Készült: 2020.08.07.11:45:09 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

223. ülésnap (2001.09.06.),  1-84. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 4:04:19


Felszólalások:   1   1-84   84-122      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat.

Az Országgyűlés őszi ülésszakának 4. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Koppánné dr. Kertész Margit és Kapronczi Mihály jegyzők lesznek a segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági elnöki értekezlet javaslatára az Országgyűlés elnöke tárgysorozatba-vételre és ajánlás készítésére kijelölte a bizottságokat. Az érdeklődő képviselők a szokásos módon tájékozódhatnak erről.

 

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/4617. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/4617/1-5. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Harrach Péter szociális és családügyi miniszter úrnak, az ajánlás szerint 25 perces időkeretben. Tessék, miniszter úr!

 

HARRACH PÉTER szociális és családügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt négy év egyik legdinamikusabban fejlődő területe volt a szociális jogalkotás. Stratégiai szempontból egységes koncepció alapján került sor a jogszabályok megalkotására, és ennek nagyon jó példája a szociális törvény jelenlegi módosítása is.

A javaslat középpontját alkotó szakterület szabályainak, a szociális szolgáltatásoknak a módosítása ugyanis szerves folytatása annak a reformfolyamatnak, amelynek legfontosabb irányairól, illetve megoldási módjairól a parlament egyszer már döntött, és 1999-ben a törvénymódosítást elfogadta e témakörben. Ennek a módosításnak folytatása a tervezet, mely tartalmazza a szociális szolgáltatásokon kívül a jogharmonizációs követelményekből, illetve a pénzbeli ellátások korszerűsítéséből adódó további új rendelkezéseket is.

Áttekintve a módosítás legfontosabb kérdéseit, elsőként a jogharmonizációs kötelezettségből fakadó szabályokat kell megemlíteni, amely az Európai Közösség által szabályozott szociális biztonsági koordináció megteremtése érdekében szükséges módosításokat tartalmazza.

Jelenleg a szociális juttatások a Magyarországon élő magyar állampolgároknak, a bevándorlási engedéllyel rendelkező külföldieknek és a magyar hatóságok által menekültként elismert személyeknek járnak. A javaslat a szociális törvény személyi hatályát - a személyek szabad áramlásának elősegítése érdekében - az említett személyi körön kívül kiterjeszti az európai gazdasági térség állampolgárára és a harmadik állambeli hozzátartozójára. Hazánk csatlakozását követően az ápolási díj és az időskorúak járadéka a jogszerűen, életvitelszerűen Magyarországon tartózkodó és állandó lakhellyel rendelkező, de az európai gazdasági térséghez tartozó állampolgárt, valamint - a törvényben meghatározott feltételek mellett - a harmadik államból származó családtagját is megilleti.

Mindkét ellátási forma csak Magyarország területén illeti meg az érintett állampolgárokat. Amikor az országot a letelepedés szándékával a támogatásban részesített személy elhagyja, az ellátás iránti igényelbírálást, valamint a folyósítást meg kell szüntetni, tehát az ellátások egyike sem lesz exportálható. Természetesen ezek a jogkiterjesztő rendelkezések az Unióhoz történő csatlakozásunkkal egyidejűleg lépnek hatályba.

Tisztelt Ház! A pénzbeni ellátások vonatkozásában a javaslat módosító rendelkezéseket tartalmaz az ápolási díj és a rendszeres szociális segély tekintetében, másrészt egy új támogatási forma, az adósságkezelési szolgáltatás bevezetéséről intézkedik. Az ápolási díj módosításának az a célja, hogy ez az ellátás jobban szolgálja a súlyosan fogyatékos és a tartósan beteg, gondozásra szoruló személyek szociális jogait, otthoni ápolásuk esélyeit, valamint az egységes jogalkalmazás elősegítését. A javaslat hiányt pótol azzal, hogy meghatározza a súlyosan fogyatékos és tartósan beteg személy fogalmát, összhangban a fogyatékos személyek jogairól és az esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényi definícióval.

A módosítással lehetővé válik, hogy az oktatáshoz való jogok gyakorlása mellett a súlyosan fogyatékos személy részére - amennyiben integrált nappali képzése nem egész napos elfoglaltságot jelent - az ápolási díj folyósítása lehetővé váljon, ha ahhoz külső segítő, ápolást végző hozzátartozó közreműködése szükséges.

A munkanélküliek elmúlt évben átalakított támogatási rendszere alapvetően érintette az aktív korú nem foglalkoztatott személyek rendszeres szociális segélyre való jogosultságát. Az egy év tapasztalata megkívánja az önkormányzat által szervezett foglalkoztatás keretében működő közcélú munkavégzésre vonatkozó rendelkezések pontosítását és a jogalkalmazás során felmerült problémák rendezését.

A törvényjavaslat fontos eleme a lakhatással összefüggő hátralékok kezelésének megoldása. A rendelkezésre álló adatok alapján a különböző lakossági hátralékok összege mintegy 40 milliárd forint, amely mintegy 200 ezer családot érint. Ezért szükségesnek mutatkozik egy olyan rendszerű adósságkezelés kialakítása, amely komplex módon kezeli a családok eladósodását, és beilleszthető az önkormányzatok szociális feladatai közé. Az adósságkezelési szolgáltatás olyan új ellátási forma, amelynek keretében a pénzbeli támogatás összehangolására kerül sor a háztartás-gazdálkodás fogyasztási szerkezetének átalakítására irányuló tanácsadással, valamint a további eladósodást megelőző lakásfenntartási támogatás rendszeres folyósításával. Az adósságkezelésre vonatkozóan a javaslat csak keretjellegű rendelkezéseket tartalmaz, a konkrét jogosultsági feltételek meghatározását, a támogatás igénybevételére, mértékére vonatkozó szabályozást - egyes más segélytípusokhoz hasonlóan - az önkormányzatok hatáskörébe utalja.

A javaslat középpontjában a szociális szolgáltatási szektor korszerűsítésére vonatkozó rendelkezések állnak. Ennek a folyamatnak az első állomása volt a szociális törvény módosítását tartalmazó 1999. évi LXXIII. törvény elfogadása, amely kijelölte a korszerűsítés irányait. Ezt folytatja a javaslat, amely jelentős paradigmaváltás a szociális szolgáltatások vonatkozásában.

A törvénymódosítás elsődleges célja, hogy a szociális intézmények szolgáltatásai minőségi szempontból javuljanak, és szeretném hangsúlyozni, hogy az ellátást igénybe vevők minél hosszabb ideig saját lakókörnyezetükben részesüljenek ellátásban, továbbá az egyéni jogvédelem, a biztonságos szolgáltatási környezet feltételrendszere megvalósuljon. Ennek érdekében a javaslat több tekintetben átalakítja és kiegészíti a hatályos jogszabályokat, és megteremti az alapjait az európai normáknak, elvárásoknak megfelelő szolgáltatási rendszer kiépítésének.

A szolgáltatások tekintetében elsődleges fontosságú az alapellátás szakmai feladatainak módosítása, illetve a szolgáltatás biztosításához kapcsolódó szervezeti rendszer struktúrájának átalakítása. Az alapellátás változásának elsődleges indoka, hogy az ellátást igénybe vevők minél hosszabb ideig - az egyébként olcsóbb és humánusabb - otthoni környezetben történő ellátásban részesülhessenek. Ennek a szakmai iránynak további előnye, hogy a szolgáltatás kiegészítő jellegéhez kapcsolódóan, annak biztosításába bevonhatók az ellátást igénylő környezetében élő személyek, családtagok, hozzátartozók, közösségek, ezáltal megelőzhetők a szakmailag indokolatlan bentlakásos intézményi elhelyezések.

A javaslat által meghatározott rászorultsági csoportok részére - időskorúak, fogyatékos személyek, pszichiátriai betegek, szenvedélybetegek, hajléktalan személyek - ugyanazon szakmai alapelv, a közösségi alapokon álló szolgáltatási filozófia határozza meg a gondozás kereteit.

 

(9.10)

 

Ennek különbözői formái az egyes ellátotti csoportok szerint differenciáltak - például fogyatékos személyek esetében támogató szolgálat, pszichiátriai betegek ellátása esetén közösségi pszichiátriai ellátás -, de jellegüknél fogva azonos szervezeti és szakmai elvek szerint meghatározottak, s ezáltal a családi kapcsolatok erősítése, a család tehermentesítése, a saját lakókörnyezetben történő ellátás elsődlegessége jelenik meg.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány az alapellátás színvonalának javítása érdekében komplex intézkedéseket tervez, melyben a tárgyi feltételek javításának támogatása, az alapellátásban foglalkoztatottak létszámhelyzetének javítása, valamint egy hatékonyabb finanszírozás feltételeinek megteremtése az elkövetkezendő évek feladata lesz.

Az alapellátás biztosítása szempontjából nagyon fontos, hogy a feladatok megszervezésének szervezeti hátterét is rendezi a javaslat. Lehetőséget biztosít a szervezeti integrációra, például a családsegítés és a gondozási központok együttes működtetésével. Ezzel lehetővé válik, hogy egy hatékonyabb intézményi háttérrel eredményesebben lehessen a szolgáltatásokat szakmai és gazdasági szempontból is megszervezni. Ebben a rendszerben ugyanis összekapcsolható a családsegítés keretében biztosított mentális ellátás és a gondozási központok által végzett konkrét gondozási munka, az étkeztetés, a házi segítségnyújtás feladatai.

Segítséget kívánunk nyújtani az önkormányzatoknak a feladatellátás biztosításában azzal, hogy széles körben lehetővé tesszük a nem állami szervezetek részére is a részvételt az alapellátás szervezésében, az alapellátás körébe tartozó szolgáltatások biztosításában. Ezzel a szabályrendszerrel olyan korszerű, új ellátások és szolgáltatások alapjai teremthetők meg a szociális szolgáltatások tekintetében települési szinten, melyek hosszú távon egy új rendszer alapjait jelentik, biztosítva e szektor erőteljes fejlesztését.

Szintén fontos eleme a módosításnak az ellátást igénybe vevők jogainak átfogó rendezése. Más területek esetében - oktatás, egészségügy - az egyéni jogvédelem szabályainak törvényi szintű kidolgozása, valamint a jogvédelem intézményrendszerének működtetése többéves múltra tekint vissza. Előtérbe kerül az alap- vagy szakosított ellátást igénybe vevő mintegy 600 ezer főnek a jogbiztonsága az egyéni jogvédelem eszközeinek és területeinek meghatározásával, egyéni érdekeiknek és szükségleteiknek biztosításával. A javaslat részletesen meghatározza, hogy melyek azok a jogok, amelyek különösen figyelembe veendők; ezen jogok körének meghatározása az elmúlt évek ombudsmani vizsgálataiban foglalt ajánlásokat is figyelembe vették. Az egyes ellátási csoportok speciális igényeinek megfelelően a fogyatékos személyek, pszichiátriai betegek, hajléktalan személyek és a szenvedélybetegek esetében is sor kerül speciális rendelkezésekre a jogvédelem területén. Az egyéni jogvédelem személyi feltétele az ellátottjogi képviselő alkalmazása, aki a megyei módszertani intézményekhez kapcsolódóan, de szakmai függetlenség mellett fejti ki tevékenységét.

Tisztelt Ház! A törvénymódosítás fontos eleme a pszichiátriai betegek szociális ellátására vonatkozó szabályok korszerűsítése, mely több rendelkezés beépítésével valósul meg. Egyrészt célunk, hogy az ellátórendszer differenciáltságának biztosítása érdekében meghatározzuk, hogy mely kórképekkel rendelkező személyek nem tartoznak a pszichiátriai betegek szociális ellátásának körébe, és ezáltal tehermentesítsük a pszichiátriai betegeket ellátó intézményeket. Így az időskori vagy egyéb szellemi leépülés, a súlyos, közösségi együttlétre képtelen személyiségzavar és a szenvedélybetegség esetében a pszichiátriai betegek ellátását végző intézmény csak akkor köteles az ellátást igénylő elhelyezésére, amennyiben az ellátásához szükséges feltételeket képes biztosítani. Ha erre nincs mód, akkor önálló intézményi egységet vagy részleget kell biztosítani ezen ellátottak részére. Emellett rendezésre kerül a pszichiátriai betegek kötelező, bíróság általi intézményi elhelyezésének meghatározása, amely ebben az egy esetben áttöri az önkéntes intézményi elhelyezés alapelvét.

Szintén fontos szabály az intézményekben alkalmazható korlátozó eszközök felsorolása, illetve alkalmazásuk garanciális szabályainak meghatározása. Ez mind az ellátást biztosító intézmények, mind pedig az ellátottak esetében garanciát jelent a jogszerű és alapvető jogokat tiszteletben tartó szolgáltatások kialakítására.

Az önkormányzatok feladatellátása szempontjából is lényeges rendelkezéseket tartalmaz a javaslat. Egyrészt úgynevezett szolgáltatástervezési koncepció készítésére kötelezettek az önkormányzatok, amelyben pontosan fel kell mérniük a településen, illetve megyében élő szolgáltatások iránti igényt, a hiányzó ellátások megszervezésének, a fejlesztések megvalósításának ütemezését, azok feladatainak meghatározását. A koncepciót mind a települési, mind a megyei, fővárosi önkormányzatnak el kell készítenie, összehangolva a fejlesztés irányait. Szintén az önkormányzati feladatellátást erősíti az integrációs szabályok beépítése a törvénybe. Különösen kisebb települések esetében komoly problémát jelent az egyes ellátási formáknál, hogy minden ellátás esetében külön-külön meg kell felelni a jogszabály által előírt tárgyi-személyi feltételeknek. Ezt a kötelezettséget könnyíti meg a javaslat azzal, hogy bizonyos vonatkozásokban felmentést ad ezen szabályok alkalmazása alól.

Az önkormányzati feladatellátás megkönnyítését szolgálja az egyes intézményi szolgáltatások úgynevezett kiszerződtetésének lehetővé tétele, amikor is a fenntartó szerződést köthet intézményen kívüli szolgáltatóval egyes feladatok - mint például a mosatás, étkeztetés, takarítás, könyvelés, karbantartási feladatok - ellátására; fontos szabály azonban, hogy a intézmény szakmai feladatainak kiszerződtetésére nincs mód. A javaslat a kiszerződtetés lebonyolításának garanciális szabályait határozza meg, felsorolva a megkötendő szerződés minimális kötelező elemeit, illetve a kiszerződtetés lebonyolítását.

A javaslat több vonatkozásban is foglalkozik a szociális szolgáltatásban foglalkoztatottak helyzetével. A továbbképzési és szakvizsga-kötelezettség teljesítéséhez, illetve a kötelezettség elmulasztásához kapcsolódóan új szabályok jelennek meg a javaslatban. Eszerint a továbbképzési kötelezettségüket teljesítők egyszeri jutalomban részesülnének, amelynek összege megegyezik az érintett személy havi illetményével, a kötelezettséget nem teljesítők esetében viszont lehetőség nyílik a munkaviszony, illetve a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésére.

Emellett a javaslat tartalmazza a szolgáltatásban foglalkoztatottak jogaira vonatkozó rendelkezéseket. Egyrészt összhangban a gyermekvédelmi ágazatban foglalkoztatottakra vonatkozó rendelkezésekkel, a munkavégzéshez kapcsolódó erkölcsi megbecsülés és elismerés deklarálásával, másrészt pedig bizonyos, elsősorban az alapellátásban meghatározott munkakörök esetében a foglalkoztatottak közfeladatot ellátó személynek minősülnek, és így fokozott büntetőjogi védelemben részesülnek.

Tisztelt Országgyűlés! A szociális jogalkotás újabb fontos állomása a parlament előtt levő törvénymódosítás. Nagyon fontosnak tartom, hogy mind a pénzbeli ellátások, mind a szolgáltatási szektor esetében erősítsük meg a szolgáltatási jelleget, ösztönözzük az ellátásszervező önkormányzatokat minél magasabb szintű feladatellátásra, és a szociális támogatások és szolgáltatások stigmatikus jellege gyengüljön. Célunk, hogy minden rászoruló személy esetében sor kerüljön az egyéni élethelyzet részletes vizsgálatára, és az alkalmazott támogatás, akár pénzbeli ellátás, akár szolgáltatás, egyénre szabott, az egyéni szükségletekhez igazodó, az egyéni igényeket a lehető legjobban figyelembe levő legyen. Fontos, hogy a biztosított ellátások egymásra épülő rendszere alakuljon ki, amelyben egy egységes, logikus struktúrában szerveződnek az egyes ellátások, figyelembe véve a törvényi rendelkezéseket, de lehetőséget adva az ellátást biztosító, akár önkormányzati, akár nem állami szervezetek részére, hogy a helyi igényeknek legmegfelelőbb ellátórendszert működtessenek.

 

(9.20)

 

Azt szeretném leszögezni, hogy a szociális ellátások mindkét nagy területén komoly előrelépés történik a minőségi, egyénre szabott feladatellátás megvalósítására, valamint a szükségletekhez igazodó szociálpolitikai eszközök alkalmazásának lehetővé tételére. Ezért tisztelettel kérem az Országgyűlést, hogy támogassák a törvénymódosítást.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági előadók felszólalására és a kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.

Először megadom a szót Hörcsik Richárdnak, az emberi jogi bizottság előadójának. Tessék, képviselő úr!

 

DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság az elmúlt heti rendes ülésén megtárgyalta az előttünk fekvő T/4617. számú törvényjavaslatot, és azt 10 igen, 6 nem és 2 tartózkodó szavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta. A bizottság ülésén, amint azt a szavazatok is mutatják, az ellenzék részéről kisebbségi vélemény is megfogalmazódott, amit bizottságunk elnök asszonya fog tolmácsolni. Így számomra csak az a feladat jutott, hogy a törvénnyel kapcsolatos többségi véleményt fogalmazzam meg.

Tisztelt Elnök Úr! Az 1993. évi szociális törvény jelen módosításának három fő iránya van. Az első, amint hallottuk, a jogharmonizációs célú kötelezettség teljesítése, amely elsősorban a szociális biztonsági koordinációhoz kapcsolódó kérdéskörben tartalmaz rendelkezéseket. Ezen belül is a szociális ellátásokra vonatkozó európai közösségi jogi normákkal való összhang megteremtése volt a cél. A másik fő irány a pénzbeni ellátásokra vonatkozó szabályok módosítása. Kiemelendő az ápolási díj, illetve egy új pénzbeli ellátás, az úgynevezett adósságkezelési szolgáltatás bevezetése. A törvénymódosítás harmadik, egyben legfontosabb eleme, ami bizottságunk érdeklődését leginkább felkeltette, a szociális szolgáltatások rendszerének korszerűsítése. Ez valójában egy úgynevezett második körös törvénymódosítást jelent, ugyanis az Országgyűlés 1999-ben már döntött a szociális szolgáltatások tekintetében, elsősorban az intézményi jogviszony vonatkozásában. Most mintegy ennek továbbgondolásával az ellátotti jogok vonatkozásában kerül az említett törvénymódosítás a tisztelt Ház elé.

Tisztelt Elnök Úr! Bizottságunk különös figyelmet szentelt annak és mintegy pozitívumként emelte ki, hogy az ellátotti jogok tekintetében a törvényalkotó figyelembe vette, mi több, beépítette az elmúlt öt-hat év ombudsmani vizsgálatainak tapasztalatait. Ugyanis bizottságunk ezeket az ombudsmani vizsgálatokat mindig részletesen és tételesen megtárgyalta, és - idézem a bizottság elnök asszonyát: - számtalanszor találkoztunk azokkal az emberi és csoportkonfliktusokkal, amelyekre ez az előterjesztés megpróbál olyan szociális intézményi terápiát nyújtani, ami egy kulturált európai országban nélkülözhetetlen. Így maga is ezt a törvényjavaslatot - természetesen kifogásai mellett, amit nemsokára hallunk - rendkívül tartalmasnak, kulturáltnak és mindenképpen jövőbe mutatónak tartja. Így tehát az alapvető jogok terén az eredeti '93. évi törvény rendelkezései kiegészülnek, és az úgynevezett ellátotti jogi képviselő intézménye bevezetésre kerül. Azt is fontos megemlíteni, hogy a fogyatékos személyeket, illetve a pszichiátriai betegeket ellátó intézmények esetében a felülvizsgálati kötelezettség szintén az ellátottak jogainak erősítését szolgálja.

Tisztelt Elnök Úr! A vitában felvetődött a módosítás költségvetési kihatása. Az elkészült hatástanulmányok szerint a pénzügyi vonzata megközelíti a 12 milliárd forintot; egyrészt az önkormányzati normatív támogatásokat emeli meg, másrészt pedig azokat a szakmai fejlesztéseket, amelyek a tárca előirányzatai között szerepelnek.

Végül a vitában felmerült a 15. §, az úgynevezett egyházi fenntartók tanácsával kapcsolatos ellenzéki aggály, mint egy aggasztó láncszem az egyházak és a kormány között. A többségi vélemény szerint erről szó sincs, mert az egyházak közszolgálati feladatainak jobb ellátása érdekében ez a szakmai koordináció pozitív előrejelzést és előrelépést jelent.

Köszönöm türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A bizottság ülésén megfogalmazódott kisebbségi véleményt Kósáné Kovács Magda képviselő asszony ismerteti. Tessék!

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Kétségtelen, hogy a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvény módosításának előbb-utóbb ismét a Ház elé kellett kerülnie, hiszen ahogy most már kétszer hallottuk, az uniós harmonizáció, az érezhető és tapasztalt társadalmi feszültségek, illetve az emberi jogok érvényesítésének kötelessége és szándéka ezt szükségessé tette.

Hadd utaljak magam is először az országgyűlési biztosok többéves tevékenységére, elsősorban az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vizsgálatainak a tanulságára. Gönczöl Katalintól megtanultuk, hogy az emberi méltósághoz, a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog olyan emberi jog, amelyre elsősorban a szociális törvénykezésnek kell érdemi választ adni. Megtanultuk azt, hogy az Alkotmánybíróság döntése után a hajlékhoz való jog és a hajléktalanság által létrehozott veszélyeztetés kötelességet jelent a mindenkori hatalom, az állami szervek számára. Tudjuk és megtanultuk, hogy az ellátottak, a pszichiátriai beteg, a fogyatékkal élő ember, a hajléktalan is ember, jogai vannak, és az emberi élet feltételeit biztosítani állami kötelesség. Állami kötelesség, képviselőtársaim, és nem az álomalapítás része! És az igazi probléma ezzel a törvényjavaslattal itt van! Tudniillik mindaz, ami ebben a törvényben le van írva, és mindaz, amiről én pontosan azt mondtam, amit Hörcsik képviselőtársam idézett, ma az álmok birodalmába tartozik: a hatályba léptetési idő ezeknél a rendkívül fontos szabályoknál 2003. január 1-je, tehát már mindenképpen a következő kormányzási ciklus időszakára esik.

A törvény fő irányában gyakorlatilag érdemi előrelépés nincs, gyakorlatilag szinte semmi nem lép hatályba abból, ami az európai úton valódi előrelépést jelent.

Meggyőződésem, és ezt elmondtam a bizottsági ülésen is, hogy emberi jogokat biztosítani, beleszólási jogot adni, személyi adatokat védeni nem pénzkérdés. Ami pénzbe kerül, az pedig nem számottevő azokhoz a tartalékokhoz képest, amelyeket az inflációs többletek ebben a kétéves költségvetésben felhalmoztak és fel fognak halmozni a jövőben is. A tárca fiatal és rokonszenves képviselői készséggel álltak rendelkezésünkre, hogy a kérdéseinkre válaszoljanak. (Harrach Péter kérdően és önmagára mutatva mosolyog.) Körülbelül 12 milliárd forintra becsülték a bevezetés költségeit, és azt mondták, hogy ez a 12 milliárd forint nem áll a tárca rendelkezésére. Én ezt elhiszem, nem vitatom. Csak egy olyan helyzetben, amikor egy nyári politikai roadshow-ban háromszámjegyű milliárd kerül szétosztásra és talál gazdára, akkor fel kell tennem a kérdést, hogy vajon ezen a 12 milliárdon múlik az, hogy hátrányos helyzetű polgártársaink, fogyatékkal élők, pszichiátriai betegek, hajléktalanok, munkára nem képesek sorsán segíteni tudunk-e vagy sem. És azt hiszem, hogy a senki által pontosan még számba nem vett tartalékok nagyságrendje ezt a 12 milliárdot nevetségesen kicsi összeggé teszi, mint ahogy az ellátottjogi képviselő intézményének bevezetése a tárca szakértőinek véleménye szerint 80 millió forintba kerülne. Kérem szépen, ez egytized tűzijáték! És azt gondolom, hogy egytized tűzijáték... (Babák Mihály közbeszólására:) Kedves Képviselőtársam! Nem megyek! Itt maradok, és végigmondom a mondatomat! Egytized tűzijáték ára megérné, hogy végiggondoljuk, hogy az ellátottjogi képviselő jogintézményét be lehet-e vezetni vagy sem.

Fölmerült a bizottság ülésén, hogy a szektorsemleges finanszírozás törvényben rögzített elve ismét megrendül, hiszen a kormánnyal szerződést kötött egyházak újra a kivételezett csoportba kerülnek. Egészen furcsa módon a javaslat a vatikáni szerződésre hivatkozik, és az egyházi tanácsban minden állami fenntartó egyházi címszó alatt vehet részt a döntés-előkészítésben.

 

 

(9.30)

 

 

Végül megjegyzem, hogy az életbe lépő rendelkezések gyakorlatilag csak szigorítások, a későbbiekben felszólalás keretében megpróbálok ezekre is visszatérni.

Ennek alapján a kisebbségi vélemény vallói (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a törvényt általános vitára nem tartották alkalmasnak.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Steinerné Vasvári Évának, az egészségügyi bizottság előadójának. Tessék, képviselő asszony!

 

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az egészségügyi és szociális bizottság augusztus 29-i ülésén megtárgyalta a T/4617. számú, a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. A bizottság a törvényjavaslat általános vitára bocsátását 14 igen, 8 nem és 2 tartózkodás mellett támogatja.

A bizottsági ülésen a többségi véleményt megfogalmazó képviselők részéről elhangzott, miszerint örvendetes, hogy a törvényjavaslat véget vet annak a gyakorlatnak, hogy az önkormányzatok teljesen magukra hagyottan szembesültek a társadalmi átalakulás településükön megjelenő összes szociális terhével.

A törvényjavaslatban megjelenő, az önkormányzatokra újonnan telepített többletfeladatok bár nagy volumenűek, de a valóságban egy olyan emberléptékű és a gyakorlatban sok helyen részleteiben már most is ellátott feladatok ezek, amelyek a vidéki településen élők érdekét jól szolgálják.

