Készült: 2020.05.29.20:00:43 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 109 2007.10.24. 2:13  15-198

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Varju László úr hozzászólásához szeretnék néhány gondolatot fűzni. A magyar egészségügy nagyon nagy kultúrájú európai rendszer. Erre azt mondani, hogy ebben minden rossz, mindent meg kell változtatni, ez hiba. Egyébként pedig ezt "a múltat végképp eltörölni" irányultságot abba kellene most már hagyni, mert a múlt nem mögöttünk van, hanem alattunk van. Nem tudunk építkezni, ha nem a múltat figyelembe véve és arra teszünk megújító törekvéseket.

Szeretnék néhány dolgot felsorolni, mert állandóan azt a vádat kapjuk, hogy itt nem történt semmi. Dehogynem! A társadalombiztosítás levált a központi költségvetésről, önálló egészségbiztosítás jött létre önálló járulékfedezettel, teljesítményelvű finanszírozást vezettünk be, megszületett az "Egészséges nemzetért" népegészségügyi program, amit az Egészségügyi Világszervezet is kiajánlott több ország számára. De a 2001. évi CVII. törvényt, a kórháztörvényt, amely az első értelmes magánosítási, az egzisztenciavállalkozásoknak helyet adó törvény az egészségügyben, a polgári kormány csinálta. Ennek része volt a szabad szellemi foglalkozású szakorvosi létrendszer, az új jogállás, amely a paraszolvencia kiváltására egész Európában egyedül alkalmas technológiai rendszert jelent. Megemlíthetem a rezidensképzést, a háziorvosi praxisok amortizációs eszköz-visszapótlási hányada normatív elismerését, a gyógyszerpiaci megállapodást a gyógyszerpiac szereplőivel, új intézeteket hoztunk létre - Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet, Országos Gyógyintézeti Központ -, számtalan aktív kórházi ágy megszűnt, mert értelmes szerkezetátalakításba kezdtünk.

Nem szól másról az egészségügy átalakítása, mint folyamatos megújító törekvésekről, amelyeket szakmailag elő kell készíteni. Tehát nehogy már úgy állítsuk be, hogy itt van egy romokban heverő, rossz magyarországi rendszer, amit ki kell dobni az ablakon, és önök majd kitalálják a jó megoldást ehhez, ráadásul úgy, hogy olyan óriási horderejű értékváltást jelentő törvényeket néhány hét alatt kényszerítenek társadalmi közmegegyezés nélkül, meg sem kísérelve azt, az emberek által elutasítottan; ismétlem, az emberek több, mint 70 százaléka ragaszkodik a társadalombiztosításhoz. Ez pedig nem az, hiába mondják.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 137 2007.10.24. 0:43  15-198

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Miniszter Asszony! A gyógyszerár nem ugyanaz, mint a térítési díj. A térítési díjat fizeti a patikákban a gyógyszert kiváltani akaró lakos, ez pedig a támogatotti gyógyszerkörben ebben az évben 23 milliárd forinttal emelkedett, a nem támogatotti körben 10-15 milliárddal. Tehát a lakosság közel 40 milliárddal többet fizet a gyógyszerért. Ilyen tehertétel a gyógyszerpiacon soha nem volt még a lakosságon.

Ezenkívül pedig szeretném még egyszer elmondani, hogy a statisztikák szerint az orvos által felírt receptet a betegek 10 százaléka nem tudja a patikákban kiváltani.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 187 2007.10.24. 3:15  15-198

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Pár perce kaptam telefonon az értesítést, hogy miközben mi itt vitatkozunk, a kormányszóvivő sajtótájékoztatót tartott, és azon bejelentette, hogy a kormány elfogadta a biztosítási törvénytervezetet, és ahogy ő mondta - szóról szóra idézem -, még ezen a héten a parlament elé kerül. Megcsúfolása ez a mostani parlamenti vitanapnak. Álságos módon úgy látszik, a kormányzat nem is kíváncsi arra, hogy ezen a vitanapon a képviselők, a törvényhozók miben maradnak.

Néhány dolgot szeretnék még elmondani, kicsit talán összefoglalásképpen, de először Kökény Mihály úrnak, régi vitapartneremnek az előbbi megjegyzésére szeretnék reagálni, mert nagyon szakmaiatlan volt. A szükséglet nem halálozási és megbetegedési mutatókon alapszik, a szükséglet társadalmi konszenzusban, közmegegyezésben redukált differenciált igényt jelent; a társadalmi közmegegyezésben redukált igényt jelent.

Azért kezdeményeztük ezt a vitanapot, mert féltjük a társadalombiztosítást. Amikor Schvarcz Tibor beszélt, eszembe jutott, hogy fogadják ezt majd a bányászok Tatabányán, akik megválasztották a képviselő urat. Hogy fogadják ezt a hírt, akik annak idején a bányaládákkal elindították a társadalombiztosítást, amibe a kis krajcárjaikat betették, hogy a balesetet szenvedett vagy a balesetben elhunyt társaik családját, vagy a megrokkantakat valamilyen módon szociális gondoskodásban tudják részesíteni?

Mi azt mondjuk, ez nem társadalombiztosítás, amit önök készítenek. A társadalombiztosítás számunkra fontos, és minden erővel megpróbáljuk megvédeni. Ugyanis nagyon is emberi viszonyuláson alapul, az ember különleges biológiai lény, így jelenik meg az élővilágban, lelke van, mi azt mondjuk, önmagát észlelni képes személyként jelenik meg, ezért felelős önmagáért. De ha önmagáért felelős az ember, akkor az embertársáért is felelős, és viselnie kell ezt a felelősséget, hiszen az ént csak a te határozhatja meg. Ez a magamért és az embertársamért viselt felelősség, ha nagy közösségi méretekben jelentkezik, akkor jelenik meg a nemzeti kockázatközösségen alapuló szolidaritás, amely a társadalombiztosításnak a nagy gondolata, Bismarck nagy gondolata, és egyben az európai keresztény kulturális örökség legnagyobb oszlopa. Ezt feladni, egy ilyen értékváltással erről lemondani, azt gondolom - most füttyentenem kellene egyet, mert olyan szót akartam kimondani, ami talán nem méltó a Házhoz, ezért nem is mondom, de -, ez embertelen.

Azt kérjük a kormányoldaltól, hogy vonja vissza ezt a tervezetet addig, amíg módja van erre, hiszen nem támogatják az emberek, nem támogatja a parlamenti ellenzék sem - ha ez egyáltalán számít önöknek valamit -, korszerűtlen, időtlen, ez az emberi szolidaritás megcsúfolását, kijátszását jelenti. Azt az önszuggesztiót pedig önrombolónak tartom, amit a másik oldalon megszólaló képviselők tanúsítottak, mintha magukat akarnák meggyőzni arról, hogy az, amit csináltak, jó. Nem jó, ez az emberek számára nem jó hír.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 90 2007.10.26. 1:24  1-257

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Az egy nagy árulás a szakmával szemben, amit Kökény képviselő úr elmondott. Egyszerűen nem értem, miről beszélt itt a nagy nyilvánosság előtt. A konvergenciaprogram segíti az egészségügyi ellátást?

(13.40)

Szeretném felhívni szíves figyelmet, hogy a 2008. évi költségvetésben tovább érvényesül a konvergenciaprogramnak az a kitétele, miszerint 2006 és 2009 között a GDP, a hazai bruttó össztermék ráfordításait az egészségügyben 0,9 százalékkal csökkenteni kell. Ez azt jelenti 2008-ban, hogy a 2007. évi 4,72 százalékos ráfordítás lemegy 4,45 százalék körüli ráfordításra. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 150 milliárd forint körüli összeg a 2007. és 2008. évet tekintve kivonásra kerül az egészségügyből. Miről beszél, kedves képviselő úr? Ne csapjuk már be az embereket!

A 2008. év rendkívül nehéz lesz az egészségügy számára, és a költségvetés olyan kondíciókat kínál, ahol egyáltalán a túlélés lesz a legnagyobb feladat az ágazatban. Nem akarok a részletekbe menni, kedden meg fogom tenni. Annak azért örülök, hogy bizonyos feszültségeket észlel, de nem értem, hogy miről beszél, ön az egészségügyi bizottság elnöke. Vagy ennyire nem látja, hogy milyen kondíciókat kapunk 2008-ban az egészségügyben?

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 96 2007.10.26. 0:36  1-257

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Kedves Képviselő Úr! A betegek 10 százaléka nem váltja ki azt a receptet a patikákban, amit az orvos felírt neki. Nem tud róla? Nem tud arról, hogy az Állami Számvevőszék szerint a támogatotti gyógyszerkörben 22-23 milliárd forinttal megnőtt a lakosság kiadása? Nem tud arról, hogy a nem támogatotti körben ez 10-15 milliárd forint közötti összeg? Szembesüljünk már a valósággal, ami az egészségügyben van! Ön mint az egészségügyi bizottság elnöke, nem teheti meg, hogy nem szembesül a valósággal.

Köszönöm szépen. (Babák Mihály: Tudja ő, csak nem mond igazat! - Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 56 2007.10.30. 10:57  31-139

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Boross Péter úr a költségvetésen a nemzetstratégiai tervezést, megalapozást kérte számon. Sajnálom, hogy kiment, mert én is ezt hiányolom leginkább, és szerettem volna őt emlékeztetni arra, de a tisztelt Házat, ha megengedik, megteszem, hogy voltak ilyen nemzetstratégiai tervezési elemek, amelyekre költségvetési gondolatok, megoldások is épültek a rendszerváltozást követően. Gondolok itt elsősorban arra - hiszen én az egészségügyről, egészségbiztosításról szeretnék egynéhány szót szólni -, hogy akkor, amikor 1990-ben a magyar parlament Antall József miniszterelnök úr akaratára, mintegy előterjesztésével egy határozatot hozott, amely így szólt: "Tekintettel a társadalombiztosításnak az 1953-as államosításkor elszenvedett vagyonvesztésére, a társadalombiztosítást - akkor még egységes, nagy alapot - 300 milliárd forint ingyenes vagyonjuttatásban kell részesíteni." Ez természetesen a rendszernek a közgazdaságilag, pénzügyileg is értelmezhetővé tételét szolgálta volna - sajnos nem történt meg.

Miért fontos ez az elem és ez a nemzetstratégiai tervezés? Ha a mára gondolok és erre a most benyújtott 2008. évi költségvetési törvénytervezetre, akkor az egyik legnagyobb gond ezzel kapcsolatban az, hogy az egészségügyi nagy rendszer, elvesztve évtizedekkel ezelőtt a tőkehányadát, ma tőkehasználati díjelszámolás, amortizációelszámolás, eszközvisszapótlás nélkül működik, és a benne élőnek, a szakmában utazónak továbbra is igen nagy kérdés, hogy hogyan fogunk itt magántőkét bevonni, hogyan fogjuk érvényesíteni a piacnak a mostani egészségügyi reform kapcsán megfogalmazott kapcsolódásait az egészségügyhöz akkor, amikor a tőkemegtérülésnek ma sincs esélye a rendszerben. Ezek óriási nagy kérdések, a jelenlegi költségvetés sem visz közelebb ehhez, sőt ha megnézem a megszorító csomagnak, a konvergenciaprogramnak az érvényesülését benne, akkor ez egyértelműen azt jelenti, hogy az egészségügyi kiadásokat a 2008. évben a jelenlegi GDP 4,72 százalékos ráfordításából 4,39 százalékra fogják levinni.

(11.20)

Ez további súlyos forráskivonást jelent, egy olyan helyzetben, amikor nemcsak a tőkehányad hiányzik a rendszerből, hanem annak a működőképessége már 2007-ben alapvetően megingott.

Amikor a költségvetés egészségügyi részeit, fejezeteit tanulmányoztam, nagyon nagy önmérsékletet tanúsítottam, és ez az önmérséklet még tart most is. Nem fogok túlzásokba esni, hiszen mindig vallottam Bibó Istvánnak a nagyszerű intelmét: a túlfeszült lényeglátás és a hamis realizmus gyakorlatban történő együttes érvényesülése megóv bennünket a túlzásoktól. Egy hétre alkalmas gondolkodás mindannyiunknak, nagyszerű mondat. Nem is fogok túlzásokba esni, azonban néhány dolgot szeretnék nagyon egyértelműen kiemelni.

Teljesen hiányzik a költségvetésből a népegészségügyi szemlélet és a népegészségügyi megalapozás. Az az összeg, amit népegészségügyi célok érvényesítésére szán a kormányzat és a pénzügyminiszter, teljesen elégtelen, teljesen inszufficiens. Ma a világban egy olyan nagy technológiai rendszert használnak az egészségügyi költségek tervezésére, amit magyarra fordítva úgy hívunk, hogy egészséghatás-becslés. Ez egy szemléletmódot jelent, azt jelenti, hogy a mindenkori kormányzatnak, a magas szintű döntéshozóknak már a döntések előkészítése szakaszában figyelni kell arra, hogy a majdani szabályozásból, annak az alkalmazásából milyen népegészségügyi hozadék, populációs egészségnyereség származik. Ez a szemlélet hiányzik ebből a törvénytervezetből, semmiféle forrást nem rendel egy ilyen típusú gondolkodáshoz. Pedig érdemes a világra figyelni, ma már vannak olyan országok, ahol a mindenkori kormányok teljesítményét a népegészségügyi trendekben bekövetkezett változásokkal mérik - megbetegedés, halálozás, születéskor várható átlagos élettartam, és egyéb mutatókkal. Nálunk ilyen irányultságnak nyoma sincs, és ez jelzi azt is, hogy az állam készül kivonulni az egészségügyből, készül a felelősséget elhárítani magától, illetve mások nyakába tenni.

Ez azért is tragikus - és itt is kapcsolódnék Boross Péter képviselő úr néhány megjegyzéséhez -, azért is fontos, mert Magyarországon a lakosság korai halálozásának a kockázata az Európai Közösség adataihoz mérten a férfiaknál kétszeres, a nőknél 1,7-szeres. Mondhatom azt is, hogy katasztrofálisak a népegészségügyi adataink. A születéskor várható átlagos élettartam ma Magyarországon 72,4 év, az Európai Közösségben 78,3 év. S ami ezen belül a legtragikusabb, az a férfiaknak a 68 év körüli, születéskor várható átlagos élettartama. Még most, ennek a törvénytervezetnek a vitáját jelentő időszakban is valahogy meg kell próbálni az egészségügyi költségvetésnek a népegészségügyi adatokhoz való igazítását.

Már többször beszéltem itt a tisztelt Országgyűlésben arról, hogy ma a világ az egészségügyi stratégiai tervezésben - így a költségvetési tervezésben is - olyan módszert alkalmaz, amit tényekre, adatokra alapozott egészségpolitikának, stratégiai tervezésnek nevezünk, ennek pedig röviden az a lényege, hogy országon belül, térségenként, régiónként népegészségügyi prioritásokat határoz meg, és a rendelkezésre álló forrásokat ezen prioritások mentén osztja el. S ha a forrásokat jól használhatjuk fel, akkor mondhatjuk, hogy a rendszer allokációs hatékonysága optimális, és akkor származik a rendszer működése során a legnagyobb népegészségügyi hozadék, populációs egészségnyereség. Ezzel azt is kimondtam, hogy a költségvetési időszakban a korrekt pénzelosztás, az allokáció megszabja, mintegy meghatározza, definiálja a kötelező általános egészségbiztosítás szolgáltatástartalmát.

Ebben a költségvetésben - látva az irányszámokat - ezt a szolgáltatástömeget, amit eddig gyógyító-megelőző szolgáltatásokként a rendszerben nyújtani tudtunk a betegeknek, többféle veszély fenyegeti. Ez a nagy léptékű forráskivonás azt jelenti, hogy a kötelező általános egészségbiztosítás szolgáltatási tartalma szűkülni fog. Ezt ki kell mondani és az emberekkel meg kell értetni, meg kell magyarázni nekik, hogy a jelenlegi kormányzat a súlyos forráskivonásokkal olyan helyzetet eredményez, amelyben az egészségügyi ellátórendszerben számára járó szolgáltatások csökkentése, azok minimalizálása folyik. Ez nagyon kemény dolog, hiszen nem is lehet ilyen ráfordítások mellett megőrizni az egészségügyi szolgáltatások jelenlegi mennyiségét és minőségét, illetve egyféleképpen lehetne, de ez sem járható út: a lakossági sarcok - vizitdíj, napidíj, gyógyszerdobozdíj, gyógyszer-támogatási rendszerbeli változások s a többi - növelésével. Ezt viszont a lakosság nem bírja ki. Felhívjuk tehát a figyelmet arra, mi úgy látjuk, itt nincs további lehetőség. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a lakosság, a betegek 10 százaléka ma már nem váltja ki a patikákban a gyógyszerét, de a betegek 10-15 százaléka nem is megy el orvoshoz, s aztán a baj elhatalmasodva sokkal nagyobb ráfordításokkal kezelhető csak. Tehát a lakossági terhek nem növelhetők, sőt egy olyan circulus vitiosus alakul ki a rendszerben, amelyik indukálja az újabb és újabb, nagyobb és nagyobb ráfordításokat. Ha ez nem történik meg, ennek természetesen szolgáltatásszűkítés a következménye. Én abban sem hiszek, hogy a járulékokat emelni lehet, annak ugyanis a közteherviselés látná kárát, hiszen az emberek már nem bírnak el nagyobb terheket. Tehát ez a költségvetés a szolgáltatásszűkítés költségvetése.

Szeretném a WHO, az Egészségügyi Világszervezet egy nagyon fontos intelmét - amit a tagországai számára közvetít - elmondani: a betegséggel járó anyagi kockázat elleni védelem biztosítása kötelessége minden egészségügyi ellátórendszernek. A betegeket tehát nem lehet olyan helyzetbe hozni, hogy anyagilag olyan szituációba kerüljenek, hogy ne legyenek képesek hozzájutni az egészségügyi szolgáltatásokhoz.

Még egy gondolat. Úgy látom, a 2008. évi költségvetés mintegy előkészítése, megágyazása egy nagy értékváltásnak. Most nem az a feladat, hogy az egészségbiztosítás tervezett úgynevezett reformjáról, privatizációjáról szóljunk, de úgy tűnik, hogy ez a költségvetés egyre inkább a pénzpiac, a hamis öngondoskodásra hivatkozás, a fizetőképesség szerinti differenciálás irányába tolja el a jelenleg még működő szolidaritási rendszert, ahol állami felelősségvállalás és esélyegyenlőségre való törekvés történik a rendszerben.

Néhány területen módosító javaslatokat fogunk benyújtani, hiszen nem mi vagyunk kormányon, nem áll módunkban ennek a költségvetésnek a teljes stratégiai újragondolása. Igyekezni fogunk, hogy néhány területen segítsünk a nyomorúságos helyzeten. Többek között a lakossági gyógyszerterhek enyhítése vonatkozásában tennénk módosító javaslatokat, az Országos Mentőszolgálat - amely máig nem kapta meg a beígért 2 milliárd forintot -, az Állami Népegészségügyi Tisztiorvosi Szolgálat - amelynek a leépítése folyik - számára fogunk megjelölni összegeket, és azt is, hogy honnan szeretnénk ezeknek az átcsoportosítását, aztán az Országos Vérellátó Szolgálat vonatkozásában. Nem értjük a Magyar Vöröskereszt újbóli megszorítását költségvetési oldalról. Tavaly már megvívtuk ezt a harcot, és mind a két oldal egyetértett abban, hogy a Vöröskereszt fontos, a Vöröskereszt működőképességét biztosítani kell, már csak a véradásszervezés miatt is, hiszen állami monopóliumnak számító feladatokat is visz; és természetesen a gyógyászati segédeszközök területén, valamint az egészségbiztosításnak a saját működési költségvetését illetően fogunk módosító javaslatokat tenni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 44 2007.11.05. 2:54  43-49

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Asszony! Az úgynevezett egészségügyi reform végkifejletének egyik legjelentősebb állomásához érkezett: végleg bezárják a pszichiátriai, a neurológiai, a stroke- és a pszichológiai ellátás vezérhajóját, a nemrégen még 900 betegágyon gyógyító, közel 1000 szakembert foglalkoztató Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet, a Lipótot.

November 1-jétől az eredetileg működött 120 ideggyógyászati ágyból 30-at sikerült áthelyezni az Idegsebészeti Intézetbe, további 40 ágynak keresik a helyét, de nincs kórház, amelyik a feladatot átvegye. Összesen 65 aktív pszichiátriai ágyat tudott átvenni a Semmelweis Egyetem Kútvölgyi úti intézete.

A Lipóton november 1-jétől megszűnt a diagnosztikai laboratóriumi szolgáltatás. A neuropatológiai laboratórium az utolsókat rúgja; vezetője Ausztriában hasonló főorvosi állást kapott. Az EEG-EMG laboratórium csökkentett kapacitással még vergődik. A fizikoterápiás rendelés bezárt, a gyógytornász részlegen már csak néhány, a felmentését töltő kolléga van.

A műszaki és kiszolgáló egységekben alig lézengenek dolgozók, már szinte mindenkit felmentettek. Romlás, pusztulás mindenhol. Hol van ilyenkor az Egészségbiztosítási Felügyelet? Legalábbis csendben van.

Miniszter Asszony! Mi lesz a körülbelül 160 krónikus pszichiátriai ágyon még ott fekvő betegekkel, közöttük gyermekekkel? Hogyan látják el őket ebben a káoszban? Mit szól mindehhez és mit jelent erről önnek az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat?

A Merényi Kórházban, ahova véglegesen át akarják helyezni ezeket a szerencsétlen embereket, szörnyű állapotok vannak. A felújítási munkákat jószerivel meg sem kezdték. A gyermekpszichiátriai ellátás áthelyezése a Heim Pál Kórházba csak papíron történt meg, legalább egy év kell az építkezéshez. Most, hogy bezárják a Lipót kapuit, figyelnek arra, hogy még bent vannak a fertőző pszichiátriai ágyak, bent ragadt az időskori elmezavarokkal foglalkozó, az országos ellátás szempontjából is meghatározó gerontopszichiátriai tanszék? Néhány hónappal ezelőtt a felelős állampolgári biztos emberjogi aggodalmakat fogalmazott meg az OPNI bezárásával és a betegek elhelyezésével kapcsolatban. Miniszter Asszony! Figyelembe vették ezt? A szétdarabolt intézetben betegek keresik és nem találják orvosaikat. Október 1-jén, amikor a szakma utolsó vészkiáltásokat tett, ön ingerülten így reagált: szó sincs szétdarabolásról, minden beteg megfelelő ellátást fog kapni!

Szeretném, ha itt, az ország nyilvánossága előtt elmondaná, mit kíván tenni az ön és elődje, Molnár Lajos által az emberek testében-lelkében okozott károk jóvátétele érdekében.

Köszönöm. Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 48 2007.11.05. 1:00  43-49

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Miniszter asszony, semmiről nem győzött meg a válasza. Önnek fogalma sincs, hogy mi történik az ellátás biztonsága területén az ön minisztersége alatt. (Felzúdulás a kormánypártok padsoraiban.) Kérem szépen, hogy menjen ki a Lipótra, és beszéljen a még ott dolgozó kollégákkal.

Sokáig gondoltam azon, hogy mi motiválja ezt a pszichoirtó akciót, és először az ingatlanspekulációt vetettük fel - nyilván ez is van a dolog mögött -, azután az is felvetődött, hogy önt továbbra sem korlátozzák mélyenszántó szakmai ismeretek véleménye megformálásában, ezt is komolyan felvetettük. És nem tudom elhallgatni a harmadik okot, a pszichoirtó akciót, amit a Szcientológia Egyház a lapjaiban meghirdetett és zászlójára tűzött. Itt vannak jelenleg is a páholyban a képviselőik. Egyre többen vannak, egyre inkább figyelik az egészségügyi történéseket. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban. - Az elnök csenget.) Önnek is szíves figyelmébe ajánlom.

Úgy látom, hogy ön olyan rombolást végez az orvostudomány egyik nagy szakmájában, ami elfogadhatatlan!

A válaszát természetesen nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 42 2007.11.14. 15:24  1-227

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Megfogadva Vojnik Mária asszony intelmeit, méltóságteljes próbálok maradni, de azzal kell kezdenem, hogy megdöbbenésemnek kell hangot adni. A bizottságban az MSZP-s képviselők nagyon éles kritikákkal illették ezt a törvénytervezetet, de úgy látszik, tegnap este valami megvilágosodás történt, hiszen itt nem halljuk már a kritikát, sőt valamiféle egymásra borulást látunk. Szeretném tudni ennek az okát.

Milyen újabb kompromisszumot kötöttek a kormánykoalíció tagjai? Nem tudom, hogy miért nincs itt Garai képviselő úr (Dr. Schvarcz Tibor: Itt van!), aki nagyon élesen, több pontban támadta a törvénytervezetet. Hol van Havas Szonja asszony? Csak a bizottságon tartott ki az ő nagy lendülete, amivel élesen szembement a kormányzati szándékkal? Vagy el vannak tiltva a mostani vitától? Vagy mi történik itt egyáltalán? Újra meg újra megérjük, hogy a kulisszák mögött a koalíciós partnerek egymásra borulnak, és valamiféle kompromisszumot kötnek, aminek a lényegét nem értjük, de ami az emberek, a tízmillió ember bőrére megy. Ezt szeretném mondani, és ezzel a felelősségükre is felhívni a figyelmet.

A miniszter asszony a bevezetőjében egy csomó mindent összemosott, megint eluralkodott a múltat végképp eltörölni hangulat. Megint kell mondanom önnek, miniszter asszony, hogy a múlt nem mögöttünk van, hanem alattunk, azon állunk. A magyar egészségügyi ellátórendszer Európa egyik nagy kultúrája, szeretném elmondani, és maga az orvoslás is az, amit nem lehet az ablakon kidobni, és nem lehet azzal elintézni, hogy a rendszer nem jó, a rendszert alapjaiban meg kell változtatni. Úgy tűnik, önöknek ez most sikerül, bár azért még az optimizmusunkat teljesen nem hagyjuk el, de úgy tűnik, hogy most már nagyon kart karba öltve újabb és újabb kompromisszumokkal araszolnak a végső célhoz: az egészségbiztosítás vagyonát, a biztosítási kasszát, legalábbis annak egy jelentős részét átjátszani a multinacionális cégeknek.

Amikor ön arról beszél, hogy hálapénz, újra meg újra előjön ez a kérdés. A hálapénz nem korrupció, ezt önnek is tudnia kellene, és ami korrupció, az nem hálapénz. Tehát kérem szépen, hogy disztingváljon ezek között, és ha azt látja, hogy korrupció van az ágazatban, tegye meg a feljelentést, én is megtettem annak idején. A hálapénz nem korrupció, ami korrupció, az pedig nem hálapénz. Kiváltani pedig egyféleképpen lehet az európai gyakorlat szerint: az orvosi jogállásnak, a szabad szellemi foglalkozású szakorvosi létrendszernek a bevezetésével. Mi 2001-ben kodifikáltunk egy törvényt ezért, amit önök megsemmisítettek. Sikerült elérniük - idézem önt -, hogy "soha ilyen kiszolgáltatottak nem voltak a betegek". Úgy látszik, hogy efelé elég jó lendülettel tartanak.

A szükséglet pedig, amit ön lépten-nyomon emlegetett a bevezető beszédében, társadalmi konszenzusban redukált igényt jelent, és szeretném megnyomni a társadalmi konszenzus, társadalmi közmegegyezés szót. Ezt a törvénytervezetet semmiféle társadalmi közmegegyezés nem övezi, mindenki ellene van, mindössze néhányan, itt a parlamenti kisebbség szorgalmazza ennek az irányultságnak az érvényesítését.

(11.50)

Megdöbbentett, meg kell mondjam, amit Kökény Mihály úr mondott. Egész másképp beszélt a parlamenti bizottságban, meg a folyosókon, de amikor arról beszél, hogy a társadalombiztosítás jelenlegi rendszere pénzügyileg nem tartható fenn, akkor szeretném megkérdezni, hogy miért szavazta meg a forráskivonást. Miért szavazta meg, Kökény Mihály úr, a konvergenciaprogramot, amiben három év alatt 250 milliárdot vonnak ki az egészségügyből? Miért szavazta meg a gyógyszer-liberalizációs programot? A gyógyszertárak, gyógyszerészek tönkretételét? Miért szavazta meg a szakma eltávolítását az útból - orvosi kamara, gyógyszerészkamara, szakdolgozói kamara? Miért járult hozzá a lakosság megsarcolásához? És folytathatom a kérdéseket. Tehát itt valami nagyon komoly szellemi dichotómia, valamiféle furcsa dolog zajlik a parlament sorai között, amire azért valahol választ kellene kapnunk.

Ez a törvénytervezet nemhogy elfogadásra, de tárgyalásra is alkalmatlan. Ez egy biankó, aminek 121, vagy ahogy Navracsics Tibor mondta, ő valószínűleg jobban számolt nálam, 122 felhatalmazása van végrehajtási rendeletek elkészítésére.

Nem ismerjük ennek a törvénytervezetnek a lényegét, a kihatását, a következményeit. Nincsenek hatásvizsgálatok. Amiket kézhez kaptunk, azok nem hatásvizsgálatok. Az egész kiszámíthatatlan. Az egész egészségbiztosítási privatizáció egy nagy, kiszámíthatatlan biankó, ami a jogállami biztonságot veszélyezteti, és ilyen értelemben feltétlenül szükséges ennek a törvénytervezetnek az alkotmányjogi vizsgálata.

Néhány dologra szeretnék kitérni, amiről az előbb nem beszéltek, és méltóságteljesen vitára javasolni. A magyar állam 22 egészségbiztosítási pénztárat alapít egyszemélyes, zártkörű részvénytársaság formájában, egyenként 20 milliós jegyzett tőkével. Szeretném megjegyezni, hogy ma egy bank alapításához 2 milliárd jegyzett tőkére van szükség.

Az egészségbiztosítás kasszája 160 milliárdot tartalmaz. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: 1500 milliárd!) Nem folytatom a gondolatmenetet, tessék elgondolkozni ezen! Mi indokolja azt, hogy 20 millióval lehet alapítani egy egészségbiztosítási pénztárat, és a 22 kicsi indián részévé válni, ami persze később nem ennyi lesz, hiszen a nagy halak megeszik a kis halakat. Néhány év múlva néhány óriásbiztosító fog a piacon maradni, amelyek - mint mindenhol a világon - kartellbe tömörülnek, és diktálni fognak.

Mit fognak diktálni? Állítólag betegutakat fognak meghatározni, protokollokat, eljárásrendeket fognak meghatározni, ellátásszervezést fognak folytatni, amihez pedig nem értenek. A biztosítók ehhez nem értenek! A múltkor, amikor felvetettem, valaki azt válaszolta, hogy majd fognak alkalmazni ehhez értő szakmai csapatokat. Ez meg rengeteg pénzbe fog kerülni! Kinek a pénzébe? A járulékfizetők pénzébe. A biztosítóknak olyan feladatokat adnak a törvénytervezetben, amihez nem értenek.

A leglényegesebb azonban az, hogy önök értékváltásra készülnek. Hiába mondják ezt a szolidaritást, nemzeti kockázatközösséget, társadalombiztosítást, bismarcki alapelveket, ez nem társadalombiztosítás! Ez üzleti biztosítás. Ennek nincs köze a szolidaritáshoz. Nem lenne szabad tovább az istenadta népet ezzel etetni!

Önök ezzel akarják eladni ezt a törvénytervezetet. Ez nem társadalombiztosítás. Ezt a szakmában úgy hívják, hogy üzleti biztosítás. És ezt be kell vallani, mert akkora horderejű, a XXI. század paradigmájaként is felfogható változást jelent a szociális nagy rendszerekben ennek a törvénytervezetnek ebben a formában történő érvényesítése, amiről az embereknek tudniuk kell.

Zárójelben jegyzem meg, hogy nincs erre felhatalmazásuk. Szó sem volt a választási kampányban arról, hogy önök ezt akarják csinálni. És még inkább nem értem a nagy egymásra borulást, és főleg nem értem ezt elmúlt szerda óta, amikor is a bizottsági ülésen egész más irányultságot tapasztaltunk.

Azt is érdekesnek tartom - bár nincs itt az államtitkár úr, Kincses Gyula, akivel 1990-ben együtt dolgoztunk a cselekvési programon, teljesen azonos elveket vallottunk, a társadalombiztosítás fejlesztésén dolgoztunk -, hogy hol, mikor történnek ezek a megvilágosodások, hogy egy döntéshozó átáll egy egészen más irányultságnak a képviseletére, és azt szemrebbenés nélkül felvállalja televízióműsorokban, vitaműsorokban. Nem értem az egészet, hogy mi történik itt.

Verseny? Mint valami fantasztikus, üdvözítő dolog, hozadék. Verseny az egészségügyben az, hogyha a beteg kiválaszthatja azt, hogy hova megy magát gyógykezeltetni, megválaszthatja az orvosát, megválaszthatja az intézményét. Itt nem válaszhatja meg: hát a biztosító, amelyik mellesleg, az előbb elmondtam, nem ért hozzá, fogja a betegutakat kijelölni. Hát hogy van ez?

Önök a törvénytervezet első paragrafusai között korlátozzák a piacra lépés szabadságát. Milyen verseny ez? Azt mondják, hogy a biztosító nem léphet be, csak kezdetben, amikor majd a nemzetközi, talán televíziós nyilvánosság előtt, show-műsor keretében lesz a nagy licitálás a biztosítók 49 százalékáig. Utána nem léphet be a rendszerbe, csak ha valaki kiesik. De itt nem fog kiesni senki, mert a nagy halak meg fogják enni a kis halakat. Korlátozzák a piacra lépés szabadságát - európai elv.

Szeretném azt is elmondani, hogy hol képzelik a versenyt akkor, amikor a kapacitásokat a végtelenségig leszűkítették. Hol lesz a szolgáltatói oldalon verseny? Ha fenn akarjuk tartani az egészségügyet, az a minimum, hogy a biztosítóknak a jelenlegi kapacitásokat fel kell vásárolniuk. Tehát önök gúzsba kötik a biztosítókat, korlátozzák a piacra lépés versenyét, olyan feladatokkal terhelik, amihez nem értenek, ugyanakkor lebénítják a szolgáltatási oldalt is, mert olyan mértékben kurtították meg, ami már szinte nem teszi lehetővé a szükségletalapú ellátás nyújtását. Hol lesz itt verseny?

A biztosítónak hol lesz a mozgástere? Hiszen mindenkinek szükségletalapon, mondják önök, ugyanazt kell kapnia, se többet, se kevesebbet. A biztosító hol kereshet ebből a gúzsba kötöttségből kiutat? Először is, igyekszik majd, hogy minden korosztályban - itt a fejkvótaleosztásra utalok - felülreprezentált legyen a kis ráfordítási igényű, olcsó biztosítási alany, az olcsó biztosítási tag. Ezt rafinált módszerekkel el tudják érni, mindenhol a világon el tudják érni: nem ültetik le az oda betérőt, vagy éppen megsúgják neki, hogy jobb lenne, ha máshol kötne biztosítást. Ezer rafinált módszere van ennek, amit nem lehet kodifikálni. Ehhez értenek a biztosítók. És nem azért mondom ezt, mert haragszom rájuk, vagy mert gonosznak tartom őket, nekik ez a természetük: a profitérdekeltség utat tör magának mindenhol - a kapitalizmus, a piacgazdaság erről szól. A mi feladatunk pedig az, hogy velük vitában ezt korlátozzuk, és megpróbáljuk a szociális biztonság javára fordítani.

Az eredményesség érdekében ezek a biztosítók nyilván mindent meg fognak tenni, az óriási lobbierejüknél fogva a fejkvótákat majd a maguk javára dolgozzák, a kötelező általános egészségbiztosítás szolgáltatásait szűkíteni fogják. Nem kerülte el a figyelmünket az a törvényi passzus, amiben ajánlhatnak a biztosítási tagjaiknak kiegészítő biztosítást. Nyilván majd a kötelező általános egészségbiztosítás szolgáltatásainak egy részét igyekeznek átcsúsztatni a fizetőképes kereslet oldalára, vagyis a kiegészítő biztosítási szférába. Nyilván növelni fogják az önrészt, mert a világon ilyen rendszerekben mindenhol ez történik, tehát a lakossági sarcokat, majd megnő a vizitdíj, a kórházi napidíj, a gyógyszertámogatások tovább csökkennek, és folytathatom tovább. Ezzel persze majd nőnek a várólisták, meg ennek a következményei jól kiszámíthatók.

Nyilvánvaló, hogy törekedni fognak, ha közvetve is, a járulékok emelésére. S amikor önök azt mondják, hogy nem emelkednek a járulékok, szeretném emlékeztetni önöket, hogy már emelkedtek, 2 százalékos mértékben emelkedtek a járulékok. Tehát azért ne mondjuk már ezt az embereknek! Már készülnek erre, már emelkedtek a járulékok.

A biztosítók nem fognak foglalkozni a népegészségüggyel, ez nem tartozik az ő területükhöz, a nyereségérdekeltség a prevencióval, az egészségfejlesztéssel, a health promotionnel egyáltalán nem foglalkozik. Ezt is mindenhonnan tudjuk. Ugyanakkor szomorúan látjuk, hogy a most elénk került 2008. évi költségvetési törvénytervezetben sem szerepel kiemelten a népegészségügy problémaköre, tehát a népegészségügy ennek az átalakításnak, ha ez megtörténik, nagy vesztese lesz.

Az állam. Az állam, nyilvánvaló - most már látjuk az úgynevezett egészségügyi reformfolyamatban -, hogy ki akar vonulni ebből az egészségügyi ellátásért viselt felelősségéből. Nem fog kivonulni, állandó intervenciókra fog kényszerülni, persze nem piackonform eszközökkel fog intervencióra kényszerülni. Ezt látjuk Szlovákiában, ezt látjuk Hollandiában is.

Most még néhány nagy kérdés. Honnan lesz itt pénz? Hogy kerül a rendszerbe több pénz? Sehonnan nem kerül. Az államtitkár, Kincses Gyula úr az egészségügyi bizottság ülésén - a jegyzőkönyvben olvasható - a kérdésemre azt felelte, hogy nem ez volt a célja a törvényalkotónak. Akkor honnan lesz több pénz? Akkor miért kellenek nekünk a magánbiztosítók? Miért kell kiárusítani az egészségbiztosítási kassza egy részét? Honnan lesz több pénz a rendszerben? Sokkal drágábban fog működni!

Amiket az előbb elmondtam, azok forrásigényes dolgok, közben önök kivonják a pénzt az egészségügyből, a konvergenciaprogram keretében. Az ez évi, jól mondta Navracsics Tibor, 4,72 százalékos GDP-ráfordítás 4,39-re, egyes számítások szerint 4,35-re fog lemenni.

(12.00)

Hát egy ilyen rendszer-átalakításhoz primer invesztíció kell, hát ezt nem lehet ilyen forráskivonás keretében úgy megcsinálni, hogy továbbra is biztosítjuk a lakosságnak a szükségletalapú ellátást!

Azt kell mondjam, kérnem, hogy figyeljenek arra, hogy semmiféle társadalmi támogatottság nincs önök mögött. Én is ott voltam a szakszervezeti tüntetésen, megbújtam a tömeg között (Derültség az MSZP soraiban. - Gy. Németh Erzsébet: Sikerült?), hallgattam a reprezentatív szakszervezetek megnyilatkozásait. Ami miatt megbújtam, azt is el tudnám mondani, egyes szakszervezeti vezetők a parlamenti képviselőknek mentek neki, ahelyett, hogy a kormányon kérték volna számon ezt az irányultságot.

Tehát nagyon nagy a felelőssége a parlamentnek, mindannyiunknak nagy a felelőssége. Illúzióim nincsenek, mert önök mindig felteszik a kezüket, amikor szavazni kell. A folyosón elmondják, hogy milyen súlyos aggodalmak vannak a fejükben, most már az egészségügyi bizottsági ülésen is megjelenik ez. De itt az egészségügyi bizottság elnöke megint olyan lojális, szervilis magatartást tanúsít, ami egy ilyen jellegű nagy változáshoz méltatlan. Mondom, mert ő szerencsére itt van az ülésteremben. (Dr. Garai István Levente: Megérkeztem!) Azért neked mondom.

Sem az orvos szakma, sem tudósok - az önök tudósai se -, sem az érdekképviseletek, sem civil szervezetek, sem betegszervezetek nem támogatják ezt az irányultságot. Elszakad a parlament a tömegektől, elszakad a közösségektől, a szervezetektől, ha ezt a törvénytervezetet ebben a formában megszavazza.

Szeretnék figyelmükbe ajánlani egy kicsit blikkfangos mondatot: jobb a fájdalmas vég, mint a végtelen fájdalom. Ezt a törvénytervezetet most kellene visszavonni, felülvizsgálni, és a közösségekkel, szervezetekkel, akik szerződő partnerei az államnak - mert a társadalombiztosítás a 10 millió és a mindenkori hatalom között kötött társadalmi szerződés -, kellene újragondolni, és az egészségügy megújítását teljesen más alapokra, népegészségügyi alapokra helyezni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 48 2007.11.14. 0:18  1-227

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak kérdezni szeretném Gusztos képviselő urat, hogy ön jogász, vagy milyen diplomája van önnek. Mert ha jogász, akkor kell tudni, hogy mi a különbség a korrupció meg a hálapénz között, ugyanis ezt jogilag kodifikált formában elolvashatja. (Gusztos Péter: Ez nem erről szól!) Ön jogász? Milyen diplomája van önnek? (Dr. Kökény Mihály: Ne személyeskedjünk! - Az elnök csenget.)

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 56-68 2007.11.14. 19:56  1-227

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen. Nem kaptam választ a kérdésemre. Természetesen beszélgethetünk rólam is, de azt gondolom, sokkal, de sokkal fontosabb az a törvényjavaslat, amely a parlament előtt fekszik. Egyébként, képviselő úr, mind a szociológiai, mind a jogi tanulmányaim során volt alkalmam a korrupció fogalmával találkozni, tudom, hogy miről van szó. Orvosként önnek is bizonnyal volt alkalma találkozni a korrupció fogalmával, tudja, hogy a magyar egészségügyi rendszerben hogyan van ez jelen, tudja, hogy hogyan működik, nálam valószínűleg sokkal jobban. Éppen ezért megdöbbentő számomra - és eddig a nap egyik legfontosabb és egyben legfurcsább mondata ez az én számomra -, hogy kétszer is elmondta a hosszú felszólalásában, hogy a korrupció nem hálapénz.

Mi többek között - nagyon sok más ok mellett - egyébként éppen azért támogatjuk ezt a törvénymódosítást a liberálisok részéről, mert azt gondoljuk, hogy ha az a szemléletváltás megtörténik, hogy az emberek megértik azt, hogy ők biztosítottak, és őket képviseli egy biztosító azzal a rendszerrel szemben, amiről Nagy képviselő úr is a vezérszónoklatában beszélt - elmondta azt, hogy itt a kliensek, a szolgáltatást igénybe vevő betegek egy nagy rendszerrel vannak szemben, amellyel szemben meglehetősen tehetetlenek -, szóval mi többek között éppen e miatt a szemléletváltás miatt támogatjuk ezt az átállást. Ebből az is következik, hogy az emberek azt is megértik, hogy nem szükséges a hálapénz, nekik nem kell ezt fizetniük. Ez egy nagyon fontos érv e mellett a változtatás mellett a mi számunkra.

Ha túlzottan szemtelen voltam, akkor azért tisztelettel elnézést kérek, de ugyanilyen tisztelettel azt is kérem a miniszter úrtól, hogy tisztázzuk, pontosan ez most egy félreértés, hogy a korrupció és a hálapénz viszonyában mit is kell gondolnunk, hogy tényleg fenntartja-e ezt az állítását, hogy a hálapénz nem korrupció, vagy ez egy elszólás volt.

Köszönöm szépen. (Kontur Pál: A Szabad Demokraták Szövetsége a korrupt! Erre figyeljenek!)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Nagyon figyeljenek, mert most Csáky András képviselő úr következik, kettő percben, és meg is adom neki a szót.

Parancsoljon!

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Persze lehet vitatkozni a paraszolvenciáról, a paraszolvencia és a korrupció viszonyáról - azt hiszem, én mint patológus, nyugodtan megengedhetem magamnak azt, hogy véleményt nyilvánítsak. (Derültség.) Hihetetlen sok paraszolvenciában volt részem (Derültség.), de úgy gondolom, hogy ez egy erkölcstelen dolog. Erkölcstelen dolog mindaddig ezekről a kérdésekről beszélni, amíg az állam a rendszerben részt vevőket az értékükön nem tudja finanszírozni. S ha eddig nem tudta a képviselő úr, felhívom a figyelmét, hogy valamikor 1947-ben Révay József volt az, aki a rendszerre rákényszerítette a rendszer által - (Közbeszólásra:) lehet, hogy Gerő Ernő volt, bocsánat, rosszul emlékszem - ezt a nemtelen dolgot.

