Készült: 2020.08.07.20:49:00 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

203. ülésnap (2001.04.20.),  125-183. felszólalás
Felszólalás oka Részletes vita lefolytatása
Felszólalás ideje 1:26:04


Felszólalások:   47-125   125-183   183-185      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát és a részletes vita egészét is lezárom.

Megkérdezem Pálinkás József államtitkár urat, most vagy később kíván válaszolni. (Dr. Pálinkás József: Később.) Később kíván válaszolni.

Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatokról a következő ülésünkön határozunk.

 

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egészségügyi szakellátási kötelezettségről, továbbá egyes egészségügyet érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/3931. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/3931/37. számon kapták kézhez.

Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, kívánnak-e előadót állítani. (Senki sem jelentkezik.) Nem.

Tisztelt Országgyűlés! Indítványozom, hogy a törvényjavaslat szerkezeti rendjére és a módosító javaslatok közötti összefüggésre tekintettel a részletes vita két szakaszból álljon. Felkérem Világosi jegyző urat, ismertesse a javasolt vitaszerkezetet!

 

DR. VILÁGOSI GÁBOR jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A részletes vita javasolt szerkezete a következő:

Az első szakaszban az egészségügyi szakellátási kötelezettséget érintő szakellátási feladatokról szóló rendelkezésekhez érkezett módosító javaslatok szerepelnek, az ajánlás 1-20. pontjai alapján. Ezekhez kapcsolódóan nyílik meg a vita a zárórendelkezések körében módosítást kezdeményező módosító javaslatokra is, az ajánlás 30., 31. és 32. pontjaira.

A második vitaszakaszban pedig az egyes egészségügyet érintő törvények módosítását kezdeményező rendelkezésekhez érkezett javaslatokat tárgyaljuk meg, az ajánlás 21-29. pontjai alapján.

 

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Aki egyetért a javaslattal, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége elfogadta a javaslatot.

Megnyitom a részletes vita első szakaszát az ajánlás 1-20. pontjai és a 30., 31. és a 32. pontok alapján.

Több képviselő jelezte felszólalási szándékát. Először megadom a szót Erkel Tibor képviselő úrnak, MIÉP.

 

ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az első szakaszhoz szeretnék hozzászólni, előrebocsátva, hogy ebből a 3., 5., 7., 9., 10., 11., 15., 16. és 17. ajánlásokat a MIÉP támogatja, mindenekelőtt azért, mert meggyőződésünk, hogy ezzel az eredeti törvénymódosítási javaslat jobbá válhat.

A saját észrevételeinket szeretném előadni. A T/3931. számú törvényjavaslat első öt paragrafusa az egészségügyi szakellátás kapacitására - ágyszám, szakrendelői óraszám -, ennek módosítására, illetve a módosítás feltételeire vonatkozik. A törvényjavaslat a 2001. január 1-jei kórházi és járóbeteg-szakellátás kapacitását elegendőnek tartva ezt alapnak tekinti, ezt rögzíteni kívánja - szó sincs befagyasztásról -, ezen kapacitás finanszírozását kötelezően előírja, ugyanakkor bizonytalan feltételek mellett teremt lehetőséget a kapacitások bővítésére, szűkítésére és módosítására.

A kapacitás növelésére vonatkozó, a OEP által az új egészségügyi szolgáltatóval köthető finanszírozási szerződés törvényi feltételei az általánosság szintjén mozognak, lényegében bármely új szolgáltatásra alkalmazhatók. A szubjektív döntéseket lehetővé tevő törvényi szabályozás laza kereteit egyelőre nem ismert, majdani kormány-, illetve miniszteri rendelet van hivatva tartalommal kitölteni. A kapacitásszűkítés alapja a törvényjavaslatban bevezetett "tartós kihasználatlanság" fogalma, amely a végrehajtási rendelet koncepciója szerint azt jelenti, hogy amennyiben egy adott szakterület és ellátási forma teljesítménye legalább 25 százalékkal alacsonyabb az országos átlagnál, a kapacitás tartós kihasználatlansága megállapítást nyer. A tartós kihasználatlanság tényét a helyi önkormányzat kérésére az ÁNTSZ tiszti főorvosának kell igazolni. A kapacitás módosítását, az egészségügyi szakellátás szakmai összetételét az önkormányzat a tiszti főorvos előzetesen kikért véleménye alapján változtathatja meg.

 

 

(13.10)

 

 

Miután az új kapacitás befogadása az OEP-től, illetve a felügyeletet gyakorló minisztertől függ, a kapacitás szűkítése és módosítása az ÁNTSZ tiszti főorvosán, végső soron szintén az egészségügyi miniszteren múlik, a törvényjavaslat az egészségügyi miniszter részére lényegében közvetlen befolyást, mintegy kézi vezérlést biztosít, és az ÁNTSZ-nek valójában csak látszatszerep jut.

Tökéletesen egyetértünk Mikola István miniszter úrral abban, hogy a betegeket jobban szolgáló egészségügyi struktúrát nem lehet jogi eszközökkel kikényszeríteni. A törvényjavaslat mégis jogi eszközökkel, a tartós kihasználatlanság finanszírozási alapokon nyugvó fogalmának a bevezetésével kívánja az ésszerű szerkezetátalakítást, azaz az újabb ágyszámcsökkentést elérni. A miniszter úr szóhasználata szerint: a finanszírozás technológiai rendszerével szabályozzuk az egészségügyet. A tízezer kórházi ágy megszüntetésének a tapasztalata bizonyítja, hogy az ágylétszám felülről történő szabályozása nem járható út; a szakmai szempontok mellőzésével, egyéb érdekek mentén végrehajtott drasztikus ágyszámcsökkentésnek pénzügyi haszna nem volt, a betegellátás pedig jelentős mértékben romlott.

Az egészségügyben meglévő, és a közeljövőben várhatóan nem is csökkenő pénzhiányt a kormány ismét az ellátórendszer kapacitásának a további zsugorításával kívánja orvosolni, melyet modernizáció helyett ezúttal struktúraváltásnak nevez. Az egészségügy legfelső vezetése, függetlenül attól, hogy milyen kormány volt hatalmon, nem ismerte fel, hogy csak a szakma szabályainak a betartásával, a betegellátás színvonalának a biztosításával lehet az egészségügyet pénzügyileg is jó irányba terelni. Nem ismerte fel, hogy olyan szabályozórendszert kell létrehozni, amelynek a segítségével a rendszer spontán az egészséges irányba fejlődik.

A magyar egészségügy reformjait következetesen pénzügyi, és nem szakmai oldalról közelítették meg, aminek minden esetben meg is voltak a sajnálatos következményei. Minek alapján lenne meghatározható a magyar egészségügy kórházi és járóbeteg-szakellátásának a kapacitása? Ismertek a világon a lakosság létszáma kapcsán az adott szakterületek ágyszámára vonatkozó ajánlások, azonban ezek a magyar lakosság elöregedésére, rosszabb egészségügyi állapotára, valamint az ellátórendszer alacsonyabb színvonalára való tekintettel nem használhatóak. A magyar egészségügyi adatszolgáltatás megbízhatatlansága, az általános morbiditási viszonyok ismeretének a hiánya miatt nem állnak rendelkezésre olyan adatok, amelyek egy adott szakterület kórházi kapacitását reálisan megszabhatnák. Mivel az egészségügyi szakellátási kapacitás felülről vezérelt szabályozásának semmiféle megbízható támpontja nincs, a törvényjavaslat a kapacitásszabályozást finanszírozási alapon kívánja megoldani, amely a jelen gyakorlat bizonysága szerint erre egyáltalán nem alkalmas.

A jelenleg érvényes teljesítményarányos finanszírozás teljesen elhibázott, rossz, és ellenőrzés nélkül súlyosan deformálja a betegellátást. A jelenlegi finanszírozási rendszer miért nem alkalmas az egészségügyi szakellátás kapacitásának a szabályozására? 1. Mert a pontrendszer igazságtalan, szakszerűtlen, aránytalan, nem felel meg az adott tevékenység szakmai értékének. 2. Mert a teljesítmény növelésére ösztönöz, ezért diagnosztikus és terápiás polipragmáziát szül. 3. Mert az ápolási időt kritikus mértékben leszorítja. 4. Mert ellenőrzés nélkül csalásra ösztönöz. 5. Mert a diagnózisok meghamisítása révén megbízhatatlanná teszi az egészségügyi dokumentációt.

Amennyiben tehát ez az igazságtalan, szakszerűtlen és pazarlást eredményező térítési rendszer lesz az alapja a magyar egészségügy fekvő- és járóbeteg-ellátó kapacitásának, megjósolható, hogy a legjobban, legszakszerűbben dolgozó ellátók kerülnek végveszélybe, őket fogják a tartós kihasználatlanság alapján felszámolni. S azoknak, akik csalnak, és visszaélnek a finanszírozási rendszer adta lehetőségekkel, lesz módjuk a kapacitást bővíteni. Egyértelműen leszögezhető tehát, hogy szakmai ellenőrzés nélkül a jelenlegi teljesítményarányos térítés nem lehet a kapacitásszabályozás alapja. Meggyőződésünk, hogy a finanszírozástól független ellenőrző apparátus létrehozása nélkül a magyar egészségügyben nem lehet rendet teremteni. Ha az orvosnak meg kellene térítenie az indokolatlan vizsgálatok árát, két héten belül megszűnnének a felesleges vizsgálatok. Ha az indokolatlan műtétek miatt az orvosoknak kártérítést kellene fizetniük a betegeknek, nem lennének indokolatlan beavatkozások. Ha a feleslegesen beadott injekciók, infúziók árát az orvosoknak meg kellene téríteniük a kórházaknak, nem volna gyógyszerpazarlás.

