Készült: 2020.08.09.16:55:11 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

99. ülésnap (1999.11.10.),  170-312. felszólalás
Felszólalás oka Részletes vita lefolytatása
Felszólalás ideje 4:10:27


Felszólalások:   1-169   170-312  Előző      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Folytatjuk munkánkat.

Soron következik a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 2000. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/1659. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/1659/45. számon kapták kézhez.

Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, kívánnak-e előadót állítani. (Senki sem jelentkezik.) Nem kívánnak előadót állítani.

Emlékeztetem önöket, hogy hétfői ülésnapunkon döntöttünk a részletes vita javasolt szerkezetéről. Felkérem Német Zsolt jegyző urat, hogy ismertesse az elfogadott vitaszerkezetet. Jegyző úr, önt illeti a szó.

NÉMETH ZSOLT jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat részletes vitája a módosító javaslatok közötti összefüggésre és az előterjesztés szerkezeti rendjére figyelemmel három szakaszból áll:

Az első szakaszban a tb pénzügyi alapjai költségvetésének végrehajtásával kapcsolatos rendelkezések módosítását kezdeményező indítványok szerepelnek az ajánlás 1-25., valamint 37-57. pontjai szerint.

Az előirányzatok megalapozását szolgáló rendelkezések és a törvénymódosításokhoz érkezett indítványok szerepelnek a második szakaszban az ajánlás 26-34. és 36. pontjai szerint.

Végül a zárórendelkezésekhez benyújtott módosító javaslat vitája következik az ajánlás 35. pontja szerint.

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Felhívom figyelmüket, hogy nem képeznek külön vitaegységet az egyes pénzalapok főösszegeit meghatározó rendelkezések, hiszen ezek a benyújtott javaslatok számszaki összefüggései révén képzett számok. A Nyugdíj-biztosítási Alap és az Egészségbiztosítási Alap közötti átcsoportosítást kezdeményező módosító javaslatokra figyelemmel e két alapra is együttesen nyílik meg a részletes vita.

Megnyitom az első vitaszakaszt az ajánlás 1-25., valamint 37-57. pontjai alapján. Megkérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni. A vitaszakasz megjelölése nélkül kaptam ugyan listát a képviselői felszólalásokról, de a vitaszakaszokra tekintettel kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy géppel jelezzék hozzászólási szándékukat.

Elsőként megadom a szót Házas József képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. HÁZAS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 2000. évi költségvetéséről szóló T/1659. számú törvényjavaslat általános vitájában a képviselőtársaim már elmondták a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának véleményét. Ez a vélemény a parlamenti játékszabályoknak megfelelően természetesen kritikus és a kormány elképzeléseivel nem harmonizál. Az egészségügyet, különösen annak finanszírozását ismerők tudják, hogy igaz a közhely: jó költségvetést nem lehet készíteni, legfeljebb olyat, ami még elfogadható. Az elfogadhatóság egyik alapvető kritériuma, hogy a gazdaság helyzetéből adódó lehetőségek határain belül a működőképességet és valamilyen, az optimálishoz közelítő fejlődés alapjait biztosítsa az ágazat számára.

A kétségeim ott kezdődnek, hogy a társadalombiztosítás előttünk fekvő költségvetési tervezetéből nem tudom kiolvasni a fentieket. Az egészségügy olyan, mint a labdarúgás: mindenki ért hozzá - legalábbis úgy gondolja. Az biztos, hogy majdnem mindenki találkozik valamilyen szinten az általunk nyújtott szolgáltatással, és személyes élményei motiválják véleményalkotásában. Az bizonyosodik be, hogy az egészségügy mindannyiunk által ismert lemaradása változatlan, sőt a konkrét számok ismeretében állíthatom, hogy még fokozódik is.

Ismét vereséget szenvedtünk. Akik ebben a vitában részt veszünk, majdnem mind szereplői vagyunk vagy voltunk a rendszernek. Nem kell egymást áltatni hangzatos szólamokkal, mert pontosan tudjuk, hogy az egészségügy átfogó reformjának megalkotása elkerülhetetlen. Mutogathatunk egymásra, hogy ki és miért nem végezte el ezt a munkát, de attól a problématömeg még csak halmozódik.

Az előző ciklusban az ország gazdasági helyzete nem tette lehetővé a gyökeres reformot, a jelenlegi, illetve a prognosztizált növekedés viszont azt az illúziót keltette bennünk, egészségügyi dolgozókban, hogy valamilyen prioritást élvez majd a szakma. Sajnos a 2000. évre tervezett társadalombiztosítási költségvetés, valamint a Magyar Köztársaság jövő évi költségvetési törvényjavaslata kijózanított bennünket.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénytervezethez a jelen parlamenti gyakorlat ismerete ellenére frakciónkból többen nyújtottak be módosító indítványt, vállalva az elutasítás sorsát, és a bizottsági vita és állásfoglalás után nem is csalódtunk a várakozásunkban.

Felhívnám viszont a figyelmet arra, hogy a módosítóink száma nem túl nagy, nem éri el a szokásos átlagot, amit a legnagyobb ellenzéki párt által törvényjavaslatok módosítására irányuló szándék szokott megíratni. A javaslatok döntő többsége lényegi változtatást kíván eszközölni, ezért azokra a kérdésekre koncentráltak benyújtóik, amelyek enyhítik a betegellátást és a betegeket sújtó terheket, valamint elfogadhatóbbá teszik a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetését.

Tanulságos az egészségügyi és szociális bizottság november 3-i ülésének vitája, amikor a módosító javaslatok sorsáról történt döntés. A minimális többségű elutasítások is bizonyítják, hogy legtöbb esetben a mundér becsülete diktálta a kormánypárti képviselőtársaink ítéletét.

A módosító javaslatok közül kiemelném az együttes ajánlásban 7. pontként szereplő, Schvarcz és Vojnik képviselőtársaim által benyújtott javaslatot, amely a gyógyszerkasszát kívánja kivenni a zárt körből.

(15.10)

Az általános vitában több érv hangzott el a kassza zártságának feloldása mellett, itt csak az alultervezettséget és a támogatási rendszer kimunkálatlanságát említem meg. A tervezett és részben bevezetett intézkedések hatása még kiszámíthatatlan. Az előirányzat tarthatatlansága az 1999. évben beigazolódott, emiatt a gyógyítókassza büntető csökkentésére volt szükség, ennek ellenére jelentős túllépés történt a felhasználásban. A 135 milliárd forint biztosan kevés lesz a jövő évben, és nehezen tudom elhinni az orvosok és a betegek szokásait ismerve, hogy a generikumként rendszerbe kerülő, 20 százalékkal olcsóbb szerek egy év alatt fel fogják váltani a megszokott gyógyszereket, kompenzálva ezzel az alultervezett támogatási összeget.

Tisztelt Képviselőtársaim! A vitának ebben a szakaszában szereplő pontok közül egy másik lényeges módosító javaslat a 9. pontban Schvarcz és Vojnik doktorok által benyújtott indítvány, amelyben a 6. § (2) bekezdésének módosítását javasolják. A javaslat lényege, hogy a gyógyító-megelőző irányzat felhalmozási kiadásokat ne szolgáljon. Ismert a vita, hogy mi történjen azokkal, akik eddig ezt titokban megtették. A törvénytervezettel legalizálunk egy kényszer szülte gyakorlatot, mert több kórház az önkormányzati támogatások elmaradása miatt létének biztosítására kénytelen volt működési pénzeket felhasználni. Tény, hogy a gyógyító-megelőző kiadások előirányzata is alultervezett. A 7 milliárd zárolása, majd elvonása, az 5 milliárdos gyógyszerkassza-túllépés miatti büntető elvonás, majd a praxispénz megkurtítása körüli események miatt elvont 1,1 milliárd forint következtében, az összesen 13,1 milliárd forinttal csökkentett előirányzatot tekintette az előterjesztő bázisnak. Ezek után az elvont összeg áthúzódó hiányként fog jelentkezni a betegellátásban.

Nem hiszem, hogy ilyen feltételek mellett az a legtisztességesebb megoldás, hogy egy más módon megoldható rossz gyakorlat miatt bizonytalanná tegyük a kórházak fenntartó önkormányzataik általi támogatását. Ezzel ugyanis azt kockáztatjuk, hogy a nem kifejezetten gazdag önkormányzatok az egyéb elkötelezettségeik miatt a kórházak szükséges fejlesztését és felújítását elutasítják, merthogy az a működési költségekben úgyis benne van. Ezzel a kormány minden felelősséget a kórház vezetésére hárít, fellazítva a tulajdonos önkormányzatok kötelezettségeit. Megoldást az egészségügyi normatíva bevezetése hozhat, amelynek a költségvetésben kellene szerepelnie.

Tisztelt Országgyűlés! A vita jelen szakaszában szereplő módosítási javaslataink támogatását kérve a jelen lévő képviselőktől, természetesen nincsenek kétségeim a javaslatok sorsáról. Mégis szükségesnek tartottam, hogy nyilvánosságot kapjanak a plenáris ülésen, mert az egészségügy sanyarú helyzetében közös felelősségünk mindkét oldalon, hogy ne a kényszer, hanem az optimális megoldás keresése legyen a dolgunk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr hozzászólását. Hozzászólásra következik Keller László képviselő úr, ugyancsak a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Én a T/1659/45. számú ajánlás első szakaszához olyan megközelítésben szeretnék hozzászólni, hogy ebben a vitaszakaszban tettek-e olyan módosításra javaslatot a kormánypárti képviselők, amellyel kedvezőbb helyzetbe hoznák az egészségügyi vagy a nyugdíjágazatot. A válasz számomra, miután áttanulmányoztam ezeket a módosító javaslatokat, egyértelmű: nem, és ez sajnálatos, mert a benyújtott javaslat - nevezetesen a benyújtott költségvetési törvényjavaslat - alapos átdolgozásra szorult volna. Mi megfontoltan csak azt tudtuk javasolni már az általános vitában, hogy a kormány újra dolgozza át a javaslatát. Ugyanis az alapvető gondja, hiányossága a javaslatnak, tisztelt képviselőtársak, nagyon röviden az, hogy a 2000. évi törvényjavaslat szerinti előirányzat 358 milliárd forint, ami összesen 2,4 százalékkal több, mint az 1999. évi eredeti előirányzat, amely egyébként 16 százalékkal volt több, mint a '98. évi bázis-előirányzat.

A problémáknak ez az alapvető oka, tisztelt képviselőtársak, és sajnálatos, hogy a módosító javaslatokban olyan természetű kezdeményezés, amely ezt az alapvető problémát megváltoztatta volna, nem volt, ilyen módosító javaslat nem fogalmazódott meg, és sajnálatos, hogy kormánypárti részről nem fogalmazódott meg, hiszen akkor lenne esélye egyáltalán annak, hogy ebben változás következzen be. Persze, amilyen szűkmarkúan bánik a kormány a nyugdíjasokkal és az egészségüggyel, még annak is örülhetünk, hogy az 1 milliárddal kisebb bevételi előirányzat, amely tulajdonképpen az ajánlás 2. pontjából derül ki számunkra, nem jár együtt a kiadási előirányzat szűkítésével - mert egyébként ez is bekövetkezhetett volna -, hanem inkább a hiány növelését választották a kormánypárti képviselők.

Az is sajnálatos, hogy nincs támogatottsága azon kormánypárti módosító indítványnak, amely úgy próbál könnyíteni a feszített költségvetési helyzeten, hogy a zárt kassza feloldását javasolja - ilyen az ajánlás 6. pontjában Csáky képviselő úr javaslata. Érthetetlen, hogy miért ellenzik azokat a módosításokat, amelyekkel éppen zökkenőmentesebbé válna vagy válhatna a zárt előirányzatok kezelése.

Célszerű javaslata a szocialista képviselőknek az ajánlás 8. pontjában megfogalmazott indítvány, az, hogy az előirányzat-felhasználási terv negyedévente jusson el a Kincstárhoz, és a határidők kijelölését ne bízzuk a kormány rendeletére, hanem arról inkább az Országgyűlés döntsön törvényben.

Látszólag kedvezőnek tűnt az a kormányzati javaslat, hogy az E-alapból megkapott pénzből az intézmények felhalmozási célú kiadásokra is fordíthatnak. A valóban létező gondra sajnos nagyon rossz megoldást talált a kormány, persze ha nem fogadják el Schvarcz képviselőtársam és Vojnik képviselő asszony 9. pontban megfogalmazott módosító javaslatát. Akkor valóban megszűnik a kormánynak az a lehetősége, hogy újabb orvosigazgatókkal szemben kezdeményezzen büntetőeljárást - és ennek mi természetesen örülünk -, de ugyanakkor többletforrás nélkül lehetetlen helyzetbe hozzák az intézményvezetőket.

(15.20)

Tisztelt Ház! Nem engedhető meg az a kormányzati szándék, amely szerint a gyógyító-megelőző ellátások előirányzaton belül két miniszter átcsoportosítást hajthat végre. Éppen ezért kellene az ezt lehetővé tevő törvényi szakaszt, ahogy azt Schvarcz, Vojnik képviselőtársak javasolják a 10. pontban, egyszerűen törölni.

Az általános vitában fajsúlyosan kritizáltuk a kormány azon javaslatát, amely a háziorvosok ösztönző keretével - ez egyébként nincs szabályozva és korlátozva - szűkíti az alultervezett, körülbelül 40 milliárddal alultervezett gyógyszerkasszát. Ezt a javaslatot törölni kell, ahogy ez a 12. pontban megfogalmazódik szintén szocialista képviselők által. Nyilvánvalóan annak az esélye, hogy ezt a kormány befogadja, vajmi kevés, de azért is hozom szóba, mert azt gondolom, nagyon fontos lenne ennek a támogatása.

Engedjék meg, tisztelt képviselőtársak, hogy amikor a gyógyszerkasszával kapcsolatos módosító javaslatról beszélek, akkor egy pillanatra megálljak, hiszen a költségvetési bizottsági ülésen is szóba került az a téma, amelyet szeretnék itt is szóba hozni. A költségvetési bizottság azon ülésén, amikor az általános vitára való alkalmasságról beszéltünk, a gyógyszerkasszával kapcsolatban úgy nyilatkozott a kormány jelen lévő képviselője, hogy 1999. október 31-éig megjelenik a gyógyszerár-támogatás átalakításáról szóló kormányrendelet. Most november 10-e van, múlt héten tárgyaltuk bizottsági ülésen a 12. módosító javaslatot is többek között, és kiderült, hogy a kormány november 10-éig nem is tárgyalta a gyógyszerár-támogatás átalakításáról szóló rendelettervezetet. Ebből pedig, tisztelt képviselőtársaim, az következik, hogy idén feltehetőleg ártárgyalásra nem is kerülhet sor, ez pedig kísértetiesen hasonlít az 1999-es évhez, amikor is tavasszal kapkodva, koncepció nélkül kezdett tárgyalásba a kormányzat a gyógyszerforgalmazókkal, gyógyszergyártókkal. Azt gondolom, ha erre is figyelemmel lesznek a kormánypárti képviselők, akkor legalább ezért megszavazzák azt a módosító javaslatot, amelyről az imént szóltam.

Nagyon érdekes módosító javaslatot fogalmaztak meg kormánypárti képviselők a vagyonértékesítéssel kapcsolatban a 20. és 21. pontban. Az ez évi törvények, a jelenleg hatályos költségvetési törvény szerint az összes tb-vagyont értékesíteni kellene. Most látjuk, amikor 20., 21. pontra ránézünk, hogy gyakorlatilag a kormány törvényt sértett, és a kormánypárti képviselők most megpróbálnak a kormány törvénysértése után valamilyen módon utánamenni. Az kiderült, hogy '99-ben a célul kitűzött vagyonértékesítés nem fog bekövetkezni.

A '98-as zárszámadásból kiderült, hogy a Wesselényi utcai ingatlant és a Club Aliga ingatlanegyüttest a részvénytársasággal együtt nem kell értékesíteni, de ez még nem hatályos. Most itt azt látjuk, hogy ehhez a két ingatlanhoz - amelybe az előző kormány idején is az önkormányzat annyira szerelmes lett - a kormánypárti képviselők is ragaszkodnak. Hiszen most már nincs önkormányzat, és mégis mit látunk? A két ingatlant nem akarják értékesíteni még 2000-ben, és ráadásul bevétele sem származik az Egészségbiztosítási Alapnak ebből a két ingatlanból. De az is érdekes, hogy a Club Aliga felújításához egyetlenegy fillér többlettámogatást nem építettek be a költségvetésbe.

Még egy dolgot szeretnék szóba hozni. Szintén az általános vitánál került szóba a kormány két reform értékű javaslata. Vártam, hogy most ebben az első szakaszban tudunk vitatkozni arról, amiről az általános vitában azért nem tudtunk, mert akkor még a kormánynak nem volt javaslata. Nos, ebbe az első szakaszba nem került bele tulajdonképpen sem a sürgősségi ellátással kapcsolatos kormányzati javaslat, sem pedig a praxisjoggal kapcsolatos kormányzati javaslat. Hiszen a központi költségvetésben a sürgősségi ellátásra jóval kevesebb forrás van, ha ez reform értékű, gondolom, itt meg kellett volna jelenni, tisztelt kormánypárti képviselők.

A praxisjoggal kapcsolatban pedig a benyújtott törvényjavaslat egyáltalán nem tartalmaz semmit. Igaz, a kormány most sebtében benyújtotta a praxisjoggal kapcsolatban az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslatát (Dr. Horváth Zsolt: Ez melyik javaslathoz kapcsolódik?), de nem a központi költségvetéshez csatolta be, pedig ez alapozná meg a társadalombiztosítás jövő évi költségvetését. (Varga Mihály: Ez melyik módosítás? - Dr. Horváth Zsolt: Ez melyik módosító javaslat?) Most arról beszélek, államtitkár úr, ami hiányzik ahhoz... (Dr. Horváth Zsolt: Arról beszéljen, amiről kell!) Arról beszélek, hogy mit nem nyújtottak be a kormánypárti képviselők (Varga Mihály: Házszabály!), ami nem alapozza meg a jövő évi költségvetést. De egy gondolatot csak még ezzel a praxisjoggal kapcsolatosról... (Dr. Horváth Zsolt: De ez nem házszabályszerű!) Tisztelt képviselőtársak, azért kell szóba hozni, mert felteszem a kérdést, tisztelt Horváth képviselő úr, hogy mi történik akkor, ha valaki január 2-án akar megválni, mondjuk, a praxisától, és miközben megköti az üzletet néhány millió forintért (Dr. Horváth Zsolt: Biztos, hogy nem házszabályszerű!), azzal aki majd azt meg akarja vásárolni, addig a praxisa 3-ára lecsökken 50 százalékkal. (Varga Mihály: Tárgyra!)

Nos, tisztelt képviselőtársak (Dr. Horváth Zsolt: Melyik módosító javaslathoz szól hozzá?), ezekre a kérdésekre választ kell adni, és erre a benyújtott törvényjavaslat sem ad választ (Dr. Horváth Zsolt: Nem ennek a törvénynek a vitája van, képviselő úr!), a költségvetési törvényjavaslat sem ad választ.

Tisztelt képviselőtársak, egyben biztosak lehetünk: ha ez a költségvetési törvényjavaslat úgy lesz elfogadva, ahogy ezt most a módosító indítványok mutatják számunkra, akkor - azt gondolom - nemcsak a háziorvosi ellátásban várható káosz, hanem az egészségügy szinte minden területén káoszjelekkel fogunk szembesülni 2000-ben.

Elnök asszony, köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hozzászólásra következik Gidai Erzsébet képviselő asszony, a MIÉP képviselőcsoportjából. Mielőtt megadnám a szót, kétperces hozzászólásra jelentkezett - elnézését kérem, képviselő asszony - Horváth Zsolt képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Egyfelől, képviselő úr, most már mikrofonba is el tudom mondani, hogy amiről ön beszélt, nem ehhez a törvényhez kapcsolódik. Ez egy másik törvény, később fog következni a vitája az Országházban, akkor, azt hiszem, bőségesen lesz lehetősége kifejteni az álláspontját.

De azt el kell mondani erről, hogy a társadalombiztosítási költségvetésnek a praxisprivatizációval nincs olyan értelmű konkrét kapcsolata, mint amiről ön itt beszélt. Tehát nem is lehetne ebben a törvényben, amelyről most tárgyalunk, szabályozni ezt a kérdést. Fontos, hogy ez elhangozzon.

A Club Aligához szeretnék visszatérni, mert a képviselő úr a módosító javaslatunkat bírálta, méghozzá igazából csak egyetlenegy része van, ami nagyon fontos. Lehet, hogy önök úgy gondolják, ezeket az ingatlanokat el kellene adni, mi viszont ezzel élesen ellentétben úgy gondoljuk, hogy ezeket az ingatlanokat nagyon nagy bűn lenne eladni, ezek és különösen a Club Aliga és a hozzá tartozó terület egy olyan nemzeti érték, nemzeti kincs, amelyet nem kell eladnunk, azt szeretnénk, ha ezt megtartanánk. Erre vonatkozott a módosító javaslatunk.

Másrészt ön azt mondja, hogy kártérítést nem kap érte az önkormányzat. Miért kellene bármiféle kártérítést ezért az önkormányzatnak kapni? (Keller László: Nem az övé!) Másrészt a képviselő úr ugyanolyan jól tudja (Varga Mihály: Hogy eltüntessék azt is!), hogy a költségvetés folyamatosan helytáll az önkormányzat hiányáért, ha úgy tetszik, akkor ezért is helyt fog állni. Tehát ha ön ezt tételesen akarja levezetni, akkor ez meg is jelenik majd az önkormányzat számláján.

Úgyhogy nagyon kérem, ezeket a dolgokat ne mossa össze a képviselő úr. Nagyon nagy mestere ennek, ezt már bizottsági ülésen is hallottuk többször öntől, de kérném, hogy ezúttal kicsit tárgyszerűbben szólaljon meg, és legalábbis arról beszéljen, amiről egyébként a vita kellene hogy folyjon.

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

(A jegyzői széket Kocsi László foglalja el.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Kökény Mihály képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Arra szeretnék önöknek bizonyítékot szolgáltatni, hogy valójában van a mai részletes vitának köze az önálló orvosi tevékenységről benyújtott törvényjavaslathoz.

(15.30)

Nevezetesen: ha megnézik az ajánlás 6. pontjában Csáky András képviselőtársam módosító indítványát, amely arra irányul, hogy egyebek között a gyógyító ellátás előirányzatának a zártságát is oldjuk fel, amit persze sajnos nem támogatott a bizottság, az, gondolom, többek között azért is van, mert képviselőtársam sem látott garanciát arra, hogy azok a feladatok, amelyek a gyógyító ellátásra hárulnak, ebből a zárt kasszából teljesíthetők. Így egyebek között - tudjuk nagyon jól - a háziorvosi praxisok finanszírozását szolgáló előirányzat mindösszesen 5 százalékkal emelkedhet a következő évben. Én azt gondolom, hogy ez nagyon nehezen alapoz meg egyébként egy fontos, reform értékű lépést, amit a kormány annak szán.

Azt gondolom, hogy itt van például az összefüggés a még nem általános vitára bocsátott, de tulajdonképpen itt a rendelkezésünkre álló törvényjavaslat és a társadalombiztosítás jövő évi költségvetése között.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Selmeczi Gabriella képviselő asszonynak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő asszony!

SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. Egy ügyrendi és egy tartalmi megjegyzésem lenne a kétperces időkeretben.

Az ügyrendi megjegyzésem az lenne, hogy én is úgy ítélem meg, hogy Keller képviselőtársam, bizonyára azért, mert nagyon koncentrált a módosító javaslatokra és a részletes vitára, eltért a Házszabálytól. Én is úgy ítélem meg, hogy nem a benyújtott módosító javaslatokról beszélt az előző felszólalásában. (Mádai Péter: Ebben mi az ügyrendi?)

A tartalmi megjegyzésem pedig az lenne, hogy abban az esetben, amikor Keller képviselőtársam azt feszegeti és azt veti a kormány szemére, hogy növeli a hiányt, hogy a tb-költségvetésben magas a tervezett hiány, akkor egy picit egy filozófiai vitára vagy megközelítésre szeretném felhívni a figyelmét. Ezt a hiányt a központi költségvetés átadja a társadalombiztosítási alapoknak, amely pénzösszeget egészségügyi ellátásra, illetve ha a nyugdíjbiztosítónál van hiány, akkor a nyugdíjak kifizetésére fordítja a társadalombiztosítás.

Tehát tulajdonképpen arról van szó, hogy a kormány a programjában foglaltaknak megfelelően, ami úgy szól, hogy a járulékot nem fizetők után pénzeszközöket ad át a társadalombiztosításnak járulék fedezeteként, tulajdonképpen ezt hajtja végre. Fogalmazhatunk úgy is, hogy ez hiány, de én azt hiszem, inkább mondjuk azt, hogy a központi költségvetés átad az egészségbiztosítónak milliárdokat, azért, hogy az egészségügyi ellátásokat zökkenőmentesen és a törvényben meghatározottaknak megfelelően fizetni tudjuk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Én azt gondolom, hogy a képviselő asszony ügyrendi indítványát nem tekintem ügyrendi indítványnak annyiban, és feltételezem, hogy aki itt ül ebben a Házban, a Házszabályt mindenki ismeri, és tudja azt, hogy a részletes vitában csak és kizárólag a módosító indítványokhoz, illetőleg a módosítással érintett vitaszakaszhoz lehet hozzászólni.

Természetesen elég nehéz az elnök helyzete abban az esetben, hogyha a képviselők hiányról beszélnek, mert ebben az esetben messzemenő következtetésre jutnánk, ha az elnöknek kellene mindig behatárolni azt, hogy mi tartozik ide és mi nem. Úgyhogy ebben az esetben, én azt gondolom, folytassuk a vitát.

Megadom a lehetőséget ismételt kétperces hozzászólásra Keller László képviselő úrnak.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Három dologra szeretnék rövid két percben reflektálni.

Egyrészt az államháztartási törvény jelenleg is hatályban van, és annak a rendelkezése szerint az összes... - nem költségvetési törvényt, de ami megalapozza a költségvetést, el kell fogadni a költségvetés hatálybalépéséig, hiszen ha nem, akkor egyszerűen nem lesz megalapozott a költségvetés. Ezért hoztam én szóba többek között - meg elég nagy hiánnyal számol a tb-költségvetés - ezt a bizonyos praxisjoggal kapcsolatos kérdéskört.

