Felszólalás adatai

ROCKENBAUER ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Viszonylag terjedelmes rész foglalkozik a kulturális kérdésekkel a kormányprogramban, ami önmagában véve örvendetes dolog, kár, hogy a szöveg meglehetősen szerkesztetlen és legkülönbözőbb elemekből, sőt azt is mondhatom, különböző filozófiai irányzatokból van összerakva. Lényeges részek váltják egymást kevésbé lényegesekkel és hiányzik belőle ilyen formában az egységes koncepció. Azt kell mondanom, képviselőtársaim, hogy az előbb hallgatott államtitkárjelölt úr beszéde lényegesen koncepciózusabbnak tűnt számomra, mint a leírt program, ez mindenesetre jó jel, van fejlődési lehetőség.

A másik alapvető problémája a szövegnek, amiről nem akarok hosszasan beszélni, de meg kell említenem, hogy folytatja a választási kampányt, valódi programok helyett hosszú passzusokat szentel az elődje inszinuálására, szándékainak félremagyarázására, mintegy a fele a szövegnek tagadásból áll, ami nem túlzottan szerencsés dolog. Egyszóval nem túl elegáns fogalmazvány és nem vagyok benne biztos, hogy Görgey uram egyáltalán látta ezt a szöveget (Szalai Annamária: Nem látta!), és ha látta is, akkor szívesen odakanyarítaná-e a nevét alá.

Nos, kezdjük azzal, hogy mi a jó a programban, hiszen van benne jó is. Egyfelől, hogy megmarad a kulturális tárca önállósága. Ez, kérem, fontos dolog, mert ez biztosítja az esélyt arra, hogy a megnövekedett költségvetést fenn lehessen tartani, adott esetben tovább lehessen növelni. A magyar kultúra védelmére, bemutatására és gyarapítására a polgári kormány elődjénél mintegy három és félszeresével több forrást biztosított. Szükséges, hogy ez az összeg megmaradjon a kultúra területén, sőt valószínűleg további növelésére lesz szükség az elkövetkezendő esztendőkben, különösen akkor, ha a választási ígéreteket is be akarják tartani.

A másik fontos dolog, amit talán helyes, ha szó szerint idézek - idézem tehát a szöveget: - "A kultúra közvetítőinek anyagi megbecsülését a közoktatásban dolgozókkal azonos szintre kívánják emelni". Ez, kérem, nagyon helyes, és ha hozzávesszük azt a másik ígéretet, amely azt mondja ki, hogy a pedagógus béreket már ősztől 50 százalékkal fogja emelni a kormány, ez jó hír a könyvtárosoknak, múzeumi dolgozóknak, mert azt jelenti, hogy nagyon hamar, remélhetőleg ősszel már 60-70 százalékos béremeléssel számolhatnak. Emlékeztetőül el szeretném mondani, hogy a rendszerváltozás óta a polgári kormány volt az egyetlen, amely 2001-ben jelentős reálbér-növekedést biztosított, mintegy 15 százalékos reálbér-növekedést sikerült elérni ezen a területen. Ha az utódja a 60-70 százalékos reálbér-növekedést éri el hamarosan, én ezt csak üdvözölni tudom, és remélem, hogy a Bokros-csomag okozta károkat ezzel valamennyire kompenzálni is lehet majd.

Ugyancsak üdvözlöm azt, hogy a filmtörvényt el szeretnék fogadni minél hamarabb. Képviselőtársaim, akik kultúrával foglalkoznak, jól tudják, hogy egy éve a szakma képviselőivel rendszeres és előrehaladott tárgyalásokat folytatunk, számos kérdésben egyetértés alakult ki, ezeket a jegyzőkönyveket átadjuk, úgyhogy az új kormánynak bizonyára hamarosan módja lesz lezárni a tárgyalásokat és beterjeszteni az új filmtörvényt a Ház elé.

Ugyancsak jónak, helyesnek és követendőnek tartom mindazt, amit a digitális nemzeti kultúra programfejezetben, és amit általában a digitalizálásról, nemzeti kultúránk kiemelkedő értékeinek számítógépes feldolgozásáról, az internethasználatról ír az anyag.