Röviden: ha a szakmai hibákat és mulasztásokat szankcionálnák, ezek a jelenleginek a töredékére csökkennének. Ilyen határozottságra volna szükség a betegellátás javulása, a meglévő anarchia, az "aki meri, teszi" pontszerző könyökharc és a betegek érdekeit semmibe vevő merkantil szellem felszámolása érdekében.

A kapacitás felülről történő, pénzügyi alapon nyugvó, adminisztratív szabályozásával a MIÉP nem ért egyet, de a meglévő kapacitás törvényi védelmére szükség van, ez nem felesleges. A kapacitásbővítés feltételrendszere általánosságban megfelelő, de az azt meghatározó tervezet, a kormány- és miniszteri rendelet ismeretének a hiányában, jelenleg mégis aggályos. A kapacitás szűkítésének és módosításának a jelenlegi finanszírozási rendszeren alapuló szabályozása azonban nem fogadható el. Véleményünk szerint a bankok helyett végre az egészségügyet kellene konszolidálni.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Gidai Erzsébet képviselő asszonynak, MIÉP.

 

DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Köszönöm szépen. Én a 4., a 6. és a 7. módosító javaslatok alapján szintén a kapacitáskihasználtsághoz szeretnék hozzászólni.

Szeretném hangsúlyozni azt, hogy a kapacitáskihasználtság vagy -kihasználatlanság nem egyenlő az ágyszám nagyságával vagy annak a kihasználtságával, az csak az egyik mutatója, hiszen emellett még számtalan más mutató is van: az egész ellátó intézmény szerkezete, az egyes osztályok szerepe, a műszerek kihasználtsága. Tehát mindig együttesen kell megnézni a kapacitáskihasználtságot.

A másik kérdés, ami nagyon lényeges: hogy mennyi kapacitás szükséges, azt nem lehet egyértelműen csak az ellátás oldaláról feltérképezni. Szakmailag se értek egyet azzal, hogy ezt csak a fekvőbeteg-ellátó intézmény oldaláról közelítik meg, mert a vitákban már több alkalommal elmondtam, mindaddig, amíg nem lesz egy megfelelő szintű szükségletfeltárás, addig a kapacitáskihasználtságot nem lehet pontosan körülhatárolni. Tehát csak abban az esetben lehet pontosan véleményt nyilvánítani arról, hogy mennyi ágy, milyen műszer, milyen osztályok szükségesek, milyen az akut- és a krónikusellátás aránya a fekvőbeteg-ellátásban, ha az oda tartozó populáció, tehát népesség egészségi állapotát, illetve ennek a várható alakulását is felmérik, figyelembe veszik, mert ennek a függvényében lehet a kapacitás nagyságát meghatározni.

Ha ez egy kézben összpontosul, és egy nagyon erős centralizáció során felülről lefelé kívánják ezt meghatározni, akkor ez még további kérdést is felvet: hol van ahhoz megfelelő információ, informáltság, hogy egy ilyen döntést, mondjuk, egy miniszter képes legyen meghozni? Tehát amíg ezek a felmérések nincsenek meg, amíg nincs egy olyanfajta hatástanulmány és elemzés, hogy az ellátásnak és a szükségletnek milyen a viszonya, addig a kapacitáskihasználtságról, illetve -kihasználatlanságról, s annak a nagyságáról beszélni csak egy ilyen parlamenti szintű, kölcsönös vita kapcsán lehet. Ez konkrét eredményekhez nem igazán vezet.

Ezt nagyon súlyos hibának tartom. Az első lépés ennek a megváltoztatása kellene hogy legyen. Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Schvarcz Tibor képviselő úrnak, MSZP.

 

DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1., a 2. és a 30. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni.

Az 1. pontban a képviselőtársaimmal beadott módosító javaslatnak az a lényege, a címet azért szeretnénk megváltoztatni, hogy csupán az egyes egészségügyet érintő törvények módosításáról szóljon a törvénytervezet, hiszen a kapacitásszabályozásról szóló LXIII. törvény ilyetén módon való elhagyásával az MSZP nem ért egyet.

 

 

(13.20)

 

Ezért a címből ki is vennénk, és az egész törvényből kivennénk, mint a 2. §-ban is utalunk erre.

Szeretném röviden megindokolni, hogy miért tartjuk ezt fontosnak. Az általános vitában elmondottakon kívül nem értünk azzal egyet, hogy ezáltal ismét visszakerülne a kézi vezérlés lehetősége a kapacitás szabályozásába, amit annak idején az Alkotmánybíróság már egyszer alkotmányellenesnek ítélt, másrészt a kapacitásszabályozási törvény, tehát a LXIII. törvény tartalmazott normatív elemeket, tartalmazta a jogorvoslás lehetőségét, és szükségesnek tartott bizonyos fokú egyeztetést. Mi ezeket ebből a tervezetből hiányoljuk, és ezért javasoljuk a címből is kivenni, és javasoljuk kivenni az egész törvénytervezetből.

A cím megváltoztatását azért is szükségesnek tartjuk, mert - mint korábban elmondtuk már - nem értünk egyet azzal, hogy itt több mint tíz törvény egyszerű megváltoztatása, csomagszerű megváltoztatása történik. Nincs olyan szükséglet, hogy most ezt az egészet csomagban tárgyaljuk. Arra szükség van, hogy az egészségügyi törvény azon részeit, amelyeket az élet változtatásra kényszerített, megváltoztassuk, de a kapacitásszabályozásra és annak megváltoztatására nincs szükség.

A 30. §-ban pedig azoknak a hatályon kívül helyező rendeleteknek az elhagyását javasoljuk, ami szintén összefügg azzal, hogy mi a kapacitásszabályozást teljesen másképpen képzeljük el. A törvényben a kormány felhatalmazást kap arra, hogy részletes szabályokban állapítsa meg a kapacitásmegállapítások rendjét. Ezt azért kívánjuk elhagyni, mert ez rendeleti szabályozás, és ezt a dolgot nem rendelettel, miniszteri rendelettel kell szabályozni, hanem igenis törvénnyel.

A másik: a LXIII. törvény elhagyásával azért nem értünk egyet, mert azt az Alkotmánybíróság annak idején jónak, alkotmányosnak tartotta, tartalmazott normatív elemeket, volt benne jogorvoslati lehetőség. A kormány azért helyezi két részletben hatályon kívül a LXIII. törvényt, mert nincs felkészülve arra, hogy mit ad helyette, és hogyan kívánja szabályozni a kapacitások megváltoztatását, illetve a kapacitások megállapításának a rendjét.

Képviselőtársaim majd elmondják, hogy mit javasolunk még a törvényben a most megszüntetettek, az 1-5. §-ok által megszüntetettek helyébe. Én egy dologtól nagyon óvnám képviselőtársaimat, és felhívnám a figyelmet arra, hogy bármilyen módon csűrjük-csavarjuk itt a dolgot, ez mindenképpen a kézi vezérlést, a miniszteri rendeletet hozza vissza, és ez olyan jellegű és olyan nagyságrendű kérdés, amit nem lehet kézi vezérléssel, egyszemélyes döntésekkel megoldani. Itt normatívák kellenek. Ezek a normatívák megtalálhatók ugyan a végrehajtási rendeletben, de azt hisszük, hogy ez törvényi szabályozást igényel, hiszen egy végrehajtási rendelet és egy kormányrendelet, illetve miniszteri rendelet - különösen egy miniszteri rendelet - nagyon könnyen megváltoztatható, és ezáltal a kiszámíthatóság, az átláthatóság és a kapacitások pontos beszabályozása sérülne.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, MDF.

 

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Úgy gondolom, hogy semmivel sem ad nagyobb teret a kézi vezérlésre ez a törvényi megoldás, mint ami eddig a LXIII. törvény alapján és a kapcsolódó törvények alapján érvényben volt, illetve amire lehetőség volt. Schvarcz képviselő úr is nagyon jól tudja, hogy maga ez a törvény jelentős mértékben beszűkíti azokat a határokat, amelyeken belül lehet ezt az úgynevezett kézi vezérlést alkalmazni. Ez a törvény megmondja azt, hogy milyen esetben és milyen módon lehet lefelé, illetve fölfelé eltérni a kapacitásoktól, és a normativitást pedig maga a törvény adja meg; azt mondja, hogy az eddig kialakult állapotot etalonnak fogadja el, ezt biztosan finanszírozni fogja.

Azzal kapcsolatban, hogy több mint tíz törvény megváltoztatására irányul; valóban, a törvény három célt tűzött ki maga elé, és mindannyian tudjuk, akik itt vagyunk, hogy mi ez a három cél. Mivel egy-egy cél nem csak egy törvény változtatását teszi szükségessé, ezért így alakul ki az egész. Úgy gondolom, hogy azért ez nem egy olyan terjedelmű változtatás, ami aggodalomra adna okot.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Kökény Mihály képviselő úrnak, MSZP.

 

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magam az ajánlás 10., 12. és 18. pontjával kapcsolatban szeretném elmondani társelőterjesztőként az indokainkat, és majd röviden szeretnék ezt követően a 11. ponthoz is néhány észrevételt tenni, amelyet Mánya Kristóf és képviselőtársai nyújtottak be javaslatként.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 10. pontban arra tettünk javaslatot, hogy ha mégis a szakellátással kapcsolatos szabályozás ebben a formában nyer elfogadást, akkor ne keletkezzen egy joghézag, jelesül ne öntsük ki a gyereket a fürdővízzel, merthogy a LXIII. törvény hatályon kívül helyezésével elmaradna az a szabály is, hogy az egészségbiztosítás a jogszabályokban foglalt követelményeknek megfelelően valamennyi háziorvosi és házi gyermekorvosi szolgálat finanszírozására köteles. Tehát amennyiben most nem pótoljuk ennek a szabálynak a helyét, tehát nem tesszük be ezt a szabályt ebbe a törvénybe, akkor itt olyan jogbizonytalanság keletkezik, ami, azt gondolom, mindenképpen zavarokat kelthet az alapellátásban, és valószínűleg ezt pusztán egy kormányrendelettel vagy egy miniszteri rendelettel nem lehetne kellő módon helyettesíteni. A bizottsági ülésen erről folyt egy vita, és szeretném azt mondani, hogy ugyan a kormány különböző indokok alapján ezt a javaslatot nem támogatta, de a bizottság többsége ezt az ajánlási pontot méltányolta, és én ezt kérem az Országgyűléstől is.

