Készült: 2020.05.25.20:54:21 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
3 56 2006.06.08. 13:35  29-183

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Molnár Lajos és Kökény Mihály kollégáimat hallgatván most már nehezen tudom, hogy mi az egészségügyi program; itt-ott felpuhult - ugyanez az érzésem volt a bizottsági meghallgatás után is. Éppen ezért én most tartani fogom magam az írásban megjelent programnak, az Új Magyarország című kormányprogramnak a "Reform az egészségügyben" című fejezetében leírtakhoz, és ezekhez fogok néhány megjegyzést fűzni.

Be kell vallanom, amikor kezembe vettem a programot, akkor - klasszikust idézek majd - majdnem eluralkodott rajtam a túlmozgás, mert másra számítottam. Arra számítottam, hogy egy professzionális, részleteiben kidolgozott programot veszek a kezembe; nem ez történt. Hat-hét oldalon keresztül döntően általánosságok vannak leírva, a sorok között olvasva viszont nagyon érdekes irányultságok tűnnek ki, amelyekkel kapcsolatban szeretnék néhány szót szólni.

De mielőtt ezt megtenném, szeretném kicsit fájdalmasan felemlíteni, hogy a választási kampányban sokunknak úgy tűnt, hogy van egynéhány közös nevező, ami mentén talán az egészségügynek a régi gondjait oldani lehetne, és egy olyan programot lehetne kidolgozni, kimunkálni, amelyben valamiféle közmegegyezés is teremthető. Valakik szétzúzták ezt a közmegegyezést, belenyúltak a dologba, a szakmaisággal is itt-ott súlyos gondok támadtak, ezek a gondok most a felszólalások kapcsán is megnyilvánultak.

Az első, amiről beszélni szeretnék: hiányzik az anyagból a "társadalombiztosítás" szó és maga a társadalombiztosítás. Nem szerepel a szó az anyagban, annak ellenére, hogy az alkotmány is megnevezi, és a legújabb felmérések szerint az emberek 80 százaléka ragaszkodik a nemzeti kockázatvállalásra épülő, a szociális biztonságot nyújtó, szolidaritási nagyrendszerhez. Helyette szerepel biztosítási elven alapuló, társadalmi szolidaritást is érvényesítő, a piacon egymással versengő, több biztosító felé kacsingató rendszernek a képe.

A program fogalmazói figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy sehol a világon nem alakult ki valódi verseny a kötelező biztosítás rendszerén belül, a közfinanszírozás dominanciája és az alapvető gyógyító szolgáltatások meghatározása mellett - biztosítási csomagok. Azt csak remélni merem, hogy az inkább üzleti, mint egészségügyi programként jellemezhető kormányprogram alkotói nem mondanak le a közfelelősség elvének érvényesítéséről, és nem engedik szabadjára a piacot az egészségügyben, mert akkor a harc a biztosítók között a kisebb kockázatú, fiatal, egészséges, gazdag emberekért folyik majd, és nem a hetvenéves érszűkületes cukorbetegért. Ebből pedig a gyógyulás esélyének elvesztése, a gyógyító rendszer szegény-gazdag ellátásra szakadása, egyszóval tragédia következik.

Elmerengtem azon, hol találok Budapesten olyan casco-biztosítót, ahol huszonöt éves Ladára biztosítást lehet kötni. Nem fognak találni.

Közismert tény, hogy a társadalombiztosítás rendszereinek a privatizációja, az erre irányuló kísérletek a világon mindenhol kudarcba fulladtak. Elsőként Pinochet tábornoknak sikerült privatizálni társadalombiztosítást, majd ezt több országban követték, és a nyomában szociális tragédia, egyenlőtlenség, az ellátórendszer szegény és gazdag polarizációja következett be. Nem árt szemünket a cseh vagy a szlovákiai eseményekre vetni! Vagy éppen Massachusettsre, az Egyesült Államokra, amelynek az egyik államában éppen most szolidaritási biztosítást hoztak létre, nem tűrik tovább a piac megosztó, szegény-gazdag polarizáló hatását.

A másik fontos dolog, amit szeretnék a programból kiemelni, a háromelemes szolgáltatási rendszerre vonatkozik, amelyben a kötelező járulékfizetés fejében járó gyógyító szolgáltatások előre meghatározott biztosítási csomagok keretéig járnak. Ezen felül fizetni kell - de ki fogja meghatározni ezeket a kereteket? Félő, hogy megkurtítják a ma igénybe vehető gyógyító szolgáltatásokat, és bevezetik a vizitdíjat, úgymond, az indokolatlan orvoshoz fordulás megfékezésére. Szeretném megjegyezni, hogy sehol a világon nem sikerült vizitdíjjal megfékezni az indokolatlan egészségügyi szolgáltatás igénybevételét. Receptdíjat pedig az indokolatlan gyógyszerszedés visszaszorítására vezetnek be.

Struktúraváltásról is beszél a program. Azt mondja, hogy 2008-ra a kapacitásokat a szükségletekhez igazítjuk. Igaz, hogy ez más, nálunk boldogabb országokban évtizedes, nagy szakmai előkészítést igénylő, bonyolult folyamat, a mi kormányunk két esztendő alatt végezne vele. Tulajdonképpen az előző ciklusban már el is kezdte, elvonta a pénzforrásokat, megsanyargatta a kórházakat fenntartó önkormányzatokat, a dübörgő és pezsgő gazdasági helyzet közepette kórházak tucatjait juttatta csőd közeli helyzetbe, vagy "csak a magántőke menthet meg benneteket" jeligével kényszerítette, illetve kényszeríti kétes hírű magánvállalkozóknak a karmaiba.

(14.50)

Érdekes, hogy a reformprogram egyáltalán nem beszél az ágazat jelenlegi katasztrofális költségvetési helyzetéről. Elképzelés sincs a konszolidációra vonatkozóan. Őszinteségnek nyoma sincs. Pedig miközben korszerűbb, magasabb színvonalú és minőségű egészségügyi ellátást vár mindenki, jelenleg is komoly hiányokkal küzd az egészségügy és azon belül is a szakellátás. A 2006. évi költségvetés nominálisan is 30 milliárddal kevesebb, mint az előző évben. Számításaink szerint az intézmények tartozásállománya az év végére el fogja érni az 50 milliárd forintot.

Ez a betegeknek nyújtott dologi ellátások - élelmezés, tisztálkodószerek, gyógyszerek - további radikális csökkentését - ha ez még egyáltalán lehetséges - és a személyi kiadások drasztikus visszafogását jelenti. A várhatóan 30 milliárdnyi bérhiány 15 ezer dolgozó elbocsátását jelentheti.

Hölgyeim és Uraim! A jelenlegi helyzetről is őszintén kellene beszélni ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni az egészségügyben. Avagy elég itt 150 helyett 60 kórház? Hol lesz itt akkor a beteg, a szenvedő ember számára korrekt ellátás, azaz igazságosság?

A finanszírozási kérdésekre is kitér a program. Az egészségügyi intézetek gazdálkodási és pénzügyi szabályait a versenyszférához közelítjük - mondja. Nem szól ugyanakkor az önálló gazdálkodás feltételeinek megteremtéséről, így például az amortizáció működtetési forrásokba történő beépítéséről, az eszközhasználati díj elszámolásáról vagy éppen az eszközvisszapótlás biztosításáról.

A programból úgy tűnik, magánosítás, privatizáció lesz mindenáron. Csakhogy nehogy csalódás legyen; a közszolgáltató intézetek magánosítása a betegellátás szempontjából általában nem eredményez hatékonyságjavulást. Persze, jövedelmezőbbé válhat a kórház - és ez jó a magánintézet tulajdonosának -, de a köz számára ebből haszon nem mutatkozik. Ha az egészségügyben a rendszer hatékonyságának javítását tűzzük ki célul és önök - helyesen - ezt teszik, erre a privatizáció sehol a világon nem jó eszköz. A magánintézmények tömeges jelenléte pedig nem csökkenti, hanem növeli az egészségügyben az árakat.

Újraszabályozzuk a gyógyszerforgalmazás rendszerét - mondja a program. A gyógyszerforgalmazás úgynevezett etikus modellje jól működik Magyarországon. A gyógyszerészek szakmai elkötelezettsége nem kérdőjelezhető meg. Miért kellene a patikaalapítás jelenlegi rendjét megkérdőjelezni? Miért kellene a gyógyszereket kivinni az áruházakba, benzinkutakhoz? Miért nem jó önöknek az egységes gyógyszerár? Mint a búvópatak, újabb és újabb hullámokban jelenik meg az elmúlt négy év alatt és most, a kormányprogramban is a gyógyszerforgalmazás liberalizációjára vonatkozó, csillapíthatatlannak tűnő hatalmi akarat. Nem értjük!

Ehelyett inkább a gyógyszerbiztonság őrzésével és növelésével, a patikák stabilitásával, feltőkésítésével, a gyógyszerészi önkormányzatiság erősítésével kellene foglalkozni. Avagy kinek fáj a foga új gyógyszertárak alapítására vagy éppen patikán kívüli gyógyszerárusításra? Az elmúlt kormányzati ciklus négy évében összesen 30 százalékos gyógyszeráremelés volt. A betegek gyógyszerköltségei 50 százalékkal emelkedtek. Elviselhetetlen a helyzet: betegek nem tudnak kiváltani recepteket, mert nincs rá pénzük.

De úgy tűnik, önöknek elképzelésük sincs arra vonatkozóan, hogyan lehetne kordában tartani az árakat. A kormányprogram erről legalábbis egy szót sem szól. Könnyű volt felrúgni 2001-ben a polgári kormány és a gyógyszergyártók között megkötött hároméves megállapodást, azóta csak kapkodás és zavar, anarchikus állapotok láthatók a gyógyszerpiacon.

Átfogó egészségügyi, humánerőforrás-stratégiát dolgozunk ki - mondja a program. Általában elmondható, hogy az orvos kimaradt a mélyenszántó reformprogramból. Úgy tűnik, mintha akadálynak látnák a megújító törekvésekkel szemben, pedig nélküle nincs minőségi ellátás, költséghatékonyság, innováció az egészségügyi rendszerben.

A gyógyítás elsősorban nem piaci, üzleti, pénzügyi kategória, hanem professzió, hivatás, együttérzés a szenvedő beteggel és szeretetszolgálat.

Hiába próbál földbe döngölni bennünket a régi-új kormány, hiába igyekszik éppen most hadat üzenni a hivatásrendi köztestületeknek, a kamaráknak, a kötelező tagság törvényi megszüntetésével, nélkülünk, nélkülük reform nem fog sikerülni. Már csak azért sem, mert az egészségügyi rendszerek költségek szempontjából leghatékonyabb tényezője maga az orvos, hiszen ő utalványozza tolla hegyén a milliárdokat, ő tölti ki a recepteket, ő indikálja a vizsgálatokat.

Lehetetlen helyzet, hogy a parlament egészségügyi bizottságának minapi ülésén az elnök úr arra figyelmeztetett bennünket, hogy a kormányprogrammal kapcsolatban nem tehetünk fel kérdéseket, mert ennek részleteit még a miniszterjelölt sem ismerheti. Tessék bennünket informálni, tájékoztatni! Szeretnénk tudni, hol készülnek ezek az anyagok, kik írják ezeket az anyagokat, és hol írják ezeket a programanyagokat. (Közbeszólások a kormánypártok padsoraiból: Házszabály!) Tessék együttműködni velünk, tessék leülni a köztársasági elnök és a Magyar Tudományos Akadémia elnöke közreműködésével felállt Nemzeti Egészségügyi Kerekasztalhoz, ahol két év óta üresen áll a székük, az önök széke is, ahol találkozhatnak a kamarákkal, a köztestületi kamarákkal, a betegszervezetekkel, az egészségügyi érdekképviseletekkel, civil szervezetekkel, és meg lehet vitatni a reformelképzeléseket.

Az orvosok, egészségügyi dolgozók bérhelyzete gyalázatos. Amit az előző ciklus elején adtak, hamar visszavették. A kormányprogramban semmi konkrétum nem szerepel az életpálya-lehetőségekre vonatkozóan. Korábban legalább csiklandozó ígéretekkel szolgáltak a hűségjutalom, az ügyeleti díjak kifizetése és egyebek terén. Persze, ez is elszállt, mint a köd. (Kuncze Gábor: Négyszeres béremelés!)

Dinamikus bérfelzárkóztatási programra lenne szükség, na meg új orvosi jogállásokra, szakorvosi díjtételek alkalmazására. Ezek kellenek a paraszolvenciakérdés megoldásához is. Megerősítjük a közegészségügyi és járványügyi, valamint élelmiszer-biztonsági tevékenységet. És egy szó sincs az ÁNTSZ-ről! Csak nem meg akarják szüntetni ezt a szakmai felügyelet, hatósági tevékenységek, járványügyi biztonság, élelmiszer-biztonság szempontjából kulcsfontosságú szervezetet?

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Csalódást jelentett számunkra az Új Magyarország program Reform az egészségügyben című fejezete, mert nem őszinte a helyzetfeltárásban, és nem mutat be egy végiggondolt, koherens elképzelést az egészségügy megújítására. A választási kampányban elhangzott ígéretek és a kormányprogram köszönő viszonyban sincsenek egymással. Úgy tűnik, a leendő koalíciós partnerek között nincs egyetértés, sőt egyes kérdésekben - mint például a társadalombiztosítás jövője, a több-biztosítós rendszer bevezetése, a vizitdíj, a privatizáció - antagonisztikus ellentét van. A kommunikációban zavarkeltés folyik, mintha bizonytalanságban akarnák tartani az embereket és a szakmát.

Végül szeretném megjegyezni: semmiféle győzelem nem jogosítja fel a leendő kormányt és a kormánypártokat arra, hogy pártpolitikai alapon egyoldalúságra törekedve semmibe vegyék a választópolgárok felének akaratát és érdekeit, akik képviselőinek ellenzéki pozícióban kell működniük az Országgyűlésben. Ez a hozzáállás segítené a demokrácia alapelveit. Bízunk benne, hogy javulni és erősödni fog az Országgyűlés ellenőrző szerepe a kormány tevékenysége fölött is. (Kuncze Gábor: Háromhetes ülésezés.) És akkor is így lesz, amikor majd előterjesztik az egészségügyi reformra vonatkozó törvényeket, amelyekről tudjuk, hogy készülnek, de nem tudjuk, hogy mit tartalmaznak. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 192 2006.06.19. 3:09  145-197

DR. MIKOLA ISTVÁN, az egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mi nem egészen így láttuk, mint Keller képviselő úr, a felelősség kérdésében sem osztoztunk, és szomorúan vontuk le a következtetést, miszerint az egészségügyi reform rosszul indul.

Abban talán egyetértettünk, hogy egy mélyenszántó reformfolyamatnak vannak feltételei, és ez ott kezdődik, hogy stabilizáció, majd ott folytatódik, hogy konszolidáció, és ezek után kerülhet sor a struktúra és a működési mód megváltoztatására. Ezzel szemben azt látjuk, hogy megszorításokkal kezdődik az egészségügyi reform, és jól tudjuk a hazai tapasztalatokból, de a külföldi tapasztalatokból is, hogy a megszorítások nem alkalmasak arra, hogy racionális struktúrát, hatékony működést és az ellátás minőségének a javulását hozzák.

Szomorúan állapítottuk meg, hogy az ágazat helyzete nem stabil, a működés inkább a dekompenzáció irányába megy. Szomorúan állapítottuk meg, hogy soha nem látott mértékű az egészségügyi szolgáltató intézeteknek a hiánya, és mivel hatástanulmányokat nem kaptunk, magunk voltunk kénytelenek bizonyos következtetéseket levonni, amelyek az ágazatnak a nagyon súlyos anyagi helyzetét jelzik. Ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy év végére, ha a jelenlegi helyzet fennáll - még a megszorító csomag hatását nem számolom -, akkor a kórházaknak, csak a kórházaknak az adósságállománya 40 milliárd körül lesz.

De szomorúan éltük meg azokat a várható hiányhelyzeteket is, amelyek már az új törvényjavaslatból következnek, gondolok itt a 43-as kormányrendelet módosításában foglaltakra, ami szerint az ágazatból a gyógyító-megelőző szolgáltatásokban mintegy 50-60 milliárd közötti összeget kívánnak megtakarítani. Szomorúan gondolunk arra, hogy a 2006. évi költségvetés közel 30 milliárddal nominálisan is kevesebb, mint a 2005. évi volt, és szomorúan látjuk, hogy a gyógyszerkassza várható túllépéséből történő 40 milliárdos megtakarítás is az ágazatot, a kórházakat, de elsősorban a lakosságot fogja érinteni.

Még inkább aggódunk, amikor látjuk, hogy nagy strukturális átalakulás kezdődik, ami regionális alapon terveztetik. Ez az ágazatot nagyon mélyen érinti, hiszen az egészségügyi közvagyonnak egy nagyon nagy léptékű átrendezését jelenti.

Az ellenzéki képviselők tízen nemmel szavaztunk, várjuk a hatástanulmányokat, nem feladva ezzel a későbbi konstruktív együttműködésnek a lehetőségét. De szeretnénk látni, hogy a pénzügyi megszorításokból hogyan lesz egy mélyreható egészségügyi reform, aminek kapcsán javul az ellátás minősége, az ágazat gazdasági hatékonysága, és racionálisabban fog működni a rendszer.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 221 2006.06.20. 2:21  172-340

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vojnik Mária asszony eszmefuttatásához, ha szabad, szeretnék néhány szóval csatlakozni. Teljesen egyetértünk abban, hogy a közteherviselésben rendet kell csinálni, csak nem jó érzéseink vannak, hogy ezt mindig a kisemberen kezdjük. Nem tudom elfelejteni, hogy a kampányban baloldali, jobboldali elhajlással nem vádolható televízióban hogy nekem jöttek, mert elmondtam, hogy tudomásom szerint több nagyon gazdag ember, vállalatvezetők, bankvezérek minimálbéren vannak bejelentve a társadalombiztosításhoz. Ezt most is megismétlem, mert tudomásom van róla. Milyen rágalmakat kaptam, amikor elmondtam, hogy a MÁV és egyes nagyvállalatok tartoznak a társadalombiztosításnak! Bár hibát követtem el, mert nem tudtam, hogy nagy csellel jóváírták a MÁV-nak több mint 100 milliárdos tartozását. De nem tudom elfelejteni, hogy ebben a parlamentben Lamperth Mónika belügyminiszter felállt és bejelentette, amikor a rendőrszakszervezet sztrájkfenyegetéssel élt, hogy mától kezdve a rendőrség nem tud munkaadói járulékot fizetni.

Tehát most is az a helyzet, miközben egyetértünk abban, hogy valahol a közteherviselésben csináljunk rendet, akkor ezt valahogy konzekvensen kellene képviselni. Erre kérem a tisztelt kormányoldalt, hogy akkor most tényleg konzekvensen képviselje ezt, és ne csak a kisemberrel szemben, mert a kisember sokkal sérülékenyebb, mint ezek az óriásvállalatok, amelyek milliárdos járuléktartozást halmoznak fel.

Még egy dolog, a gyógyszerkérdésekről is szólt a képviselő asszony. Elgondolkoztam rajta, megnéztem most a 2005. évi generikus magyarországi gyógyszergyártók adózás előtti nyereségét, 80 százalék; Németországban 40, Angliában 16 százalék. Tehát nem biztos, hogy az egy meg egy, az mindig kettő. A gyógyszerpiacon lehet olyan változásokat tenni, a technológiai elemzés rendszerére gondolok, amit mi bevezettünk. Az Egészségügyi Tudományos Tanácsban külön bizottságot csináltunk erre - önök megszüntették. Tehát körül kellene nézni, hogy hol vannak a világon azok a technológiák, amelyekkel okosan, ésszerűen, nem csak a költségvetési megszorításokkal operálva lehet racionálisábbá tenni egy rendszert.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 275 2006.06.20. 7:40  172-340

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elfogadom, amit a szabad demokraták képviselője az előbb mondott, mindenkit terhel ez a csomag, az egészségügyet is terheli a csomag, méghozzá nem is akárhogy. Nem ez a kérdés, hogy a terhek megvannak-e, hanem hogy viselhetők-e, torzítanak-e, a struktúrát, a működést irreverzibilisen károsítják-e, vagy pedig van valami kiút, esetleg előrevisznek a megszorítások. Az anyagból azt olvasom, hogy ebből valamiféle reform fog kibontakozni, az egészségügynek régóta várt strukturális átalakítása és a működés racionálisabbá válása fog származni.

Tegnap és ma délben összeültem egészségügyi vezetőkkel, és beszélgettünk ennek a programnak a hatásáról, és bizony nagyon nehezen viselhetőnek vagy talán - megkockáztatom - viselhetetlennek látjuk, bár azt mondják, hogy az egészségügy mindent el tud tűrni, a nyomorúságnak még mélyebb bugyrai is vannak, mint amit a napokban megélünk. Gyors számítást végeztünk, amiből az derült ki, hogy az energiaárak emelése, az áfa 15-ről 20 százalékra való növelése, az élőmunkaterhek növekedése, a gyógyszer és egyéb, egészségügyi intézményeket terhelő dolgok drágábbá válása a kórházaknál éves szinten 50-100 millió forint közötti kiadástöbbletet fog eredményezni, a nagy klinikáknál ez az összeg elérheti az egymilliárd forintot is. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a kórházak adósságállománya, lejárt határidejű tartozása az év végére - még a megszorító csomagot nem számolva is - a 40 milliárdot meg fogja haladni.

És akkor nem beszéltem még a más típusú tehertételekről, hiszen megjelent a 43-as finanszírozási kormányrendelet módosítása egy kicsit alattomosan, nem is beszéltünk erről, miközben a nagy megszorításokról beszélünk. Bizony megjelent az az új törvény, amelyik nemhogy eltörli a teljesítményvolumen-korlátot, hanem a 2005. évi 95 százalékos bázison határozza meg, eltünteti felette a degressziót, tehát ha a kórház a teljes kapacitását kihasználva betegeket lát el, akkor az efelett felvett betegekért már nem számolhat el egyetlen forintot sem. Nesze neked progresszivitás! Azok az intézetek, amelyek a legnehezebb betegeket ellátják, esetleg bennünket is - mert ami egy képviselőtársunkkal történt, sajnos velünk is bármikor megtörténhet -, azok a csúcsintézmények, amelyek nem küldhetik már tovább, feljebb a beteget, hanem kénytelenek ellátni, rendkívül nehéz helyzetbe kerülnek, de persze még nehezebb helyzetbe kerül a beteg, aki ilyen intézményeknek a szolgáltatásait lenne kénytelen igénybe venni.

Mi azt tanultuk annak idején, akik egészségügyi irányítással, igazgatással foglalkoztunk, hogy egy reformfolyamatnak vannak különböző előkészítő lépései: az első lépés a stabilizáció kellene hogy legyen, ezt nem látjuk most; a második lépés egy konszolidáció; a harmadik lépés pedig maga a reform, aminek van egy strukturális és egy működésbeli nagy szakmai előkészítési igénye. Most már látjuk, hogy stabilizáció nem lesz, látjuk, hogy konszolidációról szó sincsen, sőt egy olyan helyzetet kezdünk megélni, amiben a financiális megszorítástól fogjuk várni, hogy létrehozzon egy racionálisabb struktúrát, amit majd hatékonyabban lehet működtetni, sőt majd még az ellátás színvonala, a gyógyító munka minősége is javulni fog.

Nehéz ezt a sort így végiggondolni, és nehéz beleképzelni egy sikertörténetet, arról már nem is beszélve, hogy a világon mindenhol az egészségügyi reformfolyamatok egy primer invesztíciót, egy elsődleges forrásteremtést is feltételeznek. Milyen érdekes, hogy a választási kampányban majdnem egyetértettünk ennek a minimális összegében: mi 600 milliárd körüli összeget jelöltünk meg, a jelenlegi kormányoldal pedig 500 milliárd körülire taksálta ezt a primer invesztíciós szükségletet. Ez sincs már meg.

Nagyon nehéz a 43. kormányrendelet módosítását ebben az egész helyzetben értelmezni, hiszen ebben további súlyos - nem térek ezekre most ki - megszorítások vannak, a rendelet tételesen kimondja, hogy éves szinten 58 milliárdos megtakarítással számol az egészségügyből, ez a nagyságrend dekompenzálhatja az ágazatot. És akkor még nem is mentem tovább azokba a gondolatokba, amelyek már a közigazgatás területére vezethetnek: regionális igazgatás, regionális finanszírozás, térségi epidemiológiai bázisra épülő, térségi szükségletekre épülő és valamilyen esélyegyenlőséget és a magyarországi térségek közötti kiegyenlítést is megcélzó finanszírozásban gondolkodik.

A közigazgatási reform maga egy óriási kérdés, hiszen nagyon mélyen érinti az egészségügyben a tulajdonosi rendszert, a megyék nagytulajdonában vannak a progresszív csúcsintézmények, legalábbis ezek döntő része, ezek új regionális tulajdonba kerülnének. Messzemenő - nem is folytatom a gondolatot - kihatása van ennek. A lényeg az, hogy teljes komplexitásában ez az egészségügyi reform nincs megtervezve, és nagyon rosszul indul ezekkel a megszorításokkal.

Sokszor elhangzott, hogy nem adunk be módosító indítványokat, illetve nincsenek igazán javaslataink. Vannak javaslataink, az a program, amit a kampányban mi hangoztattunk - sajnos nem túl sikeresen, mert legyőzettünk -, egyértelműen elmondja, leírja, hogyan kellene egy ilyen egészségügyi reformfolyamatot felépíteni, és egyértelműen lándzsát tör amellett, hogy nem szabad ezt a fiskális megszorítással kezdeni, hiszen Magyarországon is volt már példa - az ágylábtörvényre gondolok -, amitől azt várták egyesek, hogy majd racionális struktúrát szül, majd a nem a szükségletekhez igazodó kapacitásokat átrendezi. Tudjuk, hogy nem ez történt, sőt ellenkező irányban negatív hatása volt ennek.

Óvok attól, hogy a szlovákiai példát kövessük, amit az új egészségügyi miniszter úrtól most egyre többször hallunk. Holnap kezdődik az egészségügyi gazdasági vezetők kongresszusa, és érdekes módon a díszvendég a szlovákiai reformfolyamatnak az egyik atyja, akit meghívtak Magyarországra, hogy mondja el a szlovákiai reformfolyamatot, mintha az valami példaértékű lenne Magyarország számára. Nem példaértékű, nem örülünk ennek a típusú gondolkodásnak, mi inkább kudarcnak látjuk a szlovákiai példát.

Azzal fejezem be, hogy pillanatnyilag ennek a pénzügyi megszorításnak a keretében mi nem látjuk az egészségügyi reform lehetőségét, inkább a jelenlegi rendszer működésében a dekompenzáció veszélyét látjuk. Úgy tűnik, mintha a kormányoldal valamiféle vak ló bátorságával rohanna bele egy olyan folyamatba, amiből nagyon nehéz lesz kikerülni, és még nehezebb lesz egy progresszív építkezésbe kezdeni, amiben a betegek nyugalmat, a gyógyulás esélyét, az egészségügyiek és a társadalom pedig valamiféle sikertörténetet láthatnak majd.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 285 2006.06.20. 1:03  172-340

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Kiment, úgy látom. Én nem látok ellentmondást a 600 milliárd és a járulékcsökkentés egészen más, nagy rendszerében tervezett változásai között. Ugyanakkor szeretném megjegyezni, hogy mi a gyógyító-megelőző egészségügynek a kormányzati tevékenységen belül prioritást terveztünk adni, mert vallottuk azt, és valljuk most is, hogy a gazdasági prosperitás, annak fenntarthatósága végső soron az egészséges emberen, a testében-lelkében ép, jó kondícióban lévő humán erőforráson múlik.

Tehát mi most is azt várnánk a kormánytól, hogy igenis az egészségügynek valamiféle prioritást adjon, már csak azért is, amit az előbb elmondtam, és mert az egészségügy a rendszerváltozás nagy vesztese, azt mondhatom, és bizonyítani is tudjuk, hogy tulajdonképpen megfinanszírozta a rendszerváltás után a gazdaságot. Most eljött az idő, amikor valamiféle kiemelt kormányzati figyelmet kellene hogy élvezzen.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 121 2006.07.10. 2:06  120-127

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Július 1-jén hatályba lépett az a jogszabály, amely a kórházban dolgozó orvosok bizonyos szerződéseit színlelt szerződésnek minősítette.

(16.30)

Zavarokat okozott az egészségügyben, hiszen főleg a hiányszakmában dolgozó orvosok nem tudták a feladataikat végezni, az ellátás biztonsága csorbát szenvedett. Úgy gondoltuk, és a parlament egészségügyi bizottsága úgy látta jónak, hogy az ellátás biztonsága, veszélyeztetettsége miatt megtárgyalja ezt a kérdést; megtárgyalta, határozatot hozott, és azonnali intézkedéseket sürgetett, amelyeket az ellátás biztonságáért felelős kormányzati szerv, az Egészségügyi Minisztérium felelősségévé tett.

Ma reggel egy televízióműsorban az egészségügyi miniszter urat hallottuk nyilatkozni, aki elmondta, hogy igenis be kell tartani a törvényeket, amivel egyetértünk, hiszen a járulékbevételek és az egészségbiztosítás kasszájában a pénz többek között az orvosok befizetéseiből származik. Lesz majd APEH-kommandó, ellenőrzések, szégyenlista és nem tudom, mi minden, meg vannak félemlítve a kórházban dolgozók, én nagyon nehéznek ítélem ezt a helyzetet.

Éppen ezért kérdezem, hogy ez a fenyegetettség valóban megalapozott-e, és kérdezem azt, hogy mikor kerül sor az állami felelősségi körben dolgozó nagyvállalatok társadalombiztosítási tartozásainak a nyilvánosságra hozatalára, és mikor kerül sor ezeknek a behajtására.

Magam is emlékszem - és megjegyeztem már itt a parlamentben egy felszólalásomban -, bár a televízión néztem, nem voltam képviselő, amikor Lamperth Mónika belügyminiszter asszony felállt, és a rendőrszakszervezet sztrájkkal fenyegetőzése kapcsán bejelentette, hogy márpedig a rendőrség a mai naptól munkaadói járulékot nem fizet.

Kérdezem tisztelettel, hogy mikor kerül sor a másik oldal ellenőrzésére is. Valóban, amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek? (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 125 2006.07.10. 1:04  120-127

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tudomásom van arról, hogy az Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatója több levélben kérte az APEH igazgatóját, hogy közöljék az állami felelősségi körben működő vállalatok tartozásának listáit; ez a mai napig nem történt meg. Tehát azt kifogásolom, és a blikkfangos címben is megjegyeztem, hogy nem hozzák nyilvánosságra, tehát nincs transzparencia, nem tudjuk pontosan, hova lett a MÁV-nak több mint százmilliárdos tartozása, hogyan lett jóváírva, és egyáltalán nem tudunk arról, hogy a másik oldalon milyen kintlévőségei vannak az Egészségbiztosítási Pénztárnak.

Nagy aránytalanságot látok, és ezért a kettőt egymás mellé teszem: nekimegyünk az orvosnak ellátási bizonytalanságot keltvén, ugyanakkor nem beszélünk arról - most főleg, amikor nyilván forráselvonások lesznek az állami felelősségi körbe tartozó nagy intézményeknél -, hogyan áll ez az oldal az Egészségbiztosítási Pénztár felé való tartozásokkal. Tehát a transzparencia az, amit én itt számon kérek. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 20-22 2006.07.17. 3:12  19-29

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Az ön egészségügyi minisztere, Molnár Lajos a napokban nyilatkozta, hogy a kórházak finanszírozása jobb lesz, mint eddig, mert minden beavatkozást teljes áron fizet majd az állam. A kórházigazgatók most döbbenten látják, mindennek épp az ellenkezője történik. Eddig úgynevezett degresszív finanszírozás volt, ami azt jelenti, hogy egy bizonyos ellátási szint felett kevesebb pénzt kaptak a kórházak. Ez most megszűnt - most semmit sem kapnak. Az ágazatból további, immár folyamatos forráskivonás történik. A kórházakat a tavalyi teljesítmény 95 százalékáig finanszírozzák.

Tudja, mit jelent mindez például egy megyei kórház esetében, amely éves szinten 10 milliárd forintból gazdálkodik? Nem kevesebb, mint évi 500-900 millió forintos veszteséget. S arról még nem is esett szó, hogy a bevételcsökkenés mellett a kórházakat is sújtja a közüzemi díjak drasztikus emelése. A krónikus ellátó intézeteket érintő finanszírozási változások szakmailag megalapozatlanok, és nem szolgálják ezen ellátási formák kívánatos és a kormányprogramban meghirdetett fejlesztését.

Miniszterelnök úr, az önök újabb megszorító lépéseit a kórházak már nem tudják elviselni. A pénzhiányos önkormányzatok sem tudják átvállalni a többletterheket. A kórházigazgatók kétségbeesetten próbálják legalább megőrizni a betegellátás színvonalát, de csak rosszabbnál rosszabb lehetőségek között válogathatnak. Spórolni már nincs min, ezért létszámleépítések történnek, és újabban több hónaposra duzzadó várólisták alakulnak.

Miniszterelnök úr, tudja-e ön azt, hogy egy daganatos betegnek ma már három hónapot kell várnia a kemoterápiás kezelésre? Mi értelme van így a rákmegelőző szűrővizsgálatoknak, a daganatok minél koraibb szakaszban történő felfedezésének? Ma a rákos betegek tömegei meg sem kapják a betegségük gyógyításához szükséges gyógyszert, és ami a legszomorúbb, sokan nem is tudják, hogy van olyan gyógyszer, amellyel gyógyíthatók lennének. Csendben vannak, nem reklamálnak - meghalnak. A Magyar Rákellenes Liga, A Rák Ellen az Emberért Alapítvány, a Rákbetegek Országos Szövetsége kétségbeesett hangú leveleket intéz önhöz, azonnali intézkedéseket sürgetve.

Elolvassa ezeket, miniszterelnök úr? Nem, mert beszélget most is, amikor hozzá beszélek - látom. Talán megvárom, míg abbahagyja a miniszterelnök. (Moraj az MSZP soraiban. - Taps az ellenzéki pártok soraiban.) Talán tiszteljen meg azzal, hogy ide figyel akkor, amikor beszélek. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) Én egyébként feszült figyelemmel hallgatom az ön felszólalásait. Tiszteljen meg azzal, hogy meghallgatja, amit mondok, mert komoly dolgokról beszélek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

ELNÖK: Képviselő úr, közben...

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Hidegen hagyja az egyre... (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Uraim, itt betegekről van szó, akik nem kapják meg a rákgyógyszereket! (Moraj az MSZP soraiban.) Mosolyognak, nevetnek ezen?! Hát milyen parlament ez?! (Taps az ellenzéki padsorokban.) Úgy tűnik, hogy önt hidegen hagyja ezeknek a betegeknek a könyörgése, pedig az ellátás biztonságáért végső fokon, miniszterelnök úr, ön a felelős!

Köszönöm. Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 28 2006.07.17. 1:06  19-29

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Nem fogadom el a miniszter úr válaszát, és azon gondolkodtam, miközben beszélt, hogy vagy nem látja, hogy mi a helyzet, bár törekszik a lényeglátásra, vagy pedig megszegte a hippokratészi esküjét, és nem mond igazat, amit magyarul úgy mondanak, hogy hazudik. (Moraj az MSZP soraiban: Szégyen! - Dr. Molnár Lajos felmutat egy iratot dr. Mikola István felé.)

Szeretném elmondani, hogy itt van a kezemben a Rákellenes Ligának és három rákszervezetnek a levele, amit megküldött a miniszterelnökhöz a három szervezet és az egészségügyi miniszterhez (Felmutatja az iratot.), drámai sorok vannak benne. A volumenkeret bevezetése azt jelenti, hogy a beteget el kell küldeni kezelés nélkül. Tessék elolvasni ezeket a leveleket! Szerencsétlen emberek, akik nem kapják meg a gyógyszereiket; ez nem riogatás, hanem ez a valóság, miniszter úr! (Zaj.)

Egyébként pedig, ha szabad, akkor szíves figyelmébe ajánlom, már a lényeglátásra való törekvéseihez Bibó Istvánnak a nagyszerű mondatát, ami úgy szól, hogy a túlfeszült lényeglátás és a hamis realizmus gyakorlatban történő együttérvényesülése megóv bennünket a túlzásoktól. Ön ez a narcisztikus sikerpropagandát most már (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) valódi túlzások formájában adta elő.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 132 2006.07.24. 2:07  131-140

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm. Házelnök Úr! Miniszter Úr! Azért sajnálom, mert kifejezetten a miniszterelnök úrhoz szerettem volna intézni a kérdésemet. A kérdés pedig nagyon egyszerű, úgy szól: hol van az a Zöld könyv? Zöld könyvre vár az ország, hetek óta dugják előlünk. Most vége a parlament ülésszakának, és előre látom, hogy az augusztusi uborkaszezonban majd mint búvópatak megjelenik, és utána elindul majd e mentén a kodifikációs munka, anélkül, hogy bármiféle szakmai egyeztetésre sor kerülne.

Szeretnénk látni az egészségügyi reform szakmai programját. Mert ha ennek olyan mélységű szakmai tartalma lesz, mint ami a miniszterelnök úrnak itt a bevezető beszédében néhány mondatban az egészségügyre utalás elhangzott, akkor katasztrofális következményei lesznek. Csak egyet emelnék ki: Dánia ugyanannyit költ egészségügyre, mint Magyarország - persze a dán GDP-nek a százalékában, és ott is jóval magasabb százalékban; a világ egyik leggazdagabb egészségügyéről van szó. Ugyanakkor nálunk is ugyanannyiba kerül a gyógyszer, ugyanannyiba kerül a röntgen, és ugyanannyiba kerül minden egészségügyi eszköz, mint amennyibe Dániában.

Mi lesz ez az egészségügyi reform? Az emberek várják, idegesek, hiszen naponta a médiában elhangzik, hogy vizitdíj, ágyhozzájárulás, ápolási díj, receptdíj; a vizitdíj legutóbb 500 és 2500 forint közötti értékben, valamelyik újságban jelent meg. Idegesek az emberek. Nem kapják meg a rákbetegek a gyógyszereiket, hónapokig várnak, Molnár Lajos úr akármit mond itt a parlament előtt - azért nagy felelősség itt kijelenteni, hogy minden szép, minden nagyon jó, mindennel nagyon meg vagyok elégedve! Soha ilyen nélkülözést nem élt meg a magyar egészségügy, mint napjainkban!

A kérdésem: hol a Zöld könyv? És fizetős lesz-e az egészségügy? És kérem, hogy szóljon a miniszterelnök úrnak, hogy ezt a nagyon buta és igaztalan megszorító csomagot legyen olyan kedves, vonja vissza! Legyen úriember!

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 136 2006.07.24. 1:07  131-140

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Szeretnék felolvasni néhány sort a Magyar Rákellenes Liga, A Rák Ellen az Emberért, a Holnapért Alapítvány és a Rákbetegek Országos Szövetsége által az egészségügyi bizottság elnökének és elnökhelyettesének írt levélből:

A kezelések finanszírozása elmarad. Jelenleg, 2006. július 3-án már három hónapig kell várakozni a betegeknek a kemoterápiás kezelésre. A CT-, MR-kezelésekkel még rosszabb a helyzet! A gyógyszerellátás még nehezebb helyzetbe került. A volumenkeret bevezetése azt jelenti, hogy a beteget el kell küldeni kezelés nélkül. Álságos az, ha az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a törzskönyvezett gyógyszeres elismert kezelésre azt mondja: az orvos adhatja, csak éppen nem fizet. Azonnali intézkedést várunk. A betegek félnek! Zavar van, nincs kilátásuk, nyugtalanok. Évek óta hirdetjük a korai felismerés szükségességét, a szűrések látogatását, de minek, ha utána nincs megfelelő kezelés. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Jól van ez így, miniszter úr? (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Nincs! - Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 57 2006.10.09. 3:05  56-62

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Elnök úr! Tisztelt Molnár Lajos Miniszter Úr! Gyógyszert szed? Kérdezze meg benzinkutasát, pénztárosát! (Derültség a Fidesz soraiban.) Az egészségügyi ellátórendszeren belül eddig jól és közmegelégedésre működött a gyógyszertári hálózat. Az ön nyilatkozataiból és a nyilvánosságra került kormánydöntésekből kiderült, hogy a kormány reform címén megkezdte a biztonságos gyógyszerellátás szétverését. Patikán kívül akarják árusítani a recept nélküli gyógyszerek egy részét. Liberalizálják a gyógyszertár-alapítást, kiüresítik a személyi jog intézményét, és meg akarják szüntetni a gyógyszerészek kötelező tagságát, működésüket felügyelő szakmai kamarájukat.

A tervezett intézkedésekkel az ön által hirdetett olcsóbb és jobb minőségű gyógyszerellátás helyett az eddigieknél sokkal drágábban működő rendszerre és gyógyszerek okozta egészségkárosodások ugrásszerű megnövekedésére lehet számítani. Ön az álláspontját eddig hatásvizsgálatokkal nem támasztotta alá. Úgy tűnik, a gyógyszerészeket nem sikerült meggyőznie elképzelései helyességéről, sőt szeptember 15-én az intézkedések miatt a Körcsarnokban tiltakozó mintegy 3 ezer patikus önt hallgatva nyílt színi kínos nevetésben tört ki, ezzel is értékelve az ön és munkatársai hozzáértését és szakmai felkészültségét, jóindulatát. Ezt követően önnek sikerült azt is elérnie, hogy szeptember 28-án a gyógyszertárak döntő többsége, a minisztérium fenyegetéseivel sem törődve tiltakozásképpen két órán keresztül zárt ajtók mögül szolgálta ki a betegeket. A tiltakozó akciókat mindaddig folytatni kívánják, amíg önt a betegellátás biztonságának megőrzése érdekében jobb belátásra nem késztetik.

Molnár Lajos miniszter úr, hozzám eljutott hírek szerint a gyógyszerészek nemcsak a tervezett intézkedések miatt tiltakoznak, hanem azt is nehezményezik, hogy ön érdemben nem hajlandó tárgyalni velük. Semmi jele tehát annak, hogy ön bármiféle megegyezés érdekében a szükséges lépéseket megtenné.

Ezért kérdezem öntől: milyen hatásvizsgálatokkal tudja alátámasztani azt a szakértők, nemzetközi tapasztalatok és gyógyszerészek által vitatott állítását, hogy a liberalizált gyógyszerellátó rendszer hatékonyabban, olcsóbban és a jelenleginél is biztonságosabban lesz képes a feladatait ellátni? Másodszor: hogyan akarja biztosítani, hogy a gyógyszerészszakma legalább a reformok végrehajtásához szükséges minimális mértékben támogassa az ön programját? Harmadszor: kinek fűződik érdeke ahhoz, hogy a liberalizáció nyomán megnyíló új lehetőséggel élve a tulajdonosi pozíciókhoz jusson azon a piacon, ahol eddig a nemzeti és szakmai kézben lévő gyógyszertárak kimagaslóan jó színvonalon látták el feladataikat?

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 61 2006.10.09. 0:59  56-62

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Nem tudom elfogadni a választ. (Moraj az MSZP soraiban.) A hét végén háromezer és nem néhány száz patikus részvételével zajlott Siófokon a gyógyszerészek kongresszusa, ahova meghívták a miniszter urat és a munkatársait is, aki nem ment le. Várták - nem ment le.

Háromezer gyógyszerész fogalmazott meg egyhangúlag a miniszterelnökhöz - aki feladta most a székét - egy levelet, amely úgy szól: tájékoztatjuk a miniszterelnök urat, hogy elveszítettük az egészségügyi miniszterbe vetett bizalmunkat, mert a tárgyaláson tett vállalásait nem teljesítette, a gyógyszerészszakmai szervezetek által tett javaslatokat teljes mértékben figyelmen kívül hagyta, a jogszabályok előkészítésében szükséges egyeztetési lehetőségeket nem biztosította, magatartása konfliktuskereső, felkészültsége, jó szándéka és alkalmassága megkérdőjelezhető. Háromezer gyógyszerész írta ezt alá.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
20 54 2006.10.10. 4:20  19-239

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! (A mikrofonja nem működik.) Kisebbségi véleményt szeretnék előterjeszteni a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló...(Jelzésre:) Elnézést kérek, elfelejtettem a kártyámat betenni. Az Országgyűlés egészségügyi bizottságának a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló T/881. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról történő szavazás során kisebbségben maradtunk néhányan, és ezért az alábbi kisebbségi véleményt terjesztem elő.

Az Egészségügyi Minisztérium fejezetéből a 2005. év folyamán zárolások történtek, elsősorban a fejezeti kezelésű előirányzatok terhére. Több intézmény előirányzott rekonstrukciója is elmaradt, például az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet 590 millió forintos zárolása, elvették az ágazati kutatás-fejlesztésre szánt 250 millió forintot, a népegészségügyi programra előirányzott 927 millió forintot pedig 197 millió forintra csökkentették.

