Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 17. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Földesi Gyula és Szilágyi Péter jegyzők lesznek a segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés a múlt heti döntésével hozzájárult ahhoz, hogy az elkövetkezendő hetekben az Országgyűlés elnökének jogkörében eljáró országgyűlési alelnökként vezessem az üléseket. Megköszönöm a házbizottság és az Országgyűlés bizalmát. Remélem, hogy az elkövetkezendő időszakban is önökkel együttműködve teljesítjük a feladatainkat. (Taps.) Köszönöm szépen.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Rogán Antal képviselő úr: "Egy bukott népszavazási kezdeményezés margójára" címmel. (Taps a kormánypártok soraiban.) Öné a szó, frakcióvezető-helyettes úr.

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! És itt most különös tisztelettel köszöntöm az LMP-s képviselőtársaimat (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Egy van! - Kettő!), mert egy általuk indított politikai kezdeményezésről szeretnék beszélni napirend előtt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Alig több mint két hónappal ezelőtt itt az Országgyűlésben is meglehetős zajjal indította útnak az LMP a népszavazási kezdeményezését. Természetesen minden politikusnak, minden politikai pártnak jogában áll népszavazási kezdeményezést indítani a hatályos jogszabályok alapján, azt az ítéletet azonban, hogy ez a népszavazási kezdeményezés sikeres-e, vagy sem, nem az Országgyűlés, hanem az emberek mondják ki, méghozzá rendszerint annak alapján, hogy megítélik: ez a népszavazási kezdeményezés őszinte vagy nem őszinte; arról szól, hogy az ő valós problémáikat próbálja a politika színpadára vinni, az ő valós problémáikat próbálja megoldani, vagy csupán egy politikai erő, egy politikai tömörülés a saját politikai céljait és politikai érdekeit követi.

Ebből a szempontból, tisztelt képviselőtársaim, én azt gondolom, a választók, a magyar emberek egyértelmű ítéletet mondtak az LMP népszavazási kezdeményezéséről. Nemcsak a 200 ezer aláírást nem sikerült összegyűjteni, hanem kíváncsiságból megnéztem az ellenzéki pártokra 2010-ben leadott szavazatok számát, és abból azt látom, hogy az LMP 2010-ben az országgyűlési választásokon 375 230 szavazatot kapott, ebből az következik, hogy a saját szavazóinak a felét sem tudta megszólítani ezzel a népszavazási kezdeményezéssel. A három, itt ülő ellenzéki párt összesen közel 1 millió 300 ezer szavazatot kapott az országgyűlési választásokon 2010-ben, és ha így nézzük, akkor ez a népszavazási kezdeményezés alig több mint az egytizedét tudta megszólítani az ellenzék választóinak. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Ebből az látszik, hogy ezek a kérdések egyébként nemcsak a magyar emberek túlnyomó többségének a figyelmét nem keltették fel, nemcsak ők ítélték úgy, hogy ez nem róluk szól, hanem még az ellenzék szavazói sem ítélték elég fontosnak ezeket a kérdéseket ahhoz, hogy egyébként az aláírásukkal támogatni tudják.

Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen én azt gondolom, hogy ez nem véletlen. Nem véletlen, mert ha megnézzük ezeket a kérdéseket, akkor világosan látszik, hogy ezek valóban csak politikai célokat követnek. A munka törvénykönyvének elfogadásakor nemcsak az Országgyűlés, hanem a kormány is hosszas egyeztetéseket folytatott azokkal, akik a munka világában érdekeltek - a munkavállalók és a munkaadók érdekképviseleteivel is. Az egyeztetések során a munkavállalók érdekképviseletei a törvény végső formáját a beadott módosításokkal együtt elfogadták és támogatták. Nyilvánvaló, hogy nem voltak olyanok, akik úgy ítélték meg, hogy ez ellenükre van, éppen ellenkezőleg: a túlnyomó többség úgy ítélte meg, hogy az új munka törvénykönyve azt a célt szolgálja, amiért egyébként létrehoztuk, nevezetesen a munkahelyek teremtését, a vállalkozások szabadságának a bővítését és ezáltal Magyarországon új munkaalkalmak létrehozását és megjelenését.