Az ajánlás 12. pontjában javaslatokat tettünk bizonyos definíciókra, ugyanis ez a tervezet széles körű felhatalmazó rendelkezéseket biztosít a kormány és a miniszter számára. Egyébiránt azt kell mondanom Csáky képviselőtársam előbbi kétpercesére, hogy pontosan az teremti meg a kézi vezérlés lehetőségét, hogy ilyen széles körűek, szinte parttalanok a kormányzati szervek jogosítványai a kapacitásszabályozás tekintetében, és próbáltunk a már készülő végrehajtási tervezetek ismeretében legalább kapaszkodókat adni ahhoz, hogy egyáltalán mi alatt mit kell érteni. Úgyhogy azt kérjük a tisztelt Háztól, fontolja meg, hogy a törvény alkalmazásában nem lenne-e szükséges legalább a fogalmakat pontosan tisztázni. Azt gondolom, hogy ez a jogalkalmazás szempontjából lényegesen nagyobb biztonságot jelentene, és bizonyos értelemben még a végrehajtási szabályokat is keretek között tudná tartani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 18. pontját tulajdonképpen a Magyar Orvosi Kamarának a véleménye szülte, ugyanis maga az Orvosi Kamara is szükségesnek gondolt egyfajta egyeztető rendszert, annak ellenére, hogy a korábbi, régi egyeztető rendszer alkalmazásában kétségtelenül voltak hibák, és a bizottsági ülésen is lefolytattuk azt a vitát, hogy a szereplők a korábbi megyei egyeztetési folyamatban sokszor rossz alkukat kötöttek. Ennek viseljük a következményeit.

 

 

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)

 

(13.30)

 

De hát végül is hinnünk kell egy bizonyos tanulási folyamatban, és azért, mert - persze nem mindenütt, de néhány helyen - a párbeszéd sikertelen volt, sőt egyes, az egyeztetésben részt vevő szereplők visszaéltek az erőfölényükkel, még nem a párbeszéd intézményét kellene megszüntetni. Indokolt lenne valamilyen új rendben visszahozni az egyeztetési folyamatot. Mi erre tettünk egy javaslatot, amely lényegében az Orvosi Kamara támogatását is élvezi, és tulajdonképpen az emberi jogi bizottság is támogatta. Még akkor is mondjuk ezt, ha tudjuk, hogy minden egyeztetési folyamat macerás, de végül mégiscsak nehéz ezeket a kapacitásokat mindenfajta egyeztetési rendszer nélkül lekötni vagy leköttetni.

A mi javaslatunkban az az újdonság, hogy ezt egy több megyére kiterjedő térségi rendszerben tudnánk igazán jól elképzelni. Ezekben a térségekben - amelyek megfelelnének a területfejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozatban felsorolt tervezési-statisztikai régióknak - lenne lehetőség arra, hogy a több megyére kiterjedő ellátási kapacitások feladatait jobban sikerüljön meghatározni. Azt gondolom, van erre készség az önkormányzatokban, a szolgáltatókban. Ezt lényegében megmutatta az a sajnos hamvába holt ellátásszervezési kísérlet is, amikor egy világbanki fejlesztési program keretében kellett különböző megyéknek együttesen túllépni az érdekeiken és közös pályázatot benyújtani. A pályázat megfogalmazása jól sikerült, de a világbanki programot egy meggondolatlan döntés eredményeként sajnálatos módon törölték. De a tapasztalat mindenképpen az, hogy térségi együttműködésre van készség és igény. Tehát egy regionális egyeztetést javasolunk, és a javaslatban természetesen a jogorvoslati lehetőségek megteremtéséről is gondoskodtunk. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy fontolja meg ennek a javaslatnak a támogatását.

Végül, tisztelt képviselőtársaim, szeretném néhány szóval kommentálni a 11. ajánlási pontban Mánya Kristóf és képviselőtársai indítványát. Képviselőtársaink azt javasolják, hogy az önkormányzati vagy többségi állami tulajdonban lévő egészségügyi szolgáltató feladatátadási megállapodásait a jövőben előzetesen az egészségügyi miniszternek véleményeznie kelljen. Ez a javaslat is a centralizáció irányába hat. A bizottsági ülésen vitát folytattunk arról, hogy ez a javaslat vajon nem érinti-e a kétharmados önkormányzati törvényt. Egy véleményezési jogkör beépítése önmagában még nyilván nem érinti, de mégis azt gondolom, nagyon nehéz dolog egy, az önkormányzati törvényben részletesen, pontosan szabályozott mechanizmust gyakorlatilag eseti miniszteri véleménytől függővé tenni, nem beszélve arról, ha feladatátadási megállapodás van, és ezt az önkormányzati törvény előírásainak megfelelően az önkormányzat jóváhagyja, akkor az ÁNTSZ-től amúgy is működési engedélyt kell kérnie, tehát az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnak amúgy is jóvá kell hagynia ezt az aktust. Tehát ott van egyfajta lehetősége az egységes népegészségügyi szervezetnek, hogy megnézze, mennyiben képesek a követelményeket, a minimális ellátás feltételeit teljesíteni a szolgáltatók, ha más működési rendben tevékenykednek.

Véleményünk szerint nem jó és nem szerencsés dolog az, hogy egyedi véleményezési technikákkal szólnak bele az önkormányzatok dolgaiba, és ha már ilyen formában az ellenőrzött magánosításnak a koncepcióját próbáljuk becsempészni ebbe az egyébként nem erről szóló törvénybe, akkor ehelyett sokkal inkább azt kellene tenni, hogy elhatározzuk, szülessen egy olyan kerettörvény, amely a feladatátadásnak, egyáltalán a magánosításnak a legfontosabb általános szabályait és követelményeit tartalmazza. A szocialista frakció abban valóban tudna partner lenni, hogy a szakmai kritériumokat egyértelműen rögzítő, beleértve a miniszteri, ÁNTSZ- és minden más jogosítványt tartalmazó törvény szülessen annak érdekében, hogy ne szubjektív - vagy szubjektívnek gondolt - szempontok szerint lehessen egyik feladatátadási szerződésre azt mondani a miniszternek, hogy ezt szeretem, ezt jónak tartom, azt pedig nem szeretem. A zsinórmértéket mindenképpen indokolt lenne törvényben meghatározni.

A fentiek alapján azt gondolom, nem lenne jó, ha képviselőtársaim támogatnák az ajánlás 11. pontját, erről egy külön törvénynek kellene megszületnie.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólások következnek. Megadom a szót Schvarcz Tibor képviselő úrnak, Szocialista Párt.

 

DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A Kökény Mihály által elmondottakat szeretném egy picit kiegészíteni azzal, hogy miért javasoljuk a statisztikai régiót az egyeztetés területének, hiszen a törvény elismeri, hogy jelenleg a LXIII. törvény által megállapított kapacitásokat kell etalonnak tekinteni, s tulajdonképpen a kézi vezérléssel - amit nem győzünk hangsúlyozni - kívánja finomítani a kapacitás jelenlegi struktúráját. A régió területe - amely alkalmas lenne arra, hogy az esélyegyenlőséget és a hozzáférhetőséget egy nagyobb területen nézze, és nagyobb betegségcsoportokban több kórházi struktúrát figyelembe véve határozza meg a kapacitást - megfelelő lenne arra, hogy ott egyezség szülessen vagy egyeztetés történjen bizonyos olyan kapacitásoknak a kihasználásáról, ami egy megyében vagy egy területen nincs meg kellőképpen, de a régióban rendelkezésre áll, és bizonyos irányítással vagy szervezéssel ezek a kapacitások jobban kihasználhatók lennének, hiszen a régiók földrajzilag, gazdaságilag, területileg úgy szerveződtek, hogy ezeket mind figyelembe vették, amikor kialakították őket.

Ez mindenképpen jó lenne arra, hogy egy magasabb fórumon - már nem megyei szinten - nem is alkudozás, hanem inkább kapacitásszabályozás, finomítás történjen, s az olyan speciális ellátások, mint onkoradiológia, MR, pszichiátria s a többi regionális szinten egyeztetésre kerülhetnének, s ezzel javíthatnák a beteg esélyegyenlőségét, javíthatnák a hozzáférés lehetőségét, és számos vita elkerülhető lenne ezáltal.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Megadom a szót Mánya Kristóf képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

 

(13.40)

 

 

DR. MÁNYA KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtáraim! Kétperces hozzászólásban hadd reagáljak Schvarcz Tibor és Kökény Mihály képviselő urak alkotmányossági aggályaira, ami az általános vitában már többször elhangzott. Hadd idézzem föl, hogy az Alkotmánybíróság 1995-ös vagy 1996-os döntése a tekintetben - és csak e tekintetben - nem engedi meg az egészség-szakellátási kérdések kormányrendeleti szabályozását, amennyiben az önkormányzati kötelezettséget sért.

Ebben a törvényben a 2. § egyértelműen azt mondja, hogy a települési és a megyei önkormányzatok egészségügyi szakellátási kötelezettségüket a 2001. január 1. napján rájuk érvényes normatív kapacitáslekötési megállapodásaik szerint látják el. Tehát itt nincs érintve egyáltalán az önkormányzatok ellátási kötelezettsége, azt a törvény szintjén szabályozza, tehát ilyen értelemben alkotmányos.