Az Állami Számvevőszék az Egészségügyi Minisztérium fejezeténél hiányosságokat tárt fel; például a központi igazgatás beszámolója nem felel meg a számviteli törvény előírásainak, és a minisztérium nem megfelelően intézkedett a Hungarotransplant Kht. köztartozásának rendezéséről sem. Az úgynevezett száz lépés program keretében év közben hiába csoportosítottak át 120 millió forintot, nem történt pénzügyi teljesítés.

Az Egészségbiztosítási Alapnál még súlyosabb problémák vannak. A zárszámadási törvényjavaslatból kiderül, hogy a kormány komoly tervezési hibákat vétett, az eredeti előirányzatok és a teljesítés között több esetben eltérés tapasztalható. A gyógyszergyártók befizetése miatt kivételesen bevételi többlet keletkezett, a kiadási oldal azonban a tervezett 1521,7 milliárd forint helyett 1579,9 milliárd forintra teljesült, vagyis közel 60 milliárd forintos eltérés történt. Az alap hiánya minden eddiginél magasabb lett, az amúgy is magasra tervezett 341,3 milliárd forint helyett 375,3 milliárd forint.

Az ÁSZ megállapítja, idézem: a nulla fejlesztési keret akár működési zavarokat is előrevetíthet. A rendelkezésre álló források nem fedezik a szinten tartáshoz szükséges költségeket. A 2005. évben rendelkezésre álló beruházási és fejlesztési források csak a legszükségesebb, szinte tűzoltás jellegű feladatok megoldását szolgálták. A fejlesztésekre fordítható összeg az utóbbi években jelentősen csökkent. Az Egészségbiztosítási Alap bevételi oldalát az APEH járulékbeszedési tevékenységének átláthatatlansága miatt homály fedi. Továbbra sem látszanak a munkaadói járulékok terén meglévő kintlévőségek, illetve jóváírások.

A legsúlyosabb tervezési hiba a gyógyszertámogatásoknál történt. A hiba szándékosnak mondható, hiszen az ÁSZ már a költségvetés tervezésekor felhívta a figyelmet arra, hogy a kassza minden eddiginél jobban alultervezett. Az eredeti 284 milliárd forintos előirányzat végül 348,9 milliárdra teljesült, amely 64,9 milliárd forintos, 22,8 százalékos eltérést jelent. Még soha nem volt 65 milliárd forintos hiány a gyógyszerkasszában. A bizottsági ülésen is elhangzott az ÁSZ képviselőjétől, hogy a legneuralgikusabb pont a költségvetésben ez, és súlyos helyzet fog ennek következtében kialakulni. Ez bekövetkezett.

Az ÁSZ bírálta a kormány és a gyógyszergyártók közötti gyógyszer-megállapodást is, idézem: a lakosság terhei csupán 2004-ben voltak szinten tarthatóak, a rá következő években a szerződés a piacot nem tudta stabilizálni. A szerződés megkötése nem volt átgondolt a felek részéről.

Az egészségügyi intézmények degresszív finanszírozásáról, a teljesítményvolumen-korlát megváltoztatásáról az ÁSZ ezt írja: a teljesítmény további, általános érvényű korlátozása a működőképesség megőrzését és a betegellátás biztonságát veszélyezteti.

A fentiek miatt a zárszámadásról szóló törvényjavaslatot általános vitára nem tartjuk alkalmasnak.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
21 162 2006.10.16. 2:05  161-172

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! A háziorvosoknak a mai napon már rá kell írniuk a receptjeikre az úgynevezett BNO-kódot, vagyis a beteg személyes titkait jelentő diagnózisokat. A vényköteles recepteken a BNO-kód kötelező feltüntetése egyértelműen jogellenes. Idézem az adatvédelmi biztos állásfoglalását: "Az adatvédelmi törvény 24. § a) pontja alapján felszólítom az egészségügyi minisztert, hogy haladéktalanul kezdeményezze a 43/1999. számú kormányrendelet kifogásolt részének hatályon kívül helyezését."

A szakma ideges, tanácstalan, zavarban van. Egy háziorvos SZDSZ-es miniszterhez írt leveléből idézek. "A liberális jelző ma foszlik le végleg önökről. Ma, amikor a HIV-fertőzés, AIDS-betegség miatt gondozott betegem részére felírt recepten meg fogom jeleníteni a BNO-kódját, azaz a betegségét; amikor a szexuális deviancia miatt nyilvántartott betegem részére felírt recepten meg fogom jeleníteni a BNO-kódját; amikor az abortusza után a betegem részére felírt recepten meg kell jelenítenem a BNO-kódját, azaz a történést; amikor a sterilizáláson átesett betegem részére felírt recepten meg fogom jeleníteni a BNO-kódját; amikor a kábítószerfüggő betegem részére felírt recepten meg fogom jeleníteni a betegségét, azaz a szenvedélyét. Tudom, eddig is tudtam, a többi beteg nem érdekli önöket, mert a liberális jelző csak a devianciákra hajlamos és a szavazóbázisukat jelentő, a lakosság elenyésző, mintegy 3-5 százalékát kitevő réteg felé való kommunikációra való, és köze sincs a valódi liberális értékekhez. Nekem viszont kötelességem felvilágosítani a beteget, amikor a kezébe adom mától a receptet, hogy mit jelent a BNO-kód, és mit jelent számára az, hogy ez a kód, így az ön betegsége ott szerepel ma a patikus, holnap a benzinkutas, az asszisztens, az irodista kezében."

A betegek remélhetően le fogják vonni a megfelelő konzekvenciát. Kérdezem: miniszter úr, ön mikor vonja le a saját magára vonatkozó konzekvenciákat? (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
21 168 2006.10.16. 0:58  161-172

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Miért nem válaszol a kérdésre? Mikor fogja ezt a helyzetet rendezni? Nem hozhatja olyan helyzetbe a háziorvosokat, hogy a betegek legféltettebb titkait, a betegségüket a receptre, a jobb felső sarkába felírja. Az ombudsman kötelezi önt arra, hogy új szabályozást alkosson ezzel kapcsolatban. Mi pedig azt fogjuk tenni a következő időkben, hogy meg fogjuk kérni a betegeket, nyilatkozzanak arról, hogy hozzájárulnak-e - mert a magyar törvények ezt számukra lehetővé teszik -, hogy a diagnózisukat feltüntessék a recepten.

Egyébként nem a kérdésre válaszolt. Szégyentelen dolog, ha az AIDS-beteg diagnózisát fel kell írni a receptre, szégyentelen dolog, ha a daganatos beteg betegségét felírják a receptre, ami illetéktelen kezek sokaságába fog kerülni. (Dr. Vojnik Mária: Ki ez az illetéktelen?)

Tehát én arra kérem, miniszter úr, szíveskedjék intézkedni, hogy a szakma megnyugodjék, és a betegek méltósággal viselhessék a bajukat. (Taps az ellenzék soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 104 2006.10.17. 1:59  23-133

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A II. nemzeti fejlesztési tervből gyakorlatilag kimaradt az egészségügy, főleg azok az érdemi részek nincsenek benne, amelyek az ágazatot valóban versenyképessé és mint egy egészségipart művelhető ágazattá tehetik. Mire gondolok?

A versenyképes egészségügy azt jelenti, hogy foglalkozunk az egészségüggyel mint a gazdaság innovatív húzóágazatával, foglalkozunk a humán erőforrással, hiszen a humán erőforrás jó kondíciója a gazdaság igazi mozgatóereje, vagyis a testében, lelkében ép, szellemében kiművelt ember, és tudjuk azt, hogy az egészségügy involválja leginkább a fejlett technológiát mindenhol a fejlett világban, nem véletlen, hogy a fejlett országokban az egészségügy GDP-hez történő hozzájárulása, ha úgy tetszik, az egészségipar hozzájárulása körülbelül 23-24 százalékos. Tehát óriási gazdasági innovatív húzóágazatról van szó.

Mi azt várnánk a nemzeti fejlesztési programtól, hogy az egészségügynek a közgazdaságilag értelmezhetővé tétele érdekében biztosítson forrásokat, vagyis szűnjön meg az a helyzet, hogy az ágazat tőkehányad nélkül működik, hiszen ma az egészségügyben különválnak a működtetési és a fejlesztési források, az előző járulékbevételekből, a másik adóbevételekből származik, és más csatornán érik el az egészségügyi szolgáltató intézetet. Találkoznia kellene a kettőnek, fel kell tőkésíteni a rendszert, hiszen ma nincs benne tőkehasználati díjelszámolás, amortizáció-elszámolás, eszközvisszapótlás. Így közgazdaságilag értelmesen nem működhet, ennek következtében nem lehet versenyképes, és nem lehet egészségiparról beszélni.

Tehát mi azt szeretnénk tisztelettel kérni, hogy férjen bele ebbe a nemzeti fejlesztési tervbe az egészségügy, kerüljön sor az ágazat feltőkésítésére, hogy valóban gazdasági innovatív húzóágazat lehessen. Ebben készséggel felajánljuk a szakmai hozzájárulásunkat.

Köszönöm a szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 161 2006.10.24. 2:09  160-167

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! A beteget önök költségérzékeny szolgáltatásvásárlónak nevezik. Már szinte látom a következő évi betegek világnapját, amikor az lesz kiírva, hogy költségérzékeny szolgáltatásvásárlók világnapja.

Miniszter úr, mi történik itt? Most, hogy előttünk vannak az úgynevezett egészségügyi reformcsomagok, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy önök csak üzletet, piacot, profitot látnak a megújításra váró rendszerben. Ennek határozott jelei a szabad orvos- és intézményválasztás fizetőssé tétele, az egészségbiztosítási járulék nagymértékű, közel kétszeresére emelése, a fix összegű egészségügyi hozzájárulás fenntartása, fizetős biztosítási csomagok kialakítása, vizitdíj bevezetése, várólisták előterjesztése, vagy éppen a most kitalált új kormányhivatalként felállítandó biztosítási felügyelet. Ezek mind-mind a közfinanszírozás csökkenésének és a fizetős egészségügy kiépítésének az irányába hatnak. Az Európai Közösség országaiban, ahol biztosítási alapú egészségügy van - mindenhol -, ezek a társadalombiztosítás elvei alapján szerveződnek. A parlamentek határozzák meg és nem a piac, hogy milyen befizetésekből milyen gyógyító szolgáltatásokat, milyen körülmények között kell nyújtani.

Miniszter Úr! Sehol sem dobják a gyeplőt a lovak közé, sehol sem az egymással versengő gazdasági társaságoktól várják, hogy szabályozzák önmagukat, főleg nem a több-biztosítótól. Tudja-e, hogy mindez az egészségügy mérhetetlen drágulásához vezet? Miért araszolnak ilyen sandán, alattomosan a több-biztosítós, fizetős, üzleti egészségügyi rendszer felé? Miért nem mondják el végre, hogy mit akarnak? Miért nyomják elénk ezeket a törvénytervezeteket puccsszerűen, sürgősségi tárgyalást kérve, előzetes szakmai egyeztetések nélkül, a jogalkotási törvényben kötelezően előírt hatástanulmányokat és végrehajtási rendeleteket mellőzve?

Miniszter úr, mielőtt negatív történelmi szereplővé válik, legyen szíves, mondja már el, hogy mi történik itt az egészségügyben! (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 165 2006.10.24. 1:10  160-167

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Pozíciójában tisztelt Miniszter Úr! Szeretném elmondani, hogy ön soha nem válaszol érdemben a kérdésekre, de amikor el-elszólja magát, akkor mélyenszántó szakmai ismeretek nem korlátozzák véleményének megformálásában. Egyáltalán azt kell mondanom, hogy az a koncepciótlanság, ami az önök törvénytervezeteit jellemzi, komolyan felveti előttünk, hogy ön nem ismeri ezeket a törvénytervezeteket. Kik csinálják ezeket?

(16.40)

Azért vannak nemzetközi szakmai tapasztalatok, azért vannak nemzetközi gyakorlatok, nem csak a szlovák modell, amelyek alapján végig kellene gondolni, és még van idő végiggondolni, hogy valóban rá szabad-e a nemzetre szabadítani ezeket az úgynevezett egészségügyi reformcsomagokat, illetve a megjelent törvénytervezeteket.

Orvosként mondom, az egodiasztolés válasza nem elégít ki engem természetesen, és meg kell önnek mondjam, hogy a szakmai szervezetekkel ellen fogunk állni ennek az egészségügyi reformnak, nem leszünk szem a láncban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és megnyugtatom, hogy eszméről nem csak az övé fog eszünkbe jutni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amikor opponálni fogjuk ezeket a törvénytervezeteket.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 26 2006.10.25. 5:07  21-250

DR. MIKOLA ISTVÁN, az egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Schvarcz Tibor képviselő úr korrekt módon számolt be az egészségügyi bizottságnak a szóban forgó törvénytervezetet tárgyaló vitájáról. Valóban élénk vita volt, és ha szabad, akkor én néhány olyan dologra térek ki, amit ő nem említett, illetve ami a mi véleményünket, amely szerint vitára alkalmatlannak tartjuk a törvénytervezetet, alátámasztja.

Kezdem azzal, hogy súlyosan kifogásolta a bizottság több tagja, elsősorban az ellenzéki oldal, a törvénytervezet előkészületei során az egyeztetések hiányát. Úgy látjuk, hogy megszegte a törvényalkotásról szóló törvényt az előterjesztő, hiszen nem történt a társadalmi és a szakmai szervezetekkel érdemi egyeztetés. Ugyancsak kifogásoltuk azt, hogy nem mellékeltek a törvénytervezethez hatásvizsgálatokat. Szeretném megemlíteni, hogy egy óriási gazdasági kihatású területen történő szabályozásról vitatkozunk, a gyógyszerpiac, gyógyszer-támogatási nagy piac Magyarországon több mint 500 milliárd forint. Illett volna hatásvizsgálatokat készíteni a törvénytervezettel egy időben, és azt benyújtani a parlamentnek.

Ugyancsak hiányoljuk a végrehajtási rendelettervezeteket. Ezek sem készültek el. Nagyon sok kérdésben, Schvarcz Tibor úr is utalt rá, olyan szabályozatlanságokat látunk, ami a törvényalkotó céljainak megvalósítása szempontjából legalábbis veszélyes. A törvénytervezet hangsúlyozza: "A lakosság érdekében átalakítjuk a gyógyszerellátás rendszerét." Nem szükséges átalakítani a magyar gyógyszerellátás rendszerét, ez volt a véleményünk, hiszen a magyar etikus gyógyszerészet nemzetközi elismerésnek örvend, a lakosság 80-90 százaléka elégedett a hazai gyógyszerellátással. Gyógyszerbiztonság van Magyarországon, a gyógyszer-expediálás, -kibocsátás, -kiszolgálás minősége jó. Nemrégen a kormányfő is úgy nyilatkozott, sikerszakma a gyógyszerészet. Értetlenül állunk az előtt, miért kell ilyen radikális, mélyre ható átalakításokat ebben a sikerszakmában végrehajtani.

Nem értünk egyet azzal a megfogalmazással sem, miszerint a törvénytervezet hatályosulása valóban az árakat leszorító és a betegellátás minőségét, a gyógyszerellátás minőségét tovább javító versenyt szül. Nem verseny lesz az, ami a patikák és a kereskedelmi nagy cégek, mondjuk, a Tesco, Cora vagy éppen a Shell között folyik. Ez erőfölénnyel való visszaélés mindenhol a világon, ahol ezt megcsinálták, nem árakat leszorító és minőségjavító verseny.

Mélyen nem értettünk egyet a patikaalapítás jogának revízió alá vételével. Egyetlen célját látjuk ennek: a tőketulajdonosok, méghozzá a kormányhoz közel álló tőketulajdonosok minél olcsóbb és minél gyorsabb piachoz juttatását. A gyógyszerészek megcsinálták a patikahálózatot, a magyarországi gyógyszer-kiskereskedelem nemzeti érdekkörben van, a kormánynak ez az egyetlen beavatkozása a gyógyszerpiacon, hiszen a gyógyszergyártók és a nagykereskedők olyan tőkekoncentrációban vannak, hogy amennyiben a kiskereskedelmet is megszerzik és maguk alá gyűrik, nem lesz a kormánynak beavatkozási lehetősége a gyógyszerpiacon, és ezzel a betegeknek egekbe szökő gyógyszerárakkal és a gyógyításhoz való hozzáférhetetlenséggel kell, főleg a szegényebb néprétegeknek, számolniuk.

Nem értettünk egyet a gyógyszerforgalmazás liberalizációjával, ezt már többször kifejtettük, a gyógyszer gyógyszertárba való, nem benzinkúthoz, nem áruházakba, nem azok elkülönített, kontrollálhatatlan részeibe. Csak utalnék arra, nem olyan régen Angliában, ahol ugyancsak liberalizálták a gyógyszerforgalmazást, olyan mértékben uralták el a kis áruházakban lévő kiszolgálóhelyeket a hamisított gyógyszerkészítmények, hogy a Scotland Yard egyik vezetőjét nevezték ki most éppen az angol gyógyszerhatóság vezetőjévé. Tehát vannak olyan nemzetközi intő példák, amelyek a gyógyszerforgalmazás liberalizációjában sokkal nagyobb megfontoltságot sugallanának.

Az intézeti gyógyszertárak a törvénytervezet értelmében megszűnnek. Ezt pedig végképp nem értjük, hiszen az intézeti gyógyszertárak a kórházak részlegei, és mint ilyenek a klinikai gyógyszerészet művelésével a racionális és gazdaságos gyógyszerterápia műhelyei, és ilyen értelemben a szakmapolitikának is segítő intézményei.

Ezek voltak azok a döntő észrevételek, vitatémák, amelyek alapján az ellenzék kisebbségi véleményként megfogalmazta, hogy nem támogatja a törvénytervezet parlamenti vitáját.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 38 2006.10.25. 14:39  21-250

DR. MIKOLA ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A magyar lakosság korai halálozásának kockázata az Európai Unió 25 tagállamának átlagához képest a férfiak körében kétszeres, a nők körében 1,7-szeres, ami nem pusztán a hazai népesség egészségi állapotának súlyos problémáit tükrözi, hanem a fenntartható fejlődés, a magyar gazdaság nemzetközi versenyképességének esélyeit is rontja. Általában elmondhatjuk, hogy Magyarországon a humán erőforrás, az emberi erőforrás kondíciója rossz - ez azért fájdalmas és sajnálatos, mert a gazdasági prosperitás és annak fenntarthatósága a mi véleményünk szerint elsősorban ezen múlik. A gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök nélkülözhetetlen szerepet töltenek be az egészségügyi állapot megőrzésében, a betegségek megelőzésében és a gyógyításban.

A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló törvénytervezet két fejezetből áll, melyek logikailag és módszertanilag is szétválasztandók. Az első rész szorosan kapcsolódik a konvergenciaprogram megszorító csomagjaihoz, illetve a következő évi költségvetéshez, a második rész az 1994. évi LIV. törvény megnyitása - mondhatom: szétzilálása -, melynek semmiféle racionalitása nincs, a közvetlen költségvetési vonatkozása nulla. A patikaalapítás és a gyógyszerforgalmazás jelenlegi rendjének szétverése csakis a multinacionális pénzügyi befektetők korlátozhatatlan étvágyával és a kormányzatra gyakorolt egyre nagyobb nyomásával magyarázható. (Moraj az MSZP-frakció soraiban.)

A törvénytervezet néhány, kritikusnak mondható területének részletesebb elemzése előtt ki kell mondani, hogy a javaslat ellentétben áll a jogalkotásról szóló 1986. évi XI. törvény 18. § (1) bekezdésével, mely szerint: "A jogszabály megalkotása előtt a tudomány eredményeire támaszkodva elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az érdek-összeütközések feloldásának a lehetőségét, meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit." (Kovács Tibor: Megtörtént!) Hatásvizsgálatokról nem tudunk, valószínűsíthetően nem történtek, mi legalábbis ilyeneket nem kaptunk, közgazdasági számításokat az előterjesztés nem tartalmaz, végrehajtási rendelettervezeteket nem mellékeltek hozzá.

A törvénytervezetet benyújtó kormány figyelmen kívül hagyta, illetve megsértette a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 4. §-át is, mely szerint: "A jogalkalmazó szerveket, a társadalmi szervezeteket és az érdek-képviseleti szerveket be kell vonni az olyan jogszabályok tervezetének elkészítésébe, melyek az általuk képviselt és védett érdekeket, illetőleg társadalmi viszonyokat érintik." Ez nem történt meg, így a szóban forgó törvénytervezet kapcsán komoly alkotmányossági aggályok is felvetődnek.

A kormányprogram úgy fogalmaz, hogy: "A lakosság érdekében átalakítjuk a gyógyszerellátás rendszerét." Ezt még el is fogadhatjuk, ha az átalakítás a gyógyszerbiztonságot szem előtt tartva, a lakosság biztonságos és magas szakmai színvonalú gyógyszerellátását, illetve a gyógyszertárak egészségügyi jellegének megtartását jelenti, jelentené. Ma Magyarországon a patikák eloszlása közel egyenletes, több mint 900 településen működik egy vagy több, összesen 2050 közforgalmú gyógyszertár, továbbá 650 különálló településen van fiókgyógyszertár, így minden ezer fő feletti településen elérhető valamilyen gyógyszerellátási forma. A gyógyszerészek igényes, kulturált környezetet alakítottak ki, folyamatosan fejlesztik a gyógyszertáraikat.

Minden olyan kormányzati intézkedést támogatunk, mely a valós lakossági igények kielégítését, a gyógyszerhez való hozzáférés javítását szolgálja. Nem támogatjuk és kifejezetten károsnak véljük a korlátlan, kizárólag kereskedelmi jellegű hozzáférés bővítését. Ez jelentős és indokolatlan gyógyszerfogyasztás-növekedést eredményez mindenhol a világon, melynek káros egészségügyi következményei beláthatatlanok.

Önök mindig a szolgáltatók közötti verseny fontosságát hangsúlyozzák. De miféle verseny az, ahol a vevőért, vagyis a betegért a gyógyszertár és, mondjuk, a Shell Company vagy a Cora, az Auchan, a Tesco vetélkedik? (Dr. Kökény Mihály közbeszól.) Ez nem verseny, sehol a világon nem az, hanem ilyen helyzetekben, ahol ezek a helyzetek előállnak, kereskedelmi láncok uralják a piacot, és erőfölénnyel történő visszaélések történnek, a gyógyszerárak pedig az egekbe szöknek. Nem hiszem, hogy önök ezt akarják.

A törvény nem monopóliumellenes, hanem új monopóliumokat hoz létre. Az előbb, a kisebbségi véleményünk megfogalmazásában említettem, hogy a nemzeti érdekkörben működő patikáknak a tőkekoncentráció nagy, globális folyamatába való integrálása egyértelműen azt jelenti, hogy megszűnik a központi szabályozás, a kormánynak a betegellátás biztonsága és így a gyógyszerellátás biztonsága tekintetében viselt beavatkozási lehetősége, felelőssége.

Szakmai, gyógyszerbiztonsági okokból sem támogatjuk a gyógyszertáron kívüli gyógyszerforgalmazást, gyógyszer-kereskedelmet. A gyógyszert a gyógyszertárból elv érvényesülésével ma Magyarországon nincs forgalomban hamisított medicina. A minőségbiztosítás világszerte elfogadott zárt rendszere európai mércével mérve is kiemelkedő színvonalon biztosítja a lakosság ellátását. Egyébként a 25 európai uniós ország közül mindössze kilencben van patikán kívüli gyógyszerárusítás.

Fontos hangsúlyozni: a liberalizáció nem uniós álláspont - erre többször hamisan hivatkoznak a törvénytervezet vitája vagy előkészítése során.

(10.10)

A hazai lakosság 85-90 százaléka elégedett a gyógyszertárak működésével - szociológiai felmérés alapján, tudományos igényű felmérés alapján -, sőt hazánkban a gyógyszerészek iránt kiemelkedő bizalommal viseltetnek az emberek. Sikerszakma - hallottuk a kormányfő szájából - a gyógyszerforgalmazás.

Tisztelt Országgyűlés! Miniszter Úr! Kérem, amikor liberalizálni akarja a gyógyszerforgalmazást, ön is tartsa szem előtt a gyógyszerellátás személyi, szakmai és gazdálkodási felelősségi kérdéseit, garanciáit. Az éhes szájú pénzügyi befektetők közreműködésével kialakuló patikaláncok sem a lakosság, sem az egészségbiztosító, sem a patikusok számára nem kedvezőek.

Nem árt egy ilyen nagy hatású szabályozás, törvény elfogadása előtt egy kis nemzetközi áttekintést, kitekintést tenni. Azokban az európai országokban, amelyekben gyógyszertár-liberalizációt hajtottak végre, általában a patikák számának jelentős emelkedése volt tapasztalható. Halljuk, hogy itt is cél ez. Ez azonban csak a jó forgalmú, városi, belvárosi körzeteket érintette mindenhol. Vidéken az ellátás a kívánatos szint alatt maradt. Jó példa erre Norvégia, ahol három nagykereskedő kezébe került a teljes gyógyszer-kiskereskedelem, azaz a teljes patikai rendszer. A piacnak összesen 2 százaléka maradt a független gyógyszerészek kezében. Nem lehet számunkra ez cél.

Csalódással kellett számolni a vény nélkül kapható gyógyszerek piaci árszabályozása tekintetében is, ahol az államnak alig van beleszólása az ár kialakításába. Nagyobb árfluktuáció és növekedési ráta jellemezte az árakat. Nem várt, túlcsorduló gyógyszerköltségek voltak megfigyelhetők. Írországban, Norvégiában is ezt láttuk. Általában elmondható, hogy a költségmegtakarítás szempontjából a liberalizáció nem hozta az elvárt eredményeket. Vannak országok, amelyek a kudarcokat látván éppen visszacsinálják most ezt, Izrael a legjobb példa, ahol napjainkban történik a gyógyszer-liberalizáció megszüntetése. A város-vidék ellentét felerősödött. A gyógyszertárak tulajdonosai a nagykereskedők és a gyógyszergyártók lettek, a patikáknak azokat a készítményeket kell forgalmazniuk, amelyek új tulajdonosaik érdekkörébe tartoznak. Nesze neked gazdasági racionalitás!

A gyógyszerészek ezekben a helyzetekben már csak alkalmazottak. Egy szakmát tesznek tönkre vele. A gyógyszertárak létesítési szabályainak eltörlése nem jelentette a gyógyszertári szolgáltatásokhoz való könnyebb hozzáférést, hiszen azok csak a vonzóbb városi területekre koncentrálódtak, hiszen profitjukat ott találják meg, és már korábban létező vidéki patikák egy része is áttelepült a városokba.

Meg kellene tartani a gyógyszertárak szakmai és gazdasági személyi felelősségének rendszerét. Miniszter úr, ha mindenképpen változtatni akar, biztosítsa, hogy a gyógyszertárakat működtető társaságoknak kizárólag természetes személy, gyógyszerész végzettségű tagja lehessen, és a személyi jogos gyógyszerésznek minimum 51 százalékos tulajdonrésszel kelljen rendelkeznie. Ez jelentené a garanciát a gyógyszerbiztonságra és a minőségi gyógyszerellátásra. Nem tudom, miért nem akarjuk ezt tenni.

Korlátozni kellene, hogy egy gyógyszerész hány gyógyszertárat működtető társaságnak lehetne a tagja. A fiatal gyógyszerészek személyi joghoz jutását államilag garantált hitellehetőségekkel kellene segíteni. Erre sok nemzetközi példa van. Mindezek hiányoznak a parlament elé benyújtott törvénytervezetből. A gyógyszerészek kulcsfontosságú egészségügyi szakemberek, fontos szerepük van az egészségvédelemben, a betegségek megelőzésében, a gyógyszerek kiváltásában, a személyre szóló tanácsadásban.

Érdekes, hogy a tervezet felettébb zavarosan fogalmaz, nem alakít ki egységes koncepciót az intézeti gyógyszertárakkal kapcsolatban. Véletlenül vagy valamilyen általunk még nem ismert hátsó gondolattal teszi ezt? Az intézeti gyógyszertár a kórház része. Létesítésének, működésének, tevékenységének szabályait a fekvőbeteg-gyógyintézetekre vonatkozó szabályok között kell megadni. A klinikai gyógyszerészet ezen műhelyei kiemelkedő, központi szerepet töltenek be a racionális, költséghatékony gyógyszeres terápia alakításában. Ebben a minőségükben a kormányzati egészségpolitika fontos intézményét képezik. A tervezet által bevezetett fogalom, az intézeti gyógyszerellátó, illetve a definíciójaként megadott gyógyszerellátási forma a hatályos szabályozásban ismeretlen, attól idegen, értelmezhetetlen kategóriák. Ezen fogalmak bevezetése egy sor kapcsolódó szabályozás újragondolását tenné szükségessé, például az intézeti gyógyszerellátással foglalkozó 34/2000. számú egészségügyi miniszteri rendelet, de az intézeti gyógyszerészi szakma is meghatározatlanná válik a képzésre vonatkozó szabályokkal együtt.

Ellentétben a többi gyógyszertártípussal, az intézeti gyógyszertár szerződés alapján harmadik személy egészségügyi szolgáltatóval történő működtetése megengedett. Ennek részletszabályait sem adja meg a törvénytervezet. Ez is csak további indoka annak, hogy az intézeti gyógyszertár működtetésének szabályai alapvetően eltérnek a közforgalmú gyógyszertárakétól, és helyük a fekvőbeteg-gyógyintézetekre vonatkozó szabályok között van, kell legyen. Nyilvánvalóan nem egy átgondolt megoldás az intézeti gyógyszertárak mint gyógyszertártípus megszüntetése. Különösen végiggondolatlannak tűnik az az ötlet, mely szerint az intézeti gyógyszertár még csak nem is egészségügyi intézmény, mint a többi gyógyszertártípus, azaz megszűnik létezni.

Nyilván sokan és sok szempontból fogják ma itt értékelni az előttünk álló törvénytervezetet. Nem szándékom az, hogy minden egyes részletére kitérjek, hiszen itt többórás parlamenti vita kezdődik, amelynek során ellenzéki oldalról is el fognak a törvény részleteivel kapcsolatban nyilván bölcs megjegyzések, konstruktív vélemények hangzani. Véleményünk szerint az egész törvénytervezetet újra kell gondolni, azért, mert címével és szándékával ellentétben nem növeli, hanem éppen rontja a gyógyszerbiztonságot, és nem teszi gazdaságosabbá a gyógyszerellátást, a betegekre indokolatlan terheket ró. Az pedig nem lehet célja egy népéért felelős kormánynak, hogy a hozzá közelálló új tőketulajdonosakat minél gyorsabban és minél olcsóbban piacterekhez juttassa, elvéve a lehetőséget azoktól, akik kemény munkával európai színvonalú rendszert alakítottak ki, az etikus, gondoskodó gyógyszerészetet.

A T/1037. számú törvényjavaslat, amennyiben jelenlegi formájában hatályosul, tragikusabb hatással lesz a magyar gyógyszerész-társadalomra, mint az évtizedekkel ezelőtti államosítás volt. Ennél is nagyobb baj érheti a lakosságot, a betegeket, hiszen követhetetlen gyógyszerárakkal, a gyógyszerbiztonság elvesztésével, álmedicinák, hamisított gyógyszerkészítmények rémével kell számolniuk.

Miniszter úr, hova egyáltalán ez a rohanás? Újra felvetjük a kérdést: miért ez a rohanás? Miért ennek a törvénytervezetnek a sürgősségi tárgyalása? Mit akarnak ezzel elérni? Hatalmas horderejű, még fel nem mért kihatású szabályozásról van szó, ennek a vitájára időt kellene hagyni. Felkérjük a kormányzatot, tegyen eleget törvényi kötelezettségének, kezdjen végre érdemi egyeztetéseket a szakmai szervezetekkel, az érdekképviseletekkel. Ez biztosan nem fog fájni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 113 2006.10.25. 2:14  21-250

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Hallgatom a szenvedélyes felszólalásokat, egyfolytában azon gondolkodom, hogy mi értelme van ennek az egész vitának. Most Vojnik Mária képviselő asszonyt hallgatva elgondolkoztam azon, hogy érdekes, ezzel a vitastílussal se a gyógyszerészeket, se az orvosokat, se a betegszervezeteket, se a civil szervezeteket, se a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztalt, senkit nem tudtak meggyőzni. Teljesen magukra maradtak. Egy parlamenti kisebbség gőzerővel nyom át egy törvénytervezetet, ami szakmailag ezerféle oldalról kritizálható.

És hadd mondjam itt el Gusztos Péter úrnak, akinek nagyon értékelem az ambícióit, nagyon szép dolog, hogy valaki nem ezzel foglalkozik, de mégiscsak beleássa magát és gondolkodik - nem nagyon sikerül, de gondolkodik. Hadd mondjam el, hogy mi azért tudunk a paracetamol-szerencsétlenségről is, amikor a drugstore-okban árusított paracetamol-tartalmú gyógyszerektől többen meghaltak. És tudunk arról, hogy ma Európában óriási hatóságok kergetik, kutatják a hamis gyógyszereket tömegével gyártó cégeket és alvilági figurákat. Tessék kinyitni az internetet, megnézni, milyen gyógyszerhirdetések vannak rajta! Annak a nagy része hamis gyógyszer. És ezek veszélyesek, és ezért nem akarjuk kiengedni ezeket a gyógyszertárból.

De hadd mondjam el azt is, hogy kérem szépen, szabad verseny - ne vicceljünk már! Hát tessék mondani, a 25 európai uniós ország közül abból a 9-ből, ahol liberalizálták a gyógyszerforgalmazást, egyet, ahol nem monopólium alakult ki! Egyet tessék mondani! Hollandia, Anglia, Írország, Norvégia, és lehet tovább sorolni. Egyet tessék mondani, ahol nem monopólium lett! Mindenhol megszállták a pénzügyi befektetők, a nagykereskedők és a gyógyszergyártók a kiskereskedelmet, maguk közé vették, és ők diktálnak. Mindenhol!

Tehát ne mondják azt, hogy ez egy monopóliumellenes törvény! Hol van itt monopólium? Van egy jól működő, Európa-szerte elismert gyógyszer-kiskereskedelem.

És még valamit: a saját szememmel olvastam - Béki Gabriella képviselő asszonynak mondom - a Világbanknak azt az állásfoglalását, amiben leírja, hogy a továbbiakban a magyarországi nyugdíjreformot nem javasolja más országnak. Önkritikát gyakorol. Tehát ne tessék nekem azt mondani, hogy ez nem így van, mert saját szememmel olvastam.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 145 2006.10.25. 1:46  21-250

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak nagyon rövid megjegyzésem lenne arra, amit most a képviselőtársam mondott.

Az egészségügyi rendszernek - gondolom, ebben egyetértünk - a legköltségérzékenyebb tényezője az orvos. Az orvos költi el a tolla hegyén a pénzeket, nem a gazdasági igazgató, mint sokszor gondoljuk, meg nem a bürokrata meg az adminisztrátor; az orvos, amikor vizsgálatot indukál, receptet ír, ezt elrendel, azt elrendel, tehát a legköltségérzékenyebb tényezője a rendszernek - de olyan helyzetbe kell hozni, hogy költséghatékonyan tudjon dolgozni. Ahogy hallottuk itt Kálmán barátomnak a felszólalásában, a költséghatékonyság a gyógyításban is hatékonyságot jelent, tehát mi úgy gondoljuk, hogy egy törvénynek, egy jogi szabályozásnak olyan kereteket kell teremteni az orvos munkájához, működéséhez, amiben az orvos a judíciumánál fogva tenni tudja a dolgát, mint költségérzékeny tényező a szabályozás keretei között költséghatékonnyá válik, és ez maga a gazdasági racionalitás.

(14.00)

Tehát mi ebből a törvényből ezt hiányoljuk. Mi úgy látjuk, hogy ez az orvost inkább gúzsba köti, számítógéppel támogatja, megmondja neki, hogy a legolcsóbbat kell felírni. Aki a szakmában dolgozik, ezen már önmagában el van képedve, mert hatóanyagokról beszélünk. Hát egy gyógyszerben nem a hatóanyag van csak, hanem mindenféle más anyagok, vivőanyagok, kiszerelés... Itt az egyenértékűségről van szó, ami, tudjuk, egy messze bonyolultabb fogalom! Tehát úgy látjuk, ez a törvénytervezet gátolja az orvost abban, hogy hatékonyan, költséghatékonyan, gazdasági racionalitással tudja tenni a dolgát. Ezért apellálunk a törvénytervezet elfogadása ellen, többek között persze. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 155 2006.10.25. 1:41  21-250

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Csak nehogy félreértés legyen Schvarcz Tibor képviselő urat hallgatván! Én nem arról beszéltem, hogy a népegészségügy helyzete azért rossz, mert rossz az orvoslás vagy éppen a gyógyszerforgalmazás, vagy annak a biztonsága. De pontosan tudom, hogy a népegészségügyi trendekért mintegy 50 százalékban környezeti hatások, körülbelül 25 százalékban - tehát negyedrésznyi mértékben - genetikai hatások, és körülbelül 25 százalékban az oktatás, a szocializáció és egyéb kérdések tehetők felelőssé.

Arról beszéltem, hogy az egészségügy a gazdaság innovatív húzóágazata - mindenhol a világon, ahol ezt jól kezelik -, körülbelül 15-20 százalékban járul hozzá a GDP-hez. Ez nagyon fontos adat, ezt mindenkinek szíves figyelmébe ajánlom: az egészségügy közvetlenül és közvetve is gazdasági tényező. Arról beszéltem, hogy ha a lakosságnak rossz a népegészségügyi helyzete, vagyis rossz a humán erőforrás kondíciója, akkor ez a gazdasági prosperitásra, annak a fenntarthatóságára nézve nagy tehertételt jelent. Úgy értékeltem a szóban forgó törvénytervezetet is, mint egy olyan szeletét ennek az ok-okozati rendszernek, amely valóban hozzájárul - ha jól kezeljük - a humán erőforrás jó kondíciójához, ennélfogva gazdasági prosperitást okozó tényező, és ennek következtében a társadalmi nagy elosztórendszerekben az egészségügy számára mintegy forrástényezővé is válik. Tehát ezt az összefüggést kérem szépen így értelmezni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 207 2006.10.25. 2:09  21-250

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): A képviselő asszony hozzászólásához, felszólalásához szeretnék kapcsolódni. Megértem azt a helyzetet, amikor az európai jogharmonizáció történt, és az áruk szabad áramlása azt jelentette számunkra, hogy az élelmiszereket a határon már nem tudjuk úgy ellenőrizni a beléptetéskor, mint ahogy azt korábban tettük minden mikrobiológiai, járványügyi és egyéb módszert felhasználva, hanem úgy jöttek át, mint forró kés a vajban, a legkülönbözőbb élelmiszerek az országhatáron. Lett is belőle probléma: lisztériás sajt, aflatoxinos paprika, és sorolhatnám tovább a karácsonyi szaloncukorbotrányig azokat a rettenetes helyzeteket, amelyek országos hangot is kaptak. Az élelmiszer-biztonság alapjában megingott. Európai prioritás az élelmiszer-biztonság, a gyógyszerbiztonság és a kémiai biztonság.

Nekünk a félelmünk abból táplálkozik, hogy ha egyszer ezt a kiskaput kinyitjuk, és kivisszük a gyógyszereket, akkor ebben nem lesz megállás. A paracetamol-botrány azért volt, mert több olyan gyógyszer jelent meg, amelyben kis mennyiségű paracetamol volt, amely lázcsillapító, fájdalomcsillapító. Nem lehetett meggátolni a drugstore-okban, ahol liberális gyógyszerpiac működött, hogy ezek oda kikerüljenek. De a patikában, ha ön kér egy paracetamol-tartalmú fejfájás-csillapítót, adnak egyet. De nem tud a polcról levenni négyet vagy ötöt, viszont levettek négyet vagy ötöt, megették szépen együtt, és utána ennek súlyos következménye lett, ami több esetben halállal végződött. Tehát a gyógyszertári kontroll, a gyógyszerészi kontroll lehetőségét nem szabad ilyen könnyen venni.

Tessék végiggondolni: élelmiszer-biztonság, gyógyszerbiztonság, a kettő között nagyon sok analógia van. A gyógyszer egyelőre és az egészségügy nemzeti érdekkörben van. Ezt a lehetőséget használnunk kell. Azért van nemzeti érdekkörben, hogy kontrollálni tudjuk. Minden nemzet törekszik erre. Én itt a felszólalásomban jeleztem is, hogy több ország visszacsinálja a liberalizált gyógyszerforgalmazást, mert bajok vannak van belőle.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 223 2006.10.25. 1:23  21-250

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Sajnálattal kell megállapítanom, hogy ennek az egész egészségügyi reformprogramnak a legnagyobb biztonsági kockázatát Molnár Lajos miniszter jelenti.

Először is, ezt a vádaskodó megnyilatkozást az ellenzék nevében élesen vissza kell utasítanom. Nem tudom, mire alapozza a miniszter úr azt, hogy az ellenzék nem a beteg érdekét képviseli ebben a vitában. Mi ezt pont fordítva látjuk, és azt gondolom, hogy egyenlő jogokkal és lehetőségekkel bíró vitapartnerek próbálnak egy nagyon fontos szabályozásban valamiféle közös nevezőt találni. Úgy látszik, nem fog sikerülni - ennek Molnár Lajos az oka.

Ezt az alattomos módszert pedig, hogy kinézem a televíziós közvetítés végét, és előtte kibeszélem az időt, hogy az ellenzéknek módja se legyen válaszolni az ön rágalmaira, ezt visszautasítjuk.

Nagyon nagy gondnak látom a további egészségügyi törvénytervezetek vitáját is Molnár Lajos miniszterrel. Úgy tűnik, remény sincs arra, hogy közös nevezőre jussunk. Ez a hangvétel, ez a vádaskodás, ez a minősíthetetlen, a vitát eleve valamilyen módon megelőző arrogancia elfogadhatatlan ebben a parlamentben. Ez nem demokratikus vita, hanem egy diktatórikus, törvényt átnyomó, puccsszerű akció, amelyet visszautasítunk. Nem tudunk ebben így közreműködni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 241 2006.10.25. 2:00  21-250

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Nem akartam már szólni, mert Vojnik Mária az előbb az árrésbefagyasztást is nekem tulajdonította (Dr. Vojnik Mária bólint.), bár nem mondok ellent, nem így volt természetesen, jóval előttem történt, mielőtt én a tárca vezetője lettem volna.

(16.20)

Szeretném emlékeztetni a képviselő asszonyt arra, hogy 65 milliárdos túllépés soha nem volt a gyógyszerkeretben. És szeretném arra is emlékeztetni, hogy az én működésem alatt egy hároméves megállapodást kötöttünk a gyógyszerpiac minden szereplőjével, aminek a lényege az volt, hogy nem emelkedhetnek a mindenkori gyógyszerárak az infláció kétharmada fölé. Önök azonnal megszüntették ezt a megállapodást, amit 163 gyógyszergyártóval írtunk alá; eléggé megszenvedtem érte. Azonnal megszüntették a hatalmi váltáskor.

De emlékeztetem arra is, hogy létrehoztam egy technológiai elemző csoportot - talán emlékszik rá - az Egészségügyi Tudományos Tanácson belül, hiszen a világon mindenhol a gyógyszerráfordítások nagy növekedését a technology assessment technológiájával, tehát elemzéssel próbálják megállítani. Ez egy tudományos megalapozást jelent, a gyógyszer-támogatási rendszerek tudományos megállapodását. Ön is tudja, hogy Svájcból hazahoztam Kerpel-Fronius professzort, aki ennek nemzetközi hírű szakembere. Létrehoztuk az Egészségügyi Tudományos Tanácson belül ezt a bizottságot, ami meg is kezdte a működését. Önök azonnali hatállyal megszüntették, Kerpel-Fronius professzort leváltották az Országos Gyógyszerészeti Intézet éléről. Nem folytatom tovább. Tehát mi is tettünk próbálkozásokat ennek a spirálnak a megtörésére. Nem voltak partnerek ebben.

Mi azt mondjuk, hogy ez a próbálkozás, ami most történik, ez nem alkalmas arra, hogy megállítsa a gyógyszerráfordítások növekedését, nehéz helyzetbe hozza a beteget, nehéz helyzetbe hozza a szakmákat, és egzisztenciális válságot teremt a gyógyszerészetben.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 342 2006.11.06. 2:08  335-385

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Csatlakozom az előttem szólóhoz: a vizitdíj nem váltja ki a paraszolvenciát, és javasolom, hogy nézzük meg az európai gyakorlatot ebben a kérdésben. Anélkül, hogy ennek a részleteibe belemennék, az európai gyakorlat azt mutatja, hogy a hálapénz kiváltására egyetlenegy olyan technológia létezik, ami tulajdonképpen egy orvosi jogállást jelent, a szabad szellemi foglalkozású szakorvosi jogállást, ami arról szól, hogy a szakorvos szerződést köt egészségügyi szolgáltató intézetekkel, mondjuk, kórházakkal, és a tevékenységét előre, jogszabályban kihirdetett szakorvosi díjtételekkel számolja el egy másik szerződés keretében, ami az egészségbiztosítási pénztárhoz köti. Európában több országban a paraszolvencia gyakorlat volt, ezzel a technikával kiküszöbölhető volt. Ugyanakkor a szabad szellemi foglalkozású szakorvosi jogállás azt is jelenti, hogy a jó minőségben gyógyító orvos, aki nem okoz a műtét elvégzése után szövődményeket vagy túlápolást, nagyon sok pénzt tud keresni, és ez nem biztos, hogy az egyetemi tanár és a professzor lesz, hanem a jól felkészült, a szakorvosi feladatait jó minőségben elvégző orvos.