Ha nyelvtanilag meg akarjuk közelíteni a kettőt, a paraszolvencia - legalábbis az én olvasatomban - az ellátást követően egy megelégedettséget mutató borravaló vagy ajándék. Ilyen alapon akkor akár a benzinkutastól, akár a pincérektől kezdve mindenhol, ahol a borravaló intézménye működik, akkor az mind a korrupció része. A korrupció az kikényszerített szolgáltatásvásárlás, aminek az alapját a hiány alkotja. Ezt a hiányt ez a kormány mesterségesen állítja elő akkor, amikor a hozzáféréseket szűkíti, akkor, amikor a kapacitásokat lefaragja, és akkor, amikor egyre növekvő várólistákra kényszeríti a betegeket, hogy az ellátáshoz hozzányúljanak. Na, ez a korrupció melegágya, és ez a törvény ezt nemhogy megszünteti, hanem fokozni fogja, mert lehetővé teszi azt, hogy korlátlan mértékű várólista jöjjön létre.

Hogy belső ellentmondás van a törvényben, hogy itt a biztosítók között majd át lehet menni, az még egy külön kérdés. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) De szerintem nem ez a lényege ennek a törvényjavaslatnak. (Taps az ellenzéki pártok soraiból)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Következik kettő percben Kupper András, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!

DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Gusztos Képviselő Úr! Csáky Andráshoz csak egy mondat erejéig szeretnék csatlakozni. Ráadásul még a személyi jövedelemadóban is megvan a megfelelő kategóriája, hogy egyébként a hálapénz után hogyan kell adózni, tehát az APEH által is legálisnak tekintett jövedelemforrásról van szó.

Azonban szeretnék elnök úrnak arra az intésére emlékeztetni mindenkit, hogy nem a hálapénzről szól a mai vita, hanem a társadalombiztosítás rendszeréről. Azt kérem, hogy ne jöjjenek mindig elő a hálapénzzel. A hálapénz fel van festve valami mumusként ide, de igen, önök nyitották meg a vitát a hálapénzről. Lehet, hogy nem önök említették először, de önök emlegetik mindig a hálapénzt, mintha ez volna az a mumus, ami miatt kórházakat kell bezárni, ami miatt a társadalombiztosítás rendszerét át kell alakítani, ami miatt vizitdíjat és kórházi napidíjat kellett bevezetni.

Kérem a tisztelt elnök urat, hogy a vitát a megfelelő mederben vezesse tovább.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hát, igyekszem megfelelő mederben vezetni, csak amikor elhangzik a felszólalás, akkor derül ki, hogy miről szólt. (Derültség.) Ha a korrupció ügyében kíván szólni Bőhm András képviselő úr, még lehetőséget adok erre, és akkor lezárnánk ezt a napirendet, és visszatérnénk az egészségbiztosítási pénztárakra.

DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Eszem ágában nem volt hozzászólni, de úgy gondolom, hogy a meder adott, mert kiásták ezzel a vitával. Tehát nagyon röviden: Mikola úr megkérdezte Gusztos Pétert, hogy milyen diploma birtokában nyilatkozik. Gondolom, Mikola képviselő úr nem vonja kétségbe, hogy van annyi felkészültségem, hogy néhány mondatot mondjak ebben a történetben.

Egyrészt lehet, hogy helyes, de számomra nagyon visszás, visszatetsző, amikor sorozatban - ne vegyék személyes megtámadásnak - orvosok védik meg a hálapénz intézményét, tudniillik a hálapénz valóban ebben a mai magyar társadalomban egy bevett gyakorlat, de kiszolgáltatott emberek bevett gyakorlata. Nincs módom ezt részletezni, de ne tessék a benzinkutassal összehasonlítani azt a kiszolgáltatott beteget, aki ezer okból - idő hiányában hadd ne részletezzem - kénytelen hálapénzt adni, mert úgy ítéli meg, hogy az ő ellátásához, az egészségének a visszanyeréséhez ez szükséges.

(12.20)

Én sokkal bölcsebbnek tartanám, ha legalább orvosok nem érvelnének ennek a rendszernek a fenntartása mellett, még akkor sem, ha arcpirítóan alacsonyak az orvosi jövedelmek; nyilván valahol be vannak ezek a pluszösszegek kalkulálva.

Csáky képviselő úrnak mondanám: nem azonosítom természetesen, és most jogilag nem akarom definiálni még Gusztos Péter felszólítására sem a hálapénzt; bármely bűncselekményből elkövetett anyagi előny után személyi jövedelemadót kell fizetni, tehát önmagában ez az érv nem alkalmas arra. Ami lényeges - és ezt szeretném aláhúzni -: erkölcstelennek gondoljuk a hálapénzt, kiszolgáltatottság szüli a hálapénz intézményét, és nem utolsósorban az egészségügyi ellátásból hiányzik az az összeg, ami különböző okok folytán törvényesen magára az ellátásra fordítható lenne ahelyett, hogy fehér köpenyek zsebében húzódjon meg.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Még három kétperces jelentkezés történt a felszólalás alatt. Megérkezett viszont ismét miniszter asszony. Tájékoztatom, hogy nem maradt le sok mindenről, a hálapénzről beszélgettünk, míg távol volt.

Visszatérünk a napirendhez, ha lehetséges. Én a teremben lévő hangulatból arra következtetek, hogy abban van közmegegyezés, hogy hálapénz ügyében nem kívánnak többet szólni, ha mégis megteszik, meg fogom vonni a szót, abból kiindulva, hogy nem tartozik igazából a tárgyhoz. De ha még cinikusabb szeretnék lenni, azt mondhatnám, hogy nekem oly tök mindegy, hogy miről fognak itt vitatkozni, el fog fogyni az időkeretük, és a törvényről nem fognak szólni, és akkor nyilván majd mindenki lerendezi magában, hogy milyen vita folyt az egészségügyi pénztár kapcsán; majd nyilván a választók ezt is nagyon fogják akceptálni.

Nos, megadnám a szót kettő percben Mikola István képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon!

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, nagyon rövid leszek. Bőhm András képviselőtársamat szeretném kérni, hogy olvassa el a 2001. évi CVII. törvényt, ennek az egyik fejezete a szabad szellemi foglalkozású orvos jogállásáról szól, ami egész Európában az egyetlen technológia ennek a problémának a megoldására.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Visszatértünk az írásban jelentkezett fölszólalókhoz. A sorban első Gusztos Péter, a Szabad Demokraták Szövetségétől. Öné a szó, képviselő úr.

Parancsoljon!

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Némiképp tényleg más irányba indulva ebben a vitában nem is annyira azokra a kérdésekre szeretnék reagálni, amik itt korábban elhangzottak, és nem is annyira ebben a hangvételben, hanem inkább picikét a vitából kibeszélve azokhoz szeretnék szólni, akik nyomon követik ezt a vitát a televízió vagy a rádió nyilvánossága előtt. Hiszen itt egy nagyon komoly változásról van szó, azt hiszem, ezt valamennyien elismerjük, és akár támogatjuk, akár ellenezzük ezt a törvényjavaslatot, tény, hogy alapvető, radikális változásokat jelenthet, jelent ez a törvényjavaslat a magyar egészségügyi rendszerben és következményeképpen a magyar társadalomban is.

Érdemes arról beszélni tehát, hogy milyen kérdések merülnek föl ezzel kapcsolatban. A hétköznapi emberek számos kérdést megfogalmaznak, hiszen ismeretlen ennek a változásnak nagyon sok eleme. Sokan fölteszik azt a kérdést - és én ezekkel a nagyon egyszerű, nagyon hétköznapi kérdésekkel és a rájuk adandó nagyon egyszerű és hétköznapi válaszokkal szeretnék ebben a felszólalásban foglalkozni -, hogy nem lesz-e vajon túl bonyolult és nehezen átlátható ez a rendszer. Itt érdemes arra emlékeztetni mindenkit, hogy a hétköznapi életünkben számos olyan rendszert használunk felhasználóként, résztvevőként, kliensként, amely bonyolult, és amelynek a működését egészében nem látjuk át, mégis képesek vagyunk felhasználni, működtetni, használni a magunk szempontjából ezt a dolgot.

Annak idején az volt az egyik érv a magán-nyugdíjpénztári rendszer ellen, hogy nem fognak majd eligazodni benne az emberek, és nem tudják majd, hogy hogyan és mit csináljanak. Ehhez képest a rendszer népszerű, az emberek megértették. Ez is azt bizonyítja, hogy természetesen nem szabad lebecsülni a polgárt. Ebben a kérdésben igazuk van - ha mindenben biztosan nincs is, de azt gondolom, ebben igazuk van - a liberálisoknak, amikor azt mondják, hogy meg kell bízni az emberekben, a józan ítélőképességükben, a tájékozódóképességükben, és abban, hogy polgárként tájékozódnak, és szabadon döntenek.

De a magyar választási rendszer is nagyon bonyolult, mégis a választó tudja használni, megérti, hogy milyen döntések előtt van, hogyan kell működtetni a választási rendszert azon a bizonyos papíron, és nem biztos, hogy a választók 95 százaléka el tudná magyarázni, mondjuk, a kompenzációs listák működését. Valószínűleg nem tudják, hogy hogyan működik ez a rendszer, mégis működik, és a felhasználói tudják használni.

A bonyolultsághoz visszatérve még egy picit: azt nagyon fontos leszögezni, hogy a biztosítottnak ebben a rendszerben, amit ajánlunk, arról kell döntenie, hogy melyik biztosítót választja, és onnantól kezdve a biztosító törődik vele, és biztosít neki szolgáltatásokat. Így a beteg szempontjából értelemszerűen nem az a lényeges, hogy ez a rendszer jogilag, pénzügyileg milyen bonyolult, és milyen áttételekkel, hogyan működik, hanem az, hogy kiválaszt egy olyan szolgáltatót, aki számára ezt a szolgáltatást biztosítja, leveszi ezt a terhet a válláról. Itt felidézném még egyszer, hogy teljes mértékben egyetértek Nagy képviselő úrral, aki a vezérszónoklatában elmondta, hogy egy kiszolgáltatott ember áll szemben egy bonyolult, nehezen átlátható rendszerrel, amelyben számára nagyon nehéz eligazodni.

Az egészségügy egyik legfontosabb kérdése szerintünk az, hogy mitől lesz jobb az ellátás, hogy mitől szűnik meg a pazarlás, a kiszolgáltatottság és a... (Fütyül.) - itt azt a szót mondtam, elnök úr, amit nem lett volna szabad kimondanom, mert akkor megvonja tőlem a szót...

ELNÖK: Fütyülni sem szabad... (Derültség.)

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): ...mitől fognak a magyarok hat évvel tovább élni, és hogyan lesznek majd átlagban 8-10 évvel kevesebbet betegek a magyar emberek az életük során. Ez az SZDSZ véleménye szerint kisebb változtatással, felületi kezeléssel nem elérhető. Ezért vállaljuk, hogy ez egy radikális változtatás, és az a véleményünk, hogy szerintünk erre van szükség ahhoz, hogy ezek a célok elérhetők legyenek.

Nem szeretnék belemenni abba a szójátékba vagy egészen pontosan abba a játékba a szavakkal, hogy most ezt minek nevezzük. Nyilvánvaló, hogy a liberális párt azért támogatja ezt a törvényjavaslatot, mert alapvető politikai célkitűzései közé tartozik - ahogy ezt a választási kampányban számtalanszor elmondtunk, nem egy választási kampányban - a több-biztosítós rendszerre való áttérés, és ezt a törvényjavaslatot egy nagyon komoly lépésnek tartjuk ebbe az irányba.

Miben fognak versenyezni majd egymással a biztosítók? - teszik föl az emberek a televíziót, a rádiót nézve, hallgatva, az újságokat olvasva a kérdést. Nagyon sok mindenben. Melyikük tud majd olyan kórházzal szerződni, ahol jobb minőségű az ellátás? Melyikük tud jobb ügyfélszolgálatot működtetni, hogy minél pontosabban és szervezettebben tájékoztassa és szolgálja ki a betegeket? Melyikük tud kisebb várakozási időt biztosítani saját szolgáltatásaiban az ügyfeleinek? Melyik tud több kényelmi szolgáltatást, pluszszolgáltatást biztosítani? Ezekben mind-mind versenyezni fognak. És versenyezni fognak abban is természetesen, hogy melyikük tudja azt garantálni, hogy a betegeknek ne kelljen azt a bizonyos dolgot fizetniük.

Hogyan tudják ezt elérni a biztosítók? Úgy, hogy ők maguk bizony versenyre kényszerítik a szolgáltatókat, a kórházakat, a szakrendelőket. Ugyanis ezek a biztosítók válogatni fognak, és azokat az intézményeket, orvosokat fogják választani, amelyek, akik jó minőségű szolgáltatást nyújtanak, mert ha a beteg nem elégedett, akkor biztosítót vált, és így bizony lesznek olyan intézmények, amelyekkel minden biztosító szerződni fog, és ezek jól működő intézmények lesznek, más intézményeknek pedig bizonnyal változtatniuk kell ahhoz, hogy jobb minőségű szolgáltatást tudjanak nyújtani.

Kell-e majd az embereknek többet fizetniük ebben az új rendszerben? - ez is egy sokszor visszatérő kérdést. Az egészségügyi miniszter asszony is elmondta, hogy a több-biztosítós rendszer működéséhez nem kell megemelni a járulékokat. Ebben a tekintetben semmi sem változik, a jövedelemarányos járulékokat ugyanúgy az APEH szedi be, a biztosítás pedig mindenkinek kötelező. Ahogy eddig, úgy a jövőben is úgy lesz, hogy a nyugdíjasok, a munkanélküliek után az állam fizeti be a járulékokat. Azt sem változik, hogy minimálisan mit kell nyújtaniuk a biztosítóknak. A biztosítottak ugyanazt az ellátási csomagot kapják a járulékokért, mint ma. A biztosítók ennél nyújthatnak többet, de kevesebbet nem.

A biztosítóknak érdekük lesz-e, hogy az idős, szegény beteg embereket megtartsák biztosítottként? - ez is egy sokszor elhangzó kérdés. Hangsúlyoznám, hogy a szabályozás szerint, a célok szerint a biztosítók nem válogathatnak a jelentkezők között, és az Egészségbiztosítási Felügyelet szigorúan ellenőrzi, és ellenőrizni is fogja, hogy mindenki megkapja-e a szükséges ellátást. Még fontosabb, hogy a biztosítóknak nem is áll érdekükben ez a szelekció, hiszen az idős, beteg emberek után több pénzt, magasabb fejkvótát fognak kapni, mint az egészséges fiatalok után; ráadásul - hiszen itt más szempontok is vannak - azt is fel kell idézni, hogy más értelemben sem áll ez az érdekükben, hiszen a hitelvesztésük más jellegű üzleti területeiken komoly veszteséget okoz számukra. Az élet- és nyugdíjbiztosításban, más területeken is ott lehetnek ilyen biztosítótársaságok, és ha elveszti a szavuk a hitelét, akkor az nekik komoly üzleti kockázatot, veszteséget eredményez.

(12.30)

A magánbiztosítók haszonra törekednek, és a pénzt kiveszik az egészségügyből - hangzik el sokat az ellenzék oldaláról, és bizony ez is egy olyan vélemény, amely a hétköznapi emberben, aki nyomon követ egy ilyen vitát, kérdésként fogalmazódik meg, hogy ez most vajon igaz, vagy ezzel mit is kell pontosan kezdeni. A törvényjavaslat szigorúan meghatározza, a törvények szigorúan meghatározzák, hogy legfeljebb mekkora haszonra tehet szert egy biztosító. Haszna csak úgy lehet ráadásul, ha jól működik, hogyha az emberek elégedettek az általa nyújtott szolgáltatásokkal. A haszon abból keletkezhet, ha a biztosító hatékonyabb ellátással, a pazarlás megszüntetésével tud pénzt megspórolni. Ha jó szolgáltatásokat nyújt egy biztosító, ha az embereknek jobb lesz, akkor nem kell sajnálni azt a néhány százalék hasznot tőle, ami nem több annál, mint amit a mostani rendszer elpazarol. Ráadásul az egészségügyben - úgy folytatjuk ezt a vitát, mintha ez nem lenne evidens tény - ma is sok területen működnek magáncégek, amelyek természetesen, a dolog természeténél fogva haszonra tesznek szert. A gyógyszergyártók, a patikák, a háziorvosi rendelők mind magántulajdonban vannak, és bevételük egy részét úgymond kiveszik az egészségügyből. De ez teljesen természetes része annak a gazdasági berendezkedésnek, amelyben élünk.

Felmerül sokakban a kérdés, azt gondolom, ezeket a vitákat követve, hogy ha a több-biztosítós rendszer vagy egy több-biztosítós rendszer irányába átalakulni képes magyar egészségügyi rendszer ennyi mindenben jobb tud lenni, akkor mégis miért ez a heves ellenállás. Itt a vitában elhangzott az a Fidesz egyik szónoka részéről, hogy a Szocialista Párt azért megosztott ebben a kérdésben... - mit tudom én, miért megosztott, elhangzott az az állítás, hogy a Szocialista Pártnak nincsen egészségügyi programja. Ezt, azt gondolom, a liberális frakció nevében felszólaló képviselőként első kézből tudom cáfolni. Sokkal könnyebb dolgunk lenne, ha nem lenne ennyire kidolgozott egészségügyi programja a szocialista frakciónak, és nem ragaszkodnának a saját elveikhez és szakmai szempontjaikhoz, megfontolásaikhoz ennyire tiszteletre méltóan. De ez a programkérdés ugyanakkor érdekes, mert én a másik oldalon viszont azt hallom a Fidesz egyik vezetője szájából, hogy nem hajlandóak leírni a maguk programját, nem hajlandóak leírni azt a programot, ami majd a választási programjuk lesz, amiről azt gondolják, hogy az majd a kormányprogramjuk lehet. Éppen ezért lehet az is, hogy mint minden más ügyben, ebben is csak a vehemens ellenkezést lehet hallani ezekben a vitákban, és nem pedig az alternatív javaslatokat.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 74 2007.11.14. 0:39  1-227

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a lehetőséget. Képviselőtársamtól szeretném megkérdezni, hogy akkor miért van szükség rájuk; ha pénzt nem hoznak, ha nem magánbiztosítóról lesz szó, ha nem azt csinálják, ami a biztosítói szakértelmükhöz kötődik. Ne áltassuk már magunkat! Betegutakat szervezni, ellátást szervezni, az egy professzionális egészségügyi tevékenység. Akkor miért van rájuk szükség? Mi az a kérdés az egészségügyben, ami szabályozással nem oldható meg? Miért van szükség a magánbiztosítókra ebben a vegyes rendszerben? Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 90 2007.11.14. 2:02  1-227

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Lépten-nyomon elhangzik a vitában a szolgáltatási csomag, Gy. Németh Erzsébet is említette. Ez egy nagyon kritikus része ennek a törvénytervezetnek, hiszen ez egy ilyen pufferként is szerepelhet szerencsétlen esetben, hiszen nincs meghatározva, hogy mi a kötelező általános egészségbiztosítási rendszernek a járulékbefizetés fejében járó, kötelező szolgáltatásokat jelentő csomagja. Erre egy definíció van, Kornai János liberális közgazdász definíciója - elfogadjuk ezt a definíciót -, ami úgy szól, hogy a kötelező általános egészségbiztosítás szolgáltatási tartalma egyenlő magával a korrekt allokációval. De ha ezt elfogadjuk, akkor ez azt jelenti, hogy a korrekt allokáció akkor valósulhat meg a rendszerben, ha térségi, népegészségügyi, epidemiológiai adatok alapján állítunk fel prioritásrendet, tehát meghatározzuk térségenként, népegészségügyi bázison, hogy mi a nagyon fontos, mi a kevésbé fontos, és esetleg mi az, ami nem fontos, és a forrásokat a prioritások mentén osztjuk el.

A miniszter asszony utalt arra, hogy ha ez így történik - sajnos a törvénytervezet nem számol ezzel -, akkor a rendszer allokációs hatékonysága, kimondta ezt a szókapcsolatot, jó lesz. Tehát mi is azt mondjuk, hogy ha ez így történik, akkor valóban a populációs egészségnyereségre, a maximális népegészségügyi hozadékra törekvő rendszerben a költségvetés egy évre meghatározza, definiálja a kötelező általános egészségbiztosítás szolgáltatási csomagját. Tehát még egyszer mondom, a csomag maga egyenlő a korrekt allokációval.

A baj az, hogy ez a törvénytervezet nem népegészségügyi megalapozással számol, tehát bármikor lehet azt mondani, hogy nem ez a szolgáltatáscsomag, hanem ez a szolgáltatáscsomag. És hogy ez szűkebb, az tulajdonképpen a nagy tömeg előtt rejtve maradt, és megvalósul az a szerencsétlen helyzet, amire itt lépten-nyomon többen utaltak, hogy szűkül az egészségbiztosítás szolgáltatása.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 126 2007.11.14. 2:02  1-227

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnézést kérek, nem hallottam pontosan a neveket, de nagyon örülök, hogy képviselő úr szólt előttem. Képviselő úr, ön orvos. Ön is tudja, hogy kormányzati anyag szerint a betegek 10-15 százaléka az orvos által felírt gyógyszerét nem váltja ki a gyógyszertárban. Ez nem szolgáltatásszűkítés? Az, hogy kevesebb ember fordul orvoshoz a kezdődő bajával, mint korábban történt, nem szolgáltatásszűkítés?

Az, hogy a várólisták nőnek, nem szolgáltatásszűkítés? (Dr. Vojnik Mária: Nem.) Azt mondja Vojnik Mária, hogy nem. Hát nem ért hozzá, ne haragudjon! Ez szolgáltatásszűkítés a szakma szerint. Miért nógatja a fejét? Az, hogy nem váltják ki a betegek az orvos által felírt gyógyszerüket, mert nincs rá pénzük, azt jelenti, hogy a gyógyításhoz való hozzáférést megnehezítették - önnek mint háziorvosnak ezt pontosan tudnia kell -, és ezt úgy hívják, hogy a kötelező általános egészségbiztosítás szolgáltatásszűkítése, és semmi beleszólása ebbe a parlamentnek nem volt, legfeljebb önöknek.

A másik, amit mondani szeretnék: megütötte frakcióvezető-helyettes úrnak az előbb egy megjegyzése a fülemet - mert itt mindent meghallunk -, hogy pedig jó lenne, ha a protokollok alapján ellenőriznék a szakmát. Ez nem arra való. A protokollok a szakmának az orvosi lehetőségek és a gazdasági megengedhetőség között feszülő konfliktus kezelésére szolgáló szakmai rendek. Ez nem arra való, hogy a biztosításfelügyelet vagy bíróságok megvegzálják az orvost, vagy felelősségre vonják, hogy nem pontosan a protokoll egyes pontjai szerint járt el. Óriási tévedés! Ha ezt bevezetik, hogy az új biztosítók majd az orvosokat ellenőrizni fogják jogi fórumokon keresztül a protokoll betartásában, akkor ez azt jelenti, hogy a szakma rabszolgává vált, elvesztette a szakma azt a feladatát, tevékenységét, amivel pedig a gazdasági racionalitás hordozója.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 174 2007.11.14. 2:22  1-227

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Most már jó idő óta megkapjuk, hogy sámánkodunk, csúsztatunk, riogatunk, ostobaságokat beszélünk. Szeretném itt elmondani a nagy nyilvánosság előtt, hogy jó néhány napja, mióta a kezünkbe került ez a törvénytervezet, jóformán mással sem foglalkozunk, még a saját ügyeinkkel sem, mint ezt tanulmányozzuk. Azt is elmondom, hogy több neves bírónak, alkotmánybírónak a véleményét is kikértük, érdeklődtünk a személyes véleményéről, meghallgattuk, illetve elolvastuk Ferge Zsuzsa asszonynak a közleményeit, hallgattuk konferenciákon keresztül Orosz Éva professzornőt, meghallgattuk Sinkó Esztert, Németh Györgyöt, és sorolhatom azoknak a jószerével nemzetközileg is elismert tudósoknak a véleményét, írásait, akik élesen ellenzik ezt a megoldást. Ezt önök is pontosan tudják.

Mi vért izzadva próbálunk itt szakmai érvekkel operálni, néha indulatosan is, és én is sajnálom az indulatosságot, de úgy néz ki most a vita vége felé közeledve, hogy itt szakmai megközelítésben semmire nem lehet menni. Önök eltökélték, hogy ezt megcsinálják, az indítékokat csak sejtjük emögött. Meglepetéssel észleljük azt, hogy a bizottsági üléseken és korábbi politikai, szakmapolitikai megbeszéléseken az önök között is, önök által is felvetett szakmai szempontok most elhalványultak, összefogtak, és úgy néz ki, hogy valami általunk nem teljesen ismert ok miatt keresztül akarják verni ezt a törvénytervezetet.

Csak kérdezni szeretném: mondtunk mi olyat az elmúlt órák alatt, amit önök megfontolandónak tartanak, vagy teljesen felesleges, hogy mi itt ülünk? Önök az együttműködés legkisebb reflexét sem mutatják. Akármit mondunk, próbálunk több évtizedes gyakorlattal a hátunk mögött legalább az orvosi gyógyítás szabadságával érvelni, a protokollokról szólni, arról, hogy ha egy orvos meghallgat egy lázas beteget, és azt hallja, hogy krepitál, vagyis ez a különleges jelenség hallható a tüdeje felett, akkor a jó orvos elkezdi a gyógyszert adni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ma a protokollok írják elő neki, hogy ezt meg azt meg kell csinálni, borzasztó drágává válik a gyógyítás, az egész szakmát defenzívába tolják. Van értelme ennek a vitának, kérdezem tisztelettel, vagy önök már régen eldöntöttek mindent?

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 194 2007.11.14. 0:55  1-227

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Személyes érintettség címén, mert én mondtam először a "visszacsinálják" szót. Schvarcz úr nagyon jól tudja, hogy önöknek ebben nagyobb gyakorlatuk van, és ezt szeretném elmondani, hiszen visszacsinálták az "Egészséges nemzetért" népegészségügyi programot, azonnal visszacsinálták a kórháztörvényt, amiben az orvosi jogállások szabályozását is megadtuk, azonnal visszacsinálták a hároméves gyógyszerpiaci megállapodást, azonnal megvonták a háziorvosoktól az amortizációs forrásokat, a normatív eszköz-visszapótlási támogatást, és - még egy eszembe jutott hirtelen - megszüntették a fogmegtartó kezelések térítésmentességét. És tudnám még a sort folytatni.

Tehát azért van már tapasztalat arról, hogy hogy kell visszacsinálni ilyen szabályozásokat, ám ebben önök még élen járnak, de ha ez a törvénytervezet megszületik, igyekszünk majd mi is tenni a dolgunkat.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 34 2007.11.20. 0:36  19-155

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt vártuk Kökény Mihály úrtól, hogy elmondja, hogy hogyan írják át ezt az általa most éppen harcosan védett törvénytervezetet. Nem mondok titkot: reggel együtt voltunk egy televíziós vitában. Az hangzott el, hogy körülbelül annyi módosító javaslatot nyújtanak be, mint ahány paragrafusból áll a törvény.

(9.20)

Tehát most itt vitatkozunk, általános vita van, azért szeretnénk tudni, hogy mit ért az MSZP azon, hogy átírta a törvényt. (Dr. Géczi József Alajos: Gazdagítottuk!) Nem kellene talán körömszakadtáig védeni, ha úgyis átírják az egészet. Hadd tudjuk már meg, hogy hogy fog szólni a végleges változat!

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 122 2007.11.20. 2:02  19-155

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Két dologra szeretnék visszatérni rövid két perc erejéig, mert úgy érzem, elvarratlan maradt: az egyik a tőkefedezeti rendszer, felosztó-kirovó rendszer. És mivel a miniszter asszony visszajött, szeretném elmondani, hogy az egészségbiztosítás is tőkefedezeti rendszerben működött egészen 1953-ig, amikor is államosították a rendszert, és elvették az egészségbiztosítás vagyonát. Vagyis az apáink, dédapáink nagyapáink által befizetett pénzből felhalmozott vagyont, aminek tőkehozadéka is volt, amely egyben a rendszer közgazdaságilag értelmezhető voltát jelentette, megszüntették.

Ma tőkehányad nélkül működik ez a rendszer, és teljesen igazuk van azoknak, akik újra meg újra szóvá teszik, hogy semmiféle magánosítás, privatizáció ebben a nagy rendszerben addig nem értelmezhető, ameddig a tőkefedezetet nem állítjuk helyre, vagyis ameddig az amortizáció, eszközvisszapótlás, tőkehasználatidíj-elszámolás nem jelenik meg az egészségügyben. Fából vaskarika ilyen értelemben ez a törvénytervezet is.

A másik, amiről szeretnék beszélni, amit Garai képviselő úr mondott. Valóban nagyon szépen a művesék. Én is ismerem, végigéltük a művese-privatizáció történetét. Minden elismerésem a művesecégeké, az ott dolgozó orvosoké, nővéreké, de azért ne felejtsük el, hogy miután privatizálták a műveseszektort, utána összeálltak, mintegy kartellba tömörültek, és a hatalmas érdekérvényesítő képességüknél fogva közel nemzetközi díjtételeket harcoltak ki maguknak.

Ez a veszély ebben a biztosítási modellben is fenyeget, ez pedig azt jelenti, hogy mivel ők közel nemzetközi díjtétellel dolgoznak, a sebésznek meg nincs cérnája - nagyon egyszerűen szólva -, hiszen ezt a pénzt, amivel ők ezt a díjtételt elérték, valahonnan máshonnan el kellett vonni. Tehát hogy szakmai kifejezéssel éljek: a rendszerben súlyos elosztási, allokációs zavarok támadtak.

Erről ne feledkezzünk el akkor sem, amikor erről a törvényről vitatkozunk, mert ennek ugyanaz lesz a kihatása, csak makroszinten a biztosítók részvételével. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 146 2007.11.20. 6:28  19-155

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt kormánypárti, kormányzati Képviselők! Szeretném a mi oldalunkról néhány szóval összegezni a kétnapos vitát. Hadd kezdjem ott, hogy úgy látjuk, hogy önök a jelenleg döntően önkormányzati, állami tulajdonban lévő intézményrendszert, amely költségvetési típusú, maradványérdekelt pénzforgalmi gazdálkodást folytat, kívánják egy új pályára állítani az egészségbiztosítás privatizációjával, a társadalombiztosítási nagy rendszert egy üzleti típusú biztosítási rendszerré formálni. Mindezt teszik egy olyan helyzetben, ahol egy központi költségvetési megszorító program keretében az ágazatban nemhogy a primer invesztíció lehetősége lenne meg erre a nagy léptékű átalakításra, hanem egyenesen súlyos forráskivonás történik, ami 2006 és 2009 között a bruttó hazai össztermék egészségügyi ráfordítását illetően 0,9 százalékkal csökkenti az egészségügyi kiadásokat, vagyis körülbelül 250 milliárd forintot von ki az ágazatból. Ez azt jelenti, hogy nemzetközi méretekben is nagyon redukálja az egészségügyi ráfordítási lehetőségeket.

Úgy látjuk a vita után, hogy értékváltásra készülnek, felmondják a 116 éves társadalombiztosítást, a 10 millió polgár és a mindenkori hatalom között 116 évvel ezelőtt kötött és azóta újra és újra megújított nagy társadalmi szerződést, és ennek helyébe egy más típusú, Európában idegen üzleti biztosítási rendszert érvényesítenek. Mi úgy látjuk, hogy amit el akarnak érni, nem tudják elérni, mert verseny a rendszerben nem lesz, hiszen ebben a törvényjavaslatban önök már az első paragrafusokban az annyira óhajtott biztosítók piacra lépési lehetőségeit korlátozzák például, tehát piacellenes intézkedéseket tesznek, ugyanakkor a biztosítókat olyan feladatokkal ruházzák fel, amelyhez azok nem értenek. Mert a biztosítók a kockázatanalízishez értenek, a biztosításmatematikai számításokhoz értenek, a PR-hoz értenek, az ügynöki feladatok ellátásához értenek, de betegutak szervezéséhez, ellátásszervezéshez, főleg nem volumenmegállapodások és nem tudom, milyen eljárásrendek befolyásolásához, fejkvóták, díjtételek kialakításához nem értenek. Ezt ők is elmondják. A másik oldalon gúzsba kötik a szolgáltatókat is, hiszen a soha nem látott radikális kapacitáscsökkentés következtében a szolgáltatói oldalon nincs kínálat. Olyan mértékben minimalizálták az egészségügy kapacitásait, hogy a gúzsba kötött biztosítók a teljes kapacitást le kell kössék ahhoz, hogy a kötelező általános egészségbiztosításban valamennyire is érvényesüljön a mindenki számára történő hozzáférés vagy legalább ennek az esélye.

Mi úgy látjuk, hogy ha ez a rendszer megvalósul, akkor néhány dologgal számolni kell. Először is számolni kell az esélyegyenlőség csökkenésével, számolni kell azzal, hogy a beteg, a nagy ráfordítási igényű problémában szenvedő, a kispénzű, a nyugdíjas a rendszerben hátrányos helyzetbe fog kerülni. Számítani kell arra, hogy a biztosítók, bár kezdetben talán 22-en lesznek, de néhány év múlva majd 2-3 óriási cég fog a piacon mozogni, akik az óriási érdekérvényesítési képességüknél fogva befolyásolni tudják majd a fejkvótát, befolyásolni tudják a kötelező általános egészségbiztosítás szolgáltatástömegét. Erre nagyon sok nemzetközi példa van. Majd a kiegészítő biztosítások, tehát a fizetőképes kereslet terepére áthúzzák az addig kötelező egészségbiztosítás szolgáltatásainak egy részét, ez egyébként már folyik, szeretném hozzátenni, előkészítésként már ez történik, most éppen volumenkorlátokkal, éppen a gyógyszerhez való hozzáférés megnehezítésével, és sorolhatom tovább. Nyilvánvaló, hogy kihatása lesz majd a kartellbe tömörült nagy érdekérvényesítő képességű biztosítóknak a járulékok meghatározására, és ami a nemzetközi gyakorlatban a legkönnyebben követhető út számukra, ez a lakossági önrész növelése.

Nem téveszt meg bennünket, tudjuk, hogy miért vezették be a vizitdíjat, kórházi napidíjat, dobozdíjat, miért alakították ki a lakossági sarcoknak azt a körét, amelyeket majd továbbfejlesztve, emelve, erre a törvényjavaslat lehetőséget ad, a biztosítóknak a piacon való boldogulását lehetővé teszi. Az állam ebben a folyamatban folyamatos beavatkozásra fog kényszerülni, hiszen az alkotmány számára kötelezővé teszi ezt, méghozzá piacellenes eszközökkel tud majd ebbe a piaci világba beavatkozni, mint ezt láttuk több országban, most éppen látjuk Szlovákiában vagy éppen láttuk Hollandiában.

El kell mondjam azt is, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatban súlyos alkotmányossági aggályaink vannak. Ezek pedig talán összefoglalóan abban fogalmazhatók meg, hogy ez a biankó törvény a későbbiekben még 121-122 végrehajtási jogszabályt feltételez, ilyen felhatalmazást ad, ami azt jelenti, hogy nem lehet a törvényből kiolvasni, hogy mi lesz. Ez a vita is lépten-nyomon tükrözte ezt a bizonytalanságot. A törvényalkotó sem tudja, hogyan fog alakulni az egészségbiztosítás és az egészségügyi ellátás helyzete a következő években, ez pedig súlyosan sérti egy jogállamban a jogbiztonság elvét. Ezt egy nagyon súlyos alkotmányos problémának látjuk, éppen ezért úgy gondoljuk, hogy most már, az általános vita után, bár nem ismerve még a sebtében elkészített módosító javaslatokat, minden demokratikus alkotmányos eszközt igénybe kell vennünk ahhoz, hogy ezt a törvényjavaslatot megvalósulásában megakadályozzuk. És ezt fogjuk tenni, mert mélységesen nem értünk egyet vele. Olyan értékváltást jelent ez számunkra, ami Európában, Magyarországon elfogadhatatlan, és az embereknek rossz hírként szolgál.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 58 2007.12.04. 9:17  15-261

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azzal szeretném kezdeni, hogy nekem, nekünk a legnagyobb problémánk a költségvetés kapcsán a 2008-as költségvetés szemléletével van. Ugyanis számunkra, akik elsősorban az egészségügy szempontjából vizsgáljuk a költségvetést, nem derül ki, hogy mit akar elérni a kormányzat ezzel a költségvetéssel, és sokszor eszünkbe jut, amikor keressük az egészség, a népegészség szempontjából a költségvetésben az irányultságot, hogy a világon ma egy olyan új tudományág terjed, aminek az a neve, hogy egészséghatás-becslés. Ez pedig azt jelenti, hogy minden kormányzatnak elemi kötelességévé válik, felelősségé válik, hogy már a jogszabályok előkészítése során figyelembe vegye, hogy abból a majdan megszülető törvényből, kodifikációból milyen populációs egészségnyereség, milyen népegészségügyi hozadék származik. Mi ebben a költségvetésben nem látjuk az egészségnyereségre való irányultságot, sőt, ami ennél még sokkal nagyobb baj, nem látjuk az egészségnyereség lehetséges bekövetkeztét. Sőt, pontosan fordítva látjuk: csalódás nekünk ez a 2008. évi költségvetés, mert az egészségügy számára nem hoz jót, a betegek, a rászorultak, a szenvedők számára nem szolgál jó hírrel.

Itt a részletes vita folyik, és én is szeretnék néhány dolgot felemlíteni, amiben mi még az utolsó pillanatban is szeretnénk módosítani, jobbítani, kárt menteni ebben a költségvetésben, és ezekre tételesen nagyon röviden szeretnék kitérni. De előtte el kell mondjam, hogy a 2008. évet azért is nehéznek látjuk, mert a költségvetés továbbra sem foglalkozik az ágazat konszolidációjával, továbbra sem foglalkozik azzal, hogy olyan súlyos örökséget hordoz az egészségügy, amiről már itt, a parlamentben többen is, jómagam is beszéltünk, amelyet nem orvosolva nem lehet semmiféle korszerű, a piacgazdaság körülményei között jól működő és minőségi szolgáltatást nyújtó egészségügyi ellátórendszert vinni. Ez pedig azt jelenti, hogy mivel az egészségügyi nagy rendszer elvesztette a tőkehányadát, elvesztette a valamikori vagyonát, nincs tőkehozadék, nincsenek fejlesztési források az egészségügyben, ennek következtében minden érdemi változás, ami a helyzet jobbítását célozná meg, az is a konszolidáció nélkül zátonyra fut.

A konvergenciaprogram természetesen nem a konszolidáció irányába visz, hanem pontosan ellenkezőleg: forrást von ki az ágazatból. Nem árt felemlegetni újra meg újra, hogy 2006 és 2009 között a konvergenciaprogram értelmében az egészségügyi kiadások a GDP 0,9 százalékával csökkennek. Ez számszerűen azt jelenti, hogy több száz milliárd forint forráskivonás történik az ágazatból. Ha az ember ezt így kimondja, akkor már nem is számíthat arra, hogy a 2008-as esztendő az egészségügy éve lesz, vagy valamiféle szinten tartást is lehetne az ágazatban biztosítani.

A napokban olvastam az újságban, hogy az egészségügyi reform kommunikációjára 250 milliót, negyedmilliárdot fog költeni a kormányzat, és akkor eszembe jut a módosító javaslataimban megszabott néhány összeg, a rákbetegeknek szánt összeg vagy éppen a halláskárosultaknak, a rákegyesületnek, a Vöröskeresztnek, más, nagyon fontos közhasznú szervezeteknek odaígért néhány milliócska, amelyek sokszor eltörpülnek a kommunikációra fordított hatalmas összegek mellett. Ezt én indokolatlannak tartom. A rosszat nem kommunikálni kell, hanem kijavítani.

Négy olyan dologban szeretnénk még most, az utolsó pillanatban is módosító javaslatokkal élni, amelyekhez reményeink szerint meg tudjuk nyerni a kormánypárti képviselőket is. Ezek közül az egyikről már volt szó, a kereszténydemokrata képviselőtársam beszélt a mentés ügyéről, én nem akarom megismételni, amit ő mondott, hiszen teljesen egyetértek azzal: a mentőszolgálatnak jelenleg a működtetésre fordított forrásai, lehetőségei nem elegendőek a korszerű és a balesetet szenvedettek mentésére szolgáló, jó minőségű ellátást tekintve.

Ugyanakkor szeretnék egy dologra kitérni, amelyre ő nem tért ki, és amit én nagyon fontosnak tartok. Állandóan arról hallunk, hogy óriási fejlesztési források, európai források jönnek az egészségügybe, a mentők vonatkozásában is halljuk ezt.

(11.00)

Figyelni kell arra - és a költségvetés nem figyel erre -, amennyiben valóban érdemi fejlesztések történnek a mentőszolgálatnál, ezeket a fejlesztéseket működtetni is kell, vagyis a fejlesztésnek mindig működtetési többletforrás igénye van. Ennek a jeleit vagy ezt az összehangoltságot, vagy ezt az együttgondolkodást nem látjuk a 2008. évi költségvetésben.

Ugyancsak említés történt már a rákbetegek szövetségeinek, szervezeteinek a támogatásáról. Mi összeget is megszabtunk itt, 100 millió forintot, ami eltörpül a kormányzati egészségreform kommunikációjára költött 250 millió mellett. Szeretnénk, ha ezt a 100 milliót a rákbetegek szövetségei, szervezetei számára a parlament megszavazná, hiszen Magyarországon a második legnagyobb tehertétel a daganatos betegségek gyakori előfordulása, aminek következtében a magyar népegészségügyi mutatók messze elmaradnak az európai közösségi átlagtól.

Szeretnénk támogatni a vérellátás ügyét, két alapvető dolog miatt. Az egyik a véradásszervezés, ahova nagyon-nagyon kellenének a források, nagyon kevés forrása van a Vöröskeresztnek erre, az Országos Vérellátó Szolgálatnak még kevesebb. A véradásszervezésen múlik a nemzetbiztonsági szempontból is nagyon komolyan súlyozandó vérellátásnak a működőképessége.

A másik szempont, ami miatt a vérellátás számára pluszforrásokat szeretnénk biztosítani 300 millió forint nagyságrendben, ami alig haladja meg a kormányzati egészségreform kommunikációjára elköltendő 250 millió forintot, a vérbiztonságnak a kérdése. Ma az európai közösség új szűrőmódszereket vezet be a májbetegség C vírusa és az AIDS-vírus szűrése, vérszűrés vonatkozásában. A véreket csak nagy biztonsággal szabad szűrni, és olyan esetben szabad csak a rászorultnak beadni, amennyiben azok valóban kockázatmentesek, vírusmentesek.

Mind a két előbb említett korokozó egy olyan sajátos fertőzési móddal bír, aminek következtében vannak olyan időszakok a fertőzés során - ablakjelenségnek hívjuk ezt -, amikor nem mutatható ki, vagy csak nagyon érzékeny módszerekkel mutatható ki a vérből a vírus jelenléte. Éppen ezért Európa most egyre szofisztikáltabb, egyre érzékenyebb módszereket alkalmaz a vér szűrésére, és így a véradók és a vért kapó emberek, a rászorultak biztonsága érdekében nagy szükség lenne ezeknek az új módszereknek a bevezetésére, hogy az Európában sajnos nem ritkán előforduló baleseteket Magyarországon is el tudjuk kerülni.

A negyedik téma, amiben módosító javaslatot adunk be, az utolsó pillanatban még, ez a határon túli magyarok egészségügyi ellátása. Magyarország, az anyaország még úgy áll, hogy bizonyos kérdésekben jelentős orvostudományi, technológiai fölénnyel rendelkezik a határon túl élő magyarlakta területekhez, határon túl levő országokhoz képest, ezért nem engedhetjük meg magunknak, hogy azokat a honfitársainkat, akik elszakadtak az anyaországtól, ne tudjuk ellátni azokban a nehéz helyzetekben, amikor számukra más lehetőség nem adatik. Úgyhogy szeretnénk a határon túli magyarok számára is egy szerény összeget, ami messze elmarad a kormányzatnak az egészségreform kommunikációjára elköltendő 250 milliós nagyságrendtől, rendelkezésére bocsátani.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Azzal fejezem be, hogy nekünk csalódás ez a 2008. évi költségvetés, várakozásaink nem erről szóltak, úgy érezzük magunkat - egy mai újságcikket olvasva jutott eszembe ez a gondolatsor -, mint amikor a várakozást jelentő adventi koszorúról ellopják a gyertyákat. Önök ezzel a költségvetéssel a várakozásainkat ellehetetlenítik, az adventi koszorúról ellopják a gyertyákat.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 26-30 2007.12.17. 5:58  25-32

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A miniszterelnök az előbb azt mondta: éppen a helyünket találjuk meg Európában. Kérdezem, miniszterelnök úr: ezzel az egészségbiztosítási törvénnyel? (Gyurcsány Ferenc: Igen.) Ezzel. Tehát akkor szeretném jelezni, hogy Európa nem erre tart.

