Készült: 2020.09.20.03:29:25 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 260 2002.07.09. 3:50  241-275

GAZDA LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, a gázok légköri mennyiségének korlátozása napjaink legégetőbb feladata. Abban a ritka helyzetben vagyunk ma itt, ebben a teremben - üljünk a parlamenti patkó bármelyik részén, bármelyik sorában -, hogy ebben a kérdésben egyetérthetünk, és egyet is kell értenünk. Az emberiség jövőjéről van szó, benne gyermekeink, unokáink, utódaink sorsáról.

A globális klímaváltozásra utaló és szaporodó jelek figyelmeztetőek. 2000-ben a földfelszín hőmérséklete 0,6 Celsius-fokkal volt melegebb, mint 1900-ban. 1976 óta a hőmérséklet háromszor gyorsabban nő, mint korábban. Az 1995., 1997. és 1998. években rekord mértékű hőemelkedést regisztrálhattak a tudósok az 1860-as évhez képest. Természetesen a fennálló tudományos bizonytalanságok miatt óvatosságra van szükség, amikor az érintettek a korlátozásokat célzó intézkedéseket megfogalmazzák és megteszik, de az ENSZ 1992-es éghajlat-változási keretegyezménye óta eltelt időszakban az az érzés, hogy a globális környezetváltozás kockázata nő, és ez ellen tennünk kell, velünk él. Mindenki, aki felelősen gondolkozik, tudja, hogy a bonyolult érdekviszonyok miatt csak a Földet átfogó nemzetközi együttműködés, ennek betartása és betartatása hozhat eredményt. Ezért üdvözlöm, és örülök annak, hogy hazánk csatlakozik az 1997-es kiotói jegyzőkönyvhez.

Ugyanakkor el kell fogadni a környezetvédő szervezetek elvi álláspontját, hogy a kiotói jegyzőkönyv mindössze az első lépés, hogy megvédjük az emberiséget a veszélyes, ember okozta éghajlatváltozástól. Velük értek egyet, amikor megfogalmazzák: a következő években mindent meg kell tenni azért, hogy ezt a folyamatot politikai érvelések ne szakíthassák meg, vélt rövid távú nemzeti és ágazati lobbiérdekek ne tompíthassák a vállalások keménységét. Ne legyenek illúzióink, a jegyzőkönyv által előírt teljes kibocsátáscsökkentés alig észrevehetően fogja lassítani a gázok légköri mennyiségének növekedését. A kutatók becslése alapján ehhez nem 5,2 százalék, hanem 50-60 százalékos csökkentésre lenne szükség.

A csatlakozásunk után még inkább indokolt áttekinteni az egyezményből adódó nemzetközi és hazai feladatainkat, a nemzetközi fórumokon tudósainknak, kutatóinknak és politikusainknak is hatékonyan közre kell működniük abban, hogy kialakuljon az a mechanizmus, amely az elővigyázatosság elvének betartására egy veszélyes éghajlatváltozás megelőzése érdekében megköveteli és segíti a vállalások erősségét, és lehetővé teszi a kötelezettségvállalások szigorú ellenőrzését.

 

 

(17.40)

 

 

Mi kegyelmi állapotban vagyunk. Az 1985-87-es évek viszonyítási alapja azt jelentheti, hogy vállalásainkat akkor is teljesíthetjük, ha - képletesen szólva - nem csinálunk semmit. Ezt a kegyelmi állapotot kell kihasználnunk, hogy az évtized végére egy környezetbarát, modern, hatékony Magyarországon éljünk, amely képes uniós kötelezettségét nehézségek nélkül teljesíteni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 109 2003.09.30. 4:46  98-122

GAZDA LÁSZLÓ, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy képviselőtársam mondta, aki a gazdasági bizottság többségi véleményét ismertette, a kutatási és technológiai innovációs alapról szóló törvényjavaslatot a gazdasági bizottság 2003. szeptember 17-én megvitatta. A törvénytervezetet 7 igen és 8 tartózkodó szavazat mellett nem tartotta általános vitára alkalmasnak.

A gazdasági bizottság jelen lévő és vitában részt vevő tagjai egyetértettek abban, amit a miniszter úr is említett expozéjában, hogy az Európai Unió lisszaboni és barcelonai csúcsértekezletén megfogalmazott célkitűzés, azaz hogy az Európai Unió váljék 2010-re a világ legversenyképesebb gazdaságává, kívánatos cél. Abban is egyetértettek, hogy a kérdés törvényi szabályozása fontos, önálló területként kell kezelni a kutatás-fejlesztést, mert míg az Unió ezt csinálja, addig Magyarországon már-már ellehetetlenült ennek a területnek a képviselete. Tarthatatlan az is, hogy míg az Unióban a közösség átlagában a K+F ráfordítások lassan elérik a 3 százalékot, és ennek kétharmadát a vállalkozások fizetik be és finanszírozzák, addig nálunk alig éri el az 1 százalékot, és ennek egyharmadát finanszírozzák a vállalkozások.

Abban is egyetértettünk, hogy biztosítani kell, hogy a többéves megvalósítású projektek és az éves ciklusú költségvetés keretei között is finanszírozhatók legyenek az innovációs elképzelések és projektek, és hogy olyan új rendszer alakuljon ki, melynek keresletorientáltsága erősítse a vállalkozások versenyképességét, és - én erre helyezném a hangsúlyt - permanens megújulásra késztesse őket, növelje a nonprofit kutatóhelyek tevékenysége iránti keresletet. Azaz - és talán ez a legfontosabb - a szellemi kutatások eredményei valóban váljanak termelőerővé, és hogy az egyetemek, a főiskolák és intézetek olyan tudásközpontokká váljanak, melyek kapcsolatai a versenyszférával hétköznapiak, mindennaposak.