Nagyon nagy zavart látok a paraszolvenciával kapcsolatban. A paraszolvencia nem azt jelenti, hogy tarifák vannak, meg kikényszeríti valaki a jobb ellátást. Az korrupció, azt üldözni kell, az bűncselekmény.

(23.10)

A paraszolvencia hálát jelent. Itt éles különbséget kell tenni korrupció és paraszolvencia között. Ezzel nem a paraszolvenciát védem, mert tudom, hogy nagyon káros jelenség, de nem lehet a hálapénzzel kiváltani, ebben senki ne reménykedjen.

Még a hátralévő 15 másodpercben annyit, hogy attól tartok, hogy nem az indokolatlan orvoshoz fordulást fogja megfékezni a vizitdíj és a kórházi ápolási napidíj, hanem sokan nem fognak elmenni az orvoshoz. Nem fognak elmenni azért, mert nekik a 300 forint is terhet jelent, és ebből kára lesz a népegészségnek.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 358 2006.11.06. 2:01  335-385

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Mivel tudom, hogy a miniszter úr jól beszél németül, ott töltött el egy bizonyos időt az orvosi pályáján, összegyűjtöttem az európai vizitdíjjal kapcsolatos eddigi tapasztalatokat, és egy nagyon érdekes cikket találtam. Ez év októberében a Der Kassenarzt nevű jól ismert német szaklapban jelent meg ez az írás, amelyik elemzi az ez évi vizitdíj-befizetéseket és az ennek kapcsán kialakult helyzetet. Megállapítja, hogy ebben az évben Németországban 400 ezer beteg tagadta meg a 10 eurónyi vizitdíjnak a befizetését, és ez ezekben az esetekben összesen 30 millió eurót, irtózatos pénztömeget jelent. S ebben az esetben a betegpénztári egyesülés pert indít a vizitdíjat be nem fizetőkkel szemben, és egy ilyen per átlagköltsége, szemben a 10 milliós vizitdíjjal, 150. Vagyis a 10 eurós vizitdíj 150 eurót jelent, maga a per 150 eurót jelent. Óriási gond van, mert sokkal többet fizetnek ki a perekre, mint amennyi vizitdíjat beszednek.

Ennek az egész vizitdíjtörténetnek a gyakorlatára volnék kíváncsi. Gondolom, lesz végrehajtási rendelet. De ha nézem azt a 300 forintot, és az egy rendelésen megjelenő, mondjuk, 30-40-50-60 beteget, ennek a vizitdíjnak az adminisztrációját, a bevételét, a bevételi pénztárbizonylatot, az utalványozását, a beteg egyéni nyilvántartását, hiszen egyénileg éves keret, plafon van meghatározva, akkor nem tudom, hogy ebből a 300 forintból mi fog maradni. De azt gondolom, hogy vajmi kevés.

(23.30)

De ha még azt is végiggondolom, hogy ez mind a gyógyítás rovására mehet, hiszen most is annyira leterheltek adminisztratíve az egyes szakrendelő egységek, szolgáltató egységek, azt gondolom, ennek az egésznek a világon semmi értelme nincs, csak borzolja az idegeit a betegnek, borzolja az idegeit az orvosnak.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 368 2006.11.06. 2:10  335-385

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Most már idővel jól állunk. A legnagyobb baj, hogy semmiféle koncepciót nem látunk, miniszter úr, ebben a négy törvénytervezetben, nincs egészségügyi reform, azt kell mondjam.

Ön itt emlegeti az 50 százalékos bérfejlesztést. Óriási hiba volt! Mind a két oldal megállapodott abban, hogy konszolidációs programot csinálunk, ami ott kezdődik, hogy feltőkésítjük az egészségügyet, beépítjük a működtetési forrásokba a tőkehasználati díjelszámolás lehetőségét, az amortizáció elszámolását, az eszközvisszapótlást, tehát először is közgazdaságilag értelmezhetővé tesszük a rendszert. Másodszor azt mondtuk, hogy a struktúraváltás, a térségi epidemiológiai adatok alapján tényekre, adatokra alapozott egészségpolitika, csináljuk meg. Harmadrészt pedig azt mondtuk, hogy olyan új jogállásokat vezetünk be, amelyek segítik a jó szakembernek a pluszpénzhez jutását.

Erre mi hagytunk is pénzt a kasszában, el is kezdtük volna csinálni ezt a dolgot, sőt, meg is csináltuk az intézményi törvényt, amelyiknek az egyik fejezete a szabad szellemi foglalkozású szakorvosi létrendszerről, jogállásról szólt, most ezt önök megszüntették, az elmúlt ciklusban gyakorlatilag csak rombolás történt. Most pedig előttünk áll egy olyan törvénytervezet-csomag, amelyhez itt néhány órával ezelőtt azt gondoltuk, hogy nem is szólunk hozzá, de nem is ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy önökről úgy pattog le minden, mint a falra hányt borsó.

Tehát nem tudom, hogy ennek a vitának is most van-e itt értelme, van-e értelme itt szakmai érvelésekbe bocsátkozni, mert úgy látszik, hogy semmit nem fogadnak meg, nincs reformkoncepció, nincs egészségügyi reform. Kapkodás van, és mi attól félünk és ezért teszünk szóvá néhány dolgot mégiscsak, hogy rosszul fog járni a beteg, aki költségérzékeny szolgáltatásvásárló lesz, az orvos meg majd ilyen órarugó-gerincű felpattanó, aki majd szedegeti a háromszáz forintokat, és nem látjuk, hogy hol az egészségügy átalakításának a strukturális, működtetésbeli kérdéseit taglaló reformprogram.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 142 2006.11.13. 2:09  141-148

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Úgy látom, miniszter úr elmenekült, de ön is fog tudni válaszolni a kérdéseimre. Konkrét választ szeretnék kapni a következőkre.

Igaz-e, hogy országosan összesen 16 231 aktív kórházi ágyat szüntetnek meg, illetve ezek közül 7430-at krónikusággyá, illetve rehabilitációs férőhellyé alakítanak? Igaz-e, hogy megszűnik az aktív betegellátás a Szent Rókus Kórházban, az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetben, a Szent Ferenc Kórházban, az Országos Gyógyintézeti Központban, a szikszói, a kapuvári, a pásztói, a nagykőrösi, a marcali, a mosdósi, a dombóvári, a celldömölki, a sárvári, a móri, a csornai, a körmendi, a sümegi, a zirci és a tapolcai kórházakban? Igaz-e, hogy a regionális egészségügyi tanácsok együtt fognak működni az önkormányzatokkal az öncsonkításra vonatkozó minisztériumi felhívásra, miszerint önként amputálják részlegeiket, kórházaikat?

Kedves Államtitkár Asszony! Önök szerint lehet úgy 2007. évi költségvetést csinálni, tervszámokat jelölni, hogy nincs elfogadott törvényjavaslat, amire alapoznak? Mert úgy tűnik, hogy ez most így történik. Lehet-e a népegészségügyért, járványügyért felelős ÁNTSZ-ből újabb 20 százaléknyi forrást kivonni? Lehet-e 2006-2007-ben 1425 főtől megszabadulni az ÁNTSZ-ben? Miniszter úrtól az előbb arról hallottunk, hogy milyen fontos a népegészségügy, a járványügy és ebben az ÁNTSZ szerepe. Lehet-e a véradók szervezéséért felelős Vöröskereszt költségvetését a felére csökkenteni? Lehet-e az Országos Mentőszolgálattól 160 millió forintot elvonni? Lehet-e az előbb felmagasztalt élelmiszer-biztonság kiadásait 14 százalékkal csökkenteni? Lehet-e a gyógyászatisegédeszköz-ráfordítást 27 százalékkal csökkenteni?

Tisztelt Államtitkár Asszony! Mire számítanak? Meddig folytatódik az egészségügyben ez a megszorítás, rombolás, és egyáltalán, mikor ismerik már be, hogy ez az út sehova nem vezet?

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 146 2006.11.13. 0:49  141-148

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Én mint új képviselő eddig úgy tudtam - áttanulmányozva a parlament jogkörét -, hogy ellenőrzési feladataink, jogköreink vannak a kormányzati szereplők felett. Semmire nem kaptam választ. Szeretném jegyzőkönyvbe mondani, hogy egyetlen kérdésemre sem kaptam választ. Államtitkár asszony kórházbezárásokról beszélt, én pedig azt kérdeztem, hogy megszűnik-e az aktív betegellátás az említett intézetekben. Nem kaptam választ.

Ami pedig a Fidesz programjára vonatkozik: szívesen elküldöm államtitkár asszonynak. Az regionális népegészségügyi alapon tervezi a kapacitásokat és a struktúrát, és nem pénzügyi megszorításokból fiskális kényszerhelyzetet teremtve.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 114 2006.11.17. 2:10  1-431

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kénytelen vagyok megjegyzést tenni az előttem szóló Kökény Mihály úrnak az egészségüggyel kapcsolatos gondolatfuttatásához. Úgy látom, hogy lelkiismeret-furdalása van a költségvetés egészségügyi fejezetét előkészített, úgymond szakmailag előkészített képviselőknek, és valami furcsa önszuggesztióval ilyen rózsaszín ködös állapotba ringatják magukat. Nem tudom, hogy miről beszélnek, jó ideje figyelem most már ezt. Az Országos Mentőszolgálatnak a rekonstrukciója? 160 millió forintot vonnak el a költségvetésben az Országos Mentőszolgálattól, rákbetegszervezetektől; a Koraszülöttmentő Alapítványt megszüntetik, az ÁNTSZ-től 2006-2007-ben 1427 főt bocsátanak el, 20 százalékkal csökkentik a költségvetését.

Gyakorlatilag nincs népegészségügyi program, az egész egészségügyi - úgynevezett - reformprogramot népegészségügyi megalapozás nélkül hozzák a parlament elé. Az élelmiszer-biztonság költségvetését csökkentik, az E-alap, a gyógyító-megelőző szolgáltatások költségvetése több tíz milliárddal csökken. Miről beszélnek, kérem szépen? Leépítések, strukturális csonkítások, visszavágás, forráskivonás mindenhol.

Azt kérem, hogy ne játsszunk itt ilyen pszichiátriai műveleteket, ne ringassák magukat ilyen rózsaszín ködben, és ne tévesszék meg a televíziónézőket meg a rádióhallgatókat. Az egészségügy számára egy súlyos csonkítás, visszavágás ez a 2007. éves költségvetés. A betegek ezt érzik, a polgárok látják, óránként telefonálnak kétségbeesetten, hova menjenek, hogy jussanak hozzá a gyógyító szolgáltatásokhoz. Egy furcsa paradoxon ez, hogy itt ilyen rózsaszín ködös álmokat kergetnek a képviselők. A 2007. éves költségvetés az egészségügy számára visszavonhatatlan, jóvátehetetlen tragédiát jelent, és jó, hogyha ezt Kökény Mihály úr is tudja, és nem hirdet olyan elveket, amiket itt az előbb néhány perc alatt, 8-9 perc alatt előadott, mert azok nem valódiak, azok hazugságok, azok félrevezetik a közvéleményt.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 118 2006.11.17. 1:13  1-431

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Klasszikust idézek: nem óhajtom életem hátralévő részét a Kökény Mihály úrral való vitában tölteni. Legalább háromszor küldtem el neki a Fidesz egészségügyi programját. Hogyha nincs füle hozzá, vagy nem látja, akkor nem tudok tovább segíteni ezen.

A mi programunk népegészségügyi megalapozást jelent; és azt jelenti, hogy regionális, térségi népegészségügyi adatokra alapozva készítünk olyan prioritásrendet, ami a népegészségügyi hozadékra irányul, és amely mellett a forrásokat elosztva, a rendszer maximális allokációs hatékonysággal működne. És ez maga a gazdasági racionalitás.

Az önök által tervezett programban ennek nyomát se lehet látni. Kétségtelen, hogy a mi programunk nem két hónap alatt valósul meg, és nem ezzel a radikális, a magyar egészségügyi kultúrát szétverni szándékozó akarattal történik, hanem ez egy többéves, ha úgy tetszik, kormányzati ciklusokat igénybe vevő, nagy szerkezetátalakítást jelent, amit a polgárok viselni tudnak, és ami mellett a gyógyításhoz való hozzáférés esélye nem vész el számukra. De most negyedszer is el fogom a képviselő úrnak küldeni, hátha lesz ideje a karácsonyi szünetben végre egyszer áttanulmányozni ezt.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 190 2006.11.17. 10:00  1-431

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Megfogadom képviselő asszony intelmeit, hangsúlyozni fogom, és most hangsúlyozom is, hogy nem a változtatások ellen vagyunk, és megpróbálok nem szlogenekben fogalmazni, hanem ahogy mi látjuk a 2007. évi költségvetést, és a 2007. évi egészségüggyel kapcsolatos kondíciókra szeretnék néhány dolog kapcsán konstruktív szándékkal rávilágítani.

Először is meg kell jegyeznem, hogy egy modellválságot látunk az egész, úgynevezett egészségügyi reform mögött. Nincs igazán eldöntve, hogy milyen modellt akar az ország az egészségügyben, úgy tűnik, a kormányzat nem is törekszik ennek az eldöntésére, alapvető kérdéseket nyitva hagy. Nem tudjuk, hogy most állami egészségügy, biztosítási egészségügy, magánegészségügy vagy ezeknek valamiféle kevert rendszere fog Magyarországon létrejönni. Úgy tűnik, hogy a kétségek a szakmapolitikusok, egészségpolitikusok számára egyre aggasztóbbak.

Csak egy példát mondok önöknek: látjuk a 2007. évi költségvetési tervezetben az irányított betegellátás megjelenését néven nevezve. Arról volt szó, hogy irányított betegellátás nem lesz, meg egyébként nincs is, hiszen az irányított betegellátás szervezőinek ma nincs érvényes szerződésük a társadalombiztosítással, az egészségbiztosítással. Tehát olyan elemek jelennek meg lopakodó módon ebben a költségvetési törvénytervezetben, amelyek alapvető rendszerkérdéseket és alapvető modellkérdéseket vetnek fel, és arra utalnak, hogy egy nagyon nagy válság van a modellek területén és az egyes egészségügyi reform koncepciójának a megalapozása terén.

Mi azt látjuk ebben a 2007. évi költségvetési törvénytervezetben, hogy nem a jelenlegi reális népegészségügyi helyzetre alapoz. Hiányoljuk például azt, hogy amikor a finanszírozásbeli, strukturális kérdésekhez nyúl vagy azzal foglalkozik, azokat számszerűsíti, nem utal arra, hogy egy egészségügyi reformtervnek a népegészségügyi regionális bázison kell építkeznie. Tehát arról van szó, hogy meg kell határozni regionálisan a népegészségügyi trendeket, megbetegedési, halálozási trendeket, születéskor várható átlagos élettartamot, csecsemőhalandóságot, mert nagyon nagy különbségek vannak az országon belül, és ehhez kell tervezni a kapacitásokat, a struktúrát és a finanszírozást is.

(15.30)

Ennek nyomát sem látjuk. Az egész program, és így a programra mintegy ráépülő 2007. éves költségvetési tervezés nélkülözi, kihagyja, figyelmen kívül hagyja a népegészségügyi megalapozottságot. Ezt igen nagy bajnak tartjuk, és ez azt jelenti, hogy hosszú távon ez az egész program kiszámíthatatlan. Még ha a 2007. évi költségvetés megszületik, és azt valamilyen módon abszolváljuk is, ha azt a nyomorúságot, amit okoz, valamilyen módon túléljük, akkor sem látjuk, hogy hogy lesz ennek folytatása, a továbbiakban milyen modellt követ az ország, egyáltalán hol a népegészségügyi megalapozottság ebben a folyamatban.

Bizonytalanság van, tervezhetetlenség van, rohanás van, kapkodás van, minden törvénytervezet sürgősséggel kerül elénk, és ami a legnagyobb probléma, hogy amikor olvassuk a 2007. évi költségvetést, akkor azok a számok szerepelnek benne, amelyek a jelenlegi törvénytervezetek kapcsán mintegy kalkulálhatók, számíthatók, de ezek a törvények még nem születtek meg, ezeket még nem szavazta meg a parlament. Mondhatnám azt is, hogy többen sértve érezzük magunkat. Nem tudom, miért ülünk itt, hogyha egy olyan költségvetési törvényt fogunk jóváhagyni, amelynek az irányszámai azokra a számokra alapozódnak, amelyek a most benyújtott, sürgősséggel tárgyalt - mindent sürgősséggel tárgyalunk - törvénytervezetekben még nem is születtek meg, nem lett törvény belőlük.

Tehát az egészet megalapozatlannak látjuk, és ez főleg a bevételi oldalnak a megalapozatlanságát jelenti nekünk. Nem tudjuk, hogy milyen bátorsággal, milyen alapon kalkulál a törvény-előkészítő azokkal a számokkal, amelyek még meg sem született jogszabályokból származtathatók. Tehát inkoordináció van, és ennek következtében nagyon nagy a bizonytalanság - ezt egyébként az Állami Számvevőszék is felemlegeti.

Látunk olyan társadalmi-gazdasági folyamatokat is, amelyek a tervezéskor mintegy nem lettek számításba véve, például a tragikus demográfiai trendeket látjuk. Valaki utalt már itt arra, hogy a Ratkó-korszak kapcsán, illetve időszakában születettek idős emberré váltak, ezeknek az egészségüggyel szembeni igénye, szükséglete egyre nagyobb, tömegesen jelentkezik - ez nincs bekalkulálva ebbe. Ilyen a munkanélküliség, félmillió embernek a munkanélkülisége, és aki munkanélküli néhány évig, az beteg lesz, ezt jobb, hogyha mindenki tudja, az megjelenik az egészségügyi intézetekben. De megemlíthetem a tömeges frusztrációt, az egzisztenciális gondokat, az egzisztenciális bizonytalanságot, amely először mindig lelki, pszichés, majd pszichoszomatikus, lelki-testi betegségek formájában jelenik meg nálunk, és általában elmondható, hogy ez a jelenlegi helyzet a humán erőforrásnak, a humán tőkevagyonnak az állapotát, kondícióját rontja, ami pedig a gazdasági prosperitás alaptényezője, a fenntarthatóság alapvető eleme, mármint a gazdasági fejlődés fenntarthatóságának.

Azt is látjuk, hogy egyre több, öngondoskodásra képtelen ember van az országban, miközben a törvénytervezet és az egészségügyi törvénykezés mintegy az öngondoskodás erősítésére és erősödésére alapoz. Itt egy sajátos ellentmondást látunk, amit nem lehetne figyelmen kívül hagyni. És akkor még folytathatnám tovább: tandíj bevezetése, az oktatáshoz való hozzáférés esélye, a felemelkedés útjának a megnehezülése vagy - egyesek szerint, akik radikálisabban fogalmaznak - elzárása, ez a népegészségügyi átcsatolásokon keresztül mind-mind az egészségügynek a terhelését növeli. Nem folytatom tovább a sort. A lényeg az, hogy sem a társadalmi trendek, sem más szempontok nincsenek figyelembe véve - itt a modellválságra utalok elsősorban - a költségvetés tervezésekor.

Mi azt látjuk, hogy a 2007. évi költségvetés leépítést, strukturális csonkítást jelent. Éppen most kaptam a híreket a kormányszóvivői tájékoztatóról: most már nem 48 kiemelt kórház, hanem 31 kiemelt kórház lesz, viszont örömmel találtam ott a nyírségi kórházat, és gratulálok is a pénzügyminiszter úrnak; ő az egyetlen, aki népegészségügyi adatokra hivatkozva belobbizta a saját területén lévő kórházat a 31 kiemelt kórház közé (Taps az ellenzéki képviselők soraiban. - Font Sándor: Szégyen! Szégyen! - Kovács Tibor: Nem is az ő körzete!), és ezért gratulálok is. Mert bár a mi miniszterünk tette volna, hogy népegészségügyileg alapozza meg azt a 31-es kört, amely a struktúrában majd szerepel, és nem körzőt szúrnak a kórházba, és 50 kilométeres kört rajzolnak, és azt mondják, hogy 50 kilométeren belül mindenki eléri az aktív ágyat; de az az 50 kilométer más ám az autópályán - ott, mondjuk, 20 perc -, mint mondjuk Zirc környékén egy téli időszakban, amikor ez lehet 5-6 óra is. (Közbeszólás a Fidesz-frakció soraiból.) Tehát ilyen mérnöki eszközökkel, körzővel, vonalzóval készül az új struktúra, hallom, hogy holnap bekerül a parlament elé, természetesen sürgős tárgyalási igénnyel, amiből megint őrült kapkodás és egy ilyen hatalmas léptékű változás szakmai előkészítésének teljes negligálása lesz.

Forráskivonás van, hiába mondják itt a rózsaszín ködöt eregetők, hogy ennyi meg annyi pénz lesz, mindenhol forráshiány van az egészségügyben, nominálisan is kevesebb a pénz mindenhol, akár a társadalombiztosítás, az egészségbiztosítás alapjának a kiadásait, akár a gyógyító-megelőző szolgáltatásokat vagy a mentőszolgálattól, az ÁNTSZ-től elvont pénzeket nézem - és itt is sorolhatnám tovább a sort. A Vöröskeresztnél majdnem 50 százalékos az elvonás - ki fogja majd akkor a véradásszervezést csinálni ebben az országban? De a hivatásrendi köztestületeknél, a kamaráknál is, épp néztem, hogy az Orvosi Kamara, a Gyógyszerész Kamara a 2006. évi összegnek az 5 százalékát kapja, 95 százalékot vonnak el tőle. Ez példátlan! Nem akarom a számokat mondani, mert azt úgyis jobban tudják az előterjesztők, csak másról beszélnek, amit nem értek pontosan, hogy miért teszik.

Az ÁNTSZ-től 1400, több mint 1400 főt vonnak el, 20 százalékkal csökkentik a költségvetését. Pont azon a területen történik ez, ahol Magyarország európai színvonalon teszi a dolgát: járványügy, védőoltások.

Mi úgy látjuk, hogy az egészségügy szempontjából megalapozatlan a 2007. évi költségvetés, és azt kell mondjam, hogy ezt nem tudjuk elfogadni, és azt sem tudjuk elfogadni, hogy egy alkotmányos demokráciában nincs mód ennek a betegek életét, gyógyulási esélyhez való hozzáférését kockáztató költségvetési törvénynek a megállítására. Szívem szerint azt mondanám, hogy állj, ne tovább, mert ha ez a rombolás folytatódik, ennek szörnyű társadalmi kárai lesznek. És ez nem demagógia, szeretném hangoztatni. Ma legalább öt telefont kaptam a betegektől, miközben itt ültem, hogy hova menjenek, hogy mehetnek, mint mehetnek, meg keresgélik neki a gyógyszert a kórházban, meg nem folytatják a kemoterápiáját. Mi lesz, hogyha még ez is hozzájön, ez a 2007. évi megszorítás? Nagyon súlyos, nehéz helyzetet látunk. (Bernáth Ildikó: Népirtás!)

Tehát nagyon nagy tisztelettel kérem a törvényhozókat, hogy az egészségügy kérdéseit különös gonddal tekintsék át. Ilyen léptékű strukturális és finanszírozásbeli megnyomorítás ebben az ágazatban még nem történt, és megértve azt - és ezzel fejezem be -, hogy szándékok vannak az egészségüggyel, hiszen azért látjuk az egyenes vonalat a több-biztosítós rendszerig, az egészségbiztosítás pénzalapja privatizációjáig, lesoványítjuk azt a bizonyos kecskét, aztán kimérjük konszolidált állapotban úgymond majd a magánszektornak. Ez nem perspektívája a mai egészségügynek.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 72 2006.11.18. 1:23  1-85

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, rövidebb leszek. Schvarcz Tibor képviselő úrnak jelzem, hogy valóban ne riogassák az embereket, a betegeket ne riogassák, hanem kérdezzék meg, hogy mit szólnak ehhez az egészségügyi, úgynevezett reformprogramhoz.

Egyébként pedig szeretném elmondani, hogy a helyzet drámai, soha ilyen helyzet nem volt a magyar egészségügyben, és ez nemcsak a 2007. évi költségvetés miatt van, hanem többek között például a napokban körzővel-vonalzóval megszerkesztett kórház-átalakítás miatt van, ami politikai befolyásoktól sem mentes, hiszen a pénzügyminiszter belobbizta a saját kórházát, meg kell mondjam - (Dr. Veres János: Nyírbátorban nincs kórház!) pénzügyminiszter úr, hallgasson meg, én is meghallgatom önt -, miután az egészségügyi miniszter kijelentette, hogy politikai lobbik nem működnek. A pénzügyminiszter belobbizta a saját kis kórházát a 31 kiemelt kórházi körbe. (Zaj.) Ha ez így történik, akkor a betegellátás alapvetően veszélybe kerül.

Kedves Képviselő Úr! Meg kellett volna tartani a kórháztörvényt, amit a Fidesz-kormány csinált; meg kellett volna tartani a gyógyszergyártókkal kötött hároméves megállapodást; folytatni kellett volna az "Egészséges nemzetért" népegészségügyi programot; és kellett volna folytatni a gyógyszertámogatás megalapozásához a gyógyszer-alkalmazási bizottság működését, és folytathatom még sokáig.

A helyzet drámai, jobb, ha ön is tudja. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 94 2006.11.18. 3:45  85-237

DR. MIKOLA ISTVÁN, az egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egyetértettünk abban, hogy a közteherviselés területén rendet kell tenni, ugyanakkor hangsúlyoztuk azt, hogy nem szabad a potyautasokat ilyen nyomatékkal hangoztatni, hiszen a potyautasok mindig a kisemberre utalnak, a kisemberre asszociálnak. Mi amellett törünk lándzsát, hogy az egész rendszert transzparenssé kell tenni, és utalni szeretnék azokra a véleményekre, amelyek elhangzottak a munkaadók járulékfizetési kötelezettségét illetően is. A rendszer nem transzparens, a járulékbeszedés nem tekinthető át, azok a listák, amelyeken a járulékbefizetők szerepelnek, továbbra sem állnak rendelkezésünkre, továbbra sem tekinthetők meg. Tehát a transzparencia, átláthatóság mellett törünk lándzsát, de ez mindenkire vonatkozzon, ne csak a kisemberre, hanem a munkaadókra is, akik az elmúlt egy-másfél évtizedben százmilliárdos nagyságrendű tartozásokat halmoztak fel, és amelyeket általunk nem ismert módon jóváírtak.

A másik nagyon fontos kérdés, amit Schvarcz Tibor képviselőtársam is említett, a címzett és céltámogatások rendszere. Itt szeretném elmondani, hogy mindenki számára világos legyen, az egészségügyben ez nem csak és nem elsősorban a fejlesztéseket, új szolgáltató egységeknek, területeknek a létrehozását szolgálja, ennél sokkal fontosabb funkciója van, hiszen tulajdonképpen az ágazat működtetéséhez a tőkehányadot jelenti, ami a tőkehasználati díj elszámolását, az amortizációt, eszközvisszapótlást képes finanszírozni. Az egészségügy működtetése dualisztikus finanszírozáson alapul, ami azt jelenti, hogy a járulékbevételekből származó pénzeket az Egészségbiztosítási Alap begyűjti, majd szerződéses jogviszonyban mint működtetési forrást küldi az intézeteknek, de ez a működtetési forrás nem tartalmaz tőkehányadot. Ez a tőkehányad a fenntartóknak, a fenntartói felelősséget vivőknek a fejlesztés-felújítási forrásaiban van, tehát szorosan kapcsolódik a címzett és céltámogatások rendszeréhez. Amennyiben ezek a rendszerek megszűnnek, akkor az egészségügy működőképessége sérül.

Azt is el szeretném mondani, ezek a források ahhoz is szükségesek - ha már itt piackonformitásról beszélünk -, hogy önálló gazdálkodási egységek formájában működhessenek az egészségügyi intézmények. Tehát számunkra az ilyen típusú megközelítés meglehetősen nehéz.

Államtitkár úr előadásában hallottuk azt is, ha jól értettem, hogy a címzett és céltámogatások a következő időszakban, amikor is az európai források pályázhatóvá válnak, és az egészségügy számára is fejlesztési lehetőséget jelenthetnek, akkor ezek az önrészképzéshez is felhasználtatnak vagy magát az önrészt fogják képezni. Szeretném jelezni, hogy ezzel nagyon komolyan csorbul az egészségügyi intézetek működőképessége, fenntarthatósága.

Aggályokat fogalmazott meg a bizottság a korkedvezményes biztosításijárulék-fizetési kötelezettséggel kapcsolatban is, nyugdíj mellett munkát vállaló személyeknek a járulékalapot képező jövedelmük utáni 8,5 százalékos nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettségét illetően is. Ennek a társadalmi hatásait mi negatívnak látjuk, és aggodalmat érzünk már most, a törvény-előkészítés fázisában ezen szándékokkal kapcsolatban.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 208 2006.11.24. 11:19  1-285

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Órák óta itt ülünk, magam is nagy figyelemmel követtem a felszólalásokat, és most már azon gondolkodom, hogy ki csinálta ezt a költségvetést, mert úgy látom, hogy minden oldalról, kormányoldalról is felvetődik a kérdés, hogy az ÁNTSZ-nek, a Vöröskeresztnek, a koraszülöttmentésnek, a civil szervezeteknek, a kamaráknak - és nem folytatom tovább - talán több pénzt kellene adni, másképp kellene őket kezelni. Mintha nem is tudnák tisztelt kormányoldali képviselőtársaim, hogy itt mi történik. Ezt csak azért említem, mert nem tudom, hogy a módosító indítványainknak mi lesz a sorsuk, fognak-e arról tudni az itt felszólalók, hogy mi történik a kormányzati műhelyekben, valóban érdemes-e itt ülnünk, érdemes-e beszélnünk, helyt fognak-e adni a kéréseinknek.

Ha röviden össze kellene foglalnom a véleményem erről a költségvetésről - és nagy tisztelettel teszem ezt -, azt mondanám, hogy ezzel egy dolgot lehet csinálni: azonnal vissza kell vonni. Az egészségügy és a betegek számára tragikus, a gyógyulási esély elvesztését jelentheti, ezért mi ezt nem tudjuk támogatni. Ugyanakkor látom ezt a helyzetet és röstellem, de belekényszerülünk abba, hogy módosító javaslatokat tegyünk, amitől egy dolgot várunk: valamiféle kármentést.

Miközben órák hosszú során keresztül itt ültem, végiggondoltam, hogy mi történt 2002-től az MSZP-SZDSZ-koalíció tevékenysége során, és visszaemlékszem az 50 százalékos nem rossz, hanem jó szándékú béremelésre, ami régen elolvadt, közben tönkretette az intézményeket, hiszen ahogy megtörtént, utána a dologi növekmények teljesen kimaradtak az intézményrendszerből, 2004-ben a költségvetés már nem tudta finanszírozni a bérfejlesztést, ezért beépítette a hbcs-be, a homogén betegcsoport rendszerbe, továbbra sem voltak dologi támogatások. Nem tudom, hogy mondjam-e végig, talán nem is érdemes. 2005-ben már a kórházak 50 százaléka súlyos likviditási zavarokkal küszködött, most még nagyobb hányada, létszámleépítések történtek, szerencsétlen kórházigazgatók csak a bér és bizonyos szakmai anyagok, a gyógyszer terhére tudtak valamiféle elviselhető működőképességet fenntartani. 2006-ban már nem is leplezett újabb nagy forráskivonások történtek, kasszaösszevonás volt, amikor a járó- és a fekvőbetegkasszát összevonták, kis kasszák létesültek, újabb létszámleépítések voltak, majd jött ez év derekán a 43. számú kormányrendelet módosítása, ami teljesen ellehetetlenítette az intézményeket, a volumenkorlát felett a degresszió eltörlése, a progresszív betegellátás csúcsintézményei ellehetetlenültek.

És most itt van előttünk a 2007. évi költségvetés, amelyben megint borzasztó dolgok vannak, több ezer fős létszámleépítés. De nem is ez a legnagyobb gond, hanem az, hogy nem látjuk megalapozottnak, hiszen még nem születtek meg azok a törvények, amelyekre ezeket a számokat alapozni lehetne. A parlament előtt még vita van az egészségügyi reform törvénytervezeteiben. Nem hitelesek azok a számok, amelyek a költségvetésben szerepelnek. Éppen most hallom, itt vár a televízió, amíg mi itt ülünk, bejelentették, hogy január 1-jén mégsem vezetik be a vizitdíjat, holott ez is szerepel a költségvetésben tételesen. Tehát lóg minden a levegőben, nem tudom, hogy mire alapozta a Pénzügyminisztérium ennek a költségvetésnek az irányszámait. Mi legalábbis bízunk abban, hogy ha kármentő jelleggel is, de azokon az egészségügyi törvénytervezeteken, amelyek megkurtítják, tönkreteszik az egészségügyet, valamit még javítani tudunk. Ez pedig meg fogja változtatni a költségvetést nyilván az irányszámaiban is.

A módosító indítványokat, mint az előbb jeleztem, beadtuk, több helyre beadtuk, képviselőtársaim ezek nagy részét már felemlegették, én most csak végigfutok ezeken. 1427 fő elbocsátásáról van szó az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattól, ami elképesztő. Ha valami jó volt ebben az országban, akkor a járványügy és annak a biztonsága Európa-szerte nagy elismerésnek örvendett. De említhetem az élelmiszer-biztonságot, 14 százalékos elvonást látunk a költségvetésben akkor, amikor az élelmiszer-biztonság európai topprioritás, kiemelt kérdés egész Európában, de úgy látszik, nálunk ez nem fontos. Azt javasoljuk - anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék, és számításokon alapul a javaslatunk -, hogy az ÁNTSZ-nek 4 milliárd 240 millió forinttal többet adjunk, ezzel legalább el tud vegetálni, legalább az alapvető feladatainak eleget tud tenni.

Szó volt az Országos Mentőszolgálatról. Állítólag új mentőállomások, mentőgépkocsik lesznek, ugyanakkor azt látom, hogy 160 millió forintos elvonás történik. Szó volt a Koraszülöttmentő Alapítvány jogutód nélküli felszámolásáról, tehát megszüntetik azt az alapítványt, amelyik évente négyszáz kis súlyú és koraszülött gyermeknek adja vissza a teljes egészséges életét, arról már nem is beszélve, ha ezek a szerencsétlen, testileg-lelkileg károsodott gyermekek itt maradnak a társadalomban, megérik a felnőtt kort, akkor számítások szerint évente több mint 10 milliárd forintot kell rájuk költeni. Az egész koraszülöttmentő rendszer, amit annak idején a polgári kormány segítségével hoztak létre a szakemberek, évente 360 millió forintba kerül. Ne tessék már nekem mondani, hogy ez egy logikus, magyarázható és épeszű emberek által hozott döntése vagy előterjesztése a költségvetésnek! Azt javasoljuk - megint csak számításokon alapulnak a javaslataink -, hogy 1 milliárd 150 millió forinttal, kármentő jelleggel toldjuk meg az Országos Mentőszolgálat költségvetését.

A Vöröskeresztről már szó volt. Az előbb nagyon meghatódtam. A szünetben kimentem és láttam, hogy ahol ebédelni szoktunk, ott osztották ki a sokszoros véradóknak járó díjakat. Amikor bementem, akkor éppen egy kétszázszoros véradó kapott elismerést. Ott ült a köztársasági elnök, nagy méltóságok, a parlament alelnöke. Elcsodálkoztam azon, hogy valaki kétszázszoros véradó, mi meg folytatjuk a költségvetési vitát, miközben ott ülnek mellettünk a nemzeti hőstettet véghezvivő emberek, a véradók, akiknek a szervezőjét, a nagy ernyőszervezetét, a Magyar Vöröskeresztet közel 50 százalékban kurtítják meg a költségvetését illetően.

(15.50)

De továbbmehetek: ma kevesebb szó volt az Egészségbiztosítási Alap kiadásairól, tervezett irányszámairól, több tíz milliárddal kevesebb, mint az ez évben várható kiadások. Viselhetetlen! Úgy vissza van most már vágva az ellátórendszer, hogy ez viselhetetlen. Tudomásul kell venni, hogy ha ez így megtörténik, akkor betegek veszítik el gyógyulási esélyeiket. Már nem mondom azt, hogy meghalnak, mert tegnap többen nekem rontottak a Világgazdaság fórumán, hogy hülyeségeket ne mondjak. Bár ezt is mondhatnám, elvesztik a gyógyulási esélyeiket, és ennek következtében tragédiák történnek; már történnek, ha ezt életbe léptetjük, akkor itt elviselhetetlen helyzet lesz.

Sajnos, azt is látjuk, hogy számol a költségvetés a teljesítményvolumen-korlát fenntartásával, ami különösen aggasztó akkor, amikor az egész progresszív ellátás rendje átalakul. Ma úgy tudjuk, hogy 31 kiemelt kórház lesz, azért még reménykedünk abban, hogy több lesz, hiszen miközben itt ültem, nyolcszor csöngött a telefonom, Soprontól egészen a Semmelweis Egyetemig, hogy álljunk ki mellettük, kétségbe vannak esve, a Semmelweis Egyetemnek 800 aktív ágyat kell megszüntetnie. Borzalmas, ilyen az egészségügyben soha nem történt. Reméljük, hogy több lesz, de a progresszív ellátás csúcsintézményei nem fogják tudni gyógyítani a beteget, mert nagyon gyorsan be fog telni az a volumenkorlát, ami felett már nem finanszírozzák az ellátást számukra. Az igazgató pedig, ha tovább vállalja az ellátást, akkor azt lehet mondani, hogy a költségvetésével nem jól gazdálkodik, pénzügyi szabályokat szeg meg. Egyszerűen nincs kiút ebből a helyzetből, a volumenkorlátot meg kellene szüntetni. Azt reméltük az idei költségvetéstől, hogy ez a szörnyűség nem fog benne szerepelni.

Összességében úgy látjuk, hogy a költségvetés-tervezet körülbelül 35 milliárd forintot von el a kórházaktól. Ezt már nem tudják elviselni az intézmények, és teljes illúzió az, ha az ágyak számát csökkentjük, az ágylábakat visszavágjuk, akkor abból pénz lesz. Szó sincs róla! Az egészségügyben a teljesítménymérés alapelve az eset, nem az ágy meg az ágyláb. Egyszer már bebizonyosodott, hogy ebből nemhogy pluszpénz nem lesz, hanem mindenféle betegirányítási, ellátási gondok származhatnak belőle.

A gyógyászati segédeszközökről szó volt. Nagyon örülök, hogy a kormányoldali képviselők is mintha először látnák, hogy itt 27,5 százalékos kurtítás történik, támogatják a javaslatunkat, hogy adjunk ide több pénzt. Senki nem fogja a mankóját eldobni, senki nem fogja nélkülözni a gyógycipőt, kerekes széket és más gyógyászati segédeszközöket azért, mert a költségvetés alkotói most úgy döntenek, hogy elvesznek 27,5 százalékot, tehát több mint negyedével csökkentik a gyógyászati segédeszközök ráfordítását.

Az anyatejellátásról is volt szó, ezekről már részletesen nem beszélek, aki ezen akar spórolni, az nagyon nagy bűnt követ el. Szóltak előttem a rákbeteg-szervezetek támogatásáról, ott is óriási visszavágás van, a kamarákról, a Gézengúz Alapítványról, ezeket már nem részletezem.

Arra kérem nagyon nagy tisztelettel - és talán mondhatom, hogy alázattal - a pénzügyi törvénytervezetet készítőket, hogy gondolják végig még egyszer ezt a történetet. Az egészségügy ezt nem fogja tudni elviselni. Óriási felbolydulás van a társadalomban, oda kell erre figyelni, ezt így nem lehet megcsinálni az egészségüggyel, ahol most már negyedik-ötödik éve folyik ez a megszorítás. És főleg nem lehet reformot csinálni egy ilyen elvonáspolitika mellett.

Akinek nincs pénze, az ne csináljon reformot, mert mindenféle strukturális és működésbeli átalakítás primer invesztíciót igényel. Ez a nagy rendszerek tervezésének alaptétele. Nem lehet pénzt elvonni, és nem lehet azt várni a fiskális megszorításoktól, hogy majd a kényszerhelyzet racionális struktúrát fog szülni, gazdasági hatékonyságot és egy gazdasági racionalitást fog eredményezni. Nem fog eredményezni, nyomorúsághoz fog vezetni. Nagyon nagy tisztelettel kérem, hogy ezt a költségvetést, ennek egészségügyi vonatkozásait még egyszer gondolják át. Erre talán még van mód, hiszen, ismétlem, meg sem születtek még azok a törvények, amelyeknek a számaira alapozni lehetett volna ezt a költségvetést. Ez a rohanás sehová nem vezet, ebből csak baj származhat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 220 2006.11.24. 1:52  1-285

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, köszönöm a reflexiókat is. Az 50 százalékos bérfejlesztés - ami nem is volt 50 százalék, hiszen éppen az ügyeletekre nem kapták meg a kórházak, saját büdzséjükből kellett kigazdálkodni - régen elolvadt, kedves képviselő úr, régen elolvadt.

Szeretném azt is elmondani, az előbb nem részleteztem, hogy a 2007. évi költségvetés-tervezet se dologi, se bérelőirányzatot nem tartalmaz - nem tartalmaz, a 2007. évben nulla forint. Megértem, hogy önöknek lelkiismeret-furdalásuk van - sajnos Béki Gabriella kiment -, de a helyzet drámai. Nem én festem drámaian a helyzetet, a helyzet drámai. Mi egészségügyi dolgozók között és betegek között mozgunk, kétségbe vannak esve, meg van bolydulva a társadalom, nem érti, hogy mi történik itt. Meg kell nekik magyarázni, hogy mi történik, és meg kell tenni azokat a korrekciókat, amelyek mellett az egészségügy működőképes maradhat; amelyek mellett a korai rákkal kiszűrt betegeket időben el tudjuk kezdeni kezelni; amelyek mellett hozzájutnak a gyógyszerekhez, és folytathatom tovább.

Arra kérem önöket, hogy tessék ebben segíteni. A helyzet drámai, és ha a kormány végigviszi ezeket az egészségügyi tervezeteket - biztosításfelügyelet, költségvetés, amit most tárgyalunk éppen, meg az államigazgatási reformot, ahol aztán az önkormányzati meg a regionális egészségügyi tanácsok kompetenciájának a keveredéséből akkora zavar lesz, hogy azt még felmérni se tudjuk -, akkor azt gondolom, hogy valóban nagyon nagy bajoknak kell elébe néznünk, amelyeket nagyon nehéz lesz orvosolni.

Itt az idő, most még orvosolni tudjuk, ezt a költségvetést át kell alakítani, alapvetően át kell alakítani, legalábbis azt, ami az egészségügyi fejezetre vonatkozik. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 26 2006.11.27. 5:07  25-28

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Szeretném elöljáróban elmondani, hogy régen felismertük az együttműködés kényszerét, csak nem tudjuk sajnos gyakorolni. Az egészségügy a legnagyobb közéleti paradigmává vált napjainkban, és megéltük azt a helyzetet, hogy frusztrált a beteg, frusztrált az orvos, frusztrált az önkormányzati szakember, frusztráltak a kórházigazgatók, senki nem tudja, hogy mi történik, hiszen a dolgok a fejük felett, körzők, vonalzók segítségével művi tervezéssel történnek.

Azt is szeretném elmondani, azért adtam ezt a blikkfangos címet a napirend előtti felszólalásomnak, mert megint ágylábakban gondolkodik a kormány. Megint ágylábakban. Egyszer már kudarcot vallott egy ilyen program. Az egészségügyben a teljesítmény, a kapacitás, a struktúra, a működésnek az alapegysége nem az ágyláb és nem az ágy, hanem az ellátási eset. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Sokat beszéltünk erről, mégsem sikerült ennek a megközelítésnek érvényt szereznünk; most megint struktúrát vonalzóval, körzővel tervez a kormány, és nem ellátási esetekben, hanem megint ágylábakban gondolkodik.

Azt szeretném - és itt kihasználva az előttem szólóknak a konszenzusteremtő indítványát -, ha ezt a talán még nem irreverzibilis károkozást, amit a kormány az egészségügyi úgynevezett reformprogrammal elkövet, ezt még korrigálhatónak látván sikerülne azokat a korrekciókat megtenni, amelyektől megnyugodna a beteg, megnyugodna az önkormányzat képviselője, a polgármesterek, megnyugodnának a kórházigazgatók, és egyáltalán, valamilyen minimális társadalmi támogatást lehetne az egészségügy reformjának adni. Mert társadalmi támogatás nélkül és pénz nélkül nem lehet egészségügyi struktúrát és egészségügyi működési módot váltani.

