Készült: 2020.08.12.14:45:42 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

153. ülésnap (2000.09.04.),  188-208. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 1:13:14


Felszólalások:   83-188   188-208   208-211      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezem önöket, kíván-e még valaki felszólalni. (Nem érkezik jelzés.)

Tekintettel arra, hogy több jelentkező nincs, megkérdezem Kontrát Károly államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Kontrát Károly: Nem, köszönöm.) Köszönöm szépen. Az államtitkár úr nem kíván válaszolni az elhangzottakra.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitát lezárom. Figyelemmel arra, hogy az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra holnap délután, a részletes vitára pedig szerdán kerül sor.

 

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik az egészségügyi közvetítői eljárásról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/2917. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/2917/3-5. számokon kapták kézhez.

Először megadom a szót Hende Csaba igazságügyi minisztériumi politikai államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, a napirendi ajánlás értelmében 15 perces időkeretben.

Öné a szó, államtitkár úr.

 

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyi szolgáltatók és a betegek közötti, az egészségügyi szolgáltatással összefüggésben okozott károk megtérítése iránti perek száma folyamatosan emelkedik. A nemzetközi tapasztalatok is arra utalnak, hogy az ilyen jogviták esetében a jövőben is az ügyek számának és a kártérítési igények nagyságának növekedésével kell számolni. Ugyanakkor ezeknek a vitáknak a polgári perben történő rendezése a felek számára rendkívül megterhelő. Ezért az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 34. §-a a betegek és az egészségügyi szolgáltatók közötti jogviták peren kívüli rendezésére egy sajátos jogintézményt és sajátos eljárást hozott létre. Eszerint a felek kezdeményezhetik a vita közvetítői tanács előtt történő rendezését.

Tekintettel az újszerű megoldásra és a kérdés nagy jelentőségére, az egészségügyi törvény a közvetítői eljárás szabályainak és a közvetítői tanács összetételének meghatározását külön törvény rendelkezéseire bízta. Ez a külön törvény elfogadása esetén a most tárgyalandó javaslat lesz.

 

 

(22.00)

 

 

Tisztelt Országgyűlés! A jogviták peren kívüli rendezésére a polgári eljárásjog jelenleg is lehetőséget nyújt. Mégis ezt a lehetőséget a peres felek a tapasztalatok szerint rendkívül ritkán veszik igénybe. A törvényjavaslat ezért a peren kívüli megegyezéseket külön eljárási szabályok megalkotásával és megfelelő adminisztratív háttér felállításával kívánja elősegíteni.

A jogviták peren kívüli rendezésére általánosságban két módszer adódik. A nyugat-európai államokban és az Egyesült Államokban mindkettő alkalmazására találunk példát.

Az egyik az úgynevezett arbitrációs típusú eljárás, amelynek során egy választottbíróság-szerűen működő testület bírálja el az ügyet. Ennek legfőbb előnye, hogy a felek szabadon választják meg az eljáró tanácsot, az eljárási szabályok valamelyest egyszerűbbek, mint a rendes bírósági eljárásban, és ez jelentősen meggyorsíthatja az ügy lezárását. Ugyanakkor az arbitrációs eljárás sok tekintetben hasonlít is a bírósági eljáráshoz. A választottbíróság ugyanúgy bizonyítást folytat le, vizsgálja a jogellenességet és a felróhatóságot, megállapítja a kártérítés összegét és így tovább. A beteg és az egészségügyi szolgáltató közötti jogviták ilyen rendezése tehát valójában nem jelent túlzottan sok könnyebbséget a felek számára. Az ilyen ügyek esetében ugyanis, ha már egyszer a jogvita külső személy általi eldöntését választják a felek, mégis célszerűbb a bírósághoz fordulni, és annak hagyományos eljárására szorítkozni.

A másik lehetséges megoldásként az úgynevezett mediációs típusú eljárás bevezetése mutatkozott. Ebben a közvetítői tanács nem vizsgálja a felróhatóságot, a jogellenességet, nem állapít meg felelősséget és kártérítési összeget sem, hanem csupán mediálja, azaz közvetíti a felek egyezségét, annak létrejöttét. A tanács legfontosabb feladata az, hogy a feleket hozzásegítse a jogvita egyezséggel történő lezárásához. A törvényjavaslatunk ezt a megoldást tartalmazza. Ennek során a követelés egészben vagy részben teljesíthető a felelősség elismerése nélkül, akár annak érdekében is, hogy a jogvita ne kerüljön a nyilvánosság elé.

A mediációs eljárás fontos eleme a titoktartási kötelezettség. Ez az eljárás tárgyában mind a feleket, mind a közvetítőket, mind a szakértőket terheli. Ha a felek egyezségre jutnak, akkor ez, illetve az elhangzottak, szemben a bírósági eljárással, csak a felek együttes rendelkezése alapján kerülhetnek nyilvánosságra. Ezzel a szolgáltató a bírósági eljáráshoz képest sokkal előnyösebb helyzetbe kerül. Megegyezés esetén ugyanis nem kell szembenéznie az ügy médiavisszhangjával, ami a jó hírnevét esetlegesen csorbíthatná. A sérelmet szenvedett félnek is előnyös a mediációs eljárás, hiszen így lényegesen gyorsabban és lényegesebb kisebb eljárási költséggel juthat a követelt összeghez.

Tisztelt Országgyűlés! A jelen javaslat a közvetítés folyamatára nem állít fel részletes szabályokat, csak a garanciális szempontból alapvető kérdéseket rendezi. A közvetítői eljárás adminisztrációját a területi igazságügyi kamarákhoz telepíti, és a közvetítői névjegyzékbe való felvételt, a névjegyzék vezetését a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamarára bízza. Meghatározza a névjegyzékbe való felvétel képesítési, szakmai, gyakorlati feltételeit, úgymint jogi, orvosi egyetemi vagy egyéb felsőfokú egészségügyi végzettség, a speciális közvetítői tanfolyam elvégzése, büntetlen előélet, valamint cselekvőképesség.

Az előterjesztés biztosítja a szolgáltató felelősségbiztosítójának az eljárásban való részvételét, észrevételezési jogát, és a jogvita speciális jellege miatt lehetőséget nyújt szakértő igénybevételére is.

A javaslat nem engedi meg az ügyek elhúzódását, éppen ezért konkrét határidőt állapít meg az eljárás befejezésére. Ha az első üléstől számított négy hónapon belül a felek nem tudnak egyezséget vagy részegyezséget kötni, az eljárás célját veszti, ezért azt meg kell szüntetni.

A szabályok rendelkeznek az eljárás során kötött egyezség végrehajthatóságáról és meghatározzák az eljárás költségelemeit. A költségek viselésének fő szabálya a felek megegyezése; a költségviselés csak megegyezés hiányában történik a törvényjavaslatban foglalt szabályok szerint.

Eme új típusú szabályozás majdani gyakorlati működése tapasztalatainak felhasználásával a közvetítői eljárás mint pert megelőző, illetve perpótló technika, más jogterületeken is megvalósítható lesz reményeink szerint. Mindehhez egyfajta mintául szolgálhat a jelen előterjesztés.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy mindezekre figyelemmel támogassa az egészségügyi közvetítői eljárásról szóló törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most a bizottsági állásfoglalások ismertetésére kerül sor 5-5 perces időkeretben.

Megadom a szót Mánya Kristóf képviselő úrnak, az egészségügyi bizottság előadójának. Képviselő úr!

 

DR. MÁNYA KRISTÓF, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyi és szociális bizottság augusztus 30-ai ülésén megvitatta az egészségügyi közvetítői eljárásról szóló T/2917. számú törvényjavaslatot, és azt egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartotta.

A közvetítői eljárás célja, hogy az egészségügyi szolgáltató és a beteg között a szolgáltatás nyújtásával összefüggésben keletkezett jogvita peren kívüli egyezséggel történő rendezését elősegítse. A Nyugat-Európában mediációként ismert és mintegy húsz éve alkalmazott jogintézmény hazánkban még alig terjedt el, általános törvényi szabályozásra még nem került sor, részterületen is ez a törvényjavaslat az első.

A statisztikai adatok szerint az utóbbi években az egészségügyi intézmények és a betegek közötti kártérítési perek száma megszaporodott. A folyamat mögött összetett okok vannak. Egyfelől a betegek ismerik az egészségügyi törvényben szabályozott jogaikat, ezek érvényesítésére ügyvédi irodák szakosodnak, az ügyeket a sajtó előszeretettel tálalja. Másfelől a kórházüzem működése során a leromlott állapotú épületek, agyonjavított, amortizálódott műszerek, a szakdolgozók hiánya miatt nőhet a balesetek, kórházi ártalmak veszélye. Az egészségügyi szolgáltató és a betegek közötti vélt vagy valódi konfliktushelyzetek befolyásolják az egyes intézmények jó hírét, így betegforgalmát és bevételét is.

