Készült: 2020.01.19.09:25:09 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 96 2010.09.14. 15:09  21-167

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy költségvetés és annak zárszámadása kapcsán úgy gondolom, hitelesen csak úgy lehet vizsgálni azokat a paramétereket, amelyekről beszélni kell, hogy az ember kénytelen vizsgálni azt a gazdasági-politikai környezetet, amelyben az született, és amelyben azt megvalósítani igyekeztek. Én jelen felszólalásomban most nem szeretnék ismételten ezekre a kérdésekre rávilágítani, hisz az előző felszólalások alapvetően részleteiben is foglalkoztak ezzel.

Én csupán azokra a kérdésekre szeretnék egy kicsit odafigyelni, más megvilágítást adni, amelyek a 2009. évi költségvetés tervezése és végrehajtása során olyan kiszámíthatatlanságokat vagy éppenséggel bizalmatlanságokat váltottak ki az ország lakosságából, amelyek mind a mai napig meghatározóak a hétköznapjainkban. A GDP a prognosztizált 1 százalékos visszaesés helyett 6,3 százalék.

(14.50)

Ahogyan hallhattuk az államtitkár úr expozéjában vagy éppenséggel több felszólalásban, nem az a probléma, hogy ez bekövetkezett - ez egy óriási nagy probléma -, hanem az, hogy a tervezés során hogyan jutottunk el végül is ehhez az előre igazából nem is becsült értékhez, hogy példátlan volt az a folyamat, amelynek eredményeképpen a megelőző időszakban háromszor is nekifutottunk a hiánynak, mire végül negyedszerre úgy nagyjából körvonalazódott az a végleges, a valóságnak megfelelő 6,3 százalék, amely végül is a 2009. évet jellemezte. Az, hogy ez a hiány, ez a 750 milliárd forint meghatározó volt, ez 70 milliárddal volt több, azaz 10 százalékkal haladta meg a módosított előirányzat összegét. Ez azért volt különösen nagy - úgy gondolom, ezt kell nyomatékkal aláhúzni -, mert a hiány összegét a kormányzati zárolás, az 500 milliárdot meghaladó maradványtartási kötelezettség előírása után tudták csak így biztosítani.

Ha ezeket is mint reálisan hiányt növelő tényezőket vesszük figyelembe, akkor tessék szíves lenni elgondolkodni, mennyi lett volna a hiány valóságos értéke, és nem beszélek arról, hogy ez pontosan mit jelentett abban a bizalomvesztési környezetben, amelyik azóta is meghatározó az országban, hiszen a zárolási és maradványtartási kötelezettséggel érintettek számára a várt bevételek elmaradása kiszámíthatatlan, tervezhetetlen jövőkép kialakulása mellett komoly anyagi nehézségeket és elkeseredettséget eredményeztek. A zárolások miatt többek között nem fizették ki a pályázati pénzek egy meghatározó hányadát.

Csak példát mondok: szerencsétlen kisvállalkozások tömege ment tönkre amiatt, hogy a pályázati pénzeket, főleg az energiatakarékossági pályázatok pénzeiből nemhogy a tavalyit, de sok esetben még a tavalyelőttit sem kapták meg, áthidaló hitelekhez kellett jutniuk, ha egyáltalán jutottak, az első sort már itt kisöpörték, ha hozzájutottak, akkor pedig magától értetődően nem volt olyan bevétel, amelyik az áthidaló hiteleket és azoknak a kamatait fedezni tudta volna. Sőt, úgy gondolom, nagyon sok esetben a munkanélküliség növeléséhez áttételekben járultak hozzá, hiszen a mozgáskorlátozottak támogatására felhasználható pénzek sem jutottak el, és olyan nehézségek támadtak ezen a téren, amelyek a hétköznapjaik megélését nem biztosították. Például a mozgáskorlátozottak gépkocsivásárlására beállított 1,6 milliárd forint kétharmada sem jutott el a valóságban a tárgyév végéig hozzájuk.

A hiány jelentős részben az adóbevételek 416 milliárdos elmaradása miatt jött létre. Úgy gondolom, az állampolgároktól nem várható el megértés az adóbevételek dilettáns túltervezésével kapcsolatban. Különösen igaz ez, és ez nagyon fontos, hiszen az ÁSZ megelőző véleményében számos esetben jelezte, hogy túltervezettnek véli ezeket a forrásokat, ezek teljesülése nem következhet be. Ahogyan az államtitkár úr felvezetőjében, az expozéjában szintén nyomatékosodott az, hogy mindezzel párhuzamosan az elmúlt öt évben az adóhátralékok állománya alapvetően olyan mértékben nőtt meg, két és félszeresére nőtt, ami példátlan, és ennek a nyomasztó terhei is nagymértékben fékezték vagy rontották az emberek hétköznapjainak megélését.

Ezzel kapcsolatban, ha zárójelben is, de meg kell említenem, hogy voltak területek, amelyek pontosan ennek következtében - idézőjelben - nőttek, fejlődtek, például a csőd- és a felszámolási eljárások vonatkozásában Magyarország kiemelkedő, előkelő helyet foglal el, természetesen az előkelőt idézőjelben mondom, hiszen az Európai Unió utolsó helyén állunk e nagyon fontos, gazdaságot minősítő jelzőszám vonatkozásában. Az utánunk következő ország - a nevét itt most hadd ne említsem - jellemzője is pont a felén áll a magyarországi csőd- és felszámolási eljárások számának.

Az adóbevételek elmaradása mögött felsejlik a 10 százalékot meghaladó munkanélküliség és a több mint 2 százalékos reálcsökkenés is, és mondhatnám úgy, hogy a rosszra forduló emberi sorsok tömkelege. Nem is ez a 10 százalék, ami igazából itt olyan nyomasztó tényszám, hanem ha azt vesszük, az a szám, hogy először fordult elő Magyarországon a szocialista ipar 1991. évi összeomlását követően, hogy 3 millió 800 ezer alá csökkent a foglalkoztatottak száma, vagy még egy plasztikusabb és nagyon jellemző számot említek: 600 ezer fölé nőtt az álláskeresők száma. Ez két olyan kritikus szám, amelyik újkori történetünkben példa nélküli, és azt hiszem, ha valami elgondolkodtató, akkor ezen el kell gondolkodni. Sajnos, ennek az építési törmeléknek - hogy klasszikusokat említsek - az eltakarítása az új kormányra marad. Azt hiszem, nem lehet válasz erre, hogy sajnos téves volt az elemzés és téves volt a tervezés, és nemsokára jobb lesz, mert ez a "nemsokára jobb lesz" rengetegbe fog kerülni erkölcsileg és anyagilag egyaránt.

A csőd- és felszámolási eljárások számán túl szinte kizárólag csak a bruttó államadósság növekedett, és a GDP 80 százalékát elérve és meghaladva ez a 19 ezer milliárd forint olyan nagyságú adósságállomány, amelyik az elkövetkező három év törlesztési adatait is figyelembe véve, amelyet itt több felszólalótól is hallhattunk, tulajdonképpen a gazdaság növekedésének az egyik igazi fékezőereje, az ezen való túllépés az egész lakosság szempontjából rendkívüli nagy áldozatokat követel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha így folytatódnának a trendek, az állam adósságállományának összetétele lassan megegyezne a lakosságéval, viszont tudjuk, hogy ebben sajnálatos módon szintén egy rossz gazdaságpolitika és monetáris politika eredményeképpen a devizában történő eladósodás volt a meghatározó.

Keresztény politikusként hadd mondjak még valamit, mert azt mondtam, hogy szinte kizárólag csak a bruttó adósságállomány növekedett. Én úgy gondolom, hogy sajnos növekedett más is, mert például ebben az országban növekedett az abortuszok száma, és ami példátlan, az elmúlt költségvetésben növekedett az abortuszok támogatására fordítható pénzösszeg, amelyik, úgy gondolom, megrázó erejű, hiszen, ha valami, akkor ez a fajta - ahogyan fogalmazni szokták - modern népirtás az, amelyik odavezetett, hogy a magyar élő lakosság száma, úgy is mondhatnám, már a 10 milliós lelki küszöb, a lélektani küszöb alá esett vissza, és ez szörnyű. Úgy gondolom, sokan fogalmaznak úgy, hogy ez igazából nemzetellenes politika. Ha ehhez még hozzáteszem azt, hogy pontosan ezzel párhuzamosan az elmúlt időszakban a Nagycsaládosok Országos Egyesületének a támogatása pedig a nullával egyenértékűvé vált, akkor úgy gondolom, minden szónál, minden kritikánál jobban minősíti ez az elmúlt évek gazdaság- és társadalompolitikáját, amelyik végül is odavezetett, hogy ott vagyunk, ahol vagyunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! A zárszámadáshoz fűzött állami számvevőszéki jelentés sok és súlyos, az állampolgárok mindennapjait hátrányosan érintő problémát tárt fel. Úgy gondolom, a lakosságot különösen érzékenyen érinti az Egészségbiztosítási Alap döbbenetes, a tervezettet 17-szeresen meghaladó hiánya, amelyik megingatja az emberek számára nélkülözhetetlen, "ha beteg leszek, meggyógyítanak" lehetőséget, és valóban félelmet ültetnek el az emberek szívébe, lelkébe. Úgy gondolom, a kormány egyik legnagyobb kihívása, ezen hogyan, miképpen tud - főleg az európai uniós költségvetési hiány számításának tükrében - majd túllépni.

Az ÁSZ azt is megállapította, hogy a nemzetgazdasági elszámolások kiadási és bevételi előirányzatainak teljesítési adatai túlnyomórészt megbízhatóak. Kivételt jelentenek az állami vagyonnal kapcsolatos bevételek és kiadások, valamint a lakástámogatások.

(15.00)

Az állami vagyonnal, pontosabban annak elpazarlásával kapcsolatosan, azt hiszem, nemcsak az Állami Számvevőszéknek, hanem a magyar társadalomnak is vannak jogos kérdései. A Malév, a Bábolnai Ménesbirtok ügye vagy a Posta, a MÁV, az MTV székházának ügye olyan kérdések, amelyek még feltárásra várnak. Hiszem, hogy a tények feltárása és a felelősség megállapítása az állampolgárok igazságba vetett bizalmát visszaállítja vagy legalábbis segíti visszaállítani.

A világ sikeres országai az elmúlt időszakban is, a gazdasági nehézségek idején is gazdaságélénkítő, munkahelyteremtő programok mellett döntöttek. Úgy gondolom, hogy a fordulat akkor következett be, amikor az új kormány is a zászlajára pontosan ugyanezek megteremtését tűzte.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez jelenheti csak a gazdasági válságból való kivezetés útját. Az Állami Számvevőszék zárszámadással kapcsolatos jelentéseiben vannak bizonyos, évről évre visszatérő elemek az átláthatósággal és a megbízhatósággal kapcsolatban. Ezek az elmúlt években sajnos süket fülekre találtak, hiszen érdemileg ezen a téren nem történt változás. Ezért most nyomatékkal kell kiemelni, hogy a zárszámadási törvényjavaslat többkötetes dokumentuma nem biztosítja az átláthatóságot, illetve az egyes gazdasági évek közötti összevethetőséget, ami viszont a bázisok szempontjából és a bázisra való vetítés szempontjából alapvető lenne. Enélkül alapos, mélyreható tervezőmunkát nem lehet végezni. Itt vetődik föl, hogy mennyire szükség is lenne valóban egy önálló tervező intézményre, ami nagymértékben könnyítené a dolgok számba vételét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy költségvetési év szimbolikus elteltével minden képviselőnek értékelnie kell az elmúlt évet. Természetes, hogy ezt szinte mindenki egyfajta politikai szempontból végzi el, de bízom benne, hogy a legfontosabb tanulságokat, amelyek itt, ebben a vitában is elhangoznak, valamennyien le fogjuk vonni. A zárszámadás elsősorban nem arról szól, hogy egy gazdaságpolitikát vagy egy társadalompolitikát értékeljünk, hanem arról, hogy az elfogadott költségvetés végrehajtása megtörtént-e, és a hibákat, elmarasztalásokat, elmaradásokat hogyan lehet megváltoztatni. De magától értetődően, ahogy az elején említettem, ez nem választható el a társadalmi-politikai környezettől, ilyen értelemben nem választható el a társadalmi-gazdasági folyamatoktól, attól, hogy egy kormány, egy parlament milyen környezetet teremtett.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezekre tekintettel, az Állami Számvevőszék kifejezésével élve korlátozott minősítéssel ugyan, de a Kereszténydemokrata Néppárt nevében a benyújtott törvényjavaslat elfogadását támogatjuk. Bízunk benne, hogy ez a zárszámadás tényleg egy korszakot véglegesen lezáró, a szó szoros értelmében véve is zárszámadás lesz.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 16-18 2010.11.09. 0:43  15-39

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. A Kereszténydemokrata Néppárt nevében negyedóra szünetet kérek szépen, elnök úr, elrendelni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: A Kereszténydemokrata Néppárt nevében negyedóra szünetet rendelek el. Amíg a kormány a helyén lesz, negyedóra szünet. (Dr. Cséfalvay Zoltán megérkezik az ülésterembe. - Pillanatnyi szünet. - Dr. Latorcai János felé:) Alelnök úr! Itt van az államtitkár úr, ragaszkodik még a szünethez? Csak kérdezem.

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Csak két perc szünetet kérek. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 22 2010.11.18. 12:43  1-287

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! A 2011-es költségvetés kiadási és bevételi előirányzatáról ellenzéki képviselőtársaim közül többen is úgy fogalmaztak, hogy az nem jelentős változás.