A másik, amit mondott: kezet fog egymással gazdag és szegény. Ebben, miniszterelnök úr? Ebben? (Gyurcsány Ferenc: Igen.) Ez a törvénytervezet éppen nem erről szól, hanem a szegények kirekesztéséről (Felzúdulás, közbeszólások a kormánypárti padsorokban.), a nyugdíjasok, nincstelenek, kispénzűek ellátásának a megvonásáról. Úgy tűnik, önök valami nyelvújítási reformot csinálnak, amelyben a szavak mást jelentenek, mint a közéletben általában megszoktuk. Ez rendkívül furcsa dolog, ez a vita, ami itt az egészségügy úgynevezett reformja és az egészségbiztosítás körül folyik, már régen nem az egészségügyről és a szakmáról szól, tisztelt képviselőtársaim, hanem az önök hatalmi törekvéseinek eszközévé vált, és ezzel eszközévé vált tízmillió magyar ember egészségügyi ellátáshoz való hozzáférési esélye.

Fontoljunk meg néhány dolgot most, még az utolsó pillanatban! A miniszter asszonyt kérem, mielőtt kibontja a pezsgőt, gondolja végig, hogy mit szolgál valójában az egészségügy mint közszolgáltatás. Mert mi úgy gondoljuk, hogy a magyar lakosság egészségét, a népegészségügyet kellene hogy szolgálja, hogy nőjön a várható élettartam, hogy kevesebb legyen a betegség, a halálozás, főleg az idő előtti - 65 éves kor előtti - halálozás, hogy csökkenjen a csecsemőhalandóság, hogy a megbetegedések társadalmi és földrajzi különbségei, az előfordulási gyakoriság különbségei csökkenjenek. De ehhez kevés az egészségügy, ehhez az államnak a felelősséget vállalnia kellene, hiszen nyilvánvaló, hogy az egészségügy önmagában nem változtathatja meg az Európában is kirívóan rossz népegészségügyi trendeket.

Az állami felelősségvállalás fontos. Ma a világ arra tart, hogy olyan technológiát használ, amit egészséghatás-becslésnek neveznek, a különböző kormányoknak ciklusidőben mérik a teljesítményét olyan indikátorokkal, amelyek a népegészségügyi mutatóknak, a trendeknek a változását jelentik. 2006 nyara óta zajlik egy reform. Önök ezt sikertörténetnek tudják be, mi egészen másképp látjuk. Szétverték a szakmát, átalakították a kórházakat, bezártak jó néhány intézményt; érdekes módon nagyon értékes ősparkokban fekvő ingatlanokban működő kórházakat. Bezárták a svábhegyi gyermekgyógyintézetet, mondván, hogy az asztmás gyermek nem a jó levegőtől gyógyul, súlyponti kórházakat csináltak, amelyek lassan csődközelbe kerülnek, a kórházak adóssága meghaladta a 60 milliárd forintot. Sarcokat vezettek be: a vizitdíjat, amellyel visszatartják a lakosság egy részét az egészségügyi ellátás, a gyógyítás lehetőségétől, többéves várólisták vannak, elbocsátott orvosok, szétvert szakmai teamek, elbocsátott szakdolgozók, elbizonytalanodott betegek, akik nem tudják, hogy milyen intézethez, hova kell fordulniuk, sikertelen mobilitásprogram, a progresszivitás teljes szétverése jelzik ennek a reformnak az úgymond sikerét.

Teljesítményvolumen-korláttal manipulálnak; még a kórbonctanon is teljesítményvolumen-korlát van, kérem szépen! A csecsemőellátásban teljesítményvolumen-korlát van! Hát ez a nagy szegény-gazdag egymásra találás? Ez a szolidaritás megnyilvánulása? A gyógyszertámogatást úgy változtatták meg, hogy a lakossági terhek 20 milliárddal megnőttek. Megemelték a járulékot, az egyéni egészségbiztosítási járulékot, és folyamatosan szűkítik a kötelező általános egészségbiztosítás járulékfedezetű szolgáltatásait.

Ha egyetlen eredményt elkönyvelhetnek, az, ahogy önök mondják, hogy szufficites lett az egészségbiztosítás kasszája. Miniszter asszony, ha én nem adok a családban enni a gyerekemnek, nekem is szufficites lesz a háztartási kasszám. Ha önök nem adják oda a pénzt a kórházaknak és a gyógyító-szolgáltató egységeknek, akkor természetesen szufficites lesz a kassza, de ezzel nem dicsekedni kell, ez egy fájdalmas dolog.

Arra gondolok, hogy ha most erre a káoszra ráültetik ezt az üzleti biztosítós rendszert, akkor ennek a következménye...

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes úr! Egy pillanatra a türelmét kérem. Napirenden lévő ügyről, kérem, hogy napirend előtt ne szóljon. (Taps és közbeszólások a kormánypártok padsoraiból.) Azért figyeltem... (Felzúdulás, közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Még nincs is napirend.) A reform kérdése nyilvánvaló, de a Házszabály értelmében, ami napirenden lévő ügy, az napirend előtt nem képezheti napirend tárgyát. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Így van!) Folytassa!

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Sajnálom, hogy az elnök asszony megakasztott abban, hogy végigmondjam a beszédemet. Mások is erről beszéltek, ott nem szólt közbe, azt hittem, hogy támogatja a mi javaslatainkat. (Taps az ellenzék padsoraiból.) De akkor befejezem. Elég rossz néven veszem, hogy közbeszólt, nem kellett volna közbeszólnia. (Hangos derültség a kormánypárti padsorokban.) Nem ez a feladata az elnök asszonynak egyébként. (Az elnök csenget.) De akkor be fogom fejezni, ha annyira bántja őt az igazság.

Azt kell mondanom: kívánjuk, hogy akkor, amikor a miniszter asszony felbontja a pezsgőt, akkorát durranjon, hogy nehogy meghallja az utcájában, az ablaka előtt tüntető, protestáló emberek tömegeit. (Zaj. - Az elnök csenget. - Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Nehogy meghallja, hogy követelik ennek az ámokfutásnak a megszüntetését, az egészségügyi reformnak...

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes úr!

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): ...az úgynevezett egészségügyi reformnak a megszüntetését. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 215 2007.12.17. 5:05  214-356

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A törvénytervezetben továbbra is számos koherenciaproblémát látunk, annak ellenére, hogy ma reggel az egészségügyi bizottság három, több pontból álló - összesen 133 pontból álló -, koherenciával kapcsolatos módosító indítványt nyújtott be.

Szeretnék ezekről tételesen - amennyire időm engedi - szólni. Nem szerepel a fogalmak között a központ meghatározása. Erre azért volna szükség, mert a szövegben előbb jelenik meg, mint a későbbi, róla szóló külön szakasz. Másrészt használata sem egységes, hol központ, az E-alapot kezelő szerv, hol kezelő. De megjelenik egy, a közszolgáltatásért felelős szerv is a 76. § (7) bekezdésében anélkül, hogy a szerv azonosítható lenne. Ez a normavilágosság elvét sérti.

A betegutat majd a biztosítók üzletszabályzata fogja meghatározni egy ma még ismeretlen tartalmú külön jogszabály elvei szerint. Ez egyértelműen a jogbiztonságot sértő szabályozási mód véleményünk szerint. A hatályon kívül helyezésekkel és a módosításokkal az egészségbiztosítási törvény jelentősen változik, ezért a jogszabály-alkotási törvény szerint ilyenkor a teljes változott szöveget egységes szerkezetben, egyidejűleg kellene közreadni.

A működési engedélyezésről szóló fejezetben az engedélykérelemhez csatolni kell a biztosító általános szerződési feltételeit. Minthogy ennek tartalma nem ismeretes, az sem világos, hogy ez a szerződés a tagsági jogviszony létrehozásához lenne-e szükséges; mert a 45. § (2) bekezdését értelmezve úgy tűnik, hogy az első tagsági viszony a törvény alapján és nem szerződéssel jön létre. Arról legfeljebb az átlépéseknél lehetne szó, de erre utalás sincs.

A pénztártag pénztári kártyája legfeljebb 3 évre, de mindenképpen határidőhöz kötötten kerül kiállításra. Nincs rendelkezés arról, hogy mi van a kártya lejárta után. Ez nem közömbös, mert kártya nélkül nem kap ellátást. Ugyanakkor a biztosító csupán egy évig van kötve ajánlatához.

Milyen jogviszonyt teremt tehát ez a rendszer a biztosító és a biztosított között? A pénztártagra vonatkozóan összesen három külön paragrafust találunk; a 48. § (1) bekezdés a) pontja utal a jelenlegi alapszolgáltatásokra, amelyekre jogosult a tag, a b) ponttól már a biztosító szabályzatára és az e törvényben írt elvekre utalja az igénybe vehető szolgáltatásokat.

Az alapok szolgáltatásait kivéve tehát lecsúsztatja a szabályozást rendeleti és szabályzati szintre úgy, hogy azok tartalmáról sem a leendő tag, sem a törvényhozó semmit sem tud. Nincs rendelkezés arról, hogy az átlépéssel való tagsági viszony megszűnésekor milyen garancia van a jogfolytonosság biztosítására. Az ezekkel kapcsolatos panaszeljárás egységes szabályozása hiányzik a törvényből. A jogorvoslati részt is kidolgozatlan. Ezek pedig alapjogokat érintő kérdések.

Az átalakítás utáni szervezeti rendszerrel kapcsolatosan is több kifogás tehető. Nem világos, hogy a központ, amely kormányzati hivatalként működik, rendelkezik-e hatósági jogkörökkel. Például a gyógyszer-finanszírozási kérdésekben a központ jár el első fokon, a felügyelet másodfokon. Van-e a bírósághoz fordulásnak lehetősége? Egy ilyen szabályozás alkotmánysértő, nem felel meg a jogbiztonság követelményének, hiányoznak az eljárási garanciák.

A tagságnak járó szolgáltatások mögül kikerültek az állami garanciák. Az országos kiegyenlítő alapra vonatkozó szabályozás, amely állítólag a biztosítók kockázatának kiegyensúlyozását, közvetve pedig a pénztártagoknak járó szolgáltatások kieső finanszírozását jelentené, teljesen ismeretlen. Nyomatékkal hangsúlyozni kell, hogy e vonatkozásban törvényi szintű szabályozás szükséges, nem kormányzati vagy miniszteri szintű.

Hangsúlyosan kifogásolhatók a díjtételi és a kvótabizottságot érintő rendelkezések is. Mindkettőt az egészségügyi miniszter javaslattevő szervének állítja be a törvénytervezet, csakhogy amikor a díjtételekre vonatkozó javaslatát a bizottság átadja a miniszternek, akkor az a javaslat szerinti tartalommal hozza meg a rendeletét. Ha a miniszter a javaslattal nem ért egyet, visszaadja azt a bizottságnak. Ez két dolgot jelent. Egyrészt azt, hogy a bizottság döntéshozó testület, másrészt nem derül ki, hogy ha a javaslatot a miniszter visszaküldte, akkor maga jogosult-e dönteni. Lényegileg tehát a díjtételi bizottságba szervezi ki a törvény azt a feladatot, amelyet felelősséggel a kormánynak, a szakminiszternek kell teljesíteni. Ez a testület ugyanis felelősséggel nem tartozik, például nem interpellálható.

Úgy látjuk - nem folytatom tovább, de folytathatnám még -, számtalan koherenciazavar terheli ezt a törvénytervezetet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ami kihatásában, megvalósíthatóságában bizonytalanná teszi a törvényt. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 233-235 2007.12.17. 0:21  214-356

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Ebben a pillanatban hozta be a terembiztos...

ELNÖK: Elég, ha a módosító javaslatról szól...

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): ...az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kötegnyi módosító javaslatát. Ebben a pillanatban adta a kezembe. Tessék már odafigyelni! (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban. - Révész Máriusz: Szocialista demokrácia! - Nagy zaj, közbeszólások.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 279 2007.12.17. 1:35  214-356

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A 61. §-hoz szeretnék megjegyzést fűzni. Ebből a paragrafusból látható világosan, hogy a betegút, a beutalási rend, a többletszolgáltatások és a térítési díjak a biztosító szabályzataiban kerülnek szabályozásra. A jogszabály sajnos csupán elveket rögzít.

Néhány szó a fejkvótabizottságról is, 52. § (1) bekezdés g) pont: nem állapítható meg, hogy végül is ki dönt a fejkvótákról. Az említett paragrafus szerint havonta megállapítja a tagok után járó kvótákat, a fejkvótabizottság ez ügyben tanácsadó testülete a miniszternek, de végül mely szerv a döntésre jogosult fejkvótaügyben. A részletszabályok majd a külön jogszabályokban lesznek megismerhetőek - mondom: a külön jogszabályokban lesznek megismerhetőek -, de döntési felhatalmazást e törvénynek kellene ezzel kapcsolatban is tartalmaznia.

E törvény célja az állam és az egészségbiztosítási pénztárak közötti jogviszonyok, az új biztosítási rend törvényi szintű rendezése.

A biztosított, a pénztártag jogai, a bevezetett változás következményei, a rá vonatkozó részletszabályozások most nem fontosak. Ezért a tagokra vonatkozó rész kidolgozatlan, elnagyolt, hiányos. Mivel azonban itt alapjogokról, szerzett és megvásárolt jogokról van szó, a szabályozás hiányosságai miatt nemcsak rossz, de alkotmányellenes is az egész törvény.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 38 2008.02.11. 10:24  31-165

DR. MIKOLA ISTVÁN, az egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kisebbségi véleményt azzal kezdeném, hogy továbbra sem értünk egyet e törvény alapirányultságával. Meglepett Kökény elnök úr néhány mondata, amit az előbb hallottunk a szájából, miszerint arra nem látunk okot, hogy a törvény alapkoncepcióján változtassunk. Nem tudom, mi a törvény alapkoncepciója, de a kezemben van egy 2007. januári dokumentum a biztosítási piac megnyitásáról - ma is rajta van az Egészségügyi Minisztérium honlapján -, ahol azt írják a szerzők, Mihályi Péter, Molnár Lajos, Bauer Tamás, Bokros Lajos, Csillag István, Surányi György - óriási névsor -, hogy az egész változásnak csak akkor van értelme, ha ez belátható időn belül, egy rövid egy-két éves átmeneti periódus után együtt jár az egészségbiztosítási csomag további differenciálásával, megbontásával. Ha semmilyen módon nem differenciálhat a biztosítottakat terhelő díjak tekintetében, akkor a további átalakítást nem szabad megcsinálni.

Hát, kérem szépen, ha ez az alapkoncepció, akkor Magyarországon e törvény megvalósulása Európa legszegregáltabb egészségügyét, szegényt és gazdagokat külön-külön ellátó, az esélyegyenlőséget nyomokban sem tartalmazó egészségügyét hozza létre. Ennyit az alapkoncepcióról.

A kisebbségi véleményt talán néhány pontban összefoglalva kitérnék a köztársasági elnök úr véleményére, értékelésére, legalábbis annak néhány pontjára. Továbbra sem értünk egyet a törvény megalkotásának a módjával, és ezt most már az új törvény módosító javaslatokkal történt kezelésére is értem. Nem utólagos magyarázgatásra van szükség, hanem az emberekkel meg kellene értetni, hogy ez a törvény, amely rengeteg átalakuláson ment keresztül - tessék csak végiggondolni -, több-biztosítós rendszer volt, többpénztáras rendszer volt, most már egy ellátásszervezésről és irányított betegellátásról szóló olyan heterogén rendszer szerepel ebben a törvényben, amely a különböző, a világban és Európában ma működő egészségügyi szisztémáknak a legnegatívabb tulajdonságait ötvözi. A kormány pedig nem felvilágosítást folytat, hanem kampányol, olyan kampányt látunk napjainkban a plakátokon a józan ész nevében meg mindenféle módon, amely egyszerűen hamis adatokat és megtévesztő információkat tartalmaz.

Továbbra sem látszanak a betegellátás szempontjából létkérdésszámba menő garanciák. Továbbra sincsenek végrehajtási rendeletek, nincsenek hatástanulmányok, így az egész törvénytervezet most már a módosításokkal is, azt kell mondjuk, teljesen kiszámíthatatlan helyzetet szül. Az állampolgárok bizalmát nem sikerült megszerezni, sőt azt mondom, hogy ezzel a durva kormányzati kampánnyal, közpénzekből folytatott kormányzati kampánnyal további embereket bizonytalanítanak el és fordítanak önmagukkal szembe. A szakma támogatásának a megszerzését meg sem kísérelték, a politikai pártok konszenzusáról pedig nincs szó.

A miniszter asszony mondata meglepett: "államilag működtetett társadalombiztosítás nem tud eltávolodni a napi politikától". Milyen érdekes, hogy Franciaországban el tudott! Franciaországban a világ legjobbnak minősített egészségügyi ellátórendszere működik, szigorúan állami kézben tartott rendszer, három nagy ágazati jellegű biztosítóval, külön nagy biztosítójuk van a munkavállalóknak, külön a vállalkozóknak és külön a mezőgazdasági dolgozóknak. Állami rendszer, ahol nem kell vizitdíjat fizetni, a világ legjobban működő rendszere, amiben direkt, közvetlen politikai behatásokkal nem kell és nem is lehet számolni.

Sajnos azt kell mondjam, ebben az új törvénytervezetben sincs valódi, a betegek jobb ellátásáért folyó versenynek a nyoma sem. Először is a piacra lépést korlátozzák, utána pedig, azt kell mondjam, a közfinanszírozás állami garanciája és a pénztárak szerződéskötési monopóliuma mellett nincs is semmiféle verseny, de legalábbis a betegért folyó verseny nem képzelhető el. Még azt is megkockáztatom, hogy a profitért folyó verseny sem képzelhető el, hiszen ezek a magánpénztárak - vagy nem is tudom most már, hogy nevezzem -, magánirányított betegellátást folytató, 20 millió forintért megalapított kis egységek, amelyek százmilliárdos forrásokat kezelnek, nyilvánvaló, hogy kartellekbe fognak tömörülni, és nyilvánvaló, hogy megegyeznek egymás között, majd a megegyezést követően a hatalmas érdekérvényesítő képességüknél fogva mindent el fognak érni, amit akarnak, kisebbségi tulajdonosi státusukban is, de nem sok idő kell ahhoz, hogy megszerezzék a többségi tulajdont, és visszaálljon az eredeti koncepciónak megfelelő állapot - ezt Kökény Mihály úrnak szeretném mondani -, az eredeti állapot a több-biztosítós rendszer, amely sehol a világon nem vált be, és óriási pénzfelhajtó, forrásfelhajtó hatása van.

Nagyon komoly aggodalmat jelentett a bizottsági vita kapcsán is - és nem oszlott el ez a korábbi aggodalom bennünk -, hogy kevesebb pénz fog jutni az ellátásra. Egy nagyon egyszerű ki számítás: a törvény 2 százalékos profitot enged meg a magánbiztosítóknak, illetve ebben maximálja a profitképzés lehetőségét, a saját működési költsége 3,5 százalékig mehet, ha ehhez hozzáveszem még a biztosításfelügyelet körülbelül 1 százalékos hozzájárulását a működési költségekhez, akkor azt mondom, hogy legalább négyszeresére fog emelkedni a rendszer működési alapköltségvetése, költsége, ami annyit jelent, hogy a jelenlegi 1,5-1,6 százalékos saját működési költséggel dolgát végző OEP helyett egy négyszeres forrásigény jelentkezik, ami legalább százmilliárdos többletkiadást jelent.

Persze felvetődik a kérdés, hogy honnan fogják ezek a magán- vagy magánszektort is tartalmazó pénztárak ezeket a többletforrásokat nyerni. Hát, ha a nemzetközi gyakorlatot nézzük, akkor a következő helyekről. Az első a lefölözés - nyilván a hosszú távú, egészségre számítható, nagy kiadásokat még nem indukáló tagokat fogják maguknak megszerezni. Miért ne tennék? Hiába állít garanciákat a törvény, Amerikában is állít, máshol is állít, mégis a lefölözés rafinált módszerekkel mindenhol folyik. Az elégedetlen tagok átléptetése, főleg azon elégedetlen tagok átléptetése, akik nagy ráfordítási igényű betegségben szenvednek, ugyancsak egy forráskímélés lehetősége ezeknek a pénztáraknak. Végül a tömeges alulkezelés, amit a világon sok helyen látunk, az úgynevezett egymással versenyző biztosítók megszállta egészségbiztosítási piacon.

Ha ezek a kartellek létrejönnek, akkor pedig nyilván el fogják érni a járulékemelést - jókat mosolygok azon, hogy nem lesz járulékemelés. Hát, már volt, 7 százalékkal nőttek az egyéni egészségbiztosítási járulékok az elmúlt esztendőben. Tehát nem kell a népet ezekkel áltatni. Nyilvánvaló, hogy a nagy érdekérvényesítő képességű magánszektor ki fogja hajtani a járulékemelést. Az ellátások árát le fogják szorítani, ami tönkre fogja tenni a normatív finanszírozást, főleg a fekvőbeteg-ellátásban. Egyébként csak zárójelben jegyzem meg, de ez már túlságosan szakmai vonatkozás, hogy a homogén betegcsoport finanszírozása, a normatív fekvőbeteg-finanszírozás, amely soha nem ráfordításarányos, egyszerűen értelmezhetetlen a piaci körülmények között.

(13.30)

Tehát a törvény alkotói végig se gondolták, hogy amennyiben életbe léptetik ezt a kodifikált anyagot, akkor mélyenszántó változásokat kell a teljes finanszírozási rendszerben eszközölni, például a fekvőbeteg-ellátás normatív finanszírozása piaci körülmények között ebben a formában, ahogy ez ma történik, nem folytatható.

Nyilvánvaló, hogy az önrész növelése is egy forrásteremtési lehetőség ezeknek a biztosítóknak; az önrész növelése érdekében, ennek a megalapozásaképpen vezették be nyilvánvalóan a lakossági sarcokat: a vizitdíjat és a kórházi napidíjat.

Nagyon nagy gond, és a kisebbségi véleményhez tartozik, hogy továbbra sem látjuk a kötelező általános egészségbiztosítás szolgáltatási tartalmának a definícióját. Én erről többször beszéltem itt, a parlamentben, nem akarok most kitérni erre, inkább azt hangsúlyoznám, hogy amennyiben nem határozzuk meg, hogy a járulékfizetés fejében mi tartozik a kötelező általános egészségbiztosítás gyógyító-megelőző szolgáltatásai közé, vagyis a biztosítási csomagot nem határozzuk meg, akkor nem tudjuk meghúzni azt a határvonalat, amelyik a járulékfizetés fejében járó kötelező szolgáltatások és a direkt fizetőképes keresletre épülő kiegészítő szolgáltatások között van. A nemzetközi gyakorlat azt bizonyítja, hogy ha ez a határ nincs élesen meghúzva, akkor áttolják a biztosítási alanyokat, a biztosítottakat a kötelező rendszerből a fizetőképes keresletre épülő kiegészítő rendszer irányába.

Végül azzal fejezem be: a legnagyobb baja ennek a törvénytervezetnek, hogy semmiféle népegészségügyi megalapozást nem tartalmaz. A fejkvótarendszerben, a fejkvótaszámításokban fel sem merül az, hogy a Magyarország különböző térségeiben észlelhető, regisztrált megbetegedési, halálozási, születéskor várható átlagos élettartam-, csecsemőhalandósági és egyéb epidemiológiai, népegészségügyi adatokat kellene figyelembe venni. Ha ez utóbbit nem tesszük (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), nagyon súlyos esélyegyenlőtlenség támad az egészségügyi szolgáltatások területén.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 42-44 2008.02.11. 6:33  31-165

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz). Köszönöm szépen, elnök úr. Nem kértem szót, de van mit mondanom bőven, úgyhogy nagyon szívesen. (Derültség az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Képviselő úr előre jelentkezett, itt áll előttem a neve.

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Két perc áll rendelkezésemre? (Jelzésre:) Rendes hozzászólásra. Köszönöm szépen.

Hadd kezdjem azzal, hogy szeretnék reagálni arra, amit Vojnik Mária asszony mondott. Sokféle gondolatkísérlet folyt a magyar egészségügyi ellátórendszer és társadalombiztosítás átalakítására irányulóan. Volt olyan, amit sikerült megvívnunk, és be is vált, például a nagy finanszírozási rendszer átalakítása, vagy az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás pénzalapjának az egységes társadalombiztosításon belüli különválasztása önálló járulékfedezettel. És volt egy olyan nehéz gondolatkísérlet, ami a gyakorlatban megvalósult, hiszen be kell vallanom, büszkén kell mondanom, hogy 2001-ben az CVII. törvényt, ami az egészségügyi ellátórendszer magánosításáról vagy arról is szól, az egészségügybe a tőkebevonás lehetőségéről szól, mi alkottuk meg. Mi írtuk le először az egzisztenciavállalkozások lehetőségét, szerepét az egészségügyben, szigorú korlátokat szabva persze a tőkebevonásnak, és nem a pénzügyi befektetők profitérdekeltségének teret adva, hanem a szakmai vállalkozásokon keresztül történő forrásbevonás lehetőségét megnyitva.

Sőt szeretnék emlékeztetni arra, hogy ebben a törvényben egy másik nagy gondolatkísérlet is megvalósult, nevezetesen a szabad szellemi foglalkozású szakorvosi létrendszer és jogállás kodifikáltatott, ami annyit jelentett, hogy az orvos szabad szellemi foglalkozású vállalkozóként az egészségügyi szolgáltatóval szerződéses jogviszonyban dolgozhat, és tevékenységét előre jogszabályban kihirdetett szakorvosi díjtételekkel számolhatja el az egészségbiztosító felé. Szeretném jelezni, hogy korszakalkotó lépések voltak. 2002-ben megtörtént a hatalomváltás, és önök azonnal megszüntették ezt, a népegészségügyi programunkkal együtt, a térítésmentes fogmegtartó kezelésekkel együtt, a gyógyszerpiaci hároméves megállapodással együtt, és folytathatom tovább. Tehát nehogy már a szemünkre vessék azt, hogy itt nem történt semmi, vagy csak gondolatkísérletek és vakvágányok voltak. Nem voltak!

A több-biztosítós rendszerrel kapcsolatban volt egy érdekes gondolatkísérlet, aminek a végén beláttuk, hogy ezt a magyar emberekre nem lehet rászabadítani. Beláttuk, és azt mondtuk, hogy ezt nem. (Taps az ellenzéki oldalon.) Mi ezt várnánk most a tisztelt MSZP-s képviselőktől is, hogy lássák be, hogy a magyar emberekre ezt rászabadítani nem lehet. Mert ez a törvény vagy törvénytervezet, hála istennek, még néhány óráig reménykedünk, a legrosszabb tulajdonságait ötvözi a magánbiztosítási és egészségügyi ellátórendszereknek és az állami, illetve társadalombiztosítási rendszereknek - torzult az egész. Az előbb felolvastam néhány mondatot abból a koncepcióból, amiből az egész kialakult. Kérem szépen, tessék már végiggondolni: több-biztosítós rendszer, utána élénken tiltakoztak, nincs több biztosító. Utána jött a többpénztáras rendszer. Mintha mi teljesen pályán kívüliek lennénk, és nem vennénk észre, hogy mire megy ki a játék.

Majd a több pénztárak mögött most már, Kökény úr is szólt róla, elszólta magát, egy ellátásszervezői rendszer. Ez miről szól? Arról szól, hogy a korábban az irányított betegellátást végző klientúra közeli kisvállalkozások 20 millióval, mintegy reinkarnációjukat élvén meg fogják szerezni. Most már azt is halljuk miniszter asszonytól, hogy nem 22 ilyen pénztár lesz, hanem 7-9. Mi 7 ilyen irányított betegellátást szervező vállalkozásról tudunk. 20 millióért megszerzik egyenként a 200-220 milliárdos szeletet az 1600 milliárdos egészségbiztosítási kasszából, és mögöttük ott lesznek a nagy pénzintézetek, a nagy biztosítók, hiszen nyüzsögnek-mozognak, mi is ebben a világban élünk, látjuk, és ott lesznek mögöttük a bankok is, szeretném felhívni a figyelmet. Soha nem látott izgalom van Magyarország legnagyobb pénzintézeteiben.

A következő lépésként be fog állni az a helyzet, amit az eredeti koncepció jelentett, majd a pénzintézetek inkorporálják ezeket az ellátásszervező, irányított betegellátást végző egységeket, és íme, már létre is jött az a biztosító, amiről az eredeti koncepció szól. Már csak egy lépés innen, hogy megszerezzék a többségi tulajdont és a befolyást a pénzalap felett, és Magyarországon egy több-biztosítós rendszer lesz. Versenypiaci több-biztosítós rendszer lesz. Erre mondta Mihályi Péter nem is olyan régen, bár a folyosón hangzott el, és én sem tudom írással igazolni, hogy nem érdekes, mit fogadtok el a parlamentben, ebből úgyis tiszta piaci rendszer lesz.

Hát, azért mi átlátunk ezen a folyamaton. Éppen ezért mondtam a kisebbségi vélemény ismertetése közben, hogy az alapkoncepció mintha megvalósulni látszanék ebben a törvénytervezetben, és szó sincs garanciákról, szó sincs a betegellátás minőségének és a szolgáltatások tömegének megőrzéséről.

Még egy dolgot szabadjon kiemelnem; egy nagy kérdésünk van, ha össze kell foglalnom, és nagyon örülnék, ha erre valaki végre válaszolna. Nem miniszter asszony, mert ő már többször megkísérelte ezt, de nem sikerült neki. Mi az a probléma a magyar egészségügyben, amit csak a pénzügyi magánbefektetőkkel lehet megoldani, és nem lehet nélkülük, a szabályozással megoldani? Mondja már meg valaki, hogy mi ez a probléma! Mert profitérdekeltség van, értjük. De mi az a probléma, amit Franciaországban a szabályozásokkal meg tudtak oldani, Spanyolországban meg tudtak oldani, az is a világ egyik legjobb egészségügyi ellátórendszerével rendelkezik, és nálunk nem lehet megoldani? Ezt azért szeretnénk tudni.

Tessék tudomásul venni, a világon minden a profitról szól! Nem vesszük tudomásul, mert az egészségügy nem a profitról szól, nem a piacról, nem a pénzről szól, hanem a szeretetről szól, az egymásról való gondoskodásról, az orvosnak a beteggel kapcsolatos együttérzéséről szól, amiről önök mintha nem is tudnának. (Közbekiáltások az MSZP soraiból. - Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
123 32 2008.02.18. 5:05  31-34

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Egyéves a vizitdíj, egy évvel ezelőtt vezették be, az egészségügyben akkor vált gyakorlattá. Bevezetése előtt a bevezetését indokló három kérdésről folyt a vita. Önök azt mondták, hogy majd csökkenni fog a paraszolvencia. Tudjuk, hogy nem csökkent, mint sehol a világon, ahol vizitdíjjal próbálták ezt megoldani. Önök megfeledkeztek arról, hogy egész Európában a paraszolvencia, a hálapénz kiváltására egyetlenegy lehetőség van, és ez a lehetőség a szabad szellemi foglalkozású szakorvosi lét mint jogállás gyakorlatban történő bevezetése. Hippokratész óta tudjuk, hogy az orvos alapvetően szabadfoglalkozású művész. Önök azt a jogszabályt, ami ezt a jogállást intézményesítette volna, 2002-ben megszüntették. A polgári kormány alkotta ezt a jogszabályt.

Másodszor azt mondták, hogy csökkenni fog az indokolatlan orvoshoz fordulások száma. De nem definiálták, nem határozták meg, hogy mi az az indokolatlan orvoshoz fordulás. Máig nem értjük pontosan, hiszen indokolatlanul nem szoktak az emberek orvoshoz menni, vagy lelki, vagy testi bajokkal fordulnak az orvoshoz. De elérték ezzel a vizitdíjjal, hogy helyről helyre 10-30 százalékkal csökkent az orvoshoz fordulás gyakorisága. Sajnos nem azért, mert indokolatlannak vélték az emberek az orvos felkeresését, hanem azért, mert gondot jelent nekik a 300 forintok kifizetése. Vannak olyan térségei az országnak, ahol a háziorvosnak, majd a szakorvosnak kifizetett 300 forintok, majd utána a kórházi napidíj forintjai egynapi étkezést vesznek el tőlük. Népegészségügyi kihatása az orvoshoz fordulás lefékezésének nagyon súlyos, ennek jeleit már látjuk. Arról nem is beszélve, hogy ez az indok azért sem fogadható el, mármint az indokolatlan orvoshoz fordulás lefékezése, mert a másodlagos kihatások, az elhatalmasodott bajra történő többletráfordítások gazdaságilag is irracionálisak.

Majd harmadszor azt mondták, hogy bevételnövelő szerepe van a vizitdíjnak. Most, hogy a 2007. évi adatokat ismerjük, pontosan 13 milliárd 317 millió forint bevétel származik együtt a vizitdíjból és a kórházi napidíjból, ami a 718 milliárdos gyógyító-megelőző kasszához képest gyakorlatilag elenyésző összeg. Tehát jelentős bevétel a vizitdíjból, kórházi napidíjból nem származik. Hiába hoztak olyan intézkedéseket, amelyek szerint például a kórházi napidíj-bevételeket a menedzsmentnek az orvosi és dolgozói bérek emelésére kell költenie, majd' mindenhol negatív a szaldó, hiszen a forgalomcsökkenés miatti kiesések nagyobbak, mint a kórházi napidíjból származó bevételek. Arról nem is beszélve, hogy például a háziorvoslásban a vizitdíj bevezetése előtt elvették a háziorvosoktól a tőkehasználatidíj-elszámolás, amortizációelszámolás polgári kormány által bevezetett normatív forrásait.

A lakosság zsebéből pénzt vettek ki, a vizitdíj mellett persze más területen is, hiszen visszafogták a gyógyszertámogatásokat. Érdekes, most halljuk, hogy a drága gyógyszerek megvásárlásához banki hitelkonstrukciókat ajánlanak a betegeknek, akik egyébként szegények, mert a betegek általában nem dúskálnak a javakban. Most halljuk, hogy az egyik bank olyan konstrukciót kínál, hogy a 20 ezer forint feletti gyógyszerekre hitelt lehet felvenni, a teljes hiteldíjmutató 26 és 40 százalék között változik. Ez, azt hiszem, arcátlanság, pimaszság, ez már az üzleti egészségügynek egy olyan előfutára, amin érdemes lenne minél több embernek elgondolkodni. De elmondhatom azt is, hogy a gyógyszerforgalom is csökkent, a patikákban az emberek 10-15 százaléka nem tudja kiváltani az orvosnál sokszor vizitdíj lefizetése után felírt gyógyszerét.

És nagyon sok területen szigorításokat vezettek be, ezeket most nem fogom itt részletezni. Elvették a pénzt az emberektől, közben azzal dicsekszenek, hogy az egészségbiztosítás alapja szufficites. Megnéztem a 2007. évi adatot, ez azt jelenti, hogy 27,9 milliárd többlet van a kasszában, és ha az év utolsó napján az egészségügyi alap céltartalékából a központi költségvetés javára átutalt 22,6 milliárdot is számolom, 50 milliárd feletti összeget spóroltak meg a betegek bőrére. Hozzáteszem még, a kórházak adósságállománya megduplázódott, a mai napon 60 milliárd forint felett van.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
123 40 2008.02.18. 2:40  39-45

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Dübörög az önök úgynevezett egészségügyi reformja, útját a betegek megsarcolása, a vizitdíj, a kórházi napidíj, megszüntetett gyógyítóágyak, bezárt kórházi osztályok és intézmények, kaotikus beutalási rend, növekvő várólisták szegélyezik. (Zaj. - Az elnök csenget.) Van, ami még rendbe hozható, vannak azonban olyan tragédiák, amelyek visszafordíthatatlanok.

Január 26-án, délelőtt tíz órakor Lőrincz János 44 éves férfi saját otthonától 50 méterre rosszul lett és összeesett. A mentő a sürgős hívásra perceken belül megérkezett, Lőrincz Jánost gyomorfájdalmakkal vitték kórházba, illetve az eset helyszínéhez egészen közel, az út túloldalán van az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet, 200-300 méterre van a Péterfy Sándor Utcai Kórház és körülbelül 500 méterre a Szent Rókus Kórház, tehát három budapesti kórház, ahol a beteg a leggyorsabban ellátható.

Ehhez képest mi történt? A beteg lakcímkártyáján szentendrei lakcím volt, mert még nem jelentkezett át új lakóhelyére, ezért a mentő a súlyos beteget Pomázra vitte, alig egy óra alatt ott is voltak. Az orvos megállapította, hogy az eset súlyos, ezért visszaküldték Budapestre a Szent Margit Kórházba, újabb egy óra. Lőrincz János közben elvesztette az eszméletét, valószínűleg a nagy vérveszteség miatt, mivel gyomorvérzése volt. A Margit Kórházból a Szent János Kórházba küldték a beteget, majd vissza a Margit Kórházba, ekkor már este hat óra volt. A beteg délelőtt tíz órakor lett rosszul, tehát nyolc órán keresztül hurcolták Pestről vidékre és vissza és Budapesten is egyik kórházból a másikba. Este megoperálták, közben többször újra kellett éleszteni. Az életmentő műtét ugyan sikeres volt, de Lőrincz János már nem nyerte vissza eszméletét, a nagy vérveszteség miatt az agya elpusztult, nyolc napig kómában feküdt, majd meghalt.

Államtitkár úr, számos kérdés merül fel az esettel kapcsolatban. Vajon milyen furcsa logika vezérli ezt a rendszert? - már ha egyáltalán rendszernek lehet ezt nevezni. Az önök által vezényelt egészségügyi reform inkább egy ámokfutásra hasonlít. Ha három kórház van a súlyos beteg közvetlen közelében, miért szállították 23 kilométeren át oda-vissza?

Tisztelt Államtitkár Úr! Lát-e összefüggést a 44 éves gyomorvérzéses beteg halála és az egészségügyi rendszer átalakítása között? Mit kíván tenni annak érdekében, hogy az ehhez hasonló esetek a jövőben ne fordulhassanak elő?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
123 44 2008.02.18. 1:01  39-45

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Kedves Államtitkár Úr! Önnel mint fül-orr-gégésszel szakmai közösséget nem vállalok az ügyben, de talán még ön is tudja, hogy a súlyos vérszegénység megállapítása nem olyan borzasztó nehéz dolog. Ha valaki nyolc óra alatt többször elveszíti az eszméletét, azt hiszem, az sürgősségi esetnek számít, és ne ijesztgessen bennünket, hogy ezek után nem fog, mert ennek katasztrofális kimenetele lehet. A beteg összeesett, elvesztette az eszméletét, szállítás közben is többször elvesztette az eszméletét. Akkor mi a sürgős eset, ha nem ez?

Kérem szépen, egy 44 éves férfiről van szó, aki műszaki dolgozó volt, ezermester, a környezete szerette, egy rendkívül toleráns, kellemes, kedves ember volt, akinek a legkisebb gyereke kétéves.

Azt javaslom, államtitkár úr, hogy fontolja meg az eset tanulságait, és ne hárítsák át. Nyolc órán keresztül egy többszörös eszméletvesztésen átesett beteget nem lehet hurcolni intézet és intézet között.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 36 2008.02.25. 5:01  35-40

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az utóbbi napokban indulatos, személyeskedő megjegyzéseket hallunk a vizitdíjat ellenzőkkel szemben. A miniszter asszony fenyegetőzik, egyáltalán a vita, úgy tűnik, eltér a szakmaiságtól. A miniszterelnök tegnap az MSZP országos választmányi ülésén azt mondta: "Azt állítani, hogy 1000 forint lesz a vizitdíj, ez pedig nem egyszerűen sületlenség, ez meg arcátlanság." Túl azon, hogy nem helyesen szerkesztett magyar mondatról van szó, a vitát indulatossá teszi ezzel a mondattal és az azt követő szöveggel is.

Nézzük meg, miről van szó tulajdonképpen! Nyilvánvalóan egyetértünk abban, hogy az új rendszer többe fog kerülni, mint a jelenlegi, hiszen akik elolvassák az egészségbiztosításról, pénztárakról szóló törvényt, látják, hogy messze nagyobb lesz a saját működési költsége a pénztáraknak, ezenkívül még... (Horn Gábor: Ez is egy hazugság!) Horn Gábor urat kérem, nyugodjon meg, mert infarktust fog kapni, és segítségre lesz szüksége. Tessék nyugodtan hallgatni, amit elmondok, és ön utána fog tudni válaszolni. (Horn Gábor közbeszól. - Az elnök csenget.) Nyugodjon meg, legyen szíves! Nyugodjon meg! (Horn Gábor: Nyugodt vagyok, teljesen. - Közbeszólások.) Tehát a saját működési költsége a pénztáraknak a törvény értelmében 3,5 százalék, 2 százalék profitot vehetnek ki, tehát nyilvánvaló, hogy többszöröse lesz a jelenlegi egészségbiztosítási pénztár működésének. Százmilliárdos nagyságrendet jelent ez.

Önök azt mondják, hogy ezt a többletforrást nem a járulékok emelésével fogják előteremteni, nem lesz járulékemelés. Nem csökkentik a kötelező általános egészségbiztosítás szolgáltatásait, nem fizetnek majd kevesebbet a gyógyító szolgáltatásokért a kórházaknak, nem fogják emelni a vizitdíjat és a kórházi napidíjat. Akkor kérdezem tisztelettel: honnan fogják finanszírozni a megnövekedett költségeket? Ha a nemzetközi gyakorlatot nézzük, akkor ezt a lakossági önrész, a lakossági sarcok növelésével csinálják a magánbefektetők, a magánpénztárak, tekintettel arra, hogy ezzel nemcsak a bevételeiket növelik, hanem a kiadásaikat is csökkentik, hiszen megnehezítik az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést.

Arról szól a szóbeszéd, hogy 1000 forint lesz a vizitdíj. Lehet-e 1000 forint a vizitdíj? Csak röviden utalok arra, hogy önök 2006-ban olyan megjegyzéseket tettek, miszerint nem lesz fizetős a magyar egészségügy. Számtalanszor elmondtuk már, az MSZP nem teszi fizetőssé az egészségügyet. - Kökény Mihály úr és Vojnik Mária számtalan ilyen kijelentést tett. Idézni szeretnék az "1000 forint lesz-e a vizitdíj?" kérdésfelvetés kapcsán az Egészségbiztosítási Alap költségvetésének 2007. évi számairól szóló jelentésből, amelyet a parlament egészségügyi bizottsága elé tártak. Szó szerint idézem: vizitdíj és kórházi napidíj jogcímen 13 milliárd 317 millió forint pénzforgalom nélküli bevételt realizált az E-alap - tehát 13 milliárdot.

Nagyon érdekes, hogy tegnapelőtt Horváth Ágnes miniszter Navracsics Tibor frakcióvezetőnek írt egy nyílt levelet. Ebben a következő szerepel: "Kérem, jelöljék meg tételesen, kiktől akarják elvenni azt az összességében 60 milliárd forintot, ami a vizitdíjat és a napidíjat az egészségügyben pótolná. A kórházaktól? A mentőktől? A nagyothallóktól? A nyugdíjasoktól? Vagy adóemelés formájában mindenkitől?" 60 milliárdról beszél a miniszter. Ismétlem: a 2007. évi együttes bevétel, napidíj, vizitdíj 13 milliárd forint. A 60 milliárd a 13 milliárdnak 4,5-szerese. Ha ezt a 300 forintokkal beszorzom, akkor az már nem 1000 forint, hanem jóval fölötte van. (Közbeszólások a kormánypártok soraiban.) Látom, nyugtalanok lettek a képviselő hölgyek, urak, de kérdezem azt, hogy akkor miről szól ez a történet. Ez egy hivatalos levél, amelyet az egészségügyi miniszter szignált, 60 milliárdos bevételt tervezve, ismétlem, a jelenleginek 4,5-szeresét.

Megkérem tisztelettel a miniszter asszonyt, ne fenyegetőzzön! Ne szervezzék az orvosokat! (Derültség a kormánypártok soraiban. - Az elnök csenget!) Kérem, elnök asszony, számítsa be a pár másodpercet, mert nagyon nyugtalanok a képviselők. Ne szervezze az orvosokat, azokat az orvosokat, akik a minisztériummal szerződéses jogviszonyban állnak, hogy árulják el azt az ügyet, ami a betegek ügye, a térítésmentes egészségügyi ellátás biztonságának az ügye. Kérem szépen, érveljenek, ne fenyegetőzzenek!

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 98 2008.03.10. 2:08  97-104

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Tisztelt Miniszter Asszony! Azonnali kérdésként a következőket szeretném föltenni.

Készül-e arra, hogy levonja a konzekvenciákat a tegnapi népszavazás kapcsán? Készül-e arra, hogy az egészségügyi reformnak nevezett folyamatot, ami másfél év óta tart, és aminek a megítélése az emberek szemében rendkívül negatív, végiggondolja, felülvizsgálja? Mi úgy látjuk, hogy ez az egészségügyi reform, ami kezdődött az orvoskamarák szétverésével, majd folytatódott a gyógyszerforgalmazás liberalizálásával, majd a kórházi struktúra megváltoztatásával, kórházak bezárásával, majd vizitdíj, napidíj bevezetésével, végül a több-biztosítós, többpénztáras rendszer törvényi megalapozásával, megbukott.