Mivel egy-egy nem vagyoni kártérítés megállapítására vonatkozó bírósági per sokszor két-három évig is elhúzódik, a per vesztesének kamatokkal együtt rendszerint tízmilliós nagyságrendben kell kártérítést fizetnie. A bírósági perek árnyékában természetesen a betegek és az intézmények között nehéz bizalmat teremteni. Ezért bizottságunk mindkét oldala elégedetten nyugtázta, hogy az egészségügyi törvény közvetítői eljárásra vonatkozó, a kérdés külön törvényi rendezését előíró normája a most tárgyalt törvényjavaslat benyújtásával és várható elfogadásával teljesül.

A bizottsági ülésen több kiegészítő kérdést tettünk fel az előterjesztő Igazságügyi Minisztérium és az Egészségügyi Minisztérium képviselőinek. A válaszokból kiderült, hogy lényegében a javasolt eljárás a választottbírósági és az egyezség-elősegítői eljárás közötti átmenet, mely lehetővé teszi, hogy a nem vagyoni kár megállapítására vonatkozó, párhuzamosan zajló bírósági per megszakadjon, illetve a felek sikeres egyezsége esetén akár meg is szűnjön. Az a tény, hogy a családjogi perekben és a munkaügyi egyeztetés során a törvényjavaslatban megcélzotthoz hasonló eljárások hatékonynak bizonyultak, mindenképpen biztató.

Kormánypárti és ellenzéki oldalon egyaránt pozitívan ítéltük meg, hogy ezen új jogintézmény bevezetését az elméleti jogászok egységesen, a gyakorló jogászok nagyobbrészt, a Magyar Orvosi Kamara és más szakmai egyesületek teljes mértékben támogatják. Ma már a jogszolgáltatás nemzetközi trendje, ezen belül az Európai Unió törekvései is abba az irányba mutatnak, hogy erősíteni kell a nem peres folyamatban történő, a felek megegyezését eredményező eljárásokat. Ezzel együtt a törvény működőképességének próbája az lesz, hogy kialakul-e a jogvitában álló felek között a minimális bizalom, hogy érdekeltek lesznek-e a megállapodásban. Bizottságunk úgy ítélte meg, hogy a közvetítők kijelölésére, a közvetítői tanács összetételére vonatkozó szabályok elegendő garanciát nyújtanak erre.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslatot néhány kritikai megjegyzés is érte. A kormánypárti oldalon észrevételeztük, hogy a normaszöveg nem eléggé világos a tekintetben, hogy a szolgáltatónak van-e lehetősége kárigényének jelzésére az ellátottal szemben. Noha az esetek döntő többségében nyilván a betegek kárigénye merül fel a szolgáltatóval szemben, ellenkező irányú kezdeményezést sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem lehet kizárni a mediációs eljárás során.

 

 

(22.10)

 

 

Ellenzéki képviselők az esetleges büntetőjogi eljárás és a közvetítői eljárás viszonyát látták tisztázatlannak, annak részletező szabályozását igényelve. Mindkét részről igen fontosnak tartottuk, hogy érvényt lehessen szerezni az eljárásban részt vevő felek és maguk a közvetítők titoktartási kötelezettségének. A javaslat tehát ezen pontokon feltehetően módosításokra szorul.

Mindent összevetve: a törvény elfogadásával jelentős lépést teszünk az egészségügy szereplői közötti bizalom, együttműködés erősítésének irányába. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberi jogi bizottság véleményét Potápi Árpád képviselő úr ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

 

POTÁPI ÁRPÁD, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bizottságunk, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság 2000. augusztus 30-i ülésén tárgyalta az előttünk lévő, az egészségügyi közvetítői eljárásról szóló törvényjavaslatot. A bizottsági ülésen különösen nagyobb vita nem alakult ki, ezért megpróbálom én is röviden összefoglalni ezt.

A törvényjavaslat szövegéből és az előterjesztő szóbeli kiegészítőjéből kiderült, hogy a beteg és a szolgáltató között egy új közvetítői, úgynevezett mediációs eljárást kíván megteremteni, amely ha létrejön, permegelőző hatású eljárás lehet. Ezen eljárás, amely egészen új a magyar jogrendszerben, lényege az, hogy minden döntés a felekre van bízva, ők határozzák meg a törvény keretei között az eljárás menetét. Külföldi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a közvetítői eljárás hatékony konfliktuskezelési mód. Kérdésünkre megtudtuk, hogy az Egyesült Államok mellett Európában főleg a német nyelvterületen, de Franciaországban is működik a betegek és az egészségügyi szolgáltatók között a konfliktusmegoldás ezen lehetősége.

Bizottságunk számára az emberi jogok szempontjából nagyon fontos a közvetítői eljárás legfontosabb alapelve: az érintett felek mindegyike önkéntesen válassza ezt a lehetőséget, továbbá a bizalom és a titoktartási kötelezettség vállalása.

A törvényjavaslat 10. §-ából megtudhatjuk, hogy a feleket és a biztosítót az eljárás folyamán, és ha egyezség jött létre, az után is terheli a titoktartási kötelezettség. E kötelezettség az egyik leglényegesebb eleme a közvetítői eljárásnak, hiszen a szolgáltatónak elemi érdeke lehet, hogy mulasztása ne rontsa üzleti hírnevét még nagyobb kártérítés fizetése esetén sem, ugyanakkor ez a beteg érdekeinek is megfelelhet. Az előterjesztő a törvényjavaslat elkészítésekor egyeztetett az adatvédelmi biztossal is.

Végül az emberi jogi bizottság 2 tartózkodás mellett, 16 igen szavazattal a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor a napirendi ajánlás értelmében 10-10 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Selmeczi Gabriella képviselő asszonynak, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Schvarcz Tibor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Képviselő asszony, öné a szó.

 

SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz frakciója üdvözli a kormánynak ezt az előterjesztését, mely az egészségügyben egyre gyakoribb, a beteg és az orvos, illetve a beteg és az intézmény közötti jogviták gyors megoldására alkalmas permegelőző módszer bevezetését javasolja.

A törvény vitájánál, tárgyalásánál három pontban szeretném összefoglalni a frakció véleményét. Először is beszélnünk kell a jelenlegi helyzetről, beszélnünk kell arról, hogy miért van szükség erre a törvényjavaslatra. A második pontban szeretnék arról beszélni, hogy mi a cél ezzel a törvényjavaslattal; ha az Országgyűlés elfogadja ezt a törvényjavaslatot, akkor miért lesz jobb a felek számára a rendszer. A harmadik pontban pedig szeretnék beszélni arról, hogy véleményünk szerint milyen alapelvek mellett kell ezt a törvényt elfogadni, illetve milyen alapelvek mellett kell még esetleg korrigálni, finomítani a törvényjavaslaton.

Először is, mi a probléma? Az utóbbi időben egyre inkább megnövekedett a beteg-orvos és a beteg-intézmény közötti perek száma. Amíg a gazdasági életben és a gazdasági élet egyéb területein erre van megoldás - hasonló megoldás, mint ami a mostani törvényjavaslatban szerepel -, az egészségügyben nincs ilyen permegelőző megoldás.

További probléma az, hogy ha a vitázó felek bíróságra mennek a peres ügy eldöntésére, akkor javarészt rendkívül elkeseredett, hosszú harcot folytatnak egymással, mely elsősorban a betegben hagy mély nyomot, és akár - ahogy ez a bizottsági ülésen szakértők szájából is elhangzott - lélektani problémákat is okozhat; teljesen másképp fog majd a jövőben egy ilyen beteg viszonyulni az egészségügyi ellátó rendszerhez, illetve magukhoz az orvosokhoz. A harmadik helyen pedig megemlíteném, hogy mi is a probléma: az ilyen ügyek - tapasztalatból tudjuk - nagyon nagy publicitást kapnak a sajtóban, és esetleg egy kicsit el is torzítják a valós helyzetet.