(9.10)

Azt sokan elismerték ugyan, hogy a költségvetési hiány mintegy 200 milliárdos lefaragása és így a 3 százalékos hiánycél biztosnak látszik, de ezt önök közül igazából nem sokan tartották áttörésnek. E minősítés megítéléséhez javaslom, vizsgáljuk meg együtt, hogy a kiadási és bevételi előirányzat mögött milyen folyamatok vannak. Először is meg szeretném említeni az Állami Számvevőszék azon megállapítását, mert összehasonlításban és bázisban gondolkodik egy közgazdasági aggyal rendelkező ember, hogy a 2010. évi költségvetési adatsorhoz képest a 2011. évre szóló költségvetés esetében 62,5 százalékkal csökkent azon adóbevételek aránya, amelyekről az ÁSZ nem tudott véleményt mondani. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha csak ezt az egyetlenegy adatot néznénk, akkor úgy gondolom, már itt arról beszélhetnénk, hogy elindult valami folyamat, és ez a folyamat alapvetőnek látszik.

Az igazi, mélyreható változás a jövő évi költségvetésben két, a társadalom többsége által megfogalmazott igényből fakad. Ezek a dolgozó és becsületesen adózó - és nem győzöm aláhúzni, hogy becsületesen adózó - családoknak a támogatásra, másrészről a gazdasági növekedés beindítása, éppen azzal a hagyománnyal való szakítás miatt, amelyik az előző éveket jellemezte, vagyis hogy szakítunk a lakossági megszorításokkal, azoknak a fokozásával.

Azt hiszem, ezt a két célkitűzést a parlamenti padsorokban ülők túlnyomó többsége, és úgy gondolom, még az MSZP-s képviselőtársaim is legalább a lelkük mélyén, elviekben támogatják és elismerik. Emlékeztetni szeretnék mindenkit, hogy a Költségvetési Tanács a benyújtott törvényjavaslat fő számait megalapozottnak találta. Ezek közül is különösen fontos, hogy mindössze 0,1 százalékkal kisebb növekedést jósolnak a jövő évre, mint amit a kormány tervezett. Ez azért is annyira fontos, mert a gazdasági növekedés és az ország növekedésének ez az igazi sarokpontja. A másik célkitűzést pedig, hogy a dolgozó, adózó, gyermekeket nevelő családokat támogatni kell, szavakban eddig is hallhattuk az elmúlt évek költségvetéseit készítőktől is, a valóság pedig azért ettől árnyaltabb volt. Én ezt a két szempontot szeretném most kicsit körbejárni, hogy annak alapján a végén majd közösen vonhassuk le a konzekvenciát.

A Számvevőszék a költségvetésről készített jelentésében kimondja: a 2010 második félévében, illetve a 2011 januárjától hatályba lépő adó- és járulékmódosítások, továbbá a vállalkozói szférát, és itt szeretném szintén nyomatékkal kiemelni, hogy a kis- és a középvállalkozások támogatását érintő változások egyértelműen enyhítik a válság hatását, az abból fokozatosan való kilábalást biztosítják; és megfelelő biztosítékot jelentenek a gazdasági növekedés beindításához úgy, hogy reményeink szerint ennek eredményeképpen a foglalkoztatás is növekedni fog, és a költségvetés stabilitása is meg tud maradni.

A kormány jövőre 6,9 százalékos bővüléssel számol, az export 9 és az import 9,3 százalékos növekedése mellett. Itt utalnék Pálffy István barátom és képviselőtársam adatsorára, nem szeretném azt újra elmondani, de én ezt rendkívül fontosnak tartom. És hogyha a kormánynak sikerül a nagy kereskedelmi láncokkal megegyeznie, hogy a jövő évtől kezdve valóban egyre több magyar áru kerül azon bizonyos polcokra, és sokkal kedvezőbb feltételekkel, mint most, hogy ne beszéljek másról, csak a polcpénzek eltűnéséről vagy legalábbis radikális csökkentéséről, akkor úgy gondolom, joggal reménykedhetünk abban is, hogy az import nem 9,3 százalékos, hanem kisebb lesz, hiszen lesz helyette elegendő magyar termék, amelyik pontosan a megnövekedett fogyasztási feltételeket ki tudja szolgálni. Ez a gazdasági termelési bővülés a foglalkoztatás növekedését már egyértelműen maga után vonja. Ez pedig, igen tisztelt ellenzéki képviselőtársaink, úgy gondolom, az előző évi költségvetésekkel szemben önmagában reményteljes.

A nagymértékű személyi jövedelemadó- és társaságiadó-csökkentés másik eredménye lesz jövőre a közel 5 százalékos országos nettó átlagkereset-növekedés, és ahhoz illeszkedően a nyugdíjak vásárlóértékének a megőrzése, sőt, a nyugdíjaknak a tervek szerint az infláció fölötti emelése. Ezek eredményeként az egyik legfontosabb eredmény, hogy a költségvetés elsődleges egyenlege a tervek szerint 0,8-0,9 százalékos többletet fog mutatni. Sajnos, ezt a képet nagymértékben rontja - nem árnyalja, rontja - az elmúlt 8 évben felhalmozott drasztikus mértékű államadósság jövő évi kamatterhe, amelyik 1055 milliárd forint, és ennek a kitermelése, illetve ennek a gazdaságból való elvonása, úgy gondolom, nem kér magyarázatot. De ennek ellenére a jövő év lesz - hosszú évek után, az önök évei után - az első olyan év, amikor az államadósság már várhatóan csökkenni fog.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2011-es költségvetés másik vezérfonala, hogy a becsületesen adózó, gyermekeket nevelő családok végre egy kicsit levegőhöz jutnak. E területen egy, a korábbitól eltérő társadalompolitikai felfogás körvonalazódik. Mi, kereszténydemokraták úgy ítéljük meg, hogy teljesen helytelen, alapvetően elromlott, nemzetellenes az az elmúlt 8 évben követett felfogás, miszerint a szegény családok helyzetén csak és kizárólag akkor lehet javítani, hogyha növeljük a szociális támogatások, a segélyek mértékét. Ismert az a közmondás, hogy: uram, ne segélyt adjál, hanem taníts meg engem földet művelni! Én azt hiszem, hogy pontosan az elmúlt 8 évben ennek a pedagógiai értékű nevelő mondatnak a gondolatától rugaszkodtak el. Én azt hiszem, pont ennek következtében vannak az országnak - sajnálatos módon -olyan részei, ahol az emberek kapcsán - nem én mondom, hanem például Ferge Zsuzsa az egyik tanulmányában - már nincs lehetőség arra - olyan szocializált, mélyen depresszív állapotban vannak -, hogy igazából vissza lehetne őket vezetni a munka területére. Ez pedig katasztrofális helyzet, hiszen az emberi élet értelme végül is a munka és annak eredményeképpen egy tisztességes élet.

Ezen rossz körülmények között élő családok életkörülményeit álláspontom szerint csak és kizárólag munkahelyek biztosításával, szociális foglalkoztatással, illetve a közmunka növelésével lehet javítani, vagy legalábbis szükséges megpróbálni visszavezetni őket a munka területére. Még akkor is, ha közülük nagyon sok esetében már le kell arról mondanunk, hogy például 8 órás fizikai munkára mentálisan képesek. Ez a helyzet! Tehát ezeket a feltételeket is figyelembe kell venni.

Természetesen úgy gondolom, hogy mindezek mellett párhuzamosan, külön díjazni kell azokat, akik dolgoznak és gyermeket nevelnek, mert nem lehet mindegy - és mi kidolgoztunk már egy ilyen adópolitikát is, amelyik kimondottan családi jellegű adópolitika -, hogy az adott jövedelemből hány embert kell eltartani. Én nagyon hiszem, hogy az adópolitika területén beindult változások végül is egy általunk is szorgalmazott családi adózási feltételrendszert fognak kialakítani, amely lehetővé teszi végre a nemzet növekedését is, mint Franciaországban azt a családi adózás biztosítja, mert bátorítani fogja a családokat arra, hogy gyermekeket vállaljanak.

Kukorelly Endre iménti felszólalásával kapcsolatban csak néhány gondolatot engedjenek meg! Én is osztom azokat az aggodalmakat, amelyeket ő megfogalmazott.

(9.20)

De azért el ne tessenek felejteni, képviselőtársaim, hogy ez az év például Erkel-év volt. És mikor tetszettek először hallani arról hivatalosan, rendezvényekben, hogy mégiscsak egy bicentenáriumot ünneplünk? Egyszerűen valahogy az elmúlt évek gondolkodásából ez kimaradt. Ha emlékeznek, nemrég, ha jól emlékszem, egy interpellációval kapcsolatban fölmerült válaszra, akkor a jövő évi Liszt-év feltételrendszerei már most alapvetően körvonalazódnak, amelyre reményeink szerint lényegesen több pénz fog jutni, mint az eddigiek során, és ez is már valamilyen formában áttörés az előzőekhez képest.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy néhány szót ejtsek a rendőrségnek szánt, a közbiztonság növelésére fordítható 34 milliárdos többletről. Sajnos az a helyzet a mai társadalomban, hogy a társadalom egy nagy hányada, egyes szakértői becslések szerint a többség ma már fél; fél az utcán közlekedni, fél kiengedni a gyermekeket, és az ország egyes területein különösen erős ez a félelem. Ezeken a területeken, úgy hiszem, hogy alapvető és reményteljes, hogy ennek a pénzösszegnek az eredményeképpen reményeink szerint lesz elegendő akcióképes, intézkedésre feljogosított rendőr az utcán, és ez is hozzá fog járulni a társadalom morális erejének a megerősödéséhez, és eljutunk oda, hogy Magyarországon ne kelljen félteni időseket és gyermekeket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én csak ezt a három szűk területet ragadtam ki a költségvetésből. Úgy ítélem meg, hogy ezek hordozzák azokat a kiemelt értékeket, amelyeket a Kereszténydemokrata Néppárt magáénak tart. Azt hiszem, nem árulok el titkot, amikor azt mondom, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt ezt a költségvetést fontosnak és támogatandónak ítéli. Én arra kérem képviselőtársaimat, ellenzéki képviselőtársaimat - hogy az itteni példával jöjjek vissza: a dodzsem, világos, hogy halad, halad; persze, ha nagyon sokan keresztbe fekszenek, és nagyon sok az ütközés, akkor nehezebben halad, de reményeim szerint ez a dodzsem rá van rakva arra az útra, amely valóban előrevisz.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 30 2010.11.18. 2:23  1-287

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nyakó képviselőtársamnak mondom, hogy bizonyára ismeri azt a viccet, amikor két férfi beszélget, és mondja: "Ismered a másiknak a lányát? És tudod, hogy az egy milyen lány?" Mire mondja: "Ne hülyéskedj, nincs is lánya!" "Ja, nem baj, magyarázkodjon ő!" (Derültség.)

Önök fantasztikus módon értik ezt, hogy vagy kitekernek egy mondatot, vagy egy olyan mondatot próbálnak valakinek a szájába helyezni, amit ő nem mondott úgy el, vagy nem abban az összefüggésben használta, aztán magyarázkodjon ő. Itt is erről van szó.

Ha megengedi, elmondanám, ez így hangzott el: helytelen az az elmúlt nyolc évben követett felfogás, miszerint a szegény családok helyzetén csak és kizárólag akkor lehet javítani, ha folyamatosan növeljük az állami segélyeket. Erről van szó.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én elég sokat járom a vidéket, nagyon sokszor megfordulok olyan részeken is, ahol igazából egyetlenegy közintézmény működik már - és a "közintézményt" idézőjelbe teszem -, sajnos, a kocsma, mert már semmi más nincs, iskola nincs, már a körzeti orvos, illetve a háziorvos is csak meghatározott időnként érkezik meg egy-egy helyre, ahol nem látok igazán lehetőséget arra, hogy gyorsan bármiféle kitörést meg lehet oldani.

(9.30)

De például döbbenettel hallottam, az elmúlt időszakban ott járva, hogy egyetlenegyszer sem kereste fel őket munkapszichológus, pszichiáter, hogy valamilyen formában fölmérték volna pszichológiailag azokat a körülményeket, hogy mentálisan hogyan is állnak ezeken a részeken, és igazából mi lenne az a konkrét lehetőség, amivel ezeket az embereket vissza lehetne vinni az értelmes élet tartományába, vissza lehetne vinni abba a foglalkoztatásba, ami nélkül, mint említettem, nincs emberi élet.

Úgyhogy tisztelettel azt kérem képviselőtársamtól, világos, hogy nem kell itt jegyzetelni, ki mit mondott, de legalább ne tessenek szíves lenni ezeket az értékeket elorozni tőlünk, ha már a szociáldemokrácia annak idején az egyházak társadalmi tanítását orozta el és emelte be magának. Ez nem volt probléma, mert ebben az egy dologban nagyon közel állunk egymáshoz.

Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 233 2010.12.20. 0:05  225-251

ELNÖK: Köszönöm szépen. Lenhardt Balázs képviselő úr következik kétperces hozzászólásra.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 28 2011.03.25. 9:05  1-139

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, valamennyiünk számára egyértelmű, hogy egy ország alaptörvénye adja meg azt a keretet, amelyet a különböző jogágaknak tartalommal kell megtölteniük. Enélkül csak és kizárólag rendszertelen jogalkotást lehetne folytatni.

Alaposabb reformokra nem kerülhet sor anélkül, hogy ne határozhatnánk meg egy új, átfogó keretű alaptörvényt, magától értetődően új premisszákkal. Úgy vélem, hogy a most előttünk fekvő Fidesz-kereszténydemokrata közös javaslat alkalmas arra, hogy kijelölje és meghatározza azokat az alapvető értékeket, amelyek hozzájárulnak majd hazánk erkölcsi és gazdasági felemelkedéséhez, hiszen csak és kizárólag ez lehet a cél.

