Készült: 2020.09.27.07:57:17 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

58. ülésnap (1999.03.24.), 232. felszólalás
Felszólaló Dr. Füle István (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:31


Felszólalások:  Előző  232  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A most tárgyalandó törvényjavaslat a felsőoktatás fejlesztésének egy szeletét foglalja magában, részben világbanki kényszerek hatására, másrészt a politika által nagyban befolyásolva. Mind a három megállapítás egyben jelzi a törvényjavaslat jelentős korlátait, elégtelenségeit s a jövőbeni feszültségeket, amelyek adott esetben meg is kérdőjelezhetik a mostani törvényjavaslat célját és értelmét.

A kormányzat céljai természetesen kapcsolódnak az előzőekhez. Az állami felsőoktatási intézmények hálózatának átalakítása, az új társadalmi-gazdasági viszonyokhoz való formálása az elmúlt évtizedben az oktatáspolitika fő gondolata volt. Konkrét formában a jogi kényszer 1996-ban jelent meg. Az elmúlt időszak tapasztalatai egyértelműen azt erősítik meg, hogy éppen a célok homályossága, a politika következetlensége miatt az eddig jól működő intézmények a pénzszerzés egyik lehetőségének tekintették, s szemmel láthatóan, ahol erre nem volt esély, ott személyes vezetői érdekek az 1996-os törvényi lehetőségek megkerülésére ösztönöztek, de leginkább az integráció elkerülésére. Ebben a törekvésben senkit sem zavart az, hogy egyben az egész rendszert bírálják, mondván, hogy ez egy szovjet modell, már ami a rendszer széttagoltságát jelenti, egyszerre igenelték tehát a hálózat korszerűsítését úgy egészében, s egyszerre az adott intézmény önállóságát, akkor is, ha ez valóban nem volt ésszerű egy adott szakma, egy adott régió szempontjából sem.

A mostani kormányzat céljai között szerepel a képzési kínálat növelése, az oktatás színvonalának emelése, a munkaerőpiac, a gazdaság és a tudomány igényeinek megfelelő, rugalmasan változó képzési szerkezet kialakítása. Fontosnak találták még a szellemi erőforrások egyesítését is. Az integráció egyik kimondott célja a regionális fejlesztés szellemi központjainak kialakítása, összhangban az EU-csatlakozás miatt elkerülhetetlen feladatokkal. Fontos célnak tűnik az intézmények gazdasági stabilitásának megteremtése, a párhuzamosságok elkerülése, a fejlesztések összehangolása csakúgy, mint a kormány oktatás-, tudomány- és vidékpolitikájának hatékony végrehajtása.

(22.20)

A törvényjavaslatban a kormányzati szándékok szerint a következő vezérlőelvek érvényesülnek: az egyik a regionalitás, ez a preambulumban is megjelenik, amelynek célja általánosságban a városi felsőoktatási intézmények létrejötte, de ahol ez lehetséges, a szűkebb térséghez kapcsolódó, több telephelyű regionális intézmények létrehozása. Budapesten inkább hasonló profil jöhetett számításba, még akkor is, ha a '93. évi törvény nem erre engedett következtetni.

Elvként fogalmazódik meg a professzionális vezetés kialakítása, a befogadóképesség növekedése, s ezzel együtt a kisebb és hatékony adminisztráció. Az integráció révén jelentős fejlesztésekre is sor kerülhet.

Tisztelt Ház! Az ambiciózus célokat nyilvánvalóan nem fogja tudni teljesíteni az ezen törvényjavaslat alapján elinduló átalakítás, többek között azért sem, mert amit eddig a kormányzati oldalon megfogalmaztak - lásd fent -, azt ez a javaslat nem tartalmazhatja, és így el sem várható a törvénytől; másrészt több minden nincs a javaslatban, pedig az előrelépéshez ez szükséges lenne.

Ez utóbbi kapcsán mire lehet gondolni? Az egyik lehetséges válasz a való élethez, a modernizációhoz kapcsolódó belső szervezeti átalakulásra utaló paragrafusok megjelenése. Felsőoktatási intézményeink belső szervezete, szervezési és vezetési struktúrája lényegében a német struktúrának felel meg. A törvényjavaslat is ezeket a kategóriákat alkalmazza, s fel sem veti - amit éppen most tehetett volna meg - más szerveződések jogi lehetőségét.

Hasonló a helyzet az egyetemek és a főiskolák vezetésében, a társadalmi-gazdasági szféra képviselőinek megfelelő súlyú részvétele intézményesülésével is. Az intézményvezetés professzionalizálódása pedig inkább jámbor óhajnak tűnik, figyelemmel az elmúlt időszakban az egyetemi s a főiskolai vezetők többségének ellenállására, illetve az előbb említett tanszékre, karra s a többire épülő merev struktúrára.