A második pontban beszéljünk arról, hogy ezzel a törvénytervezettel mi a célunk, mit szeretnénk elérni, miért lesz jobb az érdekelt feleknek akkor, ha ezt a törvénytervezetet elfogadjuk. Először is, a hosszú és költséges pereket meg lehet majd előzni, sokkal gyorsabb lesz az eljárás, tehát sokkal gyorsabban kaphatnak megoldást a felek a problémájukra, és ebből egyenesen következik az is, hogy olcsóbb lesz ez az eljárás, költségektől kíméljük meg az igazságszolgáltatást is és valószínűleg az érdekelt feleket is. Ha mégis bíróságon kötnek ki a felek, mert valamilyen okból kifolyólag nem születik megállapodás - a törvénytervezet szerint erre lehetőségük van a feleknek -, akkor is ez a megelőző eljárás le fogja rövidíteni magát a bírósági eljárást is.

Természetesen cél az is, hogy az érintett beteg bizalma ne forduljon el az intézettől, illetve az orvosoktól. Ez a bizonyos eljárás, amelyre a törvénytervezet tesz javaslatot, szintén valamennyire kezeli ezt a problémát, hiszen itt sokkal bizalmasabb légkör alakulhat ki, és sokkal kisebb sérelmekkel lehet a problémára megoldást találni. Feltételezve a felelősségbiztosító konstruktív hozzáállását, egy eredményes eljárás végén a beteg sokkal hamarabb hozzájuthat a pénzéhez, sokkal hamarabb hozzájuthat a kártérítés összegéhez.

Itt felvethetünk egy következő problémát is: legyen-e felső plafon, foglalkozzunk-e azzal, hogy milyen összegig mehetünk el ezekben a kártérítési perekben. Véleményem szerint most a legfontosabb lépés az, hogy kialakuljon ez az intézményrendszer; esetleg majd a fejlődés következő lépcsőjében, ha jól működik ez az intézmény, akkor lehet arról beszélni, hogy legyen-e felső határ, legyen-e felső plafon ezekben a kártérítési perekben.

A harmadik pontban beszéljünk arról, hogy a Fidesz frakciója egyetért azokkal az alapelvekkel, amelyek mentén ez a törvénytervezet megfogalmazásra került, azaz az érintett felek önként választják ezt a bizonyos eljárást - ez nagyon fontos szempont -, a felek vállalják és kötelezik magukat a titoktartásra, és nagyon fontos alapelv itt még a bizalom.

Összességében a közvetítői eljárás egy hatékony konfliktuskezelési mód, az Európai Unió számos tagországában és Amerikában is találunk erre precedenst. Mi is támogatjuk azt, hogy próbáljuk megtalálni a magyarországi viszonyokhoz, a magyar kultúrához, a magyar szokásokhoz leginkább megfelelő eljárást, és támogatjuk azt, hogy hazánkban is létrejöhessen ez az intézmény.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Hozzászólásra következik Schvarcz Tibor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! A most tárgyalandó 2917. számú törvényjavaslat egy régebbi hiányt pótol, és számunkra több dolog miatt is örvendetes.

 

 

(22.20)

 

 

Megszünteti azt a hiányt, miszerint az egészségügyről szóló törvény életbe lépése óta az a rész, amely a szolgáltató és a beteg közötti jogvitát szabályozza, hiányzott. Ugyanis az 1997. évi CLIV. törvény 34. §-a szól a szolgáltató és a beteg között felmerülő jogviták rendezéséről.

Másrészt a Fidesz hatalomra kerülése óta - mint erre az elmúlt időszakban számos példa volt - igyekezett, igyekszik az egészségügyi törvényt vagy korlátozni, vagy egyes jogszabályi részeit hatályon kívül helyezni. Most, hogy ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, úgy tűnik, hogy a kormány mégis kiáll az egészségügyi törvény mellett. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy az 1997. évi törvény végrehajtási rendeletei még mindig nem teljes körűek, ami megnehezíti a törvény végrehajtását.

Harmadrészt az előttünk fekvő törvényjavaslat egy örvendetesen jó javaslat. Ezt ellenzéki oldalról is nyugodtan kijelenthetjük. Az egészségügyről szóló törvény 25 évvel az előző törvény életbe lépése után végre korszerű, európai módon lefektette az orvos és a beteg együttműködésén alapuló humanista orvoslás jogi szabályait. A beteg az egészségügyi törvény értelmében immár nem kiszolgáltatott fél, aki vakon reménykedik a jószerencsében, hanem aktív részese a gyógyítás folyamatának. Orvosától megkapja vagy meg kell hogy kapja a szükséges tájékoztatást ahhoz, hogy maga döntsön a gyógykezelését érintő kérdésekben.

A tájékozott beleegyezés bevezetése megnövelte a beteg együttműködési készségét orvosával, hiszen minél tájékozottabb a beteg a gyógykezelését érintő kérdésekben, annál nagyobb valószínűséggel áll közelebb értékrendjéhez a választott beavatkozási forma, és könnyebben fogadja el a javasolt terápiás eljárásokat.

Az új egészségügyi törvényből, a bevezetett betegjogi szakaszokból datálódik a betegjogi képviselő intézményének bevezetése is, amely segíti a betegeket vitás kérdéseik megválaszolásában, illetve a gyógyítás folyamata során felmerült problémáik gyors tisztázásában. A jogosultságok és szabályok egyértelmű rögzítése nemcsak áttekinthetőbbé teszi - méghozzá mindkét fél számára - az orvos-beteg viszonyt, de számos konfliktust is megelőzhet, és leegyszerűsíti a vitás kérdések megoldását.

Az új egészségügyi törvényben lefektetett jogok, kötelességek egy új iparágat, üzletágat indítottak el nálunk is, hasonlóan a világ számos országához, ez pedig a szolgáltatók ellen indított peres eljárások, a betegek által, ügyvédi irodák által indított kártérítési perek lavinája. Ennek megoldását a világon mindenütt igyekeznek megtalálni. Hollandiában például nevetségesen alacsony összegben állapították meg a kártérítési per kapcsán megnyerhető összeget, ezért ott nem érdemes perelni. Ezzel ellentétes Amerikában a milliós kártérítési összegekért indított perek egyre növekvő száma. Nálunk is már ügyvédi irodák szakosodtak az úgynevezett műhibaperekre.

Goethe szerint, amíg az ember törekszik valamire, nem kerülheti el a tévedéseket. A feszített orvosi munkatempó mellett elkerülhetetlenül becsúszhatnak olyan hibák, tévedések, melyek akár az adott esetben végzetesek is lehetnek, de a szolgáltató és a beteg között bármilyen más esetben is keletkezhet vitás kérdés. Ennek megoldására szolgáltak eddig az indított perek, ahol a legtöbb esetben nem vagyoni kártérítésért folytak a perek, vagy a büntetőfelelősség megállapítása volt a per tárgya.

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 34. §-a a betegek és az egészségügyi szolgáltatók között fennálló jogviták peren kívüli rendezésére egy sajátos jogintézmény, eljárás bevezetését iktatta törvénybe. Eszerint jogvita esetén a felek kezdeményezhetik annak közvetítő, tanácsadó által történő rendezését. A közvetítői eljárás - külföldön ismert nevén mediáció - hazánkban még alig ismert. Általános törvényi szabályozására még nem került sor, részterületen is ez az első törvényjavaslat.

Hasonló eljárást alkalmaznak jelenleg a gyámügyi esetekben, a gyermekek elhelyezésének megoldásában ma Magyarországon. A külföldi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a közvetítői eljárás hatékony konfliktuskezelési mód. Főleg az Európai Unió szorgalmazza ennek bevezetését az eddig felgyülemlett kedvező tapasztalatok miatt is. Az Egyesült Államokban már több évtizede minden jogvitára kiterjedően működik a közvetítő közreműködésével történő konfliktusmegoldás lehetősége. Az utóbbi időben Európa országaiban is egyre jobban terjed.

A közvetítői eljárás legfontosabb alapeleme, hogy az érintett felek mindegyike önkéntesen válassza ezt a lehetőséget, továbbá a bizalom- és a titoktartási kötelezettség vállalása.

A közvetítői tanács nem dönt, nem ad jogi tanácsot, itt nem történik meg a felelősség megállapítása, nincsenek és nem is lehetnek büntetőjogi vonatkozásai a dolognak, hiszen az a bíróságra tartozó peres ügyek tárgya.