Olyan feladatátcsoportosítást jelentő módosítás jelenik meg a törvénymódosítási javaslatban, amely előtérbe helyezi és kielégíti a kisebb településeken élők természetes igényét azáltal, hogy közelebb viszi az ellátást a rászorulókhoz, így jobban megvalósulhat a szubszidiaritás elve.

A kisebb településeken élők számára a közelebb vitt ellátási lehetőséghez a törvényjavaslat jogszabályi kereteket és nem utolsósorban forrást biztosít majd. Ez a módosítás nem beavatkozás az önkormányzatok életébe, nem újabb utasítás feléjük, hanem eszközrendszer, jogszabályi mankó és forrás feladataik ellátására.

Mivel az államnak az alkotmányból eredő kötelezettsége a szociális ellátások valamilyen szintjének a biztosítása, és mivel felelősséggel tartozik a társadalomnak ezen ellátásokért, akkor természetszerűleg eszközrendszerrel is rendelkeznie kell ahhoz, hogy feladatait el tudja látni. Ez az eszközrendszer nem lépi túl azt a határt, amely már csorbítaná az önkormányzatok vagy egyéb ellátást nyújtók hatáskörét, sokkal inkább segíti őket feladataik ellátásában.

A törvénymódosítási javaslat egy minőségbeli előrelépés a szociális háló sűrűbbre fonása területén; jelentős előrelépés, amelyre való felkészüléshez idő kell az önkormányzatoknak is. Üdvözlendő, hogy ezt a felkészülési időt a törvénymódosítási javaslat tartalmazza, meg is adja számukra.

A törvénymódosítási javaslat másik pozitívuma, hogy komoly lépést tesz a profiltisztítás irányába, annak érdekében, hogy amennyire csak lehetséges, az egészségügyi ellátást és a szociális ellátást válasszuk ketté. Ha ezen célok megvalósulnak, jelentős terhek kerülnek le az egészségügyi szolgálatok válláról, ezáltal források szabadulnak fel az egészségügy számára, mely bővülő forrásokat az egészségügy sokkal hatékonyabban tudja felhasználni.

A kormánypárti oldalról a törvényjavaslat jelentős eredményeként értékelték a képviselők a szociális szolgáltatást végzők jogainak megfogalmazását. Végre rögzítve lesz, hogy a szociális területen dolgozók ugyanolyan egyenrangú tagjai a rendszernek, mint az ellátottak. Ez a szakma számára nagyon fontos, ezért üdvözlendő és támogatandó.

A fentiek alapján - bizottságunk többségi véleménye szerint - a törvényjavaslatot támogatjuk. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. A bizottság ülésén megfogalmazódott kisebbségi véleményt Szabó Sándorné képviselő asszony ismerteti.

Tessék!

 

SZABÓ SÁNDORNÉ, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Az 1993. évi III., a szociális igazgatásról szóló törvény módosításával kapcsolatban megfogalmazódott kisebbségi vélemény tolmácsolójaként egy két és fél órás vitát kell összefoglalnom. Én sokkal könnyebb helyzetben vagyok, mint a többségi vélemény elmondója, mert olyan dolgokat tudok elmondani, ami ténylegesen szerepel a bizottsági jegyzőkönyvben, és amiről ténylegesen szó is esett, mert bizottsági előadóként ez a feladatunk és ez a kötelességünk.

A bizottsági ülésre való felkészülésünket nagyban nehezítette, hogy gazdasági számítások és társadalmi-politikai háttérelemzés nélkül kaptuk meg az 58 paragrafusból álló törvényjavaslatot.

A törvény előkészítésével, tartalmával, néhol szellemiségével és időzítésével, illetve hatálybalépésének ütemezésével kapcsolatosan merültek fel gondjaink, problémáink. Miután a tervezet kétharmada a következő választások után, 2003. január 1-jétől kerül bevezetésre, illetve még később, az uniós csatlakozás után, joggal igényeltük már az előkészítés fázisában is a többpárti parlamenti konszenzusra törekvést, hiszen a következő kormány által beterjesztett költségvetés számára tartalmaz jórészt elkötelezettséget, anyagi terhet.

Az előkészítés folyamatában a pártokon kívül az önkormányzati érdekképviseletek és a szakmai szervezetek által megfogalmazott vitás kérdések sem tisztultak le, és nem épültek be javaslataik a törvénytervezetbe. Szellemiségét illetően mi, ellenzéki képviselők vitattuk a minisztérium központosító törekvéseinek jogosságát, ami például a Módszertani Intézet vezetőjének kinevezésében nyilvánul meg.

Vitattuk annak az indokoltságát is, hogy a szociális területen gondozottak 9 százalékát ellátó egyházi intézményeknek külön nevesített egyházi fenntartók tanácsát hozzanak létre, mint a szociális és családügyi miniszter véleményező, javaslattevő, tanácsadó szervét. Nem tartjuk indokoltnak és elfogadhatónak, hogy kimaradjanak a nem állami, nem egyházi intézmények a testületből. Javaslatunk az volt, hogy a nem állami fenntartók tanácsát hozzák létre, ha egyáltalán ez szükséges. Ez tartalmazná, fogná össze a civil szervezeteket, a közhasznú társaságokat, a vállalkozásokat és ezeknek az intézményeit.

Időzítésével kapcsolatosan két felvetés fogalmazódott meg: kis költségkihatású, de sokak számára fontos juttatás bevezetését is másfél évvel kitolja, mint például a szociális munkás továbbképzésben való részvételének honorálását egy havi bérrel. Ugyanígy 2003. január 1-jétől tervezi az adósságkezelési támogatás bevezetését. Sok, életkörülményeiben ellehetetlenült családon lehetne és kellene most viszonylag alacsony költséggel ily módon segíteni.

Tartalmával, a törvény új javaslataival kapcsolatosan is komoly ellenérvek, vélemények fogalmazódtak meg, az egyik legfontosabb az ellátottjogi képviselő intézményének bevezetése. Az ellátottjogi képviselő feladatát, tevékenységét fontosnak tartjuk, támogatjuk, de azt nem tudjuk elfogadni, hogy a szociális intézményi hálózaton belül legyen foglalkoztatva. Felvetődött, vagy az ombudsmani hivatalhoz kellene telepíteni, természetesen e többletfeladathoz anyagiakat is társítva, vagy egy köztestület létrehozásával biztosítva az intézményrendszertől való függetlenségét.

Felháborítónak és tűrhetetlennek tartottuk például azt, hogy az intézményi ellátottaktól a személyi térítési díjon felül az egyéni gyógyszerszükséglet fedezésére, akár a költőpénz terhére is hozzájárulást írhatnának elő.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok ponton az előrelépéseket illetően támogatni tudjuk ezt a tervezetet, viszont az fogalmazódott meg, hogy a szigorítások rögtön érvénybe lépnek, míg azok, amelyek tényleg valamit segítenek a szociális gondozottakon és az ellátottakon, azok pedig távoli időpontban kerülnek bevezetésre, ezért ezt nem tudjuk támogatni.

Az is megfogalmazódott a bizottsági ülésen, hogy az intézményi ellátottak biztonságának garanciáját hiányolhatjuk abban az esetben, amikor az egyházi fenntartók közül néhánytól nem követelik meg a működőképesség biztosítására az elkülönült számlán a normatív állami hozzájárulás 10 százalékának elhelyezését. Úgy érezzük és úgy tudjuk, hogy ez törvényeket sért, a fenntartók közötti szektorsemlegességet sérti a javaslat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az aggodalmak megfogalmazódtak a bizottsági ülésen, és legfőképpen az az aggodalom, hogy a kormányzati píár része lesz ez a törvény ígérvényeivel, amiről lehet majd beszélni, de a teljesítése várat magára.

 

 

(9.40)

 

 

Sok kritikai észrevétel hangzott még el, amelyek a szűkös időkeretbe nem férnek bele, de majd a képviselőtársaim a felszólalásaikban elmondják.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Vígh Ilona képviselő asszonynak, az európai integrációs ügyek bizottsága előadójának. Tessék!

 

VÍGH ILONA, az európai integrációs ügyek bizottságának előadója: Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! (Nem működik a mikrofonja.)

 

ELNÖK: Egy kicsit tessék várni, odaviszik majd a kézi készüléket. (Megtörténik.)

 

VÍGH ILONA, az európai integrációs ügyek bizottságának előadója: Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Az európai integrációs ügyek bizottsága a legutóbbi ülésén, augusztus 30-án tárgyalta a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosítását.

A szóban forgó törvény többször módosításra került az elmúlt években, elsősorban a pénzbeni ellátásokra vonatkozóan. Most két fő célja van a törvénymódosításnak. A törvény módosítása a személyek szabad áramlása témakörön belül található szociális biztonsági koordináció, ezen belül a szociális ellátásokra vonatkozó, európai közösségi jogi normákkal való összhang megteremtése érdekében szükséges; másrészt, a szociális intézmények korszerűsítésére vonatkozó módosítások, valamint még helyet kapnak a javaslatban egyes pénzbeni ellátásokra vonatkozó szabályok is.

Tisztelt Országgyűlés! Bizottságunk a törvénymódosítás jogharmonizációs szempontú kötelezettségeit tárgyalta elsősorban. Szeretném önöket tájékoztatni a bizottságunk többségi véleményéről. Az európai integrációs ügyek bizottsága a törvénymódosítást 13 igen szavazattal, 8 ellenszavazattal, 1 tartózkodással általános vitára alkalmasnak találta. A bizottságunk a törvénymódosítást jogharmonizációs célú szempontból vizsgálta elsősorban.

A törvényjavaslat szorosan kapcsolódik a közösségi vívmányok átvételét szolgáló nemzeti program felülvizsgálatával kapcsolatos tevékenységhez, valamint a csatlakozásig terjedő időszakra vonatkozó jogharmonizációs programokhoz és a program végrehajtásával összefüggő feladatokhoz.

Az Európai Unió kétoldalú szerződést kötött Norvégiával, Liechtensteinnel és Izlanddal, amelyek értelmében a személyek szabad áramlása ezeknek az országoknak a területén is meg fog valósulni. A szociális biztonsági koordináció tehát az Uniónál nagyobb területen, az úgynevezett európai gazdasági térségben valósul meg. Az európai gazdasági térségben a tagállamok szociális védelmi rendszerei nem harmonizáltak, a juttatások köre, mértéke, finanszírozása és a jogosultság feltételei sokszínűek. A személyek szabad mozgását azonban gátolja, ha az európai gazdasági térség területén mozgó állampolgárok és családtagjaik a fogadó államban nem jogosultak szociális ellátások igénybevételére, vagy ha a megszerzett jogosultságukat nem vihetik magukkal egy másik célállamba. Az időközben megszületett rendeletek alapján erre már jogosultak az önálló vállalkozók, a diákok és bizonyos esetekben a közszféra dolgozói is. Az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően Magyarországnak mint tagállamnak már lehetősége lesz jogszabályaiban a közösségi rendeletekre történő utalásra, a törvényben szabályozott ellátások odaítélésével és nyújtásával kapcsolatos jogharmonizációra.

A törvény személyi hatálya: jelenleg a juttatások többsége a Magyarországon élő magyar állampolgároknak, a bevándorlási engedéllyel rendelkező külföldieknek és a magyar hatóságok által menekültként elismert személyeknek járna. A tervezet a szociális törvény személyi hatályát az említett személyi körön kívül kiterjeszti a letelepedési engedéllyel rendelkező személyekre is. Magyarország csatlakozását követően az ápolási díj és az időskorúak járadéka a jogszerűen, életvitelszerűen Magyarországon tartózkodó és állandó lakhellyel rendelkező európai gazdasági térség állampolgárát és a törvényben meghatározott feltételek mellett a harmadik államból származó családtagját is megilleti.

A törvény a továbbiakban értelmező rendelkezéseket tartalmaz, két új fogalom, az európai gazdasági térség állampolgára és a harmadik állampolgára kifejezés kerül bevezetésre. Az időskorúak járadéka és az ápolási díjra a következőket tartalmazza: az egyenlő bánásmód elvét figyelembe véve nem tehető különbség a magyar nyugdíjas és az európai gazdasági térség állampolgára nyugdíjasai között a csatlakozást követően. Az időskorúak járadéka és az ápolási díj csak Magyarország területén illeti meg az európai gazdasági térség állampolgárát és egyeneságbeli rokonát, valamint házastársát; mihelyt az országot letelepedési szándékával elhagyja, az ellátás iránti igény elbírálását, valamint az ellátás folyósítását meg kell szüntetni.

A szociális törvény módosítására szükség van, hiszen az elemzések szerint várhatóan növekedni fog a szociális ellátás iránti igény. A társadalom elöregedése, a rokkantnyugdíjasok, fogyatékos személyek számának növekedése fokozottabb ellátási igényt jelez. Ma Magyarországon a szociális szolgáltatásokat 700 ezer fő veszi igénybe, összességében a szociális törvény hatálya alá tartozó juttatások a lakosság 30,1 százalékát érintik. A szociális törvény módosításából adódó gazdasági hatások jelentős része hosszú és középtávon jár majd haszonnal, a 2003-2005. év közötti befektetések hosszú távon jelentenek majd költségmegtakarítást.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. A kisebbségi véleményt Herczog Edit képviselő asszony mondaná el, de nem látom itt. Kérdezem, a kisebbségi vélemény elmondására vállalkozik-e valaki ebből a bizottságból. (Nincs jelentkező.) Nem, így a következő bizottság, jelesül az önkormányzati bizottság előadójának, Szinyei András képviselő úrnak adom meg a szót. Tessék!

 

SZINYEI ANDRÁS, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Vendégeink! Az önkormányzati és rendészeti bizottság 2001. május 2-án tárgyalta a kormány által előterjesztett, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosítására benyújtott T/4617. számú javaslatot. A bizottsági ülésen összefoglalást kaptunk e törvény módosításáról.

Mint ismeretes, az 1993-ban elfogadott törvénynek voltaképpen két nagy szabályozási tárgyköre van: a rászorultsági alapon történő ellátások odaítélésének feltételeit szabályozó rész és a személyes gondoskodás. A most tárgyalásra kerülő javaslat inkább minőségi változásokat fog előidézni a szociális szférában. A módosítás során igen lényeges, hogy az intézményekbe történő felvétel, és különösen a rehabilitációs intézményekbe történő bejutás szakértői bizottság bevonásával történjen. Az intézményi szabályok mellett ennek a törvényjavaslatnak jelentős érdeme, hogy az alapellátásra helyezi a hangsúlyt, bővíti a feladatok körét, bevezeti az úgynevezett speciális alapellátási feladatokat, kiemeli az ellátotti csoportok mellett a szenvedélybetegeket, a pszichiátriai betegeket és a hajléktalan személyeket is.

A törvényjavaslat jelentős rendelkezése az ápolási díj szabályainak az újrafogalmazása. A jogosultsági szabályok ezentúl lehetővé teszik, hogy az ápolási díj akkor is folyósítható legyen, ha például fogyatékos gyermeket ápol a szülője vagy közeli hozzátartozója, és az ápolt személy, a fogyatékos gyermek közoktatási intézménybe jár vagy felsőoktatási intézményt látogat. Itt ez ideig elég szigorú, merev szabályok voltak.

A bizottsági ülésen kitértünk jogharmonizációs kérdésekre is. Két olyan ellátás van, az időskorúak ellátása és az ápolási díj, melyet a csatlakozás időpontjától kezdődően biztosítani kell az európai térségből hazánkba érkező, itt lakóhellyel rendelkező és életszerűen itt lakó állampolgárok és bizonyos esetekben hozzátartozóik részére.

Végezetül, nagyon fontos, hogy a törvényi rendelkezések jelentős része nem 2002. január 1-jén, hanem 2003. január 1-jén lép életbe, ezzel még egy év felkészülési időt kapnak a települési és megyei önkormányzatok, a fővárosi önkormányzat arra, hogy a törvényjavaslatban megfogalmazott feladataikra megfelelő módon fel tudjanak készülni.

A bizottsági vita során elhangzott, hogy a törvénymódosítás a gondoskodásra szoruló emberek helyzetén kíván javítani, valamint az előkészítő munka során széles körű társadalmi egyeztetés történt, továbbá a várható költségkihatásokra részletes elemzések készültek. Az önkormányzatok számára pedig a többletfeladatokhoz többletforrást szükséges biztosítani.

Végezetül, a bizottság a törvényjavaslatot 16 igen szavazattal, 12 ellenszavazattal, tartózkodás nélkül általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

 

(9.50)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A bizottság kisebbségi véleményét Jauernik István képviselő úr ismerteti. Tessék!

 

JAUERNIK ISTVÁN, az önkormányzati és rendészeti bizottság kisebbségi véleménynek ismertetője: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzati és rendészeti bizottságban - mint ahogy elhangzott, a szavazási eredményből is láthatóan - markánsan elkülönültek a vélemények a törvényjavaslatról; itt hangsúlyozni kell, hogy a törvényjavaslatról, mert jó néhány kérdésben egyetértettünk a bizottsági ülésen. Egyetértettünk abban, hogy szükség van a törvény átfogó felülvizsgálatára, és szükség van ennek a törvénynek a lényeges módosítására. Szükség van arra, hogy a szociális gondoskodás feleljen meg a XXI. századi elvárásoknak; hogy legyen arányban a nemzetgazdaság teljesítményével, mert ma ez sajnos nincsen így.

A gazdaság 1997 óta növekvő teljesítményt produkál, a szociális ágazatban a helyzet viszont ezzel arányosan nem javult. Tudom, vannak eseti jó példák, én is ismerek jó kezdeményezéseket, új vagy felújított intézményeket, de az átlag nem ez. A jellemző ma egyrészt az, hogy a pénzbeli ellátások mértéke rendkívül alacsony színvonalú. Igaz, százalékban szépen ki lehet kifejezni, és aránylag nagy szám jön ki, hogy milyen mértékben emelkedett az utóbbi néhány évben a szociális ellátások összege, de ha valaki megnézi, hogy ez forintálisan mennyit jelent, akkor rendkívül tragikus a helyzet. Fel lehet tenni a kérdést, hogy mire elég ma egy 15-20 ezer forintos havi ellátás összege. Úgy gondolom, képviselőtársaim, ha ezt a kérdést felteszik, akkor igen el kell gondolkodnunk, hogy mit tartalmaz ez a törvényjavaslat, ami most előttünk van.

A másik nagy problémának és generális problémának tartjuk azt, hogy az önkormányzatok közötti ellátásbeli különbségek óriásiak és egyre növekednek. Ma egy szociálisan rászoruló személy helyzete attól függ, hogy milyen településen él. Jellemző, hogy ott van több probléma, ott van több szociálisan rászoruló személy, ahol egyébként az önkormányzat is nagyon rossz helyzetben van. Ma az önkormányzatoknak az egyharmada úgynevezett önhikis, vagyis ez azt jelenti, hogy a kötelező működési kiadásaikra sincs meg a fedezetük. Ez a javaslat ezekre a generális problémákra nem ad semmiféle megoldást. Nem vitatjuk, hogy a javaslatban vannak jó elképzelések, amelyekkel egyetértünk, a gyakorlatban felmerült néhány eddigi problémát is orvosol ez a javaslat, de úgy érezzük, úgy véljük, a szociális ellátás területén ez a módosítás csak toldozgatása-foldozgatása a szociális törvénynek.

Tisztelt Ház! Ha az úgynevezett polgári kormány csak erre mert vállalkozni 2001 második felében, akkor sem lehet elfogadni azt, hogy úgy szavazzunk egy törvényjavaslatról, hogy nem tudjuk, mi lesz annak a hatása, ha nem lehet tudni, hogy az önkormányzatokra milyen terhet rakunk. Ehhez a javaslathoz nincs mellékelve semmi hatásvizsgálat. Hogyan lehet úgy tárgyalni és felelősségteljesen dönteni, ha nem ismerjük a döntésünk hatását? (Babák Mihály felmutat egy iratot.) A képviselőtársam mutatja itt a hatásvizsgálatot. Igen, szóvá tettük ezt, és a kormány képviselője ígéretet tett, hogy még a múlt héten megkapjuk ezeket a hatásvizsgálati anyagokat. Mi, önkormányzati bizottság tagjai nem kaptuk meg ezt az anyagot. Lehet, hogy a minisztérium nem tartja az önkormányzati bizottságot szakbizottságnak. Ha ez így van, ezt nagyon sajnálom. Önök jól tudják azt, hogy a szociális ellátások döntő részét az önkormányzatok hajtják végre, az önkormányzatok biztosítják. Az önkormányzati bizottságban polgármesterek és önkormányzatban dolgozó képviselők ülnek, úgy gondolom, ők is megérdemelték volna, hogy megkapják ezeket a hatásvizsgálatokat és ezeket az anyagokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálatos, hogy az önkormányzati szövetségek véleményét sem kapták meg a képviselőtársaim. Jogszabály írja ezt elő, nem kaptuk meg ezt az anyagot. A kormány képviselője tájékoztatott bennünket arról, hogy van ilyen, elmondta, hogy általában a szövetségek egyetértenek a javaslattal, ugyanakkor ő is elmondta és hangsúlyozta, hogy felhívták a szövetségek a törvényhozók figyelmét arra, hogy új feladatok vannak, és az új feladatokhoz biztosítani kell a forrásokat. Ebben a törvényjavaslatban erről egy szó sincs, nemhogy az lenne (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ami a törvény előírása - igen, elnök úr -, hogy biztosítani kell, garanciát kell adni.

Éppen ezért ez a javaslat - még ha vannak is benne jó megoldások - nem támogatható. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

ELNÖK: A foglalkoztatási bizottság véleményét Borkó Károly képviselő úr ismerteti. Tessék!

 

BORKÓ KÁROLY, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága 2001. augusztus 28-án tárgyalta az előttünk fekvő T/4617. számon jegyzett, a szociális ellátásokról, a szociális igazgatásról szóló 1993. évi III. törvény módosítása címen benyújtott törvényjavaslatot.

A bizottságban élénk vita alakult ki a módosítás tartalmával, tervezett hatálybalépésével, annak időpontjával kapcsolatban. Mint a vitában is elhangzott, a törvénymódosítást alapvetően három ok indokolta. Az 1993. évi III. törvényt már több ízben módosították az előző kormányzatok idején, mindig az aktuális viszonyokhoz igazítva azt. Ezek a módosítások azonban elsősorban a pénzbeli ellátásokat, illetve azok mértékét érintették. Jelen módosítás a polgári kormány által 1999-ben megkezdett, a szociális intézményrendszer modernizációjának, korszerűsítésének folyamatába illik, annak része, előkészítése azóta folyamatos. A módosítás indoka másodsorban a reményeink szerint a közeli európai uniós csatlakozás miatti jogharmonizáció. Ezek között említhetjük a módosítás ápolási díjra, az időskorúak járulékára vonatkozó passzusait. Harmadsorban a törvénymódosításban helyet kaptak olyan új ellátási formák, mint például az adósságkezelési szolgáltatás, illetve ezek szabályai.

Az intézményrendszeren belül az alapellátás szélesítése, a szakellátásban, a különböző pszichiátriai betegségekkel küszködők otthonában, rehabilitációs intézményekben élők jogosultságai jelennek meg a módosításban. A kormánypárti képviselők üdvözölték a törvénynek azon módosítását, amely az ellátási jogok mellett az ellátottak jogait is megjeleníti. Mindenképpen igen jelentős előrelépésként értékelhetjük az ellátottjogi képviselő státusának létrehozását, akik megyénként kísérik majd figyelemmel az ellátási jogok, az ellátottak érdekeinek érvényesülését. A törvénymódosítás fontos részének tekinthetjük a szociális rászorultság definiálását a szolgáltatások tekintetében, amely a szolgáltatások szervezésében jelent könnyebbséget az önkormányzatok számára. A módosítás nagyobb részt a már most is működő szolgáltatásoknak teremt pontosan definiált törvényi hátteret, hiszen ezek egy része már a meglévő törvényi keretek mellett a tárca, illetve az önkormányzatok gyakorlatában alkalmazva van, így a módosítás a valós élet kihívásaira jelent megoldást.

Élénk vitát váltott ki a bizottságban is a törvénymódosítás hatálybalépésének 2003. január 1-jei időpontja. A tárca képviselőitől hallhattuk, hogy a hatásvizsgálatok tanúsága szerint a módosítás költségvetési vonzata hozzávetőleg 12 milliárd forint, de a tárca már idén is 2,5 milliárd forintot költ az előkészítésre. Az új feladatok bevezetésére, az intézményrendszer átalakítására az önkormányzatoknak a módosítás meglehetősen hosszú határidőt hagy, hiszen azt 2008. szeptember 31-éig kell teljes mértékben létrehozni. A költségvetési forrásokat az új feladatokhoz folyamatosan, a megvalósulás ütemében biztosítja a kormányzat.

A módosítás széles körű társadalmi egyeztetésen ment át, mind a Szociális, mind az Idősügyi, mind a Fogyatékosügyi Tanács tárgyalta és véleményezte a módosító javaslatokat. A Fogyatékosügyi Tanács kifejezetten támogatta a módosítások zömét. A bizottság kormánypárti képviselői egyetértettek abban, hogy a jelenlegi módosítás jól szolgálja annak a hozzávetőleg 700 ezer embernek az érdekeit, akik a társadalom legnehezebb sorsú rétegét képezik.

 

(10.00)

 

A kormány az adott lehetőségei között maximálisan igyekszik e szociálisan hátrányos helyzetű csoport helyzetén könnyíteni. A bizottság többsége - 9 igen szavazat, 8 nem ellenében - az Országgyűlésnek általános vitára s a szükséges módosító javaslatok megtárgyalása után elfogadásra ajánlja a törvénymódosítást.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A bizottság kisebbségi véleményét Filló Pál képviselő úr ismerteti. Tessék!

 

FILLÓ PÁL, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági vitában az ellenzéki képviselők nemmel szavaztak. Egységesen szavaztunk nemmel, és ennek alapvetően három oka volt.

