Felszólalás adatai

(23.00)

A különbség önök között az, hogy önök viszont, miután megtehetik, megvan a kétharmados többségük, két dolgot elkövettek, amivel nyilván ebben a statisztikában messze verik a szocialistákat. Az egyik, hogy elvették a jogot az emberektől, hogy Alkotmánybírósághoz fordulhassanak. Az, amivel ön megvádolja, egyébként némi joggal a szocialistákat, hogy hány alkotmányellenes törvényt alkottak, azoknak csak egy kis részét dobta ki az Alkotmánybíróságra a köztársasági elnök, jelentékeny részét egyszerű magyar állampolgárok vagy éppen parlamenti képviselők, az is lehet, hogy fideszes képviselők vitték el Alkotmánybírósághoz. Ez a cinizmus legalja. Önöknek van képük most azzal jönni, hogy az előző kormány idején az Alkotmánybíróság hány törvényt dobott ki. Most azért dob ki kevesebb törvényt, mert először is a csatornát önök eldugaszolták, megfosztották az embereket attól, hogy Alkotmánybíróság elé vigyenek törvényeket. Ez az egyik.

A másik kedvelt módszerük viszont az, hogy ebben az érában, a nemzeti cinizmus rendszerében ha az Alkotmánybíróság egy szabályt alkotmányellenesnek talál, akkor a miniszterelnök kiadja az utasítást, holnap bejön egy egyéni képviselői indítvány, most éppen nincs itt Vas Imre képviselőtársam, általában ezeket ő szokta előterjeszteni, és lássunk csodát, az alkotmányellenesnek nyilvánított javaslatból alaptörvényi rendelkezés lesz. Én azt tudom javasolni, fogadják meg azt a módosító javaslatot, amit mai napon Mesterházy képviselőtársammal előterjesztettünk. Azt javasoljuk az ötödik alaptörvény-módosításhoz, hogy amennyiben az Alkotmánybíróság egy jogszabályt alkotmányellenesnek nyilvánít, akkor öt éven belül csak négyötödös többséggel lehessen azt bevarrni az alaptörvénybe. Tehát ennyit arról, hogy melyik kurzusnak milyen az alkotmányossági mérlege.

Ami meg az előttünk fekvő törvényjavaslatot illeti, lehet, hogy itt az idő, hogy egy kicsit megvilágítsam, miért lehet személyre szabottnak nevezni ezt a törvényt. Én elhiszem, hogy Balatonalmádiban megoldott a jegyzőkérdés, és mellétrafált az az ellenzéki képviselő, aki Balatonalmádira próbálja kenni ezt a törvényjavaslatot. Azt is elhiszem, hogy itt nem önmagában a sietség az, ami gyanúra ad okot. A következő miatt rettenetesen gyanús ez az egész helyzet, és lóg ki nemcsak a ló lába, hanem a ló maga. Az más kérdés, hogy még nem igazán tudjuk, hogy kit tisztelhetünk ebben a trójai falóban.

