Készült: 2024.03.28.09:44:56 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

90. ülésnap (2011.05.10.), 10. felszólalás
Felszólaló Kiss Péter (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előtti felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:26


Felszólalások:  Előző  10  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

KISS PÉTER (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A konvergenciaprogram bejelentése óta szivárgó hírekből, tervekből azt tudhatjuk, hogy annak terheit azok viselik, a megszorításokat azok fizetik, akik hangja amúgy is gyenge Magyarországon, akik nehéz sorsúak, érdekeikért alig tudnak megszólalni. Őket érinti a gyógyszerkassza megrövidítése, a munkaügyi ellátások csökkentése, táppénzt és rokkantságot érintő lépések, nyugdíjakat érintő megszorítások. Tehát ezeknek a lépéseknek a kárvallottjai az amúgy is hátrányos helyzetűek, az idősek, a magas gyógyszerköltséggel élők, a tartósan betegek, a munkából kiesettek, a megrokkantak. A tőlük a személyi jövedelemadóban a tehetősekhez átcsoportosítandó százmilliárdokat ráadásul egy olyan propagandakampány próbálja elfedni, amelyben ők táppénzcsalók, ha betegek, segélyre bazíroznak, nem is akarnának dolgozni, állítja a propaganda, kiváltják a drága receptet - talán ez a legabszurdabb állítás -, majd a gyógyszert nem veszik be, így pazarolnak vele.

Mostanra világossá vált a hírekből, hogy a másik nagy társadalmi csoport, amely kell viselje a terheket, azok a bérből, fizetésből élők. Április elején a sajtó arról adott hírt, hogy április 30-ra elkészíti a kormány a nemzeti munkatervet, ebben új munka törvénykönyvet is alkotnak, bemutatják ezt, hiszen így válik Európa legrugalmasabb munkaerőpiacává Magyarország. Az újság arról is ír, hogy az új szabályozás lehet, hogy sérteni fogja a munkavállalói érdekeket, az sem lehetetlen, hogy érdemi társadalmi egyeztetés nem lesz.

Nos, azóta 13 pontot már megismerhettünk ezekből a tervekből, bár ezt a nemzeti programot még nem láthattuk. Ezen tervek riasztóak: a próbaidő 3-ról 6 hónapra emelése, a szabadság megreformálása - ami annyit jelent, hogy több részletben is kiadhatja a munkaadó a munkaadói gazdasági érdeknek megfelelően -, a heti 44 órás munkahét 40 órás fizetés mellett, öt és fél munkanapos munkahét bizonyos foglalkoztatási ágakban, a heti 48-60 órás munkahét mellett a 12 órás munkaidőkeret lehetősége és a munkaviszony indoklás nélküli felmondásának a lehetősége és így tovább, és így tovább. Az igazság az, hogy mindezek érdekében eddig kétféle érv hangzott el. Az egyik, hogy a magyar munkaerőpiac rugalmatlan, a másik pedig - Kovács Zoltán államtitkár úr mondta -, hogy túlzott a munkavállalók védelme Magyarországon.

Nos, ami a munkavállalók védelmét illeti, állítom, hogy mintegy 4 millió ember, 4 millió munkavállaló ellentétes tapasztalatára apellálok akkor, amikor azt mondom, hogy nem erről, hanem inkább az ellenkezőjéről van szó, az emberek féltik az állásukat, tartanak annak elvesztésétől, sőt még betegen is inkább bemennek dolgozni, mint hogy apropót teremtsenek arra, hogy elveszítsék a megélhetésüket.

Ami a rugalmasságot illeti, e tárgykörben pedig a Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének igazgatója állítását, tanulmányában megfogalmazott véleményét idézem, amelyik úgy szól, hogy a magyar munkaerőpiac valójában már rugalmas, a bérmeghatározás rugalmasságában pedig éppenséggel Kínát is megelőzzük; a világ élbolyában vagyunk, a Világgazdasági Fórum 2009-2010-es versenyképességi rangsora szerint a 36. helyen. Sőt - tegnap is idéztem a parlamentben -, maga a kormány is nemzeti reformprogramjában, amit, igaz, nem hazai fogyasztásra, hanem külföldre szánt, úgy fogalmazott, hogy joggal dicsekedhet Magyarország a külföldi elemzők számára, abszolút rugalmas Magyarországon a bérmeghatározás, nincs semmiféle automatizmus, kötelező központi béralku, a magyar munkaerőpiac nemcsak a bérmeghatározásban, hanem az alkalmazási-elbocsátási gyakorlatot tekintve is rugalmas nemzetközi összehasonlításban, ezen a területen aligha lehet versenyképességi hátrányról beszélni - önöket idézem.

Nos, ezért tehát azt állítom, hogy ezek az érvek nem állják meg a helyüket, ezek nem jó kiindulópontok, mint ahogy az az álláspont sem jó, amely a választások után fogalmazódott meg akkor, amikor még úgy ígérték, hogy Hunniának és Pannóniának együttesen lesznek képesek programot adni. Ezt a programot valójában helyettesítik egy olyan lépéssorral, amelyik is Hunniából vesz el és Pannóniának adja oda (Az elnök csenget.), a rosszabb sorúaktól csoportosít át a jobb helyzetűekhez.

Ez a konvergenciaprogram mind a halk szavúak, nehéz társadalmi helyzetűek tekintetében, mind a munkavállalók körében sajnos ezt a programot váltja valóra. Köszönöm szépen.




Felszólalások:  Előző  10  Következő    Ülésnap adatai