Kérdezem azt, hogy visszaadják-e a háziorvosoknak a vizitdíj bevezetése előtt elvont amortizációs forrást.

Kérdezem, hogy amikor végiggondolják ennek az egészségügyi reformnak a történetét most már az emberek elítélő véleménye után, visszavonják-e a több-biztosítós, többpénztáras rendszerre vonatkozó törvényt. Ez utóbbit azért kérdezem nagy nyomatékkal, mert mi úgy látjuk, hogy ennek már semmi értelme nincs, és az emberek ezt sem fogják elfogadni, mint ez már a mostani népszavazás kapcsán eléggé egyértelművé vált.

Hajlandó lesz-e a miniszter asszony velünk újragondolni, hogy mit jelent az egészségügyben és általában a nagy rendszerekben a reform? Mert a mi véleményünk szerint szakmailag jól előkészített, folyamatos megújító törekvéseknek a gyakorlati megvalósítását jelenti, aminek előkészítésébe be kell vonni az orvosokat és általában a szakmát, de a civil társadalmat is. Tehát kérdezem, miniszter asszony, hajlandó lesz-e új fejezetet nyitni az egészségügyi reformban.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 102 2008.03.10. 1:06  97-104

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Kedves Miniszter Asszony! Higgye el, hogy eljött az ideje az újragondolásnak. Én arra kérem igen nagy tisztelettel, hogy hagyjon fel ezzel a makacs konoksággal, amivel mindenféle sikertelenséget, most már egyértelműen az emberek által is kimondott kudarcot valamiféle sikertörténetként próbál feltüntetni. Az egészségügyi nagy rendszer átalakításához sokkal több alázat, megértés, befogadókészség, konzultatív tárgyalókészség szükséges. Próbálja ezt a következő napokban végiggondolni! Azért kértem és úgy tettem fel a kérdést, hogy tervezi-e, hogy a következő napokban ezt végiggondolja, mert tudom, hogy önt is sokként érte ez a népszavazási eredmény.

Egyébként pedig engedje meg, hogy idézzem önnek a nagy filozófus, Aquinói Tamás elhíresült mondatát: "Joga az embernek másnak lenni ma, mint volt tegnap, és ezt észrevenni is tisztesség." Engedje meg nekünk, hogy észrevegyük, és tisztességgel álljunk az ön reformjának a mélyből fakadó megváltoztatása és jobbítása elé.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 46 2008.03.11. 4:29  37-152

DR. MIKOLA ISTVÁN, az egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyi bizottság tegnap tartott ülésén teljesen nyilvánvaló volt, hogy a kormányoldal nem vonja le a március 9-ei népszavazás konzekvenciáit - nem akarja levonni -, az egészségügyi reform léket kapott, de a következményeket nem akarják és talán nem is képesek viselni.

A bizottság rövid ülésén jogászkodás folyt, ami meglehetősen fájdalmas volt számunkra, kisebbség számára, mert úgy tűnt, mintha a parlamentnek nem is lenne kompetenciája ennek a kérdésnek a megoldásában. Nem értettük a költségvetés, nem költségvetés körüli megjegyzéseket sem, hiszen egyedül az Országgyűlés képes, felhatalmazott arra, hogy ilyen helyzetben, ha kell, akkor olyan törvényeket is hozzon vagy módosításokat tegyen, amelyek a kormányzat által előidézett jelenlegi helyzetet orvosolni tudják.

A mi javaslatunk nem kapott többséget. Ebben a vizitdíj, napidíj, a tandíj haladéktalan eltörlése és a megszüntetés következtében különböző területekre a működőképességhez szükséges forrásoknak a kijuttatása szerepelt, ezeknek a forrásoknak a helyét is megjelöltük. A 2008-as évre vonatkozóan úgy gondoljuk, hogy a költségvetésen belüli forrásátcsoportosítással lehetne megoldani a problémát, ez 15,8 milliárd forintot jelent, ezt a forrást a miniszterelnökség, Oktatási Minisztérium, Külügyminisztérium, Pénzügyminisztérium tervezett kormányzati luxus- és PR-kiadásaiból kívánjuk eszközölni. A 2009. évben, mint ahogy Varga Mihály előadásában ez már szerepelt, a pénznyerő automaták adóbevételéből kívánunk a kórházi napidíjra 28 százalékot - 12 milliárdot -, a vizitdíjra 33 százalékot - 13 milliárdot -, a tandíjra 27 százalékot - 11 milliárdot - fordítani.

A bizottsági ülésen az is elhangzott, hogy a vizitdíj, a kórházi napidíj nem érte el a célját. Azok a kormányzati célkitűzések, nevezetesen a paraszolvencia visszaszorulása, indokolatlan orvoshoz fordulás - zárójelben jegyzem meg, hogy ebben a parlamentben eddig senki nem definiálta, mit ért indokolatlan orvoshoz forduláson -, véleményünk szerint ilyen nincs, ezek mondvacsinált, egyértelműen a gazdasági szempontok által kívánatos megfogalmazások. De nem érte el a bevételnövelés célját sem, illetve egy torz bevételnövekedés született, ennek a forrásai rendkívül érdekesek. A vizitdíj bevezetése óta az emberek 18 százaléka nem megy el orvoshoz, a 18 százaléknak majdnem az egyharmada a kis keresetűek, havonta 90 ezer forintot kereső, alacsonyan iskolázott, szegény emberek közül kerül ki.

Tehát megállapítottuk azt is, hogy a vizitdíj bevezetése tovább növelte a szociális egyenlőtlenséget, kvázi szegregációhoz vezetett, az elszegényedett és alacsonyan képzett embereknek a gyógyítás lehetősége elvesztésével járt. De nem valósult meg az öngondoskodás vagy a felelősségtudat növelése, és nem is folytatom tovább. A lényeg az, hogy nem érte el a célját a kormányzat felhatalmazás nélkül, hiszen a kormányprogramban ezeknek a lakossági sarcoknak a kivetése, bevezetése nem szerepelt.

(12.50)

Észleltük a bizottság ülésén azt is, hogy a kormányoldal képviselői dacos, konok, elzárkózó magatartást tanúsítanak, nincsenek tudatában annak, hogy az egészségügyi reform milyen rombolást végzett a társadalomban, és egyszerűen mintha nem vennék tudomásul azt, hogy több millió ember erre a vizitdíj-, napidíj-, tandíjkérdésre, de ezen keresztül az egész egészségügyi ámokfutásra azt mondta, hogy ebből elég volt, ebből nem kér a továbbiakban.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 56-58 2008.03.11. 8:49  37-152

DR. MIKOLA ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Frakcióvezető Asszony! Megbocsásson, de annyi feszültség volt a szavaiban, annyi gyűlölködés (Felzúdulás és derültség az MSZP soraiban. - Közbeszólások az MSZP soraiban, többek közt: Ugyan! - Szégyelld magad! - Az elnök csenget.) és izgatottság, és tudom, hogy nem hallgatja, de azért hadd mondjam el, annyi izgatottság, feszültség, reggel láttam a televízióban, ott is. Valahogy mintha nem tudná földolgozni ezt a népszavazást és az eredményét. Kívánom önnek, hogy sikerüljön ez, mert önpusztító magatartás ezzel a borzasztó feszültséggel élni (Derültség a Fidesz soraiban.), és nem is nagy örömmel nézem, és aggódom is önért. (Zaj, felzúdulás az MSZP soraiban. - Dr. Vojnik Mária közbeszól. - Az elnök csenget.) Sértettek. Vojnik Mária, meghallgatom majd önt is, megértem, hogy ön is ideges, látom, hogy borzasztó feszültek, pszichésen rendkívül rossz állapotban vannak. (Zaj, felzúdulás az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Képviselő úr!

DR. MIKOLA ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Ekkora történés után, mint ez a népszavazás volt 9-én, megbocsátható, hogy 11-én még megvan ez a feszültség. Remélem, őszintén remélem, hogy oldódni fog.

Ugyanakkor nem értek egyet azzal az irányultsággal, mert azért mi sem vagyunk hülyék, látjuk a megnyilatkozásaikból, hogy egyértelműen meg akarják büntetni a népet. Kérem szépen, nem az embereknek kell tanulni ebből, ami történt, hanem önöknek kell levonni a konzekvenciákat és tanulni abból, amit itt művelnek másfél éve az egészségügyben. Majd én megmondom nektek, hogy nektek mi a jó - most folytatni fogják ezt a magatartást?

Egyébként pedig arról kellene beszélni itt, hogy önök mit vettek el az egészségügyből. Azért ne felejtsük már el a konvergenciaprogramot, hiszen zajlik, 2009-ig zajlik, az egészségügyi kiadásokat a GDP 0,9 százalékpontjával csökkentik. 250 milliárdot vonnak ki folyamatosan az egészségügyi rendszerből, itt nem 10 meg 20 milliárdokról beszélünk. Elvették a háziorvosoktól az amortizációs forrást. A háziorvosi praxisok magánpraxisok formájában működnek. Hogy működhet úgy gazdaságilag értelmezhető módon fenntartható fejlődés állapotában egy háziorvosi praxis, hogy nincs benne tőkehasználati díjelszámolás, eszközvisszapótlás, amortizációs hányad? Elvették, mielőtt a vizitdíjat bevezették volna, és ráterhelték ezt a dolgot a lakosság zsebére - üvegzsebére, mondhatom -, amiből természetesen nem lehet a gazdaságilag értelmezhető praxisokat működtetni. Nem is azt a célt szolgálja, nem is szolgálhatja.

De mondhatom tovább: nem tartott lépést a finanszírozás az inflációval, teljesítményvolumen-korlátokkal kötötték gúzsba az ágazatot, várólisták végtelen kialakulásához vezettek; egyáltalán arról is beszélni kellene, hogy ennek az egészségügyi ámokfutásnak az ágazatban ma milyen hatásai vannak. A nép nem mondott kevesebbet, mint azt, hogy állj meg, ne tovább. Akkor pedig, amikor a frakcióvezető asszony arról beszél, hogy van idő most a fokozatos előkészítésre, nem ezt halljuk a televízióban. Nem ezt hallottuk ma, Kökény Mihály úr, ott ül, bár nem figyel, bár jó lenne, ha figyelne. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból: Ugyan már! - Semmi értelmeset nem hallottunk eddig! - Dr. Kökény Mihály közbeszól.) Együtt voltunk a Népszabadság szakmai fórumán. Kökény úr előadást tartott a további ütemezéséről az egészségügyi reformnak. Egy generációváltásra elegendő történést vázolt fel bonyolult diákon keresztül a következő néhány hónapra, egy-két évre. Miről van itt szó? Fokozatos előkészítésről? Szó sincs erről. Tovább akarják folytatni azt az ámokfutást, amit eddig tettek az egészségügyben. (Zaj az MSZP soraiban. - Tatai-Tóth András: Új gondolat?)

Ami pedig azt illeti, hogy visszacsinálják... - önöknek ebben nagyobb praxisa van, azért azt meg kell mondjam. Bennünket sokszor vádolnak azzal, hogy mi mennyi mindent vissza akarunk csinálni. Ne felejtsük már el, hogy ki csinálta vissza az egészséges nemzetért népegészségügyi programot, ki csinálta vissza a kórháztörvényt, amely Magyarország első magánosítási törvénye volt, amelyik értelmes tőkebevonásra tett lehetőséget, méghozzá szakmai egzisztenciavállalkozásokon keresztül?!

(13.20)

Ki csinálta vissza a térítésmentes fogmegtartó kezeléseket? Ki csinálta vissza a hároméves gyógyszerpiaci megállapodást, amelynek értelmében három éven keresztül nem emelkedhettek a gyógyszerárak a mindenkori inflációs ráta kétharmada fölé? Azért mondjuk már ki, hogy önöknek ebben a visszacsinálásban nagyobb gyakorlata van, és jó lenne, ha most a népszavazás eredményét figyelembe véve ezt a visszacsinálást is egy kicsit nagyobb bölcsességgel, belátással, esetleg egy kis önvizsgálattal, lelkiismeret-vizsgálattal fűszerezve hajtanák végre, úgy, ahogy a nép ezt önöktől kéri, önöktől követeli.

Néhány szóval szeretnék reflektálni arra, amit a miniszter asszony elmondott: a pártok a felelősek. Kérem szépen, ez egy népszavazás volt, ahol az emberek szavaztak, szavazófülkékben szavaztak, az önök egészségügyi reformjáról szavaztak.

Megint előjön ez az indokolatlan orvos-beteg találkozó, orvoshoz fordulás. Miniszter Asszony! Magyarázza már meg, hogy mi ez! A napokban felhívott a Klubrádió, aranyos Bolgár úr, azt mondta nekem, hogy például az indokolatlan orvoshoz fordulás, azt mondja, például a hipochondria, a hipochonder. Hova menjen? A jegyzőhöz menjen az önkormányzati hivatalba? A hipochonder, akinek itt szúr meg ott szúr? (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Mit értenek ez alatt, hogy indokolatlan orvoshoz fordulás?

Indokolatlan gyógyszerfelírás - szeretném jelezni, hogy nem ezzel van nekünk gondunk, hanem azzal van gondunk, hogy sokan nem tudják kiváltani az orvos által felírt gyógyszereiket a patikában. És most megint azt mondják, hogy ez demagógia. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Az!) Menjenek már el egy patikába, és nézzenek körül!

Csökken a hálapénz - nem, kérem szépen, a várólisták nőnek és a korrupció fokozódik sajnos az ágazatban. (Közbeszólás az MSZP soraiból: A vizitdíj eltörlése miatt, hogyne!) Ezt fájdalmasan el kell itt mondjam. Nem a paraszolvencia csökken.

A paraszolvencia a nemzetközi gyakorlat szerint egyetlen technológiai rendszer bevezetése kapcsán csökken, sőt kiváltható, ez pedig a szabad szellemi foglalkozású szakorvosi létrendszernek mint jogállásnak a működtetése és dominánssá tétele.

Cserbenhagyásos gázolás - nem önök követték el? Miniszter asszony nógatja a fejét, hát hogy őbenne nincs lelkiismeret-vizsgálat meg belátás (Dr. Horváth Ágnes: De van!), meg egyáltalán, ez a rettenetes konok magatartás, hogy így él önben, miniszter asszony, ez egyre döbbenetesebb, meg kell önnek mondjam. Ez egyre döbbenetesebb! Ön egyszerűen sem szakmai, sem más érvek előtt nemhogy meghajolni nem képes, hanem egyáltalán, megszívlelni nem képes más véleményt. Hogy akarja így folytatni ezt az egészségügyi reformot? Hogy fogja folytatni? Továbbra sem kérdezi meg az Orvosi Kamarát? Tegnap elmondta, hogy hányfelé járt egyeztetni. A Nemzeti Egészségügyi Kerekasztalhoz egyetlen esetben sem jött el; állandó meghívása van, szeretném elmondani. Miért nem jön el oda, ahol a rákbetegek ülnek, ahol az Orvosi Kamara ül, a Gyógyszerész Kamara, az ápolónők ülnek? Miért nem jön el egyeztetni? Próbálja már tudomásul venni, hogy az az út, amire lépett, nem jó út. Erről le kell szállni, mert ennek nagy baj lesz a vége.

Nem kommunikálnak, nem látják át a helyzetet, nem érzékelik a szakma hangját, egyszerűen nyomulnak előre egy rossz, úgynevezett reformmal, aminek sajnos a súlyos következményei már észlelhetők.

Azzal fejezem be, nyögésnek... Nyögés a vége a nem akarásnak (Derültség a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások ugyanonnan: Miért fejezed be, beszélj még! - Nyögésnek nyögés a vége! - Csak egy mondatot a saját javaslatról!) Na végre, legalább valamit meghallottak. A nem akarásnak nyögés a vége, legalább most már ezt meghallották. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Fáj az igazság!)

Arra kérem önöket, hogy ezt a benyújtott törvénytervezetet, amelyben a nép akaratának megfelelően a vizitdíj, a kórházi napidíj, a tandíj megszüntetésére teszünk javaslatot, és annak az összegnek a pótlására, amelyet az önök rossz intézkedései kapcsán az ágazat már nem tud viselni... - ennek olyan forrásokból történő pótlására, amelyek, úgy gondolom, a társadalom számára kis áldozatvállalással egy nagy ügy érdekében viselhetők.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban. - Keller László: Erről kellett volna beszélned!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 12 2008.03.31. 5:02  11-14

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz). Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Azon gondolkodom, hogy ki fog válaszolni vagy reagálni az egészségüggyel kapcsolatos okfejtésemre (Derültség az ellenzéki oldalon. - Dr. Géczi József Alajos: A hadügyminiszter.), mert nem látom itt az egészségügyi tárca képviselőit. Hadd szabadjon azzal kezdenem, hogy az elsöprő erejű és eredményű népszavazás, március 9-e után igaz, hogy 10-e lett, most viszont 31-e van, három hét eltelt azóta, és úgy tűnik, hogy ennek a népszavazásnak a hatása jelentkezik, ahogy a szakmában mondani szoktuk, a kormányzatnál a management burnout, a kiégés tünetei mutatkoznak. Ez pedig már-már irreverzibilis szakaszba lép, tehát úgy tűnik, hogy a kormányzat legalábbis az egészségügy problémáit nem tudja kezelni, nem tudja megoldani.

Csak kapkodjuk a fejünket, amikor a mai napon halljuk a miniszterelnök néhány megjegyzését: új egészségügyi rendszert kell kidolgozni. Rajta! Több biztonság kell, kiszámíthatóság kell. Rajta! A biztosítás inkább szóljon a biztosítottakról, mint a biztosítókról. Széles körű párbeszéd és konzultáció kell. Bársonyosabbá kell tenni a reformokat.

Kapkodjuk a fejünket, nem értjük az egészet. Lehet, hogy csak rossz álom volt az, amit megéltünk az elmúlt hónapokban, másfél évben? Molnár Lajos és Horváth Ágnes ámokfutására gondolok. Nem a jó levegőtől gyógyul az asztmás beteg, bezárták a svábhegyi gyermekgyógyintézetet. Pszichoirtó akcióba kezdtek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben, majd néhány nappal ezelőtt bezárták az Országos Addiktológai Intézetet, súlyos emberi jogi aggodalmakat, sérelmeket, drámákat okozva ezzel. Fenyegetések az orvosok felé. Szétrúgták a Magyar Orvosi Kamarát. Megbírságolják az orvosokat. A nemzeti egészségügyi kerekasztalra fittyet hánynak, ezzel a civil szervezetekre, a szakmai szervezetekre, a rákszervezetekre, a rákbetegek egyesületeire és így tovább. Fenyegetések, rágalmak mindenhol. Minden negyedik-ötödik beteget elteszik a kórházakból láb alól. (Felzúdulás és közbekiáltások az MSZP soraiban.) Súlyos orvosi sérelmek keletkeznek ennek kapcsán, az orvos-beteg bizalmi jogviszony megrontása, majd utána a csúcs, ami közröhej témája lett, a széfeknek az ügye. (Az elnök csenget.)

Felejtsük el ezt az egészet? Sajnos, itt vannak ennek hatásai, amelyeket nem tudok ebben a rövid öt percben mind elemezni, de a csúcsteljesítmény 2008 februárjában, alig több mint egy hónappal ezelőtt a többszörös kordonnal körülvett parlamentben meghozott törvény, amelyik most már a többpénztáras rendszerről szól. Ez előtt megéltük a több-biztosítós piaci rendszerekről szóló elképzeléseket, majd kodifikációt, megéltük utána a többpénztáras rendszerrel kapcsolatos eszmefuttatásokat, majd törvényjavaslatot, majd következtek a szolgáltatásszervezők, irányított betegellátási rendszer, kell magántőke az egészségügybe, nem kell magántőke az egészségügybe. Szakmailag előkészítetlen, ötletbelövellésekkel fűszerezett kapkodás, az ország egyik legnagyobb ellátórendszerét illető összevisszaság.

Jó, ha elfelejtjük, akkor javaslom azt, hogy kövessük végre Európát. Sokszor szóltunk már erről, újra el fogom mondani, Európa az egészségügyi reformon az egészségügyi ellátórendszerek lépésről lépésre történő, szakmailag és orvosszakmailag is jól előkészített megújításának folyamatát érti. Ez egy időigényes és végtelen történet. Az európai gyakorlat ma az egészségpolitikában a népegészségügyi tényekre, adatokra alapozott egészségstratégia kimunkálása és ennek követése. Magyarországon ez annál is inkább aktuális, mert nagyon nagyok a megbetegedési, halálozási viszonyokban, születéskor várható átlagos élettartamban, csecsemőhalandóságban meglévő különbségek. Nem halaszthatjuk tovább annak az európai technológiai rendszernek az alkalmazását az egészségügyi ellátórendszer megújításában, amelytől a valódi esélyegyenlőség remélhető.

Azt is észre kellene venni, hogy az emberek újra felfedezik a szolidaritás erejét, és már-már bírják azokat a technikákat, amelyekkel megvédik a nemzeti kockázatközösségre alapozott szolidaritást.

(13.40)

A kormányzat pedig nem bújhat ki a felelősség alól; vállalja fel újra azt a felelősséget, amellyel az egészséghatás-becslésnek a megint csak európai technológiai rendszerét művelve mindenféle szabályalkotásnak már az előkészítő szakaszában felméri, hogy abból a bizonyos szabályozásból milyen népegészségügyi hozadék, tömeges egészségnyereség vagy inkább -veszteség származik.

Egy feltétele van annak, hogy bársonyossá tehessék, tehessük egy új egészségügyi rendszer kidolgozását célzó irányváltást: új választásokat kell kiírni ehhez Magyarországon.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz- és a KDNP-frakcióban, szórványos taps az MDF-frakcióban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 164 2008.03.31. 2:11  163-177

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A szociális népszavazáson a választópolgárok egyértelműen kinyilvánították akaratukat, és elsöprő többséggel törölték el a vizitdíjat, a kórházi napidíjat és a tandíjat. Az emberek egyúttal világossá tették azt is, hogy nem fogadják el a semmibevételükkel, megkérdezésük nélkül és akaratuk ellenére meghozott kormányzati döntéseket. A kormánypártok a társadalmi és szakmai egyeztetés teljes mellőzésével, a teljesen egyértelmű társadalmi tiltakozást és a köztársasági elnök ellenvetéseit egyaránt figyelmen kívül hagyva erőltették át a parlamenten az egészségbiztosítás privatizációjáról szóló törvényt. A törvény eltörlése érdekében népszavazási kezdeményezés is indult, amely széles támogatottságot élvez az emberek körében, hiszen a kezdeményezés mellé állt civil szervezetek és szakszervezetek már összegyűjtötték a népszavazáshoz szükséges számú aláírást.

Mindenki előtt világos, hogy az emberek teljesen más egészségügyi rendszert akarnak, mint amit a kormány próbál rájuk erőltetni. Ma Magyarországon kizárólag a kormány akarja, hogy az üzleti szempontok határozzák meg az egészségügy működését. Kizárólag a kormány akar olyan rendszert bevezetni, amely járulékemeléshez, újabb kórházak bezárásához és még hosszabb várólisták kialakulásához vezet. Az egészségügyet úgy kell megújítani, hogy az ne káoszhoz, zűrzavarhoz és fejetlenséghez vezessen, mint ma, hanem hogy jobban működjön. Úgy kell megújítani, hogy az emberek ne betegebbek legyenek, mint ma, hanem egészségesebbek. Az államnak több felelősséget kell vállalnia, nem pedig kevesebbet, és a jelenleginél több pénzt kell az egészségügyre fordítania.

A kormánypártok tehát akkor tesznek eleget a nép akaratának, ha támogatják az egészségbiztosítás privatizációjáról szóló törvény hatályon kívül helyezéséről, illetve az annak hatálybalépését megelőző jogszabályi környezet helyreállításáról szóló javaslatot.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 176 2008.03.31. 2:06  163-177

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szeretném jelezni, hogy nem politikai erőfeszítés fitogtatásáról, hanem megegyezés kereséséről szól ez a törvénytervezet. Az utóbbi napok nyilatkozataiból azt hallottuk, hogy önök, mármint az MSZP képviselői az egészségbiztosítási rendszer egységét szeretnék megőrizni, és regionális vagy térségi alapon szervezett egészségpénztárakban - mint az egységes rendszer igazgatási intézményeiben - gondolkodnak.

A jelenleg hatályos törvény nem erre a filozófiai alapra épül, hanem egyenesen egy üzleti, piaci alapon szervezett, új típusú biztosítási rendszert alapozott meg. A kettő különbözik egymástól. Tehát mi ebben a törvénytervezetben segíteni akarunk egy új, közös gondolkodás elindításában, a valóban a nemzeti kockázatközösségen alapuló, szolidaritási elven építkező, egységes társadalombiztosítás megőrzésében, és azzal a gondolattal való barátkozást, amit önök felvetettek. Nevezetesen, az intézményrendszer igazgatási részének a decentralizációját szeretnénk mint megnyitható lehetőséget továbbvinni. Tehát éppen hogy valamiféle új típusú gondolkodást, konszenzust keresnénk. Szeretnénk ugyanakkor azt is, hogy az Európában bevált és gyakorolt technológiai rendszereket - mint korábban már szóltunk itt többen róla -, a népegészségügyi tényekre, adatokra alapozott egészségpolitikát tudnánk regionálisan vagy más térségi rendszerben megvalósítani, képviselni.

Ehhez próbáltunk lehetőséget teremteni. A meglévő törvény toldozgatása-foldozgatása, alakítása nem alkalmas egy ilyen közös szakmai együttgondolkodás elindítására.

Tisztelettel kérem, hogy még egyszer gondolják át és támogassák ennek a törvénytervezetnek a tárgysorozatba-vételét.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
135 213 2008.04.07. 11:07  204-226

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban úgy látjuk mi is, hogy ez egy nagyon fontos törvénytervezet, és visszaemlékszem a 2001. esztendőre, amikor magam is szorgalmaztam ennek a törvénytervezetnek az elkészítését - akkor még elindítását. Hiszen Oviedo után olyan nemzetközi helyzet alakult ki, ahol már akkor úgy gondoltuk, hogy európai ország nem kerülheti el azt a kihívást, hogy a humángenetikai adatokkal, azok védelmével, azok felhasználásával foglalkozzon, és erről jogszabály is készüljön.

Ugyanakkor visszaemlékszem a 2001. esztendőre, volt egy olyan gondolat is - és ilyen értelemben a nemzetközi gyakorlat is elgondolkodtatott akkor minket -, hogy valóban ezt a témát jogszabályokkal kell-e szabályozni, vagy pedig etikai megfontolásokat kell tenni, etikai állásfoglalásokkal kell szabályozni. Akkor el is indult Európában egy olyan folyamat, amely például az őssejtkutatással kapcsolatos tevékenységet etikai állásfoglalásokkal szabályozta. Most úgy látjuk, hogy kell a jogszabály is, de emellé kellenek az etikai állásfoglalások is.

Valóban, ez ciklusokon átívelő törvény-előkészítés, amely nagyon érdekes vonulatot írt, hiszen jól emlékszem, hogy 5-6 évvel ezelőtt még az volt a terv, hogy e törvény keretében szabályoztatik az asszisztált humán reprodukció, az őssejtkutatás, sőt, még gondolatok voltak a klónozással kapcsolatos rendelkezéseknek, korlátozásoknak, tiltásoknak egy nagy, egységes jogszabályba való beépítésére is. Ez nem következett be, és ezt a törvénytervezet eredményének, erényének tudom be, hiszen az előbb említett témakörökben való szabályozások ennél is sokkal bonyolultabbak, és azt gondolom, megosztók lettek volna, nem sikerült volna egy ilyen szabályozást útjára engedni.

Magunk valljuk azt, hogy minden ember egyedi, egyszeri és megismételhetetlen, éppen ezért a dolog rendkívül kényes, maga a humángenetikai adatokkal, ezzel folyó tevékenységgel foglalkozó szabályozás nagyon kritikus, nagyon kényes kérdés. Tekintettel arra, hogy az előttem szólók olyan részletességgel mutatták be ezt a törvénytervezetet, hogy nem érdemes ezt ismételnem, néhány olyan megjegyzést fogok tenni, amiből inkább az aggodalmaink vagy a törvénytervezet bizonyos módosítására irányuló szándék fog kitetszeni, és ezeket, ha szabad, akkor sorjázom.

Tehát úgy gondoljuk, az egyik probléma a törvénytervezettel kapcsolatban az, hogy nem eleget foglalkozik a jelenlegi helyzet szabályozásával.

Valamennyien tudjuk, hogy nem új dologról van szó, jelenleg is történnek - naponta ezrével - genetikai diagnosztikai vizsgálatok, sőt, a génterápia bizonyos módszerei is átmentek már a gyakorlatba, és ha az egyik legizgalmasabb területre gondolok, a gyógyszerkutatások területére, akkor ma már a gyógyszerkutatás is már-már új irányt vesz. Genetic engineering - mondja a nemzetközi szakirodalom -, egyénre szabott gyógyszeres terápiák kialakítása folyik. Ez egészen új irányzat a gyógyszerkutatásokban: félelmetes, rendkívül drága, és az egyén genetikai struktúráját, adottságait figyelembe vevő kutatások folynak.

Nemrég egy szaklapban egy cikk jelent meg, amely megborzolta az idegeinket - az Egyesült Államokból származó tudományos közlemény -, amelyben arról írnak, hogy az Amerikában élő afroamerikaiak génállománya, génszerkezete olyan, amelynek alapján például a hipertónia, a magas vérnyomás kezelését egészen másképp kell náluk folytatni, mint a nem afroamerikai genetikai konstellációval bíróknál.

Elképesztő gondolatokat indít el a dolog, és további szabályozások szükségességét veti fel, hiszen például ez a rövid kis hír azt jelenti, hogy rasszokat lehet meghatározni a genetikai vizsgálatokkal - beláthatatlan következményekkel -, sőt, ha az ember nagyon elengedi a fantáziáját, és arra gondol, hogy ezek az adatok kimehetnek külföldre is, akkor akár még - bizonyos szerencsétlen helyzetekben - ezek az adatok még nemzeti károkat is okozhatnak az országnak. Vagy például, ha arra gondolok, és ez sem új felvetés, meg lehet határozni, hogy egy országban, egy nemzetben, egy populációban adott időszakban hány olyan ember nő fel, akik például százméteres futásra alkalmasak, esetleg még olimpikonná is nevelhetők.

Félelmetes távlatai vannak a dolgoknak, éppen ezért úgy gondoljuk, hogy nemzeti kincs a magyar emberek génadatállománya, amelyet óvni kell, és amellyel nagy felelősséggel kell bánni.

(18.40)

Czinege képviselő úr beszélt az egyéni önrendelkezés jogáról, és ezzel szemben, versus a kutatás szabadságáról. Valóban ezt a kettőt kell valahogy összehozni, de a dolgot bonyolítja az is - és az egészségügyi bizottságban erről is komoly vita volt, és a jelen lévő szakértőkkel egyetértettünk abban, hogy további szabályozások kellenek -, hogy itt az egyén önrendelkezési joga alatt nemcsak az egyes embert kell érteni, hanem azoknak a vérrokonait is. Ugye, most meghatározni a vérrokonságot akkor, amikor az együttélésnek már különböző formáit éljük meg, nem egy egyszerű kérdés, nem olyan könnyű dolog, ez is további szabályozást igényel.

Nehezíti a törvény értelmezését és a gyakorlatban való használhatóságát az a tény, hogy jelenleg is vannak biobankok az országban. Vannak egyetemi klinikákon, vannak kórházakban, kutatóintézetekben, de még magánintézetekben is genetikailag releváns adatok, adattömegek. Ezeket is be kell valahol emelni az új szabályozási rendszerbe.

Itt adódik egy nagy kérdés, amire vonatkozólag mi a mai napon módosító javaslattal is éltünk, és holnap az egészségügyi bizottságban ezt tárgyalni szeretnénk. Én fölvetettem a bizottság előtt a kérdést, és itt is fölvetem - annak ellenére, hogy a képviselő úr már ezt idézte -, nagyon egyszerűen fogalmazva: ki a tulajdonosa ennek a biobanknak? Mert én egy biobankról szeretnék beszélni, sok lerakata lehet ennek, de a szabályozásnak egységesnek kell lennie, és bennünk él az az irányultság, az az elvárás, hogy legyen egy olyan nemzeti intézmény vagy valamilyen, a sokféle biológiai, genetikai adatállományt mintegy integráló, beemelő, azt kezelő, felügyelő, ellenőrző, követő valamilyen szervezet, amely ennek a törvénynek az érvényesítésében is egységes elvekkel tud szolgálni. S megint hozzáteszem: kevés a törvényi szabályozás, ehhez kell még az etikai állásfoglalások tömege is, amiben pedig az Egészségügyi Tudományos Tanács kompetenciáját vetném fel.

Nagyon fontosnak tartom azt - és nemzetközi példák is igazolják, például Franciaország példája -, hogy az állam a felelősségét érvényesítse ebben a rendszerben, és a parlamentnek adja meg azt a lehetőséget, hogy évente figyelje, felügyelje, kövesse ennek a szabályozásnak az érvényesülését, és ha kell - és a francia gyakorlat ez -, évente nyúljon bele. Hiszen a genetikai kutatásokban robbanás van a világon, globalizálódnak ezek a kis helyi robbanások, hiszen ma már egy komoly genetikai vizsgálatot lefolytatni egy-egy országon belül, főleg, ha az kis ország, nem is lehet, itt át kell nyúlni a határokon. Olyan reprezentatív mintákon folynak a vizsgálatok, amelyek például Magyarországon a magyar emberekből nem hozhatók mindig össze; gondolok itt a szklerózis multiplex-kutatásokra vagy különböző degeneratív betegségekkel kapcsolatos kutatásokra. Több anyag kell ahhoz, hogy reprezentatív legyen a vizsgálat, és olyan eredményekre jussunk, amelyek valóban érvényesíthetők, például majd a gyógyításban. Ehhez nemzetközi teameknek kell együttműködniük. Tehát nagyon nagy kérdés ezeknek az adatoknak a külföldre juttatása vagy a külföldi adatok beemelése.

Örülök annak a gondolatnak, amit Czinege úr is felvetett, de nem látjuk igazán a törvényes garanciákat arra nézve, hogy a határon túl adekvát szabályozási rendszereknek kell működnie ahhoz, hogy a nemzetközi térben is biztonsággal lehessen kezelni a humángenetikai adatokat. Tehát a parlament szerepét erősíteném. A mi javaslatunk arra fog irányulni, hogy köteles legyen a mindenkori kormány egészségügyi tárcája az Országgyűlés tárcát ellenőrző egészségügyi bizottsága előtt beszámolni minden évben a törvény érvényesüléséről, és fogadni az egészségügyi bizottság változtatásra irányuló javaslatait.

Még egy témát szeretnék fölvetni, az pedig egy kritikus megjegyzés, hogy nem találjuk a törvényben e törvény alkalmazásának a költségvetési kihatásait, márpedig komoly költségvetési kihatásai vannak. Ha a humángenetikai adatokkal való bánás feltételeit sok helyen megteremtjük, akkor ennek komoly költségvetési konzekvenciái is vannak. Tehát mi kérjük a kormányzatot, hogy a törvénytervezet mellé, ha ez valóban 2009-ben hatályos jogszabály lesz, próbálja már ez év őszén jelezni, de legalábbis számításokat végezni erre vonatkozóan, hogy milyen költségvetési változásokat kell majd a 2008. évi költségvetéshez képest ebben a vonatkozásban a 2009. évi költségvetéshez tenni.

Még egy utolsó megjegyzés. Nagyon sajnálom azt, hogy egy ilyen nagyon jelentős, legalább 6-7 éves szakmai előkészítés hosszú folyamatán keresztül idáig jutott törvénytervezethez a mai napon, ezzel a vitával egy időben kell leadni a módosító javaslatokat. Jó lett volna az itteni vitában elhangzottakat is még értékelni, és utána módosító javaslatokkal élni. Mint sokszor elmondtam, most is megjegyzem, egyszerűen nem értem, hogy egy ilyen bonyolult törvényt, amit hosszú éveken keresztül, kormányzati ciklusokon keresztül készítettünk, készítettek elő, miért kell ilyen futólépésben, ilyen hirtelen, gyakorlatilag a módosító javaslatok elkészítéséhez időt sem adva, rohamléptekben megalkotni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz, a KDNP és az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 76 2008.04.14. 2:07  75-82

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Miniszter Asszony! Miután március 29-én a miniszterelnök felszólította önt, hogy ne tegyen már komoly intézkedéseket az egészségügyben, úgy tűnik, hogy nagyon beindult az intézkedésekkel. Ön a napokban pályázatokat írt ki az Országos Onkológiai Intézet gazdasági főigazgatói álláshelyére, az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet gazdasági igazgatói posztjára (Zaj. - Az elnök csenget.), az Országos Sportegészségügyi Intézet gazdasági főigazgató-helyettesi posztjára, az Országos Tisztiorvosi Hivatal igazgatói és gazdasági igazgatói posztjaira; utóbbit április 2-án jelentette meg, tíz napot hagyva a pályázat elkészítésére, és tíz napot hagyva az elbírálásra. Szokatlanul rövid idők ezek az ilyen magas vezetői álláspályázatokhoz. Ezenkívül az Egészségügyi Minisztériumban könyvelői, költségvetési főosztály-vezetői álláspályázatokat hirdetett meg, ugyancsak nagyon rövid határidővel.

Rengeteg olyan intézkedést indított el, amelyeknek a kihatása hosszú távú. A pénzügyminiszterrel - a lapokból értesültünk róla - megkötötte 22 újonnan kinevezett egészségpénztár vezérigazgatójával a szerződést, illetve kinevezte őket. Kérdezem, hogy ez valóban így történt-e. Amennyiben ez valóban megtörtént, ők már a hónap végén fizetést is fognak kapni? Hogy lesz ez az egész? Elindított egy csomó törvénymódosítást: a szektorsemleges finanszírozás önmagában rendkívül bonyolult dolog, vagy éppen a szabad orvosválasztással kapcsolatos törvénymódosításokat indított útjára.

Nem értjük, hogy hova ez a rohanás az utolsó pillanatokban. Azt szeretném megkérdezni, hogy miért nem tud egy kicsit megállni végre ezzel az ámokfutással, hiszen néhány nap múlva ön befejezi az Egészségügyi Minisztériumban a miniszteri pályafutását, az ágazatnak pedig talán most már egy kis nyugalomra lenne szüksége.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 80 2008.04.14. 0:43  75-82

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Miniszter asszony, nehezen tudok megszólalni. Egyszerűen nem értem! Az ágazatban súlyos problémák vannak, a betegutak szabályozatlanok, rohangálnak a mentők a betegekkel intézményektől intézményekig. Miért nem ezzel foglalkozik? Miért nem a finanszírozási aránytalanságok megoldásával foglalkozik? Miért akar most belekezdeni a háziorvosok teljesítményfinanszírozási rendszere bevezetésébe? Van fogalma arról, hogy ezek milyen súlyos, óriási horderejű kérdések? Én arra kérném, hogy álljon már meg egy kicsit, pihenjen egy kicsit, fékezze vissza magát egy kicsit! Maga után is lesz élet a minisztériumban!

Nem tudjuk egyébként jó emlékezetünkben megőrizni önt. (Derültség és taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 149 2008.04.28. 2:10  148-155

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Asszony! Néhány perccel ezelőtt az interneten idéztek Gyurcsány Ferenctől egy mondatot: nem változik a program, csak a hangsúlyok. Reggel pedig Lendvai Ildikó frakcióvezető asszonyt hallottam a televízióban, aki az egészségbiztosítási törvény visszavonását helyezte kilátásba. Majdnem fordítva vettem fel a cipőmet (Derültség az ellenzéki oldalon.), mert ami itt történik, az már egy bohózat. Hát nem hangsúlyos változás az, hogy visszavonják az egészségbiztosítás privatizációjára vonatkozó törvényt? Milyen hangsúlyáttolásról vagy egyáltalán finomhangolásról van itt szó, hogy az önök terminológiájával éljek?

Nem tudtam megállni, miniszter asszony, hogy még itt a legvégén egy rövid kérdést intézzek önhöz ezzel kapcsolatban. Kaotikusnak látom a helyzetet. Csak hangsúlyváltozások vannak? A miniszterelnök felszólította önt néhány héttel ezelőtt, hogy már ne tegyen fontos, a jövőre kiható intézkedéseket, erre ön 2010. március 11-ig kinevezte a nyilvánvalóan már létre nem jövő 22 egészségpénztár 22 kicsi indiánját, 22 vezetőjét, ráadásul több százezer forintos havi fizetésekért. A kérdésem egyszerűen az lenne, hogy bejegyezte-e a cégbíróság ezt a 22 pénztárat, mi a feladata a 22 igazgatónak. Valóban ki vannak ezek az igazgatók nevezve? Hol vannak ezek a pénztárak? Milyen kasszából történik ezeknek a vezetőknek a kifizetése?

Szóba került persze az egészségügyi bizottság néhány vezetőjével is a kérdés, hogy ön miért intézkedik olyan dolgokban, amelyek már nyilvánvalóan nem valósulnak meg, ráadásul zavart kelt az intézkedésével. A válasz az volt, hogy Horváth Ágnes ötletel, idézem az MSZP egészségpolitikusait, nem elegáns, amit csinál, túlmozgásos. Ezek voltak a válaszok. Akkor kérdezem tisztelettel, hogy most valóban miről van szó, mert ez a dolog már tényleg egy bohózathoz kezd hasonlítani.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 153 2008.04.28. 1:03  148-155

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Lassúbb a gép, mint én vagyok. Azt gondolom, miniszter asszony, az ön egodiasztoléja, ön tudja, mit jelent ez a kifejezés, változatlanul fennáll. Rendíthetetlen akarással, szembemenve a saját koalíciójával, mert még létezik a koalíció, hozza egyre-másra az intézkedéseit. Akkor engedje meg, hogy néhány rövid kérdést még feltegyek. Ön és Molnár Lajos ott maradnak az Egészségügyi Minisztériumban? Mire ez a menekülés a minisztériumból? Hiszen az ön államtitkára, Kincses Gyula úr, aki ott ül velem szemben, menekül vissza az Egészségügyi Stratégiai Kutató Intézetbe, az ön kabinetfőnöke stratégiai helyet, az Országos Gyógyszerészeti Intézetet szállja meg, ahová már Somodi Imre korábban a húgát bevitte. A veresegyházi asszonykórus rajzik szét mindenhol (Derültség.), megszállja a kulcspozíciókat. Milyen mozgásteret fognak hagyni az új miniszternek?

Legalább annyit tegyen már meg, hogy nem engedi el őket! Ott tartja őket, hogy amit összehoztak, azt próbálják most meg egy kicsit rendbe tenni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
145 2 2008.05.13. 4:35  1-4

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt MSZP-s Képviselők! Önök most visszavonják azt a több-biztosítós, többpénztáras törvényt, amelyet az elmúlt év novemberében, majd miután a köztársasági elnök vétót emelt, ez év februárjában a többszörös rendőrkordonnal körülvett Parlamentben botrányos körülmények között, egyenként felállva megszavaztak. Akkor még kellett a magántőke az egészségbiztosítás nagy rendszerének átalakításában. Önök előkészítették a befizetett járulékaink jelentős részének kiárusítását. Tették ezt az egyre növekvő, majd hatalmasra duzzadt társadalmi ellenállásra fittyet hányva.

A nagy üzlet reményétől elvarázsoltan persze a szakma hangjára nem figyeltek. Fennhangon érveltek a pénzügyi befektetők, multinacionális biztosítótársaságok nélkülözhetetlen szerepvállalása mellett. Azt mondták, csak így lesz valódi biztosítás a társadalmi egészségbiztosításból. Idézem Gyurcsány Ferenc miniszterelnök urat: "Át kell alakítani az egészségbiztosítás rendszerét. Ehhez szükség van a magánkezdeményezésre és a magántőkére, ebben van egyetértés, ez a fő döntés." Kökény Mihály úr: "Az egészségügyi társadalombiztosítási reform a népszavazási fenyegetőzés, illetve annak ellenére sem áll le, hogy egyesek el kívánják bizonytalanítani a befektetőket." Lendvai Ildikó asszony: "Az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvényjavaslat olyan, amelyet baloldali ember nyugodt szívvel támogathat." Most már nem kell a magántőke.

Tisztelt szocialista Képviselő Hölgyek és Urak! Önök elárulták a társadalombiztosítást, elárulták a szolidaritást. Most pedig, miután a március 9-ei szociális népszavazáson az emberek elsöprő nemet mondtak az önök úgynevezett reformjára, úgy tesznek, mintha mi sem történt volna. Sőt, még politikai tőkét szeretnének kovácsolni maguknak a törvény visszavonásából. Nem érdekes, hogy szembementek az egész társadalommal, szakmai köztestületekkel, civil szervezetekkel, betegegyesületekkel, szakszervezetekkel. Nem számít, hogy százmilliókat költöttek el propagandacélokra feleslegesen, hogy suba alatt felállították a 22 pénztárat, és a jó zsíros állásokra kinevezték a barátaikat - arcizmuk sem rebbent.

