Készült: 2020.08.04.14:04:23 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

31. ülésnap (1998.11.19.),  1-109. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita megkezdése
Felszólalás ideje 4:30:43


Felszólalások:   1   1-109   109-244      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm önöket, köszöntöm valamennyi jelen lévő képviselőtársamat és mindenkit, aki ebben az időben is figyelemmel kíséri munkánkat.

Az Országgyűlés őszi ülésszakának 24. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Herényi Károly és Kapronczi Mihály jegyzők lesznek segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a legfőbb ügyész úr két képviselő mentelmi joga felfüggesztésére irányuló megkeresését terjesztette elő. Ezekben sebességkorlátozás jelentős túllépése, valamint a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése miatti szabálysértés elkövetésének alapos gyanúja miatt Horn Gábor országgyűlési képviselő, illetve közúti baleset gondatlan okozásának vétsége elkövetésének alapos gyanúja miatt Várhegyi Attila országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését indítványozza. A megkereséseket kiadtam a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottságnak.

 

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának megkezdése. Az előterjesztéseket T/326. és T/326/1. számokon, az egészségügyi bizottság ajánlását pedig T/326/2. számon kapták kézhez képviselőtársaim.

Megadom a szót Varga Mihály pénzügyminisztériumi politikai államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának. Államtitkár úr, önt illeti a szó.

 

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány 1999-ben s a következő években is alapvetően fontos célnak tekinti az államháztartás alrendszerei közötti összhang megteremtését, megőrzését. Ennek érdekében a beterjesztett költségvetési törvényjavaslatok eleget tesznek annak az évek óta megfogalmazott elvárásnak, amely szerint a központi költségvetés és a társadalombiztosítás költségvetése egy időben kerüljenek benyújtásra. Így most először van lehetőség arra, hogy az államháztartás eme két fontos alrendszerét meghatározó költségvetésnek belső összefüggéseit is világosan át lehessen tekinteni. Az együttes áttekintést az egyidejű benyújtás mellett a hasonló szerkezetű prezentáció és a számszaki tartalmi összefüggések, egyezőségek megteremtése is szolgálja.

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetése az elmúlt évek folyamatairól kialakított helyzetértékelés, az önök által ismert gazdasági mozgástér, a kormányprogramban meghirdetett gazdaságpolitikai és társadalompolitikai célokra tekintettel került kialakításra. Az alapok helyzetét az elmúlt években a fokozódó egyensúlyi zavarok jellemezték. Az alrendszer működési biztonságának megőrzése egyre nagyobb mértékben igényelte a központi költségvetésnek a társadalombiztosítás pénzügyi alapja hiány- finanszírozásában való helytállását.

A helyzet megváltoztatásának, az egyensúlyi zavarok mérséklésének, megszüntetésének egyik eszköze a járulékbeszedés hatékonyságának fokozása. Ennek érdekében 1999-től a társadalombiztosítási hivatalok járulékbeszedési feladatait az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal veszi át. Reményünk szerint ez az intézkedés egyszerre járul hozzá a bevételek növekedéséhez, a munkáltatók ügyviteli terheinek csökkentéséhez és az alapok egyensúlyi helyzetének javításához. Ez utóbbi esemény biztosan bekövetkezik, hiszen 1999-től a járulékbeszedés költségei nem terhelik a társadalombiztosítást, ezek a kiadások a központi költségvetésben kerülnek előirányzásra.

Az elmúlt évek másik jellemzően kedvezőtlen jelensége a gyógyszerkiadások korlátozására irányuló törekvések eredménytelensége, ami a nem tervezett hiányok felének, harmadának okozója.

Immáron sokéves tapasztalat, hogy a költségvetés megalapozottsága csak akkor biztosított, ha a költségvetés tervezésekor elhatározott intézkedések megvalósulnak. A tervezés, szabályozás, végrehajtás összhangjának megteremtésére irányuló kormányzati eltökéltséget mutatja a gyógyszer-támogatási előirányzat kötötté tétele.

A helyzetértékelés alapján tett harmadik lépésünket, az óvatosabb tervezésre való törekvés eredményességét az Állami Számvevőszék jelentése már vissza is igazolta, amikor a költségvetési javaslatunkat a korábbi évekhez viszonyítva lényegesen megalapozottabbnak minősítette.

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1999. évi költségvetésének bevételi oldala az 5 százalékos gazdasági növekedési pályából kiindulva, az önök által már ismert keresetkiáramlási, foglalkoztatási prognózisokon alapul. A reméltnél kedvezőtlenebb gazdasági helyzetre való felkészülést az alapoknál eltérően kezeltük. A Nyugdíj-biztosítási Alap esetleges bevételi kiesését a központi költségvetésben tervezett támogatási tartalék-előirányzat felhasználása szolgálhatja. Az Egészségbiztosítási Alapban hétmilliárd forintos tartalékot képeztünk a gyógyító-megelőző előirányzaton belül tartalékképzéssel, a társadalombiztosítás sajátosságai miatt csak kötött előirányzat kivédéseit lehet korlátozni. A tartalék a kormány döntése szerint akkor szabadítható fel, ha a gazdaság fejlődése a többletkiadás bevételi oldalának teljesülését lehetővé teszi. Eddig az időpontig a kormány megvizsgálja a nem kötött előirányzatok kiadás mérséklésének a lehetőségét is.

Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági fejlődéssel összefüggésben képződő bevételi többletek az 1998. évi negatív tendenciák kezelése mellett lehetőséget adnak a járulékterhek fokozatos, következetes csökkentésére. A társadalombiztosítási alapok költségvetése bevételi oldalának kialakításakor figyelembevételre került a jelentős munkáltatói járulékcsökkentés és az egészségügyi hozzájárulás új konstrukciója. Meggyőződésünk, hogy a reális mértékű járulékokat a vállalkozók és a bérből élők sem tartják megfizethetetlennek.

A bevételi oldalt megalapozó, az egészségügyi hozzájárulásról, illetve a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvényt, illetve a törvény módosítását a tisztelt Ház már jóváhagyta. Így biztonsággal lehet állítani, hogy a járulékokból finanszírozott, a jövő évben sem változatlan ellátások - úgymint nyugdíjemelés, gyógyító-megelőző ellátás, ezen belül az egészségügyi dolgozók személyi juttatásainak kiadása - fedezetét már megalapozta az Országgyűlés.

 

 

(8.10)

 

A járulékcsökkentés részbeni ellentételezését szolgálja az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényben megjelenő konstrukció. A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség; a szellemi tevékenységből, a találmányhasznosításból, a költségtérítésből, a kamatkedvezményből származó jövedelmekre, a 36 százalékkal adózó osztalékalapra, a cégautóadót fizetőkre vonatkozik.

Az elfogadott járulékszabályok szerint a magán-nyugdíjpénztári tagdíj az 1999. évben nem emelkedik, változatlanul az egyéni nyugdíjjárulék alapját képező jövedelem 6 százalékát kell befizetni. Ugyanakkor 1 százalékról 2 százalékra emelkedik a magán-nyugdíjpénztári tagok nyugdíjjáruléka. Ez a Nyugdíj-biztosítási Alap számára a benyújtott törvényjavaslatban szereplő bevételi előirányzathoz képest további 11 milliárd forint bevételt biztosít. A költségvetési törvényjavaslat még nem számolhatott ezzel, mivel a tisztelt Ház a benyújtást követően döntött úgy, hogy az 1999. évben nem emelkedik a magán-nyugdíjpénztári tagdíj mértéke.

Az élőmunka közterheinek csökkentésével, a nyugdíjreform keretében vállalt kötelezettségekkel és a kormány egészségpolitikai elhatározásaival is összefüggésben 1999-ben jelentősen növekszik a központi költségvetés tehervállalása a társadalombiztosítás finanszírozásában. Az ez évi 31,4 milliárd forint támogatás a jövő évben összességében 143,2 milliárd forintra emelkedik. Ebből a Nyugdíj-biztosítási Alapján 112,4 milliárd, az Egészségbiztosítási Alapnál pedig 30,8 milliárd forint jelenik meg.

Az Egészségbiztosítási Alapnál megjelenő költségvetési támogatással az 1999. évi költségvetésben megvalósul az a kormányprogramban szereplő elképzelés, miszerint az egészségkárosító cikkeket terhelő bevételekből az államnak célszerű hozzájárulnia az egészségügyi kiadásokhoz. A fokozódó állami szerepvállalás, a kincstári működés azok a garanciális elemek, amelyek a társadalombiztosítás biztonságos működését hosszabb távon is megalapozzák. Ennek tudatában döntött a kormány a társadalombiztosítás vagyonáról úgy, hogy célul tűzte ki annak az 1999. év végéig történő értékesítését.

Tisztelt Országgyűlés! A társadalombiztosítási költségvetés meghatározó kiadási tétele a nyugdíj. A Nyugdíj-biztosítási Alap kiadási főösszegét a benyújtott javaslat 914,7 milliárd forintban határozta meg, ami az 1998. évi előirányzatnál 18,3 százalékkal nagyobb. A jövő héten kezdi meg a tisztelt Ház a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Nem megelőlegezve az ezzel kapcsolatos vitát, úgy gondolom, már most el kell mondani, hogy a kormány az 1999. évben is biztosítani kívánja a nyugdíjasok ellátása reálértékének megőrzését. Sőt, az alacsony nyugellátásoknál ezt jelentősen meghaladó lépésre is sor kerül, hiszen az öregségi nyugdíjminimum alatti ellátásoknál az emelés mértéke 25,5 százalék. Ezzel megvalósulhat az ugyancsak évek óta ígérgetett intézkedés, hogy a kormány lépéseket tesz az alacsony ellátások emelésének érdekében.

A nyugdíjemelés többletkiadása mellett a költségvetés fedezetet biztosít a nyugdíjasok számának növekedése miatti kiadásokra is. A gyógyító-megelőző ellátás, támogatás előirányzata 350,2 milliárd forint, az előző évinél 16,7 százalékkal nagyobb. A költségvetés tervezésénél figyelembe vett gazdasági növekedés esetén tehát az egészségügy területén is lehetőség nyílhat a szakmai színvonal javítását elősegítő fejlesztések befogadására.

Az első félévben ennél csak szerényebb, 14,3 százalékos többletkiadással lehet számolni. Ez az előirányzat is fedezetet nyújt azonban a bérek 13,6 százalékos emelésére, a dologi színvonal tartására és néhány, az ellátóképesség megőrzése szempontjából szükséges fejlesztés indítására.

Az egészségügyi hozzájárulás új szabályozása alapján 1999-től ismét megjelenik az 1997-ben megszüntetett finanszírozási elv, miszerint az egészségügyi szolgáltatások költségeinek fedezetéhez az állam is hozzájárul azok vonatkozásában, akik szolidaritási alapon, külön fizetési kötelezettség nélkül jogosultak egészségügyi ellátásra. Az állami hozzájárulás oly módon történik, hogy a központi költségvetés az egészségügyi hozzájárulásból származó bevételeket a szolidaritási alapon jogosultak költségeihez történő hozzájárulásként adja át az Egészségbiztosítási Alap számára.

A benyújtott költségvetési törvényjavaslat azzal számol, hogy elindul az az évek óta halogatott reformfolyamat, amely megakadályozza a gyógyszerkiadási előirányzatok túllépését, ugyanakkor a szociálisan rászorultak számára továbbra is biztosítja a szükséges gyógyszerekhez való hozzájárulást. A működési kiadásoknál a központi költségvetés tervezési jellemzői érvényesülnek. A társadalombiztosítási, igazgatási szerveknél 5 százalékos béremeléssel számolunk. A dologi kiadások a költségvetési szerveknél nagyobb mértékben, 11 százalékkal emelkednek.

Összefoglalva: a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1999. évi költségvetési törvényjavaslatának súlypontjai, alapvető jellemzői a következők szerint emelhetők ki:

1. A költségvetés - amit az Állami Számvevőszék jelentése is megerősít - a korábbi évekhez viszonyítva lényegesen megalapozottabb.

2. Az államháztartási törvény előírásainak megfelelően a jövő évben is biztosított a Nyugdíj-biztosítási Alap egyensúlyi helyzete.

3. Az Egészségbiztosítási Alap hiánypozíciója az elmúlt évekhez képest jelentősen mérséklődik, a törvényjavaslat 41,6 milliárd forint hiánnyal számol.

4. A rendkívül jelentős járulékcsökkentés ellenére az alapok pénzügyi helyzete stabilabb, amit a következő intézkedések biztosítanak: mindkét alap vonatkozásában jelentősen növekszik a központi költségvetés közvetlen támogatása; az Egészségbiztosítási Alapnál reform értékű lépések megalapozása történik; a társadalombiztosítási járulék beszedése az adóhivatalhoz kerül; a nyugellátások emelése, bár a korábbi kormány által meghirdetettnél mérsékeltebben, de átlagosan az inflációt meghaladóan történik.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az elmondottakat figyelembe véve kérem, hogy a benyújtott törvényjavaslatot tárgyalják meg, és azt majd később támogatni szíveskedjenek. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

 

ELNÖK: Megköszönöm államtitkár úr expozéját. Megadom a szót Kovács Árpád úrnak, az Állami Számvevőszék elnökének. Elnök Úr! Öné a szó.

 

DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Tisztelt Alelnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Képviselő Urak! A már-már megszokott rövid határidő szorításában az Állami Számvevőszék elkészítette a tb-alapok 1999. évi költségvetési tervezetének véleményezését. Nem kívánok most külön szólni arról, hogy reméljük, a jövő évben nem ilyen határidőkkel kell együtt dolgoznunk, hiszen a helyzet a vélemény megalapozottságában és egyáltalán a tervkészítők számára nehéz helyzetet teremt. Inkább az új körülmények között készült költségvetés előnyeiről és gondjairól szeretnék szólni véleményemben.

Az ÁSZ megítélése egyetért abban, hogy a kormány egy meglehetősen feszes költségvetés megvalósítására tesz javaslatot, s e helyen is hangsúlyozom - egyetértve államtitkár úrral -, jelentős eredmény hogy tíz év után végre először egy időben tárgyalhatja a tisztelt Országgyűlés a társadalombiztosítási költségvetést és a központi költségvetést. Ennek összefüggéseiről külön nem kívánok szólni.

 

 

(8.20)

 

Jelentős előrelépésnek tartjuk azt is, hogy az elképzeléseket az eddigieknél reálisabb alapokon fogalmazták meg. 1999-ben végre már nem jelenik meg a nullszaldós költségvetés illúziója, mint ezt az Állami Számvevőszék a korábbi években rendre kénytelen volt kifogásolni, s nem volt számára sikerélmény, hogy véleménye rendre ugyancsak megalapozottnak bizonyult.

Ezzel kapcsolatosan fontosnak tartom megemlíteni, hogy a törvényjavaslat formailag csak az Egészségbiztosítási Alapnál számol hiánnyal, valójában tartalmilag az ellátások finanszírozásához egyik alapban sem képződik elégséges saját és főleg járulékból eredő bevétel; azokat jelentős részben egyéb forrásokból, a költségvetés különböző címen juttatott hozzájárulásaival, az egészségügyi hozzájárulás adóbevételeivel, a vagyonértékesítési bevételekkel és másokkal kell kiegészíteni.

1999-ben ezek a források előreláthatóan mintegy 20 százalékos részarányt képviselnek. Ez lényegileg azt jelenti, hogy a társadalombiztosításnál a források biztosításának mintegy egyötöde hiányzik. Az állam részvétele a társadalombiztosítási ellátások finanszírozásában tehát erősödik. Ebben nyilvánvalóan több tényező is közrejátszik, de az egyértelműen kitűnik, hogy az ország lakosságának természetbeni egészségbiztosítási szolgáltatásokkal való teljes körű ellátását a lakosság 35-40 százalékához kapcsolódó járulékbefizetéssel arányosan, igazságosan és a biztosítási elveket is érvényesítve nem lehet tartósan finanszírozni. Ugyanakkor a magánpénztárakba átlépők miatt a kötelező nyugdíj-biztosítási rendszerből kieső járulékok összegét a korántsem csökkenő nyugdíjkiadások miatt mind jelentősebb mértékben pótolni kell.

Látható, hogy az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerében az ellátásoknak még a jelenlegi összetételben, még a jelenlegi színvonalon a finanszírozásokhoz nem képződik elég fedezet. Messzemenően egyet kell érteni azokkal - az államtitkár úrral -, akik a szükséges szakmai következtetések levonására tesznek javaslatot, és azt is szeretném hangsúlyozni, hogy ezek a lépések, megítélésünk szerint, szakmai szempontból nem halogathatók tovább.

Tisztelt Országgyűlés! Mint említettem, feszes költségvetési javaslatot terjesztett elő a kormányzat; ennek erényei mellett, az Állami Számvevőszék megítélése szerint, vannak kockázatai és bizonytalansági elemei is. Erről írásos véleményünkben részletesen szólunk, most csak néhányat emelnék ki közülük:

A társadalombiztosítás 1998. évi várható bevételeit kedvezőtlenebbül ítéljük meg, mint a tervezést végző Pénzügyminisztérium; elsősorban a munkáltatói járulékbevételek várható irányzatainak teljesülését tartjuk bizonytalannak. Megítélésünk szerint a járulékhátralékok behajtásával összefüggő bevételi előirányzatok teljesítése - az átállás évére is tekintettel - szintén bizonytalanságokat rejt magában.

A társadalombiztosításhoz tartozó vagyon értékesítésével - tekintve, hogy számottevő osztalékbevételre, mint bebizonyosodott, nem lehet ebből számítani, és inkább az elmúlt években a vagyonvesztés volt a jellemző - messzemenően egyet lehet érteni. Ugyanakkor a jövő évre várt, összességében 54 milliárd forint körüli bevétel realitása, megítélésem szerint, nagyon nehéz. Nehéz abból a szempontból, hogy a vagyon értékéről, a vagyonértékesítés koncepciójáról hiteles információk nem állnak rendelkezésre, és a jövő évre prognosztizálható, valószínűsíthető piaci folyamatok is növelik az árfolyamkockázatok mértékét. A kockázat mellett az is tény, hogy ebben az esetben is egyszeri bevételekről van szó, melyek folyó kiadások fedezetéül szolgálnak, és nem kell mondanom az Országgyűlésnek, hogy ennek milyen további kockázatai vannak.

A kiadási oldalon igazán markáns észrevételeket az Egészségbiztosítási Alap a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök támogatási előirányzataihoz fűzött az Állami Számvevőszék. Ellenőrzési tapasztalatai alapján határozottan aggályosnak érzi a feszített előirányzatok betarthatóságát, a kormány által javasolt szabályozás működtethetőségét, különösen abból a szempontból, hogy annak, hogy ezek a számok teljesíthetők legyenek, azonnali, teljes értékű működésbe lépését kellene figyelembe venni - ennek valószínűsíthetősége kicsi. Ezért a tervezettnél magasabb összegű hiány kialakulását 1999-re az Egészségbiztosítási Alap esetében az Állami Számvevőszék valószínűsíti - szeretném, ha nem így lenne.

Az államháztartási törvény módosított szabályozásával az alapok is bekerülnek a kincstári finanszírozási körbe. Ez a társadalombiztosítási ellátások finanszírozásában újszerű megoldást jelent.

Az előirányzat-gazdálkodás bevezetése, az egységesség, a gazdálkodás szigorítása és átláthatósága fokozásának irányába tett lépések mind olyanok, amelyeket az Állami Számvevőszék csak üdvözölni tud, és úgy gondolja, hogy ebben a korábbi években tett javaslatainak a hasznosulása is benne van. Ugyanakkor kénytelen felhívni arra is a figyelmet, hogy ugyancsak kockázati tényező, hogy az átállásnak itt is vannak időigényei, itt is vannak kockázatai, a felkészülési idő rövidségéből adódóan működési zavarok is felléphetnek. Mindezek természetesen a terv teljesítésének megvalósítására hatnak vissza.

Úgy gondolom, hogy a rendelkezésemre álló időkeretben ennyit tudtam önöknek mondani. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Kökény Mihály bizottsági elnök úr ügyrendi kérdést szeretne feltenni.

 

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Megdöbbentőnek tartom, hogy a társadalombiztosítás jövő évi költségvetésének tárgyalásakor nincs jelen a teremben az egészségügyi tárca minisztere és a politikai államtitkár sem - ha a miniszter úr nem érne rá. Arról már csak csöndben teszek említést, hogy a társadalombiztosítást felügyelő politikai államtitkár sincs jelen. De kérem elnök asszonyt, hogy legalább az egészségügyi tárca felelős képviselőinek megjelenéséről szíveskedjék intézkedni.

Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Természetesen a képviselő úr ügyrendi indítványának ismeretében erőfeszítéseket fogok tenni abban az irányban, hogy az egészségügyi tárca képviselője, illetőleg a társadalombiztosítást felügyelő politikai államtitkár asszony megjelenjen.

Folytatjuk tovább munkánkat. Tisztelt Országgyűlés! Most a költségvetési, valamint az egészségügyi bizottság állásfoglalásának és az üléseken megfogalmazódott kisebbségi véleményeknek az ismertetésére kerül sor, a házbizottság ajánlása szerint öt-ötperces időkeretben.

Először megadom a szót Horváth Zsolt úrnak, a költségvetési bizottság előadójának. Képviselő úr, öné a szó.

 

DR. HORVÁTH ZSOLT, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési bizottság többségi véleménye megegyezett az előterjesztő véleményével, és mivel erre vonatkozóan nagyon részletes indoklást hallhattunk, ezért csak a legfontosabbakat emelném ki.

Megfogalmazódott az az öröm, hogy most először került a bizottság és a Ház elé is egyszerre mind a társadalombiztosítás költségvetése, mind pedig a költségvetés. Ez lehetővé teszi azt, hogy kisebb legyen a valószínűsége olyan megcsúszásoknak, mint ami például tavaly is előfordult, hogy egyes tételekre nézve több milliárd forintos eltérés keletkezett. Ugyanakkor egy nagy, az egész társadalombiztosítási költségvetést érintő konstrukciós változás történik a jövő évben, amit szintén érdemes kiemelni, ez pedig az, hogy a behajtás az APEH-hez fog átkerülni. Ettől jelentősen emelkedő behajtási bevételeket várunk.

Két nagy alapra bonthatjuk ezt: az egyik a Nyugdíj-biztosítási, a másik az Egészségbiztosítási Alap. Az előbb már elhangzott, hogy a Nyugdíj-biztosítási Alap növekedése 14,3 százalék lesz. Itt egy keletkező hiánnyal lehet számolni, ami természetesen valós hiány nem lehet, hiszen nullára kell zárni, mindenkinek meg kell kapnia a nyugdíját.

 

(8.30)

 

Ennek több oka van. Az egyik legfontosabb okot emelték ki a bizottságban, ez pedig a legnagyobb összeg - 80 milliárd körüli összeg -, amely a jövő évben a magánnyugdíjpénztárba átlépők kieső járulékbevételeiből keletkezik. Ez lesz az, amely tekintetében a költségvetésnek természetesen helyt kell állnia.

Az Egészségbiztosítási Alapnál igen jelentős változás a bevételi oldalon az egészségügyi járulék, a fix összeg 3600 forintra emelkedése és az ehhez tartozó százalékos arány 15-ről 11-re csökkenése, ami egészében tehercsökkenést eredményez. Örvendetes hír volt, hogy a gyógyító-megelőző ellátások területén a kassza jelentősen bővült, ahogy azt számszerűen hallhattuk, 17 százalék körüli összeggel. Ugyanakkor meg kell említeni ezt a zárolást, amely arról szól, hogy egy biztonsági tartalékot képezünk, ezért az első félévben ennek az összege a 14 százalékot haladja meg.

Figyelembe véve az infláció várható összegét, ez semmiképpen nem jelenthet feszültséget és gondot az egészségügyben; ez így is több, mint amennyi reálértéken tartást jelentene. Éppen ezért a második félévre kedvező gazdasági környezet esetén - amit feltételezünk és várunk - körülbelül 20 százalék lesz az a fejlődés, ami várható, ez pedig már igen jelentős, ami további, akár strukturális átalakításokra is lehetőséget fog adni. Jelentős különbség, és sok kritika éri, de halaszthatatlan lépésnek tartjuk a gyógyszerkassza bezárását. Szeretném megemlíteni mint indoklást, hogy a gyógyító-megelőző ellátásoknál a fekvőbeteg-ellátás, a járóbeteg-ellátás kasszája eddig is zárt kassza volt, és ezen belül is vannak olyan technikai lehetőségek, amelyekkel ez jól finanszírozható. Tehát ugyanez az eljárás természetesen a gyógyszerek esetében más technikával, de megvalósítható, meg kell lépnünk, hiszen ez volt az egyik olyan terület, ahol a legjobban elszaladt az előző év költségvetése.

Végezetül szeretnék még egyetlen mondatot fordítani arra a nagyon fontos tényre, amely mindkét területen talán az egyik legfontosabb fejlesztési igény: az informatika fejlesztése; hiszen egy megfelelő minőségű, jó informatikával bizonyos, esetlegesen fellépő pazarlásokat, esetleg rossz finanszírozásokat felismerhetünk, és kiigazíthatjuk. Tehát ez a jövőnek egy nagyon jelentős útja. Ezen a területen igen komoly fejlesztések vannak beépítve, területenként 2-2 milliárd, ami egyébként a Pénzügyminisztériumnál jelenik meg.

Mindezeket figyelembe véve a bizottság 18 igen és 6 nem ellenében általános vitára alkalmasnak találta. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Keller László képviselő úrnak.

Képviselő úr!

 

KELLER LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A társadalombiztosítás 1999. évi költségvetését a bizottság a központi költségvetést követően tárgyalta, így a vitában nem kellett kitérnünk általános gazdaságpolitikai, illetve költségvetési politikai kérdések megvitatására, hanem konkrét ügyekkel foglalkozhattunk - természetesen a kormánypárti képviselők mély hallgatása mellett. Fajsúlyos kérdésekre helyezhettük a hangsúlyt. Ebben legelsősorban a nyugdíjemelés mértékét kritizáltuk. A nyugdíjemelésre szánt kiadási előirányzat számunkra elfogadhatatlan.

Ami a gyógyszertámogatás átalakítását illeti, azt firtattuk a költségvetési vitában, hogy milyen intézkedésekkel biztosítható a gyógyszertámogatásnál a zárt kassza, illetve hogy a zárt kassza ellenére ne legyen fennakadás az ellátásban. Kiderült, hogy a kormány csak az elkövetkező hónapokban fogja kidolgozni az új gyógyszer-támogatási rendszert. Az ellenzéki képviselők elfogadhatatlannak minősítették ezt a tervezetet. Nem szolgálja a polgárok érdekét, ha a polgárokat ilyen mértékben érintő kérdésben intézkedések nélkül olyan kasszát határoz meg a kormány, amely nem léphető túl, különösen olyan körülmények között, amikor minden évben túl kellett lépni az előirányzatot.

Ami a vagyonértékesítést illeti, a vitában hiányoltuk a vagyonkimutatást; ez azért bír jelentőséggel, mert a kormány erőteljes - 53 milliárd forint - bevételre számít a vagyonértékesítésből. Ezt egyébként az Állami Számvevőszék is kifogásolta a jelentésében és a szóbeli kiegészítőben is. A vitában adott kormányzati válasz meggyőzött bennünket arról, hogy ez inkább vágy, mint megalapozott költségvetési tétel. Erőteljesen kifogásoltuk, hogy a gyógyító-megelőző ellátás fedezetéből a kormány közel 7 milliárd forint zárolását irányozza elő. Ez - figyelemmel a zárt kasszára és a működő finanszírozási rendszerre - kiszámíthatatlan bevételt eredményez az intézmények, kórházak számára. A jövő évben ez olyan feszültséget fog jelenteni - hacsak a kormány nem változtat rajta - az intézmények számára, amit nem lehet felvállalni jó szívvel.

Nagy vitát váltott ki a nyugdíjág két kft.-jének - nevezetesen a VÍR Kft. és a Nyugber Center Kft. - megszüntetése. Ezt a két kft.-t nem nevesítette, nem nevesíti a költségvetési törvény, miközben hosszasan ír arról az eljárásról, amely mentén ezt a két kft.-t szeretné megszüntetni. A vitában egyébként kiderült, hogy erről a két kft.-ről van szó. A bizottsági vitában indokolatlannak és természetesen az ellenzéki képviselők részéről elfogadhatatlannak ítéljük azt, hogy a két kft. átalakítása, megszüntetése miatt a kormány hozzá kíván nyúlni a gazdasági társaságokról szóló törvényhez és a felszámolási eljárásról szóló törvényhez is. Egyáltalán nem indokolt, hogy a két társaság megszüntetése miatt most itt két törvényt módosítsunk.

