Készült: 2020.09.27.09:25:48 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

70. ülésnap (1999.05.07.), 228. felszólalás
Felszólaló Dr. Füle István (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:57


Felszólalások:  Előző  228  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvény jelen módosításai már egy nehezen átlátható mamuttörvénnyé változtatja az eddig is nehezen követhető, 1993 óta folyton változó törvényt. Joggal vetődhet fel, nem lenne-e célszerű egy új oktatási törvénycsalád, iskolatípusonkénti rendtartásokkal. A jelen módosítás főbb veszélyeiről már sokan beszéltek. Beszéltek az új hatóság létrejöttéről, a tanfelügyeleti rendszer újbóli visszatértéről, a kerettanterv merevségeiről, amely kiszolgáltatja az iskolákat a mindenkori kormányzat ideológiai túlbuzgóságának, amit egyébként az oktatók is nehezen viselnek el.

Sokan beszéltek arról is, hogy az anyagi feltételek megteremtése nélkül új feladatokkal terhelik az önkormányzatokat. Önmagában ilyen lehet például a tankötelezettség meghosszabbítása. Beszéltek arról is, hogy az elkészült programokban megtestesült munkát az iskolák, az önkormányzatok kidobhatják a szemétkosárba, s jó, ha belőle valami hasznosul.

Bekerültek a javaslatba ugyanakkor gyakorlatilag megvalósíthatatlan, bár jó szándékú javaslatok is. Ilyen például az, hogy a hallgatók, a tanulók tanulmányaik során megválaszthatják a tantárgyakat vagy akár a pedagógust is. De minthogy a törvény az óvodától a középiskola végéig terjedő hatállyal bír, ezért kissé még érthetetlen is az a buzgalom, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a települések zöme egyóvodás, egyiskolás, esetleg -középiskolás, de ha van is több iskola, akkor is gyakran előfordul, hogy iskolánként egy-egy tantárgyat csak egy tanár tanít, így ezután ez a jog is inkább a kistelepüléseket, kisiskolákat hozza hátrányos helyzetbe, illetve az ott tanulókat.

Nehezen értelmezhető az egyébként üdvözlendő szándék, ami a mérésre, a minőségbiztosításra vonatkozik. Természetesen a pedagógiai program tartalmazhat ilyet, de ezek megítélése, minthogy az iskola nem termelő üzem, igencsak szubjektív lehet. Így inkább kíváncsian lehet várni, hogy mit gondol konkrétan a törvényjavaslat megfogalmazója. A törvény ugyanezen helyén szerepel egyébként az eszközök és felszerelések jegyzéke is, amelyet tartalmaznia kell a pedagógiai programnak. A kerettanterv logikája - mert afelől nincs kétségem, hogy ezt keresztülerőltetik - megkívánja, hogy legyen egy központi alapjegyzék, amiből kiindulhatnak az oktatási intézmények. Az említett kerettantervi logikát a tárca politikai államtitkára fejtette ki egy tanácskozáson, ezt már egyébként korábban is idézték mások, tehát: "Meggyőződésem, hogy a magyar közoktatást nem lehet azon a módon irányítani, hogy felajánljuk a tartalmak igen széles kínálatát, s meglehetősen eltérő adottságú iskolákra bízzuk azt, hogy ebből mit választanak." Világos tehát, hogy előbb-utóbb ezen logika mentén haladva eljutunk az egyfajta tartalom, egyfajta eszközrendszer alkalmazásáig. Ilyen persze volt már a magyar történelemben többször is, igaz, azok többnyire nem demokráciák voltak.

Ugyanezen államtitkár úr ugyanott közölte azt is, hogy az ajánlott tankönyvek számát szűkíteni kívánjuk. Szűkítés, korlátozás, meghatározás, kirekesztés - ez tehát a kerettanterv. Bár mint láttuk, nem teljesen következetes a törvényjavaslat.

S ha már itt tartunk, említsük meg azt is, hogy igazából mi a cél a kerettantervvel! Újból idézet következik: "Olyan rendszert kell kialakítani, amelyben az iskolák összehasonlíthatóvá válnak." Mindezt a minőségbiztosítás érdekében. Tehát azért kell kerettanterv, mert másképpen nem lehet minőséget biztosítani. De miért nem? - tehetjük föl joggal a kérdést. Miért nem minőség a többszínűség, a változó világhoz való alkalmazkodás?

Tisztelt Ház! Igazából ezen utóbbi kérdés egyik szegmense miatt kértem szót. Ez a szegmens pedig a közoktatás és a munka világának kapcsolata, s amelyről elöljáróban is megállapítható, hogy erről nem szól ez a törvényjavaslat. Nem is szólhat, hiszen ez a merev rendszer, amely kerettantervről, állami hivatalokról, tanfelügyeletről szól, egyszerűen nem egyeztethető össze azzal, hogy egy állandóan változó - tudniillik, a munka világa - tényezőt összekapcsoljunk egy lemerevített rendszerrel. A gond éppen az, hogy 2002-ben vagy 2003-ban csatlakozni szeretnénk az Európai Unióhoz, s közben is egy globalizált világ részeként éljük mindennapjainkat, akkor nem lehet a következő évezredre készülve egy lemerevített struktúrát létrehozni. Az Unióba kerülve megtapasztaljuk majd, hogy a gazdaság- és foglalkoztatáspolitikai egyeztetések milyen rendkívüli hatást gyakorolnak az oktatáspolitikára. Bár kétségtelen, hogy az uniós jogosítványok és kötelezettségek szűkre szabottak az oktatás területén, de éppen a gazdaság- és a foglalkoztatáspolitikák integrációja révén ez utóbbiak hatása az oktatásra igen nagy mértékű. Nem beszélve arról, hogy az uniós csatlakozást követően jelentős pénzforrások nyílhatnak meg, de csak abban az esetben, ha az oktatáspolitikát a fent vázolt rendszerben képzeljük el. A mostani javaslat nem erről szól.