A másik kérdés, ami itt épp az előbb felvetődött, az, hogy regionális szinten kellene ezeket az egyeztető fórumokat végezni és a Magyar Orvosi Kamara részvételével. E tekintetben nekem azért aggályaim vannak. Talán tetszenek emlékezni, négy évvel ezelőtt a világbanki fejlesztési pályázatok kapcsán bizony egy hasonló regionális együttműködés szintjén kellett volna a Magyar Orvosi Kamarának bizonyos rövid távú fejlesztési kérdésekben állást foglalni. Az élet bebizonyította sajnos, hogy ezek az egyeztetések abszolút nem voltak sikeresek. Nem voltak sikeresek, és itt sem lennének sikeresek, képviselőtársaim, mindenekelőtt azért, mert a Magyar Orvosi Kamara megyei felépítésű, mint tudják; ha pedig megyei felépítésű, mindegyik megyei orvosi kamara nyilvánvalóan a saját megyei intézményrendszerét képviseli, mint ahogy ez történt 1997-ben is.

Köszönöm szépen, majd folytatom. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, Szabad Demokraták Szövetsége.

 

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Két percben nagyon röviden érvelni szeretnék magam is az egyeztetési folyamat mellett, hogy az új szabályozásban ezt az értéket meg kellene őrizni, át kellene emelni. A LXIII. törvény sok tekintetben kifogásolható, sok tekintetben vitatható, de a szabad demokraták szemében az változatlanul értéke, hogy volt benne egy ilyen egyeztetési kényszer. Azt gondolom, hogy a szubszidiaritás elvét adnánk fel, ha erről lemondanánk.

Arról lehet és kell is vitatkozni, hogy az az egyeztetés akkor most megyei szinten vagy regionális szinten, hogyan történjen, de hogy a döntést szabályozni kell a törvényben, és hogy közelebb kell vinni az érintettekhez, azt gondolom, ez alapérték a szemünkben. Következésképpen nem tudjuk elfogadni azt a törvénymódosítást, amelyet a tárca elénk tett, és amely igazából centralizálná a döntési lehetőségeket; ugye, a változtatásokról, a módosításokról beszélünk, hiszen a kapacitás nagyja, lényege meg van határozva, mégpedig a LXIII. törvény alapján van meghatározva.

Ami módosítás ezután következne, az igenis okkal és joggal veti fel, ébreszti fel bennünk az önkényesség gyanúját. Azt gondolom, a kormánynak is érdeke lehetne elkerülni ezt a látszatot, ezt a benyomást, vagyis nem a kézi vezérlés irányába, hanem ellenkezőleg, a normatív szabályozottság irányába kellene haladni. Éppen ezért a magam részéről támogatom ezt a 18. pontban megjelenő gondolatmenetet.

Két percbe ennyi fért bele, esetleg egy következő kétpercesben folytatom. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Kökény Mihály képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

 

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Mánya Kristóf képviselőtársam előző hozzászólásához szeretnék egy rövid kommentárt fűzni.

Egyrészt én azt gondolom, az Alkotmánybíróság nem egy adott időpontra rögzítette a normatív szabályozás követelményét, tehát nem lehet azt csinálni, hogy akkor most azzal letudtuk az alkotmányossági követelményt, hogy a törvényben benne van, hogy lényegében változatlanul érvényesek a 2001. január 1-jén érvényes kapacitáslekötési megállapodások, amelyeket még a LXIII. törvényben szereplő normatívák alapján határoztak meg, mert a LXIII. törvény hatályon kívül helyezésével lényegében a melléklet, a normatívák is eltűnnek, vagy legalábbis nem képezik a törvény részét, ezek a jövőben nem léteznek. Hogy aztán majd bekerülnek-e valamilyen végrehajtási rendeletbe, vagy nem kerülnek be, azt nem tudjuk, de az Alkotmánybíróság nagyon egyértelműen a normatívák törvényi meglétét írta elő. Tehát én azt gondolom, szükséges, hogy annak is, ami majd ezután történik, legyen egy etalonja, és egy törvényi rendszerben szereplő normatív szabályozást az Alkotmánybíróság 2002-ben, 2003-ban is joggal számon fog kérni.

Ami pedig azt illeti, hogy van-e szükség regionális egyeztetésre, igen vagy nem; képviselőtársam, nem hiszem, hogy az Orvosi Kamara megyei felépítése gátolna egy regionális egyeztetést. Jó lenne egyébként, ha legalább ilyen kérdésekben elmozdulnánk a régiók felé, annál is inkább, mert uniós forrásokat is így lehet megszerezni, és nagyon jól tudjuk, hogy számos olyan diagnosztikai, terápiás szakfeladat van az egyetemekre, nagy térségi kórházakra telepítve, amelyek nincsenek minden megyében. Tehát én tisztelettel azt javasolnám, hogy fontoljuk már meg ezt a térségi együttműködést; igen, ez egy új elem, 1996-ban még magunk se gondoltunk erre.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Selmeczi Gabriella képviselő asszonynak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tény az, hogy amikor az egészségügyről beszélünk, vitatkozunk, akkor örökösen visszatérünk a kétharmados önkormányzati törvényhez, és mindig leragadunk ennél a kérdéskörnél. Az ajánlás 11. pontjában megfogalmazott módosító javaslatunk is tulajdonképpen ezeknek a vitáknak az eredménye.

Ellenzéki képviselőtársaim, mi is többször felszólalunk amellett, hogy hogyan lehetne az úgynevezett mazsolázós privatizációt megállítani, és hogyan lehetne valamiféle kontrollt beépíteni a rendszerbe. Mindig elakadunk ennél a kérdésnél, mert a kétharmados önkormányzati törvény az önkormányzatok, illetve a tulajdonos hatáskörébe utalja ezt a kérdéskört, és a mi vitáink egyik eredménye volt ez a módosító javaslat, hogy próbáljunk meg beépíteni egy olyan lépcsőfokot, hogy ki kell kérni az úgynevezett feladatátadási megállapodások megkötése előtt az egészségügyi miniszter úr véleményét.

Hallgatva itt a vitát, mi megfontoljuk azokat az érveket, ellenérveket, amelyeket Kökény Mihály képviselőtársunk mondott, hiszen mi is érezzük, hogy alapvetően nem ez az üdvözítő megoldás, hanem egy átfogó törvénymódosítás. A mi problémánk tulajdonképpen hasonló az itt elmondottakhoz, tehát a hozzászólásommal azt szeretném megerősíteni, hogy megfontoljuk ezeket az ellenérveket, amelyek a 11. pontban megfogalmazott módosító javaslat mentén elhangzottak, és vagy próbálunk valami jobb megoldást találni, vagy pedig adott esetben elállunk ettől a módosító javaslattól.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: A kétperces hozzászólásoknak a végére értünk, úgyhogy megadom a szót Vojnik Mária képviselő asszonynak, Magyar Szocialista Párt.

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az ajánlás 12., 18., 30., 31. és 32. pontjaiban érintett javaslatok mellett szeretnék érvelni. Az utóbbi három arról szól, hogy a kormánynak, illetve az egészségügyi miniszternek adott felhatalmazások mértékét csökkentsük, ne engedjük meg, hogy az eddig törvényben megalkotott szabályok helyébe kormányrendelet és miniszteri rendelet lépjen.

Másfelől, méltányolva a kormány igyekezetét, a javaslatainkban szeretnénk beemelni a normaszövegbe azokat a javaslatokat, amelyeket a kormány egyébként előterjesztett, és ezek az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésére valamilyen szabály szerint javaslatot tesznek; ezek a normán belüli és a normán felüli kapacitások befogadásait jelentik.

 

 

(13.50)

 

Azért szeretnék ezekkel a javaslatokkal egy összefoglaló hozzászólásban foglalkozni, mert teljesen világos, hogy a kormány maga is tisztában van azzal, hogy az adott gazdaság adott lehetőségei mellett a lakossági szükségleteknek megfelelően tudnia kell, hogy mekkora az az ellátórendszer, amelyben szolgáltatásokat lehet nyújtani a lakosságnak. Ahogy azt is tudnia kell, mert ez is kötelessége, hogy ez a kapacitás, amely rendelkezésre áll, a betegségek indokolta mértékben áll-e egy adott területen rendelkezésre, és azt is tudnia kell, hogy ahol ezek az eltérések nyilvánvalóak, ahol nem felel meg az ellátórendszer a szükségleteknek, ahol jelentős elmaradások vannak, ott azokat valamilyen módon korrigálni kell.

És akkor innen, tisztelt képviselőtársaim, ahhoz jutunk, hogy a kormány tudja, hogy az egészségügyi struktúrára szükség van, ahogy arra is szükség van, hogy a kapacitásokat valamilyen norma alapján szabja meg. És akkor már csak egy kérdés van: vajon miért fontos a kormánynak, hogy ezt a tudott ismeretet, ezt a meghozandó szabályt ne törvény, hanem kormány- és miniszteri rendelet szabályozza?

Ne bízzuk ezt a dolgot a fantáziánkra, hiszen a rendelkezésünkre álló kormány- és egészségügyi miniszteri rendeletek, a bizottsági vitában az államtitkár hozzászólása ezekre felvilágosítást ad. A kormányrendelet, amely készülőben van e törvény végrehajtásáról, úgy szól, hogy maga is normát szab, megszabja, hogy mi a regionális kapacitás, megszabja, hogy mennyi az, amennyit még a betegellátáshoz szükségesnek tart, és megszabja, hogy ezeknek a pótlása, illetve visszaépítése az ő elgondolása szerint milyen keretek között képzelhető el.

