Készült: 2020.09.19.02:05:14 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

85. ülésnap (1999.09.09.), 97. felszólalás
Felszólaló Tóth Sándor (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:36


Felszólalások:  Előző  97  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásomban a személyi jövedelemadó törvény tervezetével szeretnék foglalkozni, és talán egy kicsit megpróbálom egy más megvilágításba is helyezni ezt a törvénytervezetet.

A nyári ötletelés után előttünk áll ez a személyi jövedelemadó-tervezet, amely, megmondom őszintén, egy kis csalódást okozott nekem, amikor a kormány ígéreteiben lefektette azt, hogy visszaszorítja, és törekszik arra, hogy visszaszorítsa az illegális tevékenységből, a közteherviselés alól kivont jövedelmekből képződő vagyongyarapodást, és növeli az ellenőrzés hatékonyságát, ami lehetőséget nyújt az adóterhek csökkentésére.

 

(14.00)

Nézzük meg, hogy ezek az ígéretek hogy jelentkeznek a személyi jövedelemadónak ebben a benyújtott törvénytervezetében! Ma összességében Magyarországon mintegy 4 millió 100 ezer a személyi jövedelemadót bevallók száma, és ha a koncentráltsági mutatókat megvizsgáljuk, elég érdekes számokkal találkozhatunk. Statisztikai adatok szerint ma Magyarországon a személyi jövedelemadó bevallására kötelezettek 10 százaléka fizeti be a személyi jövedelemadó 50 százalékát; a felső 5 százalék az összevont adó 39,5 százalékát, az utolsó előtti 5 százalék 14,8 százalékát. Tehát több mint 50 százalékát fizeti be ez a 10 százalék. Ha tovább vizsgáljuk ezeket a számokat, a bevallók több mint fele, ami több mint 2 millió bevallót jelent, minimálbér körüli összeget vall be, így például a nulla és 250 ezer forintos jövedelemsávban van az adózók 36,4 százaléka, és ez az összességében több mint 2 millió adózó az adók mindössze 5 százalékát fizeti be. Ezek az adatok számomra önmagukban azt jelentik, hogy ma Magyarországon a közteherviseléshez nem mindenki járul hozzá,és érzésem szerint a jövedelemviszonyok sem egészen így állnak, hanem nagyon magas az adózás alól kivont jövedelmek aránya.

De miért van ez a magas kivonás? Olyan irányú módosításokat pedig, ami az adóelkerülést visszaszorítaná vagy ennek a folyamatát igyekezne visszaszorítani, nem igazán találunk ebben a törvénytervezetben. Pedig kormánypárti képviselőtársaim az előző ciklusban is elég érzékletesen bizonyították, hogy csökkenő adókulcsok mellett az adóbevételt fokozni lehet, tehát nem csökken. De ilyen irányú kezdeményezés nincs is, sőt ilyen irányú kezdeményezésre módosító javaslatok benyújtására még lehetőségünk sincs, mert a 30. § nem került megnyitásra. Tehát a fekete- és a szürkegazdaságot kifehéríteni tervezett módosítások nagyon kis számban szerepelnek, sőt inkább a jövedelmek eltitkolásának irányába hat, mert változatlan adókulcsok és jövedelemsávok mellett egyértelműen nőni fog az adóterhelés, ha figyelembe vesszük a 2000-re tervezett bruttó béremelkedés tervezett mértékét is.

Az adójóváírás mértéke változatlanul a bér 10 százaléka, ez maximum évi 36 ezer forint lesz, és ugyancsak az idei évvel egyezően, 1 millió forintig vehető igénybe. Márpedig éppen e miatt a keresetnövekedés miatt fordulhat elő az, hogy aki a 20-as vagy 30-as jövedelemsávban van, átcsúszik a 30 vagy 40 százalékos jövedelemsávba, és elveszítheti az évi 36 ezer forintos adójóváírását is. Ez azért igazságtalan, mert vegyük figyelembe azt is, képviselőtársaim, hogy a vállalkozóknak van módjuk és lehetőségük arra, hogy az életvitelükhöz szükséges költségükből is érvényesíthessenek a bevallásuk során; tehát mindenképpen méltányossági szempontból, az adóterhelés egyenletessé tétele érdekében szükséges ennek a fenntartása, reálértékének a megőrzése, ezért ehhez a ponthoz módosító indítványokat is kívánunk benyújtani.