A másik a Club Aligával kapcsolatos ügy. Kérem szépen, a társadalombiztosítás az államháztartáson belül egy elkülönített alrendszer. Tehát ha ez így van, akkor ha az elkülönített alrendszerből kiveszünk valamilyen vagyonelemet, akkor annak az ellenértékét illik megjeleníteni abban az alrendszerben. Szóval, nem úgy van, tisztelt Horváth képviselő úr, hogy lenyúlunk valami vagyonelemet, és akkor utána ott marad a hiány! Korrektül el kell számolni a központi költségvetésnek a társadalombiztosítási alapokkal!

Ami pedig a hiányt illeti, nyilván a hátralévő időben nem sok lehetőségem van a mélyebb kifejtésre. De én úgy gondolom, hogy ma Magyarországon a társadalombiztosításnál egy biztosítási rendszer van, aminek, úgy gondolom, illik egyensúlyban lenni. E tekintetben hoztam én szóba azt, hogy meggyőződésem szerint rendezni kell mindenféle államháztartáson belüli, más alrendszerrel való kapcsolatot, és ettől nem tudnak szabadulni, tisztelt képviselőtársak, mindaddig, ameddig biztosítási rendszer van. És én nem róttam meg azért önöket, sőt, kifejezetten pozitív megközelítés hangzott el részemről azért, mert nem a kiadást csökkentették (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a bevételelmaradás miatt, hanem a hiányt növelték.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Csáky András képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Kökény képviselő úr hozzászólására szeretnék reagálni. Ott az a módosító indítvány az alapellátást illetően azt célozta volna - mert majd a beszédemben a gyógyszerkasszáról szeretnék beszélni -, hogy végre elinduljon már, nagyon ildomos lenne, ebben szakmailag mindannyian egyetértünk, a prevenció irányában a gyógyítás, és hogy talán minimális forrást lehetett volna - most már múlt időben kell beszélni erről, azt hiszem - biztosítani ilyen célokra a hatályos kormány-, illetve ágazati rendeletek megvalósítása érdekében.

Sajnos, nagyon szűkös, ha másképp fogalmazok, nagyon feszes az egészségügyi alapnak a költségvetése, ami jórészt abból a szerencsétlen helyzetből adódott és adódik - az okokat most ne kutassuk szerintem -, hogy végeredményben változatlanul a József nádor téren végzik az egészségügy költségvetésének az elkészítését, ami sajnálatos. Ez nagyon érződik, hogy kifejezetten fiskális szempontok érvényesültek.

A Club Aligával kapcsolatban számszakilag és az államháztartási törvény szempontjából nyilvánvalóan teljes mértékig igaza van Keller képviselő úrnak, de úgy gondolom, hogy a rendszeren belül marad. Bizonyára lehet olyan törvényes megoldást találni, hogy ha az egészségügy céljaira használják a Club Aligát, akkor olyan nagy kár tulajdonképpen senkit nem fog érni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Horváth Zsolt képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselő Úr! Számomra egészen meglepő volt az a szófordulata, valószínűleg freudi elvétés lehetett, hogy lenyúlni. Ön szerint az lenyúlás, ha valamit nem vagyunk hajlandók eladni, hanem állami tulajdonban tartunk? Mert én nagyon szívesen beszélek arról, hogy mit jelent a tb-től való lenyúlás, szerintem ön is emlékszik még ezekre a dolgokra. Na, az lenyúlás volt! Ez jelen pillanatban állami tulajdonban történő megtartás.

Jól elmondtam önnek az előbb, ismét el tudom mondani, hogy a társadalombiztosítás alrendszereinek a hiányát jelen pillanatban a magyar költségvetés pótolja ki. Ugye, ön azt állítja, hogy a költségvetésből, ha ez az ingatlan megmarad az állam tulajdonában, ezzel veszteség éri a társadalombiztosítást. Mondja már meg nekem, milyen veszteség fogja érni, hiszen a társadalombiztosítás hiányát a költségvetés ugyanúgy megtéríti és kiegyenlíti! Tehát egész egyszerűen én nem is értem, hogy ön miről beszél, de ezt, úgy tűnik, módszeresen ismételgeti, hátha valaki el fogja hinni önnek.

Köszönöm. (Selmeczi Gabriella tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Keller László képviselő úrnak adom meg a szót kétperces időtartamban, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Úr! Nem nagyon van idő arra, hogy két percben ezt a problémát kifejtsem önnek, de csak utalásszerűen:

Szóval, ha megnézi azokat a jelentéseket, amit a kormányzat minden hónapban elkészít, akkor mindig kimutatásra kerül az, hogy a társadalombiztosításnak milyen mértékű a hiánya. Mindig az jön ki, hogy nem a központi költségvetés hiányával van a baj, hanem a társadalombiztosítás költségvetésével. Ha alaposan megnézzük, hogy ez miért is van így, akkor kiderül, hogy ez egy mesterséges megjelenítése a problémának, hiszen van központi költségvetési kapcsolata a társadalombiztosításnak, és ez a kapcsolati rendszer nem működik.

(15.40)

De miért nem működik? Azért, mert így lehet a kiadási előirányzatokat rendesen megfaragni. (Dr. Horváth Zsolt: Milyen kapcsolat nem működik?!) Tisztelt Képviselő Úr! Nézze meg, hogy az elmúlt hónapokban hogyan, milyen ütemben utalta át a társadalombiztosítási alapok irányába a központi költségvetés azt a támogatást, amit a költségvetési törvény tartalmaz! Ha átutalta volna ütemesen és időben, akkor messze nem az a hiány keletkezik a társadalombiztosításban, mint amivel itt havonta szembesített bennünket a kormányzat.

Tisztelt Képviselő Úr! Ha itt havonta folyamatosan az jelenik meg, hogy már 100 milliárd a tb hiánya, akkor nyilván soha nem lehet elvárni azt, mert mindig jó hivatkozási alap a hiány nagy mértéke, hogy egy tisztességes előirányzatot határozzanak meg a költségvetésben. Nagyon sajnálom, hogy ezt eddig ön még nem ismerte fel, Horváth képviselő úr! Javaslom, hogy egy kicsit gondolkozzon el azon, amit mondtam.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Selmeczi képviselő asszony kért ugyancsak kétperces hozzászólásra lehetőséget. A képviselő asszonyt illeti a szó.

SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Keller képviselőtársam azon állítása, mely szerint nem lett átutalva a társadalombiztosításhoz valamilyen összeg, erre azt kell mondanom, hogy az államigazgatásban, az államapparátusban dolgozó köztisztviselők a hatályos jogszabályoknak megfelelően dolgoznak és működnek, törvénysértést nem követnek el, amit át kell utalni, azt átutalják, ami az ő feladatuk, azt megteszik. Ebben az értelemben meg kell őket védenem.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kökény Mihály képviselő úrnak adom meg kétperces hozzászólásra a lehetőséget. Képviselő úr!

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Elnök Asszony! Csak egy rövid megjegyzést szeretnék tenni: a garanciavállalás egy intézmény, a vagyonjuttatás egy másik intézmény volt. Ha már egyszer az a döntés született, hogy az államosítás jegyében a vagyont el kell adni, akkor e vagyon felszámolásából eredő többletbevételek viszont mindenképpen az alapokat illetik. Nem illendő, nem elegáns dolog akkor azt mondani, hogy ez vagy az a vagyontárgy már nem az ellátást szolgálja, nem a járulékfizetők ellátását szolgálja, hanem az államnak ezzel más, külön céljai vannak. Ez rendben van, de akkor ennek az ellenértékét az alapoknak, illetőleg az ellátottaknak illik és szükséges megtéríteni.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Selmeczi Gabriella képviselő asszony kért ismételten kétperces hozzászólásra lehetőséget. Képviselő asszony, öné a szó.

SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném röviden összefoglalni a vagyonértékesítés lényegét és annak okait, tudniillik úgy értelmezem, hogy itt egy kicsit félrecsúszik a vita, és mintha a Szocialista Párt képviselői elbeszélnének a lényeg mellett. A társadalombiztosítás költségvetése egyfelől a polgárok által befizetett járulékokból, másfelől javarészt a központi költségvetés átadott pénzösszegeiből adódik össze. Amit a központi költségvetés átad, azt tulajdonképpen járulékfizetés fedezeteként adja át azon állampolgárok nevében és helyett, akik nem képesek járulékot fizetni. Az én felfogásomban ez így néz ki.

A társadalombiztosítás annak idején vagyont kapott, méghozzá annak érdekében, hogy ezt a vagyont a volt tb-önkormányzatok úgy működtessék, hogy ennek legyen hozama, a hozam befolyjon, tehát a működtetés nyeresége befolyjon a tb-alapok költségvetésébe, és tulajdonképpen ezzel a két bevétellel lehessen pótolni a hiányzó összegeket, illetve ha deficites a tb-alapok költségvetése, ezt lehessen pótolni.

Az évek során bebizonyosodott, hogy ezt a feladatot, ezt a célt nem tudtuk elérni; most mindegy, hogy kinek a hibájából, lehet, hogy az elv volt rossz, valószínű, hogy a tb-önkormányzatok nem tudtak vagyont kezelni eredményesen. A lényeg az, hogy a kormányzat, illetve az Országgyűlés úgy döntött, hogy miután ez a vagyon nem töltötte be a szerepét, ezért azt értékesíteni kell, és az ebből befolyó összeget be kell rakni a társadalombiztosítás költségvetésébe. Az, hogy a Club Aliga jelen pillanatban nem lesz értékesítve, hanem másra lesz felhasználva, ez nem az alapok kára, hiszen amint azt elmondtuk, a központi költségvetés beteszi ezt az összeget, a hiányzó összeget, viszont itt felhívnám a figyelmet, hogy az egészségügyi miniszter úr elképzelései szerint ezt az orvostársadalom fogja majd használni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Keller László képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, képviselő asszony. Két ingatlanegyüttest nem akarnak értékesíteni. Az egyik a Wesselényi utcai, amiért a társadalombiztosítási alapok nagyon jelentős pénzt, illetve OTP-részvényeket fizetett ki. Ha ezt az állam használja, akkor a társadalombiztosítási alapokat megilleti az a bevétel, amit kifizetett érte. Ez olyan egyszerű matematika, hogy nem is értem, hogy a tisztelt képviselő asszony miért hadakozik ellene. A Club Aliga Részvénytársaság, illetve a Club Aliga üdülőegyüttes fenntartása pedig teljesen indokolatlan, és kezelhetetlen helyzetet teremt. Kezelhetetlen helyzetet teremtett már a korábbi időszakban is, éppen ezért az előző kormányzat sem tartotta jónak azt, ha milliárdokért felújítjuk azt az üdülőegyüttest. Erre nem is adott akkor forrást, önök sem adtak forrást sem '99-ben, sem 2000-re nem lesz forrás a felújításra. Innentől kezdve milyen nemzeti kincset őriznek, tisztelt képviselőtársak? Nem értem!

Azt gondolom, ma az egészségügynek nem arra van szüksége, hogy a Club Aligába forgassa be a milliárdokat, hanem arra van szüksége, hogy fejlessze a röntgenparkját, fejlessze az onkológiai ellátást, fejlessze a sürgősségi ellátást, és fejlesszen mindent, ami az ellátással kapcsolatos. Nyilvánvaló, hogy olyan bérviszonyokat kell teremteni, hogy az orvosoknak legyen lehetőségük az üdülésre, pihenésre, de ezt nem a volt pártüdülőben kell önöknek megteremteni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Horváth Zsolt képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselő úr, úgy látom, módszeresen nem akarja megérteni azt, amit próbálok önnek elmondani. Még egyszer szólnék a költségvetésről, annak hiányáról, a Club Aligáról - és hogy kinek mit, hova kellene visszahelyezni. (Keller László fideszes képviselőkkel beszélget.) Ha a képviselő úr nem figyel, megint nem fogja érteni! A határozat arról szól, hogy el kell adni az ingatlanokat, az ingatlanokból befolyó összegből kell fedezni a társadalombiztosítás hiányát. Amennyiben a hiány fennmarad, a hiányt a költségvetés kipótolja. Akkor most képzelje el, hogy ez az ingatlan nem kerül eladásra, a hiány ennyivel nagyobb lesz, a költségvetés ezt kipótolta. De ha az ön olvasatában úgy jobban tetszik, akkor a költségvetés kártérítette az alapokat azért, hogy ezt az ingatlant nem fogják eladni. Ez annyira világosan és egyszerűen megy, hogy nem tudom, hogy miért nem tetszik megérteni.

A másik, amiről pedig az előbb szólt: azt visszautasítom, hogy úgy állítsa be, hogy a Club Aliga arról szól, hogy legyen hol nyaralni az orvosoknak! Ennél rosszabb indulatú feltételezés már volt egy-kettő az ön részéről, de nem sok ilyen volt. Ezt visszautasítom, képviselő úr! Ön pontosan tudja, hogy az elképzelések, a tervek szerint ez egy oktatási központ, egy oktatási centrum lenne, ami nem azonos a nyaralással. Hogy miért nemzeti kincs a Club Aliga és a hozzá tartozó Balaton menti partszakasz, ami a legközelebb van a fővároshoz, elég - és ki is mondta ezt a bűvszót -, ha arra gondolunk, hogy a volt pártállam hova építette az üdülőjét. (Dr. Gidai Erzsébet: Így van!) Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Bauer Tamás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak nagyon halkan szeretném megjegyezni ehhez a vitához (Sasvári Szilárd: Szeretne nyaralni.), én is azt gondolom, hogy ha egyszer arról az egykori koncepcióról, hogy legyen a társadalombiztosítási önkormányzatoknak vagyona, és akkor ennek a hozamából fedezik a kiadásaik egy részét, ami egy sok évvel ezelőtti közös koncepció volt, erről átváltanak egy olyan koncepcióra, hogy a társadalombiztosítás ne egy effajta, tőle idegen vagyonból fedezze a kiadásait, és ezért megszünteti, felszámolja azt a társadalombiztosítás funkciójától idegen vagyongazdálkodást, én ezzel a koncepcióval egyetértek. Ezt tartalmazta a '99-es költségvetés.

Akkor azt gondolom, nem indokolt az a 20. számon szereplő módosító javaslat, amely a működést közvetlenül szolgáló vagyonelemek mellett - ezzel egyetértek - másik két vagyonelemet is tartósan tb-tulajdonban akar tartani. Itt két indokot hoztak fel. Horváth Zsolt azt az indokot hozta fel, hogy azért, mert nemzeti kincs. (Sasvári Szilárd: Úgy van!) Szerintem ez az indok téves (Sasvári Szilárd: Miért?), mert attól, hogy valami nemzeti kincs, azt nem a társadalombiztosítás tulajdonában kell tartani. Minden nemzeti kincs, amit privatizáltunk az elmúlt tíz évben, azért privatizáltuk, mert magántulajdonban jobban hasznosul.

Kedves Horváth Képviselő Úr! Nem Keller László mondta, hogy orvosüdültetésre akarja használni, hanem az ön mellett ülő Selmeczi Gabriella mondta második indokként, hogy az orvostársadalom fogja használni.

 

(15.50)

Az orvosok oktatási központját nem a legértékesebb balatoni partszakaszon kell működtetni! Ez olyan, mint az egykori SZOT oktatási központja Balatonfüreden, szintén a Balaton partján, ami valójában káderüdültetésre szolgált. Ehhez a pártállami gyakorlathoz önöknek nem kellene visszatérniük!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky András képviselő úr kért kétperces hozzászólásra lehetőséget. Képviselő úr, öné a szó.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Úgy gondolom, nagyon leragadtunk a Club Aliga kérdésénél, de azért néhány dolgot jó lenne tisztázni.

Uram bocsá, ha netán úgy lenne, hogy csak orvosoknak, habár az egészségügy, tisztelt képviselőtársaim, nemcsak orvosokból áll, tehát ha, mondjuk, azt a célt szolgálná, amiről nincs szó, hogy kizárólagosan az egészségügyi dolgozók pihenésére szolgálna, úgy gondolom, még ez sem elítélendő annyira. De mindenképpen nagyon jó lenne egy ilyen oktatási központ.

És itt mindenki az orvosoktatásra, a posztgraduális képzésre gondol, jóllehet az egészségügy átalakításának az egyik legalapvetőbb kérdése a szakdolgozók képzése, a szakdolgozók továbbképzése, s a magasabb tudásuk elérése érdekében teendő lépések köre. Ha ezt a célt fogja szolgálni, és reményeim ezt a célt fogja szolgálni a Club Aliga, akkor többszörösen be fogja hozni az árát az egészségügy számára, hiszen sokkal költséghatékonyabb egészségügyi ellátást fognak az itt képzett dolgozók biztosítani mindannyiunk számára.

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tekintettel arra, hogy nincs több kétperces hozzászólási igény, megadom a szót Gidai Erzsébet képviselő asszonynak, a MIÉP képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő asszony.

DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Igazság és Élet Pártja frakciója a társadalombiztosítás 2000. évi költségvetéséhez több módosító indítványt nyújtott be. Ezek egy része természetesen kapcsolódik a társadalombiztosításon belüli tételek közötti átcsoportosításhoz, azonban van egy rész, amely más típusú módosításként jelent meg, mégpedig abból kiindulva, hogy az államháztartás egységes rendszerként, a legnagyobb jövedelemelosztó rendszerként szerepel mindenütt a világon és nálunk is.

Abból kiindulva, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok - nagyon helyesen - felszámolása után kormányzati felügyelet alá került a társadalombiztosítási költségvetés, pótlólagos forrásokat néztünk meg a társadalombiztosítás költségvetésének, részben a hiány fedezetére vagy felszámolására, részben pedig a pótlólagos beruházásokhoz keresendő forrásként. Ez a forrás mindenekelőtt a központi költségvetésből kerülne átemelésre, hiszen közismert, hogy a világon mindenütt, ahol társadalombiztosítási rendszerként működik akár a nyugdíj, akár az egészségügyi ellátás, amennyiben finanszírozási ellentmondások jelennek meg, akár az osztrák, akár a német rendszer esetében is, a költségvetés az adóbefizetésekből kiegészíti vagy kompenzálja ezeket a finanszírozási hiányokat.

Ebből kiindulva nyújtottam be módosító javaslatot, tekintettel arra, hogy a központi költségvetésben van olyan pénz, amely tisztességtelenül került be a költségvetésbe - ez a bizonyos, nagyon sokat emlegetett adósságcsere révén megjelenő kamat és törlesztés fizetendő többlete, ez a mintegy 500 milliárd forint -, ezért ez forrásul szolgálhat, amennyiben a költségvetésből ezt kiemelik, a társadalombiztosítás hiányának a fedezetéhez is, illetve különböző fejlesztési, finanszírozási alapot nyújthat mind a Nyugdíjbiztosítási Alap, mind az Egészségbiztosítási Alap számára, ami természetesen pénzügyileg és közgazdaságilag is indokolt és megalapozható.

Ebből kiindulva javasoltuk, hogy a nyugdíj-biztosítási alapokat mintegy 25 milliárd forinttal lehet megemelni, míg az egészségbiztosítási alapokra mintegy 50 milliárd forinttal lehetne ebből a forrásból többet nyújtani, amennyiben a képviselőtársak ezt a javaslatot támogatnák.

A nyugdíjbiztosítás esetében lehetővé válna ezzel a 25 milliárd forintos többlettel, amint azt már több alkalommal elmondottuk, hogy a minimális nyugdíj megemelhető legyen a minimálbér nagyságára, tehát 25 ezer forintra, ami nem egy jelentős életminőség-változást hoz magával, mindenesetre valamivel jobb feltételeket teremthet a nyugdíjasok - mindenekelőtt az öregségi nyugdíjra gondolunk - lehetetlen helyzetében. Ezt követően a 25 ezer forinttól felfelé lehet a nyugdíjakat differenciáltan rendezni, 60 ezer forintos felső határral, és attól kezdve a nyugdíjemelés mérsékeltebb üteme jelenne meg, ami már az árindexálást jelentené.

Hozzá szeretném tenni, ha a délelőtti vitára utalok, amely ehhez kapcsolódik, hiszen nem lehet mereven szétválasztani a költségvetést meg a társadalombiztosítási költségvetést, ez összekapcsolódó rendszer, vita alakult ki arról, valóban milyen a nyugdíjak reálértéke, és hogyan alakult a reálérték az elmúlt időszakban.

Szeretném felhívni Kökény képviselőtársam figyelmét arra, hiszen délelőtt volt egy megjegyzése, hogy olvassa el a Központi Statisztikai Hivatal legújabb kiadványait. Tehát nem a saját számításainkra utalok, mert az ennél még rosszabb mutatót tükrözne, hanem a KSH kiadványaira utalnék, a '99-ben megjelent adatokra; ebben egyértelműen érezhető és kimutatott, hogy 1990 és '98 között a nyugdíjak reálértéke valamivel több mint 50 százalékkal csökkent, aminek az időmegoszlása olyan, hogy '94-ig 20 százalék fölötti, tehát nem egészen 25 százalék, s '94 és '98 között, ha a reálérték folyamatát nézzük, több mint 25 százalékos nyugdíjreálérték-csökkenés következett be.

Ugyanakkor el szeretném azt is mondani, hiszen elképesztően rossz helyzetben él a nyugdíjasok jelentős hányada és rétege, hogy míg 1990-ben az egy főre jutó átlagos ellátás összege, ha átlagkereset-százalékban nézzük, 66,1 százalék volt, '98-ra ez 57 százalékra süllyedt. Tehát közel 10 százalékkal lesüllyedt, ami nagyon torz arány, és a megélhetésnek olyan súlyos gondjait veti fel, ami nemcsak a nyugdíjemelés megoldását hozza magával, hanem egy alaposabb, átgondoltabb, teljes körű nyugdíjrendezést, amely nyugdíjrendezésbe beletartozik az is, hogy javasolni fogjuk a nyugdíjkorhatár leszállítását a férfiaknál 60 évre, a nőknél 58 évre. Ezzel több olyan kérdést meg lehet oldani, ami nemcsak a nyugdíjasok helyzetét javítja, hanem a munkahelyteremtés szempontjából is több lehetőséget teremt.

Az egészségbiztosítás vonatkozásában, úgyszintén erre a forrásra alapozva, javasoltunk 50 milliárd forint emelést, abból kiindulva, hogy ez nem jelentős, ugrásszerű változásra adna forráslehetőséget, de minimálisabb minőségi váltásra mégis biztosítana forrásokat, hiszen ma az egészségügy a legrosszabb állapotú vagy a többszörösen hátrányos helyzetben lévő ágazatok közé tartozik. Ha összehasonlítjuk azzal, ami tulajdonképpen az egészségügyi ellátás feladata, hogy milyen a népesség egészségi állapota, akkor bizony az ellátás, a szolgáltatások iránti kereslet, vagy a szükségletek közötti rés az elmúlt öt évben ugrásszerűen növekedett, vagyis az egészségi állapot romlásával nem történt meg harmonizáltan az ellátás fokozódása, nem követte ezt nyomon.

Ezért az ellátatlan, rossz egészségi állapotú népesség aránya növekedett természetesen. Ezt nem az egészségügyre vetítem rá, hiszen ez 10 százalékban sem felelős, hanem ezt épp a körülmények, az orvoshoz fordulás problémájával lehet mindenekelőtt magyarázni. Ez nagyon súlyos kérdés és ellentmondás, amit csak úgy lehet megoldani, ha az egészségügyi ellátás finanszírozását rendbe hozzuk.

Szeretném hangsúlyozni, amit mindig hangsúlyozni szoktam, hogy bizony sokkal több gondot fordítsunk és több pénzügyi forrást is a megelőzésre, tehát a prevencióra, az egészségnevelésre, különben nem tudjuk megoldani, hogy az effajta ellátás és az iránta meglévő kereslet vagy szükséglet közötti rés ne növekedjen, ami viszont az egészségi állapot további romlása miatt olyan katasztrófaállapothoz vezethet, hogy a népesség számának a csökkenése felgyorsulhat az elkövetkező években.

Ebből adódóan javasoltuk ennek az 50 milliárd forintnak az átvételét, ami elsősorban a gyógyító-megelőző ellátásra kerülne, hiszen ott találjuk a legsúlyosabb bajokat, kiemelten, természetesen a prevenció mellett, a fekvőbeteg-ellátásnál.

 

(16.00)

Ha ezt a forrást elosztjuk, akkor lényegében ebből meg lehetne oldani a gyógyszer támogatásának azt a hiányzó 7 milliárd forintját; nem értünk egyet, hogy valóban egy rossz bázishoz viszonyítva csökkentették a társadalombiztosítási, egészségbiztosítási kasszán belül ennek az összegét. Úgyszintén meg lehetne oldani ebből, hogy a fekvőbeteg-ellátásnál - de ez vonatkozik a háziorvosokra is - a műszerezettség fokát és ennek a technológiai színvonalát emelni lehessen, valamint a számítógépes hálózat kiterjesztését tovább lehessen fejleszteni, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a kórlapok és egyéb adatok feldolgozása milyen nehézségekbe ütközik. És még akkor is, ha nagyobb ágyszámú kórház a számítógépes rendszert megvásárolta - ismerjük ennek a nemegyszer kérdőjeles hátterét -, bizony a tökéletes adatfeldolgozás és a jó információbázis megléte ma még hiányzik a fekvőbeteg-ellátásnál, de rendkívül hiányosnak tartom a háziorvosi ellátásnál is, és gyakorlatilag nincsenek is jó információk a háziorvosi ellátásban meglévő betegforgalomról és a betegellátás minőségéről. Ezt lehetne ebből a forrásból biztosítani.

Úgyszintén nem értünk egyet azzal, hogy az amortizáció kérdése háttérbe szorult, hiszen ez egy nagyon régi vita, amelyre most pontot lehetne tenni; ez a forrás valamelyest hozzájárulhatna ahhoz, hogy az amortizáció végül is a finanszírozási rendszerbe a fekvőbeteg-ellátásnál beépüljön.

Hadd emeljem ki, hogy ha a gyógyító-megelőző ellátás ezt az 50 milliárd forintot megkaphatná abból a forrásból, amelyet gyakorlatilag azért fizetünk ki vagy finanszíroz meg a költségvetés - ezt szeretném hangsúlyozni, és ha kell, folyamatosan, amíg ez meg nem oldódik, hangsúlyozni fogjuk -, hogy finanszírozzon olyan üzleteket és olyan ügyleteket a Magyar Nemzeti Banknál, amely a veszteségét okozta, mert korrupcióval, pénzátmosással telített pénztranzakciókat, hiteltranzakciókat folytatott - tehát gyakorlatilag ez is szerepet játszik abban, hogy ezt az egészségügyi ellátás, a fekvőbeteg-ellátás kárára hajtották végre! -; ha ez a forrás visszakerülne rendeltetésszerűen oda, amiért az adófizetők befizetik az adókat, és 66 százalékban a magyar családok fizetik be a költségvetés bevételi oldalán az adókat, visszakerülne, amiért vállalják ezt a közteherfizetést, akkor valójában jelentősebb lépéssel előre tudnánk menni, hogy az egészségügynek ezt a nagyon súlyos helyzetét, beleértve a bérezésnek a szinte szégyenteljes alacsony színvonalát, meg tudjuk oldani.

