Felszólalás adatai

A következőkben szeretnék a Magyar Zoltán képviselőtársam által benyújtott pontokhoz, így az 1. és 4. ponthoz, valamint a 2. és az 5. ponthoz hozzászólni. Az 1. pont arról szól nagy vonalakban, hogy a vízkincsünk védelme érdekében mindent meg kell tennünk. Az általános vitában is engedtem államtitkár úrnak ezt a problémát, hogy az ingatlanfejlesztés és az abból következő településfejlesztési, illetve területfejlesztési irányok milyen problémát jelentenek e tekintetben. És államtitkár úr maga is megerősített engem abban, hogy valóban, a közeljövőben, így 2030-ig egészen biztosan ez egy stratégiai jelentőségű kérdés lesz minden ország számára.

(10.40)

Hiszen ahogy államtitkár úr fogalmazott, a jövő háborúi a vízről fognak szólni.

Most én e tekintetben szeretnék önöknek még az ajánlási pont kapcsán egy-két gondolatot elmondani, amit az általános vita kapcsán elkezdtem, de nem tudtam idő hiányában részletesebben kifejteni. Amikor én az ingatlanfejlesztési irányokról beszélek, azt azért merem megtenni, mert ahogy ezt az általános vitában is elmondtam önöknek, a területi tervezés története onnan indult ki, hogy voltak bizonyos negatív, spontán folyamatok, amire muszáj volt reagálni az államoknak, az egyes államoknak a központi tervezés folyamatában, és ezek az úgynevezett spontán folyamatok általában valamifajta tőkeérdekeltség alapján történtek meg az országok területén, illetve különböző pontjain. Ezekről egyébként maga a 300 oldalas anyag is beszél, pontosan ilyen megfogalmazásban, hogy vannak olyan negatív, spontán folyamatok, amiknek ellen kell állni, és amibe a területfejlesztés eszközeivel be kell avatkozni, és ezeket lehetőség szerint meg kell fordítani.

Na most, pontosan ilyenek ezek az úgynevezett spontán folyamatok, ezek az ingatlanfejlesztési irányok, amelyek a jellemzően, mondjuk ki, stratégiai jelentőségű vízparti területeket támadják. Ezt a szót nem is kell idézőjelbe tennem, mert gyakorlatilag erről van szó. Érezhető, hogy Magyarországon egy nagyon masszív nyomulás van, nagyon jól körülhatárolható tőkeérdekeltségek részéről, amelyek ezeket az igen jelentős és értékes területeket próbálják megszerezni. Jelentős részben megtörtént már a tulajdonváltás, ugyanakkor azt láthatjuk, hogy még nem indultak el azok a beígért fejlesztések, amelyeket a beruházók rendre-módra az önkormányzatokkal előzetesen leegyeztetnek.

Itt szeretném emlékeztetni a Házat arra az ügyre, ami legutóbb nagy port kavart, nevezetesen, hogy egy ilyen fejlesztés kapcsán az egyik beruházó elesett bizonyos lehetőségektől, 70 hektárról beszélünk, és ezért most 100 milliárd forint kárigényt próbál a magyar állammal szemben érvényesíteni. Ez a beruházó, Ronald S. Lauder Sukorón, tehát egy vízparti területen próbált volna általa kaszinóvárosnak nevezett beruházást megvalósítani, tehát egy olyan beruházást, amely úgymond munkahelyeket teremtett volna, adót fizetett volna az államnak és így tovább. De én azt gondolom, és azt tételezem, hogy itt messze nem a kaszinóról szól a történet; az mondjuk ki, valljuk be, hogy fedősztori. Ez sokkal inkább arról a területről szól, ami - még egyszer mondom - közvetlen vízparti, tehát víznyerő hely számára is tökéletes, gyakorlatilag iható minőségű vizet lehet nagy mennyiségben kitermelni, és 70 hektáron, kérem tisztelettel, egy kisvárost lehet elhelyezni. És a beépítés intenzitása, nagyságrendje, amit a kaszinó kapcsán megfogalmaztak, az pontosan erről szólt.

Intézményi övezetek lettek volna, lakóövezetek lettek volna és így tovább. És most mondjuk ki, hogy miről szól tulajdonképpen, mert ez rendkívül fontos kérdés, pontosan a "Nemzeti fejlesztés 2030" dokumentum kapcsán ez a 100 milliárd forint. Azért említem ezt a példát, mert ez egy jelképes példa, és egész Magyarország történetét, egész Magyarország következő jövendő időszakára szóló lehetőségeit meghatározza. Ez, kérem tisztelettel, nem magát a beruházást jelenti, hiszen egy kapavágás nem történt, egy téglát nem helyeztek el. Ez kizárólag, vegytisztán csak és kizárólag a földhöz kötődő vagyoni értékű jogoknak az értéke.