És szeretném elmondani, és arra használnám a hátralevő három percemet, hogy mik lehetnének egy olyan közmegegyezésnek az alapvonalai, amelyek mentén érdemes lenne tényleg vitát nyitni. Egyetértettünk a választási kampányban abban a kérdésben, hogy új struktúrát és új működési módot alkotni csak a népegészségügyi trendekre alapozva lehet. Abban is egyetértettünk, hogy ezeket a népegészségügyi trendeket regionális bázison kell vizsgálni, valid megbetegedési, halálozási, születéskor várható átlagos élettartam, csecsemőhaladóság és egyéb trendeket kell felvenni, hiszen az országban régiók között óriási különbségek vannak a népegészségügyi alaphelyzetet tekintve. Ha Északkelet-Magyarországot látom, Szomáliához hasonló viszonyokat találok, hogy ha mondjuk, a budapesti XII. kerületet vagy Nyugat-Magyarországot, akkor európai közösségi megbetegedési, halálozási arányszámokat látok.

Abban maradtunk akkor, csak eltért a kormányzat ettől a megalapozástól - evidence based health policy; tényekre, adatokra alapozott egészségpolitika -, hogy minden újratervezésnek csak ezek az epidemiológiai adatok, trendek képezhetik az alapját. Azt is javasoljuk, hogy ha ezeket az adatokat fölvettük, és tudom, hogy ez időbe kerül és komoly tudományos megalapozás kell hozzá, de ezek az adatok már rendelkezésre állnak, csak fel kell ezeket dolgozni, akkor prioritásokat kell felállítanunk, megint csak regionális szinten, és a költségvetés adta lehetőségek keretében az elosztható forrásokat a prioritások mentén kell elosztani, akkor lesz a rendszernek az allokációs hatékonysága jó, és akkor származik a felhasznált pénzekből a legnagyobb populációs egészségnyereség, vagyis népegészségügyi hozadék. Ma a világ ezt a technikát gyakorolja, mi sem mondhatunk le ennek az irányultságnak a követéséről.

Azt gondolom, hogy az orvosszakmai szempontok érvényesítése ugyanilyen fontos kérdés. Ma az orvos kimarad az egészségügy újragondolásából, az egészségpolitikának a megalapozásából, emiatt természetesen frusztrált.

A napokban olvastam Deák Ferencnek egy idézetét, ami nagyon illik erre a mostani helyzetre. Azt mondta Deák Ferenc: amit erő és hatalom elvesz, az idő és a szerencse ismét visszahozhatja, de amiről a nemzet, félve a szenvedésektől önmaga lemond, annak visszaszerzése mindig nehéz és mindig kétséges.

Én azt javasolom, hogy ezt az egészségügyi reformfolyamatot, ami leginkább egy szakmaiatlan, káoszteremtő, művi, furcsa elképzeléshez hasonlít, ezt adjuk fel, kezdjük el a megalapozását egy valódi egészségügyirendszer-átalakításnak. És talán azzal fejezem be, hogy ehhez persze pénz is kell, a költségvetésben prioritásként kellene az egészségügyet kezelni, mert ha nincs pénz egy reformra, akinek nincs erre pénze, az ne kezdjen bele egy egészségügyi reformfolyamatba. Tehát óva intek ennek a folyamatnak a továbbvitelétől; újratervezést, újragondolkodást és ebben szakmai együttműködést sürgetek.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 164 2006.11.28. 19:45  149-317

DR. MIKOLA ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló T/1375. szám alatt benyújtott törvényjavaslat általános megdöbbenést keltett a szakmában és a közvéleményben egyaránt. Ilyen értelemben nem pontosan értem, amiről itt a miniszter úr és az MSZP vezérszónoka beszélt. Miért? Mert nélkülözi a népegészségügyi megalapozást.

(16.20)

Tegnap kifejtettem itt a parlamentben, ennek a szerkezetátalakításnak semmi köze nincs a magyarországi térségi népegészségügyi adatokhoz, a megbetegedési, halálozási trendekhez, a születéskor várható átlagos élettartamhoz, csecsemőhalandósághoz.

Semmiféle köze nincs az országban a demográfiai viszonyokhoz, és semmiféle köze nincs az ország szociális helyzetéhez, ami ugyancsak regionálisan változó. Utalok csak a munkanélküliségre, ami betegség, szeretném, ha ezt mindenki tudná: az országban, ahol nagy a munkanélküliség, néhány év múlva lelki, majd testi betegségek formájában jelenik meg a rendelőinkben.

Általános megdöbbenést keltett a törvénytervezet, mert körzővel és vonalzóval, íróasztal mellől tervezték meg a struktúrát. Kórházvezetők, nagy egészségügyi szolgáltató intézetek vezetői a rádióból, a televízióból és az újságból tudták meg, hogy nincsenek a kiemelt kórházak között, vagy éppen szamizdatirodalomból néhány nappal ezelőtt jutott a tudomásukra, hogy megszűnik az intézményük.

Megdöbbenést keltett, mert a kapacitásokat nem ellátási esetekben, hanem ágylábakban méri; mert nem tesz semmiféle közgazdasági megalapozást. Hallom itt a miniszter urat, aki elmondja, hogy gazdasági társasággá alakulhatnak majd a kórházak. Milyen gazdasági társasággá? Milyen gazdasági társaság az, amelynek a működtetési forrásában nincs tőkehányad, nincs tőkehasználati díjelszámolás, nem lehet az amortizációt kezelni, és nincs eszköz-visszapótlási hányad. Ha használ a szerencsétlen egy műszert, akkor az a műszer használatonként nem teremti meg azokat az eszköz-visszapótlási hányadokat, ami a második-harmadik, ezredik vizsgálat után, amikor tönkrement, amortizálódott a műszer, annyit tesz ki, hogy abból egy új berendezést lehet - lehetőleg az előzőnél egy kicsit jobbat - vásárolni, ami a fenntartható fejlődés és az önálló gazdasági formában történő működés közgazdasági alapfeltétele.

Halljuk, hogy mindenre lesz pénz. Akkor miért nem azzal kezdtük, amiről beszéltünk és korábban egyetértettünk, hogy fel kell tőkésíteni az ágazatot? Be kell építeni a működtetési forrásba a tőkehányadot. Elképedve hallgatom ezeket a demagóg szövegeket. Épp hogy nem ez történik, hiszen a címzett és céltámogatásokat leépítjük, az önkormányzatok nem kapnak fejlesztési, felújítási forrásokat. Miből fog közgazdaságilag értelmezhető módon működni egy ilyen gazdasági társaság?

Ugyanakkor feltételezik a törvényalkotók azt, hogy mégiscsak működni fog. Az az igazgató, akinek nincs tőkehányada, meghaladja a volumenkorlátot - akik itt ülnek, tudják, miről beszélek -, az fedezet nélküli kötelezettséget fog vállalni, és ilyen értelemben bűncselekményt fog elkövetni, ha elfogadja a beteget, ellátja anélkül, hogy erre finanszírozási fedezete lenne. Gondoljuk már végig ezt! Nem hozhatjuk ilyen helyzetbe az ágazatot. De megdöbbenést keltett a törvénytervezet azért is, mert orvosszakmai szempontokat nem vett figyelembe. Sőt, most éppen összeugrasztja a szakmát: veszekedjenek a hematológusok a belgyógyászokkal, a gasztroenterológusok a nefrológusokkal, kinek mennyi aktív ágya lesz, lobbiznak most már minden szinten - politikai szinten -, mindenféle vonalon: aki a vakbelét operálta a politikai döntéshozónak, az megy ahhoz, akinek a vakbelét operálta, és folytathatom tovább; ez egy lehetetlen helyzet.

Megdöbbenést keltett azért is, mert úgy akar kórházakat bezárni, hogy előtte nem erősíttette meg a szociális ellátórendszert. Valamelyik felszólaló utalt itt arra, hogy a kórházak betegágyainak 15-20-25 százalékán szociális gondozásra szorulók fekszenek. Hova fognak kerülni most? Hova fogja a kórház ezeket a hajléktalanokat tenni? A napokban bementem az Országos Traumatológiai Intézetbe, és az ágyak jelentős részén budapesti hajléktalanok fekszenek. Hova fogják tenni őket?

Nem oldotta meg a kormány a szociális férőhelyek bővítését, mert nem fejlesztette fel előzetesen a háziorvosi és a kistérségi ellátást sem. Hol van az a háziorvos, aki most gatekeeperként, kapuőrző szerepben el fogja látni definitíve a beteget lakóhely közelében a véglegesség igényével? Nincsenek ilyen háziorvosok! Nincs fölszerelve, nincs felkészítve erre, semmiféle eszközzel nem rendelkezik ez! Ki fognak szorulni a kórházakból a betegek, óriási várólisták lesznek, most már fél-háromnegyed éves várólisták vannak helyenként, ez a gyógyulás esélyének elvesztését jelentheti. Mert nem tisztázta a tulajdonos önkormányzatok kompetenciájának érvényesíthetőségét az új közigazgatási rendben, melyben a közigazgatás konkrét irányítása, szervezeti felépítése, hatásköri és illetékességi szabályai megállapítása átcsúszik a kormányzat kezébe.

Borzasztó érdekes: kimegy a rendszer a parlament ellenőrzése alól. Tessék a Biztosításfelügyeletre gondolni! Minden kimegy a kezünkből! A törvényhozás nem fogja tudni ellenőrizni azt a kézi vezérlésre épülő hierarchikus rendszert, amit most biztosításfelügyeletként, regionális tanácsokként hoznak létre egy olyan új közigazgatási rendben, aminek nem is látjuk pontosan a koncepcióját, és még kevésbé látjuk azt, hogy hogy fog működni.

Megdöbbenést keltett azért is, mert kézi vezérléssel - ahogy az előbb említettem - kívánja a struktúra alakítását levezényelni valami olyan furcsa megközelítésből - és Schvarcz Tibor kollégám említette a '96-os ágylábtörvényt, akkor is éreztük ezt -, hogy majd a pénzügyi megszorítások, ez a fiskális nyomorúság majd racionális struktúrát fog szülni. Nem fog racionális struktúrát szülni! Miért szülne racionális struktúrát? Csak káoszt szül.

De azért is megdöbbenést kelt a törvénytervezet, mert komisszárokat küld a RET-ek élére. A napokban hallottuk, hogy kiket neveznek ki a regionális egészségügyi tanácsok élére, nyíltan politikai befolyás szándékával. És nem értjük azt sem, hogy hogy merészelik az önkormányzatok kompetenciáit ilyen módon és ilyen mértékben sérteni. Az önkormányzatok tulajdonosai, fenntartói és az ellátási felelősség vivői a területük egészségügyi ellátását végző intézménnyel kapcsolatban. Hogy lehet őket beültetni egy ilyen regionális tanács köré, akinek politikus a vezetője, és azt mondani, hogy majd a 8-20-8 napos játék itt lezajlik, és akkor majd a minisztérium döntése érvényesülni fog anélkül, hogy egyáltalán konzultálnának az önkormányzatokkal, az ellátás felelősségét vivő szervezetekkel. Hallatják is, hála istennek, a hangjukat, egyre keményebben.

Sajnos, a törvénytervezet azért is megdöbbenést kelt, mert teret enged az ingatlanspekulációnak, mert senki ne mondja - végignézzük a listát -, hogy azok a nagy értékű paloták, amelyekben most egészségügyi ellátás folyik - Amerikai út, Lipót és folytathatom, Rókus Kórház vagy éppen a Szabolcs utcai 60 hektáros legnagyobb belvárosi összefüggő ingatlan -, nem keltették föl valakik érdeklődését!

Kitűnik ebből az egész kiemelt és nem tudom, milyen három csoportba rendezett struktúrából, hogy igenis itt nagyon komoly ingatlanspekuláció készül a háttérben, és erre tisztelettel fölhívom a törvényhozók figyelmét, mert a törvénytervezetben szerepel is egy olyan passzus, hogy ha jogutód nélkül megszűnik, akkor gyakorlatilag a bevétel már, az ingatlan értékesítéséből származó bevétel már nem forog vissza a rendszerbe. Azt már elvesztettük! Tehát nagyon fontos, hogy minden oldalról, akik elkötelezettek az egészségügy iránt, módosító javaslatokat adjanak be, mert ekkora vagyonvesztést nem szenvedhet el az ágazat.

Döbbenetet keltett azért is, mert a kórházrendszer megcsonkításával gyakorlatilag megszünteti a szabad orvos- és intézményválasztást. Ehhez nem fűzök kommentárt, ez a betegek számára tragikus hír; mert a kórházakban több hónapos, akár egyéves várólistákat kényszerít ki.

Most már hallunk arról, hogy mi van a gerincsebészet területén, de most már mi van a daganatkezelés területén is, a korai rák miatt kiszűrt betegek hónapokat várnak, míg megkezdődik a kemoterápiájuk, és akkor is, hogy mivel kezdődik, meg mivel folytatják, arról jobb is a nagy nyilvánosság előtt nem beszélni, mert egyszerűen nem állnak rendelkezésre kellő mennyiségben a megfelelő gyógyszerek. De van itt pénz, meg lesz itt pénz rengeteg, ezt halljuk állandóan, de ha megnézem a költségvetés irányszámait - a 2007. évi költségvetési tervezetre gondolok -, akkor döbbenten látom, hogy mindenhonnan forráselvonás van. Nem tudom, miről beszélnek a kormányzat képviselői!

Megdöbbenést keltett azért is, mert a programnak minimális társadalmi támogatottsága sincs. És a miniszter, aki elhúzta rögtön innen a nem mondom, hogy mit, miután elmondta a beszédét, megszégyenített bennünket - nem az államtitkár asszonynak kéne itt lenni, hanem a miniszternek! Egy ilyen korszakalkotó, komoly törvénytervezetnél itt kellene ülni a miniszternek személyesen, de több kormánytagnak is. Végtelenül sajnálom, hogy a patkóban egyetlenegy államtitkár ül. Azt hallottam tőle, hogy itt mindenki támogatja ezt a törvénytervezetet. Hol élnek? Burokban élnek? Akkora a társadalmi elégedetlenség, hogy össze fog csapni a fejük felett.

És azért is megdöbbenést kelt, mert a törvényalkotónak láthatóan a 2007. évi költségvetés tervezetében nincs pénze. Márpedig ilyen léptékű átalakítást primer invesztícióforrások nélkül nem lehet csinálni. Ez hazardírozás!

Sajnos, nem tisztázta a kormány azt sem, hova akar eljutni, merre mennek az ágylábak. Valamelyik mesében szerepel, hogy ha nem tudod, hova akarsz menni, teljesen mindegy, merre indulsz. Körülbelül ez az érzésem támadt: teljesen mindegy, merre indulsz. Nem jelöli meg, hova akar eljutni, bár azért meg kell mondjam, hogy azért sejtéseink vannak, mert jeleket látunk arra, hogy az ágazat privatizációja - talán erős szó, de kimondom -, kiárusítása bizonyos területeken megkezdődik, és ez mint végcél, ha valóban így van, akkor rendkívül elszomorító.

(16.30)

Az anyagban és az előterjesztő szavaiban is jellemző a kórházakkal kapcsolatban az üzleti vállalkozásokra illő szóhasználat - tessék csak megfigyelni -, mint például a kórházak gazdaságos üzemmérete, a kórházak telephelye, verseny a normatívákért. Ezeket a kifejezéseket egyre gyakrabban halljuk, ezek a fogalmak egyértelműen a profitorientált vállalkozásoknak a kategóriái. Jelenti-e ez azt, hogy az előterjesztők valóban nyereségérdekelt vállalkozásoknak fogják tekinteni a kórházakat? A gazdaságos üzemméret a nyereségérdekelt cégek esetén is csak a tömegtermelésre berendezkedett vállalkozások számára fontos kategória, a vállalkozások többsége azonban ma már minőséggel, sajátos tudással, nagy hozzáadott értékekkel versenyez. Jelenti-e ezért a gazdaságos üzemméret gyakori hangoztatása, hogy a kormány tömegellátással, költségleszorítással versenyző globális cégeket utánzó globális kórházak létrehozására, kórházláncok kialakítására törekszik az államilag finanszírozott ellátás területén? Csak kérdés, amit felvetek.

Elméletben egyet lehetne érteni azzal, hogy a kormány az öngondoskodás erősítése felé akarja elmozdítani az ellátórendszert, ehhez azonban kevés, ha ezt csak a kórházaknak a szerkezetátalakításával csinálja, ez a rendszerszemléleti megközelítés teljes hiányát jelenti. Az öngondoskodásról meg annyit, hogy ebben az országban a szociológusok szerint másfél-két millió ember van, aki öngondoskodásra képtelen, mert úgy szocializálódott. Ezeket az embereket el kell majd látnunk, ezektől nem lehet azt várni, hogy egyik napról a másikra, majd illeszkedve ehhez az egészségügyi reformfolyamathoz rádöbbenjen, hogy felelős a lelke, teste épségének a megőrzéséért, és gondoskodjon magáról mintegy megelőzendő a betegségeket. Az öngondoskodás erősödéséhez szükség lenne egy átfogó, az egészség megőrzését segítő programra, ami kiterjedne a megelőzésre, az egészséges életmód támogatására, az élelmiszer-minőség javítására, a munkahelyi környezet és biztonság javítására, a tömegsport támogatására, és folytathatnám tovább.

Észre kell venni, hogy a világban két nagy áramlat figyelhető meg az egészségüggyel kapcsolatban. Az egyik, amiről már részben beszéltem: a tényekre, adatokra alapozott egészségügyi tervezés, ami azt jelenti, hogy járványügyi, népegészségügyi, epidemiológiai trendekre alapozzák a struktúrát, a működtetést és az egész szükségletkommunikációt. A másik még érdekesebb, de erre is figyelnünk kell: ez pedig az egészséghatás-becslés, az egészséghatás-kalkuláció, ami azt jelenti, hogy mivel az egészség nem az egészségügyben keletkezik, nem is ott vész el, ezért multiszektorális kormányzati szinten kell felelősséget vállalni az egészségért.

Ma már vannak olyan országok, Kanada vagy éppen most Franciaország, ahol már olyan monitoringrendszerek élnek, amelyek képesek rövid távon is, ciklusidőben egy kormánynak a teljesítményét a népegészségügyi trendek és demográfiai trendek alakulásával mérni. Egy kormány akkor végzi jól tevékenységét, ha a működési idejében, a ciklusidőben javul a megbetegedési, halálozási trend, javulnak a morbiditási adatok, javul a születéskor várható élettartam, és folytathatom tovább. Ezek a fokmérői egy kormány működésének, ezek pedig multiszektorális dolgok, ezt az egészségügy önmagában nem tudja tenni.

A törvénytervezetben és az egészségügyi program alkotásából hiányzik ez a kormányzati felelősségvállalás, sőt mintha a kormányzat kifelé tartana a rendszerből: egy nagyon alacsony szinten lábra akarja állítani, működőképessé akarja tenni, és utána mintha valami furcsa terve - nekem legalábbis úgy tűnik - lenne az ágazattal. Nem az egészséghatás-becslés, az egészséghatásnak a multiszektorális kezelése, megközelítése tűnik ki ebből a tervezetből.

Hiányzik a jövőkép, valaki elmondta már előttem. A jövőkép egy olyan, a jelenleginél lényegesen kedvezőbb állapot, amelynek elérése a társadalom számára vonzó, lelkesítő feladat, és amelynek elérése érdekében a társadalmat mozgósítani lehet, az embereket mozgósítani lehet. Ez azt is jelenti, hogy egy rendszer szétzúzása, a benne dolgozók elbizonytalanítása, a szolgáltatásokat igénybe vevők megfélemlítése, a pénzkivonás fokozása nem lehet jövőkép. Jövőkép lenne viszont az, ha a kormány megfogalmazná, hogy milyen egészségügyet akar, mert modellzavarok is vannak. Nem tudjuk, nem tudjuk, hogy milyen irányba megy a dolog; tömegtermelőt vagy minőségi szolgáltatót, államit vagy magánt, továbbá, hogy milyen szerepet szán az egészségügynek a gazdasági versenyképesség helyreállításában, hiszen tudjuk, hogy a nemzetek versenyképességének egyik fontos eleme a növekvő számú egészséges lakosság. A testében, lelkében ép, szellemileg felkészült ember a gazdaság motorja, az a gazdasági prosperitás és annak a fenntarthatóságának az alapvető tényezője.

Nagyon érdekes, megjelennek most - van időm, hadd mondjam el - olyan írások, amelyek Magyarországon az úgynevezett összegzett humántőke-vagyont próbálják mérni. Döbbenten olvasom az egyik tanulmányban, hogy megjelöli az összegzett humántőke-vagyont, tehát egy emberbe befektetett, ráfordított, oktatására, egészségére, szocializációra fordított kiadásokat - teljesen mindegy a szám, 90 000 milliárdban jelöli meg -, és a vizsgálatok során oda jut, hogy ennek az irtózatos humántőke-vagyonnak mindössze körülbelül a fele működik a magyar gazdaságban, és ennek a fele működő humántőke-vagyonnak is nagyon rossz a kondíciója, rosszak az egészségügyi mutatói, rosszak a szellemi mutatói. Mitől fog prosperálni ez a gazdaság, ha nem az egészséges embertől, akinek az egészsége megőrzésén, fejlesztésén kellene munkálkodnunk? Ez a törvénytervezet nem ebbe az irányba hat.

A felvázolt rendszer rendkívül bürokratikus, túlszabályozott, rugalmatlan és tűzoltó jellegű, reagáló lesz, leginkább a régi tervgazdálkodási rendszerre és azon belül is a bázisszemléletre emlékeztet. Ilyen megoldásokat hallunk, hogy ha majd megnő a szükséglet, akkor lesz többletkapacitás, vagyis a helyzetre reagálva utólag lesz többletkapacitás, de hogy ez hány embernek az életébe és egészségromlásába kerül majd, ezt most nem tudjuk.

Az ágykihasználást az előző évi, illetve az országos átlaghoz hasonlítva akarják a következő évre megtervezni, illetve az ágyszámokat meghatározni. Ez mechanikus, primitív, bázisszemléletű tervezési módszer, amely átlagra szabályoz, és nem sok köze van a valós élethez, az egyes konkrét kórházak igényeihez, illetve a lakosság várható jövőbeli szükségleteihez. Ez az egész káoszhoz vezet, nem szabad ezt a törvénytervezetet így elfogadni. Semmiféle következtetés nincs, ami az élettartam növekedésére - hallottuk itt a minisztertől -, az egészségi állapot javulására vagy éppen az egyenlőtlenségek csökkentésére engedne bennünket joggal következtetni.

Végül annyit, hogy ha ez a törvény ebben a formában megszületik, akkor irreverzibilis károkat okozhat, amit rendkívül nehéz lesz, sőt talán lehetetlen jóvátenni. Ez a leépítés, strukturális csonkítás, visszavágás, forráselvonás, az egészségbiztosító feldarabolása sehova nem vezet.

Mindig úgy láttam, hogy az egészségügy, az egészségbiztosítás, a társadalombiztosítás az embereknek egy természetes monopóliuma, hiszen közfeladat, közfinanszírozott, közszolgálati formában valósul meg. Aki ezt a természetes monopóliumot rongálja, a rendszert kiméri, eladja, privatizálja - mert azért az egészségbiztosítás sorsa még nem dőlt el, és élünk a gyanúperrel, hogy a nagy játék arra megy ki, hogy több biztosítót csinálni, részvénytársasági formában ezt megoldani, és utána kimérni majd a magánbiztosítók között -, aki ezt csinálja, az a nemzeti közösséget számolja fel. Ez közösségellenes, és általunk semmiképpen nem elfogadható irányultságot jelent.

Azt is hozzá kell még tennem, meggyőződésem, hogy sokan, akik az egészségügyben régóta dolgozunk, én magam is harmincöt éve, törtük a fejünket itt ezen a törvénytervezeten, elmélkedtünk, gondolkodtunk - jó szándékkal tettük -, hogy mit lehetne még ebből kihozni, hogyan lehetne ezt módosító javaslatokkal javítani, valahogy ezt az egész dolgot rendbe tenni. Oda konkludáltunk a viták során, hogy ez az egész így kivitelezhetetlen, ezt így nem lehet végigcsinálni, súlyos károk származnak belőle, és mint ahogy mondtam, irreverzibilis torzulások lesznek, amelyeket talán csak életöltőn keresztül lehet majd valamennyire is korrigálni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 234 2006.11.28. 2:05  149-317

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Sajnálom, hogy Schvarcz Tibor kollégám kiment, mert neki szerettem volna mondani (Dr. Vojnik Mária: Várd meg, amíg visszajön!), hogy 2001-ben mi indítottuk el Veszprém megyében a szerkezet átalakítására vonatkozó együttgondolkodást. Nagyon nehezen indult, meg kell mondjam, öt év kellett ahhoz, hogy valami együttgondolkodás kialakuljon. Ez a törvénytervezet megjelent először szamizdatban, aztán most elénk terjesztették, már szétverte az egészet. Tapolcát már kiadták működtetésbe. Kiadták! Megjelent a cég, arra hivatkozott, hogy megmaradnak akkor, ha kiadják működtetésbe. Akkor kiadták működtetésbe.

Tehát itt olyan lobbik indultak el, amelyek a korábbi józan gondolkodást, ami öt éven keresztül valamiféle racionálisabb struktúrát szülni készült, és úgy tűnt, hogy azért megy ez az együttgondolkodás, most szétverte.

Szeretném elmondani, hogy ezek a regionális egészségügyi tanácsok központi ukázt fognak kapni. Már ott vannak a komisszárok, kérem szépen, ne beszéljünk mellé, ott ülnek Wekler Ferencék és mások már a csúcsokon, meg fogják kapni a minisztériumtól az utasítást, és végre fogják hajtani, mert sehol nem lesz megállapodás. Sehol nem lesz megállapodás! És hadd tegyem hozzá, hogy nem lehet a kis kórházakat bezárni. Egészségkultúrát jelentenek térségben... Most megbeszélik, hát persze, beszéljék csak meg, esetleg addig elhallgatok. (Dr. Vojnik Mária dr. Katona Bélával beszélget. - Dr. Vojnik Mária: Azt akarjuk kérdezni...) Most én kaptam szót, kedves képviselő asszony, megtisztel azzal, ha meghallgat, én is meghallgattam önt.

Ezek a kis kórházak, túl azon, hogy a térségben évszázados egészségügyi kultúrát hordoznak, a legnagyobb foglalkoztatási bázisok is. Nem lehet őket csak úgy becsukni, meg krónikus kórházzá tenni. Ha valahol csak krónikus ellátás van, az elfekvő lesz, oda szakember nem fog menni, ott a beteg el fogja veszíteni a gyógyulási esélyét.

Ezzel az előterjesztéssel annyi baj van, és annyi dilettantizmust hordoz, hogy ezt így nem szabad rászabadítani az emberekre. Vissza kell vonni ezt a törvénytervezetet, és át kell dolgozni, mert ebből nagyon nagy baj lesz.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 254 2006.11.28. 2:07  149-317

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Kezdünk eljutni a dolog lényegéig. Azért nagyon szeretném, ha akár a képviselő asszony, akár az államtitkár asszony elmondaná nekem, hogy az aktív ellátás és a krónikus ellátás között hol van az az éles különbség! Az a krónikus beteg, akinek a betegségében akut fellángolások, akut exacerbatiók vannak, be fog kerülni egy kis kórházba, ahol csak krónikus ellátás folyik? Milyen orvosok fogják észlelni, mondjuk, a krónikus aktív májgyulladásban szenvedőnek az akut fellángolását? Hogyan lesz ez? Ki fogja ezt elkülöníteni? Ezek a komoly kérdések, ezekkel kell foglalkozni!

A képviselő asszony azt mondta, hogy én itt összekeverem az elfekvőt a krónikussal. (Dr. Vojnik Mária: Így van.) Ha valamelyik kórház csak krónikus betegekkel foglalkozik, abból előbb-utóbb elfekvő lesz. Ki fog oda menni orvos, aki ezeket az akut fellángolásokat kezelni fogja? Kedves Mária, nem dolgozott akkor kórházi osztályon! Én 23 évig dolgoztam belgyógyászati osztályon, és krónikus osztályon is dolgoztam. A kettő között nincs éles határ, ezek összemosódnak. Tehát itt nem lehet strukturális különbséget tenni, és akár kórházanként kijelölni a krónikus ellátásnak, a másik kórházban pedig az akut ellátásnak a telephelyét. Ez nonszensz!

Amit a hajléktalanokról mondtam, az pedig sajnos maga a valóság. Nagyon kíváncsi leszek, hogy ha ez az új törvény életbe lép, hova fogják elküldeni a kórházak a hajléktalant. Mindegyik beteg! Szociálisan rászorult, mindegyiknek van valami betegsége. Tessék elmenni a Traumatológiai Intézetbe, most jártam ott, rengeteg hajléktalan fekszik ott. Mert fáznak, meg fejbe verték egymást egy sörösüveggel, meg kifekélyesedett a lába, mindegyiknek van valami baja. Hova fogják küldeni ezeket az embereket? Nincs szociális kapacitás, amelyik ezt befogadja!

Még annyit, hogy én igenis híve vagyok ezeknek a nagy egészségügyi kultúráknak, és féltem a Rókus Kórházat, féltem az Országos Idegsebészeti Intézetet; évszázados egészségügyi kultúrák; de féltem Edelényt is - elment a kolléga. Óriási egészségkultúrák, hatalmas foglalkoztatási bázisok, szakmai központok. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét. - Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 300 2006.11.28. 1:20  149-317

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Rába László képviselő úrnak szeretném mondani, hogy ne védjék annyira ezt a törvényt, mert a végén még a 31-ből is visszalépünk, a 31 kiemelt kórházból.

De nem ezért kértem szót, hanem korábban többször elhangzott, hogy az egész átalakítás forrása az Európai Unió fejlesztési, felújítási forrása lesz, amelyet ugyan nem láttunk, csak bízni tudunk abban, hogy lesz ilyen pénzforrás. Csak szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy egy ilyen nagy léptékű rendszer-átalakításhoz akkor kell a pénz, amikor az ember ezt megcsinálja. Primer invesztíció kell minden ilyen átalakításhoz, ezt nem látjuk.

A másik, amire felhívnám a figyelmet, hogy az európai pénzek - ha egyáltalán jönnek, mert nem fogják olyan könnyen ideszórni - nem a működtetésre szolgálnak, azok fejlesztési források, amelyeknek kemény működtetési vonatkozásai vannak. Ez azt jelenti, hogy az ágazatban most meglévő súlyos hiányok, ha erre fejlesztésekkel élünk az európai forrásokkal, és azoknak a működési vonatkozásait is beleszámítom, akkor ez dupla hiányt jelent. Tehát nagyon végig kell ezt gondolni, nem felel meg a valóságnak az a vélekedés, miszerint az európai forrásokból ennek az egész nagy rendszer-átalakításnak az invesztíciós szükségletét finanszírozni lehetne. Ez a forrás nem arra szolgál, még ha lesz, akkor sem.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 314 2006.11.28. 2:00  149-317

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon röviden összefoglalni szeretném az ebben a késői órában is itt lévő ellenzéki képviselők szájából elhangzott véleményeket.

Továbbra is úgy gondoljuk, hogy az egészségügy és benne a fekvőbeteg-ellátás, a kórházak rendszere társadalmi, közösségi monopólium, hiszen közfinanszírozás, közellátás, köztulajdon jellemző rá, ezt fent kell tartani. Aki ezt a közösségi monopóliumot rombolja, az magát a közösséget rombolja, ez pedig egy nagyon súlyos jelzővel ítélhető irányultságot jelent, amit itt most nem akarok kimondani.

Szeretném megállapítani, hogy se társadalmi támogatottsága nincs ennek a törvénytervezetnek és a mögötte meglévő gondolatnak és irányultságnak, se pénz nincs hozzá, társadalmi támogatás és pénz nélkül pedig egy ekkora nagy átalakításba belefogni vak ló bátorságával hazardírozás, és az emberek számára a gyógyuláshoz való hozzáférés esélyének elvesztését jelentheti.

Szeretném ugyanakkor kifejezni az együttműködési készségünket, szívesen részt vennénk ennek a törvénytervezetnek az újragondolásában, szívesen részt vennénk egy új, racionális struktúra kialakításában; de mindjárt hozzáteszem, hogy ez egy hónap alatt, de még három hónap alatt sem fog menni. Ez egy többéves folyamatos építkezést, úton létet kell hogy jelentsen, amiben a szakmai megalapozás a közösség népegészségügyi adataiból indulhat csak ki, és a felépítése csak egy professzionális, a nagy rendszerekre vonatkozó szerkezetátalakítás szabályai szerint történhet.

Szeretném megköszönni mindenkinek ebben a vitában a részvételt, késő óráig tartott. Reményeink szerint, ha sor kerül erre az átdolgozásra, akkor nem volt hiábavaló.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 122 2006.12.04. 2:01  121-128

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Három rövid kérdést szeretnék feltenni, és kérem tisztelettel, hogy egyértelmű választ adjon ezekre.

Az első úgy hangzik, hogy harmincegy-e még a harmincegy. Harmincegy súlyponti kórházról tudtunk eddig - persze először ötven volt, aztán negyven-egynéhány, majd harmincegy lett. A parlament előtt van a törvénytervezet a kórházi ágystruktúra átrendezésével kapcsolatban. Harmincegy-e még a harmincegy? Olyan kósza hírek terjengnek, amelyek arra engednek következtetni, hogy különböző befolyások érvényesülnek, és most már 34-35-nél tartunk. Szeretnénk tudni, hogy így van-e, és ha igen, akkor melyek ezek a súlypontivá vált kórházak.

A második kérdés: mikor kapjuk meg azt a listát, amiben a tárca javaslata, ajánlata szerepel, amit majd a regionális egészségügyi tanácsoknak leküldenek, és amely a további elosztható aktív ágyak számáról dönteni fog? Meg kell kapnunk ezt a listát. Az egészségügyi bizottságban az ön szakállamtitkára kérdésemre azt a választ adta, hogy 15-én kapjuk meg. Elég késő, hiszen 18-án már zárószavazás van. E nélkül a lista nélkül érdemben felelős törvényhozó nem hozhat döntést a kórházi struktúra átrendezésével kapcsolatban.

A harmadik kérdés pedig, hogy mikor kapjuk meg azt a listát, amin harminc-egynéhány kórház szerepel, amelyet bezárásra ítéltek. Szamizdatban terjed egy ilyen lista, nem tudjuk, hogy igaz-e, idegesek az önkormányzatok, idegesek a kórházigazgatók, az orvosok, a szakdolgozók, de idegesek az ingatlanspekulánsok, és idegesek a kórházprivatizőrök is. Nyugtassuk meg őket, kérem miniszter úrnak mind a három kérdésre egyértelmű szíves válaszát.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 126 2006.12.04. 1:03  121-128

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Nem volt ilyen listánk, ezt ön is tudja. Egyik kérdésemre sem adott ön választ. Még egyszer szeretném megkérdezni, mi lesz ezzel a három listával, kapott-e öntől felhatalmazást a szakállamtitkára, Rapi Katalin asszony, hogy december 15-ére vonatkozó ígéretét megtegye, ezt jegyzőkönyvbe foglalta az egészségügyi bizottság. Várjuk ezt a listát, még egyszer mondom, azt a listát, amit ön le fog küldeni a regionális egészségügyi tanácsoknak egyeztetésre.

Egyébként lehet, hogy leegyszerűsített világképben élek, de azért tettem fel ilyen egyszerűen és pattogósan a kérdésemet, mert ön a bonyolult kérdéseket nem érti, és nem képes rájuk válaszolni. (Derültség és taps a Fidesz soraiban.) Most már sajnálom, hogy a leegyszerűsített kérdést sem érti. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Higgye el, hogy érdekli az embereket és a szakmát is; az orvosok költözni fognak, a technológiát át kell telepíteni, a kórházak bezárása kapcsán fontos munkáltatói bázisok szűnnek meg. Igen nagy kérdésről van szó, szeretném felhívni a figyelmét, ha eddig ezt nem érzékelte volna.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
42 203-205 2006.12.11. 5:09  202-220

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mai napon kézhez kaptunk 16, úgynevezett zárószavazás előtti módosító javaslatot, amelyeknek jelentős része koherenciazavarra hivatkozva utolsó pillanatban bizonyos törvényhelyeken módosításokat tartalmaz. Ezek közül hármat szeretnék szóvá tenni, és mind a háromhoz némi kiegészítést vagy magyarázatot szeretnénk kérni.

Az egyik a vizitdíjjal kapcsolatos módosítás, aminek a lényege az, hogy a vizitdíj befizetését úgymond ellátásfajtánként kell nyilvántartani. Ez azt jelenti, hogy külön kell nyilvántartani az alapellátás, benne a fogászat és a másik oldalon pedig a járóbeteg-szakellátás területét. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a beteg gyűjti a számlákat, külön az alapellátás-számlákat a befizetett 300 forintos vizitdíjakról, mind a két területen, tehát az alapellátásban és a járóbeteg-szakellátásban is összegyűjt 20 ilyen számlát, ezeket sorba rakja, befizeti a 21. vizitdíjat is, de ezt a 21.-et már visszaigényelheti az önkormányzat jegyzőjétől.

A dolog nem életszerű, szeretném hangsúlyozni. Már az összegyűjtése, ezeknek a számláknak a kezelése, majd az ember belegondol abba, hogy a beteg a 21. számlával bevándorol az önkormányzathoz, mondjuk, fölül egy villamosra, utána fölül egy metróra, két jegyet vesz, utána sorba áll a jegyző előtt, beadvánnyal él, ezt regisztrálják, kérelmet ad be, majd utána átutalják neki a 300 forintos, 21.-ként befizetett vizitdíjat. A dolog elkeserítő, nevetséges, nem tudom, hogy miért kell ezt csinálni. Most a módosítás arra irányul, hogy külön ellátásfajtánként kell gyűjteni ezt a számlatömeget. Nem értjük, miért kell ezt csinálni, megalázása a szakmának, egyáltalán ennek a vizitdíjnak a további torzulását jelenti.

Most már föltehetem a kérdést, hogy van-e akkor felső határ. Tulajdonképpen nincs felső határ, hiszen a 20. után is fizetnie kell a szerencsétlen betegnek. (A kijelző az idő lejártát mutatja.) Úgy tudom, öt percem van, elnök úr, ugye?

ELNÖK: Igen.

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Öt percem van. A másik ilyen, utolsó pillanatban beadott zárószavazás előtti módosító javaslat arról szól, hogy az eddigi tervektől eltérően a regionális egészségügyi tanácsok újjászervezése határideje megváltozott. Ezeket a tanácsokat 2007. május 1-jéig kell átszervezni úgymond az időigényességére hivatkozva ennek az átszervezésnek. A kérdésem az lenne, hogy miért ez a változás. Talán azért, hogy a jelenlegi regionális tanácsok hagyják jóvá az egészségügy történetében talán legnagyobb, soha nem látott strukturális változást, és ne az önkormányzati választások után új testületek hagyják jóvá, illetve döntsenek azokban a kapacitáselképzelésekben, amelyeket a tervek szerint 2007. január 8-án az egészségügyi miniszter elküld a RET-eknek, ezek szerint a régi összetételű RET-eknek, akiknek 20 napon belül ezt vissza kell küldeni, majd a miniszternek újabb 8 napja van arra, hogy a RET-ek által megváltoztatott kapacitásszabályozást jóváhagyja, vagy pedig a saját elképzelését erőltesse rá a területre. Óriási viták lesznek, véleményünk szerint az új, újjászervezett regionális egészségügyi tanácsokban kellene ennek a döntésnek megszületni. Miért ez a határidő-módosítás utolsó pillanatban, eltérve az eddigi tervektől?

A harmadik dolog egy elképesztő módosító javaslat, ami arról szól nagyon röviden, hogy a háziorvosnak és a járóbeteg-szakellátó orvosának is úgynevezett elszámolási nyilatkozatot kell adnia a beteg számára, mintegy tájékoztatva őt a biztosított által igénybe vett ellátásról, a biztosított által fizetendő vizitdíj összegéről és az ellátásért fizetendő, külön jogszabály szerinti térítési díjról, amennyiben az ellátás igénybevételének ez a feltétele. A dolog ott furcsa, hogy külön ilyen nyilatkozatot kell mind a két ellátási területen, az alapellátásban és a járóbeteg-szakellátásban is - szép magyar nyelven - a beteg rendelkezésére bocsátani, és ez a módosítás azt tartalmazza, hogy az alapellátás és a járóbeteg-szakellátás által kiadott nyilatkozat nem tartalmazhatja ugyanazon információkat. Mit jelent ez? Ugyanazon betegről van szó, nem tartalmazhatja a két nyilatkozat a két vérnyomásmérést vagy a két fizikális vizsgálatnak ugyanazon adatait? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Tehát itt magyarázatot és kiegészítést kérünk. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

(18.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 56 2006.12.18. 2:47  55-61

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Néhány nap múlva, ha továbbra is úgy akarják, megszületik az úgynevezett egészségügyi reform első szakaszának utolsó törvénye az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről. Mi helyesebbnek gondoljuk az egész törvénykezést inkább visszafejlesztés, visszavágás, csonkítás szavakkal illetni. De vegyük sorra! Önök a gyógyszerforgalmazás liberalizálásával tönkretesznek több ezer gyógyszertári kisvállalkozást, tudatosan lebontják a nemzetközi összehasonlításban is kimagasló gyógyszerbiztonsági rendszert. Mindezt teszik azért, hogy a kormány közeli tőketulajdonosokat minél gyorsabban és minél olcsóbban vezethessék be a gyógyszerforgalmazás piacára.

Önök megszüntetik az orvosok, gyógyszerészek, ápolók kötelező kamarai tagságát, ezzel szétzilálják a hivatásrendi köztestületeket, megfélemlítik a szakmát, politikai bosszút állnak, nehogy az orvosok, gyógyszerészek még egyszer kiálljanak betegeikért és önmagukért. Példát kell statuálni.

Önök a kormányzati tevékenységet szabályozó törvényben felhatalmazást adnak a kormánynak, hogy rendelettel jelölje ki az Egészségbiztosítási Alap kezeléséért felelős szervet. Önöknek csak színjátékra kell a parlament ellenőrző szerepe. Persze, innen már nyitott az út a több-biztosítós egészségügy, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár feldarabolása és privatizációja felé.

És aztán jött a vizitdíj, és talán megy is, hiszen nyilvánvaló, hogy a kormány által eredetileg megjelölt két célt, a hálapénz visszaszorulását és az úgynevezett indokolatlan orvoshoz fordulás megfékezését nem tudja beteljesíteni.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Mára négymillió mentességgel, a krónikus betegek fizetés alóli felmentésével a rendszer fellazult, az egészet most már vissza lehet vonni - ez már nem fog fájni.

Az úgynevezett reformfolyamat csúcsa, a kórházi rendszer átalakítása még előttünk van. Folyik a csiki-csuki, 60 kiemelt kórház, majd talán 47, 43, 31, most pedig éppen 39, körzővel, vonalzóval, íróasztal mellől. Bezárásra ítélt kórházak szamizdat listái az újságokban, aggodalmak Orosházától Mosonmagyaróvárig.

(15.00)

Nagy intézmények bezárása, szétzilálása, egyetemek megcsonkítása, ingatlanspekulációra utaló jelek mindenfelé. A magyar emberek adójából, pénzéből, téglajegyekből összehordott, felépített egészségügyi közvagyont mára soha nem látott veszély fenyegeti. Advent, vagy amit ti akartok? Amit önök és az önökhöz közel álló oligarchák diktálnak? Reform társadalmi támogatás nélkül, a pénzügyi források elvonásával? Kérem, miniszter úr, most, így az esztendő végén, advent, a várakozás idején legalább egyszer adjon érdemi választ a felvetéseinkre, a kérdéseinkre.

Köszönöm szépen a türelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 60 2006.12.18. 1:06  55-61

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Sajnos, nem tudom elfogadni a választ, bár a miniszter úr óriási teológiai felkészültségről tett tanúbizonyságot. Nem is akarom itt megkritizálni, mert minden pontját meg kellene.

Azt sajnálom, hogy továbbra sincs önkritika, továbbra sincs belátás. Ha pedig már Tamást idézte, hadd idézzek én is egy nagy Tamást, Aquinói Szent Tamást, a nagy filozófust, aki azt mondta: "Joga az embernek másnak lenni ma, mint volt tegnap, és ezt észrevenni is tisztesség." Szívesen lenne a tisztességünk, hogy észrevegyük, hogy Molnár Lajos úr abbahagyja ezt a rombolást, és egyáltalán a mögötte lévő politikai erők abbahagyják azt a rombolást, amely betegéletekbe fog kerülni - ha nem kerül már ma. És ez nem hisztériakeltés, a reform ide vezet. Nem lehet egy házat felülről elkezdeni építeni, mert ha felülről kezdjük, akkor azt bontásnak hívják, miniszter úr. Egyébként az ön megszólalásai, azt gondolom, önt minősítik.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban. - Dr. Pósán László: Úgy van!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 28 2007.02.12. 5:05  27-32

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Három nap választ el bennünket a magyar egészségügyben soha nem látott lakossági sarc, a vizitdíj bevezetésétől, és egy héttel vagyunk a február 5-ei dátum után, ameddig az egészségügyi miniszternek a kórházak fekvőbeteg-szakellátás kapacitásaival kapcsolatban nyilatkoznia kellett volna.