Az az érdekes, hogy miközben az eddig valamilyen módon érdekelt szereplőket mind kihagyja, lényegében ugyanazokat az utakat járja be, amelyet eddig a korábbi, '96-os kapacitástörvény egy más egyeztetési folyamatban ugyancsak véghez vitt. Mert ahol most jelentkezik egy szolgáltató, ahhoz, hogy az ellátórendszerbe beléphessen, a következőket kell bizonyítania. Azt kell bizonyítania, hogy az általa kínált szolgáltatás az adott területen és az adott szakmában valóságos lakossági szükségletet elégít ki. Eddig ezt csinálták a szolgáltatók és az önkormányzatok egy egyeztetési folyamatban. Most bizonyítani kell, hogy ennek az ellátására képesek. Mi történt eddig? Bizonyítani kellett, hogy ennek ellátására képesek voltak.

Ennek a képességnek az igazolására eddig is az ÁNTSZ főorvosa volt hivatott, hogy ezt visszaigazolja; most is ezt teszi. Eddig is el kellett egy határidőig ezt a pályázatot készíteni. Azt úgy hívták, hogy egyeztető tárgyalás az egyeztetett ajánlatra, most meg úgy hívják, hogy pályázati határidő. Eddig be kellett adni egy adott év adott terminusáig, ezentúl be kell adni majd minden év szeptember 30-áig. Akkor újra megkérdezem én, tisztelt képviselőtársaim, hogy mi is a különbség. Az a különbség, hogy a kormány eldöntötte, hogy nem törvényben szabályoz, hanem rendeletekben. Mi ennek az oka? Vajon miért tette?

Nyilván azért tette, mert a törvényben szabta normák - legalábbis azt gondolom, hogy ezt ebben a Házban senki sem vitatja - mindenkire nézve kötelezőek. A kormányrendeletben és a miniszteri rendeletben alkotott szabályok pedig bármikor, egy adott kormány vagy egy adott miniszter elgondolása, elgondolásának változása, ne adj' isten, miniszter változása kapcsán minden egyeztetés és minden demokratikus intézményrendszer kikerülésével megváltoztathatók. Ez ennek a javaslatnak az összes alapja, mert minden mást, amit eddig a törvény szabályozott, szabályozni kívánja a rendelet is, szinte a menetrend is ugyanaz, a végeredmény kívánatosan ugyanaz; a különbség összesen annyi, amennyit én most a képviselőtársaimnak előhoztam, hogy ha a miniszternek, akármelyik miniszternek ez nem tetszik, akkor ezt a rendeletet a parlament kikerülésével bármikor, a maga szája íze szerint megváltoztatja.

Hiszen olvassuk csak el a 13. §-t, amelyet mi az ajánlásunk 30., 31., 32. pontjában eltörölni javasolunk: felhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy az egészségügyi ellátórendszer szakmai összetételére, a járóbeteg- és fekvőbeteg-szakellátás kapacitásainak megosztására vonatkozó részletes szabályokat rendeletben határozza meg.

Ha van norma, ha van szabály, amelyet a legszélesebb egyeztetés után, a legdemokratikusabb módon, a legnyilvánvalóbban kell törvényben szabályozni, akkor ez az. Ha van valami, amiben közmegegyezésnek kellene létrejönnie, hogy egy adott ország adott anyagi lehetőségei, adott megbetegedési mutatói mellett milyen ellátórendszernek kell ezt az igényt kiszolgálni, akkor ez az. Ha van valami szabályozási igény, ami törvény után kiált, akkor ez az, tisztelt képviselőtársaim. És ha komolyan gondolta volna a kormány, hogy ezt a szabályt komolyan is kell venni, akkor nem tiltakozott volna a kormánypárti többség a bizottsági ülésen oly élénken az ellen, hogy az általa javasolt szabályt beemeljük a normaszövegbe, tisztelt képviselőtársaim.

Azt állította az államtitkár úr a bizottsági ülésen, hogy ezek az egyeztetések megtörténtek, és az érintett önkormányzati szövetségek és az Orvosi Kamara ezekkel a javaslatokkal messzemenően egyetértett. Hogy nagyon méltatlan vitába ne keveredjünk, ezért én áthoztam ennek a bizottsági ülésnek a jegyzőkönyvét, ezért ha köztünk ebben értelmezési vita lesz, akkor én készséggel fogok állni a képviselőtársaim rendelkezésére a vonatkozó szövegek visszaidézésében. Amennyiben nem, akkor mindannyian emlékezni fogunk rá, hogy az államtitkár úr ezt mondta, miközben egy héttel később természetesen rendelkezésünkre állt a legnagyobb önkormányzati szövetségnek, a Települési Önkormányzatok Szövetségének - amely az intézmények tulajdonlásában vezető szerepet tölt be - az a válaszlevele, illetve az a felszólamlása, amelyet nagyon merész fantáziával lehetne csak beleegyező véleményként értelmezni, de a leghétköznapibb értelmezése mégiscsak tiltakozás a kapacitásszabályozási törvény ilyetén módon való megváltoztatása ellen. És rendelkezésünkre áll a Magyar Orvosi Kamara véleménye is, amely ebből az egyeztetési folyamatból éppen törvény által biztosított jogánál fogva kimarad, és amit emiatt jogosan sérelmez.

Én csodálkozom Mánya képviselőtársamnak azon a véleményén, amelyben sommásan úgy ítélte meg, hogy a Magyar Orvosi Kamara megyei szervezetei, illetve az azt képviselő tisztségviselők nem tudtak helytállni a kapacitásszabályozási tárgyalásokon. Én azt gondolom, hogy bizonyára eltérő eredménnyel és eltérő felkészültséggel, ezt megengedem, ettől azonban nem az intézményrendszert kell hibáztatni, hanem a felkészületlenséget, és nem az intézményt kell eldobni, hanem a szereplőket kell felkészíteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én ezzel a felszólalásommal csak azt kívántam bizonyítani, hogy az ellenzéki képviselőtársaimmal együtt beadott javaslatunk, amely a 13. § elhagyására, illetve a szabályoknak a törvényben való rögzítésére irányult, konstruktív, egybe kell hogy essen egy demokratikus intézményrendszer működésével, a törvényességgel és a szereplők érdekeivel.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

 

(14.00)

 

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Schvarcz Tibor képviselő úrnak.

 

DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Konkrétan a 19. ponthoz szeretnék hozzászólni, de csatlakoznék az előttem szóló képviselőtársamhoz kérdés formájában, hogy mikor jó egy szabályozás. Akkor, ha átlátható, akkor, ha normatív, akkor, ha törvényi, és akkor, ha szektorsemleges.

A 19. pontban erre a szektorsemlegességre teszünk javaslatot, hiszen a normaszöveg, amelyet megváltoztatni kívánunk, egy kis bekezdésnyi szövegrésszel utal arra, hogy ez mindenkire vonatkozik. Azt írja, hogy a többségi állami tulajdonban levő szolgáltatókra vonatkozik ez a törvénytervezet; mi szeretnénk hangsúlyozni, hogy valamennyi egészségügyi szolgáltatóra, mert akkor így, ha ez benne van, ez ugyanúgy vonatkozik az állami, tehát a minisztérium felügyelete alá tartatozó intézményekre, és vonatkozik az önkormányzatiakra, míg ellenkező esetben csak az önkormányzati tulajdonban lévő szolgáltatókkal foglalkozna, és nem foglalkozna valamennyivel, tehát nem foglalkozna az esetleges magánszolgáltatókkal.

Vissza szeretnék térni Mánya Kristóf hozzászólására a regionalitás kérdésében. Valóban, a kamarák nem regionálisan, hanem megyeileg szerveződtek, a pártok is és minden úgy szerveződött. De ha hiszünk abban - és hinnünk kell -, hogy valaha az Európai Unióhoz csatlakozunk, akkor a 2004-es parlamenti választások, illetve Európa parlamenti választások már nagyrégiókban fognak lezajlani, s a pártoknak is változtatni kell ezen a megyékre szerveződő struktúráján.

Azt hiszem, hogy a kamarának is ilyen tekintetben lépni kell; s abban, hogy a kamara nem állt helyt azon a világbanki pályázaton, nem az intézménnyel volt gond, hanem a szereplőkkel.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, szintén kétperces hozzászólásra.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Én csak Vojnik képviselő asszony mondandójára szeretnék reagálni, ami nagyon hatásos volt, és mindazokat talán meg is győzte volna, akik azt hiszik, hogy semmiféle előzménye nincs a dolgoknak. Mert attól a pillanattól kezdve, ahogy a 2. §-t elolvassuk, amelyik egyértelműen leszögezi, hogy a 2001. január 1-jén érvényben lévő normatív kapacitáslekötési megállapodásokat érvényesnek tekinti és az OEP-nek finanszíroznia kell, attól a pillanattól kezdve, képviselő asszony, nem érvényesek azok az érvek - még ha tetszetősek is -, amit ön elmondott. Tehát nagyon be van szűkítve a mozgástere a rendeletalkotónak, illetve azt követően a rendeletalkalmazónak.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Megadom a szót Mánya Kristóf képviselő úrnak.

 

DR. MÁNYA KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Vojnik Mária képviselő asszonyt én szeretném azért emlékeztetni a két héttel ezelőtti bizottsági ülésre, amelyen megkaptuk az Orvosi Kamara véleményét ezen törvényjavaslatról, tehát nem igaz az, hogy ne lett volna vélemény, és még az sem egészen úgy van, hogy ez a vélemény teljes mértékben tagadó lett volna, csak nem biztos, hogy a teljes anyagot kapta meg esetleg a bizottság.