Nem fogadható el az sem, hogy a felügyelő politikai államtitkár kisasszony, aki egyébként most is távollétével tüntet feltehetően a társadalombiztosítási költségvetés ellen, egyidejűleg tulajdonosi és ügyvezetői szerepet is töltsön be. Figyelemmel a társadalombiztosítási költségvetés feszültségeire, javasoltuk, hogy a kormánypárti képviselők se fogadják el ezt a költségvetést. Bár ellenvélemény nem hangzott el, a szavazásnál megalapozott véleményünkkel kisebbségben maradtunk.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Frajna Imre úrnak, az egészségügyi bizottság alelnökének, a bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. FRAJNA IMRE, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. A bizottság többségi véleménye szerint a bizottság általános vitára alkalmasnak találta a társadalombiztosítás költségvetését. Ebben jelentősen támaszkodhattunk az Állami Számvevőszék véleményére, miszerint ez az eddigi legmegalapozottabb számokkal rendelkező társadalombiztosítási költségvetés; úgyhogy a bevételi előirányzatok kapcsán az Állami Számvevőszék és a mi megítélésünk szerint is igazából a tervezés statisztikai hibahatárain belül vannak a bevételi előirányzatok, ellentétben a korábbi évek gyakorlatával. A kiadási előirányzatok is reálisan vannak tervezve.

A bizottság többsége többek között azért is tartotta általános vitára alkalmasnak ezt a törvényjavaslatot, mert olyan új elemek kerültek be a kiadási oldal tervezésébe, ami a korábbi időben nem volt jelen. A gyógyító-megelőző kassza kapcsán az előirányzat tartalmazza az ügyeleti díjak és a 13. havi bér költségét is. Ezzel együtt is egy reálértékű növekedés következhet be az egészségügyi dolgozók bérében, szintén ellentétben a korábbi évek gyakorlatával.

A bizottság többsége szerint a gyógyszerkassza zártsága önmagában nem megítélhető intézkedés, támogatjuk azokat a lépéseket, amelyek megpróbálják lefékezni azt a roppant dinamikus kiadásnövekedést, ami a gyógyszerkasszában bekövetkezett az elmúlt évek folyamán. E kiadásnövekedéseknek semminemű szakmai tartalma nincsen, legalábbis a dinamika ilyen gyors növekedésének. Sokkal inkább különféle piaci szempontoknak az egészségbiztosítóra való hárításából következtek ezek a lépések.

 

 

(8.40)

 

Igen sok technikával kezelhető egyébként a gyógyszerkassza előirányzaton belüli tartása, bár magam részéről osztom az Állami Számvevőszéknek azt a véleményét, hogy az intézkedések megtétele nem biztos, hogy teljes súlyában ebben a költségvetési évben megtörténhet, de azt gondolom, annak a lépésnek a megtétele, hogy a gyógyszerkassza kiadásainak a további években való elszaladását megállítsuk, az egyik legfontosabb feladata a következő év költségvetésének.

A gyógyászatisegédeszköz-kasszánál pedig az a véleményünk, hogy ott sokkal több lehetőség látszik a kiadások visszafogásánál, már azért is, miután idáig a gyógyászati segédeszközök rendelésének ellenőrzésénél semminemű informatikai támogatás nem létezett. Ez gyakorlatilag egy ellenőrizetlen kassza volt. Tehát azt gondoljuk, hogy a következő évben lezajló informatikai fejlesztésnek önmagában egy kiadásvisszafogó hatása lehetne.

A nyugdíjalap kapcsán természetesen ismét felmerült a nyugdíjemelés kérdése. Ezt a vitát immáron többször lefolytattuk. A bizottság többségének az az álláspontja, hogy támogatja a kormány erre vonatkozó emelési javaslatait, így általános vitára alkalmasnak találja a társadalombiztosítási alapok 1999. évi költségvetését.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Az egészségügyi bizottságban megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Schvarcz Tibor képviselő úrnak. Képviselő Úr!

 

DR. SCHVARCZ TIBOR, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés egészségügyi és szociális bizottsága november 11-én megtárgyalta a társadalombiztosítás '99. évi költségvetését és a hozzá tartozó ÁSZ-jelentést.

A vita során - amely nem is igazán tekinthető vitának, hiszen csak az ellenzéki képviselők szóltak hozzá a témához, kivéve Frajna alelnök úr egyetlen kérdését - elhangzott, hogy ez a költségvetés is kifeszített, és a továbbiakban sem biztosított a bevételek és a kiadások egyensúlya, hasonlóan a korábbi évekhez. A bevételek túlértékeltek, a kiadások pedig - mint mindig - nagyobbak lesznek a tervezettnél. A 6 százalékos járulékcsökkentés 150 milliárd forint bevételkiesést jelent. A tervezett bevételemelkedés a tételes és a százalékos egészségügyi hozzájárulás esetében pedig körülbelül 80 milliárd, tehát csak itt a hiány 70 milliárd forintra tehető. Nem beszélve arról, amit az ÁSZ is elismert jelentésében, hogy az egészségügyi hozzájárulásból kevesebb folyt be, mint tervezték a tavalyi évben is.

A költségvetésben számszaki problémák is adódtak, hiszen az egyes táblák adatai nem voltak összevethetők. Komoly gondot jelent az, hogy a növekmény ugyan meghaladja az inflációt, de az egészségügyben az infláció mértéke mindig nagyobb, mint másutt.

A legkomolyabb gondot a gyógyszerkassza felülről való bezárása jelenti, hiszen ez azt eredményezheti, ha év közben elfogy a pénz, akkor a gyógyszerellátás finanszírozásában komoly fennakadások jelentkezhetnek. Ez annál is inkább gond, mert az 1998-as várható költés körülbelül 120 milliárd, jövőre pedig 123 milliárd forint az előirányzat, zárt kasszában.

A költségvetésben a gyógyszerkassza ilyen gondja mellett nem látni megoldást az úgynevezett külön keretes gyógyszerek kezelésére, hiszen minden évben ez volt az egyik igen komoly feszültségforrás. Annál is inkább, mert ezek között szerepel többek között a szklerózis multiplex gyógyítására szánt összeg, amely a betegek számához viszonyítottan a környező országokat tekintve százalékosan nálunk a legalacsonyabb.

Minden évben visszatérő probléma a 13. havi fizetés kérdése. Az egészségügyi dolgozók béremelése mellett az a kérdés, hogy benne van, vagy nincs benne a finanszírozásában ennek a fedezete. Most is azt mondják, hogy benne van. Ezzel a kérdéssel több baj van, hiszen ez idegen eleme a teljesítményalapú finanszírozásnak, de ha már a bértábla tartalmazza, akkor januárban egy összegben kellene hogy megkapják a kórházak, egyetértve az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének a bizottsághoz eljuttatott véleményével.

1999-től az alapok is átkerültek a kincstári finanszírozásba. Ez az ÁSZ véleménye szerint is egyes természetbeni ellátások folyamatos finanszírozásánál gondot jelenthet. Itt mindenképpen tartalékalapot kellene képeznünk.

A legnagyobb gond azonban az, hogy a törvény a vagyon felélésére kötelezi a két alapot. Egy ilyen lépés igen aggályos, hiszen nem született meg még mind a mai napig a vagyonnal kapcsolatos koncepció, nincs pontos vagyonleltár, és a vagyon egy része igen nehezen, illetve talán egyáltalán nem értékesíthető, viszont ebből kellene fedezni a két alap időközben jelentkező hiányát.

Másrészt a járulékok és a kintlevőségek behajtása során is keletkezhet vagyon. Ezt egyáltalán nem kezeli sehogysem a költségvetés. Az alapok felügyeletével megbízott államtitkár kisasszony sem. Sem a tb-költségvetésben, sem az '99-es költségvetés ágazati fejezetében nem találunk semmi utalást a következőkre: minőségbiztosítás, akkreditáció, az új egészségügyi törvény és az adatvédelmi törvény kapcsán az intézményeket érintő plusz költségek és kiadások fedezete. Hasonlóan a prevencióra fordítható összegekről sem tesz említést egyik költségvetés sem. Ezen irányú kérdéseinkre a válasz az, hogy az intézményeknek kell kigazdálkodniuk saját működési költségeikből ezeket a plusz kiadásokat.

A legaggályosabb ebben a költségvetésben is a zárolás kérdése. Hiszen nem tudni, milyen címen fogják a későbbiek során ezt a pénzt felhasználni, valamint azt, hogy hiába emelték meg az összegeket a gyógyító-megelőző kasszában, ha egy részét zárolják. A finanszírozás viszont havonta folyik a teljesítmények alapján, és így minden hónapban kevesebb pénzt lehet kifizetni az intézmények számára. Ezzel sem tudunk egyetérteni, annál is inkább, mivel az egészségügy köztudottan alulfinanszírozott. A gyógyítókasszában a 7 milliárd forint zárolását nem tudjuk, miért fogadta el a tárca, hiszen ez az amúgy is alulfinanszírozott gyógyítástól von el folyamatosan pénzt.

Négymilliárd forint informatikai kiadásban szerepel az OEP-nél, de az Egészségügyi Minisztérium fejezetben sem találunk a 2000. év informatikai feladataira való felkészülést, és így ennek a költségeit sem találjuk meg.

Az általános vitára való alkalmasságról a bizottságon belül a fenti megfontolások alapján 7 nem támogató és 1 tartózkodó vélemény született, 13 igen szavazat ellenében. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most a frakciók vezérszónokainak felszólalása következik, a házbizottság ajánlása alapján 20-20 perces időkeretben. Ezek között kétperces felszólalásra nem kerül sor. Először megadom a szót Surján László képviselő úrnak, aki a Fidesz-képviselőcsoport nevében kíván felszólalni. Képviselő Úr, önt illeti a szó.

 

DR. SURJÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Kedves Képviselőtársaim! Hallgatva az előbb Kökény Mihály ügyrendi felszólalását, eszembe jutott, hogy ugyanezt a felszólalást több éven át én is elmondtam. Akkor be kellett látnom, hogy ennek a törvénynek az előterjesztője a Pénzügyminisztérium. Ezt csak szükségesnek tartom megjegyezni.

Engedjék meg, arról beszéljek, hogy jó néhány jó dolog, jó néhány öröm van ebben a társadalombiztosítási költségvetésben. A legfontosabb - és ez egyben kritika is -, a legnagyobb öröm az, hogy együtt tárgyaljuk az állam költségvetésével. Nyolc éve kívánsága ez a magyar parlamentnek, és ez most először teljesült. Ez azt is jelenti, akik olyan mélyreható módosító indítványokat kívánnak beterjeszteni, amelyek mind a két rendszert érintik, most egyben látják és egyben megtehetik. Ez, azt hiszem, a szakmai munka jelentős növelése.

De ha azt mondtam, hogy ez a legnagyobb jó - és ez egyben kritika is -, ez igaz, de természetesen más jó dolgok is vannak ebben a költségvetésben. Jó, hogy megindult a járulékok csökkentése. De emlékezzünk csak arra, hogy ezzel kapcsolatban két nagyon komoly kritika hangzott el. Az egyik arról szólt, ha a járulékcsökkentést a kormányzat meglépi, akkor padlóra küldi az alapokat, össze fog omlani a nyugdíjrendszer, összeomlik az egészségügy, vége a világnak. A másik pedig az, hogy ugyan már, hát ez nem járulékcsökkentés, ez csak játék a szavakkal, nem történt itt az ég világon semmi.

Ez a két kritika bizonyos értelemben kioltja egymást, de érdemes azért komolyan venni őket annyira, hogy nézzük csak meg, mi is történt a valóságban. Azt jól tudjuk, a 39 százaléknyi járulék 33 százalékra csökkent, és ezt senki nem nevezheti reálisan jelentéktelen csökkentésnek. Az is igaz, hogy bizonyos tételek megemelkedtek. Így például megemelkedett - 2100 forintról 3600 forintra - az az egészségügyi hozzájárulás, amelyről én kénytelen vagyok itt, a tisztelt Ház színe előtt bevallani, hogy nem igazán szeretem ezt a formát.

 

(8.50)

 

A realitásérzékem mégis arra kényszerít, hogy szembesüljek avval, mi is történt. Amikor bevezették, akkor elég magas összeggel akarták bevezetni - de a vita során ez az összeg elég jelentősen lecsökkent -, s az volt a véleményünk, hogy nem bírja már el a magyar gazdaság ezt a terhet, nem fogják befizetni. Ezek a jóslatok az első évben igaznak bizonyultak: sokkal kevesebb jött be ezen a címen, mint ami a költségvetésben szerepelt. A második évben - ami most van egyébként - kiderült, hogy a befizetések elmaradása nem nagyobb, mint bármi más befizetés elmaradása; úgy tűnik, a magyar gazdaság hozzászokott, elfogadta ezt a formát.

A költségvetés előterjesztése során én örültem volna, ha ez a 2100 forint nem változik. Végül a különféle tárgyalások és megfontolások amellett szóltak, hogy ezt az összeget mégis meg kell emelni - így vált lehetővé a 6 százalékos járulékcsökkentés. S akkor az a kritika fogalmazódott meg - bizonyos fokig kormánypárti szakértők és ellenzéki képviselőtársak, szakértők körében is -, hogy ez azokat a kisjövedelem-termelő és alacsony bérrel foglalkoztató vállalatokat fogja ellehetetleníteni, amelyeknek a fölvirágoztatása mindannyiunk közös érdeke.

Tisztelt Képviselőtársaim! Számoljunk egy kicsit, miről is van szó! 1500 forinttal emelkedik ez a hozzájárulás, ez 1500 forint többletteher. Vegyünk egy 20 ezer forintos bruttó bérrel foglalkoztatott embert, aki után 1200 forinttal kevesebb tb-járulékot kell fizetni, mint eddig; ebben az esetben tehát az a bizonyos teher, amely, úgymond, padlóra küldi a vállalkozást, mindössze havi 300 forint! Elképzelhető-e, hogy egy vállalkozás sikere egy 20 ezer forinton foglalkoztatott munkatárs havi 300 forintos többletterhén áll vagy bukik? Vajon, ha ez tényleg igaz, akkor nincs-e ezer más ok a gazdaságban, amely ezt a vállalkozást el fogja lehetetleníteni? Én azt gondolom, hogy van. Ráadásul nézzük meg ugyanezeket a számokat egy 30 ezer forintos, még mindig messze az átlagbér alatt kereső dolgozó esetén, és akkor azt látjuk, hogy már 300 forint többlet marad ebben a vállalkozásban ez után a dolgozó után a megindult járulékcsökkentési program keretén belül.

Kedves Képviselőtársaim! Én, miután ezeket a számításokat elvégeztem, a magam részéről azt gondolom, nincs arról szó, hogy a kisvállalkozások és rosszul kereső vállalkozások tönkretételének programjával állnánk itt szemben. Ráadásul a költségvetés működteti, sőt megemelt kerettel működteti azt a mechanizmust, amely bizonyos esetekben, bizonyos kör számára kompenzációs lehetőséget is biztosít.

Azt remélem, hogy a társadalombiztosítási költségvetés, illetve a mögötte lévő járulékbefizetési változások nem fogják egyetlen vállalkozásunkat sem tönkretenni. De az is következik mindebből, hogy mindazok a vállalatok, amelyek az átlagbér körül vagy afölött fizetik a munkatársaikat, amelyek tehát erősek, amelyek képesek arra, hogy új értéket termeljenek, azok olyan helyzetbe kerülnek, hogy jelentős megtakarításaik maradnak a megindult járulékcsökkentési program keretében. Ez az a hatás, amit nekem, ennek az egészségügyi hozzájárulásnak a korábbi kritikusának el kell ismernem, és ilyen formában támogatni lehet és szükséges ezt az elgondolást. Ha a sok százezer magyar vállalkozásnak csak a fele erősödik meg annyira, hogy egy, azaz vállalkozásonként egy új munkatársat tud fölvenni, ebben az esetben megszűnne a magyar munkanélküliség mint probléma, és Harrach Péter miniszter úr a portfóliójának a felét meg is szüntethetné. Én ezt nagyon kívánom neki; attól félek, a következő évben ez azért még nem fog megtörténni, de hogy jó irányban mozdultunk el ebben az ügyben, azt hiszem, ez egészen biztos.

Fölmerül akkor tehát a másik kritika: ha ilyen mennyiségű pénzt hagyunk ott a vállalatoknál, akkor hogyan lesz nyugdíj Magyarországon, hogyan fog működni az egészségügy?

Az egyik legnagyobb örömöm a köztársaság egész idei költségvetését illetően - most tehát beleértem a költségvetést és a társadalombiztosítási költségvetést is -, hogy ez a költségvetés nemcsak hat a társadalomra, hanem nagyjából sejti is, hogy ezek a hatások mit fognak eredményezni, és próbál számolni is velük, például egy járulékcsökkentés esetén adott esetben a befizetési morál bizonyos fokú növelésével. Én valóban a szürkegazdaság fehéredését várom ettől a lépéstől; érdekeltté is lehet tenni a törvényes gazdaságban az embereket.

Természetesen lehet, hogy lesznek olyan vállalkozások, amelyek részben a már említett dolgozónkénti néhány száz forintos, de sok dolgozó esetén azért mégis jelentős tehernövekedésre nem úgy reagálnak, ahogy azt várnánk tőlük, hogy a szürkegazdaságból a fehérbe mozdulnak el, hanem ellenzéki képviselőtársaim jóslatai alapján éppen a feketegazdaság felé fordulnak a szürkéből, ott próbálják megkeresni a maguk kitörési pontját. Ezt kizárni ez a törvényjavaslat természetesen nem tudja. Ehhez lehet a kényszer eszközeit, az ellenőrzést eszközeit alkalmazni, meg lehet figyelni a vállalatokat, amelyek alacsonyabb létszámmal kezdenek el működni, hogy ott valójában mi is történt, de nem hiszem, hogy ezen az úton érdemi eredményeket lehetne elérni. Az államnak ott kell legyen a szigorú keze és föllépése, de ezek a fajta kényszerek nem oldják meg a társadalmi problémákat.

Van azonban egy másik érdekeltség, és azt gondolom, ez mindannyiunknak, akik itt ülünk a Ház falai között és képviselők vagyunk - a patkó mindkét oldalára gondolok -, közös érdekünk és közös felelősségünk: hogy tudatosodjon a magyar dolgozókban, a magyar munkavállalókban - micsoda? Az, hogy nagyon rövid távú érdek az ő számukra a szürke- vagy a feketegazdaságban való részvétel. Az élet múlik, mindenki minden évben egy évet öregszik, és előbb-utóbb elérkeznek a nyugdíjasévek is. Fiatalabb emberek, de még a középkorúak számára is nagyon messzinek tűnik a húsz-huszonöt év múlva esedékes nyugdíj, és még nagyon ott él az emberekben az a tudat, hogy az utolsó három év számít a nyugdíj megállapításánál. Az előző ciklusban volt olyan képviselőtársam, aki azt javasolta, hogy legalább évente egy évvel hosszabbítsuk meg a nyugdíjbeszámítás időszakát; ez azt jelentette, hogy még képviselő is volt, aki nem tudta, hogy ez már hosszú évek óta így van: 1988-as fizetésénél fogva minden magyar állampolgárnak a most, ebben az évben tb-járulékkal fedezett jövedelme bele fog számítani a nyugdíjába, akkor is, ha erre csak két évtized múlva vagy még később kerül sor.

Nem szoktak az állampolgárok ennyire hosszan előregondolni, de éppen ez a politika kötelessége, hogy ne egymással való meddő vitatkozásokban merüljön ki a tevékenységünk, hanem juttassuk el az üzenetet azokhoz, akikre vonatkozik.

 

(9.00)

 

Tudja minden magyar állampolgár, hogy a saját anyagi jövőjét, öregségének biztonságát kockáztatja egy pillanatnyi előnyért! Tehát a dolgozó részéről is meg kell hogy jelenjen egy nyomás, amely a törvényesség helyreállítása irányába hat! A választókörzetemben elbeszélgettem néhány vállalkozóval, és ők érzik már ezt a nyomást. Sajnos még nem a nyugdíjoldalról, hanem egy másik oldalról - ami szintén nem a társadalombiztosítási költségvetés, de együtt tárgyaljuk a kettőt, legyen szabad egy ilyen irányú kitérőt is tennem -, a gyermekeknek adott személyi jövedelemadó-kedvezmény oldaláról jelenik meg az a nyomás, hogy: főnök, akkor most nem zsebbe, hanem rendesen a bérbe kérem a pénzt, mert akkor hozzájutok a gyermekeim utáni adókedvezményhez. Ez egy nagyon erős nyomás, hiszen jelentős pénzek juthatnak így a magánháztartásba. Azt remélem, hogy ezek azt a dilemmát, ami az érintett szürkevállalkozásoknak a fehér vagy a fekete, a törvényes vagy a törvénytelen irányba való mozdulását jelenti, egészében véve a törvényes irányba fogják elmozdítani. Természetesen az állam nem lehet vak, ezeket a hatásokat folyamatosan monitorozni kell, és a tapasztalatok fényében kell a következő lépéseket megterveznünk.

Engedjenek meg még néhány gondolatot! Abban a különleges helyzetben vagyunk, hogy évek óta nemcsak úgy készülnek el a költségvetések, hogy a tárgyévre szóló számok szerepelnek, hanem évek óta két-három évre előrevetítve is meg kell mondani, hogy mik az elképzelések a következő évre. Ez azt jelenti, hogy most rendelkezésünkre állnak azok a számok, amelyeket az előző kormány erre az évre tervezett be. Összevethetjük tehát, hogy a mostani javaslat hogyan viszonylik azokhoz a számokhoz, amelyeket egy évvel ezelőtt az előző kormány 1999-re prognosztizált.

A sokat vitatott nyugdíjkérdésre szeretnék visszatérni. Azt látjuk ugyanis, hogy az 1998-as javaslatban tervszámként 769,5 milliárd forint szerepelt a nyugellátásokra, és ugyanez a tavaly készített prognózis 876,6 milliárd forintot szánt erre az évre a nyugdíjakra. Nem kell nagy számítógép ahhoz, hogy kiszámoljuk, ez pontosan 14 százalékos emelkedést jelent. Innentől fogva eléggé meglepő állandóan a 20 százalékos nyugdíjemelésen lovagolni, ez a 14 százalék volt az, ami átment az érdekegyeztetésen, ami bekerült a törvénybe. Azzal pedig, hogy ez csak olyan hányaveti szám, nem kívánnám az előző kormányzatot blamálni. Ha megnézzük, hogy ehhez képest most a nyugdíjkiadások mit jelentenek, akkor látjuk, hogy az előbb említett számhoz képest 20 milliárd forinttal még többet is. A nyugdíjasok számára az emelkedés - megtárgyaltuk már, beszélünk még róla - sajnos nem lesz olyan, mint amilyet ők vártak, mégis a körülményekhez képest egyfajta realitás. Ugyanakkor a jövőre nyugdíjba menő emberek, állampolgárok számára azért örömmel mondhatjuk azt, hogy az induló nyugdíjak mértékében pozitív irányú elmozdulások lesznek.

Mi a helyzet az egészségügyben? A Magyar Orvosi Kamara azt a vágyát fogalmazta meg tisztújítás előtt az egyik elnökjelölt szájából, hogy egy 20 százalékos emelkedés lenne az, amit jónak tartana. Ehhez képest 17 százalék van a gyógyító-megelőző ellátásokban emelkedésképpen benn a tervben, ami valóban nem 20 százalék, de nem is esik olyan rettenetesen messze tőle. A pénzbeli ellátások 19 százalékkal emelkednek, ugyanakkor a háziorvosi rendszer 25 százalékos emelkedéssel számolhat. A gyógyszerkassza - amelyről a bizottsági vélemények során már szó esett, hogy látni kell még a részleteket, hogy mit is jelent a bekötése - azonban mégis egy 20 százalékos emeléssel számol a tavalyi tervekhez képest. S ami egy nagyon kemény pont volt az elmúlt időszakban: megnehezült a gyógyászati segédeszközökhöz való hozzájutás kérdése, itt bizony 29 százalékos növekedéssel számolhatunk.

A járulékbevételnél már említettem bizonyos számokat, de még engedjék meg, hogy elmondjam, igen jelentős csökkenés következik be a baleseti járuléknál, amelynek a mértékét 10 százalékról 5 százalékra sikerült levinni. Ez azt jelenti, hogy azok a kiegészítő vállalkozások, amelyeknek társadalombiztosítási kötelezettségei más úton, ezen a balesetijárulék-úton voltak, igen komoly tehercsökkenésre számíthatnak. Maga a költségvetés pedig nem nagyon kalkulál - ez egy 1,5 milliárdos tétel volt -, most csak egy 0,5 milliárdos bevételre számít ebből a térségből.

Egészében véve, tisztelt képviselőtársaim, úgy gondolom, hogy egy feszített költségvetéssel állunk szemben, amely teljesíthető költségvetés, és amely a Fidesz-Magyar Polgári Párt véleménye szerint olyan hatásokat gyakorol a társadalomra, a gazdaságra, amelyek további felemelkedésünk zálogát jelentik. Ennek a tudatában ajánlom nyugodt lelkiismerettel mindannyiunknak ennek a költségvetésnek a megszavazását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Magyar Szocialista Párt frakciócsoportja jelezte, hogy a frakció időkeretében két vezérszónokot kíván állítani. Először megadom a szót Keller László képviselő úrnak. Képviselő úr, önt illeti a szó.

 

KELLER LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ez a társadalombiztosítási költségvetés csakúgy, mint a központi költségvetés, bizonytalan lábakon áll, akiket érint - és sokakat érint -, azok keserűen fognak szembesülni vele. Mind az ellátást nyújtóknak, mind az igénybe vevőknek csalódást fog okozni ez a költségvetés.

A költségvetési vitában is sokszor mondták, és államtitkár úr is ezzel kezdte az expozéját, hogy első alkalommal sikerült az Országgyűlést olyan helyzetbe hozni, hogy együtt tudja tárgyalni a Ház a központi költségvetést a tb-költségvetéssel. Szeretném emlékeztetni önöket, hogy erre már tavaly is megvolt a lehetőség. Most az együttes tárgyalás azért következhetett be, mert a központi költségvetést a kormány később nyújtotta be. De kedves, tisztelt kormánypárti képviselők, a felkészületlenségből nem kellene erényt kovácsolni, és ha mégis ez a szándék, legalább hangolták volna össze a két költségvetésben megjelenített társadalombiztosításialap-mérlegeket, legalább a számszaki egyezőséget biztosították volna!

Nos, mennyire megalapozott ez a költségvetés? Ellentétben államtitkár úr értékelésével, én azt mondom, hogy bizonytalan lábakon áll. Egyensúlyi zavaroktól most sem lesz mentes a jövő évi költségvetés; bár most, hogy megregulázták a magánpénztárakat, a nyugdíjalap kissé erősödik. Ugyanakkor az egészségügyi hozzájárulási bevétel sajnos nem teljesül, idén sem teljesült. Nézzük meg a számokat! 96 milliárd forint volt az előirányzat, a várható teljesülés 92 milliárd forint, s most ehhez képest 151 milliárd forint bevételt vár a kormányzat az egészségügyi hozzájárulástól. Ezt nem is kommentálom!

Ami a jövedéki adóból átadott forrást illeti, nem azt a célt szolgálja, amit a szakma szeretne, és amit a miniszter a sajtón keresztül folyamatosan hirdetett. Nem jelent kiszámítható automatizmust ez a bevétel, nincs beépítve a jövedéki adóról szóló törvénybe.

 

(9.10)

 

Ami pedig a határidőhöz kötött vagyonértékesítést illeti, tisztelt képviselőtársak, ez nyilván értékcsökkentő hatással fog bírni. Az 53 milliárd forintos bevételi előirányzat egy légvár! Bizonytalan lábakon áll tehát ez a költségvetés. Én csak egy kérést szeretnék megfogalmazni a kormányzat felé: csak ne törjék a fejüket jövőre durva, megvalósíthatatlan kiadásmérséklő intézkedésekkel, ha azt látják, hogy a bevételi előirányzat sajnálatos módon nem teljesül.

Mire biztosít fedezetet a két társadalombiztosítási alap? A válasszal keserű lesz szembesülése a polgároknak! A Szocialista Párt elfogadhatatlannak tartja a nyugdíjalap kiadási oldalát, mert itt takarít meg a kormány: a nyugdíjasokon keresi meg politikai céljainak forrását, és ez számunkra elfogadhatatlan! (Dr. Surján László: Ez húsz milliárddal több, mint amit ti ígértetek!) Szerencse, hogy a nyugdíjemelés szabályait még nem változtatták meg, ahogy jelezte az államtitkár úr, majd elkezdődik a tárgyalása. Így még visszavonhatják az előterjesztésüket. Keserű a szembesülés - nem a választási ígérettel, hanem a kormány valódi arcával akkor, amikor most már nyíltan leírja, tisztelt képviselőtársak, az indokolást idézem: a nyugdíjemelés 11 százalékos, de legalább 3500 forint/hó.