Három olyan területet találtunk a törvénnyel kapcsolatban, amelyek kapcsán súlyos kétségek fogalmazódnak meg. Az első ilyen ennek a törvénytervezetnek az előkészítése, és ez részben azért már kapcsolódik a második problémakörhöz, a törvény hatálybalépésének az idejéhez, hiszen olyan törvényről van szó, amelynek az érdemi része, az igazán fontos része, amely valamit ad is esetleg a szociálisan hátrányos helyzetben lévő embereknek, 2003. január 1-jétől fog hatályba lépni. Közben lesz egy országgyűlési választás, ezért úgy gondolom, indokolt lett volna úgy előkészíteni ezt a törvénytervezetet - és ez a bizottság ülésén több képviselőtársam szájából is elhangzott -, hogy ebbe bevonják a parlamentben ülő politikai pártokat is. Meg kellett volna próbálni ezen a területen egyfajta konszenzust megteremteni. Úgy hiszem, erre lett volna mód. Sajnálatos dolog, hogy ez nem így történt meg.

A másik kérdéskör, amit már említettem, a hatálybalépés ideje. Igen tisztelt képviselőtársaim, ha valahol van súlyos adóssága a kormánynak és az Országgyűlésnek, az pontosan a szociális terület, a szociálisan nehéz helyzetben lévő embereknek való segítségnyújtás. Éppen ezért tartottuk érthetetlennek, hogy a szigorítások már január 1-jétől, míg a törvénynek azok a részei, amelyek plusz- vagy emelt ellátást adhatnak, viszont csak egy évvel később, és akkor is csak fokozatosan kerülnek bevezetésre.

A harmadik problémakör, amit a bizottság ülésén megvitattunk, tulajdonképpen a törvénnyel kapcsolatos költségek, hogy mennyibe kerül ez a törvény. Mi is kritizáltuk azt, hogy a képviselők nem lettek tájékoztatva arról, milyen költségvonzatai vannak a törvénytervezetnek. Arra sem kaptunk igazán érdemi választ, hogy a munka dandárját lebonyolító önkormányzatok milyen formában fogják majd megkapni azokat a pótlólagos forrásokat, amelyek a törvény végrehajtásához alapvetően szükségesek lesznek.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Igen furcsa helyzet az, hogy miközben a nyári szünet idején a Magyar Köztársaság kormánya minden ülésén több tíz milliárdos nagyságrendű pótlólagos források elosztásáról dönt úgy, hogy erről az Országgyűlést esetleg majd utólag fogja tájékoztatni, akkor egy ilyen fontos törvénynél, amely nagyon sok, szociálisan nehéz helyzetben lévő embernek nyújthatna segítséget, az az indok, hogy azért kell majd később bevezetni, mert nincsen rá forrás.

A kérdésre elhangzott a válasz - és ezt már több bizottsági előadó is említette -, hogy ez a számítások szerint, amelyeket azóta sem láttak a foglalkoztatási bizottság tagjai sem, tehát csak hallottunk róla, mintegy 12 milliárd forintos költségvetési vonzatot jelent. Úgy gondolom, hogy manapság, amikor a kormány legfőbb problémája, gondja az, hogy a pótlólagosan befolyt forrásokat, amelyek több száz milliárdos nagyságrendet tesznek ki - a tudatosan alultervezett inflációt és az egyéb vonatkozásokat előre beharangoztuk, hiszen mi elmondtuk az Országgyűlésben, várható, hogy lényegesen magasabbak lesznek a kormányzat bevételei, mint a költségvetésben szereplő összegek -, hogyan és hova ossza el, akkor, úgy gondolom, elfogadhatatlan és nem támogatható egy olyan törvénytervezet, amely pontosan a szociálisan rászoruló, a legszerencsétlenebb, a legnehezebb helyzetben lévő emberek vonatkozásában eltolja a törvény hatálybalépését azért, hogy erre a területre ne kelljen pótlólagos forrásokat biztosítani.

Igen Tisztelt Képviselőtársaim! Az ellenzéki képviselők a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság ülésén pontosan ezen érvek alapján szavaztak a törvénytervezet alkalmatlanságára. Én nagyon kíváncsi leszek arra, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy ha benyújtunk egy olyan módosító indítványt, amely a törvénytervezet jövő év januári, teljes körű hatálybalépését jelenthetné, erre milyen elfogadható választ fognak tudni adni a kormányzati oldalról, ha ezt a módosító indítványt nem támogatják. Ha támogatják (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), akkor természetesen más a helyzet - bízom benne, hogy így lesz. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót, a napirendi ajánlás szerint 15 perces időkeretben. Először megadom a szót Selmeczi Gabriella képviselő asszonynak, Fidesz.

 

SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Képviselőtársaim! Mi örömmel kezdjük el tárgyalni a szociális törvény módosítását, hiszen a polgári kormány által benyújtott előterjesztés számos pozitív változtatást kezdeményez. Tovább korszerűsíthetjük az intézményi ellátásokat, elsősorban az ellátottak jogvédelmére való tekintettel; létrehozhatjuk az adósságkezelési szolgáltatás intézményesített rendszerét; kiszélesíthetjük az alapellátási feladatokat, különös tekintettel a fogyatékos személyekre és a pszichiátriai betegekre; kiépítjük az ellátottjogi képviselet rendszerét. És összességében mindehhez éves szinten több mint 11 milliárd többletforrást rendelnénk.

Nézzük meg részletesen is, miért is jó a Fidesz-Magyar Polgári Párt szerint ez a törvényjavaslat! Az elmúlt évek során a szociálisan hátrányos családok nagy része olyan adósságspirálba került, amelyből önerőből nem tud kilábalni. Az adósságterhek enyhítésére az elmúlt években, az elmúlt időszakban több célprogram is indult, és a különböző lakossági hátralékokat mérsékelni tudták. A családok egy részének azonban egyidejűleg több szolgáltató felé áll fenn a tartozása, és nem minden rászoruló jelenik meg időben a támogatási körben.

Ez a törvénytervezet, amely előttünk fekszik, javaslatot tesz egy komplex adósságkezelési tevékenységre, mely szerint a pénzbeni ellátásokat, a pénzbeni támogatást összekapcsolja egyfajta adósságkezelési tanácsadással, mely a háztartások gazdálkodására vonatkozik. A törvényjavaslat megteremti a jogszabályi kereteket, előírja a jogosultság feltételeit, meghatározza a fő szabályokat, és a települési önkormányzatokra bízza a részletes szabályok megalkotását. Az önkormányzati szövetségek többsége üdvözölte ezt a módosítást.

Módosulnak az ápolási díj szabályai. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelentései szerint a súlyosan fogyatékos és tartósan beteg személy fogalma meghatározásának hiánya túlzottan széles mérlegelési jogkört biztosított az önkormányzatoknak. Ez a törvényjavaslat követi a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény fogalomhasználatát. Ez segíti egyébként az egységes jogalkalmazást is.

A törvénytervezet kiterjeszti az ápolási díjra jogosultságot azokra az esetekre, amikor a súlyosan fogyatékos nappali képzése nem jelent egész napos elfoglaltságot, vagy a képzés ideje alatt is szükség van az ápoló jelenlétére. Szerintünk ez is pozitív előrelépés.

1999-ben szabályoztuk a rendszeres szociális segélyre vonatkozó előírásokat, melyek szerint új önkormányzati feladat lett a segélyre jogosult aktív korúak számára a munkalehetőség biztosítása. Az azóta eltelt idő tapasztalatait most beépíthetjük a törvénybe, korrekciós céllal. A javaslat pontosan meghatározza az önkormányzat foglalkoztatási feladatát, a közcélú munka fogalmát és azon személyek körét, akik a közcélú foglalkoztatásba bevonhatóak.

 

 

(10.10)

 

A személyes gondoskodást nyújtó szociális intézményekre vonatkozó szabályok is módosulnak, javulnak. Az alapellátási feladatok körében a helyben élő fogyatékos személyek, pszichiátriai betegek, szenvedélybetegek és hajléktalan személyek ellátását is biztosítani kell. A nagy létszámú intézmények átalakításából adódóan a saját lakókörnyezetbe visszakerülőkről is gondoskodni kell, akár a saját családjához költözik vissza, akár önálló életet fog élni és ezt választja.

Újítás a javaslatban, hogy a pszichiátriai betegek esetében a közösségi gondozási módszert, a fogyatékos személyek esetén pedig a támogató szolgálat szolgáltatásait fogalmazza meg. Mindkettő a saját lakókörnyezetben, a specialitásokat figyelembe véve nyújt segítséget. Jelentős pozitívum még, hogy a közösségi pszichiátriai ellátásnál folyamatos kapcsolattartás lehetséges az egészségügyi ellátórendszerrel, így a korai észlelés, az időben nyújtott orvosi segítségnyújtás esélye adott.

A szakosított ellátás területén történő módosítások leginkább a pszichiátriai betegek otthonának szabályait érintik. Ezek alapján a pszichiátriai betegek otthonába csak az a személy vehető fel a jövőben, aki nincs veszélyeztető állapotban és nem igényel kórházi kezelést. Régóta jelentkező igény az is, hogy a nappali intézetekben legyen lehetőség a halmozottan fogyatékos személyek részére történő szolgáltatásra. A törvénytervezet ezt lehetővé tenné.

A nagy létszámú intézmények átalakítására készülve két, új típusú lakóotthon kerül megnevezésre: a rehabilitációs célú lakóotthon és az ápoló-gondozó célú lakóotthon. Az integrált szervezeti formákra vonatkozóan a tervezet meghatározza a három alapformát: részlegek, vegyes profilú intézmény, integrált intézmény. A javaslat lehetővé tenné a szervezeti integrációt az alap és nappali ellátást nyújtó intézményekben és a bentlakásos intézményekben is egyaránt. Ezzel jelentősen könnyíthetünk a kistelepüléseken, azokon a kistelepüléseken, ahol ellátási kötelezettség nélkül fenntartott intézmények vannak, hiszen a szakdolgozók sokkal rugalmasabban tudják munkájukat végezni, valamint ez egy költségkímélőbb megoldási forma.

Fontos garanciális szabályok kötelező betartása mellett egyes integrált intézményi formáknál felmentést lehetne adni bizonyos tárgyi és személyi feltételek biztosítása alól. Kötelező azonban betartani azon szabályokat, amelyek az egy személyre jutó alapterületet, a szakdolgozók létszámát írják elő.

Az egészségügyhöz, oktatáshoz, gyermekvédelemhez hasonlóan szükségessé vált a szociális intézményekben élők jogainak szabályozása. A tervezet nem csupán jogokat deklarál, hanem konkrét garanciális szabályokat is megfogalmaz, nevesül, hogy a jogok érvényesülése mennyiben az intézmény feladata, és milyen konkrét kötelezettsége van az intézmény vezetőjének. Hadd említsem meg a legfontosabb területeket: a fogyatékos személyek esetében az akadálymentes közlekedés biztosítása; szenvedélybetegek esetében a személyiségi jogok biztosítása; hajléktalanok esetében az emberi méltóság biztosítása. A pszichiátriai betegek esetén a korlátozó intézkedések és kényszerítő eljárások alkalmazásának garanciális szabályai vannak kidolgozva, figyelemmel az egészségügyi törvény előírásaira.

A tervezet létrehozza az ellátottjogi képviselő intézményét, mely nem egy általános értelemben vett jogsegélyszolgálat, hanem az esetleges, szociális helyzetből adódó kiszolgáltatottság enyhítése a cél. Mi lesz tehát a feladata egy ilyen ellátottjogi képviselőnek? Megkeresésre, illetve saját kezdeményezésre tájékoztatást nyújthat az ellátottakat érintő legfontosabb alapjogok tekintetében; segít a panasz megfogalmazásában; kezdeményezheti annak kivizsgálását az intézmény vezetőjénél vagy az intézmény fenntartójánál.

A törvénytervezet foglalkozik az érdek-képviseleti fórum szerepével, mely elsődlegesen az intézmény működésével, életével kapcsolatos. Véleményez, tájékoztatást kér és tanácsot adhat a döntések meghozatalánál.

A törvénytervezet módosítja a rehabilitációs intézményrendszer igénybevételére vonatkozó szabályokat is. A teljes körű ellátás kötelező biztosításán túl a foglalkoztatási feltételek biztosítását kötelező feladatként határozza meg. Lehetőséget teremt új elemként külső gondozó vonatkozásában is. Az ezekre vonatkozó részletes előírásokat külön jogszabály fogja meghatározni. A meglehetősen kidolgozatlan pálya- és munkaalkalmassági vizsgálatot - amely helyenként kaotikus állapotokat is teremtett - felváltja az úgynevezett rehabilitációs alkalmassági vizsgálat. Támogatandó a javaslat azon része is, mely egyhavi illetményt juttatna azon személyes gondoskodást végző dolgozóknak, akik teljesítik továbbképzési kötelezettségüket. Ennek egyik oka az, hogy a továbbképzés költségekkel jár.

A szociális törvény módosítását jogharmonizációs kötelezettségünk is indokolja, hiszen e négy alapszabadság egyike a személyek szabad áramlásához kapcsolódik. Ezen belül feladatunk a szociális ellátásokra vonatkozó európai közösségi normákkal való összhang megteremtése. Szabályozzuk ebben a tervezetben a Magyarországon lakóhellyel rendelkező és életvitelszerűen itt tartózkodó európai gazdasági térség állampolgárainak és hozzátartozóiknak a juttatását.

A törvénytervezethez kapcsolt hatástanulmányból - amelyet megkaptunk - kiderül, hogy az önkormányzatoknak átadott normatív támogatások összege 2003-ban 7 milliárd forinttal nő. A szakmai programok, fejlesztések támogatására pedig több mint 3 milliárd forintot biztosítana a központi költségvetés.

A hatályba léptetés időpontját mi megfontolt döntésnek tartjuk, hiszen ezen törvénytervezet elfogadása után először szakmailag fel kell készülni a törvény végrehajtására, meg kell alkotni a végrehajtási rendeleteket nemcsak a minisztériumnak, hanem az önkormányzatoknak is, és ezután hozzá kell rendelni a költségvetési forrásokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a szociális intézményi ellátások szabályait tovább korszerűsíti, javítja legfontosabb szempontként az ellátottak jogvédelmét. Célja, hogy a szociális ellátásokat lehetőség szerint a lakóhelyen vagy ahhoz közel nyújtsa. A hatékonyabb intézményrendszer létrehozása érdekében, valamint a jogharmonizációs kötelezettségek teljesítése miatt ezt a törvénytervezetet támogatjuk és támogatásra ajánljuk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Felszólalásra megadom a szót Szabó Sándorné képviselő asszonynak, MSZP; őt követi majd Koppánné Kertész Margit képviselő asszony.

 

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Államtitkár Asszony! Nem egy szokványos törvénymódosítás tárgyalása zajlik a parlamentben. Ambiciózus szakmai programot szorgalmaz - pénzügyi megalapozottság nélkül. Mi, szocialisták is alapvetően egyetértünk a fő céllal: a szociálisan, az egészségügyi állapota miatt rászoruló embereken segíteni kell, nem kiszakítva őket a családi környezetből, és csak a legvégső esetben intézményi ellátást nyújtani számukra. Segíteni lehet ezáltal nemcsak az érintett embereken, hanem a családokon is, támogatva őket a gondozási-ellátási feladatukban.

De nem tartjuk túl elegánsnak azt, hogy a ciklus negyedik évében a következő évekre az ellátórendszert átformáló törvényt hoznak előzetes politikai egyeztetés nélkül. Eddigi tapasztalataink ugyanis azt sugallják, a parlamenti tárgyalás során már a kijegecesedett előterjesztést nem vagy alig lehet, különösen ellenzéki módosító javaslatokkal formálni, javítani. Pedig a formálás, javítás kötelezettségét érezzük, mert tudjuk, illetve hisszük, a megvalósítás felelőssége ránk fog hárulni a következő ciklusban. (Csige József: Hát ez az! - Közbeszólások a Fidesz soraiból.) A miniszter úr vezette tárca álmodott, szót fogadva a miniszterelnöknek, s néhol merészet is. Úgy látszik, bízik bennünk, mi meg is tudjuk majd valósítani. Mi nemcsak könyveket gyűjtünk a gyermekeknek, családoknak, ami nagyon szép és nemes dolog, hanem a gazdasági fejlődés eredményeit is érzékelhetővé tesszük a rászorultak számára.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat 58 paragrafusából kétharmad 2003 után lép hatályba, akkor kerül majd bevezetésre, egy másik része pedig az európai csatlakozás után.

Hét külön jogszabály kidolgozását is ígéri a törvényjavaslat. Félő, hogy a kormányzati píár, a propaganda részévé válik a javaslat néhány jó eleme, noha csak másfél év múlva kerül bevezetésre. Most, amikor talált pénz van a kormány kasszájában, a jelenlegi kormány kasszájában, erre kellene fordítani. Ha az országimázsra van több mint 9 milliárd forint, erre nem jut 11 milliárd? Pedig ha van valami, ami az országimázst segíti és építi, akkor ez, a szociális ellátórendszer gazdagítása, gyarapítása az.

 

(10.20)

 

Jónak tartjuk és ezért maximálisan támogatjuk azt a javaslatot, hogy a szociális szférában dolgozók, ha továbbképzésen sikeresen vesznek részt, egyhavi bérüket kapják jutalmul - de ne 2003-tól, hanem jövő év január 1-jétől! Különben azt kell mondanunk, hogy ez nem több, mint megsimogatása a szociális munkások lelkének, bár úgy tűnik, hogy ők nagyon jó szívvel veszik a kedves és vigasztaló szavakat, de alapvetően életkörülményeiken, munkakörülményeiken és anyagi helyzetükön egy ígérvény nem változtat.

Mi, szocialisták tudjuk, a jó jövedelmi viszonyokat kedves szavak nem pótolják tehát. Éppen ezért az a tervünk, hogy a szociális területen dolgozók bérét a közalkalmazotti bér átlagára emeljük, és ismerve a jelenlegi anyagi helyzetet, ez a béremelés akár az 50 százalékos mértéket is elérheti. Tudjuk, nemcsak anyagilag, lelkileg, mentálisan is kimerítő a szociális munka. Terveink szerint minden e területen dolgozó számára évente biztosítjuk majd a regenerálódás feltételeit.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat másik új eleme, amit szintén a tervezettnél hamarabb, már jövőre be kellene és lehetne vezetni, ez az adósságkezelési szolgáltatás. Módosító javaslatunk tehát egyrészt előbbre hozza a bevezetést, másrészt rövidebb tartozási időtartamot ír elő hat hónapnál. Így a 20-30 ezer forinttal tartozó, de ennek kifizetését is reménytelennek látó családok számára is nyújtanánk fogódzót. Ezen kívül, pontosabban ezen belül már részletkérdésnek tűnik, de a lakhatási támogatás automatikus nyújtása az adósságkezelési szolgáltatást igénybe vevőknek feszültséget keletkeztethet az önkormányzatban, ezért erre is lesz módosító javaslatunk.

Másik új eleme a tervezetnek az ellátottjogi képviselő intézményének a létrehozása. Fontosnak, szükségesnek és támogatandónak tartjuk, de elfogadhatatlan az a mód, ahogy bevezetni tervezik. Elfogadhatatlan tehát számunkra az, hogy a szociális intézményrendszeren belül a módszertani intézet alkalmazásában álljon ez az ellátottjogi képviselő. Két megoldási javaslatunk van. Vagy az ombudsmani hivatalhoz kellene telepíteni, természetesen az ombudsmani hivatal anyagi terheinek növekedését kompenzálva, vagy egy közalapítványhoz, köztestülethez, amely a függetlenségét garantálná. Így valósulhatna meg és valósulna meg az a szándék, hogy az intézményi ellátottak számára nyújtana segítséget jogaik gyakorlásában.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szociális alapellátás szolgáltatásait kiszélesíti e javaslat. Az idősek mellett a fogyatékos személyek, a pszichiátriai betegek, szenvedélybetegek, hajléktalanok ellátását is tartalmazza. Ez jó, azonban az esélyegyenlőségi törvény definícióját veszi át például a súlyos fogyatékosság meghatározására. A fogyatékossági támogatás jelenlegi megítélésének alapjául szolgáló definíciót álláspontunk szerint az idő tapasztalatai alapján már finomítani lehetne és kellene, összhangban az európai elvárásokkal. A jelenlegi definíció szerint a rászorultságot nem a rászorultság maga, hanem az oka dönti el. Ez nem felel meg az európai felfogásnak.

A fogyatékkal élők érdekvédő és szakmai szervezeteinek a véleményét elfogadva a definíció módosítását javasoljuk. Például egy javaslat lehetne az, hogy súlyos fogyatékkal élő az, akinek funkciózavara olyan mértékű, hogy önálló életvitelében akadályozza, mindennapi teendőiben rendszeresen eszközök vagy személyek segítségére szorul, vagy azokat oly mértékben másképpen képes végezni, hogy az akadályozza a normális életvitelben. Reményeink szerint ez a definíció befogadásra talál az előterjesztőnél, és így az érintettek szervezetei számára is elfogadhatóvá válik. Emellett az is fontos lenne, ha az esélyegyenlőségi törvény elvárásainak figyelembevételével készülnének a kormány és a minisztériumok rendeletei, és nemcsak a kihirdetés után derülne ki róluk, hogy emberellenesek és fogyatékosellenesek.

Tisztelt Államtitkár Asszony! Az is a tárca feladata lenne, hogy ezeknek a tervezeteknek a vitája során önök észrevegyék, hogy javaslataik hátrányos intézkedéseket tartalmaznak a fogyatékkal élők számára, és akkor nem kellene nagy riadalmat keltve visszavonni ezeket. De említhetném még a kormány kompetenciájába tartozók közül az emelt szintű családi pótlék esetét, illetve azt a gazdasági minisztériumi lakástámogatási rendeletet, amit vissza kellett vonniuk.

Másik javaslatunk, amely szintén sok ezer embert érint, az, hogy a támogató szolgálat tevékenysége terjedjen ki a krónikus betegekre is, így például a vesebetegekre, hogy ne fordulhasson elő az, hogy a mozgáskorlátozott kap házi gondozást, de egy súlyos vesebeteg nem. Talán az "egészségkárosodott" összefoglaló megnevezést is lehetne ezekre az érintett emberekre használni, és ez elfogadható lenne.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi, szocialisták maximálisan támogatjuk a szociális ellátórendszer sokszínűvé, ember- és családközpontúvá tételét; valljuk, egy országról az ad igazán hű képet, hogyan gondoskodik és gondolkodik a rászorultakról, mit tesz a társadalmi feszültségek csökkentéséért. Ez igazi országimázs-építés; az tehát, hogy mennyire nyitott az ellátórendszere a nem állami, nem önkormányzati, hanem civil, egyházi intézmények alapítására, a szociális, karitatív feladatokat mennyire adja át, engedi másoknak is végezni. Tudjuk mindannyian, több százezer rászorult idős beteg, fogyatékkal élő, egészségkárosodott, hajléktalan, szenvedélybeteg él hazánkban, akik mások segítségére szorulnak. Véleményünk szerint a segítség minden formáját szektorsemlegesen kell támogatni.

E törvényjavaslat tovább bővíti az ellátások területén az egyházak feladatvállalási lehetőségeit. Ezzel egyet is értünk. Azzal azonban nem, hogy az egyházi fenntartók tanácsát mint a szociális és családügyi miniszter véleményező, javaslattevő, tanácsadó szervét létrehozza és működteti. A plenáris ülés előtt megkapott, a Szociális és Családügyi Minisztérium által készített háttéranyagból vett adatok alapján tudjuk, hogy a szociális ellátórendszerben az intézmények 14,7 százaléka egyházi fenntartású, az ellátottaknak pedig 9 százaléka, tehát nem éri el a 10 százalékot azoknak a száma, aránya, akik egyházi intézményben kapnak gondozást. A nem egyházi, de nem is állami fenntartók így kimaradnak a véleményezés lehetőségéből.

Javaslatunk kezeli ezt a problémát. Két javaslatunk, két megnevezési javaslatunk is van, erre felhívnám az államtitkár asszony figyelmét, közvetítse a miniszter úr felé is. A nem állami fenntartók tanácsa lenne az egyik vagy a szociális intézményi fenntartók tanácsa - ezt javasoljuk létrehozni -, amely az intézmények 33,5 százalékát, illetve a gondozottak 20 százalékát képviselné. Ez szerintünk az előterjesztő szándékával is egybeeshet, hiszen így az alapítványok, társadalmi szervezetek, egyesületek, egyéni vagy társas vállalkozások, illetve közhasznú társaságok által fenntartott intézmények tapasztalatait is tudná közvetíteni. Ha a cél az, hogy az ellátás mindenkihez eljusson, nem tüntethetünk ki egy kis csoportot a figyelmünkkel. Tudjuk és hisszük és reméljük azt, hogy mindenki elkötelezettje a segítségnyújtásnak, a kormány, a jelenlegi kormány, a miniszter úr, a képviselőtársak egyaránt. Akkor nyitottnak kell lenni minden segíteni kész szerveződés irányába és befogadni a javaslataikat!

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tudjuk támogatni és elfogadni azt a javaslatot sem, hogy nem minden fenntartónak kell a normatíva 10 százalékát elkülönülten kezelni. Nem látjuk a garanciáját az ellátottak biztonságának ilyen mentesség megadásával, különösen abban az esetben, amikor például vannak olyan egyházak, amelyeknek a gyülekezetei is jogi besorolást kapnak, jogi személyiséggel rendelkeznek, és itt a jogi személyiség ad egyrészt mentességet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Van a törvénytervezetnek egy kis nyúlfarknyi paragrafusa, a 49., amely számunkra felháborító és támogathatatlan. Azt tartalmazza: az intézményben ellátottnak az egyéni gyógyszerszükséglete fedezésére a költőpénze is igénybe vehető.

 

 

(10.30)

 

 

Reméljük, senki nem gondolja a jelenlegi kormányban sem, a tárcánál sem, hogy az intézményben élők anyagi ellehetetlenítésével a tudatosan alultervezett gyógyszerkasszát ki lehet egészíteni. Ugye senki sem gondolja a jelenlegi kormányban, a tárcánál és a kormánypártiak közül sem azt, hogy ez a pár száz forint menti meg az egészségügyet, miközben megalázó helyzetbe sodorhatja az intézetben élő, amúgy is nehéz sorsú ellátottakat, gondozottakat. Botrányos és tűrhetetlen lenne, ha ez a paragrafus benne maradna a végleges szövegben. Azt mutatná, a kormány számára ezek az emberek nem számítanak, megrövidíthetők, megbánthatók.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Szocialista Párt képviselőcsoportjának további felszólalói folytatják az általam megkezdett sort, sorolják azokat a pontokat, amelyekben módosítani, változtatni javasoljuk a törvénytervezetet, elmondják észrevételeiket, javaslataikat. Ha a tervezet tartalmán, szellemiségén, határidején nem tudunk alapvető változtatást elérni, bármennyire is fontosnak tartjuk az ügyet, nem tudjuk teljes szívvel támogatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Koppánné dr. Kertész Margit képviselő asszonynak, Független Kisgazdapárt.