Ez annál inkább fontos, hiszen ha a peres eljárás esetén megállapítják a felelősséget, ez egy hosszú jogi folyamat vége, amely óhatatlanul nagy nyilvánosságot kap, különösen a per elindulásának elején. Különösen akkor, ha nem egyértelmű a felelősség megállapítása, rossz hírbe hozza az orvost, az adott szolgáltatót, még akkor is, ha a per végén kiderül, hogy nem is volt felelős a szó jogi értelmében; ez árt a hírnevének, a beteget pedig pereskedő, esetleg nehéz beteg hírébe hozza. Ez a dolog megnehezíti a beteg életét abban az esetben, ha tudja, esetleg szüksége lehet még, vagy az élet úgy hozza, hogy szüksége lesz az adott szolgáltatóra, annak szolgálatait igénybe fogja venni óhatatlanul is. Ez későbbi etikai nehézségeket is felvet az orvos részéről. A betegben indokolatlan szorongást, félelmet kelthet. A közvetítői eljárás keretében a jogvita gyors megoldására kerülhet sor, amely egyformán szolgálja mindkét fél érdekét, és megoldást jelent a fenti etikai problémára is.

A beteg gyorsan jut hozzá a kártérítéséhez, az egészségügyi szolgáltató, de még a felelősségbiztosító is előnyös helyzetbe kerül, hiszen a több évig elhúzódó per következtében súlyos kamatköltség is terhelné. Lényeges szempont az is, hogy a közvetítői eljárás - eltérően a választottbírósági eljárástól - nem zárja el a feleket eleve a bírósági út igénybevételétől abban az esetben, ha végképp, a törvény szabta határidőn belül négy hónap alatt nem tudnának megegyezni.

A betegjogi képviselő intézményének és az egészségügyi közvetítői eljárásnak nagyobb nyilvánosságot, reklámot kellene biztosítani, mert sem a betegek, sem a szolgáltatók nem ismerik, és nem is tudnak élni ezekkel a jó lehetőségekkel.

Hibája a törvénynek, hogy a végrehajtás szabályai még nem készültek el. Ezért kell két lépcsőben hatályba léptetni a törvényt, mivel nem lehetséges a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara névjegyzékének összeállítása. Hasonlóan akadályt jelent, hogy csak később kerül sor a szakképzés megszerzési módjának, költségeinek meghatározására. A törvény a szolgáltató és a beteg közötti jogvitát orvosolja, de ebből kimaradt a gyógyszerész és a beteg közötti jogvita rendezésének lehetősége is. Ehhez pedig az kell, hogy vagylagosan gyógyszerész tagja is lehessen a tanácsnak.

Összességében a beterjesztett törvényjavaslatot jónak tartjuk, és később benyújtandó módosító javaslatokkal elfogadhatónak ítéljük.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából; őt követi majd Béki Gabriella képviselő asszony.

Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Nem vitás, hogy az 1997. évi CLIV. törvény 34. §-a alkotja meg azt a fogalmat, amit úgy nevez, hogy közvetítői tanács, és kötelezi ugyanakkor az Országgyűlést, hogy majd egy későbbi törvényben határozza meg ennek a közvetítői tanácsnak az eljárási rendjét. Az előttünk lévő előterjesztés erről szól.

Én azt nem mondanám, hogy késedelemben van az Országgyűlés ennek az elfogadásával, határidő nem volt. Ez egy viszonylag elfogadható határidő, mert valóban egy teljesen sajátos és Magyarországon eddig még nem ismert jogintézményről van szó. Ismerünk külföldi példákat. Nem vitás, Amerikában, Nyugat-Európában nem feltétlenül az egészségügyi szolgáltató és a beteg között bonyolódnak ezek a tárgyalások, illetve a közvetítő nem azok között közvetít, hanem inkább a biztosító; tehát inkább az egészségügyi szolgáltató biztosítója és a beteg között folynak a tárgyalások, mert hisz végső soron úgyis a biztosító fog fizetni.

 

 

(22.30)

 

 

Valóban itt is ismert a választottbírósági eljárás, amely egy picit hasonló ehhez, mert hisz a felek maguk választják a bírósági eljárás lehetőségét, tehát nem a rendes bíróság, hanem a választottbíróság előtt dől majd el az ügyük.

Itt viszont a rendes bíróság ki van zárva, ha egyszer már valaki a választottbíróságot választotta, illetőleg abban állapodott meg megállapodásában a másik féllel. Nem is teljesen ismeretlen azért ez a magyar jogban, nem teljesen előzmény nélkül való, hiszen a közvetítő fogalma ismert volt a régi magyar szokásjogban is, sőt még a két háború között is a közvetítő, legalábbis a házasságközvetítő intézménye ismert volt, ami nem azonos azzal, hogy a menyasszonyt és a vőlegényt hozza össze, azok összejöttek már, hanem éppen anyagi természetű volt ez a közvetítés, amikor a két család között a hozományban, illetőleg a régi középkori fogalom szerint a kalim összegében állapodtak meg, és azt célozta, hogy a majdan rokonságba kerülő családok ne kényszerüljenek esetleges anyagi vitákra, ami majd később megnehezíti a rokoni kapcsolattartást, ezt ezek a közvetítők magukra vállalták, tehát ez nem teljesen példa nélkül való a mi korábbi jogrendszerünkben.

Világosan megfogalmazza ez az előterjesztés, hogy mit is céloz maga a közvetítői rendszer, erről itt már szóltak a képviselőtársaim. A lényege az, hogy az egészségügyi szolgáltató és a beteg, illetőleg a beteg és az egészségügyi szolgáltató közötti viták - amelyek nem biztos, hogy maguktól eldőlnek, hanem a bíróságra kényszerülnek menni aztán a felek vitájuk eldöntésére - ne húzódjanak el, ne kerüljenek nagy költségbe, hanem egy gyorsabb eljárás során mindkét fél megfelelő módon vélt kártérítéshez jusson. Ez a közvetítői rendszer ezt hozná össze. Tehát a célja teljesen világos, praktikus, gyors, és talán olcsó is, ezt az olcsóságot én ugyan még nem láttam át teljesen, de lehet, hogy így van.

Ami a személyi hatályát illeti, azt az 1. § pontosan meghatározza, tehát az egészségügyi szolgáltató és a beteg, illetve a beteg és a szolgáltató közötti jogvitákra vonatkozik, vagyis mindkét félnek lehet követelése a másikkal szemben. És amikor a 2. §-ban arról szól az előterjesztés, hogy ki terjeszthet elő ilyen irányú kérelmet, akkor ott is mind az egészségügyi szolgáltató, mind a beteg meg van említve. Vagyis ez azt jelenti, hogy nemcsak a betegnek lehet kára, amit az egészségügyi szolgálat okozott számára, hanem fordítva is, az egészségügyi intézménynek, szolgáltatónak is lehet kára, amit a beteg okozott, akár úgy, hogy valamiféle operációs költséget nem fizetett ki, vagy benn az egészségügyi intézményben kárt okozott, vagy akármi, tehát számtalan olyan ok vezethet oda, hogy a beteg is a károkozó helyében van. Az első két paragrafus a hatályát kiterjeszti így mindkét félre, ám azt követően erről mintha megfeledkezne az előterjesztés, és csak arról beszél, mintha csak a beteget érhetné kár. Ezt, gondolom, valahogy ki lehetne egészíteni, nem is biztos, hogy módosítással, de biztos, hogy az 1. és 2. § szerint a felek alatt mind a kettőt kell érteni, tehát úgy az egészségügyi intézményt, mint a beteget.

Határidőkről is szó van itt, ami nagyon helyes, hiszen eljárási törvényről van szó. Először is kimondja a jogszabály, hogy az előterjesztést, tehát az ilyen irányú igényt, a közvetítői eljárás iránti igényt az illetékes igazságügyi kamaránál kell előterjeszteni, amely 15 napon belül erről értesíti a másik felet, és ha az is aláveti magát ennek az eljárásnak, akkor felhívja a kamara, hogy az általános illetéket fizessék be, és ha ez is megtörtént, akkor hívja össze őket, hogy állapodjanak meg a közvetítő személyében. Én úgy érzem, hogy itt a határidők sorában egy hézag keletkezett, mert 15 nap, amíg az egyik felet értesíti a kamara, hogy belemegy-e ebbe az eljárásba, majd a másik fél ugyancsak 15 napon belül válaszol erre, eddig rendben van, de utána nincs határidő sem arra, hogy mennyi idő alatt kell felszólítani őket a fizetésre, sem arra, hogy mennyi idő alatt kell ezt kifizetni, és ha egyszer eljárási törvényről van szó, akkor annak zártnak kell lenni, és minden egyes határidő pontosan meg kell hogy legyen határozva.