Nem gondolják, hogy öndicséret helyett inkább bocsánatot kellene kérni az emberektől? Szerintünk ez lenne a minimum. Szövetségben az emberekkel, az orvosokkal, a szakmával összefogva megvédtük a társadalmi egészségbiztosítást, megvédtük a szolidaritást. Tettük ezt azért, mert tudjuk, hogy a szociális biztonságnak ez a nagy rendszere az emberi lényeget hordozza. Az ember különleges lény, különleges biológiai lény, aki azzal a képességével emelkedik ki az élővilágból, hogy önmagát észlelni képes személyként jelenik meg, reflektálni tud önnön létére, cselekvő emberként látja magát.

(11.10)

Felelős önmagáért, de ezt a felelősséget az embertársával szemben is viselnie kell, hiszen az ént csak a te határozhatja meg. "Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat" - írja a költő. Ez a magamért és a másik emberért viselt, vállalt felelősség a közösségépítés alapkötése, ebből épülnek a családok, kis közösségek, nagy közösségek és maga a nemzet is. Aki a társadalombiztosítást szétveri, az magát a közösséget, a nemzeti kockázatközösséget veri szét.

Még valami: abba kellene hagyni ezt a "valódi biztosítássá tesszük az egészségbiztosítást" szöveget. Önök nem értik a különbséget az egyéni kockázatra épülő piaci, üzleti biztosítási rendszerek és a tömeges kockázatvállalásra alapozott társadalmi, közösségi rendszerek között.

Tisztelt szocialista Hölgyek és Urak, Képviselők! Önök messze jutottak a pénzügyi magánbefektetők szerepvállalásával kiagyalt párducfoltos biztosítás agyrémétől, a párducfoltból mára szégyenfolt lett, szégyenfolt a kormányzat vastag bőrén. Ezt rendbe kell tenni, ha egyáltalán lehet, öntömjénezéssel nem fog sikerülni. Ehhez minimum lelkiismeret-vizsgálat, őszinte megbánás és bocsánatkérés szükségeltetik.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
147 230 2008.05.19. 12:04  225-313

DR. MIKOLA ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagy figyelemmel hallgattuk a miniszter úr rövid expozéját, és szeretném jelezni, hogy egy dolog kimaradt az 1990-91-es parlamenti határozatok felsorolásából, nevezetesen az a parlamenti határozat, amely úgy szól, hogy tekintettel az akkor még egységes társadalombiztosítás vagyonvesztésére, a társadalombiztosítást 300 milliárd forint ingyenes vagyonjuttatásban kell részesíteni. Ez elmaradt, ezért az egészségügy máig súlyos örökséget hordoz, nevezetesen, a tőkehasználatidíj-elszámolás, az amortizációelszámolás, eszközvisszapótlás a működtetési forrásban nincs benne, tehát a rendszerből hiányzik a tőkehányad.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány T/5727. számon törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek az egészségbiztosítási pénztárakról szóló 2008. évi I. törvény felülvizsgálatáról. Ennek 1. §-a így szól: "Az egészségbiztosítási pénztárakról szóló 2008. évi I. törvény hatályát veszti." Tehát nem elfogadunk valamit - Tukacs István képviselő úrnak mondom -, hanem elvetünk valamit. (Dr. Géczi József Alajos: Elfogadjuk az elvetést.)

A tervezet áttanulmányozása során ismét szomorúan kellett megállapítanunk, hogy hatástanulmányokat, háttérszámításokat most sem mellékeltek. Most, hogy a kormányzó hatalom oldalán a kényszer a józan ész fölé kerekedett, feldolgozandó súlyos örökséget hagynak maguk után. Önök most visszavonják azt a több-biztosítós, többpénztáras törvényt, amelyet az elmúlt év novemberében, majd miután a köztársasági elnök vétót emelt, ez év februárjában a többszörös rendőrkordonnal körülvett Parlamentben botrányos körülmények között, egyenként felállva megszavaztak. Akkor még kellett a magántőke az egészségbiztosítás nagy rendszerének átalakításában. (Közbeszólások az MSZP soraiban.) Önök előkészítették a befizetett járulékaink jelentős részének kiárusítását.

(18.30)

Tették ezt az egyre növekvő, majd hatalmasra duzzadt társadalmi ellenállásra fittyet hányva. Nem törődtek azzal sem, hogy egy egészségügyi reform csak akkor lehet hiteles, ha a napi egészségügyi ellátás biztonságos, és mindenki számára egyenlő eséllyel elérhető. A nagy üzlet reményétől elvarázsoltan persze a szakma hangjára nem figyeltek. Fennhangon érveltek a pénzügyi befektetők, a multinacionális biztosítótársaságok nélkülözhetetlen szerepvállalása mellett. Azt mondták, csak így lesz valódi biztosítás a társadalmi egészségbiztosításból.

Idézzük csak, Gyurcsány Ferenc: "Ezt a reformot be fogjuk vezetni, és sikeres is lesz ez a reform. A reform valamennyi lényeges elemét koncepcionálisan már látjuk és átlátjuk." Gyurcsány Ferenc: "Át kell alakítani az egészségbiztosítás rendszerét. Ehhez szükség van a magánkezdeményezésre és a magántőkére. Ebben van egyetértés, ez a fő döntés." Kökény Mihály úr: "A Fidesz azon álláspontja, hogy vonják vissza a törvényt, nem elfogadható, mert azt sugallná, hogy nem kell semmit sem csinálni." Ez súlyos félreértelmezése a Fidesz álláspontjának. (Zaj az MSZP padsoraiban.) Újra Kökény Mihály: "Az egészségügyi társadalombiztosítási reform a népszavazási fenyegetőzés, illetve annak ellenére sem áll le, hogy egyesek el kívánják bizonytalanítani a befektetőket." Lendvai Ildikó: "Az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvényjavaslat olyan, amelyet baloldali ember nyugodt szívvel támogathat."

Tisztelt kormányoldali és mára már ellenzéki szabad demokrata Képviselőtársaim! Miután február 17-én fegyelmezett egyöntetűséggel az ország sorsát alapvetően meghatározó ügyben rossz döntést hoztak, és súlyos arcvesztést szenvedtek el, most sarkon fordulnak, és már megint ott állnak az ellenkező előjelű folyamat élén. Nagy a nyüzsgés a damaszkuszi úton. Megvédjük a társadalombiztosítást, az Egészségbiztosítási Pénztárat - mondják. Most már nem kell a magántőke. Aquinói Szent Tamás szavai kísértenek: "Joga az embernek másnak lenni, mint volt tegnap, és ezt észrevenni is tisztesség." No de ilyen áron? Ilyen tempóban? Minimális belátás, önértékelés, lelkiismeret-vizsgálat és tisztességes elszámolás nélkül?

Tisztelt szocialista Képviselő Hölgyek és Urak! Önök elárulták a társadalombiztosítást, elárulták a szolidaritást, ne szépítsük. Most pedig, miután a március 9-ei szociális népszavazáson az emberek elsöprő nemet mondtak az önök úgynevezett reformjára, úgy tesznek, mintha mi sem történt volna, sőt, még politikai tőkét szeretnének kovácsolni maguknak a törvény visszavonásából. Nem érdekes, hogy szembementek az egész társadalommal, orvosokkal, szakmai köztestületekkel, civil szervezetekkel, betegegyesületekkel, szakszervezetekkel. Nem számít, hogy százmilliókat költöttek el propagandacélokra feleslegesen, hogy suba alatt felállították a 22 pénztárat, és jó zsíros állásokhoz juttatták - a pénzügyminiszterrel karöltve persze - a barátaikat; arcizmuk sem rebbent. (Zaj az MSZP padsoraiban.)

A két esztendeje tartó reformnak nevezett ámokfutás lezárása, pénzügyi, gazdasági, szakmai, morális elszámolás nélkül akarnak elegánsan kivonulni a dologból. Nem gondolják, hogy a kormányzati ciklus legnagyobb botránya miatt öntömjénezés helyett inkább bocsánatot kellene kérni az emberektől? Szerintünk ez lenne a minimum.

Szövetségünkkel, az emberekkel, az orvosokkal, a szakmával összefogva igenis megvédtük a társadalmi egészségbiztosítást, megvédtük a szolidaritást. Tettük ezt azért, mert tudjuk, hogy a szociális biztonságnak ez a nagy rendszere az emberi lényeget hordozza. Az egészségügyben a szolidaritás az egyenrangú emberek közötti kölcsönös érdekek alapján adott juttatásokat jelenti. Aki a társadalombiztosítást szétveri, az magát a közösséget, a nemzeti kockázatközösséget veri szét. És még valami: abba kellene hagyni ezt a "valódi biztosítássá tesszük az egészségbiztosítást" szöveget. Úgy látszik, önök még mindig nem értik a különbséget az egyéni kockázatvállalásra épülő piaci, üzleti biztosítási rendszerek és a tömeges kockázatvállalásra alapozott társadalmi közösségi rendszerek, vagyis a társadalombiztosítási rendszerek között.

Tisztelt Országgyűlés! A pénztártörvény visszavonása kapcsán azért néhány következtetést meg kellene még vonni. Az egészségügyi és ezen belül a társadalmi egészségbiztosítási rendszer átalakítása, megtervezése során mindig szem előtt kell tartani, hogy a betegség megélése a legvalóságosabb kisebbségi lét, a fenyegető megaláztatás hordozója, az emberek számára nagyon is érzékeny terület. Az átalakításban egy garanciális elem van, ez pedig a hozzáértés, a szakértelem. Ahhoz, hogy valakik az egészségügyi szakmában mindannyiunk érdekében érdemi döntéseket hozzanak, hozzáértés kell. Akik az államilag garantált kötelező általános egészségbiztosítási rendszerben a szolgáltatások javulását a multinacionális magánbiztosítóktól várták, nem tudják, hogy mit jelent nem szelektálható betegpopulációknak egyenlő hozzáférési eséllyel kötelező szolgáltatásokat nyújtani. Ennek belátásához az ellátórendszer alapos ismeretére lett volna szükség. A volumenkorlát nélküli tudatlanság azonban bumerángeffektust szült, amely a törvény visszavonására kényszeríti most a döntéshozót.

Fontos... (Zaj, közbeszólások az MSZP padsoraiban.) Egy kis nyugalmat, egy kis nyugalmat kérek szépen! Én is meg fogom önöket hallgatni. Látom, hogy izgatottak, nem is csodálom, kérem szépen. Próbálják egész másképpen interpretálni ennek a törvénynek a visszavonását, mintha nem arról lenne szó, hogy két-három hónappal ezelőtt itt a parlamentben esküt tettek, éppen ellenkező előjellel. Tessék nyugodtan végighallgatni és végigelmélkedni azt, amit mondok! Én is meg fogom tenni az önökénél, nem nagy örömmel. (Zaj, derültség az MSZP padsoraiban.)

Fontos hosszú távra tudatosítani, hogy a magánbefektetők, a magánszereplők megjelenésével az állam nem képes a felelősségét, a kontroll szerepét érvényesíteni az egészségbiztosítási rendszer működésének szabályozásában. Ezzel fragmentálódik, majd megszűnik az egységes nemzeti kockázatközösség, az állami kontroll nélküli nyereségérdekeltség pedig a társadalmi célokkal ellentétes viselkedésre ösztönzi a piaci szereplőként megjelenő biztosítópénztárakat. Nemzetközi tapasztalat, hogy a pénztárak közötti verseny előbb-utóbb legális lehetőséget teremt a nemkívánatos ügyfelektől, például a drága betegségben szenvedő emberektől való megszabadulásra, és a szabad orvos- és intézményválasztás korlátozására. Ezt a jövőre nézve szíves figyelmükbe ajánlom.

És még valami: amikor bennünket, az ellenzéket szakmapolitikai tevékenységünk során egyfolytában hisztériakeltéssel, kútmérgezéssel, ártó radikalizmussal és még sok más méltatlan jelzővel vádoltak, jobban tették volna, ha figyelnek érveinkre. (Zaj az MSZP padsoraiban.) Látom, egyesekben nincs belátás. Majd lesz, kérem szépen, rövid idő kell hozzá. (Tatai-Tóth András: Ne fenyegess! - Derültség.) Rá fognak döbbenni, hogy a vágyaik céltalanok voltak. Ez utóbbiak közül itt egyet ismét hangsúlyoznék: nem lehet nagy rendszerek átalakításába úgy belefogni, hogy az ahhoz szükséges, úgynevezett primer invesztíció, azaz az elsődleges pénzügyi források hiányoznak. Ez is egy tanulság, alapvető menedzsmentszabály egy nagy rendszer megtervezésekor. Sőt, képtelenség a konvergenciaprogram keretében, az egészségügyi ágazatot ért súlyos pénzelvonás közepette nagy átalakításokba kezdeni, a továbbiakban is óvom önöket ettől. Ennek következményei: növekvő várólisták, kapacitáshiány, kórházak bezárása, teljesítményvolumen-korlát; még sokáig nyögni fogjuk.

Most, hogy a legfontosabb törvényük visszavonására kényszerülnek, még egy tanács, ha megengedik. Ebben a kormányzati szintű menedzsment-burnoutban, a hitelvesztéssel járó ellehetetlenülésben ne fogjanak bele nagy egészségügyi átalakításokba. Erőiket, ha még egyáltalán vannak, a füstölgő romok eltakarítására, az ellátórendszer biztonságos működésének helyreállítására fordítsák. Most nem látványos, hanem aprómunkára van szükség.

Döbbenten halljuk a miniszter úr szájából, hogy június 30-áig új koncepciót fog benyújtani. Június 30-áig? Az ellátórendszer átalakítására vonatkozóan? Újra beleesnek abba a hibába, amibe korábban beleestek? Először talán stabilizálni kellene a rendszert, megadni a működési biztonságát, az ellátásbiztonságot helyreállítani! Nehogy már június 30-án itt az egészségbiztosítási nagy rendszer átalakítására vonatkozó új, esetleg kodifikált anyag, elképzelés, törvényjavaslat kerüljön a parlament elé! Ezt megint puccsszerűen, egyeztetés nélkül akarják megcsinálni? Június 30-áig akarják az ilyen nagy rendszer átalakítására vonatkozó koncepciót és stratégiai elképzeléseket a szakmával és a civil társadalommal egyeztetni? Hiábavaló kezdeményezés! Még egyszer tisztelettel javasolom: az aprómunkával foglalkozzanak, az ágazat működőképességének a helyreállításával és az ellátás biztonságának a megteremtésével.

Tisztelt Országgyűlés! Ismét mondom: most nem elfogadunk valamit, hanem elvetünk. Ebben az elvetésben mi most partnerek vagyunk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz, a KDNP és az MDF padsoraiban.)

(18.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
147 270 2008.05.19. 2:07  225-313

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Azt azért szeretném elmondani, hogy a preambulum másról szól, mint a törvény. És egy bizonyos mondat utólag lett betéve a preambulumba, amit itt Vojnik Mária asszony idézett; ezt is szeretném elmondani. A preambulum nagyon szép elveket fogalmaz meg - a törvény másról szól.

S nemcsak arról szól ez a vita most, hogy tőkét, magánforrást lehet-e bevonni az egészségügybe vagy sem, hiszen 2001-ben a CVII. törvény már lehetőséget adott arra, hogy magánforrást vonjunk be az egészségügybe, de ezt egzisztenciavállalkozásokon, szakmai vállalkozásokon keresztül értelmezte. Itt másról szól a dolog: itt arról szól, hogy kezdetben egy tiszta üzleti rendszerben gondolkodtak, majd ebből lett egy ilyen félüzleti, több-biztosítós, többpénztáras rendszer; és maguk a leendő szereplők, hiszen beszéltünk velük, mondták el, hogy ők ehhez nem értenek. Tehát itt nem egzisztenciavállalkozásokról van szó, itt nem szakmai befektetőkön keresztül történő forrásbevonásról van szó; itt pénzügyi multinacionális szereplők számára az irányítás egy részének átadásáról van szó. És ha önök azt mondják, hogy gyenge az állam, akkor az a gyenge állam hogyan tud majd ezekkel a befektetőkkel gondoskodni a preambulumban megfogalmazottak szerint az emberek biztonságáról?

Én a következőt javasolnám: értékeljék ki szakmailag ezt a rendszert. Mert a megnyilatkozásokból ítélve önök sem értenek egyet. Azért vonták vissza, mert a Fidesz erőszakos volt, vagy azért vonták vissza, mert nem értettek egyet a koncepcióval... - önök nem egységesek a vélemények megformálásában! Tegyék meg, szakmailag értékeljék ki ezt a korábbi, most elvetésre kerülő törvényjavaslatot, pénzügyileg természetesen számoljanak el, és akkor utána zárjuk le ezt a fejezetet, és lássunk hozzá valami újnak az előkészítéséhez.

S még valami: nagyon nagy bajnak tartom, hogy önök nem gyakorolják a hatalmat. Nem gyakorolják; nem kormányoznak, nem gyakorolják a hatalmat. Ezért van többek között az a válság, ami az egészségügyi nagy rendszer átalakítása kapcsán kibontakozott. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 197 2008.06.09. 6:40  196-202

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Fontosnak tartjuk a népszavazást, a következők miatt. Úgy látjuk, hogy az egészségügyi reformnak nevezett folyamat, amit mi leginkább az ámokfutás szóval jellemeznénk, megbukott ugyan, a több-biztosítós, majd többpénztáras rendszer lekerült a napirendről, de nem látunk semmiféle garanciát arra nézve, hogy akár néhány hónap múlva vagy akár fél év, egy év múlva nem fogják újra elővenni az egészségügyi ellátórendszer piaci átalakulásának újabb szándékát, nem kerül-e megint sor az egészségbiztosítás nagy rendszerének a privatizációjára. Sőt, az utóbbi időben olyan megnyilatkozásokat és olyan jeleket látunk, amelyek ilyen értelemben aggodalommal töltenek el bennünket.

Úgy látjuk, hogy a népszavazás garanciát kínálna arra nézve, hogy legalább három évig nem kerülhet ismét sor az egészségbiztosítási rendszer privatizációjára. Azok a megnyilatkozások, amelyek miniszteri szintről hangzanak el, és például június 30-ig új koncepciót ígérnek az egészségbiztosítási rendszer átalakítására, azok veszélyesek. Mintha megint abba a hibába esne a kormány, hogy néhány hét alatt komoly egyeztetések, súlyos társadalmi egyeztetések, szakmai viták nélkül belevágna megint az egészségbiztosítás nagy rendszerének az átalakításába. Ezt mi hazardírozásnak tartjuk, és ezek a félelmek élnek bennünk.

El kell azt is mondanom, hogy azok a kiszivárogtatások, amelyek az egészségbiztosítás nagy rendszerét részvénytársasággá kívánják alakítani, majd újabb kiszivárogtatások arra utalnak, hogy ennek a részvénytársaságnak valamiféle regionális tagozódása is létrejön - esetleg regionális önálló jogi személyként megjelenő részvénytársaságok formájában -, ugyancsak aggasztanak bennünket. Ezek nemhogy garanciául nem szolgálnak, hanem éppen ellenkezőleg: azt a piaci, az egészségügyből üzletet csinálni akaró szándékot jelzik, amelytől eddig is tartottunk, és ezek után is tartunk.

Ugyancsak elgondolkoztatók azok a szakanyagok, amelyek az utóbbi hetekben az egészségügyi tárca részéről megjelentek, és egyelőre az egészségügyi bizottság előtt tárgyaltattak, amelyek a szektorsemlegesség bizonyos hamis látszatát keltve próbálják az egészségügyi állami, önkormányzati szolgáltató rendszer mellett - és talán annak ellenében -, leszedve, lekapcsolva bizonyos területeket, a magánszolgáltatók szerepvállalását erősíteni, ezeket mintegy felhozni. Ugyancsak olyan kiszivárogtatásoknak voltunk tanúi az elmúlt hetekben, amelyek az önkormányzatok ellátási kötelezettségét próbálnák definiálni valamilyen minimális ellátási kötelezettség szintjén, amelyek ugyancsak aggasztóak olyan értelemben, hogy ez talán a piac előrenyomulását segíthetné az egészségügyben.

Azt kell mondanom, továbbra sem látjuk, hogy az irányultság, a kormányzati szándék az egészségügyi nagy rendszer átalakítására vonatkozóan megváltozott volna. Továbbra is úgy tűnik, hogy a pénzkivonás mellett a piac, az üzlet, a túlhangsúlyozott, már-már erőltetett öngondoskodás - itt megállok egy pillanatra: a nyugdíjasokra gondolok, akik már gondoskodtak önmagukról, ugyanakkor éppen a lakossági sarcok bevezetésekor nagyon nehéz helyzetbe kerültek a vizitdíj, napidíj ügyében - vagy éppen a verseny hangsúlyozása, a biztosítási elv túlhangsúlyozása, kicsit az individuális, egyéni kockázatvállalás irányába történő hangsúlyozása mind-mind elgondolkodtat bennünket olyan értelemben, hogy a kormányzati szándék nem változik.

Hiányoljuk az egészségügyben a szolidaritás hangsúlyozását, a szeretet, a szeretetszolgálat, a lélek, a szakmaiság és a társadalombiztosítás egész más logikán alapuló biztosítási elvrendszerének tudomásulvételét - ha nem is hangsúlyozását -, amelyek ennek az egészségügyi nagy ellátórendszernek az eszenciáját, a lényegét képezik. A legnagyobb gond az, hogy nem hiszünk önöknek. Nem hisszük azt, hogy a megnyilatkozásaik, egy-egy álságos mondat, amit a törvény preambulumába betesznek: megtartjuk a nemzeti kockázatközösségen alapuló társadalombiztosítást - nem látjuk, hogy ezek a mondatok hitelesek lennének.

Ugyanakkor rossz tapasztalataink is vannak, hiszen 2002-ben a polgári kormánynak azokat a kodifikációit, amelyek éppen az egészségügyi nagy rendszer átalakítását mintegy megalapozták, 2002-2003-ban sorra visszavonták. Ezek az emlékek még élnek bennünk, hiszen nem történt olyan régen, hogy az "Egészséges nemzetért" népegészségügyi programot felmondták, holott a népegészségügyi adatokra, trendekre alapozott európai egészségpolitikának ez az "Egészséges nemzetért" népegészségügyi program és az ennek kapcsán nyerhető valid megbetegedési, halálozási, születéskor várható átlagos élettartam és más adatok képezhették volna az alapját.

De ugyanígy vagyunk a 2001. évi CVII. törvénnyel, ami az egészségügyben a magánforrások értelmes, szakmai vállalkozásokon keresztül történő bevonását tette volna lehetővé, a 2002-es kormányváltás után ezt is felmondták. És folytathatom tovább a gyógyszerpiaci megállapodással, amikor a gyógyszerpiac minden szereplőjével megállapodást kötöttünk, 2002 júniusában ezt is felmondták. A fogmegtartó kezelések térítésmentességét és egy csomó olyan szabályozást, ami akkor az egészségügyi ellátás biztonságát és minőségét javította, önök megszüntettek.

Tehát a bizalom eloszlott bennünk. Mi azt kérjük, hogy ezt a népszavazási indítványt támogassák, hiszen három évig akkor lesz időnk biztonságban gondolkodni azon, hogy hogyan tudnánk valamiféle közös nevezőt találni az egészségügyi ellátórendszer és a biztosítási rendszer átalakítására vonatkozóan.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 142 2008.09.30. 14:30  97-247

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az az érzésem az eddigi vitát hallván, hogy kevés közös nevezőt fogunk találni a 2007-es év értékelésében. Szeretném hangsúlyozni, hogy bár az egészségügyi bizottság természetesen a számszerű adatokat alaposan értékelte, de nem hagyta magát korlátozni ezektől a számszerű adatoktól. A szakmai vonatkozásokat is megvizsgálta, a 2007-es évnek a szakmai outputját, és úgy találta, hogy az egészségügy számára mélyrepülést hozott a 2007-es esztendő. Az akkor történtek befektetésnek semmiképpen nem nevezhetők, sőt az ágazat soha nem látott megnyomorításának, megsarcolásának értékelhetők.

Örülök, hogy Keller László államtitkár úr itt van, mert pénzügyi államtitkárként nyilván a számszerű adatokat jól ismeri, de nem tudom elfelejteni, hogy szociális, egészségügyi államtitkár is volt, tehát nyilvánvaló, hogy amit mondani fogok, azt értékelni fogja. Nem számokra gondolok most elsősorban, hanem a szakmai konzekvenciák levonására.

Az egészségügyi bizottság kisebbségi véleményét fogom ismertetni, de szeretném előrebocsátani, hogy nem volt olyan igazán nagy nézeteltérés a 2007-es esztendő értékelésében közöttünk, sokkal több közös nevező volt, mint amit itt az eddigi vitában felfedezni véltem, hiszen az egészségügyi bizottságban ülő, az egészségügyben dolgozó, sokszor orvosként vagy más egészségügyi pályán szakemberként dolgozó ember nagyon sokszor, pártállástól függetlenül is látja azokat a súlyos gondokat, amelyekről néhány szóban említést szeretnék tenni.

Hogy pozitívummal kezdjem, kétségtelenül jó pontként tudható be a közteherviselés megszigorítása. De ez is féloldalasra sikeredett, hiszen túl sokat beszélt a kormányzat a potyautasokról, mintegy számon kérve rajtuk az egészségügyi ellátórendszer gondjait, és nem nagyon beszélt a munkaadók járulék-kintlévőségeiről, amelyeket, tudom, jóváírtak, nem tudom, hogy milyen felhatalmazással, kinek a közreműködésével a költségvetésekben évek alatt, de nem tudom elfelejteni a munkaadóknak a százmilliárdos nagyságrendű tartozásait, amelyekkel a rendszerváltás óta küszködtünk, és amelyekről nem esett szó akkor, amikor a közteherviselés megszilárdítására irányuló törekvéseket hallottuk.

(17.20)

Bár magam itt is többször szóvá tettem, hova lett az állami nagyvállalatok járuléktartozása, ki írta ezeket jóvá, és egyáltalán, miért nem beszélünk erről.

Az egészségbiztosítás legnagyobb tehertétele - tudjuk - egy régi örökségből fakad: az egészségbiztosítás, illetve akkor még egységes társadalombiztosítás államosításánál kezdődik, nevezetesen a nagy rendszer, a szolidaritási társadalombiztosítás elvesztette a vagyonát, elvesztette a tőkehányadát. Ennek a súlyos következményei a rendszerváltás után is fennállnak, hiszen a rendszer tőkehányad, tőkehasználatidíj-elszámolás, amortizációelszámolás, eszközvisszapótlás nélkül működik; azt is mondhatom, hogy közgazdaságilag értelmezhetetlenül működik. Természetesen a 2007. év megszorításai még tetézték az ebből az előbb elmondott örökségből származó bajokat, és hovatovább dekompenzálták az egészségügyi ellátórendszert.

Csak zárójelben jegyzem meg, hogy természetesen, amikor a gondokról beszélünk és ebben gondolkodunk, akkor nem tudom elfelejteni a rendszerváltás után megtörtént pénzügyi konszolidációt, a több ezer milliárdos forrásigényű bankkonszolidációt, amelynek révén a bankok meg a biztosítók úgy néznek ki, ahogy ma kinéznek, és mellette a kórházak pedig úgy, ahogy ma kinéznek. Tehát súlyos örökséget hordozunk.

Az előbbiekben szó esett, a bizottságban is elhangzott, és a kisebbségi véleményben is megfogalmazódik, hogy az Egészségbiztosítási Alap költségvetése többlettel zárt, 27,4 milliárdos többlettel. Ennek azonban súlyos ára van: a lakossági terhek jelentősen nőttek, az ellátórendszer leépítése pedig súlyos zavarokat okozott. Az ágazat válsághelyzetben van, az ellátórendszer likviditási problémákkal küszködik. És ha ezt annak fényében vizsgálom, hogy a 2008. év hogyan néz ki - lassan az év vége felé járunk -, tetéződik a nyomorúságunk, és ha látom a 2009. éves költségvetés irányszámait, megint azt kell mondjam - és itt az egészségügy 2,8 százalékos nominális növekedésére gondolok -, hogy valamiféle katasztrofális pályát ír az egészségügy kondíciója.

A betegutak szabályozatlanok, a gyógyító-megelőző kassza kiadási előirányzata még a 2006. évi kiadások összegét sem érte el, hiszen ebből 23,4 milliárd forintot tett ki a vizitdíj, kórházi napidíj céltartalékának összege. A teljesülés számadatát hallottuk: 718,7 milliárd forint, az ÁSZ szerint ez valójában 741,3 milliárd forint, mert idetartozna az a 32,6 milliárd forint, amelyet az év végén a központi költségvetésnek átutaltak. Érdemes az ÁSZ-jelentést tanulmányozni, elképesztő - közel 60 milliárd - az a megtakarítás az egészségügyben, ami 2007-ben elkönyveltetett, és ebből, mint említettem, 27,4 milliárd a kasszamaradvány, amelynek a sorsáról egyelőre semmit nem tudunk. Annyit hallottunk a bizottság ülésén, hogy tartalékalapba kerül, ami természetesen felháborított bennünket, hiszen ez az összeg a járulékfizetők által befizetett pénz, amit az alkotmány és az abból következő törvények értelmében az egészségügy gyógyító-megelőző szolgáltatásaira kell fordítani. Semmiféle tartalékolása, semmiféle alapba helyezése nem fogadható el.

Az összevont szakellátás eredeti előirányzata 509,5 milliárd forint, a teljesítés vizitdíjjal együttesen számítva 526,3 milliárd forint, a háziorvosi kassza - hallottuk -, a 2007. évi 61,2 milliárd forintos előirányzat még a 2006. évi teljesítést sem érte el. A 2007. évi teljesülés végül 72,4 milliárd forint, de ez tartalmazta a vizitdíjbevételeket is.

Az aktív fekvőbeteg-ellátásban 2007-ben több mint 25 százalékos leépítés történt - soha nem látott, radikális visszavágás. Az ÁSZ megjegyezte: "Az átalakítás egyes szakterületek, betegségcsoportok helyzetét eltérően, esetenként hátrányosan érintette. Átgondolatlan az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet megszüntetése, a pszichiátriai betegellátás jelenlegi helyzete, a svábhegyi gyermekszanatórium megszüntetése. Ezek az intézkedések nem szolgálták az egyenlő hozzáférés esélyét, a korábbi magas színvonalú ellátás megtartását." Az ÁSZ jelentéséből idéztem.

2007-ben az egészségügyi reform során nem vették figyelembe a népegészségügyi szempontokat, csak megjegyzem zárójelben, hogy ebben az országban közel egymillió szenvedélybeteg van, akik nagy része alkoholbeteg, de vannak közöttük elmebetegek, mindenféle funkcionális, agyi betegségben szenvedő emberek, mentális problémákkal küszködő emberek, neurózisban szenvedők, közel egymillió honfitársunk. Ha az ember arra gondol, hogy ennek az egymillió honfitársunknak van 2-2,5 millió családtagja, akkor azt lehet mondani, hogy ma Magyarországon körülbelül 3-3,5 millió embernek a humán erőforrásként való, a gazdasági prosperitás feltételeként való meghatározása természetesen negatív, vagyis lehetetlen.

Nem értjük mi, egészségügyben dolgozók, akik nemcsak gyógyító szolgáltatások iránt vagyunk elkötelezettek, hanem az egészségfejlesztés, egészségmegtartás, a megelőzés iránt is, hogy hogyan képzeli a kormány, hogy valamiféle gazdasági fejlődés - főleg fenntartható fejlődés - jöhet létre 3-3,5 millió ilyen hendikeppel bíró embertömeggel. Azt csak megjegyzem - megint csak zárójelben -, a napokban jelent meg az Eurostudy legújabb tanulmánya, amelyben a magyar népességnek már 54 százalékát tekinti különböző fokban anómiásnak, vagyis gyökérvesztett, talajvesztett, identitásvesztett embernek, ami azért nagy baj, mert az anómiához előbb-utóbb depresszió társul, az anómiás depresszió pedig gyógyíthatatlan, ennek helyreállítása csak az identitás visszaállításával lehetséges. Ez pedig generációs kérdés, évtizedeket igényel, egész más oktatási rendszert, egész más egészségfejlesztési, egészségmegőrzési, health promotion rendszert, ahogy ma a szakirodalom mondja.

Az ÁSZ szerint az eltelt időszak tapasztalatai, eseményei az előkészítettség, az átgondolt szakmapolitika hiányosságaira utalnak. A struktúrát érintő problémák további intézkedéseket tesznek szükségessé, melyekben a betegellátás érdekeit kell előtérbe helyezni. Szeretném megjegyezni, hogy most, amikor az Alkotmánybíróság a határozatát meghozta, egyértelművé vált előttünk, a miniszter a 2007. évben túl nagy felhatalmazást kapott, szabad kezet kapott a kapacitások újraosztásában, szabad kezet kapott a kapacitások újraelosztásának folyamata, eljárásrendje meghatározásában. A kapacitások kialakítása, az ágyszámcsökkentés, az intézetbezárások nem normatív szempontok figyelembevételével és egyáltalán nem a népegészségügyi adatok, trendek figyelembevételével történtek meg.

Az ÁSZ azt írja, emellett nemkívánatos hatásokkal számolni kellett, intézmények eladósodása, várólisták kialakulása, ellátáshoz való hozzájutás időigényének növekedése. Mára úgy néz ki, hogy a várólisták valóban szinte elfogadhatatlan, tragikus méreteket öltenek. Itt egy várólistát szeretnék kiemelni, amit a napokban több szervezet megvizsgált: a szív- és koszorúérbetegeknél egyértelmű, hogy az életet már veszélyezteti az a várólistarendszer, ami kialakult, és nemcsak hogy az életet veszélyezteti, hanem a bekövetkező egészségkárosodások kapcsán későbbi kiadásnövekedéssel kell számolni.

Több helyen látjuk az egészségügyben, hogy a 2007. év nemhogy befektetés nem volt, hanem olyan helyzetet teremtett, amelynek a késői hatásai mintegy circulus vitiosusként még ezekben a most megélt vagy éppen a következő években fognak jelentkezni, a népegészségügyi adatokban fognak mutatkozni.

Egyetértünk az ÁSZ véleményével, mely szerint a megváltozott struktúra és a jelenlegi teljesítményfinanszírozás összhangja nem áll fenn, ami a helyzet teljes átgondolását igényli. Megjegyzem, a teljesítményvolumen-korlátról sokszor beszéltünk már ezekben a sorokban, a teljesítményvolumen-korlát mint költségvetési, pénzforgalmi szemléletű finanszírozási eszköz, nem illeszkedik a teljesítményelvű finanszírozás rendszeréhez, a kettő szinte agyonvágja egymást, és megakadályozza a tudásszoftver érvényesülését az egészségügyben.

A gyógyszerkiadások csökkentésének terhét a lakosság és a gyártói-forgalmazói kör viselte, hallottunk már erről Béki Gabriellától is. Egy dolgot szeretnék kiemelni: a lakosság gyógyszerteher-növekedése 2007-ben igen magas - soha nem látottan magas -, 15,3 százalék volt. Elképesztő, több tíz milliárdos összeget jelent ez, amit a lakosságnak vállalnia kellett ahhoz, hogy a gyógyszerét kiváltsa.

(17.30)

Nem mindenki vállalta, hiszen betegtömegek nem váltották ki a patikában a gyógyszereiket, felíratták az orvossal - később már fel sem íratták -, hiszen anyagiakkal nem bírván, kellő anyagiakkal nem rendelkezvén a gyógyszert nem váltották ki, így a gyógyulási esélyük jelentősen csökkent.

Ellentmondásokat és bizonytalanságokat eredményezett, hogy a rendszer átalakításának parlamenti vitája és a költségvetési vita egy időben zajlott. Az alapdíjak, a forintértékek alig változtak 2007-ben, miközben továbbra is fennmaradt - mint ahogy az előbb említettem - a teljesítményvolumen-korlát intézménye, ami gúzsba köti a szakmát, és ott sem engedi működni az orvosszoftvert, a szakmai szoftvert, ahol pedig az infrastrukturális feltételek, a technológiai feltételek megvannak.

Összefoglalóan talán annyit mondhatok el, hogy mi nem látjuk azt, hogy itt bárki behúzta volna a féket. Az egészségügyben a helyzet romlása továbbfokozódik, már-már dekompenzációval fenyegetvén, hiszen most már a 2007. év értékelése után látjuk a 2008-as esztendőt is. Tulajdonképpen igazán semmi nem változott, bár a halvány reményünk talán megvan: az Alkotmánybíróság határozata, amely előírta, hogy normatív rendszert kell felállítani a struktúra további alakításában, a kapacitáselosztásokban. Talán ez a kis reményünk, hogy a parlament elé kell hozni egy olyan törvényt, amely a jelenlegi strukturális és finanszírozásbeli torzulásokat legalább a működőképesség minimális szintje fenntartásával mégiscsak garantálni tudják.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 206 2008.09.30. 2:15  97-247

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Nem akartam szót kérni, mert nem kívánok minden kérdésben válaszolni Havas Szonja (Sic!) képviselő asszony megjegyzéseire, csak azt szeretném elmondani, hogy rosszul emlékszik, valami emlékezetzavar lehet a képviselő asszonynál, hiszen az egészségügyi bizottságban magam javasoltam, hogy a 24 milliárdos megtakarítást használjuk fel, de nem úgy, hogy valamiféle tartalékalapból majd pályázni lehet, hanem hozzák előre a három hónappal késleltetett finanszírozást kettő hónapra.

Azt hiszem, emlékszik, képviselő asszony, az én javaslatom volt, és kértem a támogatást. Ez most már úgy hangzik, mintha ők javasoltak volna valamit, és kérik a mi támogatásunkat. De ebből nem fogunk presztízskérdést csinálni, de amellett kitartunk, hogy a finanszírozást kell előrehozni azért, hogy az intézményeknek, amelyeknek soha nem látott kintlévőségei és hiányai vannak - a kórházakra gondolok elsősorban, bár szufficites az OEP, ezt látom -, mégiscsak valamiféle likviditási biztonságot tudjunk, ha átmenetileg is, adni.

A jó struktúra kialakításában eddig is partnerek lettünk volna, ezek után is azok leszünk, de nem akarok őszödi kifejezést mondani: el tetszettek rontani, körzővel, vonalzóval. Most már az Alkotmánybíróság is megállapította, ez a kapacitáskiosztás egy torz struktúrát szült - az ÁSZ használja ezt a kifejezést -, és egy torz finanszírozással dekompenzálja a rendszert.

A homogén betegcsoport finanszírozást nem mi találtuk ki, nem a polgári kormány vagy az Antall-kormány szüleménye volt, hanem 1964-ben Franciaországban találták ki, ahol DRG-nak nevezték, majd Amerika átvette finanszírozási módszerként.

Rácz Jenő úrnak meg fogom mondani akkor, hogy politikai célra használják a várólistákat, hiszen a veszprémi kórház főigazgatója, a korábbi szocialista miniszter ugyancsak küszködik ezekkel a várólistákkal.

Végül pedig, azt ki kellene magunknak kérni, hogy az orvosokat gaz orvosoknak minősítsük, akik szórakoznak itt az előjegyzésekkel, meg nem tudom, visszahívogatják a beteget. Ezt az orvosellenes hangulatot, ennek a keltését be kellene fejezni. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 232 2008.09.30. 2:16  97-247

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Sajnálattal kell mondanom, hogy az előttem szólót mélyen szántó szakmai ismeretek nem korlátozták a véleménye megformálásában, ugyanis ez egy teljesen hamis beállítás, mintha Magyarországon rengeteget költenénk az egészségügyre. Európa legbetegebb, legrosszabb megbetegedési, halálozási mutatóival bíró országában aránytalanul keveset költünk egészségügyre. Szamárságokat ne beszéljünk, ez mégiscsak egy szakma! (Bókay Endre: Gyógyszerkasszára mennyit költöttünk?) Ha valaki nem tájékozott benne, akkor talán ilyen bátor megállapításokat ne tegyen!

Azért kértem két percre szót, mert Keller úrtól szeretném megkérdezni, hogy akkor hova tegyem most a 27,4 milliárdos, 2007. évi... Nincs itt! (Keller László a képviselői helyén ülve beszélget képviselőtársaival. - Egy hang az MSZP soraiból: Ott van! - Keller László: Itt vagyok!) Ott van - gyakran változtatja a helyét. (Derültség.)

Hova tegyem ezt a megtakarítást vagy szufficitet, amikor a miniszter azt mondja, hogy föl fogja osztani - Székely Tamás úr nyilatkozott -, az ön pénzügyi főosztályvezetője pedig az egészségügyi bizottság előtt jegyzőkönyvbe mondta, hogy tartalékalapba helyezik, és nem megy ki az egészségügyi ágazatból. Szíveskedjék megnézni a jegyzőkönyvet! Most akkor hogyan értékeljük? Megtakarította az ágazat, jól meg van dicsérve, de ez a megtakarítás tulajdonképpen nincs? És egyáltalán: a miniszter a napokban a bizottság elé tett egy anyagot, amiben azt jósolja, számítja, hogy 2008-ban 23 milliárd megtakarítás lesz.

Akkor milyen előirányzatot képezzünk, hogy az ön szavaival éljek, hogy ez benne maradjon az ágazatban? Hiszen a kórházak soha nem látott adósságokkal küzdenek, körbetartozás van, a beszállítók megtagadják már a beszállításokat. Nagyon nehéz lesz a közvéleménynek megmagyarázni, hogy lenyúlták, lenyelték a 27,4 milliárdot! Ebből akkora botrány lesz, mint az egészségbiztosítás privatizációjával való kísérletnél volt!

Szeretném elmondani, hogy föl fogjuk hívni a lakosság, a társadalom figyelmét arra, hogy az ágazat és az emberek bőrén megtakarított 27,4 milliárd nincs, mert a pénzügyminiszter valamilyen furfangos szöveggel - amit én nem értek, de én nem vagyok pénzügyi szakember - ezt az összeget lenyelte! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Keller Úr! Ezt a pénzt önök nem nyelhetik le! Ez az ágazaté, ez az ágazatban fog maradni! Ha másképp nem, akkor óriási társadalmi-politikai nyomással fogjuk ezt elérni. (Taps a Fidesz padsoraiban. - Tatai-Tóth András: Népszavazás!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
163 16 2008.10.08. 5:18  1-224

DR. MIKOLA ISTVÁN, az egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyi bizottságban a törvénytervezet vitája kapcsán nem volt katarzisélmény, ez az előttem szóló elnöknek a rövid, néhány perces értékeléséből is kitűnt. Először is azért nem, mert továbbra is sújt bennünket a konvergenciaprogram megszorítása, talán leginkább az egészségügyet sújtja, ami már viselhetetlen helyzetet okoz az ágazatban.

Ez a törvénytervezet és az ebben megfogalmazott járulékcsökkentés ugyancsak aggodalommal tölt el bennünket, és nemcsak az ellenzéki képviselőket, hanem a bizottság minden tagját, hiszen komoly bevételkiesést okoz az Egészségbiztosítási Pénztárban.

Egyetértünk azzal, hogy a bérterheket csökkenteni kell, a versenyképességet fokozni kell, a foglalkoztatást segíteni kell, ugyanakkor látjuk a nemzetközi gyakorlatot is, amelyik figyelemre méltó, hiszen a különböző országokban már megfigyelhető az, hogy a munkaadók egyre nagyobb felelősséget vállalnak a jó humán erőforrásért, annak a megszerzéséért. Egyre több olyan gyakorlatot lehet a világban észlelni - és jó lenne erre is figyelő szemeinket vetni -, miszerint a munkaadók igyekeznek a jó kondíciójú, egészséges humán erőforrást megszerezni, és ennek érdekében az egészségbiztosítás vonatkozásában is fokozott közterheket vállalnak. Mi nem éppen ebbe az irányba megyünk.

A Pénzügyminisztérium főosztályvezetője, aki részt vett az egészségügyi bizottság ülésén, elmondta, hogy egy 3-4 évre tervezett, 10 százalékos járulékcsökkentés első lépéséről van szó, ez éves szinten a számításaik szerint, ezzel a sávos munkaadói járulékcsökkentéssel körülbelül 90 milliárd forint bevételkiesést okoz az egészségbiztosítás kasszájában. Talán ha életbe lép ez a törvény, akkor a következő évben ez valamivel kevesebb lesz, hiszen ahogy halljuk, április 1-jével tervezik az életbe léptetését, de akkor is 70-75 milliárd forint bevételkiesést okoz.