Egy ilyen hosszúságú alaptörvény normaszövege szükség szerint vitákat és nézetkülönbségeket hoz felszínre, ez természetes. Ebben a vitában ki-ki értékrendje, vérmérséklete szerint mondja el értékeit, fogalmazza meg észrevételeit. Én kereszténydemokrata politikusként e vita keretében azokat a keresztény egyházak társadalmi tanításában rejlő, mindenki által elfogadható értékeket kívánom bemutatni, amelyek már kiállták az idők próbáját, mind a mai napig érvényesek, és a jövőben is aktuálisak maradnak.

Sajnos vannak, akik kétségbe vonják egy ilyen alapokra épülő új alkotmánytörvény elfogadásának szükségességét, mások vitatják annak tartalmi elemeit, egyesek pedig, mint ahogy itt is látszik, távollétükkel kívánnak protestálni az alkotmányozással szemben, holott ezzel valójában a magyar nemzet jövője iránti érdektelenségüket fejezik ki.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az új alaptörvény a szocialista normativizmust háta mögött hagyva tiszteletben tartja történeti alkotmányunk vívmányait, Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét megtestesítő Szent Koronát. Végre alaptörvényi szinten is büszkén kijelenthetjük, hogy Szent István királyunk a kereszténység felvételével szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és azt Európa szerves részévé tette.

Ez a cselekedet a történelem során többször bizonyította helyességét, a kereszténység pedig megmutatta nemzetmegtartó erejét. Erre a globalizált, liberális eszmék által nagymértékben befolyásolt XXI. században különösen nagy szüksége van hazánknak. Elsősorban azért, mert ahogy az alaptörvény-tervezet is fogalmaz, a XX. század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után szüksége van Magyarországnak és természetesen a világnak is, egy erőteljes lelki, szellemi megújhodásra. Ez a felfrissülés stabil és kipróbált értékek nélkül nem érheti el az áhított eredményt.

Az alaptörvény-tervezet a házasságot, amely egy férfi és egy nő életközössége, valamint a családot mint a nemzet fenntartásának alapját deklarálja. És ezen túlmenően deklarálja azt is, hogy a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg. Azt hiszem, ezek kulcsfontosságú meghatározások. Örömömre szolgál, hogy a keresztény egyházak társadalmi tanításai és az azokban gyökerező legfontosabb állampolgári jogok méltó helyen, az alaptörvény elején, a Nemzeti hitvallásban is helyet kapnak.

Ezek közül szeretnék most néhányat kiemelten mind képviselőtársaim, mind a televíziónézők figyelmébe ajánlani. Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság. Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet. Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét.

Az iménti rövid kiemelés alapján egyértelmű számomra, hogy az alaptörvény helyes irányokat és célokat jelöl ki. Sokan, különösen a balliberális értelmiség képviselői, ezen szempontok mentén is kritizálják a tervezetet. Azt állítják, hogy a keresztény értékek közös történelmi múltunk becikkelyezésével a többség ideológiáját hivatalossá, mindenki számára követendővé teszik, így ez az alaptörvény ezt fogja majd szolgálni. Ezt a vádat több szempontból is vissza kell utasítani.

Úgy vélem, és korábbi kiemelésem is ezt támasztja alá, hogy a kereszténységben gyökerező legfontosabb elvek egyfajta, mindenki által elfogadható erkölcsi minimumot jelentenek. Továbbá ezek megtagadása közös múltunk egy részének a visszautasítását is jelentené. Végül, de nem utolsósorban hangsúlyoznom kell, hogy a XX. században felbukkanó erkölcsi relativizmus nem vezetett eredményre, sőt, máig kiheverhetetlen tragédiákat okozott. Meggyőződésem tehát, hogy ez az út a továbbiakban a nemzet megtartása érdekében feltétlen elkerülendő.

Tisztelt Képviselőtársaim! Emberi és képviselői kötelességem ugyanakkor, hogy a nem megfelelően átgondolt, valamint az elvi ellentmondásban álló részekre is felhívjam szíves figyelmüket.

(11.00)

Az alaptörvény-tervezet Szabadság és felelősség című fejezetének XXI. cikkében szabályozott, kiskorúak után gyakorolható szavazati jog álláspontom szerint ellentétes Az állam fejezet 2. cikkében deklarált általános, egyenlő, közvetlen és titkos választás elvével, valamint indokolatlan különbségeket tesz például az apa és az anya között, de majd fogom még sorolni, mások között is. A választójog egyenlőségének elve szerint minden választásra jogosult egyenlő feltételek mellett adhatja le azonos értékű és számú szavazatát. Bár nem győzöm elég nyomatékkal hangoztatni, hogy a nemzet megtartása szempontjából a gyermekvállalás kardinális kérdés, mégis úgy gondolom, annak biztosítására a gyermekek után járó szavazati jog megadása nem biztos, hogy a legkedvezőbb megoldás, már csak azért sem, mert ezzel kapcsolatban, mint ahogy már említettem, további kérdések is felvetődhetnek, például hogy ez a többlet szavazati jog adott esetben miért nem az apát illeti meg, vagy mi történik azzal a gyermekkel, aki elveszíti édesanyját, elveszíti szüleit, netalán állami gondozásba kerül, ahelyett ki gyakorolja ezt a szavazati jogot; vagy miért büntetjük azt a nőt, aki biológiai okokból nem képes például gyermeket vállalni. Nos, ezen kérdésekre adott válaszok nélkül én ezt a cikkelyt aggályosnak tartom, és azt javaslom, hogy ha lehet, ez ne kerüljön be az alaptörvénybe. Ezen túl ez a gyermekek után járó szavazati jog még azért is átgondolandó, mert a nemzeti konzultáció keretében véleményt formáló polgárok túlnyomó többsége ezt nem tartotta szükségesnek, tehát elutasította.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztában vagyok azzal, hogy az alkotmányozás folyamata és maga egy alkotmánytervezet is érzelmi vitákat kelt, ugyanakkor bízom abban, hogy az általam is elmondottak alapján részletes vitára alkalmasnak találják majd a benyújtott javaslatot. Abban is reménykedem, hogy a társadalom különböző rétegeinek és csoportjainak, a nemzeti konzultáció keretében feltárt közel egymillió embernek a véleményét a viták eredményeként kialakuló alaptörvény meg fogja jeleníteni, így mindenki számára azt elfogadottá teszi.

Engem örömmel tölt el, hogy ebben a folyamatban részt vehetek, hogy szerves egységét képezhetem a frakciómnak és a frakciómmal közös álláspontunknak e törvényjavaslat vitájában.

Ezzel megköszönöm a figyelmüket, és arra kérem önöket, hogy nagyon alaposan gondolják át azt a javaslatot, amelyet most tettem, és majd ennek alapján hozzuk meg a határozatunkat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 230 2011.05.10. 0:13  159-352

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelettel kérem öt perc szünet elrendelését, figyelembe véve, hogy az előterjesztőnek is vannak olyan fizikai szükségletei, amelyek kielégítése nem tűr halasztást. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 312 2011.05.23. 0:12  296-332

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most kétperces hozzászólásra Hoppál Péter képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 24 2011.05.24. 17:40  19-185

DR. LATORCAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Domokos László Elnök Úr! Tisztelt állami számvevőszéki Vezetők! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Állami Számvevőszékről szóló törvényjavaslatnak szimbolikus jelentősége van, hiszen ez az első törvényjavaslat a megalkotásra váró sarkalatos törvények között, amely a tisztelt Ház elé kerül. Ezzel az előterjesztők azt kívánják kifejezni, hogy a közpénzek elköltése előző esztendőkbéli gyakorlatának a mostani kormány és a mögötte álló kormánypártok véget kívánnak vetni.

"Ez a törvényjavaslat a következmények nélküli ellenőrzés gyakorlatát szünteti meg, és súlyos következményeket vezet be az együtt nem működés, illetve az Állami Számvevőszék javaslatainak nem komolyan vétele esetére." Rogán Antal képviselőtársamnak, a gazdasági és informatikai bizottság elnökének a törvényjavaslat expozéjában tegnap este elhangzott szavait idéztem, és ez valóban így van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy azt Domokos László elnök úr az imént megfogalmazta, ez a törvényjavaslat a Számvevőszék több mint húszéves tapasztalataira építkezve született meg. A törvényjavaslat három területen ígér komoly változást, határozott megújulást, mégpedig a számvevőszéki jogosítványok, a függetlenségi garanciák és az átláthatóság területén. Az Állami Számvevőszékről szóló 1989. évi XXXVIII. törvény még a rendszerváltás idején kötött kompromisszumok eredménye. A hatálybalépése óta eltelt több mint húsz esztendő során a normaszöveg számos alkalommal változott. Ezek a módosítások érintették az Állami Számvevőszék jogállását, szervezetét, működését, hatáskörét, feladatait, személyi állományát és az ellenőrzés szabályait is. Mindezek hatására minden esetben változott az ÁSZ tevékenysége, de az 1989-es törvényi állapothoz képest alapvető áttörés mégsem következett be. Az Állami Számvevőszék tevékenységének hatékonyabbá tétele az eddig elhangzottakon túlmenően megköveteli, hogy elsősorban az átláthatóság és a jogi szabályozás területén öntsünk tiszta vizet a pohárba.

De, tisztelt képviselőtársaim, mik is azok a problémák, amelyek miatt szükséges a tiszta víznek a pohárba kerülése? Egyrészről az elmúlt két évtized tapasztalatai egyértelműen megmutatták, hogy megfelelő jogosítványok nélkül az Állami Számvevőszék bizonyos területeken nem volt képes betölteni a hivatását. Azt hiszem, hogy nincs itt a teremben egyetlenegy olyan képviselő sem, aki politikai pártállástól függetlenül ezt ne ismerné el. Hányszor fordult elő, hogy bizonyos szervek a minimális együttműködést is megtagadva hiúsították meg az ellenőrzést? Sajnos, azt hiszem, valamennyien tudnánk felsorolni erre vonatkozó példákat, ki-ki a saját közvetlen területéről. Ezen történetek tanulsága egyértelmű: nyilvánvalóvá vált, milyen nagy szüksége lenne az Állami Számvevőszéknek olyan jogosítványokra, amelyekkel az adatszolgáltatást és az ellenőrzésben való közreműködést ki tudja kényszeríteni.

(10.00)

Másrészről, ezzel párhuzamosan az európai jogfejlődés irányában is lépéseket kellett tenni, különös tekintettel az Európai Uniónak a tagországok költségvetésének előzetes egyeztetésére vonatkozó előírására. Ennek kapcsán meg kell említenem, hogy az ÁSZ elnöke és rajta keresztül majd annak hivatali apparátusa a Költségvetési Tanács működésének egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb pillére lesz.

Végül, de nem utolsósorban azt is le kell szögezni, hogy az előző ciklusokban folytatott politika következtében kialakult hozzáálláson is változtatni kell. Kiemelkedő jelentőségű, hogy a közpénzek védelmét szolgáló Állami Számvevőszékről szóló javaslat lehet éppen az elsőként elfogadott sarkalatos törvény. Ez egyértelmű üzenet: nem folytatható a közpénzek elherdálása, illetőleg ha ez mégis megtörténik, akkor bürokratikus szabotáló módszerekkel nem lehet kibújni a felelősség alól, a felelősségre vonás érvényesítése alól.

A törvényjavaslat elfogadása esetén a Számvevőszék a jelenleginél érezhetően erősebb jogosítványokkal rendelkezik majd, ami azt a célt szolgálja, hogy ne maradhassanak következmények nélkül az ellenőrzések. Bár a törvényjavaslat megtartja a hivatali típusú számvevőszéki jelleget, de az eddigiekkel szemben a Számvevőszékkel való együttműködést kötelezővé teszi, annak elmulasztását pedig szankcionálja. Ez áttörés az eddigi gyakorlaton.

A törvénytervezet a korábbi megengedő szabályozással szemben konkrét cselekvést előíró rendelkezéseket tartalmaz, amelyekhez szoros határidőket rendel. A tervezet kimondja, hogy az ellenőrzések lefolytatása és megtervezése érdekében az ellenőrzött szervezetnek meg kell adnia az ellenőrzéshez szükséges tájékoztatást, és rendelkezésre kell bocsátania a szükséges dokumentumokat. Ez azért komoly előrelépés, mert a jelenlegi törvény nem szankcionálta az együttműködés megtagadását, és ez sokszor a vizsgálatok meghiúsulásához vezetett.

A közpénzek pazarlása esetén az Állami Számvevőszék elnöke lehetőséget kap arra is, hogy kezdeményezze a keretek zárolását, vagy akár az állami támogatások folyósításának felfüggesztését is. A törvénytervezet szerint az ellenőrzött szervezet vezetője köteles a jelentésben foglalt megállapításokhoz kapcsolódó intézkedési tervet összeállítani, és azt határidőre megküldeni az Állami Számvevőszék elnökének, míg az eddigi szabályozásban ilyen kötelezettség nem szerepelt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Állami Számvevőszék erejét nagyban növeli, hogy a számvevőszéki ellenőrzéssel kapcsolatos kötelezettségek megszegéséért a jövőben akár három évig terjedő szabadságvesztés is kiszabható. A javaslat azt is lehetővé teszi, hogy kisebb jogszabálysértés, illetve pazarló gyakorlat esetén az Állami Számvevőszék elnöke figyelemfelhívó levéllel forduljon az ellenőrzött szerv vezetőjéhez, akinek ebben az esetben is kötelessége lesz a szükséges intézkedést megtenni, és erről az Állami Számvevőszék elnökét értesíteni.

