogy úgy van bent, ahogy bent van, azaz a korábbi garanciát jelentő minimális mérték meghatározása kikerült a mostani költségvetés-tervezetből. Szeretném kérni a kormány képviselőjét, hogy akceptálják azt a szándékot, amely a '98. és '97. évi költségvetések mintájára e források minimális mértékét legalább meghatározta e megyék számára, ugyanis így semmi garancia nincs arra, hogy a megyék hozzájutnak a forrásaikhoz.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 303 1998.11.17. 0:25  214-316

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót elnök úr. Csak egy pontosítást szeretnék tenni. Ugye, ez az a vélemény, amire hivatkozott az imént képviselőtársam? Szó szerint: mindezek együttes hatására az önkormányzati alrendszer pénzügyi kondíciója az 1999. évben nem javul. Köszönöm szépen. Nem javul! - ne legyen félreértés, mert más hangzott el az imént; csak azért akarom pontosítani.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
31 125 1998.11.19. 0:54  109-244

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Surján képviselő úr arról beszélt, hogy ebben a költségvetésben nem érvényesül a fűnyíró elv. Szeretném a figyelmébe ajánlani a 47. és a 48. §-t, amely két fűnyírót is elindít ebben a költségvetésben: egyrészt az 1,9 százalékos, mindenkire kiterjedő kötelező tartalékolással, másrészt pedig azzal a 3 százalékos létszámcsökkentés-előírással, amely mindenkire, valamennyi költségvetési fejezetre egységesen érvényesül, azokra is, amelyekre igazából a kormánynak nem lenne joga szabályokat hozni, ilyen az Alkotmánybíróság, a bíróságok általában, az Országgyűlés egésze, a köztársasági elnöki hivatal, az ügyészségek s a többi, nem akarom most tovább sorolni. Azaz ez a két paragrafus klasszikusan azt mutatja meg, hogy igenis érvényesül a fűnyíró elv ebben a költségvetésben - sajnos.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
31 131 1998.11.19. 0:28  109-244

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Szeretném pontosítani: nem azt mondtam, hogy "csak" a fűnyíróelv érvényesül, hanem mivel Surján képviselő úr a hozzászólásában azt mondta, hogy ez az a költségvetés, amelyikben nem érvényesül, én idéztem két paragrafust - amit idézek most is: a 47. és a 48. §-t -, amelyben klasszikusan érvényesül a fűnyíróelv. Azt gondolom, ebben vitánk talán kettőnknek sincs egymással, mert ez tipikusan fűnyíróelvet érvényesítő két paragrafus. S nem azt mondtam, hogy az egész költségvetésben ez érvényesül.

Köszönöm a figyelmet.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 142 1998.11.23. 10:46  135-147

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A kamarai törvénnyel kapcsolatban benyújtott országgyűlési határozati javaslathoz a múlt heti vitában is próbáltunk néhány olyan gondolatot elmondani, ami a javaslattevők véleményét talán az általunk helyesnek vélt vagy általunk reálisnak vélt irányba próbálja terelni. Az akkori vitában is érzékelhető volt, hogy Nógrádi képviselő úr meglehetős tájékozottsággal rendelkezik e tekintetben, ismeri a valós helyzetet, ebből következően, ha a határozati javaslat indoklása nem azt tartalmazná, amit tartalmaz, akkor tulajdonképpen, azt hiszem, teljes nyugodtsággal lehetne a kezdeményezést támogatni.

A kezdeményezés támogatásához azonban néhány feltétel megítélésem szerint jelen helyzetben hiányzik. Mindenképpen hiányzik az a feltétel, ebből az országgyűlési határozati javaslatból kimaradt az a gondolat, mely szerint amikor a gazdasági kamarák továbbfejlesztése céljából tekintse át a kormány a törvényi szabályozást, nincs benne ebben a határozati javaslatban az, hogy ebbe vonja be szereplőként a kamarákat is. Azt hiszem, hogy ezt mindenképpen célszerű lenne beemelni, már csak azért is, mert mindannyian egyetérthetünk abban, hogy azon szerepelőkkel, akikről szól a történet, nemcsak formális egyeztetésre, hanem érdemi együttműködésre is szükség van.

A másik része a dolognak az, hogy néhány kérdésre van kihegyezve ez a bizonyos felülvizsgálat, holott azt hiszem, az a célszerű, ha teljes körű felülvizsgálat zajlik le. 1997-ben egy ilyenfajta áttekintés, felülvizsgálat elkezdődött. Nem mondom, hogy ez befejeződött, és teljes mértékben teljes körű volt, de hogy sok mindenre kiterjedt, azt határozottan mondom, hiszen az akkori parlament gazdasági bizottsága több ülésen foglalkozott ezzel a témával. Jórészt ennek hatására az akkori kormány hozott is be a Ház elé egy gazdasági kamarákról szóló törvénymódosítási javaslatot, amit a Ház el is fogadott. Igazándiból ez volt az a pont, amely immár országgyűlési döntéssel a kamarák addig végre nem hajtott feladatátadását elindította vagy folytatta - lehet sokféleképpen értelmezni, hiszen ez korábban már elkezdődött bizonyos korlátozott területeken -, de ekkorra mindenképpen látványosan megnövelte a feladatátadás mértékét.

A határozati javaslat által felvetett gondolatok közül kettővel szeretnék érdemben foglalkozni. Az egyik a kötelező kamarai tagság intézménye című dolog. Ezt azért tartom fontosnak, hiszen ha az 1994-ben alkotott kamarai törvény alaplogikáját helyesnek tekintjük, akkor gyakorlatilag erre a kérdésre is nagyon egyértelmű választ kell tudni adni. Ez a múlt héten a Nógrádi képviselő úr által elmondottakból is számomra egyértelműen kiderült, hiszen ha köztestületként kívánjuk a gazdasági önkormányzatot működtetni Magyarországon - mint ahogy ez más országokban is működik -, akkor feltehetően nem lehet ezt másként, mint kötelező tagsági viszonnyal folytatni a továbbiakban, hiszen ha nem kötelező a tagság, akkor nyilvánvalóan nem lehet köztestületi feladatokat ellátnia.

 

 

(22.40)

 

A kérdés megválaszolásához többen hozták már példaként az uniós országok gyakorlatát, amely, mint tudjuk, eltérő, ilyen is, olyan is előfordul. Azonban talán azt érdemes itt is megemlíteni, hogy végül is Magyarország, amikor megpróbálta átalakítani a gazdaságát a jogszabályalkotás sorozatával mintegy tíz évvel ezelőtt és azt követően is, jórészt a magyar hagyományokra is tekintettel, a német-osztrák utat követte a jogszabályalkotásban, és ezen országok gyakorlata magyar viszonyokra történő adaptációjának lehet tekinteni a '94. évi gazdasági kamarákról szóló törvényt is.

Én már csak azért is ennek a fajta logikának a továbbvitelét támogatnám, mert azt hiszem, hogy költségvetési szempontból is ez látszik racionálisnak a jövőt illetően. Hiszen amennyiben nem köztestület, ebben az esetben nyilván nincs lehetőség arra, hogy a kamarák továbbra is csinálják azokat a közjogi feladatokat, amelyeket jelenleg csinálnak. Ebben az esetben nyilvánvalóan az államnak kell ezen feladatok ellátásának az anyagi feltételeit biztosítani.

Azt tudom mondani, hogy az 1998. évben egy megyei kamaránál az újonnan átvett feladatoknak a végrehajtására történő felkészülés mintegy 30-40 millió forintos ráfordítással járt. Végig lehet számolni, hogy az országban ez körülbelül mit jelent. Az biztos, hogy százmilliós nagyságrendű pénzről van szó, talán nem felesleges azt megkockáztatni, hogy ha nem is egy évben, de néhány év alatt milliárdos nagyságrendű összegről van szó, amit nem biztos, hogy célszerű még egyszer bevállalni költségvetési kiadásként.

A másik dolog, ami a javaslattal kapcsolatban megemlíthető, hogy én nem igazán térnék ki a gazdajegyzői dologra, hiszen azt Kis Zoltán az imént elég pregnánsan elmondta. Lényegében ez a kérdés eldől mára, pontosabban a költségvetés zárószavazásán vélhetően el fog dőlni, de úgy látszik, hogy a kormánypárti oldalon ezzel kapcsolatban egyetértés alakult ki. Tudomásunk szerint már rendelettervezet van arra nézve, hogy az átvétel milyen módon történjen, ennek az egésznek a lebonyolítása előkészítés alatt van, és nem látom okát annak, hogy ezt érdemes lenne a továbbiakban vizsgálni. Ugyanakkor egy nagyon érdekes kérdés, hogy a három típusú kamara közös szervezetbe történő integrálása, ahogyan az országgyűlési határozati javaslatban szerepel, mennyiben célszerű, mennyiben nem célszerű.

Én azt a körülményt mindenképpen mérlegelendőnek ítélem e kérdéskör kapcsán, amely a három kamara eltérő gazdasági helyzetét, eltérő szituációját, mint szerintem rendkívül súlyosan mérlegelendő szempontot figyelembe veendőnek tartja. Azaz, ha ez a kérdés komolyan felmerül bárhol, bármikor, akkor nagyon fontosnak tartanám azt is, hogy ezt a nem eltérő jelenlegi helyzetet kellő súllyal tudják figyelembe venni. Azaz semmiképpen nem tartanám azt célszerűnek, hogy az egyik kamaránál meglévő forráshiány egy másik kamaránál meglévő forrástöbblettel egyfajta módon összeboronálásra kerüljön, ezt követően lehet azt mondani, a szaldó végül is pozitív, és minden szépen mehet tovább a maga rendjén.

Én azt gondolom, hogy a kamarai törvény akkori megalkotásával, amelyben jórészt vagy döntő részben egyetértés volt a '90-94 közötti parlament záróévében, és a mostani módosítás, ami '97 decemberében zajlott, igazából egyetértéssel ment keresztül a parlamenten.

Tehát azt gondolom, hogy az akkor megfogalmazott legfontosabb elvek, az azóta követett gyakorlat mind a gazdaság szerveződését, fejlődését előmozdító kamarai feladatok esetében, mind az üzleti forgalom biztonságát, a piaci magatartás tisztességét biztosító kamarai tevékenységben, amelynek természetesen az elmúlt évek alatt csak a csírái indulhattak el, de rendkívül fontos momentumok történtek, hiszen a kamarák elfogadták a maguk etikai kódexét, elindultak a gazdasági önkormányzat önmagán belül zajló eljárásai, amelyek próbálják tagjaiknak ezt a fajta gazdasági szerepvállalását a korrekt üzleti magatartás keretein belül tartani, a kamaráknak az a tevékenysége, amelyben segítik a gazdasági tevékenységet folytatók közös, általános érdekeinek érvényesülését is, egy jogszabálytervezet véleményezésén keresztül az időnként a kormánnyal történő konzultációval bezárólag, én azt hiszem, hogy nagyon fontos pontjai, szükséges lépései az önszerveződő gazdaság felé történő átalakulásunknak.

Ugyanilyen fontosnak tartom azt a fajta kamarai feladatellátást is, amely a közigazgatási feladatok átvételével, illetve az ezekben való szerepvállalással lezajlott. Itt én most nem kívánom felsorolni, hogy végül is melyek azok a tevékenységek, amelyeket a kamarák ilyen módon már végeznek, de egyre inkább látszik a képesség és a szándék arra, hogy a gazdaság szereplői önigazgatók legyenek, saját maguk dolgai fölött, saját maguk dolgaiban rendelkezzenek, és próbálják a normális piaci viszonyok érvényesülését biztosítani. Én tehát azt hiszem, hogy ezen a néhány ponton talán célszerű lenne módosítani ezt az országgyűlési határozati javaslatot, és ennek megfelelően talán eloszlatható lenne az a fajta bizonytalanság, kétely vagy aggály, amely e határozat elkészültekor, benyújtásakor a kamarai mozgalomban is megfogalmazódott. Mint ahogy már a múltkor is említettem, rendkívül komoly bizonytalanságot jelentett a kamarai tagság körében az, hogy most akkor mi is lesz tovább. Ez nyilvánvalóan kihatott a tagdíjfizetési morálra is, illetve a kamarák különböző szervezéseinek látogatottságára, elfogadottságára is kihatott.

Én nagyon örülnék annak, hogyha a múltkori véleménynyilvánításokat is figyelembe véve ezekben a kérdésekben a vélemények politikai pártoktól függetlenül, az e kérdéskört ismerő képviselők gyakorlati életből hozott tapasztalatai alapján jórészt konszenzussal lennének kialakíthatók. Én erre jó esélyt látok a múltkori megnyilatkozásokat követően, és azt hiszem, hogy ebben van értelme egymással továbbgondolni ezeket a kérdéseket. Szerintem születhet olyan országgyűlési határozat vagy törvénymódosítási javaslat és azt követően törvénymódosítás, amely jórészt az általam elmondott területeken figyelembe veszi az eddigi tapasztalatokat, és a legcélszerűbb módosítási irányokat fogalmazza meg, akár több vagy akár valamennyi parlamenti párt egyetértésével is.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
42 233 1998.12.14. 2:02  31,33-272

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Egyetlenegy kérdésre szeretném felhívni a figyelmet, jórészt az iménti hozzászóláshoz kötődően államtitkár úr figyelmét is szeretném kérni abban a kérdésben, hogy két kelet-magyarországi, pontosabban északkelet-magyarországi megye megkülönböztetett támogatása érdekében a költségvetésben eredetileg beterjesztett változatban szereplő szöveghez több pontosító módosító javaslat is beadásra került.

Ebből a szempontból van egy konszenzusos javaslat - amely tudomásom szerint mind kormánypárti, mind ellenzéki képviselők támogatását élvezi -, a területfejlesztési bizottság által beadott javaslat, amely a hírek szerint a múlt hétig nem kapta meg a kormány támogatását. Ha és amennyiben lehetséges, akkor azt szeretném kérni - tekintettel arra, hogy a beterjesztett javaslat meglehetősen puhán, hogy úgy mondjam, nem kellő mértékben számonkérhetően fogalmazza meg azokat az előirányzati mértékeket, amelyek a különböző célelőirányzatokból Nógrád, Szabolcs megyék esetében megkülönböztetett támogatásra szükségesek hogy legyenek, Borsodnál hasonlóképpen, csak más kontextusban a probléma felmerül - államtitkár úrtól, hogy egy ilyen többpárti támogatást élvező módosító javaslatot a csütörtöki kormányülésen tárgyaljanak meg, a támogatandó módosító javaslatok listáját legyenek szívesek támogatni.

Azt hiszem, megérdemelné ez az egész gondolatkör, ez az egész elindított hárommegyés fejlesztési program, hogy a mostani költségvetésnél ne egy bizonytalan, pontosan nem számolható, később nem számon kérhető mértékekre utaló fogalmazás maradjon a költségvetési törvényben, hanem egy olyan, amely egyértelműen, konkrétan meghatározza azokat a mértékeket, amelyek ezeken a területeken a megkülönböztetett támogatás nagyságrendjét meghatároznák. Miután ez többpárti támogatást élvez, azt gondolom, talán könnyebb is a csütörtöki támogató listára feltenni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 84 1999.03.01. 8:56  77-87

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Rendkívül szép szavakkal hallottuk az előterjesztők részéről ismertetni az adott problémát s a probléma megoldására tett javaslatot.

A költségvetési bizottságnak a javaslat alkalmasságát tárgyaló ülésén erről már volt köztünk némi gondolatcsere, azonban szeretnék három olyan momentumra kitérni a mostani hozzászólásomban, amelyek megítélésem szerint az adott indítvány nem tökéletes voltát jelzik, illetve az előkészítés olyan sajátosságát, amelyet megítélésem szerint a kormány - mint ahogy az államtitkár úr mondta, hiszen itt a közigazgatási egyeztetés lezajlott -, illetve a kormánypárti frakciók figyelembe vehettek volna. Nincs vitánk abban, hogy egy adott szituációra, ha lehet, gyorsan kell reagálni.

Abban már van közöttünk némi nézetkülönbség, hogy vajon az adott helyzetre ez lesz-e a legjobb reagálás, hiszen az a furcsa szituáció van, elhangzott most az indoklásban, hogy nemcsak egy esetre történő megoldásként, hanem a hitelintézetek felszámolása esetén általánosan érvényesítendő megoldásként született a javaslat. Ez óhatatlanul azt a feltételezést hordozza magában, hogy gondolunk másra is - mármint a jövőre?

Szeretném azt a gondolatot megerősíteni, amely a betétesek védelméről elhangzott, miszerint ez pártsemleges, közös érdeke mindenkinek - ebben nincs közöttünk vita. Abban már vita van, hogyha ez az érdek valamennyi párt közös érdeke, vajon egy ilyen javaslat megfogalmazásánál más pártok miért nem lettek megkérdezve.

Lentner képviselő úr az iménti hozzászólásában az e javaslat elfogadása esetén következő eljárás olyan specialitására hívta fel a figyelmet, amire lehet, hogy ki kellett volna térni az eljárás során.

 

(18.50)

 

Összességében is fontosnak tartottam volna azt, hogy ha egy ilyen gondolat megfogalmazódik a kormánypártok, illetve a kormány gondolkodásában. Megítélésem szerint minden további nélkül mint egy olyan szakmai kérdést, amelyet az ellenzékkel is meg lehet vitatni, meg lehetett volna velünk beszélni. Ebben az esetben feltehetően könnyebb azt a fajta egyetértést megteremteni, amelyet most Babák képviselő úr kért az ellenzéktől is a jelenlegi javaslat mielőbbi elfogadásához.

Miért is kell konszenzus a javaslathoz, hogy március elején elfogadásra kerüljön? Nem mondta ki senki, de valakinek ezt ki kell mondania, és ki más, ha nem az ellenzék mondaná ki: azért van ilyen kényszerhelyzet, mert a 40 nap fogy, és a háromhetes parlamenti ciklusból következően 15 hét alatt mehetne ez az indítvány a Házon keresztül normál menetben. Az a kérésem, hogy erről ne feledkezzen el senki, amikor ennek a dolognak a vitájához megpróbál hozzászólni, vagy véleményt próbál alakítani.

A javaslattal kapcsolatban van még egy kérdés, amely megítélésem szerint nem kellő körültekintéssel lett elintézve. Államtitkár úr sem szólt róla, bár szívesen vettem volna, ha a kormány nevében a kifejtett tevékenységet ismerteti. Nevezetesen, annak idején, amikor a csődtörvény módosítására sor került, az érintett szervezetekkel történő egyeztetés nem maradt ki a folyamatból. Az én ismereteim szerint a jogalkotási törvény ezt ma is előírja. Olyannyira nem maradt ki, hogy annak idején a költségvetési bizottságban a módosító indítványokról történő szavazásnál a felszámolók kamarájának képviselője jelen is volt, és a bizottság - mint mindenkor, akkor is - ellenzéki elnöke természetesen szót is adott neki az egyes javaslatokról történő szavazást megelőzően, elmondhatta a véleményét. Úgy gondolom, hogy erre most is sort kellett volna keríteni.

Annak, ami miatt ezt a fajta gondolatkísérletet megengedtem magamnak, egyetlenegy oka lehetne, pontosabban most már kettő van. Az egyik az, hogy itt elhangzott, hogy mennyire fontos az, és mennyire szívén viseli mindenki, hogy a betéteseket ne érje további kár. Egyrészt ez a bizonyos befizetendő összeg nem további kár kategóriája, hanem egy egészen más kategória, mert kár legfeljebb abból éri, ha a felszámolás során nem lesz meg a fedezete annak az összegnek, ami betétként bent volt, azonban a különbségtétel nem szerencsés dolog, ami ebben az esetben történik. Jelen helyzetben ezzel a javaslattal különbségtételre kerül sor követelések között, különbségtételre kerül sor aszerint, hogy valaki egy pénzintézetben helyez el valamilyen összeget, vagy például tagi kölcsönként egy fogyasztási szövetkezetnél - amelynek esetleg tagja is az illető - vidéken helyez el egy összeget hasonló konstrukcióban, hiszen azért is hozamot kap az illető kamat formájában, vagy bármilyen más vállalkozásnál van valakinek követelése. Ez nem teljesen szerencsés dolog.

Nem teljesen szerencsés dolog már csak azért sem, mert ha ki-ki visszaemlékszik azokra a különbségekre, amelyek a különböző pénzintézeteknél elhelyezhető összegek hozamában vagy nem pénzintézeteknél elhelyezhető összegek hozamában megnyilvánultak, van egy reális vagy racionális mértéke a különbségnek, amely a kockázattal szembeállítható vagy szembe nem állítható. Előbb-utóbb Magyarországon is figyelembe kell venni ezt a fajta szempontot is mindenkinek, és nyilvánvaló, hogy ebben az esetben nem mindenki mérlegelte megfelelően ezt a bizonyos különbséget, amely a kamattöbbletben reménykeltően kecsegtette az embereket.

A második fő ok, ami miatt ezt a bizonyos hatpárti egyeztetést hiányolom, a következő: ez a beterjesztett módosító javaslat - noha mint ahogy államtitkár úr elmondta, közigazgatási egyeztetésen is keresztülment - nem helyes, ebben hiba van. Ezt a hibát módosító indítvánnyal lehet csak az én jelenlegi ismereteim szerint korrigálni. A hiba pedig a leírt szöveg ötödik sor második szavában van. Ha ezt valaki elolvassa, akkor láthatja, hogy feltehetően csak a nyomda ördöge miatt, de ebből hiányzik egy betű. Ettől kezdve ez a szó a magyar nyelvben nem értelmezhető. Kormánypárti képviselőtársaim gondja a továbbiakban, hogy ezt a problémát hogyan tudják orvosolni. Ahogyan mi ismerjük a Házszabályt, ez módosító indítvánnyal orvosolható, különben betű szerint kellene megjelentetni a jogszabályt a Magyar Közlönyben.

Mi erre természetesen készítettünk módosító indítványt, itt van előttem az asztalon. Hogy ne érhesse az ellenzéket az a vád, hogy meg akarja akasztani ezt a nemes szándékot, ezt az indítványt nem adtuk be a Házhoz mindeddig, azonban úgy hiszem, hogy elég jelentős feladat lesz mind a kormány, mind pedig a kormánypárti képviselőcsoportok előtt az, hogy ezt a problémát úgy oldja meg holnap délutánig, hogy ez a Házban szavazható legyen. Megítélésem szerint ha más miatt nem, akkor ama magyar mondás igazsága miatt is, mely szerint több szem többet lát, érdemes lett volna hatpárti egyeztetést kezdeményezni a dologban, hiszen szakmailag megegyezésre tudtunk volna jutni egymással, körültekintőbb javaslat születhetett volna; és ebben az esetben teljesülhetett volna Babák képviselő úr azon szándéka, mely szerint március elején ebben a dologban a parlamentnek döntenie kell.

Nagyon sajnálom, hogy ez nem következett, nagyon sajnálom, hogy ezt elmulasztották, és azt remélem, hogy ez az eset is azt fogja szolgálni, hogy a későbbiekben a kormánypártok, a kormány gyakrabban éljen azzal a lehetőséggel, hogy szigorúan szakmai kérdésekben - és most a politikát kívül hagyom - egyeztessen az ellenzékkel. Megítélésem szerint van erre több lehetőség, több ilyen kezdeményezés fut jelenleg is a bizottságokban, a bizottságok előkészítő szakaszában. Biztatnám a kormánypárti képviselőtársaimat arra, hogy történjen egyeztetés. Az előző parlamenti ciklusban sokat bosszankodtunk az úgynevezett hatpártizás miatt, a hatpárti egyeztetés gyakorlata miatt, mert nagyon sok időt vett el. Itt most azt gondolom, hogy úgy mulasztották el és úgy hagyták ezt figyelmen kívül, hogy csorbát szenvedett az eredeti szándék, amelyben egyébként egyet tudnánk érteni egymással.

Köszönöm figyelmüket. (Bauer Tamás tapsol. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szűnni nem akaró!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 44 1999.05.31. 2:08  21-125

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Az államtitkár úr bevezető szavaihoz, illetve a Fidesz-vezérszónok azon szavaihoz szeretnék kapcsolódni, amelyekben a növekedés és egyéb tényezők összhangjáról, illetve arányairól beszéltek. Azért szeretnék ehhez kapcsolódni, mert egy olyan hangütést lehetett hallani, amely, úgy tűnik, a józan realitások felismerését jelzi a mai napon - ha cselekedetekben nem is, de mindenképpen a kijelentésekben.

Teszem ezt azért, mert elhangzott, hogy a gazdasági növekedés bűvkörében éltek korábban. Én remélem, hogy mára ez a bűvkör a tekintetben a realitások talajára került, hogy nemcsak a gazdasági növekedés, hanem az egyéb tényezők figyelembevétele is legalább ilyen fontossággal meg fog jelenni a kormány politikájában, gazdaságpolitikájának alakításában. Ezért is ajánlom figyelmükbe azt a néhány statisztikai adatot, amelyek közül az államtitkár úr ugyan idézett egypárat, de én még kettőt szeretnék figyelmébe ajánlani.

Ha a megszűnt állami alapok 31 milliárdos pénzmaradványát figyelmen kívül hagyjuk, akkor a bevételek 13,7 százalékos növekedése mellett a kiadások 19,3 százalékos növekedése valósult meg az év első négy hónapjában. Ha figyelembe vesszük az elmondott pozitívnak tűnő és jó mértékű bérnövekedési és reálbér-növekedési számokat is, amelyek elhangzottak, és ezek belső tartalmát is megnézzük, nagyon fontosnak tartom megemlíteni azt, hogy itt elég sok olyan tényező van, amely az előző év áthúzódó hatásaként került figyelembevételre 1999 első negyedévben a számításokban. Nevezetesen: a honvédelem, a közbiztonság, a közrend szakágazatok bruttó keresetnövekedése 30 és 40 százalék fölötti is volt ebben az időszakban.

Ebből viszont logikusan következik az, hogy azok az átlagmértékek, amelyeket az államtitkár úr mondott, csak úgy valósulhattak meg, ha eközben a közszférában jelentős, több tízezres, százezres olyan foglalkoztatotti körök vannak, akik bérének növekedése viszont nem érhette el még a kedvezően alakult inflációs mértéket jelentő (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) 9,5 százalékos mértéket sem.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 74 1999.05.31. 2:12  21-125

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Varga államtitkár úr reagálásának azon mondataival teljes mértékben egyetértünk, miszerint a magyar gazdaság alapjai jók, a magyar gazdaság ilyen értelemben stabil. Abban már nyilván nem értünk egyet, hogy van-e szükség vagy sem változtatásra.

Csak azt szeretném felidézni, hogy ez az "alapok jók, és stabil a gazdaság", vajon minek köszönhető, vagy minek nem köszönhető. Azt hiszem, hogy semmiképpen nem az elmúlt tíz hónap kormányzati tevékenysége alapozta meg ezt a mostani helyzetet - azt, hogy ki lehet mondani, a fundamentumok rendben vannak, azt, hogy Magyarországról jó vélemény alakult ki a világban, és a magyar gazdaság valóban alapvetően jó mutatószámokkal rendelkezik -, hanem sokkal inkább az azt megelőző időszak. Nyilvánvalóan az azóta bekövetkezett külső változások nem hatottak kedvezően, sőt nyugodtan lehet azt mondani, hogy kedvezőtlenül hatottak. Ebből is adódik az, hogy van bennünk némi aggódás. Van bennünk némi aggódás azért, mert ezeket a kedvezőtlen folyamatokat, úgy tűnik, a kormány vagy nem veszi figyelembe, vagy nem tulajdonít ezeknek megfelelő súlyt, és ebből következően kitart azon álláspontja mellett, hogy változtatni szükségtelen.

A "változtatni szükségtelen" helyzet a késlekedéshez vezethet. A késlekedésért a mi kormányunkat éppen önök az elmúlt időszakban sok alkalommal pellengérre állították már. Mi azt szeretnénk, ha ez a késlekedés nem következne be, a késlekedés levét nem kellene meginnia senkinek ebben az országban, és a késlekedés eredményeképpen ne kelljen csomagot készíteni, hanem folyamatos, megfelelő korrekciókkal legyen lehetőség arra, hogy az a bizonyos stabil gazdaság, amit - még egyszer mondom - nyilvánvalóan az elmúlt évek eredményes működéseként lehet most stabilnak tekinteni, úgy haladhasson tovább, hogy a lehető legkisebb krízist kelljen elviselnie, a lehető legkisebb oldalutakat kelljen megtennie azon az egyébként általunk is üdvösnek vagy jónak vélt úton, amelyet annak idején végül is közösen gondoltunk egy irányba haladónak. Hogy most ezekben az intézkedésekben mi hiányolunk dolgokat, azt hiszem, az ellenzéknek ez a kötelessége, felelőssége is, hogy hívjuk fel ezekre a figyelmet. Reméljük, hogy a szavunk nem lesz pusztába kiáltott szó.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 83 1999.06.14. 4:56  80-110

DR. VERES JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az a furcsa eset van, hogy a költségvetési bizottság többségi véleményét ellenzéki képviselőként tolmácsolhatom a Ház előtt. Mégpedig abból adódóan van ez a furcsa helyzet, hogy a költségvetési bizottság ülésén a kialakult vitában több szavazatot kapott az az álláspont, mely szerint ez a javaslat nem alkalmas általános vitára, ezt a javaslatot a kormány vonja vissza, ne tárgyalja a Ház. Ez a vélemény 1999. június 7-én született a bizottság ülésén, természetesen nem úgy, hogy az ellenzéki képviselők voltak többségben a bizottsági ülésen, hanem úgy, hogy kormánypárti képviselők is osztották a javaslattal kapcsolatos aggályokat, ellenvéleményeket.

A bizottság vitájában két kérdéskör volt, ami markánsan megfogalmazódott, és a két kérdéskör közül az egyiket államtitkár úr az imént expozéjában érintette. Nevezetesen azt, hogy vajon milyen nyomós indok szolgálja azt, hogy 1999 júniusában kezdje el tárgyalni a Ház az adózás rendjéről szóló törvény módosítására vonatkozó kormányjavaslatot. Figyelembe véve a parlament hátralévő ülésnapjait, nagyon kicsi esély látszott már akkor, múlt hét hétfőn is arra, hogy ebből elfogadott törvénymódosítás legyen még a tavaszi parlamenti időszak alatt. Ezt a véleményt mind kormánypárti, mind ellenzéki képviselők a bizottság ülésén osztották, és ebből következően többen a kormánypárti képviselők közül is szükségtelennek tartották, hogy a javaslat most a Ház elé kerüljön. Így alakulhatott ki ez a szavazati arány.

Megfogalmazódott ugyanakkor a bizottság vitájában néhány olyan vélemény is a benyújtott törvénymódosító javaslattal kapcsolatban, amely immáron nem ügyrendinek vagy nem eljárásrendinek tekinthető, hanem tartalminak. Az első tartalmi észrevétel az volt - és ezt a bizottság tagjai ott teljes komolysággal osztották -, hogy a jogbiztonságot nem szolgálja az a gyakorlat, mely szerint ugyanazt a törvényt egy évben többször is módosítja a parlament. Ellenzéki képviselők kérdésére nagy valószínűséggel prognosztizálta a kormány jelen lévő képviselője, hogy az adózás rendjéről szóló törvény az őszi jogalkotási időszakban természetesen a parlament elé fog még kerülni.

 

(18.10)

Ennek módosítását kezdeményezni fogja a kormány. Azonban ebben az esetben már ebben az évben kétszer lenne módosítva ez a törvény. És miután az elmúlt négy év, a '94-98 közötti időszak törvényalkotási gyakorlatát sok kritika érte a tekintetben, hányszor is módosultak az adótörvények, éppen a politikai államtitkár úr részéről, ebből következően nem látszott olyan nyomós érv és indok, hogy erre most sor kerülhessen.

A második tartalmi vitapont, ami kialakult, a következő volt:

Ez a benyújtott módosítási javaslat olyan területen az összhangteremtés szándékát hangoztatva ad többletjogosítványt az APEH elnökének a módosítás szerint, illetve a vám- és pénzügyőrség parancsnokának, tehát konkrétan két személynek, amely területeken a jelen lévő képviselők ezt igencsak aggályosnak tekintették, és nem tekintették ezt oly mértékben megalapozottnak, hogy szükséges lenne most ezzel a kérdéssel ilyen módon foglalkozni.

Ebben a megalapozatlannak tekintésben benne volt természetesen az is, hogy sok-sok vita övezte az APEH vezetőinek személyét, és benne volt az is, hogy amely kérdésekben a többletjogosítványt biztosítani akarja ez a benyújtott módosító javaslat a két szerv vezetőjének, azokban a kérdésekben a jelen lévő képviselők többségében, mint kiderült, ilyen többletjogosítványokat nem kívánnak biztosítani. Azaz úgy gondolják, hogy a jelenlegi szabályozás megfelelőképpen tükrözi azt a gyakorlatot, amelyet szükséges követni adóeljárási kérdésekben, ellenőrzési kérdésekben, és az ellenőrzések megállapításának realizálása kérdésében.

Összességében tehát a költségvetési és pénzügyi bizottság az imént elhangzott érvek alapján úgy ítélte meg, hogy ez a javaslat most nem időszerű, ezt a javaslatot a kormány építse be majd az ősszel beterjesztendő, komplexebb törvénymódosítási javaslatába, és akkor térjen e javaslatokra vissza a Ház, azaz most a Ház ne tárgyalja ezen javaslatokat.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 40 1999.06.15. 5:02  27-63

DR. VERES JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Miután ellenzéki képviselőként a bizottság többségi véleményét tolmácsolom, ezért az elején szeretném elmondani azt, hogy a bizottság a T/1207. előterjesztést általános vitára alkalmatlannak tartotta, így kerülhet sor arra, hogy az ellenzéki padsorokból kerül ki a többségi vélemény tolmácsolója.

Tette ezt azért a bizottság, mert súlyos aggályok merültek fel a bizottsági vita során a javaslatban megfogalmazott kérdésekkel kapcsolatban. Ezek az aggályok alapvetően öt témakör köré csoportosíthatók. Elsőként: a javaslat egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy milyen pénzügyi hatásai vannak a most megfogalmazott törvénymódosítási javaslatnak. Nincs körülírva benne sem az, hogy hogyan működött a területfejlesztési törvény az eddigi időszakban, sem pedig az, hogy milyen hatásokkal lehet számolni, ha ezen módosítások bekövetkezése után átalakul az intézményrendszer. Ezt a pénzügyi bizottság kellő súllyal értékelve, hiányolva hozta meg döntését.

A második kérdés, amelyre a bizottsági vitában nem kaptunk kielégítő magyarázatot a kormány jelen lévő képviselőjétől, az a pont, amely a megyei fejlesztési tanácsokba a megyei földművelésügyi hivatal vezetőjét mint tanácstagot, szavazati joggal behozza. Ez a bizottság vitája alapján, a bizottság többségi véleménye szerint elfogadhatatlan; tekintettel arra, hogy úgy gondoltuk és úgy ítéltük meg, hogy egységes Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium van Magyarországon, mely minisztériumot egy személy képvisel a tanácsban. Ez az egy személy minden további nélkül tudja, képes és lehetséges számára, hogy képviselje a tanácsban az FVM egységes álláspontját. Úgy tapasztaljuk és úgy gondoltuk, hogy ezért szükségtelen a második személy képviseletét bevonni.

A vitában az is elhangzott, hogy természetesen az összehangolás és a forráskoordináció olyan módon is megvalósítható, ahogy eddig kialakult a megyei fejlesztési tanácsokban. Nevezetesen: az FVM-hivatalok vezetői a tanácsok meghívottjaként tanácskozási joggal vesznek részt, és az összehangolást ilyen módon, ezzel a technikával is megfelelőképpen le lehet bonyolítani.

A második kérdéskör, amelyben szintén jelentős vita bontakozott ki a tanács ülésén: a most megfogalmazott javaslat szerint feltehetően több régióban egyértelműen kormányzati túlsúly alakul ki a tanácsokban. Ezt mi elfogadhatatlannak tartottuk. Úgy gondoljuk, hogy az Európai Unió elveivel ez nincs összhangban, nem fog megfelelni az ilyen módon létrejövő regionális intézményrendszer az Európai Unió elveinek, ezért a módosításnak ezt a pontját mindenképpen átgondolandónak és a vitában a módosító indítványokkal korrigálandónak tartjuk.

A harmadik pont, amelyben a vita tovább folytatódott vagy kibontakozott, az volt, mely szerint a javaslat jelenlegi megfogalmazásában teljesen elfogadhatatlan módon a reálszféra képviselőinek képviseletét egy-egy regionális tanácsban mindössze két főre korlátozza. Úgy gondoljuk, hogy ez teljes félreértése a regionális területfejlesztési politikának, hiszen a gazdaság szereplőit majdhogynem kihagyja ilyen módon a szereplők közül, miközben a kormányzati szereplőket jelentős súlyban túlreprezentálja.