 

KOPPÁNNÉ DR. KERTÉSZ MARGIT (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Mielőtt a törvényjavaslattal kapcsolatosan a Kisgazdapárt általános véleményét megfogalmaznám, feltétlenül szeretném elmondani, hogy a Kisgazdapárt frakciója az előttünk álló törvényjavaslatot természetesen támogatja.

Ahogy miniszter úr az expozéjában elmondta, a jelenlegi kormány valóban sokat tett a szociális szférában és a szociális intézményi hálózat korszerűsítése érdekében az elmúlt időszakban meghozott intézkedéseivel. A szociális igazgatásról szóló 1993. évi törvény hatálybalépése óta többször módosult, és elsősorban a pénzbeli ellátásokat érintően az 1999-ben történt módosítással vette kezdetét a korszerűsítési folyamat. A törvény azonban a többszöri módosítás ellenére olyan további korszerűsítésre szorul, amelyben a szociális intézményi ellátásokra vonatkozóan az ellátottak jogvédelmét fokozó elképzelések fogalmazódnak meg, az egyes pénzbeli ellátások új szabályait tartalmazó, illetve új ellátásként bevezetésre kerülő adósságkezelési szolgáltatással kiegészítve.

Az újfajta fogalom, az adósságkezelési szolgáltatás azt célozza, hogy a piaci viszonyoknak kitett állampolgárok - akik akár önhibájukból, akár önhibájukon kívül olyan adósságspirálba kerülnek, amelynek következtében teljesen ellehetetlenülnek - lehetőséget kapjanak, hozzájussanak egy olyan támogató megoldáshoz, amely elősegíti szociális biztonságuk megteremtését. Ehhez természetesen az adósságkezelésben lévő részt vevő állampolgároknak is meg kell felelniük bizonyos feltételeknek, és bizonyos kötelezettségeket is vállalniuk kell ahhoz, hogy a konkrét segítséget megkapják.

Ennek keretében a javaslat a pénzbeli támogatást összekapcsolja a háztartás gazdálkodására, a fogyasztás szerkezetének átalakítására, a család jövedelemszerző képességének javítására irányuló adósságkezelési tanácsadással. Az adósságkezelés kialakítása - amely a családok eladósodását komplexen kezeli, és beilleszthető az önkormányzatok szociális tevékenységébe - összhangot teremt az adósságkezelés és a már jelenlegi is szabályozott és a háztartás folyó havi kiadásait csökkentő lakásfenntartási támogatás között.

A módosítás ugyanakkor - a jogharmonizációs kötelezettségeknek is eleget téve - tartalmazza a szociális biztonsági koordináció megteremtése érdekében szükséges szabályokat is. A jogharmonizációs kötelesség az európai közösségi jog négy szabadságjogának egyikéhez, a személyek szabad áramlásához kapcsolódik, és kiinduló alapja, eredendő oka az európai jogharmonizációs kötelmünk, amelynek kapcsán a szociális ellátórendszer biztonságos kiterjesztése szükséges az ápolási díjra és az időskorú járadékok tekintetében az európai gazdasági térség polgáraira és hozzátartozóira is.

Fontos eleme a javaslatnak az alapellátási feladatok kiszélesítése, különös tekintettel a fogyatékos személyek és a pszichiátriai betegek saját élethelyzetükben való gondoskodásának megvalósítására. Ebben az esetben a gondozási központoknak feladatbővítéssel kell számolniuk annak érdekében, hogy az emberek - legyenek akár idősek vagy fogyatékosak, pszichiátriai betegek vagy szenvedélybetegek - az ellátást és a gondozást - ameddig csak lehet, és amikor csak lehet - a saját életkörnyezetükben, saját ismerőseik, barátaik és szomszédaik segítségével kapják meg, tehát a javaslat korszerűsíti a gondozást, és előtérbe helyezi a megelőző jellegű, alapellátási szintű szociális ellátást, különös tekintettel az ellátottak személyiségi jogainak tiszteletben tartására.

Tisztelt Képviselőtársaim! Örvendetes előrehaladást mutat, hogy az időskorúak ellátására a magánszektorban egyre több intézmény létesül. Ugyanakkor az intézmények kapcsán a bentlakottak elhelyezésével kapcsolatos állami kötelezettség természetszerűleg érvényesül. Az a cél, hogy elsősorban szociális rászorultság alapján kerüljenek intézményes ellátásba az emberek akkor, amikor valóban rászorulnak. Ez természetesen nem kívánja korlátozni egyéb szinten a magánszektor tevékenységét.

Nagyon helyeselhető a javaslatnak az az elgondolása, hogy a szociális gondoskodási tevékenységbe az egyházak karitatív tevékenységét is bevonja. Fontos, hogy a nem állami fenntartók képviselete a szociális tanácsban biztosítva van. Az egyházi fenntartók tanácsa a javaslatban külön került megjelenítésre. Ez számunkra természetes, hiszen a parlamentben ülő kormánypárti képviselők kifejtették és mindig kifejezik azt a véleményüket, hogy az egyházak karitatív tevékenységének egyre nagyobb szerepet kell biztosítani. Az egyház ezt a feladatát már eddig is maradéktalanul betöltötte. Nyilvánvaló számunkra, hogy a javaslat külön is megjeleníti az ő véleményezési jogkörüket.

Az alapellátási feladatok körében szerepe van a falugondnoki szolgáltatásnak is. A falugondnoki szolgáltatásnál meghatározásra kerül a szolgáltatás alapfeladata, és egy új fogalommal jelenik meg a tanyagondnoki ellátás, amely a külterületi lakott helyeken élőket segíti.

A javaslat az ombudsmani vizsgálatokkal kapcsolatos jelentésekben megfogalmazott ajánlásokra tekintettel az ápolási díjakra vonatkozóan a korábban csak kisebb módosításon átesett jogszabályi rendelkezések teljes körű áttekintésére és módosítására is sort kerít. Új szempont a rehabilitációs intézményrendszer igénybevételéhez rendelt alkalmassági vizsgálat újfajta megfogalmazása és bevezetése, mellyel azt kívánják elérni, hogy a rehabilitáció valóban rehabilitáció legyen, és ennek eredményeképpen az emberek minél hamarabb kerülhessenek vissza a társadalomba.

A javaslat érdemeként tudható be a szervezési feladatok előírása, a szociális szolgáltatások, tervezési feladatok előírása, amely a kétezer főnél nagyobb települések számára lesz kötelezettség. A továbbképzési kötelezettségek, valamint a megyei önkormányzat szintjén a szociális szolgáltatások tervezési feladatának összehangolására is igen nagy hangsúlyt helyez a törvényjavaslat, hogy egy-egy megye, egy-egy régió lakosainak szociális ellátása, településszintű, megyei szintű összehangolása alapján egyre hatékonyabb ellátást tudjunk biztosítani, amelynek szükségességét, igen tisztelt képviselőtársaim, azt hiszem, mindannyian érezzük, én magam is érzem a saját megyémben.

A komplex intézményi integrált szolgáltatások bevezetése lehetővé tenné, hogy egy horizontális, valamint egy esetleges vertikális integrációval hatékonyabb intézményellátást tudjon biztosítani az önkormányzat. Egy integrált intézményi rendszerben hozzárendelten a minimumfeltételek bizonyos enyhítését is megfogalmazza a javaslat. Van viszont néhány szempont, amely a törvényben rögzítésre került és amelyet nem lehet enyhíteni, de egy településnek a szociális ellátást végző szolgáltatások integrálása nagyon sok előnnyel járhat, akár szakmai, akár gazdasági szempontból is. Ezért kellett a szerződéses szociális ellátások működtetéséhez az ellátási szerződés tartalmára vonatkozó megszorításokat bevenni, amelynek természetesen az a lényege és értelme, hogy a szociális ellátás minél hatékonyabban működhessen, és véletlenül se veszélyeztesse az ellátás biztonságát.

 

(10.40)

 

Tisztelt Ház! Újdonság a javaslatban a korábban már említett továbbképzési kötelemhez rendelt juttatások megjelenítése, ami elvi jelentőségű, de természetesen minden egyes döntésnek vannak anyagi kihatásai is. Ha a szociális intézményrendszerben egy dolgozó eleget tesz továbbképzési kötelezettségének, nyilvánvaló, hogy ennek megfelelően továbbsorolásra, újabb besorolásra is sor kerül, méltányolni kell, hogy magasabb szintű szakmai munkát végez, és ezért rendelkezik a javaslat kötelezettségként egyhavi jutalom tekintetében.

Az intézményi szolgáltatások vonatkozásában megerősítésre kerül a szervezeti és szakmai integráció, különösen az alapellátás feladatait illetően, ahogyan a miniszter úr is említette expozéjában, a családsegítő és gondozóközpontok javasolt összevonásával, illetve az azonos feladatokat ellátó intézmények egy szervezeti keretben történő működtetésével. Bevezetésre kerül az ellátottjogi képviselő intézménye, és megtörténik a szociális intézményben elhelyezettek jogainak szabályozása is. E jogok körének meghatározása során a javaslat figyelemmel volt a korábbi években született ombudsmani jelentések tartalmára. E tekintetben tehát a törvénymódosítás garanciális szabályokat tartalmaz a jogok érvényesítésére, pontos tartalmuk meghatározására. Külön felsorolja a javaslat az egyes ellátási csoportok szociális jogaira vonatkozó szabályokat.

A törvénymódosításnak kétségtelenül várható szakmai hatása mellett igen jelentős lesz a gazdasági, pénzügyi hatása. Természetes azonban, hogy a törvénymódosítás az abban megfogalmazott és igen jelentős célok elérését is figyelembe véve jelentős pénzügyi többletforrást igényel. Ahogyan a bizottsági felszólalásokat hallgattam és az előttem szóló képviselő asszony felszólalását is, igen nagy vitát váltott ki az az összeg, amelyet a törvény hatályba léptetéséhez elő kellene teremteni. A bizottsági megvitatás során a kormányt képviselő államtitkár asszony ezeket az összegeket ismertette, amit itt már mindannyian hallottunk. Ennek összege, a normatív támogatás többletigénye több mint 7 milliárd forintot tenne ki, a Szociális és Családügyi Minisztérium fejezetének tervezetében pedig 3 milliárd 200 millió forint az, amelyből az alapellátás létszámfejlesztését finanszíroznák, és amelyben a szakmai programok és az intézmények kialakításának a programjai is szerepelnek. Összesen tehát mintegy 11-12 milliárd éves szintű többletigénnyel lehet számolni az európai uniós szintű szociális ellátás megvalósításához.

El kell ismerni, hogy ez az összeg igen magas, és felvetődhet az a gondolat (Kósáné dr. Kovács Magda: Mihez képest?), hogy a törvényben megfogalmazott célok jelenleg megvalósíthatók-e. A törvény végrehajtásának, hatálybalépésének azonban különböző időpontjai vannak, és az európai integrációt szolgáló törvénymódosítás hatálybalépését a kormány, ahogyan elhangzott, 2003-ra teszi, tekintettel a költségvonzatra, de nemcsak a költségvonzatra, hanem a szakmai felkészülés idejének szükségességére is. Így azután, amennyiben a törvény elfogadásra kerül, a következő költségvetési tárgyalásnál már hatékonyan lehet megjeleníteni a működtetéshez szükséges forrásokat is.

A szociális törvény módosítása az össztársadalom támogatását élvezi, és még a tervezési szakaszában egyeztetve lett az Idősügyi Tanácsban, a Szociális Tanácsban, a Fogyatékosügyi Tanácsban, és az önkormányzatok érdek-képviseleti szerveinek véleményét is kikérték az államigazgatási egyeztetések során. Az önkormányzati érdek-képviseleti szervek véleménye összességében a szociális törvény módosításának támogatása volt, bár úgy tűnik - és ez szintén felmerült a felszólalások kapcsán -, a törvényjavaslat egyre nagyobb volumenű feladatokat kíván róni az önkormányzatokra, de a gyakorlatban egy olyan emberléptékű, az önkormányzatok állampolgárainak érdekét védő módosítás jelenik meg, amely inkább egyfajta feladatátcsoportosítást jelent az önkormányzatoknál.

Hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy végül szóljak arról, hogy a szociális törvény 1999. évi módosításáig, amelynek rendelkezései 2000. május 1-jétől léptek hatályba, és a minimálbér 2001. január 1-jével 40 ezer forintra történő emeléséig a szociális ellátótranszferek nem ösztönözték az úgynevezett szociális ellátottakat munkavállalásra. A jövedelempótló támogatási rendszer folyamatos megszűnése, a rendszeres szociális segélyt kérelmező, aktív korú, nem foglalkoztatott személyek harmincnapos közcélú, közhasznú vagy közmunkavégzési kötelezettsége, ha kismértékben, de mégis valamilyen módon érezhetően javít és javíthat a szemléleten. Előfordulhat kis számban, hogy az úgynevezett közmunkát végző sikeresen tranzitálható az esetleges munkaerőpiac irányába. Területünkön, Tamási térségében a minimálbér emelkedése nem járt együtt a munkanélküliek számának emelkedésével, a segély összege és a minimálbér nettó összege közötti különbség kezd a munkavállalási kedvre pozitívan hatni, és talán elindulhatunk azon az úton, hogy a szociális ellátás a rászorultaké legyen, bár az út vége még messze van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezekre tekintettel egyetértünk a szociális törvény módosításának koncepciójával, gyakorlati megvalósításával, és azt mint az európai uniós jogszabályokkal harmonizáló törvényi rendelkezést a Független Kisgazdapárt támogatja és általános vitára alkalmasnak találja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az FKGP és a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Felszólalásra megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ.

 

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Az első kérdés, amelyet fel kell tennünk, amikor egy ilyen nagy volumenű törvénymódosítás van a kezünkben, hogy mi indokolja, hogy két éven belül újra módosítsuk a szociális törvényt. Erre az elhangzott expozéban és a kormánypárti képviselők hozzászólásában az volt a válasz, hogy egyrészt jogharmonizációs kötelezettség indokolja, másrészt pedig, hogy korszerűsítenünk kell a szociális intézményrendszert.

Ami az első választ illeti, hogy jogharmonizációs kötelezettsége van Magyarországnak, ez tagadhatatlan; legfeljebb annyit tennék hozzá, hogy nem időhöz kötött ez a kötelezettség, hiszen ezeknek a szakaszoknak a hatályba léptetését is majd a csatlakozás pillanatába helyezi a törvény. Tehát azt gondolom, önmagában az, hogy ilyen jogharmonizációs feladatunk van, nem aktualizálja, hogy pont most ezt sürgősen meg kelljen csinálni, hiszen a csatlakozás időpontját még nem tudjuk. Azt gondolom, még jó sok időnk van rá, hogy ilyen feladatokat megoldjunk.

Számomra sokkal fontosabbak azok a rendelkezései, azok az elképzelései a törvényjavaslatnak, amelyek a meglévő intézményrendszer átalakítását célozzák, az erről való gondolkodás, hogy miért is van erre szükség, hogy mi várható tőle, mi következik ez után. A miniszter úrtól azt hallottuk egy órával ezelőtt, hogy olcsóbb és humánusabb megoldás az, amit javasolnak. Ebben a sorrendben mintha a pénzügyi szempontok lennének fontosabbak az emberség szempontjainál. Arról van szó, hogy a bentlakásos intézmények fenntartása drága, költséges, hogy az alapellátás, a rászorult ellátása a saját otthonában vélhetően olcsóbb vagy az állam nézőpontjából vélhetően olcsóbb megoldás, következésképp az a koncepció lényege, hogy az alapellátást fejlesszük annak reményében, hogy a bentlakásos intézmények férőhelyének igénybevétele visszaszorítható. Tulajdonképpen ezzel a koncepcióval akár egyet is érthetnénk, hangsúlyozva, hogy fontosabbnak tartjuk a humánum szempontjait, hogy az embernek sokkal nagyobb szüksége van arra, hogy a megszokott környezetében, otthonában élhessen, és ott kapjon segítséget abban a helyzetben, ha erre rászorul.

 

 

(10.50)

 

Mi mégis a baj? Nagyon röviden, de a legfontosabb lényegi problémát megfogalmazva azt mondhatom, az a baj, hogy a jelen viszonyaink között az önkormányzatok nem látják el a már törvényben rögzített szociális ellátási kötelezettségeiket sem, szóval, hogy nem a jelenből kiindulva építkezik ez a törvény. Az interneten most is olvasható a szociálpolitikai módszertani intézmény adatbázisa, információja az önkormányzati feladatellátásokról, és ebből az derül ki, hogy az önkormányzatok több mint 90 százaléka jelenleg nem tesz eleget a jelenleg hatályos szociális törvényből fakadó ellátási kötelezettségeinek. Azt gondolom, ez a legnagyobb probléma, hogy ezen a problémán ez a törvénymódosítás nem segít.

Az a legnagyobb probléma, hogy az önkormányzatok nem igazán érdekeltek abban, hogy az alapellátást fejlesszék, nem kapnak hozzá elég támogatást. Az a legnagyobb probléma, hogy az önkormányzatok jelenleg és akkor is, ha ez a törvényjavaslat hatályba lép, még mindig abban maradnak érdekeltek, hogy megszabaduljanak attól, aki nagyon komoly segítségre szorulna. Ez a legnagyobb probléma, és ez a javaslat ezt a problémát nem kezeli.

Mint ahogy egy ujjal sem nyúl hozzá - leszámítva az adósságkezelési támogatást, amiről külön szeretnék szólni - a régi meglévő pénzbeni ellátásokhoz, pedig mindannyian tudjuk, hogy ezek mellett a szabályok mellett valóban eljárt az idő. Ezek a szabályok zömmel a mindenkori öregségi nyugdíjminimum töredékében kifejezett ellátások, szóval 18 ezer, 18 ezer alatti összegek, márpedig ki-ki végiggondolhatja, hogy ilyen, egyébként azzal a céllal létesített ellátásokból, hogy megélhetést jövedelem híján biztosítsanak, meg lehet-e élni. Szóval, hogy a rendszeres szociális segély az öregségi minimum 70 százalékában van megállapítva, valahol ott a 14-15 ezer forint környékén, és azt sem kapja az, aki feltétlenül rászorult, mert még oda is mindenféle egyéb feltételek vannak fűzve; azt gondolom, hogy igen, szükség lenne a szociális törvény módosítására, de úgy, hogy komolyan végiggondoljuk az ellátórendszert, a meglévő pénzbeni támogatások újraszabásának a lehetőségét, és amikor az intézményfejlesztésen gondolkodunk - még egyszer hangsúlyozom: az egyébként helyes irányba -, akkor végiggondoljuk azt is, hogy hogyan lehet érdekeltté tenni az önkormányzatokat abban, hogy valóban fejlesszék az alapellátásokat.

Hogy az előterjesztő is érzi, valahol mélyen érzi ezeket a problémákat, két dologból is kiderül a törvényjavaslatból. Egyrészt a már több ízben emlegetett határidőkből, hogy igaz, most megcsináljuk ezt a törvénymódosítást, de nem holnap lép hatályba, még csak nem is holnapután, több intézkedése jóval később, illetve tipikusan 2003-tól, a fontosabbak 2003-tól; amire még lehetne azt mondani, hogy intézményátalakítás esetében van szükség némi felkészülési időre, de vannak benne olyan szakaszok, amit nyugodt szívvel már holnap hatályba lehetne léptetni. Például gondolok arra, hogy végre a szociális szolgáltatást végzők egy kicsivel több megbecsülést kaphatnak, kaphatnának, hogy egy kicsit megsimogatja a fejüket ez a törvénymódosítás, hogy jutalmat helyez kilátásba továbbképzés esetén, illetve természetesen majd átsorolást, ami anyagi előrelépéssel jár együtt. Nos, tényleg nem tudom, hogy például ennek a szabálynak miért csak 2003-ban kell életbe lépni, miért nem lehet ezt már jóval hamarabb. Azt gondolom, ennek az anyagi kihatása nem olyan jelentős, hogy ezt ne lehetne a pluszforrások birtokában megoldani.

A másik, amiből kiderül, hogy a törvény előterjesztője is érzi a jelenben rejtező ellentmondásokat: az az árulkodás, hogy helyenként, időnként nem ám kijelentő módban, hanem feltételes módban fogalmaz akkor, amikor az új és újabb ellátási kötelezettségeket megfogalmazza az önkormányzatok számára. Idézek két ilyet: a települési önkormányzat a szociálisan rászorultaknak ellátása érdekében gondozási központot működtethet - vagy működtet, vagy nem működtet. Illetve a támogató szolgálat létrehozása - ami egyébként a '98-ban elfogadott fogyatékostörvényből fakadó kötelezettségek jelentős részének a megoldásához kapcsolódik - is csak lehetőség a törvényben, hogy utána pontról pontra, tényleg a szállító szolgálat kialakításától, megszervezésétől kezdve a jelnyelvi tolmácsokon keresztül a munkavégzés elősegítéséig mindent fölidézzen a fogyatékostörvényből, ami feladat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ígértem, hogy külön szeretnék szólni arról az újszerű ellátási formáról, amit adósságkezelési szolgáltatásnak nevez a törvény. Azt, hogy adósságkezelésre szükség van, mi sem indokolja jobban, hogy valóban 40 milliárdos már az a hátralék, az az adósság, ami fölhalmozódott. Azzal, hogy ennek a megszüntetése vagy talán még ennél is fontosabb feladatként az újraeladósodás megakadályozása egy olyan cél, amivel foglalkoznia kell a tárcának, maximálisan egyetértünk. De nem értünk egyet a javaslattal. Mégpedig azért nem, mert az adóssághalmozás lakhatás ügyében gyakorlatilag egy csőd, egy magáncsőd, aminek a felszámolása, szabályozása, eljárási szabályozása valóban törvényt igényel, de azok szerint a szakemberek szerint, akik nem mostantól, hanem évek óta foglalkoznak ezzel a problémával; külön törvényt, és mindjárt megmagyarázom, hogy miért. Leginkább azért, mert ebben a törvényben a történet kétszereplősen van leírva, van egy adós, és van egy állam, értsd: önkormányzat, aki különböző támogatással különböző feltételek esetén a segítségére siet.

Ez a történet pedig háromszereplős. Van egy adós, van egy hitelező, és van az állam. Azok a szakemberek - akik évek óta keresik a megoldást, nemzetközi megoldásokat tanulmányozva hosszú ideje törik a fejüket, hogy hogyan lehetne segíteni ezen a problémán - azt mondják, hogy a három szereplő között lenne érdemes megosztani a terheket, következésképp egy magáncsődeljárás-szabályozási törvényre lenne szükség. Jellemző, hogy ennek az adósságkezelő műhelynek, ami létezik a fővárosban már régóta, a véleményét a tárca nem kérte ki, vagy nem vette figyelembe akkor, amikor a saját megoldását letette.

 

 

(11.00)

 

 

Még szeretném hozzáfűzni a megjegyezéseimhez, ha önmagán belül vizsgálom a leírtakat, akkor is hibásnak tartom, hiszen két dolgot ígér a javaslat: egyrészt tanácsadást az adósságkezeléshez, másrészt tényleges pénzbeni segítséget, de mind a kettőnek iszonyú szigorúan írja elő a jogosultsági feltételét. A már meglévő adósság, a több hónapi elmaradás, az igazán alacsonyra szabott jövedelmi jogosultság, illetve lakásviszony mentén pedig, azt gondolom, ha valami ilyenhez hozzáfogunk, és az is célunk, hogy az eladósodás veszélyét megelőzzük, arra is gondoljunk, akkor talán a tanácsadást egy lényegesen szélesebb körnek kellene felkínálni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok olyan megjegyzésem lenne még, ami azokra a fogalmi zűrzavarokra utal, amelyek itt-ott-amott megtalálhatók a törvényjavaslatban, beleérve azt, hogy az egyházi fenntartókat és nem állami fenntartókat emlegeti úgy a törvény, mintha az egyházi maga nem állami lenne. Számos olyan példát szerettem volna elmondani, ami ennek a fogalmi tisztázatlanságnak, zűrzavarnak a kategóriájába tartozik.

Befejezésül, mert az időm lejárt, arra szeretnék utalni, hogy sok tucat módosító indítványt készítettünk nem abban a reményben, hogy megoldhatók lennének módosító indítványokkal azok a kérdések (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amelyek az alapkérdések a problémában, de mert a törvénymódosítás nyilván megszületik, legalább a részleteken valamelyest javítani lehessen.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Felszólalásra megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, MDF.

 

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon nehéz helyzetben van az, aki ötödiknek szólal fel egy ilyen törvénykezési vitában, hiszen a miniszteri expozé elhangzott, a bizottságok kormánypárti, illetve ellenzéki képviselői pró és kontra - a szereposztásnak megfelelően - vagy az új törvénymódosítás kiválóságát ecsetelték, vagy pedig arról próbálták meggyőzni a hallgatóságot, illetve az itt lévőket ellenzéki oldalról, hogy kár ebbe az egészbe belefogni, hiszen semmi jelentősége nincsen, tulajdonképpen porhintés az egész. (Szabó Sándorné: Meg kellett volna hallgatni, nem ezt mondtam!) Nehéz a megítélés, hiszen nincs viszonyítási alap, és azt mindannyian tudjuk, hogy minden relatív.

Itt hadd jegyezzem meg Szabó Sándorné képviselőtársunknak - talán nem olvasta végig a bizottsági jegyzőkönyvet -, Steinerné Vasvári Éva képviselő asszony teljesen részletesen és mindenről beszámolt, és mindaz elhangzott; megmondom őszintén, és csak zárójelben, hogy kicsit sajnálatomra, mert egy pár poénomat lelőtte ezzel kapcsolatosan. Tehát korrekt volt a bizottsági tájékoztatás. A bizottsági vita után - megmondom őszintén - gondban voltam az ottani vita alapján, hogyan közelítsük meg ezt a kérdést.

Ez a törvénymódosító javaslat közvetlenül a rendszerváltoztatás utáni időszakban, 1992 végén - 1993 januárjában lépett hatályba ez a törvény - született, és kíváncsi voltam, hogyan zajlott az akkori vita, mi volt az akkori kormánypárti és ellenzéki képviselők véleménye a benyújtott törvényjavaslat alapján, az akkor megfogalmazott félelmek közel tíz év távlatában hogyan valósultak meg, illetve ez mindig lehetőséget biztosít arra, hogy megnézzük, az akkor megfogalmazott kritikákból egy későbbi időszakban, amikor a kritikát megfogalmazók lehetőséget kapnak arra, hogy korrigálják azokat a hiányosságokat, amelyeket joggal vagy jog nélkül kifogásoltak, mit tettek. Tanulságos olvasmány egy ilyen jegyzőkönyv, ajánlom mindenkinek. Megmondom őszintén, számomra nagy élvezet volt, bizonyos esetben még irodalmi élvezeteket is nyújtott. Tehát nehéz a törvényjavaslat megítélése.