Beszél aztán még itt arról a határidőről, ha megállapodtak már a személyben vagy személyekben... - és nagyon helyesen és diplomatikusan azt mondja, hogy ha nem tudnak megállapodni, akkor mindkét fél delegálja a tanácsba a saját emberét, és akkor négy személy vagy akár hat személy, de lehetőség van csak egy személyre is, ez egy nagyon jó rendelkezés. Amikor ez megvan, akkor értesítik erről a kijelölt vagy kiválasztott közvetítőt is, aki nyilatkozik, hogy elfogadja vagy nem fogadja el. Nyilatkozhat nyolc napon belül, hogy nem fogadja el, vagy közli azokat az összeférhetetlenségi okokat, amelyek miatt ő ezt nem tudja vállalni. Még arról is rendelkezik a jogszabály vagy az előterjesztés, nagyon helyesen, hogy amennyiben nem vállalja, akkor haladéktalanul megint össze kell hívni a feleket, és akkor új személyekben vagy személyben kell megjelölni. A "haladéktalan" kifejezés megint egy kicsit meghatározhatatlannak tűnik, olyan, mint amikor itt hosszan beszélgettünk a helyettesítésről, hogy időleges, azaz meddig terjedhet, a haladéktalan is egy kicsit ilyen. Ismerős a polgári jogban azért ez a fogalom, amikor a szerződést megtámadjuk, felhívjuk a felet, egy éven belül kell határidő, és akkor ha azt elutasítják, vagy nem válaszolnak rá, akkor haladéktalanul. Ez mindenesetre rövid időt jelent.

Szó van a költségekről, már szó volt akkor a költségekről, amikor arról volt szó, hogy be kell fizetni az általános illetéket a kamarának, és aztán itt a költségek közt részletezi, hogy mit tartalmaznak a költségek. A költségek egy része ez az általános költség is, és ugyanakkor ebben a 3. §-ban azt mondják, hogy fele-fele arányban viseli, a 12. §-ban pedig részletezi, hogy tulajdonképpen hogyan is kell ezt viselni. Tehát igazából nekem úgy tűnik, hogy ez az általános költség hiába költség, arról már itt nem kellene beszélni, hiszen azt egyszer már legalábbis előlegeztük. Más kérdés aztán, hogy miképpen vagy hogyan fogjuk tulajdonképpen viselni. Nagyon jó a 11. §-nak az a határideje, amely kimondja, hogy négy hónapon belül, ha sikertelen, akkor az eljárást meg kell szüntetni, és változatlanul ott a bírói út.

Végezetül, a legszerencsésebbnek tartom ebben az egész eljárási törvényben azt, amikor kimondja, hogy az egészségügyi közvetítő tanács által létrejött egyezséget a bíróság végrehajtási záradékkal látja el. Ez a leglényegesebb paragrafusa szerintem az egész eljárási törvénynek, mert pontosan ez eredményezi azt, amit az 1. §-ban célként meghatároztak, vagy legalábbis egyik célként, hogy gyors legyen az eljárás.

A Független Kisgazdapárt általános vitára alkalmasnak tartja az előterjesztést, néhány módosítással. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Béki Gabriella képviselő asszony, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi majd Csáky András képviselő úr.

Képviselő asszony!

 

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A szabad demokraták képviselőcsoportja is általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot. A képviselőtársaim itt előttem már jó néhányan indokolták, hogy miben látják a szükségességét a javaslatnak, ehhez sok újat hozzátenni magam sem tudok.

Valóban nagyon időszerű, nagyon fontos, hogy megszülessen ez a törvényjavaslat, illetve ez a törvény, mert egyre több bírósági per van, egyre több jogvita van, amely beteg és szolgáltató között kialakul. A bíróságok amúgy is túlterheltek, ezek a perek évekig el tudnak tartani, és gondoljunk bele, hogy jó néhány olyan konfliktusról van szó, ahol, mondjuk, a beteg élete jelentősen megrövidülhet.

 

 

(22.40)

 

 

Sok esetben egyszerűen nincs ideje kivárni az éveken keresztül húzódó per végét. Nagyon szerencsés lenne, ha peren kívül könnyebben meg lehetne állapodni.

Ez az eljárás ezt a lehetőséget ígéri, alapelve az önkéntesség, ami nagyon helyénvaló. Valóban az lehet a legfontosabb előnye, hogy gyors, hiszen ha elkezdem összeadni ezeket az időintervallumokat, amelyeket a folyamat leírása kapcsán meghatároz a törvény, akár már negyedéven belül is el lehet jutni a megállapodásig.

A törvény meglehetősen rövid, összesen tizenöt szakaszból áll, ahogy leírja ezt az eljárási folyamatot, az eljárás céljából kiindulva, meghatározva annak tárgyát, alanyait. Képviselőtársaim már szóltak előttem arról is, hogy kik lehetnek ennek a mediációs eljárásnak a kulcsszereplői, azok a közvetítők, akik a konfliktus kezelésében közreműködnek: jogászok, orvosok, felsőfokú végzettségű egészségügyi dolgozók. De azt gondolom, ebben a folyamatban különösen fontos, hogy akármilyen végzettségük, képzettségük van, a közvetítéshez rendelkezzenek valamilyen speciális szakismerettel. Ez jelen állapotában tulajdonképpen megoldatlan része ennek a törvényjavaslatnak, hiszen a hatályba léptetés azért kétlépcsős, mert közvetítői, képesítői tanfolyamon kellene részt venniük azoknak, akik majd bekerülhetnek a névjegyzékbe. Erről a közvetítői képesítést adó tanfolyamról nem sokat tudunk, nem tudjuk, mikor, hogy, ki hirdeti meg. Tudom, hogy nem kodifikált szövegbe való; háttér-információként nem tudjuk, viszont a javaslatban benne van, hogy 2002-ig valahol, valamikor meg kell ezt szerezni. Utána a névjegyzékbe kerülni úgy, hogy valaki nem rendelkezik ilyen képesítéssel, nem lehet.

Közte viszont van egyéves intervallum, amikor elvileg olyan emberek is végezhetik ezt a közvetítést, akik ilyen konfliktuskezelő képességgel, speciális ismerettel nem rendelkeznek. Mindazonáltal helyesnek tartom, hogy a törvény a hatályba léptetést időben nem akarja eltolni, hiszen ilyen ügyekben valóban százával vannak perek a bíróságon. Azt gondolom, ha megszületik ez a törvény, ez elsősorban azoknak az embereknek lehet reménysugár, akiknek folyamatban van ilyen peres ügyük a bíróságon, s akik nyilván szívesen megszakítják, szüneteltetik a bírósági pert abban a reményben, hogy peren kívül esetleg könnyebben meg tudnak állapodni.

Képviselőtársaim már hangsúlyozták előttem, hogy ez a közvetítői tanács, amely létrejön, nem dönt, és a szó szoros értelmében nem ad tanácsot a betegnek. Ez a tény, körülmény tulajdonképpen okoz nekem némi gondot a közvetítői tanács működésével kapcsolatban, mégpedig azért, mert azt gondolom, hogy az orvos és a beteg között egyoldalú függő viszony van. Ez tipikusan aszimmetrikus kapcsolat, amelyben a beteg a laikus fél, az orvos meg minden szakismeret, szaktudás birtokában van. Tehát megfordul a fejemben, hogy a betegnek ebben a közvetítői eljárásban bizony-bizony segítségre lenne szüksége; talán több segítségre, mint egy olyan semleges, kívülálló tanács közvetítése mentén, amely a szó szoros értelmében nem ad tanácsot a betegnek.

Azt szeretném, ha erről a kérdésről az általános vitában, meg később, a módosító indítványok tárgyalása kapcsán még lehetne tovább gondolkodni. Biztos vagyok benne, hogy a betegnek ahhoz, hogy egyáltalán legyen bátorsága a közvetítő tanácshoz fordulni, információra, segítségre van szüksége.

Még egy utolsó megjegyzés: rendkívül sok szó esik ebben a nagyon rövid törvényben a költségekről. Azt gondolom, jó néhány beteget még a sérelme biztos tudatában is elijesztheti, ha nem tudja, hogy mi vár rá. A költségek nem számszerűsítve vannak a törvényben, ezt vélhetőleg nem is lehet, hanem majd valamilyen rendeleti úton lesznek meghatározva. Ha egy történet azzal kezdődik, hogy még semmit nem csináltunk, de már valamilyen eljárási költséget le kell tenni az asztalra, akkor tartok tőle, hogy jó néhány ember lemond majd az igazsága kereséséről.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Csáky András képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából; őt követi majd Erkel Tibor képviselő úr.

Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Abban mindannyian egyetértünk, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat valódi napi problémákra keres megoldást, amikor javaslatot tesz az egészségügyi közvetítői tanácsok felállítására a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara szervezésében.

Valós gond ugyanis az egészségügyi szolgáltatók és a szolgáltatást igénybe vevők közti vitás esetek számának a növekedése, mert ez a szám a jövőben várhatóan tovább nő majd annak függvényében, ahogy a betegjogi törvény adta lehetőségek ismerete elterjed a társadalomban, s egyre több ügyvéd kapcsolódik be ebbe a kecsegtetőnek ígérkező "üzletágba." Riasztó példa lehet erre az Egyesült Államok helyzete, ahol a First Lady rosszmájú, de találó megjegyzése szerint a hihetetlenül magas egészségügyi költségek fele az ügyvédek zsebébe vándorol. Magyarországon még nem tartunk itt, azonban a bíróságok túlterheltsége miatt a kisebb számú ügyek szinte a végtelenségig elhúzhatók, eljárásokkal terheltek mind az érintettek, és ez terheli a bíróságok idejét is.

Az egészségügyi törvény által előírt kötelezettség mellett feltehetőleg ez utóbbi miatt keresett az előterjesztő valamilyen megoldást ezeknek a pereknek a megelőzésére. Hasonló egyeztető fórumok a világ számos országában sikeresen működnek, ám azokban a társadalmakban sokkal nagyobb a tolerancia, a kompromisszumokra való hajlam, mint nálunk. Talán ezért is nevezik egyesek a közvetítést - vagy a világban ismert latin nevén: a mediációt - az egyezségteremtés művészetének. Tehát volt idejük megtanulni, hogy érdemesebb megegyezni, mint egy elhúzódó eljárás után bizonytalan kimenetelű, jogerős ítéletre várni.

Ugyancsak jelentős tényező a különböző civil szervezetek nálunk még nem létező jogsegélyrendszere, amely a kívánatos és lehetséges célok közötti különbséget meg tudja magyarázni a hozzájuk forduló személyeknek. Megfelelő példák nélkül persze nem várható, hogy a társadalom felismerje a valós érdekeit, ezért a javasolt eljárást mindenképpen érdemes bevezetni.

Ennek során valószínűleg azt fogjuk tapasztalni, hogy az ellenérdekű felek közül ketten maradnak a páston, egyfelől a szolgáltatókat képviselő biztosítók jogászai, másfelől a szolgáltatásokat igénybe vevők jogai védelmére specializálódott jogászok. A közvetítő szerepe ezért döntő lesz, hiába nem ítélkeznek, hisz a résztvevőket a szakértelmükkel döntően befolyásolhatják. Személyüket, mivel a jelentkezés önkéntes, a javaslatban szereplőnél szigorúbb összeférhetetlenségi szabályok alapján kellene kiválasztani. Hiszen ha például egy adott kórháznál állnak közalkalmazotti jogviszonyban, nem lenne kívánatos, ha részt vennének a munkaadójukat is érintő ügyekben.

Erre tekintettel frakciónk a módosító indítványában azt javasolja, a törvény 4. §-a egészüljön ki azzal, hogy az adott eljárásban közvetítői tevékenységet a szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy nem tölthet be.

 

 

(22.50)

 

 

Ugyancsak kívánatos lenne működésük etikai szabályainak kidolgozása és azok betartatása ellenőrzési rendszerének bevezetése.

Szintén a törvényjavaslat 4. §-a rendelkezik arról, hogy a felek a tanács tagjait a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara által vezetett közvetítői névjegyzékből jelölik ki. A következő paragrafus részletezi, hogy kik kerülhetnek a névjegyzékbe, illetve mely munkakörök összeférhetetlenek ezzel a tevékenységgel. Mivel a névjegyzékbe történő felvétel pillanatnyi állapotot rögzít, előfordulhat, hogy a listán szereplő személy életében olyan változás következik be, mely a tevékenység végzésével összeegyeztethetetlen. Nem kizárt, hogy ez csak átmeneti állapot. Az időközben bekövetkező változások regisztrálása esetlegesen nehézkes, és így bizonytalan, hogy az adott pillanatban kiválasztott személy betölthet-e ilyen funkciót.

Szentgyörgyvölgyi képviselő úr jelezte már ennél a paragrafusnál, hogy bizonytalannak tűnik, hogy haladéktalanul össze kell hívni a feleket. Ezért egyrészt javasoljuk, hogy akkor, amikor a kiválasztott közvetítőt értesítik, és ettől számított nyolc napon belül írásban nyilatkoztatják a jelölés elfogadásáról vagy visszautasításáról, valamint az előbbi esetben arról, hogy az ügyben érdektelen, illetve nem elfogult, szintén nyilatkoznia kelljen, hogy vele szemben a későbbi paragrafusokban részletezett kizáró okok nem állnak fenn.

Célszerűnek tűnne, ha egyszerre több személyt választanának ki az érintett felek és azok sorrendiségében megállapodnának, hisz így amennyiben az első helyen kijelölt közvetítő valamilyen oknál fogva nem tudja a feladatot vállalni, nem kell ismételten összehívni az egyeztetést, hanem automatikusan lehet a következő személyt értesíteni.

A 6. § (3) bekezdése szerint: "A meghívóban tájékoztatni kell a feleket a képviselet lehetőségéről, illetve módjáról, továbbá fel kell hívni a feleket arra, hogy az üggyel kapcsolatos ismereteiket és irataikat lehetőleg az első ülésen tárják a tanács elé." Azaz mérlegelési lehetőséget biztosít a résztvevők számára, hogy a rendelkezésükre álló ismereteket és iratokat az első ülésen ismertessék vagy sem, illetve bemutassák vagy sem.

A törvényjavaslat 8. § (1) bekezdése viszont kimondja: "A felek az első ülésen a rendelkezésükre álló okiratokat is kötelesek bemutatni." Vélhetőleg a törvényalkotó az okiratok alatt a vitatott ügy dokumentumait, leleteket, zárójelentéseket, diskurzusokat érti. Ebben az esetben viszont a két idézett bekezdés egymásnak ellentmond. Ennek feloldására javasoljuk, hogy a 6. § (3) bekezdéséből az "és irataikat" rész kerüljön ki.

Mint már korábban említésre került, a törvény alapvető célja, hogy az érintett felek peres eljáráson kívül igyekezzenek egymással megállapodni. Ezért az előterjesztés tartalmazza, hogy ha a felek között ugyanabból a jogalapból származó bírósági eljárás folyamatban van, azt kötelesek szüneteltetni, és ezzel kapcsolatos igényüket a bíróságnak 8 napon belül bejelenteni.

Nyitva hagyja a törvényjavaslat azt a kérdést, hogy mi történik, ha ennek a kötelezettségnek a felek nem tesznek eleget. Célszerűnek tartanánk a bejelentés elmaradásához jogkövetkezményt fűzni. Tehát az idézett paragrafus kiegészítését javasoljuk, mely szerint a bejelentés elmulasztása esetén a közvetítői eljárást meg kell szüntetni. Ebben az esetben bármikor jut a tanács tudomására a mulasztás, az eljárást kötelező megszüntetni. Ezzel elkerülhetjük azt, hogy párhuzamosan folyjon közvetítői eljárás és bírósági per.

Utoljára hagytam a biztosítóval kapcsolatos kérdéseket, mely véleményünk szerint a törvényjavaslat egyik legneuralgikusabb pontja. A törvénytervezet szerint a szolgáltató biztosítójának jelenléte a tárgyalásokon kötelező, hisz értesíteni kell a biztosítót. Vélhetőleg a törvényalkotó abból a megfontolásból indult ki, hogy abban az esetben, ha a szolgáltató kártérítési kötelezettséget vállal, ezt a kötelezettséget úgyis a biztosító fogja helyette teljesíteni.

Ne felejtsük el azonban, hogy a biztosítótól ezt a szolgáltatást az egészségügyi intézmények vásárolják. Bár a felelősségbiztosítás megkötése kötelező, de az, hogy melyik biztosítóval milyen kondíciók mellett kötik meg a szerződést, a felek szabad akaratán múlik. Nem biztos, hogy minden jogvita esetében érdeke a szolgáltatónak a tárgyalásokba bevonni a biztosítót, hisz az esetleg a biztosítóval történő későbbi tárgyalási pozícióját rontja. Bírósági eljárások során sem válik a per alanyává automatikusan a biztosító. Az természetes, hogy a felek megállapodása a biztosítóra nézve nem lehet automatikusan kötelező, de ez abban az esetben is úgy van, ha végig részt vesz a megállapodásokkal végződő tárgyalásokon, hisz észrevételeinek figyelmen kívül hagyásával is megállapodhatnak a felek.