Az aggodalmunk ezzel kapcsolatban röviden úgy fogalmazható, hogy évek óta észlelhető, hogy a szolidaritási nagy rendszernek a jövedelemarányos járulékbefizetésen alapuló technológiáját mintegy finoman átcsúsztatják, és úgy tűnik, hogy ez most felgyorsul és folytatódni fog a fix összegű befizetések irányába, ami súlyosan sérti hosszú távon a szolidaritás elvét. Költségtérítések, átengedettadó-bevételek, az egészségügyi szolgáltatási járulék összegének emelése, ez utóbbi is 4350 forintról 4500 forintra fog emelkedni.

Úgy tűnik, hogy az egészségbiztosítás pénzalapja egyre inkább gyámkodás alá kerül, elhangzott ez az egészségügyi bizottság ülésén, a költségvetés egyre inkább veszélyezteti ezekkel az intézkedéseivel az egészségbiztosítás pénzalapjának az önállóságát. Ez pedig nagyon komoly paradigma, amit érdemes lenne szem előtt tartani.

Az egészségügyi bizottság ellenzéki képviselői mindannyian úgy gondolják, de talán a kormánypártiak egy része is, hogy nincs semmiféle gazdasági prosperitás, gazdasági fejlődés a humán erőforrás jó kondíciója, vagyis a testében, lelkében ép, szellemében kiművelt ember nélkül. Ez az adótörvény-tervezet veszélyezteti ezt a megközelítést.

Elhangzott az egészségügyi bizottság ülésén, méghozzá kormánypárti képviselő szájából, hogy jó lenne most már látnunk, hogy a munkaadói oldalon milyen járuléktartozások, kintlévőségek vannak. A Pénzügyminisztérium főosztályvezetője ígéretet tett arra, hogy erről írásos tájékoztatót fogunk a legközelebbi jövőben kapni. Ugyanis tudomásunk szerint ma is állami gondoskodási körben, felelősségi körben működő nagyvállalatok, minisztériumok nem fizetik be a járulékot. Tehát ismét felemlegetem: nemcsak a potyautasokkal, a munkavállalókkal kell foglalkozni, hanem az óriási járuléktartozással bíró munkaadókat is végül elő kellene venni, és a közteherviselésbe be kellene kapcsolni, a kintlévőségeiket pedig rendezni kellene.

Nagy vitát váltott ki a bizottságban a cégautó kérdése. A háziorvos a területi ellátási kötelezettséget vivő önkormányzattól vállalja át az egészségügyi szolgáltatás nyújtásának a felelősségét, ehhez pedig hozzátartozik az autóhasználat, olyannyira, hogy a minimális feltételek között is felsorolt ez, az ÁNTSZ nem ad ki működési engedélyt az autó megléte nélkül.

Nagy vitát váltott ki az iparűzési adó, ez már egy régi kérdés, elfogadhatatlan, mi legalábbis úgy látjuk, hogy az önkormányzat ellátási kötelezettségét megvalósító háziorvosnak iparűzési adót kelljen fizetni, még akkor is, ha vállalkozási formában látja el a feladatát.

12:11 arányban nem tartottuk vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 166 2008.11.05. 8:40  1-229

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés egészségügyi részéről szeretnék néhány szót szólni. Kezdem azzal a javaslattal, hogy ne fogjunk mindent a pénzügyi válságra. Ez a költségvetés ugyanúgy elfogadhatatlan, mint a tavalyi volt, meg a tavalyelőtti volt, azért, mert megalapozatlan, nincs benne jövőkép, nincs benne semmiféle népegészségügyi megalapozás. A világ ma az egészségügyi stratégiák készítésekor, az ehhez adekvát költségvetések összeállításakor azt vallja, hogy az egészségpolitikát és ehhez a finanszírozást a térségi népegészségügyi trendekre kell alapozni, ezeket kell felmérni, követő módon regisztrálni, ezekből kell kalkulálni azt a szükségletalapot, amire felépíthető az éves költségvetés, a büdzsé. Ez teljességgel hiányzik ebből a költségvetésből.

Nincsenek meghatározva a szükségletek, egyáltalán az országban szükségletkommunikáció nem folyik. Az emberek és a szakma nyakába szakad egy olyan költségvetés, amit tőzsdei alkufolyamatokban és a legkülönbözőbb politikai alkukban fogalmaznak meg, és olyan összegeket szabnak meg, amelyekbe belekényszerítik az ágazatot, a szolgáltatórendszert, de a népegészségügyért felelős preventív medicinát is. Az állam felelősségére szeretném felhívni a figyelmet. Az állam alkotmányos felelősséget visz a polgárok egészségügyi ellátásában, a minőségi egészségügyi ellátásában, ezt a felelősséget az állam nem vetkőzheti le.

De ha már a pénzügyi válság, a nemzetközi helyzet fokozódik, a pénzügyi válsághelyzet továbbra is fennáll, ha már erről ennyit beszélünk itt, a parlamentben, akkor ennek talán az az egészségügyi vonatkozásait sem érdemtelen megemlíteni. Az emberiség történetében, a társadalom történetében minden pénzügyi és gazdasági válság azzal járt, hogy az elszegényedés, a hajléktalanság, a munkanélküliség előbb-utóbb pszichés, majd testi betegségekben megjelenvén óriási tehertételt jelentett az egészségügyben. Ha ennek a pénzügyi válságnak komoly gazdasági válság lesz a következménye, ennek következtében nő a munkanélküliek száma, nő a hajléktalanok száma, az emberek alultápláltak, fáznak, nem tudnak otthon fűteni, akkor előbb-utóbb a kórházakba fognak bekerülni.

Azt hiszem, ez mindenki előtt világos, ezzel senki számára semmi sértőt nem mondtam, megtapasztaltuk már a mi életünkben ezt néhányszor, a szakmában úgy hívjuk - csúnya kifejezéssel -, hogy a társadalmi, szociális bajok, az egzisztenciális válság, a nélkülözés medikalizálódik, vagyis előbb-utóbb pszichés vagy pszichoszomatikus vagy testi betegségek formájában megjelenve tehertételt jelent az egészségügy számára.

Szeretnék utalni arra, amikor a költségvetés általános vitája folyik, hogy a napokban a friss Nobel-díjas közgazdász, Krugman, akinek a szellemi teljesítményét az egész világ elismeri, felhívta a figyelmet arra, hogy a gazdasági, pénzügyi válság során a különböző államoknak a szociális biztonsági rendszerüket kell megerősíteniük, ide kell a fogyó forrásaikból minél többet beruházni, hogy az egészségügy, az oktatás és a szociális terület mintegy menedéket jelentsen a polgárok számára, hiszen a bajban - az előbb már utaltam rá - hová máshová tudnának menekülni.

Ebből a költségvetésből, sajnos, hiányzik a jelenlegi helyzet alapul vétele is. A torz struktúrára gondolok, az ehhez inadekvát teljesítményelvű finanszírozásra, a kapacitás-újraosztás óriási szükségességére, a várólistákra, a teljesítmény-volumenkorlátra - nem is akarom tovább sorolni -, egészen a rossz bérekig, a romló infrastruktúráig, az alólunk kikopó orvostechnológiai rendszerekig. Ezek mind olyan rettenetes tehertételek, amelyeket nem lehet nem figyelembe venni az új költségvetés tervezésekor, hiszen éppen azt jelentik a jelenlegi súlyos forráselvonások, hogy az ágazat nemhogy felkészülni nem tud arra a fokozódó nyomásra, ami majd a szociális terhek következtében az egészségügyre hárul, de a működőképesség fenntartását sem tudja biztosítani, nemhogy a kormányzati legfrissebb programokban leírt fenntartható fejlődés állapotában tudná az egészségügyet működtetni. Ezek nagyon komoly kérdések, annál is inkább, mert közben az Európai Közösség direktívákat fogalmaz meg a tagországok számára, a munkaerő szabad áramlása, a szolgáltatások szabad áramlása prioritásként való kezelésének szem előtt tartásával olyan direktívákat fogalmaz meg, amelyek következtében például a magyar polgár is elmehet majd másik tagországba, ott gyógyíttathatja magát, és a biztosítók közötti megállapodás keretében az anyaországoknak vállalniuk kell a költségeket.

Tehát az európai egységesítő törekvések önmagukban hatalmas kihívást jelentenek az egészségügyi rendszer számára. Ez a költségvetés nemhogy ebben segítené az ágazatot, hanem egyenesen a működőképesség fenntartása szempontjából is rendkívül előnytelen.

Vannak az elvonások kapcsán, amelyekről számszerűen nem beszélek, mert a háromféle költségvetési törvénytervezet, illetve a két törvénytervezet és az egy módosító anyagcsomag olyan zavart kelt most a számokban, hogy nagyon nehéz értékelni. Már mi is osztottunk, szoroztunk, úgy látjuk, hogy körülbelül 6 százalék forráskivonás történik 2009-ben az egészségügyben, ami borzasztó léptékű, soha nem látott léptékű, szinte elviselhetetlen, de azt megvizsgáltuk, hogy melyek azok az ágazatok az egészségügyön belül, amelyek a legveszélyeztetettebb helyzetben vannak, és amelyek a leginkább segítésre szorulnak. Ezeket azért szeretném felsorolni, mert reméljük, hogy legalább módosító javaslatok benyújtásával a legkritikusabb helyzeteken talán közös erőfeszítéssel segíteni tudunk.

A népegészségügyet már említettem. Az a körülbelül 500 millió forint, ami a népegészségügyi programok forrásaként megvan jelölve, egyenesen elfogadhatatlan, nevetséges, és ne mondja senki azt, hogy a többi tárca költségvetésébe el van bújtatva az interszektoriális megközelítésnél fogva a többi forrás, ezt már tavaly is hallottuk, de nem láttuk, és most sem hisszük. A védőnői szolgálat megerősítésre szorul, az ifjúsági, csecsemő- és gyermekvédelem, a háziorvosi szolgálat, az ügyeleti rendszer, ami az egészségügyi ellátópiramis alapját képezi, és ha ezt nem erősítjük meg, akkor az ellátórendszer progresszív, drágább szintjeire zúdulnak a betegek, ahol csak nagyobb kiadásokkal lehet a bajt orvosolni, ennek következtében a rendszer gazdasági hatékonysága romlik.

(17.00)

Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat. Nem értjük, hogy évek óta most már miért fekete bárány az ÁNTSZ akkor, amikor Magyarországon, ha van igazi érték a népegészségügyben, az egészségügyben, akkor ez a járványbiztonság, az epidemiológiai biztonság. Ennek a fő intézményi letéteményese az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat. Nem értjük az újabb és újabb megszorításokat. Ezen változtatni kell.

Fogászat, fogorvoslás. Visszaemlékszem a térítésmentes fogmegtartó kezelések intézményesítésére a polgári kormányzat idején, azóta ez megszűnt. Most újabb forráselvonásokkal számol az ágazat, az egészségügy, aminek következtében a fogatlan emberek országa leszünk ismét.

Méltányossági gyógyszertámogatások. Nincs időm ezeknek a részleteire kitérni, de ide nagyon nagy hatású, daganatellenes gyógyszerek tartoznak. Komoly forráselvonás van ezen a területen.

Patikák. Az igazi gyógyszerészeti szakmai értéket jelentő szolgáltató gyógyszerészetnek a beígért összege nem szerepel a költségvetésben.

Magyar Orvosi Kamara, amely már nem önálló költségvetési tételt jelent.

És nem is folytatom tovább. Úgy tűnik, hogy valahol a korábbi miniszterelnök által mondott mondat, "merjünk kicsik lenni", mintha valósággá válna, ez a költségvetés ennek a "merjünk kicsik lenni" szemléletnek a számokban megjelenő letéteményese.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 172 2008.11.05. 2:03  1-229

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem vitatkozni akarok államtitkár asszonnyal, inkább kihasználnám ezt a néhány másodpercet arra, hogy még egy dolgot, amit megfontolásra ajánlanék a költségvetéssel kapcsolatban, elmondjak. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a gazdasági prosperitás, a gazdasági fejlődés bázisa valahol a testében, lelkében ép, szellemében kiművelt ember, mondta már Széchenyi is annak idején. A gazdasági prosperitás feltétele az emberi erőforrás jó kondíciója. Akkor, amikor válság van, igenis figyelembe kell azt venni, hogy az az ágazat, amelyik a népegészségi programokat menedzseli, segíti, facilitálja, vagy éppen a megbillent egészséget helyreállítja, az támogatást érdemel.

Nemrégen egy szűk körű összejövetelen a Nemzeti Bank elnöke, ez talán egy hónappal ezelőtt volt, levetített egy diaképet, amin fel volt sorolva három olyan ágazat, amelybe invesztálni kellene annak érdekében, hogy a gazdaság beinduljon. Az első helyen az oktatás volt, a másodikon az egészségügy, a harmadikon a szociálpolitika. Kértem, hogy hagyjuk már fönn egy kicsit ezt a diát, hadd lássa más is, mert ott voltak politikai vezetők. Tehát éppen akkor, amikor válság van, kellene ezeket az ágazatokat támogatni, vagy legalább valami szinten tartást biztosítani a számukra.

A másik egy rövid megjegyzés: az egészségügy sok fejlődő vagy mára már fejlett országban gazdasági húzóágazat. Amerikából repülőjáratok viszik az amerikai betegeket Thaiföldre, ahol óriási, világszínvonalú kórházakban látják el az amerikai betegeket. Indiában a gazdasági prosperitás egyik komoly összetevője az egészségügy. Tehát indokolatlan az, hogy az egészségügyi ágazatot, a népegészséget ilyen mostohán kezeljük, de most pláne mostohán kezeljük, hiszen ez a költségvetés valóban párját ritkító ebben a sorozatban ebből a szempontból.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 14 2008.11.19. 10:00  1-173

DR. MIKOLA ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak a múltat tudnám végképp elfeledni, azt az eltelt néhány hónapot, amikor önök minden olyan törvényt itt a parlamentben megszavaztak, kormánypárti képviselő hölgyek és urak, amelyeknek a következtében eljutottunk oda, hogy ma az egészségügyben egy eltorzult struktúrát és ehhez torzult finanszírozást kell megélnünk, és így kell a rendszert működtetnünk. Eltorzult a struktúra, mert körzővel és vonalzóval határozták meg az egyes súlyponti kórházakat és azok ellátási területeit. Eltorzult azért, mert bezártak kulcsfontosságú intézményeket, szétvertek orvoscsoportokat, orvosok keresik a helyüket, bizonyos területek, régiók, térségek bizonyos szakmák vonatkozásában ellátás nélkül maradtak, és folytathatom tovább.

Az a saláta, amire itt a miniszter úr utalt, salátatörvénynek nevezvén az előttünk lévő tervezetet, szétesett elemeire, ezt valahol össze kellene rakni. Kökény úr azt mondta, hogy az Alkotmánybíróság egy olyan helyzetet teremtett, hogy a struktúrát finomra hangolni vagy módosítani kell. Egyetértünk ezzel, valóban, az Alkotmánybíróság kényszerhelyzetet teremtett, csak ne felejtsük el, hogy az alkotmánybírósági beadványokat mi készítettük. Akkor készítettük, és akkor tettük szóvá itt a parlamentben, amikor az egészségügy úgynevezett reformja körül óriási csaták voltak, mi ámokfutásnak minősítettük ezt, önök meg bennünket kútmérgezéssel és hisztériakeltéssel vádoltak.

Alkotmánybírósági beadványt készítettünk, és az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek tartotta a kapacitáskiosztás szabályait, hiszen annak sem a normatív alapjai nem voltak meg, és mindennemű szakszerűséget - gondolok itt elsősorban a térségi népegészségügyi adatokra történő kapacitásalapozásra - nélkülözött.

Valóban, ez a saláta vagy káposzta szétesett, és ha most könnyed szeretnék lenni, ami nehezemre esik, akkor kedvenc versemet idézném, ami arról szól, hogy össze kellene rakni ezt a szétesett rendszert. Romhányi versére gondolok. Azt mondja Romhányi, hogy "Az egymást támasztó táposztó levelek képezte káposzta letépett levelei között tapasztalt képletet, mely a kopasztott káposzta törzse, úgy hívják, hogy torzsa. Ha most erre a torzsára sorjában visszatapasztjuk a letépett táposztó káposztaleveleket, akkor szakasztott helyesen fejesen szerkesztett káposztát képeztünk. Ez a lecke. Megértettétek?" - teszi hozzá.

Kérem szépen, ez a lecke. Szétesett az egészségügy, össze kellene rakni. Egy dolgot nem értek ebben a káposzta-, salátatörvénytervezet-csomagban, hogy ha már ez a kényszerhelyzet adódott, és azt mondják a tisztelt kormánypárti képviselők, hogy számukra jól jött ez a helyzet, akkor miért nem gondoljuk a nemzetközi gyakorlatnak, szakmai gyakorlatnak megfelelően újra át ez az egész egészségügyi struktúrát, ami ismétlem, torz, alkalmatlan a további működtetésre.

Mire gondolok? Arra gondolok, és itt a parlament soraiban beszéltünk már erről, magam is többször szóvá tettem, hogy a világ ma a kötelező általános egészségügyi, egészségbiztosítási ellátási rendszereit úgy tervezi, hogy egy adott populáción, egy adott országon belül térségi, epidemiológiai, népegészségügyi adatokat, trendeket vesz alapul. Valid megbetegedési, halálozási, születéskor várható átlagos élettartam és egyéb, csecsemőhalandósági trendeket vizsgál - az országon belül, ha Magyarországra gondolok, óriási különbségek vannak ebben a tekintetben -, és megállapítja azt térségenként, ha tetszik, régiónként, hogy mik azok a prioritások, amelyeknek a figyelembevételével valamiféle esélyegyenlőséget lehetne teremteni, a nagyon egyenlőtlen népegészségügyi helyzetet - a leszakadókat a fent lévőkhöz közelítve - valahol rendezni lehetne. Prioritásokat, regionális prioritásokat kell a népegészségügyi trendek alapján fölállítani, és ezek mentén kell a forrásallokációt, a pénzelosztást megtervezni azért, hogy ebből a pénzfelhasználásból a rendszer a maximális, az optimális egészségnyereséget, populációs egészséghozadékot tudja produkálni.

Ez egy elismert rendszer, tényekre, adatokra alapozott egészségpolitika, "evidence-based health policy", ahogy a nemzetközi irodalom taglalja. Szerintem itt lett volna a lehetőség, de talán még mindig itt lenne, hiszen ez a törvény még nincs elfogadva, hogy egy ilyen építkezésbe kezdjen Magyarország. Térségi, népegészségügyi adatok, trendek alapján történjenek meg a prioritások kijelölései, az ennek mentén történő forrásallokáció pedig a rendszernek az úgynevezett allokációs hatékonyságát biztosíthatná, és ezzel a populációs egészségnyereség optimális lehetne.

Ennek a megközelítésnek itt a törvényben semmiféle jelét nem találjuk. Felvetettem az egészségügyi bizottság ülésén kérdést intézve a miniszter úrhoz, hogy ha már ő a szakmaiságot akarja visszaadni ebben az egészségpolitikában - idézem szavait, amit most is elmondott: "az egészségügyet visszavezetem a szakma területére"; ez önkritika is egyébként a kormánypárti oldal felé -, akkor mi ezzel mélyen egyetértünk, de akkor tényleg történjék meg az úgynevezett finomra hangolás helyett a szakmai alapokon történő, epidemiológiai, népegészségügyi alapokon történő építkezést jelentő kapacitásmeghatározás és finanszírozási változások megtétele.

(9.20)

Azt is szeretném elmondani, hogy a kötelező általános egészségbiztosításban szükségletalapú ellátás folyik, a szükségletek pedig megint csak az előbb elmondott elvek alapján határozhatók meg. A szükségletek valójában redukált igényeket jelentenek, mert az egészségügyi szolgáltatásokkal szemben is, mint minden szolgáltatással szemben, differenciáltak az igények. De egy kötelező általános egészségbiztosítási rendszerben ezeket az igényeket társadalmi közmegegyezésben redukálják szükségletté. Hangsúlyozom, hogy társadalmi közmegegyezésben, konszenzusban redukálják szükségletté.

Ez a módosítás, ez a saláta- vagy káposztatörvény, módosító csomag nem is beszél szükségletről, nem beszél szükségletkommunikációról, nem beszél arról, hogy valahol az embereknek egyet kellene értenie abban - és ez most a gazdasági-pénzügyi világválság közepette még inkább izgalmas -, hogy a forrásokat figyelembe véve kellene az orvosi lehetőségek és a gazdasági megengedhetőség konfliktusában, ismétlem, valamiféle társadalmi közmegegyezésben meghatározni a szükségleteket, és ilyen értelemben szükségletalapúvá, másik oldalról finanszírozhatóbbá tenni az egészségügyi ellátórendszert.

Szeretnék néhány konkrétabb dolgot kiemelni ebből a törvénytervezetből, nem ismételve azt, amit képviselőtársam az előbb elmondott, inkább néhány dolgot egy kicsit jobban hangsúlyozva. Gondjaink vannak a régiókkal általában. Magyarországon nem volt közigazgatási reform, ilyen értelemben nincsenek közigazgatási régiók, legfeljebb európai tervezési statisztikai régiók analógiájára beszélhetünk régiókról. Tehát továbbra is a RET-ek szerepét még ebben a formában is kérdésesnek látjuk. A részletekbe majd a részletes vitában szeretnék belemenni.

Irányított betegellátás. Az irányított betegellátás kiértékelését meg kell tenni. Voltak kísérletek a szakmai értékelésre, ezeket soha nem vitte senki végig, és ki kell értékelni pénzügyileg, gazdaságilag is, hiszen az IBR-vállalkozásoknak nem volt szerződése az Egészségbiztosítási Pénztárral, nem álltak jogviszonyban az Egészségbiztosítási Pénztárral, ugyanakkor a pénztár milliárdokat utalt ki az irányított betegellátási rendszerben érdekelt vállalkozásoknak. Ezt meg kell vizsgálni, el kell számoltatni ezeket a vállalkozásokat, hiszen ezek közpénzek, ezek járulékokból befolyt közpénzek, amelyekkel a mindenkori hatalom köteles elszámolni, és ilyen értelemben elszámoltatni az ezeket a pénzeket elköltő vállalkozásokat.

Néhány dolgot a gyógyszer-kiskereskedelemről. Szeretném hangsúlyozni, hogy az igazán jó megoldás a patikák rendszerében továbbra is az lenne - és én nem látom ennek semmiféle alternatíváját -, ha a betéti társasági gazdasági konstrukcióban működő gyógyszertárakban a beltagi pozíciót bíró, személyi jogot bíró gyógyszerész a tulajdoni hányadát 50 százalék fölé vihetné - mi erre annak idején törvényt alkottunk, önök ezt megszüntették, amikor az újat életbe léptették, néhány nappal korábban, ez egy igen nagy baj volt -, hiszen egyébként a szakmaiság a gyógyszertárakban nem biztosítható.

Tehát ismétlem: a személyi jogú gyógyszerésznek, aki a betéti társaság beltagja, a tulajdoni hányadát 50 százalék fölé kellene emelni. Ha ez megtörténhetne, akkor nem kellene aggódni a gyógyszer-kiskereskedelem szakmaiságáért, akkor működhetne a gondoskodó gyógyszerészet, és egyáltalán az Európában elfogadott etikus gyógyszerészet a gyógyszer-kiskereskedelemben tovább működhetne.

A részletes vitában még fogunk foglalkozni a többi témával is, most egyelőre ennyit szerettem volna elmondani.

Köszönöm a szót, és köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 44 2008.11.19. 1:31  1-173

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Miniszter úr, az Alkotmánybíróság egy jogi fórum. Az Alkotmánybíróság kizárólag alkotmányossági jogi szempontból bírálja az egészségügy különböző törvényalkotási, jogszabály-alkotási, kodifikációs folyamatát, szakmailag nem bírálja. Tehát az, hogy az Alkotmánybíróság valami ellen nem emel kifogást, nem jelenti azt, hogy az szakmailag jó, és azt sem jelenti, hogy az irány jó. Ezt azért szögezzük le.

A másik, amit szeretnék önnek mondani: az, hogy a mostani törvénytervezetben benne van, hogy figyelembe vesz regionális népegészségügyi szempontokat, nem azt jelenti, hogy megalapozza az egészségügyi kapacitáselosztást népegészségügyi szempontokkal, trendekkel. Az első egy alkufolyamatot jelent, ahol öt szereplő, a RET-ektől a fenntartón keresztül az államigazgatási szervig alkufolyamatban, figyelembe véve népegészségügyi szempontokat, ezt mintegy beszőheti a kapacitáskorrekció folyamatába, a megalapozás pedig azt jelenti, hogy egy tudományos szakmai folyamatot visz végig, és ehhez szabja, a szükségletekhez szabja a kapacitásokat. Tehát ne kenjük össze ezt a kettőt! Ebből a törvénytervezetből az, amiről én beszéltem, a regionális, térségi népegészségügyi adatok, trendek megalapozó figyelembevétele hiányzik.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 90 2008.11.19. 2:09  1-173

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Két dolgot szeretnék megemlíteni. Az egyik, hogy mi annak idején felhívtuk a figyelmet arra, amikor a patikaalapítás jogának liberális irányultságú felülvizsgálata történt, hogy szó sem lesz arról, hogy vidéki, rosszul ellátott területeken fognak gyógyszertárakat alapítani. Sőt, kimondtuk azt is, hogy a belváros közepén fog új patika létesülni, és azt a megközelítést, érvet is cáfoltuk, hogy fiatal gyógyszerészek fognak itt patikához jutni, akik jelenleg nehezen jutnak az ilyen feladatokhoz, állásokhoz.

Egyik sem valósult meg, sajnos ebben igazunk volt, ebben is igazunk volt, önök nem hallgattak ránk. Amit viszont nagyon szeretnék hangsúlyozni: nagy veszélyt látok a gyógyszerpiacon, ami közel 600 milliárdos piac; nevezetesen: elképesztő ütemű tőkekoncentráció zajlik a gyártók, nagykereskedők és a kiskereskedelem, a patikák között.

A gyártók és a nagykereskedelem multinacionális gazdasági érdekeltség már, de a kiskereskedelem nagy része a patikák, patikai hálózat, gyógyszertári hálózat nagy része még nemzeti hatáskörben működik, ami azért is nagyon fontos, mert a mindenkori államnak, kormánynak csak ezen a kiskereskedelmen keresztül van igazán lehetősége beavatkozni ebbe az irdatlan nagy, 600 milliárdos piacba.

Éppen ezért szorgalmaznám - és fogunk is ilyen módosító javaslatokat beadni - a magyarországi gyógyszertárak repatriációs programját, ami annak idején elindítottunk, de sajnos ez megakadt. Ennek három fontos eleme van. Az egyik, amiről már korábban említést tettem: a gyógyszertárat működtető betéti társaságokon belül a személyi jogú gyógyszerész tulajdonának 50 százalék fölé emelése; a patikaalapítás jogának felülvizsgálata, és az árrés-valorizáció, ezt szeretném hangsúlyozni.

(11.50)

Egyetértek Nyul képviselő úrral, a generikus olcsó gyógyszerek kiszolgálása az innovatív originális szerek terhére a patikák bevételét csökkenti, és így a működőképességét rontja, tehát az árrés-valorizáció és a repatriációs program egy nagyon fontos eleme kellene hogy legyen.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 106 2008.11.19. 2:05  1-173

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Néhány adatot szeretnék pontosítani. Vojnik Mária államtitkár asszony azt mondta, hogy 2000 és 2006 között kétszeresére nőtt az árréstömeg. 2006 és 2007 között viszont 8 százalékkal csökkent, és ha ezt arra az összegre rászámoljuk, amit ön mondott, akkor itt nagyon súlyos sok milliárdról van szó. Kétségtelen, hogy a 2006-2007 közötti árréstömeg-csökkenés egy része vagy egyik összetevője a forgalomcsökkenés volt. Most, 2008-ban az látható, hogy megállt ez a csökkenés, és az alacsony szinten valamiféle stabilizáció indult meg, de a dolog messze nem megnyugtató. Azért kellett ezt elmondanom, mert ez egy nagyon csonka adat, hogy 2000 és 2006 között mi volt. 2006 után állt be ez a drámai helyzet.

A másik, amit szeretnék hangsúlyozni Schvarcz Tibor kollégámhoz kapcsolódva: nyilván ő is olvassa a szakirodalmat, és látja, hogy mindenhol, ahol a gyógyszerforgalmazás liberalizációjára sor került, tömegével szaporodnak el a hamisított gyógyszerek és az alacsony hatóanyag-tartalmú gyógyszerek. Magyarországon is probléma már ez. Tehát azt gondolom, hogy nagyon csínján kell bánni a gyógyszerforgalmazásnak ezzel a liberális értelmezésével. Mi legszívesebben az egészet azonnali hatállyal visszacsinálnánk.

A gyógyszerészi gondozásról annyit, hogy örülünk a gyógyszerészi gondoskodásnak, már régen támogatjuk ezt a szakmai pluszt a gyógyszertáraknál, a gyógyszer-kiskereskedelemben, de nem értem, hogy akkor miért nincs ennek a forrása ott a jelenlegi költségvetési törvénytervezetben, ez ugyanis pénzbe is kerül, és beígért a miniszter kétmilliárdot a gyógyszerészeknek, amelynek a nyomát nem látjuk a költségvetési törvénytervezetben.

A negyedik, amit röviden szeretnék mondani: a kormányzati szándékot nem mindig értjük, államtitkár asszony. Például nagyon nem értettük, amikor a kabinetfőnök asszony sorra alapította a gyógyszertárait. Nem értettük. Gyógyszerész létére sorra csinálta a vállalkozásait, és ez elgondolkodtatott bennünket: ha kabinetvezetői szinten történik mindez, akkor mit gondoljunk a kormányzati szándékról?

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 116 2008.11.19. 1:16  1-173

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy dolog miatt kértem szót. Szeretném hangsúlyozni, hogy már a polgári kormány idején is mellszélességgel támogattuk a generikus programokat. Ennek megvannak az értékei, természetesen elsősorban a beteg számára a gyógyászati értékei. Ezek jó gyógyszerek. És természetesen azt sem téveszthetjük szem elől, hogy a magyar gazdaság szempontjából is rendkívül fontos ez, hiszen a magyarországi, nagy múltú gyógyszergyártás ma döntően a generikumiparhoz kötődik. Tehát a generikus program fontos.

Ugyanakkor, és ez csendült ki képviselőtársam szavaiból is, nagyon fontosnak tartjuk, hogy arányokat is tartsunk, tehát az innovatív, originális szerek is megjelenjenek a gyógyszerpalettán, a magyarországi gyógyszerkincsben. Hiszen ma a gyógyszerkutatások olyan irányt vesznek, ami egyéni gyógyszerelést jelent, genetic engineering, mondja a szakma, egyénre szabott gyógyszeres kezelés; nagyon sok súlyos betegség, elsősorban daganatos betegségek kérdéskörében ez ma már létfontosságú, és a szerencsétlen sorsú embernek a túlélés és esetenként, szerencsére egyre több esetben, a gyógyulás reményét hordozza. Tehát itt az arányokat szeretnénk hangsúlyozni, de a generikus programot fontosnak tartjuk ma is.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 138 2008.11.19. 1:01  1-173

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Szeretném hangsúlyozni, bár előttem már elhangzott, hogy az azonos hatóanyag-tartalom nem jelent azonos terápiás hatást; ez két különböző dolog. A terápiás hatásegyenlőség más.

Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ne nyúljunk bele nagyon mélyen az orvoskompetenciákba jogi szabályozással. Nem szabad, ugyanis a két kategória közötti különbség a vivőanyagokon, a formátumokon, az adagolási módokon és sok minden egyében múlik, és ez az orvos kompetenciája. Tehát miközben egyetértünk azzal, hogy gazdasági racionalitásnak kell érvényesülnie, nem szabad az orvost a szakmai kompetenciájában korlátozni.

A szakmával való egyeztetéseket hangsúlyoznám. Ezekbe az eljárási procedúrákba a szakmát nagyon be kell vonni, mert egyébként a betegnek lehet kára a gyógyszer-racionalitásra való törekvésekből.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 144 2008.12.02. 3:46  21-161

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 2009. évi költségvetési törvény tervezetében a humán oldal számára minden idők legtragikusabb költségvetését látjuk. Abban az időszakban, amikor gazdasági, pénzügyi válság van, ilyen összegeket elvonni a humán szektortól, az egészségügytől, az oktatástól és a szociális területtől, ez több mint szerencsétlenség. Ilyen helyzetekben megerősíteni kellene ezeket az ágazatokat, hiszen a szerencsétlenül járt embereknek, akik munka nélkül maradnak, akik hajléktalanok, akik fűteni nem tudnak, a visszavonulás lehetősége ezekben a szektorokban lenne. Szeretném felhívni figyelmüket, hogy Európa ezt csinálja.

Sajnálattal kell megállapítanom, hogy igazán nem tudtuk módosítani ezt a tragikusnak ígérkező költségvetést, mert a hatalmi arrogancia lesöpörte az asztalról a módosító javaslatainkat. Ahogy látom, egy maradt talpon, hiszen az egészségügyi bizottság kis többséggel megszavazta a koraszülött és kis súlyú újszülöttek mentésére szerveződött alapítvány támogatását. Remélem, hogy a parlament soraiban is meg fog ez történni. Én erről az egy módosító javaslatról szeretnék szólni, hiszen két MSZP-s képviselő is kimondta itt az elmúlt órákban azt a mondatot, miszerint a parlament elkötelezett a jövő generáció iránt. Kormányzati képviselők mondták ki, akkor kérem szépen, tessék tenni is ezért.

A gyermekmentő közalapítvány, amely ismétlem, koraszülöttek, tehát korán világra jött gyermekek és kis súllyal született újszülöttek mentésére, a gyors beavatkozásra, professzionális segítésre szerveződött 2001-ben, a polgári kormány idején közel 400 millió forinttal alakult. A 400 millió forint ehhez a költségvetéshez porszemnek tekintendő. Ezt önök évek alatt lefaragták a mostani költségvetési tervezetben szereplő 238 millió forintig - ez kevés.

Miért fontos ez az ügy? Mert ha nem kapnak azonnali segítséget a koraszülöttek és a kis súllyal világra jött újszülöttek, akkor ezek között vakok, süketek, szellemi fogyatékosok, mozgáskorlátozottak, nyomorék emberek fognak felnőni. Ezek az élethelyzetek pedig a szülőknek, a családoknak generációkon keresztül kiheverhetetlen tragédiát jelentenek.

Tehát szeretném tisztelettel felkérni önöket, hogy támogassák azt a módosító javaslatot, amelyik ennek a közalapítványnak 86 millió forint - 86 millió forint! - plusztámogatást kíván adni, amivel legalább a fennmaradását és a minimális szintű működtetését lehetővé teszi. Kérem ezt azért is, advent van, karácsony lesz, kisded születik, gyermekek jönnek a világra a napokban is, sajnos egyre többen korán jönnek a világra, egyre többen kis súllyal jönnek a világra. Az ő segítésük fontos, hiszen ennek az országnak gyarapodnia kellene, önöknek is fontos, hogy tisztességes, egészséges, testében-lelkében ép és szellemében kiművelt emberfők nőjenek fel ebben az országban.

A támogatás, amit kérünk, ismétlem, szinte porszemnek számít a költségvetés dimenziójában, ugyanakkor nagyon nagy próbatétel, hogy a parlament valóban elkötelezett-e a jövő generációk ügye mellett.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
191 52 2009.02.24. 2:16  37-77

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az a véleményem, véleményünk, hogy az eseti bizottságnak a munkát folytatni kell. Nagyon fontos tevékenységet végez; jó, hogy a parlament elé került ez a téma, és az is jó, hogy élénk vita alakult ki körülötte.

Ugyanakkor meggyőződésem, hogy sokkal mélyebbre kell ásni. Van egy blikkfangos mondás: mielőtt megbotránkoznál a kokainistán, gondolkozz el az okain is tán. Tudjuk, hogy az egész kérdéskör mögött rendkívül súlyos társadalmi problémák, társadalmi frusztrációk, különböző feszültségek, szociális gondok és sok minden más van. Tehát mi egy nagyon nagy problématömegnek a felszínét tárgyaljuk most, ami mögött súlyos válság és gondtömeg halmozódott fel.

Az az érzésem, hogy nem sikerült igazán a dolgok mélyére hatolni. A jelentésben megütötte a szememet az a mondat, amely arról szól, hogy 2007-ben csökkent a kezelt drogbetegek száma, az összes beteg tekintetében 13 százalékkal, az először kezelt betegek tekintetében pedig 29 százalékkal. Árulkodó a dolog; valószínűleg arról van szó, hogy túl sokan nem kerülnek a látóterünkbe, és így nem kerülnek be a statisztikákba. És ezt látszik igazolni az is, hogy ugyanakkor pedig, bár nincs igazán az egész országra reprezentatív vizsgálat, de a hepatitis C-vírusfertőzöttek száma nagyon dinamikusan növekszik évről évre, a hepatitis B-vírusfertőzöttekkel is ez a helyzet, és bizonyos tüdőbetegségek is gyakrabban fordulnak elő a drogélvezők között. Úgy tűnik tehát, hogy a mélyben sokkal nagyobb probléma van, mint ami a statisztikákban és ebben a jelentésben is felszínre került.

Még egy dolog: a metadon kábítószer, amit ugyan arra használunk, hogy a nehézdrogokról leszoktatunk embereket, de ez önmagában is kábítószer. Az OEP befogadott egy új szert, ki is mondom a nevét: a Suboxone-t, amely ma már használható a metadon kiváltására, és ez azért is fontos, mert a metadonnal nagyon sok visszaélés történik, egészen bűncselekményekig menően. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Tehát szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy bár nagyon drága ez az új készítmény, de van alternatívája a metadonkezelésnek.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
191 64 2009.02.24. 1:58  37-77

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Nagyon röviden reagálni szeretnék Vojnik Mária államtitkár asszonynak egy megjegyzésére, amit a Fidesz-időszakról, a Fidesz-politikáról tett.

Rosszul emlékszik, államtitkár asszony. Én úgy emlékszem vissza erre az időszakra, hogy akkor a családok támogatása, a közösségek megerősítése, az identitás és az önazonosság-tudat elmélyítése volt a politika fókuszában. Gondolok itt a zászlóátadási ünnepségekre, arra, hogy népviseletbe öltöztek a falvak, kifestették a templomokat, iskolák létesültek. Volt egy nemzetstratégia abban az időben. Az a kormány a szolidaritás erősítését is nagyon fontos célkitűzésnek, akciós terepnek tekintette. Ennek az eredményei meg is voltak. Visszaemlékszem egy 2001-es adatra - én voltam akkor az egészségügyi miniszter -: Magyarországon a magyar közösségben az anómiások számarányát 20 százalék körül mérték, a most néhány hónapja, az elmúlt év decemberében megjelent Hungarostudy tanulmányban 54 százalékra teszik az identitásvesztett, gyökérvesztett emberek számarányát a társadalomban, ez pedig a drogélvezet egyik melegágya.

Szeretném azt is elmondani, hogy nagyon sokat ártott a drogproblémának az a parttalan liberalizmus, amit a jelen nem lévő kis párt képviselői fújtak. A parttalan liberalizmus pedig abban nyilvánul meg, hogy az egyén parttalan szabadságvágyát nagyon nehezen lehet már korlátozni, márpedig egy közösség, társadalom feladata az is, hogy az egyén parttalan szabadságvágyát a közösség érdekében, az igazság és a közjó szellemében igenis korlátozza. Ez az időszak elmúlt. Ez az Orbán-korszak időszaka volt ezekkel a törekvésekkel. Az elmúlt években egészen más irányultságot éltünk meg, amelynek meggyőződésem szerint egyik következménye az, hogy a drogterületen sincs rend.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 9 2009.03.02. 5:05  8-11

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! 2008. március 9-én a magyar emberek nemet mondtak arra az egészségügyi reformra, amit mi ámokfutásként éltünk meg.

A következő napon, március 10-én már nagy visszakozás volt, a kormányzat számos reformintézkedést visszavont, mintegy szembemenve önmagával. (Zaj. - Az elnök csenget.) Most pedig, egy év után azt a helyzetet éljük meg fájdalmasan, hogy megbüntetik a magyar embereket. Megbüntetik a 2008. március 9-ei voksaikért, a népszavazásnak az egészségügyi ámokfutást, reformfolyamatot mintegy megakadályozó demokratikus lépéseként.

Azt halljuk, hogy a kormányzat 30 milliárd forintot von ki az egészségügyi ágazatból, amellyel megbünteti az embereket. A 2006 óta zajló egészségügyi ámokfutás néhány elemét nem árt felidézni (Zaj. - Az elnök csenget.): a Magyar Orvosi Kamara szétverése, orvosok lejáratása, paraszolvencia-éhes gazembereknek való kimondása, "elég volt a sámánkodásból" jelszavak hangoztatása, a teljesítményvolumen-korlát bevezetése, amit még a szülészeti osztályokon is érvényesítettek kezdetben, mintha ezt a biológiai folyamatot vissza lehetne tartani. Súlyponti kórházak körzővel-vonalzóval történő kijelölése, torz struktúra létrejötte, kórházbezárások, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárásával egy szakma ellehetetlenítése, amikor is nem a szakma grémiumaira hallgattak, hanem szekták véleménye alapján döntöttek, a Svábhegyi Gyermekgyógyintézet bezárása; nem a jó levegőtől gyógyul az asztmás gyermek - hallottuk -, és az Országos Gyógyintézeti Központ felszámolása. "Gyilkos kórházak", "minden harmadik-negyedik beteget elteszik láb alól a kórházakban" - hallottuk a miniszteri szintű kijelentéseket. Vizitdíj, kórházi napidíj bevezetése, majd jött az egészségügyi reform legnagyobb paradigmája: a magánbiztosítási rendszer kialakítására vonatkozó törekvés.

Elgondolkodik az ember: mi lenne ma, hogyha ez megvalósult volna, mi lenne a megingott bankokkal, biztosítótársaságokkal, hogyan, ki finanszírozná a magyar kötelező általános egészségbiztosítási ellátást? És közben élt a konvergenciaprogram, aminek keretében 250 milliárd forintot vontak ki az ágazatból, gyógyszer-gazdaságossági törvény született, patikaliberalizáció, a gyógyszerforgalmazás liberalizálása, ellehetetlenítettek kispatikákat, és egy szürrealisztikus kép él az emberben még mindezek mellett: rántott csirkecombok és széfügyek verték fel az országban a köznyugalmat.

Azt mondja a miniszter úr, eltöröljük a tvk-t. Ugyanakkor 30 milliárd forintot vonunk ki az ágazatból; mi ezt úgy látjuk, hogy ez egy durva átverés. Hiszen a tvk-t nem eltörlik, hanem a 2001. éves teljesítménybázisra számítva 70 százalékra leszorítják, és a felette lévő 30 százalékos sávban pedig egy lebegő degressziót alkalmazva forráskivonást készítenek elő. A kórházakat a tavalyi teljesítményük 70 százalékára szorítják. Megjegyzem, még a Reformszövetség a hírhedt, kemény megszorító programjában is "csak" 10 milliárd elvonást javasolt az egészségügy kasszájából.

Mik lehetnek a következményei, ha megvalósul ez a megszorító, súlyos elvonás? A betegterhek nőni fognak, a gyógyszerterhek is, a várólisták végtelenednek, elmúláskorlátozott várólisták fognak létrejönni, az egészségügyi gyógyító csomag szűkül, az ellátás színvonala romlik, kórházcsődök, bezárások várhatók. A 30 milliárd, ha 60-40 százalékos bér-dologi aránnyal számolunk, körülbelül 18 ezer egészségügyi dolgozó bérét jelenti. A pénzügyi-gazdasági válságban ugyanakkor több beteggel, több szerencsétlenséggel, több segítségre szoruló emberrel fog az egészségügy találkozni.

Szeretném emlékeztetni a tisztelt kormányt és a miniszter urat is, 1996-ban egy hasonló - csak kevésbé súlyos - megszorító csomag kapcsán az akkori szocialista miniszter, Kovács Pál azt mondta, hogy ez már nem felvállalható, orvosként nem engedi, hogy az ágazatot ilyen mértékben megnyomorítsák, és lemondott. A miniszter urat szívesen megkérdezném, asszisztál-e ahhoz, hogy a kormányzat a 2008. március 9-ei népszavazás eredménye miatt megbüntesse a magyar embereket.

Kérjük az egészségügyi minisztert, a kormány felelős tagját, védje meg az egészségügyet, ne engedje padlóra küldeni, ne engedje, hogy ilyen mértékű forráselvonással sújtsák.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
194 28 2009.03.09. 3:00  27-33

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Asszony! Érdekes kísérletnek vagyunk szemtanúi az egészségügyben. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) A kormányzat megkísérli átfesteni az igazságot, megkísérli eredményként eladni az újabb megszorításokat.

Önök, eleget téve az évek óta hangoztatott követelésünknek, diadalittasan bejelentették, hogy eltörlik a teljesítményvolumen-korlátot. Vagyis véget vetnek annak a lehetetlen állapotnak, amelyben minden egyes kórház számára meghatározták, hogy mennyi beteget láthat el. Amennyiben az intézmény ennél több beteget gyógyított, ezért az Országos Egészségbiztosítási Pénztár már nem fizetett.