Csak egy gondolat erejéig hadd utaljak az akkori vitára! A Magyar Demokrata Fórum úgynevezett vezérszónoka, bár akkor nem vezérszónoki rendszerben ment, hiszen egy teljesen más környezetben került sor magának az alaptörvénynek a vitájára - egy teljesen szétszórt, szabályozatlan, nehezen követhető ellátórendszert igyekeztek egy törvénybe, illetve mellékleteként országgyűlési határozatba foglalni -, Grezsa Ferenc kollégánk azzal fejezte be szavait, hogy Németh Lászlót hívta segítségül, méghozzá az "Irgalom" című regénye utolsó soraiból azt a jelenetet, amikor a szigorló orvos futni tanítja a szégyenlős, szabadkozó, de mind jobban feloldódó sánta kollégáját: "Na ugye, hogy tudunk mi futni, állt meg Ágnes közvetlen mellette, s a mellére húzta és megcsókolta a lihegő fejét. S közben úgy érezte, mintha nem is csak Ferit, de az anyját, apját, Bölcskeynét, a haldokló Matát, az egész elfekvőt, a nagy emberiséget húzta volna mellére - a sánta emberiséget, amelynek hitet kell adni, hogy futni tud, s a lábára is vigyázni közben, hogy sántaságába bele ne gabalyodjék." Nagyon plasztikus a kép, ha visszagondolunk 1992-re.

Eltelt kilenc év. Úgy gondolom, hogy az akkori törvény minden hiányossága ellenére kiállta az idők próbáját, a sánta megtanult futni, és közben nem gabalyodott össze a lába.

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Vitatkoznom kell Béki képviselő asszonnyal: hogy ez így történt, az alapvetően az önkormányzatoknak köszönhető, hiszen az alaptörvény hirtelen az önkormányzatokra olyan hihetetlen feladattömeget zúdított - be kell vallani, nem megfelelő forrásokkal és nem megfelelő részletes szabályozásokkal -, hogy az önkormányzatoknak nagyon-nagyon meg kellett kínlódni ezért. Gondolom, vagyunk itt egypáran, akik a rendszerváltozást követően önkormányzati képviselők is voltunk, és nap mint nap szembesültünk a társadalmi átalakulás terheinek önkormányzatokra zuhanásával, és úgy gondolom, hogy az elmúlt tíz év bizonyította azt, hogy megfeleltek ennek a feladatnak.

Most más a környezet, nem egy szegény ország szegény parlamentjének kell törvénykeznie, hanem egy felfelé ívelő gazdasági környezetben lehetőség van arra, hogy a szociális alapjogoknak és a humanitárius, a keresztény-konzervatív eszméknek megfelelő módon lépjünk tovább.

Számomra és a Magyar Demokrata Fórum számára azért nagyon szimpatikus ez a törvényjavaslat, mert úgy tűnik, hogy áttört egy gát, egy kormányzati gát, amely idáig a szegénységből fakadt, hogy mindig tűzoltómunkát végeztünk, és nem távlatosan tekintettünk előre. Tudom, hogy ellenzéki képviselőtársaim vitatják azt a véleményemet, hogy ez a törvényjavaslat beruházás a jövőbe; olyan beruházás a jövőbe, amely hosszabb távon mindenféleképpen lehetőséget biztosít arra, hogy a rendszer áttekinthetőbb, igazságosabb és olcsóbban működtethető legyen. Végre a kormányzat eljutott arra az álláspontra, és bízzunk benne, hogy ez nemcsak a szociálpolitika, hanem az egészségügy területén is jelentkezni fog a közeli jövőben, hogy most érdemes befektetni az ágazatba, és ez busásan meg fog térülni a későbbiek során. (Szabó Sándorné: Mi a jelenlegi befektetés?)

 

 

(11.10)

 

 

Én úgy gondolom, hogy a módosító javaslat maximálisan eleget tesz annak az európai felfogásnak, a szubszidiaritás elvének, hogy a lakóhelyhez legközelebb, a megszokott élettérben kell lehetőleg a szolgáltatásokat nyújtani. Ezt a szerkezeti átalakítás biztosíthatja, melyen belül bővíti az alapellátási formák számát, új elemeket léptet be. Egy egymásra épülő, rugalmas működési lehetőséget biztosít a törvényjavaslat, megvalósulhat a szerkezeti és szakmai integráció, hiszen az azonos jellegű szolgáltatást végző intézmények egy szervezeti keretben történő működtetésére tesz lehetőséget.

A legalább kétezer lakosú települési önkormányzatoknak úgynevezett szolgáltatástervezési koncepciót kell csinálni, amihez meg is adja a segítséget végeredményben a törvényjavaslat, amikor egyeztetési és véleményezési kötelezettséget ír elő a megyei szinttel. Ez szerintem nagy segítség egy ilyen koncepció kialakítására egyrészt, másrészt pedig egységessé teheti országosan az ellátási formákat, illetve ezeket a koncepciókat. Ez mindenféleképpen nagy segítség lesz az önkormányzatok számára.

Itt többször szóba került az ellátottjogi képviselő intézménye, ennek az egészségügyben az analógiája végeredményben megvan. Az ellátottjogi képviselő hatalommal, jogosítványokkal nem rendelkezik, kifejezetten a szociális intézményben élőknek a segítését, tanácsadását szolgálja, az intézményen belül esetlegesen kialakuló konfliktusok kezelésére, levezetésére próbál segítséget nyújtani. A bizottsági vitában és itt is elhangzott már aggályként, hogy a munkáltatói jogkört az ellátottjogi képviselők esetében a megyei vagy a fővárosi módszertani intézet biztosítja.

Én úgy gondolom, hogy amikor az alkotmányból következően az államnak kötelezettségei vannak a szociális feladatok ellátására, és az államszerkezetnek tagja végeredményben az önkormányzat, akkor valamilyen eszközt is kell biztosítani arra, hogy ennek a kötelezettségének eleget tudjon tenni. A kérdés az, hogy ez az eszközrendszer - mert ez egy eszközrendszer - például túlterjeszkedik-e, túllépi-e azokat a határokat, amelyeket itt túlzott centralizációként fogalmaznak meg; meggyőződésem, hogy maga az a tény, hogy a munkáltatói jogkör a fővárosi módszertani intézményekhez kerül, messze nem lépi túl ezeket a határokat.

Az is elhangzott mellesleg, hiszen a bizottsági vitában jelen lévő közigazgatási államtitkár asszony mondta, hogy a kormányzat is gondolkozott abban, hogy az ombudsmani rendszerhez kapcsolja ezt az egész intézményt, de legjobban ez elől az ombudsmanok tértek ki. Tehát szerintem ez megfelelő és arányos intézkedés. És az ellátottjogi képviselői intézmény fényében kell nézni az intézményi érdek-képviseleti fórumnak az új szerepkörét, amely szerint már nem az egyéni gondokkal, hanem az intézménnyel foglalkozik, mert ez a kettő csak együtt érvényes és értelmezhető.

Én nagyon-nagyon boldog vagyok, és a Magyar Demokrata Fórum nagyon üdvözli azt, hogy a szociális szolgáltatást végzők jogai bekerülnek a törvénybe. Végre törvény mondja ki azt, hogy jogaik vannak azoknak a munkatársaknak, akik tényleg áldozatos munkát végeznek, és egy bizonyos fokú védelmet is biztosít számukra akkor, amikor a közfeladatot ellátó személyek körébe vonja.

Nagyon érdekes része a törvénymódosításnak, és ez már az idő szava, hogy bizonyos szolgáltatásokat intézményen kívüli szervezetekkel is elvégeztethet a szociális intézmény, azonban fontos, hogy szigorúan a szociális gondozáshoz tartozó feladatot ilyen formában nem lehet ellátni. Fel is sorolja a törvény, hogy melyek azok - étkeztetés, mosatás, szerelés -, és segítséget ad ahhoz is, hogy ezek a szolgáltatási szerződések milyen kötelező elemet kell hogy tartalmazzanak, ami garancia arra a későbbiek folyamán, hogy ezek a szolgáltatások mindig biztosíthatóak legyenek az intézmények részére.

Új elem ez az adósságkezelési szolgáltatás. Én úgy gondolom, azt leszögezhetjük, és azt is elismerik mindazok, akik kritizálják, hogy ennek a szolgáltatásnak a bevezetésével azért az adósság nem fog növekedni. Tehát mindenféleképpen pozitívan kell értékelni azt a megoldási formát, amelyet a törvény kínál. Lehetőséget biztosít arra, hogy a családok ezekből az adósságspirálokból kitörjenek, hiszen amellett, hogy ezt a tanácsadást figyelembe kell venniük, a törvény kimondja azt, hogy egy évig az önkormányzatnak kötelessége lakhatási támogatást is nyújtani az érintettek számára, tehát ez mindenféleképpen lehetőséget biztosít arra, hogy a nehéz helyzetükből kitörjenek.

Számos dolgot lehetne még felsorolni, de még lesz részletes vita. Én úgy gondolom, hogy a forrásoldal, legalábbis azok számára, akik megismerhették az ezzel kapcsolatos háttéranyagot, megnyugtató, a társadalmi hatásvizsgálat megnyugtató.

Összegezve, a Magyar Demokrata Fórum a szociális ellátás területén ezt a törvényjavaslatot (Az elnök jelzi az idő leteltét.) minőségileg előrelépésnek tekinti, és mindenféleképpen elfogadásra javasolja.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Erkel Tibor képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából; őt követi majd Hortobágyi Krisztina, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Asszony! Képviselőtársaim! A szociális igazgatás országos szinten a lakosság, a települések szintjén a lakosok szociális ügyeinek az intézésével és ellátásával foglalkozik. Az 1993. évi, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény jelentős mértékben, 58 törvényhelyen változik meg ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása esetén.

Az 1. § a szociális ellátásokra jogosultak körét terjeszti ki, első lépésben 2002. január 1-jétől az állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal rendelkező bevándoroltakra, a letelepedési engedéllyel rendelkező személyekre, továbbá magyar hatóság által menekültként elismert személyekre; második lépésben, az uniós csatlakozást követően pedig az európai gazdasági térség valamennyi, nálunk életvitelszerűen itt tartózkodó állampolgárára. Az európai gazdasági térség országai mindössze három tagállammal nagyobbak, mint a jelenlegi Európai Unió, ezek az országok kizárólagos halászatra feljogosító felségvizeik vagy Svájchoz való hagyományos kapcsolataik miatt nem csatlakoztak az Unióhoz. Ez a három ország: Izland, Norvégia és Liechtenstein. Nem valószínű, hogy ebből az összesen 18 országból jelentősebb számban szociális ellátásokat igényelnek majd a jövőben Magyarországtól. Azaz, a törvényjavaslatnak az uniós csatlakozás után hatályba lépő paragrafusai gesztus értékűek. A kérdés az, hogy kik felé irányul ez a gesztus, kifelé vagy befelé.

 

 

(11.20)

 

Határozottan állítjuk, hogy a magyar állampolgárok felé, akik ezek után azt hihetik, hogy ennek a kérdésnek az eldöntése terén a Magyar Országgyűlésnek is osztottak lapot. Meggyőződésünk okainak részletes kifejtésére a T/4644. számú törvény általános vitája során visszatérek.

Egyetértünk azzal, hogy a törvényjavaslat egyértelműen meghatározza a közcélú munka keretében történő szociális segélyezettekre vonatkozó foglalkoztatás szabályait. Magyarországon még az első szabadon választott kormány idején erőfeszítéseket tett a szociálpolitika annak érdekében, hogy ne rendezkedjenek be szélesebb rétegek arra, hogy számukra a szociális ellátások automatikusan járnak, és még dolgozni sem kell nekik mindezért. Akkor a szociálliberális ellenzék csak egyetlen feltételhez, az úgynevezett rászorultsághoz kötötte a segélyezési politikát, és sommásan kényszermunkának minősítette azt a lehetőséget, hogy egyes önkormányzatok a szociális segélyekért cserébe közmunkák vállalását kérhették. A főváros és több nagyváros például hangsúlyosan elvetette ezt a törvény nyújtotta lehetőséget, és sem a közterületek tisztasága, sem a parkok locsolása, sem a hóeltakarítás érdekében nem szervezett közmunkákat.

Az Európai Unió országai 1993-tól részben, 1996 után határozottan törekedtek arra, hogy aktív foglalkoztatáspolitikai és szociálpolitikai intézkedésekkel az embereket visszatereljék a munkába. Ezt a törekvést az a cél motiválta, hogy ne váljanak érdekeltté szélesebb rétegek a szociális segélyekből történő ellátások feltételeinek tartósításában, mert ez a társadalmi kirekesztődés legbiztosabb útja. Ezek az országok már régen leszámoltak a nálunk még divatos rászorultsági elv dogmájával, és általános az egyetértés abban, hogy a munkavégzés a társadalmi beilleszkedés legfőbb feltétele. Amennyiben a szokásos munkaerőpiacon fiatalok, nők vagy képzetlenek nem tudnak elhelyezkedni, akkor a társadalomnak - az államnak és az önkormányzatoknak - közmunkák szervezése révén kell meggátolni a kirekesztődés és lesüllyedés folyamatát. Szélesebb értelemben persze egyértelmű, hogy a közmunkák szervezése nem gyógyír ezekre a társadalmi gondokra, így az oktatáshoz és a szakképzéshez való jobb hozzáférés, a kisvállalkozások támogatása és általában a munkahelyteremtő beruházások ösztönzése, a megfelelő lakáskörülmények és a tömegközlekedés fenntartása is fontos szerepet játszik a munkanélküliség elleni küzdelem sikerességében.

Az aktivitásra serkentő szociálpolitika térnyerése révén több uniós országban, különösen Svédországban, Finnországban és Hollandiában jelentős mértékben csökkent a szociális kiadásoknak a bruttó nemzeti termékhez viszonyított aránya. A vállalkozókra nehezedő korábbi szociális terhek mérséklése ezekben az országokban egyértelműen gyorsította a gazdasági növekedést. A pozitív uniós tapasztalatokra is támaszkodva egyetértünk azzal, hogy a törvénytervezet értelmében nem állapítható meg szociális segély azok számára, akik megtagadják az együttműködést az önkormányzattal.

A törvényjavaslat, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának ajánlását elfogadva, az ápolási díjra vonatkozó rendelkezések között meghatározza a súlyosan fogyatékos és tartósan beteg személy fogalmát. A javaslat szerint az ápolási díjra való jogosultság szempontjából akkor tartós a betegség, ha az előreláthatóan legalább három hónapig fennáll. Azt mindnyájan természetesnek vesszük, hogy az ápolt intézményi elhelyezése esetén a hozzátartozó nem jogosult ápolási díjra. A viták elkerülése és az egységes jogalkalmazás érdekében a törvényjavaslat pontosítja azoknak az intézményeknek a körét, amelyeknek igénybevétele kizárja az ápolási díjra való jogosultságot. A jelenlegi törvény például nem teszi egyértelművé azt, hogy akik öregek napközijében, azaz nappali ellátást nyújtó szociális intézményben látják el hozzátartozójuk gondozását, azok ne tartsanak igényt ápolási díjra. A törvényjavaslat megszünteti a jelenlegi kétértelműséget ezen a területen.

Az ápolt halála esetén a jövőben méltányos helyzetet teremt a törvényjavaslat azáltal, hogy az ápolási díj megszüntetésére a halálesetet követő harmadik hónapban kerül sor, és így a megváltozott körülményekhez van ideje alkalmazkodni az ápolási díjra jogosultaknak.

A törvényjavaslat egy új támogatási forma, az adósságkezelési szolgáltatás bevezetését indítványozza. A lakosság adósságterheinek enyhítése érdekében az elmúlt években több kormányprogram indult, amelyek a lakossági hátralék csökkentését kívánták elérni. Ezek a programok hozzájárultak a családok terheinek részbeni mérsékléséhez, de hatásuk átmeneti volt, céljukat csak részben érték el. Ezért is szükséges egy olyan rendszerszerű adósságkezelés kialakítása, amely a családok adósságterheinek mérséklését - valamennyi adósságtípust érintve - együttesen kezeli, és beilleszthető az önkormányzatok szociális tevékenységébe. A törvényjavaslat elképzelése szerint az adósságszolgáltatás olyan új ellátási formaként kerül bevezetésre, amelyik a pénzbeli támogatást összekapcsolja a háztartás ésszerűbb gazdálkodására, fogyasztási szerkezetének racionalizálására és jövedelemszerző képességének növelésére irányuló adósságkezelési tanácsadással. A törvényjavaslat összhangot teremt a tervezett adósságkezelés és a már jelenleg is szabályozott, a háztartás folyó havi kiadásait csökkentő lakásfenntartási támogatás között.

Egyetértünk az adósságkezelési szolgáltatás bevezetésével, de úgy látjuk, hogy nem valósul meg az adósságkezelő programok kívánt koordinálása. Például ma a fővárosban és több nagyvárosban országos és helyi alapítványok támogatják a rászoruló családokat a távfűtési díjak, lakbérek, vízdíjak területén felhalmozódott hátralékok kifizetésében. Honnan szereznek majd tudomást az önkormányzatok ezekről a támogatásokról? Méltányos-e az, hogy egyes jól informált adósok esetleg több forrásból is csökkenthetik majd tartozásaikat? Valahol jogos a több forrás összekapcsolása, hiszen ezeknek vagy a befizetett adók, vagy az alapítványoknak átengedett 1 százalékok és adókedvezmények a forrása.

A törvényjavaslat jelenlegi formájában nem kívánja egy keretben szabályozni az önkormányzatok és a civil szféra jelenleg is több milliárd forintra tehető adósságtörlesztő programjait. Gondoskodni kellene azokról a súlyos helyzetben lévő családokról is, akiknek a kezében már ott van a kilakoltatási végzés, azaz az adósságok sem egyforma súlyosak. Ötvenezer forint adósságnak súlyosabbak lehetnek a következményei, ha az adós rövid határidőn belül nem képes fizetni, mint kétszázezer forint adósságnak. A sürgős esetek kritériumait, illetve az ehhez kapcsolódó adósságtörlesztő intézkedéseket is törvényben kellene szabályozni.

A törvénymódosítás javasolja, hogy az alapellátási feladatok körében - az idősek ellátásán túlmenően - az önkormányzatoknak a helyben élő fogyatékos személyek, pszichiátriai betegek, szenvedélybetegek, hajléktalan személyek ellátását is biztosítania kell. A törvénymódosítás a pszichiátriai betegek számára bevezeti a közösségi gondozó módszert, a fogyatékos személyek részére pedig a támogató szolgálatot. A közösségi pszichiátriai ellátás keretében a pszichiátriai beteg részére lakókörnyezetében komplex segítséget kell nyújtani mindennapi életvitelében, továbbá lehetőség szerint biztosítani szükséges a meglévő képességeinek megtartását, illetve fejlesztését. A pszichiátriai beteg állapotának figyelemmel kísérése érdekében a szociális ellátást végző személy kapcsolatot tart fenn az ellátott személy háziorvosával, illetve pszichiátriai szakorvosával, valamint családjával. A pszichiátriai beteg számára segítséget kell nyújtani az egészségi és pszichés állapota javítására, továbbá a mindennapi életében adódó konfliktusok feloldásában és problémái megoldásában. Helyeseljük ennek a speciális alapellátási formának a bevezetését, de attól tartunk, hogy jelenleg még a közepes nagyságú településeken sincs meg ennek az ellátásnak a szakemberháttere.

 

 

(11.30)

 

 

Hasonló módon egyetértünk az úgynevezett támogató szolgálat céljával, azaz a fogyatékos személy önrendelkezésen alapuló, önálló életvitelének a segítésével, a számukra biztosított információnyújtás és ügyintézés tervezett gyakorlatával, a hallássérültek számára a jelnyelvi tolmácsszolgálat elérhetőségének a biztosításával. De itt is az a véleményünk, hogy nagyon sok településen nincsenek meg az ehhez szükséges feltételek. Kell-e időbeli ütemtervet meghatározni a törvényben? Szabad-e a települések nagysága szerint engedni a követelményekből? Erre még nem ad választ a törvényjavaslat.

A szervezeti és szakmai integráció keretében összevonják a családsegítő és a gondozási központokat. Bevezetik az ellátottjogi képviselő intézményét, és szabályozzák a szociális intézményben elhelyezettek jogait. Természetesen eddig is voltak jogai a gondozottaknak, de az állampolgári jogok országgyűlési biztosai a szociális intézményekben olyan szabályozatlanságokat is felfedtek az elmúlt évek vizsgálatai során, amelyek szabályozását időszerű most törvényben is egyértelműsíteni. A szociális törvény ilyen irányú bővítésével egyetértünk.

Elfogadjuk továbbá annak a szükségességét, hogy a legalább kétezer lakosú települési önkormányzatok, a településen élő szociálisan rászorult személyek részére biztosítandó szolgáltatási feladatok meghatározása érdekében, készítsenek szolgáltatástervezési koncepciót. Aggályosnak érezzük azonban azt a célt, hogy a települési önkormányzat által készített koncepciónak illeszkednie kell a megyei, a fővárosi önkormányzat által készített koncepcióhoz. Véleményünk szerint itt sérül az önkormányzatok függetlensége, például személy szerint biztos vagyok abban, hogy lakóhelyem, Újpest városatyái nem különösebben lelkesednének egy fővárosi polgármesteri hivatalban megfogalmazott szolgáltatástervezési koncepció megvalósítása iránt.

Az a megfogalmazás, hogy egyeztetniük kell, véleményem szerint üres kívánság, hiszen ha távol vannak egymástól az álláspontok, akkor nincs reális esélye az egyeztetésnek. Véleményünk szerint ma nincs arra alkotmányos lehetőség, hogy összhang legyen a települési és a megyei, illetve a fővárosi önkormányzatok szolgáltatástervezési koncepciói között.

A felsorolt aggályok ellenére a Magyar Igazság és Élet Pártjának országgyűlési képviselőcsoportja a törvényjavaslat általános vitára bocsátását helyesli, és kisebb módosításokkal elfogadásra ajánlja a javaslatot.

Köszönöm szíves figyelmüket.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kósáné dr. Kovács Magda képviselő asszony, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, két percben kért hozzászólási lehetőséget. Öné a szó, képviselő asszony.

 

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az előítéletességet, bár tudomásul venni soha nem fogom, de kezdem a Házban megszokni. Az viszont kellemetlen, hogy felszólaló képviselőtársam nem ismeri a törvény hatályos szövegét - gondolom, ennek az államtitkár asszony sem örül. A hatályos törvényben ugyanis természetesen van szociális rászorultságtól függő pénzbeni ellátás, és a rászorultság az alapja az időskorúak ellátásának is. Van benne rendszeres szociális segély, amelyet a csökkent munkaképességűek, a vakok személyi járadékában részesülők, illetve az aktív korú nem foglalkoztatottak kapnak.

Amiről a képviselő úr beszél, az csak és kizárólag az aktív korú nem foglalkoztatottakra vonatkozik. A települési önkormányzat a rendszeres szociális segélyt kérelmező igényjogosult, aktív korú nem foglalkoztatott személyek számára legalább 30 munkanap időtartamú foglalkoztatás megszervezésére köteles. A helyzet annyiban változott, hogy az előbb aposztrofált szocialista-liberális kormány idején ez az idő 90 nap volt évente. Aki két év alatt nem teljesített 180 napot, az kiesett a munkanélküli-ellátásból.

Ennek a fényében tessék tovább dicsérni a 30 napos munkavégzési kötelezettséget, vagy eldönteni, hogy miről kívánt ön beszélni! Köszönöm, elnök asszony. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Hortobágyi Krisztina képviselő asszony, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Vojnik Mária képviselő asszony, ugyancsak a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Öné a szó, képviselő asszony.

 

HORTOBÁGYI KRISZTINA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat, mint már Szabó Sándorné képviselőtársam is megfogalmazta, meglehetősen nagy mértékben kívánja átalakítani a jelenlegi szociális ellátórendszert. Ez bizonyos szempontból szükséges is lehet.

Arról szólnék először, hogy mennyiben vannak meg egy gyökeres átalakítás feltételei. Mindenekelőtt az anyagi feltételekről: a jóléti kiadások aránya a nemzeti összjövedelemhez képest évek óta csökken, azaz a fejlődő gazdaság eredményei nem jutnak el ebbe a szférába. Most furcsa módon mégis nagy anyagi terheket jelentő változások tervei kerültek benyújtásra - ennek akár örülhetnénk is. Ha mégsem tesszük, ennek megvan az oka. Ez a törvényjavaslat ugyanis a gazdasági bázist is igénylő változtatások időpontjául a 2003. évet jelöli meg. Egy olyan költségvetés terhére dönt jelentős kiadásnövelésről, amely még tervezési szakban sincs, hiszen ennek a költségvetésnek a tervezése, összeállítása és elfogadása már az új kormányra és az új parlamentre fog várni.

Nagyvonalú ígéretek megfogalmazásáról van szó tehát, amelyek betartása már másik kormány és másik parlament feladata lesz. Pedig vannak ezen ígéretek között olyanok, amelyeknek megvalósítása nem tűr halasztást, és a jelen költségvetés nem tervezett pluszbevételeiből erre forrást is kell teremteni. Ilyen terv például az adósságkezelési szolgáltatás bevezetése vagy a szociális szférában dolgozók továbbképzéséhez kapcsolódó egyhavi pluszjuttatás.

Nagyon sajnálom, hogy Csáky András MDF-es képviselőtársam időközben távozott a teremből, mert most tőle szeretnék idézni, az iménti felszólalásából: nem egy szegény ország szegény parlamentjének kell most törvénykeznie. Azt hiszem, ez mindent elmond arról, hogy miért szükséges 2003-ig várni ezeknek a nem akkora kiadást jelentő változtatásoknak a bevezetésével, hogy ha valós szándék van mögötte, akkor ezt ne lehetne most megtenni. Nincs ok várni a bevezetésükkel. Máris segíteni kell azokon a rászorulókon, akiknek az esetében ez nem lehet kérdéses. Ezért úgy gondolom, nem elég az, hogy valamit jól lehet kommunikálni. A törvényjavaslat kommunikációja során nyilván nem fog elhangzani, hogy mikortól lennének hatályosak ezek a szabályok. Ha valósak a kormányzati szándékok, akkor a hatálybalépést előre kell hozni és a költségvetési forrást megteremteni; máskülönben csak szép ígéretek, amiket a benyújtón már nem lehet számon kérni.