Különbség közöttünk tehát az alapokban nem volt, a nézeteltérés abban bontakozott ki - és nem azon az alapon, hogy kormánypártiak vagyunk-e vagy ellenzékben ülünk -, hogy szabad-e tovább terhelni a vállalkozásokat, és hogy be kell-e ezt vezetni 2004. január 1-jétől. Ezért határozott úgy és kérte a gazdasági bizottság, hogy többségi és kisebbségi véleményt is kifejthessen. Az én feladatom ennek a kisebbségi véleménynek az ismertetése, azaz, hogy mi a törvényjavaslatot javíthatónak véljük, és ezért általános vitára alkalmasnak tartjuk. Az a véleményünk, hogy a kutatás-fejlesztés irányítási, végrehajtási, finanszírozási és intézményrendszerének megújítása tovább már nem halasztható feladat.

 

 

(16.20)

 

Minél tovább halasztjuk, annál nagyobb veszteségeket szenvedünk el. Nagyobb lenne a probléma, ha a törvény vitáját elhalasztanánk, vagy a túladóztatást megelőzendő nem vezetnénk be 2004-ben, vagy nem terjesztenénk ki a vállalkozások bizonyos körére, ahelyett, hogy ne hoznánk csökkentési lehetőségeket javaslatainkban, és megoldást keresnénk más adónemeknél.

Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Alapvető fordulatra van szükség ezen a területen, a tudományos, illetve kutatási kínálatra alapozott modell lehetőségei kimerültek, egy olyan innovációs keresletösztönzést elősegítő, felépítő rendszerre van tehát szükség, amely sokkal hatékonyabban tudja a magyar gazdaság versenyképességét javítani, és ösztönözni a gazdaság szereplőit a folyamatos megújulásra. Az önök előtt fekvő törvényjavaslat az alap létrehozásával új helyzetet teremthet. Kiszámítható módon bővül a központi forrás, az állam követhetően elkötelezetté válik, a járulékfizetési kötelezettség viszont biztosítja az üzleti szféra hozzájárulását is.

Rajtunk múlik, hogy a vitában kifejtett javaslatainkkal, módosító indítványainkkal javítsunk a felelősségi, felügyeleti viszonyokon, és elviselhetőbbé tegyük a teljesítést a vállalkozások számára.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 46 2004.03.17. 2:48  19-191

GAZDA LÁSZLÓ, a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság megtárgyalta mind a három törvényjavaslatot, és vita után a törvényjavaslatokat általános vitára alkalmasnak tartotta 14:12 arányban.

A gazdasági bizottság többségi véleményét alkotók szerint az 1990-ben az Országgyűlés által megalkotott 1990. évi LXV. törvény alapján az egy település, egy önkormányzat elvén kiépült önkormányzati rendszer további lehetőségei kimerültek.

 

(11.10)

 

Különösen a kistérséggel bíró térségekben - és Balsay képviselő úr mondta is, a 3200 önkormányzat közül közel kétezernek a lélekszáma nem haladja meg az ezer főt - a települések nem képesek önállóan valamennyi közszolgáltatás megfelelő színvonalú ellátására. Mindezek mellett sürgető és időszerű a törvények módosításával és egy új törvény megalkotásával egy hatékonyabb rendszer lehetőségeit biztosítani úgy, hogy az önkormányzati törvény alapértékei ne sérüljenek; és erre szeretném a hangsúlyt tenni, a többségi véleményt alkotók is erre tették a hangsúlyt.

A kormány e törvényjavaslatokban a magyar hagyományokat és az 1990-ben kialakított önkormányzati rendszer értékeit tiszteletben tartja. A szabad társulás elvét megőrzi, a kötelező feladatok ellátására meghatározott körben többcélú kistérségi társulás kötelező megalakítására tesz javaslatot, és ezt a gazdasági bizottság többségi véleményét alkotók helyeslik és támogatják.

Fontos közérdek, hogy az önkormányzati együttműködés erősítése révén mindenki a helyben nem biztosítható közszolgáltatásokhoz növekvő színvonalon jusson hozzá, azokat elérhesse, és hogy a feladatellátásban meglevő színvonalkülönbségek csökkenjenek. A többségi véleményt alkotók szerint az európai uniós belépésünket követően felértékelődik az együttműködés, a partnerség, a nagyobb programok tervezése és megvalósítása. A törvényjavaslatok elfogadása esetén ez a folyamat felgyorsulhat és hatékonyabbá válhat. Olcsóbbá teheti a közigazgatást, karcsúbbá teheti az állami és önkormányzati szervezeteket, és sikere esetén a továbblépés lehetőségét is megteremtheti.

Mindezek alapján a gazdasági bizottság azt ajánlja az Országgyűlésnek, hogy a három törvényjavaslatot vitassa meg. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 38 2004.03.31. 3:46  35-111

GAZDA LÁSZLÓ, a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság megtárgyalta a T/9124. számú, a kis- és középvállalkozások fejlődésének támogatásáról szóló törvényjavaslatot, és 12:8 arányban általános vitára alkalmasnak tartotta.