Ki kell emelni még egy kérdést: szakmailag áttekintve az is igaz, hogy amennyiben ilyen forrástöbblet megteremtésére lehetőség van és elfogadja a parlament, akkor itt természetesen az egészségügyön belül a fekvőbeteg-ellátás finanszírozási rendszerét át kell tekinteni, mert ez a finanszírozási rendszer, amely jelenleg érvényesül - mindenekelőtt a homogén betegségcsoportos, tehát a DRG-rendszernek az átvételére vonatkoztatok -, gyakorlatilag nem jó finanszírozási rendszer. A nemzetközi tapasztalat is azt mutatja, hogy ahol bevezetésre került vagy úgy-ahogy került - Ausztriában vagy Németországban - ez az amerikából származó pontrendszer, felülvizsgálják, nem szívesen vezetik be, hiszen ez nem igazán finanszírozási rendszer, hanem egy ellenőrzési szisztéma. Tehát ha össze tudjuk kötni a pótlólagos forrásteremtést egy hatékonyabb finanszírozási rendszerrel, akkor valójában ezeket a rendkívül nagy ellentmondásokat az egészségügyben meg tudnánk oldani, és ezzel különösen a fekvőbeteg-ellátás további leépülését vagy csődbe jutását meg tudnánk akadályozni.

Én személyesen sem tartom megoldásnak azt, hogy ha a forrás nem elegendő, akkor gyakorlatilag egy mesterséges privatizáció útján kerüljenek be ezek a források az egészségügybe, hiszen a funkcionális privatizáció - nagyon jól tudja, aki ezzel a kérdéssel foglalkozik - nem oldja meg az egészségügyi ellátás dolgát és az egészségügyi ellátás minőségének javítását.

Ha nemzetközileg összehasonlítom, de maradjunk csak az európai országoknál, akkor bizony a fekvőbeteg-ellátás privatizációja 10 százalék alatt van, és igen nehezen nyúlnak az egészségügyi ellátásban a funkcionális privatizációhoz vagy akár az egyéb formájú privatizációhoz. Az Egyesült Államokról azért nem beszélek, mert az egy sajátos rendszer, és azt a piacirányultságú rendszert, amit ott kialakítottak, azért próbálják most már nagyon erősen módosítani, hiszen 35 millió ellátatlan beteg jelent meg az Egyesült Állomok egészségügyi rendszerében. Egy ilyen szisztémából áttenni egyes elemeket egy gyakorlatilag majdnem összeomlott egészségügyi ellátórendszerre, ami nálunk működik, nagyon súlyos veszélyekkel jár, és akkor egyértelműen bekerül majd abba a spirálba az egészségügyi ellátás, amibe belekerült az ipar és a mezőgazdaság a privatizáció során, ez pedig az egészségügyi ellátás minőségi színvonalát rontja tovább, vagyis a népesség egészségi állapotát fogja nagyon egyértelműen tovább rontani. Ezt tehát nem lehet jóváhagyni! Az egészségügy nem olyan - elnézést kérek -, mint a kalapgyártás vagy akár az élelmiszer-előállítás vagy a gépgyártás, nem lehet mechanikusan átvenni azokat a privatizációs formákat.

Ezért befejezésül hangsúlyozni szeretnénk, hogy a finanszírozás pótlólagos forrásait meg lehet találni, ez megvan, ezeket át kell tenni a központi költségvetésből a társadalombiztosítási költségvetésbe, ahogy Európában számtalan országban is ehhez az eszközhöz nyúlnak, és egy minőségileg átalakított irányítási, finanszírozási rendszerrel együtt ez hatékonyan működtethető, mindenekelőtt a páciensek javára, és természetesen ezen keresztül az egészségügyben dolgozók megelégedettségére is, hiszen egyszer már ezt is rendbe kell hozni, mert nem lehet 25-30 vagy 40 ezer forintos átlagfizetésekből megélni. Egyszerűen szégyenteljessé válik az egészségügyi ellátási rendszer, amikor a pályakezdő orvos a között dönt, hogy elmenjen egy gyógyszer-kereskedelmi céghez ügynöknek, ahol kap 160 ezer forintos fizetést, vagy elmenjen a klinikára, amely siralmas állapotban van, mint a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Tűzoltó Utcai Gyermekklinikája, 35-40 ezer forintos fizetésért!

Nyilvánvaló tehát, hogy ha a megélhetés alapvető gondjait nem tudja megoldani az egészségügy, akkor nehezen várható el, hogy itt egy olyan változás, vagy ha tetszik, paradigmaváltás következzen be, hogy jól képzett szakemberek hosszú távon ezt a minőséget biztosítani tudják. Így óhatatlan, hogy egy idő után a szakma is erodálódik, és ez továbbgörgeti azt a súlyos ellentmondást, amivel most már évtizedek óta küzd az egészségügy, és soha, egyetlenegy kormányzat sem lépett úgy fel, hogy radikális változást hozna az egészségügyben.

Abban reménykedünk, hogy együttgondolkodással ez a 2000. év, amely egyébként is egy jellegzetes évforduló, talán hozhat ebben változást, ha képviselőtársaim is támogatni fogják ezeket a módosító javaslatokat.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP és a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky András képviselő úr kért kétperces hozzászólásra lehetőséget. Képviselő úr, öné a szó.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Úgy gondolom, és abban Gidai Erzsébet képviselő asszonnyal teljesen egyetértünk - meg a többiekkel is, függetlenül attól, hogy ki mondja -, hogy a Lajtától nyugatra nagyon-nagyon sok ország elcserélné ezt az ellátórendszert, ha ennyi pénzből tudná működtetni, mint ami ebben az országban van - de ez sajnos a benne dolgozók kárára megy, ez teljesen egyértelmű.

A finanszírozási rendszerek válsága nagyon kényes kérdés. Abban mindenféleképpen egyet kell értsünk, hogy a régi, úgynevezett bázisfinanszírozáshoz képest ez a homogén betegségcsoport szerinti, teljesítményarányos finanszírozás nagy előrelépést jelent, és itt inkább a szakmai protokollok hiánya, illetve az ellenőrzés elégtelensége az, ami talán aggályos és ami hiányzik a rendszerből. Biztos vagyok benne, hogy az egészségügyben dolgozók mindegyike egy még jobb, még hatásosabb és pláne még kedvezőbb finanszírozási rendszert szívesen fogadna.

Bízom benne, hogy egyetlenegy politikai erőnek sem fordul meg a fejében az, hogy a fekvőbeteg-ellátás esetében bárminemű privatizációról beszéljünk. Ha itt a magánszektor bejön, akkor az csak zöldmezősen jöhet be.

 

(16.10)

Való igaz, az aztán végképp a társadalom kettészakadását jelentené, ugyanis nyilvánvaló, hogy az úgynevezett mazsolázás abban az esetben érvényesülne csak igazán, csak akkor nem a szakmák, hanem a betegek esetében. Úgyhogy bízom benne, hogy erről nem kell vitatkoznunk.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Vojnik Mária képviselő asszony, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő asszony.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 2000. évi költségvetés-tervezetének e szakaszához Schvarcz Tibor képviselőtársammal több módosító indítványt adtunk be. Most, a vita elején szeretném felsorolni, hogy melyek ezek a módosító indítványok, mert az indoklást összefoglalóan szeretném elmondani. Ezért tehát az általam elmondott beszédhez az ajánlás 8., 9., 10., 12., 13. és 22. szakasza tartozik; valamint szeretnék kitérni - ez nem a mi módosító indítványunk - az ajánlás 20. pontjában a Mánya Kristóf és Horváth Zsolt képviselőtársaim által beadott módosító indítványokra.

Az előzőekben említett módosító indítványok az egészségbiztosítási alapok költségvetésének kiadási oldalát érintik, szorosabban véve a természetbeni ellátásokat, a gyógyító-megelőző ellátásokat, a gyógyszerkasszát és a gyógyászati segédeszközök támogatását. A társadalombiztosítás költségvetésének tervezésekor a kormány úgy számolt, hogy ezeknek az alapoknak a kiadásai végeredményben az előre megtervezett, mintegy 41 milliárd forintos hiánnyal fognak zárulni. Ezekből az előállt bevételekből és ebből a hiányból egy olyan költségvetés készíthető 2000-re, amelyben - bizonyos megszorítások mellett és a csillagok ideális együttállása esetén - az ellátások nagyobb mértékű sérülése nélkül lehet biztosítani a háziorvosi ellátást, a járóbeteg-ellátást, a kórházi ellátást, és valószínűleg nincs olyan csillagállás, amely mellett teljesíthető a gyógyszerkassza.

Ezt a két előirányzatot azért kell együtt kezelni, mert a kormány szokás szerint úgy határozott, hogy a kassza nem egyszerűen a gyógyszerkasszára nézve zárt, hanem a gyógyító-megelőző ellátások e három elemére is. Mégpedig úgy, hogy amennyiben a gyógyszerkasszát túllépjük - és ennek a túllépése könnyen prognosztizálható, a teljesülésére senki nem merne fogadni -, akkor a gyógyító-megelőző ellátások más ágai, így a fekvőbeteg-ellátás, a szakorvosi ellátás, részben a háziorvosi ellátás biztosan sérülni fognak. A mi indítványunk ezért három csoportra osztható.

Az első: ne engedjük, hogy a gyógyszerkasszát bezárják! Miért fontos erről beszélni? Házas József képviselőtársam már elmondta, hogy milyen kockázatokat rejt magában a gyógyítókassza zárása. Szeretnék még egy elemet hozzátenni ehhez. Ebbe a gyógyszerkasszába bele van zárva a különkeretes gyógyszerek tömege is. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár gyógyszerészeti főosztályának vezetője egy betegközösség előtt azzal dicsekedett, hogy jövőre 20 százalékkal, közel 8 milliárd forintra fog nőni a külön megállapodások szerint tervezett, nagy értékű, úgynevezett különkeretes gyógyszerekre szánt forrás.

Szeretném elmondani a képviselőtársaimnak, hogy természetesen megérdeklődtem, hogyan is kell érteni ezt a 20 százalékos növekményt egy zárt gyógyszerkasszán belül, hogyan kell érteni a 20 százalékot akkor, amikor az 1999. évben is várhatóan közel 8 milliárd forint lesz a kiadás, és hogyan fogja ez érinteni az egyéb, nem kiemelt, korábban nem különkeretes gyógyszer támogatásának mértékét. Szeretném elmondani a képviselőtársaimnak, hogy bár a válaszra ígéretet kaptam, ez a válasz mind a mai napig nem jutott el hozzám.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt is szeretnénk elérni, hogy ha ez a zárt gyógyszerkassza az első negyedévben várhatóan már túlteljesül - ahogy erre számítani lehet -, akkor a túllépés engedélyezése ne egyszerűen a pénzügyminiszter hatáskörében maradjon. A módosító indítványban arra teszünk javaslatot, hogy e túllépésre a pénzügyminiszter mellett az egészségügyi miniszter is adjon engedélyt, és ezt szakmai szempontból tartjuk szükségesnek. Mert úgy gondoljuk, ez nem egyszerűen kasszakérdés, hanem szakmai kérdés is, mert az egészségügyi miniszternek felelnie kell az egész egészségügyi ellátás rendszeréért. És nem elfogadható, hogy ha a főkönyv egyik kiadása több, akkor a másik kiadása - hogy az egyenleg meglegyen - törvényszerűen kevesebb legyen, mert mégiscsak szakmai intézkedések kellenek a betegellátás sérülésének kivédésére! Szeretném elmondani képviselőtársaimnak, hogy nem sikerült elfogadtatnunk az érveinket a bizottsági vitában, bár ellenérveket sem hallottunk - azért ezt is meg kell mondanom.

A módosítások során arra is indítványt tettünk, hogy a természetbeli ellátásoknak e három csoportja ne legyen egymás rovására megkurtítható úgy, ahogy 1999-ben történt. Szeretném a képviselőtársaimat emlékeztetni, hogy mivel a gyógyszerkasszát túlléptük - mert túl kellett lépni, különben a betegek nem jutottak volna hozzá úgy a gyógyszereikhez, ahogy végül is sikerült ezt megoldani -, ennek az volt az ára, hogy kevesebb pénzt lehetett fordítani a járó- és fekvőbeteg-ellátásokra.

Azt gondolom, a képviselőtársaim közül igen keveseket kell meggyőzni arról, hogy az intézmények működőképessége szempontjából mennyire fontos, hogy ezek a nagyon szűkösen kimért források maradéktalanul eljuthassanak az intézményekhez. Mégis azt gondolom, nem lehet szó nélkül hagyni, hogy bár a bizottsági vitában egyetlenegy érv sem szólt amellett, hogy miért lenne szabad megkurtítani a fekvőbeteg-ellátásra szánt pénzt - miért olyan evidens, hogy akkor kevesebb jut a fekvőbeteg-ellátásra; miért olyan evidens, hogy a fekvőbeteg-ellátás normáit úgy kell szűkíteni, hogy ki lehessen jönni a még kevesebb pénzből? -, mégsem sikerült támogatásra bírni a szakmai bizottságunkban ülő, szakmai szempontból kompetens képviselőtársainkat.

Tisztelt Országgyűlés! Többször fölvetik, hogy vajon miért kell az ellenzéki képviselőknek órákon át érvelniük az igazuk mellett, amikor teljesen világos, hogy kormánypárti képviselőtársaink vagy hallatlanná teszik az érveinket, vagy azt mondják, lehet, hogy igaz, de mi mégsem így fogunk szavazni. Azt gondolom, azért kell újra és újra felhívni a figyelmet az összes anomáliára, kockázatra, ami várható a 2000. évben, mert a felelősséget mégiscsak közösen viseljük, mert a felelősségből az ellenzéki képviselők is osztoznak, természetesen abban az arányban, ahogy részt vesznek e döntések meghozatalában. Ezért úgy gondolom, hogy semmilyen vita nem felesleges, és semmilyen érv, amelyik a jobbítást szolgáló indítványok mellett szól, nem értelmetlen.

(16.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Horváth Zsolt és Mánya Kristóf képviselőtársaim az ajánlás 20. pontjában a vita korábbi szakaszában már ismertetett két ingatlant hozták fel, és szeretnék kivenni a társadalombiztosítás értékesítésre szánt vagyonelemei közül. Bár szerettem volna, ha az előre jelentkezett felszólalók között kormánypárti képviselőtársaim ennek az indítványnak az indoklását megadják, és nem a mi ellenző érveinkre válaszolnak, megértem, hogy nagyon nehéz védeni ezt az indítványt. Az érvek között azonban van egy, amit feltétlenül hamisnak gondolok. Ez a hamis érv pedig az, hogy úgyis kiegyenlíti a költségvetés a társadalombiztosítás hiányát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az érv hamissága abban áll, hogy nem mindegy, hogy mennyi a deficit, amit ki lehet egyenlíteni, avagy mennyi a bevétel. Nem mindegy, hogy a kiadási többletet kell kiegyenlíteni, vagy a bevételi többlet eredendően alkalmat kínál egy szolgáltatás fedezetére! Ezért azt gondolom, nem történik más, mint két értékes vagyonelemet kivonnak abból a körből, amelynek ha az értékesítése befolyna ebbe a költségvetésbe, akkor kisebb lenne a hiány, de év közben lehetne kalkulálni ezekkel a forrásokkal, amikor a társadalombiztosításnak minden forintra és fillérre szüksége van.

Tisztelt Képviselőtársaim! A társadalombiztosítás költségvetése bizonyára egy nagyon konfliktusos költségvetés, a kockázatait még egy ilyen vitában is nehéz felvázolni. Azonban zárszóként ebben a vitaszakaszban szeretnék önöknek idézni a Magyar Tudományos Akadémia által kiadott, Losonczi Ágnes szerkesztette Utak és korlátok az egészségügyben című tanulmánykötetből: "Kevés dolog tudja úgy mozgásba hozni a közvéleményt, megindítani az embereket, mint ha a gyógyulást, gyógyítást külső hatalom, pénz korlátozza; ha fel kell lépni valakiért, akinek műtéthez vagy gyógyszerhez segítség kell; ha akciót kell indítani valamilyen gyógykezelésért. Kevés intézkedés tud olyan felháborodást kiváltani, mint ha pénzhiány miatt maradnak el műtétek, vagy ha életmentő gyógyszerekhez nem lehet hozzájutni külső-felső korlátozottság miatt. Különös társadalmi érzékenységet ébreszt fel, ha sérelmet szenved a humanitás." Ez megszívlelendő tanulság - szeretném, ha a kormánypárti képviselőtársaim is megszívlelnék ezeket a tanulságokat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Hozzászólásra következik Béki Gabriella képviselő asszony, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő asszony.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Részletes vitáról lévén szó, ahhoz a hat darab módosító indítványhoz szeretnék hozzászólni, amelyeket magam nyújtottam be ehhez a vitaszakaszhoz.

Az egyik téma a gyed finanszírozásának kérdése. Szám szerint négy módosító indítványom irányul erre a kérdésre: az ajánlás 1., 4., 37. és 49. pontjaiban található módosító indítványaimat szeretném megindokolni egy kicsit alaposabban és hosszabban, mint ahogy az általános vitában lehetőségem volt elvi szinten kifejteni az álláspontomat.

Tegnap a tisztelt Ház döntött arról, hogy visszahozza a gyed intézményét, következésképp ma már nem úgy merül fel a kérdés, ahogy sok órán keresztül vitatkoztunk erről a témáról a Házban, hogy kell-e, nem-e, jó-e, nem-e, hanem kizárólag úgy, hogy milyen pénzből finanszírozható ez az ellátási forma. Ezzel kapcsolatban nekem szent meggyőződésem, hogy ez társadalombiztosítási alapon finanszírozható, következésképpen ezek a módosító indítványok, amelyeket benyújtottam, arra irányulnak, hogy kiveszik a társadalombiztosítási költségvetés bevételi oldaláról ezeket az összegeket, ezt a bizonyos 36,3 milliárd forintot, míg ott hagyják a kiadási oldalon. Mondom ezt azért, mert ha egyszer jövedelemarányos az ellátás, és azok, akik többet, több járulékot fizetnek, nagyobb ellátást kapnak, akkor ennek a biztosítási logika alapján van lehetősége, következésképp a forrását is a társadalombiztosítási kasszán belül kell megtalálni.

Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy az előterjesztés a bevételi oldalon is szerepelteti ezt az összeget, vagyis egyszerűen áthozza, átemeli a költségvetésből, átcsorgatja a társadalombiztosítási költségvetésen. Ilyen módon, azt gondolom, logikátlanul jár el, ugyanis ha a költségvetésből akarja finanszírozni, akkor nincs értelme átcsorgatni a társadalombiztosítási költségvetésen. Nincs értelme feltüntetni az összeget az Egészségbiztosítási Alapban - mert hogyan kerül az a pénz ide? Nekem egyébként - és bővebben erről szeretnék szólni - azzal van vitám, hogy ez az ellátás költségvetésből, költségvetési forintokból finanszírozható-e. Én erre ugyanis egyértelműen nemmel válaszolok, és ezért szükséges indokolnom, hogy mit gondolok a költségvetés természetéről.

A költségvetés a legfontosabb kasszája minden nemzetgazdaságnak, jövedelemarányosan kerülnek be összegek - ugye, a személyi jövedelemadót jövedelemarányosan fizetik be az emberek. De a költségvetésnek az a lényege, hogy szolidaritáselvű, az a lényege, hogy a köz ügyeit, a közfeladatokat kell ezekből a differenciáltan becsordogáló pénzekből finanszírozni. Nem járható a költségvetésben az az út, tisztelt képviselőtársaim, hogy aki több pénzt beletett, az többet vegyen ki! Ennek a logikának a mentén a kormánypárti képviselőtársaim holnap előállhatnának azzal ötlettel, hogy aki több adót fizet, mondjuk, kapjon magasabb családi pótlékot. Az pedig, hogy differenciáljuk azokat az ellátásokat, amelyeket a legkülönbözőbb jogcímeken visszajuttatunk az állampolgárokhoz, alapvetően rendítené meg azt a szolidaritáselvű logikát, amire épül egy társadalom működőképessége.

De továbbmegyek: azt gondolom, hogy pont az ellenkező logikának kell megvalósulnia a költségvetésben. A szolidaritásból pontosan az következik, hogy nemhogy azok a rétegek nem kaphatnak többet vissza a befizetésükből, akik többel járultak hozzá a bevételi oldalon, hanem ellenkezőleg: azokra a rétegekre kell inkább gondolnia a költségvetésnek, akik önellátásra kevéssé képesek.

A költségvetés így működik. Ezért állítom, hogy nem a költségvetésből kell finanszírozni egy olyan ellátást, mint a gyed, ami tehát biztosítási viszonyhoz, munkaviszonyhoz kötött ellátás, és jövedelemarányosan magasabb összeg jár annak, aki magasabb keresettel rendelkezik.

Természetesen a költségvetés finanszírozza - amióta a profiltisztítás megtörtént, a kilencvenes évek eleje óta - a családi pótlékot, a gyest, ami fix összegű, vagyis minden anyának ugyanaz a nagyságrend jár.

 

(16.30)

Következésképp azt gondolom, akkor járna el logikusan a kormány, ha elismerné, hogy ha már meg akarja valósítani ezt a differenciált összegű anyasági támogatást, akkor annak a forrását igenis a társadalombiztosítás keretein belül kell megtalálni; pont úgy, ahogy a társadalombiztosítás keretein belül, az Egészségbiztosítási Alapban szerepel az a tétel, hogy: táppénz, táppénz-hozzájárulás, hiszen itt magasabb járulékbefizetések, magasabb jövedelmek alapján magasabb ellátási formát vehetnek igénybe azok, akik erre jogosultak. Még egyszer mondom: ezek az indítványok - szám szerint az 1. és a 4. - a főösszegek módosítására irányulnak, mert természetes, hogy ha a társadalombiztosítás lenne a forrása ennek a 36 milliárdnak, akkor bizony szembe kellene nézni azzal a következménnyel, hogy az Egészségbiztosítási Alapban nem 41 milliárd forint a keletkező hiány, hanem 77 milliárd forint, egészen pontosan 77,7 milliárd forint. És akkor fel lehetne tenni a kérdést, hogy van-e forrás ennek a hiánynak a finanszírozására, hogy kell-e ilyen jellegű és ilyen nagyságrendű hiányt keletkeztetni az egészségbiztosításban. A 37. és a 49. szám alatti pontban pedig az 1. és a 3. mellékletben javítottam ki ezeket az összegeket, annak megfelelően, ahogy véleményem, álláspontom szerint logikus lenne.

Tartok tőle, hogy a kormánytöbbség nem fogja elfogadni az álláspontomat, mint ahogy a bizottsági ülésen sem támogatta ezt a megoldást a kormányoldal. Fenntartom azonban, hogy ez elvi síkon így lenne logikus, fenntartom, hogy a szolidaritás felrúgása irányába tett egy jelentős lépést a kormány akkor, amikor költségvetési forintokat differenciál a magasabb jövedelműek javára.

A következő módosító indítványom, amit nagyon röviden szeretnék még indokolni, a 12. ajánlási pontban található, ebben a gyógyszerkasszáról van szó. Előttem képviselőtársaim közül már többen érintették ezt a kérdést. Az én javaslatom arra irányul, hogy maradjon el a 6. § (4) bekezdése, az a bekezdés, amely ennek az amúgy is nagyon alultervezett, szűkre szabott gyógyszerkasszának a további megkurtítására irányul. Többször elmondtuk már, hogy miért tarthatatlan ez az előirányzat - 135 milliárdot irányoz elő a társadalombiztosítás költségvetése gyógyszerre -, miközben a '99-ben várható teljesítés más 141 milliárdra van prognosztizálva. És szeretném még egyszer hozzátenni, amiről az általános vitában már bőven esett szó, hogy nem azonos nagyságrendű, méretű éveket hasonlítunk össze, hiszen a '99-es évből egy hónapot éppen a közelmúltban a '98-as zárszámadás keretében lecsippentett a kormány, vagyis '98-ban 13 havi gyógyszerfogyasztás, gyógyszerfelhasználás költségét számolta el zárszámadás formájában, a '99-ben prognosztizált 141 milliárd tehát 11 hónapra vonatkozó teljesítés, és ehhez képest 135 milliárd a vélhetőleg 12 hónapból álló 2000. év beütemezett terve. (Közbeszólásra:) Igen, 2000 vélhetőleg 12 hónapból fog állni. Következésképp az a hiány, ami itt keletkezik, még több, mint amit a két szám egyszerű összehasonlításából prognosztizálni lehet.

Ilyen körülmények között különösen tarthatatlannak gondoljuk, hogy a gyógyszerfelírási szokások megváltoztatásának ösztönzése céljából egy bizonyos keretet még pont ebből a rettentő szűkre méretezett kasszából akar lecsippenteni a tervezet. Következésképpen azt gondolom, nagyon nagy szükség lenne arra, hogy a kormányoldal átgondolja ezt a bekezdést, és úgy döntsön, hogy elhagyja. Ennek egyébként az elhangzottakon túl más magyarázata is van, többek között az is, hogy szakmailag egyáltalán nincs előkészítve ez a gondolatmenet, hogy szakmailag nem lehet tudni, hogyan sül el a háziorvosok anyagi ösztönzése abba az irányba, hogy racionalizálják a gyógyszerfelírási szokásokat. Azt gondolom, szükség lenne ilyen racionalizálásra, múlhatatlanul nagy szükség lenne rá, de ezt szakmai szempontból sokkal jobban elő kellene készíteni, ez az egyik állításom, a másik állításom pedig az, hogy nem a gyógyszerkasszából kellene megtalálni hozzá a forrásokat.