(10.10)

Ezért mi szükségesnek tartjuk - ahogyan itt az már elhangzott egy korábbi véleményben -, hogy egyrészt a gazdasági kamarákkal egyeztetett álláspontként kerüljön be a törvénymódosítás a parlament elé - immáron a módosítás benn van, de a további korrekciói is -, másrészt pedig elkerülhetetlennek tartjuk azt, hogy a kamarák mint szereplők megjelenjenek a regionális fejlesztési tanácsban. Nem valószínű, hogy pusztán önkormányzati és kormányzati szereplők képesek és tudnak olyan regionális politikát megvalósítani, amelynek valóságos gazdaságfejlesztő hatása lehet és amelynek ilyen módon az egyes térségeket és az ottani népességet, az ottani vállalkozásokat is pozitívan érintő hatása lehetne.

További kétségként fogalmazódott meg a bizottság vitájában az, hogy hogyan fog viszonyulni egymáshoz az így felálló regionális fejlesztési tanácsi rendszer és a régiók önkormányzatisága. Miután a bizottság vitájában erre a kérdésre, én úgy fogalmazok, érdemi választ nem kaphattunk, az előterjesztés erre nézve egyértelmű álláspontot nem fogalmaz meg, mert oly sok tisztázatlan kérdés van, amelyekről ma, a bizottsági véleményekben már szintén lehetett hallani, ennek hiányában ismét csak azt tudtuk megállapítani: a javaslat alkalmatlan arra, hogy az általános vitájára sor kerüljön.

Az utolsó kérdés, amely megfogalmazódott a bizottság vitájában, és amely szintén ezt az eredményt indukálta, az volt, hogy a központi régiók ilyen módon történő megfogalmazottsága az itt élő, itt dolgozó képviselők számára teljesen rendezetlen, teljesen tisztázatlan, emiatt szintén elfogadhatatlan.

Mint ahogy már az elején említettem: a költségvetési bizottság május 18-ai ülésén az imént elmondott hiányosságok és problémák miatt általános vitára alkalmatlannak tartotta a javaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 135 1999.06.15. 2:45  134-140

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! 1999. március 24-én Egerben ön is részt vett az Északkelet-magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács ülésén, amelyen a tanács meghirdette az SOP '97-es európai uniós Phare Kísérleti Program Alap pályázatát. Bizonyára emlékszik, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium jelen lévő képviselőjének javaslatára a tanács a több hónapos előkészítés során kialakított pályázati célokat kibővítette, a térségi összefogáson alapuló belvízrendezési infrastruktúra fejlesztés megvalósításával, egyúttal határozott a pályázati folyamatról, és a döntési mechanizmusról is. Ez utóbbiban rögzítette, hogy az a pályázat, amely az általános kritériumok bármelyikének nem felel meg, automatikusan kizárásra kerül.

A meghirdetett pályázatra szép számú jelentkező akadt. 271 pályázattal összesen 13 milliárd forintot igényeltek a pályázók. Ebből közel 3 milliárd forintot több mint 100 önkormányzat az imént említett célra. A pályázatok értékelésében és elbírálásában, szintén a tanács döntése alapján, mintegy 100 szakértő, illetve bizottsági tag vett részt. A munkájuk eredményeként kialakult döntési javaslattal szemben a tanács június 3-ai ülésén a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium képviselőjének nyomására szóbeli javaslat alapján három olyan pályázat került be a nyertesek közé, amelyek már a kiírásnak sem feleltek meg, illetve nem érték el a minimálisan szükséges pontszámot sem.

A döntést jelentős mértékben befolyásolta a döntés végső határidejének közelsége, valamint a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által szóban felajánlott plusz 100 millió forintos támogatási ígéret.

Tisztelt Miniszter Úr! Ön mint a Phare-pénzek felhasználásának szabályosságáért is felelős kormánytag mit kíván tenni annak érdekében, hogy csak a feltételeknek megfelelt pályázók kaphassanak támogatást? Mit válaszol ön azoknak az önkormányzatoknak, amelyek a beadott belvíz-elvezetési célú pályázatokban érintettek, hiszen közülük egy sem jutott forráshoz? Ön szerint hogyan lehetséges az, hogy a beruházási, felújítási célú keretösszegből jelentős támogatást kapott egy tervezési célú, tehát a kiírásnak nem megfelelő pályázat? Fontosabb-e a pályázók támogatóinak személye, mint a pályázatok tartalma? Milyen alapon lehet a kormányzati szervektől támogatást kapni a szabályok megszegéséhez?

Kérem válaszát! (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 139 1999.06.15. 1:04  134-140

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Azt kell mondjam, hogy a válaszában eléggé pontosan fogalmazott. Ha jól értettem, akkor ön azt mondta, hogy azt a bizonyos projektet valóban nem a pályázati kiírás feltételei szerint értékelték, lévén hogy arra ez nem volt vonatkoztatható. A probléma csak az, hogy mégis abból a forrásból kerül díjazásra, értékelésre az a két projekt, amely más célra lett meghirdetve, amelyre - mint ahogy az imént már mondtam - több mint 100 önkormányzat pályázott, és több mint 3 milliárd forint értékű pályázat érkezett be - az önök által kijelölt szakértői munkacsoport által is jó minőségűnek ítélve ezeket a pályázatokat.

Azt hiszem, hogy nem lenne szabad, nem lett volna szabad ezeket a pályázókat ilyen módon hitegetni, és nem lett volna szabad a végén ilyen döntésre biztatni a kormány jelen lévő képviselőjének az ott jelen lévő tanácstagokat. Éppen ezért - miután az alapvető kérdésre nem adott választ - a válaszát, sajnos, nem tudom elfogadni. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 44 1999.06.22. 1:58  25-99

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Én is ebben a témában szeretnék nyilatkozni, nevezetesen Szentgyörgyvölgyi úr hozzászólására. Ahogyan elmondta az FVM-hivatal vezetőinek a tanácstagság szükségességét, azt hiszem, hogy a partnerség elvének a részbeni félreértéséből fakad. Nemcsak ez az egyetlenegy mód van arra, hogy forráskoordinációt, összehangolást csináljanak. Azt tudom mondani, hogy egy megyei fejlesztési tanácsban szerzett hároméves tapasztalat alapján ez a forráskoordináció tagsági viszony nélkül is működhet. Működhet úgy, hogy ráadásul a Szentgyörgyvölgyi úr által hivatkozott, esetleg másfajta politikai dimenziók megjelenése is áthidalható, hiszen az agrárfejlesztési bizottságok véleményezésével az akkor még FM megyei hivatala vezetőjének tanácsban történő meghívotti részvételével, minden további nélkül az a fajta forráskoordináció, amellyel önök most indokolják a tagkénti részvételt, biztosítható volt, megoldható, és megfelelőképpen működhet.

Ráadásul van még egy ellenérv, nevezetesen az, hogy az FVM-et már képviseli egy személy minden esetben e megyei fejlesztési tanácsokban, és teljesen megmagyarázhatatlan: vajon akkor az az egy személy nem rendelkezik kellő információval a forrás-összehangoláshoz? Azt hiszem tehát, hogy európai uniós elvet is egyoldalúan értelmez az, aki a partnerséget ilyen módon értelmezi ebben a történetben, azaz csak tagként lehet partner valaki, azaz csak ilyen módon és ilyen nézettel lehet az új, önök által elképzelt felállásban az FVM képviselője a folyamatnak részese. Eddig is részese lehetett, részese is volt. Azt hiszem, hogy minden további nélkül biztosítható a normális együttműködésben a megfelelő forráskoordináció. Ilyen módon tehát szükségtelen egy minisztérium két személlyel történő képviselete.

Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 445 1999.06.22. 10:02  376-460

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Talán néhány olyan konkrét üggyel kezdeném, megpróbálva megfelelni Boros miniszter úr elvárásainak, amelyek a vita előrevitelét, vagy a vitában történő egyetértés előrevitelét próbálják megteremteni.

Úgy tapasztaltam mind a vezérszónoki hozzászólásokból, mind pedig a ma délelőtt és ma este elhangzott hozzászólásokból, hogy van néhány pontja e módosításnak, amely párthovatartozástól, illetve kormánypárti-ellenzéki hovatartozástól függetlenül is kritika tárgyát képezi, illetve felveti a módosítás igényét. Mind Becsó képviselő úr, mind mások érintették a hozzászólásukban azt a tulajdonképpen eléggé abszurd elgondolását e javaslatnak, amely úgy kívánja megváltoztatni a szereplők körét a regionális fejlesztési tanácsokban, hogy a reálszféra képviselőit mérhetetlenül alacsony reprezentációban biztosítja, nevezetesen csak a munkaügyi tanács munkaadói és munkavállalói oldalának egy-egy képviselőjében, és ilyen módon az egyébként jelen pillanatban ott szereppel bíró reálszféra-képviselői kamarákat teljes mértékben kihagyja.

Miután ez a Fidesz több hozzászólójának a véleményében elhangzott, és miután az elmúlt héten pénteken Stumpf miniszter úr egy nyilvános fórumon ebben a kérdésben megengedő álláspontot képviselt, mely szerint a módosítások során ez a kérdés kezelhető lesz, azt hiszem, hogy ezen a ponton a benyújtott javaslat jó irányba változtatható, és úgy tűnik a hozzászólásokból, hogy ebben az ellenzék és a kormánypárt egyetértése kialakítható.

A második pont, amelyben szintén lehetett érzékelni vélemények megfogalmazását a kormánypárti oldalról is, ez a bizonyos FVM-hivatal képviselete a megyei fejlesztési tanácsokban tanácskozási joggal, tagsági joggal avagy tagi joggal. Azt hiszem, ha végiggondoljuk, hogy a minisztériumot már képviseli egy személy szavazati joggal - mégpedig bizonyos értelemben megkülönböztetett szavazati joggal - a megyei fejlesztési tanácsokban, akkor célszerű azt a jelenlegi állapotot továbbvinni és fenntartani, amely szerint a törvény kimondja, hogy a dekoncentrált szervek vezetői, akik a területfejlesztésben érintettek, meghívotti státuszban részt vesznek a megyei fejlesztési tanácsok munkájában.

Úgy gondolom, hogy ezen a két ponton az elhangzott vélemények alapján - ha csak a szakmai megközelítést nézzük - kialakítható olyan egyetértés, amely módosító indítványok szövegszerű megfogalmazásával mind kormánypárti, mind ellenzéki oldalról javíthatja a benyújtott javaslatot.

Problémája ennek a javaslatnak, hogy egyrészt - ez ma már kritikaként elhangzott - értékelés lezajlása nélkül került előterjesztésre, illetve azt is problémának érzékelem, illetve tekintem, hogy olyan módon került beterjesztésre, hogy az Országos Területfejlesztési Tanács ebben a tartalomban ezt nem vitatta meg, nem tárgyalta meg - egy másik törvényjavaslatot a februári ülésén tárgyalt. Az Országos Területfejlesztési Tanács május 13-ai ülésén csak úgy került a dolog szóba, hogy a tanács egyik tagja kérte, hogy mivel tudomása szerint a kormány már állást foglalt a benyújtott javaslatról, foglaljon ebben állást az Országos Területfejlesztési Tanács is.

Ezt követően a tanácsban jelen lévő minisztériumi képviselők már nyilván - miután elfogadott kormányjavaslatról volt szó - nem szavaztak, de az összes többi szereplő, tehát aki nem miniszteriális szereplő az Országos Területfejlesztési Tanácsban, egyértelmű álláspontot foglalt el abban, hogy az általam első pontként említett reálszféra képviselete nem megfelelőképpen van szabályozva a regionális fejlesztési tanácsok felállásában. Ennek kapcsán a korábbi, februárban tárgyalt javaslat tartalmával értettek egyet, és nem értettek egyet azzal a javaslattal, amelyik itt az Országgyűlés tárgyalásának a témáját képezi.

Ez már csak azért is érdekes, mert a '96. évi XXI. törvény ma is hatályban lévő szabályozása szerint a 8. § (3) bekezdés a) pontjában megfogalmazásra került, hogy részt vesz a területfejlesztési politika kialakításában és érvényesítésében, s döntés-előkészítő, javaslattevő, véleményező és koordinációs feladatkörben játszik szerepet az Országos Területfejlesztési Tanács. Azt hiszem, ha a tanács eme felhatalmazását komolyan vesszük, akkor azt is mindenképpen komolyan kell venni, hogy ebben a tanácsban májusban döntés született, és ezt a májusi döntést megítélésem szerint érvényesíteni szükséges a parlamenti vitában, akár úgy is, ahogyan már említést tettem róla: ellenzéki, illetve kormánypárti egyetértés alakulhat ki e kérdésekben.

Szeretném megemlíteni továbbá azt is, itt már többen kifogásolták, én is hiányoltam, s az előkészítés során, a bizottsági vitában is elhangzott, hogy ha e törvényjavaslat a következő években kiterjed az általunk áhított és megcélzott európai uniós források megpályázásának feltételrendszerére, akkor semmiképpen nem kerülhető meg az a kérdéskör, amely a törvényjavaslat pénzügyi, gazdasági megalapozását jelenti. És itt nem feltétlenül arról van szó, hogy a törvényjavaslat elfogadása esetén hány forint az az összeg, amely szükséges a javaslatban szereplő intézményrendszer működéséhez, hanem sokkal inkább arra gondolunk és azt hiányoljuk, hogy ennek a javaslatnak a benyújtásánál egyáltalán nincs érintve az a pénzügyi feltételrendszer, amely az uniós források eléréshez szükséges lehet, és szükséges kell hogy legyen.

Nincs érintve az, hogy milyen módon, milyen eszközrendszerrel fogja a kormány biztosítani a magyar finanszírozás, a magyar részvállalás kötelezettségét. Megítélésünk szerint ebben is az jelenti a problémát, hogy a benyújtásakor a kormány eléggé sajátságosan és egyoldalúan értelmezte a partnerség kifejezést; egyoldalúan értelmezte, mert úgy gondolta, hogy csak kormányzati szereplőknek kell partnerségben lenniük a területfejlesztés szereplői közül, és nem vette azonos jogú, azonos státuszú és azonos kötelezettségekkel is bíró partnereknek az egyébként jelen pillanatban ma azonos joggal rendelkező partnereket.

Nagyon fontosnak tartanám, ha ezt a kategóriát, ezt a kifejezést, hogy partnerség és partnerek, kellő tartalommal és kellő súllyal értelmezné újra a kormány, s akkor megítélésem szerint az imént elmondott sarkalatos pontokban a most benyújtott javaslat olyan módon lenne módosítható, olyan módon lenne korrigálható, ami lényegesen javítaná a későbbi együttműködést. Nem tudok elképzelni olyan területfejlesztést sem regionális szinten, sem megyei szinten, amelyben a reálszféra képviselőinek meghatározó szerepe ne lenne.

 

(22.00)

Nem lehet elképzelni, hiszen azt gondolom, hogy akik ebben a témában némi előzménnyel rendelkeznek, mindannyian tapasztalhatták, hogy valamennyi megyében - s itt már szóba került az északkelet-magyarországi régió és ez a bizonyos hatmegyés régió - rendkívül fontos volt az, hogy a folyamat szereplői milyen viszonyt tudnak kialakítani azokkal a gazdasági, potenciális fejlesztéseket megvalósító szereplőkkel, akik részben e régióban rendelkeznek székhellyel, részben pedig e régióban kívánnak megvalósítani fejlesztéseket.

Nem képzelhető el csak a kormányzati szereplők és csak az önkormányzati szereplők együttműködéséből valós gazdasági növekedésen nyugvó, végcélként az adott régióban, illetve az adott megyében az ott élők javát, az ott élők sorsának jobbra fordulását szolgáló területfejlesztés akkor, ha ebből ki akarjuk hagyni, vagy kihagyjuk a reálszféra szereplőit, kihagyjuk azokat a szereplőket, akik majdan gazdasági fejlődésükkel meg tudják alapozni az ott élők jövőjét.

Én tehát azt hiszem, hogy ezeken a pontokon, amelyeket megemlítettem, kialakítható, hiszen a három kormánypárt közül kettő képviselői itt, a parlamenti vitában is megfogalmazták e témában a vitapontjaikat, illetve feltételeiket. Tehát ezekben a kérdésekben úgy gondolom, kialakítható olyan egyetértés, amellyel módosító indítványok benyújtásával és elfogadásával ez a javaslat végül is olyanná tehető, amely néhány kérdésben legalább fenntartja azt a fajta, általam mégsem hibáztatható konszenzusra törekvést, amelyet a '96. évi XXI. törvény elfogadását megelőzően megéltünk a parlamentben. Megítélésem szerint ha ez még időbe is kerül, most itt van előttünk nyilvánvalóan két olyan hónap, amikor feltehetően a parlamenti vita nem folytatódik.

Ennek érdekében célszerű lenne kezdeményezni lépéseket a kormányzat illetékes szereplőinek is. Tehát ha még időbe is kerül, akkor is megéri azt a fáradságot, amit annak idején a XXI. törvény több mint 90 százalékos elfogadottsága jelentett a parlamentben, mert azért ez egy többpárti konszenzust jelent. Magyarország európai uniós csatlakozása előkészítéseként fontos törvénymódosításnak szerintem jobb, ha ilyen többpárti konszenzuson nyugszik.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 120 1999.10.18. 5:11  49-131

DR. VERES JÁNOS, a számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Körömi képviselő úr elmondta a szavazás eredményét, én pedig arról szeretnék beszélni, amiről ő nem beszélt. Nevezetesen arról, hogy az ÁSZ elnökének véleménye és az ÁSZ-jelentés alapján nemcsak az hangzott el, amit ő mondott, hanem az is elhangzott: tarthatatlan az, hogy az ÁSZ ma, vagyis a bizottsági ülés napján kapta meg a kiegészítő köteteket, nyilvánvalóan erről jelentést nem is tudott adni a bizottságnak. Amit ő erényként említett meg, ez az október 9-e, ez két nappal volt a bizottsági ülést megelőzően. Nyilvánvalóan komolyan felkészülni a bizottsági vitára nem nagyon lehetett a képviselőknek, tehát egyáltalán nem annyira rózsás a helyzet, mint ahogy a határidőket illetően képviselőtársam ezt megemlítette.

A költségvetés megalapozatlanságával kapcsolatban szeretném elmondani, hogy volt olyan rész, amelyet megalapozottnak tekintett az ÁSZ, más kérdésekben pedig nem kívánt nyilatkozni. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a teljesítés kockázatai nagyok az ÁSZ véleménye szerint is. A képviselőtársak mind kormánypárti, mind ellenzéki oldalról meglehetősen nagy problémákat érzékeltek a költségvetés benyújtott változatában, így komoly gondként jelenik meg az, hogy a központi költségvetés kiadásai 16 százalékkal nőnek a központi költségvetési szerveknél, miközben más területen ettől lényegesen elmaradnak a tervezett növekedések.

A hozzászólók nem tartják megfelelőnek az inflációs prognózist. Ez mind kormánypárti, mind ellenzéki képviselők részéről kételyként fogalmazódott meg. Megfogalmazódott az a kétség is, mely szerint ha az idei bevételek nem teljesülnek, márpedig látható, hogy a költségvetés időarányos teljesítésében lényeges lemaradás van az adóbevételeknél, akkor mennyiben tekinthető megalapozottnak a 2000. évi bevétel tervezése. Kormánypárti képviselő fogalmazta meg azt, hogy teljesen rendezetlen az önkormányzatok finanszírozása ebben a költségvetésben, hiszen nincs arányban - az ÁSZ megállapításai is tartalmazzák ezt - a feladatnövekedéssel az önkormányzatok költségvetésének bővülési lehetősége.

A képviselők megfogalmazták azokat a problémákat is, amelyek a törvényjavaslat törvényességi hiányosságait jelentik. A képviselő úr már szólt arról, hogy nem feltétel a költségvetési törvénnyel beterjeszteni a hiányfinanszírozás módját, mi azonban továbbra is azt mondtuk ellenzéki képviselőként a bizottsági ülésen, hogy amennyiben ez nem szerepel a költségvetésben, akkor az nem is teljes értékű.

(19.30)

Hiszen így nem látható, hogy milyen módon lesz a hiány finanszírozva a 2000. évben. Természetesen nagy vita bontakozott ki nálunk is az FVM költségvetésének megítélését illetően. Mind kormánypárti, mind ellenzéki oldalról elhangzott az, hogy nem megfelelő az FVM költségvetésének a növekménye, nem tudja finanszírozni azokat a feladatokat, amelyek az FVM működési körébe tartoznak, úgy a vidékfejlesztés, mint az agrárterület finanszírozását illetően.

Komoly gondként fogalmazódott meg, hogy 64 ponton módosítja az államháztartási törvényt a benyújtott tervezet, ebből az ÁSZ kettő ponton talált olyat, ami az ő véleményével, az ő javaslatával egyező, a 64-et eltúlzottnak, szükségtelennek tekintették, lévén hogy az államháztartási törvény olyan törvény kellene hogy legyen, amely stabilitást ad az államháztartásnak és nem pedig a folyamatos módosításai kiszámíthatatlanságot kölcsönöznek.

Heves vita bontakozott ki az APEH finanszírozási megoldásait illetően. Mind kormánypárti, mind ellenzéki oldalról vitatták a benyújtott költségvetésben szereplő, eltúlzott és nem nagy túlteljesítéshez vagy nem megfelelő túlteljesítéshez kötött APEH-finanszírozási többletlehetőségeket. Az EU-csatlakozással kapcsolatos költségek áttekinthetetlenségét mind kormánypárti, mind ellenzéki oldalról megfogalmazták. A költségvetés ugyan a feladatok megbontása alapján egy újszerű megközelítést is tartalmaz, azonban a megállapítások szerint ez inkább kuszábbá, semmint áttekinthetőbbé tette a benyújtott költségvetési javaslatot.

Egyértelművé vált a bizottsági ülésen az is, hogy olyan koncentráció megy végbe a költségvetésben, amely nem tartható, nem támogatható, és az egyes alrendszerek közötti átcsoportosítás ez alapján mindenképpen negatív folyamatnak ítélhető meg. Komoly kritika hangzott el a benyújtott költségvetési tervezet kapcsán a beruházások növekményének kicsi volta miatt, azaz úgy tűnik, hogy a GDP-növekedést a kormány a fogyasztás növekedéséből kívánja elérni, nem pedig a beruházások növekedéséből.

Összességében, miután a költségvetést a bevételi oldalon megalapozatlannak, a kiadási oldalról pedig nem megfelelő arányúnak ítélték meg zömmel az ellenzéki képviselők, de kormánypárti hozzászóló is ilyen módon ítélte meg a költségvetést, ezért nem tudták támogatni az ellenzéki képviselők a költségvetés elfogadását. A kormánypártok sok módosító javaslattal - legalábbis a kormánypárti hozzászóló szerint több módosító javaslattal - a költségvetés általános vitára alkalmassága mellett foglaltak állást a képviselőtársam által már elmondott (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) 9:5-ös szavazati arányban.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 306 1999.10.20. 1:33  172-363

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Három dologra szeretnék reagálni. Egyrészt nem valós az az állítás, mely szerint az elmúlt négy évben - '94-98 között - elértéktelenedtek és nem növekedtek a normatívák, amiket az oktatásra fordítottunk.

Azt gondolom, hogy volt két olyan év, amikor helyre kellet hozni azt, ami nem volt a helyén, egyensúlyi és más ügyekben. Nem akarom részletezni, erről sokat vitatkoztunk már. 1998-ra még a régi kormány a régi költségvetésében normatívaemelést fogadott el, ami meg is valósult. (Varga Mihály: Választási osztogatás volt!) Nem, nem, Misi, te is tudod, hogy ez nem így van.

Teljesen nyilvánvaló dolog, hogy amikor a gazdaság teljesítőképessége lehetővé tette, akkor teljesen természetes módon ebbe az irányba nyitás történt, emelésre kerültek a normatívák. (Varga Mihály: Kampánycélból.)

A másik dolog az, hogy nagyon örülök annak, hogy itt elhangzott 500 milliárd forint területfejlesztési pénz. Nincs ennyi a költségvetésben. Szerintem ez egy téves szám. Sok mindent ki lehet mutatni ebből a költségvetésből, de ezt a számot nem. Abban egyetértünk, hogy a hárommegyés programot értékelni kellett volna, csakhogy van egy kormányhatározat, ami kimondja, hogy az FVM-nek június 15-éig be kellett volna terjeszteni a kormány elé az értékelést, szeptember 15-éig be kellett volna terjesztenie a kormány elé a hárommegyés program folytatásának anyagát. Mindez a kormány késlekedése miatt nem következett be, és persze meg lehet azt indokolni, hogy nem került be a költségvetésbe.

Úgy gondolom, hogy a kormány mulasztásáról vagy szándékos hanyagságáról van szó, és ezért nem került be a költségvetésbe most ennek a programnak a folytatása. Szerintem ez tűrhetetlen! Be kell tenni a költségvetésbe, mert valóban folytatni kell. Abban, hogy le kell szűrni a konzekvenciákat és tanulságokat, nincs vita közöttünk, csak ezt sokkal hamarabb meg kellett volna csinálni ahhoz, hogy beépülhessen a 2000. évi költségvetésbe.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 318 1999.10.20. 1:37  172-363

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Három reagálás; az egyik az, hogy nagyon egyetértek Borkó Károllyal az M3-as fontosságát illetően, csak az a baj, hogy négy éve ez az első olyan költségvetés, amelyben nincs egy fillér sem az M3-as továbbépítésére. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.) Nincs! M3-as címen továbbépítési forrás nincs. Benne van egy nagy valamiben, amiben nincs kibontva, hogy mennyi az. Nincs garancia a költségvetésben arra, hogy az M3-as építése folytatódik. Tessék megnézni a KHVM fejezetének a részletes táblázatát is! A 20 milliárdban nincs megnevesítve egy fillér sem az M3-asra. Remélem, mire elfogadjuk a költségvetést, lesz.

A következő dolog az, hogy az adósságszolgálat ügyében sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy nekünk ilyen mértékben felróható lenne a dolog, tekintettel arra, hogy csak azért annyi az adósságszolgálat, mert annak idején Magyarországon, az előző kormány időszakában az adósságtehernek jelentős mértékű csökkenése következett be. Ebből következően lehet csak annyi az a (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.) teher, amit a mostani kormánynak vállalnia kell. Miután folyamatosság van Magyarországon, azt gondolom, hogy vállalni kell.

Nagyobb probléma, hogy három év után most először nem szerepel ebben a költségvetésben egy fillér sem az ÁPV Rt. bevételeiből adósságtörlesztési kötelezettségként. Ez is hibája ennek a költségvetésnek.

Az utolsó dolog: Révész képviselő úr reálérték-növekedésről beszélt. Ha azt feltételezzük, hogy 6-7 százalék az infláció, amely a kormány prognózisában volt, akkor persze lehet, hogy reálérték-növekedés lesz. De ha megnézzük, hogy mennyit jósolnak azok a független gazdaságkutatók, akik Magyarországon nyilvánosságra hozták a 2000-re vonatkozó prognózisokat, akkor már lehet látni, hogy ez csak nulla százalékos mértékű (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.) reálérték-növekedésre ad lehetőséget. Ebből az következik számomra, hogy ez egy vágyálom, de nem realitás. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.) Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 322 1999.10.20. 1:41  172-363

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Természetesen nem feltételezzük, hogy az ellenzék szavának oly súlya lenne, hogy ez alapján jelentős mértékben változnának az inflációs mutatószámok. Csak azt mondtam, hogy azok a gazdaságkutató intézetek, amelyek Magyarországon közzétették a 2000. évi prognózisukat, jelentős mértékben... - hiszen ezen a mértékhatáron belül az a bizonyos 2 százalékos különbség, ami megjelenik, jelentősnek ítélhető, eltér a kormányprognózistól. Természetesen örülnénk mindannyian, ha a kormány prognózisa valóra válna, szerintem ebben nincs közöttünk véleménykülönbség. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.)

Két megjegyzés: továbbra is azt mondom, hogy a beterjesztett költségvetésben az M3-as építésének költségei nevesítetten nem jelennek meg, ön sem mondta, hogy hol jelenik meg. Még egyszer mondom, hogy az ÁPV költségvetése ön által hivatkozott 10. mellékletében sajnos ott van még plusz 15 milliárd forint, amelynek az a címe, hogy az egyéb szerződéses kötelezettség, Reorg-Apport Rt. veszteségeinek fedezete, 15 milliárd forint, azaz külön még a 158 milliárd forint, amelyet annak idején megvizsgált a Számvevőszék.

 

(21.00)

Még egy megjegyzés (Varga Mihály: CW Bank!): sajnos olyan ismereteink vannak, hogy ez a bizonyos adósságkezelés nem százszázalékosan állami tulajdonban lévő társaságon keresztül történik. Ebből következően az ön által mondott 9 vagy 10 százalékos garancia nem tudom, hogy teljes mértékben megbízható garancia-e. Sajnos erre nézve sem a költségvetési bizottságban a parlamenti képviselők, sem más formában teljes körű tájékoztatást nem kaptak. Nagyon remélem, hogy a költségvetés elfogadásáig ez a kérdéskör is megfelelőképpen be lesz mutatva számunkra.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 58 1999.10.21. 2:00  1-301

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Szeretném megköszönni Chikán miniszter úr hozzászólását. Azt remélem, hogy a kormánypárti frakció soraiban példaértékű lesz ez a hozzászólás. Azt gondolom, hogy így kell reálisan, tényszerűen megközelíteni ezt a kérdést. Merem remélni, hogy a további hozzászólók is ezt a utat fogják majd követni.

Miután a korábbiakban nem ezt az utat követték mindannyian, ezért néhány cáfolatot mondanék. Úgy tűnik, hogy a kutatók prognózisa akkor elfogadható a kormánynak, ha számukra megfelelő prognózist mutat, és akkor nem, ha számukra kedvezőtlent mutat. A növekedés kapcsán Varga Mihály azt mondta, hogy rendben van, miközben mi azt mondjuk, hogy az infláció tekintetében is figyelembe kellene venni a kutatók prognózisát.

Az emberek alábecsülésére csak azt tudom mondani, hogy nem mi ígértünk 7 százalékot a növekedésben. A családi pótlék ügyében szerintem tényszerűen más a valóság, tisztelt államtitkár úr, ugyanis a családok ügyében a gyermekes családok 8 százaléka volt az, amely nem tudta igénybe venni a rászorultsági elv miatt. A nyugdíjak reálértékével kapcsolatban szeretném emlékeztetni önt, hogy valótlan az az állítás, ami elhangzott. 1998-ban ugyanúgy növekedett a nyugdíjak reálértéke. Az viszont valós állítás, hogy 1999-re mintegy 50 milliárd forint az, amitől önök a törvénymódosítással megfosztották a nyugdíjasokat.

Az inflációval kapcsolatban, ami ezt az évet illeti, szeretném emlékeztetni, hogy valóban kedvező az inflációs mérték, azonban ennek az okait is meg kell nézni, nevezetesen azt az okot, hogy két tényező, az energiaárak és a mezőgazdasági árak kedvező alakulása alakította ki ezt a kedvező tendenciát, ugyanakkor február óta a maginfláció Magyarországon növekszik. Ha ezt önök nem veszik figyelembe, akkor persze nem lehet megalapozott prognózist csinálni a 2000. évre.

Teljes mértékben szeretném vitatni ugyanakkor azt az állítást, mely szerint az adósságállomány növekedett az előző négy év alatt. Azt gondolom, mindannyiunk számára világos számok mutatják azt, hogy a '94-98 közötti időszakban az adósságállomány csökkent, és ennek eredményeképpen lehet csak annyi az adósságteher a mostani költségvetésben, amennyi.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 70 1999.10.21. 0:42  1-301

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Szeretném Varga államtitkár úr szavainak azt a részét még egyszer felidézni, mely szerint való igaz, hogy adókedvezményben 38 milliárd forintot adtak '99-ben, azonban ezt az adókedvezményt a gyermekes családok több mint egyharmada nem tudja igénybe venni - a Pénzügyminisztérium adata alapján mondom ezt a mértéket -, szemben azzal, amit ön szóban állított, miszerint annak idején az általunk bevezetett rendszerben csak 8 százalék volt a magas jövedelműek között, akik ezt nem tudták igénybe venni, szemben az önök eljárásával: most viszont az alacsony jövedelműek közül van az az egyharmad, aki nem tudja igénybe venni.

Akkor azt gondolom, az a gyerek mégiscsak megérdemelné, aki sokkal rosszabb anyagi körülmények között nőhet föl. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: A polgárgyerekek!) Hát persze...

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 124 1999.10.21. 9:47  1-301

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Két reagálással kezdeném. A mai nap dél környékén elhangzott egy olyan megállapítás, mely szerint Magyarországon a foglalkoztatás mekkora létszámmal is bővült. Sajnos, az a számadat, ami itt elhangzott, nevezetesen, több mint 100 ezres számadat hangzott el, nem azonos statisztikai mintavételen nyugszik, nevezetesen megváltozott a statisztika Magyarországon, az adatfelvétel, hiszen ma már azt is figyelembe veszik, ami az 5 fő fölötti foglalkoztatásnövelést jelenti, míg korábban ezt nem vették figyelembe. Ebből következően ez a szám nem valós. A tényleges növekedés, ha a korábbi bázison nézzük, 28 ezres mindössze. Szerettem volna ezt kiigazítani.

A másik kiigazítás úgy szól, mely szerint a minimálbér inflációt meghaladó növelése milyen jótékony hatású is volt. Tény, hogy magasabb mértékben növekedett, de az is tény, hogy ez megadóztatásra került, és ettől kezdődően az a bizonyos összeg, amely az embereknél marad, kevesebb lett ennek hatására.

Ezt követően azzal szeretném kezdeni, hogy mi is a gond a költségvetéssel, amely most be van terjesztve elénk? Az a gond, hogy vannak benne olyan dolgok, amelyek nem jól vannak benne, és van olyan, ami nincs benne. Azt hiszem, hogy a 10. számú mellékletben szereplő, az ÁPV Rt. költségvetési befizetési kötelezettségét, privatizációval és vagyonkezeléssel összefüggő ráfordításait tartalmazó táblázat ebben a formájában feltehetően '94-98 között nem kerülhetett volna be a költségvetésbe.

Azt hiszem, hogy a kormánypárti frakcióknak is sokkal nagyobb figyelmet kellett volna fordítani arra, sokkal szigorúbban kellett volna számon kérni azt, hogy milyen értékeket írnak ebbe a táblázatba be, hiszen ma Magyarországon ezzel a táblázattal, ha jóváhagyja a parlament, gyakorlatilag azt szentesíti, hogy nem privatizációs részvénytársaság, hanem államosító részvénytársaság fog működni a 2000. évben, hiszen azok a kiadások, amelyek itt szerepelnek, döntő részben és alapvetően olyan kiadásokat tartalmaznak, amelyek bizonyos vagyon-visszavásárlást, vagyonállamosítást tesznek lehetővé az ÁPV Rt.-nek.

Ha még azt is hozzáteszem ezek mellett, hogy a szöveges részben a 74. §-ban a privatizációs törvény módosításával lehetővé kívánják tenni, hogy az ÁPV Rt. a Budapesti Értéktőzsdére bevezetett társaságok részvényeiben tarthatja majd a privatizációs tartalékát, és amelynek mértékét az éves költségvetési törvény határozza meg, azonban erre nem tér ki a költségvetési törvény, ezzel gyakorlatilag egy tőzsdéző társaságot hoznak létre állami pénzből.

(12.40)

Nem hiszem, hogy ez lett volna valaha is valakinek a szándéka, amikor az ÁPV Rt.-vel kapcsolatos törvényi szabályozás Magyarországon megszületett. (Bauer Tamás: Úgy van!) Azt hiszem tehát, ez egy olyan út, amely úton nem szabad engedni tovább az ÁPV Rt. működését, és nagyon remélem, hogy a kormánypárti frakciók józan többsége is megfontolja még többször, míg végül is ez a paragrafus remélhetőleg ebben a formájában nem fog megmaradni a költségvetési törvényben.

Azt már csak külön kuriózumként szeretném megemlíteni, hogy az az érték, mely 15 milliárd forinttal a Reorg-apport Rt. veszteségének fedezeteként szerepel egyéb szerződéses kötelezettség címen, semmiképpen semmivel nincs alátámasztva. Ma már ismerjük mindannyian, a nyilvánosság is a Postabank veszteségeiről készített állami számvevőszéki jelentést. E jelentés egyetlenegy mondata nem utal arra, hogy az eddigi rendezésen túlmenően további 15 milliárd forintot kellene biztosítani ilyen céllal. Azt hiszem tehát, hogy ilyen kitöltetlen csekket, szabad pénzköltési lehetőséget biztosítani bárkinek is felelőtlenség, nem szabad, ez vétkes könnyelműség, könnyelmű gazdálkodást jelentene az állami vagyonnal. (Bauer Tamás: Úgy van!)

