Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az államháztartás költségvetése működtet és szabályoz. Nekem az a szándékom ebben a felszólalásban, hogy ezt az összefüggést világosítsam meg azért, hogy a költségvetési vitában és idővel majd a költségvetés végrehajtásában könnyebb legyen a dolga azoknak, akik ezt csinálják. Ugyanis a költségvetési tételek sorra vétele és az összefüggések vizsgálata történik az Országgyűlésben, sőt ezt igen alapos előkészületek nyomán megkaptuk a kormánytól, mégis a viták során nyilvánvalóvá válik, hogy jobb volna itt-ott, egyik-másik összefüggést tisztábban látni.

Tudom azt, hogy ha a juttatások oldaláról állunk ehhez a témához, akkor megláthatunk olyan dolgokat, amelyek nem nyilvánvalók, illetve nyilvánvalóvá lesznek, amikor nyilvánvalóvá lettek. Nagyon gyakran a nagy felfedezések a természettudományokban, társadalomtudományokban éppen azok, amikor valamilyen egyszerű dolog akkor válik nyilvánvalóvá, amikor valaki meglátta ezt.

Az államháztartás vizsgálatában az a szándékom, azt kívánom, tisztelt Ház, megvilágítani, hogy mi is a juttatások hatásfoka a költségvetésben. Juttatások vannak, mert része az államháztartásnak, az állam funkciójának. Sőt, ha kicsit visszanyúlunk a költségvetések történetében, évszázadokkal ezelőtt egyetlenegy feladata volt a költségvetésnek: az államigazgatás, úgy, ahogy a kormány azt bölcsen elképzelte. Az utóbbi évszázadokban és különösen a mostani világban az államra mindinkább az a szerep is hárul, és a társadalom elvárja a kormányzattól, amit én méltányosságnak, igazságosságnak neveznék, de többféle más, jó címke is alkalmas lehet erre.

Ismétlem: ebben az összefüggésben különböztetem meg a költségvetés forintjait, amelyek egy része működtető, működteti az államháztartást, az állami funkciókat, az iskolát, az utat, a nemzetbiztonságot és még száz meg száz funkciót; a másik oldalon viszont szabályoz. Ezek a szabályozók igen jó hatásfokúak és pozitívak lehetnek, attól függően, hogyan is alkalmazzák azokat.

Jó látni, hogy a költségvetés olyan szabályozó szerepeket képes ellátni az államban, a társadalomban, amelyhez nem kell szükségképpen a rendőr jelenléte vagy pedig valami kemény szóval kimondott instrukció. Egyszerűen a forint, amely eljut valahova vagy nem jut el valahova, jelzés értékű is, és az valamit inspirál, motivál vagy valamilyen nemkívánatos cselekmény történését visszatarthatja. Ilyen összefüggésben a juttatás inspirálhatja, ösztönözheti a termelést, a hatásfokot; a mi témánkban, ami most igen jelentős témája az országnak: a gazdasági növekedést. Az, hogy a gazdasági növekedés az az 5-6 százalék lesz, amit a miniszter úr az expozéjában elmondott, vagy még annál magasabb, sok mindentől függ. Attól, hogy az ország potenciálját, a termelőeszközöket hogyan használjuk fel és hogy is áll a világpiac; de jelentős tényező ebben az összefüggésben az, hogy milyen juttatások - pozitív vagy negatív - kerülnek el a gazdasági szférába, amelyek a növekedést inspirálhatják vagy visszatarthatják. Számos példa van erre, remélem, hogy lesz időm többet is előhozni.

De továbbmennék, rámutatok ebben a megvilágításban arra, hogy a méltányosság és igazságosság szférájában a juttatások hogyan is működnek. Arról van szó, ilyen példákat említhetünk, mint a munkanélküli-segély vagy a betegek, az árvák és a rászorultak segélyezése; tehát ismétlem: a méltányosság, a igazságosság és ennek különböző vetületei.

Jó azt meglátni a törvényhozónak, a kormánynak, és a költségvetés készítése, alakítása és valamikor a költségvetés végrehajtása során jó azt tudni, hogy ez a két szerepe a juttatásoknak nem ellenkezik. Tehát nincs olyan, hogy ha a juttatott forintot termelésnövekedésre fordítjuk, akkor azt elvonjuk a méltányosság szférájából, vagy fordítva; nem kell hogy úgy történjen, hogy a méltányosság szándékával elköltött forint ne mozdítsa elő a növekedést is.

(13.10)

Egyszerű példa megvilágíthatja ezt, és jó, ha ezek a példák ismét és ismét elhangzanak az Országgyűlésben, de szerte az országban, nevezetesen, hogy az egészségre fordított, vagy az oktatásra fordított forint egészségesebbé teszi a személyt, az állampolgárt, az egyént, de ugyanakkor az az egészségesebb személy előbb-utóbb, esetleg már holnapután a munkaerőpiacon hozzájárul a termeléshez. Tehát jobb minőségű és több termék lesz, hogy a GDP-nyelvet használjuk; a GDP egy kicsivel növekszik azért is, mert az egészség szférájában arra is figyelünk, hogy ne sokáig legyenek emberek a munkaerőpiacon kívül.