Akik eddig tisztességesen adóztak, a bérből és fizetésből élők és a közalkalmazottak, köztisztviselők, továbbra is feltételezhetően így fognak, de semmi sem ösztönzi azokat, akik eddig eltitkolták a jövedelmeiket, arra, hogy ezt láthatóvá tegyék. Ha figyelembe vesszük a táppénzes idő növelését, a járulékok mértékét, ez egyenesen arra ösztönzi a munkáltatókat, hogy az egyszerű munkavállalókból is egyéni vállalkozókat csináljanak, és ez a folyamat nemhogy lelassulna, még inkább generálni fogja az ilyen irányú tevékenységet.

Az adóterhelést csökkenti vagy kompenzálja a kormány által tervezett gyermekkedvezmény növelése, ami 30 százalékos mértékben növekszik. Ez azt jelenti, hogy gyermekenként 1-2 gyermekig 2200, három és több eltartott esetében pedig havi 3000 forint, és ez eltartottanként, jövedelemviszonyoktól és az eltartottak számától függően 180-270 ezer forint adómentes jövedelmet biztosít. Személy szerint nagyon örülök, hogy a gyermeknevelés költségeihez a költségvetés hozzájárul, és támogatja azokat, akik mind a gyermekeket és a legálisan végzett munkát egyaránt vállalják, csak sajnos nagyon sokan vannak olyan helyzetben önhibájukon kívül is, akikhez ez a kedvezmény csak részben vagy sehogy sem jut el.

Ez az a pont, amit mi kifogásolunk ebben a tervezetben. Ezzel az adókedvezménnyel csak azok fognak élni, akiknek igazából a gyermeknevelés költségeiben a családi pótlék és az adókedvezmény összességében nem jelent túl sokat, de akiknek igazából nagy szüksége lenne rá, az alacsony jövedelmű családok, nem fogják tudni igénybe venni. Ez tovább mélyíti... - és a társadalom kettészakadásának irányába hat. Elismerem, hogy ez filozófiai kérdés, de mindenképpen igazságosabbnak tartanánk azt, ha a gyermeknevelés költségeihez alanyi jogon, mint ahogy a kormányprogramban is le van fektetve, mindenki és egyenlő mértékben vagy közel egyenlő mértékben hozzájárulna, mert a legjobb családtámogatás az, ami mindenkihez eljut.

Szeretném megismertetni önöket egy pár héttel ezelőtt készült felmérés adataival. Ez egy kistérség adata, de sajnos nemcsak egy ilyen térség van ebben az országban. A térségben az egy főre jutó személyi jövedelemadó 20 789 forint, ez egy 50 ezer fős térség, ez átlag, tehát ennél van több is, van kevesebb is. A családok 75 százaléka részesül gyermeknevelési és iskoláztatási támogatásban, mely szintén az egy főre jutó jövedelem összegének a következménye. Itt nem éri el az egy főre jutó jövedelem a minimum nyugdíj összegét. De országosan is látszik az - ha ismét felhozom az adókoncentráltsági mutató azon adatát, hogy az adózók 50 százaléka minimálbér körüli jövedelemmel rendelkezik -, hogy az adózók felének vagy többségének gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy ezek után felemelem a gyermektámogatás mértékét, mert az adózók fele eleve nem tud élni a lehetőséggel, hogy adóját a gyermekkedvezmény mértékében csökkentse, mivel nincs akkora jövedelme, nem tudja érvényesíteni gyermekenként a 26 400, kettő esetén az 52 800, és ki sem merem mondani, három gyermek után a 108 ezer forintot, mert nagyon jó lenne.

És még egy adatot: a fővárosban az 1 millió 29 ezer forintos átlagjövedelemmel szemben a megyék átlaga 549 ezer forint, alig több mint a fővárosi fele, és a megyék között is igen nagy a szóródás. Tehát azt mondom, térségi szempontból sem szerencsés ez az adókedvezmény, mert akiknek, amely térségeknek igazán szüksége lenne rá, a vidékieknek, pont ők nem jutnak hozzá és bizony nőni fog az adóteher azoknál, akik gyermektelenek vagy egyedül nevelik családjaikat, vagy a gyermekeik már elhagyták a családot. Ez megint csak a vidék és a társadalom kettészakadásának a gyorsításához vezet, és mindez, tisztelt képviselőtársaim, gazdasági növekedés mellett, amikor lehetőségünk lenne szélesíteni a gyermektámogatás összegét. Mindez akkor, amikor a vidékfejlesztés is zászlóra van tűzve, és ez ilyen módon erre is kihat.

Összegezve: adóreform igazából nincs, az adóterhelés nem mindenütt csökken, családtámogatás csak a magasabb jövedelműeknek - és jön a nyugalom éve.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

(14.10)




Felszólalások:  Előző  97  Következő    Ülésnap adatai