Indokolatlan és a szolgáltató érdekei esetleges megsértésének lehetőségét eredményezi a kötelező értesítés, illetve jelenlét előírása. Ez azzal a következménnyel járhat, hogy az egészségügyi intézmények nem fognak élni az egészségügyi közvetítői eljárás által nyújtott lehetőséggel. Ez a törvény alapelvével ellentétes, ezért javasoljuk, hogy az ezt szabályozó paragrafus egészüljön ki azzal, hogy a szolgáltató szabadon nyilatkozhat arról, az eljárásba be kívánja-e vonni a biztosítóját vagy sem.

Hadd tegyek még két megjegyzést, mielőtt befejezem. Mindenki az egészségügyi szolgáltató és a beteg kapcsolatáról beszél, holott pont az amerikai példák kapcsán nem feltétlenül egészségügyi szolgáltató és beteg között alakulnak ki a konfliktusok - nem véletlenül fogalmaztam úgy, hogy a szolgáltatást igénybe vevők között. Hisz például a kozmetikai célú sebészet esetében nem beteg fordul a szolgáltatóhoz, vagy szűrővizsgálatok elvégzése esetében nem biztos, hogy beteg fordul a szolgáltatóhoz... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - egy mondatot engedjenek még meg.

A másik tapasztalatom, illetve a kollégák tapasztalata az, hogy nagyon hosszú idő fog eltelni, amíg ez az eljárási szokás bevezetődik az egészségügyi ellátórendszerbe. Mindezek ellenére be kell vezetni, és úgy gondolom, teljesen természetes, hogy a Magyar Demokrata Fórum támogatja az előterjesztést, és bízik benne, hogy az előterjesztő a módosító javaslatainkat akceptálni fogja.

Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Képviselő úr, csak tájékoztatnám önt, hogy az ajánlás értelmében tízperces az időkeret, úgyhogy az én feladatom, hogy ezt betartassam.

Hozzászólásra következik Erkel Tibor képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából; őt követi majd Rubovszky György képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából... (Dr. Rubovszky György jelzi, hogy nem kíván szólni.) - a képviselő úr nem kíván szólni, eláll a hozzászólási igényétől, köszönöm.

Erkel Tibor képviselő urat illeti a szó.

 

ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Elnézést kérek, ha néhány gondolatot ismételni fogok az előttem felszólalók előadásából, de teszem ezt azért, mert néhány esetben más következtetésre jutok majd.

Ahogyan arra a T/2917., most tárgyalt törvényjavaslat általános indoklásának első mondata emlékeztet: "Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 34. §-a a betegek és az egészségügyi szolgáltató között felmerülő jogviták peren kívüli rendezésére egy sajátos jogintézmény, eljárás bevezetését iktatta törvénybe." Ez a sajátos jogintézmény a közvetítői eljárás, amely a bírósági eljárástól eltérő, perkímélő speciális jogi megoldás az orvosi műhibák és egyéb, az egészségügyi szolgáltatással kapcsolatos panaszok jogvitáinak gyors rendezése érdekében.

A polgári peres eljárások helyett a betegeknek, hozzátartozóiknak, illetve a betegellátó intézményeknek - általában az egészségügyi szolgáltatóknak - valóban kölcsönös érdekük lehet a megegyezés. Hazánkban - mint azt hallottuk - az orvosi műhibák ugyanúgy előfordulnak, mint a világ bármely országában. Egyes őszintének tűnő vélemények szerint ezek a műhibák nálunk sajnálatosan gyakoriak; gyakoribbak a nyilvánosság elé kerülteknél. Számuk növekszik, de gyakoriságuk nem a magángyakorlattal, hanem véleményünk szerint az ellenőrzés jelenlegi teljes hiányával függ össze. Sajnálatos, hogy még a büntetőjog körébe tartozó esetek nagy részét sem tárják fel.

Az okok elemzése nem ennek a vitának tárgya, bár képviselőtársaim már utaltak néhányra közülük, de elhárításuk nélkül a panaszok hatékony orvoslására sem a bíróságok, sem a most készülő új jogintézmény gyakorlata nem lesz képes.

 

 

(23.00)

 

A közvetítő eljárásra visszatérve: ennek lényege egy alku, egy gyors alku, teljes titoktartás mellett. Előnyei: a betegek örülnek a gyors kártérítésnek, ha már egészségüket nem nyerhetik vissza. Különösen a vitatható esetekben pedig éppen a közvetítő tanácsok tevékenysége nyújthat megoldást kínáló lehetőséget az egészségügyi ellátás vesztesei számára.

A szolgáltató hajlandó lehet akár magasabb kártérítést is kifizetni, mint amit vélhetően a bíróság megítélt volna, hiszen az előterjesztő által is említett súlyos plusz kamatterhek mellett a vétett szakmai hibák okozta presztízsveszteségét is megtakaríthatja. Köszönhető egyébként ez a 10. §-ban rögzített teljes körű titoktartási kötelezettségnek, amelyet a részletes indoklás vonatkozó szakasza az eljárás leglényegesebb elemének nevez.

Ez a leglényegesebb elem ugyanakkor a törvényjavaslat legnagyobb veszélyforrása is, lehetőség az orvosi hibák eltussolására, azok feltárása helyett. Hasznos erkölcsileg és anyagilag egyaránt a Magyar Igazságügyi és Szakértői Kamara által névjegyzékbe vett tanács tagjelöltjeinek számára, hiszen ez egyfajta szakmai elismerés, de mindenképpen anyagi előnyökkel is jár. Hogy így legyen, erről a törvényjavaslat 12., 13. §-ában hangsúlyosan rendelkezik, talán a kelleténél hangsúlyosabban is, amint erre Béki képviselőtársunk utalt.

Vesztesről ne beszéljünk, mert ezt csak feltételes módban tehetnénk. Veszélyről annál inkább, mert ez az alku valóban alkalmas az orvosi hibák eltussolására. Hiszen a csendben és titokban lezárt ügyek éppen a veszélyeztetettek elől zárják el a hibák és mulasztások későbbi kivédésének, kizárásának a lehetőségét; azok elől tehát, akik az alkunak még nem részesei: a későbbi betegek, és maga a vétlen orvostársadalom elől. A közvetítői eljárás titoktartási kötelezettsége a feleket mintegy cinkossá teszi, a vétkes lehetőséget kap, hogy megvásárolja a sértett hallgatását. Ez lehetőség, s ha gyakorlattá válik, lehet a szolgáltató üzleti érdeke, de semmiképpen sem a betegeké vagy a még egészséges társadalomé.

A Magyar Igazság és Élet Pártja úgy véli, hogy a közvetítői eljárás titoktartási kötelezettségének csak az orvosi titoktartás fogalmát kellene fednie, ezt meghaladóan a nyilvánosság korlátozása megkérdőjelezhető. Az orvos arra esküszik, hogy munkája során - idézem - "a beteg üdve a legfőbb érdek". Természetesen nyilvánvaló, hogy nemcsak a betegé, hanem az orvosé is. Az orvos nem hibázhat. Ha hibázik, vállalnia kell a következményeket. Ha munkakörülményeinek hibát, hibákat provokáló kialakítója van fölötte, bármely szinten, a következményeket neki is vállalnia kell.

Vitatható tehát az az álláspont, hogy a betegellátás súlyos hibáit majd pénzzel el lehet intézni. Megelőzni számos hibát lehetne pénzzel, de bekövetkezett károk esetében már csak azok enyhítéséről lehet szó. Ezért az orvostársadalom munkakörülményeinek és feltételeinek radikális javítása, munkájának folyamatos ellenőrzése, szünet nélkül a leghibátlanabb, leglelkiismeretesebb munkára ösztönzése, az esetleg elkövetett hibák számonkérése és bizony szankcionálása is előtérben kell hogy maradjon.

A fentiekre tekintettel észrevételezzük a közvetítői tanács összetételére vonatkozó szabályozási tervet is. Az eljárás komolyságát veszélyeztetheti a véleményünk szerint túl tágra és alacsony szintre is nyitott keret. Valamint szükségét érezzük további garanciális elemek beépítésének, hogy a nemtelen egyezségek kiküszöbölhetők legyenek.