Furcsa helyzetben vagyunk, nem tudjuk pontosan, hogy mi történik a kulisszák mögött. Itt is kérem a miniszter urat, a kormánytagokat, mindenkit, aki részt vett a lovasberényi február 4-ei, kúriában tartott megbeszélésen, ahol persze mi nem voltunk ott, meg a szakma sem volt ott, hogy legyenek szívesek nyilatkozni, mi történt ott, hiszen a következő napi Népszabadságban az jelent meg, hogy eldőlt a kórházstruktúra. Szeretnénk tudni, hogy mi dőlt, hogy dőlt el. Mindenféle szövegeket hallani, belgyógyászat cserél a szülészettel, sebészet a belgyógyászattal, 6 aktív kórházi ágy egy szakorvosi járóbeteg-szakellátó státust ér, 6 aktív kórházi ágy, azaz 24 ágyláb 36 szakrendelési órát ér, és folytathatom tovább ezeket a kiszivárgott információkat. Szeretnénk tudni, hogy mi igaz ebből.

Szeretnénk tudni azt is, hogy valóban mi lesz a sorsa néhány kulcsfontosságú egészségügyi intézetnek. Olvastuk, hogy megszűnik az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet. Gratulálok a szcientológusoknak, elérték a céljukat, a pszichiátriát, az orvostudományoknak az egyik nagy területét immár leírják a színről. Halljuk, hogy a Schöpf-Merei Ágost Kórház, Budai Gyermekkórház megszűnik. Nesze neked, gyermekgyógyászati ellátás! Halljuk, hogy nem kell a Svábhegyi Állami Gyermekgyógyintézet. Nem kell a jó levegő az asztmás gyerek gyógyításához, mástól gyógyul, gyógyszertől gyógyul. Budai MÁV Kórház, Kecskeméti Repülőkórház, borsodi, miskolci műveseközpont. 25 intézményben csak krónikus ellátás lesz, ami önmagában egy tragédia, hiszen ahol csak krónikus ellátás van, ott meghalnak a betegek, hiszen a krónikus betegség nem lineárisan, hanem nagy amplitúdókkal zajlik, abban aktív szakaszok vannak, amikor szükség van az aktív kórházi ágyakra és az aktív ellátásra.

(15.00)

De hát én ma itt a vizitdíjról szeretnék egynéhány szót beszélni, hogy mit jelent az orvos és a betege számára a vizitdíj. Még mindig reménykedve teszem meg ezt a néhány gondolatot, abban a reményben, hogy esetleg visszavonják ezt a vizitdíjat, hiszen ma már látjuk, hogy ennek semmi értelme nincs, káros, lakossági nyugtalanságot kelt, a paraszolvenciát nem csökkenti, az indokolatlan orvoshoz fordulást - ha csak - átmenetileg fékezi meg, jelentős bevételnövelést pedig nem eredményez. A napokban hallottuk a miniszteri biztost, aki elmondta, hogy lesz itt mindenféle felszerelés, vasmancinak nevezte az automatát, ami a vizitdíjat szedi, ultraviola átvilágítás majd a pénzek hitelességének a megállapításához, rolnizógépek, hogy az aprópénzt majd az orvosok meg az asszisztencia föl tudja hengergetni. Méltatlan, az orvos-beteg bizalmi viszonyt rombolja, a gyógyítás körüli közbizalmat megrontja a vizitdíj intézménye.

Aggódunk azért, mert a legszegényebbek nem fognak elmenni az orvoshoz, mert nekik a 300 forint vagy a többször 300 forint nagyon sokat jelent. Aggódunk az orvos miatt is, méltatlan helyzetekbe fog kerülni az a háziorvos, aki kimegy egy falu szélén egy roma populációba, ahol éppen valami veszekedés volt, és indokolatlannak tartja, mondjuk, az orvoshoz fordulást vagy a kihívását, és bevasalja a többször 300 forintot. Milyen helyzeteknek fogja magát kitenni? Aggódunk amiatt is, hogy az egészségügy szakmaiságát rombolja, hiszen az orvos nyilvánvalóan ilyenkor sürgősségi diagnózisokat fog beírni, vagy áldiagnózisokkal fog operálni, hogy mentesítse a hozzá forduló polgárt a vizitdíjfizetés kényszere alól.

Azt gondolom, hogy ez az egész intézkedéssor a 22-es csapdája, és azért mondom ezt, mert Joseph Heller híres regényében úgy ábrázolja a háborút - és ez a reform is egy reformháborúként aposztrofálható -, mint őrült gépezetet, amelyben mindenki őrülten viselkedik, és amelyből akkor sem lehet kikerülni, ha valaki őrült, és akkor sem, ha valaki normális. A 22-es csapdájának a főszereplője leküzdhetetlen lelkiismeretessége, kötelességérzete és másokon való segíteni akarása miatt hasonló cipőben járó társaival együtt oda jut, hogy mindazt joguk van megtenni, amiben nem tudják őket megakadályozni. Ez lesz a helyzet a vizitdíj bevezetése után; tragikus helyzet ez az egészségügyben, soha nem látott történelmi sorsforduló. Tisztelettel kérem a kormányzatot, hogy ezt a lakossági sarcot vonja vissza.

Köszönöm szépen a türelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 67 2007.02.12. 2:29  66-72

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Az egészségügyi reformnak csúfolt káosz és kormányzati kapkodás a kórházi rendszer szétverésével újabb állomásához érkezett. Úgy tűnik, hogy ennek a reformnak a nagy múltú Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet is áldozatul esik. Az intézet teljes orvosi kara, szakdolgozói kara, betegei és hozzátartozói megdöbbenéssel értesültek arról, hogy a 700 ezer budapesti és környéki lakos aktív sürgősségi pszichiátriai ellátásáért felelős, nemzetközi szinten is jegyzett intézményt Molnár Lajos miniszter bezárni készül. Az Ideggyógyászati és az Agyérbetegségek Országos Központjaként az agyi érkatasztrófában szenvedő, úgynevezett stroke-os betegek akut vérrögoldásában és az agyi erek átjárhatóságának biztosításában, a későbbi bénulások megelőzésében kiemelt tevékenységet folytató kórház megszűnik, az epilepsziarészlegen százak egész életen át tartó gondozása megakad.

Az intézet felelős az elmebetegségek és az öngyilkosságok hazai előfordulásának követéséért. Jelentős tudományos, oktatói tevékenységet végző szakemberei között nyolc Magyar Tudományos Akadémia orvostudományok doktora dolgozik. Az épületben működik a Semmelweis Egyetem klinikai pszichológiai tanszéke, a vascularis neurológiai tanszéki csoport, a geriátriai tanszéki csoport, a Memória Klinika, illetve a Pannon Egyetem Professzori Laboratóriuma. Az aktív drogbetegellátás, a metadonprogram a budai oldalon csak az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben folyik.

Miniszter Úr! Mi lesz a sorsa a nagy múltú Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetnek? Az ön intézkedései hatásaként a nyers, embertelen, pénzügyi érdekek alapján szerveződő reform következtében - melyet inkább deformnak neveznék - a pszichiátriai ellátás ismételten a Balkán hátsó udvarába kerülhet. És hogy az ellátatlan betegek, közöttük esetenként ön- és közveszélyes elmebetegek évek múlva hányszoros terhet fognak jelenteni az egészségügyben, az egészségbiztosításban, úgy tűnik, önt ez nem érdekli. A pszichiátria súlya csökken, a szcientológia befolyása növekszik, egyre magasabb szinten.

Apropó, miniszter úr, kié lesz a sokmilliárdos budai őspark a rajta álló palotával? Talán visszaszáll az adományozó Habsburg családra, vagy más tervei vannak ezzel az intézettel?

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 71 2007.02.12. 1:19  66-72

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a választ, természetesen nem tudom elfogadni. Visszautasítom azt az újabb és újabb, vissza-visszatérő védekező megjegyzést, miszerint ez a szakmával le van beszélve. Nincs lebeszélve a szakmával, sőt el kell mondjam itt a nagy plénum előtt, hogy Molnár Lajos miniszter úr elképesztő arroganciával utasította vissza a neurológiai és pszichiátriai kollégiumok állásfoglalását éppen a napokban a könnyű drogokkal kapcsolatban. Olyan válaszlevelet írt az úgynevezett könnyű drogok használata miatt aggódó szakmai vezetőknek, miszerint elutasítja a véleményüket, és kötelezi őket, hogy írásban módosítsák az álláspontjukat, mert nem tartja európainak a neurológiai, pszichiátriai társaság tudósainak a megnyilvánulását, kiadott közleményét. Ez az arrogancia már-már az abnormalitás határát súrolja, kénytelen vagyok ezt kimondani.

Egyébként pedig nem kaptam választ a kérdésemre: kié lesz ez az épület? Ki kapja meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ezt a 23-25 milliárdos hatalmas ingatlant? Nem kaptam a kérdésemre választ. (Az elnök ismét csenget.)

Az sem derült ki, hogy végül is mi lesz ezekkel a szerencsétlen lelki betegekkel, elmebetegekkel, hova fognak kerülni. Nincs meg az az épület, ahová átköltöztetik őket! (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 73-77 2007.02.12. 2:50  72-82

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sajnálom, hogy ennyit szerepelek (Dr. Avarkeszi Dezső: Mi is!), és az indulatot is sajnálom, de nem tudom fékezni magamat, elnézést kérek. (Felzúdulás az MSZP soraiban.) Látom, jóízűen nevetnek a szerencsétlen betegek szerencsétlen sorsa felett! Tessék csak kacarászni, nevetni, méltatlan egy dolog! Hölgyek is közöttük! (Zaj. - Az elnök csenget.)

ELNÖK: Képviselő úr, az interpellációt legyen kedves ismertetni!

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Kérem szépen, amit a miniszter csinál, az egy rombolás, az egy nemzetrombolás, meg kellene fékezni, ez így tovább az egészségügyben nem folytatható! (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiból. - Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) Horn úr pedig hallgasson, és ne magyarázzon!

ELNÖK: Kérem tisztelettel képviselő urat...

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Az ÁNTSZ Dél-alföldi Regionális Intézetének tiszti főorvosa a klinikai mikrobiológiai vizsgálatok leépítése tárgyában az alábbi körlevelet küldte szét a régió gyógyító orvosainak és intézeteinek, szó szerint idézem: "Tisztelt Kolléga/nő! Sajnálattal értesítem, hogy 2007. február 15-től tevékenységvolumen-korlátozásra való tekintettel meghatározatlan ideig nem áll módunkban az alábbi klinikai diagnosztikai vizsgálatokat elvégezni laboratóriumunkban. Vegyes bakteriológiai vizsgálatok, parazitológiai vizsgálatok, mikrobiológiai vizsgálatok, fág- és molekulárbiológiai vizsgálatok, borrelia-ellenanyagtiter vizsgálatok, poliovírus-tipizálás, poliovírus-ellenanyagtiter kimutatás, rubeola-ellenanyagtiter kimutatás, adenovírus-kimutatás sejtekben, coxsackievírus-tipizálás, -neutralizáció, -ellenanyagtiter vizsgálatok, echovírus-tipizálás/neutralizáció.

Egyúttal egy javaslattal élnék: a járóbeteg-ellátásból származó vegyes bakteriológiai minták vizsgálatát térítéses formában" - az ÁNTSZ vezetője írja - "(a pontérték 1,5-szeres szorzóját alkalmazva) elvállalnánk a jövőben. (Derültség a Fidesz soraiban. - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Szégyen!)

Állami Népegészségügyi Tisztiorvosi Szolgálat, Szeged, 2007. január 15. Üdvözlettel: dr. Mucsi Gyula regionális tiszti főorvos" (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Szégyen!)

Kérdéseim: üzletté akarják tenni a közegészségügyet, járványügyet is? Most már tényleg csak a pénz beszél?

Tudja-e, hogy mennyivel drágább és kockázatosabb a felsorolt vizsgálatok elvégzése nélkül vaktában folytatott gyógyítás? Nesze neked, költséghatékonyság!

Képes átérezni a gyermekét váró anya aggodalmát egy esetleges rubeolafertőzés okozta magzati károsodás miatt?

Önnek nem érdeke a népegészségügy, a betegségmegelőzés, és a mindezekért felelősséget viselő Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat tevékenysége?

Köszönöm szépen. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van! - Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 81 2007.02.12. 1:08  72-82

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): A választ nem tudom elfogadni. Az ÁNTSZ leépítése folyik jó ideje, most már elég nagy dinamizmussal. Kollégák tömege panaszkodik arra a gyakorlatra, ami ebből a körlevélből kitűnik, tehát nem látom, hogy ezt visszavonták volna, vagy ezt a kis pontatlanságot korrigálták volna.

(16.30)

Egyébként pedig azt tudom mondani Molnár úrnak, hogy fejétől bűzlik a hal (Közbeszólások az MSZP soraiból.), alul azt csinálják, amit fent látnak. Ezt a gyakorlatot sürgősen meg kell szüntetni. Magyarország a közegészségügyéről híres volt, és még ma is híres. Ezt a közegészségügyi ellátórendszert, amelyik a rendszerváltozás egyik nagy vívmánya, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatot így, ilyen érzéketlenül szétverni nem lehet, a laboratóriumokat pedig becsukni nem lehet, mert ha nem tudnak egy vegyes bakteriológiai vizsgálatot elvégezni, vagy egy kismamán a rubeolás környezetben nem tudják az ellenanyagtitert meghatározni, ez messzemenő és nagy gazdasági kihatású népegészségügyi bajokhoz, problémákhoz vezet.

A választ nem tudom elfogadni. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 154 2007.02.12. 2:09  153-160

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Miniszter Úr! Magyarországon ma legkevesebb 650 ezer honfitársunk szenved cukorbetegségben, közöttük több mint százezer fiatalkorú, gyermek rendszeres inzulinadásra szorul. Ha ők nem jutnak hozzá időben az inzulinhoz, akkor tartós egészségkárosodást szenvedhetnek, esetleg meghalhatnak.

2007. január 11-e gyásznap a magyarországi cukorbetegség történetében: a magyar kormány megszüntette életmentő gyógyszerük 1925 óta tartó ingyenességét. Könyörtelenül tette mindezt, napra pontosan nyolcvanöt évvel azután, hogy először alkalmazták az inzulint ember gyógyítására. Miután közel duplájára, 4-ről 7 százalékra emelték az egyéni egészségbiztosítási járulék mértékét, még rátettek 300 forintot dobozdíj címen az egyébként is már elviselhetetlen gyógyszerkiadásokra. Ha összeadjuk az inzulinra szoruló cukorbeteg gyermekek, fiatalok gyógyszer-, illetve gyógyászati segédeszközköltségeit - ujjbegyszúró lándzsa, tesztcsíkok, fertőtlenítő szerek, injekciós tűk, vércukormérő készülékek és egyebek -, valamint a társbetegségek kezeléséhez szükséges gyógyszereket, akkor éves szinten szerény számítások szerint is több százezer forintra rúgnak a kiadásaik; s akkor még nem beszéltünk a speciális, szénhidrátszegény, zöldségekben gazdag, ugyancsak drága diétáról.

És itt a legújabb gyöngyszem, mely ezt a gondolkodásmódot igazolja: néhány hete OEP-kommandók randalíroznak a háziorvosi rendelőkben, és több százezer forintra büntetik a háziorvosokat, akik kiemelt támogatással merészelnek felírni gyógyszereket, köztük a cukorbeteg gyermekek, fiatalok életben maradásához szükséges inzulint. Azt mondják, azt csak szakorvos, méghozzá kijelölt járóbeteg-gondozó intézetben írhatja fel; hadd utazzon a szerencsétlen beteg, aki labilis cukorbetegsége miatt sokszor megáll az útkereszteződésben, és nem tudja, hol van, émelyeg, szédül - hadd utazzon csak a távoli rendelőkbe!

Kérdezem, miniszter úr: jó ez így? (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 158 2007.02.12. 1:09  153-160

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Mind a ketten ugyanazokat a számokat mondtuk. Önnek tudnia kell, hogy az inzulinra szoruló típusú cukorbetegség rendszerint a fiatalkorúak és a gyermekek cukorbetegségét jelenti. Én is 650 ezret és 100 ezret mondtam, a számokban tehát egyetértünk.

A cukorbetegek nem értették meg a 300 forintos dobozdíjat, és én nem láttam azt a nagy örömöt, ami kitört volna rajtuk, főleg annak a cukorbetegnek a részéről, akinek havonta több doboz inzulint kell megvennie. Több ezer forintra rúgnak a cukorbetegek költségei. Ha olvassa a lapokat, vagy megnézi az orvosi folyóiratokat, akkor azt látja, hogy éppen hogy tiltakoznak a cukorbeteg-szervezetek. Nem tudom, hol él ön, egyszerűen nem is értem ezt!

Azt pedig fenntartom, hogy kommandók razziáznak. Van olyan háziorvos, akit másfél millióra büntettek meg, másokat meg több százezer forintra, előre megírt jegyzőkönyvek alapján. Miniszter úr, lépjen már ki az életbe, nézzen már körül! Háromezer háziorvos mondta ezt nemrégen a sportcsarnokban, ahova ön el se ment, ahol az Egészségügyi Minisztérium nem képviseltette magát. Nyilván nem is tudnak arról, hogy mi van a nagyvilágban.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.- Közbeszólások: Úgy van!)

(17.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 98 2007.02.20. 4:46  19-169

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én is úgy érzem, hogy a mindenkori törvényhozóknak felelősségük van abban a lehetetlen demográfiai helyzetben, ami ezt az országot jellemzi; a trendekre gondolok. A felszólalásokat hallgatva eszembe jutott, hogy mintha a próféta üzenete beteljesednék a magyar nemzet vonatkozásában: tetteik körülvették őket, körbezárták őket, nem volt foganás, nem volt születés, elsorvadtak, elpusztultak. Valóban nagyon nagy a baj, és együtt kell gondolkodnunk ennek a bajnak a megoldásán.

Ugyanakkor az is felvetődött bennem, hogy azok, akik nézik a televíziót - ha egyáltalán közvetítik ezt a vitanapot -, értik-e, hogy miről szól a történet, és kapnak-e olyan muníciót, főleg a fiatalok, amely az elkövetkező időkben a nemzetért való valamilyen felelősségvállalásra készteti őket. Eszembe jut egy demográfiai fórum, ahol egy neves teológussal tartottunk előadást. Fiatalok ültek velünk szemben, és nagyon révetegen, bágyadtan figyelték, amit mondtunk, semmi lelkesedés nem volt bennük. Nem felejtem el, a teológus akkor egy kicsit ingerült lett, és azt mondta, nem értitek, hiába beszélek nektek, nem tudjátok, hogy csak Sárának és Ábrahámnak adatott meg, hogy kilencvenéves korukban szülessen gyerekük. Akkor nagy derültség támadt, és világossá vált, hogy a népszaporulat, a gyermek születése egy férfi és egy nő kapcsolatából, szerelméből származik, és a szerelem, a gyermeknemzés maga azt is jelenti, hogy az ember egy spirituális lény. Mi itt adatokról beszélünk, statisztikákat hozunk, de ettől az ember még egy spirituális lény.

Én az emberről szeretnék néhány szót szólni, és az ember felelősségéről a demográfiai trendek alakulásában. Az ember egy különleges biológiai lény, mondhatom, hogy Isten képmására teremtett biológiai lény, akinek van egy különlegessége, ami felelőssé teszi ebben a kérdésben is, nevezetesen az, hogy lelke van, és a lélek nem mást jelent, mint az önmagam szubjektív észlelésének a képességét. Tehát én ember vagyok, mint egy tükörben látom magam, amikor cselekszem, ennélfogva felelős vagyok magamért, felelős vagyok azért, amit teszek. De ha magamért felelős vagyok, akkor az embertársammal szemben is viselnem kell ezt a felelősséget, hiszen az ént mindig csak a te definiálja, a te határozza meg, és ez a magamért és az embertársamért vállalt, viselt felelősség a közösségépítés alapeleme, ebből származnak a baráti és szerelmi kapcsolatok, a család, a kisközösségek, a nagyközösségek, a nemzetközösség.

Ha az ember ezt végiggondolja - amire most kevés időm van -, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy ebben a felelősségben generációs felelősséget visz az ember, mondhatom azt is, hogy felelősek vagyunk a már elhunytakért, felelősek vagyunk az élőkért, és felelősek vagyunk a még meg sem született gyermekekért is. Tehát az ember generációs felelősséget visz.

A legnagyobb bajnak azt tartom, hogy az ország lelkileg van gondban, elfogyott az emberek energiája. Azt mondja a szakma, a tudomány, hogy a frusztrációs tolerancia nagyon lecsökkent a környezeti változásokkal kapcsolatban. Ez a kérdés most nagyon aktuális. A védekezőképesség, a környezeti változások feldolgozása, a személyiség építésére való beépítés, felhasználás képessége, készsége nagyon lecsökkent az emberekben. Megint a tudományt hívom segítségül: azt mondja a tudomány, hogy a lecsökkent lelki kondíciókat négy forrásból lehet újratölteni, és ez nagyon kell ahhoz, hogy a magyar valóban szaporodni tudjon, hogy a negatív demográfiai trendek megforduljanak.

Ez a négy tényező a következő: az első az identitás, a kultúra ápolása, a nemzethez tartozás, az együvé tartozás; a második a szolidaritás, az, hogy törődöm az embertársammal, a másik emberrel, figyelek rá; a harmadik a család, amelyik a társadalom legkisebb egysége, közössége, és amiből a nemzet szövete újraépíthető; a negyedik a hit. A hitet szeretném különösen hangsúlyozni. Lehet, hogy ezen valaki csak a jövőbe vetett offenzív, optimista magatartást érti, de van - s többen vagyunk így -, akik az istenhitet értik alatta. Tudni kell, hogy a hit, a jövőbe vetett offenzív, optimista viszonyulás, az ima, a fohász nem kevesebb, mint a megváltoztathatatlannak gondolt világfolyamatokba történő beavatkozás lehetősége. Itt pedig erre is szükség van, mert az ügy, amiről beszélünk, nemcsak bináris számrendszerekben, nemcsak statisztikákban, nemcsak adatokban, hanem spirituális értékekben is mérendő.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 8 2007.03.05. 2:15  1-12

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Úgy hangzott ez az ötperces összefoglaló, mintha a távozását készítené elő. Nem tudom, hogy ez valóban így van-e. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Mintegy összegzése volt ez az úgynevezett egészségügyi reformfolyamatnak. Szeretném bejelenteni, nekünk az az álláspontunk, hogy reform márpedig nincs. Ez nem az egészségügyről, nem a betegekről, nem az egészségügyi dolgozókról szól, hanem a tőketulajdonosokról, akik meg akarják szerezni a gazdasági és politikai hatalmi befolyást az egészségbiztosítás még nem privatizált 1500 milliárdos pénzalapja felett.

Ami pedig az úgynevezett reform egyes tételeit illeti: nem kell mást felemlítenem, mint a hétvége történését, az élet- és vagyonbiztonságért küzdő tűzoltók megsarcolását. Ez önmagáért beszél. De önök szétrúgták a kamarákat, liberalizálták a gyógyszerpiacot, ezentúl majd a benzinkutas fogja megmondani, hogy a paracetamol tartalmú gyógyszert hogy kell szedni - kérdezze meg benzinkutasát, jobb esetben a pénztárosát! Önök a vizitdíjjal soha nem látott sarcot tettek a lakosság, az emberek nyakára. A háziorvosok panaszkodnak - érdekes, hogy ön ezt nem hallja meg -, hogy nem jönnek vissza a hipertóniás betegek a gondozásra, nem íratják fel a szájon át szedhető gyógyszereket szedő diabéteszesek a gyógyszereiket. Egyáltalán úgy tűnik, sikerült azt a célt elérni, hogy a betegek ne forduljanak orvoshoz, vagy háromszor is meggondolják, hogy elmenjenek-e, a krónikus betegségek gondozása fennakad. Mindennek későbbi nagyon nehéz gazdasági tehertételeivel kell számolni.

Várjuk a kórházi struktúra bejelentését, de ennek kapcsán azt is várjuk, hogy a finanszírozás, az átmeneti finanszírozás és a szakmai területi ellátási kötelezettség újrarendezését végre legalább koncepcionális szinten mutassák be, mert egyébként meg fognak halni a betegek, nem fognak bekerülni az intézetekbe. Tehát mi azt mondjuk, hogy ez nem reform, hanem a lakossággal, a lakosság érdekeivel szembemenő önkényes akarat, amiről ön beszélt.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)

(13.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 195 2007.03.05. 1:13  188-198

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mi is úgy gondoljuk, mint ahogy az előttem szóló képviselő elmondta, hogy sok baj van ezzel a vizitdíjjal, magával a törvénnyel. Mi egyetlenegy nagy módosítást látnánk elképzelhetőnek: vissza kellene vonni, és kérjük is az egészségügyi minisztert, hogy vonja vissza. Ha nem teszi meg, remélem, hogy majd mi valamikor vissza tudjuk vonni ezt a vizitdíjőrületet (Moraj a kormánypárti padsorokban.), amely most már odáig megy, hogy a tűzoltóknak, akik valamennyiünk vagyonbiztonságáért, életéért tevékenykedve megégnek, vizitdíjat kell fizetni a kórházban. De épp itt az egyik képviselő jelzi, hogy most már a tüdőszűrésért is vizitdíjat kell fizetni, az országos nagy szűrőprogramok - amelyek a betegségek korai állapotból való kiemelését célozzák - megtorpanhatnak ezen a vizitdíjon.

Annyi baj van ezzel a vizitdíjjal, hogy mi azt javasoljuk, vonják ezt vissza. Addig pedig nem tudunk mást tenni, kénytelen-kelletlen támogatjuk azokat a kármentő javaslatokat, amelyek a betegek terhein, kínján, szenvedésén, a vizitdíj miatt okozott bajukon mégiscsak valahogy segítenek, úgyhogy Csáky András úr törvénymódosító javaslatát támogatjuk.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 28-30 2007.03.12. 5:16  27-32

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Be kell vallanom, többünknek nincs igazán ünnepi hangulata, nincs jókedvünk, még inkább nincs életes jókedvünk. Miközben Szabó Éva doktornőt hallgattam, eszembe jutott, hogy ő maréknyi békét kért virágcsokor helyett, mi inkább a Schöpf-Merei Kórházat és Anyavédelmi Központot kértük volna a nőnapon. Éppen a nőnapon hirdették ki ennek az intézménynek és több másiknak a megszűntét. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.) S miközben március 15-e fennkölt ünnepléséről beszéltek többen, eszembe jutott a zseniális költőnőnek néhány verssora: "Öregisten, Nagyisten / más remény nincsen / mint igazad, kegyelmed / hogy Te szabj végül rendet / maradék országnak / adj életes kedvet..." Talán abban egyetértünk, hogy valamennyiünknek életes jókedvre lenne szükségünk, hiszen egyébként országépítést nem lehet csinálni.

Az egészségügyi ámokfutástól elment a jókedvünk. Szombaton határozatban a miniszter kihirdette a megmaradó kórházakat, azoknak a kapacitásait, és rendkívül fájdalmasan látjuk, hogy miközben arról szól a rádió, televízió, a kommunikáció, a kormányzati narratíva, hogy mindössze csak három kórház szűnik meg, számításaink szerint 60-70 kórház szűnik meg. És szeretném mindenkinek a figyelmébe ajánlani, 60 és 70 között van azoknak a kórházaknak a száma, amelyek az új struktúrában, az új ágyszámokkal működésképtelenné válnak. Csak egy rövid kis gondolat lesz ezeknek az intézményeknek a bezárása.

Szeretném elmondani azt is, hogy tönkretették a progresszív egészségügyi ellátórendszert, radikálisan csökkentette a miniszter a kórházi aktív ágyak számát, és közben nem történt fejlesztés a járóbeteg-szakellátásban és a háziorvosi ellátásban.

Megragadva az alkalmat, egy sokunkat izgató kérdést szeretnék a miniszter úrnak feltenni. Idézek néhány sort a végrehajtási kormányrendeletből, ami a következőképpen szól: "2007 második félévében várhatóan a megszűnő aktív kapacitások miatt a korábban aktív osztályokon ellátott betegek közel 41,5 százaléka kiesik az aktív fekvőbeteg-ellátásból. Ennek megfelelően a finanszírozási év második felében a finanszírozott teljesítmény 105 ezer súlyszámmal csökken. Ennek következtében az aktív fekvőbeteg-ellátásban a kifizetések 14,28 milliárd forinttal csökkenthetők a tervezetthez képest." Hova lesz ez a 41,5 százaléknyi beteg? Attól, hogy az ágyakat kiteszik a kórteremből, hogy bezárják az aktív ágyakat, nem lesz kevesebb a beteg, rázúdulnak a rendelőintézetekre, a háziorvosokra, akik nincsenek felkészülve ilyen tömeg fogadására és még inkább a gyógyítására! Torzult egészségügyi struktúrával és törvényben foglalt esélyegyenlőtlenséggel kell az egészségügyben számolni.

1500 körüli orvos és 4 ezer egészségügyi szakdolgozó keresi a helyét az ágazatban. Két hetük van arra, hogy új helyet találjanak maguknak, átköltözzenek, esetleg a röntgengépet, amivel dolgoznak, kitépjék a betonból, és más intézetbe, ahol működni tudnak, vigyék magukkal. Nincs idő az átalakulásra.

A betegek nem tudják, hogy hova kell menniük majd a bajaikat kezeltetni. Egy-egy betegnek más-más bajával sokszor 150-200 kilométeres körzetet kell bejárni, mire megtalálja a gyógyírt vagy a gyógyírt nyújtani tudó intézetet az országban.

A beutalási rend tisztázatlan. Kamikazeakció, korábban azt mondtam, most megerősítem: a vak ló bátorságával folytatott ámokfutás ez. A fővárosi kórházaknak - egy rövid számolás alapján - tízszeresére fog nőni a hiánya, 7,5 milliárd körül lesz az év végére a fővárosi kórházak hiánya. Padlóra küldik az egészségügyi intézeteket!

A miniszter közigazgatási határozatban hirdette ki az új ágyszámokat. Mi úgy gondoljuk, hogy nincs joga a miniszternek önkormányzati hatáskört elvonni, nem állapíthat meg önkormányzati kötelezettséget. Úgy gondoljuk, hogy az a szerződés - egészségbiztosítás, szolgáltató és fenntartó között kötendő szerződés -, amelyik alapján működni fognak az intézetek, ez egy kétoldalú szerződés, amit ki kell tárgyalni.

Szó se lehet egyirányú diktátumokról, amit levélben kiküldenek, és amit aláíratnak az intézetekkel, hiszen az intézetek, a fenntartók a működőképesség fenntartását várják az Egészségbiztosítási Pénztártól. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Befejezem.

Március 15-ére (Az elnök ismét csenget.) a kérésünk: felelős nemzeti...

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes úr!

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): ...egészségpolitikát Magyarországnak!

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 74 2007.03.26. 3:04  73-79

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Mára kiderült, hogy az úgynevezett egészségügyi reform megvalósíthatatlan. Az önkormányzatok messze többsége nem vállalja az alkotmányos felelősséget a kórház-átalakítások végrehajtásáért. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy kaotikus helyzet alakult ki az egészségügyben.

A reformintézkedésekkel kapcsolatos aggályokat fokozza a kormányzat részéről tapasztalható politikai türelmetlenség, az erőszakos végrehajtási szándék, az átalakítás elvi és szakmai megalapozatlansága és kidolgozatlansága, a temérdek jogszabályhiba, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár együttműködési zavarai, a központi adatbázisok hibái, a rossz, sokszor a közösséget sértő kommunikáció, a rögtönzések mindennapossá válása, a döntéshozó miniszter és közvetlen munkatársai hitelességének hiánya.

Úgy gondoljuk, hogy a betegek érdekét, a gyógyító ellátás biztonságát szem előtt tartva az ön által megszabott április 1-jei határidő előtt néhány nappal sürgősen fel kell vetni néhány megoldandó kérdést. Miről fognak szólni a kórházakra rátukmált ÁNTSZ-es működési engedélyek? Hiszen nem jött még létre az ön által megálmodott új struktúra, sok helyen nincsenek ott a műszerek és az új feladathoz szükséges szakemberek sem.

Az alaphelyzet tisztázatlan, és akkor még nem szóltam a tucatszámra megindult jogorvoslati kérelmekről. A diktátumok formájában megkötendő OEP-szerződések a működési engedélyre vagy valami másra épülnek? Ez a szerződés nem nélkülözheti a betegellátás szükséges feltételeinek meglétét, ezek viszont még nincsenek ott.

A finanszírozás hogyan igazodik az ellátási kötelezettséghez, miután az előbbiek miatt az ágyak száma nem lehet meghatározó? Mikor kerülnek tisztázásra a járóbeteg-szakellátás kapacitásai és azok ellátási területei? Az aktív kórházi ágyak óriási mértékű csökkenése következtében nem lesz kevesebb a beteg? Nyilván nem, így tömegek zúdulnak majd a rendelőintézetekbe. Ki és hol fogja fogadni majd őket?

Miniszter úr, mozdonyvezető nélkül rohan a szerelvény, valahova be fog csapódni. Tömegszerencsétlenség lehet a következménye. Javaslom, hogy állítsuk meg. Önnek mint orvosnak tudnia kell, hogy ahol a szenvedés, a betegség, a rászorultság eluralkodik, ott nagy harangok zúgnak, és a politikai egymásnak feszülések jelentéktelenné válnak. Ismét felajánlom az egészségügyi reformfolyamat szakmai megalapozásában való konstruktív részvételünket.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 78 2007.03.26. 1:09  73-79

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Sajnos nem tudom elfogadni, mert nem kaptam egyetlenegy kérdésre se választ. De egyet szeretnék itt bejelenteni: szerdán 17 órakor ott vagyok a minisztériumban, és egyedül leszek. (Derültség a kormánypártok soraiban. - Dr. Lamperth Mónika: És fegyvert se hoz magával.) És nagyon szeretném, ha mindezekről a kérdésekről valóban személyesen beszélhetnénk, és itt a parlament előtt beszámolhatnék a megbeszélés eredményéről. Szeretném érinteni a potyautasok kérdését, a vattabetegek kérdését, de ha a miniszter úr úgy kívánja, akkor a költséghatékony szolgáltatásvásárlókról is beszélhetünk - esetleg mellette még a beteg is szóba kerülhet.

Miniszter úr, amit tettem, valóban konstruktív javaslat volt, szeretnénk az egészségügyi reformprogramot szakmailag megalapozni, a betegek érdekében, mert nem szeretnénk úgy járni, mint József Attila mondja egy híres versében: "Amit védtem, nincs jelen, azt már mások védik ellenem." Szeretném, ha együtt védenénk a betegek érdekét és az egészségügy rendszerét.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból. - Szórványos taps az MDF padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 84 2007.03.27. 6:04  17-209

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hallgatva az előttem szólókat, valóban, én is elmerengtem azon, hogy volt két olyan időszak, amire szívesen emlékszünk vissza. Az egyik az Antall-kormány idején, a másik pedig a polgári kormány idején volt. (Derültség és közbeszólások az MSZP soraiból: Na!) A zászlóátadásokra gondolok, amikor már-már azt hittük, hogy a nagy írónak, Kodolányi Gyulának nincs igaza, amikor azt írja, hogy a magyar agóra mítoszai rendíthetetlenek. Akkor rendíthetőnek tűntek a magyar agóra mítoszai, oldódott vidéken a depresszió, a konokság, a lelki bajok, a magatartászavarok, és optimisták voltunk.

Most pesszimisták vagyunk, bár tudom, hogy vidéken nem egységes a kép. Én elsősorban az egészségügy oldaláról figyelem a helyzetet. De szomorúan kell mondanom, hogy a megbetegedési, halálozási mutatók, a születéskor várható átlagos élettartam, a csecsemőhalandóság az ország bizonyos térségeiben aggasztó méreteket öltött. Északkelet-Magyarországon sajnos vannak olyan térségek, ahol a férfiak születéskor várható átlagos élettartama alig haladja meg a 45 évet. Roma közösségek lakják ezeket a térségeket, sürgős segítségre szorulnak.

Vannak persze az országban boldogabb, jobb térségek is, de általában elmondható, hogy nem jó irányba megy egészségügyi, népegészségügyi szempontból a vidék. Azt hiszem, Csáky András idézett egy verssort, amit Veres Péternek tulajdonított, de a verssor nem Veres Pétertől származik, ugye az ezernyi fajta népbetegség. Bizony hellyel-közzel néhány vidéki településen ma megint kezd érvényes lenni József Attila verse, amikor úgy ír, hogy "Ezernyi fajta népbetegség / szapora csecsemőhalál, / árvaság, korai öregség, / elmebaj, egyke és sivár / bűn, öngyilkosság, lelki restség, / mely hitetlen, csodára vár, / nem elegendő, hogy kitessék: / föl kéne szabadulni már!/"

Elég sok felszabadításra váró térség van ma Magyarországon. Sajnos azt kell mondjam, hogy a szegénységgel, amely önmagában betegségeket indukál, a foglalkoztatási problémákkal, amely önmagában betegségekhez, előbb lelki, majd lelki-testi, később testi betegségekhez vezet, nagyon sok az olyan tehertétel vidéken, amelyek az egészségügy számára, medikalizálódva ezek a bajok, egyre több feladatot adnak. Közben pedig azt látjuk, hogy az egészségügy is vidéken ellehetetlenül, gondolok itt éppen arra, hogy a háziorvosoktól, akik szinte menekülnek az elhagyatott kistérségekből, elvonták, ez a kormány elvonta az amortizációs fedezetet, hogy az egészségügyben nincs fenntarthatóság, nemhogy fenntartható fejlődés, ha a működtetési forrásokban nem jelenik meg a tőkehányad, nincs tőkehasználatidíj-elszámolás, amortizáció, eszközvisszapótlás. Nagyon nagy érvágás volt elsősorban a háziorvosokon ez a lépés.

De napjainkban megéljük azt, hogy az önkormányzatokat fenyegetik éppen ezekben az órákban is, az alkotmányos fenntartói felelősséget viselő, intézményfenntartó önkormányzatokat fenyegetik, rózsaszín ködök eregetésével zsarolják, hogy éppen most írják alá azt a bizonyos OEP-szerződést.

Tehát nagyon sok bajt látunk, és persze én is azzal foglalkozom, és szívesebben foglalkozom azzal, hogy mi a kilábalás, hogyan lehetne kilábalni ezekből a bajokból. Azt gondolom, működtetni kellene azokat az energiaforrásokat, amelyek az elmúlt években sajnos mintha blokád alá kerültek volna, amelyek visszaadhatják a vidéknek az életkedvét, visszaadhatják a faluban a közösségépítés lendületét, egyáltalán valamiféle offenzív, optimista magatartással töltené el a vidék lakóit.

Ezt a négy forrást pedig jól ismerjük: maga az identitás, a kultúra ápolása, amelybe beletartoznak az iskolák, a templomok - "Ne hagyjátok a templomot és az iskolát!" -, és beletartozik természetesen az egészségügynek, a szociális területnek minden gondozása, minden szerető óvása, törődése is.

A második, amit szeretnék kiemelni, a szolidaritás, amely megkopott az országban, s most, hogy a társadalombiztosítás nagy rendszere bajba kerül, úgy tűnik, hogy tovább kopik.

A harmadik ilyen nagy energiaforrás maga a család. Vidéken is bajban vannak a családok. Számtalan felszólaló említette, elmennek a fiatal családok vidékről, hiszen a gyermeküknek nem látják a biztonságos jövőjét, ennek következtében elöregszik a társadalom, azt mondom, önpusztító szokások uralkodnak el, hiszen vidéken, a kis falvakban messze magasabb például az alkoholisták számaránya, a dohányzóknak, a nikotinabúzust folytatóknak a számaránya, a mintegy prolongált öngyilkosságot folytatók számaránya, mint a városokban, a városi településeken vagy éppen Budapesten. A családok is gondozásra, támogatásra szorulnának.

A negyedik ilyen nagy forrás pedig maga a hit, az a jövőbe vetett offenzív, optimista bizakodás, amely önmagában életvédő faktor. Ha a négyet együtt nézem, akkor ezek mindegyike életvédő tényezőként is aposztrofálható.

Hiányzik a vidékről ma a jólét, a rendezettség, és ezzel fejezem be, hogy hiányzik az az életes jókedv; Jókai Anna jut eszembe - ha már ilyen verselős kedvemben vagyok, de miért ne -, amikor úgy sóhajt fel, hogy "Öregisten, Nagyisten / más remény nincsen / mint igazad, kegyelmed / hogy Te szabj végül rendet / maradék országnak / adj életes kedvet".

Erre az életes kedvre lenne igen nagy szüksége a vidéknek. Külön elemzést érdemelne, hogy miért nincs évek óta életes jókedv ebben az országban.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 10 2007.04.02. 5:06  9-12

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az előttem szóló szép húsvéti megemlékezések után legyen szabad egynéhány szót az egészségügy aktuális gondjairól szólni.

A napokban 16 ezer aktív kórházi ágy szűnik meg az országban, 6 ezer egészségügyi szakdolgozó, ápolónők, asszisztensek keresik az új helyüket, több mint ezer orvos keresi tevékenységének új lehetőségét - nehéz helyzetben vannak. Közben megszülettek az OEP-szerződések; önkormányzati vezetők, közgyűlési elnökök betegeik érdekében aláírták azokat a diktátumokat, amelyek fenyegetések, zsarolások közepette érkeztek el hozzájuk, és amit szerződésnek neveznek, de távolról sem kétoldalú megállapodások. A betegeikért aggódó, alkotmányos felelősséget vivő ellátók aláírták a szerződéseket, de bízván a jogállamiságban, jogfenntartó nyilatkozatot tettek. Amennyiben jogi úton felfüggesztik a végrehajtását ennek a soha nem látott nagy kórház-átalakításnak, akkor semmisnek tekintik a finanszírozási szerződést. Életbe lépett az eltartotti jogviszony utáni járulékfizetési kötelezettség is, ami több tízezer magyar embert érint, nekik havonta közel 6 ezer forint egészségbiztosítási járulékot kell fizetniük.

Életbe lépett az új beutalási rend: ha valaki beutaló nélkül kerül kórházba, akkor az ellátás 30 százalékát ki kell fizetnie, ami akár 100 ezer forint is lehet. És startol a több-biztosítós rendszer; úgy tűnik, hogy a korábbi egészségügyi törvénykezéshez hasonlóan, lopakodva, alattomosan a társadalombiztosítást profitérdekelt biztosítók versenye fogja felváltani. És még egy dolog, amiről említést kell tennem: három kórház beszünteti a működését, a Schöpf-Merei Anyavédelmi Központ, a Svábhegyi Gyermekgyógyintézet, ahol Magyarországon egyedül történnek fejlődésneurológiai gyermekvizsgálatok, és harmadikként az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet.

Ez utóbbi intézet előtt tegnap tüntetés, élőlánc volt, beszédek hangzottak el az intézmény védelme érdekében. A magyar pszichiátria szinte teljes szakmai múltja kötődik ehhez az intézethez, most azonban mindenkinek távoznia kell. Utoljára 1945-46-ban a Vörös Hadsereg rakta ki innen a pszichiátriát, majd utána újra visszakerült ez a szakma. Úgy tűnik, hogy most a kormány megismétli ezt a szégyenteljes időszakot, amit a Vörös Hadsereg az elmebetegek kiköltöztetésével tett, és bezárja ezt az intézetet. Úgy tűnik, hogy nincs olyan érdekérvényesítő lobbilehetőség az intézet megmaradása érdekében, mint mondjuk, a Budai Gyermekkórház mellett volt, ami kormányközeli érdekeltségként is aposztrofálható; sajnos ezt az intézetet nem védi meg senki.

Kérdezhetné az ember, hogy miért történik ez, mi történik itt. A napokban a kezembe került a Szcientológiai Egyháznak egy lapja, amelyik a következőt mondja. "Most van itt az idő. Véget vetünk a pszichiátriai terrornak, megsemmisítő hatású nemzetközi támadásunk indul a pszichiátria ellen. Az út szabadon tartása megköveteli azt, hogy gyökeresen kiirtsuk azt, amit az emberiség a leginkább megvet, a pszichiátriát." Elképedve olvastam ezeket a sorokat. "A pszichiátria leleplezése, pszichoirtó akció", ismert, és nem akarok itt részletezni ebből az anyagból. Ilyeneket ír: "A szcientológia hamarosan világossá teszi, hogy több pszicho" - mármint pszichiáter - "kerül bűnvádi eljárás alá és kerül rácsok mögé, mint bármely más foglalkozásban. Mindössze 117 ezer pszichiáter van a földön, és habár a munkánkhoz nem kell szükségszerűen ennyi ember, ha mindenkit a fedélzetre hozunk, hamarosan minden pszichiáterre a világon egy szcientológus jutna, és minden véget érne alig egy nap alatt. Olyan garantált, végleges támadást indítunk, amelynél a pszichóknak nem lesz hova menekülniük vagy elrejtőzniük, megtisztítva ezzel a szabadsághoz vezető utat mindenki számára." Elképedtünk ezen a folyóiraton, és szeretném tudni, hogy most, ennek az intézménybezárásnak, az Országos Pszichiátriai Intézet bezárásának milyen köze van az egészségügyi reformhoz és annak alkotóihoz.