A javaslat körülbástyázza a számvevőszéki munka alapfeltételének tekinthető függetlenséget mind pénzügyi, mind intézményi, mind szervezeti szinten. Ezt szolgálja, hogy a tervezet szerint az Állami Számvevőszék költségvetése nem csökkenhet nominális értelemben egyik évről a másikra, illetve hogy többletfeladatot törvény csak úgy adhat a Számvevőszéknek, ha a feladatellátáshoz szükséges pénzügyi feltételeket is biztosítja.

A pénzügyi függetlenséget az is garantálja, hogy a számvevőszéki illetményalap elszakad a köztisztviselői illetménytől, a javaslat ugyanis a szigorú összeférhetetlenségi szabályoknak alávetett számvevők keresetét a nemzetgazdasági havi átlagos bruttó kereset függvényében határozza meg. Az illetményalap változása ezzel automatikussá válik, azaz a kormánynak - nemcsak a mainak, hanem a jövendő kormányoknak sem - nem lesz lehetősége ennek a befolyásolására.

Az intézményi és szervezeti függetlenség legfőbb záloga, hogy az Állami Számvevőszék továbbra is csak az Országgyűlésnek van alárendelve, a jelentések, illetve az abban foglalt megállapítások, következtetések bíróság vagy más hatóság előtt nem támadhatók meg. Az Állami Számvevőszék az általa végzett ellenőrzések szakmai szabályait, módszereit maga alakítja ki. A Számvevőszék elnökének a törvénytervezet jelentős szervezetátalakítási szabadságot biztosít, ami lehetővé teszi, hogy az intézmény rugalmasan tudjon reagálni az időről időre jelentkező újabb és újabb kihívásokra.

A függetlenség egyik garanciája továbbra is, hogy nem jelölhető az Állami Számvevőszék elnökévé olyan személy, aki a megelőző négy évben tagja volt a kormánynak, vagy bármely párt országos központi szervezetében választott vezető tisztséget töltött be. Garanciális elem az is, hogy az Állami Számvevőszék elnöke a számvevőszéki munkával és az államháztartással kapcsolatos összes jogszabály előkészítésében a jövőben részt fog venni.

Az ÁSZ elnöke elnöki megbízatásának megszűnése esetén hat-, illetve lemondása esetén háromhavi illetménynek megfelelő összegre jogosult, valamint halála esetén a juttatás az özvegyet, illetve annak hiányában az örökösöket is megilleti. Ezt a rendelkezést az új törvényjavaslat szinte szó szerint veszi át a jelenleg hatályos, Állami Számvevőszékről szóló törvényből. De ugyanezt a rendelkezést, tisztelt képviselőtársaim, megfogalmazta a kormánytagok és az államtitkárok jogállásáról szóló törvény 1997-ben, 2006-ban és 2010-ben is.

A korábbi törvényhez képest viszont változást jelent - a szociális, a gazdasági körülményekre reagálva -, hogy az új törvényjavaslat rögzíti: az ÁSZ elnöke végkielégítésre, felmentési időre, jubileumi jutalomra nem jogosult.

Itt szeretnék reagálni néhány szocialista képviselőtársam sajtóban megjelent nyilatkozatára, amelyekben ők úgy fogalmaztak, hogy az ÁSZ elnökére nem vonatkozik a 2 millió forintos szja-különadó küszöbértéke. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ÁSZ elnökére elnöki megbízatásának megszűnése esetén hat-, illetve lemondása esetén háromhavi illetmény 2 millió forintot meghaladó része után mint költségvetési szervnél foglalkoztatott magánszemélyre természetesen vonatkoznak a különadó szabályai. Akkor nyilatkozó képviselőtársaim meg miért riogatnak?

A tervezet kiemelt helyen kezeli az átláthatóság kérdését, és rögzíti, hogy az Állami Számvevőszék összes jelentése nyilvános. Ez azt biztosítja, hogy az ellenőrzések a nyilvánosság számára megismerhetők, hogy így járuljanak hozzá a közpénzekkel és a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodáshoz. A működés átláthatóságát szolgálja, hogy bár az ellenőrzésekkor alkalmazott módszertan megválasztása a Számvevőszék felelőssége és hatásköre, de a törvénytervezet előírása értelmében az ellenőrzési módszereket és az ellenőrzések során alkalmazott szakmai szabályokat a Számvevőszéknek nyilvánosságra kell hoznia.

Az új törvényjavaslat kiszélesíti az ellenőrzöttek részére a korábbi törvényben rendelkezésre álló észrevételezési jogot. Az ÁSZ a megállapításait a jelentés közzétételét megelőzően még egyeztetésre továbbra is megküldi az ellenőrzött szervezet vezetőjének, aki viszont a korábbi nyolc munkanap helyett majd tizenöt napos határidővel reagálhat azokra. A törvényjavaslat azt is rögzíti, hogy a megállapításokat annak is meg kell küldeni, akinek az ellenőrzés során az ellenőrzés a személyes felelősségét is megállapította. Az ÁSZ a figyelembe nem vett észrevételeket jelentéseiben feltünteti és döntéseit indokolja.

Szeretném hangsúlyozni, hogy az Állami Számvevőszék az új törvényjavaslat elfogadása esetén sem válik hatósággá. Az ellenőrzési megállapításokkal összefüggésben nem rendelkezik közvetlen szankcionálási lehetőséggel, csupán kezdeményezheti a jogkövetkezmények érvényesítésére vonatkozó eljárást az erre jogosult szervnél.

(10.10)

A törvény egyértelműsíti, hogy a Számvevőszék ellenőrzési megállapításai, következtetései bíróság vagy más hatóság előtt nem támadhatók meg. A törvényjavaslat továbbra is egy hivatali típusú Számvevőszék működési szabályait rendezi, egy bírói típusú intézmény ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, sokkal, de sokkal radikálisabb változtatást igényelne.

Az új törvény gyakorlatilag az ÁSZ-szal való együtt nem működés jogkövetkezményeit rögzíti, ennek megítélése azonban bírói, bírósági feladat marad. Két esetben merül fel jogkövetkezmény: ha valamely ellenőrzött szerv vezetője az ellenőrzés során nem tanúsít együttműködési készséget, például nem szolgáltat adatokat, meghiúsítva ezzel az ellenőrzést vagy veszélybe sodorva annak átlátható teljesértékűségét; ha nem készít és nem készített intézkedési tervet. A második esetben sem az intézkedési terv végrehajtása, hanem annak elkészítése kérhető számon. Látható tehát, hogy a törvényjavaslat alapján bővül az állami vagyon megóvását biztosító, az Állami Számvevőszék rendelkezésére álló intézkedések köre.

A törvényjavaslat elfogadása esetén az Állami Számvevőszék a jövőben elrendelheti az előirányzat-felhasználási keret zárolását, az államháztartás valamelyik alrendszeréből nyújtott támogatás folyósításának és a személyi jövedelemadó 1 százalékából történő felajánlásból való részesedés lehetőségének felfüggesztését, és lehetősége lesz az államháztartási vagyon körébe tartozó vagyonelemek tekintetében más intézkedések elrendelésére is. A törvényjavaslat tehát pontosítja az Állami Számvevőszékről szóló, jelenleg hatályos törvényt, megítélésünk szerint hatékonyabbá és átláthatóbbá teszi az ellenőrzéseket, jelentősen bővíti az Állami Számvevőszék eszköztárát, s tovább növeli annak függetlenségét, ezzel biztosítva a közpénzek átlátható felhasználását és a költségvetési forrásból gazdálkodó szervezetek felelős, az állami és önkormányzati vagyon megóvását, gyarapítását biztosító gazdálkodását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Megállapíthatjuk tehát, hogy a benyújtott törvényjavaslat az átláthatóbb működés, a függetlenség és a felelősség elveit kívánja érvényesíteni. Bízom benne, hogy ezek a célok mindenki számára fontosak, és mindenki számára támogathatók. Az eszközökről és azok jövőbeni hatékonyságáról természetesen lehet, sőt kell is vitatkoznunk, sőt abban is biztos vagyok, hogy a jövőben, mint ahogyan eddig is, számos esetben majd a törvényi szabályozást változtatni, bővíteni kell.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a részletes vitára való alkalmasságról szóló döntés során majd azt mérlegeljék, hogy a benyújtott javaslat valós problémákat fogalmaz-e meg, és azt, hogy az azokra adott válaszok alapján a jelenlegi állapothoz képest jobb helyzet alakul-e ki. Kérem, hozzanak felelős döntést, és végre lépjünk ki együtt a felelősség nélküli ország skatulyájából.

Mindezekre tekintettel a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja támogatja a gazdasági és informatikai bizottság által benyújtott, a Számvevőszékről szóló törvényjavaslatot, és azt kérjük, hogy képviselőtársaink is támogassák azt.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 258 2011.06.15. 0:15  242-354

ELNÖK: Köszönöm szépen. Éppen meg akartam kérdezni Józsa István képviselő urat, hogy véletlenül törölte-e a felszólalási szándékát. Józsa István képviselő úrnak adok szót kétperces hozzászólásra.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 220-222 2011.06.28. 6:05  69-224

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Bocsánat, elnök úr, én ahogy leültem, rögtön nyomtam a következőt, mert még kettő pont van, amihez szeretnék szólni.

ELNÖK: Nyugodtan, mondja el!

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Értem. Köszönöm szépen a rugalmasságát, elnök úr. És akkor ezt hagytam a végére, mert mindenképpen szerettem volna pozitívan lezárni a felszólalásaimat. Úgyhogy kettő másik módosító, szintén Mirkóczki képviselőtársammal nyújtottuk be, ezek pedig a 60. és a 62. módosító javaslatok, amelyek megítélésében egyébként önök között is megoszlottak a vélemények.

A 60. pont 23. §-ában egy egyértelműsítő javaslattal éltünk, azzal kapcsolatban, úgy fogalmaz ez a paragrafus, hogy: az állam lehetőséget biztosít az egyházaknak külön jogszabályban meghatározott eljárás keretein belül - ide hiányzik egy vessző, de ez részletkérdés -, hogy részt vegyenek a jogalkotás kapcsán jogszabálytervezetek és jogalkotási koncepciók véleményezésében.

(13.10)

Mi azért egy kicsit kevésbé megfoghatónak tartjuk ezt a pontot, ezért javasoltunk egy olyan betoldást, hogy az őket közvetlenül érintő jogszabályokról beszéljünk, másrészt pedig tegyük világossá, hogy milyen jogi keretekről van szó, méghozzá a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló, egyébként már az önök által beterjesztett és elfogadott 2010. évi CXXXI. törvény rendelkezései szerint. Javasoltuk még azt hozzátenni, hogy ezzel összefüggésben az érintett minisztériumok stratégiai partneri megállapodást köthetnek. Tehát fakultatív jelleggel mondom ide, képviselő asszonynak jobbra, tehát hogy ez világos, megállapodást köthetnek az egyházakkal is.

Az emberi jogi bizottságban ez a javaslatom megkapta az egyharmados támogatást, jelen állás szerint a kormány, illetve az előterjesztő nem ért ezzel egyet. Kérném államtitkár urat, hogy szíveskedjen ezzel kapcsolatban majd a zárszavában reagálni, hogy ezzel a módosítóval mi a gond, vagy miért nem szeretnék egyértelművé tenni ezt a pontot. Tehát a 60. ajánlási pont, a 23. §-ról van szó.

Az utolsó pedig, amihez hozzá szeretnék szólni, az ajánlás 62. pontja. Itt már többször szó esett erről egyébként a mai nap folyamán, egy másik aspektusát világítanám meg annak a kérdésnek, hogy az állam, illetve az önkormányzat által fenntartott oktatási és nevelési intézményekben milyen feladatok vannak, illetve milyen lehetőségeket kell hitoktatási, illetve hitéleti tevékenység végzéséhez folytatni.

Számomra kissé érthetetlen módon a törvényjavaslat eredeti szövege e tekintetben különbséget tesz a közoktatási és a felsőoktatási intézmény között, amit mi nem tartunk indokoltnak. Úgy fogalmaz a javaslat, hogy a közoktatási intézmény köteles a dologi feltételeket és más kötelező iskolai foglalkozásokkal nem ütköző időpontot, az egyházi jogi személy pedig a hitoktató, illetve a hittanár személyét biztosítani.

Tehát a javaslat előírja azt, hogy az önkormányzat és az állam által fenntartott nevelési és oktatási intézmények mindegyikében a tanulók és szülők igényei szerint hitoktatást tarthatnak, és a felsőoktatási intézményekben hitéleti tevékenységet folytathatnak, ugyanakkor csak a közoktatási intézmények számára írja elő azt a kötelezettséget, hogy az intézménynek a dologi feltételeket biztosítania kell. Most a dologi feltételeknél nyilvánvalóan gyakorlatilag a teremről van szó, mint arról, amit biztosítani kellene.

Én magam, aki elég sok évet eltöltöttem a felsőoktatásban hallgatói vezetőként, sok évig laktam kollégiumban, ahol voltak ilyen események, és erre volt egyébként nyitottság, mert az ELTE-n volt, és bizonyára számos más felsőoktatási intézmény is van, ahol erre volt nyitottság, mi azonban úgy gondoljuk, hogy ha a törvény ezt nem teszi egyértelművé, akkor sok esetben a felsőoktatási intézmények, ha úgy gondolják, megtagadhatják azt a lehetőséget, hogy a hallgatóik hitéleti tevékenységet végezzenek az intézmény falai között. Megtagadhatja azt, hogy akár az intézményben vagy az oktatási épületben, akár az intézmény más épületeiben, adott esetben egy kollégiumban egyébként az intézmény köteles legyen ilyen célokra termet biztosítani.