A gazdasági bizottság abban egyetértett, hogy meghatározó figyelmet kell fordítani a mikro-, kis- és középvállalkozások fejlesztésére, támogatására, mert ezek a vállalkozások a nemzetgazdaság stratégiai jelentőségű foglalkoztatói, és kiemelt lehetőséget hordoznak az elmaradott térségek felzárkóztatásában is, amennyiben sikerül olyan átlátható támogatáspolitikát törvényben megfogalmazni, amely összhangban áll az európai uniós támogatási követelményekkel, és fókuszában az európai piacon való helytálláshoz szükséges versenyképesség növelése a cél.

A gazdasági bizottság többségi véleményét megfogalmazók szerint a törvényjavaslatban a kis- és középvállalkozások támogatását, támogathatóságát megfogalmazó célok a teljesítményelvet, az alkalmazkodást, az esélyteremtést és a kiszámíthatóságot, illetve ezek érvényesülését fogják biztosítani. A szellemi tulajdon védelmének erősítésével, az innovációs képesség növelésével, a környezetvédelmi hatású fejlesztések elősegítésével egyszerre támogatják a környezetbarát, versenyképes gazdaság kiépülését, amely előmozdíthatja ezzel a beszállítói kapcsolatok erősödését is. Helyesen fogalmazza meg az előterjesztő - véli a többségi vélemény - a támogatás céljai között az alap- és emelt szintű tanácsadás támogatásának fontosságát is.

Figyelemmel a közelmúlt világgazdasági és hazai gazdasági folyamataira, azok gyors változásaira, helyes, hogy a törvényjavaslat a mindenkori kormány e vállalkozásokkal kapcsolatos feladatait meghatározza, azonban úgy tartja, hogy kétévenként szükséges a kkv-k helyzetét, gazdálkodási feltételrendszerét, az intézkedéseket és azok hatásait értékelni.

A vállalkozásfejlesztési tanács életre hívását, működtetését fontosnak tartja, javasolja, hogy abban tanácskozási joggal vegyenek részt a megyei és fővárosi vállalkozásfejlesztési alapítványok által létrehozott Magyar Vállalkozásfejlesztési Hálózat Konzorcium képviselői.

A célelőirányzat működtetésével bevezetni tervezett új támogatási formák - a lízingdíj-támogatás, a faktoringdíj-támogatás, a bankgarancia-kedvezmény, a tulajdonrészesedés szerzése a vállalkozásokban - törvényi szintű lehetővé tétele a vissza nem térítendő támogatás és a kamattámogatás mellett helyes törekvés, és kifejezi azt a szándékot, hogy csak oly mértékben szabad differenciáltan a támogatással élni, amely egy egészséges gazdaság érdekeit teremti meg, és sohasem téveszti össze a gazdaság érdekeit a szociálpolitika érdekeivel.

Összefoglalva tehát: a gazdasági bizottság többségi véleményét megfogalmazók azt javasolják a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a törvényjavaslatot tárgyalja meg és fogadja el.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 115 2004.03.31. 3:33  112-152

GAZDA LÁSZLÓ, a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság a J/6899. számú, a kis- és középvállalkozások 2002. évi helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről szóló beszámolót megvitatta, és 12:8 arányban azt ajánlja az Országgyűlésnek, hogy miután a beszámoló alkalmas a vitára, azt vitassa meg és fogadja el.

A gazdasági bizottság úgy ítélte meg, hogy a kormány eleget tett az Országgyűlés 43/2003. (IV. 16.) számú határozatában foglaltaknak, teljesítette azokat a feladatokat, amelyeket számára az Országgyűlés megfogalmazott.

 

(15.40)

A gazdasági bizottság többségi véleményét alkotók úgy ítélték meg, hogy a beszámoló alapos helyzetelemzést adott, amely alkalmas következtetések levonására ad lehetőséget, így megállapítható, hogy a vállalkozások működési feltételei javultak: a beruházási adókedvezmény és a hitelkamatokhoz kapcsolódó kedvezmény mérsékelte a kisvállalkozások adóterheit; az egyszerűsített vállalkozási adó láthatóvá tette a rejtett gazdaság egy részét, javult az adórendszer átláthatósága, kiszámíthatósága.

A finanszírozási konstrukciók és lehetőségek sokszereplősek, továbbra is bonyolultak, nem kellően átláthatók; a négylépcsős hitelprogram alsó két sávjának, a midihitelnek és a mikrohitelnek a szétválasztása nem biztos, hogy indokolt volt. Indokolt viszont a mikrohitelprogram működtetésének újbóli decentralizálása és a folyósítási feltételek módosítása; itt a többségi vélemény elsősorban a hitel nagyságának emelésére gondolt. A program hatékonyabb működtetése és az üvegzsebtörvényből fakadó kötelezettségek miatt át kell gondolni, jó helyen van-e a mikrohitelalapok kezelői joga.

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium “Az Európai Unió házhoz jönö szakmaspecifikus, 150 kistérséget érintő rendezvénysorozatával, kiadványaival jelentős segítséget nyújtott a kisvállalkozások részére az uniós felkészülésükhöz. A minimálbér adómentessé tétele, az új adó- és adóalap-kedvezmények, a gyorsított amortizáció lehetővé tétele, az egyre kiszámíthatóbb adópolitika kialakítása a hazai kis- és középvállalkozások versenyképességét javította.

A következő időszakban, úgy ítélték meg a gazdasági bizottság többségi véleményét kialakítók, kiemelt cél az esélyegyenlőség javítása; az átlagosnál nagyobb támogatáshoz kell jutnia a hátrányos helyzetű térségek vállalkozásainak; a támogatások odaítélését egyszerűbbé, átláthatóbbá kell tenni; végül: a pályázati rendszer normatívvá tételével a támogatási programok feltételrendszerében a programok hatékonyságát is célszerű mérni.