Végül szeretném még szóba hozni az ajánlás 23. pontjában található módosító indítványomat, amely ugyancsak az egyik tervezett paragrafus elhagyására irányul, mégpedig a 16. §-éra, amelyben a tervezet az APEH-dolgozók személyi juttatásaihoz teremt forrást a társadalombiztosítási kasszából. Egészen pontosan több mint 2 milliárd forintról, tehát nem egy csekély összegről van szó. A kormány az Egészségbiztosítási Alapból venne el az APEH-dolgozók jutalmazására 939,8 milliárdot, a nyugdíjalapból pedig 1294 milliárdot... (Dr. Gidai Erzsébet közbeszólására:) Nem, ez milliárd, sajnos, egy egész milliárd... - 2 milliárd forintról van szó. (Dr. Gidai Erzsébet: Csak 1200 milliárdról volt szó! - Közbeszólások.) Bocsánat, igazatok van, 900 millióról és 1200 millióról van szó. Teljesen világos, hogy a mögöttes hivatkozási alap az, hogy a társadalombiztosítási járulék beszedése átkerült az APEH-hez, és az a mögöttes szándék, hogy akkor a behajtás finanszírozását, jutalmazását fedezze a társadalombiztosítási kassza, csakhogy a (2) bekezdésből az is kiderül, hogy ha november végéig 89 százalékos mértékű a behajtás, akkor ennek a jutalmazásra szánt 2 milliárdnak már a teljes egészét, 100 százalékát át kell irányítani az APEH-hez. Azt gondolom, hogy ha valamilyen tervezett bevétel befolyik, egyszerűen teljesül, amit előirányoznak, az a normális teljesülés, következésképp a jutalmazást valahol e felett kellene meghatározni, és vélhetőleg nem ekkora nagyságrendben. Következésképp én ennek az egész paragrafusnak az elhagyására tettem javaslatot.

Még egyszer mondom: a módosító indítványaim közül a vita e szakaszát ez a néhány érintette, azt gondolom, hogy tárgyszerűen érveltem mellettük. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Hozzászólásra következik Csáky András képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából; őt követi majd Kökény Mihály képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

(16.40)

 

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az Egészségbiztosítási Alap költségvetésének a tárgyalása során a legtöbb vitát a gyógyszerkassza helyzete váltja ki. Már az általános vitában is annak a véleményemnek adtam hangot - dacára annak, hogy a Magyar Demokrata Fórum sem ért egyet a kassza lezárásával -, hogy az egészségügyet, de különösen a gyógyszertámogatás ügyét lehetőleg ne politikai, hanem szakmai szempontok alapján közelítsük meg.

Ugyanis teljesen mindegy, hogy milyen kormányzat van, ezzel a problémával lényegében a rendszerváltozás óta mindegyik egészségügyi kormányzat szembesült; nem volt olyan év, hogy a kassza túl ne teljesült volna.

Ha megnézzük az adatokat, ez a növekedés igen dinamikus volt a rendszerváltozás óta. '92-ben a gyógyszertámogatás nagysága még 39 milliárd forint volt, '94-ben 64 milliárd, '96-ban már 82 milliárd forint - az idei várható teljesítés 141 milliárd forint.

Ugyanilyen dinamikus növekedést mutat a kórházak gyógyszerfelhasználása. Erről nem szoktunk beszélni, hisz a fekvőbeteg-gyógyintézetek semmiféle támogatást nem kapnak, teljes áron vásárolják a gyógyszereket. De azért úgy gondolom, hogy az államnak és a törvényhozónak pont ezért erre is figyelnie kell, hiszen az a fekvőbetegkassza arányait rontja, ha a gyógyszerárak elszaladnak. Tehát ott is egy igen dinamikus növekedés észlelhető. Egy kórházi ágyra '92-ben még 142 ezer 923 forint jutott, a múlt évben pedig már 358 ezer 275 forintot költött az egészségügy minden kórházi ágyra, már gyógyszer szempontjából. Összességében azonban ott a növekedés nem olyan drasztikus, hisz az elmúlt időszakban egy elég jelentős ágyszámcsökkenés is bekövetkezett a fekvőbeteg-intézetek esetében, ami mindenféleképpen struktúraváltást jelent a fekvőbeteg-ellátáson belül, és pozitívumként kell értékelni, hisz a hatékonyabb működés irányába mutat.

Ha ezzel összehasonlítjuk az elmúlt évi egészségügyi statisztikai adatokat területi bontásban például, és mondjuk, az egységnyi gyógyszerfogyasztást próbáljuk a halálozási adatokkal szinkronba hozni, bizonyos esetekben úgy tűnik, hogy minél többet költünk gyógyszerre, annál többen halnak meg, annál rosszabbak a morbiditási-mortalitási adatok. Tudom, hogy ez tudománytalan összehasonlítás, de azért érdekes megnézni azt, hogy a potenciálisan elvesztett életévek száma meghatározott betegcsoportokban például a környező országokhoz viszonyítva hogyan alakul akkor, amikor a környező országokhoz képest a magyar nemzeti összterméken belül a legnagyobb gyógyszerráfordítás Magyarországon történik, és ez még a volt, úgynevezett szocialista országokkal összehasonlítva is magas.

Ha ennek fényében nézzük meg ezeket a potenciálisan elvesztett életéveket, akkor azt látjuk - és ez az OECD-nek a '97-es jelentése -, hogy a keringési betegségek esetében 4293 év, és ezt hasonlítsuk össze a Cseh Köztársaság hasonló adatával, és ezt százezer lakosra vetítve - tehát összehasonlítható dologról van szó - a cseheknél ez 2928 év, a tüdőráknál 1024 a 818-cal; a májcirózisnál közismert, hogy óriási különbségek vannak, 1759 a 402-höz.

Pedig hatalmas összeg ez a gyógyszerkassza! Az az igazság, hogy a közvélemény túlnyomó többsége nincs tisztában azzal, hogy ez a 141 milliárd mekkora összeg. Én ceglédi képviselő vagyok a ceglédi térségből, Cegléd - egy 38 ezres lakosú város kilenc oktatási intézménnyel és több mint 800 ággyal bíró kórházzal - együttvéve 18 évig tudna ebből az összegből megélni a mai szinten. Tehát így lehet érzékeltetni, hogy milyen nagy összegről van szó.

Szó volt arról, hogy itt a nemzeti össztermék 2,6 százalékát költjük végeredményben gyógyszerre, illetve gyógyszertámogatásra; ugyanez az érték Dánia esetében 0,7, Franciaország esetében 1,6, a Cseh Köztársaság esetében 1,6 és Szlovákia esetében 1,7 - hogy ne csak a nyugati országokat nézzük, hanem a volt szocialista országokat is.

Ha az egészségügyi kiadások arányában nézzük ezt az összeget, akkor több mint 25 százalék az egészségügyi kiadásoknak a gyógyszerkiadásokra megy, szemben az Európai Gazdasági Közösség országaival, amelyek esetében ez az összeg a felét sem éri el. Tehát valami nem stimmel; nem abból a szempontból, hogy most a gyógyszerre szánt összeg elég vagy nem elég, mert borítékolható, hogy nem lesz elég az a 135 milliárd - ebben teljesen egyetértünk. S aki szakmai alapon nézi ebben a Házban, annak ezt igenis tudomásul kell vennie, hogy az bizony nem lesz elég.

De abban is egyet kell értenünk, hogy ennek a növekedésnek az ütemét meg kell vizsgálni, mi az oka ennek a növekedésnek, és hogy valóban az a támogatási szisztéma szakmai alapon megfelel-e a céloknak, mint ami most érvényesül. Hisz nemzetközi összehasonlításban, ez is olyan elterjedt, a mindenkori kormányzat által szívesen hangoztatott tétel, hogy túl sok gyógyszert fogyaszt a lakosság - nem igaz. Nemzetközi összehasonlításban nem fogyasztunk túl sok gyógyszert.

Mindezek fényében kérdés, hogy indokolt-e ennyit költeni, hisz a feszültségeket ez okozza. A kilencvenes évek elején, a rendszerváltozást követően a gyógyszerpiacon is liberalizáció következett be, több mint háromszorosára növekedtek a gyógyszerkészítmények az országban, azonban érdekes módon az új innovatív készítmények, az originális készítmények száma ezen belül 3, maximum 5 százalékkal növekedett csak. Ez azért érdekes - és nem a szakmában dolgozók részére mondom -, mert az originális készítmények olyan hatóanyagot tartalmaznak, amelyeknek az árában benne van a kutatás, a fejlesztés és mindezeknek a költsége, tehát bizony ezek nagy költséggel bíró készítmények. Tehát több mint háromszorosára növekedett az új készítmények száma, ezen belül ezek az átmenetileg drágább készítmények ára csak 3-5 százalék, mert a generikus készítmények esetében a hatóanyag tekintetében ezek a költségek már nem jelentkeznek, nem lenne szabad, hogy jelentkezzenek.

Magyarországon azonban, ha megnézzük a generikus és az originális készítmények árkülönbözetét, nem lehet észlelni azt, hogy e között olyan nagy különbség van. Valószínűleg itt is komoly gondok vannak a gyógyszerárképzés tekintetében, és kérdés az, hogy az államnak van-e eszköze arra, hogy a gyógyszerárképzésbe beleszóljon. Az én tudomásom szerint, miután ezek multi cégek vagy külföldi cégek, nyilvánvalóan egy külföldi állam az ár képzésébe nem tud beleavatkozni, amit, hát sajnálatos, de tudomásul kell vennünk, tehát valamilyen egyéb módon kell gátat szabni annak, hogy a gyószerár-növekedés ilyen mértékű legyen.

A kormányzat úgy véli, hogy ennek az első lépcsője az úgynevezett zárt kassza lehet, ami nem szokatlan Európában. Szóval nem egy olyan dologról van szó, amit most mint a spanyol viaszt kitaláltak; Spanyolországban és Olaszországban is zárt kassza van, és úgynevezett előirányzott kassza van - ez kvázi majdnem ugyanazt jelenti - Dániában és Belgiumban, mert úgy gondolják, hogy talán más tárgyalási alapja van akkor a gyógyszergyártókkal, -szállítókkal, hogyha eleve egy adott játszótéren belül beszélnek csak.

Én úgy gondolom, hogy szakmailag mindannyian egyet kell hogy értsünk abban, hogy az egész gyógyszerelési szokásokat felül kell vizsgálni. Abban valóban lehet vita - és azért van igazság -, hogy mi az az ütem, amit itt a változtatások esetében megvalósítunk. De hát az az igazság, hogy Magyarországon mindig-mindig halogatunk, halogatunk, halogatunk dolgokat, és amikor már a fejünkre szakad a ház, akkor kezdünk el lépéseket tenni. A két oldalnak kormányzati szinten, úgy gondolom, ezzel kapcsolatban egymás szemére vetni való nincsen.

 

(16.50)

Mindenképpen támogatandó törekvés - és kérjük az ellenzéktől is, hogy támogassa -, hogy a gyógyszer-támogatási rendszert át kell alakítani. Igenis csak bizonyítottan hatásos, maximális egészségnyereséget elérő gyógyszerkészítmények kapjanak támogatást! Támogatandó az a törekvés, hogy a költséghatékonyság a gyógyszerek esetében is előtérbe kerüljön. Támogatandó az a törekvés, hogy a nemzetközi összehasonlítást tekintve talán ne Magyarországon legyen ezeknek a gyógyszerkészítményeknek az ára a legmagasabb. Támogatandó az is, és ezzel adós talán a legjobban a kormányzat, hogy a felvilágosítás megfeleljen a betegek valódi elvárásainak is.

Nézzünk meg egy példát a gyógyszerhatóanyag tekintetében! Például az antibiotikum-fogyasztás Magyarországon az összes gyógyszerfogyasztás 12-18 százalékát teszi ki. Kérdés, hogy milyen csoportokat vonunk be, mind a kórházi, mind a járóbeteg-ellátásban a gyógyszerköltségek jelentős százalékát adják az antibiotikumok. A csoport vegyületeinek száma hihetetlen módon nő. Ezek között, tény és való, van új, nagy terápiás értékű és drága gyógyszer is. A magyar antibiotikum-fogyasztási adatok meghaladják a nemzetközi átlagot, ennek következtében kell szembesülnünk az egészségügyben azzal, hogy bizony a rezisztencia, tehát ezeknek az antibiotikum-termékeknek a hatékonysága napról napra csökken, hisz ezzel szemben ellenálló törzsek alakulnak ki. Tehát ez is indokolja például, hogy racionális felhasználás történjen az antibiotikumok esetében.

Korábban voltak szakmai ajánlások, de ezeknek az ellenőrzése teljesen elégtelen, illetve minimális volt. Gyakori a tudományos alapokkal ellentétes gyógyszerírási gyakorlat, tehát az olyan kezeléseknek az alkalmazása, amelyek hatástalanok. Az Evidence Base Medicine szabályai és az ezek alapján elvégzett vizsgálatok szerint teljesen értelmetlen vírusfertőzésekben például a szövődmények megelőzési kísérlete, ez egy bevett szokás, ugyanakkor semmiféle hatása nincs. Ezeknek a készítményeknek a támogatása egységesen 70 százalék, tehát viszonylag magas, ami a terápiás értékükkel arányban is áll.

A kérdés inkább a relatív költséghatékonyságot vizsgálva érdekes. Ez azonban függ a javallattól, illetve az adott kórokozótól és a kórokozócsoporttól. Nagyon gyakori például az antibiotikumok esetében a megadott indikáción kívüli alkalmazás, sőt mindannyian tudunk példákat mondani arra, hogy bizony a humán gyógyszerek állatgyógyászati használatra is kerülnek, nem a tb-kártya tulajdonosának, a gazdinak írnak fel gyógyszert. És számos gyógyszerhatástani csoport esetében le lehetne vezetni ezeket a problémákat, amelyeknek a nagy része végeredményben kényelmi dolgokból adódik.

Kényelmes az egészségügyi kormány akkor, amikor nem törekszik minél hamarabb terápiás protokollok kidolgoztatására. A terápiás protokollok alapján költségprotokollokat is be lehetne vezetni, és ez lehetne az alapja a hatásos ellenőrzésnek. Nem félek attól, hogy a gyógyszerkasszán belül ez az úgynevezett ösztönző rendszer, amelyből - való igaz - papíron még olyan sokat nem láttunk, csak újságpapíron, mert nyilatkozatok formájában tudunk arról, hogy a megtakarítás 30 százalékát forgathatja vissza az alapellátásban lévő kolléga a rendelőjének a felszerelésére... Tehát nem a zsebébe! Ez egy óriási különbség, úgy gondolom, fontos ennek a hangsúlyozása, nem az egyéni ösztönzés jelentkezik ebben az esetben, hanem a rendelő korszerűsítése. Az elképzelések szerint praxisonként lenne elméletileg meghatározva egy gyógyszerkeret, nyilván a praxis nagysága, nem kór szerinti összetétel alapján... - és ezen belül. De ez nem jelentheti azt, mint ahogy eddig sem jelentette az elmúlt kilenc évben, jóllehet mindig túllépték a gyógyszerkeretet, hogy Magyarországon beteg azért ne kapjon a betegsége esetén gyógyszert, mert - mit tudom én - a mindenkori költségvetés alacsonyabban vagy alacsonyan határozta meg ezeket a kereteket.

Úgyhogy biztos vagyok benne, hogy kevés lesz a 141 milliárd. Ez várható, még ha azok a kedvező hatások folytatódnak is, amelyek a bizottsági meghallgatás során a kormányzati képviselők részéről elhangzottak, de ezt az élet is visszaigazolja azért, tehát gyógyszerész berkekből is hallható, hogy a támogatás változtatásának a kedvező hatása megvan. Ha ez még folytatódik is és fokozottabb lesz, akkor is nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy elég lesz. Én azt mondom, adja az isten, hogy maradjunk a meghatározott kasszán belül, mindannyian jobban járunk ezzel, ha meg tudjuk fékezni ezeket a kiadásokat, különösképpen akkor, ha nem az egészségügyi ellátás és nem a betegek rovására, hanem a gyógyszerár-növekedés rovására tudjuk tartani a kassza nagyságát.

Kérem az ellenzéki képviselőket, hogy támogassuk a kormányzatot ezekben a törekvésekben. Nem tudjuk, hisz a szerencse forgandó, de mi bízunk benne, hogy hosszú ideig nem lesz változás kormányzati szempontból, mindenesetre ez az a kérdés, amely, függetlenül attól, hogy ki van kormányon, mindenkinek nagyon-nagyon súlyos problémákat okoz.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MDF és a MIÉP padsoraiból.)

(A jegyzői széket Mádai Péter és Vidoven Árpád foglalja el.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Vojnik Mária képviselő asszony, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő asszony.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Csáky András képviselőtársam hozzászólása elején rövid párhuzamot vont, és összevetést készített: a gyógyszerkassza drasztikus növekedése, és ezzel szembeállítva a halandósági mutatók katasztrofális volta, illetve a népegészségügyi állapot. Ha a téma megengedne ebben a Házban némi humort, akkor az a látszat is keletkezhetett, hogy minél több orvosságot fogyasztunk, annál halandóbbak leszünk, de természetesen nem erről van szó.

Amiért szót kértem ebben a két percben: ennek apropóján szeretném felhívni a kormánypárti képviselőtársaim figyelmét is azokra a megállapításokra, amelyek mellett nem mehetünk el szótlanul. A halandóság, az elvesztett életévek, a megbetegedések szoros összefüggést mutatnak az emberek társadalmi helyzetével, a szociológiai helyzettel, a lényeges jövedelmi különbségekkel, a kulturális javakhoz való egyenlőtlen hozzáféréssel; amit Józan Péter a halál előtti egyenlőtlenségnek hív, és azt mondja, hogy akiknek a társadalmi javakból több jut, magasabb az iskolázottságuk, civilizált környezetben élnek, jobbak a lakáskörülményeik, azok hosszabb életre számíthatnak, akiknek mindenből a rosszabb jut, azok lesznek betegebbek, és ők lesznek a halandóbbak. Ezért azt gondolom, akkor költhetünk kevesebbet gyógyszerre, ha ezek, amikről beszéltünk, már érdemben vagy legalábbis közel érdemben megoldást találnak a társadalom elmaradott rétegei számára. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Hegedűs Mihály képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Sok mindenben egyetértek Csáky képviselőtársammal. Végül is én is ehhez a gondolathoz csatlakoznék, a gyógyszerfogyasztás, a megbetegedés és a halálozási statisztikák közötti egyenes összefüggéshez. Ez sajnos így van, de itt az okot, azt hiszem, nem az egészségügyben kell keresni. Tudomásul kell venni, hogy Magyarország népessége Európa egyik legbetegebb népessége, és a legnagyobb, leggyakrabban előforduló megbetegedésekhez, a magas halálozásokhoz egyértelműen magas gyógyszerfogyasztási arány tartozik.

(17.00)

De tudomásul kell venni azt, hogy az egészség nem az egészségügy keretein belül keletkezik, és nem az egészségügy felelős a magas halálozási arányért, a magas megbetegedési arányért - és itt Vojnik Máriához csatlakoznék -, itt egyértelműen a társadalmi környezet az, ami felelős ezért.

Ha megnézzük, még egy percben, ha összehasonlítást teszünk Ausztria halandóságával, várható élettartamával, körülbelül 1965-ig együtt haladt a magyar és az osztrák népegészségügy helyzete és lehetőségei, '65 után Ausztriában emelkedtek, javultak az esélyek, Magyarországon romlottak. Meg kell nézni, mi az, ami emögött van. A több évtizedes úgynevezett szabad piacgazdaság, amely jó körülményeket biztosított az embereknek. Mi az, ami Magyarországon történt? Az úgynevezett szocializmus négy évtizede, ami ide vezetett.

Ahhoz, hogy javítani lehessen az egészségügy helyzetén, szükséges a kormány családsegítő politikája... (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm még egyszer.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Csáky András képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Hegedűs képviselő úr valamiben valószínűleg félreértett. Én nem az egészségügyet okolom a katasztrófák miatt. Azzal kezdtem, hogy nagyon sok ország ezen a világon boldog lenne, hogyha ennyi pénzből ilyen színvonalon tudna egészségügyet biztosítani a polgárai részére, és ez kizárólag az egészségügyben dolgozóknak köszönhető.

Itt, azt hiszem, a szemlélettel is komoly, alapvető gondok vannak, mint az élet egyéb területén. Ami ingyenes volt, az tulajdonképpen semmit nem ért, és a rendszerváltozáshoz érve semmilyen módon nem tudjuk tudatilag elfogadtatni azt, hogy igenis, az egészség érték, és ezért mindenkinek saját magának is kell valamit tennie.

Az alapvető probléma a demográfiai probléma. Egy elöregedett nemzet egészségügyi ellátására ez a pénz nem elegendő. És azzal a szemlélettel sem tudunk egyetérteni, hogy egy ilyen költségvetéssel rendelkező egészségügy esetében úgynevezett reformtól vagy átalakítástól várnak bárminemű megtakarítást, mert a minimálisból még megtakarítani nagyon nem lehet.

Azonban az jó lenne, ha, mondjuk, a kormányzat - és ezt kénytelen vagyok kritikaként megfogalmazni - tudomásul venné, hogy forrásbővítés nélkül egyszerűen semmiféle átalakítást nem lehet csinálni. Ez nagyon komoly veszélyeket hord magában. Azt nagyon sajnálom, hogy azokat az adóhoz benyújtott javaslatainkat - és itt Vojnik képviselő asszonyhoz csatlakoznék, aki végeredményben a szolidaritás elvét említette -, hogy az ötmillió... (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen. A következőnél folytatom.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Bánki Erik képviselő úr kért kétperces hozzászólásra lehetőséget. Öné a szó, képviselő úr.

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Hegedűs Mihály képviselőtársam említett egy nagyon fontos kérdést, ez pedig a magyar társadalom gyógyszerfogyasztási szokásainak a kérdése.

Sajnos, az az érzésem - és ezt nagyon sok helyről nagyon sok szakember is megerősítette -, hogy csak a gyógyszerkassza emelésével nem tudjuk elérni azt a várt hatást, amely a társadalom szokásait megváltoztatná. Sajnos, évek óta probléma, évek óta küzdünk azzal, hogy a magyar társadalom gyógyszerfogyasztási szokásai mindenféle trendtől eltérnek, és sajnos, Európában kiemelkedő helyen vagyunk az egy főre jutó gyógyszerfogyasztás tekintetében.

Azt gondolom, hogy egy nagyon hosszú és alapos előkészítéssel a társadalom - és ezt elsősorban nyilván az ifjúkorban kell elkezdeni - szokásait kell megváltoztatnunk, és azt a tudatot, ami bárminemű probléma esetén nem azonnal a legerősebb gyógyszerekhez nyúlást jelenti - ahogy Vojnik Mária képviselőtársam is említette -, az antibiotikumok túlzott arányú felhasználását, és ezeknek a hosszú távú negatív hatását.

Egy újfajta szemléletet kell bevezetnünk a társadalomba, ez nyilvánvalóan időt vesz igénybe. Tehát nem megoldás az, hogy évről évre egyre több gyógyszert fogyasztanak a magyar polgárok, hanem egy más trendet, egy más eszközökhöz való nyúlást is meg kell kísérelnünk, ami ebben a folyamatban költségtakarékosabb lehetőségeket eredményez. Nem tudjuk kikerülni a prevenció fontosságát, és annak a valamilyen módon történő költségvetési finanszírozását, ami - majd később szólok erről - esetleg a gyógyfürdő-szolgáltatások tekintetében is igénybevehető.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hegedűs Mihály képviselő úrnak adom meg ismételten a lehetőséget kétperces hozzászólásra. Öné a szó, képviselő úr.

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót. Csáky képviselőtársam hozzászólásához szeretnék annyit szólni, hogy nem értettem félre semmit, száz százalékban egyetértek az ő gondolataival.

Én azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy gondolatot ébresztett bennem az ő hozzászólása, azt a gondolatot, hogy a mi egészségünk nem az egészségügyben vész el. Nem azért nagy a megbetegedés és a halálozás Magyarországon, mert az egészségügy rosszul működik. Azért, mert egy társadalom a negyvenéves rossz irányba való fejlődését még nem tudta kijavítani. Vannak rossz gyógyszerfogyasztási szokások, de ezek sem felelősek a magyar népegészségügy betegségéért. A magyar népegészségügy betegségéért a negyvenéves szocialista szokásrend a felelős, az emberek túlhajszoltsága, a környezetben való örökös stressz. Itt a társadalomnak kell megváltozni.

A társadalomnak kell megváltozni, mivel az egészségért, az egészség romlásáért körülbelül 85-90 százalékban a társadalom a felelős. Ott vész el a magyar ember egészsége! Tehát sokkal nagyobb áldozatokat kell hozni a kormánynak, az egész országnak azért, hogy ez a katasztrofális népegészségügyi helyzet megváltozzon. A körülményeket kell változtatni!

Elkezdtem mondani: a kormány megtette az első lépéseket, a családok állapotának a javítását. Itt kezdődik a társadalmi környezet javítása! Nem elégséges az ellátórendszerek javítására adott pénz, addig nem lehet javulást várni, míg olyan reformokat nem hajtunk végre, amelyek pénzt igényelnek. De a szemléletet kell megváltoztatni! Nem a tűzoltást (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kell segíteni, hanem a tűz megelőzését! (Dr. Csáky András és dr. Mánya Kristóf tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky András képviselő úr kért ismételten kétperces hozzászólásra lehetőséget. Öné a szó, képviselő úr.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Csak Bánki Erik képviselőtársam hozzászólására szeretnék reagálni. Az antibiotikumokról én beszéltem, de nem ez a gond. Abszolút nem felel meg a valóságnak az, hogy az egy főre jutó magyar gyógyszerfogyasztás - legalábbis ezt nemzetközi vizsgálatok is alátámasztják - magasabb lenne, mint az egyéb nyugati országokban.

Visszatérve a Vojnik képviselő asszony által mondottakra, aki a társadalmi különbségek nagyságára hivatkozott: való igaz, egy szociális piacgazdaságot építő országban erre figyelni kell, és ez az egészségügyön, a nyugellátáson belüli bismarcki elveknek a megvalósítását kell hogy maga után vonja, nyilvánvalóan a jelen korra adaptálva.

Ezért sajnálom azt, sajnáljuk azt, hogy azt az adómódosítási javaslatunkat, ami az ötmillió forint feletti jövedelmeknél egy ötvenszázalékos szja-sáv beiktatásával az aránytalanságokat próbálta volna korrigálni, és ezzel a szolidaritási elvvel, amiről beszélünk, megegyezett volna, nemcsak kormánypárti oldalról, hanem ellenzéki oldalról is elutasítást találtunk, sőt, az egészségügyi bizottságban az a csúfság esett meg velem, hogy egymagam, saját magam szavaztam csak rá, holott például ez forrás lehetett volna bizonyos kasszák esetében az egészségügy költségvetésén belül.