Szeretnék arról szólni a továbbiakban, hogy mi az, ami még gond a költségvetésben. A költségvetési törvényben jelen pillanatban a tartalék mértékének meghatározásánál egy olyan mértéket határoznak meg, amely éppenhogy megfelel az Áht. szabályainak. Az Állami Számvevőszék jelentését szeretném e tárgyban szó szerint idézni, azért is, hogy ne mondhassák rám, hogy ellenzéki elfogultság vezet: "A 2000. évre tervezett 20 milliárd forintos általános tartalék-előirányzat mértéke az előző évihez hasonlóan alig haladja meg a törvényi előírás alsó határát, amely 0,52 százalék, összegét tekintve alig magasabb a 99. évi előirányzatnál, 14,9 százalékkal." Az Áht. 26. §-ának (1) bekezdése a kiadási főösszeg 0,5 és 2 százaléka között határozza meg ezt a mértéket. Én azt gondoltam, hogy a '99. év oly sokszor hivatkozott természeti katasztrófái, csapásai kellő óvatosságra intik a kormányzatot, és amikor meghatározzák ezt a bizonyos általános tartalékot, akkor talán okulhattak volna, de legalábbis figyelembe vehették volna a '99-es tapasztalatokat. Megítélésem szerint - hogy is mondjam? - nem igazán reális szembenézés a jövővel, mármint a 2000. évvel, ha ezt valaki itt akarja hagyni ezen a szinten.

Szeretnék a továbbiakban még az Állami Számvevőszék megállapításaiból szintén idézni, csak azért, hogy ne tűnjön úgy, mintha ezt csak az ellenzékiek tartanák problémának. Leírja az Állami Számvevőszék a javaslataiban, hogy miután nem rendelkezik, ezért rendelkezzen a javaslat a 6. § (1) bekezdésében az államadósság privatizációs bevételből történő csökkentésének eljárási rendjéről és az ezzel kapcsolatos felhatalmazásokról. Ugyanis most az történik, hogy a beterjesztett javaslatban erre nézve semminemű iránymutatás nincs. Nem gondolom, hogy ilyen mértékben szabad kezet lenne szabad adni bárkinek is a 2000. évi intézkedéseihez.

Már szó volt róla, de szeretném ismét idézni azt, hogy az Állami Számvevőszék is megállapította, hogy nem határozza meg jelen pillanatban azokat az objektív követelményeket, amelyeket kellene a címzett és céltámogatásokról szóló törvény rendelkezése alapján, ez ugyanis a szennyvízelvezetés és -tisztítás támogatásra beérkezett pályázatok között rangsorolási kötelezettséget írna elő a kormánynak. Ezt csak törvényben lehet rögzíteni, mi nem látunk ilyen törvényi előterjesztést, amely ezt rendezné.

Ezenkívül három olyan hiátusra hívnám fel a figyelmet, amelyet az Állami Számvevőszék megállapított. Ki kell egészíteni a törvényjavaslat normaszövegét a hiány finanszírozásának módjával, eleget téve ezzel az Áht. 8/A. § (1) és a 28. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek. Elképesztő dolog, hogy egy ilyen kérdés nincs szabályozva a törvényjavaslatban. Továbbá hiányolja azt is, hogy az EU-csatlakozást szolgáló előirányzatok és azok forrásösszetétele nem jelenik meg az előterjesztésben; továbbá a hiányzó mérlegeket és kimutatásokat is kéri az Állami Számvevőszék beterjeszteni. Remélem, teljesen nyilvánvaló, hogy az oly sok hiány, amelyeket felsoroltam, megalapozottá teszik azon megállapításainkat, amelyek szerint ez a benyújtott javaslat semmiképpen nem alkalmas elfogadásra.

Szeretnék még további hiányokról szólni, amelyek immár szűkebb régiómat, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét is érzékenyen érintik. Ma már szó volt róla, hogy közmunkákra mennyi forrást biztosít ez a költségvetés. Tisztelt képviselőtársaim, közmunkára 2 milliárd forintot biztosít ez a költségvetés nevesítetten. Amire az imént a képviselő asszony hivatkozott, az egy olyan szám, amely nincs a költségvetés benyújtott változatában kibontva közmunkára. Lehet, hogy majd ebből is lehet fordítani közmunkákra, de a hozzánk benyújtott kötetben ez az érték nem jelenik meg. Azaz 2 milliárd forint szerepel, mint ahogy '99. évre is 2 milliárd forint szerepelt. A kormány változtatási szándéka a munkanélküli ellátásban megítélésem szerint ennek közel nyolcszorosát fogja igényelni a 2000. évre, és nem látom azt a forrást, amely ezek alapján a költségvetésben biztosított lenne. Persze lehet még módosító indítvánnyal majd erre forrást teremteni, azonban jelen pillanatban sajnos ez nincs benne, és ez a 2 milliárd forint csak annyi, amennyit 1998-ban Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében használtunk fel közmunkákra.

Nincs benne sajnos ebben a költségvetésben az M3-as folytatása előkészítésének a finanszírozása. Rendkívül súlyos probléma a keleti országrész felzárkózását tekintve az, ha nem fog megkezdődni 2000-ben a Polgár utáni szakasz előkészítése, mert akkor nincs esély arra, hogy a Polgárig megépülést követően - amelyben én már bízom, hiszen egy szabad felhatalmazás bent van a szöveges részben garanciavállalásként a hitelfelvételre, tehát bízom abban, hogy addig meg fog épülni - folytatódjon a program, ez sajnos nincs benne ebben a költségvetésben, azaz nevesítetten meg kellene jelennie.

Sajnos, nincs benne annak a hárommegyés programnak a folytatása, amely 1996 óta minden költségvetésben megjelent, nevezetesen a Borsod, Nógrád és Szabolcs megye felzárkóztatását szolgáló program folytatására vonatkozóan nincs benne a jelenlegi költségvetés tervezetében semminemű előterjesztés sem összegszerűen, sem szövegszerűen. Mint mindannyian emlékszünk rá, a múlt évben ezt a módosítást a kormány ellenére a parlament többsége szavazta be. Én azt gondoltam, a kormány számára kellő tanulságul szolgál az, hogy a parlamenti akarat megvolt a múlt évben is ennek a pontnak a beszavazásra. Remélem, az idén is meg lesz az akarat erre, azonban sajnos a kormány kétszer is határidőt mulasztott e témában, hiszen sem június 15-ig nem terjesztették a kormány elé a finanszírozás új módjára vonatkozó javaslatot, amelyet egyébként kormányhatározat írt elő határidőként, sem szeptember 15-ig nem került a kormány elé tudomásunk szerint e program értékelése és a folytatásának tervezete.

Ez e három megyében több milliárd forintos elmaradást jelenthet a 2000. évi finanszírozási lehetőségek közül. E három megyében az elmúlt három év költségvetési hozzájárulásának eredményeképpen meglehetősen sok pozitív dolog indult el. Azt hiszem, nagy felelőtlenség lenne, ha ezt a mostani kormány a mostani költségvetés elfogadásával nem kívánná folytatni. Vagy meg kell mondani világosan azt, hogy e három megyében nem szereztek olyan pozíciót a kormánypártok, hogy ez alapján finanszírozni lehetne és kellene e hárommegyés program folytatását. Természetesen módosító indítványt készítünk e hárommegyés program folytatására. Remélem, támogatásra is fog majd kerülni. Természetesen e hárommegyés program elfogadása sem fogja tudni az előttem már az imént elmondott nehézségek mellett biztosítani azt, hogy ez a költségvetés számunkra elfogadható költségvetésnek legyen minősíthető.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 128 1999.10.21. 0:16  1-301

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. A költségvetés I. kötetének 182. oldalán szerepel a Munkaerő-piaci Alap beterjesztett változata. Sajnos, a képviselő asszony bizonyára háttér-információ alapján mondta, amit mondott, mert ebben ez az érték beterjesztve nincs.

Köszönöm a figyelmet. (Sasvári Szilárd: Elmondtuk, hogy tudjátok! Menjünk tovább! - Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 55 1999.11.12. 2:30:12  35-246

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én két dologra szeretnék reagálni. Egyrészt itt elhangzottak olyan megállapítások, mely szerint meg volt bénítva, nem tudta végezni feladatát, ugyanakkor szűk réteg számára volt igénybe vehető. Én úgy gondolom, a jelenlegi rendszerre sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy szűk réteg számára igénybe vehető, hiszen mindenki azonos joggal veheti igénybe - vagy nem veszi igénybe szabad döntése szerint - azokat a szolgáltatásokat, amelyeket nyújtani tudnak a kamarák.

A másik dolog: nagyon furcsállom, hogy itt egyfajta olyan megközelítés hangzik el a Fidesz részéről, mely szerint rajtunk kérik számon a logikát - azt a logikát, amelyet nem vettek figyelembe akkor, amikor ezt a javaslatot beterjesztették. Hiszen mi is volt a logika? Tavaly volt egy OGY-határozatfelülvizsgálat, a felülvizsgálatból következően törvénymódosítás vagy új törvényjavaslat a Ház előtt, amelyben a nyár végére született egy kompromisszumos javaslat, amelyben egyetértettek a szereplők, majd érdekes módon valahol a végső fázisban egy ezzel ellentétes tartalmú javaslat született meg, és mint ahogy ma hallom meglepetéssel, már egy ezzel is lényegében bizonyos pontokban szöges ellentétben álló valamiféle módosítócsomagról kellene vitatkozni a Házban.

Kérem szépen, ez meglehetősen furcsa gyakorlata ennek a parlamentnek, hogy nem arról kérik tőlünk a vitát, ami a téma volt, ami a helyzet értékelése, nem arról, amit a kormány benyújtott, hanem két képviselő által jegyzett módosítócsomagot kérnek itt tőlünk számon, hogy ehhez viszonyuljunk. Nem lehet ehhez viszonyulni, kérem szépen, a helyzethez kellene viszonyulni, és önöknek nem '94-re és '95-re és '96-ra kellene hivatkozniuk, hanem 1999-re kellene hivatkozni, mert a '99-es információk alapján született meg a helyzet értékelése, és ez alapján született meg valamiféle kompromisszum augusztusra, amely kompromisszumos javaslat sajnos nem jött be a Ház elé, valami egészen más került be, és ezt az egészen mást is valamilyen más irányba akarja két képviselő módosításával a Fidesz-frakció elvinni. Nem ez a rendes menete a dolognak!

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 63 1999.11.12. 0:18  35-246

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm. Ugyanehhez a témához csak azt a megjegyzést szeretném fűzni: hatáskörátadás kormányrendeletben volt hivatkozva, a hatáskörmegvonást viszont törvényben kellett elkövetni? És most nem másról beszélek, mint a területfejlesztési törvény nemrégiben elfogadott, szégyenteljes módosításáról.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 99 1999.11.12. 1:58  35-246

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sümeghy képviselő úr azt mondta, hogy a törvényjavaslat előkészítése időszakában folyamatos egyeztetés folyt a kamarákkal. Valóban folyamatos egyeztetés folyt, csak az a javaslat, amely végül is a Ház elé került, ebben az egyeztetésben soha nem került elő. Nem erről a javaslatról volt egyetértés a kamarákkal, egy egészen más javaslatról volt egyetértés a kamarákkal. Ez a javaslat sajnos nem került a Ház elé, nem került a Ház bizottságai elé sem; úgy tűnik, hogy ez elveszett valahol az államigazgatás egyeztetési folyamatában. Nagyon fontos dolognak tartom azt, hogy ne tűnjön senki számára úgy, hogy ami a Ház elé került, abban egyetértés lett volna a szereplőkkel.

A másik megjegyzésem a következő lenne. Sikerült megszereznem ezt a bizonyos tegnap beadott 43. számú módosító javaslatot - amely mit is tartalmaz? Azt tartalmazza, amit Lakatos András megnyilatkozásában hallani lehetett, nevezetesen mindenfajta olyan közfeladatra vonatkozó utalását e törvényjavaslatnak kiszedi a javaslatból, amely korábban benne volt. Kiszedi a költségvetési hozzájárulás lehetőségét a törvényjavaslatból, tehát nincs már az az ígéret sem, mely szerint majd a költségvetés finanszírozni fogja a kamarákat. És mit tesz be? Beteszi, hogy a gazdasági kamarák kötelesek vagyonukkal elszámolni, a vagyonelszámolással kapcsolatban az Állami Számvevőszék feladatokat ad. És a végére mit tesz még be, kérem szépen? Azt teszi be, hogy ezt a vagyont elsősorban a megalakuló gazdasági kamarák céljaira kell felhasználni - de nem azt mondja, hogy ott marad a vállalkozóknál a vagyon!

No, kérem szépen, akkor itt van az, amiről az egész vita szólt! A vagyonra fájt a foga valakiknek, ezt a vagyont szeretnék megkaparintani, hiszen ettől kezdve törvényi garanciája sem lesz annak, hogy a vállalkozók befizetéséből képződött kamarai vagyonnak mi legyen a sorsa. Ott marad-e a vállalkozóknál vagy sem?

Azt gondolom, hogy ezt a javaslatot nem így kellett volna megtenni. Ezt a javaslatot vállalnia kellett volna a kormánynak, ha ez volt a szándéka. Teljesen elfogadhatatlan, amilyen irányba elmegy a dolog most már!

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 111 1999.11.12. 2:03  35-246

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tóth képviselő úr hozzászólása indokolja, hogy én egy más megye tapasztalatáról szóljak. A mi megyénkben 5 százaléka a beadott pályázatoknak az, amely formai vagy kidolgozottsági problémák miatt nem bocsátható döntésre. Én nem azt mondom, hogy ez a kamarák munkájának színvonalbeli különbségéből adódik, hiszen a pályázónak érdeke az, hogy megfelelő tartalmú pályázatot nyújtson be, és ne legyenek ilyen problémák. Ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy nem biztos, hogy csak és kizárólag a kamara munkájának következtében lehet azt a bizonyos nagyon magas százalékarányú rossz, elutasított pályázatra hivatkozni, amire Tóth képviselő megyéjében példa van. Ezért azt gondolom, ez persze nem minősíti abszolút mértékben pozitívan vagy negatívan az adott megye kamarájának munkáját, hanem azt mondja, hogy nagy különbségek vannak az országban a pályázatkészítés színvonalában, természetesen a pályázatok nyerési esélyében.

Rigler képviselő úr mondataira a következőt szeretném reagálni: azért persze ennek a módosító javaslatnak sok más egyéb tartalma is van, amire utaltam, nevezetesen: ettől kezdve teljesen világos, hogy a költségvetési hozzájárulás, mint kategória megszűnne, ha ez így lesz elfogadva, ahogy most be van terjesztve.

Nekem nem az a zavaró, hogy a vagyonnal foglalkozik egyáltalán ez a javaslat - persze, ezzel foglalkozni kell. Ámbár vagyonügyekben a kormánymegbízott úr már olyan lépéseket tett, amely sokunk számára egészen meglepő, hiszen olyan levelet küldtek ki aláírásával a kamaráknak, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy itt a vagyon mindennél fontosabb kérdés, hiszen e törvénytől függetlenül, az elfogadástól függetlenül mostantól kezdve csak az ő kvázi hozzájárulásával lehetne vagyonmozgásokat csinálni a kamaráknál - ebben a levélben legalábbis ez van. Ami engem ebben zavar, az az, hogy úgy van megfogalmazva, hogy a vagyont elsősorban a megalakuló gazdasági kamarák céljára kell felhasználni. Az "elsősorban" kifejezés tartalmazza azt, hogy egyébként pedig oda használják fel, ahol majd használni fogják ezt a vagyont, azaz akik ezt a vagyont létrehozták, mindenképpen el fogják veszíteni az e vagyon feletti rendelkezési jogosultságukat... (Az elnök csenget.)

Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 119 1999.11.12. 2:04  35-246

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Rigler képviselő Úr! Amit az önök által benyújtott módosító javaslatban kifogásoltam, az, hogy a vagyont elsősorban erre és erre a célra kell... Nem azt mondtam, amire ön hivatkozott, mert az már egy túlértelmezése volt az én mondataimnak. Azt mondtam, hogy az "elsősorban" kifejezés lehetővé teszi, hogy az a vagyon el legyen vonva. Ön a hozzászólásában megerősítette, hogy ez nemcsak feltételezésként van, hanem a szándék is megvan mögötte, hiszen azt mondja, hogy államosítják a vagyont, és ettől kezdve, miután kvázi adóbevétel volt, kvázi állami vagyont csinálnak belőle, a dolog rendben van. Nincs rendben!

A benyújtott eredeti javaslatnak megvan az az óriási hibája, hogy sajnos nem rendezi egyértelműen a vagyoni kérdéseket, például azt a vagyoni kérdést sem, hogy a január 1-jével kötelezően előírt kézműves- és ipari kamarai egyesülést követően milyen vagyoni struktúra alakul ki. Nem rendezi, noha mindkét kamarának voltak befizetői. Ha ez a vagyon nem feltétlenül csak a pozitív vagyon összevonásából adódik, hanem az egyiknél negatív van, a másiknál pozitív, akkor ez a kérdés már rendezetlen. Ez az eredeti javaslat nehézsége vagy hibája.

Az a módosítás, amelyet önök tettek, kifejezetten szerencsétlen. Nem tudom elfogadni jogállami körülmények között azt a logikát, ami úgy van megfogalmazva, hogy egyébként amit mi befizettünk, amit én mint vállalkozó x év alatt befizettem a közös kamarai vagyonba... Sokan beszélgettek arról, hogy milyen formája van e vagyonnak. Az a ház is a vagyonnak egy eleme, amelyet adott esetben valakik nem jó néven vesznek, noha ez a működés feltételeként értelmezendő, vagy az a számítógépes rendszer - nem akarom mondani, melyik -, amely ehhez kell. Nem tudom elfogadni, hogy ezzel a vagyonnal ennek az Országgyűlésnek a többsége azt csinál, amit akar. Ezt a vagyont ott kell hagyni azoknál, akik ennek a vagyonnak a gyarapításában befizetéseikkel részt vettek. (Közbeszólásra:) Mi azt mondjuk, hogy azok a személyek a jelen pillanatban bent vannak a kamarában. Önök most fogják őket vagy kihagyni belőle vagy nem. Az egy másik ügy, hogy ezt követően ez a javaslat oké, az önök részéről támogatásra fog kerülni. Szerintünk ez a vagyonmozgás, amire önök utalnak, nem elfogadható.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 131 1999.11.12. 2:06  35-246

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Három dologra reagálnék. Tóth képviselő úrral alapvetően egyetértünk, egyetlenegy kérdésben szeretném pontosítani az álláspontját. Nevezetesen: ha van ismerete arról valakinek, hogy valaki nem a törvényeknek vagy jogszabályoknak megfelelőképpen jár el, akkor nem feltétlenül törvényt kell alkotni erre a helyzetre, hanem nyilván azt a szituációt kell megvizsgálni, és annak megfelelő eljárásokat kell kezdeményezni, rendezni.

Erre a kamarai mozgalom ráadásul alkalmas, hiszen ellenőrző bizottsággal, évenkénti könyvvizsgálattal rendelkezik, tehát azt gondolom, egyrészt az önkormányzatiságon belül is el lehet indítani a folyamatokat, hiszen teljesen biztos vagyok benne, ha ilyen konkrét információval rendelkezik Tóth képviselő úr, akkor van olyan kamarai tag ismerőse, ha ő esetleg nem lenne az, hogy ezt az indítványt meg lehet tenni, el lehet indítani a folyamatot. De ha nincs ilyen, akkor nyilvánvalóan, ha a történet olyan súlyú, akkor ezt más módon is rendezni kell.

Számomra csak egy következtetés van: emiatt nem kell kamarai törvényt módosítani, emiatt nem kell a jelenlegi kamarai rendszert megváltoztatni, mert ez a rendszer esetleges rossz működéséből vagy rossz megvalósulásából adódó következmény, nem pedig a rendszer hibája.

A másik dolog: Martonosi képviselő úr a szemünkre hányta, miért vitatkozunk módosító javaslatról. Ennek egyetlenegy dolog az oka: a Fidesz mai napon kezdő hozzászólója bejelentett egy olyan változtatást, amely változtatás alapvetően átírná - most mi még nem értjük, hogy ez a Fidesz-frakció álláspontja, két képviselő önálló indítványa, a kormány által támogatott vagy nem támogatott - azt a beterjesztett javaslatot, amely javaslat bent van.

Hogy erről most vitatkozunk, azt azért tesszük, mert a területfejlesztési törvénynél nem volt módunk vitatkozni a Házban arról, hogy a kamarákat kihagyják, vagy ne hagyják ki a területfejlesztési tanácsokból. Hiszen akkor a történet arról szólt, hogy az utolsó fordulóban bizottsági módosító javaslatként, kapcsolódó módosító javaslatként hozták be, és ebben a Házban a plenárison erről már senki nem vitatkozhatott. Ezért mertem venni a bátorságot, hogy kikértem a módosító javaslatot, megnéztem, mi van beterjesztve (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), hogy idejében lehessen ebben a Házban szólni erről, ne csak a szavazáskor.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 135 1999.11.12. 1:53  35-246

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Rigler képviselő úrnak válaszolnék közvetlenül; ez a bizonyos 43. sorszámon benyújtott módosító csomag, amelyet önök írtak alá, Rigler Zoltán és Babák Mihály, szó szerint a következőt tartalmazza: kiveszi az eredetileg benyújtott, a gazdasági kamarákról szóló törvényből azt, hogy a gazdasággal összefüggő közfeladatok egy részének, gazdálkodó szervezetek által, köztestületi formában, önigazgatás útján történő ellátása érdekében jönnek létre kamarák - tehát ez a kifejezést kiveszi.

Nyilvánvalóan ez azt jelenti, ettől kezdve már nem arról szól a javaslat, mint amiről szólt. Úgy is fogalmazhatnék, ez a módosító csomag gyökeresen átírja a kormány által beterjesztett javaslatot. (Molnár László: Ez még nincs elfogadva!)

Még egyszer megismétlem: ami miatt most, ebben a szakaszban erről már beszélnünk kell, annak egyetlenegy oka van, nem szeretnék úgy járni, mint ahogy a területfejlesztési törvénynél jártunk, hogy végül olyan módosító javaslat lett kormánypárti többséggel beszavazva, amely módosító javaslatról a Ház plénuma előtt egy szót sem lehetett szólnia senkinek sem.

Ezért erről a javaslatról most szólni kell, be van nyújtva a javaslat, a Ház előtt van. Most önöknek kell színt vallani, hogy ez mennyiben a kormány javaslata, mennyiben a kormány által támogatott javaslat, mennyiben a Fidesz-frakció javaslata. Nyilvánvalóvá vált a mai vitában, hogy a koalíciós partnereik ezt a javaslatot nem igazán támogatják. A kisgazda hozzászóló részéről nem az a gondolat hangzott el, ami ebbe az irányba mutatott volna, az MDF-es hozzászólók a javaslatnak ezt a gondolatmenetét nem támogatták. Ezért azt hiszem, nyilvánvalóvá kell tenni: az ehhez fűződő viszonyunk elhangzott, mi ezt nem támogatjuk.

Még egyszer visszatérnék a vagyoni kérdésre egy gondolat erejéig. Nem lenne ezzel a javaslattal gond, ha úgy lett volna megfogalmazva, hogy a vagyont a megalakuló kamarák céljaira kell felhasználni, de ebben benne van az a kitétel, hogy elsősorban, amely nyilvánvalóan lehetővé teszi azt, hogy valakik, mérlegelve mennyiséget, mértéket, tartalmat, összetételt az "elsősor" és a "másodsor" között, odateszik a vagyon egy részét, ahová gondolják. Ezzel mi nem érthetünk egyet!

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 344 1999.11.30. 2:25  321-353

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én két dologra szeretném felhívni a Ház figyelmét. Egyrészt elhangzott, hogy egységes elv az, miszerint aki kérte, annak elengedi a Ház. Azt gondolom, ez csak arra egységes elv, hogy miért is kérhették bizonyos önkormányzatok nevében az elengedést képviselők, nevezetesen azért, mert figyelmen kívül hagyták azt, hogy az elmúlt években a Ház ebben a kérdésben egységesen, ellenőrző szervezete, az Állami Számvevőszék megállapításaival összhangban, azt alátámasztva és azt megerősítve szavazott. Fel sem merülhetett korábban az, hogy ezzel ellentétes döntés születik a Házban, lévén hogy ezzel a Ház nyilvánvalóan gyengíti az Állami Számvevőszék tevékenységét, kétségessé teheti munkájának a későbbi időszakban történő komolyan vételét az önkormányzatok részéről. Azt hiszem tehát, hogy az az érvelés, amely úgy szólt, hogy az alkotmányügyi bizottság javaslata biztosít egy egységes elvet, az ezzel a sántasággal biztosít egységes elvet, ebből következően annak az elfogadását semmiféleképpen nem lehet javasolni.

A másik dolog, amivel nem lehet vitatkozni, az, hogy normativitást kellene biztosítani. Igen, Kuncze képviselő úr szólt arról, hogy a normativitás ebben az esetben erre az egy évre, erre a mostani megállapítássorra biztosított lesz, de kérem, ez a kérdés az 1997. évet is érintette, és nyilvánvaló: ha most a Ház dönt, akkor ezzel precedenst fog teremteni azon önkormányzatok számára is, amelyek a korábbi években voltak érintve ebben a kérdéskörben. Róluk sem lehet megfeledkezni, nyilvánvaló, a mostani döntésnek ezt a fajta következményét is figyelembe kell vennie a Háznak. Ezzel leginkább összhangban természetesen az 5. módosító javaslat oldja meg a kérdést, azzal, hogy nyilvánvalóan az 5. módosító javaslat is nyitva hagyja a korábbi évekre vonatkozó döntéseket, azaz biztosítani fogja a bíróság előtti megtámadás lehetőségét.

Azt gondolom, hogy ebből következően a Kósa Lajos által is említett, igazából két elvi út létezik: a 7. vagy az 5. módosító javaslat elfogadása, és miután a 7-esnek nem vitathatóan megvan az a problémája, hogy a három héttel ezelőtti döntést nem tudja figyelembe venni, ezért nyilvánvalóan csak az 5. javaslat lehet az, amely valóban normativitást teremt, hiszen éppen az imént elmondottak alapján nem normatív az, amit az alkotmányügyi bizottság beadott.

Éppen ezért kérem, hogy az 5. módosító javaslat megszavazását támogassa a Ház. Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 41 1999.12.08. 1:29  37-294

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Távollétében az az indítvány hangzott el, hogy miután a Ház jelen lévő tagjai nem ismerik pontosan a tegnapi kormány-állásfoglalás tartalmát, van-e lehetőség arra - és szeretnénk kérni, hogy legyen lehetőség -, hogy megismerjük azt, hogy a kormány milyen módon foglalt állást az eddig benyújtott módosító indítványokról. Ezt az indítványt azért fogalmazta meg Keller László képviselőtársam, és azért ismétlem most az ön jelenlétében én is, mert a múlt heti költségvetési bizottsági ülésen a kormány jelen lévő képviselői úgy foglaltak állást, hogy még nem áll módjukban nyilatkozni a tekintetben, hogy milyen módosító indítványokról a kormány milyen álláspontot fog elfoglalni, tekintettel arra, hogy akkor még nem volt meg az a kormányülés, amely tárgyalta volna a módosító indítványok tartalmát.

Az lenne a kérésünk, hogy miután a mai sajtót áttanulmányozva sem lehet egyértelműen megállapítani, hogy pontosan milyen kérdésben, milyen álláspontot foglalt el a kormány, hogy a benyújtott módosító indítványok súlyát némileg változtatja az, hogy a kormány támogatja-e vagy sem, ennek megfelelően vehetnénk részt a vita további szakaszában, ezért az a kérésem, ha államtitkár úr megteheti, akkor legyen szíves, tegye meg, hogy a Ház jelen lévő tagjait és a nyilvánosságot itt most tájékoztatja arról, hogy milyen módon foglalt állást a kormány, azaz mely az a csomag, vagy melyek azok a főbb sarokpontok, amelyek a kormány támogatását bírják immár a mai nappal.

Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 131-135 1999.12.08. 4:32  37-294

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Visszatérve az elejéhez, nem fogadható el az az eljárás, hogy csak kapcsolódó módosító javaslatként fogjuk megismerni a kormány véleményét, hiszen akkor már nincs vita a Házban róla, és plenáris vitát megint nem lehet lefolytatni egy olyan javaslatról, ami alapvetően fogja érinteni a törvény végső elfogadott változatát. Ezt a területfejlesztési törvénynél már egyszer eljátszották velünk, nagyon helytelen, hogy megint ezt a gyakorlatot kívánja követni a kormánykoalíció.

A második dolog: Sümeghy úr félreért valamit. Ha az ellenzék megfogalmaz egy véleményt, akkor fogadja el azt, hogy meg tudja fogalmazni módosító indítványban is. Mi nem kértük önöket arra, hogy a mi véleményünk alapján úgymond módosító indítványokat fogalmazzanak meg ehhez a javaslathoz, kár erre hivatkozni, másodszor történik meg, hogy erre hivatkoznak. Köszönjük szépen, meg tudjuk fogalmazni a magunk módosító javaslatait.

Felhívom a jelenlévők figyelmét, hogy az európai kamarák ez év őszén Cipruson elfogadták az Európai Kamarák Chartáját. Ami most itt körvonalazódik mint a magyar kamarai modell, biztosan nem felel meg az ott elfogadott elveknek, ezt valamennyi európai uniós ország kamarája aláírta. Azt gondolom, hogy figyelembe kellett volna venni ezt a tendenciát is, ami nemcsak a múltat, hanem a jövőt is meghatározza bizonyos mértékben.

Az hangzott itt el, hogy a továbbiakban szakmai erősítő és gyengítő érvek hangozzanak el a vitában. Ezt a bizonyos módosító javaslatot a kormány egy bizottság kivételével valamennyi bizottságban támogatott az általános vita utáni bizottsági módosító javaslatokról folytatott vitákban. Azt hiszem, a Rigler-Babák-javaslat legalább három ponton gyengíti a jelenlegi kamarai rendszert. "Közfeladatokat ne lásson el a kamara" - mondja az 1., a 111. és a további kapcsolódó pontokban -, ez bizonyára gyengíti ezt a fajta modellt. Úgy tűnik, hogy ennek bizonyos átértékelése megtörtént, hiszen Babák képviselő úr erre utalt a hozzászólásában. Jó lett volna ezt látnunk, mert ha ezt látjuk, akkor akként tudunk viszonyulni a továbbiakban ehhez a javaslathoz. Gyengíti azzal, hogy kiveszi a finanszírozási források közül a költségvetési hozzájárulást mint lehetőséget, a kormány eredeti javaslata ezt még tartalmazta. A 288. pontban veszi ki a javaslat, de szerintünk ezt is át kellene értékelni annak függvényében, hogy a közfeladatokhoz hogyan viszonyul a kormánytöbbség.

Szerintem a legkeményebb része ennek "a vagyon legyen az államé" című 390. pont, amely csak azt írja le, hogy elsősorban a majdan megalakuló gazdasági kamarák céljára kell felhasználni. Úgy gondolom, hogy erre érdemben kellene reagálnia és kellett volna reagálnia a mai vitáig a kormánynak, illetve a kormánypártoknak.

Megemlítenék még egy pontot, amely ugyan ebben a módosító javaslatban nem szerepel, de az elmúlt időszak törvényalkotásában szintén a gyengítő körülményeket erősítette, nevezetesen a kamarák száműzése a területfejlesztési tanácsokból a döntéshozatal szintjén. Azt gondolom, teljesen helytelen folyamatot próbált ezzel generálni a kormánytöbbség. És hogy mi erősítheti a kamarákat? Erősítheti az, hogy van 150 éves múltja a kamaráknak Magyarországon. Kellően figyelembe kellett volna venni azt, hogy ez a 150 éves múlt milyen erényeket, milyen tapasztalatokat hozott, és mit hozott az az elmúlt öt év is, ami nagyjából mögöttünk van, még ha ezt külön is választhatjuk az első három és a második két évre, amelyben tényleges feladatokat elláthattak a kamarák.

Megítélésem szerint nem jó a javaslatnak az a pontja, amely azt mondja, hogy közös etikai kódexet, azaz az etikus magatartás biztosítását csak a tagokra próbáljuk a későbbiekben érvényesíteni, hiszen nyilvánvalóan nem tartható úgy a vállalkozó etikus magatartásának megkövetelése, ha ez csak egy szűk körre fog kiterjedni, nem lehet kétfajta vállalkozó egy országban: aki tagja és etikus magatartást követelünk meg tőle, mert az etikai kódex rá vonatkozik; és van egy másik köre a vállalkozóknak, feltehetően nagyobb köre, akikre meg nem vonatkozhat, ha egyszer nem tagok. Azt gondolom, helytelen az, hogy a szakképzésben a vállalkozói érdek megjelenítése - ami kialakult az elmúlt években - ezt követően, ezzel a korlátozással meg fog szűnni.

Megítélésem szerint teljes félreértése a valóságnak az, amikor azt gondolják, hogy az úgynevezett egyablakos rendszer visszatelepíthető az önkormányzatokhoz. Ez a rendszer már nem az, ami másfél évvel ezelőtt az önkormányzatoknál működött. Ez egy számítógépes, közvetlen kapcsolatot tartó rendszer az államigazgatás különböző hivatalaival, amit nem tudnak kiépíteni az egyes települési önkormányzatok, vagy olyan költséggel tudják csak kiépíteni, ami nem éri meg a ráfordítást, gondolom, ezt mindannyian belátjuk.

Megítélésem szerint a kamarai vagyon a tagoké, ne akarja azt senki sem más célra felhasználni, és olyanokra is ki kellene térniük a módosító javaslatoknak - reméltem, hogy ki fognak térni -, hogy mi lesz a kamarák megnyert pályázataival...

ELNÖK: Képviselő úr!

DR. VERES JÁNOS (MSZP): ...mi lesz a kamarák vállalt kötelezettségeivel...

ELNÖK: Képviselő úr! Lejárt a rendelkezésre álló időkeret!

DR. VERES JÁNOS (MSZP): ...hiszen erre sajnos nem tér ki (Az elnök kikapcsolja a felszólaló mikrofonját.) a kormány javaslata. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 263 1999.12.08. 1:59  37-294

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Rigler képviselő úrtól elhangzott az imént, hogy jól működő kamarák működésében vagyunk mind a két oldalon érintettek, illetve érdekeltek - és ezzel egyetértünk -, olyan kamarák működésében, amelyek célszerűen látnak el feladatokat. A probléma csak az, hogy az a módosító csomag, amelyről most vitatkozhatunk, több ponton nem ezeket a feladatokat biztosítja a kamaráknak, hanem sokkal inkább elvonja. Így a 377., 382. és a 386. ajánlási pontban a Rigler-Babák-indítvány olyan területeket érint, amely feladatokat von el a kamaráktól, azt a működési területet szűkíti be, amelyen jelen pillanatban működtek a kamarák, és úgy gondolom, hogy ha ez a módosító csomag nem azt szolgálja, ami egyébként mindkét fél vagy mindkét oldal véleményével megegyezik, akkor valószínűleg nem ezt kellene támogatni.

Abból a szempontból is problémásnak ítélem, mert azon rövid határidőkkel, amely határidőket a következő időszak megváltozó feladataiként meghatároz ez a csomag, sok olyan dologgal nem számolt, amellyel számolni kellene. Nem számol azzal, hogy a kamarák vállaltak olyan kötelezettségeket, többek között a Kincstárral kötött szerződéseikben, amely kötelezettségek számukra jogfolytonosság esetén is teljesítendőek. Vállaltak olyan kötelezettséget, amely foglalkoztatáshoz kötött; vállaltak olyan kötelezettséget, amely beruházások esetén megvalósítandó feladatellátáshoz kötött, és - itt már többen szóltak róla - valóban nem ugyanaz a helyzet, ami a kockás papíron átvett vállalkozói listák, az egyes önkormányzatok által készített listák esetében. Ma már számítógépes rendszerek működnek, személyekkel, közigazgatási alapvizsgát tett dolgozókkal és olyan rendszerekkel, programokkal, amelyek rendkívül sok befektetést igényeltek és nyilvánvalóan nem adhatók át adott esetben egy megyében 228 önkormányzatnak - a mi esetünkben - az egy megyeszékhely és hat városi iroda tevékenysége. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 287 1999.12.08. 1:59  37-294

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Körömi Attila kétszer használta azt a kifejezést, hogy totális ellenőrizetlenség uralkodik. Azt gondolom, hogy ez a megállapítás tévedésen alapszik, tekintettel arra, hogy a jelenlegi törvény alapján valamennyi kamaránál működik ellenőrző bizottság, és valamennyi kamara minimum kétévenként, de az általános gyakorlat szerint évente könyvvizsgálóval vizsgáltatja felül gazdálkodását. Azt hiszem, a jelenlegi törvényben szabályozott ellenőrzöttség is megfelelő keretek biztosít. Én itt most csak egy megye kamarai példáját hoznám fel: azt hiszem, egy olyan ellenőrző bizottság, ahol tizenegy főből kilenc könyvvizsgáló, kellő garanciát jelent arra, hogy mindenfajta olyan ügyet, ami bizonytalanságot teremthetne a gazdálkodás szabályosságát illetően, kellő szakértelemmel, megfelelő módon meg tudnak nézni, és ha kell, szóvá tudnak tenni.