Az oktatási bizottságnál egyébként Michl József KDNP-s képviselőtársamnak köszönhetően ez a javaslat megkapta az egyharmados támogatást. Kérem önöket, kérem államtitkár urat, hogy gondolják ezt meg, vizsgálják felül ezzel kapcsolatos elutasító álláspontjukat. Én értem, hogy esetleg felmerülhet az, hogy teret biztosítanánk olyan, úgynevezett vallási szervezeteknek is, vagy ezek könnyebben tudnának a felsőoktatásba beférkőzni, a hallgatókhoz közel kerülni, amelyeknek a tevékenysége nem feltétlenül áldásos, mégis úgy gondolom, hogy nem célszerű és nem jó ezt a különbségtételt a közoktatási és a felsőoktatási intézmények között megtenni.

Tehát azt kérem önöktől, hogy világosan fogalmazzak, hogy a törvény rögzítse azt, hogy a felsőoktatási intézménynek kötelessége a dologi feltételeket, termet biztosítani ahhoz, hogy a hallgatók az intézmény falain belül hitéleti tevékenységet folytassanak.

Kérem önöket, hogy ezt a két javaslatunkat, amely valamely bizottság által továbbkerült, tehát legalább egyharmados támogatást kapott, még gondolják végig, és adott esetben bírálják felül álláspontjukat, és támogassák azt, hogy a törvény ilyen formában módosuljon.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 176 2011.10.27. 14:32  1-197

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A sajtóban is komoly vita folyik arról, hogy a magyar gazdaságnak a jelen állapotban mi az igazi baja, az, hogy maga a gazdaság duális szerkezetű, az, hogy a szükségesnél lényegesen kisebb a foglalkoztatás, az, hogy a szociális ellátórendszer tele van problémával, sokszor teljesíthetetlen vállalással, vagy éppenséggel az eladósodottság. Ha visszaemlékeznek az elhangzott vitára, szocialista képviselőtársaim többször jelezték, hogy nem nagyon kellene nekünk beszélni az eladósodottságról, mert annál sokkal nagyobb problémáink is vannak. Nos, én úgy gondolom, ha ezt vennénk valamennyiünk számára zsinórmértékül, és ezt fogalmaznánk meg a járható út megítélése szempontjából, akkor nagyot csalódnánk, mert ha megnézzük, Európát az eladósodottság egyre nagyobb kihívások elé állítja.

A kamatkiadások növekedése az állami mozgástér leszűkülésén túl már mindenütt a termelés visszaesésével, visszafogásával fenyeget. A görög példa, a spanyolok, az olaszok félelmei mindannyiunk számára napi aktualitások. Görögország, tisztelt képviselőtársaim - ma sokszor tettek erről említést képviselőtársaim -, mind a mai napig nem volt képes megtenni azokat a szükséges válságkezelő lépéseket, amelyek következtében ebből el tudott volna indulni valamilyen kilábolás irányába. Szeretném megjegyezni, hogy az éjjel, a ma hajnalban meghozott intézkedések után is még számos szakértő bizonytalannak látja a görög helyzet kimenetelét.

Hazánk egy kicsi, nyitott gazdaságú ország, amely fokozottan ki van téve az euróövezet problémáiból fakadó problémáknak és hatásoknak, ezért kötelességünk a lehető legtöbbet megtenni annak érdekében, hogy hazánk minél jobban függetlenítse magát ezektől a hatásoktól és ezáltal fejlődő pályán maradhasson. A kormány meggyőződése - s itt valamennyiünk meggyőződése -, hogy ehhez nélkülözhetetlen az elődeink által felhalmozott döbbenetes mértékű államadósság lefaragása. Engedjék meg, hogy erre néhány gondolat erejéig ráirányítsam a figyelmüket, bár Ékes József képviselőtársam a felszólalásában megpróbálta ezeket számszerűsíteni is, azonban vannak dolgok, amelyek ha tetszik, ha nem, tények, és a tények makacs dolgok, magukért beszélnek.

Szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy az első polgári kormánynak sikerült már egyszer az államadósságot csökkentenie, hiszen az 1998-as 61,6-61,7 százalékos GDP-arányos államadósságot 2001-re sikerült 53 százalék alá tornászni. Ez nem kis erőfeszítést követelt, de teljesült. Azt hiszem, hogy most sokkal, de sokkal nehezebb helyzetben vagyunk, hiszen 2010-ben, a kormányváltás idején az államadósság meghaladta a 82 százalékot, sőt majdnem hogy elérte a GDP 83 százalékát. A mai napon néhány szocialista képviselőtársam arra hivatkozott, hogy az államadósság 2008-ban a bekövetkezett válság hatására szaladt el drasztikus mértékben. Nos, számszerűen lehet cáfolni, hogy ez nem így volt. Világos, egyértelmű, pregnáns adat nincs arra vonatkozóan, hogy a kormányváltás idején, 2002-ben mennyi volt ténylegesen az állami adósságállomány, de a szakértők 8300-8400 milliárd forintra teszik ezt. Ez 2006-ra majdnem megduplázódott. Tehát ne 2008-ról beszéljünk! 2008 tavaszán már elhagyta a dupla értéket. Itt vannak nálam ezek az adatok, hadd ne olvassam fel őket. Ezek az adatok napnál világosabban mutatják az elmondottakat.

Világos, hogy egy ugrás következett be 2008-tól, no de gondolom, azért voltak a kormányok, hogy ezt valamilyen formában elhárítsák. De nem kell ehhez különösebben nagy matematikai tudás, elég visszaemlékezni, 2008 nyarán az akkori miniszterelnök azt mondta, hogy nem fog begyűrűzni ide a válság, októberben pedig már nem tudni hogyan, milyen feltételek között - mert hiszen a legkülönfélébb fámák és nyilatkozatok jelentek meg ezzel kapcsolatban - hirtelenjében 21 milliárd eurós nagyságú hitelre váltunk alkalmassá, talán ez a legjobb kifejezés, és ezt adták nekünk, mi pedig boldogan elfogadtuk. És legyünk őszinték: ez az összeg a kormányváltás idejére elfogyott. Az még vizsgálat tárgyát képezi, hogy igazából hová is fogyott el. De ezt most felejtsük el.

Ha figyelembe vesszük a jelenlegi adósságállományunkat, akkor felelősen kijelenthetjük, hogy az adósság kinövésére - mármint hogy a gazdaság ki tudja nőni - jelen pillanatban, a jelen nemzetközi gazdasági környezetet, a pénzügyi világ jelenlegi állapotát is figyelembe véve nincs esély, nincs lehetőség. Az előjelzések szerint az idei 1,6 százalék körüli szintről várhatóan 1,1 százalékra lassul a gazdasági növekedés a számunkra annyira fontos eurózónában, és még nagyobb lassulást jeleznek a prognózisok a német gazdaság esetében, ahol 2,7 százalékról mintegy 1,3 százalékra várják a növekedés csökkenését. Erre tekintettel úgy gondolom, hogy egy felelősen gondolkodó államnak magától értetődően meg kell vizsgálnia saját magát, és ahol lehet, takarékosabbá kell tenni az adósságot bővítetten újratermelő alrendszereket, át kell ezeket alakítani. Hát ennek az időszaka következett el. S mindehhez elkerülhetetlen az adózást elkerülő kiskapuk becsukása vagy legalábbis szűkítése.

Valamennyien ismerünk, sajnos ismerhetünk olyan szakmákat, tevékenységeket, ahol a munka, a ténylegesen végzett munka egy jelentős része a szürke-, sajnálatos módon nemegyszer a feketegazdaságban zajlik. Így ezek a szektorok lényegében alig vesznek részt a közös kiadások finanszírozásában. Sokan vannak még ebben az országban, akik nem járulnak hozzá közös terheink finanszírozásához, hanem a kiskapukat kihasználva csak kérnek az államtól, és nem adnak semmit, mindezt a tisztességes adófizető polgárok kárára elkövetve.

Sajnos - ezt is el kell mondani - a gazdaság növekedése a külső negatív hatások következtében ebben az évben elmaradt a várakozásoktól. Az ebből fakadó, 2012-re is áthúzódó költségvetési hiány féken tartása, csökkentése az egyik legnagyobb feladat. Hazánk devizakitettsége több szempontból is kockázatot hordoz. Egyrészt a lakosság, másrészt az állam eladósodottsága jelent kezelendő problémát. Ez olyan, amelyik nem is tűr halasztást. A bruttó hazai termék növekedését 2012-re óvatosan 1,5 százalékra tervezte a kormány, míg az államháztartási hiányt 2,5 százalékban maximálta. Ennek következtében a költségvetés a GDP-arányos államadósság mértékének 72 százalékra történő leszállítását tervezi 2012-re.

(16.40)

Ezzel kapcsolatban itt sokan megfogalmaztak különböző véleményeket, ez így helyes, hiszen másképp és másképp láthatunk dolgokat, azt azonban szeretném jelezni az önök számára, hogy az ÁSZ ezt teljesíthetőnek ítélte. Ez pedig rendkívül fontos, tisztelt képviselőtársaim, ez azért igazán fontos, mert a terv teljesülése esetén a GDP-arányos kamatkiadás 3,8 százalékról 3,6 százalékra csökken ez idő alatt.

A növekvő bevételi és csökkenő kiadási előirányzat jelzi, hogy a kormány tartja magát a Széll Kálmán-tervben vállaltakhoz. Az államháztartás egyenlege 2011-hez, vagyis az idei évhez viszonyítva 750 milliárd forinttal javul jövőre. Az így keletkező többlet jelentékeny részét, mintegy 300 milliárd forintot a kormány biztonsági tartalékként fogja kezelni. Sokan megkérdőjelezték, hogy szükség van-e erre, nem lenne-e jobb ezt valahová máshová fordítani. Én azt hiszem, itt utalnék vissza, tisztelt képviselőtársaim, a görög válság kezelésére, mivel a szakértők azt mondják, még a mostani, nem kis erőfeszítések eredményeként is van kockázat benne, nem tudhatjuk, hogy az előttünk álló egy év mit hoz. Én azt hiszem, hogy a kormány igen felelősen döntött akkor, amikor ezt a tartalékot a költségvetési tervbe beállította, és létrehozza, mert hiszen ebből 150 milliárd forint kerül az országvédelmi alapba, 100 milliárd forint az általános tartalék, 50 milliárd forint pedig a kamatkockázati tartalék. Ezek mind-mind olyan tartalékok, amelyek sorsáról egyelőre sokat mondani nem lehet.

Én úgy hiszem, hogy ez a döntés végre tiszta vizet önt a pohárba, és megszünteti azt a bizonytalanságot, amit az elmúlt évek évközi zárolásai jelentettek. Hisz ha visszaemlékeznek, megnézik a költségvetés alakulását, akkor nem voltak az elmúlt években pótköltségvetések, nem voltak költségvetési revíziók, csak zárolások voltak. A pénzügyminiszterek mindig, amit lehetett, igyekeztek időben összesöpörni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány határozott célja az ellenőrzések megszigorítása annak érdekében, hogy akik nem járultak hozzá eddig megfelelően a közös kiadásokhoz, azok jövőre teljesítsék a rájuk kirótt kötelezettségeket. Ez, ahogy LMP-s képviselőtársaink megfogalmazták - szó szerint szeretném mondani, ahogy ők mondták -, pénzbehajtás. Én azt hiszem, hogy ez valóban az, de igazságos és szükséges. Ugyanakkor pedig az, hogy miközben ők ezt emelik ki, a költségvetésnek olyan dolgairól például nem tesznek említést, amelyek rendkívül fontosak éppen a jövő szempontjából, hiszen ne feledkezzenek meg arról, hogy a kétgyermekes családoknak vagy a két gyermeket vállaló pároknak új lakás építéséhez vagy vásárlásához a kormány ismételten kamattámogatott forintkölcsönt biztosít egy olyan időszakban, amikor a szabad pénzügyi forgalomban, a pénzügyi piacon igen nehéz lett hirtelenjében hitelekhez hozzájutni.

A jelzések szerint szocialista képviselőtársaim javaslataikat - mondhatni - egy ellenköltségvetésbe foglalják majd össze, amelyet módosító javaslatok formájában nyújtanak majd be az Országgyűlésnek. Örömtelinek tartom, hogy ennyi módosító javaslat készül, egy teljes költségvetési terv, de hogyha ekkora nagy a jobbító szándék és ekkora nagy a jobbító tudás, akkor tisztelettel kérdezem, hogy az elmúlt években miért nem éltek ugyanezzel a lehetőséggel. Arról pedig hadd ne mondjak különösebb véleményt, hogy szocialista képviselőtársaim a nyugdíjak inflációt meghaladó mértékű emelését javasolják, mert csak zárójelben jegyzem meg: hogy jól emlékszem én, hogy mégiscsak ők szüntették meg a 13. havi nyugdíjat, vagy esetleg mások? Gondolom, hogy jól emlékszem. Ettől függetlenül, azt hiszem, valamennyien kíváncsian várjuk ezt a javaslatsort. Őszintén meglep, hogy ezt nem előre hozták valamennyiünk tudomására, mert akkor legalább már most, a vita során meg lehetne ítélni, hogy azok valóban szolgálják-e, és ha szolgálják, mennyiben szolgálják az ország érdekét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen minden módosító javaslat valamiféle átcsoportosítást jelent a költségvetésben. Tisztelettel arra kérek mindenkit a Kereszténydemokrata Néppárt nevében is, hogy úgy fogalmazzák meg ezeket a módosító javaslatokat, hogy valóban a lényegre koncentráljanak, és ne a hangzatos ötletelés legyen ezzel kapcsolatban a cél; minden esetben vegyék figyelembe az ország teljesítőképességét, különösen a lakosság teherbíró képességét.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Kereszténydemokrata Néppárt a 2012. évre vonatkozó költségvetési tervet támogatja. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 14 2011.11.24. 10:32  1-55

DR. LATORCAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azok a képviselőtársaim, de úgy gondolom, bárki az életben, akik a gazdasági folyamatok elemzésével foglalkoznak, 2004-től döbbenettel szembesültek azzal a helyzettel, ami a magyarországi csőd- és felszámolási eljárások számát, növekedését illette. Kezemben tartom azt a statisztikát, amely ebből a szempontból mértékadó, és azt hiszem, a gazdasági bizottság munkájában az eddigiekben is, politikai hozzáállástól függően ez volt mindig az az objektívnek tekinthető vita tárgya, amely alapján próbáltuk az elmúlt időszakban is a csőd- és felszámolási eljárásokat és az arra vonatkozó törvényeket szabályozni.