Ha pedig az Egészségbiztosítási Alappal ismerkedünk meg, akkor valójában csalódás ér bennünket. Azt tudtuk és tudjuk, hogy sok a nehézség, számos elmaradt feladat nem kevés tennivalót határoz meg. Javítani kell az egészségügy GDP-hez viszonyított arányán, az egészségügyi dolgozók bérét fel kellene zárkóztatni, előre kellene lépni a minőségbiztosítás terén, harmonizálni kellene a finanszírozást, rendszerszerű ellenőrzést kellene megteremteni - nem sorolom.

Engedjék meg, hogy egy '98. március 14-ei idézetet hadd mondjak el itt, ezt az egykori közigazgatási államtitkár írta le a Magyar Orvosi Kamarának '98 márciusában: "Olyan közhangulat és kormányzati szándék nyerjen teret, mely a választások utáni legsürgetőbb feladatnak tekinti ennek a helyzetnek a felszámolását." Nos, az a személy, aki ezt '98 márciusában tanácsolta a Magyar Orvosi Kamarának, ma a társadalombiztosítás irányítását végző politikai államtitkár tanácsadója, ezért én úgy gondolom, joggal lehetne elvárható az, hogy ez a költségvetés szolgálja azokat a célokat, amelyeket ő megfogalmazott a Magyar Orvosi Kamarának. És a költségvetés maga a csalódás. Igaz, 50 milliárd forinttal többet ad a gyógyító-megelőző ellátásra, de ez a miniszter ígéretének arányos teljesüléséhez egyáltalán nem elég. A szinten tartásra talán igen. De a 7 milliárd forintos zárolás különös feszültséget fog eredményezni a rendszerben.

Ami a gyógyszer-támogatási rendszer átalakítását illeti, zárt kasszát terveznek. Hogyan finanszírozzák, milyen intézkedésekben gondolkodnak? Ez majd tavaszra ki fog derülni. Tisztelt Képviselőtársak! Későn lesz! Amennyiben nem tudnak intézkedéseket megjeleníteni a költségvetésben - márpedig úgy tűnik, hogy nem tudnak -, akkor csak azt lehet mondani, hogy ettől a szándéktól, nevezetesen, hogy a gyógyszerkasszát zárttá tegyék, talán el kellene tekinteni.

Ami a privatizációt illeti: hangzatos kijelentést, bejelentést lehetett tapasztalni az egészségügyi miniszter részéről, a miniszterelnök úr is egészségügyi dolgozók előtt hosszasan beszélt a privatizáció lehetőségéről. Nos, ez csak hangzatos bejelentés maradt, hiszen a megalapozó törvények nem kerültek benyújtásra; átnézhetik a költségvetést, nyoma sincs a privatizációt elősegítő törvények benyújtásának. A finanszírozás változatlan a háziorvosi rendszerben. Az amortizációról csak beszélünk, de nem épült be a jövő évi költségvetésbe. Igaz, a háziorvosi szolgálat privatizációjára a központi költségvetés 600 millió forintot tartalmaz. De ha megnézzük, hogy hány praxis van ebben az országban, akkor kiderül, hogy körülbelül 80 ezer forintot gondol a kormányzat egy privatizáció támogatására.

Tisztelt Képviselőtársak! Enyhén nevetséges ez az elgondolás. Nem sorolom tovább, bizonytalan lábakon áll ez a költségvetés, keserű szembesülést jelent és csalódást okoz a polgároknak. Vojnik Mária folytatja! (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Magyar Szocialista Párt frakciójának második vezérszónoka Vojnik Mária képviselő asszony.

Képviselő asszony, önt illeti a szó.

DR. VOJNIK MÁRIA, az MSZP részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetési javaslata a törvénytervezet indokolása szerint a kormány programjában meghatározott prioritásokat érvényesíti.

Mik voltak a prioritások az egészségügy területén a kormányprogramban? Például: az egészség érték, személyes és egyben össznemzeti kincs, a gazdasági fejlődés, a versenyképesség fontos tényezője. A kormány politikájának vezérlő elve a betegségek megelőzése, ezért eszköze a hatékony egészségmegőrző program. A családorvos feladatát a gyakorlatban kiterjeszti a betegségek megelőzésére, folytatja az alapellátás fejlesztését, amelyet stratégiai célnak tart. Az ellátásért a biztosítótól kapott összeg fedezetet fog nyújtani a működési költségeken túl az épületek, műszerek karbantartására és pótlására. A fekvőbeteg-ellátás területén a minőségi és felszereltségbeli különbségeket fel fogják számolni.

A közgyógyellátás területén olyan változásokat vezetnek be, amelyek szerint a szociálisan rászorultak ingyenesen juthatnak hozzá az összes számukra szükséges gyógyszerhez. A kórházak finanszírozását kiszámítható, normatív teljesítményfinanszírozásra helyezi és felgyorsítja az informatikai fejlesztést. A kormány tisztességes, etikus és magas színvonalú munkát vár el az orvosoktól, gyógyszerészektől, ápolóktól, és ezért tisztességes jövedelmet fog nekik biztosítani.

A társadalombiztosítás költségvetése a meghirdetett kormányprogram prioritásait azonban jól láthatóan nem veszi figyelembe. A négy évre tervezett program a következő évben nem kezdődik el. A társadalombiztosítás költségvetése megalapozatlan. Mindkét alapja negatív egyenlegű, mivel azonban az Áht. szerint a nyugdíjalap nem lehet deficites, ezért a költségvetéstől két címen kap pótlást, az Egészségbiztosítási Alapnál azonban a tervezett hiány meghaladja a 41 milliárd forintot, és erre a tervezet nem ad megoldást. Ha azonban megkíséreljük feltárni az okokat, évek óta ugyanarra a megállapításra jutunk. A hiány oka, hogy a járulékok nem nyújtanak kellő fedezetet az ellátásokhoz - ez mindkét alapra érvényes -, illetve az Egészségbiztosítási Alapnál a nem biztosítottak utáni járulékfizetés, illetve a szolgáltatásért fizetett ellenérték nem megfelelő.

Nem teljesül tehát a kormányprogramban meghirdetett cél, hogy a biztosítótól kapott összeg fedezni fogja nemcsak a működést, hanem az amortizációt és a fejlesztést is. Ellenkezőleg, a szolgáltatásokért nyújtott díj az ellátások reálértékét is csak nehezen lesz képes megtartani.

 

 

(9.20)

 

A kormány jelentős járulékcsökkentést hajtott végre. Mi lett ennek következménye a társadalombiztosítás költségvetésére? A tb-járulék 6 százalékpontos csökkenése 150 milliárd forintnyi bevételkiesést eredményez, ezt csak részben pótolja a tételes egészségügyi hozzájárulás várható 60 milliárdos többletbevétele és a százalékos egészségügyi hozzájárulás 20,1 milliárdos bevétele, mely utóbbinak a teljesülése is kétséges.

A mintegy 70 milliárd forintnyi bevételkiesést nem pótolja a társadalombiztosítás teljes vagyonának felélése sem. Bár az előterjesztés a vagyoneladásból várható bevételt közel 54 milliárd forintra becsüli, szó sincs arról, mert senki sem bizonyította, hogy ez a vagyon mekkora piaci értéket képvisel, vagyis a bevétel ezen a téren mennyire megalapozott.

A beterjesztett költségvetés tulajdonképpen két költségvetés. Mi azonban csak azzal a változatával számolhatunk reálisan, amely a zárolt tételeket tartalmazza. Ugyanis a zárolt tételek felszabadítása a gazdasági teljesítménytől függően az év végéig használható fel, és előirányzatai a kormány szándéka szerint átcsoportosíthatók. Ezért tehát 1999-ben a gyógyító-megelőző ellátásoknál nem érdemes számolni a 350 milliárd forinttal, csak a 6,95 milliárddal csökkentett összeggel, vagyis 343 milliárd 165 millió forinttal, ami a '98. évihez képest csak 14,7 százalékos bővülést eredményez.

Lehetséges azt mondani, hogy ez 3-4 százalékkal több az ellátások fedezetében, de az egészségügyben - jól tudjuk - a kiadások nem automatikusan inflációkövetőek, hanem annál jóval magasabbak. A gyógyszerek, a korszerű orvosi műszerek árai a következő évben is várhatóan az átlagos inflációnál gyorsabban nőnek. Hogyan is teljesül tehát a kormánynak az az ígérete, hogy az ellátásért kapott összeg fedezetet nyújt majd a műszerek pótlására?

A kormányprogramnak tételesen mond ellent a társadalombiztosítás költségvetés-tervezete a háziorvosi szolgáltatások kiemelt jelentősége kapcsán. Területenként eltérő mértékben ugyan, de még ma is jellemző, hogy az egy háziorvosi szolgálat által ellátandó betegek száma magas. A háziorvostól megkívánjuk, hogy részt vegyen az egészségnevelésben, a megelőzésben, a gondozásban, a definitív betegellátásban. Hogyan lehetséges akkor, hogy ebben a költségvetésben egyetlen fillér nincs a háziorvosi praxisok fejlesztésére?

A fix összeg 11 százalékkal, az ügyeleti díjak 10 százalékkal, a teljesítménydíjazás 10 százalékkal fog nőni. Ez lesz az a praxisbevétel, amelyből a privatizáció után a háziorvos megél, forgalomképessé teszi a praxist, fejleszti saját szolgáltatásait, fizeti a fejlesztésre felvett kölcsönt, fedezi saját költségeit. Így teljesül a kormány prioritása?! Ez tényleg olyan, mintha az ember nyerne egy tigrist a lottón, és még haza is kellene vinnie.

A család, a gyermekek védelme mindannyiunk által fontosnak tartott érték. Hogyan lehetséges akkor, hogy az iskola-egészségügyre, az anya- és gyermekvédelemre ugyancsak mintegy 14,7 százalékos bővítés jut?

A Fidesz ígérete, a már meghozott törvény szerint a fogászati ellátás kibővítése mindösszesen csak a 18 éves korig kiterjesztett ellátást jelenti.

Képviselőtársaim beszélni fognak a gyógyszerkassza '98. évihez viszonyított 2,3 százalékos emelésének képtelenségéről. Mégis meg kell annyit jegyeznem, hogy a kassza zárttá tétele és a kormányprogramban beígértek között nagy különbség van. A kormány ugyanis azt ígérte, hogy átalakítja, ésszerűvé teszi a gyógyszer-támogatási rendszert. Persze, azt is ígérte, hogy lesz ingyen gyógyszer a szociálisan rászorulóknak. A gyógyszertárgyalások még nem zárultak le, a támogatási rendszer nem alakult át. Ha elfogy a pénz, az egyébként is egyre nehezebben viselhető lakossági terhek tovább növekedhetnek.

A járóbeteg-szakellátás közel 48 milliárd forintos előirányzatából 800 millió forint lenne a fejlesztés. Az előterjesztő azonban úgy számol, hogy a 10 százalékos lehetséges óraszám-növekedés nem teljesül. A járóbeteg-bejelentési kötelezettség bevezetésével a teljesítmények jelentősége csökken, ezért a tervezet szerint még a bővítés is csökkenthető pár millió forinttal.

A fekvőbeteg-intézményekre fordítható kiadások a tervezet szerint ugyancsak 14,7 százalékkal nőnek. Mivel a költségvetés tervezésénél a javaslat benyújtóinak nem volt módjuk vagy szándékuk megismerni a gyógyításban dolgozók és gazdasági vezetők véleményét, azok hiába aggódnak a tervezet napvilágra kerülése óta, hogy a 7 milliárd forintos tartalékalap-képzés veszélyezteti az intézményben dolgozók 13. havi bérét. Azt sem tudni, hogy az ideinél 3 milliárd forinttal több ügyeleti díjra lesz-e fedezet.

A költségvetésből látjuk, hogy a megindult korszerűsítések, gép- műszercserék, az alapradiológiai géppark cseréje, az altatógépek korszerűsítése lelassult. A kormányprogramban meghirdetett minőségi munka díjazására nincs fedezet. A minőségi és felszereltségbeli különbségek felszámolására nincs program, tehát fedezet sincs. A kórházak saját költségvetésükből állják az egészségügyi törvényből rájuk rótt kötelezettségek pénzügyi terheit, mint például az információtárolás, adatkezelés, adatvédelem.

Senki sem hitte, hogy a miniszter úr által meghirdetett jelentős mértékű anyagi megbecsülés egyszerre és az általa mondott mértékben teljesül. De azt senki sem hitte, hogy erre kísérletet sem tesz a kormány! A betegek kiszolgáltatottak, de az ellátók is azok!

A szegénység, a szociális hátrányok, életmód, a kultúra mind hat egészségi állapotunkra. A következő évben a szegények még szegényebbek lesznek, még kiszolgáltatottabbak, az ellátásokra fordítható források érdemben nem bővültek.

Az egészségügyi reform még csak munkaanyagok formájában létezik. Az ellátók csalódottak. Ez a költségvetés kísérletet sem tesz a kormányprogramban megfogalmazott célok megvalósítására!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most pedig megadom a szót Hegedűs Mihálynak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak. Kérem, képviselő úr, hogy fáradjon ki a pulpitushoz! Őt követi majd Béki Gabriella képviselő asszony, a Szabad Demokraták Szövetségéből.

Képviselő úr, öné a szó.

 

DR. HEGEDŰS MIHÁLY, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy a Független Kisgazdapárt nevében szólva összevonjam a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetését, és együtt értékeljem az Állami Számvevőszék 326/1. számú véleményével.

Igen nehéz húsz percben véleményt mondani az ország költségvetésének legjelentősebb hányadát kitevő, mintegy 1611 milliárd forintnyi tételről. Összegzésként el kell mondanom, hogy a Független Kisgazdapárt ezt a törvényjavaslatot támogatja, és javasolja, hogy a tisztelt Ház szavazataival is támogassa. Támogatjuk annak ellenére, hogy a törvényjavaslat egyes stratégiai elgondolásaival - főleg a Nyugdíj-biztosítási Alap költségvetését illetően - nem értünk egyet.

Örömmel fogadjuk azt a tényt, hogy az Egészségbiztosítási Alap költségvetése végre reálértékben emelkedést mutat, de az emelkedés alacsony mértékét elégtelennek tartjuk. Felmerül a kérdés: ha ilyen hibákkal terhelt a költségvetés, akkor miért javasoljuk elfogadását?

Válaszunk egyszerű: ez a törvényjavaslat eredetét tekintve két részre osztható. Az első része az az alap, amelyre a koalíciós kormány törvényjavaslatát építeni kényszerült. Ez az alap sajnos - az előző kormány működése következtében - megbízhatatlan, ingoványos talajra kénytelen épülni.

Mit értek bizonytalan, ingoványos talajon? Elsősorban annak a több mint 300 milliárd forintnak a hiányát, amelyet a koalíciós kormány vizsgálatai feltártak. Így a második rész természetesen nem képes teljesíteni minden elvárást, amit az ország polgárai kormányunktól programunk alapján elvártak.

Ha figyelembe vesszük ezt a több száz milliárd forintos hiányt, akkor rádöbbenhetünk, hogy a költségvetés hiánya jóval nagyobb lesz, mint azt az előző kormány állítja, a hiány csaknem megduplázódhat. A Nyugdíj-biztosítási Alap az előző kormány nyugdíjreformjának köszönhetően, hibás gazdasági elképzelések miatt kénytelen rossz törvényre alapozni jövő évi költségvetését.

 

 

(9.30)

 

A Független Kisgazdapárt a koalíciós kormány kényszerhelyzete miatt támogatja a törvényjavaslatot, és abban bízik, hogy a jövőben ennél jobb törvényjavaslatot leszünk képesek előterjeszteni.

Az Egészségbiztosítási Alap költségvetéséről beszélve nem mehetünk el az elmúlt négy év történései mellett. Ez a négy év az egészségügy számára csődsorozatot jelentett. Ezt alátámasztja az a parlamenti nyílt vitanap, amelyet az előző kormány rendezett. Ennek a vitának kapcsán hivatalos kiadvány is megjelent, amelyben leírták, hogy az egészségügy az elmúlt négy évben jelentősen hozzájárult a nemzetgazdaság konszolidációjához. Ez azt jelentette, hogy a magyar egészségügy működési költsége reálértékben 20 százalékban csökkent. Tehát a koalíciós kormánynak vissza kell pótolni azokat a forrásokat, amelyeket az elmúlt négy évben kivontak az egészségügyből.

A biztosításpolitikának segíteni kell, hogy az egészségpolitika céljai megvalósuljanak. Tehát a finanszírozás az az eszközrendszer, az a lehetőség, amellyel egy jó nemzeti egészségpolitikát meg lehet valósítani. Ez a Független Kisgazdapárt véleménye szerint azt jelenti, hogy ne a pénzügyi politika uralkodjon az egészségpolitikán, hanem szolgálja annak megvalósítását.

Sajnos, a szűkre szabott időkeret nem teszi lehetővé, hogy tételesen foglalkozzam a költségvetési törvényjavaslattal. De néhány szót ejtenék egy nagyságában és politikai hatásában is fontos fejezetről, a gyógyszer-támogatási kiadásokról. Megértem az Állami Számvevőszék aggályait. A tervezett 123 milliárdos gyógyszertámogatás csak 1-2 százalékkal haladja meg az 1998. évit. Itt nem érvényesül a természetbeni egészségügyi ellátások 12,8 százalékos emelési szándéka. Mivel ez az összeg az előző évekkel ellentétben zárt összeg, csak akkor lesz tartható - de tartható lesz -, ha olyan betarthatóságot biztosító rendszerbeli változások kerülnek bevezetésre, amelyek hibátlanul működnek. Én ezt azért tartom aggályosnak, mert ezen rendszerbeli változtatások kiváló informatikai hátteret feltételeznek, és ez ma még nem közelíti meg a kívánatos színvonalat. Úgy vélem, talán megnyugtatóbb lenne, ha ezen pénz zártságát feloldanánk, mivel a megvalósulásban túl sok bizonytalan faktor játszik szerepet.

Tisztelt Képviselőház! Engedjék meg, hogy a Nyugdíj-biztosítási Alap stratégiai gondjaival talán egy kicsit részletesebben foglalkozzam. A nyugdíjjal kapcsolatos törvények felaprózottsága miatt, amely a Horn-kormány 1997. évi nyugdíjreformjának köszönhető, nem egészen nyilvánvaló, hogy mihez kapcsolódóan lehet a nyugdíjak tartalmi kérdéseiről beszélni. Úgy tűnik, hogy a Nyugdíj-biztosítási Alap költségvetéséről készült törvényjavaslat szolgáltatja erre talán a legtöbb okot. Aligha lehet kérdéses, hogy a korszerű nyugdíjrendszer alapfeltétele a korszerű informatikai infrastruktúra. A törvényjavaslat kimondja, hogy jövőre az informatikai infrastruktúra fejlesztésére 555 millió forint áll rendelkezésre. Arról azonban semmit sem mond, hogy ez az összeg végül is mire fordítódik. Köztudott, hogy az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság egyelőre képtelen központi és egyéni nyilvántartások vezetésére.

A Független Kisgazdapárt örömmel fogadta volna, ha a törvényjavaslat szót ejt arról, hogy ez az összeg e célra fordítódik-e, mikorra várható a központi és egyéni nyilvántartások kiépülése. Bármilyen összegről csak ezen összefüggésben érdemes igazán szót ejteni. Azt határozottan le kell szögezni, hogy nem lehet pénzügyi akadálya a korszerű informatikai infrastruktúra kiépítésének. De a kérdés fontossága miatt erről több részletet kellett volna közölni az előterjesztőnek. A Független Kisgazdapárt a javasolt 550 millió forintnál nagyobb összeg e célra fordítását is hajlandó támogatni, ha annak célja a jelzett áldatlan helyzet mielőbbi felszámolása.

Tisztelt Képviselőház! Nem lehet kétséges, hogy a törvényjavaslat kapcsán a hajdani kormánypártok vezérszónokai a nyugdíjasokat ért, e törvényjavaslatban szereplő méltánytalanságot fogják felhánytorgatni. Kétségtelen, hogy a nyugdíjak emelésének mértéke nem éri el a Horn-kormány által ígért szintet, de döntésre a koalíciós kormány azon kényszerpálya miatt kényszerült, amelyre az előző kormány helyezte.

Ennek ellenére meggyőződéssel állítom, hogy a lehetőségekhez képest a kormány javaslata a legkorrektebb és a legméltányosabb akkor, amikor a szelektív nyugdíjemelésre tesz javaslatot. Mint ismert, e szelektív nyugdíjemelés az alacsony nyugdíjjal rendelkezők esetén magasabb kulcs szerinti emelést jelent. A Független Kisgazdapárt tisztában van azzal: a kormány által végül is választott megoldást csak úgy lehet legkorrektebbnek és legméltányosabbnak nevezni, ha jelezzük, hogy ez csupán a lehetőségekhez képest igaz. Ugyanis tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy a nyugdíjskála összenyomása a nyugdíjrendszer jövője szempontjából nem túl biztató.

De nézzük, hogy esetünkben mi is az a "lehetőségekhez képest"! Az előttünk fekvő törvényjavaslatban 84,5 milliárd forint szerepel olyan összegként, amelyet a költségvetés támogatásaként nyújtani köteles a nyugdíjreform során kieső járulékbevétel miatt. Joggal borzadunk el ezen összeg nagyságától, kedves képviselőtársaim. S ez volt az oka annak, hogy a múlt csütörtökön támogattuk azt a módosító javaslatot, hogy a biztosítottak által a nyugdíjpénztárnak fizetendő járulék jövőre ne emelkedjék 7 százalékra az idei 6 százalékról. Ezzel elértük, hogy a magán-nyugdíjpénztári tagság miatt költségvetési támogatás ennél szerényebb összegű lesz, remélhetőleg kissé 70 milliárd forint alatt marad. De még így is feltehető a kérdés: miért kell a központi költségvetésnek jövőre 70 milliárd forinttal támogatni a Nyugdíj-biztosítási Alapot amikor ez az összeg tulajdonképpen rendelkezésre áll, csak éppen a járulékfizetők nyugdíjpénztárba fizetik? Sőt ne feledjük, hogy ez az összeg jövőre még magasabb lesz, és ez így megy évtizedekig. A Horn-kormány és az előző kormánykoalíció által végrehajtott nyugdíjreformnál vagyunk, melyet, szeretném emlékeztetni ellenzéki képviselőtársaimat, az akkori ellenzék, a jelenlegi kormánykoalíció pártjai közül egyetlenegy sem szavazott meg.

A Nyugdíj-biztosítási Alap költségvetése kapcsán a nyugdíjreform felidézése nem önkényes. A kormányt törvény kötelezi arra, hogy minden évben e költségvetés kapcsán tájékoztassa az Országgyűlést az alap bevételeire és kiadásaira vonatkozó 5, illetve 50 évre vonatkozó előrejelzésekről, ami nem nélkülözheti a demográfiai folyamatok áttekintését sem. Ennek a kormány eleget is tett, és a szóban forgó tájékoztató csatolva van a törvényjavaslathoz, mint képviselőtársaim bizonyára látták és tanulmányozhatták.

A tájékoztató három dolgot tart fontosnak elmondani a megreformált második pillérről. Az első az, hogy abban jelentős tőke halmozódik fel, amely a 2008 utáni években eléri a GDP 10 százalékát, 2022-re a 30 százalékát és 2040 után valamikor az 50 százalékát. Nincs okunk kételkedni, hogy ez így igaz. A szöveg úgy folytatódik, hogy ez a tőke komoly szerepet kaphat a tőkepiac alakításában. Még ebben sincs okunk kételkedni, ekkora tőke valóban komoly szerepet kaphat a tőkepiac alakításában.

 

(9.40)

 

De miért szerepel a "kaphat" feltételes módban? Lehet, hogy mégsem kaphat? De ne akadjunk fel ilyen apróságokon! Tegyük fel, hogy a nyugdíjpénztárakban összegyűlt tőke komoly szerepet kap a tőkepiac alakításában! Több szakértőtől érdeklődtem, hogy ez mit jelent. Válaszuk egybehangzóan az volt, hogy a nyugdíjpénztárak pillanatokon belül a tőkepiac, a tőzsde főszereplői lesznek. Ebben nincs okom kételkedni. Viszont a nyugdíjpénztárakban összegyűlt tőkével szemben az a költségvetési támogatás áll, melyet a Nyugdíjbiztosítási Alap hiányát pótlandó az állami költségvetés ad. Az állami költségvetés pedig csak akkor tud adni, ha ezt az összeget vagy adóból beszedi, vagy hitelt vesz fel. Így egyfelől van egy jelentős tőkénk, másfelől van jelentős, feleslegesen kivetett adó vagy felvett hitel. Ez olyan, mint egy luftballon felfújása.

Ezért kijelenthetjük, hogy a tőkepiac alakításában való komoly szerep semmiféle érdemleges szereppel nem bír. Olyan, mintha semmi sem történt volna. Valami azért történt, kedves képviselőtársaim, de abban nincs sok köszönet. Nem elhanyagolható költségei vannak a léggömbfúvásnak.

A második, amit a tájékoztató fontosnak tart elmondani az, hogy ez a tőke növeli a nemzetgazdasági szintű megtakarításokat. Ha növeli, akkor minden rendben van, hiszen van haszna a nyugdíjreformnak. A tájékoztató egy ábrát is közöl, amelyben azt láthatjuk, hogy a nyugdíjrendszerben felhalmozott tőke mennyivel múlja felül azt az adósságot, amely a nyugdíjreform okozta hiány miatt keletkezett. Az ábra szerint a kettő különbsége tetemes.

Mindezzel kapcsolatban csupán az a probléma, hogy az előterjesztő valamiről megfeledkezett. Azt készségesen elhiszem, hogy a második pillérben felhalmozott tőke felülmúlja az adósságot. Ez azért történhet, mert a nyugdíjpénztárak nem csupán állampapírokat vásárolnak, hanem hosszabb távon, az állampapíroknál magasabb hozamot hozó részvényeket is. De a semmiből nem lesz valami! A nyugdíjpénztárak azért vásárolhatnak részvényeket, mert nem vásárolják meg az összes állampapírt, amit az állam kibocsátott. Ha viszont nem vásárolják meg az összeset, akkor azt csak más valaki tudja megtenni. Olyan valaki, akit a nyugdíjpénztárak a részvényvásárlásban megelőztek. Ez így nulla összegű játék. Kimondhatjuk tehát, hogy téves volt a Horn-kormány azon meggyőződése, hogy néhány százaléknyi nyugdíjjárulék innen odapakolásával növelni lehet a megtakarításokat. Ha ez így igaz, akkor mivégre való az egész?

De van még egy harmadik érv is, ami úgy hangzik, hogy a tőkefedezeti pillér hozzájárul a nyugdíjrendszer hullámvölgyeinek enyhítéséhez, mert a kedvezőbb években tartalékol, a romló demográfia éveiben kezd járadékot fizetni. Habár, ahogy a tájékoztatóban szerepel, az a megfogalmazás nem egészen pontos, de érthető, hogy mire gondolt a szerzője. Nos, ebben sincs okunk kételkedni, de feltesszük azt a kérdést, hogy mi ennek a hullámvölgyenyhítésnek az ára? Nos, rettenetes. Nem történik ugyanis egyéb, mint egyfajta előtörlesztés, a hullámvölgy magas kiadási törlesztésének előrehozása. Erre sokkal célszerűbben, racionálisabban is lehetne tartalékolni, például az államadósság törlesztésével.

Mindent összevetve meg kell állapítanunk, hogy a nyugdíjreform munkálataiból a tájékoztatóba másolt indoklások nem helytállóak. Sőt azt is kijelenthetjük, hogy ezen, illetve ezekhez hasonló állításokkal az előző kormány félrevezette az országot, saját képviselőcsoportját, sőt, ahogy a múltkoriban itt a tisztelt Házban lehetett hallani, még saját miniszterét és államtitkárát is.

Szeretném leszögezni, hogy a Független Kisgazdapártnak nincs kifogása a többpilléres nyugdíjrendszer ellen. Ami ellen kifogása van, az a második pillér létrehozásának módja. Ahogy ez megvalósult, az ország elemi érdekeit sérti és önveszélyes. A Független Kisgazdapárt ezért - és ezt sohasem rejtette véka alá - kezdeményezi az előző kormány által áterőltetett nyugdíjreform felülvizsgálatát. Mindezt úgy is fogalmazhatjuk, hogy az előző kormány elmulasztotta a nyugdíjrendszer reformját, helyette hirtelen felindulásból közgazdasági szakszerűség helyett közgazdasági illúziókat kergetve és ideológiát gyártva összetúrta a nyugdíjrendszert. A koalíciós kormánynak és a kormánykoalíciónak, akarja, vagy nem akarja, rendet kell tenni Augiász istállójában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt tudom, hogy ezzel a Független Kisgazdapárt véleménye vihart fog kavarni a parlamentben, a nagytőke és a nemzetközi nagytőke képviselőivel szemben is. De úgy gondolom, mindez még nem is egy, hanem több misét is megér, hiszen alapjaiban veszélyezteti az elmúlt évi nyugdíjrendszer, nyugdíjreform a jelen fiataljai jövő nyugdíját. Arra kérem önöket, hogy ha lesz hozzászólás, lesz vita, ne indulatoktól terhes legyen, hanem próbáljuk meg számokkal, érvekkel alátámasztani, aminek mi örömmel állunk elébe.