(15.00)

A másik megjegyzésem arra vonatkozik, miután a be nem fizetett tagdíjak behajtásával kapcsolatos félreértés vagy félreértelmezés a mai vitában is felmerült, csak az a probléma, hogy az a bizonyos benyújtott törvényjavaslat azt a félmondatot nem tartalmazza, Sümeghy úr, amely arra vonatkozik, hogy az egyébként folyó ügyekben az érvényes jogszabály megy tovább a 2000. évben. Nem vitatom azt, hogy 1999. december 31-éig van egy helyzet, de a mostani javaslatban, ami bent van előttünk - azt nem tudom, hogy fogják még módosítani kapcsolódókkal, mert nekem még nem sikerült megszereznem, hogy milyen kapcsolódók vannak bent - erre vonatkozóan csak az az egyetlen mondat van benne, amely azt mondja, hogy a 2000. évben keletkezettet hajthatja majd be, és azt vissza kell fizetni. Azt gondolom, azt a fél mondatot illett volna beletenni, hogy a folyamatban lévő ügyek mi alapján szabályozódnak. Ez egyébként másra is igaz. Én ma délelőtt már szóba hoztam egy másik témát is, hogy van más olyan folyamatban lévő ügy is, ami nincs szabályozva a jelenlegi módosítási javaslatban, márpedig célszerű lenne, mert vagyoni kötelezettségeket érint.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 293 1999.12.08. 0:18  37-294

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Tizenöt másodpercben annyit szeretnék reagálni, tekintettel arra, hogy ez gazdasági önkormányzatként működött, az államtól forrásokat nem kapott, ezért természetes volt, hogy a saját maga által választott testületek, illetve a testülete által kijelölt könyvvizsgáló végezte az ellenőrzést.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 134 2000.02.01. 3:13  133-139

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az Országgyűlés 1999. október 19-én fogadta el a területfejlesztésről és területrendezésről szóló, '96. évi XXI. törvény módosítását, melyben egy, a részletes vita lezárása után benyújtott módosító indítvány elfogadásával alapvetően megváltoztatták a megyei, a regionális területfejlesztési tanácsok összetételét.

A megyei fejlesztési tanácsok döntéshozatalából kizárták a reálszféra képviselőit, a munkaadók, a munkavállalók és a gazdasági kamarák küldötteit. Lényegesen szűkítették az önkormányzati oldal tanácstagjainak számát, például Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a korábbi tíz fő helyett három személy képviselheti az önkormányzati fejlesztési társulásokat.

Növelték ezzel szemben az FVM képviselőinek számát a döntéshozók között, mivel az FVM-miniszter képviseletén kívül, amelyet tizenkét megyében egy-egy kisgazda országgyűlési képviselő lát el, szavazati joggal tanácstag lett az FVM megyei hivatalának vezetője is. Annak érdekében, hogy az FVM kisgazda-politikáját ne csak e két személy képviselje a nyolcfős tanácsokban, november 3-án az Országos Területfejlesztési Központban a miniszteri képviselők számára külön értelmező és feladatmeghatározó megbeszélésre került sor. E megbeszélésen az FVM-minisztert a megyei fejlesztési tanácsokban képviselő személyek, köztük tizenkét megválasztott kisgazda országgyűlési képviselő, nyilatkozatot tettek, melyben a fenti törvény módosításából adódó összefüggéseket és a miniszteri képviseletre vonatkozó jogokat, valamint kötelezettségeket tudomásul vették. Mintha a képviselők akkor értették volna meg vagy vették volna tudomásul az általuk megszavazott törvénymódosítás összefüggéseit.

Rögzítettek azonban még egy fontos feladatot az emlékeztetőben. Azt ugyanis, hogy a miniszteri képviselők politikai munkával segítik az olyan személyek kiválasztását, akiknek közreműködésével az FKGP vidékfejlesztési stratégiájának végrehajtása biztosítható.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében november 15-én megtartott, tizenhat önkormányzati fejlesztési társulás képviselőinek összejövetele előtt a Kisgazdapárt megyei elnöke a kisgazda pártirodára hívta a polgármestereket, és az őáltala alkalmasnak tartott három jelölt támogatására vonatkozó nyilatkozat aláírására kapacitálta a megye 228 települését képviselő 16 polgármestert.

Miniszter Úr! Így kell értelmezni a kormány területpolitikáját? Egyetért-e ön azzal, hogy egy párt vidékfejlesztési stratégiájának megvalósítása érdekében szervez egy országos főhatóság értekezletet, és ott nyilatkozatot íratnak alá a törvényhozókkal? Helyesnek tartja-e és egyetért-e vele, hogy a minisztert nem köztisztviselők képviselik a fejlesztési tanácsokban, hanem országgyűlési képviselők (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), akiknek feladata a miniszter ellenőrzése, és akiknek utasítást emiatt a miniszter nem adhat?

Várom válaszát. Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 138 2000.02.01. 1:04  133-139

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Sajnálom, hogy a miniszter úr olyan kérdésre válaszolt, amit nem tettem föl. Amit föltettem, arra viszont nem válaszolt.

Gödön nem lehettem ott, tekintve, hogy oda nem hívtak meg, miniszter úr. Nyilvánvalóan Gödre csak másokat hívtak meg, és akiket meghívtak, valószínűleg el is mentek.

A második kérdés: miniszter úr, én tudom, mi a különbség a főhatósági értekezlet és az országgyűlési képviselők által szervezett megbeszélés között. Szeretném felmutatni önnek azt a papírt, ami igazolja, hogy nem az országgyűlési képviselők szervezték ezt az értekezletet, hanem igenis a főhatóság. (Felmutatja.)

A harmadik kérdésre pedig, amit ön mondott: lehet, hogy ön úgy gondolja, hogy jobb az, ha politikusok képviselik a kormányt egy adott testületben; de csak a Független Kisgazdapárt politikusai alkalmasak ilyen képviseletre? - teszem fel a kérdést. És azt gondolom, hogy erre a kérdésre valamennyien tudunk válaszolni a magunk részéről. Sajnálom, hogy önök így értelmezik a területpolitikát, a vidékfejlesztési politikát, mert ez ebben az esetben csak egy pártként értelmezhető, és azt gondolom, hogy ez teljesen félreviszi a dolog lényegét. Önök sajnos kiiktatták a szakmaiságot ezen tanácsok munkájából.

Természetesen nem tudom elfogadni a válaszát. (Nagy taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 87-91 2000.03.21. 1:55  86-97

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Igen, elnök úr, elfogadom az államtitkár úr válaszát.

 

ELNÖK: Elfogadja?

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Igen, elfogadom.

 

ELNÖK: Tessék, akkor öné a szó, képviselő úr.

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt héten egy kormánytag Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében elmondott március 15-ei beszédeiben többször is elhangzott olyan csúsztatás, hogy aki nyilvános pályáztatást igényel, nem akarja, hogy 2000-ben autópálya épüljön Magyarországon. Másfél évi késlekedés, a tényleges előkészítő munka elmaradása után talán először tükörbe kellene nézni, és nem megpróbálni másokat hibáztatni a tehetetlenségért.

A kormány ezzel szemben mit cselekszik? Inkább ügyesnek gondolt számviteli trükkel parkolópályára állítják a költségvetésben szereplő 27 milliárd forintot, hogy fel nem használásával kikerülhessék a közbeszerzést. Inkább magára vállalja a kormány annak gyanúját, hogy azért kerüli meg a közbeszerzési törvény alkalmazását, hogy kormányközeli vállalkozások suttyomban kapják meg az autópálya-építések megrendeléseit beszállítóként a kőbányáikból, aszfaltkeverő telepeikről. Inkább lemondanak a csak áprilisban eldöntésre kerülő európai uniós támogatás megítélésének az esélyéről is. Finanszírozzák ezzel szemben a tervezett építkezést mindeddig nyilvánosságra nem hozott feltételű hitelekből, melyek esetében csak egy bizonyos: visszafizetni csak 2002 után kell. Kondícióit pedig banktitokra hivatkozva a parlament illetékes bizottsága előtt sem árulja el a Magyar Fejlesztési Bank elnök-vezérigazgatója.

Mi érdekeltek vagyunk az autópálya-építések folytatásában, támogatjuk is a szabályos keretek közötti, jó minőségben történő építést. Államtitkár úr! Önökre nem érvényes sem a közbeszerzési törvény, sem a rendeltetésszerű joggyakorlás elve? Rosszul gondolják, államtitkár úr! (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 95 2000.03.21. 0:54  86-97

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Mi Szabolcsban azt gondoltuk, hogy amikor a kormány megkapja a lehetőséget arra, hogy cselekedjen, akkor 1998-ban folytatja az autópálya-építést. Sajnálom, hogy másfél évig erre nem kerített sort. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ezenkívül a közbeszerzési törvénynek nemcsak 1. § d) pontja létezik, hanem a következőt is magában foglalja ez a törvény. "Az Országgyűlés az államháztartás kiadásainak ésszerűsítése, a közpénzek felhasználása átláthatóságának és széles körű, nyilvános ellenőrizhetősége megteremtésének, továbbá a közbeszerzések során a verseny tisztaságának biztosítása érdekében a következő törvényt alkotja."

Annak idején a Fidesz-frakció valamennyi jelen lévő képviselője, mind a tizenöten megszavazták ezt a törvényt. Ma úgy gondolja már, hogy ezeket az elveket nem kell betartani? Úgy gondolja, hogy a sztráda-gate ügyében a kormány bárhogyan dönthet? Rossz példát mutatnak, államtitkár úr!

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 40 2000.04.10. 3:42  33-89

DR. VERES JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottságban a többségi vélemény mellett - ahogyan a képviselőtársam azt már elmondta - némely kérdésben más álláspont is megfogalmazódott. A más álláspontok közül elsőként azt szeretném megemlíteni, hogy a költségvetési bizottság ülésén nem kaptunk kielégítő választ arra a felmerült kérdésre, hogy vajon a beterjesztett javaslat, a kormány javaslata a különböző hovatartozású, különböző többségű önkormányzatok, illetve polgármesterek esetében vajon milyen egyensúlyokat, milyen arányokat tükröz.

Felmerült a vitában az a kérdés is, hogy ha áttekintjük a most benyújtott kormányjavaslatot, akkor vajon milyen módon és milyen következtetéseket lehet és célszerű levonni az elmúlt immáron tíz év céltámogatásokra vonatkozó döntései alapján, vajon mely kérdésben valósultak meg átfogó fejlesztési programok az országban, és vajon mely kérdésben lehet olyan hiátusokat megállapítani, amelyek alapján célszerű lenne változtatásokat tenni.

A költségvetési bizottság többségi és kisebbségi véleménye is egyetértett abban, hogy célszerű lenne az év hátralévő részében ezeket a kérdéseket áttekinteni. A kormány jelen lévő képviselője úgy tájékoztatta a bizottság tagjait, hogy ez a fajta áttekintő munka elindult a Belügyminisztériumon belül. A bizottság megállapította, hogy még mielőtt a következő évi költségvetés tárgyalására sor kerülne a parlamentben, így a bizottságban, a bizottság egy külön napirend keretében kívánna foglalkozni eme áttekintéssel és az ebből következő feladatok parlament számára szükséges megállapításainak a megtételével is.

A bizottság tagjainak kisebbsége, két ellenzéki párt képviselői azért nem tudták szavazatukkal támogatni a kormány által benyújtott javaslatot, mert úgy ítéltük meg, hogy a most benyújtott előterjesztés több olyan kérdésben nem volt teljes körű és kielégítő, a kormány jelen lévő képviselőinek szóbeli kiegészítése után sem a számunkra adott információ, amely alapján igen szavazatunkat adhattuk volna a javaslat Ház elé kerüléséhez.

Fontosnak tartjuk azt is megemlíteni, hogy miközben a kisebbség is egyetértett azzal, hogy éppen a jelentős belvíz miatt két település programja olyan módon került be a támogatandó javaslatok közé, mint amilyen módon itt már az államtitkár úr is említette az expozéjában, más hasonló jellegű programok bekerülésére a kialakult ügymenet, a kialakult döntési mechanizmus szerint lehetőség nem volt, és ezt az ellenzéki képviselők szintén hiányolták. Fontosnak tartanánk azt, hogy az ilyen jellegű kérdések megfelelő áttekintésére, komplex kezelésére lehetőség nyíljon, és ilyen kiegészítésre kerülhessen sor a későbbiekben a támogatások elbírálásánál, a támogatási javaslat kialakításánál.

Az imént elmondott indokok alapján az ellenzéki képviselők a szavazatukkal nem tudták támogatni a javaslat Ház elé kerülését, azonban ez a vélemény, mint ahogy elhangzott, kisebbségben maradt a bizottság ülésén.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 178 2000.04.11. 1:51  177-183

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az 1999. évi CXXXV. törvény 58. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy az ország gazdaságilag legkedvezőtlenebb helyzetben lévő öt megyéjének fejlesztése érdekében, meghatározott költségvetési tételekből konkrét támogatási keretösszegeket különítsenek el, és hogy az elkülönített keretek felhasználásáról az érintett miniszterek 2000. február 29-éig megállapodást kötnek a megyei területfejlesztési tanácsok elnökeivel.

 

 

(15.10)

 

 

E kötelezettség a kormányból hét minisztert érintett, akikhez március 1-jén írásbeli kérdés tettem fel, érdeklődve kötelezettségük teljesítése felől. Március 16-ig csak egyetlen minisztérium, az FVM válaszolt kérdésemre, de az a válasz sem volt elfogadható, hiszen csak azt írta le három oldalban, hogy milyen előkészítő intézkedéseket tettek a fenti törvényi kötelezettség teljesítése érdekében. Azonban a kötelezettséget sem ők, sem a többi minisztérium nem teljesítette február 29-ig. Tudomásom szerint azóta egy minisztérium, a Gazdasági Minisztérium megkötötte a megyékkel a megállapodást, de a többi tárca az interpelláció beadásának napjáig, március 16-ig mindezt nem tette meg. A miniszterek késedelme miatt az öt megye vállalkozói, önkormányzatai nem tudnak megfelelő időben információhoz jutni a rendelkezésre álló forrásokról, a pályázható célokról, a felhasználás szabályairól.

Megengedhetőnek tartja-e, hogy hét minisztere ne hajtsa végre határidőre a törvényi előírásokat? Tisztelt Államtitkár Úr! Hogyan kívánják elejét venni a miniszterek további nem törvénykövető magatartásának? Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 182 2000.04.11. 0:56  177-183

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Mint ahogy válaszában elmondta, tény, hogy mind a mai napig, azaz negyven nappal a törvényes határidő után sem kötötte még meg három minisztérium a megállapodást az öt megyével. Ha válaszának arra a részére kitérek, mely szerint diktátum is lehetett volna, azt gondolom, nagyon sajnálatos dolog lenne, hogy diktátumra gondolt volna bárki ebben a dologban. Úgy tűnik, hogy a megyék negyven nap várakoztatása ugyanakkor abba az irányba mutat, hogy valóban diktátumot szeretnének ráerőltetni a megyékre azok a minisztériumok - így a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, a Közlekedési Minisztérium és a Környezetvédelmi Minisztérium. Nagyon sajnálom, hogy e három tárca mind a mai napig nem tudta úgy előkészíteni az öt megyével a megállapodást, hogy aláírható lett volna, ha már február 29-ig nem is, de a határidő után. (Zaj, moraj.)

Miután a törvény nem lett végrehajtva, azt hiszem, senki mástól nem kérhető számon a törvény, mint leginkább a kormány tagjain, ezért a választ természetesen nem tudom elfogadni. (Taps az MSZP soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 303 2000.04.12. 4:52  292-368

DR. VERES JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Bár a többségi vélemény előadója részben kitért arra, hogy a bizottságban kisebbségi véleményként mi hangzott el, azért én ezt szeretném pontosítani.

Egyrészt a bizottságban elhangzott, hogy a benyújtott javaslat nem felel meg a jogalkotásról szóló törvény azon előírásának, mely szerint minden egyes javaslatnál részletesen ismertetni kell, be kell mutatni azt, hogy milyen költségvonzata van, milyen költségvetési hatása van a törvényjavaslatnak. Mi a benyújtott javaslatban ilyen számítást nem kaptunk, nem ismertünk meg, a kormány jelen lévő képviselője ezzel kapcsolatban semmit nem tudott mondani. A bizottság kormánypárti tagjai látszólag tájékozottabbnak mutatkoztak, azonban számszerű választ ők sem tudtak adni egyetlenegy kérdésre sem. Így a parlament költségvetési bizottsága, amely természetesen különös figyelemmel kell hogy tekintsen minden költségvetést lényegében érintő kérdésre, teljes mértékben tájékozatlan maradt a kormánypárti képviselők és a kormány képviselője jóvoltából a tekintetben, hogy mennyi forrást kell fordítani majd ezen törvényjavaslatban szereplő feladatok átadására.

A költségvetési bizottság ellenzéki képviselői azt is kifogásolták, hogy miközben a kormány az előterjesztés tárgyalása során kapott számszerű javaslatokat bizonyos összegekről, amelyek felhasználásra kerülnek a kormány szándékai szerint, ezt már sem a kormány jelen lévő képviselője, sem az írásos előterjesztés nem tartalmazta. Szemben azzal, amit a többségi vélemény előterjesztője, Arnóth képviselő úr az imént itt mondott, nincs a 2000. évi költségvetésben az okmányirodák fejlesztéseként arra forrás beállítva, ami itt most - úgy, mint szoftverfejlesztés, úgy, mint számítógépes fejlesztés és akár mint intézményfejlesztés - felhasználásra kerülhet az adott feladat átadása miatt. Ebből következően egy új költségvetési igény jelenik meg, amit a kormány-előterjesztés annak idején még tartalmazott is, megnevezve a költségvetési tartalékot ennek forrásaként. Erre vonatkozóan sem hangzott el megnyugtató álláspont és vélemény a bizottság ülésén.

A bizottság ellenzéki tagjai helytelenítették, sérelmezték és hiányosnak tartották azt, hogy a jelenleg kiépített, valóban egyablakosként működő rendszerből a jelenlegi előterjesztés nem is tesz arra utalást, hogy bármit átvennének. A kormány képviselője, illetve a kormánypárti képviselők se tudtak arra nézve semmifajta tájékoztatást mondani a bizottság ülésén, hogy milyen szándék is van a jelenleg működő rendszerek átvételére. És a bizottság ellenzéki tagjai mindenképpen pazarló, sőt fényűző megoldásnak tartják azt, hogy a nemrégiben kialakult - hiszen itt az imént már elhangzott, hogy nagyjából másfél éve, két éve működő rendszerekről van szó -, arra jelentős forrásokat, invesztíciókat költő kamarák rendszereinek az átvételéről szó sincs, erről sem a körzetközponti jegyzők, sem más közigazgatási szakemberek nem tájékozódtak, tárgyalni nem tudnak.

A bizottság ellenzéki képviselői azt is nehezményezték és szóvá tették hozzászólásaikban, hogy miközben itt finom utalás történik arra, hogy a kormány természetesen a már működő rendszerek továbbfejlesztésénél fel fogja használni az eddig felhalmozott tapasztalatokat, tudást, szellemi és anyagi erőforrásokat, sehol e rendszerek működtetőivel senki érdemben tárgyalást még nem folytatott. A központi kamarai szervezetek erre vonatkozó ajánlásai, ami január óta a kormány asztalán van, érdemi megválaszolásra még nem kerültek, senkivel arról még tárgyalást nem folytattak, hogy a jelenleg azon területeken alkalmazásban állók, amelyek át fognak kerülni a körzetközpontok okmányirodáihoz, vajon bármilyen módon átvételre kerülhetnek-e, bármilyen módon részt vehetnek-e majdan az átképzésben és e feladatok későbbi ellátásában.

Úgy gondoljuk, és úgy gondolták a költségvetési bizottság ellenzéki képviselői, nincs olyan helyzetben ez az ország, hogy ezt megengedhetné magának a kormány, hogy ezekre a feladatokra teljesen új forrásokat költenek, teljesen új pénzt fognak fordítani, miközben az országban rendelkezésre áll az a szellemi és anyagi bázis, amellyel ezek a feladatok az elmúlt időszak tanulsága szerint jó színvonalon elvégezhetőek voltak egyablakos módszerrel.

Mindezek alapján a jelen lévő ellenzéki képviselők mindegyike, a törvényjavaslat általános vitára való alkalmatlanságát állapítva meg, nemmel szavazott az általános vitáról.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 329 2000.04.12. 1:19  292-368

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tóth Imre első hozzászólására szeretném azt reagálni elsőként, hogy nagyon korrekt felsorolás volt a feltételek hiányáról, ami kell ahhoz, hogy ez a feladat jó színvonalon legyen elvégezve majdan a körzetközpontokban. Természetesen a végéről hiányzik az a dolog, hogy ön sem tudja, feltételezem, ön sem ismeri, hogy ennek anyagi feltételei hogyan és milyen módon és mikor lesznek biztosítva.

Mi ezt hiányoljuk, enélkül nem tartjuk elégségesnek az előterjesztést, nem tartjuk tulajdonképpen tárgyalhatónak sem, hiszen a forintokról nem tudunk beszélni és nem tudunk vitatkozni.

Ugyanakkor vitatkozom azzal a mostani megállapításával, amely arra vonatkozott, hogy a tagság többsége megkérdőjelezte. Önnek vannak erre vonatkozóan statisztikai kimutatásai, számai, ismeretei, hogy mit és hogyan kérdőjelezett meg a tagság többsége? Tudomásom szerint ilyen felmérés nem készült az országban. Tudomásom szerint néhányan puffogtattak mindenfajta jelzőket, de én nem láttam ilyen felmérést. Ebből következően csak akkor mondjunk ilyet, ha erre nézve van felmérés. Készült néhány megyében ilyen jellegű felmérés, én teljes körű statisztikát nem ismerek mind a mai napig - ha van ilyen, akkor azt jó lenne megismerni.

Köszönöm szépen a figyelmet.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 345 2000.04.12. 2:01  292-368

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Megint csak a káosz egy másik értelmezése - hogy ez is elhangozhasson -, nevezetesen a mi javaslataink, amelyek már mint bizottsági kisebbségi vélemények itt elhangzottak ma a teremben, éppen azt szolgálták, hogy a jelenleg működő rendszerek, amelyek a magyar nemzetgazdaságtól, a magyar vállalkozóktól meghatározott milliárd forint nagyságú befektetést igényeltek az eddigiekben, ne kerüljenek kidobásra az ablakon, hanem kerüljenek beépítésre ebbe a bizonyos átalakításba.

Úgy gondoljuk, hogy a kormány jelenlegi javaslata erre nézve semmilyen garanciát nem tartalmaz. Nem tartalmaz garanciát arra, hogy zökkenőmentes lesz az átmenet, amit Herényi úr az imént hiányolt, illetve igényelt, és nem tartalmaz arra nézve semmifajta garanciát, hogy az a bizonyos Szabó polgármester úr által említett leterheltségű és sorszámosztással járó jelenlegi okmányirodás gyakorlat majdan ne terhelje a vállalkozókat. Mert azt azért senki nem tudja mondani e Házban és senki nem tud olyan példát mutatni nekem az országból, hogy a működő kamarai rendszernél, annál a bizonyos egyablakos rendszernél 2000-ben vagy 1999-ben sorszámosztásos gyakorlatot kellett volna bevezetni, mert ne lett volna képes kezelni a rendszer a maga személyi, tárgyi, egyéb feltételeiben a hozzá fordulókat, miközben a birtokunkban van egy anyag, amely azt mondja, hogy nagyjából 150 ezer ilyenfajta ügy volt, amellyel ezeknek az ügyfélszolgálati irodáknak meg kellett birkózniuk vagy amelyeket meg kellett oldaniuk.

Tehát mi pontosan azt mondjuk, hogy a jelenlegi beterjesztett javaslat több szempontból átgondolatlan, és figyelembe kellene venni ezt az egyébként az országban meglévő, jól működő, kialakult rendszert, amelyik természetesen annál rosszabbul működik majd, minél később fog megszületni az a döntés, amit most hiányolunk ennek a figyelembevételére. Ebbe az irányba próbáljuk vinni a vitát. Köszönöm a figyelmet.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 351 2000.04.12. 0:37  292-368

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm. Fenyvessy képviselő úr azt mondta, hogy szakmai hozzáértés hiánya. Kérem, igazolja! Én azt gondolom, hogy ilyen kijelentést nem kellene tenni akkor, amikor itt a mai napon ebben a vitában, az előterjesztésben és sehol másutt senki nem tudott olyan dokumentumot letenni, amely azt bizonyította volna, hogy elrontott szakmai ügyintézés volt jellemző a kamarákra, bárhol is.

Tehát szerintem nem kellene ilyen módon viszonyulni ahhoz az ott dolgozó körhöz, akiknek az elmúlt időszakban végzett munkájával kapcsolatban sok minden elmondható, csak talán ez a kijelentés nem.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 357 2000.04.12. 1:33  292-368

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Fenyvessy Úr! Azt kell mondjam, egy megye kamarájának a szakemberállománya alapján meg tudom mondani önnek, hogy az ön által felsorolt összes szakmai kérdésben szakember foglalkozott az adott ügyekkel, gázszerelőüggyel például gépészmérnök. És akkor végigmondhatnám most, hogy milyen képzettségű emberek foglalkoztak ezzel. Miközben... (Dr. Fenyvessy Zoltán: Az nem megnyugtató, hogy gázszerelő-gépészmérnök!) Lehet, hogy az ön számára nem megnyugtató, de ön a szakmai hozzáértés hiányát hozta fel, miközben az ön által pártfogolt megoldásban az van, hogy Budapest II. kerületében, az országban egy helyen, fognak majd foglalkozni ezzel. Az előterjesztésbe is bele van írva egyébként, az indoklásba, hogy ezután létrehozandó majd a hivatalon belül az a részleg, amelyik majd ezzel fog foglalkozni.

Tehát egyrészt, miután nincs róla ismerete - ezt elmondta egyébként a kétperces hozzászólásában -, továbbra is azt kérem, hogy ne minősítse! Én tudom indokolni azt a rendelkezésemre álló információk alapján, hogy ahol ezt csinálják, ott szakemberek csinálják. Harmadrészt: ahová ezt most telepítik a tervezett jogszabály szerint, ott nyilvánvalóan nincs hozzá szakember, hiszen ezután fogják kialakítani. Lehet, hogy amit majd ki fognak alakítani, az a hivatali rész vagy az az intézői kör megfelelő szakemberállománnyal lesz ellátva - nem tudom előre azt mondani, hogy nem. Egy biztos: Szabolcsból nézve nekünk ez 300 kilométerre lesz. Tehát aki eddig 3 vagy 30 kilométerrel, esetleg 300 méterrel odébb tudta ezt a kérdést elrendezni, ezután 300 kilométerre kell hogy utazzon.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 365 2000.04.12. 10:04  292-368

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Az államtitkár úr expozéjának két mondatára szeretnék elsőként reagálni. Az egyik arra vonatkozott, hogy a kormány párbeszédet kíván folytatni a kamarákkal e feladatátadással kapcsolatos ügyekben, a másik pedig arra, hogy nem érthető, miért hangzottak el olyan vélemények, melyek szerint a kormány mellőzni kívánná a továbbiakban a jelenlegi, kialakult rendszereket.

Azért hangozhattak el, államtitkár úr, mert a parlament illetékes bizottságainak elnökeihez eljuttatott levelében április 3-i dátummal a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára is leírja, hogy még januárban tettek a kormánynak javaslatot arra, hogy felajánlja a közigazgatási feladatok ellátására létrehozott teljes kamarai infrastruktúra külön megállapodás alapján történő igénybevételét, a szakképzett és megfelelő gyakorlattal rendelkező dolgozókkal együtt. "Javaslatunkat nem titkoltan az motiválta, hogy a rendelkezésre álló anyagi és szellemi ráfordítás ne vesszen el. Mindeddig választ nem kaptunk." - áll a levélben.

A kérdésekre a kormányzat egyetlen képviselője sem tudott olyan választ adni, mely szerint komolyan fontolná a kormány és komolyan fölvette volna ennek a gondolatnak a továbbfolytatását, a kapcsolatot, megvizsgálva egyáltalán azt, hogy mi az, ami rendelkezésre áll, és ebből mi az, amit hasznosítani lehet.

Elhangzott a képviselőtársak hozzászólásaiban többször az elérhetőség kérdése. Az elérhetőség ügyében tulajdonképpen egyetérthetünk, ha csak a vállalkozói igazolvány ügyéről beszélünk. Hiszen az láthatóan nagyjából ugyanolyan számú, döntő részben még általában településeket is lefedően ugyanazon településeken fog megvalósulni, mint ahol az eddig kialakult kamarai ügyfélszolgálati irodák működtek, hiszen ezek zömében a körzetközpontokban jöttek létre, ahol tulajdonképpen a körzetközponti okmányirodák is működnek.

Nem ez a probléma. A probléma az, hogy voltak egyéb olyan feladatai is a kamarának, amelyek ugyanezen ügyfélszolgálati irodákban megoldottak voltak, és ezek nem lesznek megoldottak a későbbiekben - ilyen közel a vállalkozásokhoz. Ez a bizonyos, parlamenti bizottsági elnökökhöz küldött levél mintegy egy oldalon tartalmazza ezen feladatok felsorolását. Ezenkívül ma itt szóba került más is, konkrétan ez a bizonyos gázügy és más, és hogy ezen feladatok egy részét a kormány láthatóan nem tudja hová telepíteni, hiszen nincs olyan hivatal, nincs olyan szervezeti egység, amihez csatlakoztatni lehetne, ezért feltehetően a Gazdasági Minisztérium illetékes hivatalához fogja majdan telepíteni, amely Budapesten működik.

Azt gondolom, hogy ezeket is nézni kell. Azt is nézni kell, hogy ha csak a közlekedési feladatokkal kapcsolatos ügyekben gondolkodunk, akkor az is megyénként egy helyen lesz a továbbiakban intézhető, és nem úgy, ahogyan, még egyszer mondom, nagyjából a körzetközponti okmányirodáknak megfelelő lefedettséggel volt az eddigiekben biztosítva országosan, azaz az elérhetőség nagyjából azonosan, csak és kizárólag az egyéni vállalkozói igazolvánnyal kapcsolatban lesz biztosítható, az összes többi más feladat esetében rosszabb elérhetőséggel kell számolniuk a vállalkozóknak a későbbiekben.

Elhangzott az is, hogy majdan ingyen fogja elvégezni a kormány a vállalkozói igazolvánnyal kapcsolatos feladatokat - a Fidesz vezérszónoki hozzászólása hangzott el. Azt gondolom, teljesen nyilvánvaló mindannyiunk számára, hogy nem ingyen lesz, benne van a törvényjavaslatban az illeték, amennyiért ez el lesz majd végezve: különböző ügyintézési feladattól függően eltérő összeg van meghatározva. Fontosnak tartom azt, hogy nem lesz ingyenesség e tekintetben semmiképpen.

Bennünket persze nagyon izgat az, hogy egyáltalán ezen új rendszer kialakításának a költségvonzata mennyi lesz, mennyi lesz az a beruházási költség, amit ez igényel, honnan lesz biztosítva, hiszen Arnóth képviselő úr olyat mondott a bizottság többségi véleményeként, ami el sem hangzott a bizottsági ülésen; nevezetesen, hogy a költségvetésbe be van állítva ez a bizonyos összeg. Fölteszem a kérdést, hogy hogyan lehet a forrás beállítva a költségvetésbe, amikor lényegében azonos héten fogadta el a parlament a költségvetést és a kamarai törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatot. Nyilvánvalóan nem volt beállítva, és nincs beállítva a költségvetés megfelelő soraiba az erre vonatkozó forrás.

A törvényjavaslat még egy érdekességéről szeretnék szólni. Egyfajta gyöngyszeme a jogalkotási szándéknak e javaslat 13. §-a. Ez a 13. § úgy van megfogalmazva, hogy nyilvánvalóan semmi köze nincs a kamaráktól elveendő és máshová telepítendő feladatokhoz. Azaz a gazdasági kamarák feladatainak átadásával összefüggő törvénymódosításról szóló törvényjavaslatba ez valamilyen sajátságos módon került be. De egy biztos: ehhez a feladathoz konkrétan semmi köze nincs. Nem másról van szó, mint arról, hogy az állami adóhatóság meghatározza és közzéteszi a rendszeresített nyomtatványok tartalmát s a többi - nem akarom végigmondani a paragrafust.

Az előterjesztők dicséretére legyen mondva, ezt nem is titkolják el, hiszen az indoklásban elég részletesen leírják, hogy tulajdonképpen nem másról van szó, mint arról, hogy amit áterőltetett a kormány 1999 végén a parlamenten, egy olyan, adózás rendjéről szóló törvénymódosítási javaslatot, amely ellen akkor is felszólaltunk ellenzéki képviselőként, hogy nem értjük a célját, nem értjük az indokát, az okát és a megalapozottságát - ez elhangzott a plenáris ülésen tőlünk is -, nem mérte fel jól a kormány az akkori helyzetet, ami miatt ezt áterőltette.

Hiszen azt írja most az indoklásban, hogy azért helyezi hatályon kívül a tavaly elfogadott törvényszöveget, mert az eddig meglévő, az állami hatóság és a jelenlegi nyomtatványforgalmazók között fennálló magánjogi szerződések felmondása - a szerződések feltételei miatt - 2000. december 31-ei határnappal lehetséges csak, ezért majd 2002. január 1-jétől történő alkalmazása indokolt ama most beemelendő paragrafusnak.

Azt gondolom, hogy komolyabban kellene venni a képviselőket, komolyabban kellene venni az egész jogalkotást, mert ha egyszer arról szól egy törvényjavaslat, hogy a gazdasági kamarák feladatainak átadásával összefüggő törvényi változtatások kerülnek be ebbe a törvényjavaslatba, akkor egy ide nem illő, ehhez nem kötődő, ezzel semmilyen összefüggésben nem lévő pontot szükségtelen, indokolatlan és méltánytalan is behozni.

 

(21.30)

 

Ha a kormány úgy gondolja, hogy rosszul döntött annak idején, amikor áterőltette a parlamenten az imént már meghivatkozott '99. év végi rohamban azt a bizonyos formát, amely módosítására most javaslatot tesz, akkor tessék az adótörvény módosítására direktben javaslatot tenni, és ne pedig ilyen módon, aminek, még egyszer mondom, nincs köze a gazdasági kamarák feladatátadásával összefüggő javaslatok egyikéhez sem.

 

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

 

Két dolgot szeretnék még megemlíteni. Az első az, hogy elég sajátságos eljárás e törvénymódosítás kapcsán annak a meg nem változtatása, miszerint az a bizonyos békéltetőtestület maradjon a kamaráknál, amelyek költségvonzatára nézve a kormány hozott egy évvel ezelőtt egy olyan döntést, amelynek az anyagi konzekvenciáit nem vállalja a kormány. Ugyanis a kormánydöntés értelmében több kifizetést kell tennie az egyébként a módosításban kamarai feladatként meghagyott békéltetőtestületet működtető kamaráknak, mint amennyit ehhez bárhonnan is bevételként biztosítanak a kamaráknak. Azaz egy negatív anyagi szaldóval járó kötelezettséget ott hagynak a kamaráknál, miközben más témákban a kamarák lehetőségeit csorbítják.

Befejezésül arra szeretnék még két mondattal visszatérni, hogy láthatóan a mai vitából is kiderült, hogy többen bizonyos előítélettel, bizonyos tájékozatlansággal bírnak az eddigi, ezen feladatok ellátását végző kamarai apparátus munkájáról, annak szakképzettségéről, szakmai teljesítményéről. Én nagyon sajnálom, ha ez a vélemény volt a meghatározó akkor is, amikor eldöntötték, hová kerülnek ezek a bizonyos feladatok. Nagyon bízom benne - a vállalkozók érdekében is -, hogy sokkal jobban fog sikerülni előkészíteni a november 1-jétől történő feladatellátást az okmányirodáknál, mint ahogy sikerült előkészíteni ezt a most benyújtott törvényjavaslatot. Ha ugyanis ilyen módon sikerül csak majdan az okmányirodáknál a feladatellátást előkészíteni, akkor az fog bekövetkezni, ami az egyéb okmányirodai feladatellátás kapcsán már jelenleg is az országban van, hogy sorszámot kell kérni, hogy nem lehet a most biztosított - egyébként Szalay képviselőtársam által hivatkozott - 2-4 napos átlagos ügyintézési idő alatt a feladatokat ellátni; ez egy országos átlagot is mutat egyébként, nemcsak abban a körzetközpontban működő kamarai ügyfélszolgálati irodának az átlagát jelenti. Ugyanis ebben az esetben, ha nem sikerül ezt megoldani, nyilvánvalóvá válik a vállalkozók számára is, ami számunkra nyilvánvaló, hogy egy rossz döntés született, és ennek a rossz döntésnek a most benyújtott törvényjavaslat csak bizonyos szempontból, korlátozottan képes a következményeit korrigálni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 375 2000.04.12. 4:46  368-402

DR. VERES JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! Őszintén szólva a többségi vélemény tolmácsolójaként elég nehéz helyzetben lett volna Balsay képviselő úr, tekintettel arra, hogy többségi vélemény igazán nem hangzott el a bizottságban, csak egy téves hozzászólás hangzott el, amely hozzászóló a Fidesz részéről, rosszul értelmezve a benyújtott törvényjavaslatot, a Sasvári Szilárd-féle javaslat alátámasztását indokolta meg a bizottsági ülésen, majd aztán kiderült, hogy itt a kormány javaslatáról van szó, így igazándiból csak az ellenzéki képviselők véleménye hangzott el a bizottsági ülésen.