És hát ugye, ki merné ma Magyarországon kétségbe vonni Ronald S. Lauder szavait? Ki merné azt állítani, hogy Ronald S. Lauder nem ért az ingatlanfejlesztéshez, nem ért a beruházásokhoz? Tehát mondjuk ki nyugodtan, hogy ez a 100 milliárd valós érték, ez azt jelenti, hogy egy hektár magyar föld több mint egymilliárd forint értékű vagyoni értékű jogot testesít meg ezáltal.

Ezért én azt gondolom, hogy nagyon sajnálatos, hogy az anyag, ahogy ezt az ajánlási pont is megfogalmazza, nem foglalkozik eléggé, kellő mélységben, körültekintéssel azzal a problémával, amit most önöknek itt felvázoltam. Ez nem egy ponton történt meg csak Magyarországon, tudjuk, hogy nagyon sok ilyen jellegű beruházás, befektetés van.

Elég csak megvizsgálni Joah Blumnak a befektetéseit máshol is, aki szintén Sukoróhoz kötődik, de Juli Ofer, Ofer Hava, Noah Milton Steinberg beruházásait, tessék végigmenni Magyarországon, és ezeket a beruházásokat megvizsgálni. Mind-mind ugyanerről szólnak. Ez azt jelenti egyébként, hogy mondjuk, az agglomeráció tekintetében településenként 100-150, adott esetben 200 hektáros területekről beszélhetünk. Mindenhol ott van a már kiépített, nagy mennyiségű iható víz kitermelésére alkalmas kút. Mindenhol ott van olyan építési szabályzat, sok esetben sajnos már megszavazott módon is, tehát jogerőre emelkedve, a területet ezzel felruházva, amely gyakorlatilag egy kistelepülés, egy kis telep létrehozását teszi lehetővé. Erről az anyag semmit nem beszél, semmit nem szól, noha igenis jelentős probléma, és pontosan azok a negatív, spontán folyamatok, amiről egyébként pedig fontos lenne már a tényfeltáró, helyzetértékelő részben is szólni.

Aztán még az 5. ponttal szeretnék foglalkozni, ami arról szól, hogy azt kéri képviselőtársam, hogy a háromévente való beszámolás helyett legyen kötelező a kormányzatnak évente beszámolni az Országgyűlésben, hogy hogyan alakulnak azok a programok, elképzelések, tervek, amelyeket ez a dokumentum is elénk tár. Ezt valami miatt például az önkormányzati és területfejlesztési bizottságban sem támogatták a tisztelt képviselőtársak. Nem tudom megmondani, hogy miért, hiszen én azt gondolom, hogy ha egy egész ilyen fejlesztési koncepciót két-három nap alatt a Ház le tud tárgyalni, akkor az évente való beszámolás sem tarthat sokkal tovább a kormányzat számára, és nagyon fontos lenne számot adni az Országgyűlésnek a tekintetben, hogy például azt fogalmazza meg a dokumentum, hogy csökkenteni kell az urbanizált területek növekedésének az ütemét a beépítetlen zöld területek kárára. Tehát nem meg akarja állítani, nem is azt mondja, hogy ne történjen ilyen, noha tételezhetnénk azt is, hogy több ilyen ne fordulhasson elő, és mondjuk ki, hogy a termőföld az egyik legfontosabb ásványkincs a vizünk mellett, amit a következő időszakban tudnánk hasznosítani, és amelyből Magyarországnak hallatlan gazdagsága és előnye származhatna. Ezzel szemben az anyag maga csak azt akarja mondani, hogy a növekedés ütemét kéne lassítani. Nohát például erről beszámolhatna a kormányzat, hogy hogyan sikerül ezt az elképzelést megvalósítani, illetve adott esetben ennél sokkal keményebb feltételeket is hogyan próbálhatna megteremteni.

Szintén érthetetlen számomra, megmondom őszintén, hogy az a nemzeti vidékfejlesztési stratégia, amelyet pont az önök kormánya, Ángyán professzor úr államtitkársága még annak idején tett le a nemzet asztalára, az miért nem lehet egy olyan feltétel, amelynek a megvalósulása teljeskörűen meg kéne hogy történjen a nemzeti fejlesztés 2030-as tervbe beépülve vagy aszerint. Hiszen miről szólhatna egyébként ez a terv, ha nem arról, hogy hogyan próbáljuk Magyarország vidékét megmenteni, fejleszteni. Őszintén szólva, államtitkár úr, nem igazán értem, hogy ezeket a módosító indítványokat önök miért nem támogatták, és nagyon kérem, hogy ezekre konkrét és egyértelmű választ adjon.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)