Köszönöm szépen. (Taps.)

 

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr hozzászólását. A Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának Béki Gabriella képviselő asszony a vezérszónoka. Őt követi majd Csáky András képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Képviselő Asszony! Öné a szó.

 

BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nehéz mesterség a költségvetés-készítés. Még nehezebb a jó költségvetés összeállítása. Azt kell mondanom a szabaddemokraták képviselői nevében, hogy ebben az esetben nem sikerült ez a vállalkozás. Pedig a Fidesz megkönnyítette a maga dolgát: működését azzal kezdte a nyári szünet előtt, hogy elzavarta az öt évvel ezelőtt létrehozott társadalombiztosítási önkormányzatokat, és ezzel nagyon sok időt és energiát megtakarított a maga számára, hiszen nem kellett azzal vesződnie, hogy az önkormányzatokkal egyeztessen. Nem kellett kompromisszumokat keresnie, hogy megállapodásra jusson ennek a két nagy horderejű alapnak a kezelőivel, felügyelőivel. Szabadon megvalósíthatta volna a koncepcióját, mármint, ha lenne ilyen érzékelhető koncepció.

Ennek a törvénytervezetnek az indoklásában azt olvashatjuk, hogy a kormányprogramban meghatározott prioritásokat érvényesíti ez a költségvetés. Nézzük meg részleteiben, mi az, ami megvalósul majd vagy megvalósulni látszik!

Első blokkban a bevételi oldalról szeretnék röviden szólni, utána a Nyugdíjalapról, majd az Egészségbiztosítási Alapról.

Ami a bevételi oldalt illeti, itt valóban látványos lépést tett a Fidesz, hiszen járulékcsökkentést ígért, jelentős járulékcsökkentést, és amint ezt tisztelt képviselőtársaim tudják, ilyen járulékcsökkentésre vonatkozó törvénymódosításokat röviddel ezelőtt valóban elfogadott a Ház. A jelentős és látványos járulékcsökkentés a munkaadói járulékok vonatkozásában 6 százalék csökkentés, ugyanakkor az egészségügyi hozzájárulás növelését, jelentős, mintegy 70 százalékos növelését is megszavazták már kormánypárti képviselőtársaim. Tehát a bevételi oldal kezelése a kormány, illetve a kormánypártok részéről körülbelül úgy néz ki, hogy az egyik kezükkel adnak, a másik kezükkel elvesznek. Látványosan adnak, miközben gondoskodnak vagy gondoskodni próbálnak a kiesett bevétel pótlásáról.

 

(9.50)

 

Hallhattuk az ÁSZ képviselőjétől, hogy ez a bevétel nagyon valószínűleg nem folyik be, tehát az ilyen módon mesterségesen leszorított bevétel befolyására nem lehet számítani. Vélhető, hogy hiány fog keletkezni.

Nézzük, hogy mi történik a két alapnál, mi történik a két alapnál elsősorban a kiadási oldalon! Ami a Nyugdíj-biztosítási Alapot illeti, itt egy nullszaldósra tervezett költségvetés van a kezünkben, amelyről a szabaddemokraták ebben a speciális helyzetben azt gondolják, hogy most, tisztelt képviselőtársaim, hiányra kellett volna tervezni. Ha egy mondattal akarom kifejezni azt, hogy mit gondolunk erről a nyugdíjalapokra vonatkozó költségvetésről, akkor úgy fogalmazhatnék, hogy a nyugdíjreformba vetett bizalom szétzúzásának költségvetését tartjuk kezünkben.

Most így, a számok ismeretében egészen pontosan 45,7 milliárd forint az, amit a kormány, illetve a kormánypártok nem adnak oda a nyugdíjasoknak. Ismert és több menetben lefolytatott az a vita, hogy 20 százalékos nyugdíjemelésre van a kormánynak kötelezettsége. Még a mai napi, érvényes, jelenlegi hatályos jogszabályok szellemében erről kellene beszélnünk, hiszen a társadalombiztosítási nyugdíjtörvény módosításának a tárgyalását a jövő héten kezdi majd meg a kormány, de tudjuk, az a szándék, hogy az érvényes jogszabályokat olyan módon változtassa meg a kormány, illetve a kormánypártok, hogy ne kerüljön kifizetésre ez a 20 százalékos emelés. 45,7 milliárd forint az, amit nem enged a nyugdíjasok pénztárcájába bekerülni ez a kormány!

De van egy másik probléma ebben a nyugdíjalapokról szóló költségvetésben, amely legalább ennyire fontos számunkra, mert egy nagyon rossz gyakorlatnak az elindulását jelenti, és bizonyítéka annak, hogy mennyire átgondolatlanul, mennyire kapkodva készült ez a költségvetés, és mennyire nem számolt különböző következményekkel.

Arról a bizonyos 1 százalékról szeretnék röviden szólni, amit egy módosító indítvány formájában fogadott el a Ház. A tavalyi nyugdíjreform nagyon hosszú vitában kiérlelt, kiegyensúlyozott reform volt, az előző kormány nagyon sokat egyeztetett nyugdíjasszervezetekkel, pénzintézetekkel, nagyon nehezen kalibrálta ki azt az arányt, amellyel a magánnyugdíjpénztárakat elindította. A törvény rögzítette, hogy ezekben az években 1-1 százalékkal nő - tehát 1999-ben, 2000-ben - az az egyéni járulékbefizetési arány, amit a munkavállalók a nyugdíjbiztosítónak odaadnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt kell mondanom, hogy példátlan eset történt a múlt héten, illetve két hete, amikor a módosító indítványokról szavaztunk. Szeretném ezt a történetet újra felidézni a költségvetés tárgyalása kapcsán, hiszen valóban szokatlan, hogy úgy fogadjon el a Ház, a Ház kormánypárti többsége módosító indítványt, hogy azt az előterjesztő nem támogatta, hogy nem volt mód nyilvános vitában érvelni a reformcsomagban elkészített, hatályba léptetett megoldás és a változtatás vonatkozásában.

Három héttel ezelőtt, tisztelt képviselőtársaim, amikor a bizottsági vitában ez a módosító indítvány előttünk volt, akkor az előterjesztő képviselője erre az indítványra nemet mondott. Két bizottság tárgyalta ezt az indítványt - hogy tudniillik 1 százalékkal nőjön az a rész, amely a társadalombiztosítási nyugdíjpénztárba kerül, és csökkenjen az a rész, amely magánnyugdíjpénztárakba kerül -, és egyik bizottságban sem kapott a javaslat egyharmadnyi támogatást sem, se a költségvetési, se az egészségügyi és szociális bizottság nem támogatta ezt a gondolatot, és még egyszer hangsúlyozom: maga az előterjesztő sem. Ezek után frakciókérésre szavazva az a meglepő helyzet állt elő, hogy a kormánypártok nagy többséggel átnyomták ezt a javaslatot.

Azt hiszem, hogy erre a történetre ráillik a puccs kifejezés. Ez nem parlamenthez és nem parlamenti demokráciához illő megoldás! Azt gondolom, nagy szükség lenne arra, hogy nyílt lapokkal játsszunk, hogy a kormány vállalja azokat a vitákat, amelyeket például egy ilyen nagy horderejű kérdés megváltoztatásával kapcsolatban vállalnia kell, hiszen itt 1 százalék egyéni nyugdíjjárulék-befizetés értéke 11 milliárd forint. 11 milliárd forint sorsáról döntött egy gombnyomással a kormánypárt, még egyszer mondom, úgy, hogy nem teremtett helyzetet érdemi vitára! Ez egy olyan gyakorlat, amit nem lenne szabad folytatnia a jobboldali Fidesz-kisgazda-kormánynak.

A másik alapot illetően: azt gondolom, az Egészségbiztosítási Alapnál fontos lenne, ha nem önmagában vizsgálnánk ezeket a számokat, és nemcsak az előző évhez viszonyítva vizsgálnánk ezeket a számokat, hanem egy kicsit hosszabb távon megnéznénk azt a tendenciát, ahogy az egészségügyi kiadások Magyarországon alakulnak.

Egyrészt magam is hiányoltam, hogy ebből a költségvetés-tervezetből eltűnt az 1997-es év, mint ahogy megjegyezte az ÁSZ jelentése is. De én ennél sokkal hosszabb tendenciában igényelném ezt az elemző összehasonlítást, mert azt gondolom, hogy akkor egészen más következtetésre juthatnánk, mint amilyen érveket kormánypárti oldalról gyakran hallunk.

A szabaddemokraták állítása az, hogy a gazdasági növekedés megindulása lehetőséget adna az egészségügyi helyzet javítására. Minthogy nem történtek meg a kiadások tendenciájának elemező összehasonlításai, engedjék meg, hogy néhány számot magam is felidézzek. Nagyon fontos lenne legalább három dimenzióban, a reálértékek vonatkozásában, az egészségügyi kiadás GDP-hez viszonyított aránya vonatkozásában és a hiány nagyságának a GDP-hez viszonyított aránya vonatkozásában ezeket az összehasonlításokat megtenni.

Ami a reálértéket illeti, ott azt látjuk, hogy az 1992. évihez képest az előző években volt egy nagyarányú csökkenés. Az 1995-ös - utáni - gazdasági stabilizációs erőfeszítés erőfeszítést igényelt az egészségügytől is, jelentős áldozatokat jelentett. A gazdasági növekedés azonban most már lehetőséget adna arra, hogy visszatérjünk az egészségügyi kiadások tekintetében reálértékben legalább az 1995-ös színvonalra. Ez a költségvetés ezt nem teszi meg!

Hasonló a helyzet, ha a GDP arányához viszonyítva nézzük az egészségügyi kiadásokat. GDP-ben kifejezve az egészségügyi kiadások 1992-ben a GDP 8,8 százalékát jelentették, 1994-ben már 9 százalék felett volt ez a GDP-arány, utána, 1995-ben került 8 százalék alá. Ha a pénzbeni és a természetbeni kiadásokat együtt tekintjük, akkor azt látjuk, hogy 1995-öt követően folyamatosan csökken a GDP-ben kifejezett egészségügyi kiadási arány, és 1999-re, tisztelt képviselőtársaim, 6 százalék alá csökken.

 

 

(10.00)

 

Mi a helyzet, ha a hiány nagyságát vizsgáljuk meg ugyanígy a GDP százalékában? Akkor azt állapíthatjuk meg, hogy az elmúlt években túlzott volt az Egészségbiztosítási Alap hiánya nagyságának a megítélése. Ez a hiány kevesebb, mint a GDP 0,5 százaléka '98-ban, kevesebb, mint '96-97-ben volt. Hangsúlyozom, hogy '95 óta folyamatosan csökkent az egészségbiztosítási járulék hiánya a GDP-hez viszonyítva. Tehát ellentétben a Pénzügyminisztérium megítélésével, az Egészségbiztosítási Alap egyensúlyi helyzete '98-ra javult, amikor 0,5 százalék alá csökkent. Ami a gyógyító-megelőző ellátásokra fordított kiadások GDP-ben kifejezett arányát illeti, a valamikori '94-es részarány 3,9 százalék volt; ez az előző években folyamatosan csökken, de ez a költségvetés jövőre is csak 3 százaléknyi részarányra tervezi az egészségügyi kiadásokat.

Ezekkel a számokkal azt szeretném hangsúlyozni, hogy a kiadások visszafogása '95-ben és '96-ban kényszer volt. Olyan kényszer, amely korlátozta a hatékonyság javítását célzó reformokat. Most viszont, tisztelt képviselőtársaim, nincs ilyen kényszer! Lehetőség lenne arra, hogy reálértékben növekedjen a GDP-hez viszonyított egészségügyi kiadás, arányát tekintve növekedjen.

Magam is szeretnék röviden szólni arról az igazán kritikus kérdésről az Egészségbiztosítási Alap vonatkozásában, amely a gyógyszerkasszát illeti. Évek óta visszatérő probléma, hogy a gyógyszerkiadások túllépik a tervezettet. Ezt az ÁSZ-jelentés is megállapította, de szeretném felhívni a tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra, hogy ennek a túllépésnek nem az a magyarázata, hogy túl sokat költünk gyógyszerre, hanem az, hogy ez a kassza évről évre alultervezett, amit költünk gyógyszerre, az meglehetősen indokolt; a kiadások túlzott növekedéséről beszélni egyszerűen nem megalapozott megint csak akkor, ha tendenciájában hosszú távon kifejezetten a gyógyszerkassza alakulását vizsgáljuk meg.

Van egy másik metszet is, amelyre érdemes odafigyelni: ez a nemzetközi összehasonlítás. Magyarországon '96-ban az egy főre jutó gyógyszerkiadás 84 dollár volt. Ezzel szemben az OECD-országokban az átlagos gyógyszerkiadás 276 dollár volt, Ausztriában 319, Dániában 242, de az egy főre jutó gyógyszerkasszát tekintve 200 dollár feletti gyógyszerfogyasztást mértek Portugáliában, Spanyolországban és Görögországban is. Az egészségbiztosítás által fizetett gyógyszertámogatás nálunk egy főre 60 dollár, Csehországban 84, Portugáliában 143, Spanyolországban 168.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha tudatában vagyunk annak, hogy a magyar gyógyszerárak nagyon közel vannak a világpiaci gyógyszerárakhoz, és ha számításba vesszük azt is, hogy a magyar lakosság egészségi állapota lényegesen rosszabb, akkor ezeket a gyógyszerkiadásokat nem tekinthetjük magasnak. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy a gyógyszerkiadás tekintetében nem a nagyság, nem önmagában véve a nagyság jelent gondot, hanem a gyógyszerszerkezet a fő probléma. Azt gondolom, hogy a gyógyszerszerkezetre kellene odafigyelni ahelyett, hogy a kormány egy tollvonással úgy próbálja megoldani ezt a problémát, hogy bezárja a gyógyszerkasszát.

Ugyanis azok a rendszerbeli "változtatások", amelyeket ígér ez a tervezet, nem vezetnek eredményre, vagy nem a kívánt eredményre vezetnek. Előttem már Vojnik Mária kifejezte az azzal kapcsolatos aggodalmát, hogy ha drasztikus intézkedések történnek a gyógyszerkiadás vonatkozásában, az mindenekelőtt az idősek és a betegek terheit fogják növelni, de nem világos számunkra ez a mechanizmus, ahogy a kormányzat be akarja zárni ezt a kasszát.

Hiszen ez mit is jelenthet? Azt, hogy amikor elfogyott a kassza, kiüresedett a kassza, akkor az év hátralévő részében teljes árat fognak fizetni a gyógyszerért? Ugye nem ezt?! Mit jelent akkor? Azt, hogy elveszik a pénzt a gyógyító-megelőző ellátástól, és átcsoportosítanak? Tartok tőle, hogy ugyancsak nem ezt. Hát akkor mit? Azt, hogy pótköltségvetést csinálnak? De ha pótköltségvetést csinálnak, akkor értelemszerűen olyan, mintha be se zárták volna.

Azt gondolom, hogy teljesen indokolatlan alultervezni, és ennyire alultervezni ezt a kasszát, hiszen elhangzott, hogy összesen 2,3 százalékkal lenne megemelve, illetve van megemelve a jelenlegi tervezetben.

Összefoglalva és befejezésül azt szeretném hangsúlyozni, hogy a kormány olyan módon fogja vissza az egészségügyi kiadásokat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), hogy azok ellehetetlenítik a hatékonyabb egészségügyre vonatkozó kísérleteket, a hatékonyság javítása helyett próbálja meg bezárni ezt a kiadást.

 

ELNÖK: Sajnos lejárt az idő.

 

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnézést. Mindent egybevéve, az említett okoknál fogva mi a szabaddemokraták részéről ezt a költségvetést nem tudjuk támogatni. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Hozzászólásra következik Csáky András képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Megköszönve együttműködésüket, az elnöklést átadom Gyimóthy Géza alelnöktársamnak. További jó munkát kívánok önöknek! (Taps.)

 

 

(Az elnöklést Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke veszi át.)

 

DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Elnök Úr! Tisztelt Ház! A társadalombiztosítás előttünk fekvő jövő évi költségvetési tervezetével kapcsolatban, úgy gondolom, nincs olyan képviselő, aki maradéktalanul elégedett lenne, még elvakult kormánypárti képviselőtársaink között sem lehetne ilyet találni. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Igen nehéz helyzetben van a mindenkori előterjesztő, hisz a gazdaság állapotát, a nemzet egészségügyi helyzetét, a demográfiai mutatókat és még sok egyebet figyelembe véve kell olyan előterjesztést tennie a Ház asztalára, mely nem csupán a pillanatnyi helyzetet veszi alapul, hanem a várható folyamatokra is tekintettel van.

Azoknak, akik évek óta figyelemmel kísérik a társadalombiztosítási költségvetések alakulását, azt kellett tapasztalniuk, hogy a társadalombiztosítás költségvetése rendre nem a tervezettnek megfelelően teljesül. A zárszámadáskor azt kell megállapítani, hogy a hiány magasabb az előirányzottnál, és nagysága évről évre növekszik. Az Állami Számvevőszék is évről évre - a költségvetési és zárszámadási viták során - rámutat jóformán minden tételnél, hogy a hiány alapvető oka a bevételek túl- és a kiadások alultervezése. A jövő évi társadalombiztosítási költségvetési tervezetről most végre azt állapította meg összegzésének elején az Állami Számvevőszék, hogy "A kormány feszes költségvetés megvalósítására tesz javaslatot, de elképzeléseit az eddigi évek gyakorlatától eltérően reálisabb alapokon fogalmazta meg.

 

 

(10.10)

 

Ez kisebb bizonytalansági elemek mellett a bevételi és kiadási oldalra is vonatkoztatható."

Őszintén reméljük, hogy ez a jóslat jövőre is beválik. Reményünket csak erősíti, hogy az elmúlt évek alatt ezzel ellentétes előzetes véleményeket fogalmazott meg az ÁSZ, s ezek a későbbiek folyamán majdnem mindig valósnak bizonyultak.

A 914 milliárd 665 millió forint bevételi és kiadási összegű Nyugdíj-biztosítási Alap esetében is megállapítja az Állami Számvevőszék: "A Nyugdíj-biztosítási Alap 1999. évi nullszaldós költségvetése összességében megalapozottnak tekinthető. Ezt az államháztartási törvény 86. § (8) bekezdése csaknem bizonyossá teszi, mert rögzíti, ha a Nyugdíj-biztosítási Alap tervezett éves bevétele kisebb a teljesítendő kifizetések összegénél, akkor a különbséget az állam a központi költségvetésben tervezett előirányzatként átadja a Nyugdíj-biztosítási Alap számára."

Mindazok részére, akik figyelemmel kísérik a nem egészen 6 hónapja megalakult parlament és a még rövidebb ideje megalakult kormány tevékenységét, nem okozott meglepetést, hogy ellenzéki képviselőtársaim ismételten a nyugdíjemelés témakörét állították mondandójuk középpontjába az alap jövő évi költségvetési tervezetét illetően.

A nyugdíjasok becsapásával, választási ígéreteinek feladásával vádolják a kormánykoalíció pártjait és a kormányt. Teszik ezt annak ellenére, hogy jól tudják: mind választási programjainkban, mind a koalíciós kormányprogramban a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzését, lehetőség szerinti emelését tűztük ki célul. Tettük ezt annak ismeretében, hogy tudtuk, az önök által múlt évben elfogadott nyugdíjtörvényben lefektetett emelési mérték gazdaságilag nem volt megalapozott. Ezt a népességtudományi kutatóintézet szakértőjének elemzése is alátámasztja. Korrekt módon elismeri, hogy a múlt évben készített úgynevezett nyugdíjprognózis kiinduló adatai módosultak. A tervezettnél magasabb lett az átlagkeresetek növekedése 1997-ben és 1998-ban, s nagyobb lett a nyugdíjemelkedés üteme az idei évben. Azaz magasabb bázisról kell a jövő évi emelést illetően kiindulni.

A leglényegesebb eltérés azonban az volt, hogy a tervezetthez képest jóval többen választották az új nyugdíjrendszert, azaz léptek be a különböző magánnyugdíjpénztárakba. Az idei évben 6-700 ezer fő belépésével számoltak. Ezzel szemben a vegyes nyugdíjrendszert választók száma ez év júniusában elérte az 1 millió főt, és a pénztárfelügyelet prognózisa szerint az év végére ez a szám 1,2 millióra, 1999 végére várhatóan 1,4-1,5 millióra növekszik.

A vegyes nyugdíjrendszerbe lépők kalkuláltnál jóval nagyobb száma több tízmilliárd forint bevételkiesést okoz a Nyugdíj-biztosítási Alapnak. Ez az alapvető oka annak, hogy nem tudjuk még jobban növelni a nyugdíjak vásárlóértékét. Soha nagyobb csalódás ne érje az állampolgárt, mint az, hogy mindenkori kormánya betartja választási ígéreteit!

A Nyugdíj-biztosítási Alap költségvetése a bevételi oldalon keresztül érinti a vagyongazdálkodás kérdését is. A működést közvetlenül szolgáló vagyonelemek kivételével a társadalombiztosítás vagyonát 1999. december 31-éig értékesíteni kell. Az előterjesztő által önmaga részére meghatározott határidő azzal a reménnyel kecsegtet, hogy egy év múlva ilyenkor már nem kell ezzel a hosszú évek óta húzódó problémával foglalkoznunk, s megnyugtató választ kapunk az Állami Számvevőszék e tétellel kapcsolatban megfogalmazott kérdéseire, aggályaira is.

Összefoglalva a Nyugdíj-biztosítási Alap jövő évi költségvetésével kapcsolatos véleményünket: annak megvalósulására reális esélyt látunk, és támogatjuk.

Az egészségügyi alap költségvetését illetően már nem vagyunk ilyen optimisták. Az alap hiányát 41,6 milliárd forintra tervezték, de jelenleg úgy látjuk, komoly esély van arra, hogy a hiány ennél több lesz. Látszólag nincs gond, hiszen a foglalkoztatók által fizetendő járulék 949,8 milliárd forint összege az Állami Számvevőszék szerint is megalapozottnak tekinthető. Az egészségügyi hozzájárulás tervezett 171,7 milliárd forintos bevétele azonban a megnövelt összegű tételes egészségügyi hozzájárulás ellenére sem biztos, hogy teljesül. Legalábbis erre utal, hogy a tételes egészségügyi hozzájárulás az idén is lényegesen kevesebb bevételt eredményez a tervezettnél. Erre tekintettel meggondolandónak tartjuk, hogy miután ez a bevételi elem szolgál a biztosítási jogviszonnyal nem rendelkezők természetbeni egészségügyi ellátásának fedezetéül, vajon nem lenne-e célszerűbb ennek az ellátásnak a fedezetét konzekvensen a központi költségvetés e célra szolgáló járulékfizetésével rendezni.

Az egészségügyi alap a jövő évben gyógyító-megelőző ellátásra 350,2 milliárd forintot tervez, amely több mint 51 milliárd forinttal, azaz 17,2 százalékkal magasabb az idei évinél. Ezen belül 20 százalékot meghaladó a növekedés a védőnői szolgálat, az anya-, gyermek- és ifjúságvédelem, a fogászati ellátás és gondozóintézeti gondozás tekintetében.

A törvényjavaslat 5. §-ának (2) bekezdése szerint a gyógyító-megelőző ellátásra előirányzott összeg tartalmazza az egészségügyi ellátások személyi juttatásait és járulékait, ide értve a 13. havi illetményt, valamint az ügyeleti díj tárgyévi kiadásait és a dologi kiadásokat is. Őszintén be kell vallanom, nem tudtunk olyan matematikai modellt felállítani, amely ezt igazolta volna. Az Állami Számvevőszék nagyobb sikerrel járt e téren, mert véleményük szerint a közel 7 milliárd forint zárolt összeg beszámításával megvan a fedezet az előbbiekben részletezett tételekre.

Az egészségügyi alap költségvetésének egyik legkritikusabb része a gyógyszertámogatás kérdése. Az 1999. évre tervezett gyógyszertámogatás 122,9 milliárd forint lenne, mintegy 20 százalékkal magasabb az 1998. évre tervezettnél. Csakhogy az ez évben tervezett tényleges kiadás összege a 102,6 milliárddal szemben az év végéig elérheti, sőt talán meg is haladhatja a 120 milliárd forintot. Erre tekintettel, úgy tűnik, a gyógyszertámogatás előirányzata az 1999. évre is alultervezettnek minősíthető. Mivel évek óta legnagyobb mértékben a gyógyszertámogatás összege növekedett, ezt a mostani törvényjavaslat olyan módon kívánja meggátolni, hogy felülről zárttá teszi a gyógyszerkasszát. A kormányra és az egészségügyi alap kezelőjére vár az a feladat, hogy megvalósítsa a gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök támogatási rendszerének gyökeres átalakítását annak érdekében, hogy a tervezett összeg tartható legyen, és ne kelljen az év vége felé az egyéb egészségügyi kiadások terhére pénzt átcsoportosítani a gyógyszerkasszába.

A feladat megoldása nem látszik könnyűnek, hiszen évek óta nem sikerült ezen a téren előrelépni. Az idők során nagyon sok elképzelést ismerhettünk meg. Szó volt róla, hogy a gyógyszereket ne név és gyártó szerint, hanem hatóanyag szerint támogassák; kérték a ma már túlnyomórészt nemzetközi gyógyszergyártókat áraik mérsékeltebb emelésére; valamint felvetődött annak a lehetősége is, hogy a szabadalmi oltalommal védett új készítményeket, ahol és amennyiben lehet, már lejárt szabadalmi védettségű, úgynevezett generikus, jórészt hazai gyártású készítményekkel helyettesítsék, azonban ezek a próbálkozások a nemzetközi gyógyszergyártók ellenállásán rendre elbuktak.

 

 

(10.20)

 

Az indokolatlan és szükségtelen gyógyszerek felírásának ellenőrzését lehetővé tevő számítógépes rendszert az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak eddig nem sikerült valóban működő formában megvalósítania. A költségeket csökkenteni hivatott egyéb ötletek viszont feltehetően nagy szakmai és társadalmi ellenállásba ütköznek majd. Ilyen módszer lehetne a támogatási kulcs csökkentése. Sajtóértesülések szerint a Pénzügyminisztérium javaslatai között ez is szerepel.

A másik felmerült javaslat, hogy egyetlen gyógyszert sem támogatna 100 százalékos mértékben az egészségbiztosító, vagyis megszűnne a betegséghez kötődő, ingyenesen kiváltható gyógyszerek köre, a legmagasabb támogatási kulcs 90 százalékra csökkenne. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy 1000 forintos gyógyszerért, amelyhez eddig a társadalombiztosítás jóvoltából ingyen jutott a beteg, ezután 100 forintot kellene fizetni. A 100 százalékos támogatási körbe e változat szerint csak a generikus készítmények kerülnének be. Komoly társadalmi feszültséget okozna ez a lépés, amellyel összesen 5 milliárd forintot lehetne megtakarítani.

Elképzelhető egy olyan megoldás is, hogy az év második felétől jelentősen csökkentik a társadalombiztosítás által támogatott gyógyszerek körét. Jelenleg négyezer törzskönyvezett patikaszer háromnegyedét támogatja a biztosító. Az esetleges új rendszer bevezetése után csak 1000-1500 maradna ebben a körben.

Ezeknek a kényszer szülte megoldásoknak a kiváltását szolgálja a törvényjavaslat által megteremtendő azon lehetőség, hogy a gyógyítás-megelőzésre szánt összegek legyenek átcsoportosíthatóak az egyes kasszák között. A kérdés csupán az, hogy ez milyen feszültséget okozna a gyógyító-megelőző ellátások egyéb területein. Elképzelhető ugyan, hogy például a kórházi ellátásoknál felderíthetőek még tartalékok, amelyeknél megtakarítást lehet remélni a jelenlegi finanszírozási rendszerből eredő túlszámlázások megfelelő ellenőrzésével, az ehhez szükséges szakmai és pénzügyi ellenőrző apparátus felállítása azonban csak a következő év második félévében várható az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál. Igaz, hogy a gyógyszerkassza jelentős hiánya is csak akkorra várható. Akármelyik módszert választjuk is a gyógyító-megelőző ellátások hatékonyabb működtetése érdekében, ezek megvalósítása csak az egészségügyi szakma bevonásával és a változásoknak az egész társadalommal történő elfogadtatása után lesz lehetséges.

Arra kérem a kormányt, hogy a kiadások tervezettnél nagyobb mértékű növekedésének megfékezésére teendő intézkedéseiről minél előbb tájékoztassa az Országgyűlést, illetve illetékes bizottságait. Ennek megtörténte a feltétele annak, hogy megnyugtatóan biztosak lehessünk abban: az előző évekkel ellentétben a társadalombiztosítás 1999. évi költségvetése a terveknek megfelelően, legfeljebb a tervezett hiánnyal teljesíthető.

