Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Beszámítottam az időkeretbe az általam elmondottakat.

Tisztelt Országgyűlés! Magyar Zoltán, a Jobbik képviselője, kérdést kíván feltenni a földművelésügyi miniszterhez: „Mit tesz a Kormány annak érdekében, hogy a gici tejüzem ne egy újabb elrettentő példa legyen?” címmel. Magyar Zoltán képviselő urat illeti a szó.

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! A rendszerváltás óta számos olyan felháborító esettel találkoztunk, ahol egy jól működő magyar tulajdonú üzem leépül, megszűnik. Hol egy külföldi befektető érdekei miatt, hol pedig a pénzéhes politikai prostituált tulajdonos érdekei miatt. A vége persze minden esetben ugyanaz: a magyar gazdák, a magyar dolgozók, a magyar állam szívja meg, a beszállítók nem kapják meg a nekik jogosan járó pénzt, ők húzzák a rövidebbet. Az ezekkel a maffiamódszerekkel tönkretett üzemek sora rendre itt a parlamentben is előkerül egy-egy felszólalás témájaként, de kormányzati szintről sajnos rendre elmaradnak a valódi lépések.

Az elmúlt 27 évben gyakorlatilag szabadrablás folyt ezen a területen. Jól működő, egyébként profitképes cégekről, vállalkozásokról beszélek, amelyek ilyen-olyan módszerekkel, de bizony tönkrementek.

(13.00)

Amíg önök és elődeik a zsebüket tömték, és valódi érdemi lépéseket nem tettek, addig bizony ismételten ugyanazok a kárvallottak sora kerül elő minden ilyen esetben, akiket már felsoroltam. Egy ilyen újabb eset a gici tejüzem esete is, aminél a decemberi munkaleállás után várható volt, hogy bajba kerül. De most vélhetőleg kierőszakolt felszámolás következtében 60 ember veszítette el munkáját, és majdnem ugyanennyi beszállító is várja a pénzét. A családjukat is beleszámolva ez egy roppant nagy számot ad ki, arról nem is beszélve, hogy a magyar tejiparra nézve egy újabb végzetes csapás lehet.

Adódnak tehát a kérdések, hogy miért csak ölbe tett kézzel ülnek, miért nézik azt, hogy magyar családok és velük a hazai tejtermelés tönkremenjen. Hogy lehet egy jogállamban azt kivitelezni egyáltalán, hogy a csőd előtti pillanatban jelzálogosítják magát a céget, hogy aztán a felszámolás során az járjon jól, aki végeredményben a csőd szélére juttatta az üzemet? Miért nem juttatják a környékbeli termelők tulajdonába, hogy végre azok legyenek a tulajdonosok, akik a további működtetésben érdekeltek? Ezekre várom államtitkár úr érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A kérdésre Nagy István államtitkár úr válaszol. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. NAGY ISTVÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Szeretném jelezni önnek, hogy mindazon kifejezések és jelzők, amikkel illette az egészet, nagyon sommás és nagyon félrevezető kijelentések. Az indulatát értem, hiszen a mezőgazdasági termelőkért aggódni nagyon jó cselekedet, nagyon helyes dolog. De ebből általános és téves ítéleteket levonni szerintem veszélyes terület; persze, a politikának asztala, de azért hellyel-közzel mégsem idevaló.

Emlékeztetném képviselő urat arra is, hogy a rendszerváltás óta a magántulajdonban lévő vállalkozások saját hasznukra, illetve kockázatukra végeznek gazdasági tevékenységet. A gici tejüzemmel kap­cso­latban a közelmúltban a kft.-vel szemben két bíró­sági végrehajtást is elrendeltek, ezekbe az eljárásokba a kormányzat nem tud beavatkozni. Ugyanakkor a tulajdonost arra tudjuk biztatni, hogy az üzem továbbműködése érdekében a beszállító termelők és dolgozók számára a lehető legjobb megoldást keresse.

Ha azt mondja ön, hogy ölbe tett kézzel nézi a kormányzat azt, hogy mi történik az ágazatban, akkor el kell mondjam önnek, hogy csak az ágazatban először 50 milliárd forintot, majd tavaly további mintegy 60 milliárd forint nemzeti és uniós támogatást adtunk, ami a termelésre vetítve a legmagasabb volt az EU-tagországok között. Azt hiszem, pont ezt mutatja, hogy az előzetes adatok szerint a tejtermelés volumene 2016-ban, a súlyos világpiaci krízis ellenére is 2 százalékkal bővült, amely folyamat az idén várhatóan felgyorsul.

Mi a megoldás? ‑ tette föl ön a kérdést, említette a felszólalásának végén. Igen, pontosan az volna a megoldás, hogy a termelők végre szerveződjenek meg, hogy a termelők fogjanak össze. Ne engedjék, hogy egy-egy ember kénye-kedvére történhessen vagy nyereséggel, vagy veszteséggel a feldolgozás. Vegyék meg, vegyék a saját kezükbe, alkossanak termelői közösségeket, és ezek a termelői közösségek, legyenek ezek szövetkezetek, működtessék ezeket a feldolgozóüzemeket, és akkor nemcsak a termelésből származó haszon, hanem a kereskedelemből, feldolgozásból származó haszon is a termelőké lehet. Köszönöm szépen.

Felszólalások:   75-80   81-84   85-88      Ülésnap adatai