Én az egész anyagot ismerem, és annak felvezetésében az szerepel, hogy a Magyar Orvosi Kamara tárgyalást kezdeményezne az esetleges funkcionális privatizációval kapcsolatos veszélyekről. Erről volt szó. És utána jön egy olyan tételes, legalább négy szakaszt érintő módosítójavaslat-sor, amit önök, Schvarcz Tibor képviselőtársam, beépítettek a módosító javaslataikba, legalábbis jelentős részében. Egyébként a regionalitás ott nem szerepel.

Ami pedig a '96-97-es egyeztető fórumokat illeti: Vojnik Mária képviselőtársam nem figyelt az általam elmondottakra. Én nem az egyeztető fórumra, hanem arra, amit Schvarcz Tibor mondott, a világbanki fejlesztési konzorciumok megalakulására céloztam, ahol kifejezetten regionális szempontoknak kellett volna érvényesülniük, és valóban, nem a szereplők felkészületlensége, hanem a tárca akkori felkészületlensége miatt ez a konzorcium például Kelet-Magyarországon nem tudott érdemben megalakulni.

Én erre céloztam, és nem a megyei egyeztető fórumokra, ahol valóban - az általános vitában elhangzott - volt egy-két megye - Szabolcs megye tudom, hogy ilyen volt, meg Heves is ilyen volt -, ahol születtek konszenzusos javaslatok, ezzel együtt. Csak ne tessék kiforgatni - még egyszer mondom - a világbanki konzorciumot és a megyei egyeztető fórumot!

Ami pedig a kézi vezérlésnek a félelmét illeti: az Európai Unióban képalkotó eljárásoktól kezdve sorolhatnék számos nagy értékű beruházás telepítését, igenis diszkrecionális joga a tárcának a telepítés sok helyütt, nemcsak itt, Magyarországon tervezzük ezt.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Vojnik Mária képviselő asszony következik, szintén kétperces hozzászólásra.

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen képviselőtársaimtól a dicsérő és bíráló szavakat. Csáky képviselő úr, szeretném, ha mondataim szépsége mögött azt a tartalmat is megtalálná, ami arról szól, hogy az önök által fölkínált szabályozás ugyanazt az utat követi, mint a kapacitásszabályozási törvény egy rendeleti szinten. Én tehát azt vitattam, hogy ez a szabályozás egy olyan előremutató, törvényben rögzített normaszövegért kiált, amely most nincs benne. Ez volt a felszólalásom lényege.

Mánya Kristóf képviselőtársamnak pedig azt szeretném elmondani, hogy pont a kelet-magyarországi régiókra nem érvényes az általa elmondott bírálat, hiszen mint az én megyémmel érintett régió, alkalmas, nagyon jó regionális pályázatot készített, aminek kamarai tisztségviselőként szerencsém volt részese lenni. Nem a szereplők alkalmatlansága volt az, ami ezt a pályázatot meghiúsította, hanem az az egészségügyi miniszter, aki a pályázat kihirdetésének napja előtt ezt visszavonta. (Dr. Mánya Kristóf: Az előző miniszter, a '97-es! - Dr. Kökény Mihály: Nem! - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) A világbanki pályázat, tisztelt képviselőtársaim, a kormányváltás előtti időre esett és a kormányváltás utáni időben hiúsult meg, tisztelettel emlékeztetem önöket erre.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: További kétperces hozzászólásra nem jelentkezett senki sem, úgyhogy megadom a szót Csáky András képviselő úrnak.

 

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Nem leszek hosszú, megígérem. Az ajánlás 7. pontjában javasolja azt a Magyar Demokrata Fórum, hogy a benyújtott törvényjavaslat 3. § (2) bekezdés a) pontja maradjon el, nevezetesen az, hogy a kapacitáson túlmenően azzal a jogszabályi feltételeknek megfelelő egészségügyi szolgáltatóval köthet finanszírozási szerződést, amely a korábban finanszírozott szolgáltatásokhoz képest költséghatékonyabb megoldást kínál.

Úgy gondoljuk, hogy ha valami, akkor ez egy olyan része a törvénynek, ami értelmezhetetlen, illetve egy módon értelmezhető - és ezt végeredményben a bizottság részére eljuttatott végrehajtási rendelet koncepciója is leírja -, hogy ez alatt a költséghatékonyabb megoldás alatt azt érti, hogy egységnyi egészségügyi állapot javulását alacsonyabb költséggel ér el.

S miután nagyon jól tudjuk, hogy az egészségügyben - nagyon szűk területek kivételével - a reális költségek nincsenek meghatározva, így ez tág lehetőséget biztosít megítélésünk szerint arra, hogy valaki bevállaljon egy tevékenységet a jelenleg folyó finanszírozás alatti áron, és miután a konkurencia a területről, az adott körzetből eltűnik, akkor utána benyújtsa a számlát. Úgy gondolom, hogy erre az elmúlt tíz évből tudnánk példákat mondani, úgyhogy ezt mi nagyon aggályosnak tartanánk. Ennyit a 7. pontról.

Nagy élvezettel hallgattam, megmondom őszintén, mindkét oldalról, s gondolkoztam, hogy érintsem-e a 11. pont kapcsán az aggódásokat az ellenőrizetlen privatizációval, a kimazsolázással kapcsolatban.

 

 

(14.10)

 

Azért emlékeztetem tisztelt képviselőtársaimat - és erre szokták azt mondani, hogy akinek nem inge, ne vegye magára -, hogy közel egy évvel ezelőtt a Magyar Demokrata Fórum benyújtott egy törvénymódosító javaslatot, amelyben szerettük volna elérni azt, hogy mindaddig mindenfajta magánosításra - akár funkcionális, akár nem funkcionális - az egészségügyben mondjunk ki moratóriumot, amíg nem készül el ezzel kapcsolatban egy törvényi szabályozás.

Sajnálatos módon - és ez is az igazsághoz tartozik - koalíciós partnereink akadályozták meg ennek az elfogadását. De az is az igazsághoz tartozik, hogy a szocialisták kizárólag taktikai okból, tehát tudták jól, hogy... (Dr. Vojnik Mária közbeszól.) A bizottsági tárgyalások során egyértelművé vált. Akkor még nem támogatták, miután nyilvánvalóvá vált, hogy ezen az oldalon nincs teljes egyetértés a kérdésben, akkor nagyon jó érzékkel politikailag mellé álltak. A kérdés, mi lett volna, ha nem ez van. De most nem ez az érdekes.

Ha akkor elfogadjuk ezt a törvénymódosítást, az kényszerítette volna, mert az élet kikényszeríti azt, hogy erre az útra elmenjünk, a kormányzatot, hogy az ilyen jellegű törvényi szabályozást megcsináljuk. Úgyhogy nagy érdeklődéssel hallgatom az aggódást ezzel kapcsolatban.

Köszönöm szépen. (Dr. Hende Csaba tapsol.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, Szabad Demokraták Szövetsége.

 

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Nagy kíváncsisággal vártam, hogy a 7. ajánlási pontban szereplő javaslatot hogyan fogja megindokolni Csáky András - tettem ezt a bizottsági ülésen. Akkor sem sikerült megértenem, és most sem sikerült megértenem, miért jó az, ha a költséghatékonyságra való utalás mint követelmény, elmarad a szövegből.

Vojnik Mária azzal érvelt, miért kellene rendeleti szinten szabályozni valamit, amit lehet ugyanilyen módon törvényi szinten szabályozni. A 7. pont arról szól, hogy a normatíván felüli kapacitások befogadása szempontjából milyen rendezőelvek, gondolatok, milyen normatív szempontok fogalmazhatóak meg. Egy ilyen értelmes normatív szempont a költséghatékonyság.

Nem eltörölni kellene a szövegből, hanem konkretizálni, definiálni, mint ahogy tették szocialista képviselőtársaim, ha jól emlékszem, a 12. pont alatt szereplő javaslatukban, azzal a szövegváltozattal, ami igen-igen emlékeztet arra a rendeletben megfogalmazott értelmezésre, amire Csáky András is utalt: "Költséghatékonyabb, ami az egészségi állapot egységnyi javulását alacsonyabb költséggel éri el."

Itt két eset van: vagy mérhetőek ezek a tevékenységek, forintosíthatóak, következésképpen összehasonlíthatóak, eldönthető, hogy mi a költséghatékonyabb és akkor azt kell választani, vagy nem mérhetőek, mert lehet ez probléma, és attól tartok, hogy sok esetben ez valóban probléma, akkor viszont mérhetővé kell tenni őket. Ez lenne az út a megoldás irányába, és nem az ellenkező, hogy ezt a szempontot eleve ki is irtjuk a törvényből, mert minek bele.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Kökény Mihály képviselő úrnak.

 

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Csáky képviselő úr felidézte az MDF-es privatizációs moratórium, törvényjavaslat vitáját, és hadd mondjam el - tudva, hogy az idő szépíti egy kicsit az emlékezetet -, hogy a tárgysorozatba-vételnek a vitájában itt a tisztelt Házban nekem volt alkalmam elmondani, hogy milyen érvek alapján gondoljuk azt mégis, hogy vegyük tárgysorozatba. Természetesen egy szakmai fenntartást is hangsúlyoztam ezzel összefüggésben, de mégis azt gondoltam, hogy érdemes, és erről itt a szocialista frakcióban lefolytattuk a vitát, és utána jutottunk arra a következtetésre, hogy talán egy ilyen törvényjavaslat parlamenti vitája alkalmas arra, hogy felépítsük azt a fajta kerettörvényt, amit én magam is itt hiányoltam a 11. pont vitája kapcsán.

Nem az egyes részlegeknek a magánkézbe adása kapcsán, nem egy röntgenosztály vagy egy laboratórium privát működtetésbe vonása kapcsán vetem fel ezt a kérdést, de látjuk most már nagyobb intézményeknél is a mozgást, látjuk azt, hogy van egy szegedi próbálkozás, ahol az önkormányzat még csak arról hozott döntést, hogy át kell világítani az intézményeket, azonban a miniszter úr máris azt mondta, hogy ez egy jó, követhető modell; azután van egy kiskunhalasi vita, ahol az önkormányzat eljutott egy döntési pozícióig, és akkor ott azt mondták, hogy az meg nem jó.