Annak reményében támogatja a Magyar Demokrata Fórum az előterjesztést, hogy a következő költségvetésben már az egészségügy is az úgynevezett kiemelt ágazatok között fog szerepelni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. A MIÉP képviselőcsoportja jelezte, hogy a frakció részére biztosított időkeretben, tehát a 20 percen belül két vezérszónokot kíván állítani.

Elsőként megadom a szót Csurka István frakcióvezető úrnak.

 

CSURKA ISTVÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Azt hiszem, ezt a mai ülésünket a társadalom nagyobb érdeklődéssel figyeli, mint a tegnapit vagy a tegnapelőttit, mert itt most, ha sokszor közvetve is, a nyugdíjkérdésről esik szó, és ez a társadalom nagy részét közvetlenül is érinti, míg a költségvetés egyéb kérdései sokszor elérhetetlen messzeségben vannak, éppen a megfogalmazások és a kérdések szakvonatkozásai miatt nagyon sok ember számára. Ezért tehát a mai szavaknak - az itteni érdeklődéstől függetlenül - nagy súlyuk van.

Valóban így van. A társadalombiztosítás kérdései a mindenkori társadalom alapkérdései. De különösen fontosak ezek a magyar társadalom esetében, mert tudnunk kell - és gondolom, ezt tudja mindenki -, egy különleges, sajátságos társadalom a miénk: öreg társadalom; ahol a nyugdíjbiztosítás és mellette még az egészségbiztosítás is egyre romló helyzetben van, pusztán annak következtében, hogy egyre kevesebb aktív keresőnek kell eltartania aránylagosan egyre több idős embert és még nem kereső embert is, de főleg nyugdíjast. Ez különleges megoldásokra kellene hogy sarkallja a magyar társadalmat, mert az már biztosan bebizonyosodott, hogy az eddigi nyomvonalon, az eddigi elképzelésekkel mindezt megoldani nem lehet. Hiszen akármilyen ügyesen rakjuk az egyik zsákból a másik zsákba a pénzt és a vagyont, ha erre a részre eleve több nem teremtődik, ha itt maga a vagyon, a társadalom vagyona, a gazdaság külön nem ad forrásokat vagy nem nyit forrásokat, ha erre a feladatra a gazdaság maga nincs ráállítva - legalábbis részben -, vagyis ha a társadalombiztosításnak nincs saját vagyona, termelővagyona, akkor ez a kérdés ebben a helyzetben, amikor egyre több a nyugdíjas, egyre több az ellátandó ember, egyszerűen megoldhatatlan, és mindig ilyen részmegoldások - kicsit jobb, kicsit rosszabb megoldások - születnek.

Ezzel kapcsolatban megállapítjuk, hogy igen, ezt a törekvést, ami elindult az új kormány részéről, amely kezdődött azzal, hogy - finoman mondva - szétoszlatta a társadalombiztosítási önkormányzatokat, mi ezt helyeseltük... (Közbeszólás: Szétkergette!), de természetesen azt is mondhatnánk, hogy szétkergette - így is jó! Ez helyes. Ez helyes volt, mert pénzpocsékoló, felesleges, az önkormányzatiságnak csak a látszatával működő fedőszervekként ismerte meg ezeket a társadalom, és ennek a kézbevétele helyes.

Ami most ezt az előttünk fekvő törvényjavaslatot és részben elszámolást vagy elszámolási indítványt illeti, itt részben hagyatkozunk az ÁSZ jelentésére. Az ÁSZ jelentése egy kivételtől eltekintve elfogadja ezt, illetve az ÁSZ jelentését mi egy tekintetben nem tartjuk teljes mértékben helyesnek: a tekintetben, amennyiben a hiányokat nem mutatja ki elég pontosan és következetesen és elég szigorúan; erről majd Lentner Csaba egyébként részletesebben fog szólni. Amit tehát mi ezzel kapcsolatban - mármint a társadalombiztosítás mindkét részével kapcsolatosan - állítunk, az az, hogy ide vagyont kell betenni; nem eladni! Lehet, hogy ezt most így helyes eladni és felszámolni, de ha megnézzük, hogy ez a kérdés honnan indult, hogy valamikor, azt hiszem, az OTI-é volt a Mátravidéki Erőmű vagy a MABI-é, hogy kórházai voltak a társadalombiztosításnak, egyes részlegeinek, hogy működő vagyona volt, hogy szociális intézményei voltak, akkor most felötlik a kérdés, hogy miért nincs legalább egy gyógyszergyára.

 

 

(10.30)

 

 

Miért nincsen olyan vagyonrésze legalább, amelyiknek a hasznából részesedik? Miért nincsen működő vagyona? Miért van minden eladva? A gyógyszertámogatásról mennyi szó esett ma! De hány gyógyszergyár van, amelyik megszabhatja az árát a magyar gyógyszernek? Hány van? Egy sincs! El van adva, szét van szórva! Nem lenne helyesebb a magyar államnak a gyógyszerkutatásba, a gyógyszergyárakba fektetni a pénzt, és egy része még ezenfelül valódi haszonra is dolgozhatna, és azonkívül a társadalombiztosításba befizetné a hasznát? És oda, ezekbe a saját gyógyszergyáraiba tenné be az állam a tőkét és a pénzt, a másik oldalon pedig kivenné.

Természetesen ez olyan reform, egy olyan elképzelés, amelyet itt most nyilvánvalóan nem bevezetésre javasolunk, csak a gondolkodást akarjuk megváltoztatni e tekintetben is, legalábbis elindítani olyan irányba, amely legalább kecsegtet azzal, hogy ebből a lápvilágból lesz valaha kivezető út. Mert azzal, hogy felállítunk magánnyugdíjpénztárakat és talán majd később még egészségügyi pénztárakat is, csak a bizonytalanságot növeljük. Pillanatnyilag a magyar gazdaság olyan állapotban van, a bizalmatlanságnak olyan légkörében dolgozik, hogy tulajdonképpen semmi bizalom nem lehet a magánnyugdíjpénztárak iránt, amikor óriási cégek tűnnek el büntetlenül, amikor ezek egy része már ilyen pénzt is magával vitt. El lehet hitetni ugyan sok emberrel, hogy jobb lesz, ha befizet, de pillanatnyilag még - csak félve mondom ezt, nem akarom a bizalmatlanságot tovább növelni - nem lehet teljes bizalommal lenni ezek iránt, mert nem tudja, hogy mi lesz húsz év múlva, hogy hogyan fogják elvinni a pénzét. Ez sokkal ellenőrzöttebb, sokkal magabiztosabban szerkesztett társadalomban csinálható meg csupán. Itt most még túlságosan korai, és elveszi a pénzt az egésztől, a társadalombiztosítástól. Egyébként mások is szóltak erről, örülök neki és helyeslem, amit előttem ebben a kérdésben elmondtak.

A nyugdíjakról: mi elvben támogattuk ezt a nyugdíjrendszert, hogy tudniillik a nagyon kicsi nyugdíjakat mindenképpen sokkal jobban fel kell emelni, mint a nagyobbakat, mert a létminimum alatt élni, nem élet. Ez eddig rendben van. Azonban egy meglepetés ért bennünket. Ezt mint a Magyar Fórum szerkesztője és mint pártelnök, mint képviselő, képviselőcsoport vezetője mondom: soha ennyi levelet nem kaptunk híveinktől és ellenfeleinktől, mint ebben a kérdésben. "Csalódtunk bennetek, hogy miért támogatjátok ti ezt?" - ezek között természetesen én felismerem a provokatív tartalmú, egy központban, ugyanazzal a géppel vagy hasonló géppel írt leveleket (Derültség.), de felismerem ugyanakkor a valódiakat, a valódi sérelmeket is, és emellett sajnos nem tudok hallgatva elmenni.

Itt orvoslásra váró kérdés áll előttünk. Vannak emberek állítólagos nagy vagy közepes, 35-40 ezer forintos nyugdíjjal - és valljuk be őszintén, abból is nagyon nehéz megélni -, akik azt mondják, hogy ők ezért a pénzért megdolgoztak, befizették. Igen, igazuk van - és most nem kapják meg azt, amit az előző kormány ígért nekik. Ezeknek az embereknek hiába magyarázom, hogy az előző kormány ígéretei mennyit értek, sajnos több kell nekik. Ez csak szó, magyarázhatom, mondhatom, tudom, hogy mit értek, de többet kell ezért tenni. Tehát arra kérjük a kormányt, hogy ezen tessék elgondolkozni, ez nincsen rendben, többet kell adni az egész nyugdíjas-társadalomnak. Helyes annak az elvnek a fenntartása, hogy a nagyon szegényeket jobban kell támogatni, de azt is meg kell nézni, hogy valóban oda kerül-e a támogatás a nagyon kis keresetűekhez, a nagyon kis jövedelműekhez és a nyugdíjasokhoz, mert ez sem biztos, és ezt képviselőink majd kimutatják.

Összegezve: előrelépés történt ebben a kérdésben, de nem elégséges. Ami elfogadható, annak örülünk, de azt szeretnénk, ha legalább elkezdődne a teljes átgondolása ennek a kérdésnek, mert különben évek után újra visszaköszönnek ezek a megoldatlanságok és soha nem kerülünk ki a gödörből.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Lentner Csabának, a MIÉP második vezérszónokának.

 

DR. LENTNER CSABA, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A társadalombiztosítási alapok költségvetéséről készített állami számvevőszéki jelentés azt írja, hogy feszes költségvetés megvalósítására tesz a kormány javaslatot. Ez a költségvetés azonban a mi véleményünk szerint nem feszes költségvetés, hanem egy fesztelen költségvetés.

Fesztelen ez a költségvetés, mert nem számol a világgazdasági válság Magyarországra nehezedő nyomásaival, súlyos következményeivel. Nem számol azzal, hogy az alapoknál a hiány nem 1999-ben jelenik meg először, hanem ez a hiány immár a rendszer elválaszthatatlan kísérő jelensége. Ez a hiány inflációt gerjeszt, a családok helyzetének romlásán túl a rendszer finanszírozási forrásait is rendkívüli mértékben meg fogja majd emelni.

Az 1999-re tervezett hiány 42 milliárd forintos. Ennek a betarthatósága már csak azért is illuzórikus, narancsízű álom, mert a tb-alapok 1998-ra tervezett 22 milliárd forintos vesztesége már most, 1998 október végén a 99 milliárd forintot meghaladja. Az év végére feltehetően 130-150 milliárd forintos hiány fog kialakulni. Amennyiben - márpedig ezt látjuk - a feltételek nem változnak, akkor a '99-re tervezett hiány 40 milliárdos mértéke nem lesz tartható. Ez tulajdonképpen a költségvetés pongyola stílusára utal, ezen feltétlenül javítani kell a kormányzatnak.

A tb-alapok költségvetésének készítői az elmúlt két évtized óta uralkodó neoliberális gazdaságpolitika bűvöletében élnek. Nem veszik vagy nem akarják észrevenni azt, hogy a neoliberális gazdaságfilozófia által sugallt szociális és gazdaságterápia iránti bizalom szerte a világban megrendült. Fel van-e készülve a világgazdasági válság Magyarországot érintő részének kivédésére a tb-rendszer? Vagy fel van-e egyáltalán arra készülve, hogy az új nyugdíjreform-koncepciót, az egészségügyben zajló változási folyamatokat le tudja vezényelni, keresztül tudja vinni?

Az 1999. évi költségvetési törvényjavaslat alapján az nyilatkozható felelősséggel, hogy erre a felkészülésnek még a legapróbb jelei sincsenek meg, s tulajdonképpen mondhatnám azt, hogy a pótköltségvetés készítésének nem fél év múlva lesz majd itt az ideje, hanem arról van szó, hogy ezt a költségvetési törvényjavaslatot már most át kellene dolgoznia a kormánynak.

 

(10.40)

 

A kimutatott tb-hiány nem 42 milliárd forint, hiszen a magánnyugdíjpénztárakba átlépők miatti járulékkiesés pótlására a központi költségvetéstől 82 milliárdot kapnak a tb-alapok az ellátások fedezetére. A vagyongazdálkodásból, illetve a tb-alapok vagyonának eladásából 39 milliárdos bevételre számít a tb úgy, hogy tulajdonképpen még a rubrikák sincsenek kitöltve a költségvetési törvényjavaslatban, hogy miből származna ez a 39 milliárdos bevétel. Így tulajdonképpen látható az, és sajnos ez a törvényjavaslatban is megjelenik, hogy erre úgymond az Országgyűlés majd kötelezze a tb-t, hogy ezt a vagyont '99-re eladja; '99 végére úgymond vagyontalan legyen a társadalombiztosítási alapok rendszere. Tulajdonképpen mi a magunk részéről ehhez a felhatalmazást nem adjuk meg, mert azt mondjuk, ha levágunk egy aranytojást tojó tyúkot, akkor az a továbbiakban nem fog aranytojást tojni. Kérem szépen, a társadalombiztosítási alapok vagyonának pont az lenne a célja, hogy az ellátásra szoruló nyugdíjasokat, egészségügyi ellátásra igényt tartókat ennek a vagyonnak a gyarapodása, ennek a vagyonnak a hozadéka valahogy preferálja. Könnyen átlátható az, hogy a 42 milliárdos deficit már ezen két tételből kifolyólag is 150-160 milliárd forint fölé ugrik fel. Dicséretes dolog, hogy a jövedéki adóból történő átcsoportosítás, még ha szerény mértékben is, de 27 milliárd forinttal javítja a pozíciókat.

A kintlevőségek behajtásából eredő járulékbevétel 45 milliárd. Ugyancsak fenntartásokkal fogadható ez az érték, hiszen néhány héttel ezelőtt szóltam arról, hogy az APEH, az adóhatóság behajtási teljesítményfoka 2-3 százalék körül mozog. Elképesztő, hogy még a mai napig sem tudjuk azt, hogy a tb-nek mekkora mértékű és milyen összetételű kintlevősége van. Ha igaz ez a 2-3 százalékos behajtási fok, akkor miért lenne nagyobb a tb-nél, ha az APEH-nél is tulajdonképpen csak ilyen 2-3 százalékra taksálható? Akkor bizony itt több száz, akár ezer milliárdos kintlevőség is lehet, ami súlyos. Ennek az eredetét, az összetételét feltétlenül meg kellene vizsgálni.

Ugyanakkor a költségvetési törvényjavaslatban megdöbbenéssel fedezzük fel, hogy az önkormányzati kórházak csődjével összefüggő egykori támogatások visszatérítése 360 millió forinttal, illetve a kórházi adósságrendezésre átadott pénzeszközöknél - '95-ben volt ez a kórház-konszolidációs folyamat - a támogatások visszafizetésére markánsan épít a pénzügyi kormányzat. Tisztelt Országgyűlés! Ezúton jelzem azt, hogy mint képviselő módosító indítványt fogok beterjeszteni, miszerint a csődközelben levő kórházak részére ezen 360 millió forintos, illetve 800 millió forintos összeg kerüljön elengedésre. Az a véleményünk a Magyar Igazság és Élet Pártja részéről, hogy nem a Postabankot kell konszolidálni, hanem a kórházi egészségügyi rendszert kellene konszolidálni. Nem támogatjuk ezen okból kifolyólag a '99. évi költségvetési törvényjavaslatot, mert elnagyolt költségvetési számokat vélünk benne felfedezni. Kirívó az, hogy a vagyonértékesítéssel, a privatizációval, a privatizáció decentralizációs jellegével akarja a tb-rendszer csődjét elkerülni. Itt markáns változtatásokra van szükség.

Utaltam arra, hogy ez a tb-költségvetés ugyanabban a szemléletben készült, mint az elmúlt évek költségvetése. Tisztelt Képviselőtársaim! Utaltam arra is, hogy az elmúlt hónapokban olyan világgazdasági válság bontakozott ki, amely tulajdonképpen a '29-33-as gazdasági világválsághoz hasonlítható. Ennek nyomai éreztetik hatásukat Közép-Kelet-Európában, de most már Nyugat-Európában is. Ennek a válságnak a mélységéhez, hogy ezt megértsék, tisztelt képviselőtársaim, hadd utaljak az amerikai jegybankelnöknek a Times-ban megjelent egyik nyilatkozatára.

Azt kell mondanom az amerikai jegybankelnökről, hogy egy eléggé óvatos ember és elég körmönfontan szokott fogalmazni, azonban ezúttal, október 7-én nem ezt tette. A következőket nyilatkozza a válságról: "világossá vált, hogy egy sereg olyan tényező lépett működésbe, amely beláthatatlan mértékben lesz képes csökkenteni a keresletet, és még ilyet soha nem tapasztaltam" - mondja az amerikai jegybankelnök. És egy olyan időszak, amikor a monetáris politikának (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) különös mértékben résen kellene lennie.

Tisztelt Kormányzat! Azt kérjük, legyenek önök is résen a tb-alapok költségvetésével. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiban és a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Több képviselő úr érintette a nyugdíjrendszert, ehhez szeretnék néhány rövid mondatot szólni. Az előző ciklusban, amikor elfogadtuk a magánnyugdíjakról szóló törvényt, akkor abból indultunk ki, hogy a magyar társadalom által nagyon nehezen kikínlódott, de megalapozott gazdasági növekedésből, lehetőség szerint a hozadékból kiemelten fordítsunk arra, ami a magánnyugdíjakhoz kell. Az eddig eltelt rövid időszak bizonyította azt, hogy több mint egymillió ember az, aki már számolt, és átlépett a magánnyugdíjpénztárba.

Igen, el kellene dönteni, ha egyszer azt akarjuk, hogy az emberek gondolkodjanak, számoljanak és vessenek számot azzal, hol kockáztatnak nagyobbat, ebben a rendszerben igenis az a kérdés, hogy a magánnyugdíjrendszerben vagy az állami rendszerben nagyobb a kockázat. Abban az állami rendszerben, amelyről több évtizedes tapasztalatunk van, ahonnan büntetlenül elvonható volt a forrás évtizedeken keresztül. Én azt hiszem, hogy itt a kérdés eredendően nem is erről folyik, hanem arról, hogy kinek legyen monopóliuma ennek a hatalmas vagyonnak a kezelésére.

És befejezésül: nem értem, hogy Csurka képviselő úr, aki olyan élesen látja a kockázatokat, a veszélyeket, hogy nem vette észre azt, hogy ez az állami tb is játszik a tőzsdén, tehát ugyanúgy kockáztat. Azt gondolom, hogy amikor erről a rendszerről beszélünk - és ezt a rendszert megpróbáltuk elfogadtatni nemcsak a Házban, hanem a társadalommal is -, akkor mi arra gondolunk, hogy itt évtizedekről van szó. És igaz az, amit elmondott Hegedűs képviselő úr: egyelőre növekszik a hiány a magánnyugdíjpénztárba átlépők miatt, de ez egy idő után csökkenni fog. Viszont nagyon kérem, hogy akik foglalkoznak ezzel a kérdéssel, gondolják végig: ha csak az állami marad, akkor viszont csak a hiány növekszik, és azt ki fogja finanszírozni?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most a további, írásban előre jelzett képviselői felszólalásokra kerül sor. Először megadom a szót Frajna Imre képviselő úrnak, Fidesz; őt követi majd Kökény Mihály képviselő úr.

 

DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Először reagálnék néhány elhangzott bejelentésre. Azt gondolom, az a szám, miszerint a 96 milliárd forintos egészségügyihozzájárulás-bevételből nem lesz csak 92, ez pontosan a statisztikai hibahatáron belül levő érték. Azt gondolom, Keller úr kevésbé lehet büszke arra, amit beterveztek: 100 milliárd kiadást gyógyszerre és ez 120-ra növekedett. De ugyanebben a költségvetési törvényben olvasható, hogy ezt a 96 milliárdos bevételt a következő évre változtatás nélkül 111 milliárdra tervezte az előző kormány.

Azt gondolom, hogy az előző közigazgatási államtitkár úr, aki jelenleg szakértőként dolgozik, egy általam roppant megbecsült ember, és igen sok mindenben egyetértek a véleményével. Azokban is, amelyeket itt elmondott. Ellenben azt gondolom, hogy hál' istennek egy polgári demokráciában nem a tanácsadók, hanem a kormányok nyújtják be a költségvetéseket, és bármennyire is egyetértek a tanácsadó úr véleményével, azt gondolom, az a helyes, ha egy kormány döntése áll egy költségvetés mögött.

Vojnik Máriának szeretném megköszönni hozzászólása azon részét, hogy végre a saját programját kéri számon a kormányon, nem pedig más pártok programjait. Kicsit ugyan furcsállom, ha olyan kérdések megoldását kérik fél év alatt a kormánytól, amelyek megoldására az előző négy évben kísérletet sem tettek egyesek. Azt kell mondanom, bármilyen tehetséges a polgári koalíció kormánya, ennyire azért mégsem gyors, egy kis türelmet kérünk. Az amortizáció és egyéb kérdések megoldása ilyen ütemben, sajnos, nem halad, bár szeretném, ha menne.

Béki Gabriellának azt tudom mondani, hogy szeretném látni azt a költségvetést, amelyet egy ellenzék támogat, bár azt hiszem, hogy akkor megijednék a történet kapcsán. Egy egykori szakértő azt mondta, hogy ő szeretné látni azt a kormányprogramot, amelyet ne tudna megkritizálni. Azt gondolom, itt ez a helyes álláspont.

 

 

(10.50)

 

Annyiban szeretném őt nyugdíjügyben pontosítani, hogy a kormánynak most nincs semmilyen kötelezettsége a nyugdíjemelésre, január 1-jével lesz, akkor pedig az akkor hatályos törvények szerint fogja végrehajtani a nyugdíjemelést.

Visszatérve a módosító indítványok fölötti aggodalmára, azt kell mondanom, hogy a módosító indítványoknak az a sorsuk, hogy időnként olyanokat is megszavaznak, amit az előterjesztő nem támogat. Ez történt például egyébként az eldobható pelenkák áfája kapcsán is, egy kormány által nem támogatott módosító indítvány került megszavazásra. Ha ez egyébként nem így lenne, akkor valószínűleg módosítani kellene a Házszabályunkat, és azon indítványokról, amelyeket az előterjesztő nem támogat, szavaznunk sem kellene.

Mondok néhány szót a gyógyszerkasszáról, részint reagálásban, részint mert többen érintették ezt. Azt a pénzügyi mutatványt, hogy hogyan lehetséges egy főre jutó 300 dollárból 2000 dollár értékű egészségügyi ellátást nyújtani, azt gondolom, nincs ember, aki képes megoldani. 300 dollárból a legoptimálisabb esetben is 300 dollár értékű egészségügyi ellátás nyújtható, jelenleg körülbelül ennyit fordítunk erre az országban.

Azt gondolom, hogy a gyógyszerkassza ennek ellenére rengeteg olyan tételt tartalmaz, amelyek túlzónak tekinthetőek. Körülbelül 10 milliárd forintra tehető azoknak a gyógyszereknek a támogatása, amelyeknek a hatásossága nem bizonyítható.

Ha pedig azt vizsgáljuk meg a gyógyszerkassza növekedésének a dinamikájában, hogy mi okozza az egyébként a korábbi években mindig folyamatosan alultervezett gyógyszerkasszának a nem tervezett növekedését, akkor azt látjuk, rendszeresen az történik, hogy új gyógyszerek befogadása kapcsán, különösen a 90 és 100 százalékos támogatási körben okozza a hiány meredek növekedését. A hagyományosan bevett gyógyszerek kapcsán a növekedés üteme igazából semminemű aggodalomra nem adna okot a költségvetés szempontjából. Ebből a szempontból azt gondolom, hogy ezeket a kérdéseket kezelni kell. A gyógyszerkassza bezárása valószínűleg egy erre való kényszerítést jelenthet.

Nos, még két kérdésről szeretnék beszélni, miután többször föltették azt a kérdést, hogy a polgári kormány azon ígéretét, miszerint a közpénzek elfolyása kapcsán változtatásokat szeretne, milyen konkrét intézkedésekkel lehet alátámasztani. Az egyik ilyen intézkedési kör a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak kincstári finanszírozási körbe vonása. A kérdés az ÁSZ meglátása szerint is felvet technikai problémákat, és azt gondolom, hogy ezeknek a megoldása egyébként valóban a kormány sürgető feladata, de ezek kormányrendeleti szintű kérdéseket okoznak.

Ellenben a lépés indokoltságát több minden alátámasztja, leginkább az, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainál semminemű likviditás-menedzselés nem folyt az elmúlt években. Hosszú viták folytak itt a parlamentben az elmúlt hat évben, hogy a kincstári megelőlegezési számláról mennyi kamatmentes hitelt kapjanak az alapok. Ez időnként kisebbre volt tervezve a kelleténél, időnként nagyobbra, bár az egésznek a közgazdasági racionalitása a nullával volt egyenértékű, hiszen a kifizetendő kamat általában az alap hiányát növelte, amit egyébként szintén a központi költségvetés állt.

Miután az alapoknál nem folyt semminemű készpénzgazdálkodás, tehát a beérkező befizetések és a kifizetések ütemezése között nem volt semminemű pénzügyi összehangolás, ennek kapcsán szelíd becslések szerint is körülbelül 10 milliárd forint kár érte az államháztartást. Magyarán: pusztán ennek a lépésnek a megfelelő menedzselésével az államháztartás szintjén 10 milliárd forintnyi kamatmegtakarítás érhető el, ami ugyan nem az alap költségvetésében fog jelentkezni, hanem a Kincstár államadósságot finanszírozó kiadásait csökkenti. Tehát ebből a szempontból azt gondolom, hogy miután egyetlen zsebünk van, az államháztartás egészének a hiánya az, amivel érdemes foglalkoznunk.

A másik ilyen kérdés az informatikai fejlesztés kérdése. Azt, hogy a folyószámlák nyilvántartása milyen állapotban van, most az összes vállalkozó ismét láthatja a kiküldött egyenlegek kapcsán. Az egyenlegeknek a befizetésekkel, azt hiszem, igazából semminemű összefüggése nincsen. Azt viszont nem tudják az érintett vállalkozók, hogy a 2000. év problémája ezt a rendszert kifejezetten érzékenyen érinti, és egészen az elmúlt év májusáig ebben a kérdésben még csak felmérési kísérlet sem történt.

A gyógyszerkassza táján sokat foglalkozott az előző parlament az OVER-program kapcsán elhíresült botránnyal, ahol 250 millió forint kifizetés volt egy azóta nem létező program kapcsán. Az igazi veszteség itt igazából nem az a 250 millió forint, hanem az elmaradt haszon, amit egyébként megtakarításban lehetne elérni egy jól működő gyógyszerfigyelő rendszerrel a gyógyszerkasszánál, ez valószínűleg milliárdos nagyságrendre rúg. Jelenleg nincs olyan számítástechnikai rendszer, amivel kontrollálni lehetne a gyógyszerfogyasztást. A megyékben működő KEVER-rendszer erre, sajnos, nem alkalmas.

Említették a járóbeteg ellátás kapcsán a taj-számos jelentés bevezetéséből adódó tervezési részleteket. Azt gondolom, hogy itt egyébként azt mutatja az a módosítás, hogy le kell jelenteni annak a betegnek taj-számát, akit elláttak egy rendelőintézetben - ennek kapcsán igen jelentős visszaesés következett be a lejelentett teljesítmények körül -, hogy a hamis teljesítmények visszafogásánál ez az egyébként teljesen egyszerű technikai lépés is jelentős volt. Voltak ugyan olyan intézmények, ahol azért csökkent a jelentés, mert számítástechnikai problémákkal nem bírták ezt, de ezek összességében nem tették ki azt a részt, ami a lejelentett teljesítmény csökkenésének a túlnyomó részét kiadja.

A kórházi esetek kapcsán ugyan létezik számítástechnikai rendszer, de semminemű érdemleges ellenőrzés nem vonatkozott rá. Az a probléma állt elő, hogy a kórházi diagnózisok, amelyeket lejelentenek - és ezek egyelőre az egyetlen tömegesen gyűjtött megbetegedési mutatókat jelentik - mára elérték azt a szintet, hogy igazából nem használhatók fel semmiféle népegészségügyi, tudományos célra.

Ha hihetnénk nekik, akkor azt kellene tudnunk, hogy ma 80 százalék fölött van a szövődményes születések száma az országban, és a műtétek - kórházanként változóan - 20-30 százaléka szövődményes műtétként kerül lejelentésre, de vannak kórházak, ahol ez az arány 50 százalék fölötti. Ilyen mutatókat egyébként csak a legelmaradottabb országok tudnak fölmutatni a WHO statisztikái szerint, ami azt jelenti, hogy a társadalombiztosítás olyan beavatkozásokat finanszíroz, amelyek valójában nem történnek meg.