Marad még megoldandó feladat, akár több kormányzati ciklusra is, ezért nem kellene megkerülni a pártok közötti megegyezést, a konszenzust. Még sincs még csak próbálkozás sem arra, hogy ez a törvényjavaslat pártok közötti megegyezéssel kerüljön elfogadásra, ami azért hosszú távú garanciát jelentene arra nézve, hogy a következő kormányok és parlamentek is minden erejükkel azon lesznek, hogy a szociális ellátórendszer biztonsága megmaradjon és javuljon. (Dr. Csáky András visszatér az ülésterembe.)

Áttérnék egy másik fontos kérdésre, ez pedig a jelenlegi ellátórendszer helyzete, amely nem kevés kívánnivalót hagy maga után. Elmondható, hogy a gyakorlatban sok szegmense még ki sem épült igazán, vagy gyengén működik. Most mégis az a cél, hogy lebontassanak a működő struktúrák is, miközben kétséges az újak megvalósulása. Az önkormányzatok sok helyen küzdenek olyan anyagi problémákkal, amelyek nem teszik lehetővé még azt sem, hogy a jelenlegi rendszert megfelelően működtessék. Extrém esetekben még az is előfordul, hogy normatív alapon járó szociális juttatások sem kerülnek kifizetésre a rászorulóknak, mivel a kötelező feladataik ellátásának a finanszírozását is nehezen tudják megoldani az önkormányzatok. Ezekben az esetekben a szociális ellátásra szorulóknak, ám ahhoz hozzá nem jutóknak valódi jogorvoslati lehetőségük sincs.

Szeretnék néhány szót szólni a szolgáltatástervezés kapcsán az önkormányzatokra kirótt feladatokról, elsősorban arról, hogy az önkormányzatoknál sok esetben nem állnak rendelkezésre azok az adatok, amelyek lehetővé tennék például ennek a koncepciónak az elkészítését. Gondolok itt például a helység szociális térképének az elkészíttetésére, amit az önkormányzatok vagy nem tartanak lényegesnek, vagy nincs szakemberük az elkészítésére, vagy megvan bennük a szándék, de hiányoznak az elkészíttetéshez szükséges anyagi feltételek.

 

 

(11.40)

 

Az én tapasztalatom az, hogy a szociális területen dolgozók között nagyon kevés a szakember, hiába diplomáznak évente sokan ezen a szakterületen. S ezzel térnék át a harmadik témámra, ez pedig annak kérdése, hogy hogyan becsüljük meg jelenleg a szociális szféra szakembereit. Most szó szerint szeretnék idézni a törvényjavaslatból: "A szociális ágazatban foglalkoztatottak vagy munkaviszonyban álló személyek esetében biztosítani kell, hogy a munkavégzéshez kapcsolódó megbecsülést megkapják, tiszteletben tartsák emberi méltóságukat és személyiségi jogaikat, munkájukat elismerjék, valamint a munkáltató megfelelő munkavégzési körülményeket biztosítson számukra."

Úgy vélem, hogy ezek a szavak szívet melengetőek, csak éppen nem mondanak semmit. Ami ebben a javaslatban megfogalmazott, az, úgy vélem, minden embert, minden munkavállalót megillet vagy megilletne. De mi a jelenlegi helyzet? A szakterületen dolgozók jelentős része szakképzetlen, mivel a szakképzettséget megszerzők közül nagyon sokan hagyják el a pályát. Felmérések, statisztikai adatok igazolják, hogy a felsőfokú végzettségűek közül a szociális szférában dolgozóknak a legalacsonyabb a jövedelme, megelőzve ezzel a negatív rangsorban még az egészségügyi dolgozókat is. Nem tudom elképzelni, meddig lehet visszaélni azzal, hogy az ezekben a szférában dolgozók kellő anyagi megbecsülés híján is lelkiismeretes és minőségi munkát végeznek. S ezen a törvényjavaslat 38. §-ában megfogalmazott, továbbképzésen részt vettek számára kifizetendő, egyhavi jövedelemnek megfelelő összegű anyagi elismerés sem segít.

Hosszú távon képtelen az a helyzet, hogy a szociális szférában dolgozó segítő hivatásúak éppúgy rászorulnak a jövedelmük alapján a különféle ellátásokra, mint a klienseik. Ez nonszensz! Ezt az állapotot meg kell szüntetni! Az ígért társadalmi megbecsülés mellé meg kell adni az ehhez illő bért is! A szociális szférában dolgozók bérének rendezése nem tűr már halasztást, nincs más módja, hogy a szociális területen foglalkoztatható és hozzáértő emberek ne hagyják el a pályát. Ez a munka éppen eléggé megterhelő pszichésen és fizikailag, el kell érni azt, hogy legalább a szegénység ne sújtsa a szféra dolgozóit.

Befejezésül engedjék meg, hogy elmondjak egy rövid és tipikus történetet, egy volt szociális munkás történetét. Egy ismerősöm volt az, aki többféle szakképzettség birtokában és ennek ellenére munka nélkül maradt. Az volt a szándéka, hogy a szociális területen dolgozzon, megvolt benne a kellő elhivatottság, és elment, elvégezte a négyéves szociálismunkás-képzést főiskolán, és hogy ehhez a szükséges anyagaikat megteremtse, közben jó néhány ingóságát eladogatta - nem volt túlságosan jó anyagi helyzetben -, finanszírozta ebből a tanulmányait. Lediplomázott, családot alapított, és akkor jött rá, akkor derült ki számára véglegesen, hogy nem tud a szakterületén végzett munkából megélni. Jelenleg alkalmi ügynöki munkákból él. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kétperces időkeretben megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Természetesen a technika áldásának köszönhetően figyelemmel kísértem Hortobágyi képviselő asszonynak a felszólalását, és még büszke is lehetnék, mert csak klasszikusokat szoktak idézni. De úgy gondolom, hogy így, szövegkörnyezetből kiragadva a "szegény ország szegény parlamentje" a '92-es időszakra vonatkozott, és pont azt akartam érzékeltetni, hogy most, amikor ennek az országnak, az ország polgárainak köszönhetően hihetetlen rövid idő alatt átállították ezt az országot egy új növekedési pályára, a kormányzat igenis él ezzel a lehetőséggel, próbál lépni a szociális szféra területén is, és szerintem ehhez jó ez a törvényjavaslat.

S ahogy most hallgattam képviselő asszony mondatait, lehet, hogy gonosznak fog tartani, de lelki szemeim előtt elképzelem, hogy ha ezt a törvényjavaslatot egy évvel ezelőtt tárgyalta volna a parlament, és egy ellenzéki képviselő föláll és számon kéri a kormányzaton a szociális ágazatban dolgozók anyagi megbecsülését, akkor nem kizárt, lehet, hogy képviselő asszony mint a Fidesz akkori képviselője föláll és visszautal arra a négy évre, ami tulajdonképpen egy hihetetlen leszakadást okozott az ágazatban.

Én úgy gondolom, hogy ha igazságosak akarunk lenni, akkor az elmúlt két évben a szociális ágazat területén elkezdődött a fölzárkóztatás, és bízhatunk abban, hogy ez folytatódni fog, és teljesen jogos az az igény, amit képviselő asszony is megfogalmazott, s amit mi is szükségesnek tartunk, hogy az ágazatban dolgozók megfelelő anyagi körülmények között, nyugodtan tudják végezni a munkájukat. Én úgy gondolom, hogy ez az igazsághoz hozzátartozik.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! Ha megengedik, akkor egy korábbi felszólalásra, vezérszónoklatra szeretnék utalni Kósáné dr. Kovács Magda képviselőtársam vonatkozásában. Képviselő asszony, nekem nincsenek kétségeim a tekintetben, hogy ön szociálisan érzékeny, és ennek számtalan tanúbizonyságát adta. Itt más gondom van e tekintetben mindarról, amit mondott.

Ugyanis én úgy gondolom, a kritikája most, itt nem helytálló, ugyanis a diagnózis fennállt korábban is a szociális ellátásban, helyesebben: tudták azt, hogy milyen gondok vannak. Nem tehették vagy nem tették meg annak idején, és a terápia késett. Késett, mégpedig azért, mert most úgy hallottuk, hogy annak idején nem volt rá anyagi lehetőség. Én úgy gondolom, hogy más a szó a szociális érzékenységet illetően, és más a tett. Én úgy gondolom, a tett a fontosabb, és a törvényjavaslat egy tettet próbál demonstrálni, mégpedig azt, hogy ennek a kormánynak fontos a magyar állampolgárokról való szociális gondoskodás. Úgy gondolom, hogy nem önnel, nem az ön személyével van gondom, hanem elsősorban a pártjáéval.

Többen a szemben lévő oldalról azt mondogatták, hogy osztogat a kormány. Ez egy pejoratív kicsengésű szó, én nem tudom, miért teszik ezt. Úgy gondolom, hogy kedvezőtlen színben kívánnak minket föltüntetni. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Egy kormány kormányoz, és amikor bevételei vannak, akkor lehet más szóval mondani azt is, hogy támogat, prioritásokat határoz meg, odafigyel a problémákra, és forrásokat biztosít. Ez, kérem, csak szókincs kérdése, hogyan kívánjuk a kormány eddigi munkásságát, tevékenységét minősíteni. Én úgy gondolom, hogy nagyon sok helyre kell a pénz, és egy kormány maga dönti el alkalmasint, hogy mely kérdéseket ajánl meg a parlamentnek, és mely kérdésekhez biztosít esetlegesen többletforrásokat.

Teszi a dolgát a kormány. Én úgy gondolom, hogy tisztességesebb - az önök szavaival élve - osztogatni, mint fosztogatni. És úgy gondolom, hogy helyesen teszi a kormány. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Igen! - Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kósáné dr. Kovács Magda képviselő asszonynak adom meg a szót, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, kétperces időkeretben. Képviselő asszony!

 

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Én örülök, hogy Babák képviselő úrral egymás iránti kölcsönös jó szándékunkról biztosíthatjuk egymást. Én önt mindig örömmel hallgatom, mert ön szakszerű.

Azt a vitát nem nagyon szeretném lefolytatni, hogy mi a tett, és miután ma már egyszer egy másik klasszikust, Csáky képviselő urat idéztük, aki azt mondta, hogy a körülmények kedvezőek, akkor én hadd emlékeztessem önt a miniszterelnök szavaira, aki azt mondta, hogy önök nem semmit nem érő törvényeket hoznak, hanem cselekszenek. Akkor legyen olyan kedves, és a miniszterelnök úrral vitassa meg, hogy a törvény önmagában cselekedet-e. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Ugyancsak két percben megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

 

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, hogy a szociális gondoskodás egy fontos dolog, mégpedig az állam szerepvállalása e tekintetben nagyon fontos és szerteágazó. Sok pólusa van a szociális gondoskodásnak, de úgy érzem, hogy a szociális érzékenység fényében tetszelegni másoknak, akiknek esetleg lehetett korábban erre négy évük... - talán tükör kellene eléjük. (Dr. Vojnik Mária: Maga meg szégyellje magát!)

Én úgy gondolom, hogy szociális gondoskodásnak nevezhető, és azt hiszem, rosszmájúan sem mondhatják az ellenkezőjét, amikor a kormány a lakáshoz jutásban, a családok támogatásában, a szociális bérlakások kérdésében, a diákhitelekben, a tandíj eltörlésében, a kiegészítő családi pótlékban, a nyugdíjasházban és sorolhatnám még a példát, amivel szociálisan érzékeny volt és gondoskodott. Történik ez mindazért, hogy majd lehessen később gyermekeinknek gondoskodni másokról.

 

 

(11.50)

 

Ez nagyon fontos az idősek vonatkozásában is. Úgy gondolom, a törvényjavaslat jelentős lépés azon az úton, hogy ezt a gondoskodást továbbfejleszthessük és tovább bővíthessük, nem elhanyagolva a jogharmonizációs kérdéseket. És az a vád, amivel illetnek minket, hogy miért most és miért későbbi hatályosulással vezetjük be, kérem, ezekre az új jogintézményekre fel kell készülniük az önök által is emlegetett önkormányzatoknak, és egyáltalán, magának a kormánynak is a végrehajtási rendeletek megalkotását illetően.

Nos, fel kell vázolni a jövőt, és ez a törvény azért sok tekintetben jövőt is vázol. Én örülök, hogy megtörtént a törvényjavaslat benyújtása.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Kökény Mihály képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Őszintén szólva igencsak meglepődtem, amikor Babák képviselőtársam az ellenzék szociális érzékenységét, vagy pontosabban ő úgy ítéli meg, hogy érzéketlenségét teszi szóvá, és újból visszahozza az 1994-98-as éveket. Azt gondolom, eléggé izgalmas, hogy csak ilyen érve van, bár számos példát tudnék kapásból is felsorolni, hogy annak idején az a kormány mit tett a valóban rászorultak érdekében. De én inkább most csak kinyitom azt a hatástanulmányt, amelyet az egészségügyi és szociális bizottság tagjai megkaptak a most tárgyalt törvény többletforrásigényéről, és szeretném Babák képviselő úrnak és képviselőtársaimnak is elmondani azt, hogy ugyan önök felkészülési időről beszélnek és arról, hogy azért 2003-ban jönnek majd a források, mert ki kell építeni a szükséges intézményeket, de azért önök a 2002-es év már jóváhagyott költségvetésében nem gondoskodnak arról, hogy az önkormányzati alapszolgáltatási normatíva emelkedjen, nem gondoskodnak arról, hogy a szakosított ellátások normatívái változzanak.

Rendkívül minimális összegek állnak rendelkezésre fejlesztésre, és még sorolhatnám, tehát azt gondolom, ha önök tudták azt, hogy a szociális törvény ilyen módosítására szükség van - márpedig tudták, mert kormányprogramban is tervezték -, akkor a kétéves költségvetésben legalább minimálisan a jelenlegi feladatok anyagi feltételeire kellett volna megfelelő fedezetet biztosítani. És én itt kérem számon a szociális érzékenységet.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak két percben megadom a szót Orosz Sándor képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr!

 

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Meg kell védenem a kormányt, ugyanis a kormány nem osztogat. Amit osztogat, az legfeljebb annak a sejtetése, miszerint ő mennyire érzékeny szociálisan, sőt, meg kell mondanom őszintén, szakmailag hozzáértő emberekkel tárgyalva a törvényjavaslat értékeiről, ezt meglehetősen cizelláltan teszi. Ugyanakkor azt gondolom, a leglényegesebb kérdése, nevesen a normatívák kérdése - ahogy erről már Kökény képviselőtársam is szólt - kellő lehetőséget biztosított volna eddig is arra, hogy szociális érzékenységükről tanúságot tegyenek.

A törvényjavaslat szakmailag legalábbis mindenképpen indokolt, de minden egyes hozzászóló, aki ebben a vitában szakértőként részt vett, azt kérdezte: és mikor rendezik a normatívák kérdését? Azt mondja Babák úr, hogy fel kell készülni. Sok szempontból a leírt új támogatási formáknál többet csinálnak már jelenleg is, elsősorban azoknál az önkormányzatoknál, ahol fedezet van. Ehhez képest néhány kérdésben, néhány ellátási formában nemhogy felkészülésre van igény, sokkal inkább a már elértekhez képest vizsgálják, hogy miért nem lehetett még tovább menni.

A feladat a legtöbb esetben az önkormányzaté lesz. A kormány ugyanakkor azzal, hogy 2003-ra helyezi át ennek a hatálybalépését, abból semmit nem árul el, még a hatástanulmányban megjelölt 12 milliárdot sem ígéri határozottan, abból tehát semmit nem árul el, hogy ezekhez az egyébként megnövekvő önkormányzati terhekhez mennyivel kíván hozzájárulni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) És azt gondolom, ez a leglényesebb kérdés ma. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Dr. Orosz Sándor véleménye a tekintetben, hogy ezekhez forrást is kell biztosítani, mindenféleképpen helyes megjegyzés, és ezzel tisztában vagyunk. Úgy gondolom, költségvetések kérdése az, majdani költségvetések kérdése, hogy mennyit biztosít a kormány ezekhez a feladatokhoz.

Azt külön megköszönöm, képviselőtársam, hogy ön az önkormányzatokról nem olyan elítélő módon beszélt, mint Béki Gabriella képviselő asszony, aki azt mondta, hogy az önkormányzatok 90 százaléka nem látja el az alapvető szociális feladatait. Kedves képviselő asszony, bocsásson meg, de a magyar önkormányzatok, de maradjunk inkább csak abban, hogy a saját nevemben is kikérem ezt a megjegyzést. Higgye el, hogy amit az önkormányzatok tehetnek, megteszik. (Dr. Kökény Mihály: Nem tudják! Nincs pénzük!) És úgy gondolom, az alapellátásban fontosnak vélik azt, hogy az idősekről, a gyerekekről és egyáltalán a szociális kérdésekről megfelelő módon intézkedjenek. Ahol ezt nem teszik, ott valószínűleg a képviselő-testületben és a polgármesterben van a hiba.

Úgy gondolom, a fejlesztések helyett alkalmasint az ott élők biztonságos megélhetését kell előtérbe helyezni. Tesszük ezt sok helyütt az országban és sok eredménnyel. Azt azért tudni kell, hogy az alapellátás az önkormányzat kötelező feladata. Nem könnyű feladat, higgyék el. Azért nem, mert nagyon sok a gond, nagyon sokat megörökölt ebből a társdalom a korábbi időkből, és sok helyre, sok embernek kell a pénz. Ez következik abból, hogy alacsonyak voltak a bérek, alacsony lett a nyugellátásuk, azért, mert nem megfelelő volt az egészségügyi ellátás, ezért rokkantakká váltak, és sok egyéb más társadalmi, politikai, gazdasági összetevője van a jelenlegi szociális helyzetnek.

Kérem, ezt mindig vegye figyelembe, és azt, hogy ott helyben tényleg nekünk kell gondoskodnunk időseinkről és az elesettekről és a szociálisan rászorultakról - tesszük is. És azt pedig nem lehet mondani, hogy ehhez nincs forrás. Van! Nem dúskálunk benne, de ez nem először van így.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Szabó Sándorné képviselő asszonynak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő asszony!

 

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én nem merítem ki a két percet, csak a jelenlegi kormány szociális érzékenységének egy bizonyítékául ezt a nyúlfarknyi 49. §-t szeretném a figyelmükbe idézni, amiről beszéltem a felszólalásomban is, és szeretném, ha értelmezné akár Babák képviselő úr, akár az államtitkár asszony, hogy mennyiben a szociális érzékenység bizonyítéka az, hogy a költőpénz terhére a gyógyszerszükségletre is elvesznek pénzt a legrászorultabb, legelesettebb emberektől. Ez az érzékenység Fidesz-módra.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő asszony!

 

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Én tényleg őszintén nem értem, hogy amikor szociális törvény módosításáról van szó, akkor a szociális ágazatot érintő legsúlyosabb problémákról őszintén és szakmai szempontból tudunk egymással szót váltani, akkor egyszerűen nem is értem Babák képviselő úr reakcióját, mintha én személy szerint a becsületébe gázoltam volna a nem tudom hány polgármesternek meg önkormányzatnak.

Nem erről van szó! Azok az adatok, információk, amelyekre hivatkoztam, most is olvashatók az interneten. A módszertani központ mérte fel, hogy az önkormányzatok az egy-két-három ellátási kötelezettségüknek hány százalékban felelnek meg. És kijött, hogy 7, azaz hét százalék teljesít három vagy háromnál több ellátási kötelezettséget. Ez pedig azt jelenti, hogy a 93 százaléka nem tett eleget a törvényi kötelezettségének. És én nem minősítettem, nem vádaskodtam és nem hibáztattam az önkormányzatokat, mert sokféle oka lehet annak, hogy nem tesznek eleget a kötelezettségüknek, elsősorban forráshiány az oka, gondolom én. Tehát értékén kell kezelni a problémát, és közösen, felelősséggel, különösen a kormánypárti oldalon felelősséggel gondolkodni erről a szomorú valóságról a mai Magyarországon.

Köszönöm a figyelmet.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kétperces időkeretben megadom a szót Orosz Sándor képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

 

(12.00)

 

 

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Bizonyára Babák képviselőtársam is tudja, hogy affinitásom elsősorban más szakterületek felé húz, ennek megfelelően azt tudom mondani, hogy tapasztalataim természetesen nem terjedhetnek ki az önkormányzatok száz százalékára, kiterjedhetnek azonban arra a választókerületre, ahol élek, és arra az önkormányzatra, amelyik szocialista többséggel és egy szocialista alpolgármester asszony kifejezetten jó munkájával tudja ezt a biztosítani: Óbuda-Békásmegyerre. Az ő tapasztalataikból igyekeztem segítséget venni ehhez a parlamenti vitához, és látom, hogy a problémák döntő része nem szakmai, hanem forrás típusú.

Ott természetesen, ahol az érzékenység némi anyagiakkal is párosul, ott az önkormányzatok - sajnos nagyon kevés önkormányzat van abban a helyzetben, hogy erőn felül is ráfordítson ilyen ügyekre - mégis, erőn felül is teljesítik a dolgaikat. Ezzel szemben mit tapasztalunk az állam esetében? Azt, hogy amikor lehetősége van rá, még a lehetségeset sem fordítja azokra az ügyekre, amelyekkel kapcsolatosan viszont súlyt helyez arra, hogy láttassa, mintha mennyire nagyon szeretné, hogy ezt bárki is megcsinálja.

Én is szeretném, ha a szociálisan rászorultak ebben az országban minden egyes önkormányzatnál hasonló színvonalú ellátásban részesülnének, mint Óbuda-Békásmegyeren, de ehhez forrás értelemben komolyabb állami szerepvállalásra van szükség. Nem bizonytalan földvásárlásokra, hanem szociális ügyekre kell fordítani azokat a többleteket, amelyeket jószerivel elhallgattak a 2001-2002-re tervezett költségvetés elfogadásakor.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A kétperces felszólalások végére értünk, így hát megadom a szók Vojnik Mária képviselő asszonynak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Kökény Mihály képviselő úr, ugyancsak a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő asszony.

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Ha szavakból lehetne szociális hálót szőni, akkor a magyar parlament ma szorosabbra szőtte volna azt a nagyon fontos hálót, amelyen rászoruló állampolgártársaink sorra kiesnek. Akkor nem történhetne meg a magyar parlamentben, hogy előítéletes hozzászólások hangozzanak el, és nem történhetne meg, hogy a hozzászólások az egyes képviselőket minősítenék ahelyett, hogy minden hozzászólásunk arról szólna, hogy ez a szociális törvény, amelyik minden magyar állampolgárt közvetlenül vagy közvetve érint, minél eredményesebben jöhessen létre, és minél hamarabb megvalósulhasson.

Ahogy Kósa Magda képviselőtársam mondta, a szociálisan rászoruló személyeken nemcsak a törvény betűje segíthet. A törvény betűjén túl szükséges a szolidaritás, az együttérzés, a társadalmi összefogás, az intézményrendszerek korrekt működése, és bármennyire is nehezen szólunk róla, a jó szándékon túl szükséges sok-sok pénz. Ezért ma, amikor ezt a törvényjavaslatot nemcsak dicsérni fogom, hanem bírálni is, sokszor fogom idézni Bauer képviselőtársamat: "Mikor nyújtja be a kormány a 2002-es költségvetést?".

Három dologról fogok beszélni. Mi indíthatta a kormányt a szociális törvény nagy terjedelmű módosítására? Milyen tapasztalatokra épít a kormány, amikor megváltoztatja és újraépíti az intézményrendszereket, a szolgáltatásokat? Milyen módon jár el a szociális szolgáltatásra rászorulókkal, hogy jogérvényesítésük pontos legyen? Hogyan segíti az önkormányzatokat, hogy teljesíthessék kötelezettségüket? Végül: a legrászorultabbak, a súlyosan fogyatékos embertársaink és a pszichiátriai betegek - akik ma Magyarországon minden beteg közül a legkiszolgáltatottabbak - hogyan élhetnek jogaikkal?

Megkérdeztem a bizottsági ülésen is, tisztelt képviselőtársaim, hol van az az összefoglaló, amelyben a kormány beszámol arról, hogy 1993 óta mit tettünk mi, parlamenti képviselők, mit tettek a kormányok, és kitüntetetten - hiszen a beszámolási időszak a Fidesz-kormány esetében három év - mit tett a jelenlegi kormány három év alatt a szociális biztonság megteremtésére. Milyennek találja a jelenlegi kormány a szociális ellátórendszer intézményrendszerét és működésének biztonságát? Milyennek találja a jelenlegi kormány az önkormányzatok helyzetét abból a szempontból, hogy teljesíteni tudják a szociális feladatok ellátásából rájuk eső kötelezettségeket? Miért van szükség új intézményrendszerek bevezetésére? Miért van szükség a foglalkoztatottak esetében az úgynevezett közcélú foglalkoztatás intézményének bevezetésére? És végül: mikor fogja a kormány beterjeszteni a 2002. évi költségvetést, amely megalapozná, hogy a 2003-ban hatályba lépő törvényszakaszok esetében ne csak a felkészülési idő, hanem a felkészüléshez szükséges anyagi források is rendelkezésre álljanak?

Tájékoztatom tisztelt képviselőtársaimat, hogy a bizottsági ülésen ezekre a kérdésekre nem kaptam érdemi választ. Tehát úgy gondolom, a kormány nem tett mást, mint elmismásolta beszámolási kötelezettségét, és az egyetlen, számára lehetségesnek tűnő utat választotta: előremenekül, benyújt egy törvényjavaslatot a Háznak, és bízik abban, hogy már nem hárul rá teljesítési kötelezettség és nem hárul rá az elszámolás kötelezettsége sem. Mert ellenkező esetben, tisztelt képviselőtársaim, meg kellene mondani, vajon miért fogalmazta meg a közcélú foglalkoztatást mint szigorító elemet ebben a törvényjavaslatban. Mert meg kellene mondani, hogy a 3200 önkormányzatnál, melyek közül 1200 forráshiányos, és különösen a kistelepüléseknél, ahol a 600 főnél kisebbeknél a szociális ellátó alapintézmények közel fele részükben ki sem épültek, vajon hogyan lehet ma szakosított alapellátási követelményeket támasztani 2003-as határidővel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magam is azon a véleményen vagyok, hogy az önkormányzatokból nem a jó szándék hiányzik a szociális intézmények kiépítésében, hanem gyakran a szakértő és még gyakrabban az anyagi lehetőség. Mert a legjobb szándék sem elég, ha nem tudják megrajzolni a szociális térképet, ha nem tudnak elegendő információt szerezni arról, hogy kik a rászorultak az adott településen; és ha ez a lehetőségük meg is van, ki tudják egészíteni saját forrásaikból azokat a központi forrásokat, amelyeknek a bőségességéről igazán nem beszélhetünk. Ha megnézik a zárszámadási törvény számvevőszéki felülvizsgálatát, akkor láthatják, képviselőtársaim, hogy a támogatások elnyeréséhez szükséges 20 százaléknyi önkormányzati forrást is nagyon nehezen tudják az önkormányzatok előteremteni.