Tisztelt Képviselőtársaim! A másik oldalról érdemes talán arról is beszélni, hogy ezek között a kérdések között volt olyan, amely a szociális juttatások körének a bővítését szolgálta. Nem olyan régen látott nyilvánosságot egy olyan közvélemény-kutatás a Mediántól, amely egyértelművé és világossá tette, hogy Magyarországon a választók túlnyomó többsége úgy gondolkodik, hogy a szociális juttatások tekintetében szigorúbb ellenőrzésre, átgondolt folyósításra és az állam határozottabb fellépésére van szükség. Közel 79 százaléka értett egyet ezzel a megkérdezetteknek, és jelzem, hogy az LMP szavazóinak is közel 70 százaléka ugyanezen kutatás szerint ezzel egyetértett. Ebből már előre kódolható volt, hogy egy ezzel ellentétes irányú javaslatot nem fognak támogatni az aláírásukkal.

És végül, tisztelt képviselőtársaim, ha már az őszinteségről beszéltünk, akkor mondjuk ki őszintén: mi azt gondoljuk, végig azt gondoltuk, hogy az LMP népszavazási kezdeményezése nem a választókról, nem az emberekről szól, hanem politikai önérdeke, célja van, hiszen rögtön a meghirdetés után arról kezdtek beszélni, hogy ezzel kívánják megszólítani és mozgósítani a kormánnyal úgymond elégedetlen választókat. Ha összesen 160 ezer ember elégedetlen a kormánnyal ma Magyarországon, akkor azt kell hogy mondjam, hogy mi a magunk részéről elégedettek lehetünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az én meggyőződésem szerint ez a népszavazási kezdeményezés megbukott. Én azt gondolom, hogy innentől kezdve nem a Házra kell hárítani a felelősséget, ez a vita az LMP és a választók, az LMP és az emberek vitája. Önök főzték, félig nyersre sikerült, azt gondolom, most itt az ideje, önöknek kell elfogyasztani is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Tisztelt Ház! Ha valakinek még a gyűjtés közben kétsége volt azzal kapcsolatban, hogy összegyűlik-e a kellő számú aláírás, vagy sem, szerintem akkor, amikor az LMP-s képviselőtársaink a szocialista képviselőtársainkkal aláíratták ezt az aláírásgyűjtő ívet, lehetett tudni, hogy amit a szocialisták aláírnak, az sikerre nem vezethet (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Derültség a kormánypártok soraiban.), akkor szerintem végleg megpecsételődött ennek a kezdeményezésnek a sorsa. De volt már Magyarországon sikeres népszavazás, négy évvel ezelőtt, egymillió fölötti aláírás gyűlt össze akkor a szociális népszavazáson a vizitdíj, tandíj, kórházi napidíj kapcsán.

Akkor is és most is több volt a tétje egy ilyen népszavazási kezdeményezésnek, akár sikerre vezet, akár nem, mint pusztán az a pár kérdés, amit föltesznek. Most is és akkor is mindenki deklarálta, aki gyűjtötte azokat az aláírásokat, hogy többre szeretne jutni, mint pusztán egyfajta népszavazás kiírására. Akkor 3,3 millió ember szavazott egy irányba, ez példa nélküli a magyar demokrácia történetében. A tét akkor is több volt, hiszen felbomlott egy kormánykoalíció, és sikerült megakadályozni közvetett módon a kórházak privatizálását is. Most az LMP is a retorikájában egyértelművé tette, hogy nagyobb tétet szán ennek, mint a pár kérdésre adandó válasz. Ezt mondta például Karácsony Gergely és Vágó Gábor előzetesen: ez a kezdeményezés kihúzhatja a szőnyeget a felépült Orbán-rendszer alól. Párton kívüliek milliói úgy érezhetik, hogy van értelme hallatni a hangjukat. Vagy igenis van az LMP-nek más ajánlata, mint a Fidesz-modell, amivel az LMP szöges ellentétben áll. De aztán mondott olyat is Vágó Gábor később, hogy a kiszolgáltatottság ellen szól ez az aláírásgyűjtés, hogy itt le lehet osztályozni az Orbán-kormány tevékenységét. Később, március vége felé, ahogy a hevület nőtt, már arról szóltak az LMP-s szólamok, hogy ha nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni, akkor aláírják az emberek ezeket az aláírásgyűjtő íveket, és a megfélemlítésről szól, Ertsey Katalin pedig egyenesen azt mondta, hogy ezzel az aláírásgyűjtéssel el lehet zavarni a kormányt. Ezek nem történtek meg, bármennyire is magasra emelték a tétet, nem sikerült ezt a kezdeményezést eredményre vinni.