Kérem az illetékes ombudsmant, az emberi jogi bizottságot, a nemzetbiztonsági bizottságot, vizsgálja meg ezt a helyzetet (Kuncze Gábor: Előbb téged!), mert előttünk ez érthetetlen.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(13.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 68 2007.04.23. 3:12  67-73

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A médiában lassan mindent elborít az úgynevezett egészségügyi reform önök által olyannyira óhajtott végső céljának, az úgynevezett több-biztosítós modell bevezetésének a kierőszakolása. Ellentmondást nem tűrő érvelésük, a média túlnyomó részét uralni képes hatalmuk, a nemzetközi példákra vonatkozó, sokszor hamis hivatkozások jelzik: visszafordíthatatlan fordulóponthoz érkezett a közel egy éve tartó reform-ámokfutás. Az emberek nem értik pontosan, miről van szó, azzal traktálják őket, hogy milyen jó lesz nekik, ha válogathatnak a kegyeikért versengő biztosítótársaságok között. Pedig ők betegségük esetén jó orvost, illetve jó kórházat akarnak választani. Aki nem csatlakozik feltétel nélkül az önök kampányához, arra rásütik a bélyeget: maradi, reformellenes, és folytathatnám. Úgy tűnik, ismét él a jelszó: aki nincs velünk, az ellenünk van.

Az önök által sokszor hivatkozási alapként emlegetett európai gyakorlat éppen hogy nem a társadalombiztosítási rendszerek feldarabolásáról és a helyükbe lépő piaci biztosítótársaságokról szól, hanem a szolidaritást erősítő nemzeti kockázatközösség megőrzéséről, illetve visszaállításáról. A napokban az induló elnökválasztási kampányban még az Egyesült Államokban is napirendre tűzik újra az egységes egészségbiztosítási rendszer bevezetését. Az egészségbiztosítás piacainak kudarcai mára megváltoztatták a szakértői viták tartalmát is, hiszen az üzleti biztosítótársaságok versenyében túl sok szegény ember, idős, kispénzű nyugdíjas, krónikus betegségben szenvedő esik el a gyógyulás esélyétől. Az alacsony jövedelműek anyagi terhei a privatizált egészségbiztosítási rendszerekben megnőttek, sokuknak nincs biztosítása, egyáltalán nem vagy nyomorúságos szinten látják el őket.

Ha körülnézünk Európában, látjuk, hogy versengő több-biztosítós modell az országoknak csak kis részében működik, és azok bevezetésére is a miénktől eltérő körülmények között került sor. Olaszországban, Spanyolországban több-biztosítós rendszerről térnek át egységes állami egészségügyi rendszerre, Ausztriában regionális alapon szerveztek társadalombiztosítást, mellyel a lakosság elégedett. Számunkra vonzó lehet az észt példa, ahol decentralizált több-biztosítós modellt alakítottak át egybiztosítóssá, és megteremtették a hatékony szolgáltatásvásárlás feltételeit.

Tisztelt Miniszter Asszony! Az eddigi egészségügyi reform hibái még kijavíthatók. A biztosítási rendszer lóhalálában történő privatizációja visszafordíthatatlan, illetve csak nagyon nagy anyagi és emberi áldozatokkal korrigálható változást jelent. Nem gondolja, hogy mielőtt a döntés megszületik, érdemi szakmai vitát kellene folytatni az egészségügyi átalakulás legnagyobb paradigmája, az egybiztosítós, több-biztosítós rendszer kérdése körül? Mit kívánnak tenni annak érdekében, hogy nyugodt légkörben, szakszerűen folyjék az egészségügyi biztosítás reformjának előkészítése és megvitatása?

Köszönöm a türelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 72 2007.04.23. 1:11  67-73

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Amit tisztelt miniszter asszony elmondott, az fából vaskarika, amit önök terveznek, az nem szolidáris rendszer, márpedig Európában a legnagyobb érték, a legnagyobb európai érték a szolidaritás. Szeretnék utalni arra, hogy a keresztény gyökerű Európában a szolidaritás minden országban ma abszolút prioritás. Ez pedig abból fakad, mint a közel százharminc éves társadalombiztosítási rendszer is, hogy az ember lényege az, hogy önmagát észlelő személyként jelenik meg a természetben, az embernek lelke van, önmagát szubjektíve észlelni képes személy, ezért felelős önmagáért, de ha önmagáért felelősséget visel, akkor embertársáért is felelős, hiszen az egyént, az ént mindig csak a te határozhatja meg. Ebből a magamért és az embertársamért viselt, vállalt felelősségből építkeznek a közösségek és az a nemzetközösség is, amelyik szolidaritást vállal a bajba jutott, a szenvedő, a kiszolgáltatott emberért. A társadalombiztosítás felmondása óriási paradigma.

Kérem, hogy gondolják meg, amit a terveikkel a médián keresztül a társadalombiztosítással kapcsolatban sugallnak. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 38 2007.05.07. 5:07  37-40

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Néhány kérdést szeretnék feltenni közös gondolkodásra a tegnapi lovasberényi találkozón is egyik, talán fő napirendi pontként szerepelt több-biztosítós egészségügyi rendszerrel kapcsolatban. Úgy látjuk, továbbra sincs egységes koncepció. Viták vannak. Nem tudjuk elképzelni, és erre jó lenne valamiféle választ kapnunk, hogy hogyan fog május végére vagy akár szeptemberre a parlament elé kerülni a magyar társadalom egyik legnagyobb paradigmájában valamiféle anyag, amikor még koncepcionális szinten sem jutottunk dűlőre. Hogy lesz ebből stratégia? Hogy készülnek hatásvizsgálatok? (Zaj. - Az elnök csenget.) Lesznek-e biztosításmatematikai számítások és folytathatom tovább - óriási kérdésről van szó.

Azt hallottuk a lovasberényi találkozó után a médiában, hogy megmarad a nemzeti kockázatközösség, megmarad a szolidaritás. Ugyanakkor az egészségügyi ellátás finanszírozását függetleníteni akarják az államtól. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a magyar alkotmány állami garanciát ír elő az egészségbiztosítás működése felett. Az állami felelősséget nem lehet csak úgy levetkőzni.

Azt halljuk, hogy nemzeti egészségbiztosítási alap jön létre, amelyik a nagyon drága gyógyító ellátásokra szerveződik. Gondolom, ennek a terheit az állam fogja viselni. A mindennapos gyógyítás pedig üzleti biztosító kezébe kerül. Tehát üzleti biztosítók közfinanszírozási feladatot fognak ellátni. Nem is folytatom tovább, hát ez fából vaskarika. Nem értjük, hogy hogyan lesz. Jó lenne választ kapni erre. Több részre bontanák az egészségbiztosítást, az Országos Egészségbiztosítási Pénztárat, több állami tulajdonú szervezet alakulna. Mit jelent ez?

És a legdöbbenetesebb számunkra az, felelős kormányzati emberek szájából elhangzott, hogy az előkészítést elvennék az egészségügyi tárcától. Bravó! Ki csinálná ennek az előkészítését? Talán akkor az egészségügyi bizottság kompetenciája is megszűnne a legnagyobb egészségügyi és társadalmi paradigma, a biztosítási rendszer átalakítása tekintetében? Megint csak azt tudom mondani, hogy fából vaskarika. Nem lehet a nemzeti kockázatközösséget megtartani, nem lehet a szolidaritás elvét érvényesíteni egy olyan helyzetben, ahol piaci, üzleti biztosítók jelennek meg, és az egészségügy finanszírozása teljes mértékben üzletté válik. Ez mindig, mindenhol a világon, ahol eddig megtörtént, járulékemeléssel járt. Aggódva figyeltük a kormány egyik szakértőjének a tegnapi, tegnapelőtti nyilatkozatát, hogy majd az egyetemistának és a nyugdíjasnak is kell járulékot fizetni. Annak a nyugdíjasnak, akitől elvették az államosításkor az eddigi befizetéseit, és aki már megfizetett idős korára az egészségügyi ellátásért? Szeretném tudni, hogy hogyan gondolják ezt! Önrészvállalás, vizitdíjemelés; ez mellesleg megkezdődött, a kormány nemrégen döntött a vizitdíjak bizonyos tekintetben való emeléséről. Szeretném megkérdezni, tudnak-e arról, az emberek tisztában vannak-e azzal, hogy mi készül.

Szeretném emlékeztetni a Lovasberényben is járt szakértőket és politikusokat, hogy a rendszerváltozás előtt államosították a társadalombiztosítást. A társadalombiztosítás elvesztette a vagyonát, elvesztette a tőkéjét, ezzel a tőkehozadékát. Azóta a rendszer egy felosztó-kirovó közgazdasági szerkezetben, tehát nem tőkefedezeti rendszerben, felosztó-kirovó rendszerben működik.

(14.20)

Ez azt jelenti, hogy amit beszed a hónap elején, a hónap végén kiosztja, és az eddigi befizetések eltűntek. Nincs tőkehasználatidíj-elszámolás, nincs amortizáció, nincs eszközvisszapótlás a rendszerbe. Én azt gondolom, hogy ha át akarjuk alakítani az egészségbiztosítást - és nekünk erről van elképzelésünk -, csak azzal lehet kezdeni, hogy konszolidálni kell a rendszert, ez pedig azt jelenti, hogy vissza kell adni azt a tőkehányadot, azt a vagyont, amit az államosításkor elvesztett.

Szeretném emlékeztetni a tisztelt Országgyűlést, hogy 1990-ben az első kormány, az Antall-kormány idején született a parlamentben egy határozat, ami úgy szólt, hogy tekintettel a társadalombiztosítás korábbi vagyonvesztésére, a társadalombiztosítás akkor még egységes rendszerét 300 milliárd forint ingyenes vagyonjuttatásban kell részesíteni. Mi azt reméltük, amikor a Ferihegy Airport privatizációja történt, és először volt az ablakban 450 milliárd, hogy akkor ezt a 450 milliárdot ennek a nagy humán rendszernek a konszolidációjára fogjuk költeni, már csak azért is, mert nincs dübörgő gazdaság, nincs fenntartható fejlődés a humán erőforrás jó kondíciója - és ebben a társadalombiztosításnak és egészségbiztosításnak szerepe van - nélkül, tehát az emberek testi-lelki épsége, egészsége nélkül.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 38 2007.05.14. 5:04  37-48

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmány nem szabad versenyre, hanem szociális piacgazdaságra épülő társadalomról rendelkezik. Nagy hiba, ha a piacgazdaság az egyenlőtlenségeket növeli, és a vesztesek leszakadnak. Látnunk kell, hogy a magyar emberek többségének nincs jelentős vagyona, nincs akkora többletbevétele, hogy abból öngondoskodásra kellő mértékben költhetne. A társadalombiztosítási rendszer mára szinte az egyetlen, amely még valamennyire esélyt ad a veszteseknek is. Az úgynevezett több-biztosítós rendszerek szétvernék, megszüntetnék ezt az esélyt.

Az idő, illetve önök sürgetnek, május végére, június elejére parlament elé kerül a több-biztosítós modell - máig nem láttuk ezt leírva, nem láttunk koherens elképzelést kormányzati oldalról. Ugyanakkor az élet pedig egyre tragikusabb, a teljesítményvolumen-korlát ellehetetleníti az intézeteket, meghaladta az 50 milliárdot a kórházak lejárt határidejű tartozása, gyakorlatilag már a beszállítók finanszírozzák az egészségügyet és a legnagyobb intézeteket, a kórházakat, így fenyeget az a veszély, hogy ezek a hatalmas adósságokkal küszködő intézmények az őszre fillérekért mintegy beleájulnak az üzleti biztosítók karjába.

Nincs koherens kormányzati koncepció, csak kapkodás van, valamiféle furcsa megfelelni akarás a liberális pártra nyomást gyakorló üzleti köröknek. Nincsenek hatástanulmányok. Bár miniszter asszony azt mondta, hogy a rendszerváltást sem előzték és alapozták meg hatástanulmányok, mi mégis szeretnénk látni hatástanulmányokat, szeretnénk biztosításmatematikai számításokat látni. Talán a hatalmon lévőknek most sem érdekük, hogy a hatások előre láthatók legyenek? Ezek a társadalom előtt eltitkolandók? Érthető, hiszen a Szabad Demokraták Szövetsége több-biztosítós javaslatával a közpénzek felhasználása üzleti titokká válik, annak nyilvános ellenőrzése, számon kérhetősége lehetetlen lesz.

Furcsa az is, hogy nem akarnak tudomást venni alternatíváról, így a Fidesz javaslatáról, az egészségbiztosítás nemzeti intézménnyé szervezéséről egyidejű konszolidációjával; mintegy papagáj módon ismételgetik: nincs a Fidesznek programja, nincs a Fidesznek programja. Közben bezárják fülüket, nem figyelnek oda, egyáltalán nem hajlandók alternatívákkal foglalkozni. Pedig a több-biztosítós üzleti modell rögtön kivonna az Egészségbiztosítási Alapból 40-50 milliárd forintot, és néhány év múlva a vállalkozó üzleti biztosítók jó szervezőmunkájuk gyümölcseként akár az alap 20 százalékát is zsebre tehetnék - nemzetközi gyakorlat.

Tisztelt Országgyűlés! Ezekben a pillanatokban orvosok és ápolónők megkezdték a Svábhegyi Gyermekgyógyintézet kiürítését, szerelik szét a műszereket, könnyes szemmel, egzisztenciális fenyegetettség között számolják fel az intézetet. Még a miniszter sem tudja, hova kerülnek a gyerekek, 50 ezer ellátott gyermek évente. Tárgyalások folynak - ez a válasz. Ugyanakkor az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetből nyolc különböző kórházba próbálják szétszórni a betegeket. Többek között a Merényi Gusztáv Kórház egy épületébe, amelyik emberi tartózkodásra alkalmatlan. Kinevezték Kárpáti Zsuzsát, az MSZP politikusát az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet vezetőjének, aki azonnal őrző-védő szolgálatot küldött ki az intézetbe, szedik le a képeket, gyűjtik össze a vagyontárgyakat, listára veszik a műszereket, és ami a legfájdalmasabb, a 150 éves hatalmas irattömeget, ami magyar nemzeti kulturális örökség, illetve annak a része, elkezdik megsemmisíteni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szégyen!) Szeretném elmondani, hogy e között az irattömeg között József Attila, más költők, írók, hatalmas művészek, zenetudósok kórtörténetei szerepelnek, ezek a nemzeti örökség részét képezik. Szerencsétlen, elméjükben megháborodott embereket nem tudnak elhelyezni az intézetből, azokat az embereket, akik átmenetileg - ahogy mondtam - vagy tartósan, elméjükben megháborodva, ahogy mi mondjuk, egy külön világban élnek.

Tisztelt Országgyűlés! A hatalmon lévőknek mondom: azért, mert önök vannak többen, még egyáltalán nem biztos, hogy önök a normálisak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 42 2007.05.15. 4:57  39-57

DR. MIKOLA ISTVÁN, az egészségügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyi bizottság a törvénytervezetet általános vitára alkalmasnak tartotta. Ez nem azt jelenti, hogy nem fogalmazódtak meg aggályok, kérdések és jobbító szándékok a törvénytervezettel kapcsolatban.

Ott kezdem, a mai vitában is többen szóltak arról, hogy a néhány hónappal, négy-négy és fél hónappal ezelőtt a parlament által elfogadott törvények már módosításra kerülnek, és a parlamenti vitában bennünk is megfogalmazódott az az igény, hogy ezeket a törvényeket jobban elő kellene készíteni, több időt kellene hagyni ezeknek a kimunkálására, egyeztetésére ahhoz, hogy hosszú távon valóban alkalmasak legyenek egy olyan nagy rendszernek, mint az egészségügyi ügyeleti rendszernek a szabályozására is.

Örömmel állapítottuk meg azt, hogy végül is tudomásul vette a kormányzat és az illetékes minisztériumok azt, hogy az egészségügyben az ügyeleti rendszernek speciális, specifikus szabályozási igénye van, és ezért az elterelést örömmel konstatáltuk, vagyis azt a jogi lehetőséget, hogy az egészségügyi ügyelet szabályozásában az ágazatra jellemző tulajdonságokat is figyelembe tudjuk venni. Ugyanakkor aggodalmak fogalmazódtak meg a bizottságban az ügyeleti rendszer radikális megváltoztatását illetően, ugyanis ez egy radikális változást jelent, ami egy átalakuló struktúrában, egy változó finanszírozási környezetben nagyon megkérdőjelezheti a szabályozásnak az azonnali, ismétlem, radikális alkalmazhatóságát.

Felvetődött az a kérdés is - és remélem, a vitában ezt részletesen fogjuk taglalni -, hogy a jelenlegi szabályozás életbe léptetéséhez nem áll rendelkezésre elég képzett szakember, az ügyeletek átszervezése, az ügyeleti gyakoriság, egy intézetben az összevont ügyeletek az egészségügyi ellátás biztonságát illetően aggodalmakat vethetnek föl. Ezekről a kérdésekről is beszélnünk kell, ez elsősorban a vidéki területeken lehet akut probléma.

Gondot jelent a részben önkéntes vállaláshoz kötése az ügyeleti ellátásnak, ami nyilvánvalóan az ágazat szakembereinek, orvosoknak, ápolónőknek az ügynek történő megnyerését feltételezi. Felvetettük többen, elsősorban ellenzéki oldalról, hogy mivel nem áll rendelkezésre megfelelő humán erőforrás, ezért számolni kell - és a vezérszónoklatokban erről többen fogunk szólni - azzal a pillanatnyilag állásnélkülivé váló 1000-1500 orvos szakemberrel, 6000-6500 egészségügyi szakdolgozóval, akik esetleg főállású ügyelet vállalásával is segíthetnék ennek a szabályozásnak a gyakorlatban történő alkalmazását.

Többen felvetették mind a kormányoldal, mind az ellenzéki oldal részéről, hogy nem lehet egy ilyen szabályozást úgy törvénnyé avanzsálni, hogy közben az ügyeleti díjszabás kérdését megkerüljük, vagyis tudomásul vesszük azt, hogy azok a minimumok maradnak életben, amelyek minimumszázalékok formájában szabják meg a havi illetményhez mérten az ügyeleti órákra eső díjazást. Ez megalázó, nem illeszkedik az európai gyakorlathoz, tehát mi mindenképpen módosító javaslatokat fogunk tenni - de azt hiszem, mind a két oldalról elhangzottak ilyen megnyilatkozások - az ügyeleti díjszabás újragondolására.

A nagy szakmai szervezetek véleményét is többen idézték a bizottsági vitában. Az Orvosi Kamara is véleményezte ezt a törvénytervezetet, és az alkalmazhatóságát illetően több fenntartással élt, amelyekről tételesen majd a vezérszónoki beszédben szeretnék szólni.

Végül aggodalmak fogalmazódnak meg bennünk olyan értelemben, hogy szabad-e ezt a törvénytervezetet megint sürgősséggel átverni a parlamenten. Mint ahogy a bevezetőben már mondtam, sokkal több időt, sokkal több gondot kellene fordítani ennek az új ügyeleti rendszernek a jelenlegi átalakuló környezetben történő alkalmazhatóságát illetően.

A bizottság nagy vita után általános vitára alkalmasnak találta a törvénytervezetet. Köszönöm. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 50 2007.05.15. 15:03  39-57

DR. MIKOLA ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP mögé szorultam a vezérszónoklattal, így aztán csak az vigasztal, hogy Béki Gabriella megint a Fidesz mögé szorult, és úgy látom, ez a sor már felbonthatatlan. Azért kezdtem ezzel, mert Czinege képviselő úr néhány dolgot elmondott azok közül a gondolatok közül, amiket én is szerettem volna, és csak néhányra szeretnék ráerősíteni annak reményében, hogy valóban, ebben a törvényben módosító javaslatokkal a feltételeket is meg fogjuk teremteni ahhoz, hogy ez a kodifikáció a napi gyakorlatban alkalmazható legyen. Mert ha így marad, akkor ebből baj lesz.

Egyetértünk azzal is, hogy ne kimerült, ne agyonhajszolt egészségügyi dolgozókkal találkozzon a beteg, ez azonban nemcsak a munkaórákon múlik, hanem a létszámon is és a pénzen is. Ehhez a jogszabálytervezethez, törvénytervezethez létszámot, humán erőforrást és pénzt is kell rendelni. Eszembe jutott, miközben jeles MSZP-s képviselőtársam beszélt, hogy az átszervezés kapcsán, annak mintegy primer hatásaként éppen most bocsátanak el több mint ezer orvost, akiknek képzése óriási pénzbe, óriási társadalmi erőfeszítésbe került, a hatalmas szaktudásuk a betegellátásban nem nélkülözhető. Ugyancsak meg kell emlékeznem a több mint hatezer egészségügyi dolgozóról, akik a napokban veszítik el az állásukat, állást keresnek. Nem nélkülözhetjük az ő hozzájárulásukat sem ahhoz, hogy a betegek valóban jó eséllyel gyógyulhassanak ebben a meglehetősen szétzilált, szétvert, meggondolatlanul mintegy reformszerű ámokfutásnak kitett egészségügyi ellátórendszerben.

A változás, amit az ügyeleti rendszerrel foglalkozó kodifikáció elindít, radikális változás, megint kapkodva, megint sürgősséggel. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy eddig ebben a kormányzati ciklusban minden egészségügyi törvényjavaslat sürgősséggel került a parlament elé, azok is, amelyek korszakos változást jelentenek az egészségügyben a strukturális vagy éppen a finanszírozási területen. Megint kapkodva, sürgősséggel, az utolsó pillanatban szabályozzuk az ügyeleteket. Az Alkotmánybíróság döntése után, július elsejével a jelenlegi formában már nem működhet az ügyeleti rendszer. Most május közepe van, most kerül elénk ez a törvényjavaslat.

A vezérszónoki rövid beszédemben elsősorban néhány szakmai kérdésre szeretnék kitérni, ez talán egy kicsit szárazabb lesz, mint az előttem elhangzott, meglehetősen szenzitív beszéd. Magam is orvos vagyok, én is ügyeltem 27 évet, tudom, hogy mit jelent az ügyeleti terhelés, ebben egyetértünk. Azt is tudom, hogy ezt szabályozni csak méltó módon, a feltételeket hozzárendelve lehet. Éppen ezért inkább a szakmai vonatkozásokkal, legalábbis azok néhány elemével foglalkoznék.

Az Alkotmánybíróság 2006. december 15-én kelt határozatában alkotmányellenesnek ítélte az egészségügyi ügyelettel kapcsolatos szabályozást, és a kormányrendelet vonatkozó rendelkezéseit 2007. június 30. napjával megsemmisítette. Tehát kényszerhelyzetben vagyunk.

(12.30)

A kormány annak érdekében, hogy az egészségügyi ügyeletek szervezése jogszerűen és egyáltalán megtörténhessék, a parlament elé terjesztett két törvénytervezetet, melyek közül az egyik a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosítása, a másik pedig a tárgyban forgó, az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény módosítása. A kettőt azért említem így egymás mellett, mert összetartoznak, a kettő csak együtt tárgyalható, és úgy látom, a parlamentben meglesz a kontinuitás a két kodifikáció tárgyalása között.

Az a törekvés, miszerint a jogalkotó csak formai okokat vél felfedezni az Alkotmánybíróság előbb említett megsemmisítő döntése hátterében, jól látszik a 2003. évi LXXXIV. törvény módosításának tervezetéből, hiszen visszahoz több alkotmányellenesnek minősített szabályt - ezt egyébként mi veszélyesnek látjuk, és ezekre részletesen ki fogunk térni a vitában -, azzal a megtévesztő és jórészt valótlan indokkal, amely szerint a szabályozás szintjével, nem pedig a tartalmával szemben voltak alkotmányossági kifogások. Mi úgy látjuk, hogy az Alkotmánybíróság döntése a tartalmat is érintette. Ezt annak ellenére hangsúlyozni kell, hogy végre sikerült elérni, a jogszabály-előkészítés során az illetékes minisztériumok belátták, hogy az egészségügyi ügyelet lényegében jelentősen különbözik a munka törvénykönyvében megfogalmazott ügyelet tartalmától, az egészségügyi ágazatban ugyanis az ügyeleti szolgálat szükségszerűen munkavégzéssel jár. Az előttünk lévő törvénymódosítás az egészségügyi ágazat számára lehetőséget ad az ügyelet eltérő tartalmának meghatározására - erre már előttem is utaltak -, mértékének megállapítására, és reményeink szerint nyitva hagyja a lehetőséget a méltó díjazás megállapítására is. Bár pontosan tudjuk, hogy az európai direktívák nem térnek ki az ügyelet díjazására, mégis, egy ilyen törvénytervezetet nem lehet az ügyleti díjazás nélkül érdemben tárgyalni.

A törvénytervezetek azonban, annak ellenére, hogy egyrészt a kormányrendeletben foglaltakhoz képest változtatásokat is tartalmaznak, másrészt az egyes konkrét rendelkezéseihez fűzött indokolásokban rendszeresen hivatkoznak az európai irányelvnek való megfelelésre is, több helyen nem felelnek meg az irányelvekben foglalt szabályozásnak. A tervezet szerinti új szabályozás is ütközni fog az Európai Bizottság jogértelmezésével, hiszen szintén megengedi, előírja, hogy az ügyelet csak meghatározott részében minősüljön rendkívüli munkavégzésnek. Az uniós direktíva szerint a munkáltató nem határozhatja meg 48 óránál több időben egy hétnapos időszak alatt teljesítendő munkaidő átlagát, kivéve, ha a munkavállaló előzetesen beleegyezett az ilyen munkavégzésbe. Ezek alapján az elrendelhető átlagos heti 48 óra, illetve napi 12 óra csak a munkavállaló által önként vállalt órákkal nőhet, akár heti 60 óra, illetve napi 12 óra fölé, de az önkéntes órákkal 60 órára megnövelhető heti munkaidő nem lehet az elrendelhető munkavégzés heti átlagolásának alapja, mivel az önkéntesen vállalt munkaidő mértéke a munkavállaló pillanatnyi hajlandóságától függ. Szeretném ezt a hajlandóságot újra meg újra kiemelni, mert a törvény végrehajtásához az orvos és az egészségügyi szakdolgozó hajlandósága is kell, ezt pedig meg kell nyerni.

Az egészségügyi tevékenység együttes idejébe az ügyeleti idő teljes egészének munkaidő volta miatt nemcsak az effektív tevékenység, hanem az ügyeletben töltött valamennyi idő beleszámít, hiszen az ügyeletben töltött teljes idő a munkavállaló munkaidejét képezi. A passzív idő mértékével ugyanis nem növelhető a munkaidő heti 48 órás átlaga. Mivel az ügyelet a napi pihenőidő csökkentése révén valósulhat meg, semmiképpen sem eredményezheti a meghatározott maximális heti munkaidő meghaladását oly módon, hogy a munkáltató a munkavállalótól átlagban több mint 48 órás munkavégzést kíván meg hétnapos időtartamokban, míg ha ez tartalmazza is az ügyeleteket, amelynek során a munkavállaló - bár jelen van a munkavégzés helyén - nem végez tényleges szakmai tevékenységet.

Egy nap tekintetében az ügyeletet csak úgy valósíthatjuk meg, hogy a napi 8 órás rendes munkaidőt követően a munkáltató még elrendelhet 4 órát - ez probléma -, ezzel teljesül a maximálisan elrendelhető napi munkavégzés 12 órás, azaz maximális szintje, ám a maradék 12 órát csak a munkavállaló önkéntes vállalása esetén veheti igénybe a munkáltató. Ezzel a munkavállaló önként lemond arról, hogy az egybefüggően járó 11 órás napi pihenőidejét egy munkanapon igénybe vehesse.

Az egészségügyi ügyelet esetében a rendkívüli munkavégzés tényleges tartalma csak az ügyelet alatt derül ki, ezért a szükségessé váló rendkívüli munkavégzés konkrét esetben történő további ellátásának, folytatásának korlátját jelenti az a szabályozás, amely az ügyeleti órákat a tervezet szerinti módon maximálja, miközben az ügyeletben töltött időből a munkavégzéssel töltött idő pontosan nem mutatható ki és előre nem is tervezhető. Ez az ügyeletek sajátosságából ered.

Amikor a munkavállaló ügyeletet vállal, nem az ügyelet alatti effektív munkavégzést, hanem az ügyeleti idővel megegyező idő eltöltését vállalja, tulajdonképpen a szabadideje terhére. Ez egyrészt ezért minősül teljes egészében munkaidőnek, másrészt azért, mert az ügyelet teljes egészének eltöltése a feladat, és nemcsak az időszakosan jelentkező effektív munkaigény teljesítése. A munkaidőkeretbe a napi munkaidő tartozik, és nem a munkaidőben történő effektív munkavégzés ideje.

Az uniós direktíva szerint a munkáltató nem határozhatja meg 48 óránál több időben egy hétnapos időszak alatt teljesíthető munkaidő átlagát, kivéve, ha a munkavállaló előzetesen beleegyezett az ilyen munkavégzésbe. Ezek alapján az elrendelhető átlagos heti 48 óra, illetve napi 12 óra csak a munkavállaló által önként vállalt órákkal nőhet akár heti 60 óra, illetve napi 12 óra fölé, de az önkéntes órákkal 60 órára megnövekedő heti munkaidő nem lehet az elrendelhető munkavégzés heti átlagolásának alapja - mint az előbb mondtam -, mivel az önkéntesen vállalt munkaidő mértéke a munkavállaló pillanatnyi hajlandóságától függ. Mivel az eltöltött munkaidő szempontjából egy ügyelet teljes tartamú munkaidőnek minősül... Talán nem is folytatom ezeket az órákat, majd a részletes vitánál, mert látom, hogy rohamosan fogy az időm, és egy fontos dologra még vissza szeretnék térni a díjazással kapcsolatban. Javasolom, hogy a részletes vitában részletesen foglalkozzunk az elrendelhető és önként vállalható órákkal, és ezeket a teljesíthető órákat próbáljuk majd a jelenleg átalakuló struktúra vonatkozásában is értékelni, hogy valamiféle, az ellátás biztonságát jelentő megoldást találjunk.

Néhány szót a hátralévő rövid időben az ügyeleti díjazással kapcsolatban. Az egészségügyi ügyelet díjazása méltatlan, nem illeszkedik az európai közösségi gyakorlathoz. A jelenlegi forráshiányos helyzetben, a törvénytervezet szabályozási rendszerében minimumként megszabott díjtételekkel nem biztosítható a folyamatos egészségügyi ellátás, az ügyeleti szolgálati rendszer fenntartása. Gondoljunk csak arra, hogy a javasolt rendben a jelenlegi átlagos havi hat ügyelet helyett az ügyeletet szervező havonta csak két ügyeletet rendelhet el.

Mi lehet a megoldás? Az európai gyakorlatnak megfelelően jelentősen emelni kell az egészségügyi ügyeleti díjtételminimumokat a jelenlegi személyi alapbér egy órájára eső összegének 25-90 százalékáig, attól függően, hogy milyen típusú ügyeletellátás történik, akár 250-300 százalékára. Mielőtt bárki hanyatt vágódna ettől a mértéktől, el kell mondanom, hogy ez még mindig messze nem éri el azt az európai gyakorlatot, amelyben az ügyeleti szolgálat díjazása mindenhol kiemelkedő díjazást jelent. Nem véletlen, hogy a magyar orvosok is ügyeletet vállalnak Németországban, a skandináv országokban vagy éppen Angliában, egy-egy hétvégi ügyelettel megkeresvén a havi bérüknek megfelelő összeget.

Ezzel a díjazással biztosítani lehetne az ügyeleti rendszer jó szakmai színvonalon történő működtetését, az egészségügyi struktúra átalakítása során a rendszer kellő rugalmasságát, a változásokhoz való illeszthetőségét, az átalakítások során állásukat elvesztő 1000-1500 magasan képzett orvos szakember és egészségügyi dolgozó akár főállású ügyeletesként való foglalkoztatását és egzisztenciális biztonságát. Ha a kormányzat okosan gondolkodna, akkor most megtenné ezt a lépést, hiszen e szabályozás alkalmazhatóságát, a strukturális átalakítás során az ellátási biztonság fenntartását, az intézményrendszer folyamatos működőképes állapotban tartását és a hatalmas humán vagyon, az orvosi, egészségügyi szaktudás gyakorlatban történő alkalmazását is megvalósítaná, és nem sodorna egzisztenciális válságba több ezer embert, akik most az átalakítás során elveszítik az állásukat.

(12.40)

Alapvető társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy ezeket a lépéseket megtegyük, hogy ezeket a szakembereket a rendszerben továbbra is a nagy szaktudásukkal alkalmazni tudjuk, és így a betegek számára valóban jó minőségű egészségügyi ellátást tudjunk nyújtani.

Azzal fejezem be, hogy azért találtuk ezt a törvénytervezetet a sok hibája ellenére általános vitára alkalmasnak, mert megláttunk egy olyan lehetőséget, ami talán a két oldal közötti együttgondolkodásban kibontható lenne, hogy az eddigi nagy egészségügyi átalakításnak a milliónyi, kapkodásból származó hibája ellenére mintegy a folyamatos működőképességet és egy elfogadható szintű ellátást biztosítani tudó új szabályozást tudnánk alkotni. Fantáziát látunk ebben. Ki fog derülni a részletes vitában és ennek a törvénytervezetnek a további diszkussziójában, hogy valóban komoly-e a kormányzat szándéka, hogy a rendszerben meglévő hibákat, turbulenciákat kezelje, és ennek érdekében hajlandó-e kompromisszumra, vagy pedig folytatódik az a folyamat, amelyben az ellenzéket kizárva, konok módon és szakmailag nem előkészítetten születnek törvényjavaslatok, amelyekből újabb és újabb problémák, a beteg számára pedig sérelmek származnak.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 87 2007.05.21. 1:24  82-88

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sajnos nem tudjuk elfogadni a választ. Azért sem, mert szó sem volt a válaszban az Észak-pesti Kórházról, a XVI. kerületi kórházról, ahol már nem vagyonvédelem folyik, hanem már a fűtőtesteket is lelopták.

Szeretném elmondani az államtitkár úrnak, hogy itt nem megszüntetési biztosokra van szükség - a megszüntetési miniszter az előbb itt volt, de úgy látom, hogy elvonult sajnos. Hanem szeretném jelezni, hogy lopják szét az egészségügyi közvagyont. Lopják szét, közben a Lipótmezőn, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben a kapunál megmotozzák a dolgozókat - nem tudom, hogy mit keresnek náluk, mert a röntgent, az endoszkópot meg az egyéb műszereket nem a zsebükben a dolgozók fogják kivinni.

Szeretném megkérdezni - persze majd egy másik alkalommal lesz módja az államtitkár úrnak válaszolni arra -, hogy mi lesz azokkal az intézetekkel, becslésünk szerint 70-80 kórházzal, hiszen ennyi kórház fog csődbe menni az év második felében, amelyek jogutód nélkül szűnnek meg. Mi annak idején, amikor - látom, már lejárt az időm sajnos - a törvény született, kértük, ne legyen olyan, hogy a jogutód nélkül megszűnő intézmények szabadon eladhatók.

Sajnos nem tudjuk elfogadni a választ, és ezt a kérdést még tovább fogjuk vinni, hiszen veszély fenyegeti az egészségügyi közvagyont. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 89 2007.05.21. 3:06  88-94

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A miniszter asszonyhoz nyújtottam be interpellációt, de megértem, hogy visszavonták, hiszen az utóbbi időben tett kijelentései kapcsán olyan mértékben háborította fel az orvostársadalmat és a közvéleményt, hogy gondolom, most egy ideig nem fogják szerepeltetni - örömmel nyugtázzuk. (Derültség és taps a Fidesz soraiból.)

A reformnak nevezett egészségügyi átalakulás kudarcokkal teli hónapjai után a miniszter ment, ugye ön és az államtitkár jött, a káosz itt maradt. Teljes a bizonytalanság a kórházi rendszerben. Ennek ékes példája az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet körüli teljes zűrzavar. Amit önök tesznek, az a szakmai szempontok megcsúfolása. Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben önök megszüntetik az Agyérbetegségek Országos Központját, miközben a stroke ma Magyarországon a harmadik leggyakoribb halálozási ok.

Zavarok lesznek az epilepsziásellátásban és a neurológiában, de a legnagyobb káosz a pszichiátriai ellátásban van, és nemcsak a kórház megszüntetésére gondolok itt, hanem a járóbeteg-szakrendelésnek a nem fejlesztésére, illetve a mentálhigiénés ambulanciák területén bekövetkező rombolásra.

Már a gondolkodásmóddal is baj van. Az egészségügyi kormányzat valamilyen rejtélyes okból ellenséges a pszichiátriával szemben, megpróbálják azt ellehetetleníteni, a betegek személyiségi jogait korlátozni. Pszichoirtó akció folyik az országban. Legalábbis érdekes, hogyan lehet egy magát liberálisnak nevező egészségpolitikai vezetés ennyire intoleráns a pszichiátriával szemben. A pszichiátriai ágyak a tervek szerint nyolc különböző kórházban kerülnek szétosztásra. Az ágyakat átveszik az intézmények, a személyzetet azonban sok helyen nem. Azt is szeretném megjegyezni, hogy nem készültek el mindenhol a fogadó helyek. Szeretném elmondani, hogy a Merényi Gusztáv Kórházban olyan helyet jelöltek ki, amely emberi tartózkodásra alkalmatlan. És akkor még nem is beszéltem arról, vajon mi lesz az intézet felbecsülhetetlen értékű irattárával, képtárával, könyvtárával, műszerparkjával. Az egyik oldalon egy nemzetközi hírű intézmény, a betegek és hozzátartozóik, valamint kiváló szakmai munkát végző orvosok, a másik oldalon embertelen pénzügyi érdekek mentén szerveződő körök, gazdasági indíttatású kalandorok.

Az az ember, akit a Lipót felszámolására küldtek ki, véletlenül Gyurcsány Ferenc egykori cégének, a Perfect Rt.-nek még néhány hónappal ezelőtt is az egészségügyi tanácsadó igazgatója volt. Véletlenül ez a miniszteri biztos is részt vesz majd a 30 milliárdot érő őspark privatizációjának előkészítésében?

Tisztelt Államtitkár Úr! Sokan kérdezik aggódva: mi lesz a sorsa az intézetnek? Van még visszaút, vagy elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol visszafordíthatatlanná válik a rombolás? Mi lesz a betegekkel és az intézetben dolgozókkal? Végül: vajon kinek áll érdekében az ország második legnagyobb közintézményének a lerombolása, elherdálása? Tisztelettel várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 93 2007.05.21. 1:00  88-94

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Egy kérdésem lenne, államtitkár úr: ön elhiszi, amit most mondott? (Derültség a Fidesz soraiban.) Nem beszélnek Nagy Zoltán professzorral, az intézmény vezetőivel, orvosaival? Amit mondott, az egyszerűen nem így van! Szoronganak az orvosok, kétségbe vannak esve, kényszerrel engedik el a betegeket, többek között olyan pszichiátriai, elméjükben megháborodott szerencsétlen embereket, akiknek az egyensúlyban tartása napi odafigyelést igényel.

Államtitkár úr, folytatja azt a retorikát, amit a miniszter asszony, Ágnes asszony - milyen? -, Horváth Ágnes asszony (Derültség a Fidesz soraiban.) itt a parlamentben jó néhány hónapja folytat! Tehát ez egy képtelenség, fogalma sincs arról, hogy mi történik kinn a nagyvilágban! Holnap kihelyezett albizottsági ülés lesz a Lipótmezőn. (Gőgös Zoltán: Csak ott ne fogjanak!) Tessék kijönni, és megnézni, mi a helyzet! Amit ön elmondott, az olyan messze van a valóságtól, mint Makó Jeruzsálemtől.

Nem fogadom el a válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 14 2007.05.29. 5:02  13-16

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kiss Péter miniszter az előbb azt mondta, hogy meg kell őriznünk a köznyugalmat. Az ellenzék felelőtlenül veszélyezteti a köznyugalmat. Szeretném visszautasítani ezt a megjegyzést, miniszter úr. Önök veszélyeztetik a köznyugalmat, például a végtelenségbe nyúló várólisták létrejöttével az egészségügyben, és erről szeretnék néhány szót szólni, mert olyan helyzet alakult ki, ami sürgős kormányzati beavatkozást igényel.

Miről van szó? Magyarországon rossz a népegészségügyi helyzet, sokat beszéltünk már erről, a megbetegedési, halálozási statisztikák messze rosszabbak, mint az európai átlag, rövidebb ideig élünk, nem jó a csecsemőhalandóság, és folytathatnám. Tehát rossz a kiinduló alap, sok a beteg, és a sok beteget el kell látni. A konvergenciaprogram pénzügyi megszorításai nehéz helyzetbe hozták az egészségügyet. Megint azt tapasztaljuk, hogy a kormányzati költségvetési és államadósság-problémák a humán oldalról, az egészségügyből és az oktatásból vonják el elsősorban a forrásokat, ennek következtében nehéz helyzetbe került az ágazat. Tetézte ezt a kapacitáscsökkentés, az, hogy több ezer aktív kórházi ágyat bezártak, a megmaradt ágyakon kevesebb beteget lehet ellátni, közben persze a betegségek száma nem csökkent.

A negyedik nagy tehertétele az ágazatnak a teljesítményvolumen-korlát, amit 2005-ben önök vezettek be, a köznyugalmat megrontva ezzel, hiszen ez vezetett végül is a várólisták jelenlegi lehetetlen alakulásához. A teljesítményvolumen-korlát bevezetése azt jelentette, hogy egy kórház, egy egészségügyi szolgáltató egy bizonyos időszakban - mondjuk, egy hónapban - csak egy meghatározott számú és súlyosságú beteget láthat el; aki létszámon felüli, az után az egészségbiztosítás a szolgáltatónak, a kórháznak egyetlenegy fillért sem fizet. Ennek következtében bajba kerültek az intézmények, a kórházigazgatók nem mernek fedezetlen kiadást vállalni, hiszen a hűtlen kezelés vádja érheti őket, éppen ezért - bár tudják, hogy bevételre kell szert tenniük ahhoz, hogy a kórházuk fennmaradjon - várólistákat állítanak össze, amelyek néhány hónaptól, tudjuk, több mint hároméves várakozási időt jelenthetnek. A köznyugalmat és a gyógyítás körüli bizalmat rontja meg ez a lépés.

Mi történik közben? - és erre szeretném a tisztelt figyelmüket felhívni. Olyan folyamat indult el, ami - az előbb már utaltam erre - feltétlenül sürgős szabályozást igényel, nevezetesen a kétségbeesett intézmények, hogy ne kelljen beleájulniuk a privatizációt végző nagy tőkés erők karjaiba, megpróbálják kiszervezni az ágyaikat, amelyeket a hónap második felében már finanszírozás hiányában nem tudnak működtetni, és természetesen a műtőiket és a felszereléseiket megpróbálják kiszervezni a fizetőképes kereslet irányába. Ez azt jelenti, hogy ellátják a beteget, ha az volumenkorlát feletti létszámot jelent, ellátják - de csak akkor, ha kifizeti az ellátás árát. Ha ez egy magyar beteg, aki járulékot fizet, vagy például egy nyugdíjas, aki élete során már megfizetett azért, hogy idős korában ellássák a betegségét, akkor ez nagyon súlyos alkotmányossági aggályokat is felvet, hiszen a járulékfizetés fejében ezek a biztosított polgárok jogosultak az egészségügyi ellátásra. Amennyiben külföldiekről van szó, akkor meg az a gondolat vetődik fel, hogy meg lehet-e tenni azt, hogy egy önkormányzati, állami tulajdonban lévő kórház önkormányzati, állami tulajdonban lévő felszerelését, technológiai rendszerét, szakembergárdáját a fizetőképes keresletnek, a magánkeresletnek bocsássák rendelkezésére, pusztán azért, hogy az intézet talpon tudjon maradni. Ördögi a helyzet, a 22-es csapdája az, ami kialakult, és - ismét mondom - sürgős szabályozást igényel. Sajnos a korrupció melegágyát is jelenti ez a helyzet, hiszen úgy tűnik, hogy meg lehet kerülni a várólistát, ha valaki hajlandó kifizetni a beavatkozás árát, ez pedig megint súlyos alkotmányossági aggályokat vet fel.

A hátramaradó egy percben javasolni szeretném azt a három dolgot, amit tenni kellene annak érdekében, hogy a dolgok visszakerüljenek a nyugodt mederbe, és így a köznyugalmat meg tudjuk őrizni. Ezek közül az első az, hogy vissza kell térni a tényekre, adatokra alapozott egészségpolitikához, vagyis a népegészségügyi megbetegedések arányához, számához kell mérni a kapacitásokat és a finanszírozást. Legalább a járóbeteg-szakellátásban tegyük ezt meg! Ha most megkezdik a járóbeteg-szakellátás átszervezését, ne olyan fejetlenül, körzővel, vonalzóval, matematikai képletek alapján történjen a járóbeteg-kapacitások kialakítása, mint ahogy ez a kórházaknál történt!

A teljesítményvolumen-korlátot - ez a második javaslat - azonnal el kell törölni. Tessék hagyni az orvost dolgozni, hogy a műtőben betegeket tudjanak operálni, hogy a kórház működni tudjon. Tehát hagyják dolgozni az embereket és hagyják dolgozni az intézményeket! Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 131-133 2007.05.29. 2:13  130-139

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Elfogadom, köszönöm.