Az az igazság, jó lenne elkerülni, hogy egyszemélyes döntések legyenek ebben az ügyben, ezt szeretnénk javasolni. Ezért javasoljuk, és örülök, hogy Selmeczi Gabriella is támogatta ezt. Meg kellene fontolni ezt a 11. pontot!

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

ELNÖK: Csáky András képviselő úr következik szintén kétperces hozzászólásra.

 

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Valóban igaza van Kökény képviselő úrnak, az idő megszépít és szelektívvé tesz bizonyos emlékezeteket. Azért azt ne felejtsük el, hogy az egészségügyi bizottság, amely hivatott lett volna dönteni a tárgysorozatba-vételről, leszavazta nagyon nagy többséggel, és csupán a Házszabály adta lehetőséggel élve kérte a Magyar Demokrata Fórum, hogy mégis itt, a patkóban döntsünk erről.

Vojnik képviselő asszony valóban megszavazta, de azt is mondta, hogy miután valakit helyettesített, és szigorúan meg lett mondva, hogy nem lehet megszavazni... - úgyhogy ebbe ne menjünk bele, csak megjegyeztem, lehet, hogy kár volt.

Inkább a Béki Gabriella képviselő asszony által elmondottakra szeretnék reagálni! Nem vitatva, hogy lehet, hogy nem tudok világosan fogalmazni, de ez nem egy klasszikus piac, tehát nem a klasszikus piac versenytörvényei érvényesek erre. A magyar egészségügyben egyetlenegy beavatkozás egzakt költsége nincs meghatározva, nincs megmondva az, hogy ennek a tevékenységnek az ára ténylegesen ennyi.

Torzult az egész rendszer úgy, ahogy van. Ilyen viszonyok között azt mondani, hogy költséghatékonyabb, az egyet jelent, hogy az adott finanszírozásnál olcsóbban végzi-e ugyanazt a tevékenységet valaki. Ezzel, miután monopóliumba kerülhet, mert, mondjuk, tőkeerős háttere van, és átmenetileg tudja végezni azt a tevékenységet, és arról a területről a konkurencia eltűnik, utólag benyújthatja a számlát.

Abban egyetértünk, hogy nagyon jó lenne most már végre meghatározni konkrétan, hogy mi mennyibe kerül, mi mennyit ér, és utána lehet egyáltalán ilyenekről beszélni.

Köszönöm szépen. (Dr. Hende Csaba tapsol.)

 

ELNÖK: Béki Gabriella képviselő asszony következik.

 

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Egy rövid kérdésem van, csak hogy jól értsük egymást, a félreértések tisztázása céljából. A képviselő úr benyújtotta ennek a szakasznak az elhagyására vonatkozó javaslatát. Fenntartja-e ezt akkor is, ha elmozdulhatunk abba az irányba, hogy a költséghatékonyságot definiáljuk és értelmezzük, és célként kitűzzük, hogy legyenek ezek mérhető és számszerűsíthető értékek? Ugyanis az én álláspontom az, hogy ez utóbbi irányba kellene haladni. Fogalmazzuk meg, hogy mit értünk költséghatékonyság alatt, és próbáljuk meg a rendszerben úgy alakítani a finanszírozási viszonyokat, hogy az legyen világos. Akkor is fenntartja a költséghatékonyságra való utalás vonatkozásában azt a javaslatát, hogy el kellene hagyni?

Köszönöm.

 

ELNÖK: Csáky András következik szintén kétperces hozzászólásra.

 

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm, elnök úr. Ígérem, nem fogom kihasználni. Természetesen, de megmondom őszintén, pont azoknak az indokoknak az alapján, amikor mondtam, hogy nincs az egészségügyben meghatározva konkrétan, hogy mi mennyit ér, mi mennyibe kerül, mik a valós költségei, nem tudom elképzelni.

 

 

(14.20)

 

 

Mert a 12. ajánlási pontban a szocialista képviselőcsoport tulajdonképpen átemeli a kormány koncepciójából azt a szöveget, hogy valamely mérhető jellemző alapján - ez nem egy egzakt dolog. Mi az, hogy valamely mérhető jellemző alapján az egészségi állapot egységnyi javulását alacsonyabb költséggel éri el? Mi az, hogy valamilyen mérhető jellemző alapján? Hogy két nappal korábban gyógyul meg valaki? Vagy mit tudom én, hat öltéssel kevesebbet kell a hasába rakni egy appendectomia után? Egyszerűen, megmondom őszintén, nem tudom, hogy ez mit jelent. Kisebb rossznak tartom azt, ha ezt kivesszük, és nem megyünk bele egy ilyen csapdába, mert ha valami visszaélésre adhat okot, akkor ez az, hogy azt mondja, költséghatékonyabb megoldást tud kínálni az előbbiek alapján. Én kisebb rossznak tartom azt, ha kimarad egyáltalán.

Azzal egyetértünk, hogy akkor határozzuk meg egzakt módon, ha valaki meg tudja határozni. Én, megmondom őszintén, nem tudom meghatározni a jelenlegi viszonyok között.

Köszönöm.

 

ELNÖK: A viszontválasz következik Vojnik Mária képviselő asszony részéről.

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Talán nem pontosan méltó ehhez a Házhoz, ha azzal kezdem a viszontválaszomat, hogy: hát ez az, képviselő úr! (Dr. Csáky András: Tessék?) Hogy ez az, erről van szó! Ezért is tettük be ezt a szövegjavaslatot ide a normaszöveg-tervezetbe, mert gondolja csak el, képviselő úr, hogy most születik egy kapacitásszabályozási törvény, amely azt mondja, hogy fölhatalmazást kap a miniszter, hogy ezentúl be lehet fogadni további kapacitásokat, erről majd a kormány rendelkezik. Képviselő úr, úgy rendelkezik a kormány, ahogy mi ezt megpróbáltuk bevenni a normaszövegbe.

Azt mondja a képviselő úr: ez annyira homályos, hogy ezzel aztán világosan nem lehet kezdeni semmit, és mindenféle értelmezésekre ad okot. Kérdezem képviselő urat, gondolja meg: ha a törvény nem szab világos keretet, hanem a végrehajtási rendeletben egy ön által tudottan és nyilvánvalóan homályos dolog kerül bele, akkor mi lesz ebből, képviselő úr?! Hogyan lehet majd kapacitásokat befogadni? Nem tudom, megértette-e, hogy az érvelése enyhén szólva is a kormány által benyújtott javaslat ellen szól, méghozzá kemény érvvel.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Úgy látszik, hogy nem sikerült meggyőznie Csáky Andrást, mert válaszolni kíván, úgyhogy ő következik két percben.

 

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Mindaz igaz, amit Vojnik képviselő asszony mond, habár gondolom, nem gond az, hogy kormánypárti képviselőként, mondjuk, egy benyújtott törvényjavaslat egyetlenegy alpontjával kapcsolatosan kritikát fogalmaz meg az ember. Szerintem ez a parlamenti demokrácia lényege. Mindaz igaz volna, amit elmondott a képviselő asszony, ha a 3. § (2) bekezdése csak egy mondatból állna. De itt a (2) bekezdés a) pontjáról van szó. A b), c), d) pont - megmondom őszintén, most nincs előttem - a területi kiegyenlítés, tehát azért elég egzakt módon, elég jól, kézzelfogható módon meghatározza azt, hogy mely esetekben teheti meg mégis, fogadhat be új kapacitásokat.

Úgy éreztem, érzem és úgy érezzük, hogy ez az a pont, amit abszolút nem lehet értelmezni sem rendeletileg, sem törvényileg, úgyhogy nem hiszem, hogy ellentmondanék egyrészt magának a törvénynek. Ennek a paragrafusnak egy részét tartom aggályosnak, a többi része számomra, számunkra elfogadható, és olyan keretet ad, ami szűkíti tulajdonképpen még a rendeletalkotás lehetőségét is.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Inkább nem szólok semmit, most éppen nem jelentkezett senki sem, úgyhogy lehet, hogy mégis valaki meggyőzött valakit vagy éppen elfáradt. De azért megkérdezem, hogy kíván-e még valaki ebben a vitaszakaszban felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Mert ha nem, akkor az első vitaszakaszt lezárom.

Egyúttal megnyitom a részletes vita második szakaszát, az ajánlás 21-29. terjedő pontjaira. Most megkérdezem, hogy kíván-e ebben a vitaszakaszban valaki hozzászólni. (Senki sem jelentkezik.) Nem jelentkezett senki sem. (Dr. Csáky András jelentkezik.) De mégis, Csáky András képviselő úré a szó. Tehát második vitaszakasz, a 21-29. pontok.

 

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Megtagadtam volna saját magam, ha kedvenc témámat, az ÁNTSZ kérdéskörét nem vettük volna elő. Az ÁNTSZ és a különböző egyéb szolgálatok szakmai viszonyának a kérdésköre, most már tulajdonképpen lehet azt mondani, lassan végighúzódik az egész cikluson. Habár korábbi előzményei is vannak, mert ha visszatekintünk, én elolvastam az ÁNTSZ-törvény annak idején történő elfogadása során lefolytatott vitát, akkor is ez a probléma felmerült.

A probléma az, hogy jóllehet a mostani szabályozás, a törvényjavaslat azt mondja, hogy az ÁNTSZ szakmai irányelveinek megfelelően kell a honvédség közegészségügyi, illetve egészségügyi apparátusának a tevékenységét is ellátnia.

