Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HORVÁTH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A mai napon sok tanulságos dolog elhangzott. Tudjuk azt, hogy minden összefügg mindennel, s azt gondolom, hogy a kritika mellett sok ötlet, sok olyan javaslat született, amit a közeljövőben hasznosítani lehet a vidékfejlesztés területén.

Én azt is javasolnám legközelebb a kormánynak, hogy egy ilyen vitanapot jobb lett volna, mondjuk, a költségvetési vitát megelőzően tartani, hátha az itt elhangzott javaslatokból néhányat be tudtunk volna építeni. (Csepreghy Nándor: Nem mi kezdeményeztük ezt a vitanapot!) Tudom a választ, államtitkár úr.

A sok dolog mellett, ami itt elhangzott, leszögezhetjük azt, hogy Magyarország vidékein, eltérően ugyan egymástól, különböző mértékben, a magyar vidéki ember a mezőgazdaságból él, kertgazdálkodásból, a fogyasztását ebből látja el, illetve a szerény jövedelmét is ebből szerzi. A rendszerváltás előtt Magyarország mezőgazdasága példaértékű volt Európa és a világ számára is. Itt Ausztriát hoztuk példának, hogy mikor mi volt. Én a hetvenes években, a hatvanas évek végén több éven keresztül tapasztaltam, hogy hogy dolgozik egy osztrák paraszt. Vele szemben ugyan ott volt a vasfüggöny, de azt is láttam, hogyan dolgozott a Lajta-Hansági Állami Gazdaság. Mi technikailag gépesítve voltunk, növényvédelmi és egyéb szempontból világviszonylatúak voltunk.

Napjainkban viszont az a jellemző a mezőgazdaságra ‑ ahogy többször elhangzott ‑, hogy oligarchák uralják a magyar mezőgazdaságot és a vidéket, tönkretéve ezzel egy csomó kisember megélhetését, jövőjét. És ha a vidéki életet nézzük, akkor nem lehetünk túl boldogok. Miért? Azért, mert nagyjából 9 ezer gazdasági szervezet folytat mezőgazdasági tevékenységet, ezzel szemben 40 ezer egyéni gazdaság szintén ezt a tevékenységet folytatja. Míg a gazdasági társaságok száma 10 százalékot meghaladóan nőtt az elmúlt néhány évben, addig az egyéni gazdaságok száma csaknem ugyanilyen arányban, mintegy 12 százalékkal csökkent. Az utóbbi évek támogatási és birtokpolitikájában bekövetkezett változások ellenére a gazdasági társaságok által használt földterület 70 százalékát meghaladó területen továbbra is az 500 hektárnál nagyobb gazdaságok működnek.

Az utóbbi három év alatt az állattartással foglalkozó gazdasági szervezetek száma jelentősen, közel negyedével nőtt, ezzel szemben az egyéni gazdaságoké ez idő alatt 17 százalékkal csökkent. Jellemzően tehát az állomány több mint 60 százalékát szervezetek tartják a kezükben.

Nagyrészt a baromfi- és a sertés-, míg az egyéni gazdaságoknál a baromfi- és a szarvasmarhatartás a jellemző. Az egyes ágazatok más és más mennyiségben igényelnek élőmunkaerőt, így a hazai termelési szerkezet igen nagy mértékben befolyásolja a mezőgazdaság munkaerőigényét. Míg a szántóföldi növénytermesztés gépesíthetősége és automatizáltsága alig-alig igényli az élőmunkát, addig az állattenyésztés és a kertészet munkaerőigénye sokszorosa a szántóföldi növénytermesztésnek.

Sajátos tendencia ugyanakkor, hogy az elmúlt években a fejlesztések egyik legnagyobb gátjává vált az alkalmazható munkavállalók számának csökkenése, hiánya. Ez többször, több felszólalásban is elhangzott már. Ez pedig egy erősödő tendencia, amely már napjainkban is kritikus méreteket öltött.

Az összképhez tartozik az is, hogy az elmúlt években a munkavégzés szabályai sokat egyszerűsödtek, gondoljunk akár egy alkalmi munkás bejelentésére. De azt is itt kell elmondani, hogy azok, akik például egyszerűsített foglalkoztatási jogviszonyban kerülnek foglalkoztatásra, azok nem minősülnek társadalombiztosítási szempontból biztosítottnak, nem szereznek jogosultságot nyugellátásra, baleseti, egészségügyi szolgáltatásra, valamint álláskeresési ellátásra.

Az egyéni gazdaságok munkaerő-ráfordítása kettős szerkezetű, a mezőgazdasági tevékenységet ugyanis elsősorban nem fizetett családtagok végzik. Emellett viszont a családi gazdaságok is foglalkoztatnak állandó, illetve időszaki alkalmazottakat. Az egyéni gazdaságok 19 ezer állandó és 71 ezer fő időszaki alkalmazottat foglalkoztattak a 2016 júniusát megelőző egy év során. Ez összességében 8 ezerrel kevesebb, mint 2013-ban volt.

Az előzetes adatok szerint 2015. június 1. és 2016. május 31. között mintegy 701 ezer családtag végzett nem fizetett mezőgazdasági tevékenységet. 2010-ben a számuk még meghaladta az 1 millió főt. Ez az érték 2013-hoz viszonyítva 29 százalékkal csökkent, ami egyrészt a gazdaságok számának 12 százalékos csökkenésének is a következménye. Az elmúlt három évben legnagyobb mértékben, 34 százalékkal azok száma csökkent, akik kevesebb mezőgazdasági munkát végeztek, míg a 225 napot vagy annál is többet dolgozók száma 9 százalékkal emelkedett.

(21.40)

2013 óta minimális változás következett be a hazai termelők korösszetételében, amely azonban mégis így is kedvezőtlen. 2016-ban a gazdálkodóknak továbbra is 31 százaléka volt 65 év feletti, a 35 év alattiak aránya a 2013. évihez közel megegyező, 6 százalék, az 55 év felettieké viszont 1,5 százalékponttal csökkent, 58,5 százalék. A gazdaságok számának csökkenésével párhuzamosan az 55-64 éves korosztályba tartozók száma esett vissza leginkább, 20 százalékkal, míg a 35-44, illetve a 45-54 éveseké egyaránt 10 százalékkal mérséklődött.

Tisztelt Képviselőtársaim! A vidéki életforma, ahogy a KSH adatai is mutatják, nem fejlődik úgy és olyan mértékben, ahogyan azt a kormány igyekszik bemutatni. Az egyéni gazdálkodás folyamatosan szorul vissza a nagygazdaságok rovására. Ez a tendencia ellentétes folyamat azzal, amit a Fidesz-kormány 2010 óta folyamatosan beszél. Mondhatnám azt a közmondást, hogy önök bort isznak és vizet prédikálnak, ezzel félrevezetik az országot és a mezőgazdaságból élőket. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)