Összefoglalva: a gazdasági bizottság többségi véleményét megfogalmazók arra kérik az Országgyűlést, hogy a beszámolót vitassa meg és fogadja el.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
149 148 2004.05.11. 5:27  133-191

GAZDA LÁSZLÓ, a gazdasági bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A törvényjavaslatot, amely a Vásárhelyi Plusz-program közérdekűségét és megvalósítását kívánja elősegíteni, megtárgyalta a gazdasági bizottság, és általános vitára egyhangúlag alkalmasnak tartotta.

A gazdasági bizottságban élénk vita bontakozott ki a továbbfejlesztett Vásárhelyi-program céljairól, belső tartalmáról, végrehajtása ütemezéséről és a megvalósítás módozatairól. A bizottság egyetértett abban, hogy a hosszú távú, kormányokon átívelő feladat egyebek mellett az árvízi biztonságról szól, másfél millió ember élet- és vagyonbiztonságát biztosíthatja, ezért itt nincs helye a napi politikai vitáknak, és helyes, ha a közérdekűséget és a megvalósítást törvény garantálja.

Két markáns álláspont alakult ki a célokat és a konkrét programokat illetően - ez a két álláspont sem politikai alapon körvonalazódott. Az egyik álláspont szerint a Vásárhelyi-program végrehajtása során a programnak három fő tartalmi elemet kell tartalmaznia, a vízkár-elhárítási célok megvalósítását, ez az egyik; a jelenlegi árvízvédelmi töltések korszerűsítését és magasítását, ez a másik; és a harmadik: a Tisza völgyével kapcsolatos nemzetközi erőfeszítések fokozását és folytatását.

Az álláspontot kialakítók szerint egyébként a helyes célokat megfogalmazó törvénytervezetet ki kell egészíteni a töltéserősítési és a nemzetközi együttműködésre vonatkozó feladatokkal. Nem értenek viszont egyet azzal, hogy az említett feladatokon túl vízkár-elhárítási pénzekből olyan programokat is tartalmazzon a terv, ami az egész Tisza-völgy mezőgazdasági, tájvédelmi, megélhetési gondjait orvosolja, azaz hogy a tervezett 130 milliárd forintnak csupán 50 százalékát fordítsa a kormány vízkárelhárításra.

A másik álláspontot kialakítók szerint, és magam is ezt vallom, a továbbfejlesztett Vásárhelyi-program egy konkrét program, amely az árvízi biztonság növeléséről és az érintett térség, a Tisza völgye terület- és vidékfejlesztéséről szól. Ezenkívül természetesnek tartja, hogy ágazati forrásokból folytatódik az 1 százalékos árvízi előfordulási valószínűségre alapozott töltésfejlesztés. Azt is fontosnak tartja, hogy ezt a lehető leghamarabb be kell fejezni; mint ahogy azt is, hogy folytatódnak azok a nemzetközi erőfeszítések, amelyek biztosíthatják az élővizeink biztonságát, és növelhetik az árvízi biztonságot. Az ezt az álláspontot kialakítók úgy vélik, hogy az ártéri rehabilitáció és a nagyvízi meder vízszállító képességének növelése egyben táj- és földhasználat-váltást jelent, tehát életviteli váltást is jelenthet az ott élő embereknél, ezért ez egy egyszeri, soha vissza nem térő alkalom arra, hogy a terv belső tartalmában vidék- és területfejlesztési elemek, programok is megjelenjenek.

Ezért a törvényen belül önálló fejezetben kellene foglalkozni a területfejlesztési, gazdasági infrastruktúra-fejlesztési, környezet- és természetvédelmi, valamint a humán fejlesztési intézkedésekkel és feladatokkal. A forrásokat pedig integrált módon kellene biztosítani, és ilyen módon felhasználni.

Összefoglalva tehát: a cél az kell hogy legyen, hogy a Tisza-völgy árvízi biztonságának növelése mellett a térségben élők életfeltételei és életkörülményei javuljanak, és kialakuljanak az új típusú, a természeti értékeket megőrizni, azokkal felelősen gazdálkodni tudó táj-, föld- és vízhasználat feltételei.

A gazdasági bizottság egyetértett abban is, hogy az előtervezési munkák elvégzését követően, az anyagi forrásháttér tervezhetősége érdekében a megvalósítási ütemterveknek el kell készülniük, és a tárcának vagy a tárcáknak ezt az éves költségvetés tervezésénél szerepeltetniük kell. A törvényt pedig a későbbiekben célszerű módosítani és kiegészíteni oly módon, hogy a gyorsforgalmi úthálózat építésének gyorsítása érdekében elfogadott praktikus szabályokat itt is hasonlóan alkalmazni lehessen.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A források és feladatok részletezése kapcsán a környezetvédelmi, természetvédelmi kisajátítási jogszabályok rugalmasabb, időkímélőbb kezelésére gondolt a gazdasági bizottság.