A következő miatt. Az egyik, hogy természetesen lehet azzal érvelni, Bóka képviselő úr, hogy rengeteg a betöltetlen jegyzői, aljegyzői álláshely és ezért jó volna valamit tenni. Igen ám, de ebben az esetben egyrészt azt gondolom, hogy ha van egy ilyen probléma a közigazgatásban, akkor ezt a törvényjavaslatot a közigazgatási és igazságügyi tárcának kellene beterjesztenie, minthogy ez a minisztérium felelős ezért a területért. Tehát ha a szaktárca úgy látja, hogy az adott területen van egy komoly működési probléma, akkor kutya kötelessége, alkotmányos kötelessége, hogy idehozzon egy olyan törvényjavaslatot, amivel a közigazgatásnak - hogy úgy mondjam - ezt az elégtelen működését valamilyen módon orvosolja. De nem a közigazgatási és igazságügyi tárca hozza ide, hanem önök, fideszes képviselők azt mondják, hogy önöknek természetesen jogukban áll törvényjavaslatokat beadni, így van, senki el ne vitassa, főleg az ellenzék el ne vitassa önöktől azt a jogot, hogy törvényjavaslatot hozzanak ide. Ismerjük már ezt a mesét. Mindig, amikor valami rosszban sántikálnak, akkor nem a kormány az előterjesztő; jellemzően a kormánynak annyi hozzáfűznivalója van a történethez, mint most Szabó Erika államtitkár asszonynak. Ez a másik gyanúra okot adó körülmény, hogy Szabó Erika államtitkár asszony még azt sem mondta, Kovács képviselőtársam, hogy jó lenne ez a javaslat, ezt sem mondta az államtitkár asszony, lehet, hogy majd a zárszavában ennyit elmond. Az államtitkár asszony a jegyzőkönyv tanúsága szerint annyit mondott, hogy a kormány egyetért ezzel a javaslattal. Miért ért egyet a javaslattal? Hogy a szaktárca mire alapozza azt, hogy egyetért ezzel a javaslattal, ez nem derül ki. Ez egy komédia. Egy felelős Országgyűlésben a felelős kormánynak be kéne arról számolnia, hogy ha támogat egy egyéni képviselői indítványt, milyen tényekre alapozva teszi ezt. Ez a tárca, személyesen az államtitkár asszony felelős a közigazgatási ágazatért, talán ennél az egy szónál többet kellett volna elmondania arról, hogy pontosan miért látja szükségesnek, hogy ezt a törvényjavaslatot a Ház megtárgyalja és elfogadja.

De menjünk tovább! Normál esetben, ha a szaktárca terjeszt ide egy javaslatot, az önök által is elfogadott, jegyzem meg, miáltalunk is elfogadott jogalkotási törvény, illetve a jogalkotásban való társadalmi részvételről szóló törvény szabályai szerint társadalmi egyeztetést is illik folytatni, de a másik, hogy egy hatástanulmányt a Ház elé kellene terjeszteni. Ezeket a kötelezettségeket önök pontosan tudják, hogy miért egyéni képviselői indítványként hozzák ide, mert ebben az esetben ki lehet kerülni ezeket a kötelezettségeket. Csakhogy a törvény vagy a korábbi jogalkotási törvény a hatástanulmány készítését nem játékból írta elő. Ebben az esetben is nem lehetne azzal megelégedni, hogy Bóka polgármester úr elmondja azt, hogy nagyon sok betöltetlen álláshely van. Én elhiszem. Ha kicsit komolyan vesszük a parlamenti munkát, akkor kéne egy hatástanulmány, ami nem mond egyebet, de annyit biztosan, hogy pontos statisztika jön ide, hogy pontosan mely területeken hány jegyzői, aljegyzői álláshely betöltetlen.

Adott esetben el lehet menni egészen odáig, hogy van, mondjuk, egy felmérés a szaktárca segítségével, hogy a szakvizsgázott jogászok részéről milyen kívánalmak vannak, hogy adott esetben el kívánnak-e helyezkedni a közigazgatásban.