Köszönöm szépen.

(17.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Béki Gabriella képviselő asszony kért ugyancsak kétperces hozzászólása lehetőséget. Képviselő asszony!

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök asszony, köszönöm a szót. Én tulajdonképpen egy kérdést szeretnék feltenni az ajánlás 11. pontjában szereplő Csáky András-indítvánnyal kapcsolatban. Erről az indítványról a bizottságban is nagy vita bontakozott ki. Megmondom őszintén, szeretném tisztán látni, hogy mi is a képviselőtársam álláspontja.

Itt arról van szó, hogy a 2. cím 3. alcím 1. előirányzat-csoporton, vagyis a gyógyító-megelőző ellátások előirányzaton belül a kiemelt előirányzatok között az egészségügyi miniszter és a pénzügyminiszter egyetértésével átcsoportosíthatnak. Csáky András képviselőtársam arra tett javaslatot, hogy ne csak az 1. előirányzat-csoport, hanem az 1-6. csoportban - tehát jó sok előirányzat-csoportban, nem valamennyiben, mert több van, de a legfontosabb előirányzat-csoportban - lehetőség legyen az egészségügyi miniszter és a pénzügyminiszter megállapodása alapján átcsoportosítani. Vagyis a háziorvosi ügyeleti ellátáson túl a védőnői szolgálat, fogászati ellátás, gondozóintézeti gondozás, betegszállítás, járóbeteg-szállítás, mind gyakorlatilag a miniszterek belátása szerint babrálható előirányzat-nagyságrend lenne.

Azért teszem fel a kérdést, mert nem először találom magam szemben azzal, hogy amikor Csáky András képviselőtársam kritikát fogalmaz meg, akkor találkozik a gondolatunk az ellenzéki oldalon, amikor pedig javaslatot fogalmaz meg, mintha százszázalékosan az ellenkező irányba kívánná befolyásolni a dolgokat. Következésképpen nem tudom mire vélni ezeket a módosító indítványokat.

Köszönöm. (Taps az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky András képviselő úr kért ismételten kétperces hozzászólásra lehetőséget. Öné a szó, képviselő úr. Tájékoztatom, hogy a képviselőcsoportjának a másik két vitaszakaszt is figyelembe véve mindösszesen 4 perc 30 másodperc áll rendelkezésre.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Úgy látszik, hogy ez felfogásbeli különbség, mert Béki Gabriella azt mondja, hogy az egészségügyi miniszter a pénzügyminiszterrel összefogva babrálgat itt a költségvetésben. Feltételezem azt, hogy ha egy szélesebb mozgásteret ad az egészségügyi kormányzatnak a különböző kasszák között, ha megtakarítás mutatkozik vagy látszik az egyik csoportnál - aminek kicsi a valószínűsége, ebben egyetértünk -, akkor át tudjon csoportosítani, és ne csak az eredetileg benyújtott törvényjavaslat szerint, hanem szélesebb sávon.

Bízva abban, hogy egyszer már nemcsak terápiás protokollok, hanem például diagnosztikus protokollok is napvilágot látnak, és ennek megfelelően az OEP az ellenőrzéseket végzi, igenis el tudom képzelni, hogy ha egy CT-n, MRI-on - vagy például a művesekezelések kérdésköre is egy igen érdekes dolog, az is érdekes, hogy erről senki nem beszél, hiszen ott egy viszonylag jelentős növelés van -, ha tehát valamelyik tételen megtakarítás van, akkor azt át lehessen rakni egy másik tételre, viszonylag szabadabban annál, mint amire a törvényjavaslat felhatalmazást lát.

Jóhiszeműen állok a saját kormányommal szemben, hogy ezzel élni, és nem visszaélni fog. Béki Gabriella, mint ellenzéki képviselő, természetesen ezt nem hiszi el a kormányzatnak, ez a mindenkori ellenzék joga. Úgy gondolom azonban, hogy az elmondottak, illetve a benyújtott törvénymódosítások között én legalábbis nem vélek ellentétet felfedezni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mielőtt megadnám a szót Kökény Mihály képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, tájékoztatom önöket, hogy - természetesen még nem végére érve az első vitaszakasznak - a Fidesz képviselőcsoportja 10 percet átadott a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának, így 55 perc 53 másodperce van a Fidesz képviselőcsoportjának, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának 41 perc 22 másodperce, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának 38 perce, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának 15 perc 44 másodperce, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának az átadott 10 perccel 12 perc 30 másodperce és a MIÉP képviselőcsoportjának 16 perce van.

Tovább folytatjuk az első vitaszakasz tárgyalását. Hozzászólásra következik Kökény Mihály képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi Bánki Erik képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is sajnálom, hogy az egészségügy gyógyítókasszájába nem kerül több pénz, és ha Csáky András képviselő úrék a forrásoldalt nem a személyi jövedelemadó törvény módosításánál találták volna meg, hanem mondjuk, az élvezeti cikkek fogyasztási adójából csoportosítottak volna át, akkor lehet, hogy egyeztek volna a nézeteink.

Egy általános mondatot hadd mondjak, mielőtt néhány ajánlási pontra térek. Úgy tűnik, és valóban így is van, hogy a szocialista képviselőcsoport viszonylag szerény, nem radikális javaslatokat tett a 2000. évi társadalombiztosítási költségvetési törvénytervezethez. Ezt azért tette, azért nem nyújtottunk be itt is egy alternatív költségvetési javaslatot, mert úgy ítéltük meg - erről az általános vitában is beszéltünk, ezt most csak felelevenítem -, hogy ez a törvényjavaslat tulajdonképpen nagyon-nagyon gyenge, szinte alig-alig javítható. Azért mondta Keller László képviselőtársam is és magam is az általános vitában, hogy tulajdonképpen a kormánynak ezt vissza kellene kérnie átdolgozásra, hiszen ha csak Csáky András képviselőtársam hozzászólásait hallgatom, akkor is meg kell állapítani, hogy lényegében az átalakítást megalapozó forrástöbbletek sincsenek ebben, és akkor még az összes egyéb gyengeséget hosszan sorolhatnám. Tehát a javaslatok lényegében csak kárenyhítést szolgálnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Talán nem lesz meglepő, hogy én is a 7. ajánlási pontról szólnék először, nevezetesen arról, hogy a gyógyszerkassza zártságának a feloldását tartjuk szükségesnek. Erre tett javaslatot Schvarcz Tibor és Vojnik Mária képviselőtársam. Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben a tavalyi hozzászólásainkat is elmondhatnánk, talán változtatás nélkül, és ehhez hozzátehetnénk, hogy a kormány éppen úgy nem tanult és nem felejtett, mint a bourbonok. Mert hiszen eleve alultervezett, megalapozó intézkedéseket nélkülöző, felsőkorlátos előirányzatot tervezett a kasszába, és azt gondolom, hogy ennek a törvényerőre emelése két, csaknem egymást kizáró alternatívát sejtet: vagy a betarthatatlan előirányzat miatt pótköltségvetésre lesz szükség - amit idén eldugtak a zárszámadásban -, vagy pedig a betegek terheinek további markáns emelkedése következik be.

Mi most is azt mondjuk és tavaly is azt mondtuk, hogy szükség van változtatásra, de előbb, mielőtt kasszazárás következik be, ki kellene közösen kínlódniuk a gyógyszerellátás szereplőinek a támogatási rendszer szükséges megújítását, megállapodásra kell jutni, hogy mit változtatunk, milyen idősávban, és aztán utána lehet a megállapodás szerinti összegben zárni ezt a kasszát.

Azt gondolom, hogy a tényleges idei teljesítésnél legalább 10 százalékkal kisebb nagyságrendű előirányzat biztosan nem lesz elegendő. Azért mondom, hogy 10 százalékkal kisebb előirányzatról van szó, mert hiszen a képviselőtársaim jól tudják, hogy a zárszámadási költségvetésben egy elegáns mozdulattal a januári támogatásra szolgáló, de még tavaly decemberben folyósított előirányzatot át is csoportosították az 1998. évhez. Azt gondolom, hogy nincsenek ebben a tekintetben semmilyen hatásszámítások, hogy ez mitől is lesz elég. A sajtóban időnként lehet olvasgatni mindenféle kiszivárogtatásokat, hogy miért is lesz elég, hogy majd 1 milliárd megtakarítás keletkezik abból, meg 4 milliárd ebből, de én hivatalosan azt tudom kezelni, amit a törvényjavaslat indoklása tartalmaz.

 

(17.20)

 

Az indoklás mindössze egy szerény bekezdést szán annak, hogy végül is miért lesz ez a nyomott kassza elegendő jövőre. Azt gondolom, e tekintetben nem lehetünk nyugodtak, többek között azoknak az érveknek az alapján, amelyeket más összefüggésben, de Csáky András képviselőtársam és az ellenzéki oldalról többen is megfogalmaztunk.

Még egyszer hadd hangsúlyozzam: nem az ésszerűsítés ellen vagyunk. Tényleg nem jó a polypragmasia, nem jó, amikor a szakma a kölcsönhatások figyelmen kívül hagyásával, túlzott mennyiségben rendel gyógyszereket. Mi támogatnánk az eljárási rendeket, a protokollokat, támogatnánk az orvosképzés, a továbbképzés ilyen irányú fejlesztését. Támogatnánk a közgyógyellátás szakmailag átgondolt revízióját, de kérdezem én, hol vannak ezek a szabályok. Hol vannak ezek a javaslatok? Azt hiszem, az ilyen javaslatokról, a szakmai megfontolások után, az ellátás szereplőivel kellene nyílt vitában megállapodni.

Ebben a tekintetben felhívom arra a veszélyre a figyelmet, amikor megpróbáljuk az ellátás egyik szereplőjét, most jelesül a gyártókat, bűnbakká tenni azért, mert a kassza túlfut. Az rendjén való, hogy a lejárt szabadalmú készítményeket, a generikumokat a támogatáspolitika ösztönözze. De azt hiszem, mondjuk, egy új gyógyszert kifejlesztő és arra tíz éven át sokat áldozó, a biztonsági követelmények sokaságát teljesítő vállalatot arra késztetni, hogy a kutatás-fejlesztési ráfordításaiból is engedjen, nem sportszerű. Azt gondolom, a kutatás-fejlesztést kell igazán megfizetni. Tessék csak megnézni, hogy milyen története van ma például egy nagy hatású, magas vérnyomást csökkentő gyógyszer kifejlesztésének! És ha mindazokat az előírásokat, követelményeket, amelyeket a betegek biztonsága érdekében a világon mindenütt joggal előírnak, tekintetbe veszik, akkor nem fogják ezeket az összegeket sokallni. Nyilvánvaló, hogy a nem megalapozott promóciót, a nem megalapozott reklámtevékenységet természetesen nem lehet támogatni. De azt gondolom, a dolognak ezt a részét is el kell mondani.

Csáky András képviselőtársam nemzetközi példákról szólt. Úgy tudom, hogy a gyógyszer-támogatási ráfordítások ott magasabbak, legalábbis az európai uniós országokat tekintve, például Görögországban, ahol egyébként az egészségügyre összességében rendelkezésre álló összegek szerényebbek, tehát a bruttó hazai össztermékből az egészségügy részesedése mérsékelt. Miért? Természetesen azért, mert ott gyakorlatilag a teljes diagnosztikai terápiás fegyvertár nem áll rendelkezésre, korlátozott a hozzáférhetőség, és nagyon sokszor gyógyszerrel lépnek be ott is, ahol nem kellene. Ez az összefüggés egyébként elég jól ismert.

Ami pedig a környező országok, a volt szocialista országok gyógyszer-támogatási előirányzatait illeti, és hogy ezekhez képest mi többet fordítunk gyógyszerre: ez igaz, csak ehhez azt is tudni kell, hogy a volt szocialista országok társadalombiztosítása a gyógyszertámogatás tekintetében igen fejletlen és igen szerény mértékű. Itt sokkal de sokkal korlátozottabb hozzáférhetőséget engednek meg, mint Magyarországon, ez is a tényekhez tartozik.

Szóval, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, örülök annak, hogy ilyen nagy visszhangot kapott ez a javaslat a részletes vitában, hogy szinte majd az egész vitát kiteszi az érvek, és jórészt az érvek hangoztatása, mert ellenérveket a másik oldalról most nem hallunk, bár a bizottsági vitában hallottunk. Mindezek alapján változatlanul azt gondolom, felül kellene vizsgálni, hogy kockázat nélkül valóban fenn lehet-e tartani a támogatási előirányzat zártságát. Azt gondolom, hogy nem lehet. Ezért ismételten kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a 7. ajánlási pontban szereplő módosítást fontolják meg!

Szó esett már róla, Házas József képviselőtársam szóba hozta a 9. ajánlási pontot, amiről a bizottsági ülésen kiterjedt vitát folytattunk. Arról van szó, hogy az eddig csupán az egészségügyi szolgáltatók működésére szolgáló előirányzatból felhalmozási célokra is lehet majd fordítani 2000. január 1-jétől. Ez az a bizonyos pont, amely tavaly még nem létezett, igazi újításként beszélt erről a Pénzügyminisztérium képviselője, Tudjuk, hogy ez az igazi újítás idén még büntetőfeljelentés kockázatával járt, ez várt a Csongrád megyei kórházigazgatókra. A nagy baj az, hogy jövőre ez az egész szolgáltatói működési előirányzat csupán 6 százalékkal növekszik, már erről is szó esett.

Mi mindent kell ebből fedezni? A fogyóanyagot, a bérköltségeket, az ügyeleti díjakat, a pótlékokat, a 13. havi fizetést és most már ezek után az amortizációt, az eszközpótlást is.

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)

Hogy ebben a gyógyítókasszában ezzel a rendelkezéssel összemosódik a beruházási és a működési kiadás, ezzel lényegében azt érjük el, hogy a szolgáltatók fenntartói, többségében az önkormányzatok, a könnyebb ellenállás érdekében azt mondják, hogy akkor a felújítások finanszírozását is oldja meg a kórházvezetés az OEP-előirányzatból, a teljesítményfinanszírozás terhére. Nincs ez így jól, tisztelt képviselőtársaim, mert ez a javaslat implicite további forrásszűkülés esélyét adja meg. Lehetne természetesen azt mondani, hogy ebbe az irányba mozdulunk el, és, mondjuk, nem a tulajdonos oldalán teremtünk egy normatív támogatásra fedezetet, mint ahogy erre javaslatot tettünk; lehetne ebbe az irányba is menni, de akkor a 358 milliárdos előirányzat helyett 380 milliárd forint feletti mérték esetén érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a betegellátás sérelme nélkül juthat felhalmozásra is. De itt most nem erről van szó, ezért nem tartjuk lehetségesnek és megengedhetőnek, hogy a gyógyítókassza előirányzata felhalmozási célú kiadásokra is fordítható legyen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még röviden szeretnék két ajánlási pontot megemlíteni. A 22. pontban Schvarcz Tibor és Vojnik Mária képviselőtársaim azt kifogásolják, hogy az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnál a társadalombiztosítás bevételi oldalán megjelenő késedelmi pótlék- és bírságszámlákra 2000-ben befolyt összeg 30 százaléka illesse csak meg a társadalombiztosítás pénzügyi alapjait, és 70 százalék legyen a központi költségvetésé. Azt gondoljuk, ezen gyökeresen változtatni kell. Szeretném képviselőtársaimat emlékeztetni, hogy a társadalombiztosítás bevételi oldalán azért nem kis előirányzatról van szó; 7,5 milliárdos előirányzatról van szó, képviselőtársaim! Azt hiszem, az, hogy ez nagyrészt a költségvetést illetné meg, nincsen rendjén. Azt gondolom, ezt az arányt meg kell fordítani, sőt gyökeresen meg kell fordítani, hiszen nem olyan gazdag a társadalombiztosítás két alapja, hogy erről lemondhasson.

(17.30)

Megítélésünk szerint ezen a területen 10 százaléknyi ösztönzés bőségesen elegendő, különösen, ha figyelembe vesszük azt, hogy azért a járulékbevétel hatékonysága, legalábbis az elmúlt esztendőben cseppet sem volt jobb APEH-kezelésben, mint a sokat szidott OEP-időszakban. Azt hiszem, erre mindenképpen tekintettel kell lenni.

Mint ahogy ajánlom képviselőtársaim figyelmébe a 23. ajánlási pontot is, amelyben több oldalról is, három párt részéről is indokoltnak tartották az elhagyást, hiszen ez a paragrafus, ahogy erre az előbbiekben Béki Gabriella képviselőtársam rámutatott, túlzottan is szponzorálná az APEH-et - megint nem kell mondani, hogy minek a rovására.

Tisztelt Országgyűlés! Szomorú, hogy a mai vita hangulata számomra egy kicsit visszaidézte a bizottsági vita hangulatát, mert kormánypárti és főleg a vezető kormánypártot képviselő képviselőtársaim, egy kicsit úgy látom, mintha Leibnitz nyomdokain úgy látnák, hogy ez a társadalombiztosítási költségvetés a létező legjobb társadalombiztosítási költségvetés. Szinte nem is hallunk érveket a jobbításra, pedig, képviselőtársaim, el kellene gondolkodniuk az idei év tanulságain - el kellene gondolkodniuk, amíg nem késő!

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Bánki Erik képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A 42. számon jegyzett módosító javaslatról és annak védelmében szeretnék önöknek rövid tájékoztatást adni.

Elöljáróban engedjék meg, hogy Kökény képviselő úr álláspontjához fűzzek egy rövid véleményt. Az ön által előbb elmondottak azt takarták, miszerint kormánypárti képviselőtársaim - elsősorban a legerősebb kormánypártra vonatkoztatva - nem adtak volna be érdemi módosító javaslatokat, vagy nem azon lettek volna, hogy az egyébként is jól előterjesztett törvényjavaslatot tovább javítsák. Ha végignézi a listát, akkor a módosító javaslatok között nem egy olyat talál, ami jobbító szándékú, és - még egyszer hangsúlyozom - az amúgy is jól összeállított jelenlegi költségvetési tervezetet bizonyos pontjain még tovább erősíti.

Amiről én szeretnék beszélni, ahogy jeleztem, ez a gyógyfürdő-szolgáltatások támogatásának emelésére tett javaslatunk, amelyet több képviselőtársammal adtunk be. A lényege az, hogy jelenleg a költségvetésben tervezett 2 milliárd 400 millió forintos támogatási előirányzatot 400 millió forinttal szeretnénk emelni és 2 milliárd 800 millió forintban szeretnénk a 2000. évre megállapítani.

Miért fontos ez? A gyógyfürdő-szolgáltatásokról tudni kell, hogy elsősorban az idős korosztályú polgárok veszik igénybe ezeket, akik vagy az egészségi állapotukon szeretnének továbbjavítani, vagy legalább a szinten tartás érdekében évenként, egészségmegőrző szolgáltatás címén veszik igénybe a gyógyhelyeken a jelenleg törvényben megállapított és szabályozott szolgáltatási formákat.

Ha a gyógyfürdők forgalmát megnézzük, akkor az a több millió ember, aki látogatja ezeket a fürdőket, úgy érzem, megérdemli azt, hogy minél nagyobb számban és minél nagyobb mennyiségben vehessék igénybe ezeket a kezeléseket. Nem kevés az, amit ma a törvény lehetővé tesz, hiszen ha megnézzük, 1999. évben a várható felhasználása az előirányzatnak megfelelően 2 milliárd forint lesz a támogatások mértékére vonatkozóan; a jelenlegi előterjesztés is 20 százalékos emelést tartalmaz, ami - a 6-7 százalékos várható inflációt figyelembe véve - igen dicséretes. Mégis azért gondoljuk, hogy további emelésre lenne szükség, mert 1998-ban is már 2 milliárd forint volt ez a keret, tehát az 1999. évre vonatkozóan nem változott.

Bár felülről nem korlátos ez az összeg sem, azt hiszem, hogy az előirányzat és a várható teljesítés egybeesése azt jelzi, hogy az e területen dolgozók igen fegyelmezetten veszik igénybe ezt a támogatási lehetőséget, illetve sajnos egy olyan hátráltató tényező volt mind a mai napig, amely a gyógyfürdő-szolgáltatások finanszírozása tekintetében egy át nem gondolt, igen heterogén rendszert üzemeltetett egészen 1999 novemberéig.

Miért mondom ezt? Sajnos a gyógyfürdők, és ez elsősorban a vidéki gyógyfürdőkre jellemző, olyan finanszírozási lehetőséget kaptak, illetve olyan megállapodást kötöttek a megyei egészségbiztosító pénztárakkal, amelyet éppen személyes kapcsolatuk vagy adott helyzetük lehetővé tett. Tehát nem volt egységes finanszírozási rendszer; volt olyan szolgáltatási kör, amelyért Csokonyavisontán 165 forintot, Budapesten 650 forintot fizettek. Hangsúlyozom, ugyanazt a kezelést vették igénybe a polgárok, akiknek ezt a reumatológus szakorvos felírta, de sajnos azért, mert az egyik kategória vidéki viszonylatban egy ilyen finanszírozást tett lehetővé, akik a környéken laktak, illetve akik odautaztak és nem tudták azt a többletköltséget vállalni, hogy mondjuk, Budapestre jöjjenek, azoknak egy olyan szintű és színvonalú kezelést tett lehetővé a lakókörzetük, amit például az előbb nevezett gyógyfürdőben megkaptak.

Ma, hála istennek, ez a rendszer megváltozott. A gyógyturizmus albizottság komoly előkészítő munkájának és a gyógyfürdőszövetséggel való együttműködésnek, valamint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az Egészségügyi Minisztérium hathatós támogatásának köszönhetően létrejött egy háromsávos finanszírozási rendszer, amely egy átmeneti állapotot jelent a majdan, reméljük, hogy egy-két éven belül bekövetkező egységes finanszírozási rendszer felé, ami azt jelenti, hogy az országos, a körzeti jelentőségű és a helyi jelentőségű fürdők egy-egy kategóriába kerültek, és a kategóriák között 10-10 százalékos finanszírozási különbség van. Ez is már jelentős pozíciójavítást jelent, mondom még egyszer, elsősorban a vidéki gyógyfürdők számára, és elérhető az az ideális állapot, miszerint az adott színvonalú kezelésekért adott mértékű támogatást fizet az Országos Egészségbiztosítási Pénztár.

Azért szeretnénk ezt a plusz emelést realizálni, mert a gyógyfürdőknek szükségük van az ebből keletkező többletbevételekre. Tudjuk azt, hogy a működésük jelenlegi finanszírozása sok helyen a gazdálkodás következtében igen nehéz viszonyokat jelent, de meggyőződésem, hogy ezzel a rendszerrel, ami most elkezdődött és ami kialakulóban van, ez az egységes állapot mindenki számára, nemcsak a fürdők, hanem a szolgáltatást igénybe vevők számára is pozitív eredménnyel fog zárulni.

Ami pedig a nagyságrendeket illeti: tudjuk azt, hogy az előterjesztésben szereplő 135 milliárd forint, amit a gyógyszerkassza jelent, annak közel 1,8 százalékát teszi csak ki a gyógyfürdő-szolgáltatások támogatására előirányzott 2 milliárd 400 millió forint. Ha azt vesszük alapul, hogy Magyarország nemzeti kincse, a gyógy- és termálhévízkészletünk jelentősége ma a gyógyászati kezelésekben nemcsak Európa-, hanem világhírű, hiszen Európa valamennyi országából, de a tengerentúlról is turisták százezrei, sőt, ha a statisztikai adatokat nézem, több millió turista érkezik csak azért, hogy ezeket a gyógyfürdő-szolgáltatásokat igénybe vegye, nekik nyilván nem jár a támogatás, ez teljesen természetes. Ezzel csak azt kívántam megerősíteni, hogy milyen vonzereje és milyen jelentősége van ma Magyarországon a gyógyfürdő-szolgáltatásoknak, az ott folyó gyógykezeléseknek.

Ami tovább javíthatná a társadalom egészségi állapotát, az az lenne, ha ezeknek a kezeléseknek az igénybevétele nemcsak rehabilitációs céllal lenne lehetséges, hanem preventív, tehát megelőző célokkal is. Meggyőződésem, hogy ezzel az előbb említett gyógyszerfelhasználás mértéke jelentősen csökkenthető lenne hosszú távon, hiszen a jelenlegi statisztikák is, amelyeket a gyógyfürdőszövetség támogatásával, az ORFI közreműködésével készítettek el, mutatják azt, hogy bizonyos spektrumú megbetegedések - és itt elsősorban az ízületi, a reumás megbetegedésekre gondolok, de ugyanúgy vannak keringési problémák és izomsorvadással járó betegségek is - kezelésénél a rendszeres megelőző munka következtében sokkal kisebb mértékű lett a megbetegedések száma.

(17.40)

Ennek következtében kevesebb gyógyszerigény jelentkezett ezeknél az embereknél, és ami még fontosabb, nem estek ki a munkából, nem kerültek táppénzre, tehát a gazdaság számára is aktív szereplőként tudtak részt venni. De erre sajnos ma nincs lehetőség, ez egy rövid távon megoldásra váró feladat, egy kormányrendelet módosítását igényli, ami azonban nem ennek a vitának a része. Ezt csak azért szerettem volna elmondani, hogy tovább erősítsem önökben és minden kedves képviselőtársamban, hogy ennek a módosító indítványnak rendkívüli jelentősége van. Ezért szeretnénk, ha a szavazások során ezt majd önök is támogatnák.

Egy utolsó megjegyzésem lenne még, ami szintén a gyógyfürdőkhöz és a gyógyfürdő-szolgáltatásokhoz kapcsolódik. A korábbi gyakorlat - ahogy mondtam - sajnos megnehezítette a polgárok számára ezen szolgáltatások igénybevételét. Ez nemcsak a felírási rend miatt, hanem magának az egész finanszírozási struktúrának a következtében is jelentkezett. Azt gondolom, hogy azzal a módosítással, amit most sikerült elérnünk, kevés lesz az a 2 milliárd 400 millió forint, amely a jövő évi előirányzatban van, és sajnos év közben - mivel ez a felhasználási keret felülről nem korlátos - várhatóan túllépés jelentkezne e kategóriában.