Ha megnézzük, 2004-ben a fizetésképtelenségi eljárások száma még 12 ezer volt, 2006-ban ez már 15 ezerre ugrott, 2008-ban meghaladta a 21 ezret, 2009 végére pedig megközelítette a 30 ezret. És ami ebből sajnálatos, nagymértékben nőtt a felszámolási eljárások és a végelszámolások száma, míg évről évre csökkent a túlélés, a reorganizáció lehetőségét biztosító csődeljárások száma. Joggal vetődött föl, hogy tenni kell valamit ezen a téren. Már a nyáron Rogán Antal képviselőtársam nevével fémjelzett módosítás is azt a célt szolgálta, hogy valamilyen formában hatékonyabbá, költségkímélőbbé tegyük az eljárásokat, illetve minden olyan esetben, amikor a túlélés, a munkahelyek megtartásának lehetősége megvolt, vagy legalábbis látszik ennek a körvonala, ebben az esetben a csődtörvény, a csőd- és felszámolási törvény biztosítsa ennek a lehetőségét.

Természetesen minden egyes esetben előjött és minden képviselőtársam számára nyilvánvaló volt, hogy a visszaélésszerű vállalkozási magatartásokat alapvetően csökkenteni kell. A cél tehát semmi más nem lehetett e törvényjavaslat megfogalmazásakor sem, mint hogy biztosítani a továbbélés feltételét, az üzemszerű működést a csődeljárások során.

Ez a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló törvényjavaslat érinti a gazdasági társaságokról szóló törvényt, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvényt, továbbá az ezzel kapcsolatos egyes törvények módosítását is tartalmazza, hiszen célul tűzte ki többek között a jogszabályok koherenciáját, a joghézagok, ellentmondások megszüntetését, a bírósági gyakorlat által kimunkált megoldások jogszabályba való átemelését.

Tisztelt Képviselőtársaim! A hosszú évek alatt ritkán fordult elő, hogy egy benyújtott törvényjavaslatot ilyen széles körű társadalmi egyeztetés előzzön meg. Elfogadom Tukacs képviselőtársamnak a gazdasági bizottság kisebbségi véleményeként is megfogalmazott álláspontját, miszerint elérkezett lassan az ideje, hogy egy új, alapvetően átformált törvényt készítsünk, de úgy gondolom, ha annak a feltételei még a jogalkotói oldalról nem teremtődtek meg, akkor szükséges egy ilyen alapvető módosítás is, amelyben pontosan ezeknek a céloknak a feltételeit szeretné a törvényalkotó megteremteni.

Hiszen, tisztelt képviselőtársaim, ennek a törvénynek a kimunkálásában, nyugodtan mondhatjuk, részt vettek mindazok, akik valamilyen formában szóba jöhetnek, hiszen véleményt nyilvánítottak - a gazdasági társaságok érdekképviseletei, a kamarák, a hitelintézetek, a felszámolók, sőt, még a végrehajtók is, hiszen egy külön konferencia is foglalkozott a nyár folyamán ezzel a témával -, és fontos volt a bírósági tapasztalatok hasznosítása is. Ezen a téren, úgy gondolom, valamennyien köszönettel tartozunk a jogszabály-előkészítőknek azért, hogy a Legfelsőbb Bíróság szakmai kollégiumának állásfoglalásait a lehető legnagyobb mértékben igyekeztek beemelni a törvénymódosításba, pontosan annak érdekében, hogy az eddigi bírósági ellentmondásosságokat valamilyen formában ki tudják küszöbölni.

Mint ahogy említettem, a törvényjavaslat elsődleges célja a visszaélések megelőzése, a kiszámítható és átlátható gazdálkodás elősegítése, a munkahelyek megvédése és magától értetődően a hitelezővédelem. E törvényjavaslat e célból a bíróság bírságoló jogkörét erősíti, bővíti a csalárd módon eljáró vagy mulasztó cégvezetők, így cégtulajdonosok elleni jogi fellépés lehetőségeit. Így a jövőben szélesebb és hatékonyabb eszköztár biztosítja majd, hogy azok a vezető tisztségviselők, illetve cégtulajdonosok, akik mulasztásaikkal, fedezetelvonó intézkedéseikkel hozzájárultak a hitelezők megkárosításához, a későbbiek során felelősségre vonhatók legyenek.

Ezzel összefüggésen szeretném kiemelni: a javaslat lépéseket tesz annak érdekében, hogy az adósok ne használhassák a csődvédelmi moratórium időtartamát időhúzásra, a tartozások kifizetésére vagy - idézőjelben - olyan baráti megegyezésekre, amellyel a hitelezők érdekeit alapvetően sértenék.

Reményeink szerint ezek a változtatások a csalárd csődök számának gyors apadását fogják eredményezni. A javaslat mindezek mellett messzemenően támogatja a csődvédelem alatt az adós üzemszerű működésének fenntartását, ami jelen gazdasági helyzetben alapvető cél. A fizetésképtelenségi eljárási szabályok módosítása azt célozza, hogy erősebb vagyonfelügyelői és bírósági kontroll alatt biztosítsa az eljárás alá került adós vállalkozás vagyonának védelmét, erősítse a csődeljárás adósságrendező funkcióját, hogy a csődegyezségek megkötésével a felszámolási eljárások száma csökkenjen, és lehetőség szerint sor kerülhessen reorganizációra. A gazdaság működése a hitelezők és az állam szempontjából hosszú távon is ez lehet a jó megoldás.

(8.30)

A mai gazdasági és foglalkoztatási környezetben különösen fontos a munkahelyek megőrzése, ez pedig a csődeljárás esetén csak az érintett vállalkozás újjászervezésével biztosítható, így úgy vélem, hogy a reorganizációt elősegítő módosítások, ha közvetett módon is, de hozzájárulnak a vállalkozások munkahelymegtartó képességének megőrzéséhez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint azt a felszólalásomban már említettem, a másik fontos cél a bürokratikus terhek mérséklése, valamint a felesleges állami kiadások lefaragása. Az utóbbi években általánosan tapasztalt probléma, hogy a végelszámolás vagy felszámolás alatt álló cégeket már az eljárás megkezdése előtt különböző legális vagy illegális módszerekkel kiüresítik. Ezen eljárások során még az állami közreműködés költségei sem térülnek meg, mindamellett, hogy felesleges és időrabló terheket rónak az amúgy is sok szempontból túlterhelt bírósági rendszerre.

Annak érdekében, hogy a vagyontalan, kiüresített, munkavállalókkal már nem rendelkező vállalkozások piacról történő kivezetése gyorsabban és kevesebb állami kiadással történjen, a törvényjavaslat a cégeljárási törvényben erre külön eljárást vezet be, mégpedig az úgynevezett kényszertörlési eljárást, amely feleslegessé teszi, hogy ezen vállalkozások megszüntetésére egy újabb bírósági eljárás keretében kerüljön sor.

Jelenleg számos olyan alvó vagy kényszer-végelszámolás, felszámolás alatt álló céggel szemben folyik bírósági eljárás, amelyek megszüntetését az utóbbi években kezdeményezte az adóhatóság. Amint ezen eljárások kiesnek a bírósági rendszerből, az új szabályozásnak köszönhetően reményeink szerint gyorsabb munkateher-csökkenés következik be. Úgy vélem, hogy a T/4922. számú törvényjavaslat annak ellenére, hogy valóban egy generális újraszabályozása a törvénynek, jelentős lépést jelent a hatályos jogszabályokhoz képest. Örülök, hogy a bizottsági viták során az ellenzéki képviselőtársaim általában nem vonták kétségbe a változtatások szükségességét, sem azoknak a célját, irányát, és a javaslat általános vitára való alkalmassága ellen sem szavaztak.

Tisztában vagyok azzal, hogy a normaszöveg nem tökéletes, sok szempontból még mindig módosításra szorul. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy megítélésünk szerint szükséges ahhoz, hogy mi magunk is, tehát a kormánypártok részéről a kereszténydemokraták, majd én is Rubovszky György képviselőtársammal együtt több módosító javaslat benyújtásával kívánjuk a javítandó célt elérni.

Arra kérem önöket, hogy e törvényjavaslat kapcsán próbáljuk meg együttesen, együtt, közösen gondolkozva, szakmailag megalapozott javaslatainkkal segíteni ennek a mielőbbi megalkotását, és hogy végre egy rendezettebb jogi állapot jöjjön létre ezen a területen.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 22 2011.11.24. 2:19  1-55

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Schiffer András frakcióvezető úr egy megjegyzésére szeretnék reagálni. Frakcióvezető úr említette, hogy az egyik legnagyobb probléma a mai csőd- és felszámolási eljárások, illetve a gazdaság folyamatainak megítélésében, hogy nincs egyértelműen, világosan áttekinthető közhiteles cégnyilvántartás. Valóban így van. Ez rendkívül fontos, hiszen nemcsak a vagyonszerkezet összetételének ismerete, nemcsak a jelzálogjoggal védett adósságállomány ismerete nélkülözhetetlen adott esetben, de sajnos ugyanennyire nélkülözhetetlen, hogy ismerjük az adott cégnek, amelyikkel üzleti kapcsolatba lépünk, a referenciafeltételeit, a referenciasorát és a fizetési hajlandóságát. Mert tulajdonképpen az elmúlt időszakban a gazdaság esetében éppen ez jelentette a legnagyobb problémát.

És sajnos pontosan ilyen még a nyugat-európai országokban sem működik. Hiszen ma Magyarországon polgárjogot nyert, hogy a szerződési feltételektől eltekintve, attól eltérően egy benyújtott számlára minden további nélkül 90-120 napos késleltetéssel vagy még nagyobb időeltolással történik meg a kifizetés, miközben a számla benyújtójának a kiállítást követő hónap 20-áig kötelessége az áfa befizetése. Ugyanakkor az utóbbi időben nem egy kisvállalkozás tönkremenetelében pontosan az volt a meghatározó, hogy az utolsó benyújtott számlát ki sem fizették. Tehát ezek azok a dolgok, amelyek alapvetőek lennének egy ilyen közhiteles cégnyilvántartásban is.

Steiner Pál képviselőtársam felszólalásához engedjék meg, hogy azt hozzátegyem, hogy 2004-et követően azért történt alapvető robbanásszerű változás a felszámolási eljárásokban, mert a legnagyobb problémát az állam okozta. Az állam nem fizette vissza időben az áfát, az állam nem fizette ki időben a pályázaton megszerzett pénzeket. Tehát ilyen értelemben, emlékezzünk vissza az építőipari vállalkozások nehézségeire, éppen az állam volt a legnagyobb generáló hatású.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 172 2011.11.24. 2:17  133-195

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, baj van történelemismeretünkkel. Megítélésem szerint 1930-ban Horthy Miklós kormányzó történelmi tettet hajtott végre akkor, amikor a magyar tudomány és művészet, valamint a magyar oktatás és művelődés fellendítése érdekében szerzett kimagasló érdemek elismerésére egy állami elismerést, egy állami díjat alapított. Ugyanis azt megelőzően nem volt ilyen állami díj. Tessék megnézni, hogy miben részesülhettek a festőművészek, miben részesülhetett bármilyen művész, miben részesülhettek a tudomány művelői! Különböző egyéni szervezetek által felajánlott díjak voltak. Ez volt egy történelmi áttörés. És függetlenül attól, hogy kinek a nevéhez kapcsolódik, úgy gondolom, ez nagyon fontos.

És azon túl, akkor menjünk már végig, hogy ki az a 23 ember, akik szakmai munkásságuk alapján elnyerték ezt a díjat 1942-vel bezárólag:

Berzeviczy Albert kultúrtörténész, történészprofesszor; Dohnányi Ernő zeneszerző; Herczeg Ferenc író; Hubay Jenő zeneszerző; Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter; Korányi Sándor belgyógyász professzor; Ravasz László református püspök, teológus; Teleki Pál földrajztudós; Zala György szobrászművész; Wlassics Gyula jogász és kultúrpolitikus; Hóman Bálint történészprofesszor; Karlovszky Bertalan festőművész; Károlyi Árpád történész, levéltáros professzor; Serédi Jusztinián egyházjogtudós és nem mint hercegprímás; Verebély Tibor sebészprofesszor; Hültl Dezső építészprofesszor; Melich János nyelvészprofesszor; Balogh Artúr jogászprofesszor; Kelemen Lajos történészprofesszor; Reményik Sándor költőóriás; Pásztor János szobrászművész; Rudnay Gyula festőművész; és Schütz Antal hittudós.

Úgy gondolom, ezen nevek birtokában fölösleges arról beszélni, hogy maga a Corvin-lánc vajon érdemtelen embereknek jutott-e osztályrészül. Úgy gondolom, nem. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Tehát ilyen értelemben olyanfajta képzettársítás, mintha ez valamiféle megrögzött fasiszta múltat jelentene, úgy gondolom, az teljesen történelemellenes. (Taps a kormánypárti padsorokban és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 184 2011.11.24. 1:58  133-195

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, azon is el kellene gondolkodnunk a Corvin-lánc kitüntetés kapcsán, hogy ha erre a kitüntetésre bármilyen formában a fasizmusnak vagy annak a fasiszta ideológiának az árnyéka rávetült volna, akkor el tudják képzelni - fölsorolok néhány embert -, hogy Lámfalussy Sándor, John Lukacs, Oláh György, Teller Ede, Zsigmond Vilmos elfogadták volna ezt a kitüntetést? És egyikükben sem ébresztett ez semmi ilyen averziót.