De menjünk tovább! Ha már hatástanulmányról beszélünk, ami megalapozhat egy törvényjavaslatot, megalapozhatja egy parlamenti vita komolyságát, akkor talán kellene egy szakmai elemzés is. Arra gondolok, hogy ha önök nem logikátlanul a jogi szakvizsgához kötik, a jogi szakvizsgához szükséges gyakorlati időhöz kötik, hogy valaki jegyző vagy aljegyző legyen, talán egybe kéne vetni azt, hogy a mai szabályok alapján a jogi szakvizsga tartalma, amiben - mint tudjuk - nagyjából egyhatod arányban van közigazgatási jog, az mennyiben fedi le azt a szakmai gyakorlati tartalmat, amit egyébként eddig a törvény megkívánt a jegyzői, aljegyzői állás betöltéséhez. Ezzel kapcsolatban semmilyen elemzés nincs a Ház előtt; jegyzem meg, a jogi szakvizsgarendszer lebonyolításáért szintén a közigazgatási és igazságügyi tárca felel. Tehát a közigazgatási és igazságügyi tárcának kellett volna egy elemzést készítenie arról, hogy az egyik oldalon a jogi szakvizsga mai tartalma, a másik oldalon a jegyzői, aljegyzői feladathoz szükséges gyakorlati idő jelenlegi tartalma mennyire van fedésben egymással. Semmit nem tudunk erről. Tehát úgy jött ide ez a törvényjavaslat, hogy sem azt nem csatolták a képviselőház elé, illetve nem nyilatkozott róla a szaktárca, hogy a "sok"-on kívül és a "jelentékeny szám"-on kívül pontosan hány betöltetlen jegyzői, aljegyzői álláshelyről beszélünk, nem született hatástanulmány arra vonatkozólag, hogy mondjuk, az ideterjesztett törvényjavaslat nélkül más módon betölthetőek lennének-e ezek az álláshelyek, valóban nincs-e annyi munkanélküli közigazgatási szakember, főleg a korábbi évek tisztogatásai után, hogy pótolhatatlan-e ez az iksz mennyiségű jelenleg betöltetlen jegyzői, aljegyzői álláshely. És végezetül semmiféle elemzés nem született azzal kapcsolatban, hogy egyrészt ha pusztán a jogi szakvizsgához szükséges gyakorlati időt követeljük meg, az nem okoz-e szakmai anomáliákat a jegyzői, aljegyzői feladatok ellátásánál, tehát nem került ide a Ház elé az az összevetés, hogy a jogi szakvizsga tartalma és a jegyzői, aljegyzői feladatok ellátásához szükséges gyakorlati idő mennyire van fedésben egymással.

Amikor tehát én hatástanulmányt kérek számon, akkor többek között erre vagyok kíváncsi, hogy persze el lehet fogadni ezt a javaslatot, el lehet hinni, hogy pusztán jó szándék vezeti és a közigazgatási karért való aggodalom vezeti az előterjesztőt, senki nem mérte fel azt, hogy ha kinyitjuk ezt a kaput, akkor ez nem okoz-e szakmai színvonalromlást a helyi közigazgatásban. A minimális hatástanulmány, hatáselemzés nincs itt a Ház előtt, innentől kezdve ez a törvényjavaslat komolytalan, és komolyan felveti viszont annak a gyanúját, hogy ezt valakire, valakikre alkották.

Még valami: ha önök elvárják azt, hogy az ellenzék tisztességes szándékot feltételezzen a törvényjavaslatot illetően, akkor talán illett volna vagy az államtitkár asszonynak, vagy az előterjesztőknek reflektálniuk arra, hogy ebben a ciklusban ez az Országgyűlés elfogadott egy 2010. évi CXXXVI. törvényt, ami módosította az ügyvédekről szóló '98. évi XI. törvényt. És hogyan módosította? Úgy módosította, hogy ha másik irányban, a közigazgatási karból kikerül valaki, történetesen azért, mert kormányváltás volt, és a kormányváltásoknál megszokott tisztogatást elvégezték önök is, akkor ez a kirúgott köztisztviselő ugyan lehet, hogy rendelkezik kellő gyakorlati idővel, közigazgatási szakvizsgával, sőt jogi szakvizsgával is, önök úgy rendelkeztek 2010 végén, hogy ezek az emberek nem mehetnek el az ügyvédi karba, nem helyezkedhetnek el ügyvédként, hanem szükséges, hogy legalább egy évig ügyvédi, ügyvédjelölti vagy alkalmazott ügyvédi státusban tengessék az életüket.