Azt szeretnénk, ha az eddigiekhez hasonlóan nem kerülne erre sor, ezért már előzetesen kérjük, hogy 400 millió forinttal emelje meg a költségvetés e támogatás keretösszegét. Ezzel tartható lenne az a fegyelmezett felhasználás, amely korábban is jellemző volt a gyógyfürdőkre - magyarul az előirányzat és a végleges felhasználás egybeesése. Év közben nem szeretné ez a szekció arra ítéltetni a költségvetést, hogy ez a plusz teher valamelyik oldalról elveendő legyen, illetve hogy ennek a pótlólagos forrását valahogy meg kelljen teremteni.

Tehát minden képviselőtársamat arra kérném, hogy ezeket figyelembe véve támogassa javaslatunkat, és meggyőződésem, hogy ennek a pozitív hatása bőven meg fogja termelni a költségvetés számára ezt a többletkiadást.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólások következnek. Megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Kökény képviselő úr mondandójához szeretnék csatlakozni, illetve azzal kapcsolatban egy-két megjegyzést megfogalmazni.

Senki nem mondja, hogy a gyártók a bűnbakok. A gyártók teljesen természetesen viselkednek akkor, amikor kontroll nélkül tudják emelni az áraikat. Ha bűnbakról lehet beszélni, akkor az a bűnbak, aki nem nézi meg azt, hogy azért a pénzért megfelelő minőségű terméket kap-e. Tehát nem hiszem, hogy arról van szó, hogy a gyártók lennének a bűnbakok.

Abban teljesen egyetértünk, hogy nagyon sok esetben egy adott készítmény, amely önmagában nagyon drága, egy terápiás sorozat végére lehetséges, hogy az adott betegség szempontjából a legolcsóbb ellátást tudja biztosítani.

Azzal nem értek egyet, hogy vélhetőleg azokban az országokban magasak ezek a gyógyszertámogatások, amelyekben a nemzeti össztermékhez viszonyítva alacsony az egészségügy támogatottsága, erre azért ellenkező példa is mondható. Lengyelország esetében is viszonylag alacsony a nemzeti össztermékből az egészségügy számára biztosított összeg, mindezek ellenére nem olyan magas a gyógyszertámogatás. Ha itt összefüggést lehetne keresni, inkább demográfiai jellegű összefüggéseket kell keresnünk, hiszen egy elöregedő népesség betegségi hajlandósága nagyobb, és ezzel összefüggésben nyilvánvalóan nagyobbak ezek az igények.

Az egészségügyi normatívára majd a következő kétpercesben fogok kitérni.

ELNÖK: Megadom a szót Keller László képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Bánki Erik képviselő úr felszólalásához szeretnék hozzászólni. Valóban nagyon fontos kérdést érintett a képviselő úr a módosító indítvány kapcsán, de ellentmondásos volt a megszólalása. Ugyanis egy kicsit foglalkozott a múlttal is, és azt mondta, hogy át nem gondolt, heterogén rendszert üzemeltetett itt az egészségbiztosító, de azt is elmondta, hogy mind '98-ban, mint '99-ben tudta tartani a megtervezett előirányzatot a szolgáltató. Ebben rettentő nagy ellentmondás van, képviselő úr! Azt gondolom, hogy ha ilyen módon lehetne tartani az Egészségbiztosítási Alap különböző előirányzatait, akkor arra azt mondhatnánk, hogy egy jól működő mechanizmus alapján látja el a feladatát.

Mindemellett azt is meg kell jegyeznem önnek, hogy az az át nem gondolt, heterogén rendszer a gyógyfürdőszövetség javaslatára alakult ki még 1997-ben, és éppen ők voltak azok, akik olyan aránytalanságokat fogadtak el - nem véletlenül! -, amelyekre ön is utalt, hogy például Csokonyavisonta rendkívül kedvezőtlen helyzetbe került. De ezt a többiek idézték elő! Én most annak nyilván örülök, hogy ez változott, de azt azért lássa be a képviselő úr, hogy az egységes szabályozástól még mindig messze van a rendszer.

Amikor a módosító javaslatról beszélünk, azt is figyelembe kell venni, hogy bár ön ezt nagyon fontosnak és érdemi javaslatnak tartja, de egyetlen bizottság sem támogatja, és sajnálatos módon a kormány sem osztozik az ön véleményében. Mellesleg nagyon örültem volna, ha más vonatkozásban is tettek volna hasonló érdemi javaslatokat a kormánypárti képviselők.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Hegedűs Mihály képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót. Tényleg ellentmondásos a helyzet, mivel Bánki képviselőtársunk olyan javaslat támogatását kérte tőlünk, amelyet kétszeresen is érdemes támogatni. Érdemes gazdasági szempontból támogatni, és érdemes támogatni a betegek szempontjából. Azt nem is kell mondani, hogy magában a betegellátásban nagy mennyiségű pénz takarítódik meg. El lehet tolni a mozgássérült betegek különböző degeneratív, tehát kopásos ízületi betegségeinek azt az idejét, amelyet még aktív munkával lehet tölteni, meg lehet spórolni, az úgynevezett rokkant-nyugdíjasítás éveiből le lehet csípni. Ugyanakkor azok a betegek, akik egy gyógyfürdőkezelésen átesnek, lényegesen kevesebbet veszik igénybe a táppénzt, és kevesebb fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő gyógyszert szednek, és így ugyan közvetve, de csökkentik az egészségügyi ellátásra fordított pénzfelhasználást. Ez az egyik része a dolognak.

A másik része nagyon egyszerű. Ha egy egészségügyi ellátóstruktúrát kiépítünk olyan gyógyfürdőhelyeken is, ahol a gyógy-idegenforgalom még nem honosodott meg, ez a későbbi években a gyógy-idegenforgalomból olyan pénzt tud hozni, amely kölcsönös támogatottságot tud jelenteni az egészségügynek és a gyógyturizmusnak. Azok a mozgásszervi betegségben szenvedő emberek, akik nyáron dolgoznak, viszont az idegenforgalmi szezon lecsengésével igénybe tudnak venni egy ilyen kifejlesztett, kialakult struktúrát, az előbbinél sokkal nagyobb pénzt tudnak hozni az országnak.

Tehát én is úgy gondolom, hogy támogatni kell ezt a javaslatot. Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Kökény Mihály képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem Csáky képviselő úr mondta a hozzászólásaiban azt, amit én a gyártókkal kapcsolatban felvetettem, hogy elég gyakran lehet tapasztalni, hogy őket tekintik bűnbaknak. Javaslom a képviselőtársamnak, olvassa el a bizottság jegyzőkönyvét, mert volt olyan képviselőtársunk, aki olyanokat mondott, hogy a gyártó mindenre képes a profitért; agresszív marketing, promóció virul, és a többi, és a többi.

(17.50)

Azt gondolom, hogy nem lehet ezt a kérdést leegyszerűsíteni erre.

A másik, amire reagálni szeretnék, az egészségügyi GDP-hányad és a gyógyszertámogatási összeg fordított aránya. Az összefüggés az európai uniós országokra igaz és érvényes, Lengyelország azért nem jó példa, mert ott gyakorlatilag az igaz, hogy a lakossági önrész viszonylag magas, és kétségtelen, hogy alacsony ráfordítás mellett egyébként a támogatásra is ugyan százalékban többet fordítanak, de ez abszolút összegben kevés. Azt hiszem, hogy ez az összefüggés a fejlett gazdaságokra érvényes.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. A normatívával folytatom, majd a következőben erre visszatérnék, mert egypár adatot meg kell néznem. Mindig visszatérő téma az egészségügyi normatíva, azonban lent az önkormányzatok szintjén az elosztás rendszere megoldhatatlan, ugyanis a szabad orvosválasztás elvével és a szabad egészségügyi intézményválasztás elvével ütközik. Egyrészt nem biztos, hogy ezt az önkormányzatok egészségügyre fordítanák, még ha azt a bizonyos pántlikát az ember rá is rakná erre az összegre. Voltak ilyen elképzelések, hogy a normatívának bizonyos százalékát az alapellátásra, bizonyos százalékát a járóbeteg-, bizonyos százalékát a fekvőbeteg-ellátásra kellene fordítani. Az alapellátással még nem is lenne gond ebből a szempontból, de a járóbeteg- és a fekvőbeteg-ellátás már nagyon aggályos, ugyanis hiába van ellátási kötelezettsége kvázi egy-egy járóbeteg-szakrendelésnek, egy-egy fekvőbeteg-szakrendelésnek, az adott területről mindenféleképpen fogadnia kell a beteget, csak a beteg nem kényszeríthető ebben a struktúrában, hogy azt az intézményt vegye igénybe betegsége esetén.

Bár már csak azon tudnánk vitatkozni, hogy milyen formában juttassuk az egészségügy részére az amortizációt, valahol a teljesítményarányos összegekhez vagy a német ponthoz és a hbcs-hez kapcsolva lehetne ezt megoldani. Most sajnos akadémikus a vita.

ELNÖK: Megadom a szót Bánki Erik képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Először Keller László képviselő úrnak szeretnék válaszolni arra a felvetésére, ami a mondandóm egy részének ellentmondására igyekszik a fényt rávilágítani. Valóban ellentmondásos az a tény - ezzel én is egyetértek -, hogy egy finanszírozási rendszer a részére biztosított pénzügyi keretet nem lépi túl, ugyanakkor többet kér magának. Az a tény, hogy ezt a keretet nem tudta túllépni 1998-ban, és várhatóan nem lépi túl 1999-ben sem, azt jelzi, hogy maga a finanszírozási rendszer, maga a kialakított struktúra nem volt megfelelő.

Itt nemcsak a heterogén finanszírozási elvre gondolok, ami sajnos a gyógyfürdő-szolgáltatások terén eddig működött, hanem arra is, ami a gyógykezelések felírására vonatkozott. Ha magának a gyógyfürdőnek nem volt az OEP-pel szerződése arra, hogy ott egy reumatológus legalább tíz órában szakrendelést folytasson, akkor az oda beutaló nélkül érkezett betegeket el kellett küldenie vagy a legközelebbi városba, ahol ilyen típusú szakrendelés volt, vagy magába abba a városba, ha a gyógyfürdő olyan szerencsés szituációban volt, hogy egy városi rendelőben meg tudták tenni ezt a vizsgálatot, és ez alapján felírták a gyógykezelést.

Arról nem is beszélek, hogy az előző kormányzat drasztikusan több mint a felére csökkentette azokat a gyógykezeléseket, amelyeket az Országos Egészségbiztosítási Pénztár támogatásával lehetett igénybe venni, ami nyilván drasztikusan csökkentette azoknak a polgároknak a számát, akik ezt igénybe tudták venni, hiszen térítés ellenében ez az inaktív réteg, amelynek nagy része ezt alkalmazza, nem tudja megfizetni támogatás nélkül. Ez az a két dolog, ami nem tette lehetővé a gyógyfürdők számára ez idáig, hogy a számukra biztosított költségvetési keretet túllépjék.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót Kökény Mihály képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm szépen. Csáky András képviselőtársam éppen nincs a teremben, de vitatkozom vele. Sajnos, az eszközpótlás fedezetét nem sikerült a teljesítményfinanszírozásba beépíteni, ez reménytelen kísérlet volt az elmúlt jó néhány évben Magyarországon. A mi javaslatunk a normatívával kapcsolatban tiszta viszonyokat igyekezne teremteni; ha a tulajdonos oldalán ott a felelősség, akkor ehhez legyen meg a forrás. A szabad orvosválasztást ez nem érintené, hiszen a teljesítményfinanszírozás maradna továbbra is döntő, vagyis a nagy tömeget kitevő bér-, dologi fedezet természetesen nem ebben a normatívában szerepel. A normatíva az önkormányzat oldalán a felújítási, beruházási költségekre adna címkézett fedezetet, és azt gondolom, hogy egyfajta visszaosztási rendszerben ennek a részletszabályait - ha lenne erre fogadókészség - ki lehet munkálni. Ez kezelné a nem kórháztulajdonos önkormányzatok hozzájárulását is a felvevőterület kórházainak fenntartásához; ez gyakori probléma és régi kívánsága, mondjuk, azoknak a kisvárosoknak, amelyek kórházakat tartanak fenn, és gyakorlatilag önerőből képtelenek megoldani ezt a feladatot.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Bánki Erik képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. A mondandóm másik része Hegedűs Mihály képviselő úr hozzászólásához illeszkedne. Nagyon jól látta meg a képviselőtársam a gyógykezeléseknek és magának a gyógyfürdőknek azt a hatását - ezzel alátámasztotta a gyógyfürdő-szolgáltatások finanszírozásának szükségességét -, ami a gyógyfürdőkben történő gyógykezelések és maga a gyógy-idegenforgalom közötti kapcsolatot jellemzi.

Az a forrás, amely a gyógyfürdő-szolgáltatások finanszírozásából keletkezik a gyógyfürdőkben, nem másra fordítódik, hanem az ottani fejlesztésekhez képez alapot. Ha minél magasabb színvonalú szolgáltatást tud nyújtani az adott gyógyfürdő, nyilvánvaló, hogy a külső igénybe vevők számára annál magasabb áron tudja ezeket a szolgáltatásokat eladni.

Itt elsősorban a külföldi turistákról, a gyógy-idegenforgalom külföldi szereplőiről, illetve azokról van szó, akik nem évi egyszeri vagy kétszeri alkalommal veszik igénybe ezeket a szolgáltatásokat, amelyeknek a finanszírozására a törvény ma lehetőséget ad, hanem ők évente többször egészségügyi karbantartás jellegével veszik igénybe ezeket a szolgáltatásokat. Ezekkel pluszbevételeket tudnak szerezni ezek a gyógyfürdők, és nemcsak a gyógyfürdők szerzik meg ezeket a pluszbevételeket, hanem a gazdaságban jelentkeznek ezek a többletforrások, amelyek adóoldalon a költségvetés számára nyilvánvalóan többletbevételeket fognak eredményezni.

Nagyon köszönöm Hegedűs Mihály képviselőtársamnak ezt az észrevételét, ami tovább erősíti azt az álláspontomat, hogy a gyógyfürdő-szolgáltatásokra fordított pénzösszeg nem kidobott pénz, hogy úgy mondjam, hanem annak többszöri megtérülése van nemcsak egészségre kifejtett hatásában, hanem a gazdaságra kifejtett hatásában is.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót Keller László képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezzel az elvi fejtegetéssel egyetértek, de azzal is, amit Hegedűs Mihály képviselőtársam mondott. De akkor arra kell válaszolni, tisztelt Bánki képviselő úr, hogy mi történik akkor - sem az előterjesztő, sem a bizottságok nem támogatják most a javaslatát -, ha a kormány nem támogatja ezt a javaslatot, és az Országgyűlés nem dönt a többlettámogatásról. Ugyanis ön most azt mondta el nekünk, hogy van egy olyan finanszírozási rendszer, amely többlettámogatást igényel. A 2,4 milliárd forintból nem finanszírozható a rendszer, és nem úgy, mint a gyógyszerkassza, ez felülről nyitott. Legyen olyan kedves elmagyarázni, hogy akkor mi lesz a gyógyfürdő-szolgáltatásokkal jövő év szeptemberében, mert szeptembertől nyilván nem lesz elegendő előirányzat a költségvetésben, ha nem sikerül megnyerni a kormányzati többséget annak a célnak, hogy támogassák az ön érdemi módosító javaslatát.

Köszönöm szépen. (Dr. Kosztolányi Dénes: Taps...! Nincs taps?)

(18.00)

ELNÖK: Megadom a szót Bánki Erik képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Abban az esetben, Keller úr, ha nem lesz elég a forrás a gyógyfürdő-szolgáltatások finanszírozására, olyan nagy baj még nem keletkezik, hiszen ez a kategória, tehát a gyógyfürdő-szolgáltatások sora felülről nem korlátos. Én azt mondtam, hogy csak józan előrelátást kíván az, hogy emeljük meg ennek a felhasználási keretnek a felső határát, mert szeretnénk ahhoz tartani magunkat - mármint a gyógyfürdők tekintetében -, hogy mi, hogy úgy mondjam, a költségvetéssel szorosan összhangban dolgozva az előre megállapított célirányzat összegét vesszük csak igénybe, és ezzel nem állítjuk váratlan feladat elé a Pénzügyminisztériumot, és nem kell majd év végén azzal foglalkozni, hogy hogyan találnak pótlólagos forrásokat az itt keletkező hiányhoz. Tehát elvileg nincsen ebben probléma.

Azt gondolom egyébként, a bizottságok azért nem támogatták ezt a javaslatot, mert a gyógyfürdő-szolgáltatásokban keletkezett bevételek és ezeknek az idegenforgalomra gyakorolt hatása, ennek az adóbevételi többlete a költségvetés vonatkozásában nem mindenki számára egyértelmű dolog, és azok, akik nem dolgoznak ebben a szakmában, nem feltétlenül látják át ezt a szituációt. Én tehát azt gondolom, hogy még nincs elveszve a dolog, nyilvánvalóan a parlament bölcsességére van bízva, hogy majd hogy dönt a zárószavazás során.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: A kétperces hozzászólások elfogytak, úgyhogy visszatérünk a hosszabb idejű hozzászólásokhoz. Elsőként megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége; őt követi majd Lentner Csaba, a Magyar Igazság és Élet Pártja részéről.

Még mielőtt a képviselő úr elkezdené, hadd idézzem fel az időkereteket, mert itt most elég gyorsan fogyott a frakciók rendelkezésére álló idő. Hadd kérjem ehhez a jegyző urak segítségét. (Mádai Péter jegyzővel egyeztet.)

Mondom az időkereteket: Fidesz-Magyar Polgári Párt, 39 perc 32 másodperc; Magyar Szocialista Párt, 18 perc 57 másodperc; Független Kisgazdapárt, 35 perc 50 másodperc; Szabad Demokraták Szövetsége, 15 perc 39 másodperc; Magyar Demokrata Fórum, 12 perc 16 másodperc; Magyar Igazság és Élet Pártja, 14 perc - ha esetleg néhány percet eltévesztettünk a gyors számolás miatt, azért előre is elnézést kérek, de ekkora időkeretekkel gazdálkodhatnak a frakciók.

Bauer Tamás képviselő urat illeti a szó.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én a gyógyszerkassza- és a gyógyfürdővitától egy rövid időre visszatérnék a harmadik nagy témánkra, a Club Aliga-ügyre, mert egy kétperces hozzászólás erejéig már szóltam erről, de szeretném egy kicsit bővebben megvilágítani ezt a problémakört.

A 20. számon, Mánya Kristóf és Horváth Zsolt által benyújtott módosító javaslatról van szó, amely javaslat annyit tartalmaz, hogy egyebek mellett a Club Aliga létesítményt sem kellene privatizálni, tehát ez tartós állami tulajdonban maradna. Mindenekelőtt azt szeretném megjegyezni, hogy ez, ha én jól értem a dolgokat, ellentétes a privatizációs törvénnyel, hiszen nincs rajta a tartós állami tulajdon listán - és nem véletlenül nincs rajta a listán -, de tekintsük ezt egy formai kérdésnek, és foglalkozzunk inkább a tartalmi kérdéssel!

Mi a célja ennek a módosító javaslatnak? Ha jól értem - hangsúlyozom, ha jól értem -, akkor az a célja, hogy míg a korábbi elképzelések szerint, a néhány hónappal ezelőtti elképzelések szerint, amikor a kormány benyújtotta ezt a javaslatot, akkor még tartotta magát ahhoz a korábbi álláspontjához, hogy a társadalombiztosítás ne foglalkozzon az ő funkciójától idegen állami vagyon kezelésével, ezt az elképzelést a magam részéről támogatom; ezzel szemben a javaslat nem azt mondja, hogy halasszuk el a privatizációt, hanem azt mondja, hogy ne kerüljön sor a privatizációra, maradjon tartósan állami kézben, tehát a társadalombiztosítás foglalkozzon tartósan az ő alapfunkciójától idegen vagyonkezelési funkcióval. Hogy miért, amellett két érv hangzott el: az egyik, hogy ez egy nemzeti kincs, a másik pedig az, hogy az orvostársadalom fogja használni oktatási központnak vagy nem tudom micsodának.

Hogy ez mit is jelent, ennek a helyzetnek az értelmezésére szeretném a tisztelt Országgyűlés figyelmét felhívni a következő összefüggésekre:

Annak idején, két-három évvel ezelőtt, a magyar közéletben nagy vita folyt arról, hogy helyes-e, hogyan értelmezzük, hogyan viszonyuljunk ahhoz a helyzethez, ami az egykori egészségügyi önkormányzatban kialakult. A probléma úgy nézett ki, hogy hatalmas összegekkel, 100 milliárdos összegekkel gazdálkodik, hatalmas vagyonokkal manipulál egy olyan intézményrendszer, az Egészségbiztosítási Önkormányzat, amelynek nincs normális, társadalmilag áttekinthető ellenőrzése.

Ebben a helyzetben különböző álláspontok alakultak ki a parlamenti pártok között. A Szocialista Pártnak például az volt az álláspontja, hogy igen, anomáliák vannak, de ezek részben az önkormányzat funkcióinak korlátozásával, részben erősebb állami ellenőrzéssel és megfelelő személycserékkel lényegében rendezhetők. A Fidesznek - meg tegyük hozzá, az SZDSZ-nek is - az volt az álláspontja, hogy magával az intézménnyel van a baj, tehát ezeket a társadalombiztosítási önkormányzatokat meg kell szüntetni, és akkor még a Fidesz is meg az SZDSZ is azt mondta, hogy helyette valami másfajta intézményrendszert kell létrehozni; legyen államosítás, de akkor az államosított társadalombiztosítás fölé valamilyen társadalmi ellenőrző intézményt is létre kell hozni.

Mi történt? Az történt, hogy másfél évvel ezelőtt a jelenlegi kormánytöbbség egyik első intézkedéseként...

Azt még hozzá kell tennem, hogy a tb önkormányzatainak újjáalakítását és az új vezetés kinevezését követően azok a durva anomáliák megszűntek, tehát mielőtt megszűnt volna a tb-önkormányzati rendszer, azért a durva anomáliák és visszaélések megszűntek, tehát az Egészségbiztosítási Önkormányzat utolsó egy évét már viszonylag normális állapotok jellemezték; de kétségkívül fennmaradt az a helyzet, hogy ez egy ilyen levegőben lógó intézmény volt, amelynek a felelőssége és ellenőrzése továbbra sem volt biztosítva.

Mi történt az elmúlt másfél évben? A Fidesz vezette kormánytöbbség törvénye, a tb-önkormányzatok és ezen belül az Egészségbiztosítási Önkormányzat megszüntetése után lényegében minden úgy megy tovább, mint addig. Nincsenek, nem tudunk súlyos visszaélésekről, de nem tudunk arról sem, hogy az egészségügyi rendszer, az egészségbiztosítás hatékonyságában bármiféle érzékelhető kedvező fordulat állt volna be.

Az a példa, hogy a módosító javaslat szerzői állami tulajdonban, az egészségbiztosítási rendszer tulajdonában akarnak tartani egy nagyon nagy értékű vagyonelemet, az aligai üdülőrendszert, az egykori pártüdülő ingatlanját és kapcsolt részeit, azt mutatja, hogy fenn akarják tartani az egészségbiztosítási rendszernek ezt az alapfunkciójától független vagyongazdálkodási tevékenységét. És hogyan? Anélkül, hogy nekünk, az Országgyűlésnek itt amellett érvelnének, hogy az a megoldás, amit alkalmazni akarnak, az a vagyon, a közvagyon leghatékonyabb működtetését jelentené. Mert nem hallottunk a módosító javaslat előterjesztőitől itt semmiféle arra vonatkozó érvelést, hogy vajon annál, mint ha ezt privatizálnák; ha a bevételt ésszerűen felhasználnák például egészségügyi célra; hogy ha azt a funkciót - amiről egyébként nem mondták meg, hogy micsoda, de tegyük fel, hogy oktatási központ - nem az ország egyik legértékesebb, idegenforgalmi célokra rendkívül jól hasznosítható helyén, hanem bárhol másutt az országban akarnák megvalósítani, az milyen megtakarítást jelentene annak az egészségbiztosítási rendszernek, amely egyébként, és erről szól ez az egész vita, mindenütt hiányokkal és pénzszűkével küszködik. Erre semmiféle érvelés nincsen, hanem egyszerűen benyújtanak egy semmivel sem indokolt módosító javaslatot arra, hogy az aligai központ maradjon állami tulajdon, és hogy azt valamilyen ködös ügyben az egészségbiztosítás rendszere hasznosítsa.

 

(18.10)

Megállapíthatjuk tehát, hogy attól, hogy történt egy államosítás, megtörtént a tb-önkormányzatok megszüntetése, és a kormány ellenőrzi az egész rendszert, ettől ugyanolyan, alapjában véve nem felelős döntések születhetnek. Nem azt mondom, hogy a döntések általában ilyenek, de ez a példa azt mutatja, hogy nem sikerült, nem is próbáltak olyan új intézményrendszert kialakítani az egykori önkormányzati rendszer helyett, ami garanciákat nyújtana arra, hogy pazarló, a közvagyont nem hatékonyan hasznosító döntések ne szülessenek, íme a példa.

Azt kell tehát mondanom, hogy amikor mi másfél évvel ezelőtt annak a törvényjavaslatnak a végszavazásánál, ami a tb-önkormányzatok megszüntetéséről szólt, tartózkodtunk, és azért tartózkodtunk, mert azt mondtuk, hogy a tb-önkormányzatok megszüntetésével a szabad demokraták egyetértenek, de nem látnak semmilyen törekvést arra, hogy a tb-önkormányzati rendszer helyett a társadalombiztosítás igazgatására egy hatékony intézményrendszert hozzanak létre, tehát ennél a tartózkodó szavazatnál igazunk volt, mert íme a példa arra, hogy az új rendszerben ugyanúgy megvan a pazarlás és a felelőtlen gazdálkodás lehetősége, mint az előző rendszerben.

Ezért tartom ezt a módosító javaslatot egy kiemelkedően tanulságos példának mindaddig, amíg az előterjesztők nem indokolják meg tisztességesen, hogy miért lenne ez az ország számára helyes döntés.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban. - Dr. Kosztolányi Dénes: Csepelen jobb voltál!)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Horváth Zsolt képviselő úr, Fidesz-Magyar Polgári Párt. Van lehetőség az időkereteken belül arra, hogy mindenki bekapcsolódjon a vitába, csak kérem, hogy ezt a jelentkezési gomb megnyomásával jelezzék.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő úr, kérem, azt hiszem, hogy ön megfogalmazott egy állítást, és ebből egy egészen téves eszmerendszert állított fel, erre egyébként van egy szakszó az orvostudományban, ezt nem akarom mondani.