Vagy az oktatásban, ha oktatásra költ pénzt a társadalom, akkor emberek műveltebbek lesznek, olvassák Shakespeare-t, és hallgatják Beethovent, és sok minden más, a művészetek gyönyörűsége elérhetővé válik a számukra, ugyanakkor ez a művelt emberfő nemcsak a művészeteknek lesz az élvezője, hanem képessé válik arra, hogy termelőbb, termékenyebb polgár legyen, azt, amit megtanul, a munkáját jobban végezze, és ha szükség van rá, hiszen a technológia haladása és a társadalmi alakulások révén ma már nem ritkaság, hogy egy ember élete pályáján két-három-négy mesterséget is folytat, képesebb lesz a második, harmadik mesterséget megtanulni az, aki egy kiművelt emberfő.

Tehát itt megint azt húzom alá, hogy a méltányosság és a termelékenység, termés szándékával kiutalt juttatás egymást felerősíti. Ez azért érdekes, és érdemes megjegyezni, mert van egy olyan vélelem, amely azt hiszi, és ezt halljuk néha prédikátoroktól, néha a sajtóból, hogy a szabadpiac működése és a termelés felé fordulás árthat a jószívű, méltányos társadalomnak. Ez semmiképpen nem így van, és erről érdemes újból és újból gondolkozni. A juttatás hatásfoka persze lehet különféle. A juttatott forint vagy frank, vagy dollár, vagy bármilyen pénznem, bármilyen országban, jó hatásfokkal működtetheti azt, amit megcélzott, vagy rosszal, vagy egyáltalán nem. Mielőtt erről többet mondanék, talán hasznos, ha megnézzük, hogy melyek azok a szférák a társadalomban, ahol a juttatás a leggyakrabban előfordul.

Ismerjük a magunk kormányzási, parlamenti és pártpolitikai tapasztalatából, hogy meghirdetünk célokat, így jól emlékszünk, a Fidesz-Magyar Polgári Párt hogyan helyez hangsúlyt a családok segítésére, a lakások építésére, az infrastruktúra fejlesztésére. Ezek a kormányzati célok megvalósulhatnak-e juttatások nélkül, vagy szükség van juttatásokra, és mennyi juttatásra? Ugyanis vagy egy olyan megoldás, amikor a piacon megtermelődik a ház, akinek pénze van, az majd építtet és lakik benne. Vagy a piac forintjai révén megépülnek az utak, és az út használatáért az autósok majd fizetnek. Azonban az az elképzelés is igen hasznos, és jó emlékezni rá, hogy a juttatások ezeket a folyamatokat megerősíthetik.

Nagyon említésre méltó, és érdemes emlékezni: az elmúlt folyó esztendőnek a lakásépítési programja e tekintetben. Igen, szükség van több lakásra, szükség van arra, hogy a családoknak legyen lakásuk, és két-három generáció ne egy házban vagy egy lakásban éljen, de ehhez házaknak, lakásoknak kell épülni. Miből? Ennek a finanszírozása úgy is történhet, hogy valaki, az állam házat épít, és odaadja, valakit beköltöztet. Van egy másik, éppen ezzel ellentétes megoldás, hogy majd a szabadpiacon, akinek módja van, összegyűjt annyit, és a bankból kölcsönvesz, és úgy épül meg a ház.

A valóság itt az, hogy ha a juttatások közgazdasága és a szabadpiac közgazdasága együttműködik, akkor haladunk a társadalmi optimum felé. Tehát, igen, legyen a családnak, a személynek megtakarítása, és legyen forrása ahhoz, hogy az építést elkezdje, de nem szükséges kivárni azt a 10-20-30 esztendőt az életében, amíg annyit képes lesz összegyűjteni, hogy felépítsen egy házat. Az életének az első néhány munkaesztendeje során megtakaríthat annyit, amely az a mag lehet, amelyből aztán az egész házépítési tranzakció létrejön. Nevezetesen, itt jön a juttatás szerepe.

(13.20)

A kormányzat a költségvetésben forintokat erre a célra félretesz, és vagy közvetlenül az építés folyamatát segíti, vagy pedig a bankokat mozgósítja e tekintetben. Nevezetesen, a bankot arra lehet inspirálni, hogy alacsonyabb kamatlábon adjon kölcsönt, és a bank hajlandó lesz, mert hiszen a banknak az az érdeke, hogy minél több pénzt kikölcsönözzön. Persze, a bank számára a kockázat igen fontos, tehát a kockázat átvállalása lehet egyfajta juttatási tranzakció.