Önök most azt mondják, hogy az új rendszerben az intézmények a tavalyi teljesítményük 70 százalékát teljes díjjal elszámolva kapják meg, a fennmaradó 30 százalékot pedig a kórházak összteljesítése függvényében, egy úgynevezett lebegtetett, degresszív módszerrel osztják szét. Eközben 30 milliárd forintot kivonnak az ágazatból, ennek felét a gyógyító-megelőző kasszából. Vagyis valójában nem szüntetik meg a teljesítményvolumen-korlátot, sőt azt jóval alacsonyabbra szabják, a tavalyi teljesítmény 70 százalékára. Nem nehéz kiszámítani, hogy a kórházak erre a csökkentett teljesítményszintre fognak beállni.

Államtitkár Asszony! Miért csapják be megint az embereket? Talán még azt is elvárják, hogy tapsoljunk a jó hírnek: megszűnik a teljesítményvolumen-korlát. Nem szűnik meg, nem törlik el, csak most másképpen fogják hívni. Nincs teljesítménykényszer, nincs jó értelemben vett minőségi verseny; cél a minél nagyobb megtakarítás, és ezzel a folyamatos forráskivonás lehetőségének a megteremtése.

Az önök által említett alapdíjemelés még az inflációt sem fedezi, nemhogy a tervezett áfaemelést vagy a forint 20 százalékos romlásából származó veszteségeket. Az egészségügyben a működéshez szükséges eszközöket, műszereket mind a nemzetközi piacokról vásároljuk, méghozzá világpiaci áron.

Államtitkár Asszony! Meg vagyok győződve arról, hogy ön, aki szakember, aki kórházakban dolgozott, ismeri az ágazat jelenlegi helyzetét, tudja, hogy ebből az egészségügyből nem lehet kivonni újabb kétszer 15 milliárd forintot. Ha ez mégis megtörténik, akkor még hosszabb várólistákkal, a biztosítási csomag megkurtításával, az ellátás színvonalának a csökkenésével, kórházcsődökkel kell számolni; és persze egészségügyi dolgozók tömegeinek az elbocsátásával, a 30 milliárd forint körülbelül 16-18 ezer dolgozó bérét jelenti.

Államtitkár Asszony! Miért csapják be megint az embereket? Miért gondolják, hogy rafinált technikákkal úgy tudnak újabb hatalmas forrásokat kivonni a megnyomorított egészségügyből, hogy azt nem veszik észre?

(14.00)

Államtitkár asszony, megvédik-e az ágazatot az egészségügyre aránytalanul kiszabott, már-már büntető jellegű intézkedésekkel szemben? Várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
194 32 2009.03.09. 1:01  27-33

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Nem fogadom el az államtitkár asszony által adott választ, hiszen tovább folyik a rózsaszín ködök eregetése. Úgy tűnik az államtitkár asszony által elmondottakból, mintha tele lennénk pénzzel, és még több pénzünk lesz. Hát, kedves államtitkár asszony, egy kérdésre nem válaszolt: honnan vonják ki a 30 000 millió forintot akkor, ha itt mindenféle díjtétel emelkedni fog, ha a kórházak ilyen jól járnak, olyan jól járnak? Önök a Kórházszövetségre hivatkoznak. Szó sincs arról, hogy a Kórházszövetség ezzel egyetértene, legfeljebb az elnök úr asszisztál önöknek. Nagyon sok kórházigazgatóval beszéltem: csődbe jutnak a kórházak. Lehet, hogy az a titkos tervük, hogy majd újra bezárnak intézményeket, mert főleg a kis kórházak, amelyek jelenleg is súlyos likviditási problémákkal küszködnek, nem tudnak talpon maradni.

Még egy nagyon komoly dolgot meg kell említenem. Önök ezzel a 70 százalékos limittel visszatérnek a már régen elutált bázisfinanszírozáshoz, a pénzforgalmi szemléletű, maradványérdekelt gazdálkodáshoz. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
198 62 2009.03.23. 4:08  57-71

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Gazdasági-pénzügyi válságot élünk meg ma a világban és Magyarországon. Magyarországon rendkívül súlyos a helyzet: egyre több, munkahelyét elvesztett, szociális válságba került ember - akik lelki, majd testi bajokban szenvednek - egyre nagyobb számban keresi fel az egészségügyi intézményeket a háziorvostól a fekvőbeteg-ellátó intézményekig. Ilyen körülmények között azt gondolom, hogy a szociális ellátás, a szociális biztonsági rendszerek egyik bástyáját, az egészségügyet megerősíteni kellene, és abból nem különböző trükkökkel forrásokat, pénzt kivonni.

Rendkívül érzékeny kérdésnek és fájó megoldásnak - idézőjelben - érzem a 30 milliárd forint ágazatból történő kivonásának a szándékát, és egyáltalán nem tudjuk elfogadni azt a megközelítést, amit itt is hallottunk most a bizottság elnöke szájából, miszerint a 30 milliárdos elvonás innováció. Állítólag javulni fog az ellátás minősége, megszűnnek a gazdaságilag eddig hatékonynak tartott gyakorlatok az ágazatban. Ez egy képtelenség! Abba kell hagyni ezt a retorikát, hiszen minden normális ember látja, hogy az egészségügyből hosszú évek óta olyan forráskivonás történik, amelyik már az emberek biztonságos ellátását nem teszi lehetővé.

Mik lesznek a következményei ennek a lépésnek? És most nem beszélek a teljesítményvolumen-korláttal kapcsolatos trükkökről. Elmondta Kupper András képviselőtársam, hogy tulajdonképpen visszatérünk egy bázisfinanszírozásra, és az intézmények éves költségvetési büdzséjét mintegy le fogjuk szorítani a 2008-as bázishoz képest is 70 százalékra. Felette az intézeteknek már bizonytalan lesz az élet, és a bevételek kiesése miatt könnyen likviditási gondokkal, majd akár csődeljárással is küszködhetnek.

De a következményeiről ennek a lépésnek, ha megtörténik - és azért is szeretném ezt hangsúlyozni, mert nem kaptunk hatástanulmányokat a 30 milliárdos kivonás mentén, a kormányzat ezt elfelejtette a kormányzatot ellenőrző egészségügyi bizottság rendelkezésére bocsátani -, tehát a hatásokról beszélnünk kellene itt a parlament plenáris ülésén. Nyilvánvaló, hogy a kötelező általános egészségbiztosítás biztosítási csomagja kisebb lesz, nyilvánvaló, hogy az ellátás minősége romlani fog, nyilvánvaló, hogy nőni fognak a várólisták - tovább nőnek, helyenként már olyan hosszúak, hogy kihalási sorrendben fog sorra kerülni a beteg az ellátásban -, és természetesen kórházcsődökkel is számolni kell. Én azt gondolom, hogy az ágazat ezt tovább már nem tűrheti.

Ennek az egész intézkedéscsomagnak a kapcsán felmerül az igazi nagy kérdés - és ezt miniszter úrhoz személyesen szeretném adresszálni -: mikor fogja egyértelműen látni, önmagában is tudatosítani, kijelenteni, deklarálni ma, amikor pénzügyi-gazdasági válságot élünk, hogy az egészségügy márpedig gazdasági húzóágazat a világon mindenhol, amelyben egy ilyen helyzetben invesztíciókra van szükség, és nem további forráskivonásokra? Mikor fogja végre belátni és hirdetni azt, hogy az egészségügyi ellátórendszer megújításában nincs más út, mint a magyarországi térségi népegészségügyi, megbetegedési, halálozási, vele született élettartam- és más népegészségügyi trendekre alapozott kapacitáskiosztás és az ehhez szükséges forráselosztás, ami a térségi prioritások mentén kell hogy történjen azért, hogy a rendszer allokációs hatékonysága, az elosztási hatékonysága és ezzel a gazdasági hatékonysága is optimális legyen? Ebből származhat olyan népegészségügyi hozadék, tömeges egészségnyereség, amire az országnak ebben a helyzetében igen nagy szükség van. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
208 6 2009.05.05. 5:22  5-8

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Új influenza-világjárvány kísértete járja be immár nemcsak a világot, hanem Európát is. A napokban az Egészségügyi Világszervezet vészhelyzetet hirdetett, és a 6-os skálán 5-ös fokozatra emelte a készültséget, megvédendő a polgárokat, és meghirdetvén minden olyan intézkedést, vagy mondhatom úgy is, hogy kikényszeríteni akarván minden olyan intézkedést, amely a polgárok védelmét szolgálja.

A vírus egy különleges vírus, amely nagy valószínűséggel a sertés szervezetében jött létre, és tartalmazza a hagyományos sertésinfluenza-vírus genetikai állományát, emellett a madárinfluenza-vírus és a szezonális emberi influenza vírusának genetikai állományát. A vírus, mint általában az influenzavírusok, instabil, könnyen megváltoztatja a genetikai és a felszíni szerkezeti struktúráját. Ez az új vírus, mivel létrejött egy ilyen különleges kombinációban, az emberiség számára teljesen új kihívást jelent, nincs az emberek szervezetében ellenanyag ezzel az új ágenssel szemben.

Mi még emlékszünk a hongkongi influenzajárványra, amikor Magyarországon is sokan megbetegedtek, és sajnos sok ember elvesztette az életét. De emlékszünk még hasonló szerkezetű vírus okozta nagy járványra is, ez a spanyolnátha, amelyben több mint 50 millió ember halt meg, többen, mint a világháborúk áldozatai összességében. Tehát indokolt a félelem és indokolt a felkészülés egy ilyen új, kialakulóban lévő pandémia, világjárvány kivédésére vagy legalább is a bekövetkezhető károk enyhítésére.

A miniszter úr kint járt az európai miniszterek értekezletén, utána nyilatkozott, elmondta, mindent megteszünk annak érdekében, hogy megelőzzük Magyarországon a szerencsétlen eseteket, de tudomásul kell venni, hogy a vírus ide is át fog kerülni, és lesznek halálesetek. Mi úgy gondoljuk, kevés ennyit mondani, és én a hátralévő három percemben szeretnék a védekezéssel kapcsolatban néhány olyan dolgot felemlíteni, amivel kapcsolatban a kormánynak és a miniszternek is sürgős és komoly teendői vannak.

Tegnap az ön államtitkára itt, a parlament plenáris ülésén hangsúlyozta, hogy a védekezésben a polgárok számára teljes átláthatóságot fognak biztosítani. Az első gond ott van, és a nagy kérdés itt vetődik fel, hogy a védekezésben azokat a gyógyszereket, amelyek képesek az influenzavírus szaporodását gátolni, miért minősítették - már magát a készletet, amelyik ezeket a gyógyszereket tartalmazza - államtitokká. Ki, mikor, miért minősítette ezt államtitokká? Miért nem tesz a miniszter úr és a kormány lépéseket egy ilyen helyzetben ennek az államtitoknak a feloldására, hogy a polgárok tudhassák azt, hogy a gyógyszerekből milyen készletek állnak rendelkezésre, amelyek megvédhetik őket a szerencsétlen kimeneteltől? Mi tudjuk, mert nekünk is vannak információink, hogy nemzetközi összehasonlításban csekélyek a készleteink, főleg abból a gyógyszerből, amelynek ott kell lennie az embereknél, akkor, amikor a vírus megjelenik, és az első betegségeket okozza, hiszen a gyógyszert a betegség kezdetekor azonnal be kell venni, több nappal később indítva a kezelést már nem lesz hatásos. Tehát kérdezem, és súlyosan felhívom a figyelmet arra, hogy a készleteket fel kell tölteni, a világon mindenhol ezt csinálják.

Nagyon fontos a vakcina kérdése. Magyarország rendelkezik egy olyan képességgel, amellyel vadvírusból képes előállítani oltóanyagot, ugyanakkor a mai napig még nem kapta meg azt a referenciavírust, amelyből elindíthatná a vakcinagyártást. Nem értjük, miért nem kapta meg Magyarország ezt a lehetőséget, akkor, amikor az Országos Epidemiológiai Központ az Egészségügyi Világszervezet referencialaboratóriumaként is szerepel. Látjuk a multinacionális cégek hatalmas nyomulását, látjuk, hogy ők már dolgoznak a vakcina előállításán, és nálunk, ahol egyedül megvan az a lehetőség, hogy a vadvírusból rövid idő alatt vakcinát lehessen előállítani, nem kaptuk meg ezt a lehetőséget.

Lát-e a miniszter úr és a kormány arra sanszot, hogy szorgalmazza, menedzselje azt a magyar szellemi tudáspotenciált, amelyik képes a vakcina előállításával az embereket megvédeni? És végül szorgalmazom azt, hogy a szerencsétlen kórházstruktúra átalakítása kapcsán megnyirbált infektológiai kapacitásokat és a humánerőforrás-ellátottságot sürgősen vegyük revízió alá, mert ma nem alkalmas egy ilyen influenzajárvány kivédésére.

Átláthatóság, közügy az influenza ügye, kérem, tegyenek többet annak érdekében, hogy a polgárokat meg tudjuk védeni. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 6 2009.05.11. 2:02  1-8

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Az influenza komoly betegség, ezt mindannyian tudjuk. Aki még a spanyolnáthára vagy annak az 50 és 100 millió közötti halálos áldozatára, vagy a hongkongi influenzajárványra, vagy éppen Magyarországon az 1993-as legutolsó nagy influenzajárványra emlékszik, amikor Magyarországon körülbelül egymillió ember fordult orvoshoz influenzaszerű tünetekkel, az tudja, hogy ez komoly betegség. Ez a vírus pedig új kihívást jelent, hiszen olyan új ágens jött létre, amivel szemben az emberiségnek nincsenek védőanyagai.

A felkészülés nagyon fontos, és ennek a felkészülésnek a folyamatos kommunikációja, az átláthatóság, a transzparencia most különösen felértékelődik. Az emberekben van egy aggodalom, és miközben úgy látom, hogy mindegyik politikai erő, döntéshozó, törvényhozó, megnyilatkozó próbálja a pánikhangulatnak még a gyanúját is kerülni - senki nem akar pánikot kelteni -, a kormányzat pánikot kelt azzal, hogy az átláthatóságot nem biztosítja, továbbra is fenntartja államtitokként az influenzaellenes gyógyító készletek ügyét.

Élünk a gyanúperrel, hiszen nem tudunk erre más magyarázatot találni, hogy azért tartja fenn az államtitkot, mert kicsik a készletek. Tudjuk, hogy a gyógyszerkészletekben van mit visszapótolni, kiegészíteni, felkészülve egy esetleges világjárványra, és tudjuk azt is, hogy a vakcina biztosítása területén is vannak teendőink. Erről ugyan szólt a miniszter úr, de nem beszélt arról, hogy az Egészségügyi Világszervezet ajánlása szerint legalább a 60 éven felülieket, akik leginkább érzékenyek erre a betegségre, az influenzára, és leginkább szenvednek a szövődményektől, körülbelül 60 százalékban kellene átoltani, ennek gyakorlatilag ma csak a felét tudjuk produkálni.

Tehát arra kérem a kormányt, tegye átláthatóvá, világossá a felkészülési terveit.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
218 68 2009.06.22. 3:01  67-73

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A rendszerváltás egyik nagy vívmányaként megszervezett, az ország népegészségügyi, közegészségügyi és járványügyi biztonságát szavatoló Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat szerepe az utóbbi néhány évben leértékelődött. Évszázadok óta összetartozó tevékenységek kerültek szétdarabolásra, ma is folyamatban van a korábban egységes népegészségügyi tevékenység részekre bontása. A munkaegészségügy és az élelmezés-egészségügy jelentős részét elvonták, szakemberekkel, szakirányú képzettséggel nem rendelkező intézményekhez szervezték át. A valamikor korszerű laboratóriumi háttér szétzilálódott. Történik mindez akkor, amikor az Európai Unió az élelmiszer-biztonságot kiemelt területként kezeli. Utalok az elmúlt néhány év élelmiszerbotrányaira vagy éppen az uniós határainkon tonnaszámra átömlesztett lejárt szavatosságú, átcímkézett úgynevezett élelmiszerekre.

Miniszter Úr! Az önök döntései mögött nincs szakmai ráció. Az ÁNTSZ-nél ma dolgozó szakemberek zavarban vannak, hatáskörük erősen beszűkült, kompetenciaproblémákkal küszködnek, sokan már el is hagyták a szervezetet.

(14.00)

Az önök által alkotott jogszabályok nem adnak kellő útmutatást arra vonatkozóan, hogy valójában kinek mi a feladata. Példaként említem meg, hogy egy 2009-es kormányrendelet az ÁNTSZ-től újabb élelmezés-egészségügyi feladatokat tett át a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalhoz. Ezzel figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy az élelmezés-egészségügy még mindig szerepel az ÁNTSZ által ellátott feladatok között a magasabb jogforrásnak számító '91. évi XI. törvényben.

Miniszter Úr! Már a parlament egészségügyi bizottságának ülésein is többször jeleztük önnek, hogy nagy aggodalommal szemléljük az ÁNTSZ és ezen keresztül a közegészségügyi hálózat szétdarabolásának folyamatát. Néha már úgy tűnik, szándékos rombolás történik. Ha valamiben a világ élvonalába tartozott Magyarország, akkor az a közegészségügyi-járványügyi biztonság.

Kérdéseim a következők:

Mit kíván tenni az ÁNTSZ szétdarabolásának és ezzel a közegészségügyi-járványügyi biztonság megrendülésének megakadályozása érdekében? Most, hogy itt a nyár, látja-e szükségét annak, hogy a vendéglátás és a közétkeztetés valamennyi ágának egységes ellenőrzése, felügyelete visszakerüljön az ÁNTSZ-hez? Napjainkban sok, nagy tömeget érintő rendezvény zajlik. Nem gondolja, hogy ezek egységes közegészségügyi szempontú felügyeletét vissza kellene adni az ÁNTSZ-nek? S végül: hogyan kívánja megtartani, motiválni a még az ÁNTSZ soraiban dolgozó, nemzetközi szinten is elismert felkészültségű szakembereket?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
218 72 2009.06.22. 1:15  67-73

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Erre az interpellációra az ÁNTSZ ma működő vezetői és munkatársai kértek meg. Mert bajban vannak, pályaelhagyásban gondolkodnak, és ők, akik a szakma élvonalában dolgoznak, úgy érzik, hogy megrendült a járványügyi-közegészségügyi biztonság.

Ami pedig az élelmiszer-biztonság ügyét illeti, szeretném emlékeztetni az aflatoxinos paprikabotrányra, a lisztériás sajtbotrányra, a guargumibotrányra, a szaloncukorbotrányokra, legutóbb a kínai tejtermékekkel kapcsolatos botrányokra, amelynek halálos áldozatai is voltak a világban, nem is egy (Gőgös Zoltán: De nálunk nem volt!), és nem akarom a sort folytatni. Sorozatban történnek a közegészségügyet, járványügyet érintő botrányok.

Nagyon nehéz helyzetet idézett elő az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző hálózat lerombolása is, mert az is leromboltatott. (Gőgös Zoltán: Ne bosszants már!)

S azzal fejezem be - elmondván, hogy nem tudom elfogadni a válaszát -, hogy miniszter úr: nincs tisztában a valós helyzettel! El kellene menni a hivatalokhoz, OTH-hoz, ÁNTSZ-egységekhez - beszélgetni kellene a dolgozókkal!

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 203 2009.09.14. 1:21  198-204

DR. MIKOLA ISTVÁN, az egészségügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyi bizottság egyhangúlag támogatja a törvényjavaslatot, illetve az Egészségügyi Világszervezet törvényének életbe léptetéséről szóló szavazást. Hangsúlyozni szeretném azt, hogy ez egy eszköz, ami lehetőséget ad egyrészt az Egészségügyi Világszervezetnek arra, hogy a termékek, az áruk és a személyek szabad áramlását járványügyi, közegészségügyi és - hangsúlyozom - környezet-egészségügyi vészhelyzet esetében korlátozza, méghozzá egységes szempontok alapján. De ami ennél sokkal fontosabb, hogy lehetőséget ad az egyes tagországoknak is arra, hogy a határaikon egy ilyen vészhelyzetben ugyancsak korlátozzák az áruk és a személyek szabad áramlását az országon belül tartózkodók érdekében.

Ehhez viszont megfelelő szabályokat kell alkotni, úgy, ahogy az előbb képviselőtársam mondta. Tehát az Országos Tisztifőorvosi Hivatalnak és három intézményének meg kell állapítani azokat az eljárásrendeket, szabályokat, amelyek egy ilyen vészhelyzet esetén valóban megvédik az ország lakosságát.

Ismétlem, a parlament egészségügyi bizottsága egyhangúlag támogatta a törvényjavaslat hatályba léptetését. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 68 2009.09.29. 2:00  31-225

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Egy dologhoz szeretnék most hozzászólni. A társadalombiztosítás nagyon nagy érték Európában és Magyarországon, és így az egészségbiztosítás is. És akik az amerikai reformokat emlegették, azoknak szeretném elmondani, hogy igenis, ez a hatalmas, gazdag ország 1990-ben, amikor a nemzeti egészségbiztosítási programját, a Clinton-tervet csinálta - national health insurance plannek hívták ezt a programot -, akkor vágyakozott erre a tömeges kockázatvállalásra épülő, munkaadói, munkavállalói járulékot szedő szolidaritási nagy rendszerre, mindenki számára egy bizonyos szintű biztosítási szolgáltatást nyújtani akarván.

Én ott voltam 1990-ben Arizonában, Scottsdale-ben, ahol Hillary Clinton bemutatta ezt a programot, két hétig tartózkodtam ott, és szemtanúja voltam annak, amikor a magánbiztosítók szétlőtték a nemzeti egészségbiztosításnak a tervét is, hiszen olyan óriási anyagi érdekeltségek fűződtek a magánbiztosítói konstrukciókhoz meg a magánorvosoknak persze az anyagi-gazdasági ambíciói is efelé hatottak, hogy pillanatok alatt szétlőtték ezt a programot. Most egy Obama-féle program ehhez hasonló, de nem ugyanez a biztosítási program, de lényegében azonos tartalmú, hiszen mindenki számára, minden amerikai polgár számára valamilyen kötelező rendszerben egészségbiztosítási szolgáltatást akar nyújtani.

A szufficitre pedig, Kökény képviselő úr, ne legyünk olyan büszkék a 2008-as esztendőben, mind a ketten tudjuk, hiszen a gyógyító pályán mozgunk, hogy szörnyű ára van. Erről majd a hozzászólásomban fogok beszélni. Tehát helyesebb az talán, ha az egészségügyi szakpolitikusok egy kicsit a szakma oldaláról közelítik meg a 2008. évi költségvetés teljesülését. Summásan erről pedig el lehet mondani, hogy a szufficitre való törekvésnek, a költségvetési egyensúlynak súlyos ára volt az egészségügyben, elsősorban a betegek oldaláról.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 72-74 2009.09.29. 0:32  31-225

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Elhiszem, hogy Horn Gábor ideges, de nem erről beszéltem. Talán el kellene olvasni akkor a jegyzőkönyvet. (Horn Gábor: Nem ismer, nem látott még olyankor, amikor ideges vagyok!) Bocsánatot kérek, most én beszélek, Horn úr, nem ön. Ön elmondta, elég hülyeségeket mondott...(Az elnök csenget.)

ELNÖK: Mikola képviselő urat illeti a szó.

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): De azt javasolom, olvassa el a jegyzőkönyvet. Nem erről beszéltem. Olvassa el a jegyzőkönyvet! Oda kellene figyelni, hogy mit mondunk egymásnak, nem demagógiákat pufogtatni, meg nekimenni a másik embernek. (Horn Gábor: El fogom olvasni!) Tessék elolvasni, hogy miről beszéltem. Ön nem ért ehhez a szakmához, többször bebizonyította, felesleges ebben a kérdésben többször megszólalnia.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 144 2009.09.29. 0:49  31-225

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Veres János képviselő úrnak és Keller László képviselő úrnak szeretném mondani, hogy a költségvetési területen a felelős gazdaságpolitikát a kiszámíthatóság jelenti elsősorban. 2008-ban nem volt kiszámíthatóság, az egészségügyben legalábbis nem volt. Az állandó kondícióváltozások, struktúrába történő hirtelen beavatkozások - elvonunk, abból valamit visszacsorgatunk, visszapótolunk -, ez semmiképpen nem nevezhető felelős gazdaságpolitikának, hiszen a kiszámíthatatlanság miatt ugyancsak bajba sodorta az ágazatot is, például az egészségügyi szolgáltató intézeteket. De nemcsak az egészségügyben, hanem minden más, költségvetési típusú formában gazdálkodó intézet számára 2008-ban ez egy nagyon nehéz paradigma volt. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 180 2009.09.29. 14:45  31-225

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 2008. évi zárszámadási törvényjavaslat parlamenti egészségügyi bizottsági vitája során ellenzéki vélemények is megfogalmazódtak, és ebből egy rövid csokrot szeretnék adni. De mielőtt ezt megteszem, előbb önmérsékletet tanúsítottam, Keller képviselő úr válaszára nem reagáltam, de most szeretném elmondani, annál is inkább, mert egyébként nincs értelme az oppozíciónknak, amivel azt mondja, hogy nem ismeri be, hogy a 2008... - megvárom, míg figyel. (Közbeszólások: Laci!) Azt mondta az előbb Keller képviselő úr, vagy legalábbis ezt sugározta a mondataival, hogy a 2008. év igenis kiszámítható év volt a költségvetési intézmények számára. Ha ebből indulunk ki, akkor nincs miről vitatkoznunk, Keller úr, mert ilyen kiszámíthatatlan évet talán még nem is élt meg az egészségügy, annál is inkább, mert az egész 2008. éves költségvetés súlyosan alultervezett volt.

Amit az előbb elmondtam, megismétlem, hogy az év közben történt elvonások meg visszacsorgatások, struktúraváltások, ágyszámkapacitás-csökkentés, a finanszírozás változtatásai a költségvetési intézeteket lehetetlen helyzetbe hozták. Ön talán még nem vezetett költségvetési intézményt, sajnos én hármat is vezettem, és pontosan tudom, hogy ha kiszámíthatatlanok a pénzügyi kondíciók, akkor nem lehet normálisan gazdálkodni, és főleg nem lehet egy egészségügyi intézményben ezt megtenni.

Tehát én azt gondolom, hogy a kormány komoly tervezési hibákat vétett a 2008. éves költségvetés összeállításakor, alultervezett a költségvetés, és ezért fordult elő az, hogy az előirányzathoz képest jelentős kiadástúllépés történt az Egészségügyi Minisztérium központi igazgatásánál, mentőszolgálatnál, ÁNTSZ-nél és a gyógyító-megelőző ellátásokat nyújtó országos intézeteknél. De ez nem azért történt, mert ezek túlhajszolták a teljesítményt vagy éppen túlszámláztak, túlpörgették, ahogy ma mondják, hanem azért történt, mert rossz volt a tervezés, alul volt tervezve.

Általánosságban a vitában elhangzott az egészségügyi bizottságban, hogy az egészségügy 2008-ban is egy szerencsétlen helyzetben volt, hiszen az orvosi lehetőségek, gazdasági megengedhetőség keretében nem sikerült ezt a konfliktust kezelni. Olyan szűkösek voltak a források, hogy a közmegegyezésben rögzített szükségleteket nem tudtuk a hozzánk forduló betegeknek minden tekintetben biztosítani. Minőségi engedményekre kényszerültünk, az egészségügyi technológia visszafogására kényszerültünk, és bizony a vásárlásoknál sok helyen már 2008-ban is megfigyelhető volt, ami mára már nagyon súlyos gondokat jelent, hogy szakadtak az ócska minőségű kesztyűk, a fonalakból nem azt tudták megvenni a kórházakban, amelyekkel normálisan lehet varrni, sorban állították le a varrógépeket, és folytathatom tovább, tehát az ellátás minősége romlott, a 2008. évben ez markánsan megmutatkozott.

Az önkormányzatoknál történt megszorításokat megérezte az ágazat. Ezt azért is emelem ki, mert 2010-ben fokozottan fenyeget ez a veszély bennünket. Az egészségügy finanszírozása dualisztikus rendszerű, ahol a működtetési forrásokat az egészségbiztosításnak kell fizetnie a munkaadói, munkavállalói járulékbevételekből, de az intézmények csak akkor működnek fenntartható módon, hogyha ezekhez a puszta működtetési forrásokhoz a fejlesztési, felújítási források is hozzáadódnak, vagyis megjelenik a tőkehányad a működtetésben, el lehet számolni a tőkehasználati díjat, az amortizációt és az eszközvisszapótlást is. Ezt a forrást, ezt a fejlesztési, felújítási forrást az intézmények fenntartóinak kell biztosítani, márpedig a magyar egészségügyi intézmények szolgáltatásrendszerében a fenntartók - néhány kivételtől eltekintve, országos intézetek, egyetemek - az önkormányzatok. Az önkormányzatoknál nagyon kevés fejlesztési, felújítási forrás állt rendelkezésre, ezért 2008-ban az egészségügyi intézmények nem tudtak fenntartható módon működni, az állaguk, az épületek kondíciója, az orvostechnológa amortizációja fokozódott, és ilyen értelemben az infrastruktúra leromlott, tovább romlott.

(17.20)

A kiszámíthatóságot már említettem.

Nagy gondot jelentett az egészségügyben a forrásbevonás, a külső források, magánforrások és egyéb források bevonásának a lehetetlensége. Ez nem a 2008. év sajátja, de mivel a válság 2008-ban már elérte az ágazatot is, markánsabbá váltak ezek a régi időkre visszanyúló nagy terhek, amelyek az egészségügyet közgazdasági értelemben már korábban is megviselték. Itt arra gondolok, hogy abba a rendszerbe, ahol a tőkemegtérülésnek nincs esélye, ahol a primer invesztíciót nem lehet visszanyerni... - ugye, az előbb utaltam arra, hogy dualisztikus a finanszírozás, ha nincs a tőkehányad, a fejlesztési, felújítási hányad a működtetésében biztosítva, akkor nem lehet közgazdaságilag értelmezni az ágazat működését, nem lehet pluszforrásokat bevonni, hiszen a tőkemegtérülésnek nincs esélye.

Az egészségügyben már történt egy privatizáció. Bekerült némi magánpénz, de ezek mindig valamiféle trükkel nyerték vissza, mármint a magánbefektetők a befektetéseiket. Ezeket a trükköket jól ismerjük, 2008-ban is folytatódott ez, több intézményt bajba keverve. Tehát nem sikerült megoldani a forrásbevonás közgazdasági feltételeit.

Az egészségügyi bizottság vitájában előkerült egy olyan kérdés is, amelyben mind a két politikai oldal egyetértett, nevezetesen, hogy a közteherviselés megszigorításában nem elég a potyautasokat vegzálni, nem elég számon kérni a járulékfizetőket, akik a havi keresetükből jövedelemarányosan befizetik a járulékot - sokszor nem is látva azt, hogy mennyit fizetnek be, hiszen a munkaadó levonja -, hanem meg kell nézni a munkaadók járulékbefizetéseit is.

Évek óta kéri az egészségügyi bizottság, hogy a Pénzügyminisztérium tegye közzé a kimutatását a munkaadók járulékainak a befizetéséről. A mai napig, eddig a pillanatig nem kaptuk meg. Most újra hivatalosan fordultunk a Pénzügyminisztériumhoz, hogy hozza nyilvánosságra a munkaadók munkaadói járulékbefizetéséről szóló kimutatásokat is. Ebben kitartóak leszünk, mint mondtam, politikai konszenzus van ebben. Szeretnénk látni, hogy akkor, amikor az egészségügy forráslehetőségei folyamatosan szűkülnek, akkor a közteherviselésben, túl a munkavállalókon a munkaadók milyen mértékben és hogy vesznek részt.

Még emlékszem, ebben a parlamentben, talán négy évvel ezelőtt a belügyminiszternő felszólalt, amikor a rendőrszakszervezet bérkövetelésekkel állt elő, és bejelentette, hogy eleget fognak tenni a jogos bérköveteléseknek, de a mai naptól a Belügyminisztérium, a rendőrség nem tud munkaadói járulékot fizetni. Négy év óta nem tudjuk, hogy ez a járulékfizetés azóta is szünetel-e, vagy pedig időközben megoldódott. Azt gondolom, hogy az egészségügyért felelős szakpolitikusoknak, és egyáltalán a parlamenti képviselőknek joga tudni azt, hogy a munkaadók milyen módon vesznek részt a közteherviselésben, magyarul: fizetnek-e egészségbiztosítási járulékot, vagy sem.

A 2008-as esztendőben sajnos a 2006-os, általunk ámokfutásnak minősített egészségügyi reformnak néhány szerencsétlen következménye érzékelhető volt, méghozzá húsbavágóan érzékelhető volt. Elsősorban itt a torz struktúrára gondolok, amely íróasztal mellett, körzővel és vonalzóval terveztetett, és amelyik semmiképpen nem fedi az országnak a regionális szinten most már rendelkezésre álló népegészségügyi, megbetegedési, halálozási trendjei alapján mért szükségleteket, hanem valamiféle művi, arteficiális módon született. Az eltorzult struktúra, a rossz és év közben is változtatott finanszírozással együtt az ágazatban egy kiszámíthatatlan, bizonytalan helyzetet teremtett.

A 2008-as év morálisan is megviselte az ágazatot, egy hitevesztettség lett úrrá az ágazaton. Nagyon sok értékes szakembert veszítettünk, orvosteamek estek szét, sok orvos eltántorgott ebből az országból, és nagyon sok nővért is elveszítettünk. Meggyengült az orvoslás presztízse, megromlott az orvos-beteg bizalmi viszony, amit talán önök, pénzügyi szakemberek nem értenek, de ezt hangsúlyozni szeretném, hogy az orvos-beteg bizalmi viszony a gyógyításnak nagyon fontos, gazdaságilag is hatékony tényezője, amelyet ha nem veszünk tekintetbe, vagy mint egy miniszter asszony, akinek a nevére már nem is emlékszem, egyszer kijelentette itt a parlamentben, hogy elég volt a sámánkodásból. Semmit nem értett meg a gyógyításból. A gyógyítás nemcsak "kettő meg kettő az négy" pénzügyi alapon működik, hanem az egy spirituális tett is, ami az orvos-beteg viszonyt feltételezi, és ezzel a gyógyításban mint hatékonysági tényező is megjelenik.

Sajnos, mindezek következtében, amiket röviden itt felsoroltam, olyan helyzet állt elő, ami a betegek számára nagyon előnytelen - itt elsősorban a várólisták növekedésére gondolok. Néhány programozható orvosi beavatkozás tekintetében ezek nemcsak hónapokban, hanem években mérhetők. És mi pontosan tudjuk, és ez nem demagógia, hogy az a beteg, akinek várnia kell egy tumoros betegségében az ellátásra, vagy éppen hogy egy csípőprotézist kell beültetnie, annak az a 2-3 havi vagy éppen most a 2010-es kilátásokat nézve a féléves vagy éves várakozás milyen kínokat jelent.

Amikor itt valaki - és azt hiszem, ez Kovács Tibor képviselő úr volt, nagyon szép szót használt... Azt mondja, hogy sztratoszférális demagógia, valami ilyen kifejezést használtál. (Kovács Tibor közbeszól.) Lehet, hogy nem pontosan idéztem, de a lényegét, azt hiszem, elmondtam. Eszembe jutott egy kedves történet, amit lehet, hogy demagógiának fog minősíteni, de azért elmondom. Egy beteg, egy fiatal nő - 34 éves, háromgyerekes családanya egyébként, és ez a valóság maga -, írt egy levelet és kifogásolta, hogy egy csomót tapintva az emlőjében várni kellett a vizsgálatra, nem olyan sokat, néhány hetet, majd észlelték a csomót, megbiopsziázták, utána a citológiára kellett várnia, majd kiderült, hogy ez egy karcinóma, és utána kemoterápiára kellett várnia, mert az a gyógyszer, amivel gyógyítani lehet a betegséget, méltányossági körbe tartozik, és hónapokat kell rá várni.

Behívtam ezt a nőt, leültem vele beszélgetni, és azt mondta nekem, hogy "Tudja mit, Mikola úr? Teszek a válságra. Túl akarok élni." És mi naponta szembesülünk ezekkel a helyzetekkel, és ne minősítsék ezt demagógiának, mert ez az egészségügynek a napi történéseihez tartozik. Betegek elveszítik a gyógyulás... (Göndör István közbeszól.) Most ne szólj közbe, légy szíves! Ne szólj közbe, én is meghallgattalak téged! Naponta elveszítik a gyógyulási esélyeiket, sokszor úgy halnak meg, hogy ki sem derül a betegségük. Tehát ezt tessék figyelembe venni akkor, amikor az egészségügyben csupán pénzügyi, financiális, fiskális megfontolásból a kereteket mérik a gyógyításhoz.

Az esélyegyenlőség is csorbát szenvedett, hiszen a struktúra kialakítása, mint említettem, nem a térségi népegészségügyi trendek alapján történt, hanem arteficiálisan, íróasztal mellett, körzővel és vonalzóval esett meg. Ennek következtében az országban olyan térségek vannak, ahol a népegészségügyi mutatók rendkívül rosszak. Az ország északkeleti részében van olyan térség, ahol a férfiak születéskor várható átlagos élettartama nem éri el az 55 évet. Már Afrikában meg Ázsiában se nagyon van ilyen, ezek roma populációban fordulnak elő főként. Nagyon nehezen éri el az egészségügy ezeket a térségeket, többek között azért, mert olyan torz struktúra jött létre, ahol ezeket a fokozott szükségleteket nem ismerik el a kapacitáskiosztásban, illetve a struktúra alakításában.

Szóltam már egy rövid kétperces felszólalásban, hogy számunkra a szufficit... - bár megint tudom, Kökény úrnak van igaza, látom, hogy ott ül velem szemben, ugye, Keller úr a múltkor elmondta, Kökény úrnak van igaza. Elhiszem, a szufficitnek örülni kell, pénzügyi megfontolásból. Az egészségügyben nem kell ennek örülni, kérem szépen. Egy egészségügyi ellátórendszer, ahol sehol a világon az orvosi lehetőségek és a gazdasági megengedhetőség között igazán nem lehet egyensúlyt teremteni, csak törekedni arra, nem örülhet annak, hogyha egy éves költségvetésben pénzt spórol meg. Ez egy teljesen hibás szemlélet. Az egészségügyben immorális pénzt megspórolni a költségvetésben. És ennek ne örüljenek a pénzügyi szakemberek, mert ez nem öröm, emögött mindig betegproblémák és betegkínok vannak.

Sajnáljuk azt, hogy az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetnek a rekonstrukciójától elvonták a 2,5 milliárdot, és még inkább sajnáljuk, bár ez egy csekélyebb összeg, az Országos Sportegészségügyi Intézettől elvont, azt hiszem, 50 millió forint körüli összeget, hiszen reméltük azt, hogy ezt az intézetet tető alá tudjuk hozni, és Magyarországon lesz egy olyan egészségügyi intézmény, egy speciális kórház, amely az élsportolók felkészítésében nemzetközi színvonalon tud működni. Hiszen pontosan tudjuk - és ez is népegészségügy -, hogy élsport nélkül nincs tömegsport, a csúcsok nélkül nincs tömegmozgalom, és ma az élsportoló felkészítése az orvostudományoknak a legmagasabb szintű, legkényesebb igénybevétele lehetőségei nélkül nincsen.

Az általános vitára ezt a 2008. évi zárszámadási költségvetést mi, akik kisebbségben maradtunk, persze nem tartjuk alkalmasnak.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 192 2009.09.29. 2:02  31-225

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sajnálom, hogy Göndör István nem követte a 2001. évet és a 2002. év első felét. (Göndör István és Keller László bólogat.) Én másfél évig voltam akkor a kormánynak a tagja egy kész kétéves költségvetéssel. Megcsináltuk az "Egészséges nemzetért" népegészségügyi programot, és megalapoztuk azt a szerkezetátalakítást, amit úgy hívnak, hogy tényekre, adatokra, népegészségügyi tényekre, adatokra alapozott egészségpolitika - de valószínű, hogy ezt ön nem fogja megérteni. Erről többször beszéltünk már, sajnos nem látja ennek a dolognak a lényegét. (Göndör István közbeszól.)

Az 50 százalékos bérfejlesztés nem volt 50 százalékos.

Kökény úrnak szeretném elmondani, mivel rövid az idő, csak azt, hogy mi lett volna, ha az a több biztosító feláll. Mi tárgyaltunk ezekkel a nyereségérdekelt biztosítókkal. Mi lett volna a gazdasági válság idején, ha feláll az egészségügyben a több biztosító, és megkapja az egészségügynek a biztosítási kasszáját? (Babák Mihály: Csőd!) Érdemes elgondolkodni rajta. A nyugdíjbiztosításnál már volt erre néhány gyakorlati tapasztalat.

Keller László úrnak: mindig nominális növekedésről beszélnek. Nagyon megdrágult az egészségügy, megdrágult, nagyon megdrágult. Arról nem is beszélve, hogy ebben a gazdasági válságban, a szociális válságban - elszegényedés, munkanélküliség van - megnő a teher az egészségügyön. Aki munkanélküli lesz, annak előbb-utóbb fáj a feje, depressziós lesz, megjelenik a rendelőinkben, majd a gyomra fog fájni; azokat az embereket kezelni kell. Óriási a nyomás az egészségügyön, miközben a forrásokat reálértékben elvonják a rendszertől.

Kovács Tibornak szeretném mondani, hogy azért ne felejtsük már el, hogy ez egy beteg ország, ahol nagyon rosszak, Európában is párját ritkítóak a megbetegedési, halálozási viszonyok. Itt több pénz kell az egészségügyhöz. Márpedig a mi GDP-ből történt ráfordításunk, ha az amerikait nézem, a harmadrésze, de ha Ausztriát, Németországot nézem, és abszolút értékben nézem, a töredéke annak, amit ők fordítanak egészségügyre. Azt pedig tessék elhinni nekem, hogy a kórházban a magyar polgár ugyanazt az ellátását szeretné kapni, mint az osztrák polgár Ausztriában. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 198 2009.09.29. 0:58  31-225

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Nem lesz két perc; köszönöm a szót. Keller László képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy az egészségügy... (Keller László a mobiltelefonján beszél. - Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Igen. ...hogy az egészségügy nagyon érzékeny kérdés, a politikai hozadéka óriási, lehet negatív és lehet pozitív is.

A világon kormányok buktak meg, koalíciók estek szét - nem kell messzire menni, itt is. És arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy belülről, mondjuk, az egészségügyi bizottsági vitákból ítélve nagyobb volt a feszültség az MSZP és az SZDSZ között, amikor a reformot csinálták (Babák Mihály: Persze!), mint az MSZP és a Fidesz között. Ezt nem árt nem elfelejteni.

A reformot nem mi fúrtuk meg, bár segédkeztünk hozzá, igyekeztünk (Derültség a Fidesz soraiban.), de azért tagjai voltunk annak a társaságnak, amelyben láttuk, hogy az MSZP hátulról hogyan kontrázza meg a liberális reformot. Tehát nagyon sok minden volt, amiben egyetértettünk. Úgyhogy a szemünkre hányni ezt, az egy nagyon nehéz kérdés. Tessék ezt a történetet végiggondolni! Szét is esett a koalíció rajta. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 2 2009.10.06. 5:05  1-4

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Október 6-a emlékét üljük, emelkedettséggel és tisztelettel kell szólnunk itt az Országgyűlésben is. Még ha elég nehéz is a napi gondjainkat ebben az emelkedettségben ecsetelni, szolgálunk, és én is szolgálni akarok akkor, amikor szóvá teszem újra a kórházak nehéz helyzetét egy olyan pillanatban, amikor folynak a tárgyalások a kórházi szervezetek és a kormány képviselői, a pénzügyminiszter és az egészségügyi miniszter között. Hírek szivárognak ki, amelyek egyelőre nem nyugtatnak meg bennünket, nem látunk tisztán a jelenlegi helyzetben, nem tudjuk pontosan, hogy trükközésről van szó, újabb trükkök százairól, vagy pedig valóban megoldáskeresés folyik a kórházak gondjait illetően.

Ebben az évben az előző évihez képest a legjózanabb számítások szerint is körülbelül 10 százalékkal csökkent reálértékben az egészségügy működtetési, finanszírozási forrása, ez összegszerűen 60-70 milliárd forint közötti hiányt jelent a kórházi világban, a fekvőbeteg-szakellátásban, és amikor az ember ezt végiggondolja, és hallja a kórházak vészkiáltásait, akkor kénytelen azt a sort, azt az évek óta tartó helyzetet elemezni, végigtekinteni, áttekinteni, amelyik ide vezetett.