A törvényjavaslat 9. §-ának (2) bekezdésében megfogalmazott egyszeri térítéssel kapcsolatban a bizottságban az a vélemény alakult ki, az fogalmazódott meg, hogy a művelési ágak vagy más szempontok alapján arányosabb és méltányosabb lehetne az egyszeri térítés mértéke. És a bizottság abban a reményben értett egyet azzal - ismétlem, egyhangúlag -, hogy az általános vita kezdődjön el, hogy az általános és a részletes vitában módosító javaslatokkal e hasznos törvényjavaslat még jelentősen javítható.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 244 2004.06.14. 5:16  243-247

GAZDA LÁSZLÓ (MSZP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A csatlakozást megelőzően az áfaszabályozás értelmében adómentesen lehetett értékesíteni azokat a termékeket, amelyeket a vámhatóság a közvámraktárba léptetett ki, tárolt be, továbbá adómentes volt az az értékesítés is, mely során a közvámraktárba betárolt termék tulajdonost cserélt.

Az áfaszabályozás ugyan továbbra is mentesíti a termékértékesítést, mely során a vámhatóság a terméket a közvámraktárba kilépteti, azonban a csatlakozás következtében a közösségi vámjogszabályok értelmében közösségi, így a Magyarországon termelt áru közvámraktárba történő kiléptetése nem lehetséges. Raktározni lehet a közösségi terméket a közvámraktárban, de mivel azt nem vonhatják vámeljárás alá, így az áfatörvény pozitív következményei nem vonatkozhatnak rá.

Ez a tény a csatlakozást követően azt eredményezte, hogy a magyar termékek, főleg az agrártermékek Európai Unión kívüli, elsősorban a nagy felvevőképessége miatt is kiemelt fontosságú orosz és ukrán piacokra történő értékesítése veszélybe került, mivel a közvetítő kereskedők, akik révén ezen piacok visszaszerezhetők és megtarthatók, más környező, szlovák, lengyel terméket vásárolnak fel. Továbbvezetve ezt a folyamatot: a magyar termékek keleti piaca megszűnéssel fenyeget, az uniós piacnak erre nincs többlet-felvevőképessége, ezért ezen termékek termelőinek, gyártóinak a megélhetése kerül veszélybe.

Ezt a veszélyt lehet elkerülni az áfaraktárak intézményének felállításával, mely visszaállítja azt a korábbi lehetőséget, hogy legyen egy olyan szigorúan ellenőrzött raktár, amelybe a betárolt termék értékesítése és azon értékesítése, mely során a terméket a raktárba közvetlenül betárolják, adómentes legyen. Mivel a nem közösségi árukra a közvámraktár a megoldás, ez a raktár csak a közösségi árukra vonatkozna. Ez az intézmény nem egyedülálló az Európai Unióban, és azt más tagállamok is alkalmazzák.

Az áfaraktárt üzemeltetni csak engedély birtokában lehet, mely engedélyt a vámhatóság állítja ki. Az áfaraktár üzemeltetését csak az kérheti, aki rendelkezik az A típusú vámraktári engedéllyel, vagyis egyrészt van tapasztalata a raktár-üzemeltetésben, másrészt ezáltal megbízhatósági szempontból le is van ellenőrizve.

Az áfaraktárból kitárolni csak áfakötelezettség keletkezése mellett lehet. Ez alól kivételt jelent, ha a terméket exportcéllal tárolják ki, viszont ilyen kiraktározás csak biztosítás nyújtása mellett lehetséges. Így az exportcéllal kiraktározott áru nem lépett ki a Közösség területén kívülre. Ha a megadott határidőn belül a kiléptetést igazoló okmányokat nem küldték vissza az üzemeltető részére, a vámhatóság a biztosítékból érvényesítheti a terméket belföldi értékesítése esetén terhelő áfa összegét. Az adó alapja ebben az esetben a termék forgalmi értéke.

Az áfaraktár célja alapvetően az export elősegítése, azonban nem akadályozható meg, hogy olyan terméket tároljanak be a raktárba, melyet azután belföldre értékesítenek. Annak érdekében, hogy a belföldi cégek ne használják az áfaraktárakat arra a célra, hogy ily módon belföldi adófizetési kötelezettségüket halasszák el későbbi időpontra, a tervezet egyfajta pénzügyi szankciót fűz ahhoz, ha az adóalany úgy raktározza ki a terméket, hogy ahhoz nem kapcsolódott értékesítés. Ebben az esetben ugyanis a kiraktározáskor fizetendő áfa nem helyezhető levonásba.

A tervezet rendelkezéseket tartalmaz arra az esetre is, ha a raktárból eltűnik az áru. Ez után is adófizetési kötelezettség keletkezik, melyre a raktárat üzemeltető kötelezett, de vele együtt egyetemlegesen felelős a termék tulajdonosa is. A raktárba tehát beraktározni terméket csak be- és kiraktározási okmánnyal lehet, szigorú nyilvántartási, leltározási kötelezettség terheli az üzemeltetőt, illetve a vámhatóság felügyeletet gyakorol a raktárba betárolt termékek fölött.

Az áfaraktárba beraktározott áru értékesítésének adómentesítése a szigorúan előírt nyilvántartási kötelezettség, az üzemeltető mögöttes felelőssége, valamint a vámhatósági felügyelet miatt nem jelent nagyobb kockázatot, mint bármely más mezei ügylet esetén. Ezért kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy önálló indítványomat vitassa meg, és szíveskedjék elfogadni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 32 2004.09.14. 4:31  23-53

GAZDA LÁSZLÓ, a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a lehetőséget, hogy a gazdasági bizottság véleményét elmondhatom a Közbeszerzések Tanácsának a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól, valamint a tanács 2003. évi tevékenységéről.