Mindezeknek az informatikai fejlesztéseknek az elindítása és némelyiknek a befejezése a következő év feladata lesz, amire egyébként a társadalombiztosítás költségvetése mint informatikai fejlesztésre tartalmazza az előirányzatokat. Azt gondolom, hogy ezek a takarékossági intézkedések azok, amelyek a költségvetés egyensúlyában a legnagyobb lépéseket tehetik. Ebből a szempontból a költségvetés hiánya megítélésünk szerint tartható mértéken belül fog maradni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalások következnek. Megadom a szót Üszögi-Bleyer Jenő képviselő úrnak, MSZP.

 

ÜSZÖGI-BLEYER JENŐ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A társadalombiztosítás költségvetésében szereplő összeg a nyugdíjas-társadalom szégyenteljes megrövidítését jelenti. Az 1997. évi LXXXI. törvény széles társadalmi vita alapján alakult ki, ahol a vitában az jegecesedett ki, hogy a nyugdíjasok az aktívakkal azonos módon kapják a nyugdíjemelést, nettó bérüknek megfelelően.

A korábbi években a nyugdíjas-társadalom több mint 20 százalék reálértékvesztést szenvedett el, éppen ezért a törvény emiatt intézkedett úgy, hogy ezt a veszteséget némiképp bepótolja, és ezért három éven keresztül fokozatosan vezették be a svájci rendszert. Úgy nézett ki, hogy mi a nyugdíjasokkal, azonosan az aktívakkal, együtt sírunk és együtt nevetünk. A sírásnál ott voltunk, sírtunk. Most, amikor mosolyogni lehetne, ettől elütnek bennünket.

A 2300 milliárdos költségvetésnek az az 55 milliárd, amit el kívánnak tőlünk venni, 0,2 százaléka (Sic!). Csak akarat kérdése, hogy ezt a nyugdíjas-társadalomnak megadják-e. Nem én, hanem Kupa Mihály mondta ezt, aki, úgy érzem, sokkal jobban ért nálam az államháztartáshoz. Olvastam egy görög bölcselő mondását: annak a kormánynak, amely nem becsüli az idősebb korosztályt, a társadalom ítélőszéke előtt felelnie kell.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Keller László képviselő úrnak, MSZP.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Cinikus az, ahogy Frajna képviselő úr a nyugdíjemelésekről szólt az imént.

 

 

(11.00)

 

 

Azt mondta, hogy a január 1-én hatályos törvény szerint kell majd emelni a nyugdíjakat.

Tisztelt Képviselőtársak! Az Országgyűlés semmibevétele az, ahogy képviselő úr nyilatkozott most. El sem kezdte a tárgyalását a nyugdíjemelésekről szóló törvénynek az Országgyűlés. El sem kezdte! A kormány benyújtotta a központi költségvetésről szóló törvénytervezetet október végén, benyújtotta a társadalombiztosítás költségvetését - sehol nem utal arra, hogy meg kívánja változtatni a jelenleg hatályos törvényt. Akkor pedig illett volna a jelenleg hatályos törvényre tervezni. Sehol nem szerepel az indoklásban sem, hogy a törvényt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) meg kívánja változtatni. Képviselő úr, ne tegye ezt (Az elnök a csengő újbóli megkocogtatásával ismét jelzi a felszólalási idő leteltét.) a nyugdíjasokkal, ne legyen ilyen cinikus!

A másik, amit szeretnék szóba hozni, szintén a nyugdíjemelésekkel kapcsolatban: sokszor elhangzott itt, a Házban a költségvetési vita kapcsán is, de most a tb-költségvetési vitában indokolt ezt újra előhozni, hogy megtévesztik a nyugdíjasokat. Ugyanis a nyugdíjkiadás-növekedés mértékét, ami nagyjából 14-14,2 százalék, azonosnak tüntetik fel a nyugdíjemelés mértékével. A tb-költségvetésnek - nézze meg, tisztelt képviselőtársam, a hozzászólásokat a központi költségvetéshez! Érdemes lenne ezen elgondolkozni, tisztelt képviselőtársak, és végre a valóságról beszélni itt, a Házban. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Frajna Imre képviselőtársunk kijelentései valóban vitára ingerelnek engem is. A nyugdíjról beszélt előttem szocialista képviselőtársam, én a gyógyszerfogyasztásra szeretnék visszatérni. Frajna képviselőtársam kiáll amellett, hogy be kell és be lehet fagyasztani a gyógyszerkasszát, sőt be kell zárni a gyógyszerkasszát. Amiről én az előbb a felszólalásomban beszéltem, az azt próbálta meg érvekkel alátámasztani, hogy nem megalapozott a kiadások túlzott visszaszorítása. Próbáltam ezt indokolni nemzetközi számokkal, nemzetközi összehasonlítással, próbáltam bebizonyítani, hogy se pénzben, se naturáliában nem túlzott a gyógyszerfogyasztás, hanem máshol van a probléma. Tudniillik a gyógyszerkassza szerkezeti felhasználásában.

Valóban, arra lenne szükség, hogy nagyobb súlyt helyezzünk a generitikumok fogyasztásának az ösztönzésére, tehát a belső szerkezetnek a változtatására. De erről semmit nem lehet olvasni a költségvetés indoklásában sem. Tehát amikor azt írja az indoklás, hogy rendszerbeli változtatásokat ígér, utána szóban csak arról hallunk, hogy bezárja a kasszát, és nem a belső szerkezet megváltoztatásról.

És ha már szót kértem két percben, akkor hadd térjek ki egy olyan kérdésre is, amire az előbb már nem volt időm kitérni. De hát azt az időt, amit a Pénzügyminisztérium megtakarított azáltal, hogy nem kellett az önkormányzatokkal vitatkoznia, használhatta volna arra, hogy egy átgondoltabb és precízebb költségvetést tegyen le az asztalra. Ehhez képest ez a költségvetés olyan, hogy az összesítő és a részletező táblázatokban szereplő összegek nem stimmelnek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Hasonlítanak egymásra, de nem pontosak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra következik Surján László képviselő úr, Fidesz.

 

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Kénytelen vagyok megismételni valamit, amit a délelőtti hozzászólásomban már elmondottam. Elfogadhatatlan az, hogy az a politikai erő nevezzen cinikusnak bárkit, amely 14 százalékos nyugdíjemelést tervezett be az ez évi költségvetésbe, és most beszél a 20 százalékról. Ez elképesztő, és én nem mondok további jelzéseket. Az, hogy megígérték a 20 százalékot, egy választási trükk volt, ismerjék most már végre be! (Taps a Fidesz padsoraiban. - Dr. Varga Mihály: Így van! Kampányígéret. - Közbeszólás az MSZP padsoraiban: Törvény!)

 

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Selmeczi Gabriella képviselő asszonynak, Fidesz.

 

SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Üszögi-Bleyer Jenő képviselőtársam felszólalására szeretnék reagálni. Tisztelt Képviselőtársam! A nyugdíjasok helyzete a következő években javulni fog, ahogy ezt a polgári kormány ígérte. Emlékeztetném önt, hogy a nyugdíjak emelkedése nem fog elmaradni a jövő évi inflációtól, ami pozíciójavulást fog eredményezni a nyugdíjak értékében.

Arra is szeretném önt emlékeztetni, hogy az önök által kritizált, megszavazott módosító javaslat, amely tulajdonképpen visszahoz a központi költségvetésbe 11,6 milliárd forintot, ez az úgynevezett "befagyasztottuk a nyugdíjreform hatását", és jövőre csak 6 százalék megy át az üzleti biztosítók kasszájára, nem pedig 7, és ez az 1 százalékos különbség 11,6 milliárd forinttal többet fog eredményezni a központi költségvetésbe, ez is azt jelzi, hogy igenis odafigyelünk a nyugdíjkasszára és igenis odafigyelünk arra, hogy milyen a nyugdíjasok helyzete, és tartjuk a kormányprogramban ígérteket, hogy javulni fog a helyzetük.

A szégyenteljes megrövidítést, amiről ön beszél, ezt egy picit korábban kellett volna önnek elmondani itt, a Parlament falai között, például 1996-ban, amikor a nyugdíjasok csak félszázalékos emelést kaptak, vagy mondhatnám azt, az előző ciklus bármelyik vitájában az MSZP-SZDSZ-kormányzat négy éve alatt bármikor, amely ciklusra az volt a jellemző - ön mondta -, hogy a nyugdíjak értéke körülbelül 20 százalékot romlott.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő asszony. Megadom a szót kétperces felszólalásra Frajna Imre képviselő úrnak, Fidesz.

 

DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): No, hát én nem vitatkoznék Keller képviselő úrral abban, hogy ki a cinikus ebben a kérdésben. Én azt gondolom, hogy az ellenoldalról folyamatosan elhangoztak azok a megjegyzések, miszerint ez a kormány törvényt sért. Erre mondtam, hogy törvénysértés akkor történik, amikor nem a törvénynek megfelelő nyugdíjat fizeti ki. Ez pedig január 1-jén lesz esedékes, addig fizikailag nem lehet a törvényt megsérteni. Ennyi volt aránylag.

Egyébként szakmailag egyetértek Keller képviselő úrral, valóban a költségvetés előirányzatait megalapozó törvénymódosítások között kellett volna ezt a pontot szerepeltetni. Valószínűleg filozófiai egységben jobban belefért volna ebbe a kérdésbe, de miután tárgyalni fogjuk a jövő héten az ezt szabályozó törvényt, azt gondolom, hogy elkésve végképp nincsen.

Valamit félreértett Béki Gabriella. Olyan nagyon én nem támogattam a befagyasztás kérdését, azt gondolom, hogy a kérdés ettől kezelhető, és azt mondtam, hogy ez önmagában nem egy értelmezhető lépés. Ebből lehet jó és lehet rossz kifutása a kérdésnek. Abban pedig azt hiszem, hogy ugyanazt mondtuk mind a ketten, hogy a gyógyszerkasszának a belső szerkezete a hibás, és a túlfogyasztások és az ebből fakadó költségnövekedések igazából visszafoghatók belőle.

Még egy pontosítást tennék hozzá: a gyógyszerkassza előnye. 20 százalékkal meg van növelve, nem pedig 2,3-mal, az az ez évi várható, tehát a korábbi, jelentősen alultervezett kiadáshoz képest emelkedését jelenti a gyógyszerkasszának.

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Hegedűs Mihály képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

 

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót elnök úr. Hát itt a téma a levegőben hever, rengeteg hozzászólásra van lehetőség, ami ingerli az embert, de én úgy gondolom, egyelőre a gyógyszerkasszához szólnék hozzá. Az előterjesztő szándéka jogos és megalapozott, hogy a gyógyszerkasszát valahol meg kell próbálni mérsékelni. Ez az a költségvetési hely, ahol el lehet mondani, hogy a pazarlás és a hiány egy időben foglal helyet. Tehát itt rendszerbeli változásokra van szükség. Mint 32 éve gyakorló orvos, aki 32 év óta közvetlenül, nap mint nap a betegek között vagyok, tudom, hogy van fölösleges gyógyszerfogyasztás is. És ez a fölösleges gyógyszerfogyasztás ellenőrizhetetlen.

A vezérszónoklatomban azért tértem ki az aggályaimra, mert nem a gyógyszerfelhasználás megszorításának a szükségességét vontam kétségbe, hanem aggályom az informatika gyengesége miatt van.

 

 

(11.10)

 

Ma gyakorlatilag egy beteg, talán túlzással, de napok alatt 6-8 orvost fölkereshet és fölírathatja ugyanazokat a gyógyszereket, akár 1-2 nap alatt, és ezt ellenőrizni nem lehet. Elképzeléseim vannak, hogyan lehetne ezen változtatni, de amíg ezek a változtatási alapok nem valósulnak meg, a pazarlást és a fölösleges gyógyszerfogyasztást nem lehet megszüntetni.

Egyetlenegy dolgot még megemlítenék: a gyógyszerrel kapcsolatban a reklámokat is korlátozni kellene. Az emberekben - nem mindenkiben - egy fölösleges gyógyszerfogyasztási mániát indít el, és bízik a mindenható vitaminok tömeges szedésében, mert a médiák, a televízió, a rádió ezt sugallja.

Köszönöm, egyelőre elég.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót kétperces felszólalásra Hegyi Gyula képviselő úrnak, MSZP.

 

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Természetesen Selmeczi Gabriella képviselőtársam is tudja, hogy nem volt olyan év, amikor csak fél százalék volt a nyugdíjemelés. Nem értem, miért állítja ezt, amikor ennek a ténynek az ellenkezőjéről ő is meg van győződve. Sajnos, volt olyan év, amikor az év eleji 12 százalékhoz képest néhány hónappal később korrekcióként fél százalékot adtak. Elég ostoba módon egyébként, ebben egyetértünk.

Ennél sokkal fontosabb kérdés, hogy beszélhetünk arról, mi a kampányígéret, mi a nem kampányígéret. Tény, hogy a hatályos törvények szerint 20 százalék nyugdíjemelés járna a nyugdíjasoknak. Ez a törvény még érvényben van. Természetesen meg lehet változtatni, mi azonban azt mondjuk - hiszen olyan pénzről van szó, amivel réges-régen számoltak -, hogy cinikus dolog lényegében visszamenőleg megváltoztatni a törvényt. Noha de jure nem visszamenőleges megváltoztatásról van szó, de érdemében mégis csak, aki úgy tervezte a jövő évi kiadásait már jó előre, hogy 20 százalékos nyugdíjemelés lesz, azt bizony nagyon kellemetlenül érinti ez a visszafogás.

Utalnék arra, amit Bleyer Jenő képviselőtársam mondott: őszintén mondom, itt többé-kevésbé sokat megvitatott kérdést mondunk egymásnak, én mégis megdöbbentem, mert magam nem számoltam ki, hogy az a nyugdíjemelési különbség, amelyről vitatkozunk, az az egész költségvetés összesen 0,2 százaléka. Kérdezem én a tisztelt kormánypárti képviselőket: 3 millió embert érdemes megsérteni, megalázni, megbántani az összköltségvetés 0,2 százaléka miatt? Nem lehetne kigazdálkodni ebből a költségvetésből azt a 40-45 milliárd forintos extra emelést? Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ezt önök megadnák, akkor nem a Szocialista Pártot vagy nem más ellenzéki pártokat dicsérnének ezért! Azt mondanák, hogy a kormány észhez tért, belátta, hogy a nyugdíjasok, 3 millió ember méltóságát nem érdemes az összköltségvetés 0,2 százalékáért - 2 ezrelékéért - megsérteni. Erről van szó. Erről vitatkozunk itt.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, MDF.

 

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm, elnök úr. Tulajdonképpen a Béki Gabriella képviselőnő vezérszónoklatában és azt követően megerősített gyógyszeradatokkal kapcsolatban szeretném, ha pontosítanánk az adatokat. Így, kiragadva a nemzetközi példából, hogy különböző, jobb állapotban lévő országokban egy lakosra mennyi gyógyszertámogatás jut, úgy gondolom, nagyon csalfa lehet. Ehhez mellé kell tenni, hogy azokban az országokban az egészségügyi ellátásra mennyi jut egy lakos esetében, és ezek arányának vizsgálata adhat egy reális képet, és ha ezeket az arányokat nézzük, akkor sajnos, úgy gondolom, Magyarországon ez most is túlzottnak nevezhető. Köszönöm szépen, csak ennyit akartam mondani.

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra következik Surján László képviselő úr, Fidesz.

 

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Hosszú éveket töltöttünk el ebben a Házban azzal, hogy nyugdíjviták során, egymást túlversenyezve próbálták az emberek bizonyítani, hogy ők még többet, még többet és még többet követelnek a nyugdíjasoknak. Ez egy érthető indulat, és valahol egy tisztességes emberi magatartás van mögötte.

Azonban, ha már ilyen számításokat végzünk, hogy az egész hány ezrelékéről szól a vita, akkor olyan számításokat is kell végezzünk, hogy az itt, a parlamentben még nem tárgyalt, de a széles nagyközönség és a politika előtt is ismert elképzelés a nyugdíjemelésről, valóban sérti-e 3 millió ember érdekét. Nem sérti. Sérti egyesekét, talán másfél millióét - az is kellemetlen, az is rossz; de ha már pontosan akarunk beszélni, akkor beszéljünk pontosan. Ez a nyugdíjemelés abban a formában, ahogy a kormány előterjeszti, nagyon sok embernek még az ígért 20 százaléknál is több lehetőséget ad. Ez a nyugdíjemelés szociális támogatás jelleget is ölt a jelenleg hatályos szabályok szerint, miszerint a nyugdíj szolidaritási és biztosítási elven működik.

Ez a nyugdíjemelés nagyon sok ember támogatását élvezi az érintett 3 millióból, nagyon sokét nem. Egyszerre nem lehet mindenkinek adni. Egy biztos: ez a kormány letette a szavát amellett, hogy ami eddig évekig volt, hogy a nyugdíjak reálértéke csökkent, ez többet nem fog csökkenni. Akkor sem, ha az együtt sírás sírást követelne. Ez az ellentéte annak, hogy most az együtt nevetés nem akkora, mint amekkora lehetne. Én is örülnék, ha lehetne, ha úgy lenne, de ez a rendszer nagyobb biztonságot ad a nyugdíjasoknak, mint ami valaha is volt. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Hegyi Gyula képviselő úr, MSZP.

 

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Surján Képviselőtársam! A probléma pontosan az, hogy az a törvény, amely jelenleg érvényben van, hatályban van, és önök meg akarják változtatni, egy automatizmust jelent. Azt jelenti, hogy az előző évi nettó bérnövekedés arányában emelkednek a nyugdíjak, és ha ehhez a törvényhez nem nyúlnánk hozzá, akkor nem kellene ebben a Házban a nyugdíjemelés mértékéről vitatkozni. Egyetértek önnel abban, hogy ezt a vitát a parlament sok-sok éven át minden évben lefolytatta, ez nem volt egy jó dolog, és nyilvánvaló, hogy az ellenzék és a kormányzati szerepek szerint oszlottak meg a szövegek, amelyeket mondtak vagy mondtunk mi, képviselők. Jelenleg azonban egy olyan törvény van, amely feleslegessé tenné ezt a vitát, automatikusan adná azt a bizonyos, idén 20 százalékos, jövőre, mondjuk ki őszintén, nyilván valamivel kevesebb nyugdíjemelést. Az a baj, hogy ezt az automatizmust változtatják meg önök.

A másik: természetesen senki nem ellenzi azt, hogy az alacsony nyugdíjakat a 20 százalékot meghaladó mértékben emeljék, csak nem tudom, miért a középnyugdíjasoknak, a középnyugdíjat szerzőknek kell ezt megfizetni.

És végül hadd idézzek egy idős nyugdíjast a rokonságomból, aki viszonylag magas nyugdíjat kap, aki azt mondta, hogy ha az egész nyugdíjtömeget megemelnék 20 százalékkal, és azon belül differenciálnának, akkor ő nem tiltakozna, ha kevesebbet kap, csak sajnos, nem ez történik. A 3 millió nyugdíjas átlagnyugdíja nem emelkedik 20 százalékkal. Ha erről lenne szó, akkor azt lehetne mondani, hogy a magasabb nyugdíjat szerzők szolidaritást vállalnak másokért. Bár én csak vissza tudnék utalni arra, amit nemrég mondtam: az 50-60 ezer forintos nyugdíj sem olyan óriási nagy összeg, hogy pont ők vállaljanak szolidaritást. A munkaadók, nagyon sok gazdag ember van ebben az országban, akinek sokkal inkább szolidaritást kellene vállalni a kisnyugdíjasokért, mint néhány másik nyugdíjasnak.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Üszögi-Bleyer Jenő képviselő úrnak.

 

ÜSZÖGI-BLEYER JENŐ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Messze egyetértek Surján úrral, képviselőtársammal abban, hogy az alacsony nyugdíjakat fokozottabban kell emelni. Azt kell azonban megnézni, hogy kit érint ez a fokozottabb emelés. A 3 millió 100 ezer nyugdíjas közül csak 20 százalék az, akit ténylegesen, jelentősen érint ez a nyugdíjemelés, a többieket viszont hátrányosan érinti.

Szeretném elmondani, hogy a legutóbbi időben 14 község bányász nyugdíjasainak tartottam értekezletet, ahol ezek az emberek igen élesen fölvetették, hogy 35-40 évi bányászmunka mellett őket megcsorbítják a nyugdíjemelésnél.

 

(11.20)

 

Érthetetlennek tartom azt, hogy ezeket az embereket kirekesztjük, ezeket az embereket szembeállítják a kormánnyal. Azt hiszem, hogy ez a kormány sokkal többet nyert volna akkor, ha a törvényben előírt módon ebben az egy évben - mert a következő évben már a svájci indexálás kezd belépni - méltányolná a nyugdíjas-társadalom kérését, és a következő évtől kezdve úgyis belépő svájci indexálási módszer szerint fizetnék a nyugdíjat.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Surján László képviselő úr.

 

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Kedves Képviselőtársam! Folytatjuk a vitát. Ne tessék félteni a kormányt attól, hogy elveszti a népszerűségét! Pillanatnyilag a szavazni hajlandó polgárok 50 százaléka a Fidesz-Magyar Polgári Pártot támogatja, köztük nagyon sok nyugdíjas is. A nyugdíjas köröknek is több mint 50 százaléka elfogadta azt az ajánlatot, hogy többet nem fog reálértékben veszíteni a nyugdíjuk, ellenben az ország teljesítőképességének függvényében reálértékben emelkedni fog. Ez a teljesítmény most 14 százalék körül van, annyi, amennyit az előző kormány - még egyszer mondom - beterjesztett mint erre az évre elképzelt nyugdíjemelést. Az a kormány, amely 1998 második félévében megígérte a 2,5 százalékos kiegészítést, de ennek egyetlen filléréről a költségvetésben nem gondoskodott! Nekünk, az utódoknak kellett előteremteni a szükséges összeget ehhez a 2,5 százalékhoz is. Akkor egyetlen szót nem mondtak- hogy köszönjük.

Az elmulasztottakat önök helyett az új kormány megtette. Ezt is tessék a mérlegre hozzátenni! (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Egyszerűen nem tudom Surján képviselőtársam megjegyzéseit válasz nélkül hagyni, hiszen ő hivatkozott beszédében és kétpercesében is arra, hogy csak 14 százalék volt a prognózis, az előre tervezés nyugdíjemelésre. Surján képviselőtársam ugyanúgy tudja, mint ahogy mindannyian tudhatjuk, hogy a nyugdíjemelés a nettó bérnövekedéshez van kötve, hogy nem kampányfogás az előző kormány részéről, hogy 20 százalékot ígér, hanem össze van kötve azzal a reálfejleménnyel, hogy a nettó béremelkedés nagyobb lett, mint amekkora nettó béremelkedést terveztünk. Tehát nem kell úgy beállítania ezeket az összefüggéseket, mintha ez kifejezetten a nyugdíjasokat megcélzó kampányfogás lenne.

Szeretnék röviden reagálni a két perc keretén belül még egyszer a gyógyszer kérdésére is. Az én állításom, ami mellett kitartok, az, hogy nem szükséges a gyógyszerkasszának az ilyen drasztikus visszafogása, mert ezt sem a pénzbeni, sem a természetbeni, tehát naturáliákban tekintett fogyasztás makroszinten igazából nem indokolja.

Hegedűs képviselőtársamnak igaza van, van a gyógyszerfogyasztás területén pazarlás is, mint ahogy van hiány is. Azt gondolom, hogy a szerkezetet kellene - és ebben valóban egyetértünk - jó alaposan áttekinteni és hatékonyabbá tenni. De az, hogy ezen a kasszán belül a gyógyszerfogyasztás relatíve magas, nem azt jelenti, hogy önmagában magas, hanem következik például abból - és ezt Csáki képviselőtársamnak mondom -, hogy az egészségügyi dolgozók bére az alulfejlett vagy viszonylag fejletlen országokban relatíve alacsony; tehát ebből az aránybeli összefüggésből is következik.

Köszönöm a figyelmet.

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Szabados Tamás képviselő úrnak, MSZP.

 

SZABADOS TAMÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Én is Surján Lászlónak szeretnék válaszolni, nem is válaszolni, hanem megjegyezni azt, hogy ő, aki volt népjóléti miniszter, az előző ciklusban nagy vehemenciával védte a nyugdíjasok érdekeit, és ezért tiszteltem, ma is tisztelem ezért a magatartásáért, ma olyan mondatokat mondott el, ami egész eddigi munkásságához - azt hiszem - nem méltó. Nem méltó, mert az ön szájából azt hallani - Frajna képviselő úr meg Selmeczi Gabriella mondja a mostani kormány dolgait, ezzel nincs nekem bajom, tegyék, majd a választók döntenek -, aki nyolc éve a nyugdíjasok érdekeit tényleg védte, legalábbis szavakban olyat mond, hogy ez a mostani, az önök által beterjesztett törvénymódosítás jobb helyzetet fog teremteni a nyugdíjasoknak - engedje meg, képviselő úr, ekkora tódítást nem hagyhattam szó nélkül!

Ugyanis hadd mondjam el, az önök által készített törvénymódosításnak nem az a hátulütője, hogy 6 százalékkal megrövidítik a nyugdíjasokat, hanem általában az emberek törvény iránti tiszteletét ingatja meg, általában azt a hitét, hogy azt a törvényt, amit itt az Országházban hoznak a képviselők, azt egy másik ciklusban nem fogják gyökeresen megváltoztatni. Vagy képzeljék azt a fiatal, 30-35 éves embert vagy 20 éves embert, aki most fog munkába állni, és hallja ezt a vitát, és azt mondja magában: dehogyis fogok én járulékot fizetni, ahol lehet ki fogok bújni a járulékfizetés alól, ahol lehet, csalni fogok, ahol lehet, át fogom verni a mindenkori kormányt, államot, a kasszát; mert nem érdemes ezeknek befizetni semmit, mert jön egy törvény, módosítják, és nem fogom megkapni az érte járó járulékot. Ezt is veszélyeztetik önök, kedves kormánypárti képviselők, amikor ilyen nagyvonalúan 6 százalékkal csökkentik a mostani nyugdíjasok járandóságát.

Még egy mondatot engedjenek meg: ne higgyék, hogy a kisebb nyugdíjjal rendelkezők örülnek annak, hogy a viszonylag nagyobb nyugdíjjal rendelkezők kárára kapnak egy kicsit többet, mint ahogy ezt ön elmondta. A nyugdíjasok közötti szolidaritás jóval nagyobb, mint az önök szolidaritása a nyugdíjasokkal.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Surján László képviselő úrnak, Fidesz.

 

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Kampányfogás témakörben azt kell tudni, hogy az előző kormány eredeti terveiben bizony az a bizonyos svájci indexálás már 1999-ben érvénybe lépett, és a későbbi viták során, kifejezetten a választások közelségére is gondolva került bele a törvénybe - én így értettem a kampányfogást -, persze, hogy egy automatizmuson keresztül.

A gyógyszerfogyasztás drasztikus visszafogásáról esett szó. Erről el szeretném mondani, hogy ez a majdnem 123 milliárdra való emelése a kasszának nem tekinthető drasztikus visszafogásnak, különösen akkor nem, ha megnézzük, hogy azok a bizonyos előzetes tervek ennél 10 milliárddal kisebb gyógyszerkasszát irányoztak elő. A befogás részletei és a struktúraváltás, azt hiszem, egy újabb vita tárgya lesz.

Elnézést kérek Szabados Tamás képviselőtársamtól, én nem azt mondtam, hogy ez 1999-re jobb a nyugdíjasoknak, épp azt mondtam, hogy magam szeretném, ha ez nem így lenne, azt viszont állítom, hogy az együtt sírás, együtt nevetés helyett jobb rendszer az, ha együttsírás nem lesz - erről szól ez az alku. Önök mindig egy évről beszélnek, mi viszont egy rendszerszerű változásról beszélünk, és e tekintetben, állítom, ez jobb, mint az együtt sírás, együtt nevetés rendszere.

A hit megingatásának a problémája valóban minden törvénymódosítás esetén egy nagyon súlyos probléma. Azoknak, akik 1993-ban fizetett választási hirdetésekben ígérgettek erős szociálpolitikát, jobb nem kinyitni a szájukat e tekintetben. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Hegedűs Mihály képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

 

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! A nyugdíjfizetés és a nyugdíjemelés mértéke örökzöld téma marad. De, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, arról kellene beszélni, hogy mi kényszerítette a kormányt egy olyan mértékű nyugdíjemelésre, amely a programjában nem szerepelt, és amellyel szívem szerint én sem értek egyet.

 

(11.30)

 

Ez a költségvetés óriási mértékű hiánya, amely az önök gazdálkodásából ered - tessék gondolni a Postabank hiányára, a fejlesztési bank hiányára, a győri autópálya-építés kudarcára, amiért a kormányt felelősségvállalás terheli! Tessék gondolni a társadalombiztosítás előző hiányaira, amelyek összességében több, mint 300 milliárd forintot tesznek ki! Ha ez nem lenne, bőségesen és tisztességesen lehetne emelni a nyugdíjakat.