Én abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy életem egy szakaszát Oláh Györggyel egy bizottságban tölthettem. Oláh György még 1950-et megelőzően volt kénytelen elhagyni az országot, és származásánál fogva pontosan abba a csoportba tartozott volna, akit a Horthy-bukás következtében valószínűleg életétől való megfosztása követett volna. Soha, de soha nem mondott semmi olyat, amelyben erre a kitüntetésre vagy az én megítélésem szerint az azt megelőző időszakra vonatkozóan dehonesztáló kifejezés hangzott volna el.

Ezért csak tisztelettel azt kérem, hogy amikor visszatekintünk, ne történelemelemzést csináljunk. Az is nagyon fontos. Itt most kitüntetésekről van szó. Sajnos nekünk, magyaroknak nincsenek történelmi kitüntetéseink, és ez a kettő az, amelyikhez vissza lehet nyúlni. S ha nagyon spontán és szemtelen lennék, akkor azt mondanám, hogy mégis nemesebb és jövőt szolgáló dolog kitüntetést alapítani, mint igazságtalanul kivégzett mártírokat újratemetni. (Taps a KDNP és a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
147 273 2011.12.05. 0:09  269-285

ELNÖK: Köszönöm szépen. Rendes felszólalásra következik Z. Kárpát Dániel képviselő úr, a Jobbik-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

(20.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 16 2011.12.23. 0:14  15-17

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy pillanatnyilag a házbizottság ülésezik, illetve több bizottság is ülést tart, tisztelettel kérem fél óra szünet elrendelését.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 202 2012.05.29. 0:10  194-208

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Jobbik-képviselőcsoportból Hegedűs Tamás képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 53 2012.11.06. 1:45  18-142

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szándékoztam belemenni számszaki csatába, de úgy gondolom, egy volt pénzügyminiszter, ha elkezd egy számsort ismertetni, akkor a korrektség jegyében azt folytatni is kell.

Tisztelt képviselő úr, ha valaki föllapozza a magyar gazdaságtörténetet, annak világosan és egyértelműen láthatónak kell lennie, hogy 1990-91-ben a rendszerváltás idején az önkormányzatok adósságállománya a teljes állami adósságállományon belül nem érte el az 1 százalékot. Ez az érték 1998-ig durván 3 százalékra emelkedett. 1998 és 2002 között ez az érték stagnált. Aztán 2002-ben, amikor az ellenzék is megszavazta, az akkori ellenzék is megszavazta azokat a közérzetjavító intézkedéseket, amelyekkel az új MSZP-kormány előjött, vagyis a béremeléseket a pedagógustársadalomban, az egészségügyi bérfejlesztéseket, innentől indult el tulajdonképpen az önkormányzati adósságállomány növekedése. Hiszen abban az évben a központi költségvetés biztosította erre, mert volt a költségvetésben erre tartalék, a következő években pedig egyáltalán nem kapták meg az önkormányzatok ezeket a pénzeket, és tisztelt Veres János képviselő úr, 1997-re az önkormányzatok adósságállománya pontosan ennek következtében 15 százalékra nőtt. Úgy gondolom, hogy azért mégiscsak ez egy figyelmeztető és reális adat.

Tehát ezt is el kellett volna önnek mondania akkor, ha egy korrekt képet akart volna erről az időszakról festeni.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 74 2012.11.27. 11:44  63-107

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Aradszki András képviselőtársammal együtt benyújtott, atomenergiáról szóló törvényjavaslatunk célja pontosan azt a két célt próbálja meg teljesíteni, amelyet mind Aradszki András, mind Bencsik János elmondott, úgy gondolom, világossá is tett, és amelyet Józsa István képviselőtársam is - végül is - egyetértően fogalmazott meg.

Miről is van szó? Arról van szó, hogy január 1-jével lép hatályba az új önkormányzati törvény, aminek a pontos neve a területi önkormányzatokról szóló törvény.

(12.00)

Ez a törvény megfogalmazza azokat a társulásokat, amelyek itt, a Paksi Atomerőmű bővítése kapcsán komoly szerepet kaptak abban, hogy a megfelelő tájékoztatás, a biztonságra való törekvés, az emberek biztonságának biztosítása mellett a mentésben egy adott katasztrófa bekövetkezte esetén milyen feladatok hárulnak ezekre. Ezekhez az atomenergia-törvény még forrásokat is biztosít. Nos, közben az önkormányzati törvény egyértelműsítette és világossá tette a társulások létrejöttének, szabályozásának, működésének szempontjait, ezért szükségtelenné vált, hogy ettől eltérő szabályozást megtartsunk az atomenergia-törvényben. Tehát mondható úgy is, hogy ez egy praktikus szabályozási kérdés volt részünkről. Ugyanakkor azonban módosítani kellett és hozzá kellett a jelenlegi szükségletekhez és gyakorlathoz igazítani a társulásoknak a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapból nyújtható támogatás szabályozását, az összegek nagyságát, ezek elosztását, illetve az ezekhez a társulásokhoz való újabb csatlakozások kérdését.

A javaslat másik célkitűzésével összefüggésben pedig azt szeretném kiemelni, hogy a Paksi Atomerőmű építésének szükségességéről több mint 50 éve döntött az Országgyűlés. A hosszan elhúzódó építési munkálatok eredményeképpen 30 éve, 1982-ben került sor a hálózati szinkronizálásra, és 1983-ben lépett termelésbe az első blokk. Majd négy év leforgása alatt a teljes erőmű is a termelés szolgálatába állt. Azt hiszem, ennyi év távlatából, de ahogy Józsa képviselőtársam említette, már az elmúlt kormányzati ciklus idején is elsősorban a gazdasági bizottságban konszenzussal, de a parlamentben is konszenzussal határoztuk meg azt, hogy szükséges és jó döntés volt Magyarországon az atomenergia bevezetése. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a mai napon is az ország villamosenergia-ellátásának több mint 40 százalékát ez az atomerőmű biztosítja; ráadásul az összes rendelkezésre álló energia közül a legkisebb áron, részben termelői áron, részben pedig forgalmazási áron.

És mivel az üzemidő-hosszabbítás vonatkozásában konszenzusos döntés született az elmúlt parlamenti ciklus idején, és az I. számú blokk leállása közeleg, semmiféleképpen nem hozhatunk létre olyan helyzetet, amelyben az atomerőmű biztonságát bármilyen formában veszélyeztetni lehet. Csak úgy érdekességként célszerű megemlíteni, hogy az I. blokk leállítása az ország villamosenergia-fogyasztásának közel 10 százalékát érinti, tehát jelentős volumenről van szó. Tisztában vagyok azzal, az előző törvény kapcsán is, hogy különösen LMP-s képviselőtársaim, de azt hiszem, bármelyik képviselőtársunk, aki itt ül az Országgyűlésben, elkötelezett a megújuló energiák, a zöldenergiák intenzívebb felhasználása mellett, sajnos azonban látni kell a realitásokat is. Látni kell azt, hogy annak érdekében, hogy megfizethető és biztonságos ellátás legyen, és ne az importhányadunk növekedjen ezen a téren, az atomenergiára változatlanul szükség van.

És engedjék meg, hogy itt egy kis kitérőt tegyek. Ha valaki forgatta volna az elmúlt időszakban azokat a felméréseket, amelyek a lakossági hozzáállást vizsgálták az atomerőmű bővítéséhez, fejlesztéséhez, az üzemidő meghosszabbításához, akkor ebből egy 2011-es adatsort hadd említsek meg. A magyar lakosság 73 százaléka a fukusimai erőmű-katasztrófa után is jónak és szükségesnek látja a Paksi Atomerőmű működésének, biztonságának fejlesztését, és a többség támogatja is a bővítést, a blokkok üzemidejének meghosszabbítását. Itt szeretnék egy tévhitet is eloszlatni, bár tegnap napirend előtt Fónagy János államtitkár úr pontosan erre is válaszolt egy képviselőtársunk napirend előtti felszólalásával kapcsolatban.

Kérem szépen, egyszerűen tévhit, tévhit az, hogy ma a világ egyértelműen az atomenergia villamosenergia-termelési célú felhasználásának csökkentése irányába jár el. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy több mint 400 erőmű üzemel jelenleg, és pillanatnyilag 46, illetve 47 erőmű építése, fejlesztése van folyamatban, többek között olyan országokban is, amelyek a környezetvédelemre és a biztonságra rendkívül sokat adnak: például Finnországban, ahol most éppen egy 1000 megawattos erőmű épül, vagy jelezni szeretném azt is azon képviselőtársaimnak, akik nagyon szkeptikusak ezen a téren, hogy Lengyelországban éppen az elmúlt két hónap alatt született döntés arra vonatkozóan, hogy az atomenergia-fejlesztés meghatározó lesz. A biztonság azonban egyértelműen kulcsfontosságú, de nemcsak a működés, a tényleges működés során, hanem a tervezhetőség, a karbantartás és általában a teljes üzemidő és teljes üzemciklus szempontjából is.

Ennek érdekében kíván hatékony lépéseket tenni az általunk előterjesztett javaslat azzal, hogy olyan kivételeket határoz meg, amikor nincs lehetőség arra, hogy egy engedélyezési eljárásban a nukleáris biztonsági hatóság határozatának végrehajtását bíróság felfüggessze. És itt szeretnék szintén kitérni azokra a hangokra, amelyeket már tegnap is hallani lehetett, illetve újságcikkekben is föllelhető volt az elmúlt időszakban, miszerint példa nélküli az, hogy törvény erejénél fogva a bírósági felfüggesztést meg lehessen tiltani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelettel fölhívom figyelmüket, legyenek szívesek és vegyék kezükbe a 2004. évi CXL. törvényt a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól. Ennek 32. §-ában többek között ez van benne, hogy ha a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a hatóságot új eljárásra kötelezi, és ezzel a bírósági döntéssel szemben perújítási vagy felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő, a hatóság az eljárást felfüggeszti. Az eljárás felfüggesztését indokolt egy esetben az ügyfél is kérheti. Az eljárás az ügyfél kérelmére akkor függeszthető fel, ha azt jogszabály nem zárja ki. Tehát igenis van!

De mondok másikat is: nem árt, ha megnézik a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi gyámügyi eljárásról szóló kormányrendeletet, amelyben szintén a rendelet erejénél fogva tiltják meg a felfüggesztést. Ez a korlátozás nem jelenti a jogorvoslati jog vagy a bírói függetlenség korlátozását. Az ehhez hasonló jogszabályi rendelkezések tehát nem idegenek, ha különösen fontos érdekek védelméről van szó. És ennél fontosabb érdek védelme, mint Magyarországon egy atomerőmű biztonsága, a környezetben élő emberek biztonsága, nem lehetséges. Csak úgy zárójelben jelzem mindazoknak, akik a Paksi Atomerőművel szemben olyan sok kifogást megfogalmaztak az elmúlt időszakban, hogy több erőmű van közelebb Magyarországhoz, és többnek a biztonsági feltételrendszere nem felel meg annak a kategóriának, amelyet Paks az elmúlt évek, évtizedek fejlesztésének eredményeképpen biztosítani tudott. Ezt csak zárójelben jegyeztem meg.

Szeretném tehát jelezni mindannyiuknak, hogy a javaslat mindössze azt az esetet rendezi, hogy ha a hatósági határozat ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtanak be, és egyúttal kérik a határozat végrehajtásának felfüggesztését, a bírósági érdemi döntéséig a nukleáris létesítmény működésének felfüggesztését a bíróság ne rendelhesse el. Azzal, hogy a törvény nem engedi az atomerőmű tervezett üzemidején túli üzemeltetéséhez kiadott engedélyt tartalmazó határozat végrehajtásának felfüggesztését, ahogy elmondta Bencsik János képviselőtársam, biztosított, hogy az atomerőmű bármely üzemállapotában végrehajtandó műveleteket, javításokat, vizsgálatokat a hatályos biztonsági szabályokban rögzített követelményeknek megfelelően lehessen elvégezni.

(12.10)

Elfogadom Józsa István képviselőtársamnak azt a véleményét, hogy lehetett volna hamarabb is ezt a törvényjavaslatot benyújtani, de azt gondolom, hogy még mindig időben vagyunk, és most nézzük azt, hogy a január 1-jei időpont, az I. blokk szükséges leállításával kapcsolatos intézkedések megtétele kapcsán ezek szükségesek és nélkülözhetetlenek. Éppen ezért tisztelettel kérem önöket, hogy támogassák a törvényjavaslatot.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti sorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 78 2012.11.27. 2:12  63-107

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Szilágyi Képviselőtársam! Bizonyára nem figyelte azt, amikor két példát kiemeltem. Kiemeltem Finnországot. Bizonyára nem tekinthető Finnország valamilyen harmadik országbeli fejlődő országnak. Említettem Lengyelországot, amely éppen az elmúlt időszakban hozott döntést arra vonatkozóan, hogy az atomenergiát lényegesen nagyobb hányadban fogja az elkövetkezendő időszakban villamosenergia-termelésre használni. De hogy folytassam a sort, pillanatnyilag Franciaországban, Kanadában és még sorolhatnám - tehát ilyen kevésbé fejlett országokban az ön megítélése szerint - folynak atomerőmű-fejlesztések és -építések.