(10.30)

A gazdasági bizottságban nem alakult ki többségi és kisebbségi vélemény, egységes vélemény alakult ki. A bizottság maximálisan egyetértett azokkal a beszámolóban is rögzített elvekkel, hogy a közvagyonnal történő felelős és ésszerű gazdálkodás előmozdítása, a közfeladat hatékony és takarékos ellátása és a korrupciós kockázatok csökkentése csak szigorú közbeszerzési eljárásrenddel biztosítható. Azzal is egyetértett a bizottság, hogy a versenyeztetés nyilvánossága, a résztvevők esélyegyenlősége, a tisztességes verseny adhat biztosítékokat és megfelelő válaszokat az adófizető állampolgárok azon egyre növekvő igényére - és meggyőződésünk, hogy ez csak szigorodni fog -, hogy az általuk befizetett adók elköltése hatékony és kellően ellenőrzött legyen.

Egységes vélemény alakult ki abban is a gazdasági bizottságban, hogy a 2003. évben elfogadott új közbeszerzési törvény lezárt egy folyamatot, kialakult a közbeszerzések intézményrendszere, megvalósult a jogharmonizáció, és ebben rendkívül pozitív és nagy szerepet játszott a közbeszerzési tanács.

Bár a hazai közbeszerzési struktúra felépült és a közpénzek elköltésének elfogadott módszere lett a közbeszerzés, mégis úgy látta és látja a gazdasági bizottság, hogy számtalan olyan probléma van, amely folyamatosságot, folyamatos karbantartást igényel, mégpedig, hogy a közbeszerzések gyakorlatát folyamatosan felül kell vizsgálni, hogy elősegítik-e a gazdaság és a társadalom fejlődését. Azaz, hogy a közbeszerzési gyakorlat kellően hatékony-e, hogy a törvény nyilvánosságot és átláthatóságot biztosító rendelkezései elegendő visszatartó erőt jelentenek-e a közbeszerzések tisztaságát sértő cselekményekkel szemben, és hogy lehetőleg nyílt versenyben kerüljön sor a legkedvezőbb ajánlattevők kiválasztására.

Azt is nagyon lényegesnek tartotta a gazdasági bizottság, hogy az ellenőrzések és utólagosan ellenőrzések, a folyamatba beépített ellenőrzések hangsúlyos megjelenítése sikerült-e. Tehát nem elegendő a közbeszerzési eljárás elején és végén ellenőrizni, hanem a folyamatos ellenőrzésre és olyan ellenőrzésre van szükség, amely a kellő visszatartást biztosítja.

Szükségesnek tartja a gazdasági bizottság, hogy a közbeszerzési tanács ajánlásaival a jogalkalmazásban ismételten felmerülő értelmezésekben nyújtson eligazítást, írásbeli állásfoglalásaival pedig továbbra is segítse a közbeszerzések szereplőit. Nagyon fontos az, hogy folytassa az oktatási, képzési, továbbképzési programját, hiszen úgy érezzük, úgy érezte a bizottság, hogy ebben az út elején járunk; hogy fejlessze tovább az információcserét elősegítő közbeszerzési hálózatát. Azt is nagyon lényegesnek tartotta, hogy a várható élesedő versenyben találja meg azokat a legális támogatási formákat, amelyekkel a hazai mikro-, kis- és közepes vállalkozásokat támogatni lehet.

Végezetül egységes volt a gazdasági bizottság abban is, hogy elfogadásra ajánlja a beszámolót, és kéri megköszönni a közbeszerzési tanács e területen kifejtett tevékenységét.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 250 2004.09.20. 2:01  241-259

GAZDA LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Indokoltnak tartom a 2003. évi CXXIX. törvény kiigazító jellegű módosítását két szempontból is. Egyrészt a legújabb, a közbeszerzési tevékenységre vonatkozó közösségi irányelveket és követelményeket az Európai Unió illetékes testülete a mi nemzeti törvényünk után fogadta el, másrészt az államháztartási törvény, hulladékgazdálkodási törvény, koncessziós törvény és közbeszerzési törvény összhangjának megteremtése rövid távon is indokolt.

Ez a kiigazító jellegű módosítás még akkor is szükséges, ha az új európai közösségi közbeszerzési irányelveknek a hazai jogszabályba történő átültetésével kapcsolatos szakmai munka haladéktalanul elkezdődött, mert egy nagyobb léptékű, átfogóbb módosításhoz és kiigazításhoz egyrészt a mai közbeszerzési törvény hatályosulásával kapcsolatos gyakorlati tapasztalatokat, a problémák begyűjtését, feldolgozását, értékelését indokolt úgy elvégezni, hogy legalább egy-másfél éves tapasztalat rendelkezésre álljon. Itt mindazoknak a szervezeteknek a mértéktartó véleményére támaszkodni szükséges, amelyek részt vesznek a mostani új törvény hatályosulásában is.

Másrészt abban vagyunk érdekeltek, hogy 2006. január 31-ére egy átlátható, korrekt, hatékony közbeszerzési szabályozási lehetőséget teremtsenek meg az ebben érdekeltek, tehát valamikor a 2005. év végéig ezt a munkát elvégezve az Országgyűlés megalkossa azt a törvényt egy módosítással, amely már a nagyobb léptékű átalakításokat is tartalmazhatja, és a magyarországi közbeszerzések érdekét szolgálja.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 2 2005.02.21. 4:45  1-4

GAZDA LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Bennünket, akik az ország északkeleti részén élünk, közel másfél évtizede élénken izgat a keleti kapcsolatok mindenkori helyzete és lehetséges jövője, elsősorban a gazdasági kapcsolatainkban. Nem leértékelve az oktatási, tudományos, kulturális, idegenforgalmi lehetőségeinket, még 15 év után is él emlékeinkben, milyen kedvező volt a szinte minden árut korlátlan mennyiségben felvevő szovjet piac közelsége, mit jelentett Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a kistermelőknek, amikor csak étkezési almából közel 500 ezer tonna almát exportálhattak, és az élelmiszer-ipari termékek közel 90 százaléka Globus márkanév alatt kelet felé hagyhatta el az országot.