Az ellenzéki képviselők véleménye pedig a tekintetben volt kérdőjeles, hogy vajon a kormány komolyan gondolja-e, hogy a médiatörvény jelenlegi szabályozásának be nem tartott szabályai mellett kéri az ellenzék támogatását a kétharmados törvény megváltoztatásához.

Elhangzott a bizottsági ülésen, hogy a bizottság tagjai szívesen támogatnák a kormány javaslatát az Európai Unió szabályainak megfelelő médiatörvény kialakításához, azonban ehhez szükségesnek tartják, hogy a médiatörvény jelenlegi szabályozásának megfelelő viszonyok alakuljanak ki a közmédiumokban, mert az ellenzéki képviselők a jelenlegi viszonyokat nem tartották ennek megfelelőnek.

Elhangzott a bizottság ülésén az is, hogy ha és amennyiben a kormányban és a kormánypárti képviselőkben megvan az a szándék, hogy ezen viszonyok megváltoztatására indítványt, ígéretet tesznek - konkrétan ez a kifejezés hangzott el a bizottság ülésén -, akkor az általános vitára való alkalmasság megszavazásának nincs akadálya.

Elhangzott a vitában a továbbiakban az a kérdéskör, hogy miután egy kétharmados törvény módosításáról van szó, vajon milyen egyeztetés történt a kormány részéről a beterjesztést megelőzően a parlament pártjaival, azaz volt-e hatpárti egyeztetés a témáról.

A kormány képviselőjének tájékoztatása szerint ő úgy értékelte, hogy az a hatpárti egyeztetés, amikor a külügyminiszter úr beszélt az Európai Unió elvárásairól a hat parlamenti párt meghívott frakcióvezetőivel, kimerítette ezt a kategóriát, ez az egyeztetés lefolyt. Az ellenzéki képviselők megfogalmazták a bizottság ülésén, hogy ez egy nagy vonalakra vonatkozó, a legfontosabb kérdéseket érintő egyeztetés volt, de semmiképpen nem a médiatörvény módosításának konkrét ügyeit érintő egyeztetés zajlott le a parlamenti frakciók vezetői és a külügyminiszter úr között. Ebből következően tehát az a bizonyos egyeztetés, amire az ellenzéki képviselők az érdeklődésüket kihegyezték, nem történt meg.

Ott elhangzott az ellenzéki képviselők részéről az a vélemény is, amely szerint, ha a kormánypártok úgy gondolják, hogy a kétharmados törvény megszavazásához az ellenzék támogatását is kérik, akkor ha eddig nem tették meg, akkor tegyék meg ezt követően ezt a bizonyos egyeztetést, hiszen láthatóan egy olyan területnek az újraszabályozásáról van szó, amely az elmúlt két évben rendkívül sok konfliktust, feszültséget és vitát eredményezett a magyar közéletben, a parlamentben, a parlamenti pártok között. Azaz az ellenzéki képviselők a bizottságban kifejtették, hogy noha többen közülük annak idején a médiatörvény eredeti változatának megszavazásánál is nemmel szavaztak vagy tartózkodtak - hiszen a médiatörvény anyagi konzekvenciákat érintő részeivel az akkori költségvetési bizottságban igen komoly vita bontakozott ki, s ezért a kormánypárti képviselők közül is többen nem tudták megszavazni az akkori törvényt -, tehát noha egy ilyen előzménye már volt a kérdésnek, fontosnak tartanák, hogy a jelenlegi kormánypártok és ellenzéki pártok között, ha már hamarabb nem, akkor most, a parlamenti vita elkezdése időszakában folyjon le egy egyeztetés, annak érdekében, hogy létezik-e olyan minimális egyetértés kialakítása a parlamenti pártok között, ami adott esetben a kétharmados támogatottságú törvény parlamenti elfogadását biztosíthatja, azaz egy viszonylag nagy támogatottságot adhat ennek a törvénynek.

Erre nézve a bizottsági ülésen a kormánypárti képviselőktől és a kormány képviselőitől sem kaptunk semmilyen pozitív visszajelzést, ebből következően a jelen lévő ellenzéki képviselők vagy tartózkodtak a szavazásnál, vagy pedig nemmel szavaztak, s így alakulhatott ki a kormánypárti képviselők többségi szavazatával a bizottság pozitív ajánlása, de ellenzéki kisebbségi vélemény.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
134 177 2000.04.13. 4:58  170-268

DR. VERES JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési bizottság március 13-ai ülésén tárgyalta meg a környezetvédelmi bizottság H/2300. számon benyújtott határozati javaslatát. Az a különleges alkalom alakult ki a bizottságban, hogy a bizottság tagjai egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak ítélték ezt az országgyűlési határozati javaslatot.

Mielőtt azonban erre a szavazásra sor került volna, elég hosszú vita bontakozott ki a bizottság ülésén, tulajdonképpen három témakör körül. Az első témakör az volt, hogy lényegében ebben a gondolatkörben két határozati javaslatot tárgyalt azon a napon a bizottság, egy Kovács László és Szekeres Imre által benyújtott javaslatot, valamint a környezetvédelmi bizottság javaslatát.

A környezetvédelmi bizottság elnöke, Illés Zoltán, aki képviselte a bizottságot a költségvetési bizottság előtt, rendkívül nyitott előzetes felvezetésében már utalt arra, hogy a bizottság javaslatát ők nem mereven értelmezve terjesztették a Ház elé, hanem teljes mértékben nyitottak mindenfajta olyan módosítási szándékra és javaslatra, amely ezt a bizottsági kezdeményezést teljessé, pontosabbá, komplexebbé kívánja tenni.

Ilyen módon a bizottsági vitában az a vélemény erősödött meg, hogy azt a gondolatot, amely a másik országgyűlési határozati javaslatban szerepelt, azonban ebben a tíz pontban nem szerepelt, amely lényegében arra vonatkozott, hogy a rendelkezésre álló koncepciók alapján - figyelembe véve a területfejlesztés, a vidékfejlesztés, a környezet- és természetvédelem európai normáit - olyan hosszú távú program kerüljön kidolgozásra, mely megalapozza a Tisza és a Szamos völgyének komplex fejlesztését, szintén célszerű belevenni ebbe az országgyűlési határozati javaslatba. A környezetvédelmi bizottság eredeti szándékával egyezőnek ítélte ezt a gondolatot a bizottsági elnök úr a költségvetési bizottság ülésén, azaz két képviselői hozzászólásra reagálásként is, ezt felvetve visszaigazolta, hogy nyitott a környezetvédelmi bizottság, hogy a parlamenti vita során a benyújtott országgyűlési határozati javaslatot ebbe az irányba kibővíthessük. Természetesen ilyen módosító indítvány születik is a Ház előtt majdan tárgyalható állapotban.

A másik vitakérdés, ami kialakult, érzékelhetően Gönczy János hivatala feladatkörének pontosítása, akkor még nem ismert feladatmeghatározása körül bontakozott ki. Azóta természetesen ez már bizonyos értelemben nem aktuális, ebből következően erről sokat nem kívánok most itt szólni. Azt azonban el kell hogy mondjam, hogy nagyon fontosnak tartották mind a bizottság megszólaló képviselői, mind pedig az előterjesztő képviseletében ott lévő bizottsági elnök úr, hogy a kormánybiztosi iroda az egyes tárcák döntéseit, rendelkezési lehetőségeit megfelelőképpen összehangoltan tudja majd kezelni, azaz megfelelő hatáskörrel is rendelkezzen a kormánybiztos feladatának ellátásához.

Végezetül a harmadik kérdéskör, ami a vitában kialakult, illetve megerősítésre került, az volt, hogy ezen országgyűlési határozati javaslat során célszerű azt a komplexitást is figyelembe venni, amely a két folyó völgyét illeti, és nemcsak azt a viszonylag lehatárolt területet, ami a Tisza-tó és környéke megfogalmazást jelentette korábban - hiszen van olyan országgyűlési határozat korábbról elfogadva, illetve kiemelt térségként megjelenik a területfejlesztési törvényben is a Tisza-tó és környéke -, hanem ez egy tágabb dimenziót kell hogy kapjon, hiszen a mostani szennyezés országhatártól országhatárig érintette Magyarországot. Nyilvánvalóan nem lehet csak a Tisza egy rövid szakaszára értelmezni a felmerülő problémákat, a problémák orvoslását és az általam az imént említett, már komplex fejlesztési program szükségességét sem.

Ezek után a bizottság mind kormánypárti, mind ellenzéki tagjai egyetértettek azzal, hogy a bizottság nevében itt most ellenzéki képviselőként is általános vitára alkalmasnak nyilvánítsuk ezt az országgyűlési határozati javaslatot. Remélem, hogy a módosításokkal, ahogyan azt Illés elnök úr is megemlítette bizottságunk ülésén, egy még komplexebb és még jobb határozatot sikerül majd az Országgyűlésnek elfogadnia.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 54-56 2000.08.23. 2:15  19-87

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Fazekas Sándor képviselő úr hozzászólásának két megállapítására szeretnék reagálni elsőként.

Tisztelt Fazekas Úr! Itt van előttem tíz pontba szedve az, hogy 1994 óta, '94 után mely pontokon szigorította az akkori kormány, az akkori parlament e témakör jogi szabályozását. Ha önnek van hasonló jellegű, pontokba szedett felsorolása arról, hogy hol puhította, akkor kérem, ezt mondja el, és ne általánosságban fogalmazzon úgy, hogy '94 óta felpuhításra került a rendszer. Azt gondolom, hogy tételesen tudom cáfolni, de a két perc nem elég rá. Ha hosszabb hozzászólási időt fogok kapni, el fogom mondani azokat a pontokat. 1994 nyarán az első intézkedések egyike az volt, amely szigorította ezt a rendszert.

A második megjegyzésem. Ön beszélt arról, hogy a halasztott vámfizetéssel kapcsolatban mi történt és mi nem történt. Szeretném emlékeztetni önt arra, hogy a halasztott vámfizetés lehetősége 1992-től volt adva. Ezzel azonban nem volt kötelező élni egyetlenegy vállalkozással szemben sem.

Az, hogy ezzel nem jó módon, nem megfelelő módon éltek az arra jogosítottak, azt gondolom, hogy ez a probléma lényege, és nem az, hogy a halasztott vámfizetés ügyében bármely politikust próbálja bárki bemártani, hiszen a történet nem erről szólt. A történet arról szólt, hogy annak idején a fogyasztásiadó-törvény rendezte, hogy nem adható fizetési halasztás a fogyasztásiadó-tartalomra. Sajnálatos módon az akkor eljáró hatóságok még ebben a kérdésben sem követték a magasabb rendű jogszabályok előírásait.

Ma már többektől elhangzott az, hogy az OIT ülésén kinek a kezdeményezésére is született meg az a határozat, hogy gyorsítani kell az olajügyek elbírálását. Szeretném kezdeményezni, hogy ha a parlament által delegált két Országos Igazságszolgáltatási Tanács-tag nem tett ilyen kezdeményezést, akkor a parlament e két személyen - mint akiket a parlament delegált az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsba - kérje ezt számon. Ugyanis ez ma úgy hangzott el itt, mintha csak a kormány dicsérete lenne, hogy a kormány tett ilyen kezdeményezést. Van két parlamenti képviselő OIT-tag. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

 

ELNÖK: Képviselő úr, lejárt a kétperces időkeret.

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 52 2000.09.04. 5:01  47-83

DR. VERES JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sajnálom, hogy a kormánypárti előadó képviselő úr ezek szerint a költségvetési bizottság vitájának a lényegét nem értette meg; amikor ellenzéki képviselők véleményére hivatkozott, akkor abszolút valótlanságokat mondott.

A költségvetési bizottság vitájában a következő tényszerű fenntartások fogalmazódtak meg a beterjesztett javaslattal kapcsolatban: lényegében nem módosítja a jövedéki törvényt, amely láthatóan nem oldja meg azt a problémát, amiért létre lett hozva az utolsó módosítása, nevezetesen a borhamisításokkal kapcsolatos dolgokat.

A következő konkrét javaslat az volt, hogy addig, ameddig ilyen hatástanulmány-számítások vannak beterjesztve, nem ítélhető meg, hogy mely társadalmi rétegeket milyen módon érint a beterjesztett javaslat.

Nem ítélhető meg, hogy a 3 százalékos tb-járulékcsökkenés, valamint a minimálbér-emelés hatására a hazai kis- és középvállalkozások milyen mértékű többletterhekkel számolhatnak, őket ez milyen módon érinti.

Nem lehet megítélni a beterjesztett javaslat alapján azt, hogy a beruházási hitelek kamatkedvezménye mikor, melyik évben - a mostani számítások szerint vélhetően csak 2003-ban - érvényesíthető. Ebből következően felesleges olyanokról beszélni, hogy 2001-ben emiatt mennyi adókedvezményt vehetnek igénybe a vállalkozások.

Az az utolsó javaslat, amelyről a képviselő úr itt beszélt, a 10 millió forint nyereség alatti vállalkozások adókedvezménye pedig egyszerűen nincsen a javaslatban leírva, ebből következően nem is lehet témája annak a vitának, ami folyt a bizottsági ülésen.

Alkotmányos aggály is megfogalmazódott a bizottság ülésén, nevezetesen: másként kívánja szabályozni ezt követően a nem kevés személyt érintő, tőkeszámlán elhelyezett megtakarítások adókedvezményét. A mostani szabályozás szerint ez visszamenőleges hatályú, ami nyilvánvalóan tarthatatlan állapotot eredményezhet.

Szintén konkrét fenntartás fogalmazódott meg a bizottságban a tekintetben, hogy vajon milyen módon fog ama 60 milliárd forintos adókedvezmény-csomag megoszlani, melyről a pénzügyminiszter úr is az azt megelőző meghallgatásán beszélt.

Nincs feltüntetve a javaslatban a mellékszámításokban sem az, hogy milyen módon fogja érinteni, mekkora gyerekszám mellett fogja érinteni az adókedvezmény a mostani egy-, kettő-, három- vagy többgyerekes családokat. A bizottsági ülésen a kormány képviselőjének szájából ígéret hangzott el arra nézve, hogy a mai általános vita kezdését megelőzően a parlamenti képviselők meg fogják kapni ezeket a számokat. Sajnálatos módon nem kaptuk meg ezeket a számokat. Úgy tűnik, hogy a kormány nem tartja be ott tett ígéretét.

Ezenkívül a bizottsági vitában további észrevételek hangzottak el kormánypárti képviselők oldaláról is a tekintetben, hogy miért elfogadhatatlan a beterjesztett javaslat.

Nem kezdődött meg, nem folyik adóreform, noha ezt ígérte a kormány.

Komoly szakmai és politikai fenntartása van az egyik koalíciós párt képviselőjének a javaslattal kapcsolatban. Nem fogadható el számára az, hogy adócsökkentésről beszélnek, amely vitatható, hiszen csak 0,1 százalék a kiszámolt adócsökkentési mérték az szja-nál, miközben két évvel ezelőtt 3 százalékponttal növekedett az átlagos szja-elvonás mértéke.

 

 

(17.20)

 

(Kocsi Lászlót a jegyzői székben Juhászné dr. Lévai Katalin váltja fel.)

 

Nemzetközi összevetésben sem fogadhatók el sem az áfa, sem pedig az egyéb jövedéki adó mértékei. A jövedéki adóval egyébként is óriási problémája volt mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselők többségének, akik ehhez hozzászóltak. Nevezetesen az, hogy inflációgerjesztő, és azt a lehetőséget sem használta ki a kormány sem az eddigiekben, mint ahogy - a javaslat szerint - a jövőben sem fogja, hiszen a beterjesztett javaslat alapján mintegy 6 forintos üzemanyagár-emelkedés prognosztizálható január 1-jétől, csak annak elfogadása miatt, függetlenül az olajárak világpiaci alakulásától.

Ezen kívül megfogalmazódott az is, hogy az illetéktörvény struktúrája a 14 évvel ezelőtti rendszert viszi tovább, éppen ezért elfogadhatatlan, és igazán reformra érdemes lenne már.

A többségi vélemény előadója által idézett, a bizottsági elnök úrnak a bizottsági ülésen elhangzott fenntartásait is ismertetni szeretném. Nevezetesen, hogy átgondolatlan a benyújtott javaslat, nincs végigszámolva, hiszen ha egy 60 milliárd forintos adókönnyítési csomagot ezt követően még be lehet terjeszteni majd módosító indítvány formájában, akkor vajon milyen módon, milyen megalapozottsággal került kiszámításra a költségvetés bevételi oldala.

Elfogadhatatlan, mert áttekinthetetlen a javaslat, hiszen amikor egy és két év javaslatai... (Varga Mihály: Vonjuk vissza?) Államtitkár úr, ha jobban tudja, hogy mi a bizottság véleménye, nagyon szívesen átengedem a lehetőséget, hogy államtitkár úr ismertesse. Az nem hangzott el, hogy az adókönnyítési javaslatot vonják vissza, de az igen, hogy a beterjesztett javaslatot vonják vissza, hiszen a jelenlegi módon természetesen nincs kiérlelve, és nem alkalmas arra, hogy általános vitára bocsássa a parlament. Ez volt a kisebbségi vélemény 12 szavazatának álláspontja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 165 2000.09.05. 2:47  164-170

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz választási programjában az szerepel, hogy egyszeri nagyarányú személyi jövedelemadó-csökkentést hajtunk végre. Az elfogadott kormányprogram szerint a kormány fokozatosan csökkenti az adó- és járulékterheket. 1998-ban a GDP 35 százalékát vonta el az állam adó- és adó jellegű bevételekként, míg 2000-ben várhatóan 36,4 százalékát vonja el, de 2001-re is több mint 35 százalékot tervez a kormány.

Ebben az évben a világpiaci folyamatok megtörték az inflációcsökkenés trendjét. A tervezett 18 dollárral szemben 30 dollárhoz közelebb állt az év nagy részében az olaj hordónkénti ára. Más országokban e változásra az adócsökkentés eszközével reagáltak. Több európai uniós tagországban csökkentették vagy csökkenteni tervezik a jövedéki adót, hogy megakadályozzák az üzemanyagok árának rohamos növekedését.

Az infláció mérsékléséhez a kormánynak minden rendelkezésére álló eszközt meg kell ragadnia. Ennek lehetséges módszere az, hogy a kormány javaslatára a parlament nem emel valamilyen adót a szokásos mértékben, illetve, ha megváltoztak a világpiaci körülmények, esetleg adót is csökkenthet. A kormány a megváltozott beszerzési árak hatására egyik lehetséges eszközt sem veszi igénybe, nem csökkenti az adót, hogy mérsékelje az árnövekedést, növelni tervezi viszont januártól az üzemanyagok jövedékiadó-tételeit, hogy bizonyosan még magasabb fogyasztói árak alakuljanak ki, nagyjából 6 forinttal literenként.

A magasabb alapanyagár miatt az árképzés rendjéből következően a költségvetésnek a 25 százalékos általános forgalmi adó miatt több 10 milliárd forintos többlet forgalmiadó-bevétele keletkezett már az év első hét hónapjában is. E többletbevétel fedezetet teremtett a Szocialista Párt által két alkalommal is kezdeményezett, üzemanyagokra vonatkozó jövedékiadó-csökkentésre, amelynek eredményeként ma akár 10 forinttal is olcsóbb lehetne az üzemanyag litere.

Mindezek alapján kérdezem a tisztelt államtitkár urat, komolyan gondolták-e a kormányprogramban megígért adócsökkentést, hiszen eddig 1,4 százalékkal emelték az átlagos elvonási mértéket. Ha több európai uniós tagország csökkentette a magasabb olajár miatt az üzemanyagok jövedéki adóját, önök miért nem támogatják az MSZP erre vonatkozó kezdeményezéseit? Nem akarják, hogy olcsóbb legyen az üzemanyag?

Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban. - Szórványos taps az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 169 2000.09.05. 1:04  164-170

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Íme a kiadvány, amelyből az adatokat merítettem. (Felmutatja.) A Pénzügyminisztérium kiadványa, amelynek az államtitkár úr az egyik vezetője. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) Ezen kiadvány, melyet valamennyi parlamenti képviselőhöz eljuttattak, 1. számú melléklete táblájának legalsó sorában találja meg, képviselő úr, az 1998., 2000., 2001. terv-, 2002. tervadatoknak az utolsó sorában azokat az adatokat, amelyekre én hivatkoztam. Sajnálom, hogy a képviselő úr államtitkári minőségében sem ismerte ezeket az adatokat.

A másik kérdésre a válasz: sajnálom azt is, képviselő úr és államtitkár úr, hogy ön nem tudta kétségbe vonni, hogy tényszerűen mintegy 10 forintos többletkiadást okozott a benzin árába beépült jövedéki adó ebben az évben, és sajnos az önök által beterjesztett javaslat szerint is a jövő évben hozzávetőlegesen literenként 6 forintos többletteher van. Nem így kellene reagálni a bekövetkezett világpiaci változásokra, az ország helyzete más reagálást is lehetővé tenne.

Válaszát nem fogadom el. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Így van! - Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 24 2000.09.06. 10:10  19-225

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én is annak számbavételével kezdeném, hogy mit ígértek, és mit nem teljesítettek. Az ígéret úgy szólt, hogy egyszeri, nagyarányú személyi jövedelemadó-csökkentést hajtunk végre, majd a kormányprogramban a kormány fokozatosan csökkenti az adó- és járulékterheket.

Ezzel szemben mi teljesült? Az teljesült - ahogyan a Pénzügyminisztérium adótörvényekhez benyújtott tájékoztató anyagából láthatjuk -, hogy 1998-hoz képest 2000-ig mintegy 1,5 százalékponttal növekedett a főbb adó- és adó jellegű bevételekben kimutatott adóelvonási mérték. Igaz, hogy 2001-re 2000-hez képest némi csökkentést tervez a kormány, azonban ez még mindig nem fogja elérni azt a mértéket, amely 1998-ban volt az átlagos elvonás mértéke. Különösen igaz ez a személyi jövedelemadó tekintetében, amelynél az átlagos elvonási mérték 1998-ban csak 20,3 százalék volt, 2000-ben 20,8 százalék, és a kormány tervei szerint ez majd csökken 20,7 százalékra 2001-ben. Tehát nyilvánvaló, hogy e kérdéskörben az ígéret szép szó, de nem tartották meg.

A második kérdéskör, amellyel foglalkozni szeretnék - az előttem szóló hozzászóló is érintette -, hogy hogyan fognak javulni a vállalkozások működési feltételei. Ezzel szemben mit állítok én? Azt állítom, hogy 2001-re a most benyújtott, úgynevezett kétéves adócsomagban semmi olyan intézkedés nincs, amely kedvezőbb lenne a kisvállalkozások működési feltételeihez. Az a bizonyos adókedvezmény, amelyről itt már napok óta szó van, a parlamenthez benyújtva írásban nem történt meg, ebből következően erről vitatkozni a plenáris ülésen nem lehet mindaddig, amíg nem ismerjük ennek a feltételrendszerét. Ráadásul a kormányfő, az államtitkár úr, a fideszes képviselők más-más tartalommal ismertetik ezt az általuk tervezett adókedvezményt. Úgy gondolom, hogy addig erről csak PR-szinten lehet vitatkozni, és szakmai vitát folytatni nem lehet, ameddig ennek írásos változatát nem látjuk.

Természetesen a magunk részéről üdvözöljük és örülünk annak, hogy ha olyan adókedvezmény bevezetésére kerül sor, amely a beruházásokat segíti, zömében a kis- és középvállalkozásoknál. Szükség is van erre az adókedvezményre, hiszen a benyújtott változtatások mit is eredményeznek a kis- és középvállalkozások esetében? Azt eredményezik, hogy hozzávetőlegesen tizenegynéhány milliárd forinttal meg fog növekedni ezen vállalkozások adóterhelése, hiszen a reprezentációs költség elszámolhatóságának megváltozása okán a személyi jövedelemadó-teher 16 milliárd forint - megint csak mondom, a kormány által benyújtott tájékoztató számsorából kiindulva.

Ugyancsak növekedni fog a hazai kis- és középvállalkozások terhe amiatt, ha a majdani megállapodás révén feltehetően érvénybe lépő 40 ezer forintos minimálbér bevezetésre kerül; ezt követően nyilvánvalóan döntően a hazai kis- és középvállalkozások számára fog többlet járulékfizetési terhet jelenteni ezen minimálbér-növekedés, amit természetesen megint üdvözlünk, csak látni kell, hogy ezen vállalkozói kört ezt kifejezetten többletteherrel fogja érinteni.

Szeretnék megemlékezni arról is, hogy itt ugyan érintették már a képviselőtársak az egészségügyi hozzájárulás növekedését. Teljesen nyilvánvaló dolog, hogy a fix összegű egészségügyi hozzájárulás növelése fajlagosan lényegesen nagyobb tehernövekedést okoz a hazai kis- és középvállalkozásoknak, mint ahogyan azt okozná azon vállalkozói körben, amelynél lényegesen magasabb átlagjövedelmekre van lehetőség, és lényegesen magasabb jövedelmeket tudnak fizetni.

 

 

(9.40)

 

A következő kérdéskör, amit érinteni szeretnék, az alultőkésítés megváltozott szabályaira vonatkozik. A törvényjavaslatban olvashatjuk, hogy ezen a területen szigorítások bevezetése szükséges, majd a törvényjavaslat indoklásának 11-es mellékletében az szerepel, hogy az alultőkésítés miatti változás 0,2 milliárd forintos többletterhet eredményez, melyből a kis- és középvállalkozások többletterhe 0,0 milliárd, azaz mintha őket ez nem érintené.

Azt gondolom, mindannyiunk számára teljesen nyilvánvaló dolog, hogy ez egy elhibázott pénzügyminiszteri számítás eredménye lehet csak, hiszen ha valami érinti a hazai kis- és középvállalkozásokat, akkor az alultőkésítés érinti, s nyilvánvalóan számukra fog többletterhet jelenteni, ebből következően ez a bizonyos 11-es melléklet a kiegészítésben megbízhatatlan számokat tartalmaz, nyugodtan ki lehet ezt is jelenteni.

Szeretném megemlíteni azt is, hogy a személyi jövedelemadó-változások sem jelentenek teljes mértékben pozitív hatást a vállalkozások és a magánszemélyek tekintetében. A kormány által benyújtott tájékoztató is tartalmazza, hogy a jövőre átlagjövedelmet keresők körében, ha nincs két gyermekük, az adóterhelésük növekedni fog. Azt hiszem, hogy a 40 százalékos adókulcs alsó jövedelemhatárának a meghatározását korrigálni kell a vitában. Ha ez nem következik be, akkor nyilvánvalóan a két gyerekkel nem rendelkező és átlagjövedelmet Magyarországon elérő - jövőre nagyjából 90 ezer forint körül kereső - polgárok rosszabbul fognak járni.

Ugyancsak rosszabbul fognak járni azok, akik azért, mert pályakezdők, vagy azért, mert nem sikerült családot alapítaniuk más okokból, nem rendelkeznek gyermekkel. Nem gondolom, hogy ez célszerű lenne, hogy ezen lakossági körnek - a fiatal pályakezdőkre, huszonévesekre gondolok, akik még nem jutottak el addig, hogy családot tudjanak alapítani, és megfelelő képzettséggel rendelkeznek és olyan munkahelyet találtak maguknak, ami az átlagjövedelem körül tudja a bérüket biztosítani - ezt könnyű lenne megmagyaráznia a jelenlegi kormányzatnak.

Éppen ezért azt gondolom, hogy ehhez a jövedelemhatárhoz a vita alapján módosítással célszerű hozzányúlni, addig a mértékig, amilyen mértéket engednek a bevételi korlátok. Hogy melyek ezek a bevételi korlátok? Persze ezt most senki sem tudja a jelenlévők közül hitelesen. Talán az államtitkár úr ismerheti a teremben ülők közül egyedül azt, hogy vajon a kormány milyen bevételi értékekkel számol a költségvetés bevételi oldalán - sajnos velünk ezt nem ismertették meg. Sem a tájékoztatóban nem szerepel, sem a 2001. évi költségvetés tervezetét nem kaptuk meg. Ebből következően most olyan kétéves adótörvény-javaslatokról kell vitatkoznunk, amelynél nem tudjuk, hogy mi a vége a kormány számításának, azaz hány száz milliárd forintos bevételt kell produkálnia a személyi jövedelemadóból és egyéb adófajtákból.

Még egy kérdéskörről szeretnék szólni. A kormány rendkívül nagy mértékben emeli a gyermekkedvezményt. Ez sok vitát váltott már ki a köreinkben. A költségvetési bizottság általános vitára vonatkozó előkészítő megbeszélésén is jelentős vita alakult ki közöttünk a tekintetben, hogy vajon a magyarországi gyermekek hány százaléka után tudják igénybe venni a családi adókedvezményt. Be kell jelentsem, hogy erre nézve a kormány képviselői mind a mai napig nem tudtak megfelelő választ adni, azaz olyan módon tervezik emelni ennek a kedvezménynek a mértékét, hogy maguk sem tudják, mekkora lesz majd ennek az igénybevétele, mekkora lesz ennek az aránya.

A költségvetési bizottság ülésén a kormány képviselője megígérte, hogy hétfőig elkészülnek a számítások és rendelkezésre fognak állni. Akkor már 94 százalékos feldolgozottsági szintű volt az 1999. évi jövedelemadó-bevallás az APEH-nél. Sajnálatos módon mind a mai napig ezt nem kaptuk meg.

A mai napon kaptunk ugyan ezzel kapcsolatban egy tájékoztatást, azonban ez nem a kérdésre adott válasz volt, hiszen a tájékoztatás pusztán csak azt tartalmazza, hogy a családok 83 százaléka tudott igénybe venni valamilyen mértékben a gyermekek után adókedvezményt. Egyrészt ebből az következik, hogy a családok 17 százaléka semmilyen mértékben nem tudta igénybe venni a családi adókedvezményt; másrészt az következik, hogy a 83 százalékból valamilyen arány szintén nem tudta teljes mértékben igénybe venni. Hogy milyen arány nem tudta igénybe venni, erre nézve próbálok segíteni a kormánynak, lévén, hogy van egy olyan KSH-adatsor, amely KSH-adatsor alapján erre következtetni lehet, ha pontosan nem is lehet meghatározni. Ez pedig a következő KSH-adatsor:

A három- vagy többgyermekes családok 1999. évi átlagos családi jövedelme 594 ezer forint volt, 594 ezer forint. Kérdezem én, hogy az 1 millió 200 ezer forintos adómentes határt a három- és többgyermekes családok közül akkor vajon hány család tudja igénybe venni?! Ha elgondolkodnak kormánypárti képviselőtársaim, akkor remélem, minél hamarabb meg fogják tudni válaszolni az általános vita szakaszában azt a kérdést is, hogy vajon akkor ez a családi adókedvezmény a családok nagy többségének avagy nem túlságosan nagy többségének ad kedvezőbb lehetőségeket a gyermekek neveléséhez.

Én még egy kérdésről szeretnék befejezésül szólni: a kormány, amikor nagyfokú szociális érzékenységéről tesz tanúbizonyságot a családi adókedvezmény jelentős emelésénél, főleg a háromgyermekes családok esetében, sajnálatos módon megfeledkezik arról, hogy a családokon belül nemcsak egészséges gyermekek, hanem fogyatékosok is vannak. Rendkívül szomorúnak tartom azt, hogy a fogyatékosokkal ilyen, hogy is mondjam, nem megfelelő mértékben foglalkozik a kormány, hiszen ha van a képviselőknek a választókerületükben, ismeretségi körükben olyan fogyatékos gyermeket nevelő család, amelynek ismerik a költségszerkezetét, akkor könnyen beláthatnák, hogy sokkal-sokkal több terhe van egy fogyatékos gyermeket nevelő családnak, és azt gondolom, ezt méltányolni kellett volna már a benyújtott javaslatban is.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 32 2000.09.06. 2:02  19-225

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elsőként az utolsóra reagálnék: nem változott, államtitkár úr! Senki nem mondta azt, hogy nem kapnak, csak azt mondtam, hogy nem változott, nem növekedett. Tehát amikor önök emelnek valahol, máshol pedig változatlanul hagyják, ez azt jelenti, hogy nem preferálják azt, amit változatlanul hagytak. Tehát a 3000 forint szinten marad.

A következő tétel: nagyon sajnálom, hogy Mádi László 1994-95-öt összeveti '98-99-cel anélkül, hogy az adott gazdasági környezetet is értékelné. Megítélésem szerint nem lehet az 1994-95 közötti időszakot '98-99-cel összehasonlítani, az a stabilizáció időszaka volt Magyarországon, ez pedig a növekedés, az 1997-ben elindult növekedés időszaka. Ezért azt gondolom, hogy az összevetés, amit hallottunk, teljesen téves.

Tállai képviselő úr, sajnálom, hogy amikor a 11. számú mellékletre hivatkozik, nem nézi meg jól annak felső oszlopát. Ugyanis amit ön idézett, nem a hazai kis- és középvállalkozásokra vonatkozó számsor volt, hanem valamennyi magyar vállalkozásra vonatkozó számsor. Ebből korlátozott mértékben tudnak részesülni a hazai kis- és középvállalkozások, megkockáztatom azt, hogy kisebb mint 50 százalékos mértékben. Ráadásul azokat az idézett sorokat, amelyeket ön felolvasott, lehet idézni, de én nem mondtam, hogy nem örülünk annak. Kifejezetten örülök annak, hogy lehetőség volt arra, hogy 100 ezer forintról 200 ezer forintra növekedjen, kifejezetten örülök még sok más tételnek, azonban nem örülök annak, hogy több mint 10 milliárd forinttal fogja sújtani a hazai kis- és középvállalkozásokat önmagában az az egyetlen változás, hogy a reprezentációt mint elszámolható tételt el fogják törölni. Ebből következően - persze nem fogják ezt kimutatni - szja-többletterhet fog okozni, ráadásul olyan szja-többletterhet, melyet az adórendszerben nem létező 44 százalékos kulccsal - hiszen a sávhatároknál már nem létezik 44 százalékos kulcs - fogják büntetni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 78 2000.09.06. 1:15  19-225

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tállai képviselő úr, ön megint csak olyan adatokra hivatkozik, amelyek ön szerint publikusak, mások szerint nem. Szeretném bejelenteni ismételten, hogy a kormány nem adott hivatalos tájékoztatást arról - annak ellenére, hogy a költségvetési bizottság ülésén megígérte, hétfőig a hivatalos tájékoztatást a parlamenti képviselők megkapják -, hogy milyen az elmúlt évi jövedelemstatisztika, és az elmúlt évben pontosan hány gyerek után milyen mértékű családi kedvezményt tudtak igénybe venni. Erre nem került sor. Ezért a képviselők más adatokból számolnak.

Hivatalos KSH-adat - és ne kérje számon senki, mert a KSH az önök által irányított intézmény -, hogy a háromgyermekes családok 1999-ben családi szinten 594 ezer forintos összes jövedelmet tudtak produkálni. Ebből logikusan következik, hogy az 1 millió 350 ezer forintos értékhatárt a háromgyerekeseknek bizonyára kevesebb mint fele tudja igénybe venni.

A másik szám, amelyet a képviselő asszony is elmondott, teljesen egyértelműen ül. Ebből következően akik nem adnak nekünk adatot, ne kérjék tőlünk számon, hogy milyen adatokból dolgozunk, hiszen csak erre van lehetőségünk, önöknek pedig kötelessége lett volna, a kormánynak leginkább, hogy a parlamenti képviselők számára hivatalos adatokat adjanak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 106 2000.09.06. 1:52  19-225

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy tűnik Tállai úr hozzászólásából - amit az imént el tudott mondani még televízióidőben, ami nekünk már nem adatott meg; sajnálatos módon az MSZP-t megcsonkították 23 másodperccel -, hogy az a lelkiismeret-furdalás, amely az 1999. évi jelentős szja-tehernövekedés miatt terheli a Fideszt, itt most kiszalad bizonyos olyan megnyilatkozásokban, amelyek nem valósak.