Tisztelt Ház! A jelenlévőknek talán nem kell bizonyítani, hogy az oktatáspolitikának miért kell a gazdaság felé fordulnia. Csak jelzésszerűen említem meg a legfontosabbakat, így a technológiai fejlődést, a versenyképességet, valamint az ifjúsági munkanélküliség megjelenését. Ez utóbbival komoly gondok vannak Magyarországon, minthogy a fiatal korosztályoknál igen alacsony az aktivitási ráta, s a nem aktív fiataloknak csupán kis hányadát tudjuk bevonni aktivizáló programokba. E kettő együtt az egyik legnagyobb kihívás, amellyel ma Magyarországon az oktatáspolitikának szembe kell nézni. Ha megvizsgáljuk a 15-19 éves korcsoportot, akkor azt látjuk, hogy nálunk 17 éves kor után nagy zuhanás történik. A 17 évesek beiskolázási aránya mindössze két európai uniós tagállamban alacsonyabb, mint nálunk. Magyarországon tehát a fiatalok nagyon nagy hányada nincsen sem iskolában, sem munkahelyen, ugyanakkor a munkanélküli-ellátásba se kerülnek be.

 

(22.10)

 

A 18 évig kiterjesztett tankötelezettség önmagában jó, de a feltételek nélkül mit sem ér, törvény pedig ez utóbbiról nem szól. És ha ehhez hozzátesszük, hogy a szakképzés tartalma többnyire elavult, akkor látható, hogy ezen a területen igazán nagyok a bajok.

Tisztelt Ház! Ma a világ oktatásügyében különösen nagy figyelmet kap az iskolai oktatásból a munka világába való átmenet kérdése. A vizsgálatok hat lényeges tendenciára hívják fel a figyelmet.

Az első az oktatás és a munkaerőpiac jobb összekapcsolását szolgáló stratégiák kidolgozása, amelyek nagyon sokféle elemet tartalmaznak, a képzési kínálatnak az igényekhez való pontosabb hozzáigazításától a tantervek olyan átalakításáig, hogy a képzési tartalmak az alapoktatás területén ismét jobban megelevenítsék a munka világát. Ez a törvényjavaslat nem erről szól.

A második jellemző tendencia az iskolarendszeren belüli haladás különböző útjainak rugalmasabbá tétele. A cél az egyéni választási lehetőségek gazdagítása, erősítése. Mondanom sem kell, a mostani javaslat erről sem szól.

A harmadik tendencia a leginkább kockázatos csoportok kiemelt oktatásügyi támogatása, konkrét programok kidolgozása és elindítása ezen a területen. Erre utalás sincs a változtatásokban.

A negyedik tendencia a pályaválasztási, pályaorientációs tanácsadási rendszerek fejlesztése. Itt ráadásul a gyereklétszám csökkenése miatt meglevő pedagógus-létszámtöbblet jelentős részét lehetne foglalkoztatni, de erről sincs szó a törvényjavaslatban.

Az ötödik tendencia végképp szembemegy a kormányzati elképzeléseknek. Ez ugyanis arról szól, hogy a felelősségi viszonyok úgy alakuljanak át, hogy az oktatási rendszerek belső koherenciájának megtartása mellett nagyobb egyéni döntési szabadság jöjjön létre, növekedjék a helyi vagy intézményi szintű mozgástér, a társadalmi partnerek jobban bevonhatók legyenek a döntésekbe, és több lehetőség kínálkozzék a helyi partnerségi kapcsolatok kialakítására.

Az utolsó tendencia az információs bázis javítása, amely lehetővé teszi az iskolai utak és a munkaerő-piaci beilleszkedés nyomon követését.

Tisztelt Ház! Az oktatás és a munka világa kapcsolatrendszerének természetesen nemcsak ezek az elemei. Természetes az is, hogy ezek ma még Magyarországon hiányoznak. Az már kevésbé természetes, hogy ez a törvényjavaslat ezeket meg sem említi. Mindenképpen nyitásra van szükség, például a felnőttoktatás és az élethosszig tartó tanulás felé, valamint a társadalmi partnerek bevonása felé, ami nélkül nem képzelhető el egy jelentősebb európai fejlesztési forráshoz való hozzájutás.

Az oktatásnak mindig is meg kellene előznie a korát, és így kellene lenni a mai Magyarországon is, hiszen a mai óvodások, iskolások mire munkavállalók lesznek, már régen az Európai Unió tagjai leszünk egy globalizált világgazdaság részeként. A jelentős mértékű törvényi változásnak ezt mindenképpen figyelembe kellett volna vennie. Nem ezt tette. Európa helyett Kelet felé fordul, 2000 helyett - ahogy ma már többször is elhangzott - a rendszerváltozás előtti éveket idézi. Egyik sem szerencsés.

Végül pedig, hogy a mai nap egy másik napirendi pontjára is utaljunk, nagy kérdés, hogy honnan lesz az a mintegy 60 milliárd forint, amit többen is föltettek kérdésként, főleg figyelembe véve azt, hogy ma több olyan város, Szolnoktól kezdve Székesfehérváron keresztül azzal a gonddal küszködik, hogy többek között anyagi okok miatt is bezárni kényszerül iskolákat, óvodákat.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  228  Következő    Ülésnap adatai