Ebből csak néhány dolgot szeretnék kiragadni: 2004-ben teljesítményvolumen-korlátot vezettek be egy degresszív finanszírozással, majd 2005-ben ez a degresszió is eltűnt, merev korlátot emeltek a kórházak teljesítménye elé. Nem mehettek ezen túl, hiszen az ezen a korláton felül ellátott betegeknek minden ráfordítása a kórház büdzséjét terhelte, az egészségbiztosítás ezekért nem állt jót. 2009 áprilisában - ez már a legutóbbi fejlemények közé tartozik -, miután a 2009. éves költségvetést mélyen alultervezték, új finanszírozási rendszert vezettek be, amely a világon is párját ritkító, ezt a 70:30 százalékos vegyes finanszírozást. Ez annyit jelentett, hogy gyakorlatilag a kórházi teljesítményeknek 70 százalékban korlátot szabtak, efelett pedig súlyos degresszióval fizették ki csak a teljesítményeket, ami azt jelenti, hogy a ráfordításoknak csak néhány százalékát fedezte az egészségbiztosító.

2009 szeptemberében kiderült, hogy rövid öt hónap alatt csődbe jutott ez a finanszírozás, és elkezdődött a vita, ami máig is tart, hogy mi legyen: most visszaálljon a teljesítményvolumen-korlát, fix finanszírozás legyen; de milyen legyen ez, a bázisfinanszírozásnak milyen formáját léptetik életbe. Teljesen kiszámíthatatlan, hogy mi fog történni az ágazatban, milyen alapon, milyen rendszerben fogják a kórházak a pénzt kapni. Ez pedig azért döbbenetes, mert ezek az intézetek költségvetési típusú gazdálkodást folytatnak, amely csak akkor vihető felelősséggel, hogyha a rendszer, a finanszírozási rendszer kiszámítható.

Az egészségügyi miniszter súlyos presztízsveszteséget szenvedett el akkor, amikor kétségbe vonta a kórházak jogos követelését. Mára ez a helyzet megszűnt, ugyanis elismerte a kormányzat, hogy jogos a kórházak követelése, és mindenféle variációban próbálja a működőképességet ebben az évben fenntartani.

(8.10)

Presztízsveszteséget szenvedett a miniszter azért is, mert kijelentéseket tett, miszerint mondják már meg a kórházak, hogy mi lenne az a kapacitás, amelyik ebben a finanszírozási rendszerben, ilyen költségvetési lehetőségek, kondíciók között működtethető, ahelyett, hogy ő maga szabályozta volna azt a struktúrát, amelyik az ellátás biztonságát garantálhatta volna. Úgy éreztük, hogy odadobta a gyeplőt a lovak közé. Késik a minimumfeltétel-rendelet, és folytathatom tovább azokat a kormányzati, egészségügyi kormányzati hibákat, amelyek bekövetkeztek.

Várjuk, hogy mi történik holnap. Fontosnak tartjuk azt, hogy ne tolják át a 2009. évi problémák megoldását a 2010. évre. Nem lehet szó arról, hogy a 2010. éves költségvetés terhére oldják meg az idei hátralévő három hónap finanszírozását, a működőképességét. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a minimális követelést, amelyik a kórházaknak számítások szerint az év végéig a talpon maradását jelentheti, ezt a bizonyos 24,5 milliárd forintot a kormányzat ebben az évben biztosítsa, ne a következő időszaknak, 2010-nek a költségvetési terhére tegye ezt meg.

Kérjük, hogy hagyják a kórházakat dolgozni, hagyják működni. Nem fordulhat elő olyan helyzet Magyarországon, amelyben a betegek nem jutnak ellátáshoz az egészségügyi rendszerben.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 190 2009.10.07. 8:27  1-335

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Csalódás nekünk ez a 2010. évi költségvetési törvényjavaslat. Csalódás azért, mert amikor az összeállítás alapszempontjait megjelölte a miniszterelnök, akkor stabilitásról, biztonságról és növekedésről beszélt. Az egészségügyben sem a stabilitást, sem a biztonságot, sem a növekedést nem látjuk 2010-re vonatkozóan. Majd azt hallottuk, hogy az egészségügy prioritás lesz a 2010. évi költségvetésben. Szomorúan kell megállapítanunk, hogy további reálérték-csökkenésre kell számítanunk 2010-ben. Egyáltalán csodálkozunk azon, hogy egy ilyen helyzetben, ami ma válsághelyzetként jellemeztetik, neveztetik Magyarországon, miért uralkodott el ennyire az a fiskális szemlélet, amely tulajdonképpen egyetlen prioritásként a költségvetésben a 3,8 százalékos hiánycél tartását jelöli meg.

Mi szemléletváltást vártunk ettől a költségvetéstől. Szemléletváltást azért, mert meggyőződésünk, hogy egy válságból kilábalni csak jó kondíciójú humán erőforrással, vagyis testében, lelkében ép, egészséges emberrel lehet. Azt gondoltuk naivan, hogy felértékelődik az egészségfejlesztés, az egészségmegőrzés és a bekövetkező bajok orvoslása kapcsán a munkaerő helyreállítása, magyarul az egészség. Ezt a szemléletváltást nem látjuk továbbra sem, hiányoljuk. A népegészségügy szemlélete is hiányzik ebből a költségvetésből. Nem a térségi népegészségügyi szükségletekre, megbetegedési, halálozási trendekre, születéskor várható átlagos élettartamra, csecsemőhalandóságra mint szakmai bázisra lett felépítve ez a költségvetés, hanem fiskális szemlélettel csak puszta számokról és ezeken keresztül megszorításokról szól.

Nem szembesül a válsággal, ezt már az előbb említettem, nem lehet a válságból kilábalni egészséges emberek nélkül. Szó sincs arról például, hogy a demográfiai trendeket a költségvetés összeállításánál értékelték volna. Magyarországon is egyre több az idős ember, egyre több az egészségügyi szükséglet; ez a gondolat meg sem fogalmazódott a költségvetés megalapozásakor.

(Nem fogalmazódott meg az inflációkövetés...)

éva/Mandur-V. Németh-/ (Dr. Mikola István)/bl

(15.00)

Nem fogalmazódott meg az inflációkövetés szükségessége, az önkormányzati forráselvonás azt jelenti az egészségügy működtetése szempontjából, hogy egyre inkább hiányozni fog a tőkehányad az egészségügyből, nem lesz csak puszta működtetési forrás, nem lehet majd a tőkehasználati díjat elszámolni, amortizációt, eszközvisszapótlást megoldani az ágazatban. Ez egy nagyon súlyos dolog, hiszen fenntarthatatlanságot jelent az ágazatban.

Aggódunk amiatt is, hogy az európai források, amelyek soha nem látott mértékben jönnek ezekben az években és a következő esztendőkben az egészségügybe, a működtetési oldalon nincsenek modellezve. Tudjuk azt, hogy ha az egészségügyben valamit fejlesztünk, akkor annak szinte mindig működtetési többletforrásigény a következménye, aggódunk azért, hogy ezeket a fejlesztési forrásokat nem fogjuk tudni az ágazat számára igazán hasznosítani, hiszen a működtetési oldalon egy olyan forrásszűkösség és egy olyan reálérték-csökkenés van, amely megakadályozza ezeknek a fejlesztéseknek a betegek javára történő érvényesíthetőségét.

Aggasztó az is, hogy a költségvetés egy előző években egészségügyi reformnak nevezett ámokfutás kapcsán egy torz struktúrára, összekuszált betegutakra épül, és emellett még egy teljesen kiszámíthatatlan finanszírozásra, ha lehet azt mondani, hogy épül, egyáltalán arra alapoztatik. Ha végiggondolom ezt az esztendőt, háromszor változtak a finanszírozási szabályok, és ahogy látjuk, most is változni fognak. Nemrég, néhány órával ezelőtt az egészségügyi szakbizottság ülést tartott, és arról beszéltünk, hogy miről fogunk itt vitatkozni, hiszen most, hogy elkezdődött jó nagy késéssel a civil szervezetekkel, illetve a szakmai szervezetekkel való egyeztetés, most végképp nem lehet tudni, hogy a 2010. éves költségvetésben például a gyógyító-megelőző kasszának az irányszámai milyenek lesznek, hiszen az egyeztetés most folyik, amikor már a parlamenti vita is megkezdődött.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A közteherviselés területén ugyancsak nem látunk tisztán, bár a potyautasoknak hadat üzent a kormányzat és az előző kormány is, továbbra sem látunk tisztán abban a kérdésben, hogy a munkaadóknak és többek között az állami nagyvállalatoknak a járulékbefizetéseivel hogy állunk. Több olyan információnk van, miszerint a közteherviselésnek az állam tulajdonában, fenntartási felelősségi körében lévő nagyvállalatok nem teljeskörűen tesznek eleget. Erre vonatkozóan többszöri kérésre sem kaptunk információt, jó lenne egy költségvetés megalapozásakor ezt is tudni.

Mi várható mindezek után? Egyértelmű az, hogy hosszú távon a népegészségügyi trendek romlása várható, megbetegedési, halálozási trendekre gondolok itt, születéskor várható életkilátásokra, megélt minőségi évekre és egyebekre. Különösen aggasztónak tartjuk, bár apró tétel a költségvetésben, a sportráfordításoknak az önkormányzatok költségvetésében történő négyezer-valamennyi millió forinttal való csökkentését. Ezek nagyon rossz előjelek, amelyeknek a következményei szinte törvényszerűen a népegészségügyi adatokban, trendekben mint negatív trendek mutatkoznak meg. Nyilvánvaló, hogy az ágazatban a gyógyító szolgáltatások minősége romlani fog, az intézmények állaga romlásával egyidejűleg. Nőni fognak a várólisták, és nagy valószínűséggel az egészségügyben dolgozó orvosok, nővérek, a humán erőforrás is megsínyli majd ezt a költségvetést. Sajnos látjuk azt, hogy egyre több orvos keres külföldön munkát, az egyetemen a nyelvtanulás lett tulajdonképpen a legfontosabb tantárgy most már, egyre többen keresik a megélhetésüket, a boldogulásukat idegen országokban, és most a megszorítások kapcsán egyre több intézet foglalkozik a humán erőforrás további visszavágásával, vagyis a szakdolgozói létszám, az orvoslétszám, a kisegítők, nélkülözhetetlen munkatársaink számának a csökkentésével.

Nyilvánvaló, hogy következményként számolni kell azzal, hogy a morális helyzet is romlik az ágazatban. Látjuk már most, hogy intézeteken belül a dolgozók szembefordulnak az igazgatással, a menedzsmenttel, menedzsment burnout szindrómák bontakoznak ki az intézetekben, hiszen miközben a kormányzat mossa kezeit, a felelősséget rátraktálja az intézet vezetésére, a menedzsmentre, amelyik kénytelen a fiskális szigort érvényesíteni a dolgozóival szemben, akik lázadnak. A kórházigazgatók aggódnak azért, hogy a kiadásaikkal, fedezetlen kiadásaikkal a hűtlen kezelésnek bűncselekményi kategóriájába sodródnak, és egyszerűen némelyik már nem is vállalja ezt a felelősséget. Ez egy nagyon komoly helyzet, ami az intézetek belső életét és a nyugodt körülmények között történő betegellátást feldúlja.

Azt is meg kell említeni, hogy sok beteg el fogja veszíteni a gyógyulási esélyét, tovább romlik az orvos-beteg viszony, a bizalmi viszony, ami pedig a gyógyulásnak feltétele, és egyben gazdasági hatékonysági tényező is az egészségügyben.

És nem is folytatom a sort, kellene itt beszélni - de talán majd a részletes vitában vagy kollégáim szólnak majd erről - az ÁNTSZ szerencsétlen helyzetéről, a vérellátásról, ahonnan olyan forráselvonás történik, ami mellett nem maradhat talpon a Magyar Vérellátó Szolgálat, a mentésről, a Vöröskeresztről, az otthon ápolásról, a daganatos betegek szervezeteiről, a kamarákról, amelyek a hivatásrendi köztestületei az ágazatnak, és nem is folytatom tovább. Egyszóval, úgy látjuk most, hogy talán minden idők legrosszabb egészségügyi költségvetésével állunk szemben, és ha ez így marad, akkor egyetlen vágyunk lehet, egyetlen tervünk lehet a túlélés, amit nagyon nehéz lesz 2010-ben megoldani.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 194 2009.10.07. 0:54  1-335

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Az egy percem, ami maradt még, alkalmas arra, hogy elmondjam, hogy mit akarunk csinálni, bár Vojnik Mária asszony pontosan tudja. Térségi népegészségügyi trendekre alapozott egészségpolitikai stratégiát fogunk követni, ami annyit jelent, hogy Magyarországon régiókon belül meg kell nézni, hogy milyenek a megbetegedési, halálozási adatok, erre kell regionális szinten prioritásokat felállítani, és a központi forrásokat a prioritások mentén kell elosztani. És ha ez így történik, akkor mondhatjuk, hogy a rendszernek az allokációs vagy elosztási hatékonysága jó, és a rendszerben a pénzfelhasználásból optimális népegészségügyi hozadék, vagyis populációs egészségnyereség származik. Ezt akarjuk csinálni. (Szűcs Erika közbeszól.)

Amit pedig a részletek vonatkozásában kell majd elmondani, egy fél év múlva talán itt fogunk majd ezen vitatkozni, amikor a részletes programot be fogjuk mutatni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 260 2009.10.07. 2:09  1-335

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elgondolkodtam azon, reggel 8 óra óta ülünk itt, és vitatjuk a 2010. évi költségvetést. Megdöbbent államtitkár úr nyugalma, akiről sugárzik az életérzés, hogy ez egy jó költségvetés (Tatai-Tóth András: Ő olvasta!), itt minden rendben van, itt mindenre több pénz van, mint ami korábban volt, egyáltalán jó kondíciók között fog működni az oktatás, az egészségügy, minden - és akkor azzal vádol bennünket, hogy itt hazudunk, meg nem vagyunk tárgyszerűek, vagy meghamisítjuk a tényeket, ahogy ő mondta.

Kikérem magamnak! Semmiféle tényt nem hamisítunk meg. Tessék, kérem szépen, kimenni az életbe! Tessék már elmenni egy kórházba, megnézni ott reggel egy rendelést! Hát, akik itt felszólalnak, fogalmuk sincs arról, hogy mi van az intézetekben! Az emberek igenis érzik a válságot és elszenvedik a válságot, súlyos esélyegyenlőtlenséget élnek meg, nem férnek hozzá bizonyos szolgáltatásokhoz, amihez eddig hozzáfértek, és mi azért aggódunk, mert a 2010. éves költségvetés fényében ez nemhogy jobb lesz, hanem rosszabb lesz.

Egy dologra szeretnék még kitérni. Kökény Mihály egészségügyi bizottsági elnök úr elmondta, hogy javulnak a népegészségügyi adatok, életkilátások, megbetegedési, halálozási statisztikák. De azért szeretném hangsúlyozni, hogy a népegészségügyi adatok, a javulás, az mindenhol a GDP függvénye. Minél többet tud egy ország az egészségügyre fordítani, annál inkább javulnak a megbetegedési, halálozási, születéskor várható élettartam, csecsemőhalandósági és egyéb adatok. Tehát főleg, amikor egy ilyen mély válságban van az ország, akkor igenis foglalkozni kell azzal a humán szektorral, amit most éppen kisemmizni készülnek.

Én az egészségügyben bírom magamat kompetensnek, az egészségügy ezekkel a kondíciókkal, amelyek ebben a törvénytervezetben szerepelnek, nem fogja tudni a 2010-es évet úgy átvészelni, hogy a betegeknek a bajaikra a gyógyulási esélyt megadja.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 120-122 2009.10.12. 2:15  119-128

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Kifejezetten örülök neki, igen, elfogadom az államtitkár asszonyt.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mikola István képviselő urat illeti a szó. Beszámítom a 7 másodpercet.

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Hisztériakeltés folyik az influenza körül. Jól tudjuk, hogy elindult néhány hónappal ezelőtt egy világjárvány, az Egészségügyi Világszervezet a negyedik világjárványként regisztrálta, rögzítette a H1N1-vírus okozta új típusú influenzavírus okozta tömeges megbetegedéseket, tehát világjárvánnyá minősítette; így az AIDS, a tuberkulózis és a malária mellett a negyedik világjárvány zajlik napjainkban.

A világon ebben az új vírus okozta megbetegedésben, influenzamegbetegedésben több mint négyezren hunytak már el, Európában is kétszáz körül van a halálos áldozatok száma, és Magyarországon is a napokban a harmadik embert temettük el influenzamegbetegedés miatt.

Nem jó a kommunikációnk, az interneten és sokszor sajnos felelős újságokban, lapokban, napilapokban is elképesztő rémhírek jelennek meg, amelyek összezavarják az embereket, de sokszor még a döntéshozókat is, vagyis az oltást kivitelező orvosokat is. Megengedhetetlen.

Kérdezem államtitkár asszonyt, hogy tesznek-e nemzetbiztonsági feljelentést ebben az ügyben, ugyanis tömegeket veszélyeztet az influenzaoltás elmaradása. Megtorpantak az oltások, egyre kevesebben veszik fel. Csipeket ültetnek be az embereknek, és mindenféle elképesztő, már ilyen science fiction jellegű rémhírek jelennek meg az újságban, és sajnos azt kell mondanom, hogy a politika is negatív szerepet játszik ebben az ügyben. Kezemben van az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnak egy hírlevele az influenzával kapcsolatban (Felmutatja.), felvilágosító levél, amelyben egy fényképen dr. Oláh Lajos államtitkár mosolyog ránk, aki a Magyar Szocialista Párt nevében felhívja a figyelmet, meglehetősen szakmaian, de nem korrekt módon fogalmazva, az influenzajárványra, és az ÁNTSZ hírlapjában hirdeti magát, ami megengedhetetlen.

Tehát kérdezem államtitkár asszonyt, hogy akarnak-e ez ellen valamit tenni, nevezetesen, hogy az influenza kampánytémává váljék. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 126 2009.10.12. 1:04  119-128

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Abban egyetértünk, hogy az influenza nem politikai kérdés, világjárványról van szó, ami ellen mozgósítani kell a lakosságot, mármint a vakcinálás érdekében.

Kedves Államtitkár Asszony! Ebből a színes, összehajtható anyagból (Felmutatja.), amin az ÁNTSZ neve szerepel, egyetlenegy fénykép mosolyog, vigyorog ránk - nem rossz a fénykép egyébként -, dr. Oláh Lajos, aki ráadásul nem is területi képviselő, hanem listás képviselő. Szerintem sérti Márton Attila fideszes képviselő, területi képviselő érdekeit. Az ember ezt megnézi, megforgatja, elolvassa, ennek egyértelműen kampányíze van, ezt nem lehet tagadni. Azt szeretném kérni, hogy a kormányzat járjon el annak érdekében, hogy ennek a nagyon komoly, és az egész társadalmat fenyegető veszélynek, az új típusú influenza veszélyének a kapcsán ne induljon politikusi kampány. Szerencsésebb lett volna idetenni valami népszerű embert, vagy ne adj' isten, egy tudóst, aki ért is a témához, és ő ajánlja a vakcina felvételét a magyar polgároknak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 48 2009.11.02. 3:02  47-53

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Új influenzavírus okoz emberről emberre terjedő megbetegedést a világon. A H1N1-vírus okozta influenza gyors terjedése miatt az Egészségügyi Világszervezet a legmagasabb szintre, világjárvány szintre emelte a riasztási fokozatot.

A vírusfertőzés májusban elérte Magyarországot, és mára azzal a veszéllyel fenyeget, hogy az őszi-téli hónapokban tömeges megbetegedésekkel kell számolnunk. Ha arra gondolunk, hogy a XX. század történetében pusztító influenzajárványok összesen 30-50 millió ember halálát okozták, akkor jogos a felvetés, hogy mindent megtettünk, megteszünk-e a közeljövőben bekövetkezhető emberi tragédiák megelőzésére. Magyarország kivételesen szerencsés helyzetben van, hiszen az új típusú H1N1-vírussal szemben rendelkezésre áll jó minőségű, hazai gyártású vakcina.

Mindennek ellenére napjainkban egyre nő a zavar az emberek között a szükséges védőoltás felvételét illetően. A sajtóban, televízióban, de főleg az interneten szakmaiatlan, zavart, sőt félelmet keltő, hamis információk jelennek meg, a felelős egészségügyi irányító intézmények kommunikációja "tesze-fosza", bizonytalanságot, határozatlanságot sugall. Az egészségügyi miniszter először kijelenti, hogy nem oltatja be magát, majd belátva a következményes lakossági értetlenséget a sajtó nyilvánossága előtt veszi fel a védőoltást. Az országos tiszti főorvos az Országgyűlés egészségügyi bizottsága nyílt ülésén szégyenkezik saját rossz lakossági kommunikációjuk miatt. A szakmai szervezetek, köztük a legmagasabb szintű, témában kompetens szakmai kollégiumok egymásnak ellentmondó véleményeket fogalmaznak meg a kívánatos, helyes védőoldási gyakorlattal kapcsolatban. A háziorvosok egy része szkeptikus álláspontot foglal el.

Tisztelt Miniszter Úr! Itt az ideje, hogy a Földön jelenleg pusztító negyedik világjárvány - az AIDS, a malária, a tbc mellett az influenza - kárainak kivédése érdekében leüljön az ÁNTSZ vezetőivel, a szakmai kollégiumokkal, az Egészségügyi Tudományos Tanács elnökségével, a védőoltást kivitelező háziorvosok szakmai szervezeteinek vezetőivel, a gyógyszerész-társadalom vezetőivel, és egységes, nagyon határozott állásfoglalást alakítson ki az ügyben, amely a lakosság felé történő egységes kommunikáció alapját képezheti.

Elfogadhatatlan, hogy miközben megfelelő mennyiségű, jó minőségű, hazai gyártású influenzavakcina áll rendelkezésünkre, nem tudjuk megvédeni a magyar embereket az Apokalipszis 5. lovasaként is jelölhető H1N1 influenza ellen.

Miniszter úr, nincs már időnk, a határaink mellett már pusztít a járvány. Mit kíván tenni az elrontott helyzet kezelésére, a lakossági bizalom visszaszerzésére, a hiteles tájékoztatás lehetőségének megteremtésére vonatkozóan?

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 52 2009.11.02. 1:04  47-53

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a választ, mégis azt kell mondjam, miniszter úr: óriási zavar van. Óriási zavar van! (Közbeszólások az MSZP soraiban.) Ez a kormányzat felelőssége. Egy kormányzatnak kell ezt a kérdést kezelni és megoldani.

Hozzájön a zavarhoz az is, hogy nincs oltóanyag a gyógyszertárakban. Felvetődik a kérdés: ki osztja szét, ki teríti ezeket az oltóanyagokat? Idejöttünk, 7 gyógyszertárat hívtunk fel, nincs vakcina a gyógyszertárakban. A kormányzat felelőssége, hogy egy ilyen világjárvány esetén a lakosságot felkészítse ennek a járványnak a fogadására. (Közbeszólások.) A felelősség áthárítása és áttolása csak retorikai szinten megy, a kormányzat felelőssége ezt a kérdést megoldani.

Csak hozzáteszem, hogy a határaink mellett járványok zajlanak, de távolabb is; az Egyesült Államok a 300 milliós lakossága számára 195 millió vakcinát rendelt, és kényszerhelyzetet rendeltek el.

(14.50)

Arra kérem a kormányzatot, hogy ébredjen fel és tegye a dolgát, ne a felelősséget hárítsa át.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 12 2009.11.11. 17:37  1-111

DR. MIKOLA ISTVÁN a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/10977. számon benyújtott törvényjavaslat, szám szerint 14, 1961 és 2008 között kelt egészségügyi tartalmú korábbi törvényt módosít. Az atomenergiától a chikungunya-lázig ezernyi témával foglalkozik, áttekinthetetlen, összefüggéseket, egységes koncepciót nem tartalmazó, ennél fogva szinte értelmezhetetlen salátatörvény.

Érdekes, hogy közérdeklődés egyáltalán nem mutatkozik iránta, és mivel a média sem tud vele mit kezdeni, a parlament politikai betonfalai között vajúdva fog megszületni vagy elhalni. Ezt mi komoly problémának tartjuk. Pedig néhány fejezetében ugyancsak súlyos kérdéseket szabályoz, amelyekkel a közvéleménynek is szembesülnie kellene. Ilyenek például az egészségügyi szolgáltatókkal, kórházakkal, patikákkal, gyógyászatisegédeszköz-forgalmazókkal kötendő új szerződések ügyei, vagy éppen az egészségbiztosítónak adott szúrópróbaszerű helyszíni beteg-ellenőrzési, sőt próbavásárlási jogosítványa. A kapuzárási lázas törvényalkotási rohamban lidérces képként jelenik meg az Országos Egészségbiztosítási Pénztár ellenőre, mondjuk, egy rendelőben, és álgyomorpanaszokra hivatkozva figyeli meg, hogy a vizsgáló orvos a szakmai protokollok szerint jár-e el a diagnosztikus és terápiás ténykedései közben. Persze, amikor előkerül a gasztroszkóp, megijed, sietve távozik, jelentésírási feladataira gondolva.

A salátatörvényt kezdeményező kormány arra hivatkozik, hogy ebben a jogszabályban meg kell teremtenie a hatályos hazai szabályozások és az európai uniós jogrend közötti összhangot, orvosolnia kell a magyarországi egészségügyi tárgyú jogrend anomáliáit, pontosítania kell a törvényi fogalmakat, átláthatóbbá kell tennie az egészségbiztosítási rendszert, fenntartható és minőségi gyógyászatisegédeszköz-ellátást kell biztosítania. Csökkentenie kell a költségvetési terheket - zárójelben teszem hozzá, hogy reménykedünk, hogy ez nem újabb forráselvonást jelent -, védenie kell az Egészségbiztosítási Alapot, valamint segítenie kell a H1N1-influenzapandémia elleni eredményes védekezést.

(Gulyás József elfoglalja jegyzői székét.)

Mi ezzel szemben inkább azt gondoljuk, hogy a törvényjavaslat igazi célja a szakmaiatlan, elrontott, úgynevezett egészségügyi reform mára súlyossá vált, és a rendszer működőképességét már közvetlenül veszélyeztető következmények kezelése. Mindjárt hozzáteszem, hogy ez a salátatörvény erre nem alkalmas. A sokszor méltatlannak tűnő ellenőrzések, a büntetési tételek emelése, a hatósági szankciók súlyosbítása, a működési szerződések megszüntetésével történő fenyegetés, a minősített orvosok rendelési jogainak korlátozása nem célravezető.

A benyújtott jogszabály véleményünk szerint nem felel meg az 1987. évi XI. törvényben, nevezetesen a jogszabály-alkotási törvényben foglaltaknak, hiszen különböző törvények módosításait logikai összefüggés nélkül kapcsolja egybe. Az Alkotmánybíróság 2008. évben kelt 155. határozatában kimondta, hogy törvények salátatörvénnyé alakítása nem áll összhangban a jogállamiság alapvető követelményeivel. Amikor ezt az észrevételünket jeleztük az Egészségügyi Minisztériumnak, írásban a következő választ adták, pontosan idézem: "A benyújtott törvényjavaslat formai alkotmányossága mind a jogalkotásról szóló 1987. XI. törvény rendelkezéseire, mind pedig az Alkotmánybíróság következetes gyakorlatára tekintettel nyomatékosan valószínűsíthető." No, ez meg mit jelent? Nyomatékosan valószínűsíthető, hogy a jogalkotó alkotmányos utakon jár? Szóval, maga sem biztos benne.

Tisztelt Kormányzat! Sokkal szerencsésebb lett volna az egyes jogszabályokat külön-külön módosítani, majd egyenként, egységes szerkezetbe foglalva megjelentetni, időt hagyni a törvényalkotó Országgyűlésnek az egyeztetésekre, a szükséges viták lefolytatására, a módosító indítványok elkészítésére. Ez a salátatörvény-javaslat veszélyezteti a jogbiztonságot, a változások a képviselők, valamint a jogkereső közönség számára legalábbis nehezen követhetővé válnak. A törvényjavaslattal kapcsolatban aggályosnak tartjuk azt is, hogy a kormány és az egészségügyi miniszter számtalan felhatalmazást kér alacsonyabb szintű jogszabályok, kormányrendeletek és miniszteri rendeletek megalkotására. Mivel a jelenlegi parlamenti törvény-előkészítés folyamatában ezeknek a végrehajtási típusú rendeleteknek a tartalmát, de még a vázlatát sem ismerjük, hiszen ezeket nem mutatták be, nem vállalhatunk felelősséget a salátatörvény ilyen formában történő megalkotásában.

Tisztelt Országgyűlés! A megszabott időkeretben nem lehetséges kitérnem mind a 14 törvény összesen 127 paragrafusban történő módosításának minden részletére, csupán a leglényegesebbeknek gondolt témákat vethetem fel. Az egészségügyi szolgáltatók részére 2010. július 1-je és 2010. szeptember 30-a között új működési engedélyek kerülnek kiadásra a szakmai minimumfeltételekre vonatkozó új jogszabályok alapján. De hol a régóta beígért új minimum-feltételrendszer? Késik. Na, ezt kellett volna előbb talán megalkotni. Persze nehéz, mert az elmúlt év megszorító csomagjai, a konvergenciaprogram, az egészségügyet más ágazatokhoz képest aránytalanul terhelő pénzelvonások miatt ugyancsak nehéz az ellátás biztonságát garantáló, betartható humánerőforrás- és technológiai feltételeket szabni. A kormányzat ezt a kérdést elegánsan megkerülte. Ugyanakkor a törvényjavaslatban az egészségbiztosító úgynevezett igényérvényesítését - például a működési engedélyek, szerződések felmondásában - könnyebbé teszi. Rossz rágondolni, milyen strukturális átrendeződés lehet ennek a következménye.

A törvényjavaslat vizsgálati kötelezettséget ír elő az irányító szerv számára az államháztartási törvényre hivatkozva, amely szerint - idézem - "amennyiben a költségvetési szerv a tevékenységét, feladatait jogszabálysértően, illetve nem az alapító okiratban, megvalósítási tervben, teljesítménytervben, feladatellátási megállapodásban foglaltaknak megfelelően, vagy nem az irányító szerv által adott utasítás szerint látja el, akkor az irányító szerv köteles megtenni a költségvetési szerv vezetőjével szemben a külön törvényben foglaltak szerinti intézkedéseket".

Tehát most jön a kötelezően alkalmazandó szigorú vizsgálati kötelezettség egységes szempontok alapján. Ezek szerint, ha a törvény hatályba lép, minden, éves szinten 500 millió forint feletti finanszírozási tételszintet elérő egészségügyi szolgáltató egyszemélyi felelős vezetőjét, mondjuk, a kórházak igazgatóit eljárás alá kell vonni, hiszen azzal, hogy a megszorítások és a hektikus finanszírozási változások közepette nem képes tartani a költségvetési kereteit, fedezetlen kiadásokat vállal, és kifizetetlen számlái vannak. Végig lett ez gondolva? Ma csak a kórházak százmilliós hiánnyal küszködnek.

Tisztelt Országgyűlés! A törvénytervezet, miközben gátat kíván vetni a parttalan magánosításnak, kiszervezéseknek, úgy tűnik, lépéseket tesz, illetve inkább előkészít a szektorsemleges finanszírozás irányába. Egyidejűleg az egészségügyi közszolgáltatást végző, közintézeti formában működő költségvetési szervek vezető testületei tekintetében közelít a gazdasági társaságokra vonatkozó törvényi előírásokhoz. Felvetődik a kérdés: miért nem önálló törvénytervezetben, kórháztörvényben szabályozzák ezeket a kérdéseket? Hiszen ha bele-belekapunk ebbe a nagy rendszerbe, akkor egyidejűleg foglalkozni kellene a tőkemegtérülés lehetőségeivel, a tőkehasználati díj elszámolhatóságával, az eszközvisszapótlás, amortizáció megoldásával, és folytathatnám még sok minden mással. A kérdéskör túl komplex ahhoz, hogy ilyen kapkodva, csak egy-egy szeletét érintve változtassunk; visszasírjuk a 2001. évi CVII. törvényt.

(9.00)

Kényes kérdés a törvénytervezetben a várólistákra vonatkozó szabályozások megváltoztatása. A biztosított a szükséges ellátásra a listára való felkerülés időpontja szerint jogosult, ettől eltérni csak bizonyos szakmai indokok alapján lehet. Az eltérés lehetőségeit az egészségügyi miniszter rendeletben fogja szabályozni. Tehát nekünk úgy kellene elfogadnunk, megszavaznunk ezt a törvénytervezetet, hogy semmi információval nem rendelkezünk a majdani, immár a parlament látókörén kívül eső szabályozásról. Társadalmilag a várólisták ügye az egyik legérzékenyebb kérdés. Felhatalmazást adunk egy, a lakosságot ma leginkább izgató probléma kezelésére anélkül, hogy tájékoztatást kapnánk ennek mélyebb szakmai tartalmáról, például arról, hogyan lehet lekerülni a várólistáról. Ez ma nagyon nehéz kérdés, ami az intézmények számára sok gondot jelent. Ugyanez mondható el a beutalási rend szakmai szabályozására adandó felhatalmazással kapcsolatban is.

Tisztelt Országgyűlés! A törvénytervezetben szinte új intézményként jelenik meg az egészségügyi bírság. A jogszabályalkotó az egészségügyi államigazgatási szerv eddigi szankcionálási lehetőségeit, amelyek sokszor csak tevékenységkorlátozásban vagy tevékenységtől való eltiltásban jelenhettek meg, most az egészségügyi bírság lehetőségével egészíti ki. Abban az esetben, ha az egészségügyi szolgáltató a jogszabályban előírt intézkedési kötelezettségét elmulasztotta vagy szakmai programjától eltérő szolgáltatást nyújtott - nem tudom, ezt egy egészségügyi intézmény hogyan tudja megtenni -, vagy ha a társadalombiztosítási támogatással, ennek elszámolásával, folyósításával, ellenőrzéssel kapcsolatos kötelezettségét megsértette, egészségügyi bírság kiszabásának van helye. Hozzáteszem: kivéve, ha az Egészségbiztosítási Felügyelet külön törvény szerint már felügyeleti bírságot szabott ki. Ebben igazodjon el egy kórházigazgató!

Apropó, nem kellene már megszüntetni ezt az Egészségbiztosítási Felügyeletet? Újabb átfedések, párhuzamosságok a hatósági típusú ellenőrzést végző szervezetekkel - ilyen gazdagok vagyunk? 400 millió forintot tudnánk megspórolni a már régen feleslegessé vált intézet megszüntetésével, és mondjuk, átcsoportosíthatnánk az Országos Vérellátó Szolgálathoz, amely ellehetetlenül a 800 milliós 2010. évi költségvetési elvonás miatt.

De vissza a bírságokhoz! Aggályosnak tartom, hogy a bírság az ÁNTSZ bevételét képezi, amelyet hatósági ellenőrzésre, módszertani fejlesztésekre, szakfelügyeleti tevékenységre és közegészségügyi, járványügyi tevékenységre, tehát az alapfeladataira fordít. Nehéz gondolatokat ébreszt az emberben, főleg most, amikor súlyos forrásszűkösség van az ÁNTSZ intézményében. A miniszter felhatalmazást kap, hogy rendeletben határozza meg a kiszabott egészségügyi bírság megfizetésének részletes szabályait - népszerű feladat lesz.

Tisztelt magyar Kormány! Tisztelt Előterjesztő! Tényleg ezek ma a legfontosabb dolgaink? Nem kellene inkább az eltorzított struktúrát rendezni, a betegutakat szabályozni, olyan finanszírozást folytatni, amely mellett kiszámítható lenne egy költségvetési típusú intézet működtetése? Nem a megrongált közbizalmat kellene helyreállítani a gyógyító munkával kapcsolatban? Most tényleg a bírságolás a legfontosabb? Ez a szándék könnyen a visszájára fordulhat, és a bírságolót a szakma és a köz megvetése bírságolttá teheti.

A törvénytervezet foglalkozik a gyógyszerpiaci szabályozás továbbfejlesztésével, nevezetesen: a nemzetközi referenciaárazás alapjainak lefektetésével. Előttem már többen szóltak erről, a törvényalkotói szándék nyilvánvalóan a lejárt szabadalmú gyógyszerkészítmények költségeinek további csökkentésére irányul. Ezzel forrásokat akar megtakarítani új hatóanyagok befogadásához és támogatásához. A generikus programot tovább akarja vinni a referenciaárazás, itthoni és nemzetközi összevetési technológiák alkalmazásával. A generikumok árának ezekkel a módszerekkel történő csökkentése több tíz milliárdos megtakarítást és innovatív készítmények befogadását is jelentheti. A szándék még üdvözölhető is lenne, érvényesítése során azonban javasoljuk figyelembe venni a gazdasági húzóágazatként szereplő hazai gyógyszeripar versenyképességének megtartását. A nemzetközi referenciaárazás alapvetésénél az árakon túl tekintettel kell lenni a különböző országok eltérő adórendszereire, támogatáspolitikájára és gyógyszer-előállítási költségeire is. Ebben óvatosságot és a gyógyszerpiac szereplőivel történő alapos egyeztetéseket javasolunk.

Tisztelt Országgyűlés! A jelenlegi jogi szabályozás mellett 2010. január 1-jén életbe lép a teljes patikaliberalizáció, vagyis bárki korlátozás nélkül alapíthat gyógyszertárat. Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló salátatörvény-tervezet a korlátozás nélküli patikalapítás lehetőségeit 2013. január 1-jére kitolja, eltolja. Egyidejűleg szigorítja az újabb gyógyszer-kiskereskedelmi egységek létrehozásának feltételeit. További elemzéseket tart szükségesnek a gyógyszerforgalmazás és a patikaalapítás liberalizációjának eddigi hatásait illetően. Ez érthetetlen! Minden adat azt bizonyítja, hogy csődöt mondott a 2006. évi XCVIII. törvénybe foglalt hazai gyógyszerpiaci liberalizációs törekvés. Nem a rosszul ellátott vidéki településeken, hanem a nagyvárosok központjaiban jöttek létre új patikák. Nem a kezdő gyógyszerészek, hanem a menők jutottak új gyógyszertárakhoz, és folytathatnám.

Az Európai Közösségek Bírósága állást foglalt, ítéletet hirdetett az etikus gyógyszerészet és a gyógyszerészek meghatározó szerepvállalásának fontossága mellett. Nem a határidőket kell ez esetben kitologatni, hanem vissza kell állítani a személyi jogos gyógyszerész tulajdonosi helyzetének elsődlegességére épülő rendszert. Biztosítani kell számára a menedzsmentjogokat, vissza kell állítani a patikaalapítást illetően a Magyar Gyógyszerész Kamarának mint hivatásrendi köztestületnek a jogosítványait. Mindezek minimális elvárásként is megjelölhetők a törvényalkotóval szemben. Nem értjük, miért nem képes a kormányzat elfogadni, hogy a rendszerváltozást követő egészségügyi reformok egyik legnagyobb sikertörténete volt a gyógyszer-kiskereskedelem magánosítása. Érthetetlen, hogy miközben a törvénytervezet indoklásában az egyik célkitűzésként az Európai Unióval való jogharmonizáció szerepel, miért nem veszik figyelembe az Európai Közösségek Bírósága ítéletét, és miért nem kodifikálnak definitív megoldást.

Tisztelt Országgyűlés! A törvénytervezet érinti a gyógyászati segédeszközök forgalmazását, az ártámogatási rendszer átalakítását, a befogadási eljárások rendjét és a nemzetközi referenciaárazás alapjainak lefektetését. Szól a sorozatgyártású és méretsoros gyógyászati segédeszközök készletezéséről is. Aggályosnak látszik a kis alapterületű egységek számára a törvénytervezetben előírt készletek fizikai elhelyezése. A tervezett szabályozások az ezen a területen is megindult tőkekoncentrációhoz, "a nagy halak megeszik a kis halakat" nemkívánatos effektusához vezethet. Ez pedig lakossági ellátási problémákhoz vezet.

Tisztelt Országgyűlés! Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló tervezet tárgyalását ebben az évben már nem támogatjuk. Benyújtását és lóhalálában történő végigerőltetését éppen akkor, amikor a 2010. évi költségvetés vitája zajlik, elhibázottnak gondoljuk. Egy ilyen, az általam említetteken túl is sok, szerteágazó, de fontos kérdést taglaló törvénytervezet, amely az egészségügyi ágazat működésére komoly kihatással van, több figyelmet érdemel. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a több mint tucatnyi jogszabály-alkotási felhatalmazás, amelyek szakmai tartalmáról csak sejtéseink lehetnek, így elfogadhatatlan. A salátatörvény-tervezetet mindezeknél fogva nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 86 2009.11.11. 2:02  1-111

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Ma délelőtt is többször szóba került a kapacitás kérdése: sok az ágy, kevés az ágy, hogy lehet szabályozni a kapacitásokat, hogy a szükségletnek megfelelő módon, ráadásul az egyenlő hozzáférés esélyét is szolgálva legyenek például az ágyak elosztva. Meggyőződésem az, hogy semmiféle fiskális kényszer és ezzel kapcsolatos szabályozás nem hoz létre racionális struktúrát, de meggyőződésem az is, hogy a regionális egészségügyi tanácsokban való alkudozás sem. Túl sok az ágyakhoz, az intézményekhez kötött érzelem, a lokális patrióta magatartás, az ágazatban egy bizonyos paternalisztikus, kicsit félfeudális szemlélet uralkodik még.

Meggyőződésem az, hogy egyetlenegy technológia van, amivel a kapacitásokat valóban a térségi népegészségügyi trendekhez igazodva szükségletalapon lehet megszabni, s ez a népegészségügyi tényekre, adatokra alapozott egészségpolitika, az evidence-based health policy. Megvannak ma a népegészségügyi adatok, igaz, hogy ez egy tízéves programot igényel, de nincs más lehetőségünk, mint hogy a regionális népegészségügyi trendek alapján állítunk fel regionális prioritásokat és a pénzek elosztását, a központi elosztást, a forrásallokációt ezen prioritások mentén tesszük, és akkor elmondhatjuk, ha ilyen elosztás mellett jól használjuk fel a pénzt, akkor a rendszer allokációs hatékonysága, a rendszerből kinyerhető népegészségügyi hozadék, az egészségnyereség optimális lesz.

Sőt ha továbbmegyek, ez azt is biztosítja, hogy meg tudjuk határozni a kötelező általános egészségbiztosítás szolgáltatási tartalmát, a csomagját, mert ez is egy definíció. Mert egy adott költségvetési időszakban az általános egészségbiztosítás szolgáltatási csomagja egyenlő magával a korrekt allokációval - ez egy definíció. Nincs más hátra, ezt az utat kell járnunk az alkudozások meg az apróbb kis szabályozások érvényesítése helyett. Tízéves program, el kell kezdenünk csinálni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 96 2009.11.11. 2:05  1-111

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Nem lesz két perc. Tehát én itt most egy tízéves program vázlatát ismertettem vagy mondtam el, de ezen kívül válságkezelést is csinálni kell. A válságkezelés azt is jelenti, hogy döntéshozásra van szükség, aminek a része a döntés-előkészítés, a döntés meghozatala és a végrehajtás. Én most úgy látom, olyan zavarok vannak az egészségügyben, szerkezeti, finanszírozási, morális és egyéb zavarok, amelyek csak akkor rendezhetők, ha valóban az állam és az állam a tárcáján keresztül ebben irányító, döntéshozói felelősséget vállal, de ez nem azt jelenti, hogy az egész döntés-előkészítő folyamatot ki lehet dobni az ablakon, igenis, egyeztetni kell, de végül valakinek döntést kell hoznia. Most nagyon fontosnak tartom, hogy ez a kormányzati szerv - az Egészségügyi Minisztérium vagy nem tudom, mi lesz - hozza meg a döntéseket.

Válságkezelést kell csinálni, és valóban beszéltem arról, hogy ki kell jelölni azokat a nagy intézményeket, amelyek egyben nagy kórházak, Magyarország legnagyobb ipari üzemeiként is aposztrofálhatók, nem nagyon vannak Magyarországon nagyobb üzemek, mint egy egyetemi klinika vagy egy megyei kórház. Ezek nagyon bonyolult intézetek, most hiányzik a teljes tőkehányad a működtetésükből, a fejlesztési, felújítási források. Az állam nem teheti össze a kezét, nem mondhatja, hogy majd a RET-ek vagy az önkormányzatok megoldják, mert nem tudják, főleg, ha ilyen összegeket vonnak el a következő évben tőlük. Tehát az államnak ebben tevőleges felelősséget kell vinnie, és ha kell, akkor természetesen a tőkehányadot, a fejlesztési, felújítási forrásokat a működésükhöz biztosítania kell.

Még egy kérdés: az adatkezelésben én is a megújítás híve vagyok, és nem kell attól félni, hogy itt faji, rassz- meg nem tudom, milyen különbségeket teszünk. Ma az Egyesült Államokban a feketék hipertóniáját másképp kell kezelni, ezt pontosan tudjuk, te is tudod, másképp kell kezelni, mint a fehér emberét, és teljesen természetes, hogy a nyilvántartásba is máshogy kerülnek be. Tehát itt korábbi megrögzött hiedelmekkel fel kell hagyni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)