Nem tartom tisztességesnek azt, hogy hoztak egy törvényt 4 százalékos költségvetési hiányra alapozva, és ezekkel a hiányokkal együtt ez a költségvetési hiány megközelíti a 7 százalékot. Kérem, nem lehet tervezni úgy, hogy 4 százalékra tervezzük a hiányt, 7 százalék lesz, és a jelenlegi kormányt tesszük felelőssé azért, hogy a majdnem megduplázódott költségvetési hiányból nem futja mindenre. Nem futhatja mindenre - ebből kellene kiindulni. Azt javaslom, a nyugdíjemelés mértékének meddő témáját vigyük át egy síkkal messzebbre: hogyan alakult ki a költségvetési hiány az önök örökségéből csaknem a kétszeresére?

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Mielőtt megadnám a lehetőséget a további kétperces felszólalásokra, tájékoztatásként közlöm a tisztelt Országgyűléssel, hogy írásban előre két képviselőtársunk jelentkezett: Kökény Mihály képviselő úr, aki körülbelül másfél órája ül itt a széken, és Gidai Erzsébet képviselő asszony.

Kétperces felszólalásra megadom a lehetőséget Hegyi Gyula képviselő úrnak.

 

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban meddő ez a vita. Akit az érdekel és figyeli, hogy mennyi lesz a jövő évi nyugdíja, valószínűleg akkor is érdekesnek tartja, ha esetleg elkeserítő lesz az egész vita döntésekben megnyilvánuló végeredménye. Itt rendszerszerű gondolkodásról és másról beszélnek a tisztelt kormánypárti képviselők. Ez a rendszer, tehát ez a fajta emelés jövőre így is, úgy is megváltozik. Tehát ezért érthetetlen, hogy ebben az évben még miért nem lehet az eredeti rendszer szerint megadni a 20 százalékot, hiszen jövőre úgyis egy másfajta indexálás lép be, amely esetleg alkalmat adna arra, hogy átgondolják vagy átgondoljuk az egész emelés mértékét.

A másik: Surján képviselőtársam azt mondja, hogy a Horn-kormány eredeti tervei szerint milyen emelést adott volna. Pontosan arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy az előző kormány idején működött egy érdekegyeztetésnek nevezett mechanizmus. Az információim szerint három hónapig keserűen, dühösen tizenkét vagy nem tudom, hány dühös ember vitatkozott a nyugdíjemelés mértékén. Természetesen az előző kormány sem örömként, kéjjel - ha szabad így kifejezni - adta meg ezt a nyugdíjemelést, hanem azért, mert komoly szociális partnerek ezt követelték tőle. Tudomásom szerint több miniszter, államtitkár vett részt folyamatosan ezekben az egyeztetésekben.

Annak idején az akkori ellenzéki sajtó még gúnnyal idézte is, hogy Horn Gyula miniszterelnök egyben az Idősügyi Tanács elnöke is volt. Nem azért vállalta ezt a funkciót nyilvánvalóan, mert rengeteg ideje volt, és nem tudta hol tölteni, hanem mert az előző kormány számára fontos volt, hogy az érdekegyeztetés különböző intézményei között legyen egy Idősügyi Tanács is, amelynek ugyan már nem a miniszterelnök az elnöke, de május óta természetesen azt sem nagyon tudjuk, hogy egyáltalán ülésezik-e vagy sem. Mindenesetre nem vitatja meg olyan intenzitással például a nyugdíjemelést, ahogy az előző korszakban történt. Nyilvánvaló, hogy semmilyen kormány sem ad szívesen 40-50 milliárd forintot a nyugdíjemelésre - illetve szívesen adna, de máshová is kell a pénz -, ha azonban a szociális partnerségnek vannak működő fórumai, akkor rákényszerül - akármilyen szívű is. Sajnos ezek a fórumok most hiányoznak.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megint nagyon sok a jelentkezés kétperces felszólalásra. Béki Gabriella képviselő asszony következik, SZDSZ.

 

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha pontosítunk, akkor tényleg precízen pontosítsunk! Surján képviselőtársamnak igaza van: az előző kormány eredetileg, a nyugdíjreform idején valóban már jövőre tervezte a svájci indexálás bevezetését, azt tudniillik, hogy elszakítja a nettó bérnövekedéstől, és 50 százalékban az árnövekedéshez kapcsolja a mindenkori emelést.

Hegyi Gyula képviselőtársam felidézte, hogy ez ellen nagyon sokan szót emeltek, és az érdekegyeztetés folyamatára utalt. Én pedig arra szeretném emlékeztetni a jelenlegi kormánypárti képviselőtársaimat, hogy abban a bizonyos vitában az akkori ellenzék képviselői is egytől egyig felszólaltak ez ellen a terv ellen, hogy mi az egészségügyi és szociális bizottságban meglehetősen egyetértettünk abban, hogy erkölcstelen dolog mindjárt az első évben, az "együtt nevet" időszakában megváltoztatni a szabályozást. Közösen értük el, hogy legyen elhalasztva egy évvel, és fokozatosan kerüljön bevezetésre, nem is 50-50 százalékban, hanem 30-70 százalékban induljon ez az átállás. Azt gondolom, nagyon kívánatos lenne, ha a jelenlegi kormánypártok nem felejtenék el, hogyan érveltek és hogyan viselkedtek ellenzéki korukban.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Szabados Tamás képviselő úrnak.

 

SZABADOS TAMÁS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Surján László azt mondta, hogy 1999-ben még nem, de hosszú távon rendszerben majd jobb lesz a nyugdíjasoknak. Erre azt mondom - ha ön egy kicsit belegondol, akkor talán lehet, hogy egy kicsit megingatom ebben a meggyőződésében -: a rendszert önök rúgják fel ezzel a törvénymódosítással. Ebben a nyugdíjtörvényben, amely még jelen pillanatban hatályban van, nagyon komoly rendszer van. Minden egyes elemének a kivétele egyben a rendszer teljes és tökéletes felborítását jelenti.

Ebből a szempontból Hegedűs Mihály felszólalása sokkal konzekvensebb, mert azt mondta, hogy: le a nyugdíjtörvénnyel, mindent elsöprünk, és újat fognak hozni. Csak akkor megint megkérdezem, ki fog hinni ezek után nemcsak önöknek, hanem a mindenkori magyar kormánynak.

A másik dolog: ön a '93-ban történt fizetett hirdetésre hivatkozott. Valóban nagyon rossz, politikailag is elhibázott hirdetés volt, de volt benne egy pozitívum. Nem is lett belőle választási program, és nem is lett belőle kormányprogram. Önök viszont a kormányprogramban és a választási programban is fűt-fát megígértek, többek között a nyugdíjasoknak is; és íme, itt van, a nyugdíjasokkal ezt művelik!

Valóban egyetérthetünk abban, hogy a nyugdíjasok ne sírjanak - ebben egyetértünk. De most nem arról van szó, hogy ne sírjanak - ebben valóban egyetértünk -, hanem arról, hogy a nyugdíjasok most dühösek. Dühösek azért, mert becsapják őket. Nem mi csaptuk be őket, hanem önök akarják őket becsapni azért, mert megtagadják azt a folyamatosságot, mely minden demokratikus jogállamban kell hogy vezérfonal legyen; hogy egy bármilyen kormány által elfogadott ilyen nagy fajsúlyú törvényt ne lehessen egy laza tollvonással megsemmisíteni. Nem állom meg, hogy egy mondatban ne fogalmazzam meg: önök ügyesebbek abból a szempontból, hogy a saját választói bázisukat sokkal de sokkal jobban és ügyesebben próbálják kielégíteni, azt a bizonyos középosztályt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), bárki rovására is, ha kell, a nyugdíjasok rovására is.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót kétperces felszólalásra Surján László képviselő úrnak.

 

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Értettem elnök úr figyelmeztetését, hogy hagyjuk abba a kétperceseket, de azért néhány gondolatot még el kell mondanom. Az egyik az, hogy ez a kormány tartja magát ahhoz, amit ígért. Mi egyetlen anyagunkban soha nem írtunk le mást, mint amit most a nyugdíjemelési törvény keretében teszünk, nevezetesen értékálló nyugdíjakat adunk, és a gazdasági teljesítőképességnek megfelelően az értéket növeljük, mert tudjuk, hogy Bleyer Jenőnek igaza van abban, hogy legalább 20 százalékos mínuszban vagyunk. Ezt fel kell hozni úgy, ahogy ezt a gazdaság teszi - ez az egyik tétel.

A másik tétel: gyönyörű volt, amit az érdekegyeztetésről hallottunk, már majdnem érzelmi hullámok vettek rajtam erőt, csakhogy az az érdekegyeztetés aláírta a '99-re szóló 14 százalékos nyugdíjemelést - aláírás, pecsét, határozat szól erről. Aztán hogy Idősügyi Tanács, ez meg az, meg mindaz, amiről Béki Gabriella szólt - igaza van. Igaza van abban is, hogy mi ezt mint egy kompromisszumot '99-re elfogadtuk. Igaza van!

De most nem örömünkben változtatunk. Nagyon sok szó esett arról, hogy micsoda 100 milliárdos aláaknázásokkal került az új kormány szembe. Erre célzott Hegedűs képviselőtársam is. Megadnánk mi ezt a 99-et, ha nem lenne ott egy 100 milliárdos bomba, amott egy 100 milliárdos bomba és így tovább. Nem akarom tovább folytatni - mert kifutunk az időből -, unos-untalan ismételgetni azokat a taposóaknákat, amelyeket tudatosan vagy ügyetlenségből az előző kormány maga után hagyott.

 

 

(11.40)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra Lotz Károly képviselő úr következik, SZDSZ.

 

DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Egy percen belül maradok. Csak Hegedűs képviselő úr egyik elszólását szeretném korrigálni. Ő az ide nem tartozó felsorolásában még a győri autópályát is - gondolom a zánkai autópályára gondolt - ennek a kormánynak, mármint az előző kormánynak a nyakába kívánta varrni. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy az ötlet, a koncessziós szerződés, a koncessziós szerződés aláírása, minden az előző kormány két miniszterének a nevéhez fűződik. Mivel nincsenek itt, nem akarom említeni a nevüket. (Zaj. - Közbeszólás: Antall-kormány...) De ez olyan nyilvánvaló, hogy ezt mindenki tudja, helytelen volt, igen, Antall-kormány, igaz. Ezt most már ők is utólag bevallották, hogy ezt nem így kellett volna csinálni. Kérem, lehetőség szerint disztingváljunk, hogy mit hová teszünk.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót kétperces felszólalásra Hegedűs Mihály képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

 

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Köszönöm szépen. Én is csak egy percet óhajtok igénybe venni. Nem akartam felelősséget keresni az autópályára. Ha félreérthető volt, nem így akartam mondani. Én a hiányzó pénz összegére céloztam, és ez a pénz hiányzik.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Történelmi pillanat: nem látok kétpercest. (Derültség.) Ezért használja ki az alkalmat Kökény Mihály képviselő úr, és gyorsan jöjjön fel az emelvényre.

 

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, persze nem feleslegesek ezek a kétperces hozzászólások, mert valóban így vitatkozunk érdemben. S valóban fontos az, hogy a társadalombiztosítási alapok jövő évi költségvetésének peremfeltételeit nagyon sok oldalról sikerüljön megvilágítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr! Ez a javaslat, sajnos, súlyos feszültségekkel és konfliktusokkal terhelt okmány, amelyből kiolvasható az egyébként szükséges, de a kormánytöbbség által áterőltetett nagyságrendben túlméretezett 6 százalékos járulékcsökkentés következménye. Az Állami Számvevőszék véleménye is megerősíti, hogy mind a nyugdíj-, mind az egészségbiztosítási szolgáltatások szűkítésére lehet számítani.

Tisztelt Országgyűlés! Keller képviselőtársam hozta itt először szóba, az előző fél óra kétperceseiben, azt gondolom, már eléggé sikerült megvitatni a nyugdíjemelés ügyét, de ehhez azért nem lehet elég sok adalékot hozzátenni.

Ez a tervezet már elfogadottnak feltételezi a nyugdíjemelést, a tavaly, tisztelt Surján képviselő úr, nem a választási kampányban, hanem egy valódi, hosszú érdekegyeztetés után, e Házban kialakított és törvénnyel szentesített rendjének a megváltoztatását. Hiszen azzal kalkulál, hogy 1999 januárjában a nyugdíjak átlagosan 14,4 százalékkal emelkednek. Erre biztosítana fedezetet a benyújtott költségvetés.

Azok az idős és rokkant emberek, akiknek a postás jövőre havonta 1600-1800 forinttal kevesebbet visz majd az általuk vártnál, tudni fogják, hogy részben ők fizetik meg az ambiciózus járulékcsökkentés árát. S javasolom tisztelt kormánypárti képviselőtársaimnak, hogy majd akkor is nézzék meg a közvéleménykutatási adatokat.

A kormány három paraméter mentén javasolja a nyugdíjak 1999. évi emelését. Ez a három paraméter lényegében azt a célt szolgálja, hogy egyik nyugdíjasréteg se járjon igazán jól, valamint arra, hogy a tervezet szerinti kombinációjuk szinte követhetetlen eredményt mutat az egyes kategóriákban. A három paraméter a következő: először az 1999. évre tervezett fogyasztói árnövekedés mértékének megfelelő 11 százalék - megjegyzem, ez a kormánynak még azt az ígéretét sem teljesíti, hogy egy minimális, 2-3 százalék reálérték-megőrzés eljut minden nyugdíjashoz -; másodszor: legalább 3500 forinttal kell emelni; harmadszor: arról van szó, hogy egyik esetben sem haladhatja meg az emelés mértéke a 25,5 százalékot. Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a három feltételnek az együttes alkalmazása inkább hasonlít az "Itt a piros, hol a piros?" című játékra, mint átlátható nyugdíjemelési módszertanra.

Az biztosnak látszik, hogy a 32 ezer forint feletti nyugdíjak csak 11 százalékkal nőhetnek, és ez csak akkor teljesíti a reálérték megtartását, ha 1999-ben a fogyasztói árnövekedés valóban csak 11 százalék lesz. A most beterjesztett nyugdíjemelési javaslat súlyosan lerontja a biztosítási elvet, és továbbviszi azt a folyamatot, amelynek eredményeként a nyugdíjpiramis lelapul.

Véleményem szerint ez súlyosan ellentmond a nyugdíjreformban a társadalombiztosítási nyugdíjjal szemben megfogalmazott követelményeknek. Az a körülmény, hogy a nyugdíjak nem a hatályos rendelkezések szerint emelkednek, vagyis 19-20 százalékkal, nem tekinthető egyszeri veszteségnek. Ugyanis a következő években a nyugdíjemeléseknél a nyugdíjbázis alacsony szintje többszörösen halmozódó veszteségeket fog eredményezni. Ezért is a szocialista párt elfogadhatatlannak, sőt a nyugdíjasokkal való szolidaritás felmondásának minősíti a hatályos rendelkezések megváltoztatását, és a tavaly előirányzott mérték megtartására nyújt be módosító indítványokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elhangzott már - csak ismétlem -, hogy látványos ugyan az Egészségbiztosítási Alapnál a gyógyítókasszában az 50 milliárd forintos növekmény. Ezt is érinti azonban - 7 milliárd erejéig - a zárolás. Kérdés, hogy a kórházakban az ügyeleti díjak, a 13. havi fizetések, a 70 százalékkal megemelt egészségügyi hozzájárulás kifizetése után valójában mennyi is marad béremelésre. Beváltható-e az elmúlt hónapok alatt 200-ról 2 százalékos növekedésre apadt ígéret? És hol vannak a garanciák? Ezekre a kérdésekre az érdekképviseletek nem kaptak választ, s attól tartok, hogy a helyi béralkukban sem fognak.

Tisztelt Országgyűlés! Az igazán nagy baj - s a továbbiakban erről szólnék egy kicsit részletesebben - a gyógyszer-támogatási kiadások befagyasztása, pontosabban a kasszának a bezárása. Az természetesen üdvözlendő, hogy a gyógyszertámogatási előirányzat betarthatóságát garantáló rendszerbeli változtatásokat terveznek. Fel kell azonban hívnom a figyelmet, hogy demokratikus jogállamokban az igazságszolgáltatás is úgy működik, hogy a perekben a bizonyítási eljárást, a perbeszédeket követi az ítélet.

A gyógyszer-támogatási kassza bezárásánál fordított logikát érzékelek. Hiszen a verdikt elhangzott, túllépés nem engedélyezett, csupán a döntést megalapozó szakmai szabályozások és az ellátás szereplőivel lefolytatott egyeztetések hiányoznak. Ezeket, képviselőtársaim, nem pótolja a gyógyszer-nagykereskedőknek címzett fenyegetés, hogy az egészségügyi miniszter majd hatalmi szóval csökkenti a Hungarofarmánál az árrést. Amellett, hogy ez az intézkedés megítélésem szerint jogszerűtlen, még csődbe is viheti a céget. Ugyanis a gyártók közvetlen kiszállításai kedvezőbbek. Kétlem, hogy lehet így spórolni.

Tisztelt Országgyűlés! A fő kérdés az, mi történik akkor, ha elfogy a gyógyszertámogatás előirányzata. Az amúgy is billegő gyógyszerkasszából vesznek majd el? S tegyük fel, sikerül megegyezni a termelőkkel az önmérsékletben, a 11 százalék alatti árnövekedésben, ami persze önmagában nem garancia a fogyasztásnövekedés megakadályozására, hiszen például egy lehetséges árvolumen-megállapodás modellezése sem kezdődött el. Hogyan lesz mód új, esetleg hatékonyabb, de nagyobb kutatási hányadot tükröző áru, tehát drágább készítmény társadalombiztosítási támogatására? Vagy ezen a területen is bővítjük a várólistát?

 

 

(11.50)

 

Az már csak hab a tortán, hogy Gógl miniszter úr nem is olyan régen még arról beszélt, hogy a gyermekek és várandós édesanyák majd térítésmentesen kapják meg alapvető gyógyszereiket. Ez az ígéret is szertefoszlott tehát...

Érdemes lett volna elemezni az elmúlt öt év hazai gyógyszerfogyasztásának adatait, azt, hogy milyen tényezők idézik elő a gyógyszerfelhasználás növekedését. Ha az előterjesztők ezt megtették volna, akkor látnák, hogy a lakosság egyre növekvő százaléka idős ember, akiknek a gyógyszerszükséglete meghaladja az átlagot. És látnák azt is, hogy számos, korábban csak kórházban gyógyított, idült betegség megbízható kezelésére nyílik lehetőség a járóbeteg-ellátásban. Látnák azt is, hogy az új, hatékony terápia alkalmazásában sokszor elkerülhető a gyógyszertámogatásnál lényegesen költségesebb kórházi beutalás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztában vagyok azzal, hogy a gyógyszerkiadások növekedésének visszafogása évről évre feloldhatatlan dilemmák elé állítja az egészségpolitikát, s nem csak nálunk - világszerte; hogy a pénzügyi szigor és a méltányosság, a szolidaritás összeegyeztetése rendkívül nehéz, olykor lehetetlen. S ezért nem is a tökéletes megoldást kérem számon a kormányon, csupán azt, hogy a gyógyszerellátás szereplőinek közreműködésével az elmúlt hónapokban kiérlelt javaslatok nem öltöttek testet konkrét intézkedésekben, és nem ezek alapozzák meg a társadalombiztosítási költségvetés gyógyszerellátási előirányzatát - csupán egyetlen, szűkre szabott, alig érthető mondat a részletes indokolásban.

Hiányolom, hogy a jelenlegi árréstömeg mellett nem tesznek kísérletet igazságosabb elosztásra a nagy- és kiskereskedelem között. Hiányolom, hogy nem léptek tovább a fix összeg szerinti támogatás alkalmazásában. Hiányolom, hogy bár erre elkészültek javaslatok, nem kezdődik el a közgyógyellátás olyan átalakítása, amelynek eredményeként a rászorulók a saját betegségeik gyógyításához szükséges gyógyszereket egy meghatározott keret mértékéig kapnák térítésmentesen. Hiányolom, hogy nem módosítják a szabályokat a generikus helyettesíthetőség kiterjesztésére. Hosszú a hiánylista, tisztelt képviselőtársaim - itt abbahagyom.

Összegzésül: azt gondolom a gyógyszertámogatással kapcsolatban, hogy a támogatás problematikájához az előterjesztő sajnos nem sebészkéssel, hanem hentesbárddal nyúlt. Ez a hozzáállás viszont nem kínálja a támogatási rendszer gyógyulásának esélyeit, inkább annak összeomlását idézheti elő. Ezért nem tudom az ebben foglalt javaslatot támogatni és elfogadni.

Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Gidai Erzsébet képviselő asszonynak, MIÉP.

 

DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt abból szeretnék kiindulni, hogy a társadalombiztosítás, amelynek alapján a nyugdíjellátás, egészségügyi ellátás történik, az egy szerződés. Márpedig ha szerződést kötnek, a szerződést be kell tartani! Ebből adódóan, ha ilyen szempontból tekintjük, akkor nemcsak most, hanem a korábbi évtizedekben is rendkívül nagy elmaradás volt, vagy ha tetszik, szerződésszegés következett be.

Amikor létrehozták az úgynevezett önkormányzatokat, a társadalombiztosítási önkormányzatokat, jómagam is tagja voltam a budapesti és Pest megyei önkormányzatnak, és ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy az valójában nem önkormányzatként működött, mondhatnám úgy is, hogy semmi köze nem volt a tényleges önkormányzathoz, hanem az MSZOSZ-nek egy kinyújtott keze volt. Tehát gyakorlatilag mi volt? Egy szakszervezeti ellenőrzés; szakszervezeti képviselők jelentek meg mindenekelőtt, és természetesen az MSZOSZ töltötte be az irányító szerepét. Ezért nagyon üdvözlendő volt ez a döntés, mert ezt az "önkormányzatot" - idézőjelben, mert ez nem az volt - meg kellett szüntetni, és az ott maradt, még meglévő forrásokat szigorú ellenőrzés alá kellett vonni. Emlékeztetem önöket az Állami Számvevőszék több jelentésére: valójában milliárdok tűntek el úgynevezett - ma divatos kifejezéssel - projektfinanszírozás vagy különböző sötét, elmaszatolt programfinanszírozás címén az egészségbiztosítási kasszából és a nyugdíjbiztosítást szolgáló kasszából is. Meggörbült ezért valakinek is a haja szála?! Ügyészi feljelentés készült - senkit de senkit nem vontak felelősségre!

Természetesen a biztosított, akivel szemben egyébként is több szerződésszegés következett már be, tiltakozott ez ellen. Ha csak ezt a forrást vissza tudnák adni a nyugdíjalapokba vagy az egészségügyi ellátás keretébe, akkor bizony ez a két terület nem lenne ilyen katasztrofális helyzetben, amilyenben jelenleg Magyarországon van!

Hadd emeljem azonban azt is ki, hogy a társadalombiztosítás soha nem tudja magát utolérni pénzügyileg, ha az egész finanszírozási rendszert és a vagyon kérdését nem rendezzük, ahogyan azt képviselőtársaim is elmondták. 1992-ben készült egy vagyonfelmérés, mégpedig a társadalombiztosítás - a korábbi MABI és OTI - 1944-es vagyonát mérték fel aranyparitásos alapon; önök nyilván tudják, hogy ez mit jelent. Az aranyparitásos alapon történt vagyonfelmérés alapján a '92-es - mondjuk úgy, hogy egy kicsit valorizált - érték 900 milliárd forintnyi vagyont mutatott ki; vagyis ha ezt átszámítjuk '97-98-as értékre, akkor mintegy 1000-1100 milliárd forintnyi vagyonról van szó. Többek között a Madách-ház - ismerjük -, a ma hírhedtté vált Mátra-vidéki erőmű, kétszáz ingatlan, kórházak, és lehetne még sorolni, tartoztak a tulajdon körébe. Ezt a tulajdont az államosításokat követően átadták a SZOT-nak, a SZOT ennek jelentős részét eladta, majd a maradék egy része átkerült az önkormányzatokhoz; valójában eltüntették ezt a vagyont, nem lehet tudni, hogy az így kapott források merre mentek, és nagyon kicsi vagyon került végül is vissza a társadalombiztosításhoz, aminek az eladásáról történt most intézkedés.

Ha tehát nem következik be az a fajta módosítás, hogy a vagyont vissza kell juttatni a társadalombiztosítás jogos utódjához, akkor itt a finanszírozást valójában nem lehet hiány nélkül megoldani. Márpedig ez azt is jelenti, hogy ahol egy vagyont eltulajdonítottak, ott a tulajdonosnak kárpótlást kell fizetni! Ezért nem csak egyszerűen egy vagyonátadásról van szó, hanem a biztosítottak kárpótlásáról is szó van. Amennyiben ez a vagyon visszakerül a társadalombiztosításhoz, akkor ennek működtetéséből - természetesen szigorú ellenőrzéssel, hogy ne tudják eltőzsdézni vagy zsebre vágni a vagyont; ennek megvan a büntetőjogi és egyéb jogi szankciója és feltételrendszere - be lehet vezetni és alkalmazni lehet a várományfedezeti vagy a tőkefedezeti elvet, és meg lehet szüntetni ezt a kirovó-felosztó rendszert, ami még mindig jellemzi a finanszírozási rendszert a társadalombiztosításon belül.

(A jegyzői széket dr. Juhászné Lévai Katalin és Molnár Róbert foglalja el.)

 

Hadd emeljem ki, hogy ha a nyugdíjbiztosításról beszélünk, akkor kétségtelen, hogy ilyenfajta változtatással itt nem egyszerűen egy nyugdíjemelést lehetne végrehajtani - mert elnézést kérek, de a 20 százalékos nyugdíjemelés biztosan több, mint a 14 vagy a 17 százalékos, de ez nem oldja meg a nyugdíjrendezést! Egészen más alapokról kell elindulni a nyugdíjak, a nyugdíjasok esetében. Hadd emeljem ki például, hogy a minimálnyugdíjnak egyenlőnek kellene lennie a mindenkori minimálbérrel, s ha innentől kezdem el valorizálni, tehát korrigálni a nyugdíjakat, akkor el lehet érni egy olyan szintre, amikor végül is a nyugdíjak megélhetést biztosító forrást jelentenek a nyugdíjasok számára, s nem pedig a lepusztulás, az éhenhalás veszélyét hordják magukban.

Ide sorolom még azt is, amit már többször említettünk, hogy például annak a nyugdíjasnak, aki még képes arra, hogy dolgozzon, munkát vállaljon, a keresetét összevonják a nyugdíjakkal, és ez után együtt adózik. Ennek megszüntetése már eleve pótlólagos forrást jelenthetne a nyugdíjasok életminőségének javítására.

A magánnyugdíjpénztárak esetében óriási a bizalmatlanság. Túl korai és megalapozatlan volt ez a dolog, hiszen nem készültek hatásvizsgálatok, semmiféle olyan elemzés nem készült, amely a következményekkel is számolt volna, amikor kötelezővé tették a pályakezdők számára, hogy magánnyugdíjpénztárakba is fizessék be a nyugdíjbiztosítási járulék egy részét, hiszen nincs garancia arra, hogy harminc vagy harmincöt év múlva ezek a magánnyugdíjpénztárak képesek lesznek majd a nyugdíjat megfelelőképpen fizetni az akkor már nyugdíjas korba kerülő, ma fiatal korosztály számára.

 

 

(12.00)

 

Ezért megbízhatatlan és tarthatatlan, ami nagyon komoly felülvizsgálatot igényel.

Az egészségbiztosítás esetén nagyon súlyos kérdésekről van szó, hiszen ha összehasonlítjuk, ha ma Magyarországon az egészségügyi ellátás, illetve a magyar népesség egészségi állapotának egy kölcsönkapcsolatát nézzük, akkor itt katasztrófaelhárítást kellene végrehajtani. Tehát, ha nemzetközi összehasonlításban nézzük, akkor a magyar népesség morbiditási, tehát megbetegedési és mortalitási, tehát halálozási mutatói Európában, sőt, egyes mutatók esetében a világon is a legrosszabb helyzetben, az utolsó helyen állnak. Meglepetéssel olvastam azt a prognózist, amit az anyag mellékleteként odatettek - hiszen ugyanez a demográfiai intézet készített más előrejelzéseket is -, amely viszont azt mutatja ki, hogy a magyar népesség születéstől várható átlagos élettartamánál főleg a férfiak esetében 2020-2025-re még az a veszély is fennáll, hogy 60, sőt 58 évre süllyed. Ez tehát azt jelenti, hogy nem egy átlagos élettartam-növekedésről van szó - és ez a legrosszabb mutató Európában, sőt a világon is - a magyar népesség esetében, hanem egy romló mutatóról.