 

 

(12.10)

 

Tisztelt Tállai úr, teljesen alap nélküli volt az az érvrendszer, amit öntől hallottunk; ellenben teljesen alapos volt az az érvrendszer, amit az SZDSZ szónokától hallottunk, hiszen nem tudja ön sem cáfolni azt, hogy ha 50 ezer forintot keres valaki - akár azért, mert magasabb lesz a minimálbér, akár más miatt -, akkor sajnálatos módon azok a számok valósággá válnak. Egyelőre ön sem cáfolta meg a mai napon azt a KSH által kiadott hivatalos közlést, mely szerint a három vagy annál nagyobb gyerekszámú családoknál a családi jövedelem átlaga nem éri el a 600 ezer forintot Magyarországon. Márpedig ha ezek a számok igazak - és igazak -, ebben az esetben teljesen egyértelműen meg lehet állapítani - noha, önök nem teszik lehetővé, hogy megismerjük részletesen azt a jövedelemmegoszlást, ami alapján ama 33 milliárd forintot igénybe vették 1999-ben a családok -, tehát teljesen nyugodtan meg lehet azt állapítani, hogy több mint fele a háromnál nagyobb gyerekszámmal rendelkező családoknak nem fogja tudni igénybe venni teljes mértékben az önök által olyan nagyon dicsért és olyan magas szintre emelt adókedvezményt.

Mi csak erről beszélünk. Lehet, hogy a családok egy része majd igénybe fogja venni, de jelentős számban nem fogják tudni igénybe venni, és ezt mi igazságtalannak és természetesen emiatt elfogadhatatlannak tartjuk. Nem azért, mert sokan lesznek, akik igénybe tudják venni, hanem azért, mert túlságosan sokan lesznek, akik nem tudják igénybe venni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 126 2000.09.06. 1:16  19-225

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Csak arról feledkezik el, hogy amikor azt mondjuk, hogy a három gyermeket nevelő családoknál nincs 600 ezer forint a család jövedelme, akkor nem biztos, hogy ez azt jelenti, hogy a családban mind a két kereső havonta jövedelemhez tud jutni. Ebből következően nem lehet úgy számolni, ahogy ön számol, hogy az átlagot beszorozza kettővel, és akkor biztosan van minden családban 160 ezer forint havonta, mert akkor itt van minden rendben. Úgy gondolom, hogy az teljesen rossz felfogás, amit az imént ön a KSH-számaival kapcsolatban mondott.

Még egy dologra felhívnám a figyelmet. Ön mint kelet-magyarországi képviselő, tudhatja, mert a környezetében bizonyára vannak - nekem rengetegen vannak a környezetemben - olyanok, akik egyrészt nem tudják elérni az átlagot, mert abban a közegben eleve nincs lehetőség 50 ezer forint fölötti jövedelemre, ha nincs olyan képzettsége valakinek, hogy elérje.

A másik dolog pedig: abban a körzetben nem 6 százalékos a munkanélküliség, hanem 26 százalékos. Ebből következően tehát a család egyik tagja eleve nem tud elhelyezkedni, és tulajdonképpen csak az egyik keresővel lehet számolni. Ezek hozzák ki azt az átlagot, amiről beszélünk, és tévedés úgy érvelni, ahogy ön érvelt ebben a dologban, hogy az átlagot megszorzom kettővel, és ennyi jövedelemre szert fog tenni mindenki.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 34 2000.09.07. 1:32  1-226

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Horváth Képviselő Úr! Egyrészt az MSZP részéről senki nem mondta, hogy nem örülünk annak, hogy meg fog emelkedni a minimálbér 40, illetve 50 ezer forintra majd a szándék szerint, ha ezt rendes egyeztetések eredményeképpen, a szociális partnerekkel történő megegyezés alapján fogják majdan elfogadni, és nemcsak deklarált célként jelenti be a kormány.

 

(10.40)

 

Egyébként a kormány megléphette volna a saját maga által irányított területeken a költségvetési szférában szabad elhatározásból, anélkül, hogy bárkivel egyeztetett volna. Nem lépte meg a kormány.

A másik kérdés: igen, képviselő úr, valóban feszültségeket teremt. Feszültségeket teremt azokon a helyeken, ahol nem szabad elhatározásból nem tudják megfizetni a magasabb bért a vállalkozások, hanem azért, mert nincsenek olyan piaci helyzetben, nincsenek olyan tőkeellátottsági helyzetben, egyszerűen a működési feltételeik nem teszik ezt lehetővé. Az tévedés, hogy ez pusztán elhatározás kérdése, hogy valaki 30 ezer vagy 80 ezer forintot fizet havi munkabérként az alkalmazottaknak. Nem lehet úgy felfogni a gazdasági folyamatokat, hogy ha mi azt szeretnénk, akkor az úgy is lesz. Az nem úgy van! Vannak olyan törvényszerűségek, amik korlátokat jelentenek, éppen ezért valóban feszültségeket teremt.

Nagyon örülünk majd annak, ha ezeket a feszültségeket a kormány megpróbálja oldani. Nem azzal oldja, hogy egységesen 3 százalékkal csökkenti a társadalombiztosítási járulékot, hiszen ezzel azon foglalkoztatóknak - például a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében működő kisvállalkozások 80 százalékának -, ahol nem éri el az átlagjövedelem az 50 ezer forintot, nem ad akkora kedvezményt, mint azoknak a foglalkoztatóknak, ahol az átlagjövedelem eléri a 120 ezer forintot. Ez a hibája a kormány beterjesztett javaslatának!

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 36 2000.09.25. 2:50  33-47

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Két gondolatot szeretnék a három percben elmondani. Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló T/2977. számú javaslat általános vitájának megkezdésekor már ez a kérdés a Ház napirendjén szerepelt; akkor egyfajta, nem hangos vitában, de polémia alakult ki a tekintetben, hogy időkeretes tárgyalás korábban gyakorlat volt-e a Házban vagy sem ilyen jellegű törvények módosítására vonatkozó kormányjavaslatnál.

Ezért szeretném idézni, hogy az 1998-at megelőző időszakokban csak két időkorlát volt a Ház ezen témákat tárgyaló javaslatainál gyakorlat: nevezetesen, a vezérszónoki időkeret, valamint az első frakció-hozzászólóknak lehetőleg ne legyen több a hozzászólása, mint tíz perc - szólt akkor a Házbizottság ajánlásában és a Ház által elfogadott napirendekben -, azaz időkeret nem volt abban az értelemben, hogy most a részletes vitát tízórás időkeretben kívánja az elnök úr javasolni a Háznak, illetve javasolja az elnök úr a Háznak lefolytatni - ilyen értelemben korábban időkeret nem volt.

A másik érvem az időkeret ellen a következő. Látható volt az általános vitára vonatkozó, három héttel ezelőtti parlamenti gyakorlatból is, hogy az időkeret olyan korlátokat jelentett - két napon legalábbis - az akkori tárgyalási menetben, hogy nem lehetett valamennyi képviselőnek elmondani az azzal a témával kapcsolatos gondolatait, észrevételeit, és nem lehetett megindokolni a szándékot módosító javaslatokat. Láthatóan nagyon vaskos az a javaslatsor, amely beadásra került részben kormánypárti, részben ellenzéki képviselők részéről a kormány által beterjesztett javaslathoz, ezért vélhetően igen sok indoklásra van szükség a következő időszakban. Nem gondolom, hogy az elnök úr által javasolt tízórás időkeret egyrészt a téma súlyának megfelelő lenne, másrészt a beadott módosító javaslatok súlyának is megfelelő lenne vagy megfelelően változtatná meg.

Az utolsó érvem az, hogy sajnálatos módon van olyan, a dolog lényegét érintő módosító javaslat beadva, amelyre az általános vitában csak szlogenszinten hangozhatott el vélemény, hiszen nem volt a Ház előtt ismert - az utolsó napon, pénteken került beadásra kormánypárti frakciók által -, ezért azt gondolom, hogy önmagában ez a téma többórás vitaigényt, vitaidőkeretet tenne lehetővé és szükségessé.

Ezért kezdeményezem azt, hogy ne tízórás időkeretben történjen a tárgyalás, hanem az időkeret feloldásával, annak megszüntetésével tárgyalja a Ház az adókra vonatkozó törvényjavaslat részletes vitáját.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 111 2000.09.25. 9:08  92-114

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Legszívesebben én is reagálnék a vitában elhangzottakra, bár igazából én nem arra készültem, hogy most reakciókat tegyek; pusztán két megjegyzést szeretnék hozzáfűzni a kialakult vitához.

Érdekes dolog ez a "regisztrációs szám megváltozása" történet, hiszen az én ismereteim szerint semmi nem kötelezi sem a tagokat, sem a kamarákat arra, hogy új regisztrációs számokat adjanak ki, azaz az a helyzet is elképzelhető, amire Rubovszky képviselő úr utalt, hogy a régi kamarai regisztrációs számát tartja meg a kamarai tag. Van ilyen igény egyébként, tehát felmerült azon kamarai tagok részéről, akik bejelentkeztek az új kamarába, az az igény, hogy ők nem kívánják megváltoztatni a számukat, és azt kérik a kamarától, hogy a régi számon fussanak tovább, és ekkor nem jelenik meg számukra az a kötelezettség, amelyről itt most beszélünk. Én nem vagyok jogász, ebből következően nem vagyok teljesen biztos abban, hogy ezt az igényt ki lehet-e elégíteni; én nem találtam olyan előírást eddig, hogy kötelező lenne új lajstromszám szerinti felvétele az újonnan bejelentkezett önkéntes tagoknak.

Éppen ezért ez egy nyitott kérdés az én számomra a jelen pillanatban, még a mai napon. Lehet, hogy az államtitkár úr erre majd perdöntő választ tud adni, én most egyelőre nem tudok arra választ adni, hogy vajon van-e új kötelezettség.

Most azért mondom ezt így el, mert konkrét üggyel találkoztam az elmúlt hetekben, amikor ez felmerült, hogy ő bizony nem kívánja megváltoztatni a számot, függetlenül attól, hogy annak a számnak a jelentéstartalma egy másfajta rendszerben bírt információtartalommal, és ebből következően elképzelhető, hogy az újban egy másfajta logika szerinti számot kellene adni az új tagoknak. Én mindezt megértem, csak miután a törvény, legalábbis az én olvasatom szerint, nem írta elő azt, hogy új számot kell adni, ebben az esetben ez is elképzelhető, hogy nem lehet megtenni azt, hogy erővel ráerőltessünk az önkéntes tagokra egy új szám miatti eljárási kötelezettséget. Tehát ez a kérdés szerintem jelen pillanatban még nyitott.

Ami miatt én hozzá szerettem volna szólni alapvetően, az a következő. Én nem akarok abba a vitába belemenni, hogy az új arány mennyiben igazolta vissza vagy mennyiben nem igazolta vissza a decemberben született törvénynek a szükségességét és jó voltát avagy kevésbé jó voltát, mert meggyőződésem szerint ezzel nem érdemes ma már foglalkozni. Göndör képviselőtársam reagált Tóth képviselő úr hozzászólásának arra a részére, amelyre egyébként reagálni kellett volna.

Én inkább arra szeretnék kitérni, hogy az a javaslat, amely beterjesztésre került, örülök, hogy az államtitkár úr már eleve az expozéjában elmondta, hogy tulajdonképpen a leírt szöveg nem azt a célt valósítja meg, amely, mint kiderült, a kormánynak az eredeti célja volt. A leírt szövegből is az derült ki számunkra, hogy mindenképpen egy negatív megkülönböztetés érvényesül az önkéntes kamarai tagságot vállaló vállalkozások számára. Azt hallottam én ki az expozéból, hogy ilyen szándék nincs. Nyilvánvalóan úgy szeretné elfogadni ezt a bizonyos módosítást most a kormány, illetve a kormánytöbbség is, hogy ez ne legyen negatív megkülönböztetés az önkéntes kamarai tagságot vállalók számára, mint ahogy senki sem kéri vagy senki sem követeli azt, hogy az ezt nem vállalók számára egy többletteher jelentkezzen.

A nyáron sokfajta újságpolémia alakult ki ezzel kapcsolatban, hogy kinek milyen többletterhe jelenik meg. Ha abban egyetértünk, hogy ez a fajta változtatás semmilyen vállalkozói kör számára ne jelentsen többletterhet, akkor megítélésem szerint könnyen megállapodásra tudunk majd jutni abban a kérdésben, hogy egy milyen tartalmú, mire kiterjedő javaslatot kell majd végül megszavazni a parlamentben. Én tehát az államtitkár úr expozéja alapján abszolút nyitottnak érzem azt a kérdést, hogy ebben kormánypárti és ellenzéki megállapodásra lehet jutni, és minden további nélkül kellő időben el is lehet ezt fogadni.

Ami miatt nem lehet megállni, és azt gondolom, hogy két mondatot mondani kell arról, hogy miért is nem sikerülhetett a kivételes eljárás: csak azért nem, mert számunkra a kivételes eljárás kezdeményezésééig nem tette egyértelművé sem a kormány képviselője, sem a kormánypárti frakciók, hogy mi az önök szándéka, és milyen irányú, milyen fogalmazású törvényt szeretnének majdan elfogadni. Ezt már csak azért is merem mondani, mert még a mai napon is hangzott el olyan nyilatkozat, sajtónyilatkozat, amely e tekintetben nem az államtitkár úr által, a kormány véleményeként itt tolmácsolt nézetet tükrözte, hanem egy más tartalmú megnyilatkozást tartalmazott; kormánypárti oldalról hangzott el, amit én sajnálatosnak tartok természetesen. Ugyanis, ha önök ezt elmondták volna kellő időben azon szavazás előtt, megítélésem szerint az ellenzéki frakciókat abba a helyzetbe hozhatták volna, hogy végig lehetett volna gondolni a Rubovszky úr által elmondott logikáját ennek a történetnek.

 

 

(20.00)

 

Nem tartom azt kizártnak, hogy ebben az esetben, ha a alapelvet elfogadtuk volna egymás között, akkor ez a vita kivételes eljárásban is lezajló vita lehetett volna, és akkor gyorsabban lehetett volna ezt a bizonyos módosítást elfogadni; amit persze szükségesnek tartanék minél hamarabb elfogadni, és ennek érdekében kérem is az államtitkár urat, aki a kormányt képviseli ebben a vitában, hiszen a tárcája az előterjesztő, ezen a héten itt a részletes vitára is sor kerül a terv szerint, és ebben az esetben nyilvánvalóan a héten bizottsági ülés fogja tárgyalni a benyújtott módosító indítványokat, ott nyilvánvalóan célszerű lenne egyértelművé tenni az imént általam megfogalmazottakat - ha jól értettem, még egyszer mondom, hiszen most hallom először ezt a megközelítést, amit az államtitkár úr elmondott -, annak érdekében, hogy egyáltalán gondolkozhassanak az ellenzéki frakciók abban, amit Rubovszky képviselő úr vetett itt fel a Házszabálytól való eltérés kérdéskörében. Mert szerintem fontos dolog az, hogy lehetőségük legyen a vállalkozóknak minél hamarabb tudni azt, hogy októberi és novemberi határnapokkal különböző jogosultságok vagy lehetőségek keletkeznek, illetve szűnnek meg.

Nyilvánvalóan ezt a tömegkommunikáció elviszi az országban abban az esetben, ha ebben látszik egy egyetértés, és adott esetben októberben megszülethet, hiszen az azt követő szűk két hét - most így fogalmazok, az október közepi plenáris heti szavazás keddjéhez viszonyítottan szűk két hét -, figyelembe véve azt is, hogy a Magyar Közlöny hány nap alatt ér el, mondjuk, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe, mindenképpen egy túlságosan szűk időintervallumot ad arra, hogy akkor még ezt figyelembe véve hozhasson bárki döntést, hiszen azt gondolom, az elhangzottak alapján reális vagy jogos elgondolás, hogy ez bizonyos mértékben még befolyásolhat vállalkozásokat a gondolkodásban.

Azt szeretném kérni, hogy ezt vegyük figyelembe, és miután az államtitkár úr azt mondta, hogy ez az általam benyújtott módosító indítvány esetleg megfontolás tárgyát képezheti, nyilvánvaló, ha célszerűnek látják vagy látjuk közösen, akkor az időpontok, tehát a határnapok adott esetben célszerűen módosíthatók is azért (Dr. Hende Csaba jelzésére.) - és ebből a bólogatásból úgy tűnik, egyetértésre jutottunk egymás között -, hogy senki se szenvedjen azért kedvezőtlenebb elbírálást, mert ez a változás ebben az évben bekövetkezik. Ha ebben egyetértünk egymás között, akkor azt gondolom, ennek van egy racionális, megfogható, végső megfogalmazása is, amit mindenki számára kellő időben, kellő tartalommal el lehet juttatni.

Még egyszer mondom, sajnálom, hogy ez a fajta, az államtitkár úr megfogalmazott szándék számunkra nem volt ismert ezelőtt három héttel, mert a dolog a benyújtott indítvány tartalmából ítélve nem így tűnt, mint ahogy az államtitkár úr megfogalmazta, és azt mi mindenképpen módosítani szerettük volna, hiszen azt nem akartuk, hogy az önkéntes kamarai tagságot vállaló vállalkozói kör számára legyen negatívabb vagy kedvezőtlenebb a helyzet, mint az önkéntes kamarai tagságot nem vállaló vállalkozói kör számára egyébként a benyújtott javaslat értelmezése alapján.

Azt gondolom, létezik egy olyan egyetértés ebben a kérdéskörben, amely alapján az e heti bizottsági ülésen, illetve az ehhez kötődő egyéb megbeszélésen is - megítélésem szerint - a végére lehet érni ennek a polémiának, és azt követően kinek-kinek el lehet gondolkodni azon, hogy mi a legjobb megoldása az adott helyzetnek; figyelembe véve a három hetet, a Házszabálytól való eltérést és minden más körülményt, az október végi határnapot és a novemberi határnapot is, ami az előterjesztésben szerepel, a legcélszerűbb megoldást lehet választani.

Köszönöm szépen a figyelmet. Ennyit szerettem volna az általános vitában elmondani. (Dr. Hende Csaba tapsol.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 174 2000.09.26. 3:09  173-179

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az adótörvények vitájában megfogalmazódott bennünk a gondolat, hogy az áfatörvények vitájához szerezzünk gyakorlati tapasztalatokat a szolgáltatásnyújtás megítéléséről.

A törvényjavaslat indoklása is arra utal, hogy ez leginkább a szerződésekből ítélhető meg. E megfontolásból telefonon megkerestük az Országimázs Központot, és kértük a szerződések megtekintésének biztosítását. Kérésünk arra irányult, hogy az adótörvények általános vitájának lezárását megelőzően tegyék lehetővé, hogy az Országimázs Központ által a 2000. évben kötött szerződéseket megtekinthessük. Sajnálatos módon az Országimázs Központ vezetőjének elfoglaltsága miatt erre nem kerülhetett sor az általános vita lezárása előtt.

A téma folytatásaként 2000. szeptember 13-án levélben kértük dr. Tóth István Zoltán urat, hogy 2000. szeptember 19-én 9 órakor szíveskedjen lehetővé tenni a szerződések személyes áttekintését számunkra. Levelünkre 2000. szeptember 18-án 12 óra 39 perckor érkezett telefaxválaszban arról értesített bennünket a főosztályvezető úr, hogy nem tud gyakorlati tapasztalatok megszerzésére alkalmas információkkal szolgálni. A fax kézhezvételét követően megkíséreltünk telefonkapcsolatot létesíteni a főosztályvezető úrral. Ez nem járt sikerrel. Munkatársa tudomására hoztuk: annak megítélése, hogy számunkra alkalmas információtartalma van-e valamely szerződésnek, a mi megítélésünk tárgya.

2000. szeptember 19-én 9 órakor a Miniszterelnöki Hivatalban az Országimázs Központ hivatali helyiségében megjelentünk, és ott Nagy Bernadett osztályvezetővel és Jacsó Zsuzsa irodavezetővel volt lehetőségünk találkozásra. A két munkatárs közölte velünk, hogy a hatályos törvények szerint betekintést a dokumentumaikba nem biztosítanak. Azon kérésünknek, hogy a látogatás tényét, az általunk elmondottakat és elzárkózásukat a szerződések megtekintésétől jegyzőkönyvben rögzítsük, nem tettek eleget. Közölték, hogy itt jegyzőkönyvet nem veszünk fel, de nyitottak voltak egy általunk megírt jegyzőkönyv aláírására. A jegyzőkönyv elkészítéséhez nem nyújtottak technikai segítséget. Ezt követően kézírással felvettünk egy, a történteket rögzítő jegyzőkönyvet, amelyet azonban már nem voltak hajlandók aláírni.

A fentiekre tekintettel kérdezzük miniszter urat, illetve a miniszter urat képviselő államtitkár urat: az Országimázs Központ vezető köztisztviselői mikor tették le a közigazgatási szakvizsgát? A közigazgatási szakvizsga feltételéül szabott közigazgatási gyakorlatot hol, milyen munkakörben töltötték el? Elfogadhatónak tartja-e a miniszter úr munkatársai eljárását az adott ügyben? Hány napon belül fogja biztosítani, hogy az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló LV. törvény 9. §-ában rögzített, az alkotmányból is levezethető, az adatvédelmi biztos állásfoglalásával megerősített, országgyűlési képviselőket megillető jogosítványok gyakorlását, azaz a kért szerződések általunk történő megismerését? Miniszter úr, milyen következtetések levonását tartja szükségesnek a fentiekből?

Várom válaszát. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 178 2000.09.26. 0:59  173-179

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Ahelyett, hogy megpróbált volna bennünket kioktatni, jobb lett volna, ha megkérdezte volna kollegáit, hogy ismerik-e azokat a szabályokat, amelyeket a törvények előírnak számukra. A képviselői igazolvány hátoldalán (Felmutatja a képviselői igazolványát.) pontosan ott van a törvényi idézet arra nézve, hogy mit kellett volna cselekednie munkatársaiknak. Nagyon sajnálom, hogy ezt nem tudták, nem ismerik a törvényeket, és - ahogyan államtitkár úr válaszából kivettem - feltehetően megfelelő szakvizsgával sem rendelkező munkatársak vannak abban a hivatalban, amelyet jobb lenne inkább országblamázs központnak nevezni azután, ami történt ebben a kérdéskörben.

Egyébként, államtitkár úr, szívesen felajánljuk Keller László képviselőtársammal közösen, hogy a hiányzó közigazgatási szakismeretek pótlását szolgáló tanfolyam részbeni költségtérítésében személyes hozzájárulásunkat biztosítjuk ahhoz, hogy az Országimázs Központ munkatársai a következőkben ne hasonlóképpen járjanak el, mint ahogyan eljártak ebben az esetben. Remélem, élni fognak ezzel a lehetőséggel, és a megfelelő ismereteket munkatársaik megszerzik.

Természeteses válaszát nem tudom elfogadni. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 327 2000.09.26. 1:58  322-332

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Szocialista Párt természetesen támogatja a benyújtott képviselői önálló indítványt, és ennek az indítványnak a tartalmáról kívánnék inkább szólni, nem pedig arról, amiről a Fidesz képviselője az imént szólt, hiszen nem arról beszélt, ami a Ház előtt van indítványként, hanem arról beszélt, hogy a kormány miért jó szerinte.

Szóval, ez az indítvány arról szól, hogy a magyar parlamentben az érvényes szabályok szerint történjen meg a költségvetési többletbevételek felhasználása, nem pedig úgy, ahogy most a parlament elé beterjesztésre került az elmúlt időszakban, nevezetesen az 1999. évi zárszámadás keretén belül, és nem betartva valamennyi szabályt. Természetesen ez az indítvány más hangsúlyokat is meghatároz a többletbevételek felhasználása tekintetében, olyan hangsúlyokat, amelyek tekintetében eltérünk a jelenlegi kormánypártok elképzeléseitől, fő gondolataiktól. Ugyanakkor természetesen van néhány terület, amelyben a két indítvány megegyezik.

Úgy látjuk, hogy miután az alapindítvány júniusban született, a kormány figyelembe vette a szocialista képviselők által benyújtott módosítási javaslatokat, ilyen módon mind az egészségügyi többletfelhasználás, mind a gyógyszerkassza kiegészítésére szánt 10 milliárd forint megjelenik a kormány indítványában is.

 

(17.50)

 

Nagyon örülünk annak, ha más módon is, de a kormány tesz arra lépéseket, kezdeményezéseket, hogy a nemzeti informatikai program is elindításra kerüljön Magyarországon, amelyet ez az indítvány tartalmazott. Fontosnak tartanánk ugyanakkor azt is, hogy amire a kormány nem tesz kezdeményezést - ezen indítvány elfogadásával, tárgyalásával -, sor kerülhessen, nevezetesen az agrárvállalkozások hitelreorganizációs programjának eredeti feltételek szerinti folytatása ebben az évben lehetséges legyen, hiszen ma erre a források rendelkezésre állnak. A frakció nevében javasoljuk az indítvány tárgysorozatba-vételét.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 385 2000.09.26. 2:58  380-412

DR. VERES JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez nem lesz ilyen rövid, mint ahogy a többségi vélemény tolmácsolója volt. Tekintettel arra, hogy... (Közbeszólás: Nincs bent a tévé! - Figyeljetek oda!) Én nem a tévének kívánok beszélni, hanem a képviselőtársaknak, akik itt vannak a Házban, ugyanis (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mondjad már!) jó, ha tudja mindenki (Folyamatos zaj, közbeszólások. - Az elnök csenget.), hogy egy olyan javaslatról van szó, amely javaslat fogyatékossága már a költségvetési bizottság ülésén is kiderült (Közbeszólás: Így van!).

A fogyatékosság pedig abban fogalmazható meg, hogy az a javaslat, amelyet Tállai András képviselőtársunk benyújtott, jó szándékkal bár, de nyilvánvalóan egy végrehajthatatlan rendelkezést tartalmaz. Ez a rendelkezés pedig azt célozza, hogy azon a napon csak egy alkalommal lehessen a határon vámmentesen behozni a terméket. A bizottsági ülésen jelen volt a Pénzügyminisztérium képviselője, aki tudva a Vám- és Pénzügyőrség ebben a kérdésben elfoglalt álláspontját, az ellenzéki képviselők azon kérdésére, hogy vajon milyen módon fogják ellenőrizni azt az esetet, amikor ugyanaz a személy nem ugyanazon a vámátkelőhelyen lép be az országba második alkalommal azon a napon, nem tudott kielégítő választ adni.

Az ellenzéki képviselők nyilvánvalóan azt a vélekedést osztották a bizottsági ülésen, amely a Tállai képviselő úr mostani felvezetőjében elhangzott, nevezetesen, hogy egy olyan hibájáról van szó a törvénynek - pontosabban a törvény egy olyan fogalmazásáról -, amelyet a Vám- és Pénzügyőrség az ország bizonyos részeiben eléggé sajátságosan alkalmazva meglehetősen sok gondot okozott, leginkább pedig a nyári idegenforgalmi szezonban hazatérő magyar turisták itták ennek a levét, ha szabad így fogalmazni.

 

 

(19.20)

 

Tehát egy olyan passzus fog bekerülni a törvénybe, amely passzus eredményeképpen meglehetősen problémás lesz az ellenőrizhetőség és a végrehajthatóság. Ugyanakkor azt is tudják az ellenzéki képviselők, hogy szükséges az adott szabályozás mielőbbi megváltoztatása annak érdekében, hogy ez a fajta konfliktus a határállomásokon ne fordulhasson elő.

Meg kell azonban mondanom azt is, hogy mi nem kívántuk magunkra vállalni annak felelősségét, hogy egy, már a benyújtáskor ismerten nem megfelelő szabályozás azért okozzon gondot, mert a háromhetes ülésezési rendből következően csak több mint két hónapon keresztüli tárgyalás után születhet meg a döntés. (Közbekiáltások a kormánypárti padsorokból.) Mi azonban ennek a döntésnek a negatív ódiumát teljes mértékben a kormánypártokra szeretnénk bízni a továbbiakban, tekintettel arra, hogy a parlamenti tárgyalás menetében nem tették lehetővé azt, hogy a bizottsági ülésen már felismert hiba orvoslásra kerülhessen. Önöké a felelősség!

Köszönöm. (Taps a szocialisták soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 409 2000.09.26. 3:38  380-412

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Kormánypárti Oldal! Nem kívánok senkit megsérteni ebben az ülésteremben a mai napon a hozzászólásommal, de három tényt szeretnék rögzíteni azért, mert az időnként humorba hajló dolgok véresen komolyak.

Az első tény. Tisztelt Pokorni Miniszter Úr! Az a javaslat, amiről folyik a vita, egy olyan mondattal bővebb a Burány Sándor által benyújtott javaslatnál, hogy az útiholmira biztosított vámmentesség csak napi egy alkalommal vehető igénybe. Ez a különbség! (Közbekiáltás az MSZP soraiból: Úgy van!)

Fölösleges azon vitatkozni, hogy van-e a határon útlevél-ellenőrzés mindenkinek. Fölösleges azon vitatkozni, vajon a határon rögzítik-e valamennyi jármű rendszámát kamerákkal. Ez utóbbiról azért fölösleges vitatkozni, mert megítélésem szerint a képviselőtársak többsége tudja, hogy hogyan játsszák ki ezt a rendszert. (Tirts Tamás: Szoknya alatt! - Derültség.) Aki átkelt ilyen határállomáson, szerintem tisztában van vele (Közbekiáltás: Te hogy csinálod? Nem ismeritek a polgárokat! - Az elnök csenget.), láthatta, hogy ki áll a kamera elé akkor, amikor olyan jármű megy át, amit nem akarnak, hogy rögzítsen a kamera. De még egyszer mondom, ha gondolják, menjenek el egy határállomásra, és láthatják.

Ami miatt problémás a javaslat és szeretném még egyszer az önök figyelmébe ajánlani, az a következő: nincs ma Magyarországon olyan rendszer a határállomások között, amely azt rögzíti, hogy az ebben a törvényjavaslatban szereplő útiholmira biztosított vámmentesség valamely személy által azon a napon mikor van az első alkalommal igénybe véve. Tekintettel arra, hogy a Vám- és Pénzügyőrséget senki nem hatalmazta föl arra - ez a törvény sem és más törvény sem -, hogy az illető személyek útlevelébe bármilyen bejegyzést tegyen, ebből következően bármennyire is nevetségesnek tűnt, ez a javaslat teret ad egy olyan fajta visszaélésnek, amely visszaélés az iménti utalásomban már megtörténik a kamerák letakarásával, azaz szubjektíven teszi megítélhetővé, hogy aznap kinek mikor történik meg az első vámmentes belépése az országba. (Közbekiáltások a Fidesz soraiból: Idő! Idő! - Zaj.)

Szeretném azt is megemlíteni, hogy más országban - és ez Horvátország, amit elég sokan ismernek a parlamenti képviselők közül - az adott tárca vezetője hasonló esetben a lemondását jelentette be egy ilyen kis félreértés miatt.

Még egyszer szeretném azt megismételni, hogy nem kívánjuk a javaslat elfogadását megakadályozni, de azt gondolom, hogy az önök felelőssége is az, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy mi a javaslat hibája.

 

 

(19.50)

 

Természetesen ezzel a tartalommal, miután az imént elmondott hibái vannak a javaslatnak, nem fogjuk tudni támogatni, de az önök felelőssége, ha a támogatásukkal el fogja fogadni a Ház, és létre fog hozni egy tisztázatlan helyzetet.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 134 2000.09.27. 2:14  85-191

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Három pontosítást szeretnék tenni az eddig elhangzottak alapján. Egyrészt én nem ismerek olyan számot, ami alapján 10 százalék alatti inflációval lehetne összevetni a 16 egész valahány tized százalékos bruttó bérnövekedést. A másik: elég sajátságos az a megközelítés, ami azt mondja, hogy '89-ben tervgazdasági rendszer volt Magyarországon, mert megítélésem szerint eléggé sok tény cáfolja, hogy az lett volna Magyarországon. Azzal viszont szerintem mindenkinek célszerű számolnia, és attól a helytelen nézettől el kellene tekintenie, hogy 1998-tól kezdve Magyarországon van olyan új gazdasági modell, amiről itt beszélnek, hanem ha valaki igenis próbálja figyelni a szerves fejlődést, akkor érdemes visszanyúlni 1989-ig.

 

(16.00)

 

Érdemes azért visszanyúlni, mert semmilyen módon másként nem lehet korrekt, normális, szakmai alapon nyugvó magyarázatot adni azokra a folyamatokra, amelyek a kilencvenes évek Magyarországán lezajlottak. Ez igaz a növekedésre, igaz a bérek változtatására, igaz az exportteljesítményekre, a tőkebeáramlásra és sok minden más mutatóra is. Ezért tehát, ha valaki a nyolcvanas évek végéhez viszonyít mutatószámokban, akkor megítélésem szerint azt nem kritizálni kell, hanem helyén kell értékelni ezeket a kérdéseket.

Utoljára még egy dolog, amiről szeretnék két mondatot szólni. Ez úgy szól, hogy nem vagyok meggyőződve arról, hogy napjainkban nincs olyan probléma, mint ami a nyolcvanas évek végén volt az exportárbevétel - hogy is mondjam - túlságosan piedesztálra emelésével, hiszen ebben a teremben az elmúlt hetekben kellően sok alkalommal elhangzott az FVM-minisztertől arra való hivatkozás, hogy az agrárágazat nettó devizahozama az ország szempontjából mit is jelent. Nem másról van szó, mint ugyanarról a folyamatról. Azt gondolom, ezt is helyén kellene kezelni. Tehát nem biztos, hogy csak a nyolcvanas évek vége volt e tekintetben elhibázott (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), elképzelhető, hogy most is vannak hibás gondolatok, illetve hibás lépések.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 142 2000.09.27. 2:05  85-191

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engem két szempontból, eléggé sajátságosan, véleményalkotásra buzdít az, ahogyan Perlaki képviselő úr az önkormányzatok helyzetét ebben a hozzászólásában megközelítette. Egyrészt abból a szempontból, hogy a '99. évi zárszámadásnál azt a lényegi körülményt azért nem kellene figyelmen kívül hagyni, hogy az önkormányzatok mínusz 1,9 százalékos forrásmegvonása meglehetősen keményen érintette valamennyi önkormányzat gazdálkodását, és komoly nehézséget okozott számukra. Azt hiszem, hogy amikor lett volna lehetősége a kormánynak ezen változtatni, lett volna lehetősége a parlamentnek ezt megváltoztatni, élni kellett volna ezzel a lehetőséggel.

Egy másik aspektus, amely szintén kimaradt Perlaki Jenő önkormányzatokat érintő átfogó értékeléséből, hogy semmivel sem javult a '99. évben az az arány, az a helyzet, amit Jauernik képviselő úr is érintett, nevezetesen, hogy az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok aránya az önkormányzatok között, az általuk igényelt forráskiegészítés arra hívja fel a figyelmet, hogy egy rendkívül nagy differenciáltság van az önkormányzatokon belül, és az a plusz 100 milliárd forint, ami úgy tűnik, hogy mennyire kedvező, teljesen nyilvánvaló dolog, hogy egy viszonylag szűk önkormányzati körben van - egyébként ez elhangzott a hozzászólásában, tehát azt gondolom, hogy ebben a kérdésben közöttünk vita nincs. De azért az nem tartható, hogy Magyarországon immáron tíz éven keresztül lényegében ugyanaz az önkormányzati kör, lényegében minden évben forráshiányos önkormányzatként vág bele az évbe, és vagy kap, vagy nem kap, vagy ilyen módon kap, vagy olyan módon kap ahhoz, hogy a normális működését biztosítsa, hiszen a forráshiányosság alapvetően azt jelenti, hogy a normál működését kell biztosítani. Ez is hozzátartozik az árnyalt képhez szerintem.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 188 2000.09.27. 15:09  85-191

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak egy apró megjegyzést tennék az iménti vitához. Én nem úgy emlékszem, Kósa képviselő úr, hogy ebben az ellenzék részéről nagy lobbizás történt volna, és ennek eredményeképpen került volna megszavazásra az, ami megszavazásra került a múlt évben a zárszámadás elfogadásakor, hanem az az elvszerűtlen döntés, ami akkor született. Egyébként ahhoz gratulálok, hogy ebben Kósa képviselő úr kormánypárti képviselőként nem vett részt, mert valóban nem vállalható. Az alapvetően a kormánypárti frakciók belső megállapodása alapján született meg, úgy is fogalmazhatnék, hogy az ellenzéket ebből a történetből kihagyták a szónak abban az értelmében, hogy meg nem konzultáltuk, csak sejtettük, hogy valami készül.

Sejtettük azért, mert látható volt a bizottsági üléseken, hogy nem egészen ugyanaz az elvszerűség uralkodott a hangulaton, mint ami '98 végén, pontosabban a '98. évi beszámolót követően, amikor a számvevőszéki bizottság még külön munkacsoportot is hozott létre azért, hogy megpróbálja a kérdéseket kezelni, és ma sem magyarázható meg azoknak az önkormányzatoknak - amelyekkel szemben akkor elvszerűen jártunk el, akkor még valamennyien egységesen gondolkodva - az, hogy később, egy év múlva valakikkel szemben pedig másként is el lehetett járni.