Hiányzik a törvényből az esetleges megszüntetés, vagy az állami finanszírozásból való kivonás lehetősége is. Ez feltehetően eretnek gondolat, de legalább az elvi lehetőségét fel kell vetni, mert máshol nem igazán lehet. De miről van szó? Az elmúlt évtizedben ugyan átalakult a felsőoktatás szakmai struktúrája, de az agrár-, a műszaki és a pedagógiai felsőoktatás így is túlreprezentált. Az EU-tagállamok felsőoktatásához viszonyítva továbbra is alacsony a közgazdasági, az üzleti, s részben a természettudományi és a jogi képzés.

A fenti aránytalanság fennmaradása elsősorban azzal függ össze, hogy 1997-ig a felvételek alakulását a gazdasági-társadalmi szükségletek, a prognosztizálható munkaerő-kereslet mellőzésével határozták meg. Azóta történtek kísérletek a szükségletek figyelembevételére, a nemzetközi fejlődési tendenciákkal összhangban lévő szakmai struktúra kialakítására, de hatékony lépésre nem került sor, s amint a törvényjavaslatból kiderül, ezen kormányzat sem élt a kivételes lehetőséggel. Magyarán: nem szűkített ott, ahol kellett volna, újat pedig végképp nem hozott létre.

Tisztelt Ház! Nézzük meg, hogy ezek után a célokból mi valósulhat meg a törvényjavaslat adta keretek között! Mint láttuk, az egyik fontos cél és elv a regionalitás, ami számomra legalábbis üdvözlendő cél. Ez több esetben realizálódott - Debrecen, Pécs, Szeged, Miskolc, Kecskemét, Nyíregyháza lehet rá jó példa -, több esetben viszont nem.

A legfurcsább - és így a regionális elv érvényesülésének teljes tagadását jelenti - a Jász-Nagykun-Szolnok megyei intézmények sorsa. A megyének négy felsőoktatási intézménye volt eddig, részben önállóak, részben pedig karként. A törvényjavaslat szerint e négy intézmény éppen négy megyéhez fog tartozni: egy Pest megyéhez, egy Budapesthez, egy Békés megyéhez és egy Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez. Ha más minisztérium régiós felosztási javaslatát is figyelembe vesszük, akkor is furcsa képet kapunk, a négy intézmény ugyanis három leendő régióhoz fog kapcsolódni. Bizonyosan van erre magyarázat, amit a kormány, az illetékes minisztérium ismer, de a dolog semmiképpen nem nevezhető logikusnak.

A következmények viszont jól kiszámíthatóak: fejlesztésekben ezek az intézmények háttérbe szorulnak. S hogy ez nem légből kapott, arra már most is lehet példát találni, a mezőtúri karnak, amely eddig Gödöllőhöz, s most Szarvashoz tartozik, a gyöngyösi karral együtt több száz milliós követelése van az anyaintézménnyel szemben. Feltehetően a megyei fejlesztési források sem fogják ezeket az intézményeket megtalálni, illetve a nagy régiók létrejöttével a régión kívüli székhelyintézmények régióbeli telephelyei hasonló helyzetbe kerülnek.

Jász-Nagykun-Szolnok megye számára ez önmagában is tragikus folyamat felgyorsulását eredményezheti: a megye, beleértve Szolnokot is, regionális funkciói sok ok következtében vészesen csökkennek. A tőke által szinte megközelíthetetlen térségeket sorra hagyják el a regionális intézmények, új vállalkozások nem jönnek, de ha jönnének is, nem találnának szolgáltatásokat, s mindez egymást erősítő folyamattá áll össze. S mindehhez jön még egy teljesen szétdarabolt felsőoktatási struktúra.

Tisztelt Ház! Az új rendszer igazi problémája persze nem ez, bár az eddigiekből következhet. Semmilyen biztosíték nincs arra, hogy az egész együtt jól fog működni, közgazdaságilag nincs alátámasztva, szakmailag elnagyolt, sok esetben logikátlan, a politika sok helyen ott avatkozott be, ahol nem kell, s ott ahol kell, nem. A finanszírozás ettől még nem oldódik meg. Néhány egyetem, főiskola fejlesztése is csak arra jó, hogy a különbségek nőjenek, de arra nem, hogy az általános színvonal emelkedjék.

Feszültségeket gerjesztünk anélkül, hogy az igazi kibontakozás reményét kaptuk volna - s ez az igazi baj! Köszönöm a figyelmet.




Felszólalások:  Előző  232  Következő    Ülésnap adatai