Önök, akik itt a parlamentben nagyon sokszor lebecsülték azt a több mint egymillió embert, akik a nemzeti konzultációban akár az alaptörvény kapcsán, akár a későbbiekben szociális kérdésekben véleményt nyilvánítottak, talán most nagyobb alázattal fognak ezen egymillió ember véleménye felé fordulni, hiszen látták, hogy 160 ezer ember véleményét begyűjteni is nagyon nehéz.

(13.10)

Egymillió ember véleményét az alaptörvény részleteivel kapcsolatban talán így utólag önök többre tudják becsülni. A valódi ok, ami miatt nem sikerült ezt összegyűjteni, valószínűleg az, hogy a társadalom véleménye nem volt e mögött az aláírásgyűjtés mögött, nem volt partner a társadalom. Önök valami ellen gyűjtöttek aláírásokat. Ez fogalmazódott meg mindig. A kormány ellen akartak nagyobb tömegeket felvonultatni, és pont akkor, amikor önök ezeket az aláírásokat gyűjtötték a kormány ellen, akkor ennek az embertömegnek a többszöröse állt ki valami mellett a békemenetben a kormány politikája mellett, a nemzeti érdekért való kiállás mellett és a szolidaritás mellett. Amellett ott akkor látványosan nagyon sokan felsorakoztak.

Viszont önök a kormányzatnak akarva-akaratlanul egy céljához hozzájárultak, az 1 millió új munkahely megteremtéséhez, hiszen nagyon sok helyen alkalmaztak önök diákszövetkezetben fiatalokat. Megnéztem annak a diákszövetkezetnek a honlapján, amelyet önök alkalmaztak az aláírások gyűjtésére aktivisták híján, hogy hol hány hétre toboroztak aktivistákat. Egy négyoldalas listát sikerült erről kinyomtatnom: Debrecenben négy hétre, Gyulán két hétre, Mátészalkán két hétre, Orosházán két hétre, Sárbogárdon két hétre, Szolnokon négy hétre, Csornán és még sorolhatnám, hogy hány helyen hány hétre toboroztak aktivistákat. Ha összeadom, 168 hétre toboroztak önök összesen ilyesfajta fiatalokat (Nyakó István: A békemenet se volt kutya!). Beszédes volt a hirdetés is, amit adtak: 600 forint/óra, nappali tagozatos diákokat keresnek erre a célra, leginkább délután. Azt nem tudom, miért kértek fényképes önéletrajzot, hogy a dzsekikhez illik-e a szemszínük vagy mi másért, de fényképes önéletrajzokat kértek önök azoktól, akiket 600 forint/óráért igyekeztek alkalmazni ebben az aláírásgyűjtésben. Egyébként, ha a kampányszámlájukat megnézzük, az eredményes, 200 ezer forint plusszal jár, 648 ezer forint kiadás, 803 ezer forint bevétel, bár hiányoltam a diákmunkások bérét, a standok költségét, a kampánydzsekik költségét vagy a honlapprogramozással kapcsolatos költségeket, amelyek nem szerepeltek ezen a kampányszámlán. De ettől függetlenül sok fiatalnak ki tudták egészíteni a zsebpénzét.

Más szempontból ugyanakkor az OVB-nél is önök valamelyest történelmet írtak, hiszen a munkahelyen történő aláírásgyűjtésért, illetve ajándékok ígéréséért is elmarasztalta a Választási Bizottság végül az LMP-t.

Ugyanakkor továbbra is kérdés, hogy vajon ezek után lesznek-e Vágó-listák az LMP-ben, hiszen több publicisztika arról szólt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy legalább így az LMP-nek lett 160 ezer állampolgárról egy listája. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   1   1-4   5-8      Ülésnap adatai