Egyébként szerintem az a példa, ami itt elhangzott Szolnok esetében, az azért nem abba a kategóriába tartozik, ahogyan a jelző elhangzott, mert az nem formai kérdés, ami itt konkrétan szóba lett hozva, de ezen most nem akarok különösebben vitatkozni.

A zárszámadás kapcsán három dologról szeretnék szólni. Az első az, hogy a zárszámadás számunkra elfogadhatatlan mértékben, módon, célok alapján módosítja az ÁPV Rt. 2000. évi költségvetését. Azt hiszem, hogy nem kell tételesen végigmenni a költségvetési előirányzat számain az ÁPV Rt. esetében, elég, ha csak arra utalok, hogy miközben az eredeti költségvetés - amely a kormánypártok többségével kerülhetett csak elfogadásra a parlamentben - még közel 18 milliárd forint költségvetési befizetést írt elő és ír elő mind a mai napig, hiszen ez van érvényben az ÁPV Rt. számára, ez a módosítás, ami a zárszámadásban szerepel, nullára változtatja meg ezt a költségvetési befizetési kötelezettséget, azaz olyan mozgásteret nyit meg az ÁPV Rt. számára, amely mozgástérrel tulajdonképpen parlamenti ellenőrzés nélkül gazdálkodik a későbbiekben az ÁPV Rt.

Ráadásul azt a lehetőséget is megadja az ÁPV Rt.-nek - itt a Göndör képviselőtársam által már említett autópálya-építés kapcsán -, hogy olyan sajátságos pénzügyi technikákat alkalmazzanak egyrészt a Magyar Fejlesztési Bank feltőkésítésével, másrészt a Nemzeti Autópálya Rt.-be átadott pénzzel, aminek eredményeképpen, a költségvetési bizottság ülésén már két alkalommal volt módom megtapasztalni, azért nem válaszolnak a közpénzek felhasználására vonatkozó kérdéseinkre, mert úgymond banktitokra hivatkoznak.

Ez nem banktitok, ez átverés, ez a pénzek elbújtatása, a tényleges döntések nyilvánosság előtti takargatása, mert nyilván van mit takargatni. Azt hiszem, hogy ezzel szakítani kell, és teljesen nyilvánvaló dolog, hogy nem lehet elfogadni azt a logikát, azt a technikát és azt az elvet, aminek alapján most is a költségvetési beszámolóban kerül sorra az ÁPV Rt. 2000. évi költségvetésének módosítása. Mondom: a tartalmával is rengeteg gond van, azt hiszem, hogy ezt semmiképpen nem lenne szabad ilyen módon megszavazni, ilyen módon elfogadni.

Nem szabadna azért sem elfogadni, mert ebben ráadásul még annak a Reorg-Apport Rt.-nek a további pénzei, juttatásai is szerepelnek, amellyel kapcsolatban - annak ellenére, hogy pénzügyminiszter úr, államtitkár úr személyesen megígérte a költségvetési bizottság ülésén két alkalommal - nem történt meg az elszámolás. Úgy kívánnak több tíz milliárd forintot az országgyűlési képviselőik által és nyugodtan mondhatom, hogy a közvélemény által is, a szakmai közvélemény által is áttekinthetetlen célokra fordítani, hogy ehhez nincs lehetőség megfelelő információkat szerezni, és ilyen módon nem lehet megítélni azt, hogy vajon ez jogszerű, megalapozott, indokolt, célszerű pénzfelhasználás lenne-e. Azt hiszem, hogy ezzel is szakítani kell, mert több tíz milliárdos tételekkel nem lehet a közpénzekből ilyen módon forrásokat felhasználni.

A másik téma, amivel szeretnék foglalkozni, az Áht.-módosítás, amely a beterjesztett beszámolónak az egyik vaskos kiegészítő törvénycsomagja - ha szabad így fogalmazni. Ez az Áht.-módosítás hivatott biztosítani azt, hogy a kormány kétéves költségvetést is beterjeszthessen a parlament elé. Sok vita volt erről az elmúlt hónapokban, és megszületett az a - tudomásunk szerint a kormánypárti frakciók által sem egyként és egységesen üdvözölt és támogatott - gyakorlat, ami alapján most előttünk van a következő két évre vonatkozó költségvetés, egy parlamenti beterjesztési szám alatt.

 

 

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)

 

Ki adott a kormánynak felhatalmazást arra, hogy átlépje a magyar törvényeket? A mai magyar érvényes törvények szerint nincs mód, lehetőség arra, hogy ilyen előterjesztést tegyen a kormány. Ebből következően tehát a jövő évi költségvetésnek a parlament elé beterjesztett változata egy törvénytelen előterjesztés. Törvénytelen előterjesztés azért, mert a zárszámadási beszámoló minden számítás szerint - és ezt nyilatkozatával államtitkár úr is megerősítette - valamikor csak november második felében fogadható el a parlament által, akkor hirdethető ki az az államháztartásitörvény-módosítási rész, amely ezt a lehetőséget kvázi megadja majd a kormánynak.

Egyáltalán azt sem értem, hogy milyen módon, kinek a felhatalmazása alapján írták ki a Pénzügyminisztériumból a kétéves költségvetési tervezésre vonatkozó köriratot, ki hatalmazta fel azt a köztisztviselőt, minisztert, bárkit arra, hogy az érvényes törvényekkel ellentétesen indítson el Magyarországon tervezési folyamatokat. És itt most nem az a lényeg, hogy jó-e a kétéves költségvetés, stabilitást teremt-e vagy nem, mert erről még majd érdemes vitatkoznunk. Én csak azt akarom elmondani, hogy jelen pillanatban megítélésem szerint teljes mértékben törvénytelen helyzet van e tekintetben a Ház asztalán, törvénytelen előterjesztéseket kaptunk meg. Igaz, hogy még nem kezdtük el tárgyalni a 2001. évi költségvetést, de úgy tűnik, hogy a kormányzatot nem zavarja az, hogy törvénytelen helyzetbe kényszeríti be a parlamentet, az országgyűlési képviselőket, miközben leginkább e két testületnek - mármint a kormánynak és a képviselőknek, a parlamentnek - kellene arra ügyelnie, hogy törvényesen zajlódjanak le a folyamatok.

Az államháztartásitörvény-módosítás beterjesztett szövegével szakmai problémák is vannak természetesen. Sajnálatos módon az az elgondolás, ami itt meg van fogalmazva a beterjesztett változatban, olyan pontatlanságokat is tartalmaz, és olyan pontatlanságok korrigálására is szükség lesz, hogy az 53/A. §-sal gondolják elintézni az úgymond többéves költségvetés beterjesztési lehetőségét, egy olyan szövegszerű megfogalmazással, ahol a jogszabály éves költségvetési törvényről, illetve éves költségvetési törvényjavaslatról rendelkezik, az alatt a több évre vonatkozó költségvetési törvényt, illetve költségvetési törvényjavaslatot is érteni kell.

Egy eléggé laza megfogalmazást jelent ez a szövegszerű pont, bekezdés ebben a javaslatban, tekintettel arra, hogy ettől kezdve a mindenkori kormányok mindenkori kedvére van bízva az, hogy mit értenek több év alatt, mit értenek többéves költségvetési törvényjavaslat alatt, mit értenek többéves költségvetési törvény alatt. Ráadásul azt az inkoherenciát is megengedte magának a kormány ebben az előterjesztésben, hogy egyáltalán nem érinti, hogy hogyan viszonyulnak a költségvetés fejezetei majdan ehhez a kormányzati szándékhoz. Nincs leírva ebben a mostani Áht.-módosításban az, hogy vajon a települési önkormányzatoknak, az egyéb önkormányzatoknak milyen költségvetést kell ezt követően készíteniük, ha a kormány megengedi magának azt, hogy többéves költségvetési törvénynek, illetve többéves költségvetési törvényjavaslatnak nevezze azt, ami egyéves.

Itt már megint ilyen szóértelmezésekről folyhatna a vita, de megítélésem szerint teljesen rendezetlenül hagyja azt a kérdéskört, ami azért az ország lelkét jelenti, vagy az ország működésének a garanciáját is jelenti, nevezetesen az önkormányzatokat.

Ugyancsak pontosításra szorul megítélésem szerint ennek a javaslatnak az a része, ami egyrészt a Nyugdíj-biztosítási és az Egészségbiztosítási Alap beolvasztására vonatkozik, illetve a zárszámadásokra vonatkozik. A jelenlegi javaslat szerint úgy tűnik, hogy a zárszámadásokra azért évente sor fog kerülni, ami egy rendkívül üdvözlendő dolog lenne. Merem remélni, hogy a zárszámadások megfelelőképpen fogják pontosan tükrözni azokat a folyamatokat, amelyek e bizonytalanságból majd 2001. évben be fognak következni az országban, az önkormányzatoknál és a költségvetési gazdálkodás más területein.

 

 

(18.40)

 

Harmadik pontként "Az Állami Számvevőszék helyszíni ellenőrzésének tapasztalatai a központi költségvetés fejezeteinél" függelékéből szeretnék egy pontot idézni, és ezzel kapcsolatban néhány megállapítást tenni.

Ezen füzet 45. oldalán szerepel: "Az FVM letéti számlán ezen túlmenően további három szabálytalan pénzügyi tranzakciót bonyolítottak le." Ezek közül az egyik úgy szól, hogy "Az Agrárintervenciós Központ letéti számlájára az agrárpiaci rendtartást szolgáló szabad pénzeszközökből 1999. november 19-én 30 millió forintot utaltak a számlára, melyet 100 db vemhes üsző ingyenes segélyként Kárpátaljára történő szállítására használtak fel, összesen 26 millió forint értékben."

Ezzel kapcsolatban, miután az Állami Számvevőszék megállapította, hogy szabálytalan pénzügyi tranzakció volt, sajnálatos módon azt is meg kell állapítani, hogy nemcsak szabálytalan pénzügyi tranzakció történt, hanem a fejezetért felelős miniszter, finoman fogalmazva, a saját maga imázsépítésére használta azt az összeget, ami itt ebben a pontban szerepel.

A 2000. július 21-ei Kis Újság cikkéből a következő idézetet szeretném elmondani: "A fogadáson a kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezetek, gazdaszövetségek és történelmi egyházak vezetői vettek részt. A földművelésügyi tárca vezetője a magyar országhatár felé vezető útját félbeszakítva megtekintette az általa adományozott teheneket és az ezek tejét feldolgozó tejüzemet, ahonnan az előállított késztermékeket ingyenesen juttatják el a környező falvak magyar iskolái és árvaházai számára."

Szeretném ugyanakkor idézni az MTI-nek ugyanerre az időszakra vonatkozó jelentését is, amelynek a lényege a következő: Torgyán József a kárpátaljai megyeszékhelyen ünnepélyesen átnyújtotta az általa irányított minisztérium ajándékát: egy famegmunkáló gépsort, ősei faluja, a Vereckei-hágó melletti ama Beregsziklás polgármesteri hivatalának, amelynek ő is díszpolgára, és humanitárius segélyadományként egy száz vemhes üszőből álló szarvasmarha-állományt, amellyel a kárpátaljai árvízkárosult iskolás gyermekek tejellátásához járul hozzá.

Azt gondolom, hogy nagyon nemes célok, amelyek megvalósulnak az iménti sajtóhírek alapján, azonban jó lenne nem összekeverni azt, amikor valaki saját maga jószántából, saját maga vagyonából, saját maga pénzéből, saját maga imázsépítésére fordít összegeket, és ilyen módon adományokat ad bárhol Európában, Magyarországon, külföldön magyaroknak vagy másoknak, illetve ha ez nem így történik, mert ennek a forrása... - még egyszer szeretném felolvasni, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium letéti számlán ezen túlmenően további szabálytalan pénzügyi tranzakciót bonyolítottak le, s ez a pénzügyi tranzakció nem más, mint az Agrárintervenciós Központ letéti számlájára az agrárpiaci rendtartást szolgáló szabad pénzeszközökből, azon szabad pénzeszközökből, amikor nem volt elég forrás az agárpiaci beavatkozásokra, az év közben számtalanszor felfüggesztett géptámogatásra utalok, azokra az elmaradt támogatásokra, amelyeket úgymond átütemeztek a következő évre mintegy 40 milliárd forint összegben 1999-ről a 2000. évre, és eközben innen utalnak novemberben 30 millió forintot a számlára, hogy ennek a bizonyos 100 darabos üszőállománynak a megfinanszírozására forrás legyen, amiből ezt követően a miniszter úr - minimum úgy fogalmaznék - homályban hagyja, hogy kinek is a pénzéből jött létre ez a bizonyos 100 darabos szállítmány Kárpátaljára. Minimum azt lehet mondani, még egyszer, hogy homályban hagyja, de a hozzá közel álló újság egyértelműen sajátjaként tünteti fel ezen állomány adományozását.

Én azt hiszem, hogy ezekkel az ügyekkel sokkal körültekintőbben kellene bánni, szakítani kellene ezzel a gyakorlattal. Szabályosan kell kezelni azokat a forrásokat, amely költségvetési forrásból valamely minisztérium rendelkezésére állnak, és nem lehet azt megengedni, hogy valaki saját maga céljaira, saját maga imázsépítésére, saját maga kampányának finanszírozására költségvetési forrást használhasson, hiszen erre annak idején megalkotta az Országgyűlés azt a törvényt, amely törvény rendkívül szigorúan szabályozza, hogy országgyűlési képviselőjelöltenként mennyi forrást lehet felhasználni, és ha ezt valamelyik párt túllépi... - mint ahogyan ez előfordult a '98-as választásoknál is: egy független képviselő esetében több százezer forintos költségvetési befizetést írt elő az Állami Számvevőszék a vizsgálatok befejezése eredményeképpen.

Úgy gondolom, az elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy ez a költségvetési beszámoló nem fogadható el. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 214 2000.09.27. 2:07  191-293

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Miután az elmúlt napokban eléggé sok nehézséget okozott az ellenzéki képviselőknek, hogy a parlamenti munkánkhoz megfelelő információkat kapjunk a kormányzat jeles képviselőitől, ezért azt szeretném kérni, hogy az államtitkár úr szíveskedjen a rendelkezésünkre bocsátani azt, amit önök mint Pénzügyminisztérium lekértek a KSH-tól. Ha azonos adatbázisból fogunk beszélni, akkor bizonyára nem lesz ilyen félreérthető véleménykülönbség közöttünk. Ez már csak azért is jó lenne, mert nem vagyok meggyőződve arról, hogy ellenzékiként vajon hozzájutunk-e ahhoz, amihez az államtitkár úrék hozzájutottak.

Még egyszer mondom, erre megalapozott tapasztalatunk van az elmúlt néhány nap történéseiből. Két olyan állami főhatóságnál szereztünk negatív tapasztalatokat, amelyekről itt, a Házban is sajnos már volt módunkban beszámolni, az Országimázs Központban és az FVM-ben. Ha az államtitkár ezt a viselkedésével, a részünkre szolgáltatott adatokkal, hogy is mondjam, részben legalábbis, ha nem is kompenzálni tudja, de azt is bizonyítani tudja, hogy van egy olyan minisztérium és egy olyan államtitkár is, aki szívén viseli az ellenzéki képviselők felkészülését a vitára, és ezért rendelkezésre bocsátja, akkor nagyon meg fogjuk ezt önnek köszönni.

Egyébként szerintem az a mondat mégsem lehet valós, ami úgy hangzott el, hogy a nyugdíjasok fogyasztása és az átlag fogyasztása nem tér el lényegesen egymástól. Az biztos, hogy összetételében eltér egymástól, és lényegesen. Azt nem akarom mondani, hogy az inflációs mérték tekintetében eltér-e egymástól vagy sem, hiszen erre nézve én láttam KSH-adatokat, amelyek igaz, hogy nem a legutolsó évet mutatták, hanem a '90-es évek második felének a közepét, és ott teljesen biztos, hogy két tekintetben lényeges eltérés volt: egyrészt a gyógyszer volt jelentősebb mértékben a fogyasztói kosárban, másrészt pedig az úgynevezett háztartással kapcsolatos kiadások, tehát az energia-, illetve a hasonló jellegű kiadások, a lakhatás kiadásai.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 2 2000.09.28. 9:50  1-349

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az első vitaszakaszban az ajánlás pontjai szerinti 16. ponttal kezdődő módosítócsomagról szeretnék beszélni. Ez az a módosítócsomag, amelyet képviselőtársaimmal közösen jómagam is jegyeztem, és amely a Magyar Szocialista Párt azon indítványait tartalmazza, amely indítványok véleményünk szerint azért szükségesek, hogy az adótörvények módosítása után olyan adószabály legyen Magyarországon elfogadva, amely a leginkább méltányosan tudja kifejezni az adózással kapcsolatos terhek egyetemes voltát, azaz mindenkinek adófizetési kötelezettsége van. Ugyanakkor tudja azt is méltányolni és értékelni, hogy a társadalomban eltérő jövedelmű rétegek vannak, és lehetőleg elkerüljük azt a problémát, amely az 1999-ben elfogadott adószabályok eredményeképpen a 2000. évi adózásnál már érzékelhetően feszültséget jelentenek. Nevezetesen azt a problémát, hogy az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező állampolgárok relatíve több adót kell hogy fizessenek, és ezt az adózás technikai módosításával korrigálni lehet.

Szeretnénk azt a problémát is elkerülni ezzel a módosító indítványunkkal, amely abból adódik, hogy a nagyjából a jövőre tervezett átlagjövedelem, tehát 96 ezer forint/hó bruttó jövedelem körül kereső személyeknél egy relatív adóteher-növekedés lépne be a mostani tervezet szerint. Ezért a korábbi kormányjavaslat szerint 1 millió 50 ezer forintos értékhatárnál már belépő legfelső adósávot, mi úgy gondoljuk, egy más értékhatárhoz kell kötni, nevezetesen a javaslatunk szerint 1 millió 200 ezer forintos értékhatárhoz kötnénk. Ez az 1 millió 200 ezer forintos értékhatár tudja azt biztosítani, hogy ne fordulhasson elő az az elfogadhatatlan állapot, hogy az átlagjövedelemmel kereső magánszemélyek 2001-ben már a legmagasabb adókulcs szerint is adóznának, azaz 40 százalékos adómérték után kellene az adót tőlük levonni, illetve befizetniük.

Úgy gondoljuk, hogy ez egy rendkívül fontos módosítás lenne. Láthatóan a kormánypártok is felismerték, hogy a beterjesztett adóhatárok elég komoly feszültséget okozhatnak az imént elmondott okokból, hiszen van önálló MDF-es indítvány erre a problémára, és van a Fidesz részéről két olyan indítvány, amely ezt az adósávhatárt próbálja feljebb tolni, lévén, hogy fideszes képviselőtársaink is feltehetően úgy ítélik meg, hogy ez a mérték, nevezetesen a 40 százalékos mérték mégsem lenne méltányos, ha az átlagjövedelemmel keresők számára befizetendő adót jelentene.

A másik része ennek az indítványnak, amelyről szintén szólni szeretnék, az az, hogy az adójóváírás mértékét - amelyet sajnálatos módon a jelenlegi kormány a hatalomra lépése után drasztikus mértékben csökkentett - olyan mértékben kívánjuk megnövelni, hogy lényegében az első adósávban, amelynek a határa a minimálbérhez kötődő jövő évi tervezett növekedések után azt érné el, amit a minimálbéren keresők egy évben jövedelemadó-kötelezettségként el kell hogy könyveljenek, tehát ezt a mértéket mi szeretnénk lényegében adófizetési kötelezettség nélkülivé tenni. Azaz a mostani indítványunk a kormány által javasolt 3 ezer forintos havonkénti értékről 8 ezer forintos értékre kívánja megnövelni. Azért tesszük mindezt, mert megítélésünk szerint a méltányosság, az arányosság és mindenfajta más indokok alapján szükséges, hogy a minimálbér körül kereső emberek a következő évben ne fizessenek, ne viseljenek tényleges adóterhet. Ezt, a jelenlegi adókonstrukció alapjait nem bántva, nem vitatva és nem fölrúgva, az adójóváírás mértékének általunk történt 8 ezer forintra emelésével, úgy gondoljuk, biztosítani lehet.

Ugyanakkor természetesen azt az átmenetet, amely már több éve szerepel az adórendszerben, mi is meg kívánjuk őrizni. Igaz, hogy a kormány által javasolt 200 ezer forintos határt mi 300 ezer forint értékben javasoljuk változtatni, azaz nem egy hirtelen történő elvételét ennek a bizonyos adójóváírásnak, hanem egy 300 ezer forintos értékhatáron belül történő fokozatos elfogyását vagy elapasztását javasoljuk. Úgy gondoljuk, hogy ez a javaslat, figyelembe véve a vélhetően 2001. január 1-jétől 40 ezer forintban meghatározott minimálbér összegét, mindenképpen méltányos, szükségszerű, hiszen az számunkra elfogadhatatlan, hogy a legalacsonyabb jövedelmű rétegeknek kifejezetten komoly arányú adóterhet kelljen viselniük.

Ugyancsak az szja-törvény módosítását érintő azon szabályozás elhagyását javasoljuk, amely lényegileg megváltoztatná a társasházak adózási szabályait. Úgy gondoljuk, hogy azon közösségek, amelyek társasházi formában a jövő érdekében sok-sok lépésre tartalékolnak forrásokat, semmiképpen nem büntetendők, büntethetők azzal, ami jelenleg a tervezetben van. Ezért mi ezt a szabályozást elvetjük, javasoljuk, hogy hagyja el az Országgyűlés a döntéshozatala során.

Rendkívül fontos momentumnak tartjuk azt is, hogy a kormány által javasolt, igaz, hogy a kormány javaslatában érdemben csak 2003. évben igénybe vehető adókedvezmény, nevezetesen a beruházási hitelek kamata utáni adókedvezmény a mi javaslatunk szerint ne egy jelképes, 20 százalékos mértékű legyen, mint ahogy a kormány javasolja, hanem ettől magasabb mértékű: mi 60 százalékos mértéket javasolunk.

 

 

(8.10)

 

Az is természetes, úgy gondolom, hogy ha már kétéves költségvetést és az adótörvények változtatását is két évre tervezi a kormány, akkor ne az ezt követő harmadik évben belépő kedvezményről beszéljen a kormány, hanem már a következő években igénybe vehető adókedvezményről legyen szó. Azaz nyilvánvalóan javaslatunkkal a hatálybalépés idejét is előre kívánjuk hozni. Azért kívánjuk előre hozni, hogy abban a két évben, amelyre a kormány most beterjeszti javaslatát, legyen igénybe vehető a beruházási hitelek kamata utáni adókedvezmény mind a személyi jövedelemadó rendszerében, mind pedig a társadalmi adó rendszerében.

Ha valóban segíteni akarja a kormány a kis- és középvállalkozásokat az adótörvényeken keresztül is tevékenységükben, akkor nem 2003-ra kell ígérni, egy bizonytalan időszakot követően a beruházási hitelek kamata után adókedvezményt, hanem tessék a 2001. és a 2002. években is ezt az adókedvezményt biztosítani a kis- és középvállalkozások számára. Megítélésünk szerint ez elengedhetetlen, ha valóban úgy gondolja a kormány, hogy ezt a lépést meg kívánja lépni.

Szeretném megemlíteni azt is, kapcsolódva a személyi jövedelemadó, illetve a társaságiadó-törvényekhez: javaslatunkban szerepel annak a gondolatnak a megvalósítása is, amely már az elmúlt években is többször vita témája volt. Erről képviselőtársaim majd hosszasabban is fognak beszélni, én csak megemlítem, hogy a Szocialista Párt által benyújtott komplex adómódosítási csomagnak fontos része, hogy ha a kormány azt mondja, hogy minden gyermek ugyanannyit érjen, minden gyermek legyen egységes elbírálású az állami gondoskodás szempontjából, akkor kérnénk szépen azokra a gyerekekre is gondolni, akiknek szülei nem a gyermekek hibájából, de nem tudják igénybe venni a kormány által most beterjesztett javaslat szerinti adókedvezményeket, családi adókedvezményt. Tehát ezen gyermekek esetében mi javasoljuk a következő évtől kezdődően megteremteni annak lehetőségét, hogy az ilyen családok esetében az adóhivatal a Szociális és Családügyi Minisztérium számára adjon arról információt, mely családoknál nincs meg az a lehetőség, hogy igénybe tudják venni a családi adókedvezményt, és ezt követően a Szociális és Családügyi Minisztérium a költségvetésbe beterjesztendő javaslatunk eredményeképpen vagy következtében adja meg a kiegészítő családi pótlék intézményén keresztül a családok által igénybe nem vehető adókedvezmény mértékét ezen családoknak.

Úgy gondoljuk, hogy az a szlogen, ami sokszor elhangzott már e Ház falai között és nyilván a mai nap során is sokszor fogjuk még hallani, nevezetesen, hogy minden gyermek érjen ugyanannyit az állami gondoskodás, a költségvetés szempontjából, ilyen eszközzel, ilyen módon és csak így valósítható meg, és nem úgy, ahogy a kormány beterjesztette a javaslatát.

Ennyiben kívántam volna röviden összefoglalni az szja-hoz, társaságiadó-törvényhez benyújtott fontosabb indítványainkat. Képviselőtársaim a továbbiakban még néhány sarokponton ki fogják ezeket egészíteni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 30 2000.09.28. 2:02  1-349

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Egyrészt, képviselőtársaim, a beruházási kedv pénz kérdése is. Tehát amikor Lenártek képviselő úr érvelt, azt gondolom, egy nagyon fontos körülményt felejtett el: nem biztos, hogy 2001-ben lesz pénzük beruházni azoknak a vállalkozásoknak, akik majd igénybe tudják venni ezt az adókedvezményt 2002-ben. Éppen ezért a történet nem úgy működik, ahogy a képviselő úr elmondta, hanem egy sokkal problémásabb helyzet áll elő ennek hatására.

Tállai képviselő úr, senki nem mondta azt, hogy ne legyen adókedvezmény, senki nem mondta közülünk azt, hogy bővítsük az adókedvezményezetti kört. Mi azt mondtuk, hogy amikor bejelentette a miniszterelnök szeptember 4-én, hogy mennyi adókedvezményről van szó, önök nem megfelelően ítélték meg, nem megfelelően számolták végig. Egyébként nagyon érdekes az a szám, amelyet ön most itt elmondott. Azt mondta, hogy 270 ezer kisvállalkozás. Vajon van ezekkel a paraméterekkel rendelkező 270 ezer kisvállalkozás? Ön ezt is mondta. (Tállai András: Nem ezt mondtam!) Tehát azt gondolom, nem számolták rendesen végig. Nem számolták rendesen végig azt, hogy hány kisvállalkozást érint. Tudom, hogy a statisztikák szerint a magyarországi kisvállalkozásoknak több mint egyharmadát ez az adókedvezmény nem fogja érinteni. Ezekről is beszélni kell. Ez az adókedvezmény ugyanaz a történet... Nem fogja érinteni, mert nem rendelkezik ezekkel a paraméterekkel, amelyek meg vannak határozva. Ez a kedvezmény ugyanolyan adókedvezmény az önök szempontjából és az önök érvelése alapján, mint amit családi kedvezményként bevezettek. Úgy gondolom, hogy rendkívül nagy differenciáltságot fog majd eredményezni. Rengetegen vannak, akik már tudják, hogy őket ez sajnos nem fogja érinteni. Uraim, arról is beszélni kell, hogy 2001-ben ezzel önök nem adnak igazi kedvezményt, csak 2002-ben.

Végezetül: legalább annyit méltányoljanak már, hogy a miniszterelnök presztízsét ebben a Házban az ellenzék próbálja védeni a jelenlegi helyzetben. Teszi ezt annak érdekében, hogy a szeptember 4-én általa elmondottak teljesüljenek, azaz olyan kedvezmény kerüljön az adótörvénybe... Miközben ő nyilván fontos közfeladatot lát el Sydneyben, szurkol a magyar sportolókért, mi megpróbáljuk helyrehozni azt, amit önök összehangolatlanság miatt nem tudtak megvalósítani a beadott módosító indítványban sem.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 102 2000.09.28. 1:09  1-349

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Az utolsó megjegyzésre reagálnék először: a bizottságban javaslat hangzott el arra nézve, hogy nyissa meg a bizottság ezt a szakaszát az előterjesztésnek, azért, hogy a kormány majd be tudja nyújtani a megállapodást, de úgy látszik, hogy ezek a javaslatok nem találnak fogadtatásra a kormánypártiaknál, tehát ezt az iménti indoklást abszolút mértékben nem lehet elfogadni.

A képviselő úr az imént hivatkozott arra, hogy milyen nagyszerű indítványt tettek, hogy emeljék fel azt a bizonyos sávhatárt. Szeretném közölni, az önök indítványa csak annyit ér el, hogy ugyan emelik, de még mindig a legmagasabb adómértékkel adóztatják a jövőre átlagbéren kereső embereket. Úgyhogy ne legyen annyira büszke arra az indítványukra!

Lenártek képviselő úrnak pedig azt szeretném mondani, ha itt lett volna reggel 8 órakor, hallhatta volna az MSZP hivatalos álláspontját (Varga Mihály: Itt volt!) - nem volt itt (Varga Mihály: Itt volt, ne vicceljen már!), akkor nem tenne fel kérdéseket -, hallhatta volna az MSZP hivatalos álláspontját családi kedvezmény és kiegészítő családi pótlék ügyében. A jegyzőkönyvben meg tudja nézni, a hivatalos álláspont elhangzott, van benn módosító indítvány az MSZP részéről erre a kérdésre, remélem, támogatni fogják, és akkor valóban minden gyermek egységesen Magyarországon annyit fog a költségvetés szempontjából érni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 122 2000.09.28. 0:32  1-349

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Elsőként: nem igaz, hogy nem támogatjuk a javaslatot. Elmondtam, hogyan támogatjuk, milyen feltételekkel, tehát valótlanság hangzott el.

A másik dolog pedig, hogy a családok 83 százaléka vette igénybe, valamilyen mértékben, '99-ben a gyermekkedvezményt. Az a probléma, hogy önök nem hajlandók mind a mai napig elénk tenni azt a kimutatást, hogy hány család milyen mértékben tudta igénybe venni. A 83 százalék önmagában is kevés, ha pedig megnézzük a KSH adatait, azt kell mondjam, feltehetően nem több, mint 50 százalék tudta igénybe venni teljes mértékben. Ez a nagy hiba!

Köszönöm. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 138 2000.09.28. 0:15  1-349

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Tisztelt Révész Máriusz! Az 1998-as születésszámot nem érték el még mindig, csak az 1999-es mínuszhoz képest emelkedhet a születésszám, vegye figyelembe - ilyenek a Fidesz-statisztikák.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 154-162 2000.09.28. 1:58  1-349

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Tekintettel arra, hogy normál hozzászólásra nyomtam be a gombot, így elnök úr normál hozzászólásra adott nekem időt - ugye jól értettem? (Zaj.)

 

ELNÖK: Miután 45 másodperce van, úgyhogy majdnem mindegy.

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Nem mindegy, miután normál hozzászólásra kaptam időt, nem 45 másodpercem van, hanem az azt jelenti, hogy akkor folyamatosan megy a vita tovább. (Zaj.)

 

ELNÖK: Nem. Nem így van.

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Abban az esetben, ha elnök úr nem erre adott nekem szót, noha hozzászólásom egyértelműen erre kértem, akkor is szeretném azt elmondani...

 

ELNÖK: Ehhez a vitaszakaszhoz szólhat hozzá, képviselő úr. Tévéidőben vagyunk még, 45 másodperc áll rendelkezésére. Vigyázzon, mert mindjárt letelik! (Zaj az MSZP soraiban.) Ennek következtében 45 másodpercben ehhez a vitaszakaszhoz elmondhatja a véleményét. Az eddig elhangzottakat nem veszem figyelembe, most indul az idő.

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Három megjegyzést szeretnék tenni ehhez a vitaszakaszhoz. Egyrészt láthatja elnök úr, az ön által beterjesztett javaslat milyen lehetetlen helyzetbe hozza az ellenzéki pártokat, mert nem tudják rendesen kifejteni a véleményüket az időkorlát miatt. (Tállai András: Nincs mit!) Ez természetesen a demokráciának... (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.)

 

ELNÖK: Képviselő úr, figyelmeztetem a Házszabály szerint, és rendre utasítom, hogy térjen a tárgyra, s az ülésvezető elnököt ne bírálja! A Házszabály szerint, ha a másodszori figyelmeztetés is eredménytelen lesz, el fogom öntől vonni a szót. Folytassa!

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): A másik dolog: a Fidesz belátta azt, hogy a nyugdíjban reálcsökkenés következett be, ebből következően most úgy tűnik, mintha adna, miközben csak a törvényes kötelezettségüket teljesítik. (Révész Máriusz közbeszól.)

A harmadik dolog az, hogy itt, kérem szépen, nem arról volt szó, hogy akarat és lehetőség vitatkozik egymással. Arról van csak szó, hogy természetesen mi nem azokat preferálnánk, akiket önök preferálnának, és úgy gondoljuk, az igazságosság jegyében szót kell emelni azoknak a javaslatoknak az elfogadásáért, amelyeket mi benyújtottunk, mert az igazságosabb rendszert hozna létre, tenne lehetővé, szemben az önök által mondottakkal, ahogy számtalan számszerű példa is bizonyította ma délelőtt, hogy nekünk van igazunk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 166 2000.09.28. 0:46  1-349

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Az érvényes ajánlás alapján szeretném elnök úr figyelmét fölhívni arra, hogy az érvényes ajánlásban nem az szerepel, hogy az első vitaszakasz lezárul a televíziós időkeret elfogyásával, hanem az érvényes ajánlásban az szerepel, hogy három darab vitaszakasz van, de az egyes vitaszakaszoknak nincs időkorlátja föltüntetve.

 

(11.50)

 

Tízórás időkorlát van a három vitaszakaszra, és a televíziós közvetítésre van a négyórás időkorlát. A kettő között nincs egymással közvetlenül összefüggés. Éppen ezért ügyrendileg az az indítványom, hogy az elnök úr adjon szót az első vitaszakaszban, televíziós időn kívül, a hozzászólni kívánó képviselőknek.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 179 2000.09.28. 9:20  1-349

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Én a szünet előtt elhangzott egyik érvelésnek arra a mondatára szeretnék visszatérni, melyben egyik fideszes képviselőtársunk azt bizonyította számunkra, hogy ha az egygyermekes családok esetén 83 százalék, a kétgyermekes családok esetében 83 százalék, a háromgyerekes családok esetében 60 százalék tudja igénybe venni a családi adókedvezményt, akkor vajon hogy fog ebből kijönni átlagosan 83 százalék. Szerintem valamennyi képviselőtársunk, aki a teremben van, egyszerűen ki tudja számolni, hogy sehogyan sem. Ebből az is következik, hogy az a számítás, amelyet a Pénzügyminisztérium egyedül hiteles információként számunkra eddig lehetővé tett megismerni a családi adókedvezmény 1999. évi igénybevételéről, bizonyára ingatag lábakon áll. Bizonyára nincs hiteles információja az előterjesztőknek sem arra nézve, hogy vajon hány gyermek után tudták teljes mértékben igénybe venni 1999-ben a családi adókedvezményt.

Ezt roppant módon sajnálom, hiszen most már lényegében egy hónapja annak, hogy az adótörvények beterjesztett módosításának bizottsági vitája során kérte a költségvetési bizottság azt adatokat. Ott elhangzott a minisztériumot képviselő helyettes államtitkártól, hogy a képviselők mindegyikének rendelkezésére fogják bocsátani azt a számítást, amely az 1999. évi adóbevallások feldolgozása alapján az APEH rendelkezésére áll, nevezetesen, hogy ki, mely család, mely személy, milyen jövedelem után, hány gyermek után mennyi adókedvezményt tudott igénybe venni. Számomra elfogadhatatlan az, hogy egy hónappal ez után az ígéret után a képviselőknek nem lehet ma sem a kezében az a kimutatás, amely alapján lehet tudni azt, hogy pontosan az előző időszakban, 1999-ben hogyan tudták igénybe venni az újonnan bevezetett családi adókedvezményt.

Ha nem ismerjük a '99. évi tényszámokat, akkor természetesen mindenfajta kényszerből tett számítást kell igénybe vennünk annak kiderítésére, hogy vajon milyen módon fogja érinteni a most tervezett változtatás 2001-ben a családokat. Azt kell mondanom - miután elhangzott a kérdés, hogy vajon milyen számításból lehet -, hogy van olyan központi statisztikai hivatali adat, amely az előző évek adatfelvétele alapján bemutatja azt, hogy az egy-, két-, illetve többgyermekes családoknál mennyi a család egy főre jutó átlagjövedelme. Ez az egyetlenegy adat jelen pillanatban a mi ismereteink szerint, amely alapján számításokat lehet végezni, természetesen csak átlagos jövedelemnövekményekkel felszorozva, hiszen ez '98-ra vonatkozó adat. Ez alapján, amely a KSH-adatokban jelenleg rendelkezésre áll, lehet számításokat végezni arra, hogy vajon ugyanezen családoknál, ugyanezen eltartotti körben hogy fog alakulni a 2001-es jövedelem, és vajon hogy fogják tudni igénybe venni 2001-ben a most tervezett családtámogatásokat.