Tágra nyílt szemmel figyeltük, hogy a rendszerváltást követően az akkori döntéshozók egy-egy geg, egy-egy kuruckodás kedvéért hogyan tették ezeket a kapcsolatokat tönkre egyik pillanatról a másikra, milyen fejvesztetten adtuk fel gazdasági lehetőségeinket, mai szóhasználattal: bejáratott piacainkat, és hogy milyen szívesen vették át a helyünket német, olasz, francia és amerikai kereskedők. Tudjuk, kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba belépni, mégis azt mondom: most türelmes, kitartó munkával, pragmatikus alapon újra kell építenünk gazdasági kapcsolatainkat Kelet felé, mert a magyar gazdaság, különösen az észak-alföldi, észak-magyarországi és dél-alföldi régiók számára elhelyezkedésüknél fogva megadhatja a lehetőségeket arra, hogy a határ menti és a határon átnyúló kapcsolatokat felhasználva és kihasználva aktív regionális politikát folytathassanak.

Magyarországnak az Európai Unió tagjaként fontos lehet a tengerentúl, a Távol-Kelet, Délkelet-Ázsia, de talán fontosabb lehet két olyan ország, Ukrajna és Oroszország, amelyekkel együtt Európa, ha a remélt változások bekövetkeznek, versenyképesebbé válhat a többi földrészhez képest.

A még meglévő kapcsolatainkat nem hagyhatjuk elveszni, azokat a történelmi hagyományokat, amelyek bennünket nem elválasztanak, hanem összekötnek, le kell fordítanunk a gazdaság nyelvére.

Az elmúlt két hétben, mint a határos megye közgyűlésének elnöke, részt vettem a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr által vezetett kormánydelegáció tagjaként az ukrán-magyar és az orosz-magyar tárgyalásokon. Az ukrán-magyar tárgyalásokon átsütött az igyekezet, az akarat. Ukrajna demokratikus viszonyokat, piacgazdaságot akar; az átalakuláshoz tapasztalatokat keres, partnereket vár; a lehető legrövidebb időn belül el akarja kezdeni a felkészülést, hogy az Európai Unió tagjává válhassék. Az ukrán miniszterelnök asszony több alkalommal megerősítette a határ menti és a határon átnyúló kapcsolatok fontosságát, kiemelve közös érdekeinket a Tisza folyó hasznosításában, az árvízi biztonság emelésében és az uniós felkészülési tapasztalatok átadásában.

Az orosz-magyar tárgyalásokon végig azt éreztem, hogy Oroszország európai uniós partnereket keres, akikkel pragmatikus alapon gazdasági együttműködést akar. Érdekelt az V. korridor közúti, vasúti vonalainak továbbépítésében, a záhonyi körzet fejlesztésében, a magyar élelmiszer-vásárlásban és a regionális együttműködésben. Azt, hogy Magyarország felzárkózásához stabil makrokörnyezetre, exportvezérelt növekedésre, működőtőke-exportra és -importra, regionális terjeszkedésre, valamint korszerű iparpolitikára van szükség, csak kevesen vitatják. Remélem, azt is csak kevesen vitatják, hogy ez az ország úgy válhat igazán versenyképessé, ha az elmaradott területek fokozatos felzárkóztatása folyamatosan folytatódik a fejekben és a reálfolyamatokban egyaránt. Ennek útja lehet az Európai Unió hatvanas évekbeli regionális politikája; lehet út az Európai Unió nyolcvanas évekbeli regionális politikája; és ezzel együtt lehet útja a keleti gazdasági kapcsolatok újraépítése.

(13.10)

Magyarországon mindháromra szükség van egyidejűleg, és mi, az Északkelet-Magyarországon élők, amellett, hogy tevékenyen részt is kívánunk venni ebben a folyamatban, azt várjuk a kormánytól, hogy a keleti gazdasági kapcsolatokban a közelmúlt tárgyalásai után bátrabban tovább is lép.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 68 2005.03.09. 7:01  1-127

GAZDA LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A területfejlesztés és a vidékfejlesztés, különösen a decentralizáció és a vidékfejlesztés kapcsolatáról szeretnék szólni, tekintettel az atomizált önkormányzatokra, amelyeknek ideje volna összefogni, és ezért ezt a véleményemet is szeretném kifejteni.

Hétfőn a miniszterelnök úr új vidékpolitikáról beszélt, ennek az alapelveit is elmondta: a partnerség, civilség, a falu és a vidék depolitizálása, de fontosabbnak tartom, amit utána kijelentett, hogy úgy kell a vidék jövőjére összpontosítani, hogy a források felhasználásáról ne Budapesten, hanem vidéken, helyben döntsenek. A lényeget fogta meg.

A rendszerváltást követően jó magyar szokás szerint kiöntöttük a gyermeket a fürdővízzel, veszni hagytuk, és félredobtuk azt a már 1930-as években fejlett fejlesztési, tervezési struktúránkat, struktúráinkat, amelyeket átalakítva megúszhattuk volna a '90-'94 közötti országjáró területfejlesztést, amely például Nyíregyházának 1993-ra autópályát ígért, a '98-2002-es évek közötti zsebből osztogatást, amit a mai napig sokan Széchenyi-tervként emlegetnek, pedig a '90-es évek közepén úgy tűnt, hogy magunkra találtunk.