ELNÖK: Öné a szó, parancsoljon!

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Bár meg kell jegyeznem, nagyon kíváncsi lennék a halaszthatatlan közfeladatokra, most már ismételten nélkülözzük az egészségügyi minisztert olyan nagy horderejű kérdésekben, amelyek feltétlenül az ő szerepvállalását és az itteni megjelenését igényelnék.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt héten kihelyezett ülést tartott az egészségügyi albizottság és a kisebbségi, emberi jogi albizottság Lipótmezőn az Országos Neurológiai és Pszichiátriai Intézetben. Tájékozódott a kialakult helyzetről, szembesült azzal a nehéz helyzettel, amely az intézet kiürítését, annak a megkezdését jelenti.

A tárca képviseltette magát, rendkívül furcsa módon a kabinetfőnök asszonnyal - nem értettük, hogy miért. A főigazgató elmondta, hogy aggódik a betegeiért, aggódik a vagyonbiztonságért, hiszen nem tisztázottak a kompetenciák, rengeteg gond van a betegek elhelyezése körül. De amiről most beszélni szeretnék és amit ki szeretnék emelni, nagyon figyelmet érdemlő kérdés. Megjelent az ülésen Takács Albert ombudsman úr, aki elmondta, hogy emberjogi sérelmek komoly gyanúja merül fel az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet megszüntetése kapcsán. Elmondta azt, hogy a betegek gyógyulási esélyeinek a megkérdőjelezhetősége komoly alkotmányossági aggályokat vet fel, nem biztosított a betegek elhelyezése, a fogadó helyek nem készültek fel a betegek kellő elhelyezésére, fogadására, kezelésére, és szóvá tette Takács Albert ombudsman azt is, hogy nem ért egyet a nyilvánosság korlátozásával, vagyis a sajtó kizárásával ebből a nagy átalakításból, az átszervezés teljes folyamatából. Hiányolta az ombudsman a nyilvánosságot.

Sajnos a vita során egy kérdésre nem kaptunk választ továbbra sem: miért szűnik meg az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben a gyógyítás, miért zárják be az intézetet? Egyetlenegy válasz maradt fent, Matejka Zsuzsa válasza: nagy a termek belmagassága.

Kérdezem az államtitkár urat: hogyan látja a helyzetet, hogyan vélekedik Takács Albert ombudsman megjegyzéseiről? (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 137 2007.05.29. 1:13  130-139

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Élek azzal a gyanúperrel, hogy aki ezt a szöveget írta, amit most ön fölolvasott, az egyfajta pszichózisban szenved, mert nem látja a valóságot. Az volt a kérdésem, hogy figyelnek-e arra, amit Takács Albert ombudsman mondott. Négy pontban soroltam fel, hogy mit mondott. Egyikre sem kaptam választ. Sérülnek a betegek jogai, alkotmányosan aggályos az intézet megszüntetése, és nem sorolom fel tovább újra ezt a négy pontot.

Kérem szépen, hogy figyeljenek rá, hiszen Takács Albert ombudsman nemsokára, ahogy halljuk, miniszter lesz, idézni fogok az ott elhangzott szövegéből, és szembesíteni fogjuk azzal, amit ott mondott. Jó lenne, ha a tárca a parlament által kétharmados többséggel megválasztott képviselőre, aki az emberi jogokat képviseli és képviselte ezen a megbeszélésen, odafigyelne, és valamiféle választ formálna a véleményére.

Egyébként pedig szeretném elmondani, hogy a szakmai kollégium elnöke ott volt ezen az ülésen, a Neurológiai és Pszichiátriai Társaság elnöke ott volt ezen az ülésen, fel is szólaltak, és tökéletesen ellentmondó nyilatkozatot tettek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mint amit ön felolvasott. Nem értenek egyet az intézet megszüntetésével. Mi sem értünk egyet, és szembesülnie kell önnek azzal, hogy nem fog megszűnni ez az intézet.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 14 2007.06.04. 2:05  5-16

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Örülök, hogy a miniszter asszonyt újra itt látjuk hosszú távollét után. Annak is örülünk, hogy hangot váltott - népegészségügyi programról beszélt. Ugyanakkor azt kell mondjam, hogy késő. Olyan mértékben rontották el az egészségügy szerkezeti és működésbeli átalakulását, aminek kapcsán elkeseredett betegek, bizalmat vesztett orvosok, ellenséges érzületek, a gyógyítás körüli közbizalom megrontása kíséri az útjukat. Végtelen várólisták alakulnak, időnként már éveket kell várni egy-egy orvosi beavatkozásra, és a kétségbeesett kórházak kiárusítják a fizetőképes keresletnek az ágyaikat. (Zaj. - Az elnök csenget.)

Az intézmények bezárása és a tönkremenő kórházak újabb súlyos gondokat vetnek fel. Mivel látom itt Takács Albert miniszter urat, emlékeztetek arra, hogy még ombudsmanként két héttel ezelőtt a Lipótmezőn, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben, amikor opponáltuk az ottani átköltöztetést, azt mondta: nekem az a véleményem, hogy annyi bizonytalanság, nehezen átlátható, nehezen kiszámítható elem van a betegek elhelyezésében, máshová történő átirányításában, hogy ez az alkotmányos visszásság gyanúját kelti. Szeretném, ha az ombudsman úr itt most már miniszterként is képviselné az akkori véleményét, és ahogy ismerem, képviselni is fogja.

Elrontották, visszavonhatatlanul elrontották - azt gondolom, radikális, más irányt kell vennie az egészségügyi reformnak. Valódi reformot kell csinálni. Már csak nosztalgikus emlékként él bennünk a polgári kormánynak az ingyenes fogmegtartó kezelések terén, az alapellátás amortizációja elszámolása terén tett intézkedése, az egészséges nemzetért népegészségügyi program, amely egészségpolitikát alapozhat meg, vagy éppen a 2001. évi CVII. törvény, amely a forrásbevonást tette lehetővé az egészségügyben.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 290 2007.06.04. 1:39  275-336

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Két, egyharmados szavazatarányt kapott, 23. §-hoz csatlakozó módosító javaslatunk mellett szeretnék érvelni. Az egyik a hajléktalan személyek ellátásának vizitdíjmentessége mellett tör lándzsát, a másik pedig az ellátás, kábítószer-függőséget gyógyító kezelés alatt álló emberek vizitdíjmentességét szorgalmazná.

Az érvelés nagyon rövid lesz. A hajléktalanok, bár a megjelölt szervezeteiken keresztül jelentkezvén vizitdíjmentességet élveznek a törvény értelmében, azonban ebben az élethelyzetben az indítékszegénység, maga ez az élethelyzet sokszor teremthet olyan szituációkat, állapotokat, amikor is a hajléktalan nem is tudja, milyen szervezethez kell fordulnia, ugyanakkor orvosi ellátásra szorul. Azt gondolom, hogy legalább a hajléktalanok számára a vizitdíjmentességet biztosítani kellene.

A kábítószer-függőség gyógyító kezelése alatt álló személyeknél pedig nagyon sokszor, talán az esetek többségében a betegség belátása képességének az elvesztése indokolhatná azt, hogy ők is vizitdíjmentességet élvezzenek.

Természetesen az én megjegyzéseim is kármentő jellegűek, hiszen a vizitdíj intézményrendszerét rendszeridegennek tartjuk, és nem is értünk vele egyet. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 328 2007.06.04. 0:52  275-336

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Gondolkoztam, hogy szóljak-e, vagy nem, de nagyon röviden szeretném megjegyezni, hogy én kritikátlannak tartom azt, hogy egy fél évvel ezelőtt megszületett törvényhez a törvény előterjesztője, a volt egészségügyi miniszter nyújt be módosító javaslatot, aki nincs is itt a vitán. Egyáltalán ez a törvénykezés megcsúfolása szerintem, hogy egy néhány hónappal ezelőtt született törvényen - és itt a 41. és 42. módosító javaslatokhoz kívánok csatlakozni - már módosítunk, méghozzá ebben az összeállításban alapvető módosítások vannak. Tehát szeretném, ha elgondolkoznánk azon, ha a következő időszakban a törvénykezés így zajlik az egészségügyben, akkor teljes bizonytalanságot fogunk előidézni az ellátás területén.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 28-30 2007.06.11. 5:13  27-32

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A miniszterelnök úr azt mondta, hogy az ellenzék nyafog. Szeretném ezt visszautasítani, egyébként sem vagyok én magam sem nyafogós típus, ez majd el fog hamar dőlni, de azt gondolom, hogy a kormányoldal van nagyon nagy bajban, és orvosként azt mondom, hogy bizony szét kéne osztani egynéhány tablettát, nehogy valamiféle baj történjék, hiszen itt olyan indulatos, vértolulásos beszédeket hallottunk, ami elképesztő. Elképesztő ezt hallgatni a magyar parlamentben, és sértő az ellenzékre nézve! (Felzúdulás az MSZP soraiban.) Úgy tűnik, hogy önök nagyon komoly bajban vannak, ez nagyon egyértelműnek látszik, és azt is tudom, hogy miért vannak bajban.

Nem tudom megállni, hogy ne reagáljak néhány felszólalásra. (Lendvai Ildikó felé, aki a padsorok között áll:) Bár most készül a frakcióvezető asszony éppen elmenni, de szeretném neki mondani - (Lendvai Ildikó: Nem!) ja, nem megy el, köszönöm szépen -, hogy a gyógyszergyártók nyomásának nem tudtunk ellenállni. Hároméves megállapodás: tessék már elővenni a gyógyszerpiaci megállapodást, önök megszüntették! Kökény úr jókat mosolyog, érdekelt volt a megszüntetésében. Forrásbevonás az egészségügybe: tessék már elolvasni a 2001. évi CVII. törvényt, erről szól, önök megszüntették! Népegészségügy? Az "egészséges nemzet" népegészségügyi program egy tízéves program, ami felzárkózási lehetőséget kínált az Európai Közösség népegészségügyi színvonalára, önök megszüntették. Egyben ez a program a tényekre, adatokra alapozott egészségpolitika megalapozó programja volt, önök megszüntették. Fogmegtartó kezelések térítésmentessége: önök megszüntették a szabályozást. Amortizáció az alapellátásban: elvonták a háziorvosoktól az amortizációs forrásokat. Magyarországi gyógyszertárak repatriációja: önök megszüntették ezt a jogszabályt.

Folytathatom tovább, és eljutunk oda az egy üveg sörig, amit pedig az SZDSZ frakcióvezetője mondott, hogy már fizesse ki az ember azt az egy üveg sörnyi vizitdíjat. Hát kérem szépen, ez olyan mélyenszántó nem tudásról, ismerethiányról tanúskodik, ami elképesztő. Az emberek Magyarországon járulékot fizetnek, egészségbiztosítási járulékot fizetnek, amit önök ez év elején 7 százalékkal emeltek meg. Itt nem az egy üveg sörről van szó! Hát nem ingyen kapják az emberek az egészségügyi ellátást, a nyugdíjasok se. Életük során megfizettek azért, hogy megkapják az ellátást, méghozzá nagyon komolyan megfizettek. Önök amnéziában szenvednek, és kezd az egészségügy olyan lenni, mint a futball: mindenki rettenetesen ért hozzá, pedig ez egy szakma.

Szeretném mondani, hogy az úgynevezett egészségügyi reform egyéves története kapcsán közel állunk ahhoz, hogy a gyógyítás szakmai tartalmát a beteg anyagi helyzete határozza meg. Ez elfogadhatatlan! Mára világossá vált, hogy a kormányzati egészségpolitika visszaél a "reform" szóval, hiszen a forráskivonás szégyenlős és eufemikus elnevezésként használja a reformot. Miután a kormány egyre rosszabb pénzügyi helyzetbe lavírozta önmagát és az országot, az úgynevezett konvergenciaprogramban Brüsszel felé vállalta, hogy három éven keresztül összesen 0,9 százalékkal csökkenti a GDP-ből az egészségügyi kiadásokat.

Miről beszélünk? Milyen reform az, amelyik ilyen léptékű forráskivonással jár? Így 2010-re a GDP 5,5 százalékát kitevő egészségügyi közfinanszírozás 4,6 százalékra fog csökkenni, és ez azt jelenti, hogy évente 100 milliárd forintot vonnak ki az egészségügyből. Miről tetszenek beszélni? Milyen reform ez? Minden reform többletkiadást, primer invesztíciót igényel. Azért szakmai dolog egy reformot előkészíteni a folyamatos megújító törekvéseivel és az egyes lépéseknek a primer invesztíciós szükségletei megtervezésére.

Ez a reform egyre inkább perverzióra hasonlít, döbbenetes, hogy a döntéshozók, az új és régi miniszterek, Horváth Ágnes asszony és Molnár Lajos befolyásolhatatlan konoksággal, kooperációra képtelenül, valamiféle kéjes megszállottsággal teszik az újabb-újabb lépéseket, és rombolják azt az egészségügyi ellátórendszert, ami Európa-híres ellátórendszer volt, és meg kell védenem. Szó sincs arról, hogy a magyar egészségügy valami romjaiban heverő, semmit nem érő, értéktelen valami volt. Ha pedig így állítják be, a világ is nulla pontot fog adni ránk úgy, mint a futball Európa-bajnokságra a pályázatunkra tette.

Önök a gyógyszerforgalmazást megváltoztatták, épp a napokban adtak ki egy állatgyógyászati termékeket áruló vállalkozásnak emberi gyógyszerek árusítására alkalmas engedélyt; létrehozták a biztosításfelügyeletet, ami rendőrségként működik, tönkretették a kórház-finanszírozást, és nem is tudom tovább sorolni, hiszen az időm elmúlt.

Azt gondolom, most egy fontos dolog van, hogy megakadályozzuk, igenis megakadályozzuk a szerencsétlen emberek segítségével azt a több-biztosítós modellt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amit létre fognak hozni, mert egyébként úgy járunk, mint ahogy a költő mondja, hogy "Amit védtem, nincs jelen, azt már mások védik ellenem"...

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes úr!

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): ...de ez nem fog bekövetkezni. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 39 2007.06.11. 2:41  38-44

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Az Egészségügyi Világszervezet előjelzései szerint az ezredfordulót követő évtizedekben az egészségügy legsúlyosabb problémái a pszichiátriai, a pszichológiai megbetegedések - ezen belül főleg a depresszió - lesznek. A mentális betegségek és különösképpen a depresszió az Európai Közösségben igen jelentős egészségpolitikai tényező. A 15-44 éves korosztályban az összes megbetegedés okozta veszteség 30 százaléka származik a lelki egészség megromlásából, ez az arány ötször nagyobb, mint a szív-érrendszeri megbetegedések által okozott kiesés és hét és félszer több, mint a daganatos betegségek következményei.

Tizennégy országban végzett tudományos felmérés alapján a háziorvoshoz forduló betegek 24 százalékánál volt diagnosztizálható pszichiátriai megbetegedés, leggyakrabban depresszió, szorongás, alkohol- és drogfüggés. A kezeletlen szorongás legfontosabb következményei: a fokozott alkoholfogyasztás, a dohányzás, a drogproblémák, a másodlagos depresszió, az öngyilkosság, valamint a munkaképesség nagyfokú csökkenése és az egészségügy fokozottabb igénybevétele.

Miniszter Asszony! Ön ilyen népegészségügyi trendek mellett kívánja rohamos gyorsasággal bezáratni a lelki betegségek és az agyi érkatasztrófák kezelésére létesített egyetlen országos szakkórházat. Miért? Kinek fűződik gazdasági vagy éppen más természetű érdeke az ön által befolyásolhatatlanul, konok módon folytatott pszichoirtó akcióhoz?

A közbeszéd arról is szól, hogy ön és néhány döntéshozó munkatársa bizonyos, immár nemzetbiztonsági kockázatot is jelentő szekták nyomása alatt áll. A nyilvánosság követeli a magyarázatot. Bár önök a nyilvánosságra nem sokat adnak, hiszen a kórház dolgozóit az Egészségügyi Minisztérium megfosztotta a szabad véleményhez és szólásszabadsághoz fűződő, alkotmányban deklarált joguktól.

(14.50)

Miniszter Asszony! Beszélt ön már az új rendészeti és igazságügyi miniszterrel, aki néhány hete állampolgári biztosi minőségében ugyancsak alkotmányossági és emberi jogi aggályokat fogalmazott meg az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet megszüntetésével kapcsolatban? Figyel a parlament kétharmados többségével megválasztott ombudsman megállapításaira? Vagy ön már mint dicstelenül megfutamodott elődje, Molnár Lajos, minden szakmai és morális kontroll alól kiszabadulva, szerencsétlen betegek tömegeinek kárára folytatja az egészségügyi reformnak nevezett ámokfutást?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 43 2007.06.11. 1:15  38-44

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Nem tudom elfogadni a választ. Szerencsére, nem szorulok az ön tanácsaira, és örülök, hogy nem is fog ilyen helyzet előállni.

Szeretném fölolvasni Takács Albert ombudsmannak a jegyzőkönyvben rögzített mondatait: "Miért volt szükség arra, hogy például ennek az intézménynek a kommunikációs lehetőségeit oly módon korlátozzák, mint ahogy ez végül is megtörtént?

Megítélésem szerint ebben az esetben ez indokolatlan, sőt éppen ellenkezőleg, azt gondolom, hogy nagyobb nyilvánosság mellett kellett volna ezeknek a dolgoknak történnie."

Lenkovics Barnabás ombudsmannak az ugyancsak jegyzőkönyvből idézett mondatai: "Ebből következően az újonnan jelentkező és a már felvételi tilalom alá eső betegek átirányítása, tájékoztatása szakmai szempontból nem vállalható, mely helyzet, még ha időlegesen is, de ellátatlanságot eredményezve megvalósítja a betegek, illetve az ellátási területhez tartozó lakosság tekintetében a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jog sérelmének közvetlen veszélyét." - alkotmány 70/B. §-a.

Nem tudom, miről beszél ön, miniszter asszony. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 226 2007.06.14. 11:48  137-289

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azon gondolkodtam az elmúlt percekben, hogy mire is szolgál ez a vitanap, mit várhatunk ettől, milyen reményeink lehetnek - most már a vége felé tartunk. Úgy látom, hogy elmarad az a katarzis, amire számítottunk, mert ez a katarzis csak az igazi, őszinte szembenézésből, a megbánásból, a mély megindulással történt megbánásból származhat, enélkül sajnos elmarad a továbbépítkezés lehetősége, a bizalom, az együttműködés lehetősége.

Én úgy látom, hogy az őszödi beszéd ma is rombol - én elsősorban az egészségügyben fogom ezt nyomon követni, és összefüggéseket szeretnék itt önöknek figyelmébe ajánlani és vitára bocsátani. Ma is rombol Őszöd szelleme, nincs megbánás, nincs katarzis, nincs igazán így továbblépés sem. A miniszterelnök ma is pozícióban van, görcsösen ül a hatalomban (Dr. Szabó Zoltán: És marad! - Közbeszólások az MSZP soraiból: Ezt sajnálod?), és én ezt a helyzetet elkeserítőnek tartom. Az emberek kint, a parlamenten kívül valamiféle kiszámítható, igazat mondó, bölcs, jó emberi tartású vezetőt szeretnének látni. Ma ilyet nem látnak, és félek, hogy ez után a vitanap után sem fognak ilyet látni.

Nekem - kicsit talán furcsa - egy játékos vers jutott eszembe, miután láttam, hogy a Berzsenyire és Barankovicsra való hivatkozások nem hatották meg a másik oldalon ülőket. Nekem Romhányi József jutott eszembe, aki a versében arról ír, hogy a vihar szétverte a káposztaföldeket, szétestek a káposzták, kétségbeesett kisnyulak rohangásznak a mezőn, mi lesz velünk, itt a tél a nyakunkon, nincs káposzta, éhen halunk, és akkor megjelenik a bölcs tanító, leülteti magával szemben a kisnyulakat, és mondja a nagyon érdekes, kicsit tréfás verset, amelynek néhány sorát idézném. Azt mondja, hogy "Az egymást támasztó táposztó levelek képezte káposzta letépett levelein belül tapasztalt képletet, mely a kopasztott káposzta törzse, úgy hívják, hogy torzsa. Ha most erre a torzsára sorjába visszatapasztjátok a letépett támasztó táposztó káposztaleveleket, akkor szakasztott helyesen fejesen szerkesztett káposztát képeztetek. Ez a lecke! Megértettétek?" - mondja a bölcs nyúltanító, és a kisnyulak megértették, hogy egy rombolt, szétvert, nehéz helyzetben lévő káposztaföldön, de mondhatom azt is, hogy országban az egyetlen esély az újraépítés, és ennek a módja a torzsáig, a kiindulópontig való lehatolás, szembenézés önmagunkkal és a káposztaleveleknek szakasztott helyesen fejesen történő újraszerkesztése.

Amikor készültem erre a felszólalásra, akkor alaposan áttanulmányoztam az őszödi beszédet. Érdekes volt újraolvasni. Találtam benne egynéhány olyan mondatot, amely összefüggésben látszik a mai következményekkel, mintegy azoknak megalapozó kiindulópontját, állapotát, mondatokban megfogalmazott megállapításait jelenti. Idézem: "A nagy reformok közül természetesen az egyik legizgalmasabb kérdés az egészségügy dolga. A koalíciós tárgyalások során azt láttam, hogy ahhoz a bátorsághoz képest, ahogyan sokszor nyilatkozni szoktunk az egészségügy jövőjéről, a rendszer működéséről, meglévő tudásunk hát időnként, mondjuk, hiányosnak tekinthető. Ez mind a két koalíciós pártra igaz." Meg kell állapítani, hogy igaz, ma is igaz. Rendkívül rossz szakmai felkészültséggel, előkészületekkel, de ami még ennél is súlyosabb, mit sem törődve az egyes reformlépések szakmai előkészítésével folytak az egészségügyben az átalakítások, amelyek tragikus következményeit ma is ismerjük.

Egy öreg tanárom jut eszembe, aki egyszer, amikor kifogásoltam egy kongresszuson az előadó által mondott szavakat, akkor mellettem ülvén rám tette a karját, feddőleg rám nézett, és azt mondta, hogy fiam, ne csodálkozz az előadón, mert mélyenszántó szakmai ismeretek nem korlátozzák véleménye megformálásában. Ez a mondat megmaradt bennem, és sokszor eszembe jut, amikor az egészségügyi törvénykezésben az elképesztő kapkodást, szakmai előkészítetlenséget, hatástanulmányok, szakértői anyagok teljes mellőzését, sőt a szakmának a vitákból való kizárását látjuk.

Nem figyel a kormányzat arra, hogy mi történik a világban, miről szól a tényekre, adatokra alapozott egészségpolitika, mik azok a népegészségügyi tényadatok, amelyekre például a fekvőbeteg-ellátó rendszernek az átalakítását lehetne alapozni. Nem figyel arra sem, hogy mi az egészséghatás-becslés, hogy hogyan kell a kormányzatnak olyan szabályokat hoznia, amelyekből a származtatható egészségnyereség egyértelmű; hogy meg kell vizsgálni minden törvénykezés során már az előkészítés stádiumában, hogy annak a hajdani, majdani szabályozásnak az érvényesülése milyen népegészségügyi hozadékot, populációs egészségnyereséget vagy éppen károkat okoz és jelent. A pénzről szól az egész történet, szakmai hozzáértés és a szakma segítségül hívása nélkül.

A következő idézet a beszédből - a költségvetési hiányról van szó -: "Ez a csökkenés miből fog állni? Három nagy tételből: részben a jövedelmeket terhelő társadalombiztosítási járulék növeléséből, azaz nettó jövedelemromlásból; az általános forgalmi adó növelése miatti inflációs hatásból; három: az árcsökkentések, az ártámogatások átalakítása miatt négy területen egy másik típusú inflációs hatásból." Az eredeti mondat nem teljesen szabályos, talán nehezen értelmezhető, de egyértelmű, hogy miről van szó benne. Megemelték a járulékot, az egészségbiztosítási egyéni járulékot 4 plusz 3, összesen 7 százalékkal. A később megszületett konvergenciaprogramban a kormányzat már vállalta azt, hogy megnyomorítja az egészségügyet, vagyis a GDP 0,9 százalékos mértékében 2006 és 2009 között csökkenti az egészségügyi kiadásokat. Ez tragikus hatással van az ágazatra. Milyen reform az, amelyhez nem elsődleges befektetés, primer invesztíció társul, hanem egyenesen egy súlyos, soha nem látott nagy forráskivonással indul?

Megint idézek: "Négy területen van ártámogatás-csökkenés: villany, gáz, gyógyszer, közlekedés, ebből a legbrutálisabb a gáz." Én azt mondom, hogy legalább ilyen brutális a gyógyszer, hiszen 40 milliárdos terhet tettek az emberek vállára, a 40 milliárdot a gyógyszerkiadások csökkentése terén a lakosság vállára tették. Ez nem túlzás, brutális lépés volt. Vitányi Iván úr felszólalását magam is nagyon élveztem - Bibó Istvánt idézte a felszólalása kapcsán. Nekem is eszembe jutott egy Bibó István-idézet, amit magamban sokszor mormolok - azért mondom ezt, mert nem túlzás a megállapítom. Az idézet úgy szól, hogy "A túlfeszült lényeglátás és a hamis realizmus gyakorlatban történő együttes érvényesülése mindig megóv bennünket a túlzásoktól."

Zavart keltettek az olcsóságra való törekvéssel, az ócsítással - ez az ócsítás fogalma a korábbi időkből maradt itt nálunk -, az orvosnak a legolcsóbb gyógyszert kell felírni. Ez megint egy óriási szakmaiatlanság, rengeteg kárt okoz mára, hiszen a beteg nem mindig a legolcsóbb gyógyszertől gyógyul, hanem a leghatékonyabb szertől. Ennek az alkalmazásával lehet minél hamarabb visszavezetni a munkájába és a családjához.

A következő idézet: "Ugyancsak vizsgáljuk azt, hogy az egészségügyben az egyéni hozzájárulásnak milyen formája alakítható ki: vizitdíj, kórházdíj, receptdíj."

(18.40)

Ezt a mondatot találtam az őszödi beszédben én az egészségügy oldaláról vizsgálódva a legbotrányosabbnak, hiszen asszociációként rögtön a televíziós vitaműsor ugrott be, ahol Gyurcsány úr Orbán úrral vitatkozik, és elhangzik az az elhíresült mondat, hogy "Elnök úr, ezt vonja vissza! Ön úriember, ezt vonja vissza!" És tetszenek tudni a folytatását ennek a mondatnak: nem lesz semmiféle ilyen lakossági teher, nem lesz ilyen készpénzbehajtás, pénzszivattyú az egészségügyben a lakosságot terhelendő. Milyen érdekes, hogy megértük a vizitdíj, a kórházi napidíj bevezetését, rendszeridegen elemekként, óriási társadalmi feszültséget keltve, a gyógyulás esélyét rontva, és ezzel mintegy megágyazva a későbbi nagyobb kiadások kényszerének.

Nagyon rövid távú politika, semmiféleképpen nem államférfira valló politika, hiszen rövid távon gondolkodik, a későbbi hatásokkal, amelyek terhelik a lakosságot, de a pénzügyeket is, a költségvetést is, nem számol. Káosz mindenhol a lakossági sarcok bevezetése kapcsán, várólisták, végtelen várólisták, többszörös vizitdíjak behajtása az emberektől, aminek következtében a kórházi ágyak egy része üres, nem mennek be a betegek, halogatják az orvoshoz fordulást, a baj pedig elhatalmasodik, és ha csak a gazdasági vonatkozásait nézem ennek, akkor későbbi nagyon komoly nagy tehertételekkel fenyeget.

A következő mondat, amin megakadt a szemem, úgy szól: "Őrült lóhalálában készül, mert egy darabig nem csinálhattuk, nehogy kiderüljön, most meg már olyan rohadtul kell csinálnunk, hogy majdnem belebetegedtünk." Hát így történik az egészségügyi reform. Most már majdnem belebetegedünk, hiszen nagyon rohadtul csinálják, előkészítetlenül, mint ahogy az előbb utaltam már rá, hatástanulmányok nélkül, végrehajtási rendeletek bemutatása nélkül, káoszt okozva.

Különösen figyelemre méltónak tartom azt, és ez is Őszöd szellemét idézi, hogy úgy születnek ma törvények, sürgősséggel természetesen, átverve bizottságokon, parlamenten, hogy eleve már a törvény-előkészítés során a felelős kormányzati emberek megjegyzik, hogy majd módosítjuk, mert persze ez így nem lesz jó, majd rövidesen módosítani fogjuk. Most megéljük azt, hogy néhány hónap, fél év után alapvető reformtörvényeket már módosítani kell. Elképesztő dolog, azt mondom, hogy a törvénykezés megcsúfolása, súlyos alkotmányossági aggályokat is felvet mindez.

Végül még egy idézet Őszöd szellemében az eredeti őszödi beszédből: "Tesszük a dolgunkat. Amíg nagy tempóval lehet menni előre, mindig megyünk. Ha nem lehet menni, elmagyarázzuk, hogy..." és utána jön egy rövid mondat: "Reform vagy bukás. Nincs más." Én azt mondom erre, hogy de van, az őszödi örökséggel: reform és bukás, ha ez így megy tovább.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 124 2007.06.18. 2:05  123-130

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Asszony! Az elmúlt héten csütörtökön Gyurcsány Ferenc úr sajtótájékoztatót tartott. Színház volt, mögötte álltak egy körben azok az MSZP-s képviselők, akik néhány héttel, néhány hónappal ezelőtt, de mondhatom azt is, hogy folyamatosan a társadalmi szolidaritásról, a nemzeti kockázatközösség megőrzéséről beszéltek, papoltak, és hallgatták a miniszterelnöküket, amikor bejelentette a "Szolidaritás és verseny az egészségbiztosítási rendszer reformjában" című MSZP-s programot.

Az MSZP-s képviselők, úgy tűnik, elfogadták, mai szóhasználattal mondhatnám, hogy bevették ezt a programot, ami arról szól, hogy hét kötelező egészségbiztosítási decentralizált igazgatási szervet hoznak létre. Marad a központi járulékbegyűjtés, de bizonyos, általunk nem ismert, szakanyagokban még nem rögzített fejkvóta szerint leosztják a középen, központilag begyűjtött pénzt a regionális biztosítóknak, majd ezek fogadják a rászorultakat, de átalakulnak gazdasági társasággá, és a gazdasági társaságban fogadják a befektetőket.

(15.50)

Ez azt jelenti, hogy hét biztosító jön létre gazdasági társaságként, magánbefektetők részvételével, akiknek először csak kisebbségi tulajdona lehet. A csel a dologban az, hogy ez a hét biztosító nemcsak a régióból, hanem a régión kívülről is fogadhat gyógyító szolgáltatásra váró embereket, ezzel országos lefedettségűvé válhat, és egy következő intézkedéssel feloldható az állam többségi tulajdona, az állami többségi tulajdon megszűnhet, és létrejöhet a liberális, szabad versenyes, nyereségérdekelt magánbiztosítókból álló rendszer Magyarországon.

Kérdezem a miniszter asszonyt, mi a véleménye erről az MSZP-s, trójai falóként is értékelhető programról. Köszönöm. (Taps a Fidesz- és a KDNP-frakció soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 128 2007.06.18. 1:01  123-130

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Miniszter asszony, én nem azt kérdeztem, hogy önök mit szeretnének, hiszen azt sajnos tudjuk, hanem azt kérdeztem, hogy mi a véleményük a Gyurcsány Ferenc úr által bejelentett MSZP-s programról. Újra megkérdezem, hiszen van még egy perce: mi a véleményük erről a lopakodó, általam trójai falóként jellemzett megközelítésről, amellyel jól átverik az embereket, mert ezt aztán senki nem fogja érteni, mire megy ki a játék. Számunkra egyértelmű, hogy nem mondanak le a kormánykoalíciós hatalmi partnerek az egészségbiztosítás pénzalapja feletti befolyás megszerzéséről, legyen az gazdasági, vagy legyen az politikai befolyás.

Csak emlékeztetném arra, a trójai faló története arról szól, hogy ajándékot, falovat kapott Trója, amelyben görög harcosok bújtak meg, és amikor Trója elfogadta az ajándékot, a görög harcosok, kikelve ebből a falóból, legyőzték Tróját. Nem szeretnénk, hogyha ez történne az egészségügyben. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz- és a KDNP-frakció soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 46 2007.06.25. 5:03  45-50

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök elmondta, hogy önbizalom hiányában szenvedünk, intellektuálisan gyakorlatilag roncsok vagyunk, már remegünk szinte a félelemtől. Érdekes volt nézni a beszéde közben az MSZP sorait: mint Cipolla tekeri önöket az ujja köré Gyurcsány Ferenc (Derültség és közbeszólások az MSZP soraiból.), és miközben a társadalombiztosításról papol, azt kell mondjam, hogy kevés kivételtől eltekintve igazat mond. A baj ott van, hogy nem ezt csinálják önök. Egész mást csinálnak!

Amit tegnap a sajtótájékoztatón elmondtam, arról szólt, hogy önök megállapodtak egy olyan társadalombiztosítás egészségbiztosítási ágát átszervező programban, ami már régen nem a társadalombiztosításról szól, hanem az üzletről, a piacról szól, magántársaságok versenyéről szól, profitról szól, az emberek további tehertételéről, megsarcolásáról szól, és a szolidaritás elvének, a keresztény Európa szolidaritás értékrendjének a feladásáról szól. Ilyen értelemben a szavak messze elválnak a tettektől. Azt pedig kikérem magamnak, hogy Gyurcsány Ferenc kioktasson bennünket és engem is - aki 35. éve vagyok a pályán, a társadalombiztosításban élek, ezt a rendszert tanulmányoztam, és a világ sok országában láttam -, hogy mi a társadalombiztosítás. (Folyamatos közbeszólások a kormánypártok soraiból. - Az elnök csenget.)

Gyurcsány Ferenc gondolatában egy nagyon nagy, megfontolandó hiányosság van, ami ezt az egész dichotómiát, a szavaknak és a tetteknek a kettéválását mintegy megvilágítja: Gyurcsány Ferenc nem döbbent rá arra, hogy a társadalombiztosítás szükségletalapú szolgáltatást nyújt, a szükséglet pedig társadalmi közmegegyezésben meghatározott, redukált igényrendszert jelent. Ezt szíves figyelmükbe ajánlom. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Társadalmi közmegegyezés nélkül nem lehet társadalombiztosítást csinálni, és az, hogy a miniszterelnök nemhogy megkísérelné, hanem egyenesen méltatlan, sértő megjegyzésekkel támadja a másik oldalt - többek között azokat a szakembereket is, akik életüket áldozták arra, hogy ezeket a rendszereket tanulmányozzák, és ezekkel a rendszerekkel foglalkozzanak -, elfogadhatatlan számunkra.

(14.50)

De szabadjon egynéhány tényt megemlítenem itt! Mit tettek önök a társadalombiztosítás megreformálása érdekében? Föl szeretném ezt sorolni, hiszen éppen a rendszer lerombolásáról szólnak az eddigi egy év alatt bekövetkezett egészségügyi reformlépések. Leszűkítették a biztosítói kört, megváltoztatták a biztosítás tartalmi elemeit. Megsarcolták a lakosságot, járulékos térítési díjakat, vizitdíjat, napidíjat vezettek be, amellyel az ellátásokhoz való hozzáférést megnehezítették. Nesze neked, társadalombiztosítás! Pontosan tudjuk, hogy miről szól a vizitdíj, emelni fogják, hiszen arról szól, hogy ha megjelennek az üzleti biztosítók, és drágább lesz a biztosítók működési költsége, ha ezek a biztosítók profitot képeznek, és folytathatnám tovább, valahol be kell szedni ennek a forrásait. Honnan lehet beszedni? Majd a vizitdíj meg a napidíj, meg a lakossági sarcok emelkedésével az emberektől lehet beszedni.

Önök radikálisan csökkentették az ellátókapacitást. Hol engedi meg a magyar alkotmány azt, hogy az elért eredményekből, az egészségügy legmagasabb szintű szolgáltató rendszeréből, ahogy az alkotmány fogalmaz, ilyen mértékben visszalépjenek, és teljesítményvolumen-korlátokkal és adminisztratív radikális ágyszámcsökkentésekkel - aminek mértéke Európában párját ritkító - operálva beszűkítsék az ellátókapacitást, egyúttal a szolgáltatások nyújtható mennyiségét és tömegét. Szeretném elmondani, hogy most, a hónap második felében is üresen állnak műtők az országban. Nem operálnak a szemészek, mert betelt a volumenkorlát, elérték az intézetek azt a felső határt, amelyen túl már nem operálhatják meg a betegeket. Lehetetlen helyzet!

Az elmúlt egy évben az egészségügyi reform gyakorlatilag a piacra lépő profitbiztosítók terepének az előkészítéséről szólt. Szeretném elmondani, hogy az a modell, amit önök kidolgoztak, és pontosan tudtuk, hogy mi ez a modell, nem kell nekem, hogy Mesterházy Attila személyeskedve, személyeskedő hangon kioktasson engem; pontosan tudtuk akkor, amikor a sajtótájékoztatót tartottam, hogy önök miben állapodtak meg, mert az MSZP-t mindig rászedték a liberális programokra, most is rászedték. Ez a területi regionális önálló pénztárrendszer nem más, mintegy trójai falóként, mintegy avar alatt, lopakodva a teljes liberalizált egészségügyi versenyrendszer elindítása, ami az emberek számára nem jó.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 98 2007.09.10. 2:14  97-104

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt héten miniszter asszony az Országos Mentőszolgálatnál létszámstopot, személyi kifizetési zárlatot rendelt el. Ha jól emlékszem, ez egy hétfői napon történhetett. A dolog megütközést keltett, hiszen nemrégen éltük meg azt a helyzetet, amikor is a mentőszolgálatnál létszámleépítés volt, ha jól emlékszem, 6,4 százalékos létszámleépítés, 450-460 szakdolgozót küldtek el a mentőszolgálattól. Krónikus létszámhiánnyal, szakemberhiánnyal küzd a mentőszolgálat, főleg az ország bizonyos nehezebb térségeiben. Azt hallottuk indoklásként a létszámstop és a személyi kifizetési zárlat elrendelésével kapcsolatban, hogy az 1,5 milliárdos hiány indokolja ezt, ami a mentőszolgálat költségvetésében előállt.

(17.30)

A rá következő napon Kökény Mihály úr az egészségügyi bizottság ülésén elmondta, hogy 2 milliárdos gyorssegélyben fog részesülni a mentőszolgálat. Ezt nagy örömmel vettük. Úgy hangzott el, mintha azonnali segélyt kapna a mentőszolgálat, hogy az állami feladatként hangoztatható mentőellátás, mentés folyamatosan működni tudjon.

Majd újabb két nap telt el, és azt hallottuk - akkor már az SZDSZ képviselője, miniszter asszony szájából -, hogy valóban lesz egy ilyen, az Egészségbiztosítási Pénztár szufficitjéből, ami 51 milliárd forint, egy kétütemű segítség, aminek a második ütemében fog a mentőszolgálat 2 milliárd forintot kapni, de ezt csak akkor lehet abszolválni, ha a 2006. évi zárszámadási törvényt és ennek keretében a 2007. évi költségvetési törvény módosítására benyújtott javaslatot az Országgyűlés elfogadja. Ez pedig október végén fog a parlament elé kerülni.

Tehát kérdezem: kap-e segítséget a folyamatos működőképesség fenntartásához a mentőszolgálat, vagy nem? Ha igen, akkor mikor kap segítséget?

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 102 2007.09.10. 1:08  97-104

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Nem az én időszakomra voltam kíváncsi, ugyanis akkor ilyen zavarok a mentőszolgálatban nem voltak. Most a zavarok már a betegek gyógyulási esélyeit veszélyeztetik. Ha a miniszter asszony ezt nem látja, akkor legjobb, ha visszavonul a tisztjétől, mert szenvednek a betegek, összevissza mennek a mentőkocsik, nem érnek el az ellátás helyére, elképesztő káosz van a szolgálatnál, és a másfél milliárdos hiány megakadályozza az Országos Mentőszolgálatot abban, hogy eleget tegyen a feladatának. Nem sikerült végrehajtani a mentés és a betegszállítás szétválasztását. Úgy tűnik, hogy a betegszállításban megjelent profitérdekelt cégek elég komoly forrásokat húztak ki az Országos Mentőszolgálat költségvetéséből. Nyilván ez is hozzájárult a hiányhoz.

De a kérdésemre nem kaptam választ: mikor kapják meg a 2 milliárdot az Országos Mentőszolgálat emberei, és ebből a létszámstopból és személyi kifizetési zárlatból mi lesz? Ha év végén vagy jövő év elején kapják meg a 2 milliárd forintot, akkor nagyon komoly ellátási zavarokkal kell számolnunk az Országos Mentőszolgálatnál, a mentésnél.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 140 2007.09.11. 4:55  131-179

DR. MIKOLA ISTVÁN, az egészségügyi bizottság alelnöke, a bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az az érdekes furcsa pillanat van, amikor a kisebbségi vélemény alig-alig fog eltérni a parlament egészségügyi bizottságának a többségi véleményétől. Nem volt közöttünk a módosítások megítélésében lényeges szakmai különbség. A többségi véleményt és végül is az általános vitára való alkalmasságot az szülte meg, hogy a kormányoldal fontosnak tartotta, hogy ebben a kérdésben ne akadályozza meg a törvénynek, illetve a módosításoknak a megszületését, mi viszont úgy gondoltuk, hogy nem eléggé kiérlelt ez a dolog, és aggályokat fogalmaztunk meg, amelyek szakmailag nem nagyon különböznek a többségi véleményben elhangzottaktól.

Mi is úgy gondoljuk, hogy az élelmiszer-biztonság egy multidiszciplináris és multiszektoriális, kormányzati szinten kezelendő kérdés. Én 2001-ben miniszterként alá kellett hogy írjam az európai harmonizációs tárgyalások során azt a megállapodást, ami szerint a határokon az élelmiszerimport során nem lehet tételesen vizsgálni az élelmiszerek összetételét, esetleges mikrobiológiai szennyezettségét, és már akkor gondoltunk arra, hogy ebből bizony nagyon nehéz helyzet fog születni, majd megéltük az aflatoxinos paprika-, a lisztériás vagy szaloncukorbotrányt, a legutóbb pedig ezt a dioxinos guargumi-ügyet, és látjuk azt, hogy az élelmiszer-biztonság egy nagyon fontos prioritás, amit feltétlenül megfelelő szabályozással az emberek védelme érdekében magas szinten, törvényi szinten kezelni kell.

Minket a kollektív felelősség hozott ide, és azért is mondom el ezt a kisebbségi véleményt, mert úgy gondoljuk, hogy ez a módosítás nem jó hír az emberek számára. Gyakorlatilag az egészségügy kompetenciáját a törvényhozó, a törvényt előterjesztő beszűkítette, az egészségügy kimaradni látszik ebből a szabályozásból, sok helyen a fogyasztóvédelemmel van behelyettesítve, amivel nem tudunk egyetérteni.

De hangsúlyoznom kell azt is, hogy tudomásom szerint az FVM és az egészségügyi tárca között sincs egyetértés a kérdésben. Tudomásunkra jutott, hogy a miniszterelnök döntött ebben az élelmiszer-biztonsági konstrukcióban, aki nem szakember, és nyilván politikai és nem szakmai szempontok vezették a kérdés eldöntésében, de az igazi frontok a kormányon belül, a két tárca között húzódnak, az FVM és az egészségügyi tárca között.

Úgy gondoljuk, hogy nem nélkülözhető az élelmiszer-biztonságot felügyelő intézetben az egészségügy kormányzati szintű felelősségének megjelenítése, és ezt nem pótolhatja az, hogy az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattól munkacsoportokat vagy egyenesen intézményeket vettek át, az egészségügyi szakmai kompetenciát megjelenítve az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos döntések előkészítésében. Nem nélkülözhető a kormányzati szintű egészségügyi kompetenciának a kérdésben történő megjelenítése.

Úgy gondoljuk - és a bizottságban szakmai vonatkozásban ebben teljes egyetértés volt -, hogy módosító indítványokkal próbáljuk lehetővé tenni, hogy mégiscsak annak a sürgős szükségnek, ami az új élelmiszer-biztonsági intézmény létrehozását jelenti, valahogy szabad utat nyissunk, ugyanakkor a szakmai feltételeket biztosítva lássuk az új törvényben.

(17.30)

Nem tudjuk elfogadni azt például - példákat mondanék -, hogy felhatalmazást kap az élelmiszer-biztonságért felelős miniszter, hogy a kereskedelemért felelős miniszterrel, valamint fogyasztóvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben szabályozza az élelmiszer-előállítás és forgalomba hozatal élelmiszer-higiéniai feltételeit. Lehetetlen dolog, hogy ebből az egészségügy kormányzati szintű felügyelete, közreműködése kimaradjon!