(23.10)

Tehát hogy van ez egyensúlyban? Egyik oldalon megnyitják a lehetőséget, hogy két-három év ügyvédjelöltködés, közjegyző-jelöltködés után valaki adott esetben egy város jegyzői feladatait elláthassa, másik irányban, ha kirúgnak egy minisztériumi tisztségviselőt, aki mögött mondjuk, van egy húszéves gyakorlat, rendelkezik egy jogi szakvizsgával, önök nem engedik meg azt, hogy ez a kirúgott tisztviselő elhelyezkedhessen ügyvédként. Hogy van ez egyensúlyban? Erre a kérdésre nem adnak választ, nem adnak olyan választ, ami indokolja azt, hogy egyik oldalon ésszerű, jogos és kívánatos az, hogy további próbatételnek vessék alá azt a jogász szakembert, aki eltöltött több évtizedet a közigazgatásban, és ügyvédként a magánszektorban kíván elhelyezkedni, másik oldalon pedig huszonéves közjegyző- vagy ügyvédjelöltek előtt megnyitják a jegyzői, aljegyzői helyeket. Hogy van ez a két történet egyensúlyban? Nem gondolják azt, hogy esetleg ezzel a törvénnyel egyidejűleg módosítani kellene az ügyvédi törvényt, vissza kellene vonni a 2010. évi CXXXVI. törvénybe foglalt rendelkezéseket, már csak azért is, mert azok a köztisztviselők, akiket önök kirugdostak annak idején, azok már régen túl vannak az egy éven, régen, ha el akartak helyezkedni, meg tudták tenni, ha nyugdíjba mentek, nyugdíjba mentek, talán nincs szükség most már hatalmi szempontból sem, hogy ezt a korlátozást az ügyvédi pálya irányába fenntartsák.

Összességében ez azt jelenti, hogy leértékelik a közigazgatási szakmát, leértékelik a közigazgatási kart, nincs megnyugtató válasz arra, hogy ez a rendelkezés nem vezet-e színvonaleséshez. Másik oldalon viszont egy fricskát kaptak 2010 végén a köztisztviselők, amikor odaraktak egy pluszakadályt, hogy nem elég, hogy szabadon kirúghatnak a kormány-tisztviselői, illetve a 2010-ben elfogadott más közigazgatási törvények alapján köztisztviselőket, még abban is gátolják őket, hogy a privát szektorban ügyvédként próbáljanak szerencsét.

Összegezve: azért gondoljuk ellenzéki képviselők, hogy személyre szabott törvényről van szó, mert sem hatástanulmányokat nem láttunk itt a szakmai színvonal biztosítására, illetve arra, hogy pontosan milyen kört, hány embert érint, hány betöltetlen álláshelyet érint ez a törvényjavaslat; semmilyen hatástanulmányt, elemzést nem kaptunk arra vonatkozóan, hogy adott esetben a betöltetlen álláshelyek betöltése elképzelhető lenne-e a beterjesztett törvényjavaslat nélkül. Miután nincsen hatástanulmány, nincsen érdemi kormányzati reakció, azt kell gondolnunk, hogy valakinek az érdekében fontos megalkotni ezt a törvényt. Én nem sorolom föl, mert ezt már az ellenzéki képviselőtársaim már megtették, hogy 2010 óta mekkora sora van a személyre szabott törvényeknek a nemzeti cinizmus rendszerében, pusztán arra szeretnék emlékeztetni mindenkit, hogy a kormány nem találta jónak ezt a törvényjavaslatot. Szabó Erika államtitkár asszony gépiesen bemondta, mert valamit mondania kellett, hogy megkezdődhessen a vita, hogy a kormány támogatja ezt a javaslatot.

Nem tudjuk, hogy a területért felelős szaktárca miért támogatja ezt a törvényjavaslatot. Az előterjesztők meg, túl azon, hogy semmiféle társadalmi egyeztetést nem folytattak, semmiféle olyan hatástanulmányt nem csatoltak ide, ami egyébként alátámasztaná ennek a törvényjavaslatnak a szükségességét. Élünk a gyanúperrel, hogy valakinek, valakiknek az elhelyezkedéséhez, az elhelyezéséhez nagyon fontos ez a törvényjavaslat.

Köszönöm szépen. (Szávay István tapsol.)