A helyzet az, hogy a Club Aligának és ennek a kérdéskörnek semmi de semmi köze nincs a társadalombiztosítási döntési mechanizmusokhoz. Nem tudom, hogyan sikerült ezt a két dolgot ilyen szinten összekevernie és összemosnia, de valószínűleg tudatosan.

A Club Aligára vonatkozó módosító javaslatunk azt mondja, hogy kerüljön ki az értékesítés köréből, maradjon tartósan állami tulajdonban. Ez van a módosító javaslatban. Ha ön nekem megmondja, hogy ez miért pazarlás, ha erre ön nekem tud válaszolni, hogy ez miért egy rossz döntéssorozata a társadalombiztosítási önkormányzatoknak - mint ahogy ön ezt elmondta, és mint elrettentő példával, ezzel példálózott -, azt én nagyon szépen megköszönöm. De a helyzet az, hogy ez kezd egy ilyen kényszerképzet-rendszerré, doxazmává válni, de anélkül, hogy bármiféle logikus belső tartalma és magyarázata lenne. Olyan dolgokat kever össze, amelyek nincsenek egymással összefüggésben; megint, amiről már bizottsági ülésen beszéltünk: fikció és utána hosszan tartó indoklás rá, csak a fikció eleve hamis.

Köszönöm.

ELNÖK: Újabb kétperces hozzászólások következnek. Először megadom a szót Keller László képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Borzasztóan sajnálom, hogy nem akarja megérteni Horváth Zsolt képviselő úr ma este, hogy miért beszélünk annyit a Club Aliga nem értékesítéséről, hanem gyakorlatilag tartós állami tulajdonban tartásáról.

Tisztelt Képviselő Úr! Bauer képviselő úr elmondta, hogy hogyan áll - és ön nyilvánvalóan tudja, hogy hogyan áll - az egészségbiztosítás forrás szempontjából. Azt gondolom, ha ezt ön tudja, akkor ilyen ingatlanegyüttest és ilyen részvénytársaságot teljesen indokolatlan a rendszerben tartani. Attól még ez nemzeti kincsünk lesz, hogy más lesz a tulajdonosa, mert az a Club Aliga ingatlanegyüttes ott marad, az nem megy el a Balaton mellől, tisztelt képviselő úr (A Bánki Erikkel beszélgető dr. Horváth Zsolthoz:), főleg hogyha még figyelne is rám, mert ön felé beszélek, de ezzel is tüntetőleg, úgy gondolom, teljesen sportszerűtlenül hátat fordít. (Dr. Horváth Zsolt: Beszéltem a képviselő úrral.)

Tehát nem megy el az aligai ingatlanegyüttes. A másik, képviselő úr: a '98. évtől a központi költségvetésben van egy olyan paragrafus - és ezt önök is megtartották, még mi vezettük be -, hogy az egészségügy szabaduljon meg minden felesleges ingatlanától, és amennyiben megszabadul, akkor ezt a forrást egészségügyi célokra, fejlesztési célokra lehet és kell fordítani.

Tehát, képviselő úr, mi példát mutattunk abból, hogy hogyan kell a felesleges, az egészségügybe nem tartozó vagyontárgyaktól megszabadulni, és példát mutattunk abban, hogy hogyan kell ezeket a forrásokat egészségügyi célokra felhasználni. Önök ezt követték, csak azt nem értem, hogy ebből a sorból miért lóg ki a Club Aliga. Nyilvánvalóan azért, mert valamilyen, önök által fel nem tárt érdekek ezt kívánják. Tárják fel ezeket az érdekeket! (Szórványos taps az SZDSZ soraiban. - Dr. Horváth Zsolt felmegy az elnöki emelvényre.)

ELNÖK: Megadom a szót - szintén kétperces hozzászólásra - Bauer Tamás képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. (Dr. Kökény Mihály: Nincs itt az előterjesztő!)

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Nem baj. Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Legyünk nagyvonalúak, a szegény előterjesztőnek egy-két perc szabadságot én a magam részéről szívesen engedélyezek, ha már az a képviselőtársunk is kiment a teremből (Dr. Horváth Zsolt az elnöki emelvényről: Itt vagyok!) - bent van, jó, bocsánat.

Tehát a dolog lényege: azt mondta nekem Horváth Zsolt, hogy köszönöm, hogy elmondtam. Én azt mondom neki, hogy szívesen, máskor is. Tudniillik arról van szó, hogy azt mondja Horváth képviselő úr, nem érti, hogy mi köze a társadalombiztosítás gazdálkodásához. Azt gondolom, hogy ez a módosító javaslat azért ebben az előterjesztésben van, mert a Club Aliga a társadalombiztosítási vagyon része. Ha nem így van, akkor nem tudom, hogy miért van ebben a törvényjavaslatban módosító indítványként, nyilván azért, mert annak a része.

Az tehát, hogy a társadalombiztosítás vagyonából értékesítik vagy nem értékesítik ezt a jelentős vagyonelemet, Horváth képviselő úr, ez nyilvánvalóan része a társadalombiztosítás gazdálkodásának. Ha nem így van, magyarázza meg nekem, hogy miért nem része, és meg fogom köszönni, ha pedig része, akkor az a döntés, hogy ezt a vagyonelemet értékesítik, majd a társadalombiztosítás rendszere maga fogja használni, maga fog vele "vagyongazdálkodni", az része a társadalombiztosítás gazdálkodásának.

Ha nekem az a benyomásom, hogy ez a vagyongazdálkodási döntés nem a leghatékonyabb a magyar nemzeti vagyon ésszerű hasznosítása szempontjából, akkor jogosan teszem fel azt a kérdést, hogy abban az intézményrendszerben, ami itt kialakult - nem is mondom, hogy kialakították, mert nem gondolták végig, hogy mi lesz ebből -, abban az intézményrendszerben sem jobb a gazdálkodás, mint az államosítást megelőző egy évben az önkormányzati rendszerben. Csak erről beszélek. (Taps az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Lentner Csaba képviselő úrnak, Magyar Igazság és Élet Pártja.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt a módosító indítványaimról részletesen szólnék, elöljáróban engedjék meg nekem, hogy összességében a társadalombiztosítási alapok és ezen belül az Egészségbiztosítási Alap költségvetéséről szóljak néhány gondolatot.

A 2000. költségvetési évben 41,4 milliárdos hiányt irányoz elő a Pénzügyminisztérium a társadalombiztosítási alapoknál - de mondhatom azt is, hogy az egészségbiztosítási alapoknál is, hiszen a Nyugdíjbiztosítási Alap előirányzatott hiánya tulajdonképpen nulla forint -, tehát úgy vélelmezi a tárca, hogy a nyugdíjbiztosításnál a bevételi és a kiadási oldal egyensúlyban lesz a 2000. költségvetési évben. Az Egészségbiztosítási Alapnál már némiképp pesszimistább az előterjesztő, és így betervez 41,4 milliárd forintos hiányt.

Azt kell mondjam azonban, hogy ez a betervezett hiány meglehetősen alacsony, az elmúlt év, illetve a jelenlegi költségvetési év, tehát a '99-es költségvetési év eddig megismert éves előirányzata és I-VIII. havi tényadatai alapján már látható az, hogy a tb-alapoknál a betervezett hiány '99 augusztusában már meghaladja az egész évre tervezett hiány kétszeres mértékét.

(18.20)

Ezen bázisból kiindulva látható egy alultervezés, egy optimizmus. Az még nem baj, hogy optimizmus tapasztalható az előterjesztő Pénzügyminisztériumnál, azonban az már baj, ha ez túlzott optimizmusnak vélelmezhető. Tehát igen nagy valószínűséggel vélelmezhető, hogy ez a költségvetési trend, amely a 2000. évre elő van irányozva, nem lesz tartható; ugyanúgy, mint ahogy a '99. évi előirányzat sem tartható, hiszen a hiány már kétszerese annak, mint amit beterveztek.

A helyzetképhez hozzátartozik az is, hogy az elmúlt tíz évben Magyarországon a rendszerváltozás éveit megélve, a magyar lakosság egészségügyi állapota meglehetősen leromlott, a betegségre való hajlam fokozódott, fokozódik, másfél millió munkahely szűnt meg az országban, és csak lépcsőzetesen jönnek létre a vállalkozások beindulásával, a külföldi tőke megjelenésével újabb munkahelyek. A társadalmi és a gazdasági változások, továbbá a társadalom elöregedése olyan mértékű tehertétel a társadalombiztosítási alapokra, amely a tb-költségvetést immár legalább annyira fontossá teszi, mint a központi költségvetés helyzetképét, illetve tervezését. Elöregedik a társadalom, ugyanúgy mint Németországban vagy a Németalföldön, Franciaországban. Ennek az a következménye, hogy az egészségügyi intézményekre, a gyógyszertámogatásokra, konkrét kórházi ellátásokra való rászorultság megemelkedik.

Itt hadd utaljak egy érdekes számra, a közelmúltban akadtam erre az adatra egy nyugati folyóiratban. Németországban 1985-ben száz aktív keresőre 35 eltartott jutott. Tehát 35! Ez az arány 2025-ben, tehát negyvenéves prognózis alapján: 100 aktív keresőre 70 eltartott jut, tehát a kétszeresére emelkedik. Magyarországon is nagyjából ez a tendencia érvényesül. Ez viszont azt jelenti, hogy mind az egészségbiztosítási, mind a tb-alapok egészénél nem lehet alultervezni, nem szabad a túlzott optimizmusnak helyt adni. Ezen helyzetképből kiindulva látható, hogy az egészségügyi intézményekre való rászorultság emelkedik, nőttön nő.

Ugyanakkor szerény módosító javaslataimban, amelyeket a 39., 40., 51., 52. számon találhatnak meg az előterjesztésben, a '96. évi CXX. törvény alapján biztosított kórházi részleges adósságrendezésre átadott pénzeszközök 2000. költségvetési évre vonatkozó 100 millió forint összegű visszafizetésének elengedését javasoltam, valamint a '97. évi CLIII. törvény 11. §-ának (6) bekezdése alapján jövőre visszafizetési kötelezettségként előírt, önkormányzati kórházak csődjével összefüggő visszterhes támogatások elengedését is indítványozom. Azon az állásponton vagyok ugyanis, hogy ezek az egészségügyi intézmények, mint ahogy '96-ban, '97-ben, most is csődközeli állapotban vannak. Forrásfedezetként a visszterhes összegek elengedésének fedezetéül a rugalmas bevételi határral rendelkező tb-járulékbevételeket jelöltem meg.

A módosító indítványomban 480 milliós kötelezettségelengedést javasoltam összességében, amely a fejezeten belül, illetve az Egészségbiztosítási Alapon belül a több mint 1 milliárd 77 millió járulékbevételi volumennek a szerény megemelésével, túlteljesítésével bőven kigazdálkodható. Tehát itt néhány tized százalékról van szó mindössze, ez rugalmas bevételi forrás bevételi oldalon a tb-rendszerben, és ennek - mondom - néhány tized százalékos túlteljesítésével már biztosítható a kórházak részéről történő visszafizetési kötelezettség elengedése.

Az egészségügyi intézményeken - én azon a véleményen vagyok - ez lényegesen segítene, mert mondom, azok az okok, előidéző tényezők, amelyek alapján '96-ban, '97-ben kapták a kórházak ezt a csődhitelt, nem szűntek meg. Ha most kötelezettségként ezt továbbra is benntartjuk a tb-költségvetésben, csak a pénzügyi helyzetüket rontjuk tovább. Ennyi lehetőséget azért mindenképpen meg kellene adnia a kormánynak, hogy a kórházakon segítsen.

A másik dolog, amire a tisztelt képviselőtársaim figyelmét fel szeretném hívni: a magyar egészségügyi kórházi rendszer meglehetős koncentráltságából fakadóan a fővárosi kórházak lehangoló helyzete. Úgy érzem, hogy a kormányzat részéről rövid időn belül pénzügyi ráhatást igényel, hogy a tömeges csődöt a fővárosi kórházak elkerüljék. Budapesten 19 kórházi intézmény működik. Ebből a 19 kórházból négy csődközeli állapotban van, aminek megnyilvánulása, hogy önkormányzati biztos irányítja a gazdálkodását, másrészt ezen kórházaknál az éves költségvetési kiadási előirányzatokon belül a fordulónapi összes tartozásállomány, illetve a lejárt tartozások állománya jelentősen megemelkedett. Konkrétan a veszélyhelyzetben lévő a kórházak: a Péterfy Sándor Utcai Kórház, a Szent István Kórház, a Szent János Kórház, illetve a csepeli Weiss-Manfred Kórház. Ezek tartanak olyan pénzügyi letargiába, amely alapján arra a következtetésre jutottam, hogy itt bizony a kormányzati segítség elengedhetetlennek látszik.

Ezek a kórházak az elmúlt években is hasonló pénzügyi pozícióban voltak. A lényeg az, hogy az egész kórházi szektor a fővárosban a 40 milliárdos költségvetési kiadási előirányzatán belül közel 2,3 milliárd forintos most lejárt tartozásállománnyal rendelkezik, úgymond csődközeli a helyzet. Ami miatt ezt fontosnak tartom az Országgyűlésben elmondani, annak az oka, hogy ezen kórházi intézmények az országos egészségügyi intézményeken belül meglehetősen koncentráltak, nemcsak elhelyezkedés vonatkozásában, hanem az általuk ellátott tevékenységek tekintetében is.

Természetesen ebben a helyzetben, hogy ezek a fővárosi egészségügyi intézmények itt tartanak, fontos szerepe van annak a körülménynek, hogy a főváros vezetésének nincs egészségügyi politikája, és a meglehetősen rossz pénzügyi pozíció köszönhető annak is, hogy a vagyongazdálkodás nem kielégítő ezen kórházi intézményekben. Azonban lehet azt mondani, hogy hagyjuk a múltat, hagyjuk a rossz dolgokat, én csak azt a veszélyt látom, ami vélelmezhetően előbb-utóbb be is következik, hogy ezen kórházi intézmények megsegítésére, tartós csődjének elkerülésére kormányzati pénzeszközöket kell bevonni.

A hozzászólásom elején utaltam erre a túlzott optimizmusra, mely a költségvetési számok megtervezésekor érvényesül, azonban a bevételi oldalt vizsgálva én aggályosnak tartom a vagyongazdálkodási bevételeket, és aggályosnak tartom ezt a jövőt felélő tervezési taktikát is, amely érvényesül a Pénzügyminisztérium, illetve a tb-t irányító államtitkár részéről. Hiszen most jószerint beterveznek az Egészségbiztosítási Alapnál mintegy 3,5 milliárdos vagyongazdálkodási bevételt, ezzel is enyhítve a kialakult hiányt, azonban felteszem a kérdést, hogy 2001-ben, 2002-ben, miután ez a vagyon elfogy, felélésre kerül, miből fogják csökkenteni a hiányt. Tehát a taktikai elemek helyett én a tartós stratégiai pénzügyi tervezésre helyezném a hangsúlyt, illetve erre hívnám fel a képviselőtársaim figyelmét.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Megadom a szót Selmeczi Gabriella képviselő asszonynak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

(18.30)

SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy először az ajánlás 14. pontjában szereplő módosító javaslatról szóljak egypár szót, amelyet Horváth Zsolt képviselőtársammal nyújtottunk be.

Ez a módosító javaslat azt tartalmazza, hogy a gyógyító-megelőző kassza másfél százalékát az ellátás hatékonyságának érdekében fejlesztések finanszírozására lehessen fordítani. Ez a módosító javaslat tulajdonképpen lehetőséget teremtene arra, hogy azt az egészségügyi intézményt, amely preferál vagy kifejleszt olyan eljárásokat vagy olyan beruházásokat eszközöl, amelyek az ellátás színvonalát, és nemcsak az ellátás színvonalát, hanem költséghatékonyságát növelik, valamilyen módon preferáljuk, jutalmazzuk.

Úgyhogy tulajdonképpen ez a módosító javaslat szolgálna arra, hogy ezt az alapot megteremtse. Talán egy-két példát említenék, hogy konkrétan mire gondoltunk itt. Ilyen lehet például az egynapos sebészet fejlesztése, bevezetése, illetve bármi más olyan egészségügyi ellátás, amely a költséghatékonyságot növeli.

A másik módosító javaslat, amit a figyelmükbe szeretnék ajánlani, a 16. szám alatt szerepel. Ugye, azt mindannyian érezzük, hogy átalakítás előtt áll az egészségügy, nemcsak a finanszírozási oldala, hanem az ellátórendszer is maga. Szerintem nagyon fontos feladatunk az, hogy ezeket a modellkísérleteket, amelyeket megemlít ez a módosító javaslat, támogassuk és erősítsük. Hiszen ezeken a modellkísérleteken keresztül lehet majd lemodellezni azt, hogy mi egy új elképzelésnek az előnye, mit kell rajta javítani, és esetleg a kiküszöbölendő hibáit, hátrányait előre tudjuk modellezni, előre tudjuk tanulmányozni ezeket. Az idén már több ilyen modellkísérlet indult el, ha jól emlékszem, körülbelül három-négy hónapja működnek ezek, és jövőre a vasútegészségügy területén terveznénk némi átalakítást.

Ez a módosító javaslat tulajdonképpen egyértelműsítést, pontosítást tartalmaz. Az előterjesztésben nem teljesen egyértelmű, hogy ebbe a kétszázezer főbe, amely a modellkísérletben részt vehetne mint érintett állampolgár, beleértjük-e a vasútegészségügyet vagy sem. Ez a módosító javaslat egyértelművé teszi, hogy a kétszázezer lakos fölött értjük a vasútegészségügyet, és ezzel tulajdonképpen lehetőséget teremtünk arra, hogy a vasút-egészségügyi alapellátásban finanszírozottakra is kiterjesszük ezt az úgynevezett modellkísérletet.

Nincs kizárva, hogy mindkét módosító javaslatot csatlakozóval próbáljuk még korrigálni, illetve egyéb alternatívákat nyújtani a tisztelt képviselőknek. A 14. számon szereplő javaslathoz egy csatlakozó módosítót már benyújtottunk, amely a másfél százalékot fél százalékra csökkentené, ez egy alternatívája lehet ennek a javaslatnak, illetve a 16. szám alatt szereplő módosító javaslatnál egy olyan alternatívát javaslunk a képviselőknek, amely a kétszázezer lakost kétszázötvenezerre emeli, plusz még efölött beleértendő a vasút-egészségügyi ellátás is.

Kérem képviselőtársaimat, hogy mivel mind a két javaslat egy picit modell értékű, újít, és jó értelemben olyan kísérletek alapjául szolgál, ami képes arra, hogy az elkövetkezendőkben az előnyöket és hátrányokat modellezze, támogassák ezeket a javaslatokat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólások következnek. Megadom a szót Kökény Mihály képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tulajdonképpen nagyon dicséretes Selmeczi Gabriella képviselőtársam igyekezete, hogy az innovációkat erősíti a társadalombiztosításban.

A baj a 14. ajánlási pont alatt szereplő indítvánnyal csupán az, hogy olyan körülmények között szeretné a gyógyítókassza másfél százalékát elkülöníteni egynapos sebészetre és más, hatékonyságjavító fejlesztésekre, amikor tudjuk, hogy ez a kassza milyen nyomott, amikor tudjuk, hogy gyakorlatilag az idei zárolás utáni maradványhoz képest tartalmaz éppen 6 százaléknyi növekményt. Én azt gondolom, hogy amikor ilyen szűk a mozgástér, akkor ezt a kasszát nem lehet, nem szabad tovább szabdalni.

A 16. ponttal kapcsolatban azt gondolom, hogy nem ott van a probléma, hogy a menedzselt ellátás modellkísérleteit nem támogatta az ellenzék, hiszen az idei költségvetésbe is úgy került be maga ez az egész gondolatkör, hogy hasonló tartalmú módosító indítványt fogalmaztunk meg több oldalról.

Azonban a kiterjesztést illetően én óvatosságot ajánlok. Nem látjuk, hogy mi történt eddig. Jószerével különböző okok miatt - nem lehet ezt most az idő rövidsége miatt részletezni - ez az egész modellkísérlet nyár derekán indult el. Nem állnak rendelkezésre a tapasztalatok! Nem látjuk azt, hogy mi történt! Egy azonnali továbblépés, azt gondolom, nem helyénvaló. Szóval, ne adjunk addig biankócsekket egy további kiterjesztésre, amíg nem látjuk, hogy mi történt azoknál a modelleknél, amelyek működése az egészségbiztosítás részéről befogadást nyert! Ha a tapasztalatok rendelkezésre állnak, akkor nyilván lehet a továbblépésről gondolkodni.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra megadom a szót Vojnik Mária képviselő asszonynak, Magyar Szocialista Párt.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet oka annak, hogy ez a 14. pontban jelzett módosító indítvány nem kapta meg a költségvetési és egészségügyi bizottságban képviselőtársaink egyharmadának támogatását sem. Azt tudom mondani, hogy az előterjesztők nem tudták meggyőzni kormánypárti képviselőtársaikat sem ennek az indítványnak a jogosságáról.

Mert mit is jelent ez a másfél százalék, tisztelt képviselőtársaim? Durván ötmilliárd forintot, mégpedig a gyógyító-megelőző ellátások teljes kiadásaiból - kidolgozatlan feltételek, tervezetlen megoldás. Egy biztos: a gyógyító-megelőző ellátásokból ötmilliárd forint biztosan kikerülne egy olyan alultervezett kasszából, amiről ma sem tudjuk megmondani biztosan, hogy elegendő lesz-e a biztonságos ellátáshoz.

Tisztelt képviselőtársaim, akik a módosító indítványt tették! Arra kérem önöket, keressenek pluszforrást ennek a felhalmozási kiadásnak, hatékonyságnövelő kiadásnak! Mondják meg, hogy hogyan lehet erre pályázni, mert gondolom, erre valamennyi gyógyító intézmény pályázhatna, és akkor ennek a kapcsolódó módosító indítványnak a megtárgyalásakor módunk lesz újra mérlegelni a módosító indítvány tartalmát.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Selmeczi Gabriella képviselő asszonynak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valószínű, hogy vagy nincs önökben kezdeményezőkedv, vagy nem sikerült megérteni a módosító javaslatok lényegét.

Az úgynevezett másfél százalékos módosító indítvány nem vesz el a gyógyító-megelőző kasszából. Ugyanúgy ott hagyja a pénzt, csak egy picit behatárolja, és megmondja, hogy mire adhatja ezt a bizonyos összeget.

Kettő: arról beszélünk, hogy olyan költséghatékony megoldásokat támogatnánk ebből a keretből - mondom, ott marad az ellátórendszernél, ugyanúgy a gyógyító-megelőző kassza része -, ami költséghatékony megoldást eredményez. A költséghatékony megoldásoknak és eljárásoknak az az eredménye, hogy költséget takarítunk meg, tehát tulajdonképpen indirekte nagyobb lesz a mozgástér a kasszában. Nem úgy, ahogy Kökény képviselőtársam mondta, hogy szűkül a mozgástér, pont az ellenkezője fog történni.

Kökény képviselőtársam mondja, hogy nem állnak rendelkezésünkre tapasztalatok. Ezt, gondolom, a VTI módosító javaslat kapcsán mondja. Pontosan azért végzünk modellkísérleteket, hogy a nagy és átfogó átalakítások előtt legyen tapasztalat: vajon, amire mi gondolunk, amit szeretnénk, ami koncepcionálisan már le van írva, ki van dolgozva, ha a gyakorlatban kipróbáljuk egy kisebb közösséggel modellkísérletként, annak mi az előnye, mi a hátránya. Tulajdonképpen a modellkísérletnek ez a lényege, és majd ha ezek a modellkísérletek folynak, és elemezzük őket, igazából akkor állnak a rendelkezésünkre tapasztalatok a gyakorlatból. Tehát pontosan ez a funkciója, hogy az ön aggályait megválaszoljam.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

(18.40)

ELNÖK: Még jó néhány kétperces hozzászólás következik. Horváth Zsolt képviselő úrnak adom meg elsőként a szót, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Folytatnám a képviselő asszony által megkezdetteket. Vojnik képviselőtársunk azt mondta, hogy pályáztassunk, és találjunk más forrásokat hozzá. Ahogy Selmeczi Gabriella elmondta, ez a módosító javaslat éppenhogy növeli a gyógyító-megelőző kassza felhasználóinak mozgásterét. Kökény képviselő úr mondta a példát az egynapos sebészetre. Ha egy kórház be tud vezetni egynapos sebészetet, akkor ezzel megtakarításokat tud elérni, amely kasszában rendelkezésre álló forrás a későbbiekben mindenki számára további bővülés lehetőségét hozza magával.

Nem szeretnénk, ha ezt ki kellene emelni a rendszerből és pályáztatni kellene, amivel eleve azt feltételezzük, hogy nem áll mindenkinek a rendelkezésére, és nem teheti meg minden kórház azt, hogy ésszerűsítse a saját maga által felhasználni kívánt összegeket. Éppen ezért tettük be ezt a fajta módosító javaslatot, hogy helyben dőljenek el ezek a kérdések, ott, ahol valóban tudják, hogy mire és milyen módon van szükségük. Azt hiszem, hogy ez a javaslat ilyen szempontból jó.

Azt elfogadjuk, hogy első lépésként talán nem másfél százalékkal, hanem fél százalékkal kell kezdeni. De azt hiszem, hogy itt van helyén ez a javaslat, és ez az eljárás az, ami előre fog vinni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Keller László képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Azt gondolom, hogy teljesen világosan értjük az ön szándékát; hogy valamilyen fejlesztést ösztönző rendszert szükséges lenne működtetni, azt senki nem vitatja. De azt azért világosan kell látnia, hogy abból az előirányzat-csoportból, amiből ön 1,5 százalékot el akar venni, ha megnézi, a 2000. évi új előirányzat fejlesztés nélkül csak 3,6 százalékkal több, mint az 1999. évi.

Ön nyilvánvalóan tudja, hogy milyen finanszírozási rendszer működik a gyógyító-megelőző ellátáson belül. Ha ön ezt a 1,5 százalékot fejlesztési célra akarja felhasználni, akkor nyilvánvaló, hogy abból semmi más nem finanszírozható. Tehát eleve 1,5 százalékkal kisebb a gyógyító-megelőző ellátásokra fordítható összeg. Az a megtakarítás, amit ön remél ettől a fejlesztéstől, nyilvánvalóan nem 2000-ben, hanem majd később jelentkezik, és az sem biztos, hogy a tb-költségvetésben jelentkezik a megtakarítás, hanem adott esetben jelentkezik az intézménynél.