A kormányzat a költségvetésben, megfelelő intézményei révén olyan garanciaalapot létesít, ami a bankot biztosítja arról, hogy ha az esetlegesen besavanyodó kölcsön nem folyik vissza, akkor is további bankkölcsönök lesznek elérhetők. Tehát ez az az egyik eset, amikor a juttatásforint és a piacforint, a kettő fölerősítve olyan eredményeket érhet el, amire külön-külön egyik sem lenne képes. Gondoljunk arra, ha csak úgy épülnének házak, hogy a kormányzat költségvetéséből, vagy csak úgy épülnének házak, hogy az egyének megtakarított pénzéből vagy vagyonából! Nyilván sokkal kevesebb lenne, mint az általam vázolt megoldással. Tehát ez a jó juttatás, ez az eredményes juttatás.

Persze, vannak olyan juttatások, amikről azt mondhatjuk, hogy jobb volna, ha nem volna. Mintha azt mondhatnánk, hogy patologikus vagy perverz vagy valami, mert olyan tevékenységet erősít fel, olyan tevékenységet ösztönöz, ami jobb volna, ha nem történne. Számos ilyen van, és tudom, hogy néha emberek hajlamosak kicsit csiklandósak lenni, hogy ilyen vagy olyan példát illik-e mondani. Mégis, hadd kíséreljek, kockáztassak meg egyet-kettőt!

Több társadalomban, nálunk is megfigyelhető az, hogy vannak olyan személyek, akik támogatást várnak és kapnak az önkormányzattól, a jótékonysági szervezetektől, vagy betegebbnek minősíttetik magukat, mint amilyenek, és ilyen csatornákon keresztül jövedelemhez jutnak. Persze, elkötelezettsége a társadalomnak, hogy segítse, juttasson annak, aki nem képes különböző betegség vagy megöröklött betegség révén, azonban az épkézláb embereket lehet olyasmire ösztönözni, hogy ne hasznosítsák épkézláb létüket és talentumukat és munkaerejüket, ha ők kapnak segélyt ilyen célból. Tehát ezek azok a segélyek, juttatások, ami jobb volna, ha nem lenne. Feladata az Országgyűlésnek és a költségvetés tervezőjének, hogy ezeket valóban válogassuk ki, mert a juttatás - hogy egy egyszerű kifejezést használjak - tekinthető olyannak, mint az orvosság, gyógyíthat vagy méreg lehet, attól függően, hogy milyen diagnózis alapján, milyen mértékben adagolódik, és esetleg milyen más étellel vagy testgyakorlással használódik.

Ugyancsak lényeges számba venni azt, hogy mennyi a juttatás tartalma egy-egy ilyen költségvetési forintnak. Elképzelhető, mert hiszen nagyon gyakran így van, hogy az államigazgatásra elköltött forint valamiféle hasznos és szükséges eseményt vagy cselekedetet mozdít meg. Elképzelhető azonban az is, hogy ez a juttatásforint több gazdasági eredményt hoz vagy kevesebbet, vagy többet-kevesebbet attól függően, hogy mi a csereértékarány és mi a juttatásarány ebben a tranzakcióban. Jó példa ennek megvilágítására, amit tegnap hallottunk és tegnapelőtt, az elmúlt napokban a kormány szóvivőitől: a Széchenyi-terv.

A Széchenyi-terv az ország gazdasági előrehaladását, növekedését kívánja munkálni. Az, hogy a Széchenyi-terv nincs törvénybe iktatva, tisztelt Ház, nem azt jelenti, hogy nincs Széchenyi-terv. Egy ország gazdasági tevékenységének a törvénybe iktatása nem előfeltétel, sőt ismertünk olyan országokat évtizedeken át - zárójelben: Szovjetunió -, ahol a tervet törvénybe iktatták, és éppen azért, mert törvénybe iktatták, az eltérés tőle bűn volt, emberek bajba kerültek, lágerekbe meg hova kerültek. De attól, hogy törvénybe iktatták a tervet, a gazdaság még nem lett jobb és nem haladt előre.

A Széchenyi-terv gondolata egy juttatásfogalomnak felel meg, amit Matolcsy miniszter úr tegnap, tegnapelőtt említett, hogy körülbelül négy-ötszörös hatásfokot várunk a Széchenyi-terv keretében megmozgatott befektetésektől. Legyen az hazai vagy külföldi, kicsi vagy nagy, multinacionális, azoktól a befektetésektől lehet várni négy-ötszörös méretű gazdasági tevékenységet. És itt van megint szerepe a juttatásoknak. Ha a juttatás olyan, amelyiknek jó az emelő hatása, akkor a növekedés megemelkedik, és következésképpen jobb lesz az ország életszínvonala, és jobban járnak az adófizetők.

Végül is befejezésül azt szeretném, ha azt látnánk, igen tisztelt Ház, mindebből, hogy a juttatások bölcs használata az adófizetőnek is érdeke, mert a beszedett adó jobban használódik fel. Tehát a következő fordulóban kevesebb adóból is el lehet végezni ugyanazt az igazgatási és kormányzati feladatot. Ha ezt az Országgyűlés végiggondolja, és a végrehajtás során erre valóban sor kerül, akkor legyen szabad azt mondanom, hogy jobbul az ország közérzete majd, és jobbul majd a hírünk is a világban.

Köszönöm. (Gyimesi István tapsol.)