Amit negatívumként kell említenem, ezek általában hiányosságok. Most nem akarok reflektálni azokra az inszinuáló kijelentésekre, amelyeket a szöveg tartalmaz, hiszen ezek nem programszerűek, ezek valójában politikai lózungok csak. Tehát hiányosságokról szeretnék beszélni. Bár a program említi a nemzeti kulturális intézményrendszer fejlesztésének programját, az államtitkárjelölt úr is szólt erről néhány szót, mint kötelező állami feladatról ír a program. Ezt helyesnek tartom, de mégsem lehetünk elégedettek az egy passzussal, amely ebben a hét és fél oldalban ide vonatkozik. Ugyanis ez a legfontosabb kérdés, tisztelt képviselő urak és hölgyek. Olyasmiről van szó a nemzeti kulturális intézményrendszer esetében, amit a polgári kormány koncepciójának középpontjába állított és az utódaitól is ezt várja. Hiszen olyan erős bástyákra van szükségünk a nemzeti kulturális intézményeink esetében, amelyek nincsenek kitéve a gazdaság nyomásának, a reklámpiacnak, a politikai váltógazdálkodásnak, vagy a mindenkori divatok hullámzásának. Csak erős nemzeti kulturális intézményekkel tudjuk felvenni a versenyt az európai kultúra más szereplőivel és csak így tudunk felelni a globalizáció kihívásaira. Ezért volt az, hogy a polgári kormány a megnövekedett összegeinek nagy részét a nemzeti kulturális intézményrendszer fejlesztésére fordította.

(10.20)

Ezért volt az, hogy megemeltük és igazi európai szintű zenekarrá sikerült formálnunk a Nemzeti Filharmonikus Zenekart, hogy "nemzeti ifjúsági zenekar" címet hoztunk létre megnövekedett forrásokkal, hogy megemeltük több mint háromszorosára az Állami Operaház költségvetését, hogy felépítettük a Nemzeti Színházat, hogy helyrehoztuk és nemzeti intézménnyé tettük az Uránia Nemzeti Filmszínházat, hogy a Várban megalakítottuk a Nemzeti Táncszínházat a táncművészek számára, hogy létrehoztuk a Millenáris Parkot, amelyben a magyar tudományos élet kiemelkedő szereplőiről láthatnak nagyszabású és nagyon sikeres kiállítást, hogy befejeztük a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár felújítását, a Nemzeti Múzeum, a Természettudományi Múzeum, a Szépművészeti Múzeum rekonstrukciója lényegében elkészült, és hogy letettük az alapkövét annak a millenniumi városközpontnak, amely a Nemzeti Színház mellett felépíti majd a 4M, tehát a Modern Magyar Művészeti Múzeum épületét, a Hagyományok Házát, illetve egy új nemzeti koncerttermet.

Nos, ezeknek a fenntartására és továbbfejlesztésére szüksége lesz a következő kormánynak, és tovább kell lépni ezen az úton, amit mi megkezdtünk, hiszen várat magára a Széchényi Könyvtár rekonstrukciója, a megyei múzeumi hálózat korszerűsítése, és nagyon szeretnénk, ha felépülhetne, amit már szintén elkezdtünk, a Kortárs Zenei Központ épülete. Mindezekre elkészült tervek vannak, tisztelt képviselőtársak, tisztelt államtitkárjelölt úr. Ezeket természetesen átadjuk önöknek, és amennyiben ezt önök is jónak, folytatandónak tartják, akkor remélem, hogy lesz módjuk ezt folytatni is.

A másik kérdés, amelyről szólnom kell, a határon túli magyar kultúra támogatásáról szóló igencsak csekélyke és soványka rész. Azt hiszem, hogy itt szemléletbeli különbség van, jóllehet hozzá kell tennem, hogy az államtitkárjelölt úr és Görgey Gábor nézeteit ismerve én azért bizakodó vagyok e tekintetben. Azt hiszem, hogy a mostani szocialista-szabad demokrata kormány esetében nagyobb reményünk van arra, hogy valódi nemzeti kulturális programot valósítsanak meg, mint a Horn-kormány idején történt ez.

Számunkra nincs külön anyaországi és határon túli magyar kultúra. Számunkra kizárólag egységes magyar nemzeti kultúra létezik, szülessen az a kultúra bárhol a Kárpát-medencében vagy az emigráció körében. Ezt az elvet honosítottuk meg a pályázataink esetében. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a Horn-kormány programjához képest több mint nyolcszoros támogatást biztosítottunk a határon túli magyar közösségeknek a nemzeti kultúra ápolására, és ugyanezt az elvet honosítottuk meg a művészeti díjaknál, ugyanúgy kaphatnak határon túli alkotók művészeti díjat, mint az anyaországiak.

Az elmúlt négy esztendő alatt megvalósítottuk a magyar nemzeti kultúra újraegyesítését, és ennek az elvnek a következetes alkalmazását várjuk utódunktól is. Rengeteg a tennivaló, tisztelt hölgyeim és uraim, a színházak, intézmények, műemlékek fenntartása terén. Kár, hogy erről a program nem szól, de mint mondom, én e tekintetben bizakodó vagyok.