 

(12.10)

 

Akkor azt a számvevőszéki adatot is meg fogják találni, hogy a támogatások elnyeréséhez a valóságban az önkormányzatoknak 30-35 százaléknyi önrészt kellett hozzátenniük. Ez az egyik oka és egyik legfőbb oka annak, hogy az önkormányzatok ezeket a feladatokat nem vagy nem maradéktalanul tudják teljesíteni. És akkor hogyan lehet az alapszakosított ellátásokat mint követelményt támasztani ezeknek az önkormányzatoknak? Vajon honnan fognak jeltolmácsokat alkalmazni? Vajon hogyan fogják az akadálymentesítést megvalósítani? Vajon hogyan fogják létrehozni azt a támogató szolgálatot, amely ebben a törvényjavaslatban megjelenik?

Hogy nehogy valaki azért nyomjon kétperces gombot, mert azt akarja mondani, hogy nem akarom a támogató szolgálatok, hozzáteszem: igen, akarom! Igen, mindenkinek kell akarni, aki ebben a Házban van! De nem elég az akarás, ha nem lesz rá pénzük, ha nem lesz meg a szakemberük, hogy ennek a feladatnak eleget tegyenek!

És kiknek kell a támogató szolgálat a törvényjavaslat szövege szerint? Kell a támogató szolgálat a fogyatékos személyek önrendelkezésén alapuló önálló élettevékenységének a segítésére. Miközben arról beszélünk, hogy mit akar tenni a kormány a fogyatékos személyekért, képesek voltak beletenni ebbe a normaszövegbe azt a fogyatékossági definíciót, amelyet egy éve minden fogyatékos érdekképviselet minden lehetséges fórumon megpróbál kifogásolni! Hát a képviselőtársaim vagy a kormány nem jár az ombudsmani hivatalban? Nem kérdezte még meg egyetlenegy alkalommal, hogy hány beadvány érkezett az ombudsmanhoz a fogyatékos személyek részéről? Ha ez a definíció bennmarad, akkor mitől ígéri a kormány, hogy vissza fogja mondani a lakásátalakítási támogatások hibás rendelkezéseit?! Hiszen azt mondja Selmeczi képviselő asszony, hogy parttalan lesz a megítélés a fogyatékossági támogatások esetében, ha nem szigorítjuk és nem tesszük be e törvényjavaslatba ezt a definíciót. Tudják, képviselőtársaim, hogy hányan adták be a fogyatékossági támogatás iránti kérelmet?! Tudják, képviselőtársaim, hogy a beadott kérvények 20 százalékára sem kapták meg a támogatást a fogyatékosok?! Hát akkor miről beszélünk szociális ellátások és az önálló életvitel megkönnyítése és az önrendelkezési jog kiteljesülése címén?! Képviselőtársaim, fogadóóráikon nem kopogtatnak önökhöz az érdekképviseletek és a rászoruló személyek családtagjai?!

Tisztelt Képviselőtársaim! Segít-e a fogyatékos személyek önrendelkezési jogának, egyenjogúságának, emberi méltóságának megőrzésében az önök által a Ház asztalára tett javaslat? Azért bírálom ezt az indítványt, hogy legyen módjuk és legyen kötelességük ezt a definíciót úgy megváltoztatni, hogy az ne sértse a fogyatékos személyek közötti esélyegyenlőséget.

Végül, képviselőtársaim, a fogyatékosok mellett szeretnék beszélni a pszichiátriai betegek és a szociális otthonokban elhelyezett betegek érdekképviseleteiről. Lehetségesnek tartom, hogy az ellátottjogi képviselők eredményesen fognak dolgozni, mert mindent meg fognak tenni, ami emberségükből, szociális elkötelezettségükből és a jog adta lehetőségükből adódik. De én az életre szeretnék visszatérni. El tudják képzelni az eredményes érdekképviseletet, képviselőtársaim, mondjuk, annak a megyei intézménynek az esetében, ahol fel kellene lépnie az ellátottak érdekében egy olyan alkalmazottnak, aki egyébként, mondjuk, a munkáját veszítheti azáltal, ha túlságosan markánsan képviseli az ellátottak érdekeit?! Vajon biztos-e, hogy nekik kell ebben a jogviszonyban dolgozni, vagy lehet-e még megfontolni, hogy ne ide telepítsék ezt az intézményt? Ha lehet, akkor kérem, tegyék meg.

Végül: az államtitkár asszony elismerte, hogy a törvény előkészítése és a hatályba léptetés között a kiépítendő szociális ellátórendszerhez súlyos tízmilliárdok kellenek. Ha jól értettem, azt mondta az államtitkár asszony, hogy évente több mint tíz milliárd forint. Persze ezeket az intézményeket majd fenn is kell tartani. Ezért ha 2003-ban ezeknek az intézményeknek működniük kell, akkor megkérdezem: ki nyújtja be a magyar parlamentnek a köztársaság 2002. évi költségvetését, amelyben forrásokat fogunk rendelni az ellátandó feladatokhoz?

Csáky képviselőtársamat már idézni sem merem, mert kormánypárti képviselőt dicsérni nagy kockázat ebben a parlamentben a kormánypárti képviselő számára, ezért másik klasszikust idézek. Petőfi azt mondta: "Ha majd a bőség kosarából / Mindenki egyaránt vehet, / Ha majd a jog asztalánál / Mind egyaránt foglal helyet, / Ha majd a szellem napvilága / Ragyog be minden ház ablakán: / ...megálljunk, / Mert itt van már a Kánaán!" Arra kérem a képviselőtársaimat, hogy tegyenek meg mindent e törvény keretei között is, hogy a szellem napvilága ragyoghasson be minden ház ablakán, és hogy a törvény asztaláról azok is vehessenek, akik ma még ezt nem tehetik meg.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő asszony felszólalását. Kétperces időkeretben megadom a szót Steinerné Vasvári Éva képviselő asszonynak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő asszony.

 

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Kedves Képviselőtársaim! Én nem akartam hozzászólni a vita e ciklusában, de nem hagyhatom szó nélkül.

A képviselőtársam minősítésről beszél, arról, hogy a kormánypárti képviselők vita helyett minősítenek. Mondta ezt akkor, amikor azzal kezdődött a vita, hogy az egészségügyi bizottság kisebbségi előadója megvádolt azzal, hogy nem azt mondtam el, ami a bizottsági ülésen elhangzott; holott Csáky képviselő úr teljesen magára ismert, hisz szó szerint idéztem, amit ő a bizottsági ülésen elmondott, hiszen nagy részét abból vettem. Az önkormányzati bizottság kisebbségi előadója megvádolta a minisztériumot, hogy nem veszi őket bizottságszámba, és nem küldi el a hatástanulmányt. Tette ezt akkor, amikor postakönyv bizonyítja, hogy az önkormányzati bizottság megkapta ezt az anyagot.

Én ezt kezdetben figyelmetlenségnek, a bizottsági jegyzőkönyv nem alapos elolvasásának, a posta át nem nézésének tulajdonítom. Szeretném ezt továbbra is figyelmetlenségnek látni, és nem szándékos minősítésnek.

 

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából, ugyancsak kétperces időkeretben.

 

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Vojnik képviselő asszony, ne vegye rossz néven, nem minősítek, csak véleményem van arról, amit elmondott, úgyhogy bocsánatot kérek.

Nem értem kristálytisztán, pontosan miről beszél, amikor azt mondja, hogy mit tett a korábbi kormány és miről számoljon be. Képviselő asszony egy költségvetési törvényt kér - hát nem ez van napirenden! Pontosítom magam: nem értem, hogy most akkor rossz napirendnél vagyok jelen? Úgy gondolom, hogy nem erről tárgyalunk. (Béki Gabriella közbeszólása.) Bár összefüggéseket lehet keresni, de az biztos, hogy most nem ez van napirenden. Ön pedig ezt kifejezetten követeli e napirend kapcsán.

Elhangzott az a megjegyzése, hogy előremenekül a kormány. Úgy gondolom, ezt talán még fel is lehetne vállalni. Ugyanis a vezetésnek több módszere van. Van, aki azt mondja, hogy a problémát ad hoc kezeli, tüneti kezelést alkalmaz, a szociális gondoknál is van ilyen, hogy segélyeket osztogat alkalmasint. Én azonban úgy gondolom, fontosabb az, amikor a másik mellett persze, a problémák kezelése mellett, az ember előre igyekszik a problémák számát csökkenteni. Úgy gondolom, a kormány benyújtott törvényjavaslata a rászorultak számának csökkentése tárgyában komoly intézkedéseket hozott, mármint a korábbi szociális intézkedéseire gondolok.

 

 

(12.20)

 

Úgy gondolom, ha alkalmunk és lehetőségünk van, fontosabb előre csökkenteni a problémák számát, a gondot és a rászorultak számát. Képviselő asszony, ez vezetésbeli technika, ebben én egyetértek önnel. A kormány teszi a dolgát aktuálisan, és úgy gondolom, a beterjesztett törvényjavaslattal előremutatva a számát is igyekszik csökkenteni; nem csak ezzel a törvényjavaslattal, mert azt nem mondhatja ön, hogy például a családi adókedvezmény és az idősek nyugdíja reálértékének megőrzése nem egy preventív intézkedés a problémák megelőzését illetően. Úgy gondolom, hogy ennek azért egységben kell lennie, kezelnünk kell a mai problémát, és lehetőleg meg kell előznünk a későbbieket.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Vojnik Mária képviselő asszonynak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő asszony!

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársam! Azt gondolom, hogy amikor egy szociális intézményrendszer kiépítéséről és annak működtetéséről beszélünk és arról, hogy milyen keretek között működnek, akkor sajnos nem tekinthetünk el az ehhez rendelt pénzügyi forrásoktól, hiszen akkor abba a csapdába jutnánk, hogy megint csak beszélünk. Én azonban megfogadom képviselőtársam intelmét, és miközben tudomásul veszem, hogy ezekről a forrásokról nem hallhatunk, biztosíthatom képviselőtársamat, hogy a költségvetés zárszámadási vitájában újra elő fogom őket hozni, és ebben az esetben remélem, kormánypárti padsorokból nem azt fogják mondani, hogy ez nem a szociális törvény vitája, mert az nem lenne igazán fair.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Bernáth Ildikó képviselő asszonynak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Vojnik képviselő Asszony! Az önkormányzatok pénzügyi forrásaival, illetve a finanszírozással kapcsolatban elmondott gondolataira szeretnék reflektálni. Az önkormányzati törvény lassacskán betölti a tizenegyedik életévét, emlékezetem szerint 1990 októberében lépett hatályba. Az azóta eltelt időszak számomra azt bizonyította, különösen a parlamentben elhangzó viták, hogy megérett az önkormányzati törvény arra, hogy felülvizsgáljuk, hiszen gyakorlatilag alig van olyan törvényjavaslat, amely az önkormányzatok feladat- és hatáskörét érinti, amikor ne kerülne újra és újra elő ez a talán most már nyugodtan mondhatom: neuralgikus probléma, hogy soha nincsen összhangban a pénzügyi forrás az önkormányzatokra rótt feladatokkal.

Ezzel kapcsolatban annyit azért hadd jegyezzek meg, hogy az Állami Számvevőszék, amikor az önkormányzatok gazdálkodását vizsgálja - ez évről évre megtörténik különböző témakörökben, az önkormányzati bizottság tagjaként mindig nagy érdeklődéssel kísérem az erről tartott beszámolót -, az is igen gyakran megállapításra kerül, hogy az önkormányzatok a kötelező feladatrendszeren felül elvállalt, önként vállalt feladatai nagyon sok esetben megnehezítik az önkormányzat gazdálkodását.

Ezzel pusztán arra kívánok célozni, hogy illő lenne felülvizsgálni azt, hogy az önkormányzatok számára előírt kötelező feladatrendszer mennyiben felel meg az önkormányzatok felkészültségének, lehet-e, szabad-e hagyni, hogy önként vállalt feladatokat a kötelező feladatok terhére vállaljanak el. Úgy hiszem, hogy ezeket a következő parlamenti ciklusban a parlamentnek felül kell vizsgálnia (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és a tapasztalatok birtokában az önkormányzati törvényt ennek megfelelően módosítania kell.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Orosz Sándor képviselő urat illeti, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, kétperces időkeretben a szó.

 

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Babák képviselőtársam azt mondja, hogy nem tudja, milyen vitán vesz részt, mert ez a szociális törvény és nem a költségvetési törvény. Ajánlom figyelmébe, hogy próbáljon meg éhes emberek előtt disznóvágásról, disznótorról képeket mutatni, és kérdezze meg, hogy jóllaktak-e vele. A saját tapasztalatom az, hogy a jóllakáshoz a valós disznótor valóban elkészített hurkájára, szalonnájára, kolbászára van szükség, amit elfogyasztanak ezek az emberek.

Azt gondolom, hogy a Magyar Országgyűlés és minden egyes képviselő feladata nem virtuális, hanem nagyon is valóságos, hiszen ha kimegyünk e Ház falai közül, akkor látjuk, hogy az ínség nagy. A feladat tehát nem arról szól, hogy okosakat és szépeket fessünk az embereknek, hanem arról, hogy teremtsük meg azokat az okosakat és szépeket, amikre ők vágynak. Ehhez pedig, hogy érthetően beszéljek, igenis a Házszabály és a jogalkotásról szóló törvény értelmében is minden egyes törvényjavaslatnál szükséges a források megteremtése, nemcsak a költségvetésnél, minden más törvényjavaslatnál.

Ennek megfelelően a Magyar Szocialista Párt azt kezdeményezte és javasolta, hogy hozzák előre a hatálybalépést, ez óhatatlanul azzal jár, hogy be kell terjeszteni a 2002. évi költségvetést. De ha nem fogadják el ezt a javaslatunkat, akkor ajánlom még egyszer figyelmükbe Vojnik Mária képviselő asszony szavait, aki azt mondta, hogy ha nem hozzák előre ennek a rendelkezéseknek a hatálybalépését, akkor is a felkészülés biztosításához szükséges forintok igénylik, hogy beterjesszék a 2002. évi költségvetést.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Így délidőtájt annyira plasztikus volt a képviselő úr felszólalása, hogy magam is megéheztem. (Derültség.) Kökény Mihály képviselő úr következik felszólalásra, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A szociális törvény általános vitájának vége felé hadd kezdjem egy, a szakmában már közhelynek számító megállapítással, hogy a jogalkotás során meg minden más, a szociális ellátást érintő döntés során illik figyelemmel lenni az egészségügy és a szociális terület kapcsolódásaira. Ma már mindkét ágazat képviselői vallják ezt a közelítést, ugyanakkor elszomorítónak tartom, hogy a tárgyalt törvényjavaslat mennyire mellőzte ezt a szempontot. Felszólalásomban elsősorban a két terület kapcsolódásaira szeretnék most kitérni, illetve arra, hogy ezt a fajta ágazatcentrikusságot meg kellene próbálnunk meghaladni, hiszen jóléti rendszerekről összefüggéseiben kell gondolkodni még akkor is, ha a két szektor minisztériumi irányítása sajnálatos módon kettévált ebben a ciklusban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Már esett arról szó, hogy az ápolási díj szabályainak jelentős mértékű módosítását szorgalmazza a javaslat. Figyelmen kívül hagyja azonban azt a tényt, hogy fokozatosan idősödő társadalommal kell együtt élnünk, és az idősek egyre nagyobb számban igénylik betegségük esetén, hogy közvetlen hozzátartozóik gondoskodjanak róluk, és ne kórházi nagyüzemben ápolják őket. Ugyanakkor a modernizációra egyelőre diszkréten várakozó egészségügy érdeke is azt kívánja, hogy ne az intézményben történjék az ápolás, ha azt a hozzátartozók is tudják biztosítani. Ezért is rendkívül humánus az ápolási díj konstrukciója, és egyben jóval olcsóbb, mint az intézményi ellátás, hiszen gondoljunk csak bele, hogy egyhavi ápolási díjért hány napig képes ápolást biztosítani az egészségügy vagy az erre szakosodó privatizált intézmény!

A fogyatékkal élő embertársaink irányába tesz ugyan szerény lépéseket a törvényjavaslat, de az idősek ápolása tekintetében csak súlyosbítani tudja a feltételeket. Az a tény, hogy csak a három hónapnál hosszabb betegség minősül tartós betegségnek a törvényjavaslat szerint, súlyos aggályokat vet fel. Ha már mindenáron definiálni kívánjuk a tartós betegségek fogalmát, akkor úgy annak időtartamát legfeljebb harminc napban lenne indokolt megállapítani. Egyébként pedig majd azzal kell szembesülnünk, hogy az igazolásokat kiállító orvosok képtelenek lesznek vagy nem mernek ilyen prognózisokat felállítani.

Nem szűkíteni, hanem bővíteni kellene az ápolási díj feltételeit az idős emberek ápolása tekintetében, és a minimális díj mértékét, ami jelenleg 60 százaléka a nyugdíjminimumnak, indokolt legalább 80 százalékra felemelni. Ezzel kapcsolatban teszünk módosító indítványokat.

 

 

(12.30)

 

Elhangzott már az is, hogy a kormány még saját hibájából sem hajlandó tanulni, hiszen több jogszabály - fogyatékossági ellátás, mozgáskorlátozottak lakástámogatása - alakításakor próbálta a szakma által joggal bírált "súlyos fogyatékos" fogalmat sulykolni, amiről éppen az előbb Vojnik Mária képviselőtársam olyan meggyőzően és szenvedéllyel szólt, elfeledve, hogy eddig minden esetben vihart aratott ezekkel a kísérletekkel. Azt jósolhatom, hogy ez most is így lesz, ha az ápolási díj feltételeit ebben az értelemben módosítják, mert már most látható, hogy a törvényjavaslat szerinti definíció lényegesen szűkíteni fogja a jogosultak körét. Különben ezzel számol maga a tervezet is, mert az elrendelni szándékozott felülvizsgálat eredményeként maga is kalkulál az ellátásból kiesőkkel.

Teljesen elhibázottnak értékelem ezt a megközelítést, és minősítem is - bármennyire nem is tetszik ez esetleg kormánypárti oldalon - szociális érzéketlenségnek ezt a szándékot, amely a már ellátásban részesülők felülvizsgálatára irányul, illetőleg amely a folyamatban lévő ügyekre is az új feltételeket rendeli alkalmazni.

Azt gondolom, hogy az ápolási díj igénybevételi lehetőségeit bővíteni kell - egy társadalmilag fontos és hasznos tevékenységről van szó -, és sokkal inkább abba az irányba célszerű elmozdulni, hogy az ápolási díj igénybevétele akár még nyugdíjalapot képező munkaviszonynak is számítson. Mi, szocialisták gondolkodunk erről, és itt is elmondhatom, hogy kormányzati pozícióban meg is fogjuk tenni ezeket az intézkedéseket.

Tisztelt Ház! A súlyos fogyatékos személyek, illetőleg a mozgáskorlátozottak kapcsán szólnom kell azokról az áldatlan körülményekről is, amely a Szociális és Családügyi Minisztérium fenntartásában működő Mozgássérültek Állami Intézete Hermina úti részlegében, illetve annak megszüntetése kapcsán kialakultak. Sajnálatosnak ítélem, hogy a tárca nem tudott olyan megoldást kimunkálni, amely minden érintett számára elfogadható lett volna. Nem nyugtatott meg a tárca vezetőinek tájékoztatása sem, mert maguk is beszámoltak arról, hogy a megszüntetett részlegből áthelyezett ellátottak nem a legideálisabb feltételek közé kerültek. A magam részéről aggályosnak tartom az ezzel összefüggő tárcaintézkedéseket, ezért magam is kezdeményeztem az állampolgári jogok országgyűlési biztosánál annak vizsgálatát, hogy vajon az új elhelyezés nem eredményez-e alkotmányos visszásságot, nem csorbulnak-e az érintettek törvényben biztosított jogai.

A tárca bizonytalanságai abban is tetten érhetők, hogy a tárgyalt törvényjavaslatban szabadulni kívánnak azoktól a minisztériumi kötelezettségektől, amelyek az említett intézmény fenntartását is eredményezik. Homályos elképzeléseket hallottunk a jövőbeni működésről a szakbizottság ülésén, hogy talán esetleg közhasznú társasági forma, de az is lehet, hogy más lesz a megoldás. Azt gondolom, hogy így nem lehet és nem szabad emberek sorsáról, különösen fogyatékos emberek sorsáról dönteni, s mint cseppben a tenger, miként is tudna a tárca egy egész ágazatot rendbe rakni, ha saját intézményével sem tud mit kezdeni.

A törvényjavaslat érintetlenül hagyja a rászorultak számára nélkülözhetetlen támogatást biztosító közgyógyellátási rendszert, noha nyilvánvaló, hogy ennek reformja sem halogatható. Nem tudni, hogy a feladat nagysága vagy a politikai érzéketlenség tántorította el a kormányzatot a többször beharangozott reformtól, miközben nincsenek kétségeink, hogy a közgyógyellátásban részesülőket a közgyógyellátási listát meghatározó miniszteri rendelettel is meg lehet rövidíteni. De valószínű az is, hogy a két tárca, jelesül az egészségügyi és a szociális tárca együttműködési zavarai is okozták a felülvizsgálat elmaradását.

Mindezek mellett a javaslat a kisjövedelmű és szociális intézményben elhelyezett nyugdíjasok gyógyszerellátásával kapcsolatos súlyos elmozdulást tartalmaz, mint arról már megemlékezett Szabó Sándorné képviselőtársam. Érthetetlen és a törvényjavaslat indokolása is megválaszolatlanul hagyja, hogy miért kívánja az egyéni betegségekhez igazodó gyógyszerellátás költségeit magukra az ellátottakra hárítani. Nem kevesebbet javasol az előterjesztő, mint hogy "a személyi térítési díjon felül a speciális egyéni gyógyszerszükséglet fedezésére - akár költőpénz terhére is - további hozzájárulás írható elő az ellátott részére". Tehát míg az egészségügyi tárca hathatós közreműködésével erőteljesen emelkednek a lakosság gyógyszerterhei, addig a szociális tárca ezt az emelkedést habozás nélkül áthárítja a kisjövedelmű nyugdíjasokra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez ismét ékes bizonyítéka annak, hogyan kell értelmezni a tárca szociális érzékenységét. Beláthatatlan következményei lehetnek ennek a módosításnak, és még csak prognosztizálni sem lehet, mi történik abban az esetben, ha a speciális egyéni gyógyszerszükséglet fedezésére olyan mértékű hozzájárulást ír elő az intézmény, hogy az ellátottnak egy fillérje sem marad. Megdőlni látszik a szociális törvénynek az a humánus törekvése, hogy a jövedelemmel egyáltalán nem rendelkezők számára is biztosít költőpénzt legszemélyesebb szükségleteik kielégítése érdekében. Most arra teremt lehetőséget a tervezet, hogy mindezt gyógyszerköltség címén az érintettektől megvonják. Nem tudom, számolt-e az előterjesztő azzal a jogi következménnyel, hogy ez az új rendelkezés szerződések, határozatok ezreinek felülvizsgálatához fog vezetni, hiszen ezek az eddigi törvényi rendelkezésekhez igazodóan ilyen jogcímen hozzájárulást nem igényelhettek. Az előterjesztő által javasolt módosítás ezért rendkívül alkalmas arra, hogy a szociális intézményben élők között súlyos feszültségeket keltsen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Előttem szóló ellenzéki társaimhoz hasonlóan én is rendkívül sajnálatosnak tartom, hogy a kormányzat a szociális ellátás kérdéseiben, a szociális törvény végrehajtásához csak retorikában tud többlettámogatást biztosítani, a valóságban pedig ez emberek ezreit szoríthatja ki az ellátásokból, illetve emberek ezreinek az életét keserítheti meg, mint erre példákon át utaltam. Rendkívül sajnálatos, hogy a nagy osztogatási hullámban, a termálturizmus és a labdarúgás mellett, a szociálpolitikának egyelőre nem osztottak lapot. 2002-ben nem emelkednek az önkormányzati szociális normatívák, a már korábban jóváhagyott aprópénz jut a szociális ellátások fejlesztésére. A törvénytervezet valóságos anyagi megalapozása így a vágyak és álmok, sőt az ígérgetések birodalmába került.

Anouilh Becket-drámájában mondja a bíboros: "Tudvalevő, hogy a szándékok teljes bizonytalanságából bámulatos manőverezési szabadság születik." Mintha most efféle dráma szereplői lennénk, kormány és ellenzék, és mintha a darab tárgya a szociálisan rászorultak sorsa lenne. A kormány bámulatosan manőverezik, sőt zsonglőrködik, főleg a forrásokkal, no meg az időpontokkal - de vajon helyes-e ebből a szándékok bizonytalanságára következtetni? A választ önökre bízom.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

ELNÖK: Képviselő úr, köszönöm szépen a felszólalását. Felszólalásra következik Kósáné dr. Kovács Magda képviselő asszony, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő asszony.

 

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Három kérdésről szeretnék röviden szólni a törvényjavaslattal kapcsolatban.

Az első, amelyről már a kétperces felszólalások során is szó esett, a 30 napos foglalkoztatás, és az az illúzió, ami úgy tűnik, hogy kiolthatatlan módon ehhez a 30 napos foglalkoztatási kötelezettséghez tapad: a munkaerő-piaci visszailleszkedés esélye.

A beterjesztett törvénymódosítás ezzel kapcsolatban tulajdonképpen egyetlen változtatást tartalmaz, azt, hogy behozza a közcélú munka fogalmát, ugyanakkor ezt a közcélú munkát ugyanazzal a tartalommal definiálja, mint amely meghatározás a hatályos törvényben a közmunkára és a közhasznú munkára szerepel.

 

 

(12.40)

 

Olvasom: "A foglalkoztatási kötelezettség közmunka, közhasznú munka vagy a települést érintő közfeladat ellátása céljából szervezett egyéb munka, a továbbiakban együtt az önkormányzat által szervezett foglalkoztatás biztosításával teljesíthető."