Az 1996-os XXI. törvény a területfejlesztésről Európában is egyedülálló volt. A két-, majd a hárommegyés felzárkóztatási politika kialakította a megyei területfejlesztési intézményrendszert, programalkotásra ösztönözte a megyéket, benne a településekkel és önkormányzatokkal. Decentralizációs források biztosításával forráskoordinációra késztette a megyéket, amelyek már képesek voltak - és ez nagy szó - integrált terület- és vidékfejlesztésre.

Időközben a hárommegyés, majd kísérletként az öt-, majd hétmegyés kiszélesítéssel... - források nélkül ellehetetlenítették, majd visszaállt “a minisztériumok mindent jobban tudnakö hatalma.

A vidék helyzete pedig igen súlyos. A vidéki önkormányzatok helyzetét különösen ebből a szempontból érdemes megítélni és megélni.

(12.10)

Vidéki térségben él ma a lakosság kétharmada; az európai 15-öknél csak 17,5 százaléka. Az aprófalvakban a munkanélküliség a 75 százalékot is meghaladja, és fokozatosan kialakul a második generációs munkanélküliség, és ez a súlyos. Az ország mélyszegénységben élő 10 százalék körüli lakosságának több mint fele vidéken él, és a falvak lakosságának 20-30 százaléka a felzárkózás esélye nélkül éli meg mindennapjait, egyharmada kiöregedő, kihaló. A kevésbé iskolázott fiatalság konzerválja a társadalmi leszakadást. Ez 15 év problémája.

Hogyan lehet ezen változtatni? Az önkormányzatok mit tehetnek, különösen, ha összefognak? Nem akarok kevesebbet állítani, mint azt, hogy az első és legfontosabb, hogy a terület- és vidékfejlesztés ismét váljanak édestestvérekké, és azt, hogy ha a terület- és vidékfejlesztés nemzeti forrásait túlnyomórészt decentralizáljuk, és a központban csak a válságkezelés forrásai maradnak, az segíthet a helyi önkormányzatok helyzetén is; ha kialakul és működik a település kistérségi, megyei, regionális terület- és vidékfejlesztési intézményrendszere mint egységes hálózatszerű intézmény; és végül, ha átalakul az önkormányzati finanszírozás rendszere, sokkal takarékosabbá és hatékonyabbá válik.

A Fidesszel ellentétben mi nem az önkormányzatok számát akarjuk csökkenteni, hanem azt akarjuk, hogy a kisebb-nagyobb térségek, együtt élő településcsoportok, kistérségek, megyék, régiók fogjanak össze a partnerség jegyében. Feladataikat jellegüktől függően közösen szervezzék meg, hatékonyan, jobb minőségben, sokkal olcsóbban, mint ma. Mert ma az elkülönülő önkormányzatoknál - aki önkormányzatoknál dolgozik, az tudja - együtt van jelen a pénztelenség és a pazarlás. Hallhattunk arról, hogy megszűnnek az iskolák, a falvak elsorvadnak, csak arról nem, hogy az együtt élő településcsoport képes egy értelmes munkamegosztásra, képes minőségi felső tagozatos iskolát fenntartani, ahol a gyermekek nyelveket tanulhatnak, sportolhatnak, kibontakoztathatják képességeiket, miközben az óvoda, az iskola alsó tagozata minden faluban megmarad. Arról sem hallunk, hogy a gyenge minőségű iskolák cselédsorra kárhoztatják a falvakban élő gyermekeket, elzárva előlük az érvényesülés útját a világban.

A Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormány elindult azon az úton, amely kiteljesítheti egy jó terület- és vidékfejlesztés lehetőségeit. A kormányzati struktúra átalakult, már esélyt ad a továbblépésre. Megerősödtek a regionális fejlesztési tanácsok és munkaszervezeteik, sorra alakulnak a kistérségi területfejlesztési tanácsok, és valósággá válhat, hogy az az intézményrendszer, amely nagyon sokat segíthet a helyi önkormányzatokon, kialakulhat. A 2005-ös költségvetésben a központi nemzeti forrásokra már csak 7,4 milliárd forint áll rendelkezésre, ugyanakkor azoknak a decentralizált forrásoknak az összege, amelyekkel a régiók rendelkeznek, 58,2 milliárd forint. És itt igazat adok Sisák képviselő úrnak, hogy a TFC és a TEKI esetében a kormányrendeleteket módosítani kell, ebben az esetben fejezhetjük be a szennyvízberuházásainkat.

Az EU-források igénybevételét segítő önerő-kiegészítés 7,4 milliárd forint. Jelentős forrásokhoz juthatnak a kistérségek és a többcélú kistérségi társulások, céljaikat közösen valósíthatják meg. Ez a forrás mintegy 15,4 milliárd forint. Ezek mind olyan források, hogy ha a helyi önkormányzatok összefognak, akkor hatékonyabban, olcsóbban dolgozhatnak, jobban kiszolgálhatják azokat az embereket, akik a településeken élnek, hiszen az emberek a lényegesek. Ezek mind reményt adnak arra, hogy ha 2006-ban tovább tudunk lépni, és a vidéket felnőttként kezeljük, akkor elindíthatjuk azt a vidékfejlesztést, amire Magyarországnak szüksége van.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)