Hadd mondjak valamit: Finnországban a jelenleg épülő nagy teljesítményű atomreaktor esetében, kérem szépen, elkezdtek építeni egy rendszert, és rájöttek, hogy ez a rendszer nem jó. Lebontották az egészet, és újrakezdve most építenek ezer megawattot, mint mondottam. Ennek a történetét is tisztelettel ajánlanám önöknek tanulmányozásra, hogy vajon miért éri meg a finn államnak ilyen volumenű összeg befektetése, hogyha egyszer már elkezdte, és valami oknál fogva változtattak. Most nem szeretném elmondani, mert meg tudnám mondani, mert konkrétan tudom, hogy mi miatt változtattak, de nem szeretnék itt most egy ilyen kitérő szakmai előadásba fogni. Ha megnézi mindazokat az országokat, akár az Egyesült Államok sem szűkítette be a villamosenergia-termelését atomenergia felhasználásával.

Egyetlenegy dolog, amire önök hivatkoznak most, a németországi atomerőművek visszaszorítása. Kérem szépen, ez 2022-ig szóló program, és ha valaki visszaemlékezik, volt már olyan, hogy leállítottak erőműveket, amikor a zöldek a kormányban voltak (Az elnök csenget.) Németországban, és aztán újra bekapcsolták azokat. Tehát a politika időről időre átszabja ezt is.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 92 2012.11.27. 2:11  63-107

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Szilágyi László Képviselő Úr! Valóban nagyon fontos az energiatakarékosság és az energiahatékonyság, mert bármennyire szűkében is vagyunk, ennek ellenére mindig találhatók olyan fogyasztói szegmensek, ahol pazarolnak az energiafelhasználás során. Rendkívül fontos az is, hogy minél több szélenergia-felhasználásra kerüljön sor. Csak egy baj van a szélenergiával, képviselő úr, hogy nem lehet tervezetten előállítani belőle a villamos energiát, mert ahogy képviselőtársam mondta, ha fúj a szél, akkor forog, ha meg nem fúj a szél, akkor nem termel villamos energiát.

Egy dolgot pedig tudomásul kell venni, képviselő úr - és itt jön vissza a bumeráng -, hogy pontosan önök voltak azok, akik minden eszközzel megakadályozták azt, hogy Magyarországon tározókapacitást lehessen kiépíteni. Mert ahol alkalmas lett volna a környezet arra, hogy vízitározó-kapacitást építsenek ki, mert egyelőre ez a legnagyobb hatékonyságú, ott a környezetvédelmi szempontok alapján egyértelműen mindig keresztbefeküdtek, akkor is, amikor senkinek az érdekeit nem zavarta, és semmiféleképpen nem tett volna a környezetben olyan kárt, ami annak a hasznosítását vagy éppenséggel a felhasználását gátolta volna. Ha elmegy Ausztriába - úgy gondolom, Ausztriában eléggé környezettudatos a környezet építése, fejlesztése és védelme -, akkor úton-útfélen találkozik hegyi tározókapacitásokkal, amelyek esetében 800-tól 1100-1300 milliméter átmérőig vannak azok a csövek, amelyeken keresztül nyomják fel nagy teljesítménnyel a szélenergia által megtermelt villamos energiát, és amikor csúcsfogyasztás van, akkor eresztik le onnan a tározóból a vizet, és akkor lehet felhasználni. De ehhez kell egy kis szakmai ismeret, képviselő úr. Ehhez kell egy kis szakmai ismeret, egy kis elmélyülés ezen a területen, és egy kis alázat a szakmával szemben. Higgye el, a magyar szakemberek nem buták ezen a téren. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
259 141 2013.03.11. 6:12  140-200

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! (Moraj. - Az elnök csenget.) "A többi népek csoportjait politikai indokok és politikai eszmék tömörítik egybe, amivel szemben a mi összetartozásunk gondolata nyelvi, kulturális és tudományos alapokon nyugszik." E szavakkal köszöntötte gróf Klebelsberg Kunó 1928. július 10-én a harmadik finnugor közművelődési kongresszus résztvevőit, eloszlatva minden félreértést és minden rosszindulatú értelmezést, leszögezve, hogy pusztán nyelvi rokonságról van szó. A kultuszminiszter ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy a kulturális és tudományos együvé tartozás mellett a népeink közötti barátságról, megértésről és egymás segítéséről is szól az akkori találkozó. Gróf Teleki Pál azt emelte ki, hogy nemzeteinket összeköti a közös történelmi sors, és az, hogy évszázadokon át a nyugati kultúra védőbástyái voltunk.

1928 a finnugor kapcsolatok szempontjából nemcsak a budapesti kongresszus miatt volt kiemelkedő. Ettől az évtől kezdődően az észtek hivatalosan is megemlékeztek a rokon népek napjáról, amelynek időpontja 1931-től minden év októberének harmadik szombatja. Az észt kezdeményezés akkor viszonzásra talált Magyarországon is. A rokon népek napjáról a második világháború végéig hazánkban minden évben megemlékeztek.

A második világháború kitörését követően azonban derékba tört ez a szárba szökkenő kapcsolatfejlesztés, s az újjáéledésére egészen a közép-európai rendszerváltásokig kellett várni. A rendszerváltás ugyanakkor nem várt újabb lehetőséget teremtett. A Szovjetunió romjaiból kiemelkedő Orosz Föderáció nyitottnak mutatkozott a területén élő, de államiságot nem alkotó finnugor népcsoportok támogatására. Ennek köszönhetően jöhetett létre 1992-ben Sziktivkárban a finnugor népek világkongresszusa, amely már nemcsak az észt, a finn és a magyar népet kívánta a nyelvi rokonság alapján összefogni, hanem az egykori Szovjetunió területén élő finnugor népek hagyományos kultúrájának megőrzése iránti elkötelezettséget is vállalta.

A világkongresszus és az ahhoz szervesen kapcsolódó programok az elmúlt 20 évben egyre nagyobb jelentőségre tettek szert. Kiemelkedő, hogy ezen a négyévente megrendezésre kerülő eseményen rendszeresen sor kerül az érintett tagállamok köztársasági elnökeinek és más vezető politikusoknak a találkozójára is. A világkongresszus e tekintetben tehát méltó utódja az 1920-30-as évek közművelődési kongresszusainak, amelyek már annak idején is magas szintű politikai találkozókhoz szolgáltattak hátteret, sőt, ki kell hogy emeljem a Budapesten megrendezett harmadik finnugor közművelődési kongresszust, hiszen az már a gazdasági élet számára is meghozta az összehangolást, a találkozó lehetőségeit, ezáltal olyan új típusú kezdeményezést indított útjára, amely mind a mai napig ezen országok kapcsolatában is meghatározó.

A történelmi tapasztalatok egyértelműen igazolják, hogy a kulturális kapcsolatok bővítése és intenzívebbé tétele más területeken is képes felvirágzást biztosítani. Mindannyiunk érdeke, hogy a nyelvi rokonságunkban gyökeredző barátságunkat kiaknázzuk, s egyúttal a globalizáció korában is megőrizhessük sajátos nyelvünket és kultúránkat.

Éppen ezért döntött úgy az Interparlamentáris Unió Magyar Tagozatának elnöksége, hogy csatlakozunk az Észt Köztársaság parlamentje által elfogadott törvény eszmeiségéhez, a rokon népek napjához. Az államaink és polgáraink közötti hagyományos, baráti kapcsolatokat megerősítve benyújtottuk a H/10160. számú határozati javaslatunkat, amelynek értelmében minden év október harmadik szombatját a finnugor rokon népek napjává nyilvánítjuk. Meg vagyunk győződve arról, hogy e javaslat elfogadása segíteni fogja államközi kapcsolataink intenzívebbé válását, és hozzájárul ahhoz, hogy az érintett államok polgárai között ismételten olyan szoros kapcsolat alakuljon ki, mint ahogyan az a XX. század elején megvalósult. Bízunk abban, ahogyan Klebelsberg Kunó is megfogalmazta közel 90 éve: ha összefogunk, ez az erőknek megnövekedését jelenti a nemzetek koncertjében, aminek általános politikai téren is meglesz a kedvező hatása.

Amikor ezt a kezdeményezést megfogalmaztuk, tisztelt Ház, abban is bíztunk, hogy ez a határozat ösztönzőleg fog hatni arra, hogy más típusú rokoni kapcsolatú népekkel is megerősítsük kapcsolatunkat. Adja Isten, hogy így legyen!

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
259 199 2013.03.11. 5:09  140-200

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném leszögezni mindazok számára, akik úgy ítélték meg, hogy ez az eredetvitát gerjesztő előterjesztés a kormánypártok előterjesztése, hogy ez az Interparlamentáris Unió Magyar Nemzeti Csoportja előterjesztése. Ebben mindegyik parlamenti csoport, mindegyik frakció képviselője részt vett, és mindenki őszintén, tiszta szívvel írta alá, mert valamennyien hangoztattuk, hogy semmiféleképpen nem eredetvitát akarunk nyitni, és nem azt szeretnénk bizonyítani, hogy finnugor népek vagyunk, mert igenis számunkra, a kormánypárt minden egyes tagja számára fontos az eredetünk, fontos az önazonosságunk, és semmiféleképpen nem szeretnénk, ha ezt bármivel összekapcsolnánk.

A történelem pillanatnyi álláspontja ma már igazolja, hogy nem vérségi rokoni kapcsolatban vagyunk, ezért is lepett meg Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak az a kijelentése, hogy az előterjesztők ezt mondták. Itt előterjesztőként csak az Interparlamentáris Unió tagjai szerepelnek, azok, akik ezt aláírták, és a kormány a kormány véleményét mondta, képviselő úr. Szeretném hangsúlyozni, mi valamennyien hangsúlyoztuk, én többször is hangsúlyoztam az expozémban, hogy nyelvi rokonság alapján vagyunk. Azt pedig tudomásul kell venni, ha tetszik, ha nem, hogy a tudomány pillanatnyi állása szerint a finnugor nyelvi rokonság létező valóság, legalábbis a Magyar Tudományos Akadémiának ez a hivatalos álláspontja.

Azt hiszem, ha elfogadjuk, hogy a Magyar Tudományos Akadémia a magyar tudomány fellegvára, akkor eredetvitát rendezhetünk, szükséges is, hogy rendezzünk, mert úgy gondolom, a tisztánlátásunkat nagymértékben segíteni fogja, azonban itt, ennek az előterjesztésnek a kapcsán nem ez volt a lényeg. Itt arról volt szó, hogy a finnugor nyelvrokonsággal rendelkező nemzetek közül három államalapító... - és ezt is nagyon sokan félreértették, mert ha létezik a finnugor nyelvi rokonság, akkor abban önálló államisággal a finnek, az észtek és a magyarok rendelkeznek. Ugyanakkor közel húsz nemzet él a volt Szovjetunió területén, az Orosz Föderáció területén, amelyik ebbe a nyelvi rokonsági körbe tartozónak vallja magát, és amelynek a fennmaradása szempontjából rendkívüli fontosságú, hogy ez a három nemzet hogyan, miként viselkedik, hogyan vélekedik róluk, az ő fennmaradásukat, nyelvi megmaradásukat hogyan, miként támogatja.

A finnugor világkongresszus pontosan ezt a célt szolgálja, és mindazoknak, akik ezen a téren kételkednek, tisztelettel javasolnám, örültem volna, ha eljöttek volna, és meghallgatták volna szeptember elején a Siófokon megtartott finnugor világkongresszust, mert ezen nemzetek képviselőinek, akik Oroszország területén élnek, bizony nagyon-nagyon nehéz megtartani a saját identitásukat, megtartani a saját eredetmúltjukat, sőt már az is nagyon nehéz, hogy megtartsák a hagyományaikat, pedig ez volt az, ami legtovább éltette őket.

Amikor mi mégis úgy döntöttünk - vita volt az Interparlamentáris Unió elnökségében is -, hogy leírhatjuk-e ezt, hogy finnugor rokon népek napja, akkor nem tudtunk más álláspontra helyezkedni, az észt parlament erre kért bennünket, átiratban küldték ezt az Interparlamentáris Unió Magyar Nemzeti Csoportja elnökségének, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk. Ezt írtuk, de én a magam részéről több előterjesztővel is tárgyalva nem határolnám el magam attól, hogy fogalmazzuk ezt a finnugor nyelvrokonsággal rendelkező népek napjának, már csak azért is, mert ahogyan itt többen kifejtették, ez a valóságot jobban megközelítő minősítés és jelzős szerkezet.

De még egyszer szeretném mondani tehát: köszönöm mindazoknak, akik támogatták, köszönöm mindazoknak, akik értékes kritikát fogalmaztak meg, azonban azt a leghatározottabban visszautasítom a magam és képviselőtársaim nevében is, hogy létezne egyáltalán olyan képviselőtársam itt az Országgyűlésben a kormánypártok között, aki számára ez az eredet, az eredetvizsgálat ne lenne fontos.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
270 96 2013.04.22. 0:58  77-100

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Alelnök Úr! Úgy látszik, hogy Novák Előd képviselő urat nem befolyásolja az, hogy a valóságot nem ismeri. Ha egyszer elolvasta volna a Házszabályt, akkor bizonyára tudná, hogy abban az esetben, ha a Ház döntésképtelen amiatt, hogy nincs bent vagy legalábbis határozatképtelen, mert nem szavazott 50 százalék plusz 1, abban az esetben nem lehet kihirdetni semmiféle eredményt, mert a Ház határozatképtelen. (Novák Előd: Ehhez képest kihirdette az elnök úr.) A Házszabály úgy intézkedik, tisztelt képviselő úr, hogy ebben az esetben az ülésvezető elnök felszólítja a frakcióvezetőket, hogy biztosítsák a határozatképességet - akár az önökét is, akár az önök mellett ülő MSZP-s képviselőket is, akiknél például pont a frakcióvezetők nincsenek bent -, és ebben az esetben új szavazás van.

Kérem, olvassa el a Házszabályt, köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)