Kérem ellenzéki képviselőtársaimat, hogy ezt ne egy kőkemény kritikának tekintsék a kormánnyal szemben, de számomra maga ez a megfogalmazás abszurd, mert ez azt sugallja, hogy eddig nem vette figyelembe az egészségügyi szolgálat a honvédség esetében a szakmai irányelveket, ha ezt most törvénybe le kell fektetni; ez mást nem jelenthet. De az élet azt bizonyította, hogy jóllehet többször történt kísérlet, és törvényben is le van fektetve, hogy a különböző tárcáknak a működtetést illetően meg kell állapodni, nem sikerült megállapodni. Nem hiszem, hogy a jövőben remény lenne arra, hogy ez a megállapodás létrejönne, illetve akkor létrejöhet egy ilyen megállapodás, ha egyértelműen kimondja a törvény, hogy Magyarország területén ki felelős a közegészségügyért.

Nagyon szépen kérem, és most kormánypárti képviselőtársaimat kérem elsősorban, hogy jóllehet az egészségügyi bizottságon keresztülment ez a módosító javaslat, az előterjesztő nem támogatta, de úgy gondolom, hogy az ország közegészségügyi állapotának a stabilitása érdekében nagyon fontos lenne, hogy ezt elfogadjuk. Nagyon fontos lenne, ha uralni tudnánk azt a meggyőződésem szerint presztízs jellegű vitát, ami a tárcák között ebben a kérdéskörben uralkodik. Arra, hogy ez nemzetközi egyezményeket sért, én már elmondtam ezt a NATO-SOFA-történetet, az életem egyik legédesebb története lesz. Én azóta is várom a tárcának azt az anyagát, amely megmutatja, hogy pontosan a NATO-SOFA-egyezmény melyik cikkelyét érinti vagy sérti egy esetlegesen bevezetésre kerülő ilyen szabályozás. Nem tudták, nem is tudják, mert nincs ilyen cikkelye. Úgyhogy azt kérem - miután gondolom, szakmailag mindenféleképpen egyetértünk ennek a szabályozásnak a szükségességében -, ezt támogassák majd a módosító javaslatokról történő szavazások kapcsán is.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Béki Gabriella képviselő asszony.

 

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Ebben a vitaszakaszban az ajánlás egyetlen pontja mellett szeretnék érvelni, ez a 26. pont. Itt egy hosszú névsor szerepel, Bauer Tamás képviselőtársammal ugyanazt a módosító indítványt adtuk be, amit több szocialista képviselő és meglepő módon néhány kormánypárti képviselő is beadott. Úgy gondolom, már önmagában véve ez a körülmény, hogy a különböző pártok soraiban ülő képviselők ugyanarra a következtetésre jutottak - hogy tudniillik a törvénymódosítás 11. §-át el kellene hagyni -, eléggé elgondolkodtató.

Arról a szakaszról van szó, amely az általános vitában meglehetősen kevés figyelmet kapott a kapacitáslekötés mellett. A korlátozottan cselekvőképesekre vonatkozó szabályozás az egészségügyi törvényben módosulna, mégpedig alkotmánybírósági döntés következtében feladatunk módosítani a hatályos szabályozást. Az általános vitában is elmondtam, hogy az a néhány bekezdés a 11. §-ban - ahogyan a beteg, a korlátozottan cselekvőképes beteg önrendelkezési joga újraszabályozásra kerül - nem oldja meg azt a problémát, ami az eredendő alkotmánybírósági probléma.

 

 

(14.30)

 

Következésképp tovább kellene dolgozni azon, hogy olyan szövegváltozatot tudjon majd a Ház elfogadni, amelyik kielégítő. Erre még van idő, hiszen az Alkotmánybíróság decemberig adott határidőt erre a feladatra. Őszintén reméltem, többek között azért, mert különböző irányokból jutottunk ugyanarra a következtetésre, hogy ezt a módosító indítványunkat elfogadja az előterjesztő. Sajnos nem ez történt. Az előterjesztő nem értett egyet a javaslattal, mármint azzal, hogy el kellene hagyni ezt a szakaszt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) De ahogy az ajánlásból látom, egyik bizottság támogatta, másik bizottság nem támogatta, szóval azt remélem, hogy még a szavazás előtt változhat az előterjesztő álláspontja is.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Csáky András képviselő úr.

 

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Való igaz, hogy amikor az ember először elolvasta a benyújtott törvényjavaslatot, nagyon nehéz volt megérteni, hogy az előterjesztőnek mi a célja; illetve megérteni azt, hogy az Alkotmánybíróság által megfogalmazott kritériumoknak milyen módon tud ez a javaslat megfelelni.

Megmondom őszintén, hogy jogászokkal is konzultáltunk, és nagyon jól emlékszik Béki képviselő asszony is, hogy az érintett szakmai kollégium vezető tisztségviselői ott voltak a bizottsági ülésen, és részletesen kifejtették szakmai oldalról azt, hogy miért megfelelő ez a megoldás. (Béki Gabriella közbeszól.)

Azért érdekes a kérdéskör, mert párhuzamosan, habár egy picit eltolódva tárgyaltuk a polgári törvénykönyv módosítását, ami végeredményben nagyon szorosan érinti ezt a kérdéskört, és tulajdonképpen azt is megmondom, hogy az Igazságügyi Minisztérium segítségével pont ezért gondoltuk, hogy a 27. ajánlási pontban megfogalmazott bővítéssel egyértelműen megfelel - és ezt tényleg egyértelműen alkotmányjogászok mondták - az alkotmánybírósági kritériumoknak ez a megoldás. Úgyhogy kérem, hogy fogadjuk ezt el.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni a részletes vitának ebben a szakaszában. (Többen jelzik szólási szándékukat.) De gyorsan jelentkeztek! Először van egy ügyrendi javaslat Mánya Kristóf részéről.

 

DR. MÁNYA KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Ügyrendi javaslatként azt szeretném kérni, elnök úr, hogy a törvényjavaslat részletes vitáját csak ma este, az ülésnap zárásával zárja le elnök úr, a módosító javaslatok benyújtása érdekében (Selmeczi Gabriella felé:) - a csatlakozó módosító javaslatok benyújtása érdekében.

 

ELNÖK: Ugyanezt a szabályt alkalmazzuk az általános vitákra vonatkozóan is. Ha az általános vitákat le is zártuk kedden vagy szerdán, a módosító indítványokat ott is be lehet nyújtani a mai ülésnap végéig, tehát nincs akadálya annak, hogy az összes többi vitaszakasszal is így legyen; de azért kérem, hogy igyekezzenek, mert lehet, hogy a következő napirendi pontok tárgyalása nem lesz olyan nagyon hosszú. Aki csak most akarja megírni a módosító indítványát, ezzel sok időt nem nyert. Béki Gabriella képviselő asszony következik.

 

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Csak azért kértem még egyszer szót nagyon röviden, két percben, mert vitatom Csáky képviselő úr állításait. Az én emlékezetemben a szakmai kollégium képviselői messze nem egyetértésüket fejezték ki az előterjesztett javaslattal kapcsolatban, hanem inkább egy kényszer szülte beletörődés volt részükről, hogy azt mondták: igen, a helyzetet, a realitásokat, a túlzsúfoltságot figyelembe véve, azt az állapotot figyelembe véve, hogy ötven emberre jut egy éjszakás nővér s a többi, tartják elfogadhatónak a személyi szabadság korlátozását, történetesen akár hálós ágy használatával. Ez a kevéssé megoldott része ennek a két csomagból álló problémának.

A másik része megoldásként szinte készen van a kezünkben, hiszen valóban úgy van: tárgyaltuk a Ptk.-módosítást, a Ptk. módosításáról már szavaztunk. Ott olyan szabályozás született, hogy a bíróság mondja ki - nem általában, hanem témakörökre vonatkoztatva -, hogy miben látja korlátozottnak az illető cselekvőképességét. Következésképp a Ptk.-ban megfogalmazott szöveget kellene adaptálni az egészségügyi törvénybe, hogy ezeket emlegessük. Ez a szabály, ami a kezünkben van, egyszerűen kiragad egy darab csoportot - a 16 év alattiak körét - a korlátozottan cselekvőképesek köréből, a lehetséges korlátozottan cselekvőképesek köréből, és csak arra vonatkozóan ír elő új szabályozást, azt is rosszul. Következésképp változatlanul fenntartom az álláspontomat, hogy ezen a szövegen tovább kellene dolgozni.

Köszönöm a figyelmet.

 

ELNÖK: Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki szólni. (Senki sem jelentkezik.) Nem jelentkezett senki sem. A részletes vitának ezt a második szakaszát is, valamint a részletes vita egészét lezárom.

Megkérdezem Horváth Zsolt államtitkár urat, hogy most vagy a határozathozatalt megelőzően kíván válaszolni. (Dr. Horváth Zsolt: A határozathozatalt megelőzően.) Később kíván válaszolni.

A módosító javaslatokról a következő ülésünkön fogunk határozni.

Tisztelt Országgyűlés! Most soron következik a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/3712. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/3712/25. számon kapták kézhez.

Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, hogy kívánnak-e előadót állítani. (Senki sem jelentkezik.) Nem kívánnak előadót állítani.

Tisztelt Országgyűlés! Indítványozom, hogy a szabályozás egységére figyelemmel a módosító javaslatokat összevontan tárgyaljuk meg, tehát egyetlenegy vitaszakaszra teszek javaslatot. Kérem, hogy aki a javaslattal egyetért, kézfelemeléssel szavazzon. (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a javaslatot elfogadta.

Megnyitom tehát a részletes vitát az ajánlás 1-27. pontjairól. Megkérdezem, hogy ki kíván felszólalni. Gyimesi József képviselő úr, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 




Felszólalások:   47-125   125-183   183-185      Ülésnap adatai