Képviselőtársaim hosszan méltatták, hogy milyen jelentős az, hogy itt az új törvényjavaslatban megjelenik a közcélú munka fogalma, a közcélú munkáról pedig a benyújtott tervezetből nem tudunk meg többet, mint azt, hogy önkormányzati feladat ellátását kell érteni, amelyről a települési önkormányzat gondoskodik.

Van egy rossz érzésem, remélem, hogy nem lesz igazam. A rossz érzésemnek az az alapja, hogy a közmunka és a közhasznú munka más törvényekben pontos meghatározást, definíciót kap, itt viszont belép egy harmadik fogalom, amelyiknek a meghatározása ugyanaz a gumitartalom, mint a korábbi törvényben a közmunka és a közhasznú munka meghatározása volt. Következésképpen közcélú munka bármi lehet. Hogy aztán ez a munka olyan-e, ami sérti az emberi méltóságot, vagy más szempontból alkotmányosan aggályos, azt majd a gyakorlat meg fogja mutatni.

A második rövid gondolatom folytatása a 30 napos munkavégzési kötelezettségnek. Nem látom, és a rendelkezésünkre álló igen rövid felkészülési idő alatt sajnos, módom sem volt arra - ezt őszintén szégyellem -, hogy pontosan utánanézzek, nem látom a 30 napos munkavégzés, a 30 napos foglalkoztatási kötelezettség és munkavégzési kötelezettség munkajogi hátterét.

A törvény foglalkoztatási kötelezettségről beszél, de nem rendel mellé olyan fogalmakat, amelyek a munkajogi feltételeket, a munkajogi körülményeket határozzák meg. Márpedig a munkavégzés nem azonos a munkaviszonnyal, ezt nagyon jól tudjuk. Nem világos számomra, hogy ez a foglalkoztatási, munkavégzési kötelezettség egyben jelenti-e azt, hogy a munkát szervező, a foglalkoztatást szervező önkormányzatnak a munkavégzés jellege szerint kell létesítenie jogviszonyt a foglalkoztatási kötelezettség körébe tartozó munkát végzővel. Tehát magyarán: munkaszerződést kell-e vele kötni, vagy a munkavégzés jellege szerint köztisztviselőnek, illetve közalkalmazottnak be kell sorolni?

A törvény 5. §-a arra utal, hogy a jogalkotó ezt valahogy így gondolta, hiszen - olvasom -: "A rendszeres szociális segély megállapítását megelőzően, valamint a segély folyósításának időtartama alatt nem működött együtt, ideértve azt az esetet is, ha az önkormányzat által szervezett foglalkoztatást a munkáltató rendkívüli felmondással vagy közszolgálati jogviszony esetében hivatalvesztéssel, illetőleg közalkalmazotti jogviszony esetében elbocsátással szüntette meg."

Azt mondom, hogy ez így volna rendjén, csak nem biztos, hogy így is van. Tessék nekem megmondani, hol a garancia arra, hogy az önkormányzat belső szervezetében foglalkoztatott felnőtt aktív korú munkanélkülit köztisztviselőnek be fogják sorolni? Ha így van, akkor ő arra a 30 napra köztisztviselői esküt fog tenni? Ha így van, akkor ő arra a 30 napra vagyonnyilatkozatot fog kiállítani? Ha így van, akkor az adatai bekerülnek a köztisztviselői nyilvántartásba? Tessék nekem erre választ adni, mert én erre a garanciát nem látom, és egyébként az itt felsoroltak nem egyeznek a köztisztviselői és közalkalmazotti törvényben előírtakkal.

Végül a harmadik megjegyzésem az előző kettőtől különböző. A bizottsági véleményben is említettem, szeretném még egyszer megerősíteni, hogy a Szocialista Párt számára a közhasznú, közcélú, az ellátási alrendszereket érintő tevékenységek finanszírozásában a szektorsemleges finanszírozás elvének kellene érvényesülnie. Tudjuk, hogy ez ma sem így van, és ez a különbségtétel hátrányosan érinti a nem egyházi, civil fenntartókat, hiszen az alapítványok, közhasznú társaságok hátrányosabb helyzetben vannak, mint az egyházi fenntartók, a gazdasági szféráról nem is beszélve, de azt magam is szívesen elválasztom a nonprofit szektor által fenntartott intézmények sorsától, illetve a fenntartók támogatásától.

Különböző okok miatt alakult ez így, és természetesen ebben az előző kormány döntései is benne vannak. Tehát én csak megállapítom a tényt, hogy a szektorsemleges finanszírozás elve ma sem sértetlenül érvényesül. Azt azonban nem tudom tudomásul venni, hogy egyházi fenntartó és egyházi fenntartó között is különbséget tegyünk.

A törvény hatályba lépő, nem túl számos intézkedései között ott van az egyházi fenntartók tanácsának létrehozása. Hogy ez a kör kiterjed-e minden egyes egyházi fenntartóra, az a törvény szövegéből nem derül ki. Az viszont kiderül az 54. §-ból, hogy a későbbiekben valahol, valakik különbséget fognak tenni egyházi fenntartó és egyházi fenntartó között. Tudniillik a most hatályba nem lépő 54. § azt mondja, hogy azok az egyházi fenntartók, amelyek a kormánnyal szociális feladatok ellátására is kiterjedő megállapodást kötöttek, személyes gondoskodást nyújtó alapellátási tevékenységük után külön jogszabályban meghatározott támogatásra tarthatnak igényt.

Nem tudom eldönteni, hogy mi lesz előbb: a tyúk vagy a tojás. Az egyházi fenntartók tanácsába elnyert tagság vajon egyben azt is jelenti-e majd, hogy amikor ez az 54. § hatályba lép, akkor ez a külön juttatás azokra lesz érvényes, akik most azonnali hatállyal bekerülnek az egyházi fenntartók tanácsába? Félek, hogy így lesz, és azt gondolom, hogy a válogatás nem felelhet meg az állampolgári igényeknek és azoknak a vallási szempontoknak, felekezethez való tartozás szerinti különleges igényeknek, amelyeket az alkotmány lelkiismereti és vallásszabadságot rögzítő, alapvető emberi jogot kifejező szabálya alapján mindenkinek tiszteletben kell tartani.

Ezért azt gondolom, hogy az 54. § ebben a formájában el nem fogadható, külön furcsának tartom, hogy egy nemzetközi megállapodást mint erősítő érvet citál ide a szakasz. A nemzetközi megállapodások önmaguktól részei a magyar jogrendnek, tehát egy törvényben erre külön hivatkozni szükségtelen.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Megköszönöm képviselő asszony felszólalását, és kétperces időkeretben megadom a szót Jauernik István képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Steinerné Vasvári Éva képviselő asszony egy korábbi, mintegy húsz perccel ezelőtti hozzászólásához szeretnék két percben visszatérni.

Képviselő asszony azt kifogásolta, hogy a vita elején én itt a Házban azt mondtam, hogy a kormány képviselőjének a bizottsági ülésen elhangzott ígérete ellenére az önkormányzati és rendészeti bizottság tagjai nem kapták meg a hatásvizsgálatról készült tájékoztatót és az adatokat tartalmazó tájékoztatót.

Képviselő asszony itt állította, hogy postakönyvvel bizonyítja, hogy ők leadták ezt az anyagot. Ez valószínűleg így van, hogyha ő ezt mondja, de én továbbra is tudom állítani és továbbra is fenntartom, hogy az önkormányzati és rendészeti bizottság tagjai nem kapták meg ezt az anyagot. Én utánanéztem, sajnálatos módon ezek az anyagok az önkormányzati és rendészeti bizottság titkárságán vannak. Én ezelőtt tíz perccel egyet magamhoz vettem, ezennel így az általános vita vége előtt röviddel hozzájutottam ehhez az anyaghoz.

Úgy gondolom, hogy minden ilyen félreértést, minden ilyen problémát el lehetett volna kerülni, ha a jogszabályi előírásoknak megfelelően a törvényjavaslattal egy időben és valamennyi országgyűlési képviselő megkapta volna ezt az anyagot. Szükségesnek tartottam ezt a kiegészítést elmondani, mert így a valós és így az igaz.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Lezsák Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az általános vita végéhez közeledve nem árt újólag más-más megközelítéssel összegezni, hogy az MDF miért is támogatja ezt a törvényjavaslatot.

 

(12.50)

 

Ezzel együtt néhány észrevételt, módosító javaslatot is megfogalmazok. A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi törvény a jelenlegi törvénymódosító javaslatokkal elsősorban kiegészül, azaz az előterjesztést nem a változtatási szándékok, hanem az eredeti törvényt bővítő és gazdagító törekvések jellemzik. Több új és a segítségre szoruló lakosság életkörülményeit lényegesen javító intézkedés bevezetéséről dönt a tisztelt Ház ennek a törvénynek az elfogadása esetén.

A törvény első három szakasza az európai uniós csatlakozást elősegítő, a szociális ellátások terén a viszonossági elv hazai bevezetését szolgálja. Uniós alapszabadság a személyek szabad lakóhely-változtatása, ez viszont, több más feltétel mellett, csak akkor érvényesülhet, ha a tagállamokban a szociális ellátások területén nincs semmilyen különbségtétel más tagállamok állampolgáraival szemben. Ennek a viszonosságnak a megteremtése a magyar állampolgárok számára mindenképpen kedvező lesz; elég, ha csak arra gondolunk, hogy mennyivel előnyösebb Németországban valamilyen segélyre jogosítványt szerezni egy magyar állampolgárnak, mint viszont, Magyarországon egy németnek. De ezek a törvényszakaszok értelemszerűen csak az uniós tagságunkat követően lépnek hatályba. Jövő év januárjától az ország területén letelepedési engedéllyel rendelkező személyekre, valamint a menekültként hozzánk érkező személyekre is kiterjed ennek a törvénynek a hatálya. Egyetértek ezzel a bővítéssel, de hiányolom a törvényjavaslat indokolásából azokat a számszerűsíthető adatokat, amelyekből következtetni lehetne arra, hogy a kiterjesztés várhatóan hány új ellátottra és milyen ellátásokra vonatkozik.

Tisztelt Ház! Valószínűleg sok állampolgár igazságérzetével találkozik a törvényjavaslatnak az a törekvése, hogy rendszeres szociális segélyre csak azok váljanak jogosulttá, akik előzőleg közmunka, közhasznú munka vagy közcélú munka vállalása terén együttműködtek a települési önkormányzattal. Ez az együttműködési időtartam méltányos, általában csak töredéke az ennek fejében megítélt segélyezés időtartamának.

Csökkenti az eddig gyakran vitatott szociális döntések számát, hogy a törvény ápolási díjra vonatkozó része kiegészül a súlyosan fogyatékos és tartósan beteg személy fogalmának a meghatározásával. Megszűnik az ápolt tanulók gondozóinak az eddig kedvezőtlen helyzete is. Gyakori ugyanis, hogy a súlyos fogyatékkal élő ápolt nappali iskolai, főiskolai vagy egyetemi képzése csak az ápoló fél- vagy egésznapos segítségével oldható meg. Ma, ha az ápolt két hónapot meghaladóan bármilyen nevelési, oktatási intézményi ellátásban részesül, a hozzátartozó nem jogosult az ellátásra, és ez a korlátozás általában lehetetlenné teszi a további tanulást. Nem csupán a méltányosság, hanem az alkotmányos jogok, a tanulás érvényesíthetősége szemszögéből is fontos ennek az eddigi korlátnak a felszámolása.

Tisztelt Ház! Az előterjesztés egy új szociális ellátás, az úgynevezett adósságkezelési szolgáltatás bevezetését is indítványozza. Az eladósodott és fizetésképtelen háztartások adósságterheinek mérséklése érdekében már eddig is több program született, de ezek nem oldották meg a súlyos gondokat. Nemrég adtak hírt arról a napilapok, hogy mintegy húszezres számú, 1990 előtti lakáshitellel rendelkező adós kilakoltatásának a megelőzése érdekében a szociális miniszter augusztus elején 3 milliárd forint kiegészítést kért a költségvetési tartalékból. Sürgősen kell lépni, mert szeptember elejétől megszigorodott a csődtörvény végrehajtásra vonatkozó része, és a hitelező pénzintézeteknek már lehetőségük van arra, hogy az adósság késedelmes törlesztése esetén a korábbiaknál is erőteljesebb eszközökkel lépjenek fel kintlévőségeik behajtása érdekében.

Az adósságkezelési ellátást csak a lakhatással összefüggő tartozásokkal, tehát lakbérrel, háztartási energiával, vízdíjjal, távfűtéssel vagy közös költséggel adós háztartások vehetik igénybe. Vagyis a szociálpolitika nem kívánja magára vállalni a magánszemélyek egyéb, például fogyasztói vagy személyi hitelekből fakadó adósságterheit. A törvény meghatározza az adósságkezelési szolgáltatás igénybevehetőségének feltételeit, ilyen például a nyugdíjminimum másfélszeresét nem meghaladó egy főre jutó jövedelem a családban, vagy a településen elismert minimális lakásnagyságnál nem nagyobb lakás. Maximálja az előterjesztés a támogatás nagyságát is, ami nem haladhatja meg a 200 ezer forintot. A segély igénybevétele csak saját tehervállalás mellett lehetséges. Ezt nagyon lényegesnek tartom, hiszen a családokat így ösztökéli arra, hogy takarékosabb életvitellel, többletmunkák vállalásával ők maguk is igyekezzenek megszabadulni adósságaiktól, és ne csak külső segítségre várjanak.

Úgy vélem viszont, hogy az abszolút értéken maximált segélyösszeg nagyságán el lehetne gondolkodni. Szerencsésebb lenne egy mozgó értékhez, például az öregségi nyugdíjminimum éves összegéhez kötni a segély maximumát, és ily módon elkerülhető lenne a törvény szociális ellátásokról szóló részének az egy-két évenkénti, csupán az összeghatár emelése céljából történő módosítása.

Örömmel láttam, hogy a törvényjavaslat az eddigieknél erőteljesebben bevonja a karitatív tevékenységet vállaló egyházakat a szociális ügyek intézésébe. Az előterjesztés értelmében a szociális és családügyi miniszter ágazati irányító jogkörében együttműködik az egyházi és más nem állami szociális intézmények fenntartóival, és létrehozza és működteti az egyházi fenntartók tanácsát. Az egyházakat is érintő szociális döntések előkészítése területén ez a tanács a jövőben véleményező, javaslattevő és tanácsadó munkájával segíti a szociális tárcát.

Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Választókerületemben több tanyás település lakóit, Kecskemét és Tiszakécske környezetét előnyösen érinti a tanyagondnoki szolgáltatás bevezetése. Ez lényegében az eddig is létezett falugondnoki szolgáltatás kiterjesztése a mostoha körülmények között, tanyasi lakott helyeken élők intézményhiányból eredő hátrányainak enyhítése érdekében. Kiterjedt tanyavilág esetén a tanyagondnoki szolgáltatás több tanyagondnok alkalmazásával oldható meg, és a tanyagondnokok által ellátandó körzetek határait a fenntartó települési önkormányzat rendeletben határozza meg. Egy további tanyagondnoki körzet csak további 600 lakos fölötti népességszám megléte esetén alakítható ki. A törvénytervezet nem említi, de annak szelleméből következik, hogy szomszédos települések, tekintettel a lakosságszám-előírásokra, akár közös tanyagondnoki körzeteket is kialakíthatnak.

 

 

(A jegyzői székeket Németh Zsolt és Mádai Péter foglalják el.)

 

Új elem a szociális törvényben a speciális alapellátások bevezetése. Ez az új szociális szolgáltatás elsősorban a fogyatékkal élők, a krónikus betegek, a szenvedélybetegek, a pszichiátriai betegek, a kábítószer-problémákkal küzdők és családtagjaik számára nyújt segítséget.

Tisztelt Ház! Az előterjesztés felsorolja az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények típusait. Ezek az intézmények az időskorúak gondozóháza, a fogyatékos személyek gondozóháza, a pszichiátriai betegek átmeneti otthona, a szenvedélybetegek átmeneti otthona, továbbá a hajléktalan személyek éjjeli menedékhelye és átmeneti szállása. Ez a taxatív felsorolás elméletileg kizárja azt, hogy lehessenek úgynevezett vegyes funkciójú intézmények, azaz nem tenné lehetővé, hogy például középkorú alkoholbetegeket idősek otthonában vagy hajléktalan személyek átmeneti szállásán helyezzenek el. A mai gyakorlat sajnos más, és ebből rengeteg fegyelmi ügy származik. Elsősorban a szenvedélybetegek számára kevés a férőhely, ők viszont, ha idősotthonba kerülnek, pokollá teszik mind a lakók, mind a gondozók életét. Az is valószínű, hogy ha most nincs szenvedélybetegeket ellátó intézménye egy városnak vagy egy megyének, akkor néhány évig még nem is lesz. Mi legyen az ilyen esetekben? Szükséges rosszként el kell-e fogadnunk a vegyes funkciójú intézmények létét? Ebben az esetben viszont szerepeltetni kellene az ilyen jellegű intézményt a törvényben.

Tisztelt Ház! A szociális feladatok áttekinthetősége, szervezhetősége érdekében a törvénytervezet javasolja a családsegítő intézmények és a gondozási központok összevonását, közös irányítását. Örvendetes, hogy a jövőben már törvényi szintű jogszabályok védik a szociális intézményben elhelyezettek jogait.

 

(13.00)

 

Ahogyan Csáky András képviselőtársam, az MDF vezérszónoka már elmondta, országgyűlési képviselőcsoportunk egyetért a törvényjavaslat általános vitára bocsátásával, és üdvözöljük a jelenlegi törvény szociális ellátásait bővítő indítványokat.

Végezetül az MDF nevében köszönöm azt a szakértői háttérmunkát, amit a tárca végzett a törvényjavaslat előkészítése érdekében.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kökény Mihály képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, ügyrendben kért szót.

 

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Azt szeretném kezdeményezni - látva azt, hogy hogyan halad a javaslatok tárgyalása és a még hátralévő napirendek tárgyalása is, nem biztos, hogy ez a mai ülésnap az előzetes tervben jelzett 19 óráig fog tartani. Mindazonáltal, miután két olyan törvényt tárgyal ma a Ház, amelyhez igen nagy számú módosító indítvány készül, arra kérem az elnök asszonyt, tegye azt lehetővé, hogy mind a gyermekvédelmi törvény esetében, mind a szociális törvény esetében a módosító indítványok benyújtására 19 óráig legyen lehetőség abban az esetben is, ha az ülésnap hamarabb befejeződne.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen a képviselő úr indítványát. Természetesen ennek eleget fogunk tudni tenni, bár azt hiszem, még van felszólalási igény, úgyhogy elképzelhető, hogy 19 óráig fog tartani a mai ülésnapunk. Ha előbb kerülne sor a mai ülésnap lezárására, természetesen akkor is 19 óráig lehet a módosító indítványokat benyújtani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt ismételt felszólalásra megadnám a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából, engedjék meg, hogy kívánjak önöknek szép napot, kellemes további vitát, a három hét múlva történő viszontlátásig hadd köszönjek el önöktől, és adjam át az elnöklést Wekler Ferenc alelnök úrnak.

Köszönöm szépen. (Taps.)

 

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

 

ELNÖK: Jó napot kívánok! Kedves Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Béki Gabriella, az SZDSZ képviselő asszonya.

 

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Rövid leszek, nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, de általános vitáról van szó, és ez az egyszeri lehetőség, hogy az általános vitába illő témákról vitatkozzunk. A mai napon megkezdődött ez a vita, és már le is zárul, ezért kénytelen voltam ismételt felszólalásra lehetőséget kérni, hogy még néhány kérdést, amit rendkívül fontosnak és az általános vitába tartozónak tartok, szóba tudjak hozni.

Ezek közül az első az egészségkárosodottak problémájának kérdése. Azért hozom ide ezt a kérdést, mert amikor 1998-ban a fogyatékos személyek jogairól szóló törvényt olyan viharos gyorsasággal sikerült ezzel a Házzal, illetve ennek elődjével elfogadtatni, akkor közöttünk már lezajlott egy nagyon hosszú vita azzal kapcsolatban, hogy milyen körre terjedjen ki az a bizonyos, a fogyatékos személyek jogairól szóló törvény. Akkor az az elvi alapkérdés, hogy a fogyatékosok csoportjába beleérthető-e, beleértendő-e az egészségkárosodottak csoportja, akik súlyos, maradandó egészségügyi problémával küszködnek, úgy dőlt el - többek között az én álláspontom alapján is -, hogy a fogyatékostörvény szűk értelemben csak a fogyatékos személyekről szól, ahol a fogyatékosság oka fontos szempont. Azzal érveltünk, hogy aki fogyatékos személy, együtt él valamilyen olyan hátránnyal, amitől ő egyébként még egészséges lehet, ami mellett még egészségesnek érezheti magát, számára vagy születéskor vagy később szerzett adottság az a helyzet, körülmény, amiben él.

Most, amikor a szociális törvényről van szó, szeretném hangsúlyozni, hogy messzemenően nem értek egyet azzal, hogy a szociális törvény egy az egyben a fogyatékostörvényben használt fogalomrendszer alapján ismétlődően és állandóan csak a fogyatékos embereket említi. Azt gondolom, ez ellen az összes betegszervezet, élén a Lánc Szövetséggel - amely egy hálózatot képez az országos betegszervezetek köréből -, okkal és joggal tiltakozik, hiszen azok a maradandó károsodást szenvedett, súlyos egészségügyi problémával küszködő krónikus betegek, akik csak segítséggel tudják ellátni magukat, bizony nagyon-nagyon segítségre szorulnak, és rájuk egy szociális törvénynek gondolnia kell.

Ez a törvényjavaslat viszont összesen egyetlenegy helyen említi meg, hogy krónikus betegek is vannak. Az összes többi szabályozás idején, amikor az alapellátást részletezi az étkeztetéstől, a házi gondozástól kedve végig-végig, amikor az átmeneti elhelyezésről gondolkodik, következetesen öt célcsoportot emleget, róluk szól a szociális törvény, és ilyen módon az egészségkárosodottak nagy-nagy tábora kimarad a szociális törvény köréből. Azt gondolom, ez így nem helyes, következésképp megoldást kell találnunk arra, hogy hogyan is módosítsuk az előterjesztett szöveget, hogy az értelmezhető legyen az egészségkárosodott emberekre is.

Többféle megoldás képzelhető el. Elképzelhető az, hogy ahol fogyatékosokat említ a törvény, szakaszonként egyesével legyen egyfajta kiegészítés, egyfajta utalás értelemszerűen arra, hogy egészségkárosodottakra is vonatkoztatható a szabályozás. Azt gondolom, a jogalkotási rendszerben nem ritka az az eset, amikor két különböző törvény ugyanazt a fogalmat nem teljesen azonos módon definiálja. Talán egyszerűbb lenne a probléma megoldása olyan módon, hogy a szociális törvényben használt "fogyatékos" kategória kiegészüljön az egészségkárosodottakra való utalással is. Ez egy olyan kérdés, amit szerintem múlhatatlanul meg kell oldani, mert különben súlyos hibát követünk el.

A beszédemet azzal zártam, hogy nagyon lényeges pontokon fogalmi zűrzavar van az előterjesztésben. Az egyik ilyen, amire nagyon röviden utalni tudtam, az egyházi, nem egyházi kategória kezelése. Tanúi vagyunk annak, hogy az állam és az egyház sikeres szétválasztási folyamata után most mintha egy érdekes összeborulás, összefonódás, összeszövődés alakulna. Gondolok olyan jelenetekre, amikor a miniszterelnök úr templomban tart politikai nagybeszédet, és gondolok arra, hogy ebben a szociális ellátásokról szóló törvényben bizony nem egyforma mércével mér az előterjesztő tárca, amikor egyházi intézményeket, egyházi fenntartókat emleget. Részben példa erre az egyházi fenntartók tanácsának létrehozása, miközben a nagyságrendileg ugyanakkora vagy még egy kicsit nagyobb súlyt képviselő, a szakmában legalább akkora súllyal jelen lévő nem állami, nem egyházi... - a civil fenntartói körre gondolok, tulajdonképpen az ő hátrányos kezelésükre.

Fogalmi zűrzavar van a tekintetben is, amit az előbb itt Kósáné részletezett: a közmunka, a közhasznú munka, a közcélú munka rendesen összekeveredik, amikor a közcélú munkát egyszerűen úgy definiálja a törvény, hogy közcélú munkának az számít, ami nem közmunka meg nem közhasznú munka, de ettől még nem tudtuk meg, hogy mi az.

 

 

(13.10)

 

Szóba szerettem volna hozni azt a fogalmi zűrzavart, ami a 42. §-ban olvasható, ott, ahol a szolgáltatást végzők jogairól emlékezik meg a törvény. Itt ugyanis arról van szó, hogy ki minősül közfeladatot ellátó személynek. Az ebben a törvényben emlegetett feladatokhoz képest nagyon-nagyon kurta, nagyon rövid az a lista, amit itt felsorol a törvény. Ebből pedig azt lehetne érteni, hogy mondjuk, aki az étkeztetési alapellátásban van foglalkoztatva, vagy aki a támogató szolgálatban van foglalkoztatva, az nem közfeladatot végez. Hát tisztázni kellene, hogy valóban az volt-e a szándéka az előterjesztőnek, hogy ilyen módon különbséget tegyen azok között, akik a szociális ellátás különböző színterein dolgoznak, vagy nem ez volt a szándék, és akkor ezen a ponton is szükséges kijavítani a törvényt.

Köszönöm szépen az ismételt megszólalási lehetőséget. Most is azzal fejezem be, hogy sok tucat módosító indítványt készítettünk abban a reményben, hogy a részletes vitában még úgy tudunk érvelni mellette, hogy ezek közül jó néhányat befogad majd az előterjesztő.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársak! Megkérdezem, kíván-e valaki még felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem államtitkár asszonyt, kíván-e reagálni a vitában elhangzottakra. (Szilágyiné dr. Szemkeő Judit: Nem.) Nem kíván.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a mai ülésnap végén kerül sor, azzal a kiegészítéssel, hogy 19 óráig adhatók be módosító javaslatok.

 

Soron következik a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, a Bérgarancia Alapról szóló '94. évi LXVI. törvény, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló '91. évi IL. törvény, valamint a munkavédelemről szóló '93. évi XCIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/4644. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/4644/2-8. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Szemkeő Judit államtitkár asszonynak, a napirendi ajánlás szerint 20 perces időkeretben.

 




Felszólalások:   1   1-84   84-122      Ülésnap adatai