Meg kell jegyeznem azt, hogy sajnos nagy az aránytalanság a programban a tekintetben, hogy helyesen szól az Európai Unió kulturális politikájához való csatlakozásról, ám de mint tudjuk, ezt a kérdést az Európai Unió néhány programjától eltekintve, amelyhez elég lenne csak azt odaírni, hogy ezekhez csatlakozunk, a nemzeti hatáskörbe utalja, és ilyen értelemben nem indokolt, hogy a hét oldalból egy teljes oldal ezzel foglalkozzon, miközben egyetlenegy szót nem veszteget a program a közép-európai kulturális identitásra, amely véleményünk szerint igen fontos, és amelyért az elmúlt négy esztendőben igen sokat igyekeztünk tenni. Ezt is figyelmébe szeretném ajánlani a leendő miniszternek és politikai államtitkár úrnak, hogy figyeljen oda, és tegyen minél többet közép-európai kulturális identitásunk érdekében a visegrádi négyek kulturális együttműködése érdekében.

Teljességgel hiányzik a programból az egyházakkal való kapcsolattartás, amely eddig ugyan a tárca hatáskörében volt, és tudom, hogy most onnan elkerül, de a program egésze nem foglalkozik ezzel a kérdéssel, amely lehet, hogy jó, mert azt jelenti, hogy az elért eredményeket nem kívánják megváltoztatni, folytatni kívánják. Mindenesetre van egy tartozásuk, amit feltétlenül ajánlok a figyelmükbe, az egyházi törvény módosítását, amelyről hosszasan tárgyaltunk az elmúlt esztendőkben, amely kétharmados törvény és amelyet végül - bár majdnem sikerült megegyezni - nem sikerült módosítanunk. Én abban reménykedem, hogy kormányon nagyobb felelősséggel tudják majd kezelni ezt a kérdést, az ellenzék támogatására e tekintetben számíthatnak, és sikerül kiszűrnünk azokat a destruktív csoportokat, amelyek egyházi, vallási köntösben, de más tevékenységet végezve próbálnak előnyökhöz jutni.

Ugyancsak megdöbbentő, és ezt szomorúan tapasztalom, hogy egyetlenegy szó sincsen az épített örökség védelméről, a műemlékvédelemről. Nem tudom, hogy a koalíciós partner Ráday Mihályostul mit szól ehhez a kérdéshez, hogy a kormányprogram egyetlenegy hangot nem veszteget erre az igen fontos területre, jóllehet itt ötven éves restanciát, sőt azt mondhatom, hogy a szocialista időszak romboló hatását kell majd az elkövetkezendő években is helyrehozni. Mindenesetre itt is jó alapot kapnak tőlünk a kastélyprogram esetében vagy a Széchenyi-tervben foglalt várprogram esetében, illetve az örökségvédelmi törvény, amelyet a múlt ciklusban elfogadott a parlament.

Ugyancsak nem szól a program egyáltalán - ami szintén meglepő - a kulturális diplomácia és a művészeti cserekapcsolatok kérdéséről. Mi nagyon fontosnak tartottuk azt, hogy a 15 milliós magyar nemzeti kultúrát bemutassuk külföldön. Önök is dicsérő szavakat szóltak a franciaországi bemutatkozásunkról. Az idén lesz az olasz év - ezt előkészítettük, önöknek már csak végre kell hajtani -, de elindítottuk az osztrák és a londoni, tehát az angliai bemutatkozásunkat is. Erre is szeretném felhívni a figyelmüket.

Kérem, hogy folytassák a magyar kultúra nemzetközi bemutatkozását. Ehhez tovább kell fejleszteni a Collegium Hungaricumok és a kulturális intézetek hálózatát, és miközben a legnagyszerűbb magyar produkciókat szeretnénk kivinni külföldre, ne feledkezzenek meg arról, amiről mi nem feledkeztünk meg, hogy világszínvonalú produkciókat kell Magyarországra hozni a képzőművészeti tárlatoktól kezdve a zenén át.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom, és azt remélem, hogy mindezek a hiányosságok - amelyek igen súlyosak egy kormányprogram esetében - mégsem azt jelentik, hogy e tekintetben nincsen semmilyen elképzelése a kormánynak, inkább a kapkodás, a sietség, a gyors program összehozásának a rovására írom én ezt, és nagyon remélem, hogy négy év múlva nem azt fogják válaszolni majd, amikor e tekintetben kérdéseket fogunk feltenni önöknek, hogy természetesen ezen a téren semmit nem tettünk, mert hiszen nincs is benne a kormányprogramunkban.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Önök többször konstruktív ellenzékiséget kértek tőlünk. Én azt mondom, hogy amennyiben konstruktív kormányzás lesz, akkor a kultúra területén bizonyára konstruktív ellenzékiségre számíthatnak.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)