Ha ilyen az állapot, és megnézzük a rétegenkénti, korosztályonkénti megbetegedési szintet, akkor azt kell mondani, hogy valójában egy katasztrófaelhárítással azonnal be kell avatkozni, hogy ezt a fajta tendenciát le tudják állítani. Ebből adódóan az a fajta összeg, ami szerepel a társadalombiztosítási rovatban, ami a gyógyító-megelőző ellátásra vonatkozik, ez a bizonyos 350 milliárd forint - bár nominálisan, névlegesen 17 százalékkal nagyobb az előző évinél - reálértéken azonban gyakorlatilag kevesebb. A 3,5 százalékos ráfordítás bizony nemzetközileg is igen-igen alacsony szintet mutat, amely - bár sokat bíráljuk a Nemzetközi Valutaalappal kötött szigorúan titkosított szándéknyilatkozatot, de még a '96-os szándéknyilatkozatban is 3,8 és 4 százalék szerepel az ellátás biztosítására. Természetesen ekkora forrásból a megelőzésre - amit rendkívüli módon hiányolunk ebből az anyagból - szinte semmi nem jut. Márpedig ha megelőzésre nem szánunk forrásokat, akkor tovább görgetjük magunk előtt a megbetegedési mutatók nagyon súlyos romlását.

Külön kiemelném az egészségbiztosítási rendszerből, ami nagyon súlyosan érinti az ellátást, a fekvőbeteg-ellátás kérdését. Közismert, hogy a fekvőbeteg-ellátás, a kórházak finanszírozása rendkívül rossz Magyarországon, és nem tudom elfogadni azt a véleményt, hogy a kórházak rosszul gazdálkodnak és azért nincs pénzük. Mert meg kell fordítani: a kórházakat belekényszerítették a rossz gazdálkodásba, hiszen az a finanszírozási rendszer, a mesterséges pontrendszer, ez a fajta bázisszemléletű, de utólag is korrigált finanszírozás lehetetlenné teszi a fekvőbeteg-ellátás finanszírozását, lehetetlenné teszi a gazdasági hatékonysági tisztánlátást, ezért kényszerítik őket, hogy próbáljanak ügyeskedéssel, több pontszámmal több forráshoz jutni. De ez nem oldja meg a fekvőbeteg-ellátás iszonyatosan nyomorúságos helyzetét, akár a bérezést, akár a műszerezettséget tekintem.

Ebből adódóan itt tehát egy gyökeres változtatásra van szükség mind a finanszírozási rendszerben, mind a bérezésben, hiszen alávalóan alacsony az egészségügyben dolgozók bére. Ha át tetszenek nézni a Központi Statisztikai Hivatal kimutatását, akkor az egészségügyben dolgozók bérszínvonala alulról a harmadik helyen áll, mögötte vannak a mezőgazdasági dolgozók és bizonyos idegenforgalom, de tudjuk, hogy más jövedelem is megjelenik, ami van az egészségügyben is, de nem olyan mértékben. Ezért itt egy minőségi váltásra van szükség.

Hadd hívjam fel arra a figyelmet, hogy az a tény, ami elindult az elmúlt években, hogy majd privatizációval megoldják az egészségügy helyzetét vagy a betegellátást, egy alapvetően téves felfogás. Míg a háziorvosok esetében adott valami változtatást, hiszen - ez olyan kvázi, egy álprivatizált valami, nem igazi - egy önálló elszámolásra tértek át, és a járóbeteg-ellátás esetében ez valami megoldást jelenthet, de ez is kérdőjeles. Ám kifejezetten hibás, ha a fekvőbeteg-ellátásban erre spekulálnak. Márpedig a már lezajlott konspirációs tárgyalások a János Kórházban, a Tétényi úti kórházban, az István Kórházban és sorolhatnám - a háttérben a finanszírozók vagy az úgynevezett finanszírozók részéről, akik privatizációra ácsingóznak -, rendkívül hibás, nagyon súlyos konfliktusokat fognak majd előidézni. És bizony ki ennek a vesztese? Ki fogja megérezni ezt nagyon kedvezőtlenül? A végső fogyasztó, a beteg.

Ezért jelenik meg, hogy ezt a privatizációs folyamatot a fekvőbeteg-ellátásban nem szabad elindítani. A nagy biztosítók, az ÁB-Aegon, a Generali, a Providencia, a Hungária Biztosító kidolgozott programmal rendelkezik arra, hogy ha majd beindul a privatizáció, akkor a kiegészítő magán-betegbiztosítással színre lépnek, és fölvásárolják a kórházak egy részét vagy szerződést kötnek, akkor ez kifejezetten a fogyasztó, a páciens zsebére megy. Mert a készített számítások szerint, ha kiegészítő magánbiztosítást bevezetnének, akkor egy főre mintegy 6 és 20 ezer forint közötti pótlólagos biztosítási pénzt kellene havonta fizetni, amire nyilvánvaló, hogy még a középkategória magasabb bérével rendelkező népességcsoport sem képes. Tehát, ha nem száll be a munkáltató, és nem lesz egy kollektív kiegészítő magán-betegbiztosításra lehetőség, akkor ez megoldhatatlan. Márpedig melyik az a multinacionális munkáltató cég, amelyik hajlandó lenne a dolgozójáért betegbiztosítást fizetni? Egyik sem.

Ez azt jelenti, hogy alapvetően pótlólagos források megteremtésével szükséges a fekvőbeteg-ellátás helyzetét javítani, a műszerezettséget, a dologi ellátásokat és a bérüket. Ezzel lehet biztosítani, hogy a beteg nyugodtan forduljon az orvoshoz, és ne egy olyan helyzet álljon elő, hogy lassan nem merünk stressz nélkül orvoshoz fordulni, az orvos pedig lassan nem mer a beteggel kommunikálni és gyógyítani, mert mindegyik elégedetlen, és nem tudja, hogy milyen pénzügyi következményei vannak.

Hadd emeljem ki még végezetül a gyógyszerfogyasztást. Ezt nagyon sok bírálat érte itt, de senki nem emelte ki, hogy hogyan történt a magyar gyógyszeripar felszámolása, annak a gyógyszeriparnak, amely a világ első tíz országába tartozott, annak a gyógyszerkutatásnak, amelyben Magyarország a világ első öt országába tartozott. Mi történt a privatizációjával? És ez bizony az elmúlt, '94-98-as kormányzatnak nagyon súlyos hibája. Ennek a privatizációjával elöntötte a magyar gyógyszerpiacot a külföldi - és itthon ugyan törzskönyvezett - több ezer gyógyszer a korábbi néhány százhoz képest, és a jó minőségű, jó hatásfokú magyar gyógyszer eltűnt a magyar piacról, vagy pedig mint külföldi gyógyszer ötszörös vagy tízszeres áron került be a forgalomba. Nyilván ez fogyaszthatatlan, megvásárolhatatlan. Ezért van az, hogy a fogyasztásban egy deformáció következett be, mert bizony a nyugdíjas korosztály nem képes megvásárolni a nem egyszer több ezer forintos gyógyszerét.

Befejezésül engedjék meg, hogy tisztelettel kérjem még egyszer a kormányzatot - bár tudom, hogy ez nem egyszer süket fülekre talál, mert ma fontosabb az adósságot finanszírozni, mint a magyar humán infrastruktúrát, a magyar népesség érdekét képviselni -, hogy vizsgálja felül az egész társadalombiztosítás finanszírozását, ennek a költségeit is, és egy más költségátcsoportosítással jelentősebb forrásnövelést hajtson végre.

Ha azt kérdezik, hogy van-e forrás, akkor el szeretném mondani, amit már a viták során többször is hangoztattam, hogy van pénzügyi forrás, mert ha csak a 600 milliárd forintos piszkos pénzt, ami az MNB és a költségvetés között lejátszódik, kiemelem, már ott a forrás. Vagy ha a Postabanknak - amint már elmondta képviselőtársam - a konszolidációját leállítom, és megfizettetem azokkal a Postabankot, akik lenyúlták vagy kivették onnan a forrásokat, akkor ott a pénz arra, hogy tisztességes egészségügyi ellátást lehessen biztosítani, tisztességes nyugdíjakat. Mert különben további szerződésszegés következik be, ami hosszú távon tarthatatlan, hacsak nem azt akarják, hogy fogadjuk el, hogy itt valójában ennek az egyharmadnyi, kicsiny, csonka országnak 7 millió népesség elegendő, mert ennyi az eltartó képessége. De akkor nagyon szégyellhetjük magunkat!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

 

 

(12.10)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Kétperces felszólalások következnek. Megadom a szót Kökény Mihály képviselő úrnak, MSZP.

 

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Gidai Erzsébet képviselő asszony hozzászólásának két elemére szeretnék csak nagyon röviden reflektálni. Képviselő asszony azt mondta, hogy a nyugdíjreformhoz nem készültek hatásszámítások, nem voltak vizsgálatok. Nyilván lehet ezeket a vizsgálatokat minősíteni, de itt a Háznak és különösen az új képviselőknek szeretném azt elmondani, hogy igen részletes vizsgálatok készültek, több kötetben. Az akkori kormány ezeket az akkori parlamenti képviselők rendelkezésére bocsátotta, ide értve az egyéni életpálya-számításokat is, úgyhogy az nem felel meg a valóságnak, hogy nem készültek hatásszámítások. Természetesen lehet vitatkozni azon, hogy ezek a hatásszámítások milyen értékűek.

A másik megjegyzésem az, hogy mint budapesti területi listán megválasztott képviselő, hadd mondjam el: a fővárosi önkormányzat kórházainak privatizációja nincs napirenden. Semmiféle átfogó kórház-privatizációs elképzelése a fővárosnak nincsen. A fővárost jelenleg kormányzó pártok programjaiban sem szerepel ilyen, úgyhogy azt kell mondanom, hogy ez rémhír, minden alapot nélkülöz.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Keller László képviselő úrnak.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én is két témában szeretnék reflektálni Gidai Erzsébet képviselő asszony hozzászólására. Elöljáróban azt szeretném kérni: ha fölvetünk egy témát, akkor próbáljuk meg tárgyszerűen megközelíteni. Az önkormányzatok már a múlt. De ha a múltról beszélünk, akkor azért azt is illik elmondani, hogy a szakszervezetek mellett ott voltak az önkormányzatokban a munkaadók képviselői, és a Nyugdíj-biztosítási Önkormányzatban ott voltak a nyugdíjasok képviselői. És akkor fel kell tenni a kérdést, tisztelt képviselő asszony, hogy most ki kontrollálja a társadalombiztosítás költségvetését? Ki kontrollálja a társadalombiztosítás vagyonával kapcsolatos döntéseket? Ki hozza meg egyáltalán a döntést? Tudjuk azt, hogy nincs vagyonkoncepció. Ezen is el kell gondolkodni, és érdemes a kérdéseket föltenni.

A másik, amit már Kökény képviselőtársam érintett, hogy nem készült a nyugdíjreformhoz hatástanulmány. Tisztelt Képviselő Asszony! Az elmúlt hetekben éppen az ön frakciójában ülő Lentner képviselő úr mutatta fel itt a Házban azt a hatástanulmányt, amelyből ő idézett. Azt gondolom, érdemes lenne saját frakciótársával konzultálni, mielőtt ilyet állít.

De éppen az ön hozzászólásakor merült fel bennem az a gondolat, hogy mi lenne, ha egyszer azok a képviselők, akik folyamatosan fölvetik a nyugdíjreform megváltoztatásának a gondolatát, egyszer ugyanazt az érdekegyeztetést lefolytatnák, mint amit annak idején a kormányzat lefolytatott az érintett szervezetekkel. Javasolom, hogy tegyék meg!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Hegyi Gyula képviselő úrnak.

 

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tényleg ott szeretném folytatni, ahol Keller képviselőtársam abbahagyta. Számomra ez a vita azt bizonyítja, hogy nagyon nagy hiba, nagyon nagy demokratikus deficitet eredményező rossz döntés volt a társadalombiztosítási önkormányzatok feloszlatása. Hiszen ezekről a kérdésekről, a nyugdíjemelés mértékéről, a gyógyszertámogatás mértékéről, egy plafon megvonásáról talán jobb lett volna, ha elsősorban azok vitatkoztak volna, akik a tb-önkormányzatok választott vagy delegált tagjai, akik szakszervezeteket, nyugdíjasokat, munkaadókat képviselnek. Mivel megszüntették a tb-önkormányzatokat, kénytelenek vagyunk ezeket a szakmainak tűnő vitákat itt az Országgyűlésben lefolytatni; nem tudjuk természetesen, hogy milyen eredménnyel, hogy meg tudjuk-e győzni a szavazógépet nyomogató kormánypárti képviselőket.

Az biztos, tisztelt képviselőtársaim - és ezt meg kell őszintén mondani Gidai Erzsébetnek -, hogy amikor a MIÉP is megszavazta a tb-önkormányzatok feloszlatását, akkor, sajnos, az egészségügy privatizációja előtt is szabad utat nyitott, akkor, sajnos, a demokratikus kontrollt, a lakosság demokratikus kontrollját csökkentette a társadalombiztosítás felett. Ez nagyon rossz, felelőtlen döntés volt mindenki részéről, aki ezt támogatta.

Biztos, hogy rengeteg hiba volt a tb-önkormányzatokkal, egy friss, fiatal intézményről volt szó, de tisztelt képviselőtársaim, hány helyi önkormányzat van, amelyben arról hallunk, hogy ilyen-olyan korrupció, visszaélés történik. Ezért ép ésszel talán senki, még az abszolút centralizáció hívei sem állítják, hogy akkor meg kell szüntetni háromezer községi, települési önkormányzatot, mondván, hogy egy-két helyen az első évek gyermekbetegségei miatt visszaélések történtek.

Örülök annak, amit Kökény képviselőtársam mondott, hogy a fővárosban a szocialista-liberális többség megakadályozza a kórházak privatizációját, az azonban biztos, hogy a tb-önkormányzatok szétverése után nagyobb a veszélye az egészségügy nemkívánatos privatizációjának, mint előtte. Úgyhogy jobb lett volna az egész tb-önkormányzatokkal kapcsolatos kérdéseket előbb végiggondolni, és aztán döntést hozni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Gidai Erzsébet képviselő asszonynak.

 

DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Köszönöm szépen, és örülök, hogy ezt elmondták, mert legalább ki tudom egészíteni az előadásomat más adalékokkal, amire itt nem tértem ki.

Az egyik az, ami szóba került, a hatástanulmány. Én elég sok hatástanulmányt készítettem életben, csináltunk az Egészségügyi Minisztériumnak is először egy olyan modellvizsgálatot, ami az ellátás és a szükséglet viszonyát mutatta meg, tehát nyilvánvaló: az egy szakmai kérdés, hogy a hatástanulmány mit tartalmaz. Ez a hatástanulmány egy szűk körű finanszírozási szemléletű hatástanulmány volt, és nem életminőséget és annak következményeit feltáró hatástanulmány, de ezt részleteiben is szívesen elmondom, ha a vita után erről majd szót ejtünk.

Az önkormányzatok kérdése. Félreértés van önök között. Nem az önkormányzatok ellen szóltam, hanem ez ellen az önkormányzat ellen. Tehát itt nem arról van szó, hogy ha egy finn rendszerű önkormányzatot bevezetünk, amelyben tessék végignézni, hogy kik vannak benne, szakemberek, esetleg egy-két szakszervezeti küldött, vagy akit megválasztanak, a háziasszony vagy bárki, aki ha a biztosítási pénzeket felügyeli, akkor oda fog figyelni rá. De higgyék el, itt nem erről volt szó! Én végigcsináltam ezt a választást, a vitát is. A munkaadó képviselője védte, hogy minél kevesebbet fizessen ki, ez zajlott a vitákban, a szakszervezet pedig tombolt és azt akarta, hogy a saját érdekeit képviseltesse, márpedig az MSZOSZ többsége... Tehát ott nem arról volt szó, nem is volt beleszólási joga igazán, nem volt igazán olyan joga, hogy vétót emeljen. Hát azért tessék tisztán nézni ennek az önkormányzatnak a mechanizmusát!

Ha az ellenőrzésre térünk ki, akkor teljesen igazuk van, elfogadom, meg kell teremteni - és én ezt említettem is - egy szigorú ellenőrzési rendszert, hogy ne kerüljön idegen kezekbe ez a forrás, és én mindvégig, évtizedek óta azok közé tartozom, akik ezért küzdenek. Ennek lehet egy formája egy tisztességes önkormányzat, egy más alapú önkormányzat megteremtése, lehet egy olyan szakmai grémium, amilyen Nyugat-Európában több helyen van, amely ezt felügyeli, és a parlamentnek tartozik beszámolással a tb-igazgatóságon keresztül (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és természetesen majd önök meg mi ellenőrizzük ezeket a forrásokat.

Végül a privatizációra visszatérve csak egy mondattal utalnék Kökény volt miniszter úr '97. február 20-i dátummal megjelent stratégiai programanyagára, amelyben nagyon részletesen benne van: a privatizációnak minden formája engedélyezett az egészségügyben, amely megfelel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) - ez egy titkosított anyag - a Nemzetközi Valutaalap elvárásainak is, beleértve a fekvőbetegellátást is. (Taps a MIÉP padsoraiban és a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Kökény Mihály képviselő úrnak. (Varga Mihály: Mondjon le!)

 

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Lehet, hogy tényleg egy óráig, a tervezett időpontig mégiscsak a társadalombiztosítás ügyeivel foglalkozunk; már féltem, hogy erre nem lesz lehetőség.

Gidai Erzsébet képviselő asszony utolsó mondatához kell szólnom: semmiféle titkos anyag nem készült a privatizációval kapcsolatban. Nyilvános dokumentumban közreadtuk azt, hogy a hatályos jogszabályok alapján az egészségügyi szolgáltatások - nem a biztosítók, hanem a szolgáltatások - különböző működési formáinak milyen előnyei és milyen hátrányai vannak. Ez a papír, ez a dokumentum, aki ismeri, megerősíthet benne, semmilyen formában nem foglal állást abban, hogy most kell, kinek és milyen formában működtetni egészségügyi intézményt, hanem a háziorvostól egészen a járóbeteg-szakellátásig bezárólag összefoglalja, hogy milyen kockázatok vannak, és esetlegesen milyen előny várható működtetési formaváltozástól.

 

 

(12.20)

 

De itt nemcsak privatizációról van szó, hanem alapítványi, közhasznú társasági, egyéb más működtetésről. Ebben a dokumentumban is világosan benne van, hogy a fekvőbeteg-ellátás egésze tekintetében egyáltalán nem kívánatos egy profitorientált tulajdonosnak a belépése. Tehát én erre is utaltam, és ezt erősítem meg most is, amikor rémhírnek minősítem azt, hogy itt egész kórházak privatizációjára készülődnének a fővárosban.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Viszontválaszra következik Gidai Erzsébet képviselő asszony.

 

DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Köszönöm szépen. Nem szeretném a szót szaporítani, csak a hitelességhez hozzátartozik, hogy az általam is említett anyagban - aminek volt egy szűkebb körű, nyilvánosan is megjelenő kötete, amely minden kórház és minden egészségügyi intézményhez eljutott -, ebben a nyilvánosságra hozott kötetben is benne van, hogy engedélyezettek különböző privatizációs formák, a funkcionális privatizációtól kezdve a kht.-ken keresztül - sőt, ajánlottak. Úgyhogy ha ilyen szempontból áttekintem, akkor valójában a fekvőbeteg-ellátás területéről is megindult egy ilyen törekvés, és ennek a veszélyére hívtam fel a figyelmet. Továbbra is felhívom a figyelmet a veszélyére, mert ha ez a privatizációs folyamat netalántán elindul, akkor a magyar egészségügy összeomlik, és az ellátást nem lehet biztosítani.

Ennyivel szeretném kiegészíteni, a hitelességhez ez is hozzátartozik. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Hegyi Gyula képviselő úr következik.

 

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az első dologgal, a tb-önkormányzatokkal kapcsolatban, őszintén remélem, sikerül kialakítanunk valamilyen demokratikus ellenőrzési formát a társadalombiztosítási kassza felett. Béki Gabriella az SZDSZ-ből erre tett javaslatot, nyilván ön is, képviselő asszony, mások is, és őszintén remélem, hogy a következő évben ezt a kormánytöbbséggel együtt valamilyen módon sikerül megvalósítanunk.

Egy másik dolgot mindenképp szeretnék megemlíteni, ha már szóba került a magán-betegbiztosítás, az egészségügy privatizációja. Az Európa Tanács Szociális Chartáját felügyelő bizottság, amely időről időre megvizsgálja, hogy az egyes országokban hogyan tartják be a szociális vállalásokat, Hollandiát - tehát nem egy szegény, elmaradott országot, és nem is egy neoliberális, Chile-típusú országot -, egy alapvetően jóléti társadalomnak számító Hollandiát is arra figyelmeztetett, hogy a betegbiztosításban alapvetően és döntően ragaszkodni kell a szolidaritás elvéhez.

A szolidaritás elvén működő általános betegbiztosítás mellett az egészségügyben természetesen helye van a magánbiztosításnak is, kiegészítő szolgáltatásként. Azonban a munkaadóknak, mindenkinek figyelemmel kell lennie arra, hogy az európai társadalombiztosítási modell, az az európai társadalombiztosítási modell, amelyre az Európai Unió szociálpolitikája is épül, a betegbiztosításban alapvetően a szolidaritás elvét fogadja el. Azon belül természetesen, hogy a magánszolgáltatások kisegítőként hogyan jelennek meg, amiről nyilván izgalmas vitákat fogunk még folytatni.

Ezt a vitában természetesen nem azért mondtam el, mert nekünk mindenáron nyugat-európai vagy holland mintákat kell követnünk, pusztán annak jelzésére, hogy ebben hosszú viták vannak. De az a fajta neoliberális szemlélet, hogy mindent privatizáljunk, hála istennek, Nyugat-Európában is a végét járja már.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Hegedűs Mihály képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

 

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon röviden három témához szeretnék hozzászólni. Az első: a magán-nyugdíjbiztosítók hatástanulmányai. Igen, készült hatástanulmány, de ez tényleg nem a nyugdíjasok számára várható, elérhető előnyöket taglalta, hanem elsősorban a nagytőke, a nagybankok érdekeit vette figyelembe. Ez a hatástanulmány arra volt jó, hogy a parlamentet is félrevezesse a magánnyugdíjpénztár kapcsán, és félrevezessen nagyon sok magyar embert, akik hihetetlen reklám- és ügynöki tevékenységnek áldozatul esve önként átléptek a magán-nyugdíjbiztosítókba. Erről ennyit szeretnék mondani.

A másik - azt gondoltam, talán többet már nem esik szó erről -: a társadalombiztosítási önkormányzatok megszüntetéséről. Akkor nagyon sok adat elénk tárult, a korrupciók és a visszaélések elképzelhetetlen tömege indokolta ezt, és nem hiszem, hogy érdemes volna ezeket még egyszer előszedni. Csak a '96-os évben körülbelül 1200 oldalas anyag foglalkozott a parlamenti vizsgálóbizottság részéről azzal, hogy milyen visszaélések történtek. Erről talán nem is kellene beszélni.

A privatizációról: igen, ez egy olyan dolog, aminek a veszélyére fel kell figyelni. De úgy gondolom, hogy most sem a kormánypártok, sem a volt kormánypártok részéről nem történt olyan törekvés, hogy felrúgják a szolidaritás elvén alapuló gyógyítást. Történtek kísérletek - amelyek szerencsére megfeneklettek - a jövedelmezőbb kórházi intézmények kimazsolázására, de erre, azt hiszem, nem kerül sor, mert a kórházak privatizációja drágítaná a gyógyítást, ellentétben az alapellátás privatizációjával, amely hatékonyabbá fogja azt tenni.

Köszönöm szépen. (Taps az FKGP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Keller László képviselő úrnak.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Hegyi képviselőtársam és Gidai Erzsébet asszony is azt mondta, hogy reméljük, hogy majd az ellenőrzési rendszer ki fog épülni. És addig? Lebontottuk a házat, és közben most arról beszélünk - nem Hegyi képviselő úr, hanem a kormánypártok lebontották a házat -, hogy valamit meg kellene tervezni, mert még a tervét, a koncepcióját sem látjuk annak, hogy mi lép a helyébe.

Azért egy kicsit el kellett volna gondolkodni, amikor a kormánypártok meghozták azt a döntést, hogy kisöprik az önkormányzatokat, hogy vajon a döntési mechanizmus hogyan is nézett ki. Akkor, mielőtt az önkormányzat döntött, készíteni kellett egy írásbeli anyagot, azt 48 képviselőnek el kellett küldeni, el kellett küldeni az Állami Számvevőszéknek, el kellett küldeni a felügyelőbizottságnak, merthogy az is működött, el kellett küldeni a Népjóléti Minisztériumba, a Pénzügyminisztériumba. Én azt gondolom, hogy kellő nyilvánosságot kaphatott a döntés-előkészítés.

Össze kell vetni ezt a jelenlegi gyakorlattal! Az Országgyűlés hamarosan dönt arról, hogy jövőre a társadalombiztosítási alapoknak 53 milliárd forintos bevétele származik vagyonértékesítésből. Senkinek nincs fogalma arról, hogy milyen vagyontestek értékesítéséből fog ez származni! Halvány fogalma sincs még a kormányzatnak sem - meggyőződésem, hogy még neki sincs -, hogy mi fogja fedezni ezt az 53 milliárd forintot!

Tisztelt Hegedűs Képviselőtársam! Egyszer abba kéne már hagyni a '95-ös vizsgálati jelentésre való visszahivatkozást, és elfelejteni azt, hogy '96-97-ben és '98-ban is történtek dolgok! Szóval, egyszerűen döbbenetes számomra az, hogy folyamatosan visszautalunk az 1995-ös vizsgálatra, és elfelejtjük azt, hogy az Országgyűlés az azt követő években is dolgozott, és nagyon sok hasznos korrekciót hajtott végre a rendszeren.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönjük. Ahogy fáradunk, mindig többször történik meg, hogy a képviselők meghaladják a kétperces időkeretet.

Megadom a szót Vojnik Mária képviselő asszonynak.

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A társadalombiztosítási költségvetés-tervezet vitájához jó adalékul szolgál, hogy rendelkezésre áll a '98-as költségvetés első háromnegyed évéről szóló tájékoztató. Ezért ezt bátran használhatjuk arra, hogy megbecsüljük a kiadások várható mértékét, mondjuk, a gyógyszerkassza tekintetében.

A tájékoztató elmondja, hogy a kiadás valóban már az induláskor alultervezett volt, ezért a túlteljesítés nem arról szól, hogy itt valami irracionálisan magas mértékű emelkedés volt, hanem arról, hogy az élet nem igazolja vissza az irracionálisan alultervezett költségeket.

A jövő évi 2,3 százalékos emelkedés - és újra elmondom, hogy az csak 2,3 százalékos, mert hiszen a '98. évi korrigált tervezés ott van a költségvetésben - azért nem elfogadható a számomra, mert nincs benne ebben a költségvetés-tervezetben, hogy mi a változás, minek alapján gondolja úgy a kormány vagy a költségvetés beterjesztője, hogy az a 2,3 százalékos emelkedés elég lesz.

 

 

(12.30)

 

Nem mondja meg, hogy milyen módon kíván úrrá lenni azon, hogy ez a túlteljesítés ne következzen be, meg nem mondja, hogy mit szeretne megtenni a maga kompetenciája körében, hogy vajon a referencialistát támogatja, vajon a fix százalékos támogatást vezeti be, vajon áttekinti-e és hogyan a közgyógyellátási listákat, hanem ezt a megszorított emelést rászabadítja erre a kasszára anélkül, hogy annak a várható következményeit bárkinek megengedné, hogy vitassa legalábbis. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Hegedűs Mihály képviselő úr.

 

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Kedves Keller Képviselőtársam! Az az érdekes dolog fog megtörténni, hogy egyszerre három dologban is egyetértek önnel. Az első dolog, hogy nem kell előszedni úgy a régi dolgokat. Nem én szedtem elő, önök kezdték el bizonygatni ennek a tb-önkormányzatnak a nagyszerűségét, tehát én abban a reményben szóltam hozzá, hogy ezt nem kell bolygatni. A második dolog, amivel egyetértünk, hogy a legjobb dolog a jövőt építeni, arról beszélni. És a harmadik pedig, amin én úgy gondolom, hogy a kormány is dolgozik, és a parlamentnek is dolgozni kell: meg kell majd teremteni a tb-önkormányzatok demokratikus ellenőrzésének a teljes és legjobb lehetőségét.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Az általános vitát elnapolom. Folytatására várhatóan jövő heti ülésünkön kerül sor.

Most 15 perces szünetet rendelek el. 3/4 1-kor folytatjuk munkánkat.

 

 

(Szünet: 12.32-12.50

Elnök: dr. Wekler Ferenc

Jegyzők: dr. Juhászné Lévai Katalin és Molnár Róbert)

 




Felszólalások:   1   1-109   109-244      Ülésnap adatai