Megítélésem szerint tehát óriási tévedés - vagy rossz kiindulási feltételezés -, amit ön elővezetett. Keressenek többletforrásokat, adják el például a Club Aligát, és akkor lesz forrásuk arra (Dr. Horváth Zsolt: Nem igaz, hogy nem érti a képviselő úr!), hogy az egészségügy területén fejlesztésekre fordítsanak pénzösszeget! Képviselőtársak, megvan a lehetőség, csak adják be módosító javaslatként!

ELNÖK: Megadom a szót Vojnik Mária képviselő asszonynak, Magyar Szocialista Párt.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem biztos, hogy a mi innovációs képességünkkel van baj, mert ha ez itt egy tisztázott feltételek között megteremtett lehetőség lenne, akkor a képviselőtársaimnak nem kellett volna beleírni ebbe a módosító indítványba, hogy a felhasználás céljait és feltételeit a kormány szabályozza. Mikor? Hogyan? Ki felé?

Ha a kasszában maradna ez a durván 5 milliárd forint, akkor szabadon lenne felhasználható. Ha szabadon lenne felhasználható, akkor minden hónapban hozzáférhetővé válna a gyógyító-megelőző ellátások működtetésére. Mivel azonban ez a 1,5 százalék az ellátás hatékonyságát javító fejlesztések finanszírozására fordítható lenne, nyilván el kell különíteni. Akkor pedig nem marad benne a működtetésre fordítható forrásokból.

Én nagy figyelemmel hallgatom Horváth képviselőtársam felvilágosító lelkesedését - ez már csak akkor lehetne hatékonyabb, ha valóban érvelne is a javaslatai mellett. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Kökény Mihály képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Még egy-két mondatot mondanék ehhez a két indítványhoz. Ez a kiegészítés a tervezet 6. § (6) bekezdéséhez nekem azt mondja, hogy ha én az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatója lennék, akkor ezzel a 1,5 százalékkal a teljesítményfinanszírozási részelőirányzatok csökkennek, mert ez másra fordítható.

A másik: lássuk már meg, hogy mi történt Veresegyházon, lássuk, hogy mi történt a többi menedzselt ellátási modellkísérletben - és akkor lépjünk tovább, ha ezeket a tapasztalatokat elemeztük! Nem láttunk semmiféle publikációt, semmiféle jelentést még az egészségügyi bizottságban sem, még szaklapban sem olvastunk róla. Ha ezek a tapasztalatok kedvezők, akkor lépjünk tovább!

Erről szólt a hozzászólásom. Köszönöm.

ELNÖK: Megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném elmondani a 14-essel kapcsolatban, hogy az előirányzat-csoport "fordítható", tehát feltételes módban szerepel, képviselő úr. Ön pedig azt mondta, hogy ezt a kasszában kötelesek lesznek erre fordítani. Ez egy tévedés! Fordítható, ha akarják - ha nem akarják, akkor nem fogják erre fordítani.

Van még egy: mindig előjön ezzel a Club Aligával - nem tudok mit csinálni. Próbálja megérteni, képviselő úr, mert már vagy tizedszer mondom el: a Club Aligát, ha eladja, ha nem, abból a társadalombiztosításnak se több, se kevesebb pénze nem lesz. (Keller László: Miért nem lesz?) Mert ha eladja, akkor annyival kevesebb lesz a hiánya, amit a költségvetés kipótol; ha nem adja el, akkor ugyanúgy kipótolja a költségvetés a hiányt. Ezt egyszer és mindenkorra szögezzük le!

De most már engem az érdekel, hogy miért akarja ezt ön annyira eladni. (Keller László: Mert felesleges!) Mi az oka annak, hogy mást sem hallok a túloldalról, mint hogy el kell adni, el kell adni? Melyik az az érdekcsoport, amelyet önök ki kívánnak szolgálni (Dr. Vojnik Mária: Ki az, akinél maradnia kellene? - Keller László: Ki üzemelteti?), amelynek ezt meg kellene vennie? Akkor beszéljünk erről! Tessék nekünk elmondani! (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak, Magyar Igazság és Élet Pártja.

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Nem vagyok szakértője a társadalombiztosítási alapok kérdésének, kizárólag személyes ok vezet ahhoz, hogy röviden szóljak, de talán már ez is felesleges.

Megértéssel figyelem Horváth Zsolt képviselőtársam pedagógiai küzdelmét. Én egyet értettem meg: a társadalombiztosítási alapok hiányát a költségvetés kell hogy pótolja. Ebben a tekintetben ezen alapok pozícióit, azt, hogy a jövő évben mennyit fog elkölteni, semmilyen mértékben nem befolyásolja, hogy ez a Club Aliga el van adva vagy nincs eladva - a helyzet mindkét esetben ugyanaz. Tehát ez nem azon fölül jelentkezik plusz bevételként, amit fel tud használni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni ebben a vitaszakaszban. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezés nem történt. A vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a második vitaszakaszt az ajánlás 26-34. és 36. pontjai szerint. Most ismertetném az időkereteket. (Az elnök a jegyzővel tanácskozik.) Egy perc múlva fogom ismertetni, ha a jegyző úr a rendelkezésemre bocsátja.

Addig megkérdezem, hogy kíván-e valaki ebben a vitaszakaszban felszólalni. (Dr. Vojnik Mária jelentkezik.)

Vojnik Mária képviselő asszonynak adom meg a szót, Magyar Szocialista Párt. Az ő felszólalása után ismertetem az időkereteket.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ebben a vitaszakaszban a Schvarcz Tibor képviselőtársam által jegyzett 28. számú ajánlási pont mellett szeretnék érvelni.

Az ajánlási pont tartalmát tekintve kapcsolódik a 27. pontban leírt, Horváth Zsolt és Selmeczi Gabriella képviselőtársaim által jegyzett indítványokhoz. A társadalombiztosítás költségvetés-tervezetének eredeti változatában, tehát a kormány által benyújtott változatban az alapokról szóló törvény megváltoztatására tesznek indítványt.

(18.50)

Eszerint a járulékbevallás és -befizetés tartozás-túlfizetés állományának éves elszámolását az APEH a tárgyévet követő év április 20-áig küldi meg az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság részére.

Módosító indítványunk lényege a következő: az APEH a járulékbevételekről havonta, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetésével azonos bontásban, előzetes adatokat szolgáltat a pénzügyminiszter és az egészségügyi miniszter részére, valamint az ellátások folyósításához az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság részére folyamatos adatszolgáltatást biztosít.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, ennek az indítványnak a lényege és fontossága mindannyiunk által könnyen belátható. Az APEH által átvett, társadalombiztosítást érintő járulékbevételekről való folyamatos információszerzés és azoknak a pénzügyminiszter és az egészségügyi miniszter részére történő bemutatása az alapok működése szempontjából alapvető érdekű. Ezért azt gondoljuk, nem engedhető meg, hogy akár az átállás nehézségeire, akár az adatszolgáltatás fel nem épített rendszerére hivatkozva ilyen, egyéves távlatban ne lehessen biztos információja az APEH tevékenységéről akár az egészségügyi miniszternek, akár az Egészségbiztosítási Pénztárnak, akár a Nyugdíjbiztosítási Pénztárnak.

Képviselőtársaim 27. pontban jelzett, az eredeti előterjesztést megváltoztató javaslata ebben a tárgykörben gyakorlatilag a mienkhez hasonló megoldást javasol, azzal a különbséggel, hogy az adatok az ő javaslatukban az egészségügyi miniszter számára nem kötelezően átutalandó és megismerendő adatok. Mi azonban úgy gondoljuk, hogy az egészségügyi miniszter kompetenciája, a feladatkörébe tartozó lehetőségek és intézkedések megtételének szükségessége ezt a bővítést mindenképpen indokolttá teszi.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az APEH tevékenységét ebben az évben az átállás nehézségei jellemezték. Ennek volt köszönhető, hogy a járulékbehajtásról, a pénzmozgásokról, a bevételekről augusztus hónapban az alapokat felügyelő, akkor már pénzügyminisztériumi államtitkár sem tudott biztos információval szolgálni. Ennek köszönhető, hogy a társadalombiztosítás 2000. évi költségvetése úgy készült el, hogy az APEH járulékbevételeiről, a kintlévőségek és az adósságok behajtásáról nem voltunk biztos adatok birtokában. Azt gondolom, egy ilyen elkülönített, hatalmas pénzmozgással, bevételekkel és kiadással járó alap működése nem alapulhat ilyen bizonytalanságokon, biztos forrásokat kell a számára biztosítani.

Ezért arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy még egyszer fontolják meg a javaslatunkat; illetve a 27. pontot benyújtó képviselőtársaimat pedig arra kérem, fontolják meg azt, hogy az általunk az egészségügyi miniszter számára is hozzáférhető vagy kötelezően szolgáltatott adatot mérlegelni és támogatni tudják-e a jövőben.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Az egyes frakciók rendelkezésére álló időkeret a következő: Fidesz-Magyar Polgári Párt 29 perc 55 másodperc; Magyar Szocialista Párt 3 perc 40 másodperc; Független Kisgazdapárt 35 perc 50 másodperc; Szabad Demokraták Szövetsége 4 perc 51 másodperc; Magyar Demokrata Fórum 8 perc 20 másodperc; Magyar Igazság és Élet Pártja 1 perc 40 másodperc.

Megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, Szabad Demokraták Szövetsége; őt követi majd Csáky András, a Magyar Demokrata Fórumtól.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. A vita e szakaszában csak egyetlen témához szeretnék hozzászólni: egy darab módosító indítványt nyújtottam be, ez az ajánlás 26. pontjában található, de ez a bizonyos téma jelenik meg a 27. és a 28. pontban is, amiről az előbb Vojnik Mária beszélt.

Ez az a bizonyos kérdés, hogy van-e adatszolgáltatási kötelezettsége, folyamatos, mondjuk, havonkénti vagy negyedévenkénti adatszolgáltatási kötelezettsége a járulékbevallásról és a járulékbefizetésről az APEH-nak, vagy nincs. Megmondom őszintén, rendkívüli módon megütköztem azon, hogy ezt a kötelezettséget a benyújtott törvényjavaslat-tervezet elhagyja. Azt gondolom, ennek egyetlenegy magyarázata lehet, az tudniillik, hogy ennek a kötelezettségnek az APEH nem tud eleget tenni. Óriási problémák vannak a járulékfizetés nyilvántartásával! Azt gondolom, aki egy kicsit is kapcsolatba kerül az APEH-hel munkaadói-munkavállalói oldalról, vagy vállalkozóként kapcsolatba kerül vele, személyes tapasztalata van arról, milyen kapitálisan rossz a nyilvántartás.

Következésképp azt gondolom, arra lenne szükség, hogy az APEH megoldja ezt a feladatot, és nem arra, hogy törvényi felhatalmazással feloldozzuk ez alól a kötelezettség alól. Következésképp elhagyni javasoltam ezt a paragrafust. Horváth Zsolt, Selmeczi Gabriella képviselőtársam új szöveget javasolt beiktatni, bár ha pontosabban megnézzük ezt a szöveget, azt látjuk, a három bekezdésből álló módosító indítvány kétharmad része nem új, kétharmad része szóról szóra az eredeti tervezetben is megtalálható. De történetesen a (2) bekezdés vonatkozásában valóban új a szöveg, visszaiktatja azt, hogy havonkénti, illetve negyedévenkénti adatszolgáltatási kötelezettsége van az APEH-nak. Ilyen módon ezt a módosító indítványt magam is tudom támogatni; mint ahogy erre irányult a 28. pontban található módosító indítvány is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Így a vita vége felé szeretnék egy összefoglaló megjegyzést tenni a módosítójavaslat-csomag egészével kapcsolatban is, a 27. pontban található javaslat kapcsán. Ez az ajánlás 57 darab ajánlási pontba szedve tartalmaz módosító indítványokat, ennél az indítványok száma némiképpen több, mert vannak átfedések. Csináltam a vita alatt egy rövid statisztikát: 33 kormánypárti módosítás született, ez az egész csomagnak közel 60 százaléka. Megnéztem azt is, hogy milyen volt a fogadtatása a kormánypárti javaslatoknak, s megint csak az derült ki, hogy több mint 60 százalékára az előterjesztő igent mondott. Ezek a javaslatok zömmel Horváth Zsolt és Selmeczi Gabriella neve alatt futnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A korábbi években is volt arra tapasztalat, hogy a kormánypárti oldal is készített módosító indítványokat és hogy ezek sokszor át is tudtak menni, de talán nem ilyen nagyságrendben, nem ilyen léptékben! Azt gondolom, egyetlen következtetés adódik ezekből a számokból: maga az előterjesztés rendkívüli módon férces és selejtes - szóval jobb lenne alaposabban előkészített anyagról tárgyalni!

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólás következik, úgyhogy megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Többen is érintették az általunk benyújtott módosító javaslatot, azt hiszem, a miénk a 27. sorszámot kapta. Igen, abban valóban éreztünk némi problémát, hogy az elszámolás időtartamát hozzá kell igazítani ahhoz, ahogy a járulékbevallások, illetve az adóbevallások történnek.

 

(19.00)

Ez egy természetes dolog volt a magunk részéről, hogy ezt a javaslatot támogathatónak tartjuk, illetve kértük, hogy támogassa a kormány.

A képviselő asszony, az utolsó megjegyzésére: azt hiszem, ebből csak az következik, hogy a jelenlegi kormánypártok rendkívül aktívak, és a saját kormányuk által benyújtott törvényjavaslatokat alaposan átnézik, ehhez ötleteik vannak, és ezt mint módosító javaslatot be is nyújtják. Az pedig, hogy ezek ilyen nagy számban elfogadásra kerülnek, szintén azt jelzi, hogy ráadásul jól végzik a munkájukat a képviselők ezen az oldalon, mert lám, a kormány is rábólint, és azt mondja, hogy ez még jobb ötlet. Ebből azt a következtetést levonni, hogy mindez azért lehetséges, mert az eredeti rossz, nem feltétlenül igaz. Az egyik lehetséges megoldás lenne, de jelen esetben ez nem így van.

ELNÖK: Megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Ehhez az inkriminált paragrafushoz a törvényben én is benyújtottam módosító javaslatot, de a kormányzat képviselője a bizottsági ülésen tulajdonképpen meggyőzött engem, mert az én eredeti módosításomban az Egészségügyi Minisztérium mellett még az Országgyűlés egészségügyi és szociális bizottságát is mint célszervet megjelöltem, hogy a havonkénti adatok, pont a különböző bevallási határidők miatt nem annyira informatívak; ez engem meggyőzött, különösen, a 27. eljárási pont kapcsán, hogy ez bizonyos fokú orvoslást nyújt a problémára.

Azt végképp nem értem, hogy az Egészségügyi Minisztériumot miért próbálják kizárni az adatokkal bírók köréből, hiszen az állam felelős az egészségügyi ellátásért, az egészségügyi ellátás felelősségét végeredményben az egészségügyi miniszter útján is kell hogy gyakorolja. A különböző egészségügyi problémák kezelése feladata a minisztériumnak, ennek alapján, úgy gondolom, az egészségügyet érintő összes adatot rendelkezésére kell hogy bocsássák.

Nekem semmi gondom nincs a Pénzügyminisztériummal, megmondom őszintén, mert azt hiszik, hogy Pénzügyminisztérium-fóbiája van az embernek, csak orvosként néha az az érzésem, hogy talán egy kicsit túlterjeszti a hatáskörét az egészségügy irányába. Nagyon sajnálom, hogy jogilag nem lehetséges a költségvetési törvény 21. §-a (2) bekezdésének kiiktatása, és ezt vissza kellett vonnom, mert azt mondták, hogy ez egy jogharmonizációs jellegű lépés, amelyben a kötelező egészségbiztosítási ellátásról szóló 1997. évi törvény 86. §-ában felhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy a pénzügyminiszterrel együtt határozzon meg bizonyos dolgokat. Ezek a bizonyos dolgok a háttérben lévő szakmai programok meghatározása. Én nem vitatom, hogy egy szakmai program megvalósításához pénz kell, és nyilvánvalóan illik megkérdezni azt, hogy van-e pénz vagy nincs pénz, habár nem kell megkérdezni akkor, ha az adatokat közlik az egészségügyi miniszterrel, tehát rövidre lehet zárni ezt a dolgot.

Számomra nagyon furcsa, és azért ez mindenféleképpen el kell hogy gondolkoztasson mindenkit, hogy még abba is beleszólhat a pénzügyminiszter, hogy, mondjuk, a fogszuvasodás ellen milyen programot kell az egészségügyi miniszternek megcsinálni - ez szakmai kérdés. Akik annak idején ezt kitalálták, lehet, hogy nem voltak megelégedve a családorvosukkal vagy az egészségügyi ellátásukkal, mert számomra - mint egészségügyben dolgozónak - ez elfogadhatatlan, és jó lenne, ha ezen az elkövetkező évben kormánypárti képviselőtársaimmal elgondolkoznánk, és talán a kormányzatot inspirálnánk arra, hogy változtassunk. Én ezt javasolni fogom.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni ebben a vitaszakaszban. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Vojnik Mária képviselő asszonynak, Magyar Szocialista Párt.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Egészen röviden, Csáky András képviselőtársam hozzászólását folytatva: igen, van jelentősége az adatok szolgáltatásának, sőt ütemezésének is, mert, kedves képviselőtársaim, most, az év végén kiderül, hogy mégsem akkora az alapok hiánya. De menet közben mégiscsak meg kellett csonkítani a programokat, az egészségügyi ágazati fejezet célprogramjait is, merthogy a hiány látszólag sokkal nagyobb volt, mint amennyi várhatóan mégiscsak lesz a végén. Le kellett faragni a gyógyító-megelőző ellátások kiadásaiból, és itt van annak jelentősége, hogy az állam folyamatosan, ütemesen és ellenőrizhetően utalja-e át a szükséges forrásokat, hogy az APEH valóban átutalta-e, hogy valóban tudja-e az, akire tartozik, hogy milyen források állnak rendelkezésre az egészségügyben. Ezért azt gondolom, hogy ennek a módosító indítványnak tartalmi és lényegi jelentősége van, Csáky képviselőtársammal teljes egyetértésben. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Csáky András képviselő úr, Magyar Demokrata Fórum.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Nem vitatkozni akarok, csak úgy gondolom, hogy ezek a megtakarítások - várjuk ki a végét, habár ilyen jellegű nyilatkozatok megjelentek, való igaz, hogy visszaforgatják a kasszákba, de ha majd leérkezik a szolgáltatókhoz, akkor nyugodhatunk meg - inkább a hatékonyabbá váló ellenőrzéssel hozhatók összefüggésbe.

Aki visszajár a munkahelyére, az tapasztalhatja, hogy bizony nagyon kemény ellenőrzések indultak be végre, és már az ellenőrzés híre is visszatartó erőt jelentett az egészségügyi szolgáltatóknál, talán kicsit pontosabban szolgáltatnak adatokat, jelentenek le eseteket, úgyhogy a kettő - véleményem szerint - nincs feltétlenül összefüggésben, mindamellett, hogy abban mindannyian egyetértünk, hogy ne zárjuk ki az Egészségügyi Minisztériumot, a mindenkori egészségügyi minisztert az egészségüggyel kapcsolatos adatokból.

Köszönöm szépen. (Dr. Vojnik Mária tapsol.)

ELNÖK: Megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, Szabad Demokraták Szövetsége. De már csak nagyon szűk idő áll rendelkezésére, egészen pontosan 28 másodperc.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Egy összegző megjegyzés kívánkozik ki belőlem. Az előbb azt állítottam, hogy nagyon férces, nagyon selejtes, hozott anyagból kellett a képviselőknek dolgozni, és én ezt az állítást fenntartom, illetve alátámasztom ezzel a bizonyos adatszolgáltatásra vonatkozó példával, hiszen pár hete a havi adatszolgáltatási kötelezettséget elhagyni akarta a kormány, most pedig támogatja azt a kormánypárti módosító indítványt, hogy mégis legyen ilyen. Azt gondolom, hogy ez az átgondolatlanság bizonyítéka.

Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Szórványos taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Új képviselő vagyok itt. Habár Béki Gabriella képviselő asszony időnként tényleg furcsa kifejezéseket használ, de nem ezzel akarok foglalkozni, hanem azzal, hogy fércmű vagy nem fércmű. Lehet, hogy fércmű, de akkor az elmúlt nyolc év összes ilyen jellegű költségvetése mind fércmű. Vélhetőleg inkább arról lehet szó, hogy a mindenkori ellenzéknek feladata, hogy lehetőleg lejárassa a kormányzó pártoknak ezzel kapcsolatos törvényeit.

Ahogy visszafelé lapozgattam az elmúlt évek tb-költségvetési vitája kapcsán, és összehasonlítottam a beterjesztett anyagokat, valahogy most már lassan retorikailag is ugyanazok a szófordulatok jönnek elő a mindenkori kormányzó pártok, illetve a mindenkori ellenzék részéről.

(19.10)

De azért szerintem jó lenne ezekről leszokni, és egy picit puhítani a stíluson.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Asszony! Én még csak az első ciklusomat töltöm az Országgyűlésben, de számomra például kifejezetten öröm, hogy mint képviselők észrevételeket tehetünk, megfogalmazhatjuk ezeket módosító javaslatként, ezeket a kormányzat időnként támogatja, és az csak öröm, ha nagy arányban támogatja, mert ez azt jelzi, hogy az a csapat, amely itt együtt dolgozik, érdemben tudta befolyásolni a törvényhozást.

Úgyhogy én nem értek egyet az ön véleményével, és nem is nagyon tudom elfogadni ezt. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Kökény Mihály képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Rövid leszek, én is egy összegző megjegyzést szeretnék a vita végén tenni, kapcsolódva ahhoz, amit Csáky András képviselőtársam mondott.

A hozzászólásainkban nem visszafelé mutogatunk - ha visszagondolok az elmúlt négy órára. Azt hiányoljuk, hogy hol vannak az előrelépést megalapozó többlet-előirányzatok, amelyekre most volna lehetőség. Hol vannak azok a szakmailag megalapozott reformintézkedések, amelyek nem egy nyomott kassza még nyomottabbá tételéből származnak? Ezt hiányoljuk, tisztelt képviselőtársaim, mert sajnos azt kell mondanom, hogy ez a tehetetlenség költségvetése!

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Keller László képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A 27. módosító kapcsán én is szeretném folytatni azt az összegző sort, amit Kökény képviselőtársam néhány mondatban megtett.

Arról van szó, hogy azzal, hogy a kormányzat a bizottsági vita során támogatta két kormánypárti képviselő módosítását, gyakorlatilag beismerte, hogy a járulékbevételek elszámolásának tervezett módja nem tartható. Annak örülnék vagy örültem volna, ha más vonatkozásban is ilyen önkritikus lett volna a kormányzat, és más vonatkozásban is támogatta volna a képviselők megjelölt módosító indítványait, amelyek jobbítanák a társadalombiztosítás költségvetését. De látjuk, hogy ez nem következett be, és nyilván akkor csak azon az állásponton lehetünk, amit Kökény képviselőtársam mondott.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő úr, ön azt mondja, hogy nem látja a reformlépéseket ebben a törvényjavaslatban. Azért elmondanám, hogy ez alapvetően a finanszírozásról szóló törvényjavaslat, a reformlépéseknek eleve nem is itt van a helyük. De a finanszírozásban - ha kiolvasta belőle - igenis reform értékű lépések vannak, amelyek közül történetesen önök egyet sem tudtak támogatni, és mindegyikben kifogásokat kerestek. Ezt őszintén nagyon sajnálom, pedig az orruk előtt zajlik az egészségügy reformja, és nem veszik észre! De ha nem akarják észrevenni, nem is fogják soha.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni a vita e szakaszában. (Senki sem jelentkezik.) Nem jelentkezett senki sem, a vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom az utolsó vitaszakaszt az ajánlás 35. pontja alapján. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Nem jelentkezett senki sem.

A vita e szakaszát és a részletes vita egészét lezárom. A kapcsolódó módosító javaslatok házszabályszerű benyújtására mai ülésnapunk végéig van lehetőség.

Megkérdezem Varga Mihály államtitkár urat, most vagy a határozathozatalt megelőzően kíván válaszolni a vitában elhangzottakra. (Keller László: Ügyrendi javaslat!)

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Köszönöm a szót. A Pénzügyminisztérium majd a szavazás előtt kíván reagálni az elhangzottakra.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Közben Keller László ügyrendi javaslatot kíván tenni. Parancsoljon, képviselő úr!

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelettel kérem az elnök urat arra, hogy a módosító indítványok benyújtásának a határidejét hosszabbítsa meg a pénteki ülésnap végéig, tekintettel arra, hogy még számos komoly észrevétel elhangzott a vitában. Egyszerűen képtelenség, hogy akik most itt ültek a vitán és figyeltek arra, hogy mit mondanak a kormánypárti képviselők, reagálni tudjanak módosító indítványaikkal.

Kérem az elnök urat, hogy méltányolja ezt az ügyrendi javaslatot, és tegye lehetővé, hogy pénteken, az ülésnap végéig benyújthassuk módosító javaslatunkat. Köszönöm szépen.

ELNÖK: A főtitkár úrral konzultálva kérdeztem, hogy éppen az elfogadott napirendet illetően döntött-e erről a Ház. Ilyen döntés nem született, tehát nem ellentétes az Országgyűlés hétfői napirendet elfogadó döntésével az, hogy a képviselő úr javaslatát elfogadjuk.

Kérdezem, hogy kíván-e valaki ehhez az ügyrendi észrevételhez hozzászólni. (Senki sem jelentkezik.) Senki sem kíván.

Akkor akként módosítom az imént elmondottakat, hogy a módosító indítványok benyújtására a pénteki ülésnapon, az ülés befejezéséig, tehát a napirendi pontok megtárgyalásáig van mód és lehetőség. Mivel lesz idő és lehetőség arra, hogy a bizottsági ülésekre felkészüljenek a képviselő urak, gondolom, hogy ez komolyabb problémát nem okoz, és a kormány is el tudja készíteni a támogatott sort a bizottsági ülésekre.

A módosító javaslatokról a következő ülésünkön fogunk természetesen határozni.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994.(IX.30.) számú országgyűlési határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája. Az ügyrendi bizottság önálló indítványát H/1663. számon, az alkotmányügyi bizottság ajánlását pedig H/1662/2. számon kapták kézhez.

Megadom a szót Salamon Lászlónak, az ügyrendi bizottság elnökének, a napirendi pont előadójának.




Felszólalások:   1-169   170-312  Előző      Ülésnap adatai