Nem akarom végigmondani a módosító indítványok alaptételeit. Ezt a módosításcsomagot mi elfogadhatatlannak tartjuk, és kérjük a törvény előterjesztőjét, hogy majd vegye figyelembe az egészségügyi bizottság módosító javaslatait, amelyeket reményem szerint a kormányoldal és az ellenzék szakmai szempontokból vezéreltetve és a kollektív felelősséget átérezve egyhangúlag fog megtenni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 156 2007.09.11. 2:06  131-179

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Kökény Mihály úrnak szeretném mondani, hogy nézze meg a bizottsági jegyzőkönyvet, ugyanis ő tette fel a kérdést az FVM részéről a bizottsági ülésen jelen volt főtanácsosnak - nem tudom sajnos a nevét -, hogy van-e kormányzati szinten egyetértés, mire a válasz az volt, hogy nincs.

(18.10)

Utána elmondta, szóról szóra, hogy a két tárca nem értett egyet. Mire a következő kérdés úgy hangzott, hogy ki döntött; a válasz az volt, hogy a miniszterelnök úr eldöntötte. Ez szó szerint benne van a jegyzőkönyvben, tehát igenis van kormányzati szinten is nézeteltérés, sőt pontosan mondhatom, hogy az FVM-en belül is van, ezt az államtitkár úrnak mondom, aki nem figyel, az FVM-en belül is van ellentét, méghozzá szakmai ellentét, méghozzá eléggé magas szinten a jelenlegi törvénymódosítással kapcsolatban. Tehát jó, ha a tárcán belül is körülnéznek. (Gőgös Zoltán közbeszól.) Ezt én pontosan tudom, úgyhogy nem kell ezt cáfolni.

Most azt szeretném elmondani, hogy ugyanakkor még egyszer szeretném hangsúlyozni, az egészségügyi bizottság ülésén holnap mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy létrejöjjön az egységes élelmiszer-biztonsági hivatal. És azért fogjuk ezt tenni, mert aggasztónak látjuk a helyzetet, mert ismerjük az adatokat. A nagy áruházláncokban az európai elv, a termékek szabad áramlása miatt sok helyen 30-34 százalékot ér el az import élelmiszerek aránya, ami életveszélyes, ugyanakkor az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomások rendszere nagyon meggyengült, nem is beszélve az ÁNTSZ-ről, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról és más intézményekről.

Tehát valóban úgy érezzük, hogy a magyar emberek kiszolgáltatottak az élelmiszer-biztonság területén, és messze vagyunk még attól, hogy olyan erős szervezetek jöjjenek létre, mint például Amerikában az FDA, a Food and Drug Administration, ahol az élelmiszereket ugyanolyan kőkeményen ellenőrzik, mint a gyógyszereket. Nagyon messze vagyunk ettől, tehát az idő sürget bennünket.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 172 2007.09.11. 1:49  131-179

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Nagyon röviden. Csak annyit szeretnék mondani az államtitkár úrnak a "szűk a mozgástér" megjegyzésére, hogy valóban szűk a mozgástér, de a világon nagyon érdekes folyamatok indultak el. Valaki azt mondta egy ilyen élelmiszer-biztonsági vitában, hogy a magyar élelmiszer-biztonság is ott kezdődik, hogy a magyar ember a magyar paraszt által a magyar földön termelt magyar paprikát eszi meg. Ebben valami igazság nyilván van, tehát a patriotizmus a mezőgazdaság, egyáltalán az élelmiszerügy területén nyilvánvalóan az élelmiszer-biztonság alapvető feltétele.

De arra gondoltam, hogy azért meg kell nézni a világon lábra kapott gyakorlatokat, hogy Ausztriában törvény szabályozza, hogy a kistermelő, azt hiszem, 80 kilométeres körzetben értékesítheti a termékeit. Franciaországban leszedik a hipermarketek plakátjait az utcáról, hatóságilag megtiltották, hogy reklámozzák a termékeiket.

(18.30)

Vagy éppen az Egyesült Államokban láttam nemrégen, hogy zárnak be a hipermarketek, mert a család beül a kis autójába, kimennek a farmra, a gyerekek lovagolnak, a gazdasszony meg rámutat a pulykára meg a csirkére, levágatja, tíz perc alatt ott becsomagolják neki, és viszi haza. Tehát úgy tűnik, hogy egy olyan folyamat indult el, amelyik a globalizációnak a nagy piacnyerő és a termékeinek, ezen belül a termékek szabad áramlására hivatkozó parttalanságával és a vizsgálatok korlátozásával történő terjeszkedését ezzel az irányultsággal akadályozza meg. De persze ez már egy egészen más kérdés, de valahol hozzátartozik az élelmiszer-biztonsághoz.

Most erről a törvénytervezetről beszélünk, és én ismételten szeretném - és most már utoljára - megjegyezni, hogy nagyon fontos, hogy létrejöjjön egy ilyen hivatal, de ebben az egészségügy kompetenciáját meg kell jeleníteni, mert egyébként ez nem fog működni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 98 2007.09.17. 2:14  97-104

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Miniszter Asszony! (Zaj. - Az elnök csenget.) Veres János miniszter úr az előbb azt mondta, hogy minden európai ország, minden rendes ország végrehajtotta a nagy rendszerekben a szerkezetátalakítást. Szeretném megjegyezni nagyon határozottan, hogy az egészségbiztosításnak ilyen módon történő átalakítását, amiről a most kiszivárgott két modell a kulisszák mögötti tárgyalásokkal kapcsolatban szól, sehol senki nem hajtotta végre, ilyen modell sehol Európában nem létezik. (Zaj. - Az elnök csenget.)

Tehát kérem szépen, hogy a mai esti koalíciós tárgyalás előtt, ahol megint az egészségbiztosítás ügyéről beszélnek, próbáljanak őszinte hangot megütni, nincs ilyen modell, lépjenek vissza tőle. Az MSZP modellje sem jobb, mint az SZDSZ-é, ezt szeretném nagyon határozottan kijelenteni, mert kezd terjedni, hogy az MSZP majd megváltja az egészségügyet és az egészségbiztosítást. Az is működésképtelen modell. Vissza kell lépni, vissza kell térni a bázisokhoz, az egészségbiztosításnak a nemzeti intézménnyé fejlesztéséhez.

És azt is kérem, szíveskedjenek ezt "a múltat végképp eltörölni" irányultságot megszüntetni; a múlt nem mögöttünk van, az alattunk van, azon állunk, és a magyar egészségügy egy értékes rendszer volt, amiben meggyógyultak a betegek, még ha sokféle hibával, forráshiánnyal küszködött is, ezt csak úgy kidobni az ablakon nem lehet. És kérem szépen, kérdezem, hogy mikor mondják el az embereknek, hogy ezek a több-biztosítós piaci rendszerek nem őrzik meg a szolidaritást, ezek a köztulajdont kiárusítják, hogy mindenhol, ahol több-biztosítós piaci rendszert vezettek be, emelkedett a járulék, csökkentek az egészségügy szolgáltatásai, és mint ahogy egy szerző a napokban egy napilapban írta, a Taigetosz-effektus életbe lépett, ami pedig azt jelenti, hogy a szegény, az elesett, a nyugdíjas, a kispénzű kimaradt a rendszerből.

Kérdezem tehát, mikor térnek vissza (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a valódi reformhoz, az egészségbiztosítási rendszer értékeinek a megőrzése mellett annak a megújításához, nemzeti intézménnyé fejlesztéséhez. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Éljen!)

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 102 2007.09.17. 1:11  97-104

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Miniszter Asszony! Bocsásson meg, de azt kell mondjam, hogy önnek még nagyon sokat kell tanulnia, nagyon sokat kell tapasztalnia, és ne oktasson ki minket. 37. éve vagyok a pályán, a Kórház Világszövetségnek hat évig európai alelnöke voltam, bejártam a világot, jártam Dél-Amerikában. Chilében én jártam, én nemcsak beszélek, hanem jártam, láttam. Tanultam az Egyesült Államokban, ott szereztem az egyik diplomámat, láttam, hogy az amerikai rendszer milyen problémákkal küszködik. Ott voltam, amikor Clinton elnök bejelentette a National Health Insurance Plant, a nemzeti egészségbiztosítási tervet, választást nyert vele, de Bush elnök is választást nyert vele, mert ez a hatalmas, gazdag ország is vágyódik a társadalombiztosítási típusú, szociálisan biztonságot jelentő szolidaritási rendszerek iránt.

Értse már meg, és próbáljon tájékozódni; nem arra tart a világ, amerre önök mennek. És szíveskedjenek az emberekkel is megbeszélni a változás előkészítését, mert róluk van szó (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ők a hatalom szerződött partnerei, a tízmillió magyar állampolgár. Nem lehet a fejük felett, őket becsapva vakvágányra menni. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Úgy van! - Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 97 2007.10.01. 2:06  96-103

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Szeretném megkérdezni, miniszter asszony, miről szól a megállapodás. Egy héttel ezelőtt a miniszterelnök felszólította önöket, ne hisztizzenek, hisztizni otthon kell, állapodjanak meg. Önök utána hazamentek. Mi vártuk, hogy valamiféle írott anyagot kapunk a megállapodás szakmai tartalmát illetően. Az egészségügyi bizottság ülésén az elnöknek, Kökény Mihály úrnak fel is tettem a kérdést, miről szól ez a megállapodás, a válasz röviden az volt, hogy majd ha lesz írott anyag, akkor a képviselők, az egészségügyi bizottságban ülő törvényhozók is kapnak tájékoztatást. Elképesztőnek tartom ezt a dolgot, hiszen az ország költségvetés utáni második legnagyobb pénzalapjáról, a szociális biztonság legnagyobb oszlopáról, az emberek számára létkérdésszámba menő nagy rendszer átalakításáról van szó.

Rengeteg kérdésünk lenne, ezek közül néhányat szeretnék itt felvetni, mert szeretnénk választ kapni ezekre. Hogyan lett a régiókból megyei egészségbiztosítási pénztár, illetve erre épülő 22 kicsi indián, amiben részt vesznek a magánbiztosítók is, amelyeknek lehet, hogy külföldi székhelyük van, és lehet, hogy a szolgáltatások ellentételezését majd külföldi átutalásokkal kell megoldani? Hogyan kívánják a fejkvótarendszert, vagyis a források elosztását levezényelni? Milyen szerepük lesz ebben a népegészségügyi adatoknak, trendeknek? És mikor akarnak írott anyaggal előjönni, és mikor kívánnak egyeztetni a szakmai szervezetekkel, a civil szervezetekkel, köztük a betegszervezetekkel, és mikor kezdenek majd tárgyalásokat szakmai kérdésekben a nemzeti egészségügyi kerekasztallal, ahol két és fél éve üresen áll a helyük?

Miniszter asszony, választ várunk, mert méltatlan helyzet, hogy a képviselők a televízióból és a rádióból kell hogy összecsipegessék a megállapodás egy-egy tartalmi elemét.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 101 2007.10.01. 1:08  96-103

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Miniszter Asszony! Nem nagyon vigasztalódtam meg, hogy több hét jut a vitára. Hollandiában az önök által favorizált rendszer előkészítése több mint egy évtizedébe került a holland szakembereknek. Ha mi ezt néhány hét alatt elvégezzük a világon elsőként készülő rendszert illetően, akkor lehet, hogy tényleg a "Tíz kicsi indián" történet lesz ennek a vége, de azt hiszem, azt egyikünk sem akarja, egyikünk sem kívánja.

Engedje meg, hogy az önök által nagyra becsült Soros Györgynek egynéhány mondatát felolvassam, amit a napokban megállapításként tett a több-biztosítós rendszerekkel kapcsolatban Amerikában: "Amikor egy adott hivatás profitorientált üzleti vállalkozássá alakul, veszélybe kerül a szakmai színvonal. Meg kell akadályoznunk, hogy a piaci értékek olyan területeken is tért nyerjenek, ahol semmi keresnivalójuk nincs. Hozzáteszem, hogy az egészségbiztosítás üzleti alapra helyezése ellentétes a korszerű közgazdaság-tudomány minden alapelvével, és a piaci megoldás erőltetése nem szerencsés nemzeti szempontból, és az emberek számára nem jó hír."

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 112 2007.10.02. 18:17  109-277

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 2006. évi költségvetés teljesítésével kapcsolatban az egészségügyi vonatkozásokról szeretnék beszélni. Hadd kezdjem ott, hogy 1994-ben készült egy tanulmány a magyar egészségügyről, amelyet nemzetközileg elismert szakértők végeztek, és jól emlékszem erre a körülbelül 500 oldalas kötetre; amikor kinyitottuk, az első oldalán egy mélyenszántó, egymondatos megállapítás szerepelt, amelyben a tanulmányt készítő összegezte a magyar egészségügyi ellátórendszerrel kapcsolatos véleményét. Ez a mondat magyarra fordítva úgy szól, hogy nem az a baj a magyar egészségügyben, hogy rövid a takaró, hanem az, hogy keresztben van az ágyon. De most elmondhatjuk, 2006-ban már nemcsak az a probléma a magyar egészségügyben - nemcsak az volt a probléma, hiszen most 2007-re még nehezebb helyzetet látunk -, hogy rövid a takaró és keresztben van az ágyon, hanem most már tulajdonképpen nincs keresztben, mert széle-hossza egy lett.

Az egész világon az egészségügyben egy nagy probléma van, egy nagy konfliktust kell kezelnie a költségvetést készítő magas igazgatási szervnek, ez pedig úgy fogalmazható, hogy az orvosi lehetőségek és a gazdasági megengedhetőség között egyre nagyobb a feszültség. Az orvostudományok exponenciális módon fejlődnek, a nemzetgazdaságok pedig - ha egyáltalán fejlődnek - jó esetben lineáris fejlődési pályát írnak. Ez pedig azt jelenti röviden, hogy az orvosi lehetőségek és a gazdasági megengedhetőség - mint az olló - nyílik, egyre nagyobb a kettő között a feszültség, és ezt a konfliktust csak különleges technológiai rendszerekkel - és a társadalom együttműködését ebben megnyerve - lehet kezelni.

A világ ma ismer egy olyan technológiát, amelyet a fejlett egészségügyi ellátórendszerrel rendelkező országok alkalmaznak: ez a tényekre, adatokra alapozott egészségpolitika és ennek mentén történő költségvetés-tervezés. Evidence-based health policy - használja a terminológiát a nemzetközi irodalom, amelynek a lényege az, mivel mindenre nincs elegendő pénz, úgy kell megtervezni az egészségügyi költségvetést, hogy az helyi, regionális, térségi, népegészségügyi adatokon alapuljon, vagyis meg kell vizsgálni, hogy egy adott populáció, egy adott ország régióiban milyenek a megbetegedési, halálozási, csecsemőhalandósági és más népegészségügyi adatok, milyen a születéskor várható átlagos élettartam.

Térségenként fel kell állítani egy olyan prioritásrendet, amelyben a legnagyobb és a kevésbé nagy problémákat is megjelöljük, és a forrásallokációt olyan módon kell végezni, hogy a pénzek felhasználásából maximális népegészségügyi hozadék, egészségnyereség származhassék. Akkor mondhatjuk el, hogy a rendszer pénzügyi, elosztási, vagyis allokációs hatékonysága optimális, tehát jól kezeltük az orvosi lehetőségek és a gazdasági megengedhetőség között feszülő problémát. Ez persze csak akkor megy, ha a társadalommal folyamatos szükségletkommunikációt folytatunk, és megállapítjuk a társadalmi szükségletek szintjét, hiszen a szolidaritási szisztémára épülő egészségügyi ellátórendszerekben nem differenciált igényeket elégítünk ki, hanem szükségletekké redukált igényeket kell hogy finanszírozzunk. Ezek a szükségletek lehetnek a bázisai egy társadalmi közmegegyezésben a költségvetési tervezésnek.

Mindezt persze a közjó és az igazságosság szellemében kell végezni, hiszen - mint említettem - mindenre sehol nincs elegendő pénz, ma a világ legtehetősebb nemzetgazdaságai sem tudják minden polgáruk számára az egészségügy, az orvostudomány minden lehetőségét megfinanszírozni, pláne nem tudják ezt tenni a gyógyító szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés esélyét fenntartva.

(15.20)

Nézzük a 2006. évi költségvetést! Egypár számot is szeretnék megemlíteni, mert a tervezés nem volt jó, nem az előbbi elvek mentén történt, népegészségügyi adatokra, trendekre nem támaszkodott, kizárólag fiskális, pénzügyi szempontokat figyelembe véve történt, méghozzá a 2005. évi, tehát a tárgyban forgó költségvetést megelőző évi kiadásokat jelentősen alulmérve, így előre prognosztizálva a 2006. évi teljesítésekben mutatkozó hiányokat.

Emlékeztetnék arra, hogy már a 2006. évi költségvetés tervezésekor az Állami Számvevőszék felhívta a figyelmet erre, és úgy minősítette a 2006. évi költségvetési törvénytervezetet, hogy az kockázatos; ezt a kifejezést használta. Ez a kockázatossága ennek a 2006. évi költségvetésnek be is igazolódott, hisz ha megnézzük az egészségügy vonatkozásában a fő tételeket, akkor azt látjuk, hogy a gyógyító-megelőző kassza kiadásai a 2005-ös bázisévről 2006-ban jelentősen megnőttek, szám szerint 661 milliárdról 714 milliárdra. Ez azt jelenti, hogy 50 milliárddal nagyobb volt a teljesítés, a kiadás, mint a tervezett. Ha megvizsgáljuk ennek az okát, akkor a már említett tervezési problémák, majd a 2006-ban elindult egészségügyi reform-deformnak a struktúraátalakításra és finanszírozásra vonatkozó szabályozása idézte elő ezt a helyzetet.

Szeretnék kiemelni a 2006. évi gyógyító-megelőző szolgáltatások túllépésével kapcsolatban egy nagyon komoly, még 2005-ben bevezetett, de 2006-ban kiteljesedett, számunkra kórosnak minősített technológiai rendszert, a teljesítményvolumen-korlátot, amely az ágazatra nézve súlyos hatásokkal járt, és amelynek a romboló hatása és a gyógyítás szempontjából rendkívül negatív kihatása a mai napon is észlelhető. Ez a teljesítményvolumen-korlát azt jelentette, hogy a magyar egészségügyi finanszírozásban, amelyik normatív dominanciájú finanszírozást jelent, behoztunk egy olyan fix elemet, ami rendszeridegen. A teljesítményvolumen-korlát egy fix finanszírozási elem, semmiképpen nem illeszkedik a normatív dominanciájú, teljesítményorientált finanszírozási technológiákhoz, technikákhoz.

Ez egy olyan vegyes rendszert szült a finanszírozásban, amelynek a következményei tragikusak voltak. Mára látjuk ezeket a következményeket a szolgáltató intézményrendszer eladósodásában, az egyre növekvő, sokszor már években mérhető várólisták kialakulásában, az egyenlő hozzáférés esélyének a csökkenésében, mára mondhatom talán, hogy teljes megszűnésében, és az egészségügyi ellátás színvonalának a csökkenésében. Ez utóbbit, a színvonal csökkenését azért hangsúlyozom, mert az Állami Számvevőszék is vastagon szedve tesz a vizsgálati anyagában egy ilyen megállapítást. Ez számunkra rendkívül fájdalmas, hiszen úgy gondoljuk, hogy az alkotmánnyal is összeegyeztethetetlen, alkotmányos aggályokat vet föl bennünk. Úgy gondolom, hogy ha levezetésre került a magyar alkotmányból az a tétel, miszerint például a környezetvédelem elért színvonalából nem lehet visszalépni, akkor ezt az egészségügyre vonatkoztatva is, azt kell mondjam, hogy az alkotmány nem engedi meg, hogy az egészségügyi ellátás színvonalából visszalépjünk, hogy a gyógyuláshoz való esélyeket csökkentsük, és ennek nyomán számos emberi jogi problémát kelljen megélnünk.

Az úgynevezett reform, amit mi egy kicsit blikkfangosan reform-deformnak tituláltunk itt, az Országgyűlés plenáris ülésén, elbizonytalanította a szakmát. De azt is mondhatom, ha egy kicsit erősebben fogalmazok, hogy a szakmát kirekesztették az egészségügyi átalakítás előkészítéséből, méltatlan módon. A Magyar Orvosi Kamara, a Gyógyszerész Kamara és az ápolási kamara kötelező tagságát megszüntették, mintegy eltávolították a zavaró tényezőként megjelenő szakmát az egészségügyi reform előkészítéséből. Körzővel, vonalzóval rajzolták újra a struktúrát, nem népegészségügyi adatokra alapozva ezt, és közben nemtelen, méltatlan támadásokat intéztek az orvostársadalommal szemben.

Furcsa, hogy egy költségvetési zárszámadási vitában térek ki erre, de azért térek ki erre, mert tudni kell, hogy az egészségügyi ellátórendszerben a legfontosabb gazdasági-hatékonysági tényező maga az orvos. Az a politika, amelyik szembemegy a milliárdokat utalványozó orvossal, amelyik defenzívába szorítja, az egyben gazdasági irracionalitást is szül. Tehát az orvos ellehetetlenítése, az orvos-beteg közötti, a gyógyítás feltételeként is megjelölhető alaprendszer megsértése, ennek a bizalomnak a megingatása közgazdasági értelemben és így következményképpen pénzügyi értelemben is a rendszer hatékonyságát csökkenti, és gazdasági irracionalitást szül.

Meg kellett érnünk a konvergenciaprogram megszületését is, ami számunkra, egészségügyben dolgozók számára drámai kihatású volt, és az ma is, hiszen soha nem történt még meg, hogy leírják egy szakmai-pénzügyi-gazdasági anyagban, hogy az egészségügyi kiadásokat három éven keresztül a GDP 0,9 százalékpontos arányában csökkenteni kell. Ezt nem is kommentálom, ez egy súlyos gazdasági megszorítás, és ennek a megszorításnak a miliőjében, a légkörében elképzelhetetlen olyan rendszer-átalakítást csinálni, amely a struktúrát, a finanszírozást is érinti, ahol nemhogy primer invesztícióra, az átalakításhoz szükséges elsődleges befektetésre nincs lehetőség, hanem egyenesen a forráskivonás mellett kell olyan átalakítást csinálni, amely ilyen körülmények között csak csonkolás és rombolás kimenetelű lehet.

Néhány szót szeretnék szólni a gyógyszerkasszáról azért, mert úgy tűnik, hogy nem sikerült a gyógyszerkasszának a 2006-os költségvetés tervezésekor megadott irányszámokat teljesítenie, hiszen a gyógyszertámogatás 298 milliárdra tervezett összege 388 milliárd lett. A kettő különbsége körülbelül 90 milliárd. Amikor ezt mondom, nagyon szomorúan kell megállapítanom, hogy a polgári kormánynak az a bizonyos hároméves megállapodása, amit a gyártók világával kötött, és amelyben megszabtuk azt, hogy a gyógyszerárak nem növekedhetnek a mindenkori infláció kétharmada fölé, tehát infláció alatt tartotta a gyógyszerárakat, nem tudott kiteljesedni, mert a 2002-es politikai változásnál ezt a szabályozást, ezt a kétoldalú szerződést megszüntették, fölülírták, és ennek következtében meglódultak a gyógyszerárak, de még inkább meglódultak a lakossági terhek, hiszen a támogatások visszafogásával 2006-ban jelentősen nőttek a lakossági terhek, egészen odáig, hogy jelentős betegtömegek nem jutnak hozzá a gyógyszerükhöz, mert képtelenek kifizetni a gyógyszerek megemelt térítési díját. Ez a folyamat 2007-ben is folytatódott, és mára súlyos esélyegyenlőtlenséget és a gyógyításhoz való hozzáférés megakadályozását jelentette.

Nagyon érdekes a gyógyszerkassza túllépésével kapcsolatos, a 2006. évre vonatkozó állami számvevőszéki állásfoglalás, az állam és a gyártók közötti szerződés, idézem: "nem volt hatékony eszköz a kiadások kompenzálására", tehát kár volt azért a gőzért, azért a sok-sok indulatért, indulatos vitáért, amelyik ezt a gyógyszerpiaci szereplőkkel történő, nem jól sikerült megállapodást idézte. Én csak sajnálni tudom, hogy a mi javaslatainkat ennek az előkészítése során nem vették figyelembe.

Zavart okozott a gyógyszerellátás területén is az egészségügyi rendszer strukturális átalakítása, amire már tettem néhány jelzőt. A gyógyszer-disztribúció, a gyógyszer-kiskereskedelem átalakítása átmeneti ellátási gondokkal járt, az intézetek nehéz anyagi helyzete pedig az intézményeken belüli gyógyszerellátásban is zavarokat szült. A betegterhek pedig - mint említettem - jelentősen növekedtek.

Legalább ilyen súlyos a kérdés a gyógyászatisegédeszköz-kasszával kapcsolatban, ahol a 43 milliárdos tervezett költségvetés 48,5 milliárd lett. Látszólag nem jelentős a túllépés, de ha azt nézzük, hogy ez a 43 milliárdra tervezett költségvetés mélyen alultervezett, hiszen már az előző években sem lehetett ellátni kellő és jó minőségű gyógyászati segédeszközzel az erre szoruló embereket, betegeket, ez a kassza mára, azt lehet mondani, gyakorlatilag ellehetetlenült, és ebben a 2006. évi történésnek jelentős szerepe volt.

(15.30)

Közben nőtt a rászorultak száma is, és az áfaemelések is előnytelenül érintették a gyógyászatisegédeszköz-kassza ügyét, ezért ez a terület ma is nagyon nehéz helyzetben van, rendezetlen, és ahogy az idei viszonyokat nézzük, azt kell mondjam, hogy bizonyos területeken katasztrofális helyzeteket szül.

A 2006. évi költségvetés szerencsétlenségei, következményei mára sajnos, népegészségügyi adatokban is követhetők, és rendkívül szomorú számunkra egy jelentős szervezet, a Health Consumer Powerhouse - sajnos nincs magyar neve ennek a szervezetnek - jelentése, amit épp a napokban tett közzé. Ez egy svéd igazgatási központú európai szervezet, amely Brüsszelben működik, és minden évben minősíti az európai országok egészségügyi rendszereit. Most éppen 29 európai ország rendszerét minősítette, és ebben a rangsorban mi a 24. helyet kaptuk, a 2005-ös, a tárgyév előtti 14. helyről csúsztunk le a "futottak még" kategóriába. Az utolsó helyek sorrendjében Románia, Litvánia, Lengyelország, Bulgária és Lettország osztozik velünk. Rendkívül szomorú ez a megállapítás. A szövegből csak egy mondatot idézek: "Az államilag finanszírozott magyar egészségügy hatvan éven át széles körű ellátást volt képes biztosítani, de az egészségügyi eredmények nem múlják felül a többi új európai tagország eredményeit." Ezt jegyezték meg a kutatók.

A részletekbe nem mennék bele, csak megemlítem, hogy sajnos, nagyon negatív eredményeket látunk a megbetegedési, halálozási, csecsemőhalálozási statisztikákban is, és sajnos, összefüggést látunk a 2005. évi, majd az ezt követő, a tárgyban forgó 2006. évi ellehetetlenülés, valamint a mai népegészségügyi és demográfiai kihatások között is. Mint ahogy szomorúan vettük a Központi Statisztikai Hivatalnak a legújabb jelentését, amelyben a 2006. január-júliusi periódust összehasonlítja a mostani, 2007. év első hét hónapjának az adataival, és megállapítja, hogy az első hét hónapban 55 571 gyermek született és 78 646 lakos hunyt el. 1550 újszülöttel kevesebb jött a világra, mint egy évvel ezelőtt ugyanebben az időszakban - ezek szomorú adatok -, és 950-nel többen hunytak el. Nagyon úgy néz ki - bár nyilvánvaló, hogy ezt még bizonyítani is kell -, hogy a népegészségügyi és demográfiai kihatásai ennek a szerencsétlen 2006. évnek mára mutatkoznak.

Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a polgári kormány időszaka után ez nem így volt. Aki szereti az irodalmat, olvassa el ugyancsak a Központi Statisztikai Hivatal neves kutatójának, Józan Péter professzornak a cikkét, amely egy orvosi szaklapban jelent meg, és a cikknek az volt a címe, hogy "Epidemiológiai korszakváltás Magyarországon?", hiszen az adatok már arra mutattak, hogy a negatív trendek a megbetegedési, a halálozási, a születéskor várható átlagos élettartam és a csecsemőhaladóság területén megálltak és megfordulni látszottak. Ettől már messze vagyunk. 2006 számunkra szerencsétlen év volt, a költségvetési tervezés tudománytalan, szakmaiatlan volt, és ennek a következményeit még hosszú ideig magunkkal fogjuk vinni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 22 2007.10.24. 15:07  15-198

DR. MIKOLA ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kökény Mihály úr azt mondta - örülök egyébként, hogy ennyire készült -, hogy azt a programot valósítják meg, amiről én a napokban beszéltem. Ültem a helyemen, megcsíptem magam: ki van most kormányon? Lehet, hogy mi vagyunk kormányon, ők meg az álkormány vagy a bábkormány, vagy hogy van ez az egész?

De szeretném nyilvánosságra hozni, hogy egészen más programot csinálnak, és én erről szeretnék beszélni, és amit mondani fogok, ne tessék demagógiaként - kellemetlen megjegyzéseket hallottunk - vagy valamiféle populizmusként értékelni ezeket a szavakat, megpróbálok minél több ténnyel szolgálni. Azért teszem ezt, mert azért van politikai vitanap az egészségügyről, hogy ezt a szerencsétlen reform-deformot valami normális útra, normális sínre tereljük.

Egy Orwell-idézet jutott eszembe, miközben a miniszter asszony és a bizottság elnöke beszélt: "Lehetünk tárgyilagosabbak az átlagnál, de csak nagy morális erőfeszítések árán." Mindenkinek megszívlelésre ajánlom ezt az orwelli mondatot.

Kérem szépen, mi történt? Fussunk végig ezen az egészségügyi reformon! Rááldozok néhány percet, aztán persze a mi programunkról fogok beszélni, és nagyon remélem, hogy a fülek megnyílnak, mert Kökény Mihály úr például pontosan tudja, hogy miben áll a programunk, de úgy csinál, mintha nem hallott volna még róla, úgyhogy én most beszélni fogok róla, és ha az időkeretbe belefér, akkor legalább ennek a kulcsfontosságú pontjait itt el fogom mondani.

Mi történt? Elindult egy úgynevezett egészségügyi reform, azzal, hogy a konvergenciaprogram keretében a bruttó hazai termék, a GDP egészségügyi ráfordítását 0,9 százalékpont arányban csökkentették. És ha megnézem a 2008. éves következő évi költségvetési tervezetet, akkor a GDP-ből az egészségügyi ráfordítások a jelenlegi 4,72 százalékról 4,39 százalékra fognak továbbra is esni. Tehát szeretném megjegyezni - és nem populizmus -, hogy reformba kezdtek a kormányoldalon, egy olyan reformba, aminek nemhogy a primer invesztíciója, az elsődleges forrásigénye nincs meg, hanem egyenesen egy súlyos forráskivonás közben történik.

Mi történt eddig? Esélyegyenlőtlenség jött létre, teljesítményvolumen-korlátok, várólisták. Szó sincs arról, ami célkitűzés volt, hogy az erőforrások gazdaságos felhasználása a reform célja, hiszen azzal kezdődött a reform, hogy az orvosszakmát eltávolították az útból. Mindenkinek tudnia kell, hogy az orvos a rendszer legköltségérzékenyebb tényezője, és egy jó szabályozási keretben ő maga jelenti a gazdasági hatékonyságot, a gazdasági racionalitást, hiszen ő költi el a pénzt az egészségügyben. Az a reform - idézőjelbe -, ami úgy kezdődik, hogy a szakmát eltávolítják az útból, szétverik a kamarákat, az orvoskamarát, az ápolási kamarát, a gyógyszerészkamarát, az mindennek nevezhető, csak nem egészségügyi megújításnak, reformnak nem.

Nincs fenntarthatóság az ágazatban, a kórházak adóssága az egekbe szökött. Érdekes volt számunkra, hogy a fenntarthatóságot jelentő tőkehányad biztosítása az egészségügyben, amihez egy konszolidációs programot kellett volna végrehajtani, nemhogy nem valósult meg, hanem még a polgári kormány idején elindított intézkedéseket is visszavonták. Gondolok itt a háziorvosok amortizációelszámolási lehetőségére, ezt is megszüntették.

Nincs stabilitás a rendszerben, mindenféle arteficiális művi, úgynevezett megoldások vannak; körzővel, vonalzóval felosztották az országban az egészségügyi intézményeket, ahova leszúrták a körző hegyét, az egy súlyponti kórház, de hogy ebbe a bizonyos meghúzott 55 kilométeres körbe milyen szociális körülmények között élő emberek, milyen útviszonyok, milyen elérhetőségek tartoznak, erről már nem szólt a reform.

(13.40)

Mellesleg megjegyzem, hogy nem hajtották végre a szerkezetátalakítást, és most egy nagyon nehéz örökségre akarnak ráhúzni egy olyan, valóban világtörténelmi kísérletnek minősülő biztosítási rendszert, ami egyszerűen nem illik rá. Egy végre nem hajtott szerkezetátalakításra ráengedni ezeket a nyereségérdekelt biztosítókat, ez legalábbis a jelenlegi káosz elmélyülését és súlyos szociális válságot eredményezhet.

Nehéz szívvel látjuk a gyógyszerpiaci intézkedéseket. A támogatási rendszert megváltoztatták, csökkentették a gyógyszerek támogatását, és a Statisztikai Hivatal adatait idézem, már januárban 50 százalékos lakossági tehernövekedés mutatkozott, ami pillanatnyilag a támogatott gyógyszerek körében 22-23 milliárdos nagyságrendű, a nem támogatottak körében 10 és 15 milliárd között van. Azt lehet mondani, hogy közel 40 milliárddal megnövelték a lakossági terheket, ennek következtében az emberek 10 százaléka ma nem tudja kiváltani a gyógyszerét, illetve az orvos által felírt recepttel nem is megy el a patikába. Minősíthetetlen helyzet!

Eladatlan készletek vannak a gyógyszertárakban, időszakos hiányok, a patikaliberalizációval pedig enyhén szólva nem érte el a kormány a célját, azt, hogy fiatal gyógyszerészek kerülnek majd a patikák tulajdonosi szerepkörébe, hogy vidéken, kistelepüléseken fognak majd gyógyszertárak nyílni. Ennek éppen az ellenkezője történt, off-shore cégekbe viszik ki a gyógyszertárakat a tőkés befektetők, és a fiatal gyógyszerészek nem jutnak gyógyszertárakhoz természetesen, és az új gyógyszertárak érdekes módon nem az ország szélein, az elmaradott területeken, vidéken nyílnak, hanem a Millenárison, a Ferihegyi repülőtéren és ott, ahol a fizetőképes kereslet van, a belvárosban.

Jöttek a következő lépésekként a vizitdíj, a kórházi napidíj, a lakossági sarcok. Érdekes, ahogy a miniszter asszony ezt a témát kikerülte, elfedte ezeket a meglévő gondokat, amiknek következtében ma azt lehet mondani, hogy aki szegény, az ne legyen beteg, ez lehet egy javaslat, aki pedig beteg, az ne legyen szegény, mert egyébként könnyen elesik a gyógyulás lehetőségétől. Egyébként pedig a vizitdíj, kórházi napidíj nem váltották be a hozzá fűzött elképzeléseket, azt remélte a kormányzat, hogy a vizitdíjból 2007-ben 23,3 milliárd forint fog összejönni. Az év végi várható, vizitdíjból származó összeg nem fogja elérni a 14 milliárd forintot.

A szerkezetátalakítást említettem, sajnos népegészségügyi megalapozás nélkül történt. Kökény Mihály idézte a szavaimat, valóban térségi, népegészségügyi, megbetegedési, halálozási, születéskor várható átlagos élettartam, csecsemőhalandóság és más népegészségügyi adatokra kellene alapozni az egész szerkezetátalakítást. Ez nem így történt, körzőkkel és vonalzókkal mechanikusan, a térségi szükségleteket figyelembe nem véve alakították át az egészségügyi szolgáltató rendszert.

Következik most a legnagyobb paradigma, a nyereségérdekelt biztosítási rendszer, ami nem társadalombiztosítás. Ne mondják azt az egészségügyi tárca vezetői, hogy ez társadalombiztosítás meg nemzeti kockázatközösség alapján felépülő, szociális biztonságot kínáló szolidaritási rendszer. Szó sincs róla, ez már régen nem az. Ez egy hatalmas értékváltás, amire a kormányzati szereplők készülnek. Ennek az értékváltásnak a lényege pedig az, hogy az eddigi szociális közösségeket, a szolidáris közösségeket, a társadalombiztosítás elvét feladva nyereségérdekelt piaci társaságokat vezetnek rá az egészségbiztosítás területére.

Egy jobboldali elhajlással nem vádolható szakértő, illetve két szakértő néhány sorát idézném, mert talán többet mond erről, mintha én most taglalnám az új biztosítási rendszerrel kapcsolatban eddig megjelent anyagoknak mintegy rezüméjét. Egyébként pedig miniszter asszonynak szeretném mondani, hogy nem is láttuk még, hogy mire készülnek. Megjelent az interneten egy anyag, ami érdekes, ezt be kell vallanom, érdekes. Majd utána megjelent egy másik, de mi semmiféle kodifikált tervezetet nem láttunk. Normaszövegnek minősíthető anyagot sem láttunk. Most a jövő héten elénk kerül a törvénytervezet? Hogy?! Tehát amikor azzal vádol minket, hogy nem látja a Fidesz programját, persze ha nem nézi, nem is látja, akkor elénk terjesztenek egy olyan törvénytervezetet, amit itt fogunk megismerni a parlamenti széksorokban ülve, és ami egy hatalmas értékváltást, paradigmaváltást jelent az egészségbiztosítás területén? Ezt én elképesztőnek tartom.

Azt írják a szakértők: "Az üzleti biztosítók versenyén alapuló egészségbiztosítási reform nehezen visszafordítható, súlyos és óriási anyagi erőfeszítések árán is csak alig orvosolható gazdasági és társadalmi károkat okoz, elsősorban a jó minőségű egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés esélyegyenlőtlenségének növelése, az ellátási csomagok differenciálása, továbbá az egységes egészségpolitikai és népegészségügyi intézkedések megvalósítási lehetőségének ellehetetlenítése révén. Ráadásul úgy, hogy az egészségbiztosítási járulékok felhasználásának nyilvánossága helyére az üzleti titok világa lép."

Javaslom a kormányzati szereplőknek, hallgassák meg a saját szakértőiket. Hallgassák meg a saját társadalmi, szociális fórumuknak a véleményét. Naponta teszik közzé, oda kell figyelni a saját szakembereik véleményére, ha már a mi véleményünket demagógnak és populistának minősítik.

Ami az általunk javasolt új rendszert illeti, mi nemzeti társadalmi egészségbiztosítást szeretnénk az országban építeni a jelenlegi rendszer alapján és annak a talaján, abból kiindulva, és ez egy átfogó alternatíváját készíti annak a vakvágányra vezető útnak, amit a kormányzat most a nyereségérdekelt biztosítások bevezetésével akar.

Néhány pontját ennek a programnak szeretném kiemelni. Ebben a programban végiggondoljuk az adók, járulékok jelenlegi logikáját, az emberi reprodukciós rendszerek konszolidációjának a lehetőségét, mert konszolidáció nélkül nem megy a nagy szociális biztonsági rendszerek átalakítása. Meg kell határozni az egészségvagyon fogalmát és a társadalom ezzel való gazdálkodásának a lehetőségét. Sokszor beszéltünk itt a parlamentben arról, hogy a gazdasági prosperitásnak, a gazdaság fejlődésének, fellendülésének alapja a testében, lelkében ép, szellemében kiművelt ember, vagyis a humán erőforrás jó kondíciója. Ebben a programban, amit mi tervezünk, ezt a célkitűzést kiemelten kezeljük.

Meg kell őrizni az egy szervezetű, nemzeti szinten egységes rendszert, az ország összes állampolgárát magában foglaló kockázatközösséget, a társadalombiztosítást, a kötelező tagságot, a jövedelemarányos járulékfizetést. Biztosítani kell az Országgyűlés felügyelő, ellenőrző, végső döntéshozó szerepét. El kell távolítani a direkt pártpolitikai erőterektől minél messzebbre a társadalombiztosítást és ezen belül az egészségbiztosítást. Mi kidolgoztunk egy olyan menedzsmentrendszert, igazgatási struktúrát, ahol a parlament által megválasztott igazgatótanács ül a nemzeti társadalmi egészségbiztosítás élén, akinek a vezetője, az elnöke a parlamentben, mint az ÁSZ elnöke vagy az egyéb nemzeti intézmények vezetői, interpellálható.

Szerkezeti reformot szervezeti reformmal kell végrehajtani. Mi megterveztük azt az öt nagy szervezeti egységet, amelyet szeretnénk látni az új egészségbiztosítási rendszerben. Ezek az egészségfejlesztést és az informatikát gondozó, ezekért felelős szervezeti egység, a krónikus betegellátás és a rehabilitációért felelős szerkezeti egység, az ellátásszervezés - aminek belül kell maradnia az egészségbiztosítás rendszerén - és ellenőrzés nagy szervezeti egysége, a betegkapcsolatok szervezeti egysége, és külön hivatalban kívánjuk kezelni a gyógyszer és a gyógyászati segédeszközök ügyét, amelyekkel ma rengeteg probléma van.

Nem zárja ki a mi elképzelésünk a decentralizációt, nem zárja ki azt, hogy térségi regionális egységei legyenek az egyébként egységes egészségbiztosításnak. Mi úgy gondoljuk, hogy ez jó lesz az embereknek, hogy szociális biztonságot fog kínálni, és felkészültünk arra, hogy ezt a programot végrehajtsuk. Amit elmondtunk, azt tartjuk is, önálló törvénytervezetet fogunk benyújtani a parlament elé, amelyben ennek az általunk elkészített nemzeti társadalmi egészségbiztosításnak a lényegét leírjuk egy keretjogszabályban, és nagyon remélem és kérem is, hogy támogassák ezt az általunk beterjesztett törvénytervezetet.

Végül azt szeretném még elmondani, hogy javasoljuk - és ha ennek a parlamenti vitanapnak ez lesz a vége, akkor már nem dolgoztunk keveset, elértük a célunkat -, hogy ezt az ámokfutást, ami történik az egészségügyi ellátórendszer megújításakor, és amelynek most a legnagyobb paradigmát jelentő része következik, a versenybiztosítóknak az egészségbiztosításban történő bevezetése, és ezzel a rendszer privatizációja megkezdődik, vonják vissza, ezt ne terjesszék be most a parlament elé. Ezt a kérdést már lóhalálában nem lehet megtárgyalni és végigvinni a parlamenten. Azt gondolom, hogy akkora kérdésről, akkora tervezett lépésről van szó, aminek a megvitatásához idő kell, és amelyben meg kell hallgatni az embereket is, meg kell hallgatni a polgárokat, a civil szervezeteiket, a betegszervezeteiket.

(13.50)

Ne felejtsük el, hogy még a legutóbbi szociológiai felmérések szerint is az emberek 70-75 százaléka ragaszkodik a társadalombiztosításhoz, és egy ilyen nagy társadalmi szerződést ilyen nem létező támogatással, a társadalomnak az ilyen mértékű nem egyetértésével meglépni, azt gondolom, egy erőszakos cselekedet, aminek a következményei kiszámíthatatlanok, de legalábbis a szociális válság nagyon elképzelhető, aminek valószínűsíthető következménye lehet.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 32 2007.10.24. 1:00  15-198

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, nagyon rövid leszek. Milyen rendszer az, ahol magánbiztosítók jelennek meg 49 százalék tulajdonrészig, és beleszólhatnak a menedzsmentbe, vagyis nemcsak hogy beleszólhatnak, hanem kifejezett jogosítványokat kapnak az igazgatótanácsban, és még meghatározzák az orvosi eljárásrendeket is, volumentömegeket határoznak meg? Kökény Mihály úr, vegye már észre, hogy átadják a magántőkének a magyar egészségügyet! Nem lehet ennél egyszerűbben fogalmazni - átadják! Az az anyag, amit önök közreadtak, egyértelműen azt jelenti, hogy a magánbefektetők fogják irányítani az egészségbiztosítást.

Kérem szépen, magyar modell. Tessék körülnézni a nagyvilágban! Ahol ilyen mértékben megjelennek magánbefektetők az egészségbiztosítási piacon, ott mindenhol privatizált egészségbiztosítási rendszer lesz. Ez pedig olyan távol van a társadalombiztosítástól, mint Makó Jeruzsálemtől.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 46 2007.10.24. 0:53  15-198

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Bár ez a vita az egészségügyről szól, nemcsak az egészségpénztárakról, de azért kérdezem a miniszter asszonyt, kiírtam egy mondatot ebből az anyagból - gondolom, olvasta a saját anyagukat -: "A pénztárak saját maguk dönthetnek arról, hogy milyen, a nemzetközi gyakorlatban is használt metodikát alkalmaznak a kiadások kordában tartására: autorizáció, vizsgálati és terápiás eljárásrendek, volumenszerződések, bázisfinanszírozás, preferált szerződések s a többi."

Akkor most már mondják el: ez kikerült ebből az anyagból? Vagy akkor most miről vitatkozunk? Ebben egyértelműen benne van, hogy a magánbiztosító vizsgálati és terápiás eljárásrendeket fog meghatározni az orvos feje felett. Hát hogy lesz ez?