Ez alapján lehet azt mondani, Lenártek képviselő úr, hogy ami akkor annyi összegű volt, amire én már hivatkoztam, akkor vajon most milyen lehetősége lesz egy átlagos jövedelemnövekedést elérő akkori átlagos egy, két, vagy három és több gyermeket nevelő család esetében az adókedvezmény igénybevételére. Ha önöknek ehhez képest vannak pontosabb adataik - de még egyszer mondom, az nem pontos adat, amelyre ön hivatkozott, tehát ilyen értelemben azt ne hivatkozzák meg -, akkor, kérem, tárják az Országgyűlés elé, azt gondolom, hogy szükséges lenne, fontos lenne, igényeljük. Ha visszaemlékszem, 1994 és '98 között itt valamennyi adótörvény tárgyalásánál a benyújtotthoz képest is részletesebb hatástanulmányt követeltek az ellenzéki képviselők. Minden egyes alkalommal volt ilyen tanulmány, most is van egy bizonyos adatkörre kiterjedő háttérszámítási anyag a képviselők rendelkezésére bocsátva, erre a témára azonban semminemű megbízható információt nem kaptunk. Az imént elmondtam, hogy ez a bizonyos 83 százalék miért nem lehet valós átlagérték. Azt gondolom, akkor ide kellene adni a valós értéket is.

 

 

(12.20)

 

Egy másik itt elhangzott reagálásra is szeretném az észrevételemet megtenni. A Fidesz vita-összefoglalójában elhangzott, hogy az ellenzéki képviselők egyrészt meg akarják vonni a kormánypártok által nyújtott kedvezményeket, másrészt pedig - ezzel némi ellentmondásban - olyan újabb teljesíthetetlen kedvezményeket akarnak adni, amelyek megingatnák a költségvetés egyensúlyát.

Nincs ilyen javaslat bent a módosító javaslatok között, olyan javaslat van, amely a kormánypártok által nyújtani kívánt adókedvezményeket bizonyos mértékben kibővítené, én úgy fogalmazok, hogy az igazságosság jegyében szeretné kiterjeszteni azokra is, akik ezt nem tudják igénybe venni. Ez az szja-ban megjelenő családi kedvezménynél az MSZP által benyújtott módosító javaslatra érvényes megjegyzésem.

Másrészt pedig valóban érzékelhető kedvezményt szeretnénk megjeleníteni a társasági adóban, illetve az szja-ban is a beruházások hitelkamatának kedvezménye alapján, hiszen ahogyan a most beterjesztett javaslat kedvezményét a kormány benyújtotta, azt csak 2002 után tudná igénybe venni az egyes vállalkozó vagy vállalkozás. Ezt a fideszes képviselők is észlelték, és beadtak módosító indítványt arra nézve, hogy legalább 2002-ben már érvényesíthető kedvezményről legyen szó. Azt gondoljuk, hogy van teljesen jogszerű megoldási lehetőség arra, hogy már 2001-ben is érvényesíthető adókedvezmény legyen a beruházási hitelek kamata után. Erre nézve jómagam is nyújtottam be indítványt, hiszen semminemű indok nem támasztja alá azt, hogy csak a 2001 január után igénybe vett hitelek kamatánál legyen érvényesíthető ez a bizonyos kamat utáni adókedvezmény. Megítélésünk szerint ebből a szempontból a hitelfelvétel időpontja nem perdöntő, az izgalmas az, hogy mikor tudják elszámolni a kamatot, illetve a kamat utáni adókedvezményt.

Nagyon remélem, hogy ezt a módosító indítványt támogatni fogják a kormánypárti frakciók is, és nem csak azt a most benyújtott változtatást, amely a 2001-ben megnyíló hitelek kamata után tenné lehetővé az adókedvezmény elszámolását. Tehát én a 91. módosító javaslat mellett érvelek, a 90. módosító javaslattal szemben, mert azt gondolom, ha a vállalkozóknak valóban adni akarnak kedvezményeket a következő évi adótörvényekben, akkor ezt is minden további nélkül meg lehetne lépni.

Végezetül pedig arról az egyetlen egy kérdésről szeretnék szólni, hogy itt vitatták azt, hogy valakik akarnak adni kedvezményeket, mások pedig nem akarják, hogy ezek a kedvezmények megszülessenek. Szerintem olyan indítvány nincs, amely kedvezmények megszüntetésére vagy kedvezmények korlátozására vonatkozna az ellenzék részéről, olyan indítvány viszont számos van, amely ezen kedvezményeket egy más elv, más gondolatrendszer jegyében szeretné megosztani az azt igénybe vevők között, úgy gondoljuk, hogy ezek az igazságosabb megosztási módok és lehetőségek, amire már utaltam kétperces hozzászólásomban is.

Ugyanakkor pedig nagyon fontosnak tartom azt is megjegyezni, hogy ez a vita azt nem jelenti, hogy az ellenzéki oldalról született indítványok teljesíthetetlen kedvezményeket nyitnának ki. Az, hogy a társaságiadó-törvényhez - már többször elhangzott a vitában - viszonylag csekély számú módosító indítvány érkezett be az ellenzék oldaláról, semmi mással nem magyarázható, tisztelt képviselőtársaim, mint azzal, hogy ez az az adótörvény, amelyhez a legkevésbé nyúlt hozzá a mostani kormánykoalíció, amelynek logikája leginkább folytatja az 1997-től jól funkcionáló és jól bevált adótörvényét, és azt gondoljuk, ha valami jól működik, akkor szükségtelen csak azért, mert ellenzéki pozícióban vagyunk, olyan változtatásokat kezdeményezni benne, ami lehet, hogy kedvezőbbé tenné, de lényegében Magyarországon ez az adótörvény, amikor 36 százalékról 18 százalékra szállította le az előző parlament az adómértéket, és azt követően pedig a beruházásokhoz kötött kedvezmények lehetőségét nyitotta meg, jól funkcionált, jól működik, ezért tehát nem tartjuk indokoltnak, hogy érdemben túlságosan sok módosító indítványt nyújtsunk be hozzá.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 265 2000.09.28. 1:04  1-349

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Felénk ezeket a fogalmazási finomságokat úgy szokták mondani, hogy mondjuk meg magyarul - nem valorizálás, mert azt nem biztos, hogy mindenki egyformán érti -, drágulni fog az üzemanyag január 1-jétől, ha a kormány eredetileg beterjesztett javaslatát fogadja el a parlament. A drágulás mértéke is meg van határozva, üzemanyagfajtánként változó összegben ugyan, de 4 és 9 forint közötti értékben. Erről kell beszélni, nem azt kell mondani, hogy valorizálás, meg finomkodni erre, arra, amarra. Noha elfogadom, hogy a szakmai szóhasználatban persze ez hangzik el, de úgy gondolom, akik köznapi hallgatóként hallják a vitát, azok számára ez a világos beszéd: ennyi forinttal emelkedik.

Miután a kormány nem támogatott semmi más indítványt a bizottsági vitákban, a kormánytöbbség leszavazott minden más indítványt, ezért okkal feltételezzük azt, hogy továbbra is ez a kormánytöbbség, illetve a kormány szándéka, azaz drágítani kívánja az üzemanyagokat az imént elmondott értékhatáron belül, attól függően, hogy milyen üzemanyagfajtáról van szó, és akkor ez világos beszéd mindannyiunk számára.

Köszönöm a figyelmet. (Keller László tapsol.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 275 2000.09.28. 0:49  1-349

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Úgy tűnik, hogy van értelme a mai vitának, mert ahogy Lenártek képviselő úr fogalmazott, most már érti, hogy pontosan ez az indítvány miről is szólt. Elkövettünk mindent annak érdekében, hogy ezt hamarabb is megérthessék, hiszen a bizottsági vitában is indokoltuk az indítványainkat. Remélem, hogy az indítványok megértése után a vele való azonosulás is be fog következni rövidesen, és nem kell olyan tévutakra tévedni, ahol Tállai képviselő úr eltévedt, mert olyanokat feltételezett rólunk, aminek semmi alapja nem volt.

 

(14.50)

 

Úgyhogy az a kérésem, hogy legközelebb ne a feltételezései alapján fogalmazza meg a véleményét, hanem a vitában elhangzott hozzászólások és az előtte lévő papír alapján! Ha ez alapján fogalmazná meg, akkor nem mondana olyanokat, mint amit az iménti hozzászólása első két mondatában. Kérem, ettől tartózkodjon a későbbiekben!

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 333 2000.09.28. 3:11  1-349

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Az iménti vitához csak egyetlenegy mondatot fűzök hozzá: az "aki sokat markol, keveset fog" helyzet nehogy előálljon. Azt gondolom, a törvénymódosítás eredményeképpen arra is gondolni kell, hogy nyilvánvalóan nemcsak az ebből származó egyetlen bevétele van egy önkormányzatnak, hanem ennek a járulékos bevételei esetleg számosabbak lehetnek, ha ez a fajta ügy nem esik vissza. Ha ebben egyetértünk, akkor szerintem létezhet olyan megoldás - Bánki Erik iménti hozzászólására utalok -, ami mentén a dolgot esetleg helyére lehet tenni még pontosabban. Nem akarok ezzel többet foglalkozni, mert azt gondolom, a kérdésről a következő fordulóban, majd bizonyára a bizottságban vita lesz módosító indítványok kapcsán.

Viszont részletesebben szeretnék szólni a 331. ajánláspontról, amely azt a témát próbálja megoldani, amely meglehetősen sok feszültséget okozott, finanszírozási gondot okozott a hazai kis- és középvállalkozásoknak, nevezetesen, hogy mikor is jut hozzá a vállalkozás a visszaigényelt áfához. Ebben az évben már valamennyi adózási szakaszában minden vállalkozásnak meg kellett tapasztalnia, hogy csak abban az esetben tudja pénzügyileg is látni a visszaigényelt áfát, ha két egymást követő bevallási időszakban visszaigénylős az adott vállalkozás.

Azt gondoljuk, az elmúlt időszak tapasztalatai kellő alapot és kellő rutint adtak már mind az APEH-nek, mind a vállalkozásoknak ahhoz, hogy ettől a nagyon durva szigorítást eredményező szabálytól célszerű lenne eltérni, és célszerű lenne a hazai kis- és középvállalkozások finanszírozási gondjainak enyhítése érdekében azt a régen bevett gyakorlatot követni, amely lehetővé teszi, hogy ne kelljen megvárni a második visszaigénylési időszakot, hanem már az első után lehetősége legyen az egyes vállalkozásoknak a tényleges pénzügyi rendezéshez is.

 

 

(16.20)

 

Természetesen a szükséges APEH-ellenőrzések és egyéb más lefolytatását ebbe az időszakba bele kell érteni. Ugyanis a most kialakult helyzetben ha valaki negyedéves bevalló, akkor - mindannyian tudjuk - több mint fél évet kell várnia arra, hogy hozzájuthasson a visszaigényelt áfához.

Én ajánlom a tisztelt képviselőtársak figyelmébe ezt a módosító javaslatot, mert úgy gondolom, hogy ez a javaslat lehetőséget fog teremteni arra, hogy nyilvánvalóvá váljon, hogy a kisvállalkozások ilyen jellegű finanszírozási gondjain kíván-e a parlament többsége segíteni.

Ehhez kötődik egyébként a 329-es ajánlási pontban szereplő indítvány is. Én azt hiszem, hogy célszerű ezt a gondolatkört kinek-kinek egyrészt magáévá tenni, másrészt pedig próbálni megoldást adni erre a felmerült a konfliktusra, felmerült problémára, ami előttünk van.

Köszönöm, ebben a fordulóban akkor ennyi. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 337 2000.09.28. 4:37  1-349

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Tekintettel arra, elnök úr, miután a "forduló" kifejezés az imént tőlem hangzott el, úgy gondoltam, hogy élni kell ezzel a lehetőséggel. Ha jól gondolom, nagyjából öt perc áll rendelkezésemre. Ebben az öt percben szeretnék arra utalni, hogy azért áll öt perc rendelkezésemre, mert az MSZP-frakció jelen lévő képviselői, akik a mai nap során részt vettek a vitában, szerették volna valamennyi benyújtott módosító indítványukat részletesen megindokolni, elmondani az ezzel kapcsolatos érveket pro és kontra, megvitatni a kormánypárti frakciókkal. Azonban az időkeretes tárgyalás miatt ez nem áll módunkban, nincs lehetőségünk, így most én nem tudok minden egyes benyújtott módosító indítványról kellő mélységben és kellő időterjedelemben érvelni, ezt legnagyobb sajnálatomra itt, most, e teremben nem tehetjük meg. Az imént ezért használtam azt a kifejezést, hogy "ebben a fordulóban".

Ellenben a vitának ebben a szakaszában szeretném ismételten megerősíteni azt, hogy az MSZP-frakció úgy gondolja, hogy a benyújtott törvényjavaslat módosító indítványokkal több ponton korrigálandó. Láthatóan a mai vitában e tekintetben nagy egyetértés alakult ki közöttünk a törvényjavaslat jövedéki részével kapcsolatban, nagy egyetértés alakult ki közöttünk a személyi jövedelemadó-táblával kapcsolatban, és nagy egyetértés alakult ki közöttünk a tekintetben is, hogy a benyújtott javaslattól eltérő végső megoldást kell találni a járulékügyekben.

Hogy ezek a változtatások a benyújtott javaslathoz képest pontosan milyen mértékű és milyen tartalmú változtatást fognak indukálni a kormánypártok részéről - elfogadni majdan -, sajnálatos módon nem volt módunkban megismerni a mai részletes vitában. Ezért már látható, hogy ugyanaz a szituáció fog előállni, hogy egy utolsó szakaszban - vélhetően a hét vége felé vagy rosszabb esetben csak a bizottsági vita szakaszában - fog majd olyan módosító indítvány előállni az imént elmondott kérdéskörökben, amelyről a kormány és a kormánypárti képviselők azt fogják gondolni, hogy támogatni kell.

Az is nyilvánvalóvá vált itt, a mi vitában, hogy a kormánypárti képviselők nem tudták elmondani azon érveiket, amelyek a megalapozottságáról győztek volna meg bennünket ama nagy léptékű módosítóindítvány-csomagnak, amely az adókedvezményekre vonatkozóan utólag lett beterjesztve a parlamenthez, azaz az általános vita lezárását megelőzően néhány órával. Nem tudták elmondani azt, hogy ez pontosan milyen vállalkozói kört milyen értékben fog majd érinteni, és mindaddig, amíg ezeket az információkat nem ismerjük meg, sajnos ugyanabban a helyzetben vagyunk, mint amilyen helyzetben vagyunk a családi adókedvezmény esetében, ahol nem állapítható meg az, hogy hány gyermek után, milyen mértékben fogja tudni majd igénybe venni az a magyar állampolgár, aki sokat kell hogy dolgozzon azért a jövedelméért, ami után az adókedvezményt kellene majd érvényesítenie.

Úgy gondolom tehát, hogy a vita lezárásaként, a vitának ebben a szakaszában - amikor nem lesz lehetőségünk arra, hogy több módosítást tegyünk - célszerű lenne megfontolni a kormánypárti képviselőknek azt a gondolatot, hogy az ellenzék által benyújtott módosító indítványokból a logikájukba, a megvalósítandó adómódosítások logikájába illeszkedőeket befogadják. Több ilyet találtunk; erre ma képviselőtársaim több példát mondtak el, hogy bizony a jövedéki módosító csomagnál az a két módosító indítvány működik és van bent a rendszerben jelen pillanatban, amely két módosító indítvánnyal meg lehet oldani azt, hogy ne emelkedjen január 1-jétől majdan a jövedéki adó mértéke az üzemanyagoknál.

Igaz, hogy ebben az indítványban természetesen nincs benne az a feltétel, ami a tárgyalások során az elmúlt hetekben alakult ki. És az itt többször hivatkozott szeptemberi megállapodásban szerepel nevezetesen a 25 dolláros olajár mint kritérium meghatározása.

Megítélésem szerint mégis nagyon fontos lenne, hogy ilyenkor, amikor a részletes vitának ebbe a szakaszába érkezett el a parlament, az ellenzéki képviselők megismerhessék végső változatát annak a javaslatnak, amelyet a kormány támogatni kíván. Sajnos, ma ez számunkra nem adatott meg.

Ilyen módon természetesen nem lehet támogatásunkról biztosítani a benyújtott kormánypárti módosító javaslatokat sem, hisz azoknak a végső tartalma számunkra ma még ismeretlen.

Köszönöm figyelmüket. Sajnálom, hogy nem volt lehetőségünk több érvelést elmondani a benyújtott módosító indítványaink mellett. Remélem jövőre erre több időnk lesz.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
162 16 2000.09.29. 15:10  1-25

DR. VERES JÁNOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Olyan törvényjavaslat tárgyalásához érkeztünk el, amely javaslat tárgyalásánál elég speciális a helyzetünk.

Speciális a helyzetünk, mert egy olyan gazdasági tevékenység szabályozásának a módosításáról van szó, amely gazdasági tevékenység átszövi az egész országot, átszövi valamennyi gazdálkodó szervezet működését, és valamennyi személyt, valamennyi magyar lakost és időnként a külföldieket is érinti Magyarországon. Éppen ezért e tevékenység szabályozásának módosításánál nyilvánvalóan különös körültekintéssel kell eljárni, s úgy gondolom, a kormány felelőssége az is, hogy a különös körültekintés jegyében az ellenzékkel történő együttműködést a szabályozás kialakítása megkezdésétől folyamatosan meg kell tennie.

Már elhangzott, a költségvetési bizottság ülésén a hozzászólások is érintették, hogy szeretnénk, ha ennek a törvénynek a módosításánál olyan szövegben tudnánk megállapodni, amelyet az ellenzék is támogatni tud. A jelenleg beterjesztett javaslat ennek az igénynek mintegy 80-90 százalékban megfelel. Ugyanis általánosságban azt kell mondjam, hogy nem vitatjuk az Európai Unió egységes jogalkalmazási elvéhez történő kapcsolódás jegyében a mostani javaslatban szereplő módosítási szándékot, van azonban néhány olyan pontja ennek a javaslatnak, amelyről nekünk más a véleményünk, és amelyben vitánk van a beterjesztőkkel. De úgy gondoljuk, ez a vita hozhat olyan eredményt, amely a tárgyalások során, kölcsönös engedmények után, a támogatásunkat biztosíthatja a törvényjavaslat elfogadásához. Ebből következően a hozzászólásomban általában nem azokról fogok szólni, amelyekben egyetértünk, tehát az előterjesztésnek nem arról a 80-85 százalékos részéről, hanem sokkal inkább arról a néhány kérdéskörről, amelyben vitánk van, és amelyről úgy gondoljuk, hogy másfajta gondolkodás is lehetséges lenne, illetve másfaja megközelítés is lehetséges lenne.

Mindjárt azzal kezdeném, az államtitkár úr expozéjában is elhangzott, hogy a betétbiztosítási értékhatár az Európai Unió normái szerint 20 ezer euró szintet céloz meg, és Magyarországon kellően régóta 1 millió forintos értékhatár van érvényben. Ez a javaslat most azt célozza, hogy a uniós csatlakozás aláírását jelentő szerződéstől kezdődően emelkedne 6 millió forintra ez az értékhatár.

Tudjuk, hogy az előkészítés során felmerült a nem egy lépcsőben történő értékhatár-emelés kérdése. Azt gondoljuk, célszerűbb lenne a nem egy lépcsőben történő értékhatár-változtatást e törvényben rögzíteni. Hogy ez hány lépcső legyen, azon nyilvánvalóan lehet vitatkozni. Azt hisszük, hogy ha az Unió már ma is azt mondja, hogy 20 ezer euró az értékhatár, akkor célszerű lenne ezt nem majdan, néhány év múltával az 1 millió forintról a törvényjavaslatban szereplő 6 millió forintra megemelni, hanem fokozatosan, egy vagy két lépcsőt beiktatva az emelésbe lenne célszerű ezt az eljárást lefolytatni.

Úgy tűnik egyébként, hogy az OBA szabályainak változtatásával alapvetően egyetértünk, tehát ami itt most módosításként szerepel, az azoknak a tapasztalatoknak a figyelembevételével lett megfogalmazva, amely tapasztalatokat például a Realbank kapcsán és más speciális helyzetek kezelésekor szerezhettünk az elmúlt időszakban.

Összességében is helyesnek tartjuk azt, ahogyan a bankcsoportok, pontosabban a holdingszerűen működő szervezetek ellenőrzésére vonatkozó szabályozás meg van fogalmazva a javaslatban; ez tükrözi azt a helyzetet, amely napjainkra, az évezred elejére Magyarországon is kialakult. Ezért nyilvánvalóan olyan szituációt kell teremteni, amikor a felügyeletnek van betekintése más olyan szervezetek működésébe is, amelyek nem biztos, hogy elsődleges céllal banki tevékenységet folytatnak, de rendkívül szorosan kötődnek ahhoz a pénzintézethez, amelynek az ellenőrzésére egyébként jogosítványa van a felügyeletnek. Ez az első pont tehát, amelynél azt hiszem, hogy további tárgyalások szükségesek és további együttgondolkodásra van szükség, mert megítélésünk szerint jobb, ha az 1 millió forintról 6 millió forintra történő változtatás nem egy lépcsőben történik.

A második dolog, amelyet most hiányolunk, hogy tudomásunk szerint a második félévi törvényalkotási programban szerepel az értékpapírtörvény módosítására vonatkozó javaslat beterjesztése is. Azt gondoljuk, addig célszerűtlen ezt a törvényjavaslatot elfogadni, ameddig nem ismerjük az értékpapírtörvény tervezett változtatását a kormány részéről, hiszen ha másutt nem, a kötvénykibocsátásokkal kapcsolatos ponton e két dolog abszolút mértékben összekapcsolódik egymással, és szerintünk nem kerülhető meg, hogy ezt is megismerjük.

A harmadik pontban már egy picit bonyolultabb a kérdés. Nevezetesen: a Magyar Fejlesztési Bank szabályozásának megváltoztatása szerepel a mostani javaslatban; olyan tartalmú megváltoztatása, amely a kialakult helyzetben, nevezetesen abban a helyzetben, amikor a Magyar Fejlesztési Bankot a jelenlegi kormány olyan módon és olyan célokra használja fel, amely mód a számunkra elfogadhatatlan, és amely célok az ilyen módon történő megvalósításuk miatt a számunkra szintén nem követhetőek megfelelőképpen. Utalnék arra, bizonyára az államtitkár úr is tud róla, hogy a költségvetési bizottság többször próbálkozott az autópálya-finanszírozás ügyében megfelelő információkat kapni a kormányzat képviselőitől. Ezek a próbálkozások mind a két költségvetési bizottsági ülésen megálltak ott, hogy banktitokra hivatkozva nem adott felvilágosítást a bizottság tagjainak sem a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára, sem pedig a Magyar Fejlesztési Bank akkori elnök-vezérigazgatója. Ebből következően a parlamenti képviselők ma is csak korlátozottan, hézagosan vannak informálva arról, hogy milyen módon történik a Magyar Fejlesztési Bank részéről, a Fejlesztési Bank által alapított részvénytársaságon keresztül az autópálya-építés további finanszírozása.

Ameddig ilyen eljárások, ilyen technikák vannak a közelmúltunkban, az előlünk elzárt információk miatt a Magyar Fejlesztési Bankkal kapcsolatos semminemű szabályozási oldást, szabályozási könnyítést, a prudenciális szabályok oldását nyilvánvalóan nem tudjuk elfogadni, még ha a '96-os expozéból okkal is volt idézve az a gondolat, de én azt hiszem, arra a gondolatra a '96-os szabályozás meg is adta a választ. Tehát jelen pillanatban is eltér a Magyar Fejlesztési Bank szabályozása a többi pénzintézet szabályozásától.

Mi most úgy gondoljuk, hogy az elmúlt időszakban kialakult helyzetre tekintettel nem lenne célszerű ezt tovább oldani, hiszen számunkra, parlamenti képviselők számára ez további elzárt területeket jelentene. Mi ezeket az elzárt területeket nem szeretjük, főleg hogyha pénzügyi kérdésekről van szó, de természetesen más területen sem szeretjük.

Igaz, hogy van a javaslatnak egy olyan pontja is, amelyre az államtitkár úr az expozéjában utalt, és ezt természetesen üdvözöljük, ha az értelmezése is az lesz mindannyiunk számára, amit most értelmezünk a javaslatból, nevezetesen az az értelmezés, hogy az üzleti és a banktitok a továbbiakban nem jelenthet hivatkozási alapot arra, hogy bármely információt az illetékesektől, jelen esetben a parlamenti képviselőktől elzárjanak, ne osszanak meg velük akkor, ha a költségvetés bármilyen vállalása, bármilyen tehervállalása megjelenik valamely pénzintézetnél, valamely pénzintézeti tevékenység, valamely fejlesztési tevékenység mögött.

 

 

(8.50)

 

Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert ahogyan most fogalmazva van a javaslatban, az sajnálatos módon szűkített formában is értelmezhető lenne, és óvnék mindenkit - leginkább a kormánypárti képviselőket és a kormány tagjait - attól, hogy ezt a szűkített formájú értelmezést tegyék magukévá, és később vitatkozzunk azon, hogy direkt költségvetési garanciavállalás vagy indirekt költségvetési garanciavállalás értelmezendő akkor, amikor egy üzleti vagy banktitoknak minősülő tényről szeretnénk tájékozódni.

A javaslat egyébként nem teljesen homogén a tekintetben, hogy miközben több területen egyértelmű szigorítás jelenik meg a javaslatban, van néhány olyan terület, ahol a lazítás irányába mutató intézkedések jelennek meg. Úgy gondoljuk, hogy ebben konzekvens, egységes rendszert kellene elfogadni a mostani törvényjavaslat tárgyalása során, mert csak ebben az esetben van okunk és alapunk arra, hogy azt mondjuk, hogy igen, a pénzintézeti rendszer, az egész magyar gazdaság stabilitása érdekében változtatjuk a törvény jelenlegi előírásait, és ezt követően ez a fajta stabilitás alapot fog szolgáltatni a későbbiekben arra, hogy megfelelő módon, megfelelő eszközökkel tudjon beavatkozni a pénzügyi folyamatokba a mindenkori kormányzat.

Problémásnak ítéljük ezenkívül azt a szabályozást, ahogyan jelen pillanatban szerepel a javaslatban az anonim betét kérdésköre. Úgy gondolom, hogy a költségvetési bizottsági vitában elhangzott azon kitételek, amelyek szerint célszerű lenne összefoglalóan is értékelni a hatályba léptetéssel kapcsolatos egyes pontokat - mi mikor és milyen módon lép majd hatályba -, erre a pontra is érvényesek. Azt hiszem, hogy a pénzmosás érdekében megteendő intézkedéseknek más technikája, más módja és más gyakorlata is lehetséges. A jelenlegi kormány sokszor hivatkozik arra, ha valamely európai uniós ország nem az Európai Unió egységes gyakorlatát követve valamely kérdésben külön utat jár.

Utalnék arra, hogy Ausztria ebben a kérdésben elég sajátságos módon, de elég hosszasan, az uniós tagság elnyerését követően is - hogy úgy fogalmazzak - egyéni úton jár. Megítélésem szerint az az üzenet, ami ebben megjelenik, helyes üzenet, azonban az, hogy mikortól kezdve és milyen módon kell alkalmazni az anonim betétekkel kapcsolatos szabályozást, szerintem ismét csak abba a körbe tartozik, amelyről érdemes lenne egyeztetést folytatni parlamenti pártoknak, és egy kölcsönösen mindannyiunkat megnyugtató megoldást találni, amely számunkra is elfogadható.

A legproblémásabb pontja a javaslatnak a jogalkotási törvény módosítására vonatkozó része; nevezetesen, a pénzügyi felügyeleti rendelkezési passzus behozatala a törvényjavaslatba. Azért tartjuk ezt problematikusnak, mert ahogyan szintén elhangzott már a mai nap során az ülésteremben, e kérdéskörben nem megfelelő időben történt kezdeményezés született csak a kormány részéről, és mire a kezdeményezés, az egyeztetési kezdeményezés eljutott az ellenzéki képviselőkhöz, addigra a kormány már döntött is e javaslat benyújtásáról.

A javaslat mellett szólnak érvek és vannak ellenérvek, amelyek felhozhatók. Azt hiszem, hogy ez megint abba a kérdéskörbe tartozik, amely kérdéskörben célszerű lenne olyan egyeztetéseket lefolytatni, amely egyeztetések eredményeképpen megnyugtató megoldást tudnánk találni. Mi most nem látjuk olyannak a helyzetet, amely helyzet indokolttá tenné, hogy ne a pénzügyminiszter szabályozzon ebben a kérdéskörben a jelenlegi, rendelkezésére bocsátott eszközökkel.

Az az érvelés, ami ennek kapcsán bizottsági üléseken elhangzott, nevezetesen, ha a miniszter szabályoz, akkor a miniszteri szabályozásnak túlságosan hosszú a közigazgatási egyeztetés miatti átfutási ideje. Azt hiszem, hogy sok mindent lehet érvként felhozni, elhangzott a bizottsági ülésen, hogy hat hónapig tart egy ilyenfajta egyeztetési folyamat, de ez nem olyan érv, amely meggyőző lenne arra, hogy akkor más kezébe kell adni az intézkedési lehetőséget. Ugyanis ez azt is feltételezné, hogy másra viszont nem fog vonatkozni semmilyen egyeztetési kötelezettség.

Nem gondoljuk azt, hogy teljes mértékben ki kellene zárni az ilyen jellegű döntések meghozatalánál azt a minimális államigazgatási egyeztetési kötelezettséget, amelyet eddig is szükséges volt bevezetni.

Összességében tehát a következőket szeretném mondani. A törvényjavaslatban szereplő elgondolásokkal, a törvényjavaslat tartalmával, azzal, hogy a holdingszerűen működő vállalkozások ellenőrzését lehetővé fogja tenni a későbbiekben a pénzügyi szervezetek ellenőrzésére, azzal, hogy - az európai uniós csatlakozást mintegy előkészítve ezen a területen - meghatároz irányokat, és szabályozza azt, hogy milyen módon kíván Magyarország részt venni ebben a már elhangzott, olyan pénzügyi szférában, amelyben nyilvánvalóan nem magyar pénzintézetek lesznek a meghatározóak a jövőben, mi egyetértünk. Egyetértünk azzal is, ahogy az Országos Betétbiztosítási Alap működésének változtatására javaslatot tesz a mostani előterjesztés.

Azonban mind az MFB-törvény módosításával kapcsolatos - pontosabban az MFB működésével kapcsolatos - lazítással nem tudunk egyetérteni, továbbá szükségesnek tartjuk azt, hogy az értékpapírtörvény beterjesztésre kerüljön, mielőtt lezárnánk az általános vitáját ennek a törvénynek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) A pénzügyi felügyeleti rendelkezés ügyében pedig további tárgyalásokat tartunk szükségesnek. Ezzel együtt remélem, hogy olyan törvény születik, amelyhez mi is megadhatjuk az igen szavazatunkat.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
163 122 2000.10.16. 5:08  41-133

DR. VERES JÁNOS, a számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A számvevőszéki bizottság, megtárgyalva a kormány előterjesztését, végeredményben nem tartotta általános vitára alkalmasnak a javaslatot, ezért is mondhatom én, ellenzéki képviselőként, a többségi véleményt.

Nem tartotta alkalmasnak, mert a vitában kiderült, hogy a Számvevőszéknek összesen 24 órája volt arra, hogy a fejezetek áttekintése után véleményt alkosson a benyújtott javaslatról. Nem tartotta alkalmasnak, mert mi sem gondoltuk azt, hogy az Áht.-módosítás végigvitele nélkül jogszabályszerű lenne a beterjesztett javaslat. Nem tartottuk alkalmasnak, mert a Házszabállyal sem egyezik meg a benyújtás módja. És nem tartottuk alkalmasnak azért, mert kétharmados törvényeket is érint a benyújtott javaslatban szereplő azon passzus, amely úgy szól, hogy ezt követően éves költségvetésen a többéves költségvetést is kell érteni.

Ebből következően, miután kétharmados törvényeket ilyen módon nem lehet módosítani a parlamentben, nem felelt meg a beterjesztés a Házszabály azon pontjának, amely úgy szól: az általános vitára való alkalmasság kritériuma, hogy összhangban áll-e más törvénnyel, törvényekkel a benyújtott javaslat. A számvevőszéki bizottság ülésén sem a kormány képviselői, sem a Számvevőszék képviselői nem tudták cáfolni azt az ellenzéki vélekedést, amely úgy szólt, hogy ezekkel az általam felsorolt törvényekkel nincs összhangban a beterjesztett javaslat.

Nem tartottuk alkalmasnak a javaslatot azért sem, mert a beterjesztett javaslat 2002-es része láthatóan nincs elég részletesen kidolgozva, az előirányzatok gyakorlatilag csak bázisszerűen fel vannak szorozva, és ennélfogva az is látszik, hogy nincs kellő mértékben megalapozva a javaslat. Nincs kellő mértékben megalapozva azért, mert nincs átvezetve a javaslaton az a több tízmilliárd forintos tétel, amely az adótörvények vitájában, péntek délután csak úgy előkerült az asztalra javaslatként; és két vélekedés szerint vagy 70 vagy 30 milliárd forintos társaságiadóbevétel-csökkenést fog eredményezi ez az adókedvezményes javaslat.

Nem alkalmas vitára azért, mert amikor beterjesztette a kormány, akkor természetesen az az indítvány se volt végigtárgyalva és végigvezetve a javaslaton, hogy a 25 dollár fölötti olajárakból következően a kormány képviselőjének becslése szerint 20 milliárd forintos bevételkieséssel lehet számolni.

A számvevőszéki bizottság vitájában komoly kritika fogalmazódott meg az Állami Számvevőszék azon véleményével kapcsolatban is, hogy az adott helyzethez alkalmazkodott a Számvevőszék. A hozzászólók közül többen úgy gondolták, hogy ebben az esetben a Számvevőszéknek nem az adott helyzethez kellett volna alkalmazkodnia a törvényjavaslat megítélése során, hanem az érvényben lévő jogszabályokhoz, az érvényben lévő törvényekhez kellett volna alkalmazkodnia.

Nem volt alkalmas és nem alkalmas a javaslat általános vitára, hiszen a költségvetési törvénybe bújtatva olyan módon próbál területeket finanszírozni, amely móddal szemben már rendkívül sok ellentétes vélemény hangzott el az elmúlt két évben a parlamentben. És számunkra most sem fogadható el az, hogy az ÁPV Rt., az MFB, a Nemzeti Autópálya bűvös háromszögében - mondhatni nyugodtan: Bermuda-háromszögében - próbálják elbújtatni és eldugni azokat a pénzeket, amelyek nem nyilvános pályáztatással, nem áttekinthető módon, banktitokra való hivatkozással nem tudjuk, kinek a baráti köréhez vándorolnak ezt követően, ha a költségvetési törvény úgy lesz elfogadva, ahogy most be van terjesztve.

Nem tartottuk alkalmasnak azért sem, mert szerepel benne az a bizonyos 2 százalékos létszámcsökkentés az önkormányzatoknál, amire hivatkozott az imént a kollégám a hozzászólásában; s nem tartjuk azért sem, mert a költségvetés hiányának, amely közel 500 milliárd forint, finanszírozási módja nincs szabályozva a költségvetésben. Ez már önmagában elég lenne ahhoz, hogy a költségvetést általános vitára alkalmatlannak tekintsük.

A nemzeti földalapra vonatkozó olyan jogintézményt próbál finanszírozni a költségvetés a következő két évben, amely jogintézmény Magyarországon nem létezik. Láthatóan a kormánypártok között is komoly vita van a tekintetben, hogy milyen módon kívánnák létrehozni ezt a bizonyos nemzeti földalapot. Kétszer 5 milliárd forintos javaslat szerepel a Miniszterelnöki Hivatal fejezetben erre a célra; és mi tudjuk, hogy a parlament általános vitára alkalmasnak ítélte és tárgysorozatba vette Medgyasszay László azon javaslatát, amely ezzel szögesen ellentétes megoldást javasol. Ebből következőn tehát erre is azt lehet mondani, hogy tulajdonképpen légből kapott javaslat. (Balsay István: Megoldjuk.)

A vitában elhangzott az is, hogy teljesen szabályozatlan, feltétel nélküli a Magyar Televízió 7,5 milliárd forintos köztartozásának az elengedése. Nincs megvizsgálva, hogy ez kinél, milyen időszakban, kinek a vezetése alatt halmozódott fel, hiszen az alkalmazottaktól levont járulékot se fizették be a központi költségvetésbe.

Mindezek után, részben ellenzéki képviselők nem szavazatával, részben pedig kormánypárti képviselők tartózkodásával a bizottság az előterjesztést nem tartotta általános vitára alkalmasnak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Varga Mihály: Pirruszi győzelem! - Keller László közbeszól.)