Tekintettel arra, hogy a közvetítői intézmény a hazai jogrendben tökéletesen új, az eljárás ismeretlen, továbbá, hogy igen gyakori problémát érint, valamint arra, hogy a beteg és a szolgáltató közötti konfliktusban a beteg a kiszolgáltatottabb, szükséges, hogy ezt a rendszert bevezetése után, a szükséges korrekciók elvégzése érdekében is folyamatosan ellenőrizzük.

A MIÉP a közvetítői eljárás bevezetésével, a titoktartási kötelezettségnek az orvosi titoktartás fogalmára való szűkítésével és a közvetítői tanács tagjaira vonatkozó törvényi előírások megszigorításával egyetért.

Köszönöm szíves figyelmüket.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Kökény Mihály képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselőtársaim! A közvetítői tanácsról szóló törvényt támogatásra méltónak tartom, mert egy olyan intézményt vezet be, amely - ahogy erről a képviselőtársaim szóltak - példa értékű lehet azoknak a konfliktusoknak a kezelésében, amelyek megoldására a hosszadalmas, bürokratikus bírósági eljárások nem tudnak megnyugtató lezárással szolgálni.

Ellentétben a MIÉP képviselőjével, én nem érzem úgy, hogy ez a javaslat a műhibák eltussolását szolgálná, hiszen a javaslat egyáltalán nem zárja el a bírói út igénybevételének lehetőségét a közvetítés kudarca esetén, és tapasztalataim szerint a szakmában már most is nagy várakozással fordulnak a törvény felé a kollégák, és remélik, hogy az orvosi működéssel kapcsolatos méltánytalan vádaskodás, illetve szenzációkereső bemutatások helyett mód lesz a felek közötti békés megegyezésre.

Képviselőtársaim a tervezet pozitívumait már méltatták. Képviselőtársaim, ezért hadd szorítkozzak mindenekelőtt arra, hogy a törvényjavaslat előkészítői véleményem szerint két kérdésben nem vitték végig a konstrukciót következetesen.

Az első, hogy nem vállalták az egészségügyi közvetítői tanács teljes értékű intézményesítését, és ebből következően nem rendelkeznek arról, hogy a tanácsi eljárás részletes szabályait ki hogyan állapítja meg. A második: nyilvánvaló, hogy a Magyar Igazságügyi és Szakértői Kamara kizárólag gesztora, illetőleg működtetője az önálló jogintézményként megfogalmazott közvetítői tanácsoknak, és nem szerencsés, hogy közvetlen kamarai feladatokat ír elő a törvényjavaslat az egyes eljárásokra vonatkozóan. Megoldásként mutatkozik, ha a törvény az egészségügyi közvetítői tanácsot mint önálló jogintézményt deklarálja, s mint ilyen, eljárásában teljesen független a kamarától, ugyanakkor a kamara feladata a működtetéshez szükséges feltételek biztosítása.

A természeténél fogva kétpólusú eljárásba a javaslat egy harmadik szereplőnek, nevezetesen a biztosítóknak nemcsak részvételi, hanem vétójogot is biztosít. Itt nekem is vannak aggályaim, nem tartom ezt szerencsés megoldásnak, mert könnyen oda vezethet, hogy a felek között létrejövő egyezséget éppen a biztosító fogja elutasítani. Itt utalnunk kell a kialakulatlan bírói gyakorlatra. Azt hiszem, hogy a nemzetközi gyakorlatban is példa nélkül állna, ha egy biztosító dönthetné el az ügy anyagi vonzatait, sőt, a törvényjavaslat jelenlegi szövegébe még ez is belefér: az ügy tartalmi elemeit is felülbírálhatná. Azt gondolom, hogy mindezeken módosító indítványokkal lehet változtatni.

Még egy dolog: a törvényjavaslat általános indoklása, a Házszabály által előírt követelményektől eltérően nem részletezi, hogy a törvény végrehajtásához milyen anyagi források szükségesek. Az Igazságügyi és Szakértői Kamara nem terhelhető e jelentős közfeladat költségeivel, ugyanakkor mint fiatal kamara, biztos, hogy nem rendelkezik a szükséges infrastruktúrával. Ezért azután nyilvánvaló, hogy a kormánynak nyilatkoznia kell arról, mennyi pénzt szán erre. Lehet, hogy az egyes eljárások önköltséges alapon bonyolíthatóak, az induláshoz szükséges tárgyi és személyi feltételek mindenképpen igényelnek kormányzati hozzájárulást.

Tisztelt Országgyűlés! Nem a törvénytervezetből hiányzik, hanem az azt kísérő kormányzati munkából, hogy a betegeket, a pácienseket is felkészítsék a tervezetben megfogalmazott lehetőségre. Ahhoz, hogy a beteg a közvetítésnek ezt az újszerű, Magyarországon még szokatlan módszerét válassza, megfelelő tájékoztatásra, az ügy tisztességes és értő reklámjára van szükség.

 

 

(23.10)

 

 

Meg kell ismertetni már most a civil szervezetekkel, a betegeket képviselő szervezetekkel ezt a lehetőséget annak érdekében, hogy a későbbiekben a pereskedések helyett ezt az utat próbálják választani. Ezért nem örülök annak, hogy erre az általános vitára, amelyben azért az érdeklődőknek lenne arra módja, hogy valamit megtudjanak erről az új eljárásról, ilyenkor éjfél közelében kerül sor. Elég méltatlan dolog ez, tisztelt képviselőtársaim.

Ugyancsak hiányzik a tervezet hátteréből az a sok apró elemből álló kormányzati munka, ami megfelelően beágyazná a közvetítői tanácsok eljárásának a körülményeit. Gondolok itt arra, hogy az egészségügy minőségbiztosítási rendszerét meghatározó jogszabályok még máig nem kerültek teljes körben kiadásra. Így a minőségi hibák megelőzése, a felelősségbiztosítás reális rendszerének a kialakítása nem történhet meg, tehát nehéz lesz az intézmény felelősségéről szakszerűen és objektívan állást foglalni. Még egyszer, nem a törvénytervezeten kérem mindezeket számon, de azt gondolom, hogy a törvénytervezet tisztességes megvalósításához ezek a feltételek is szükségesek.

Arra is legyen szabad felhívnom a figyelmet, hogy a törvény megfelelő környezeti elemei közül hiányzik az egészségügyi ágazat és a civil szféra rendszeres kapcsolata. Az egészségügyi kormányzat az elmúlt időszakban nem viselkedett - hogy úgy mondjam - következetesen betegcentrikusan, és több apró lépéssel mintha azt igazolta volna, hogy a civil kontrollt nem igazán kívánja. Úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat azért mégis arra utal, hogy a kormány vállalja a betegjogokat, vállalja azoknak a következetes érvényesítését, de azt hiszem, hogy a civil társadalom, illetőleg az egészségügyi szakmai irányítás között a kapcsolatrendszer erősítést kíván, itt bizalomerősítésről is szó van természetesen.

Elnök asszony, az egyik szemem sír, a másik nevet a törvénytervezet olvastán, mert örülök annak, hogy néhány apróbb módosítással szándékában, tartalmában és szövegében támogatandó javaslatot olvashatunk. A realitás most mégis azt mondatja velem, hogy könnyen az lehet a sorsa ennek a javaslatnak, mint számos jogszabálynak, amelyik csak a betegek, az állampolgárok érdekében és az egészségügy korszerűsítésének a szellemében született, de a jelenlegi politikai közhangulat nem igazán kedvez a végrehajtásnak, sőt időnként mintha akadályozná is azt. Azt gondolom, hogy azért ez is benne van. A törvénytervezet ezzel szemben megérdemli, hogy az Országgyűlés nagy többséggel fogadja el, sőt a későbbiekben is következetesen kiálljon a végrehajtása mellett, ezzel is kifejezve azt, hogy az élet minden szférájában, más szférában is, nem csak a betegjogok szférájában a megegyezést tartjuk a konfliktusok kezelése legjobb módjának, s formális eljárások helyett az emberi megoldásokra törekszünk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem képviselőtársaimat, kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.)

Tekintettel arra, hogy több jelentkező nincsen, megkérdezem Hende Csaba politikai államtitkár urat, hogy kíván-e a vitában elhangzottakra válaszolni. (Dr. Hende Csaba nemet int.) Államtitkár úr nem kíván most válaszolni a vitában elhangzottakra.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vita lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében pénteki ülésnapunk végén kerül sor.

 

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Bauer Tamás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából: "Hiszik is vagy csak mondják? VII." címmel. Képviselő úr, öné a szó, a Házszabály értelmében ötperces időkeretben.

Képviselő úr!

 




Felszólalások:   83-188   188-208   208-211      Ülésnap adatai